Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Tegnap 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Tópart
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Tópart Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Tópart Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Tópart Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Tópart
 





Erolak városának tava, melynek neve Irlian. Több apró patak és pár folyó táplálja, hajóforgalma nem jelentős, csak a nagyobb terheket úsztatják tutajokon vagy csónakokban a falvak között vagy éppen Elorakba. Elvezető folyója a Shien (Fény), mely a tó vízszintjét természetes módon szabályozza és összeköttetést nyújt Rauntill hosszú folyójával. A tónak igen gazdag a növény- és állatvilága. Az elorakiak kedvenc helye. Azt mondják, sok szerelem szövődött a tó mélyén, ezért hívják a Szerelem tavának, azaz Irlian-nak.  
Vissza az elejére Go down

Rhe_v1
Rhe_v1

Perdai

Tópart Tumblr_pmw0yugBbk1w8zj42o7_250

Karakterlapom :

Születési idő :
34 perdai éve

Tartózkodási hely :
Perda, Elorak

Beosztásom :
Elorak Danája

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Melissa Benoist

☽ :
Tópart Tumblr_pmw0yugBbk1w8zj42o2_250


Tópart Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 17, 2019 11:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to the woman who heals
Roda & Rhe


A tópart csodálatos. Nem számít, hogy milyen hangulatban vagyok, ez a hely mindig megnyugvással tölt el, ha feltöltődni vágyom, akkor legtöbbször ide szoktam kijönni. Legtöbbször egyedül tartózkodom itt, de ma nem vágytam a magányra, úgy döntöttem hát, hogy a kellemeset a hasznossal összekötöm, s megejtek egy találkozót Rodával, nem máshova helyezve a találkozót, mint a tóhoz.
Nem személyesen mentem el a gyógyítók házába, hogy magammal invitáljam, hanem egy istápoltomat küldtem, hogy keresse meg, s mondja el neki, hogy hol várom és mikor. Kedves gyermek, szereti, hogyha hasznosnak érezheti magát, így a lehető legnagyobb fontossági feneket kerítettem az invitálásnak, nem felejtve ki mondandómból, hogy csak róla tudom elképzelni, hogy a kellő udvariassággal adja át az információt. Hisz melyik gyermek ne szeretné úgy érezni, hogy kiválasztott és különleges?
Ugyan időpontot adtam, de magam nem tartom hozzá. Előzetes terveim szerint az egész napomat itt kívánom tölteni, így már kora reggel érkezem, szinte a hajnalhasadtának illatát szívva magamba itt. Kedvtelve nézem egy kézicsomózott takarón ülve az éledő természetet, moccanatlanul próbálva beleolvadni abba, hogy ne zavarjam a faunát.
Elmosolyodom két prí játékát látva, ugyanakkor belefacsarodik kissé a szívem is. Az öcsém imádta ezeket a teremtményeket, miatta én is megszerettem őket, bár sokkal inkább vele azonosítottam a természetüket, s vele ellentétben én sosem akartam egyet sem háziasítani. Az övé viszont nálam kötött ki, s bár szabadon járhat-kelhet, valamiért mániákusan ragaszkodik ahhoz, hogy együtt aludjon velem, rendszeresen vadászva a lábamra, ha számára nem szimpatikus módon mozgatom éjszaka.
Hanyatt dőlök a takarón, szőkés tincseim szétterülnek fejem körül, furcsa glóriát rajzolva emígy. Az égbolt fürkészésébe merülök egy rövid időre, mintha semmi más dolgom nem lenne, csak ez. Valójában viszont tudom, hogy Rodának hamarosan meg kell érkeznie, így pontosan sejtem azt is, hogy heverészésem tiszavirágéletű lesz. És ez az, ami megadja a szépségét, s nem teszi időrabló hanyéléssé, mely a fontos dolgoktól csen pillanatot.
Lépteinek neszét meghallva ülésbe, tornászom magam, majd mielőtt köszönés hagyná el ajkaim, még állásba is emelkedem.
- Shiennel fénye ragyogjon rád! - köszöntöm Rodát, megbiccentve felé a fejem, jelezve ezzel irányába táplált meg nem kérdőjelezhető bizalmamat. Leülési lehetőséget mutatván neki a takarón foglalok újra helyet. - Remélem nem vontalak el nagyon a teendőidtől azzal, hogy ideinvitáltalak. Hogy érzed magad a minap?


The scariest moment is always just before you start.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Tópart AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Tópart IpUrJ4h


Tópart Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 20, 2019 5:50 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Tópart


Rhe & Roda





*Már akkor gyanút fogtam, amikor a gyermek belépett a gyógyítók házába, kellő tisztelettel, halk hangon, hogy ne zavarja az esetleg itt pihenni és gyógyulni vágyókat. Nem jellemző, hogy a hozzám betérő korú gyerekek így viselkedjenek, néha azért kell egy-egy megrovó pillantás, mely inkább nevelő célzatú semmint barátságtalan, vagy haragos. Tudom, néztem én is ilyen tekintetbe, ahogy a húgom is – ő gyakrabban – és bízvást állíthatom, hogy hatásos. Ám az aki értem jött, nem érdemelt volna ilyet. Gyanúm beigazolódott, miszerint Dana Rhe küldte, ő van ilyen hatással a gyermekekre, fontosnak és nélkülözhetetlennek érzik magukat, mely büszkeséggel tölti el őket. Már akinek igénye van erre. Megköszöntem, hogy elhozta az üzenetet és útjára bocsátottam azzal, hogy nem felejtem el a danának megemlíteni, hogy jól végezte el a feladatot. Dana Rhe hajlamos másokat is bevonni a nevelésbe, most például engem. Még maradt egy kis időm, hogy befejezzem azt amibe belekezdtem, aztán összekészültem. A vadonban viselt szokásos ruhámat vettem fel, ami strapabíró és kényelmes, s mivel Dana Rhe a tóparton várt rám, mást nem is vittem magammal a tőrömön kívül. Sosem lehet tudni. A gyógyítók házában megmondtam hol találnak meg, ha szükség lenne rám, és elindultam a városon keresztül. Az úton azon gondolkodtam, hogy mit akarhat tőlem a Dana, kiváltképp, hogy nem ő jött el hozzám, nem a csarnokba hívatott…a tópart merőben kötetlen, személyes hely ahhoz, hogy hivatalos dolgokról kérdezzen. Mindazonáltal ez nem túl gyakran fordul elő…nem együtt érkezünk a tó partjára, ezzel mégis egyfajta hivatalos jelleget kölcsönzött az egész találkozónak. Rhe nagyon ért ahhoz, hogy összezavarja a fejekben már letisztult gondolatokat, ennek ellenére örülök a sétának, a találkozónak, ami nyújt némi szabadidőt és kikapcsolódást. Gondtalanul közeledem a tóhoz, már érzem a levegőben az illatát ami kellemes érzéssel tölt el, a szél belekap a hajamba, megsimogatja arcomat, a víz illata keveredik a hervadt virágokéval, a nedves földével. Mondhatnám, hogy az év legszebb szakasza, de én mindben találok szépséget…épp abban, amiben az időt töltöm. Meg sem próbálom tompítani lépteim neszét, de szándékosan sem teszem hangosabbá jöttömet, Rhe úgy is meghallja ha olyan közelségbe érek, inkább a természet csodáiban gyönyörködöm, ami mindig elbűvöl és mindig tartogat meglepetést. Ahogy Dana Rhe is. Amikor felemelkedik és felém fordul, ismét csak meglep a csodaszép arc mögött rejlő nyers erő, mely könnyedséggel és empátiával társul. Egyszerre olyan mint egy rendíthetetlen sziklafal és egy könnyű pihe a szélben, vagy hasonlíthatnám a zúgó folyóhoz mely köveket mos simára, mégis ha belemerülök lágyan fog körbe és simogat. Önkéntelenül is elmosolyodom őt látva, gondolataim örvényei között, fejet hajtok, kezemet a szívemre helyezve köszöntöm.*
-Üdvözöllek! Shiennel legyen veled! *A takaróra pillantok mely a fű között egyfajta szigetet képez, elindulok, hogy a kérésnek eleget téve leüljek. Ittlétem okaihoz hozzácsapom még azt a lehetőséget, hogy kedves mosolya mögül, kínos kérdéseket tesz majd fel. Valószínűleg megint az égiekkel kapcsolatosan, mert hogy ebben sosem egyezünk meg. *
-Köszönöm kérdésed, remekül és remélem te is hasonlóképp. Nem volt halaszthatatlan dolgom, amit elkezdtem azt befejeztem. *Leülök a takaróra és ráemelem tekintetem, nem vágok elébe, megvárom, hogy ő hozza fel az általa preferált témát, mert ha mégis tévednék…de nem szoktam. Különben is udvariatlanság lenne. Ezért hát várok és ha előbb a természet csodáit, és a termés bőségét beszéljük meg, akkor abban is követem. A világ nem szalad el.*









Perda – Tópart ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Rhe_v1
Rhe_v1

Perdai

Tópart Tumblr_pmw0yugBbk1w8zj42o7_250

Karakterlapom :

Születési idő :
34 perdai éve

Tartózkodási hely :
Perda, Elorak

Beosztásom :
Elorak Danája

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Melissa Benoist

☽ :
Tópart Tumblr_pmw0yugBbk1w8zj42o2_250


Tópart Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 7:49 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to the woman who heals
Roda & Rhe


A jó vezető úgy vezet, hogy csak iránymutatást ad, nem dirigál, ám mégis arra haladnak a történések, amerre ő szeretné. S bár én nem vagyok vezér, csak szolgálom az isteneket és segítem a népet, valahol a gyerekek útját mégis szeretem egyengetni, s ha innen tekintünk rá, akkor igen, számukra vezet valamerre az az ösvény, amelyre ráterelem őket. A gyermek, kit Rodához küldtem Laily névre hallgat, konzekvensen így hívom, hogyha szólok hozzá, mert nincs ínyemre, hogy mindig Ly-ként akart bemutatkozni a legelején. Alapvetően nem vagyok becézésellenes, de már az első pillanatban láttam benne a papnőalapanyagot, s Dana Ly nem lehet úgysem, legfeljebb dana Laily, hát jobb, hogyha hozzászokik. Nagy reményeket fűzök felnövekvő pályaválasztásához, már amennyiben egy ilyen hivatést, mint az enyém pályának lehet puritán mód nevezni. Persze addig még sok kört tesz a Perda a csillagösvényen, nem tudhatom mi történik majd húsz év múlva. De Laily a jelenben az a személy, akivel a legtöbbet foglalkozom. Pláne most, hogy oly közelivé vált a képességkialakulása is.
A formalitásoktól való elrugaszkodásom is a nevelés egyfajta sajátos eszköze, s bár Roda felnőtt nő, kinek sem rokona, sem feljebbvalója a szó szoros értelmében nem vagyok, ettől még nem átallom megragadni a lehetőséget arra, hogy egy kicsit őt is legyezgessem jobbról balra, hogyha úgy vélem nem olyasféle úton jár, mely számára gyümölcsöző lehet. Nincs szó arról, hogy beleszólnék az életébe neki, vagy másoknak, de... a magam szelid, csendes, bőr alá szüremlő jellem-módján mégis ezt teszem. Viszont ha az orromra koppintanának netalán érte, csak mosolygó legyintéssel és egy pár ugyanugyan-nal elhárítom a - máskülönben teljesen jogos - feltételezést.
Úgy vélem, hogy fontos nyitottnak lennünk az újdonságokra, ennek vagyok elkötelezettje, de nem harsogom szószólóként senkinek az arcába. Inkább ha tehetem, akkor olyan helyzetbe sodrok másokat, melyben megtapasztalhatnak valami újat, aztán ahogy a gyerekeknek szóló tanmesékben, a végén úgyis odacsűröm-csavarom a beszélgetést, hogy rávilágíthassak: nem is volt olyan rossz és fájdalmas a megszokottól való elrugaszkodás. Mint egy formális-nemformális találkozó a tóparton. Vagy egy perdai-ember gyógyítótalálkozó összehozása a háttérből. Egyebek között.
- Ennek igazán örülök! Elnézésedet kérem, ha feszélyez a helyszín, nyilván a csarnokban megszokottabb volna, de olyan jólesik idekint lennem. Talán nem volt önzőség azt feltételeznem, hogy neked sem lenne ellenedre, ha itt beszélgetünk. - kezdek bele a helyszínnel kapcsolatos magyarázkodásba. Mosollyal helyezkedem mellé térdelőülésbe, kezeimet lazán ölembe ejtem. - Szerinted van mitől tartanunk idekint? - teszek fel egy látszólag nagyon egyszerű kérdést függetlenül attól, hogy látom-e nála a tőrt, vagy sem. Szeretem, hogyha a beszélgetés kérdésekkel indul, beszéltetéssel, ha úgy tetszik. Így könnyebb az indulás, bár tény ami tény, hogy nem érzem kényelmetlenül magam Roda társaságában. Vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, de ettől még őszintén kedvelem őt.


The scariest moment is always just before you start.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Tópart AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Tópart IpUrJ4h


Tópart Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 4:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Tópart


Rhe & Roda





*Rhe nem véletlenül kapta a tisztségét, Elorak Danájaként sokszor bizonyította már, hogy megválasztása alapos és megfontolt döntés eredménye. Sosem kételkedtem benne és a bölcsességében, mely sok évvel meghaladja tényleges korát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértek vele, jóllehet ez a gondolat, ez az érzés kifejezőbb mióta az égiek letelepedtek a földünkön. Tudom, hogy mindennel célja van, velem is és a nekem szánt feladatokkal is, csak épp ami az égiekkel kapcsolatos, azoknak nem szívesen teszek eleget. Még mindig nem tudom, hogy az égi gyógyítóval való találkozóm egy nagyobb terv része volt, vagy csupán a Dana oly jól ismert, könnyed humorának egy darabja, de gyanítom a mostani beszélgetésünk alatt meg fogom tudni. Nem vagyok harcos, de önkéntelenül is úgy foglalok helyet a takarón, hogy bármikor felpattanhassak, noha ez a terület viszonylag távol van az égiek városától, nem bízom bennük és nem bízom a repülő szerkezeteikben sem. *
-Nincs ellenemre a hely, sok időt töltök kint a természetben és nincs olyan mely kevésbé lenne kedves a számomra, de téged ismerve Dana Rhe, itt sem lesz kevésbé hivatalos a beszélgetésünk. *Cseppet sem vagyok szemrehányó, inkább mulattat ez a kis kerülő mellyel kötetlenebbé próbálta tenni azt, amiről beszélni kíván velem. Ajkaim mosolyba fordulnak jelezve, hogy nem tiszteletlenség részemről, hogy azonnal lelepleztem. A kérdése is arról tanúskodik, hogy körmönfontan teszünk egy nagy kitérőt, mielőtt a közepébe vágnánk, és tudom, hogy a kérdéssel is célja van. Eljutni oda ahova ő kívánja, úgy ahogy ő szeretné és nem tiszteletkör mielőtt rátérnénk a tényleges témára. Mielőtt válaszolnék, körülnézek mintha ugyan a látottak befolyásolnák szavaimat.*
-Mindig van mitől tartanunk, könnyen érhetnek meglepetések. *Talán észrevette ami nekem már egy ideje természetes, hogy Elorak falain kívül mindig résen vagyok, de az is lehet, hogy régen eltervezte mit kérdez tőlem elsőként. A válaszom így is, úgy is ugyanaz lenne, akkor is, ha az égiek nem léteznének. Ám tudom, hogy a kérdésnek mi a lényege és ekképp a válaszomnak is más értelmet nyer. Nem térítem el az úttól, melyen végig akar vezetni, hagyom magam, mert kíváncsi vagyok hogyan és mivel szeretne meggyőzni, hogy fogadjam el a jelenlétüket, mi több, tanuljak tőlük. Nem vagyok ellene az új dolgoknak, a világunk változik és mi is vele együtt, felfedezünk új dolgokat és alkalmazzuk azokat, alkalmazkodunk a megváltozott világhoz, vele együtt formálódunk mi is, hiszen szükséges. Ám ebben a változásban nem lehet helye az égieknek. *






Perda – Tópart ◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Tópart Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Tópart Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Tópart Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 06, 2020 9:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Tópart Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Tópart B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Tópart 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Tópart Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Tópart Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 07, 2020 7:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
to Pyesle
A nyilam hegyét birizgálom a kezemben tartva, így bandukolok a gondolataimba mélyedve egészen a tóig. A ruházatom a szokásos, fegyvereim is ugyanazok, a két vadászkés az oldalamon, melyek sel-o-gei-el vannak bevonva, és a nyílpuska, amit hanyagul a hátamra csaptam, a táskám és a tegez mellé. Az itteniek valamiért nagyon oda vannak a tóért, és igaz, ami igaz, a népünk megbecsüli az összeset, mégsem különbözik a többitől, csupán történetében. De valahogy úgy vagyok vele, nekem inkább az a tavacska a mindenem, ahol Nadi-val horgásztunk. Aztán a gondolatra el is borul az agyam és mérgesen rúgok egyet a földön fellelt nagyobb kődarabba, mely megadva magát gurul tova, el az utamból. Ilyenkor kedvem lenne valakit lelőni, olyan jó volna! Neki biztosan nem, akit eltalál a nyíl, de nekem igen, mégha csak ideiglenesen is. Fújtatok, morgok, így vezetem le a mérgemet menet közben, aztán a tóhoz érve kanyarodok egyet. Elindulok a járható ösvényen, mely körbefogja a víz partját. Nyugodtnak tűnik a víz, alig fodrozódik, a nap sugarai magasról érik a tetejét, tündöklő csillogást kölcsönözve neki ott, ahol érik. Jó ideig azt figyelem, ettől kellőképpen meg is nyugszom, de egy idő után egyre inkább azt érzem, mintha valaki figyelne. Ez az a  fajta érzés, ami bekúszik a csontjaid közé, kellemes, de ugyanakkor nyugtalan bizsergést okozva a hajtöveid közt, és tekintve hogy idáig nem éreztem, jobbnak látom megbizonyosodni róla. Ezért aztán körbenézek.
- Ki van itt?


My Truck |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Pyesle
Pyesle

Perdai

Születési idő :
2402

Reagok száma :
13


Tópart Empty
Utolsó poszt Pént. Jún. 12, 2020 1:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
to Athard

Hogy miért vettem fel a sima nyakúak ruházatát, hajamat meg festettem be vörösre és engedtem ki, jó kérdés. Lehet, nagyon unatkozom és túl sok a szabad időm? Esetleg csak jobban meg akarom ismerni őket? Szokásaik, gondolkodás módjuk eltér a miénktől, másképp viselkednek az erdőben, és látszik rajtuk, hogy tartanak attól, mibe lépnek bele. Meg amúgyis, kíváncsi vagyok, hogy mennyire tűnök embernek, és mennyire perdainak.
Ott egy bácsi, a fajtársam, mit keres a tónál? Nem mintha ki lehetne sajátítani ez a helyet, de akkor is elkezdem követni, próbálva minél kevésbé feltűnőnek lenni. Nem vetem be a képességemet, pedig az lenne a biztos siker, hogy ne lásson, helyette csak figyelem. Feszült volna? Nem szeretem, ha egy felnőtt nagyon ideges, abból mindig rossz dolog lesz. Olyankor olyanokat tesznek és mondanak, melyeket nem is igazán gondolnak komolyan, csak elhagyja a szájukat. Hogy-hogy ki van itt? Lebuktam ilyen gyorsan? Én, esküszöm tovább akartam rejtettnek tűnni, de így jártam ezek szerint, sétálok is feltartott kezekkel hozzá, jelezvén, nem tervezek semmilyen módon ártani neki. Ha nem uralkodnék magamon, egyből rávágnám hogy senki.
- Üdv - köszönük neki a quorsák nyelvén, remélve, hogy nem akar egyből lelőni, megtámadni. Az biztos, hogy már most tetszik igazából a szituáció, hiszen hékás, ki mondhatja még el magáról, hogy megtett egy ilyet? Vajon hogy reagálna rá, ha csak a másik nyelven beszélnék? Szeret vajon fogócskázni? Mindig ilyen, vagy rossz napja van? Ki kell derítenem, vigyorgok is hozzá optimistán. Kíváncsi vagyok rá, na.
Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Tópart Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Tópart B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Tópart 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Tópart Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Tópart Empty
Utolsó poszt Kedd Jún. 16, 2020 7:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
to Pyesle
A szőke hajú kislány jelenléte váratlanul ér, ilyen látvány még véletlenül sem fordult meg a fejemben. Amikor megszólal, már tudom hogy egy quorsa palánta és véletlenül sem Shiennel egyik csodája. Így már sokkal inkább nevezném csapásnak! Nem értem miért rakta fel a kezeit, mert nincs a kezemben a fegyverem, én is csak nézelődtem. Gyerekekhez abszolút nem jó a hangulatom, bár ha a mieink közül való lenne, akkor most lehet hazakísérném a kapuig. De ő nem az. Úgyhogy a nyílpuskám most emelkedik felfelé a kezembe fogva, aztán meg lefelé, mert ráfogom, a barátkozós mosolya ellenére. Morcosan tekintek rá, bár nem szándékozom keresztül lőni, csak megijeszteni. Úgy vagy elszalad, vagy válaszolni fog a kérdésemre.
- Itt lenni egyedül?
Ugyanúgy a quorsak nyelvén kérdezem. Kinézem belőlük hogyha a társaikat csak úgy hátrahagyják, akkor biztosan a kölkeiket is. Vagy éppen a szülei valahol itt kóborolnak őt keresve. Nem is tudom. Alaposabban körbe kellene nézni. Mondjuk a tó túl közel van Elorak-hoz.
- Keresel?


My Truck |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Pyesle
Pyesle

Perdai

Születési idő :
2402

Reagok száma :
13


Tópart Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 06, 2020 10:05 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
To Athard

Oké, ha most megöl, a nagymamám kétszeresen fog, szóval nagyon remélem, hogy nem szeretne ilyet cselekedni. Nagyon úgy néz ki, hogy simanyakúnak tűnök a szemében. Azt a fegyvert igazán letehetné, nem akarok neki semmi rosszat, nem mintha képes lennék bántani, hamarabb lelő. Morcos, mirci-morci a bácsi, és fenyegető, de nem fogok megijedni tőle vagy elfutni, bátor nagylány vagyok már. Oké, a nyelvhasználatot még gyakorolnia kell, de tök jó, hogy beszél rajta. Mindent összegezve, nekem tetszik a mostani szituáció, olyan vagyok, mint egy kisgyerek, próbálok nem túl sok vigyorogni.
- Igen, egyedül vagyok – válaszolok neki, bár lehet elég lett volna csak bólintanom egyet. Körbe pillantok, bár lehet, hogy nem kellene, mert azt hiheti, hogy vannak itt mások is. Tök vicces, quorsának hisz, pedig nem vagyok az, és mégis, valaki a népemből annak hisz. Mint valami nem is tudom. Keresel? Mit keresek vagy kit keresek vagy mire gondol most? Ráncolom homlokom és gondolkozok, mit válaszoljak rá. Mondjuk, most, hogy belegondolok, nem is kell válaszolnom, van jobb ötletem. Vajon utánam fut, ha elindulok Elorak irányába? Vagy lelőne? Csak nem lő le egy kisgyereket. Szóval el is kezdek futni az említett hely felé, lesz ami lesz.
Vissza az elejére Go down

Athard
Athard


Tópart Tumblr_obyysurU0B1saykiio1_500

Karakterlapom :

Születési idő :
2376. tél derekán (40)

Tartózkodási hely :
Mikor hol, de kizárólag Perda

Beosztásom :
Perdai felderítőcsapat vezetője

Reagok száma :
192

Avatar alanyom :
Norman Reedus

Keresem :
Tópart B56468b75cbda7a74d993a3f1b8da454f8b19800
Tópart 0f62aacfb47adf89320c287a41c20e4df3a704f6

☽ :
Tópart Twd-daryl-dixon-11-1444310610.gif?quality=.8&height=415


Tópart Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 21, 2020 8:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
to Pyesle
Nem kapok választ a kérdésemre bár nyilvánvalóan keres valakiket és eltévedt. Sikerül túllőnöm a célon, vagy pedig pont ez volt a célom, mindenesetre amikor a kislány rohanni kezd, még akkor is rá fogom a fegyvert. Rossz felél szalad, ez világos mint Shiennel reggeli fénye. Ha nem én lövöm most le, akkor majd az őrök fogják a kapunál. Gondolatban már meg is húztam a ravaszt, ellenben lefelé engedem a fegyvert és a lövést csupán a számon keresztül kifújt levegő imitálja. Egyet gondolva sarkon fordulok, morcosan apellálva az el nem múló fenyegetésre egy termetes köpéssel magam mellé. De minek foglalkozzam vele? Jah, mert pont miattam szalad arra? És ha amúgy is arra akart menni? Egy csapással kevesebb.
Az első pár lépésem az ellenkező irányba elégedett hümmögéssel tetézem, de aztán a rám törő gondolatok megállásra késztetnek. Visszafelé tekintek. Még mindig szalad, bár az alakja egyre inkább zsugorodik a távoli táj egybefüggő masszái közé. Messze vagyunk még, ha utána szaladok, félúton elkaphatom. Várjunk, miért tegyem? Nem jobb az, ha hamar bevégzi? Azt mondta egyedül van. Ha így van, akkor valóban a vesztébe rohan. Ezt boldogan kéne fogadnom, de nem megy.
- Faszom.
Kiszedem a nyilat a puskából, visszarakom a helyére, a fegyvert a vállamra csapom és szaladni kezdek utána. Az apró lábait elnézve nem lesz nehéz beérni.
- Hé, te! Álljál meg!
Üvöltök rá hátulról, amikor már látom magam előtt, de még kellő messzeségben rohan tőlem.
- Várjál meg!


My Truck |Öltözék | ©

Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Tópart Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Tópart Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Tópart Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 01, 2021 8:04 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Tópart Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 29, 2021 5:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Adomeite & Edmund

Nem mindig a munkáról szól az élet, néha igénylem a kikapcsolódást és a feltöltekezést. Most sincs másként, hiszen megkértem egy őrzőt, hogy kísérjen el engem a a Tóparthoz, hogy ott eltölthessek kellemes két órát. Sokat hallattam már arról a helyről, s szeretnék magam megbizonyosodni róla a saját szememmel. Nehezen egyezik bele a kíséretbe, én cserébe felajánlom, hogy a piacon vehet a családjának ajándékot. Így fogadja el a féltételt a fiatal nő, minek én örülök. Hosszú séta után csak megérkezünk erre a varázslatos helyre, mikor én a következő kéréssel állok elő.
- Ha megkérhetném, akkor tartana tőlem egy húsz méter távolságot? Szeretnék a saját gondolataimmal foglalkozni. - kérem tőle, mire jön a következő válasz.
- Rendben, de mindig legyen szem előtt. - látom, hogy szigorúan néz rám, de ha ismerne, akkor tudná, hogy cseppet sem szeretnék felügyelet elől meglógni. Ahhoz elég nyomós oknak kellene lennie.
- Felőlem, de mindvégig egy helyen fogok álldogálni. Ha még kérhetem, akkor maradjon távol, ha mégis odajönne hozzám egy illető. Tudok magamra vigyázni. - sóhajt egyet, majd bólint, hogy vette az adást. Hála szerencsére, így ajkaimon egy mosollyal haladok tovább. Találok, egy számomra kellemesnek tűnő helyet. Ellenőrzöm, hogy a fiatal nő mennyire állja a szavát? 15 méterre van tőlem, de nincs kedvem újra rászólni, hogy húsz méterről volt szó. Megállok a parton, de ügyelek arra, hogy a víz hullámzása el ne érje a cipőm. Mikor mindent rendben találok, akkor egy digitális képkeretet, amin rajta van Tamara, a volt feleségem.
- Nézd Tamara, végre elértem ide. El akartalak ide hozni, de akkor már az állapotod annyira rossz volt, hogy nem bírtad volna ki az utazást. Most így ebben a formában elhoztalak, ezért ne haragudj rám. - nézem a fiatal mosolygós arcát, mikor még jele sem volt annak, hogy lassan haldoklik. Tavaly halt meg, s pár napja járt le a gyászom. Ideje tovább lépnem, ezért is várom, hogy ki lesz a feleségem következőre. Kit találnak nekem? Merem remélni, hogy egy hozzá hasonló nőt. Elrakom a képet, s a tó felszínét bámulom. Teljesen megfeledkezek a nőről, aki engem védelmez. Életem hogyan továbbijába gondolok bele. Vajon más özvegy férfi mit csinál ezután? Én biztosan szeretnék még gyerekeket, s lehetőleg a következő feleségemtől. Van már kettő, azonban ők lassan megkezdik a saját felnőtt életüket. Csak útban lennék számukra. Sóhaj hagyja el az ajkaimat, végül körülnézek, hogy meddig láthatok el szabad szemmel. Mekkora a kiterjedése a tónak? Úgy nagyjából kiszámolom fejben, hiszen a pontos adatokhoz mérőműszerek szükségesek. Hirtelen az ötlik a fejembe, hogy vajon tudják a perdaiak a tó méretét? Foglalkoztak vele? Esetleg számukra csak nagy tó és kész?


A hozzászólást Edmund Bewild összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 02, 2021 2:31 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Adomeite
Adomeite

Perdai

Tópart 1a1818ee63496cd86d2f230ec26f66a3

Karakterlapom :

Születési idő :
2384. Gyümölcshozó hava (május) 25. (33 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Poppy Drayton

☽ :
Tópart 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f682d734d6c7763436d6c647869513d3d2d3835333135363937362e313630353833373232383164333566383234373630393734393839352e676966


Tópart Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 01, 2021 11:19 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Adomeite & Edmund

Elorak. Halk nyüzsgése épp annyira tud hiányozni néha, mint amennyire terhel is. Éppen ez utóbbi miatt költöztem ki a folyópartra, vágyva a csendre, a nyugalomra. Ám néha még is előbukkan az érzés, hogy tudnom kell, nem vagyok egyedül. Ilyenkor hátamra veszem a zsákom, benne az elkészült vásznak, és néhány fertályórányi séta után már itt is vagyok. Bejárom zegét és zugát, meglátogatom a szüleimet, elcserélem a vásznakat olyasmire, amire leginkább szükségem van, s amit magam nem tudok előállítani, megtermelni. És természetesen nem utolsó sorban, de mindig a végére hagyva a látogatásnak, eljövök a tóhoz is, hiszen zsigeri szükséglet, hogy vízben legyek. Ilyenkor képes vagyok órákat lent tölteni, megcsodálom a víz alatti világ szépségeit, találkozom más perdaiakkal, olyanokkal kik hosszabb időt lent töltve, részben itt élnek, és olyanokkal is, mint én, hogy csupán néhány órára engedjük megmagunknak ezt a kivételes lehetőséget. Nem mintha nem állna bármikor és bármennyi időre a rendelkezésünkre, csak választás és döntés kérdése lenne. Hiányzik, de ha itt élnék lenn, akkor meg a fent marna belém vágyakozva. Hiszen nem láthatnám a virágba boruló tájat, az égen összefutó fehérhab felhőket, a fénylőn ragyogó napot. Nem érezhetném bőrömön a szél simogatását, és nem élvezhetném a szemerkélő eső lágy melegét. Mindez épp annyira hiányozna lenn, mint ahogy a mélység, a víz alatti világ képes hiányozni olykor.
Most sincsen ez másként, utolsó utam, mielőtt haza indulnék, a tóhoz visz. Zsákomat egy nagyobb szikla mellé támasztom, ruháimat ráfektetem. Nyugodtan ott hagyom, hiszen tudom, senki nem fog hozzányúlni, Perdán nem szokás a más tulajdonának elvétele. Legfelülre egy fehér vásznat készítek, hogy kijőve a vízből megtörülközhessek majd, és a következő pillanat már is a tóban talál. Lent felkeresem mindazon helyeket, melyeket látni kívántam. Találkozom néhány ismerőssel, boldog öleléssel köszöntjük egymást. Ígéretet csikarok ki egy gyermekkori pajtásnőből, hogy hamarosan meglátogatnak népes családjával, majd tovább úszok. Sás és hínár simul lábaimhoz, majd újra tiszta víz vesz körül. Megcsodálom a mélységet, a benne élő vízi lények sokaságát. Versenyt úszok néhány deloris-szal, akik még azt is megengedik, hogy ujjaimmal finoman megérintsem őket. Csak ezután fordulok meg, s indulok most már a part felé. Érzésem szerint vagy három órát is eltöltöttem lent, indulnom kéne haza, hiszen otthon is vár pár elvégzendő feladat még.
Egészen partközelig úszom, míg a víz csípőig nem ér. Ott leteszem a lábaimat és felállok, kissé előre hajolva, hogy hajamból a nagyja vizet könnyebben kinyomkodhassam. Csak ekkor dobom a hátamra tincseimet és pillantok fel, nézek körül. Tőlem nem messze, talán négy-öt méterre, a parton egy emberférfi áll. Meglepetten mérem végig. ~Mit keres ez itt?~ Bukkan fel bennem a nem éppen barátságos kérdés, és homlokomra finoman simul a nemtetszés árnyéka. Pillantásom persze megleli az őt kisérő perdai harcost is, aki felé aprót biccentek köszönésképpen.
Lépek kifelé a vízből, kicsit oldalra, mert ott van a szikla, mely mögött a holmim rejtőzik. Nem vagyok persze teljesen mezítlen, hiszen a víz alá sem úgy mentem, igaz a lentiek épp csak viselnek magukon valamit. Rajtam is csak egy kis, szoknyácskával párosított alsónemű van alul, míg kebleimet keskeny kendő mögé rejtettem. Így lépek ki a fövenyre, a puha sárga homokra, s emelem fel a lepedőt, hogy hónom alatt magam köré tekerjem. Ám közben a tekintetem mindvégig a hozzám szinte már kellemetlenül közel ácsorgó idegenen pihentetem, bizalmatlanul méregetve őt. Pillantásom mindezt tükrözi és, és szinte süt rólam, hogy nagyon nincs ínyemre, hogy idemerészkedett, ide tolta a képét, és jogot formál arra, hogy nézze a tavat. Olykor persze a kísérője felé is el-elpillantok, remélve, hogy az rászól, menjenek innen, ha lehet most mindjárt.





Fájjon, hogy tudd, még élsz!
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Tópart Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 02, 2021 2:50 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Magányosan ellennék a saját kis rituálémmal, amit direkt ide szántam a Tópartra. Nekem fel sem tűnik, hogy a közelemben lenne egy perdai nő, aki megmártózott a tó vizében. Én csupán folyamatosan Tamarával való kellemes együtt töltött perceinkre emlékezek vissza, mikor még olyan életteli volt, s nem volt az ágynak dűlve. S ehhez talán az szintén hozzájárul, hogy sem én, sem pedig a gyerekek nem kaptuk el tőle ezt a bizonyos kort. Hamarosan azonban odajön hozzám az őrzőm, s megszólít.
- El kell hagynunk a helyet, most. - szól határozottan, s én csupán értetlenül nézek rá. Nem olyan régen érkeztünk meg, s máris távozni kell? Miért? Ez jár a fejemben. Végül szavait egy csukló fogással erősíti meg, s elhúz engem. Nem akadékoskodom, de úgy érzem, hogy jogomban áll megtudni az okát. Megzavarta a szent perceket, amit it szerettem volna eltölteni.
- Megtudhatnám a távozás okát? - kérdezem tőle, s egyszer csak távolabb megvetem a lábam, s nem engedem, hogy távolabb vigyen. Ő meg csak erőlködik, majd odafordul felém. Elhúzza a száját, s végül ennyit mond.
- Sajnos nem mondhatom el, de jobb ha megyünk - ráncolom továbbra is a homlokom, hogy miért nem maradhatok itt? Gyönyörködnék csupán a tóban, s a volt feleségemről emlékeznék meg. Ha tudná, hogy mennyire fontos nekem ezt letudni, akkor nem így viselkedne velem.
- Nekem az itteni lét a fontos, s a csodaszép tó. - látom rajta, hogy az első szavaimat nem érti, így magyarázat nélkül, míg a másodikban egyetért velem. Csupán az arckifejezése változik. Nekem szegezi a következő kérdést.
- Miért lenne fontos az itt? - én csupán sóhajtok egyet, mert különösebben nem tartozik rá a magánéletem, főleg egy perdai őrzőre. Lassan átgondolom magamban, hogy ilyen fontos információt közöljek vele.  A kapcsolatunk alapja nem olyan.
- Erre sajnos én nem adnék választ – erre a nő gondolkozik egy sort, majd újra megfogja a csuklóm, s nem kifelé visz, hanem arra amerről elrángatott. Egyik percről a másikra lepődök meg, de főleg akkor, mikor egy perdai nőhöz( Adomeite) vezet a parton. Köszön neki a saját nyelvén, így jobbnak találom a fordítót előhalászni.
- Akkor most az történik, hogy átadom ennek a nőnek a felügyeletét. Én meg amint tudok visszatérek. - meglepetten nézek rá, hogy biztosan jól hallottam? Nem várakozik túlságosan sokat, mert rögtön otthagy engem Vele. Még elnézek a fiatal őrző után, majd vissza az ismeretlen nőre. Látom nincs rajta túlságosan sok öltözet, így elfordulok. Bekapcsolom a fordító programot és köszönök.
- Szép napot! Csak nyugodtan öltözzön fel - s a gép máris az ő nyelvén mondja a szavakat.
Vissza az elejére Go down

Adomeite
Adomeite

Perdai

Tópart 1a1818ee63496cd86d2f230ec26f66a3

Karakterlapom :

Születési idő :
2384. Gyümölcshozó hava (május) 25. (33 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Poppy Drayton

☽ :
Tópart 68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f682d734d6c7763436d6c647869513d3d2d3835333135363937362e313630353833373232383164333566383234373630393734393839352e676966


Tópart Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 09, 2021 5:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Adomeite & Edmund

Azóta ki nem állhatom a quorsakat, hogy négy évvel ezelőtt a férjem és a kislányom áldozatul esett az általuk behurcolt fertőzéseknek. Idegenkedésem és ellenszenvem, nem csak az arcomról olvasható le, de süt a tekintetemből, a tartásomból is. Egyáltalán nincs ínyemre, hogy itt van. Kísérője közelebb lép, köszöntjük egymást.
-Rád bízom ezt a quorsat, mennem kell. -Mondja nekem váratlanul. Megdöbbenek, annyira, hogy még a tiltakozásom is időbe telik.- Ne! -Kiáltok utána, de ő már eltűnik a város irányába, én pedig ott maradok az idegennel.
Fújok egyet feléje, és amikor meghallom a különös hangot, mely egyértelműen a dobozból jön, harag lobban a lelkem mélyén. Hogy merészeli? A köszönés illetlen, és ahogy felszólít az öltözködésre, az egyből ellenkezést vált ki belőlem. Nem tudom, érti-e a nyelvünket, gyanítom a kis dobozka fordít neki.
-Te itt nem parancsolsz! Illetlenül köszöntöttél. Tűnj el innen, míg rád nem uszítok egy lacertát!
Szemmel tartva őt, azért némileg a szikla mögé húzódva, a lepedő alatt leveszem a nedves alsóneműmet, és szárazat húzok elő a zsákomból, majd belebújok. Föléje a felsőruházatom kerül, hosszú szoknya, ing és mellény, kellemes halványbarna és lombzöld színekben. A vizes lepedőt és ruhákat a sziklára terítem, hogy a nap még megszáríthassa. Részben.
Végül nagyon is látványosan, előveszem a zsákomból az egyetlen nálam lévő fegyvert, és a derekam köré fonom az övet, melyen a tőr tokja függ. Nem baj, ha látja, sőt, nagyon is akarom, hogy lássa. Akarom, hogy féljen, hogy el akarjon innen menni. De nem látom, hogy menni akarna, hát kihúzom a különös pengéjű tőrt, feléje csillantom a napfényben. Íriszeim mélyén harag, gyűlölet szikrája lobban, ahogy lépek feléje párat.
-Nem hallod mit mondtam? Nem érted? Menj innen! Nincs itt semmi keresnivalód Gyilkos!
Mély megvetéssel ejtem ki az utolsó szót. Hogy mennyire érti, fogalmam nincs, de nyílt ellenszenvem érezhető, és látható jelei sugározzák felé érzéseimet. Kérdések tömege gyűlik fel bennem. Mit keres itt? Miért jött ide, és mit akart itt csinálni? Miért ment el a kísérője, rám bízva az idegent? Talán tudja, miben sántikál, és segítséget hoz?
Sok-sok kérdés, amelyekre nem tudom a válaszokat, csak egyet tudok, azt akarom, hogy eltűnjön innen. Nem csak a tópartról, de Elorakból, és a Perdáról is. Ő és a többi quorsa is.




Fájjon, hogy tudd, még élsz!
Vissza az elejére Go down

Edmund Bewild
Edmund Bewild

Ellenálló

Karakterlapom :

Születési idő :
2379.április 1.

Tartózkodási hely :
Rebellium, Perda

Beosztásom :
N/A

Reagok száma :
103

Avatar alanyom :
Mat Gordon


Tópart Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 10, 2021 9:43 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Hogy ne zavarjam az öltözködésben a biztonság kedvéért távolabb sétálok, abban a reményben, hogy ténylegesen hallgatni fog rám. Azonban úgy tűnik perdai tanulatlanságom nem fizetődik ki, sőt egyenesen felháborodást okoz a nőnél. Fordít nekem a gépezet, s akármilyen ruha van rajta, én az irányába fordulok. Egyenesen a szemét keresem, s rögtön válaszolok neki.
- Bocsásson meg, hogy nem tanultam meg a nyelvüket, s gép segítségére szorulok. - teljesen higgadt vagyok, én ettől nem fogom felkapni a vizet, mint a nő. A szikla mögé vonul, s én újra kalandozó tekintetemet leveszem róla. Így szólok neki, hogy lefoglaljam öltözködés közben.
- Nem ismerjük egymást, s rögtön egy vadállattal fenyeget? Ráadásul nem szeretnék beteg lenni. - szólok hozzá, hogy nekem teljesen más elképzeléseim vannak az életről, így 37 évesen. Várakozom természetesen, s néha odapillantok a sziklához, ami mögött elbújt. Mikor megpillantom, akkor már fegyverrel a kezében látom, amit nem akar elrakni. Egyenesen felém jön, s én pedig nem teszek ellene semmit. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi rosszat tettem én ellene? Még sosem láttam az arcát, arra feltétlenül emlékeznék. Mély harag és gyűlölet van benne.
- Úgy gondolja ez a megoldás? - arról nem teszek említést, hogy képzett katona voltam egy helyen, így beletartozik az önvédelem. Az a penge, ha nem trükkös, akkor szerintem az erőfölény, s gyakorlottság felém billenti a mérleget, mármint győzelem szempontjából. Szavai hallatán, így szólok hozzá.
- Hallani hallottam, hogy mit mondott, azonban nem értem az okát. - nézek vele farkasszemet, s továbbra sem mozdulok a helyemről. Ok nélkül nem fogok innen elmenni, ha csak nem magyarázza a dühének okát. Gyilkosnak nevez, ami nem vált ki belőlem sem nevetést, sem haragot. Higgadt maradok a jelenlétében, s ha azt hiszi, hogy ok nélkül hagyni fogom magam leszúratni, akkor rémesen tévúton jár.
- Kérem tegye el a tőrt, békésebb módon el lehet intézni, mint erőszakkal. - eléggé furcsa helyzetben vagyok, mert nincs aki megvédjen, hogy elmagyarázza a nőnek, hogy rosszul gondolja a szavait. Hogy lehetnék én gyilkos, mikor először találkozunk egymással. De minek vagyok a gyilkosa? Sok kérdés kering az agyamban, s úgy döntök, hogy kiteregetem a lapjaim.
- Itt szerettem volna elbúcsúzni örökre a volt halott feleségemtől, aki ismeretlen betegségben halt meg. A testét elégették, nem maradt belőle semmi. El akartam hozni erre a helyre, mikor még nem mutatkoztak rajta a betegség csúnyább jelei. Egy elköszönést szerettem volna neki. Ettől rögtön gyilkossá válnék a perdaiak szemében? - nézek rá, de ajkamon a keserűség első jelei látszanak. Ráadásul így biztosan nem tudom befejezni, s elmondani neki a hálám, hogy addig a pontig elkísért. Miért? Mert nekem támad egy perdai nő minden ok nélkül.
- Tud bizonyítékot mutatni nekem, hogy ténylegesen, személy szerint én vagyok a gyilkos? - kapaszkodok bele ebbe a kérdésembe, mint valami utolsó mentsvárba, mert utána biztosan önvédelmet kell gyakorolnom.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Tópart Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Tópart Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Tópart Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 10:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Zach Davies
Zach Davies

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2335. január 7. (82 / 31 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Tervező-fejlesztő mérnök: energiaellátás, az Eredeti Tervező- és Építő csapat tagja

Reagok száma :
133

Avatar alanyom :
Keon Alexander


Tópart Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 22, 2022 4:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Raven részére
Élvezettel döntöm hátam a pad támlájának. Süt a Nap, melegít, teljesen átmelegít, s míg másoknak érezhetően melegük van, rajtam még mindig ott a kabát, de most végre levehetem, egy kis napot akarok gyűjteni.
Az mondjuk felettébb zavar, hogy karbantartónak vagyok nézve, és az ételekért, italokért cserébe javításokat kérnek, amiért egy ideig dohogtam, aztán elkezdtem rájönni az ízére: megismerhetem őket abból a szempontból, miként értelmezik a technológiát, s elmondhatom, nagyon zseniális találmányaik vannak! (Mert nem, az egyáltalán nem foglalkoztat, hogy közben beszélhetek velük, azt kizárólag a kiejtés és a nyelv gyakorlása okán teszem). Amit még észrevettem, hogy sokkal oldottabb lettem. Pedig elkívánkozom Perdáról, saját bolygót kéne találnunk, s legfeljebb átruccanhatnánk hozzájuk egy kis javításra.
Anyel most a földeken van, s bár próbáltam ott segíteni, nagyon élveztem, sokkal inkább hátráltattam őket, mint előrehaladtak, s így a türelmüket nem próbáltam. A mostani kísérőm Hayae, huszonéves, szőke perdai, és annyit csacsog, hogy a fejem már szirénázik egy ideje, de arra használom fel, hogy így a nyelvüket és a kiejtést gyakorolom. Úgy könnyebb elviselni. Ami fáj, hogy szemének színe tökéletesen megegyezik a feleségem szeme színével. Ő sosem lesz a volt, és sosem lesz ex. És így nehéz eldöntenem, örömmel nézek a szemeibe, vagy inkább kerülöm a pillantását.
- Inkább gyümölcsöt.... azt a lilás-rózsaszínt, amit a múltkor is hoztál. Azokkal az apró, kis fekete magokkal. - nézek fel rá hunyorogva, mert éppen a Napba állt. Kimondja a gyümölcs nevét, nekem meg beletörik a nyelvem. Kuncog, én meg azért is tovább ismétlem. A tizedikre meg is van, hogy kétszer elmondta nekem. El is tűnik, de úgy, hogy szemmel tudjon tartani. Sehova nem tervezek menni, a napon tökéletes.



Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Tópart K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Tópart WYdz5uv

Klubom
Tópart R8xXJ2P

Fegyverem
Tópart KjdARSD


Tópart Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 24, 2022 11:36 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Zach & Raven


*Szép idő van, Elorakban meg kifejezetten jól el lehet tölteni az időt, főleg ha nincsenek katonák a nyomomban. Kihasználva Elorak e sajátosságát, mielőtt útra kelnék egy hosszabb kutatásra a sivatagba, kihasználva az időt és azt, hogy nem rég szabadultam a városi fogdából,  ami még az indulásig hátra van ejtőzöm itt egy napig. Másrészt Vharan után érdeklődtem, hogy a városban van-e, mert ha itt találtam volna, magammal hívom a két nap múlva esedékes útra. Sajnos a Nagy Perdait megint valahol a vadonban eszi a fene, engem meg utána, így várnom kell még arra, hátha véletlenül felbukkan útközben és akkor elcsípem egy fuvarra. Egy perdai lepényt majszolva lassan sétáltam le a tóparthoz, továbbra is azon agyalva, hogyan oldjam meg, hogy úszás közben ne kelljen levegőt vennem, irigykedve gondolva a perdaiak kopoltyújára, sarkamban a már megszokott kísérettel, Ublukkával. Ublukka ma nem volt szószátyár, annál inkább méregetett szúrós pillantásokkal.  Nem értettem miért néz rám olyan áthatóan rosszalló tekintettel, de megvontam párszor a vállam és nem is foglalkoztam vele többet. Szükséges rossz amit el kell viselni, de sokkal inkább jobb, mint a katonai kíséret. Még így is szabadnak éreztem magam ahhoz képest, amit a Városon kívül, a kutatásaim közben kell elviselnem, ahhoz meg egyenesen a mennyei szabadság volt, amit a fogdában. Most jól kisétálom magam és attól sem tartottam, hogy Pernelis valakit a nyakamra küld.
Arra viszont nem számítottam, hogy itt az eloraki tóparton olyan ismerősbe botlok, akit soha nem tudtam volna elképzelni a perdai városban. Az a fej, a kusza hajviselet, a tartás ahogyan ült a perdai kézműves padon, süttetve amgát a nappal. Ha jól belegondolok, mégis csak jó helyen van a melegben, ahol még véletlenül sem zúdulhat rá egy rakás víz a mennyezetről.  Oda settenkedtem mögé, remélve, hogy nem hallja meg a már sokszor gyakorolt nesztelen lépteimet. Nem volt kísérője, de az, hogy nem láttam más perdait a közelben, nem jelentette azt, hogy nincs is. Vegyük példának Ublukkát, aki az első pillanatban megmutatta a képességét, mert egyenesen a falból lépett ki elém, amikor az őr rám mutatott.  Szóval feltételeztem, hogy más perdai is el tud tűnni ha úgy tartja kedve, de Ublukkával vigyázni kell, a szeme sem állt jól. Davies háta mögött, ha eddig nem fedezett fel, meglepetésként bukkanhatok fel, vagy úgy csinál, mint aki nem vett észre, vagy egyetlen mozdulattal, hanggal kettévágja az igyekezetemet. Mindenesetre ugyanazt mondom így vagy úgy, hiszen ő nekem nagy meglepetés.*
-Energiát gyűjt Davies? Napelemmel működik? Helló! Hogy s mint? Itt Elorakban, nagy meglepetés! Hogy vitte rá a lelke? *Százkarátosan vigyorgok rá, tipegő lépésekkel kerülöm meg a padot, hogy mellé ülhessek. A már néhány harapásnyomot viselő lepényt nyújtom felé vigyorogva.*
-Kér egy harit? *Ublukka kissé lemaradva de nem észrevétlenre tűnve áll meg aztán a pad mögött és néz krbe, valakinek integet, de én Davies-szel vagyok elfoglalva. Alaposan végigmérem, a nap fényétől enyhén már színt kapott arcán állapodva meg.*







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Zach Davies
Zach Davies

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2335. január 7. (82 / 31 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Tervező-fejlesztő mérnök: energiaellátás, az Eredeti Tervező- és Építő csapat tagja

Reagok száma :
133

Avatar alanyom :
Keon Alexander


Tópart Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 30, 2022 2:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Raven részére
Azt figyeltem meg, hogy mióta többször lent vagyok, s legfőképpen Elorakban, a gondolataim időnként belassulnak. S annak ellenére, hogy a gépek hangját felettébb hiányolom, s elsőnek ez a megfigyelés aggasztott, mostanra könnyebbé vált, mert utána csak úgy jönnek a még jobbnál is jobb ötletek. Így ezt töltődésnek hívom, vagy stand by üzemmódnak, mind a kettő tökéletes.
Érzékelem, mintha valaki figyelne, de elhessegetem. A perdaiak többsége még most is megnéz, sötétebb a bőröm az övékénél, amit most sem a nap színezett át, hanem a genetika adta, de szerencsére itt nincsen olyan pejoratív nézett hozzá, hogy alacsonyabb rendű, netán elmeroggyant. Csak más. Nem, mintha, érdekelne, mint ahogy az sem, ha éppen néznek.
Ennek ellenére nagyon is láthatóan rezzenek össze az emberi szóra. Amúgy... tényleg nagyon recsegős a perdaihoz képest...
Aztán meg egy elég látványos szájhúzás mutatja, mit is gondolok a hang gazdájáról. Nem sok jót. Éppen kinyitom a szemem, s egy alakra téved a tekintetem, aki nem éppen Raven, hanem a kísérője, és nagyon... nagyon szélesen vigyorog. Integetek neki, majd megdöntöm magam, ahogy tanultam, noha ez továbbra sem mond nekem semmit. Felesleges kör. Az már viszont nem, hogy helyet mutatok a padon mellettünk.
- Gyönyörűen süt a nap, kellemes idő van. Zach Davies a nevem... Zach.. - perdaiul üdvözlöm a kísérőjét, majd kénytelen vagyok a másikkal is foglalkozni, akivel nem kívánok, sok okból.
- Nem mondanád ezt lassabban és érthetőbben? - szemét vagyok, direkt perdaiul szólalok meg neki is.
- Egészen jól voltam, míg nem jelentél. Nincs valami dolgod éppen... máshol? - a szeretettel teli irónia helyett inkább egyfajta közönyösség van a hangomban. Nem üti azt a kategóriát az agya, akivel el akarom tölteni az időmet. És amibe kevert, abba végképp nem.
- Nem. - megérkezik a kísérőm is, köszönettel átveszem a gyümölcs héját tálcának használva, felszeletelt állapotban lévő gyümölcsöt. Ahogy átveszem, bemutatnám Raven kísérőjének, de máris üdvözli, s a padon is van annyi hely, hogy elférjenek, s megkínálom mind a kettejüket a gyümölcsből. Raven elé is.
- Kérsz? - és remélem azzal ott is hagy.


Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Tópart K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Tópart WYdz5uv

Klubom
Tópart R8xXJ2P

Fegyverem
Tópart KjdARSD


Tópart Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 05, 2022 11:03 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Zach & Raven


*Sikerül meglepnem Davies-t, mert láthatóan összerezzen a hangomra és ez szélesre nyújtja az amúgy sem mosolytalan ajkaimat. Elé tipegek, szándékosan eltúlozva a mozdulatokat, mintha tűsarkúban lennék és még a kezeimet is úgy tartom, mintha egyensúlyoznom kellene. Nem lohaszt le a fintora, sem az, hogy Ublukkának köszön először, engem meg mintha ignorálna.  Ami viszont meglep, de nem mutatom ki, hogy Daviey az enyémnél jóval kellemesebb és összeszedettebb perdai kiejtéssel beszél. Annyira már megtanultam a nyelvet, hogy mindent megértek, a beszéd még hagy némi kívánnivalót maga után, ezért nem is próbálkozom meg Davies előtt vele, nehogy felsüljek. Viszont értem, azt is, hogy direkt szenyózik velem, hozzám is perdaiul beszél, de mint ahogy más sem, ez sem különösebben érdekel. Bólintok a kérésre és lassan, tagoltan megismétlem amit mondtam.*
-E-ner-gi-át gyűjt Da-vies? Nap-e-lem-mel mű-kö-dik? Hel-ló! Hogy s mint? Itt E-lo-rak-ban, nagy meg-le-pe-tés! Hogy vit-te rá a lel-ke? *Várom a választ s közben elé nyújtom a már megkezdett lepényt, hogy megkínáljam vele. A kínálást már nem tagolom szótagokra, értheti a mozdulatból is. De nem kér belőle, viszont még a háta közepére sem kíván. Hát, nem baj, azért még maradok.*
-Nincs, épp ide indultam, hogy lazuljak egy kicsit. *Értem mit mond, de továbbra is a saját nyelvemen beszélek hozzá, hátha megunja a perdait. Azért egy kicsit irigy vagyok rá, hogy neki már ilyen jól megy, de örülök is. Szemem sarkából látom a közeledőt akinek Ublukka integetett és megvárom míg egészen közel ér hozzánk, akkor kicsit biccentek felé és ami már nagyon megy, minden ragozással együtt, az a köszönés, meg is ejtem felé.*
-Shiennel fénye ragyogjon rád! *Ublukka nem kapott ilyet, csak mert csúnyán nézett, neki csak integettem, de a szőke csaj aranyos, kezében gyümölcstál, amit persze nem nekem hozott, én beérem a lepénnyel. Az is sokkal…fényévekkel jobb, mint a dominiumi kaja. Ideje Evans kancellárral találkoznom. A perdai csajszi előítéletektől mentesen mosolyog rám és hasonlóképpen üdvözöl, jól megnézi a hajamba festett piros csíkokat, majd inkább Ublukka mellé csatlakozik. Mivel senki nem kínál hellyel, megkínálom magamat és leülök Davies mellé, emlékezve az érintés fóbiájára, nem is érek hozzá. A kínálást viszont mosolyogva elfogadom és pár szem vagy darab gyümölcsöt a lepényemre pakolok. *
-Köszi, igen. *Rámosolygok, csupa kedvesség vagyok, nem feledve de jó hosszú időre félretéve azt ami kettőnk között történt. Hátha új lappal nyithatok. Itt vagyunk a Perdán, süt a nap, jó meleg van, kellemes az idő a társaság, van jó kajánk….mi kell még? *
-Szóval meséljen, hogyhogy itt van? Ide szólította a munka? Mit szerelget itt a perdaiak között? Én csak egy napig maradok, mielőtt megkérdezné, aztán megyek a sivatagba. Tudom, most azt gondolja, hogy ott is maradhatnék, de nem fogok. Mindig visszatérek. Olyan vagyok, mint a Terminátor. Látta azt a filmet? *Én is csak akkor láttam, amikor Madina felvételeit megnéztem. Azóta persze az összes Terminátor filmet megnéztem. Érdekes, hogy mi mindent gondoltak az akkori jelen jövőjéről. Időutazás, mi? Baszki! Ezek után azt gondolom, kész szerencse, hogy nem adták át az irányítást a gépeknek. Szavaimat csak az szakítja félbe, hogy megkóstolom a gyümit, meg hozzá egy falat lepényt. Érdekes az ízharmónia, a lepény enyhén sós, a gyümi édes, a kettő együtt meg egyszerűen zseniális. *

perdai





Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Zach Davies
Zach Davies

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2335. január 7. (82 / 31 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Tervező-fejlesztő mérnök: energiaellátás, az Eredeti Tervező- és Építő csapat tagja

Reagok száma :
133

Avatar alanyom :
Keon Alexander


Tópart Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 06, 2022 3:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
RAVENNEK

Teljes faarccal nézem végig, ahogy éppen azt teszi, amire számítottam. Amikor befejezi, akkor egyik oldalam arcomnak felé fordítom, a fülemhez téve a kezem.
- Sajnos nem értem, ha esetleg tán perdaiul beszélnél, akkor még érteném is, amit mondasz. - így aztán a kérdéseit válaszolatlanul hagyom, abban az esetben, ha nem perdaiul kérdez. Ebben az esetben így folytatom.
- S ahogy kikövetkeztetem, mit is nem értettem... ismét... -  s jön a válaszom, hogy egészen jól voltam, míg meg nem jelent. Mert valóban így van. A legjobban úgyis a tervezőblokk felett érzem magamat.
Megint nem perdaiul beszél, így úgy biccentem oldalt a fejem, s nézek rá, mint amikor valaki azzal jön, hogy zéró gravitációban nagy a vonzás.
Nézem, amit csinál a finom gyümölcsökkel, de végül is.
S ismét nem perdait használ. Így ismét csak nézek rá.
- Használnád végre a perdait, vagy inkább csendet játszol? - már nem érdekelnek a haragok, a bosszúk, a sértődések. Úgy döntöttem, visszatérek csak a fejlesztéseimhez, ha már rendre megint zátonyra futottak az olyan találkozásaim, sőt. Csak rosszabb lett minden. Én meg szeretek radar alatt maradni. Sokkal békésebb. A mellettem ülő úgyis triplán bepótolja helyettem.

Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Tópart Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Tópart Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Tópart Empty
Utolsó poszt Szer. Május 31, 2023 8:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Tópart Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 17, 2023 2:14 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
EVANS RÉSZÉRE

//Város peremén, a lombkoronák között//
Érdeklődéssel hallgatta az üzenetet, melyet az őrök adtak át. Egy kan szelár érkezését jelentették be előre, melyet örömmel fogadott olyanképpen, hogy így kellően tudja őt is fogadni, mint ahogy Dzsenkinszkan szelárt is. Fontos megbeszélésekhez idő szükséges, felkészülni is, lélekben, s minden másban is.
A helyszín is ugyanaz lesz, melyet a másik kan szelár részére tartott fenn, a megbeszélés alatt.
Az idő kellemesen meleg, főleg a hűs fák lombjai között, ahol a természet sokkal közelebb van, mint bárhol máshol. S hely is bőségesen akad, hiszen a lakóterek jóval szűkösebbek, ezért is van, hogy jó idő esetén a perdaiak inkább kint tartózkodnak.
Ugyanúgy finom, forrásból hozott hűs, friss víz, gyümölcsök, aszalványok és magvak várják frissítőként a megbeszélésen, melyek kényelmes székek mellé vannak helyezve, így megfelelően láthatják egymást.
Ahogy a kan szelár megérkezik majd, a Városkapun át ide fogják kísérni az őrség egy része, ahol majd Aleth is várni fogja, a fák tövében.
- Üdvözöllek Elorakban. A nevem Aleth. - hajol meg tisztelete jeléül, mely egyelőre a betöltött pozícióval járó felelősségnek szól, a lélek helyett. Kedves mosollyal arcán teszi.
- Remélem, utad kellemesen telt idefele jövet. Kérlek, kövess. - mutat felfelé a lépcsőn, majd elindul ő maga, mutatva az utat.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Tópart Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Tópart
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Tópart
» Városi tópart

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Elorak, a perdaiak városa-
Ugrás: