Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Yesterday at 11:09 pm

Yesterday at 9:34 pm

Yesterday at 7:32 am

Vas. Ápr. 11, 2021 9:13 pm

Vas. Ápr. 11, 2021 10:18 am



Szomb. Ápr. 10, 2021 9:43 am

Pént. Ápr. 09, 2021 5:09 pm

Pént. Ápr. 09, 2021 8:02 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 7 3
Hadsereg 4 7
Ellenállók 1 2
Flotta 0 2
Perdaiak 6 3
Összesen 18 20
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Piactér
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Alec Delgado

Ellenálló

Piactér - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
381

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér - Page 2 Alec_i11


Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 13, 2021 10:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 
Hugi és Bátyus


- Hééé! - Rántom le rögtön a "vasöklöt" vigyorogva felháborodva, mikor a karom alá nyúl, hogy megcsikizzen. Tökéletesen jól ismeri a gyenge pontjaimat ilyen téren. Pechére, ez kölcsönös, de szerencséjére nem most fogok bosszút állni, és nem is veszem észre a szürke felhőt, ami elsuhant Raven égkék szemei előtt, mikor újra eszébe jutott az implantátum karom és az, miként "szereztem". Így teljes beleéléssel tudom neki előadni a tither-szelidítő és Ravent megbántó pasikat agyontaposó tervemet.
- Köszönöm, köszönöm! A virágokat kidobhatják, alkoholokat, szép nőket az öltözőmbe kérem! - Direkt nem veszem fel a szemforgatás célzását a dicséretben, s együtt nevetjük el magunkat. Az én jókedvemet az sem töri le, hogy Raven is megerősíti, még nem született meg a nekem megálmodott nő, de abban is egyetértünk, hogy az övére jobbak az esélyek, ha kivesszük - szigorúan ideiglenesen - a kocsmatulajdonosi tényezőt a képletből. Én persze nem gondolok senkire, mint szóba jöhető férfira. Igazából, akik eszembe jutnak, ők mind a szóba nem jöhető esetek. Hát, legalább ezzel is szűkült a kör, hogy tudom, kik nem lesznek "sógoraim".
Arra csak puffogok egy sort, hogy nem tetszettek neki mindig a meglepetéseim - oké, egy-egy reggeli ébresztő meglepinél ezt el is hiszem és aláírom -, és arra megint puffogok, hogy most volt kedves volt, szerinte.
- Nem a jéghideg lábujjaid fogják elijeszteni a férfiakat az ágyadból, hanem ez a kedvesség! - Öltök rá nyelvet, helyette is, már úgy is olyan régen volt, hogy úgy viselkedjünk, mint két éretlen gyerek meghazudtolva a korunkat. Mikor még a Dominiumon laktam, neki legalább volt mentsége az ilyenekre, nekem már akkor sem. Arra sem lesz sok mentségem, ha egyszer kiderül a Szöszivel töltött éjszaka, kiváltképp, ha Ravennek lesz igaza vele kapcsolatban, de szerencsére megérkezünk a titkos kis rejtekhelyre - középen sajgó mellkassal a mellbedöngölésnek hála -, és nem is kell ilyesfélékről beszélnem. Inkább a helyet veszem szemügyre és elvigyorodom Raven válaszán.
- Hehe, igen, Anya mindig megjegyezte ilyenkor, hogy ez kizárólag apai ágról öröklődhet! - Apa sem különb nálunk, ezt Anya nagyon jól látta. Minden tiszteletem az övé, hogy még csak alig pár ősz hajszálat gyűjtött be a mellettünk töltött évek alatt.
- Na, Vharan? Nem mondod, hogy összefutottatok! És hogy van a morcos öregharcos... Öhm, Raven? Perda hívja Ravent, jelentkezz! - A szagokra nem reagáltam, a nők mindig kényesek erre, de ami feltűnik, az a húgomtól szokatlan bamba tekintet. Utolsó szavaimnál meg is lengetem igazi kezem tenyerét szemei előtt, hogy lát-e egyáltalán vagy csak néz ki a fejéből? Mindenesetre leülök mellé, nem húzom tovább az agyát azzal, hogy váratom tovább az ajándékával.
- Milyen jótétemények? - Szúrom közbe azért hátizsákban kotorászás alatt mosolyogva a költői kérdésemet, de végtére is egyetérthetek az elhangzottakkal, mert az ajándék csak előkerül a táska mélyéről, ahova lecsúszott. Mintha csak szándékos lassúságomat akarná kompenzálni Raven, úgy kapja ki a kezemből a szütyőt, vigyorgok a sóhajtására - most miért, Tywinna is egy igazi gyöngyszem... meg a mellbimbói is, de ne kalandozzunk most el gondolatban -, és rosszul palástolt izgatott kíváncsisággal fürkészem húgom reakcióit. Gyakran tátja el a száját csodálkozása jeleként, de néha csak megjátszásból, ám most úgy látom, hogy ez igazi lehet.
- Köszi! - Jelenik meg a képemen a nagy vigyor a dicséret hallatán és tényleg nagyon büszke vagyok, amiért sikerült jót választanom. Még sosem ajándékoztam ékszert. A Dominiumon az én kredittárcámnak ez elérhetetlen volt, és valahogy eszembe sem jutott.
- Aha, én! Bevágódtam Carlisle-hoz a műhelybe két-két nagy korsó perdai Xrtri-sörrel, amit életben nem mondasz ki két korsónyi elfogyasztása után! Amíg ő a titánon dolgozott és dumáltunk, én kölcsönvételeztem ezek csiszolásához eszközöket. - Mesélem el neki röviden, hogy miként is alakult ki a medálja formája, sima felülete. Carlisle is nagyjából arra jutott, amire apa évekkel korábban velem kapcsolatban: ügyes kezem van, hogy készítsek dolgokat, de hiányzik a megfelelő tudás és a hajlandóság, hogy elmélyedjek bármi ilyen tisztességes megtanulásában. Röviden: van eszem, érzékem hozzá, csak kurva lusta vagyok.
- Persze! - Lelkes vagyok, mikor Raven rögtön fel is próbálná az ékszert és haját arrébb igazítva kapcsozom be a láncot. Perdai kapocs... hogy de bonyolultra csinálta az az ötvös! De megoldom végül, csak elég szokatlan. Kíváncsi leszek, ha este le akarja majd venni Raven, neki mennyire áll rá a keze vagy mennyit fog káromkodni miatta.
- Igen, látom magam előtt... - Mondom picit halkabban, de mosolyogva, kissé elrévedve, mert könnyen magam elé idézem mostohaanyámat, mikor így örült valaminek. A cukisága forrására nem jöttem rá, de Raven is örökölte, még ha kicsit másként is jelenik meg nála, de a hatás tud ugyanolyan lenni. Hiányzik Anya, Apa nem különben, így mikor kiderül egyértelműen, hogy húgom elmondta nekik, hogy élek és Apa büszke is rám - csak ő tudja, hogy miért - és még Raven meg is simítja az arcomat, azért látható, ahogy mellkasom emelkedik nagyobbat, ahogy mély levegőt szívok, csak hogy a meghatódott könnyeknek nem hogy nyomát, de gyanúját is eltüntessem. Ha Raven imázsába nem fér ez bele, mit szóljak én? Ennyit a kemény ellenállókról! A hátizsákban kotorászok újra pótcselekvésként, és a régi, hálózatról Sky által gondosan lecsatlakoztatott pda-mat veszem elő és adnám oda beszéd közben Raven-nek, hogy a felé fordított kameraképben megnézhesse magát a nyaklánccal. Az ötvösnél éppen átvettek egy ékszert, amit megjavított és úgy tűnt, a nők szívesen élnek ezzel, hogy ellenőrizzék az összhatást.
- Khm, nem mert magamat akarom dicsérni a medállal, de nagyon jól áll neked! - Próbálkozom kicsit másról beszélni. Ám az ölelése - melyet hülye lennék visszautasítani, s nem viszonozni egyik kezemben még mindig a pda-t fogva - mondhatni ezen nem segít, ellenben a szavai hozzá azonnal megnevettetnek.
- Bassszkiii, Húgi! Ha emiatt tényleg te fogsz legközelebb az eszembe jutni, én komolyan felmegyek a Dominiumra és megharapom a füled! - Röhögök őt ölelve a vállára hajtva a homlokomat, de ez legalább tényleg segített a meghatódottságon, mielőtt túl cikivé lett volna.
- Na, gyere, együnk és igyunk! - Engedem el őt.
- Amúgy... Apáék tudják, hogy szép kezemnek párja nincs? Mert ha nem, akkor ne is mondd még el nekik, ha kérhetem...
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Piactér - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
979

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Piactér - Page 2 KjdARSD


Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 16, 2021 5:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa


*Azért ismerem a gyenge pontjait, mert volt alkalmam  megismerni az összeset.  A harmadik szint családjainak járó apró kis kabinokban legalább az az egy jó van, hogy sokkal jobban megismerjük egymást és nagyobb az összetartás. Még a sok veszekedés ellenére is. Persze nekünk szerencsénk volt, hogy apa és anya imádják egymást, de nekem is, hogy olyan édes és vicces bátyám van, mint Alec és nem rágta a lelkemet mint más tesók tették. Azt is tudom, hogy amikor nagyon fáradt – legtöbbször az volt míg a Dominiumon szolgált – úgy alszik, hogy kifolyik a nyál a szájából. Néhányszor kihasználtam, hogy nyitva van a szája és olyankor érdekesen ébredt. Fogkefével, zoknival, művirágokkal a szájában. *
-Hülye vagy Alec! *Nevetek vele amikor „dicsérem” és ezen felbuzdulva ünnepli önmagát. Természetesen nem altatja el a gyanakvásomat sem ezzel, sem az ideális nőről mondott lehetetlen eséllyel. Csak látszólag engedem el a témát, de nem felejtem el. Persze nekem is van ami olvadozzon a fejemen, mert Vharan már tökéletesen beleillik a nem kocsmatulajdonos ideális pasi leírásába. Főleg azok után, hogy volt alkalmam ruha nélkül is szemrevételezni, mekkora izmai vannak. Az én meglepetésem még várat magára, nem vallok a perdai kalandomról, inkább Alec nekem szánt meglepetésére vadászok, egyelőre sikertelenül, csak a múltbelieket elevenítjük fel, melyek közül keveset találnék ami kellemes volt. Szerencsére engem sem kellett félteni, mindet visszaadtam. *
-Ugye? Bűbájos vagyok. A hideg lábujjakat meg meg lehet melegíteni. *Az a hevenyészet priccs ágynak számít? Mert akkor Alec most nagyot téved, Vharan nem úgy nézett ki, mint aki megijedt. A kinyújtott nyelvét igyekszem elcsípni két ujjal, de ha nem sikerül az sem nagy gond, a nevetés anélkül is adott. Később úgy is megkapja a magáét, amikor alkoholistának titulál és még büszke is ránk. Elérem az öklömmel, jóllehet az ütések nem okozhatnak túl nagy fájdalmat, nekem nincs titán karom, meg nő is vagyok, ötven kiló. *
-És milyen igaza volt. *Vigyorogva adok igazat anyának a reménytelen gén öröklésének kérdésében, szerencsére esetünkben ez a reménytelenség pusztán a rendes, törvénytisztelő polgárrá válásban merül ki. A kuckóban már szóba kerül a másik is, amiről igen részletesen mesélek, elkerülve az ott töltött idő gyakorlati tevékenységét, de nem tudok nem emlékezni rá, így kicsit elbambulok, felidézve a legjobb pillanatokat. Alec hangjára és hadonászó kezére eszmélek, a vártnál nagyobb szemekkel nézve rá.*
-Ja, igen, hát jól. Nem is olyan morcos, és nem is olyan öreg. *Elkuncogom a végét, de már a meglepetésen is jár az agyam, és arra terelem a szót, ami viszont már nem is meglepő, türelmetlen vagyok, na ezt nem apától örököltem. *
-Tudomisén, nem mindegy? Vannak olyanok is. *Hát ne akarja, hogy most felsoroljam azokat, mert sokáig gondolkodnék. Inkább az ajándékra figyelek, amit végül csak megkapok, és nem csak én hanem anya is. Irtó aranyos Alectől, hogy rá is gondolt, anya tényleg oda lesz érte, én viszont azért vagyok oda, hogy egyedül csinálta, az ő kezei munkája. Sosem volt még semmilyen ékszerem, főleg ilyen szép köves, ilyesmire sosem telt, és amikor jutott volna rá, másra költöttem. Nem volt hasznos a számomra, de Alectől ajándékba kapni különleges. Míg hallgatom a történetet, elhúzom a szám a sört hallva, nekem nem nagyon jött be és elkönyveltem pasi piának. Megjegyzem a nevét, most már csak azért is, hogy ha egyszer Alec-al bebúfelejtőzünk, kipróbáljam.  Míg Alec – elég hosszan – babrál a kapoccsal, lenézek a kőre és megérintem, megsimogatom bár sokat nem látok belőle, de azt tudom, hogy anya nagyon fog örülni a másiknak. Magam elé képzelem, Alec hangjából hallom, hogy ő is. Hiányzik neki, ahogy apa is. Velem legalább néha találkozik, anyáék meg csak azzal boldogodhatnak, hogy elmesélem milyen volt amikor találkoztunk, hogyan nevetett, mivel piszkált, a hőstetteit….azt viszont nem kockáztatom meg soha, hogy képet készítsek róla, hogy megmutassam otthon. Nem lehet a pda-mon Alecről friss kép, pedig apáék nagyon vágynak rá és amikor látom a szemükben, én is majdnem elbőgöm magam. De legalább életben van. Igen, apa büszke rá, hogy életben maradt, hogy jól van, és nem csak ül a fenekén önmagát sajnálva, hanem cselekszik is. Tenyerem alatt érzem arcának sima bőrét, melyen még csak alig ütközik ki a borosta, még finom, még nincs hangja sem csak én érzem. Elfintorodom, furcsa ilyen simabőrűnek látnom. Kérdőn ézek rá amikor elfordul és a pda-t veszi elő. Fogalmam sincs mit akar vele míg elém nem tartja és meg nem látom magam. Csak néhány szívdobbanásnyi ideig nézem a csodaszép követ a nyakamban de utána Alecéba borulok. Hát nem véletlen, hogy azt mondom amit, mert már esélyes volt egy közös tesós bőgés. Mos viszont teli torokból röhögünk. *
-Az volt a cél, hogy én jussak eszedbe megint. Akkor nem teszed felelőtlenül két mell közé a fejed. *Tovább röhögve válok el a nyakától, egyik kezem ujjait a kövecskén tartva. *
-Na végre, már majdnem éhen haltam. *S eddig tartott a derű, Alec karját említve a nevetésem veszít az erejéből, ahogy a vigyor is csendes mosolygássá szelídül…aztán el is tűnik.*
-Nem mondtam nekik és addig nem is akarom, míg nem látnak élőben és nem ölelnek magukhoz. De miért kéred ezt? Határozott indok szaga van. *Biztos vagyok abban, hogy nem véletlenül kérte ezt, vagy azért, hogy megkíméljem anyáékat egy újabb, jóllehet a halálhírnél kisebb traumától. De már a kezemet is nyújtom a kajáért.*








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Piactér - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
381

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér - Page 2 Alec_i11


Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 23, 2021 8:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 
Hugi és Bátyus


- Nem öreg?! Vharan?! Hallod, a Fennsíkon találkoztam az eloraki kováccsal, ránézésre annyinak tűnt mint Vharan, nálam picit többnek, de hetven éve kovács! Nem akkor született, hanem azóta melózik! Az emberek még el sem hagyták a Földet, ő már kovács volt! Vharan is minimum megvan annyi. Én örülök, ha hetven évesen egyedül ki tudok kelni az ágyból, nem hogy nyolcvanakárhányévesen... - Magyarázom nagy elánnal felfedezésemet, jóllehet tudtam, hogy a perdaiak sokáig élnek, de ettől még meg tud döbbenteni, mikor ez kézzel fogható lesz. Annyira lelkesen magyarázok, hogy nem tűnt fel az árnyalatbeli különbség Raven nyálcsorgó pillantásában, ami gyanakvásra adhatna okot. Ábrándos elkalandozását is csak betudtam annak, hogy fantáziájában már levetkőztette a perdai remetét. Ez nincs is távol az igazságtól, csak arról nem tudok, hogy tapasztalattal vetkőzteti lelki szemei előtt. Ha húgom nem említi, nem is tudom meg - most még -, se a jótéteményeit, helyette már az ajándékát bontogatja és csakhamar a nyakába is kötöm a kapott medált. Na jó, a perdai kapoccsal elbabrálok egy darabig, mondjuk amennyi közöm volt eddig ékszerekhez, az emberi kapcsokkal is lehet ugyanígy meggyűlt volna a bajom. Nem is baj, ad időt mély levegőt venni, mikor apáék kerülnek szóba, mely annyira lehúzza a hangulatot, hogy mikor elfintorodik a sima arcélemen akkor lemaradok a lehetőségről, hogy piszkáljam őt. Nem olyan régen még az volt a baja, hogy a bátyja "szőrös", míg a hadsereg kötelékében inkább tisztességesen megborotválkozott képemet szokhatta meg. Szerencsére az én heccelésem nélkül is túllendülünk a mélyponton szó szerint egymásba kapaszkodva, egymást ölelve, s a másik vállára hajtva a fejünket röhögve, Ravennek hála.
- Jól van, majd teszem a combjai közé! - Jegyzem meg kajánul, csak hogy kiüssem megint a biztosítékot húgomnál és ne akarja, hogy részletezzem. Habár kicsi az esély, hogy Tywinnának bármijei közé tehetem a bármimet, és hogy kinél van esély - újra -, azt meg nem említem inkább, de ez az intermezzo a beszélgetésben úgy is csak azért volt, hogy a meghatódottsági gödörből kievickéljünk. De csak pasizzon be húgom! Kamatostul kap vissza mindent, testvéri szeretetből. Ám most az ebédet szolgáltatom és közben egy valamit kérdezek apáékról, melyre adott válasz megnyugtat, még ha el is tüntettem megint a mosolyt húgom arcáról.
- Oké, az úgy szuper, köszi! Ööö, igen, azért kérem ezt, hogy ne aggódjanak. Ismered apát már a munkájából kifolyólag is. Legyen elég most az, hogy leltár szerint megvagyok és élek, jókat eszek, iszok, kirándulok, házasodok, ne gondolkozzon azon, hogy minden csavar megvan-e a leltárban. - Anya meg ájulás-közelbe kerülne a hírre, ahogy Raven is, mikor megtudta. Apa meg elkomorodna, mert pontosan értené, hogy mit jelent itt kint ez a kar.
- Meg ők se kezdjenek önjelölt nyomozásba... - Újra elmosolyodok, és könyökömmel finoman oldalba bököm húgomat. Bár nem olyannak ismerem a szüleinket, ki tudja mit hoz ki az emberből, ha a gyerekéről van szó. Elég Ravenért aggódnom nekem is, aki csak szimatol tovább, még ha értem is teszi, hogy visszajuthassak. Ha sikerül neki, azt hiszem, egy királynőhöz illő ékszermennyiséggel fogom ellátni őt, meg főzök rá élete végéig. Akkor se tudnám eléggé meghálálni neki. Se megbocsátani magamnak, ha valami baja esik.
- Ami pedig a kaját illeti... Találd ki, mit eszünk! - Emelgetem meg a szemöldökeimet vigyorogva, a biztos győztesek nyugalmával. A Városban már lehet találkozott ezzel a formával, de a Dominiumon aligha, hiszen az előkerülő, hőtartó tárolódobozban pár, jó arasznyi hosszú fapálcikára tűzött falatkák sorakoznak. A doboz nyitásakor már megérezhette Raven a jellegzetes füstös illatot. A zöldség-kockák lehet ismerősek is, ahogy a napbogyó is finoman barnásra pirult héjával, de a talány nyilván a húskockákra - valójában kicsi hengerekre - vonatkozik.
- Igazi tűzön sütve! - Kínálom meg a nyársakkal Ravent, majd magam is kiveszek egyet. Ha megkóstolja, akkor a hús ismerős is lehet, meg nem is. Hasonlít a gyászmadárra ruganyosságában, omlósságában, de mégsem olyan az íze teljesen. Az is biztos, hogy a teljes tengeri és édesvízi kínálatot ki lehet zárni a listából.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Piactér - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
979

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Piactér - Page 2 KjdARSD


Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 25, 2021 10:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa

*Elég jól elvagyok a gondolataimmal, főleg ha Vharanról van szó, márpedig róla beszélgetünk a bátyám és én. Most még nem is fura, hiszen nem kerül szóba a vele töltött éjszakám és olybá fest, csak úgy céltalanul ducsizunk, ergo ez még nem az a csajos trécselés amit inkább Sammyvel kellene megejtenem. Ám attól még elég érdekes és padlót – köves talajt – fogó döbbenet sikkantást is kivált bennem, miután megvédve Vharan becsületét, a tesóm ellentmond nekem. *
-Vííííí, hogymivanmivan? Neeeem, az nem lehet. Hát tutira nem nagypapa korú, olyan jól néz ki és duzzad neki….a sok izma meg minden. *Még mutatom , csak a vállait a levegőbe rajzolva, és úgy nézek Alecra, mintha azt mondta volna, hogy virágot kapott Jenkinstől. Ezen mélyen elgondolkodom, legközelebb megkérdezem Vharantól, hogy hány éves, addig meg próbálom magam nyugtatni az emlékezéssel, hogy azért még ha igaz is, nyolcvan évesen is kitett magáért. Egyelőre nem hiszem el, bizonyíték kell nem ígéret, vagy jelen esetben egy „azt hiszem” állítás. Vharan témáját egyelőre félreteszem, mert nem szeretnék intim dolgokról beszélni az ajándék előtt, másrészt nem tudom hogyan tálaljam azok után, hogy Alec benyögte, szerinte a nagypapám lehetne. Még emésztem, de gyorsan el is felejtem amikor a kezembe kerül a szép foglalatba ágyazott kő. Nem is értem hogy képes ilyenekre gondolni amikor épp elég neki életben maradni, de ő Alec és ezért is imádom annyira. Csupaszív az én tesóm. Mielőtt azonban egymás nyakába borulva bőgnénk tele könnyekkel a másik ruháját, egy Tywi-vágással véget vetek a búslakodásnak. Alec meg rákontráz, amit most kivételesen nem szemforgatással fogadok, mert annyira képtelennek tartom, hogy inkább röhögök rajta. Na nem mintha Alec nem keveredhetne egy nő combjai közé, de ez most…izé, nem is gondolok bele. Jobb, hogy elnevetjük az egészet.*
-Na ott már nem biztos, hogy eszedbe jutok. *Csak vállon bököm egy kicsit, és mire megint visszatérünk anyáékhoz, már nem felhősödik el a szemem. Egy rugóra jár az agyunk, mert mindketten ugyanazt gondoltuk Alec implant karjáról, szerintem is elég ha csak annyit tudnak, hogy élés a lehetőségekhez képest jól van. Se a karjáról, sem a többi körülményről nem tudnak semmit, és ha beüt a krach, akkor őszintén tudnak majd mindenen meglepődni és hazudniuk sem kell. Természetesen ez a lehetőség nincs benne a terveimben, csak előrelátó vagyok. Meg éhes, de az rohadtul, elvégre számítottam arra, hogy a bátyám megint hoz kaját és már előre nem ettem semmit, hogy mindent felzabálhassak. Persze ha valami rosszat hozott akkor szívás, de majd akkor leiszom magam, vagy minden falatot Búfelejtővel öblítek le,hogy mosolyogva tudjam dicsérni. *
-A házasodást nem biztos , hogy megemlítem. Szerintem jobb ha nem remélnek unokákat. *Vigyorogva célzok, hogy a házasság mivel jár, persze csak ha nem perdai csajjal csinálja, de akkor nekem is jobban bele kellene bonyolódnom a genetikai inkompatibilitásba anyáék tájékoztatásakor, az meg hosszú este lenne. *
-Legfeljebb apa, semmit nem felejtett, tudod milyen. Még most is fel tudná törni bármelyik rendszert, de nincs már olyan kalandvágya mint nekem. *Igazából szarik bele az egészbe, csak Alecot szeretné látni, másra már nem vágyik. Ha belelátnék a bátyám gondolataiba, már most elrohannék és addig le sem állnék, amíg nem látom diadalmenetben bevonulni a Városba, mindkettőnk szerencséje, hogy nem vagyok gondolatolvasó. Míg a kaját pakolja ki, én a pda-n ügyködöm, mert ha már anyáék meg ajándék, akkor én sem jöttem üres kézzel. Kikeresem azt a videót amit Alecnak hoztam és átmásolom majd az ő gépére. Erősen vissza kell magamat fognom, hogy ne csináljak róla fotót, főleg amikor a szemöldökeit emelgeti és vigyorog, az a pimasz kisfiús grimasz annyira rá jellemző és annyira imádni való, nem véletlen, hogy anya folyton azt emlegeti. Hiányzik neki, pedig nem is az édesanyja. *
-Na,mesélj, mit hoztál….ó, ne már Alec, szabad a gazda. Nem találgatok, éhes vagyok. *Na erre már szemet forgatok, ebédre készültem nem barkohbára. Azt látom,hogy minden szép, majdnem egyforma kockákra van darabolva, a gyümit meg a zöldséget felismerem, ettem már olyat Elorakban, azt hiszem épp Shiennel asztalainál, az illat is finom és ismerős, de lehet csak azért, mert a perdaiak mindent igazi tűz fölött sütnek, és annak a kajának jellegzetes illata van. *
-Ugye nem akarod azt mondani, hogy nem kapom meg amíg ki nem találom? *S már nyúlok is az egyik nyársért mielőtt megvenné az ötletem és rácsapna a kezemre. Ha mégis megteszi, akkor másik nyársért nyúlok, azzal csapok az ő kezére, hát nehogy már ne adjon enni,mikor már kopognak a szemeim. *
-Haljak meg Alec nem tudom milyen hús. Hexa? Gyászmadár? Nem lárva az biztos. *Ha sikerült elcsípnem az egyik nyársat, már harapok is bele, persze elsőként a húsba, és jólesően csámcsogva még mindig a fejemet rázom.*
-Haljak meg Alec nem tudom milyen hús, de nem is érdekel. Finom.









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Piactér - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
381

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér - Page 2 Alec_i11


Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 27, 2021 9:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 
Hugi és Bátyus


- Hát pedig! - Tárom szét a karomat vigyorogva.
- Mi az, így már nem is kell? - Nevetek, mit sem sejtve, de ettől még jól derülök húgom hápogásán. Ránézésre egykorúnak tűnt Vharan a kováccsal és ha mégis évtizedekkel fiatalabb a remete, akkor Rotemshel örök életet is kovácsolt magának, vagy fene se tudja, hogy megy ez a perdaiaknál. És ki tudja, hogy aki perdai nővel én eddig találkoztam, hány évtizeddel ver rám köröket!
- A te Jenkins kancellárodat biztos érdekelné az örök ifjúság génje. - Vigyorgok tovább, mert nyakamat rá, hogy ez és a szuperképességek az okai annak, hogy annyira kíváncsi a Kancellária a CQL-re, ami elvileg benne van a perdaiakban is. Kíváncsi lennék, ha egyszer elérnék, eltörölnék-e a nyolcvanévesentúlöregvagyszóvaldögöljmeg-szabályukat vagy sem? Remélem, megéljük, a szabály eltörlését és magát a magas kort is, Ravennel akkor is ugyanígy szívnánk egymás vérét, ebben biztos vagyok. Ugyanúgy lennének kedves pillanatok is, mikor egymást lepjük meg valami igazi ajándékkal, ugyanúgy nosztalgiáznánk és felhősödne el a tekintetünk, de ugyanúgy ugratnánk is egymást.
- Biztos! - Javítom ki nevetve, hogy ott garantáltan nem ő jut eszembe. Ha mégis, sírva fakadok, de jelenleg csak a nevetés gyűrte ki a szemeim sarkába a könnycseppet, amit a korábbi bús téma odakészített, de szerencsére már nem keserűen buggyant ki.
- Pff! Anyáékról és rólunk van szó. Ismernek minket, szerintem már rég lemondtak az unokákról. - Legyintek rá a dologra könnyedén, lazán. Húgom hangoztatja is - otthon főleg -, hogy neki nem kell gyerek, s férjét ismerve nem is lesz, tőle legalábbis, ami meg engem illet... Anya egész jól elbabusgatta a majdnem-unokáit, némi beletörődéssel, hogy nem az enyémek s kimondatlanul ott lebeg a lehetősége, hogy lehet nekem nem is lesz, mert nem is lehet. Elvégre egy barátnőm sem lepett meg a hírrel, hogy apa leszek. Vagy mert nem lehet nekem, vagy mert valahogy vigyáztak, utólag megoldották, vagy inkább nem vallották be senkinek, még nekem sem a törvények miatt, vagy esetleg maguk se tudták ki az apa. Eddig egyébként ez a helyzet nekem tökéletesen meg is felelt, aztán majd kiderül mi lesz, ha meglesz az a csodás lány, akit húgom megálmodott mellém. Egy pillanatra megjelenik előttem Szöszi arca, a bánatosan szomorú, ahogy az eloraki ház falának dőlt. Hát, a meddőségi problémái miatt tőle sem lesznek kicsi Delgado-k, de ebből igazából csak az ő szomorúságát sajnálom, ő - úgy tűnt nekem - akar gyereket valakitől.
- Hm? Jah! - Pillantok fel húgomra a komorabb gondolatokból, szerencsére fél füllel hallottam, és egyetértek, hogy apa már lenyugodott velünk ellentétben. De nem kockáztatom meg, hogy az implantátum hírével felszítsam a tüzet a parázsból. Jobb ez így. És hogy a kedvünk újra visszatérjen, ideje ennünk is, teli hassal a világ is szebb elvén. Kikeresen a táskámból a dobozt, addig nem is törődöm azzal, hogy Raven a pda-t veszi elő. Talán az időt ellenőrzi, mikorra kell visszamennie, vagy üzenetet vár. Ki tudja, hogy a JL nagyasszonya mennyire elfoglalt személy!
- Naaa! - Unszolom egy kicsit játékra Ravent, már csak azért is, mert ha előre elmondom, sőt megmutatom, lehet nem akarná megkóstolni. Célszerűbb előbb az ízzel ismerkedni.
- Oké, ennyit segítek. - Kínálom, hogy nem kell enélkül találgatnia és érdeklődve hallgatom, mire jut.
- Ne halj meg, és úúú, messze vagy, mint ide a Föld! - Le se tagadhatnám, nem mintha szándékomban állna, hogy mennyire élvezem ezt. Egyébként abban igaza volt, hogy nem lárva. És akkor lesz csak igazán elégedett a vigyorom, mikor finomnak ítéli.
- Örülök, hogy annak találod! Egyébként nézd csak, ő a kis barátunk. Vagyis egy cimborája, a fotó alanyát még a múlt héten kaptuk el és ettük meg. - Szabad kezemmel a pda-mat veszem fel az ölemből és két-három gyors mozdulattal keresem ki a képet a földi szemmel nézve kígyószerű lényről. Bájos teremtés.
- A te pda-d mire kell? Kistányér? - Bökök állammal az eszköz felé, ha azóta sem tette le.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Piactér - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
979

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Piactér - Page 2 KjdARSD


Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 30, 2021 8:06 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa

*Az a „hát pedig” nem győz meg, és van bennem némi gyanú is arra nézve, hogy Alec át akar verni, csak szórakozik velem és azért vigyorog annyira, mert a teli torokból röhögést, még képes visszatartani. *
-Ha így is van, még győzködöm a hablelkemet. Ahhoz elég jól néz ki, hogy veszni hagyjam. *Maradok az eredeti felállásban, már csak azért is, hogy húzzam Alec agyát. Meghagyom ebben a hitben, és egyelőre elhallgatom, hogy már tényleg csak a lelkemet kell felkészíteni, mert a testem már alaposan meg lett győzve állításának ellenkezőjéről. Annak az éjszakának az emléke még most is hatással van rám. *
-Ha igen, akkor Vharant eldugjuk előle. *Még csak az kéne, hogy Jenkins Vharanra is rávesse magát, a Nagy Perdait úgy kezelem, mintha a féltve őrzött, apától kapott bicskám lenne, vagy a pda-m. Utóbbit Jenkins elkérheti ahányszor csak akarja, előbb vagy utóbb úgy is rájön, hogy előtte járok pár lépéssel és nem talál rajta semmit. Majd leszokik róla, Vharant viszont nem adom a kezei közé. Enyém! S ezzel meg is győztem magam. Mivel ezt a témát lezárjuk, nem rondít bele az ajándékozás örömeibe. Nem mintha bármikor is eszembe jutott volna magam felékszerezni, egészen más dolgokkal boldogítottam magam ez idáig, Alec ajándéka viszont már csak azért is értékes, mert ő készítette, megtalálta, megszerezte, gondolt rám…és ez a legnagyobb és legszebb amit adhatott. Bár sokszor tépjük egymást, szerencsére nem szó szerint, az ilyen alkalmak sem voltak ritkák korábban, most viszont sokkal nagyobb a jelentősége. Anya meg majd azt mondja mindenkinek, ha rákérdeznek honnan van a szép medálja, hogy tőlem kapta. Sokan az ismeretségi körünkből úgy is elkönyveltek bogaras kőimádónak, főleg mióta rágyúrtam a geológiára. Jóllehet a tanulmányaim között volt, de mióta nem mehetek a csillagok közé, teljes mértékben a Perdára irányítottam a figyelmem. A már nyakamban lévő kövecskének érdekes és felettébb inti története van, de a nevetés közepette is nagyon remélem, hogy nem tényleg két cici nézés között esett rá Alec pillantása, mert bár esélyesebb, hogy onnan könnyebben meglátta, mint a csajszi combjai közül, nem szeretném ha mindig ez jutna eszembe, valahányszor a tükörbe nézve meglátom a nyakamban. Inkább elmókázom a dolgot és annyira jól sikerül a beszólás, hogy Alec már sírva nevet. Mondjuk én is. Lehet anyáék is vennék a lapot és nem rögtön unokákra gondolnának, de úgy döntök, hogy az implantkarral együtt a feledés homályát borítom rá Alec újabb esküvőjére. *
-Hát lehet. *Vonok vállat és elgondolkodva nézek el Alec válla felett, majd megrázom a fejem.*
-Nem, anya még reménykedik. *Az, hogy ismernek már minket, tény. Attól még anya reménykedik, az anyai szív és lélek ugye, meg hát ő olyan, hogy minden gyereket imád és sosem lesz belőle elege. Ha rajta múlt volna, megkapta volna a Hős Anya címet is, de hát ember tervez….meg az egész Dominiumnak jobb, hogy Delgado utódokból csak kettő van. Mivel Alec most távol van a szülői fészektől, anya össze reményét rám irányítja, én meg mindig visszakérdezek, hogy biztos-e abban, hogy olyan gyerkőcöt akar, mint amilyen én vagyok. Imádom azért, hogy ilyenkor mosolyogva bólogat lelkesen. Ami apát illeti, ő nem remél, de nincs is emiatt elkeseredve, ahogy mondtam, neki most Alec a legfontosabb és meg is értem. Mindig is büszke volt rá, amikor nem volt otthon, sokat mesélt róla míg kicsi voltam. Úgy hiszem ezek a büszkén elmesélt történetek is hozzájárultak ahhoz, hogy imádjam a bátyámat, de kétség sem fér hozzá, hogy Alec is ráerősített. Szóval abban maradunk, hogy egyelőre csak az életben és jólétben maradását osztom meg velük, Alec foghegyről odavetett kurta helyeslése és a merengő tekintetből való ébredése viszont azt feltételezi, hogy egészen máshol járt. *
-Mire gondoltál? *Érdekel, meg gondolom nem is titok, de ha nem mondja most el, úgy is jó. Ismerem már, előbb vagy utóbb úgy is kinyögi, főleg azért, mert rákérdeztem. A kaja kicsit sem fontosabb, és én is elfoglalom magam addig, míg Alec előkotorja a dobozt, amiben konyhaművészetének újabb bizonyítéka van. Még most sem tudom elhinni, hogy jobb nálam, van érzéke hozzá vagy mi a fene, anya oda lesz meg vissza ha ezt meghallja. Már az előző mesélésénél is meresztette a szemeit, és persze nem tudta megállni, hogy ne jegyezze meg, Alec igazán megcsillogtathatta volna ezt a tudását míg otthon lakott, de az egyszeri eset volt. Most már rendszer lesz belőle, és a gyomim hálát rebeg érte. *
-Neeeem! *Dobom vissza az ellenkezést, mert nem akarok éhen halni, csak azért, mert nem tudom kitalálni mit hozott. Az én üres gyomrommal csak ne játsszon barkohbát. Ha nem hagyta volna is elcsípek egy mininyársat, de lényegesen könnyebb, hogy nem kell megharcolnom érte. *
-Még szép, hogy segítesz. *Dohogom az orrom alatt, majd megkóstolom Alec kegyéből megkapott falatot. Ízre és illatra jó, bár az összképen sokat ronthat a kinézete, de a lárvánál már megtanultam, hogy ne adjak sokat rá. A perdaiak étrendje igen változatos, jószerivel mindent megesznek. *
-Költői kifakadás volt a részemről, eszemben sincs meghalni, még sokáig akarom húzni az agyad. Oké, nyerélt, felírhatod akárhova, ki is hirdetheted, nyilatkozatot is adok róla ha akarod, de nem tudom mi ez. Tutira valami új fogás, lehet még a perdaiak sem tudnak róla. Valami barlangi szörnyeteg amit ha meglátnék, sikoltozva rohannék ki a világból. Te meg azért röhögsz, gyanús vagy te nekem Alec Delgado! *Nos, a látvány valóban rontja az összhatást. Nem voltam felkészülve még annak ellenére sem, hogy akaratlanul is eltaláltam a szörnyet. Majdnem eldobom a pda-t a kezemből, mikor az orrom alá dugja a képet. *
-Víííííbaszki! Fúúúúj, Alec te bármit megeszel? Hogy jutott eszedbe erről a rusnya dögről, hogy ehető? De most komolyan, a hideg is kiráz! Cseszd meg, végigfutott rajtam a hideg, a hátamon versenyeznek. Ááááááááá! *Kétség sem fér hozzá, hogy az állat, baszki ez nem is állat, hanem egy szörnyeteg, elég randa, undorító, rusnya és féreg. El sem hiszem, hogy azt kóstoltam az előbb. *
-Tutira nem ez van a dobozban. Nem mérgező? Hát még élsz, persze ha tényleg….ne etess Alec, ugye nem is ez az az az. *S mutatok a nyárson lévő következő falatra a pda-val, amire aztán Alec rákérdez. Nagy szemeket meresztek rá, nem mintha eddig kicsik lettek volna, de szinte sértésnek veszem. Méghogy kistányér, hol él ez az ember? *
-Ne sértegesd a pda-mat! A legnagyobb kincs, pont azt a rusnya dögöt tenném rá? Mást sem! Tessék élvezkedj, mert én nem ilyen izéket dugdosok az orrod alá….hú baszki, cidrizek. *S átnyújtom a pda-mat, aminek a kijelzőjén már ott mosolyog anya és apa, csak el kell indítani a videót melyen nevetősen, mosolygósan üzennek neki arról, hogy büszkék rá, hogy szeretik. Puszit küldenek meg ilyenek, de név nem hangzik el és az sem, hogy visszavárják. Szigorúan meghagytam nekik, hogy nem ejthetik ki Alec nevét, az egésznek olyannak kell lennie, mintha nekem szólna. Harmadik nekifutásra sikerült is, mert anya kétszer elrontotta. *
-Anya nem bírta ki, hogy ne mondja ki a neved, szóval ez a harmadik verzió, és csak tudd, hogy nagyon csúnyán néztem rá, ne mondja ki: Szeretlek Alec, visszavárunk! Te meg ilyen ocsmányságokat dugdosol az orrom alá….egyébként az íze jó. Baszki, hogy tud egy ilyen rondaság ennyire jó lenni. Búfelejtőbe áztattad? De tényleg, kinek az agyából pattant ki, hogy Né` má` hányadék ez a féreg, együk meg, biztos finom lesz. És finom. Nem hiszem el, hogy azt eszem. *De eszem, mert amíg Alec könnyezik a videón, addig én a folyamatos beszéd mellett is falatokat dugdosok a számba és mivel megy a beszéd és az evés együtt, és mert anya nincs itt, hogy rám szóljon, teli szájjal nem beszélünk…teli szájjal beszélek. *









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Piactér - Page 2 Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
381

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Piactér - Page 2 Alec_i11


Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Ápr. 06, 2021 10:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 
Hugi és Bátyus


Ha hisz nekem, ha nem, a jóízű nevetést a válaszára megkapja, s nehéz is belekötni. Voltaképpen én se tudom, hogy az általam ismert perdai nők hány évesek is pontosan. Simán lehet, hogy néhány annyi, mint anya... vagy több. Oké, tényleg kissé bizarr, de ha végülis az ember túltette már magát azon, hogy ufónak teszi a szépet, akkor nehogy már a kor legyen az, amin fennakad.
- Mögéd, mi? - Vigyorgok rá a költői kérdéssel egy időben, hogy el akarja bújtatni Vharan-t. Hát Nichi-t esetleg, bár heveny viszketés jönne rá Ravenre a kisállat miatt, de ő legalább tényleg nem lógna ki praktikus méretű húgom mögül. Nem is sejtem, hogy micsoda kincs lett a remete nála, helyette az általam talált kis "kincseket" adom át, legalábbis a háromból kettő már gazdára talált, egyiket ugyan Raven fogja eljuttatni Anyának, aki még mindig reménykedik.
- Javíthatatlan. - Csóválom meg a fejemet, s le merem fogadni maximum az ötödik kérdése lehetett, hogy van-e ellenálló feleségem meg gyerekem, miután megtudta, hogy életben vagyok. Reménykedik, még ha ő maga is őszintén meglepődne, ha erre a kérdésére egyszer igen választ kapna. Hát még én! A gondolat úgy tűnik, kiült az arcomra, mert húgom rákérdez.
- Hm? Ja.. semmi lényeges... - Raven túl jól ismer, túl beszédes a családunk, főleg egymás között, s amúgy is van már, amit elhallgatok húgom elől - remélem, ez legalább nem látszódik ilyen nyilvánvalóan -. Az efféle elhallgatás nem volt soha szokásom, nem is jó érzés, nem akarom ezt gyarapítani. Nem akarom, hogy emiatt úgy érezze s netán tényleg valóra váljon, hogy eltávolodok tőle.
- Csak eszembe jutott, hogy talán nekem nem is lehet gyerekem. Mármint... mikor eljöttem a Dominiumról, a folyosókon futkározó gyerekek száma nulla felé tendált, alulról, akik rám hasonlítottak. Rebelliumban sincs több.  - Vonom meg a vállaimat. Van, amit jó elmondani, könnyebb kicsit a léleknek, még úgy is, hogy érdemi megoldás nincs rá, s jószándékú vállveregetés lehet csak a vigasztalás, mert mit is mondhatna az ember? Nem tudjuk. Inkább egy laza mosollyal rálegyintek az egészre, a családosdi úgy sem nekem van kitalálva. Igazából nem is bánom, hogy nincs balkézről egy sem - meg jobbról sincs -, és biztos csak csodálatos törvényeink, a gyerekkorunktól hallott propaganda az, ami miatt kellemetlenül érzi magát az, akinek nem saját döntéséből nincs gyereke, hanem mert a természet ezt a lapot osztotta. Szerencsére pont jókor találom meg a dobozt, ami az ebédünket rejti és ezzel jó arasszal feljebb kerül a beszédtémánk is: mivel is töltjük meg a hasunkat?
- El is várom! Ha meghalsz, agyoncsaplak. - Bólogatok hozzá, tudván, hogy ez kölcsönös. Ez és ehhez hasonló mondatok már előfordultak korábban is. Mázlim, hogy nekem sikerült úgy "meghalnom", hogy nem csapott még agyon érte Raven!
- Szavadon foglak, felveszem majd, ahogy beismered, nyertem. - Vigyorgom, hogy füleimig érnek szám sarkai, s nevetnem kell azon, hogy olyan ételt hoztam szerinte, amit még a perdaiak sem ismernek. Ennyi ezer év alatt azért csak sikerült belebotlaniuk! Ééés Raven ráhibázik, mármint a barlangi szörny és sikítás kombó tekintetében, röhögök is, ahogy mondja, vagy azért mondja, mert röhögök. A pda-mat nem féltem vele ellentétben, a kaját jobban, így a dobozra vigyázva, hogy ki ne boruljon, de húgom reakciójától oldalra dőlök, úgy elkezdek hahotázni. A kérdéseit ugyan hallom, de egy darabig nem jön válasz, még arra is késve felelek, hogy valóban ez a rusnyaság van-e a dobozban.
- Ez... ez van.. benne! - Törölgetem könnyeimet, ahogy újra felülök mellé, már ha hagyja s nem dobált meg zöldségkockákkal időközben. A sok nevetéstől még fáj az arcom, de már tudok összetetten is beszélni, aránylag jó helyeken véve a levegőt.
- Nem mérgező. Látod a cuki, kicsi fogait? Azokkal tépi szét az áldozatait, már amelyiket nem egyben nyeli le. Amúgy bogarakat eszik, meg azt a finom lárvát, bár minket is megharapott volna, ha tud. Beszabadult a konyhába, Tepsivel ott kergettük, aztán mikor sikerül agyoncsapni, akkor ő bedobta a tűzbe. Pár perc után meg éreztük, hogy baszki ez tök jó illatú! Majd egyszer megmutatom egy perdainak, hátha tudja, mi a franc ez az izé. De finom! - Kapok be egy falatot én is a számba, s már kérdezném a kistányér után, hogy azért fogja a pda-t, hogy arra is rögzítsük, mikor beismeri, hogy nyertem és ez rém ronda kis kígyó ízletes egy dög. Tudtam, hogy értékelni fogja a kérdésemet. Régen is imádta a pda-ját, s ez azóta csak fokozódott.
- Ó, ide mered adni? Feloldva? - Kérdezem vigyorogva, hiszen anno nem egyszer törtem fel a pda-ját, hogy valami kis bosszantó dolgot csempésszek rá neki. Átrendeztem a fájlokat, vagy éppen csak átneveztem mindent, kapott háttérképet ebédünkhöz hasonló bájos földi lényről, hogy az köszöntse ha bekapcsolja, vagy átírtam a jelszót, hogy csak akkor engedje be, ha elénekli az "Alec a legjobbfej báty a világon" sort háromszor, s megannyi ártalmatlan kis csíny még... egészen addig, míg Raven nem lett ügyesebb a védelem kialakításában, mint én a feltörésben. Gyors léptékkel haladt.
Leteszem a dobozt mellénk a földre, ekkor még nyugodtan, mikor nyújtja a pda-t Raven azzal a címszóval, hogy valamin élvezkedhetek. Azon pár ujjamról, amivel hozzáértem a kajánkhoz gyors lecuppantom a szaftot - mielőtt összezsírozom a szent és sérthetetlen pda-t -, és már törlöm is a nadrágomba, jobb híján, de amúgy is kapkodok. Azt hittem valami kancellár bakizott és azt nézhetem meg, vagy valamit letöltött nekem, de rögtön izgatott lettem, mikor a kijelzőn Apa és Anya képe jelenik meg. A tiszta kezemmel már kaptam is a pda-ért, és nyomtam rá az indító gombra olyan vehemenciával, hogy az űrben légszomjban szenvedő nem kap így az oxigénért. Az én pda-m üres volt, mikor leküldtek, mindent letöröltek róla, így egy képem sincs róluk, se Ravenről, nem hogy videó. Csak nézem és hallgatom és míg Raven falatozik méltatlankodva, én tényleg a könnyeimmel küzdök, melyek újra odatódultak a szemeimbe, férfias vagy sem. Egy le is gördül az arcomon, mikor felnevetek egy ponton, ahol anya felhívja a figyelmemet, miszerint öltözzek fel melegen, rétegesen, a sálat se felejtsem el, nehogy megfázzak. Ugyanazokkal a szavakkal és hangsúllyal, amit kívülről tudunk Ravennel már mindketten, annyiszor hallottuk. Mégis annyira kedves most. Mennyire hiányzott már!
- Anyát a Kancelláriának kellene alkalmaznia ellenünk. Nézz rám! A rettenthetetlen "vasököl" ellenálló, aki itt picsog és felöltözni sem tud rendesen. - Nem szándékosan, de nem is reagálok Raven szavaira, csak ezt motyogom el, miközben fanyar mosoly kíséretében bal kézfejemmel letörlöm azt a kósza könnycseppet és elindítom újra a rövidke felvételt. Apa hangja is, ahogy nevet anyánk szavain... már-már majdnem elfelejtettem... És büszke rám, pedig semmit sem tettem. Vagy pont ezért büszke, mert nem lettem áruló, nem árultam el az ellenállást. Bár fogalmam sincs, hogy eredeti küldetésemről mennyit tudnak, vagy Raven mit mesélt be nekik, miként tudtam lejutni és megszökni a robbantás után? De nem is ez érdekel.
- Ezt.. átmásolhatom, Hugi? Ígérem, nem fogatom el magam visszafelé menet és ott átmentem egy másik eszközre, ami ott marad a Rebelliumban! - Pillantok fel rá, nem tudván elrejteni a tekintetemből a magányomat, a szomorúságot, hogy mennyire szükségem van erre a videóra, hogy egy kicsit otthon érezzem magam... és egyúttal jobban lelkembe marjon mennyire távol vagyok az otthonomtól. A videó veszélyt jelent rájuk, ha nálam megtalálják, de ha a Rebelliumban lelik csak meg a katonák... akkor már úgy is minden mindegy lesz.
- És... én szövegesen se üzenhetek nekik, mi? A te pda-dról, mintha te írnál.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Piactér - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
979

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Piactér - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Piactér - Page 2 KjdARSD


Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 09, 2021 8:02 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Bátyóka & Húgi
Tesó-tusa



-Mindig el tudod rontani a jó terveket az éleslátásoddal. *Dohogom szemforgatva, mikor drága bátyám rámutat a Vharan és az én testem közötti igen nagy különbségre. Már majdnem kibököm, hogy abban a cuki menedékházban a szőrméken fekve ebből semmit nem vettem észre, vagyis csak annyit, hogy a lényeges különbség egy pontba sűrűsödött, da inkább ráharapok a nyelvemre. Nem szó szerint. Egyelőre még élvezem, hogy enyém a titok és a várakozás is pont annyira izgi, míg elő nem adom. Alec viszont az ajándékait adja elő és jólesően belebopnylódunk a családi történetekbe, reményekbe, imádni való szüleink imádni való érzelmeikbe. Anya javíthaatatlan, de ennek örülök is, csak széles vigyorra húzom a számat  Alec megállapítására. Ha tudnám, hogy mire gondol, megcáfolnám. Anya harmadik kérdése volt,  közvetlenül a "hogy van?" és a "megsebesült?" után, hogy "mennyire találta meg a helyét az ellenállók között?" s közben _úgy_ nézett rám, és mosolygott, amiből rögtön levágtam, hogy a nőügyeire gondol. Hát hiába, a mi anyánk gondol a szexuális jólétünkre is, mert tudja, hogy anélkül a lélek sem egész. Nem is cáfolom, mióta Vharannal voltam, tényleg mintha boldogabb lennék. Alec viszont láthatóan nem az, legalábbis néhány röpke, félretolt pillanatra, de nem én lennék, ha nem kérdeznék rá. Nem számítok tőle ilyen gondolatokra, de talán csak azért, mert soha nem beszélt ilyenekről...én meg nem is tudom minek tudtam be, de nem foglalkoztam vele, mert olyan jól elvolt June gyerekeivel. Hogy mégis vágyna saját gyerekre? Ez új, és rengeteg kérdést vet fel. Miért? Miért most? Miért így? *
-És ez elkeserít? Szomorú vagy miatta? Tudom, hogy nem igazán tudoányos magyarázat, de szerintem még nem talátad meg azt, akivel szívesen együtt lennél. Néha lelki okai is lehetnek annak, hogy valakinek nem jön össze. Majd amikor megtalálod és boldog leszel vele, lesz gyerek is. Nagynéni szívesen lennék....és te jó apaleszel. *A végén elmoslyodom, ár a lelkem mélyén azért elgondolkoztat, hogy miért is jött ez mst ki rajta? De mivel könnyedén el is söpri, annyiban hagyom most. Ismerem már jól, tudom, hogy most nem fogok tudni kihúzni belőle többet, viszont ha később, váratlanul kérdezek rá, nem lesz ideje annyit gondolkodni és felkészülni, és ha nem is mond igazat, azt észre veszem. Másrészt éhes vagyok és az előkerülő doboz ból áradó illatok elveszik az eszem. Nem sokkal később, ez megismétlődik csak egészen más okból. Előtte még egymásnak kedveskedve biztosítjuk vérünket arról, mennyire szeretjük, így a "ha meghalsz, megöllek" újra elő kerül, Alec csupán annyiban módosít, hogy konkretizálja az ölés módját. *
-Én is szeretlek. *Vágok vissza nevetve és nyelvet öltve, már csak azért is, mert kénytelen vagyok beismerni, az elém pakolt kaja eredetét sűrű homály fedi előttem. 1:0 oda. És eljön a pillanata annak, hogy ismét eldobjam az agyam, mert meglátom Alec pda-ján, hogy milyen szörnyet kóstoltat velem. A reakcióm őszinte és olyan röhögést vált ki belőle, hogy a földön fetreng.*
-Örülök, hogy ennyire jól érzed magad. Pukkadj meg. *Több észrevételem is van ezzel kapcsolatban, mert nem hiszem, hogy tényleg ez van a dobozba és Alec bizonyítékai azért enyhén szólva is undorítóak. Próbálok rezignált maradni, több kevesebb sikerrel. A hangom ugyan színtelen, de csak mert az arcom is, viszont mimika terén több kört verek rá saját magamra.*
- Nem aakrom látni...azért remélem a fogai nincsenek benne, és nem cuki kicsik, baromi nagyok és hegyesek...ó, miért is jutott ez eszembe? ...a tepsi jót tett neki....Ő? ááá, saját kezűleg. Értem. Hát Alec azért bennem maradtak még kérdések. Azért mert jó illatú valami, nem biztos, hogy az íze is az, és ki kóstolta meg elsőnek? Nem lett tőle aja? Egyben van még, nem esett le semmilye, nem nőtt másik karja,lába, teszem azt ismeretlen testrésze? Finomnak finom, főleg úgy, hogy nem látni az eredeti küllemét. *Rákérdezek ki az az "Ő" de remélem, hogy rá is jöttem és jól tippeltem Carterre, ő akit nem nevezünk a nevén nyíltan, még egy elhagyatott bozótosban sem. A finom de elég bizarr kaját egészen mással honorálom. Alec kezébe nyomom a pda-t amin anyáék üzentek neki. *
-Nem tudsz benne kárt tenni, védve van minden mappa és fájl. Jenkins rendszeresen elkobozza és az infósa izzasztóan zseni, szóval fel kell készülnöm mindenre. *Míg eszem és beszélek az arcát fürkészem, várom mikor buggyannak ki az első könnycseppek, nem mintha meg akartam volna ríkatni a bátyámat, de borítékolható. Én is pityeregnék az ő helyében. Sőt! Azt hiszem ebben is vagyok olyan különc, hogy a fél erdőt felverném a bömbölésemmel, ahogy gyerekként is megtörtént egyszer-kétszer a harmadikon. Mondjuk mikor még nem tudtam kellőképpen kezelni Alec csínyeit, persze később az volt a bosszantóbb, amikor elmaradt a bömbölés, mert sokkal rosszabbat sejtetett. Míg pityereg, amit egyébként imádok benne, mert akkora szíve van, hogy az egész Univerzum beleférne, elszórakoztatom azzal, hogy elmondom, milyen biztonsági  előírásokkal traktáltam őseinket a felvétel elkészültéhez. Gondolom a felét sem hallja és amúgy is tele szájjal mondva, pont a másik fele érthető. Alec megjegyzésére elmosolyodom, elég szélesen ahhoz, hogy vigyornak túnjön de még ne essen ki az utolsó, lenyelésre ítélt falat a számból. Elérzékenyülök a hallottakon, az én szemeimben is könnyek gyűlnek.*
-Amikor hat éves voltam, szívesen cukkoltalak volna ezzel, de most csak egyszerűen imádom, hogy ilyen vagy. Szerintem szexi ha egy férfi képes kimutatni az érzelmeit. Persze nekem nem vagy szexi, legalábbis úgy nem, de egyébként jó pasi vagy és ezt már nem fogom kimagyarázni ha az ég leszakad akkor sem, szóval hagyjuk a fenébe. Pityeregj még egy kicsit, addig én eszek és nem gondolok arra milyen szörnnyel telítem a szervezetem. De hátha belőlem is félelmetes ragadozó lesz. *Folyik belőlem a szó, hogy eltereljem a figyelmét, de nem sikerül. *
-Ühüm....de szavadon foglak, ha elkapatod magad és megtalálják nálad, bokán rúglak. *A legnagyobb fenyegetés, mert ahhoz, hogy bokán rúghassam, minimum le kell tartóztatniuk. amikor felnéz rám, látom a szemeiben mindazt, amit máskor elrejt előlem, amit minden nap elrejt mindenki előtt. Ettől nekem gyűlik gombóc a torkomba. fáj és dühös vagyk arra aki ezt tette vele, hogy az imádott, erős és életvidám bátyámnak úgy kell könyörögnie néhány szerető szóért, hogy ne csak most, hanem este, vagy másnap reggel, vagy akármikor meghallgathassa. Gyűlölöm ezt a világot, ami világunkat. Az utolsó kérdésre bólintok, majd a pda-ért nyúlok, hogy készítsek egy mappát, amibe írhat. Geológiai jegyzetek néven. Visszaadom a nyitott mappát, s ha készen van az üzenettel, lezárom az egéset úgy, hogy csak én fogom tudni megnyitni. *
-Így jó lesz? Örülni fognak neki.









Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Piactér - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 
Piactér
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Elorak, a perdaiak városa-
Ugrás: