Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Orvosi szoba, műtő
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr15


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 09, 2020 9:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Jasmine és Callum

Minden rendben lesz


- Csak pár napig, ez a mai az utolsó egy ideig, így az időzítés tökéletes. - Finom mosollyal pillantok fel az olvasásból, mert ez csak kényelmes egyszerűség volt, és mint mondtam, a Dominiumról is lejöttem volna. Kancellártársaim meg a nép java része egyébként is annak drukkol, hogy egyszer végérvényesen lezuhanok.
- Nem hinném, hogy lényeges, csak meglepett, hogy a házasságotokkal McGrover kancellár foglalkozik, nem valamelyik aktakukaca. Bár máskor is volt már, hogy effélén kaptam, állítása szerint ha olyannal találkozik beosztottja, amivel nem tud megbirkózni, akkor feljebbvalónak tolja tovább az ügyet. - Nem is értem, hogy nem szórnak minden munkát William-re. Az már csak az én gyanúm, hogy William ezt azért csinálja, hogy ne legyen gyanús, ha olyan jelentéktelen személyek életébe szól bele, amelyekhez nagyon is fűződik érdeke.
- Vagy megijedt valamelyik beosztottja a nevem mint kezelőorvosod láttán, vagy ha Mr. Montgomery ismeri a kancellárt és válást szeretne, akkor az én kis csalásom nélkül is elválnátok. Rád egyik sem jelent veszélyt. - Egyébként kicsit drukkolok is az utóbbi esetnek, mert az komoly szívességbe kerülne Mr. Montgomery-nek. William valamit kérne, és Charles Montgomery könnyen megtörhető személynek tűnt, hogy kiderítsem, mi az a valami. Visszanyújtom a pda-t és figyelem Jasmine reakcióit a szavaimra. A vizsgálati procedúra kellemetlen és kínos, ezt elismerem és sovány vigasz, hogy elvileg ugyanezen a férjnek is át kell esnie, már csak a pontosság kedvéért is, hiába a feleséget éri a "vád", hogy meddő.
- Nem, nem tartasz fel és mindezt jobb személyesen megbeszélni, tanúk nélkül. - S a tanúk nélküliséget a testőrre is értem, ki mint élő bútordarab várakozik, semmire sem reagálva eddig még egy pillantással sem. Na meg a korábban bekapcsolt jelzavaróm, hogy ne legyünk lehallgathatóak se. Hogy Jasmine fejében a vizsgálat jár vagy más, nem tudom most kitalálni hirtelen, bárhogy figyelem, csak látom, ahogy mélyen elvörösödik. Minthogy nem néz a testőr felé, nekem meg természetes a jelenléte, nem gondolok rá, hanem arra gyanakodom, amit elkezd mondani.
- Jelen állás szerint a válás nem esetleges lesz. Sosem volt esetleges, csak reméltük, hogy van addig fél éved, mielőtt ugyanez a vizsgálati procedúra végbemegy a születésnapod környékén. - Pontosítom Jasmine szavait, mely tán kegyetlenség, de többet használ neki, ha nem bízik abban, hogy ez sokáig elhúzódik. Legfeljebb fél év lenne egyébként is, ahogy beszéltük. Hogy nem az én gondom, azzal vitába szállnék, még ha nem is kölcsönös a felállás. Se kancellári, se magánéleti gondjaimat nem oszthatom meg vele, részben azért, hogy őt védjem, így felemás a barátságunk, bizalmatlan bizalmon alapul.
- Könnyebb helyzetben vagyok nálad. Én egész életemben úgy nevelkedtem, hogy a kancellári rangot meg fogom örökölni, minden lépésemet figyelik s összesúgnak mögöttem, ha így lépek, ha úgy lépek. Neked a sok évnyi tapasztalatomat gyorsabban kell magadra venned: nincs jó lépés. Ha valaki meg akar bélyegezni, találni fog rá okot. Ezt vagy mást. Jegyezd meg, kik azok, ne bízz meg bennük soha többé, de a szavaikkal ne foglalkozz! Vagy attól félsz, hogy így nehezebb lesz ismerkedned? - Alapvetően a fél évet arra is használtuk volna fel, hogy találjon magának párt Jasmine, akivel szívesen összekötné az életét. Most szemmel láthatóan ijedt, talán amiatt, hogy ha ennek híre megy, akkor eleve hátrányból indul. Mondjuk házasság mellett flörtölésbe bonyolódni sem éppen biztonságos a törvényeink szerint, és ehhez elegendő ugyanolyan egy rosszakaró, aki megbélyegezné most őt és elhíresztelné.
- Az óvintézkedés pedig: szükségem lenne pár csepp vérre tőled. Pedig tényleg nem mániám, hogy vért szerzek másoktól. - Somolyodom el, mert találkozásaink javában valahogy mégis ide lyukadunk ki. Még egy rosszakaró nekem is, és elhíresül a Dominiumon, hogy vámpír vagyok.
- Andrej! - Fordulok most először a testőröm felé, Jasmine is felé pillantott, aki megszólítására fordul csak felénk katonás tartásával, de most sem a botanikusra néz, hanem rám.
- Uram.
- Megadom, hogy a kért "H-programmal" miket módosítson, s a vérmintával teszteljük is most rögtön. A biztonság kedvéért a saját gépével dolgozzon, azon készítse elő a fájlt!
- Értettem, uram! Engedélyével leülnék hozzá. - Bólintok erre, hogy tegyen csak úgy, s a testőr már mozdul is, hogy az orvosi széket ideiglenesen áthelyezze a genetikai vizsgálógéphez. Nem csatlakozik még rá az elővett tablettel, de azt bekapcsolva s egy memóriaegységet belerakva máris előkészíti a "terepet", hogy a kívánt kódokba belenyúlhasson a Hartley-féle program segítségével. Én magam visszafordulok eközben Jasmine-hoz.
- Az említett programnak két nagyszerű tulajdonsága van: ezentúl bárki akarja majd akár engem megkerülve a véredet vizsgálni, a megadott értékeket fogja kapni, nem pedig a valósat. Nincs lebukás. A másik jó tulajdonsága, hogy így megoldható lesz az is, hogy ez legyen az utolsó alkalom, mikor egy tűvel megböklek. A teszteléshez viszont még szükség van egy utolsó szúrásra. Szabad?
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 3t4ABoP


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 14, 2020 8:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Callum&
Jasmine



*Callum nem igazán szokott a városba jönni, a munkája is a Dominiumhoz köti, ritka alkalmak egyike volt amikor mi találkoztunk, és mivel nem igazán tudom milyen feladattal kell megbirkóznia a Kancellária ítélete szerint, különösnek találom, hogy nem egy, de pár napot itt töltött. Természetesen nem kérdezek rá mi hozta ide, egy bólintással tudomásul veszem. Jobban érdekel az, miért kérdezett rá Charles és McGrover kancellár esetleges ismeretségére, de a válaszából kitűnik, hogy mégsem annyira lényeges. *
-Ó, értem. Talán Charles címezte neki a kérelmét…nem tudom. *Néha fontosabbnak érzi magát a valóságosnál, vagy úgy gondolta, így talán hamarabb kerül sorra. *
-Persze, attól, hogy én nem tudok róla, még ismerheti. *Az út mindegy mennyire könnyű és egyenes vagy kanyarokkal teli, a végeredmény rám nézve mindenképpen elmarasztaló, lesújtó. Másrészről túl hirtelen jött és váratlanul, Charles ahogy kapcsolatba tudott lépni a Családügyi Hivatallal, úgy velem is megtehette volna, de jellemző rá, hogy nem tette. Ezért rohantam ide, hagytam ott mindent és riasztottam Callumot, holott elég lett volna megbeszélni később is. Ahogy ő is mondta, bár a személyes találkozót semmiképp nem kerülhettük volna el, azért örültem volna ha nem kapkodva jövök el. Mindemellett még a testőr jelenléte is zavar, vagy inkább az amit hall, bár jelét nem adja, nekem mindez még Callum előtt is kellemetlen, nemhogy egy idegennel szemben. Szótlanul bólintok a szavaira, de később csak el kell mondanom mi bánt. Nem vigasztal a tény, hogy mindez amúgy is várt volna rám.*
-De lett volna időm felkészülni és nem Charles kérelme miatt került volna rá sor és talán….*itt nagy levegőt veszek, mert nem tudom igazából mit érzek ezzel kapcsolatban *…nem maradtam volna egyedül mindazzal amivel szembe kell néznem. *S egyértelműen egy másik partnerre, férfira gondolok, akinek a megtalálására csaltuk el az időt és nem rá, aki barátként remélhetőleg támogatna. S igen, egy kicsit az is bánt, ha összesúgnak a hátam mögött, mert az emberek gyarlók és gonoszak és irigyek és talán jobb is, hogy Callum feleségének visszatérése a kutatóállomáson ért és nem a Városban, ahol már pletyka alap voltam. Mire visszatérek végleg, és nem csak egy-két napra, elfelejtik, lesz más, akin csámcsoghatnak…vagy én megyek ismét valahova Castillo kancellár utasítására. Más „vagy” egyelőre nincs, noha szívesen eljátszottam a gondolattal, mikor Vadember a szöktetésről beszélt…de most még ezt is sikerült Charles-nak elrontania, még ha nem is tudott róla. Nem fogok visszaérni időben és nem tudok vele találkozni. Callum utolsó, jól betalált kérdésére nem is kellene válaszolnom, elég ha felpillantok rá és tudja, hogy a válasz igen lenne, de azért bólintok s ez a tanácsaira is vonatkozik, noha valószínűleg mindketten tudjuk, hogy a természetem miatt, sosem leszek arra képes, hogy mindazt amit majd kapok, ne vegyem a lelkemre. Az óvintézkedésre nincs tippem sem, ezért láthatóan meglep, hogy megint meg akar bökni egy tűvel, pedig nem kellene. Egy kicsit derűsebben húzom el a számat, válaszul az ő somolygására.*
-Gondolhattam volna. Callum, orvosként nem is kell, hogy a mániád legyen, tökéletes indokod van rá, hogy bökdöss. Ha jól emlékszem, csupán az első találkozásunkkor nem emeltél rám tűt. *S azt hiszem ebben igazam van, de már ez a tény is kellően megmosolyogtat mindaddig míg Andrej neve el nem hangzik. Akaratlanul is elkomorodom, nem a személyével van bajom, hanem azzal, hogy egyáltalán itt van. Feladatot kap, amit nem értek, ezért nem is kérdezek közbe mi az a „H-program”  és mit szeretne azzal Callum tesztelni. Megbízom benne, biztosan tudja mit csinál, de részemről érthető amiért kérdőn tekintek rá. Némi előkészület után Callum felém fordulva bele is kezd, és jólesik, hogy végre beavat valamibe, épp csak ezzel együtt meg is ijeszt. Szemöldökeim összerándulnak, próbálom a helyükre rakni a kapott információkat, de sehogy nem jövök ki belőle jól és néhányszor a már dolgozó testőr felé is pillantok.*
-Úgy érted, hogy van egy programod ami átveri azt aki az orvosi adataimban keresgél? Honnan? Hogyan? Miért? *Nekem készült, vagy csak úgy, esetleg valaki másnak, de én vagyok a tesztalany, ahogy hallottam. Most próbálják ki. Ha nem kifejezetten nekem készült, akkor vajon mi okból és kinek? Ki ellen akarja felhasználni? Az egész ezernyi ki nem mondott kérdést vet fel bennem és nem is érek rá azzal foglalkozni, hogy rábólintsak az utolsó kérdésére, felőlem akár el is veheti a karomat, hogy megszúrjon. *







 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr15


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 16, 2020 2:01 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Jasmine és Callum

Minden rendben lesz


- Lehet. - Bólintok rá, hogy Mr. Montgomery egyenesen a kancellárnak címezte ismeretlenül is a levelet. Talán így remélt gyorsabb eljárást, pedig ha ismerné William-et... Mindegy is, Jasmine helyzetén nem változtat, csak az idő változott.
- Mennyiben jobb, ha nem a férjed kérelmére kerül rá sor? - Talán nem is igazi kérdés, csak költői. Az eredményen nem változtat, csak most már tudhatja Jasmine, amit eddig sejthetett (szerintem): a férje mielőbb kilépne a házasságból, valószínűleg valaki miatt siet. Ez magyarázná, miért nem tudott nőként tekinteni Jasmine-ra, a jelleme (hiánya) meg magyarázta eddig is, miért nem tud emberként nézni rá. Jasmine most nem látja még, de be fogja látni: Charles Montgomery nélkül jobb.
- Az idő ugyan nem háromnegyed év, mint reméltük, de hasonló vizsgálatokon Mr. Montgomery-nek is át kell esnie. Kizárt, hogy arra CQL-t pazaroljanak, hogy pár CsH-s dolgozót siklóval odaküldjenek meg vissza az expedíció aktuális helyére. Valószínűleg kivárják azt a két-három hónapot, míg ősz vége felé visszaérnek mind. Ha nem is annyi, mint gondoltuk, de negyed éved van felkészülni. - Tudom, ez sovány vigasz, ráadásul mondanám, hogy nincs egyedül, de milyen segítséget jelenthetek én ebben neki? Tartok tőle, csak rontanám a helyzetet. Vigasztalóan átölelném most is, ha nem merülne fel a kérdés, hogy ez többet árt, mint segít. Azt viszont látom, hogy hiába vannak talán még hónapjai rá, nem fog tudni olyan lenni e téren mint én, nem tud túllépni a bántó szavakon. Érzékenysége is hozzátartozik kedves jelleméhez, csak sajnos most a hátrányaival is szembesül. Kis, magamban tartott s remélhetőleg nem látható hezitálás után fogom meg egyik kezét, barátilag. Nem simítom meg s nem is szorítom meg, csak fogom.
- Nézd, pletykálnak, suttognak majd, amíg nem találnak jobbat, s hidd el, az emberek hamar találnak. Az orvosi aktád nem nyilvános bárkinek, megfelelő jogú orvosok láthatják, de ha valaki oda is kíváncsiskodik, az ugyanazt látja, amit te is mondhatsz bárkinek s ezzel erejét veheted el a pletykáknak: nem vagy meddő, csak kezelésre van szükséged, hogy egy megfogant magzat s te magad is túléld. Mondhatod, hogy nem tudod, meddig tart, de fiatal vagy még és az orvosod is bizakodóan beszélt, valószínűleg egy-két éven belül már anya lehetsz. Oh, és mosolyogj! Zavarj össze mindenkit vele! - Próbálok lelket önteni belé, hogy ne lássa ilyen tragikusan a helyzetét. Ezért sem olyant genetikai betegséget találtam ki neki, ami örökre "elásná" őt a szóba jöhető partiképes férfiak előtt, hanem olyant, ami csak kis szabadságra küldi a kötelező házasság terhe alól, de alkalmas jelölt esetén visszatérhet rögtön e "szabadságról". A pletyka a betegségről kis kellemetlenség, de még mindig jobb, mintha tényleges meddőségről susmorogna a nép. Legalábbis szerintem. Rátérek a biztonsági óvintézkedésünkre, amihez felvázolom, hogy tűszúrás is szükséges lesz, most utoljára. Legalább kis mosolyt csaltam ezzel az arcára, s válasza enyémet is szélesíti.
- Lebuktam. Azért lettem orvos, hogy kiéljem az ilyen mániám büntetlenül. És nincs igazad, a Fennsíkon se volt tű nálam! - Mentem a menthetőt, noha sejtem, azzal vág vissza, hogy csak azért nem vettem ott vért, mert nem volt a sárból kimentett orvosi dobozban. Az viszont kezd gyanús lenni, hogy Andrej hallatán-láttán komorodik el Jasmine. A testőr mindenesetre dolgozni kezd, s én visszafordulok Jasmine felé.
- Nem egészen. Ez a genetikai vizsgálógépet vágja át, hogy mindaddig, míg felül nincs írva a H-programban, addig azt az értéket adja ki, amit beírtam az orvosi aktádba. Mondhatni a gép velünk fog hazudni, nem buktathat le egy tőlem független vérvételes vizsgálat. Jobban mondva a gép hazudik, mi csak azt mondjuk, amit a gép is mond. - Tárom szét a kezeimet picit kis cinkos mosollyal, mert Jasmine-t ismerve így neki is könnyebben megy majd a hazugság. Remélhetőleg. Az asztalhoz lépek, hogy magamhoz vegyek mindent, ami a vérvételhez s előtte a fertőtlenítéshez kell, s visszatérve hozzá kezéért nyúlok, de még nem állok neki az egésznek, Jasmine tekintetét keresem komolyan nézve bele, mikor meglelem.
- Csak akkor, ha biztos vagy benne. Ha nem akarsz mindezen most keresztülmenni és  szeretnéd, hogy inkább kitöröljem az orvosi jelentésed s kivárnád mi lesz születésnapod után, akkor legyen úgy.
- Készen áll a program, uram!
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 3t4ABoP


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 18, 2020 6:54 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Callum&
Jasmine



*Mindegy már, hogyan történt, Charles hogyan intézte az egészet, a lényeg, hogy benne vagyok a sűrűjében. Ám a miért már sokkal fontosabb. Callum kérdésére, melyre talán nem is vár választ, szomorkásan elmosolyodom. Hogyan is érthetné, hiszen szemmel láthatóan szeretve van, de az a legfurcsább, hogy ennek tudata nem szúr a szívembe, örülök neki.*
-A lelkemnek jobbat tett volna. *Ha a Hivatal választ el tőle, ugyanazon ok miatt, nincs bennem az az érzés, hogy mindenáron szabadulni kíván tőlem, s bár a pletykákat így sem kerülhetem el, egészen más színezetet ad a történéseknek. Úgy hiszem, ha mindez végre lezárul, megkönnyebbülök de addig még sok minden vár rám, ami fájdalmat okoz majd. *
-Értem, azért ez jobban hangzik. *Negyed év. Valószínűleg engem sem rendelnek a Dominiumra, míg a küldetésem ideje le nem jár, így legalább addig nyugtom lehet, átgondolom és felkészülhetek az állomás kissé elzárt világában azokra az időkre, melyet már a Városban töltök majd. Sovány vigasz, de mégis vigasz. Anya majd segít és apa is, és Max, legalább a családom mellettem áll majd. Ironikus, hogy végül az okoz gondot amit anya jó ötletnek tartott időnyerés céljából, pedig elég lett volna megkérdeznie. Pont attól fosztott volna meg, ami örömöt okozott volna…teljesen feleslegesen. De én is hibás vagyok, mert nem beszéltem neki Charlesról, annyira bántott az egész, hogy képtelen voltam még előtte is feltárni az érzéseimet, különös, hogy pont Callummal szemben, egy kancellárral szemben nem éreztem ezt az akadályt. Talán az iránta való érzelmeim miatt, melyek ugyan fellobbannak újból amikor megfogja a kezem, de érzem én, hogy ez már sokkal finomabb, lágyabb és kevésbé intenzív, mint eddig volt. Egy röpke pillanatig lenézek kettőnk, egymásba fonódó kezére, majd vissza rá, s tekintetem éppúgy mélyül el szemeinek fényében, mint ahogy tűnik el a kezem az övében. Most csupán hálát érzek amiért vigasztalni próbál és a rá jellemző szócsavarással nyújt olyan választ, ami másokkal szemben sem fog gondot okozni. A végén önkéntelenül elmosolyodom, nem mintha mindezzel boldoggá tett volna, inkább csak sikerült erőt merítenem belőle. *
-A mosoly mint zavaró tényező. Igazad lehet. *A legtöbbször igaza is van, racionálisabban és valóságosabban látja a világot és az embereket, mint én. Ezért sem leszek képes úgy elmenni a rólam szóló pletykák mellett, mint nem érintene meg. De ez már az én gondom lesz, akkor és ott nem lesz velem Callum…ami még több pletykára adna okot. Még a barátságunkat sem híresztelhetem, hiszen ki hinne nekem, ha azt mondom, Callum nem csak az orvosom, hanem a barátom is? Inkább el is hessegetem mindezt az elmémből és visszatérek gondolatban is az orvosi szobába. Az újabb vérvétel ténye derűsebb hangulatba csöppent, és ezt Callum fejére is olvasom. *
-Ó, igen, szerencse, hogy csak egy orvosi táskát találtál, különben még azt a borzalmas ízű löttyöt is inkább belém döfted volna. *Kis túlzással ecsetelem az akkori kezelését, de csupán ennyit mondok, mert a testőr jelenléte, és bevonása a további történésekbe, nem engedi, hogy az akkori emlékek megrohanjanak. Ugyan semmi jelét nem mutatja, hogy a munkán kívül másképp is érdekelné akár a köztünk lévő kapocs, akár a helyzetem, engem meglehetősen feszélyez. Annak a programnak a mibenléte azonban sokkal jobban érdekel, tanúja ennek a sok kérdés amit felteszek. Bár talán nem is kellene tudnom róla,  hogy ne is értsem a lényegét, Callum viszont mindent elmond róla. Már az imént is elámultam ezen a csavaron, de az újabb magyarázat után ez még inkább kiteljesedik.*
-S mindezt miattam? *Teszem fel a számomra egyértelmű kérdést, eszembe sem jut, hogy Callumnak esetleg más tervei voltak ezzel a programmal és én csupán jó tesztalanyként éppen kapóra jöttem. Még úgy sem, hogy konkrétan ki is mondta. Ez lesz az első próba. Kezében meglátva az eszközöket, már nincs visszaút, noha a beleegyezésemet kéri, megadja a lehetőséget, hogy még utoljára eldönthessem mi legyen velem, szerintem már nem visszakozhatok.*
-Jobb előbb túlesni ezen. Minden apró lépés előre, megerősítés. *Engem erősít és noszogat, hogy lépjek, tegyek magamért valamit, előretol és ott tart biztosan a következő lépésig. Végszóra a testőr is jelez, hogy készen áll.*
-Rendben, bökhetsz….de csak finoman. *A vizsgálóágyon ülve veszem le a könnyű kis kabátot amit magam mellé teszek és hajtom fel a blúzom ujját, hogy hozzá férhessen. Magamban már mosolygok, mert várom a mentegetőzést, miszerint ő mindig finoman bök a tűvel, hogy ezt megcáfoljam, előre fintorgok mint akinek az is fáj, ha ránéznek a karjára.*







 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr15


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 26, 2020 9:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Jasmine és Callum

Minden rendben lesz


A válaszára nem felelek, hiszen csak azt mondhatnám, hogy talán jobbat tett volna. Vagy nem. A lelkét nyomorította volna még közel háromnegyed évig egy olyan férj, aki levegőnek nézi. Igaz, ő még ezzel is jobban járt, mint mások, de Jasmine törékeny ahhoz eléggé, hogy neki ez is rossz legyen. Inkább essen túl "most" a nehezén és éljen szabadon. A szabadsága előnyeit is még észre kell vennie, idő kell hozzá, s talán magának kell rájönnie, nem mástól felsorolva hallania. Önismeret szempontjából sem utolsó ez az időszak, de könnyen látom én ezt így, jelentősen tapasztaltabb vagyok már csak korom okán is Virágocskánál.
Kezét fogom meg pillanatnyi habozással, s ugyan nem húzza el Jasmine a sajátjait, sőt, a tekintetében mégis mást látok, mint korábban, és ezt jó jelnek veszem. Ősszel találkozunk majd újra úgy is, addig még hónapok telnek el, s úgy látszik, az idő és a távolság segít. Na meg a tudat, hogy reménytelen. Bátorítóan mosolygok rá, mely lassan válaszra talál és egyelőre ennyit is elegendőnek vélek. Idő kell ahhoz is, hogy a most beszéltek leülepedjenek, gyökeret verjenek, ha botanikus kifejezéssel akarnék élni és szerencsére lesz is pár hónapja rá előre láthatóan. Meg kiheverni az újabb vérvételt is, s meglepő módon ez az, ami a derűt vissza tudja csempészni a találkozónkba.
- Azóta kötelezővé tettem, hogy minden orvosi táskában legyen tű! - Széles mosolyom jelzi, hogy csak tréfálok, nem foganatosítottam efféle intézkedéseket. Felesleges is lenne, hiszen egy kötszert mindenki rá tud valahogy, többé-kevésbé jól kötözni a sebre, na de hogy tűket adjunk nem orvosi személyek kezébe... Ha nem egyszerű izomba döfendő szerről van szó, hanem eret eltaláló vérvételről, na azzal inkább ne próbálkozzanak. Ráadásul nem is készülök úgy, hogy sokszor kelljen még igénybe vennem az elsősegélyes dobozkát a siklókon. Persze nem minden alakul a tervek szerint, a H-programnak elnevezett okos kis kódsorok összessége sem azt a funkciót tölti be, amit eredetileg szántak neki, de úgy vélem, Hartley sem ellenezné ezt a felhasználást. Na meg úgy sem lesz megkérdezve.
- Most miattad. A program más valamihez készült, de hogy szerencse-e vagy sem, hogy akkor nem került felhasználásra, azt az idő eldönti majd. Ám hiba lenne polcon porosodni hagyni, ha valakin segíthet. - Nekem eszembe sem jut, hogy tesztalanynak képzeli magát Jasmine. Zárt rendszerben, de magunkon már kipróbáltuk Andrej-jel, hiszen ha Lewis hadnagyon segíthettünk volna vele, akkor nem értünk volna rá akkor kivárni, vajon tényleg jól működik-e Hartley zászlós programja. Zárt rendszerben működött, igaz, élesben nem próbáltuk, mert nem akartunk feltűnést kelteni. Valószínűleg csak Dorian látta volna meg, ha egyáltalán, de bosszantóan gyanakvó tud lenni. Viszont mielőtt tényleg belevágnánk - beleszúrnánk -, adok egy lehetőséget még Jasmine-nak visszakozni, visszatáncolni, ha akarna. Elfogadnám s nem mutatnám felé, hogy ugyanolyan hibás döntésnek találnám, mint Lewis hadnagy esetén volt, mikor nem bólintott rá a William elleni merényletre. Persze, nem ugyanolyan súlyú hibák, de attól még hiba lenne. Ám Jasmine nem visszakozik, egész bátor Virágocska!
- Bölcs gondolat. Csak elindulni az úton félelmetes, de tudd, nem leszel egyedül. - Pillantok fel rá, előkészítve a fertőtlenítőt. Van családja, de tudhatja, hogy én se hagyom magára. Különben nem lennék most itt. Már nyúlok is a kezéért, hogy könyökhajlatot fertőtlenítsem és a tűt magamhoz vegyem, mikor elérnek utolsó szavai. Ó, szóval így állunk! Derűs pillantással, de megjátszott csalódottsággal nézek fel rá.
- Csak mert egyszer átment a tű a karodon nem kell mindig elrontani a játékomat! - Jelentem ki ál-durcásan, mintha tényleg megtörtént volna az eset. Igaz, a tű hossza át sem érné Jasmine kecses vékonyságú karját és egy olyan szúrás több, mint botrányos lenne egy vezető orvostól. Meg persze az is botrányos, hogy játéknak nevezem ezt az egészet. Finom leszek, ahogy azt megrendelték és csak egy kis ampulla vért kell levennem, így nagyon hamar túl vagyunk rajta. Rányomom a tű helyére a darabot, mint legutóbb is, s megvárom, míg leváltja Jasmine a kezemet rajta maga szorítva oda. Én pedig a tűt letéve a kis fiola vérrel lépek oda Andrej mellé.
- Az INR értékének 2,0 és 3,0 között kellene lennie sikeres kezelés esetén. Állítsa ezt 2,0 alá, de 1,0 fölé! Valamint az antikardiolipin IgG2 izotípus is az itt látott érték felett legyen legfeljebb 1,2, de minimum 0,6 egységgel. Az értékek mintázat nélkül variálódjanak! - Adom meg az információkat a testőrnek, akinek ujjai máris pörögnek a hologramos billentyűzeten, s adja meg a kódsorban a megfelelő, kívánt adatokat.
- Készen van, uram. Rendszer felülírva, a kód megfelelően elrejtve, a vértesztre készen áll.
- Akkor reméljük minden ugyanúgy megy, mint legutóbb. - Biccentek és a genetikai vizsgálógéphez lépve beadom a vérmintát, innentől csak várnunk kell, hogy a gép és a rendszer feldolgozza.
- Néhány perc, míg meglesz az eredmény. - Fordulok vissza Jasmine-hoz, de egyelőre nem lépek felé.
- De addig is mesélj, milyen a kutatóállomáson? Végülis lehet aludni a zubogó víztől? Nem bolygatja fel minden nap a kedélyeket néhány ellenálló? - Érdeklődök mosolyogva, pedig utóbbira tudom a választ, a jelentéseket figyelem, nem véletlenül van annyi kísérője Jasmine-nak. Andrej ezalatt a saját és a genetikai vizsgálógép kijelzőire figyel teljesen, összevont szemöldökkel, szúrós tekintettel felügyeli a kódsorok alakulását.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 3t4ABoP


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 31, 2020 9:09 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Callum&
Jasmine



*Még most is hihetetlen számomra Callum figyelme és barátsága. Találkozásunk első pillanatában remélni sem mertem, de még csak nem is gondoltam arra, hogy ilyen hosszú utat járunk be mi ketten….annak ellenére, hogy igazából nem is létezik, nem is létezhet olyan, hogy „mi ketten”. Mégis itt van most velem, mellettem, életem egy olyan szakaszában, amit senkinek sem kívánnék. Talán ha nem kerül említésre a fennsíkon töltött idő, akkor is eszembe jutna, a többi találkozásainkkal együtt, mindegyikből egy-egy pillanatkép, a legfontosabb, a legszebb, a legfájdalmasabb, állomások melyek így vagy úgy, de fordítottak az életünk kerekén. S eszembe jut Vadember is, akinek talán még több része van abban, hogy most hálásan és nem másképp, nem többként tekintek fel Callumra. A társalgásunkba derűt hozó téma mégis a számomra kellemetlen vizsgálatok része, megjegyzésére elhúzott szájjal mosolygok.*
-Remek kilátások! *Eszembe sem jut, hogy ne higgyek neki. Sok minden másra is jó, ha van egy csomag tű egy orvosi táskában, elvégre azért orvosi táska, hogy orvosok használják és nem mindent lehet megoldani egyszerű kötözéssel. Ahogy az én problémámra sem elég egyetlen jól megírt orvosi jelentés. Meglep, hogy létezik olyan program, ami helyettünk hazudik és mikor Callum válaszként a kérdésemre azt mondja, hogy nem kifejezetten nekem készült, felmerül bennem a kérdés, hogy kinek és mi okból. Nem kérdezek rá, úgy sem kapnék rá feleletet, gondolom nem is rám tartozik, de azért megragad az elmémben a tény, hogy Callum kerülőutakon jár. S vajon hányszor, s mi okból? *
-Értem. Nos, nekem jó, hogy van. *Mosolyodom el, de nem tudom, hogy tényleg jó-e ez nekem, s ha mégsem működik…mivel kell majd szembenéznem. Ennek ellenére nem visszakozom, felesleges lenne még több hónapot arra várni, hogy hova fut ki az ügy, a végeredmény tekintetében nem lenne sok különbség és még szerencsésnek érezhetem magam, hogy mindez a kutatóállomáson ért, s nem a Városban. Így mire visszatérek talán nem is lesz téma, vagy csak elvétve. Anya pedig remekül ki tud magyarázni mindent. *
-Köszönöm. Most sem vagyok egyedül. *Tudom, hogy magára gondol, noha a családom lesz mellettem, de Callum olyan akár egy hátország. Biztonságot nyújt már a létezése is, de képes elfeledtetni velem a rosszat a töretlen tréfáival. Nem nevetnék ha akár egyszer is előfordult volna az mit felvázol, képtelenség nem csak tőle akinek nem kevés gyakorlata van vérvételben, de már a tű méreteit illetően is. S szavaival megint csak megnevettet.*
-Ha csak egyszer ment volna át, nem is rontanám el. *Vágok vissza az ő fegyverével, mielőtt még belém döfné azt a botrányosan vastag tűt. Nem lett jobb és kellemesebb attól, hogy a legutóbbi vérvételek mindig az ő kezéhez fűződtek, nem is a személlyel volt gondom eddig sem, hanem magával a vérvétellel. Nem leszek rosszul tőle, nem ájulok el, de nem is szerettem meg. Így a kis szisszenés sem marad el, mely nálam velejárója ennek a vizsgálatnak, de ennél több nem történik és amint kész, átveszem tőle a buci leszorítását egy megkönnyebbült sóhajjal. Semmit nem értek abból amit Andrejjel beszél ezért nem is szólok közbe. Csak akkor bólintok amikor már nekem mondja, hogy nem kell sokat várni, így még az ittlétem alatt értesülök arról, hogy a program hogyan működik. Addig szorítok bőszen, akkor is amikor a kutatóállomáson töltött időmre kérdez rá. Nem is lenne gond, ha az utolsó mondatot lehagyta volna, így azonban eltelik néhány szívdobbanásnyi idő, mire elhessegetem a fejemből Vadember arcát, mosolyát és a tényt, hogy hány főbenjáró bűnt követtem el mosolyogva és nevetve. Egy kisebb pirulás nekem már fel sem tűnik, tekintve, hogy minden zavarom ezzel köszön be, de azért remélem, ha így történik, nem lesz túl feltűnő, ahogy a mosolyom mássága sem.*
-Nem…úgy értem, nem zavaró a hang, nem is lehet hallani, az ablakok hangszigeteltek. Ellenállók sem járnak arra ~többen nem~ viszont találkoztam egy perdai lánnyal és ha nehezen is, de megértettük egymást. Tudja hol található az a mókás virág amiről képet készítettél és megígérte, hogy elvisz oda. Megmutatja hogyan lehet begyűjteni anélkül, hogy kárt tennénk benne vagy a többi példányban. Egyébként állítólag erős gyulladáscsökkentő hatása van. Kíváncsi vagyok rá, és engedélyt is kaptam Castillo kancellártól arra, hogy egy-két napra elhagyjam az állomást…természetesen amennyiben időben elkészülök azzal a munkával amivel ő megbízott. Kell ennél jobb motiváció? *Azt hiszem még soha nem beszéltem ilyen sokat egyszerre, de nem csak tudatosan kerülöm az ellenálló témát és a vele járó hazugságot, amit Vadember vázolt fel és aminek a felét hirtelen el is felejtettem. *







 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr15


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 09, 2020 10:27 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Jasmine és Callum

Minden rendben lesz


- Ne kerülj bajba, s nem lesz szükség orvosi táskára, se tűre. Kivéve, ha én is ott vagyok. - Ugratom kicsit még, de másnem talán ebből érezni fogja, hogy nem gondoltam komolyan, kivéve azt a részt, hogy ne kerüljön bajba. Nem szeretném, bár tudom, hogy ez nem kívánságműsor, s ezért sem örülök, hogy Dorian ide-oda küldözgeti. Előbb vagy utóbb képes lesz a sivatagi ötletét is megvalósítani.
Jasmine szerencsére nem kíváncsiskodik többet kinek és mi célból kellett eredetileg a program, talán úgy van vele, hogy hasonló célra használtam volna, mint nála, csak ott hamarabb rendeződtek szerencsésen a dolgok. Nem áll szándékomban megbeszélni vele, akkor sem, ha rákérdezne direktben, de jó érzékkel nem is firtatja, talán annyira nem is kíváncsi rá, ami nekem csak jó.
- Nem is leszel soha. - Felelek arra, hogy most sincs egyedül. A családja mindig ott lesz, ilyen - sajátos módon - támogató anyuka mellett pláne nem marad magára, de a jelenlétem is azt bizonyítja, hogy amíg lesz lehetőségem rá, én is segítem majd őt. Hol tettleg, mint most, hol pedig kedves szavakkal, biztatással, remélvén, hogy egyszer révbe ér az élete. Addig maradnak a kis tréfálkozások, s ahhoz képest milyen volt a hangulata, mikor ide belépett, most már ő is tréfálkozik, szavain fel is nevetek magam is.
- Mert mindig nevetteted azt, akinél a tű van! - Mintha csak igazat mondanék, most is veszek egy mély levegőt lassan fújva ki, hogy komolyodjak valamennyire, mert aztán mindig hallgathatom majd, ha ezúttal tényleg mellé megy a tű, még ha nem is tud átmenni a karján. Akkor már nem lenne ilyen jó kedvünk egyikünknek sem. Ehhez képest mikor meghallom a menetrendszerűen érkező kis felszisszenését, szám sarkába mosoly költözik, s csak egy röpke pillanatra nézek fel rá.
- Ugyan már, még át sem ért... - Nem tudtam kihagyni, pillanatnyi gyengeség lehet. Mindenesetre innen már a vérvétel nem tart sokáig, Jasmine is megkönnyebbülhet, s míg túlteszi magát ezen, addig én Andrej-nek mondom el, miket mire állítson, hogy a program számunkra megfelelően végezze a feladatát, majd a vérmintaelemzőbe teszem a mintát és várnunk kell csak. Addig is míg ez elkészül, Jasmine felé fordulok, s a kutatóállomáson töltött időről kérdezem. A kérdéseimet követően viszont pár szívdobbanásnyi időre csend következik be, s ez még Andrejnek is feltűnik, mert alig valamennyit, de Jasmine irányába fordítja a fejét, noha még így is háttal van a nőnek. Nekem szemben állva jobb, több lehetőségem van megfigyelni a pirulását, a mosolya zavartságát, vagy talán kínosságát? Fura. Nem tűnt úgy a múltkor, hogy az ellenálló támadás akkora nyomot hagyott volna benne, de egyelőre nem teszem szóvá. Részben az ilyent jobb apránként előcsalogatni, talán Andrej jelenléte nem kívánatos - aki eddigre visszatért a kijelző figyeléséhez -, vagy nem férfi fülnek való témát súroltunk, bár fogalmam sincs, hogyan. Azt mondta, nem bántották, s ha nőként érte volna valami támadás, az ő törékeny lelkével annak nyoma lenne és másként venné az én közelségemet is, pláne egy érintést. De talán csak megszokásból többet gondolok az egészbe, mint ami van. Emlékeztetnem kell magamat, hogy Jasmine távol áll a nyolcadik gyűrűszinttől, annak minden titkolózásaitól, intrikáitól. Részben viszont azért sem firtatom egyelőre tovább, mert a felvetett téma is érdekes lesz. Enyhén fel is vonom szemöldökeim, mikor a perdai lányt szóba hozza és kiderül a mókás kis virág titkára is.
- Ó, ez nagyszerűen hangzik! Talán a perdai is botanikus? Vagy mi lehet erre a régies megfelelő? Füvész? És mi a neve a virágnak, azt tudod? Jut eszembe, nem mutattad neki a világító barlangról a felvételt? Hátha azt is ismeri és áthelyezhető. Igen, azóta is ezen gondolkozom. - Mosolyodom el a végén, mert én már annak idején is el akartam hozni azokból a furcsa, barlang falára tapadó élőlényekből, de nem jártam sikerrel, sőt. Ám könnyen lehet, hogy egy perdai tudja a módját. Majd ha úgy hozza ki a szó, akkor Rodától is megkérdezem - annak idején csak azt kérdeztem, hogy az segíthet-e a fiamon -, mihelyst kész leszek egy újabb találkozóra vele.
- A mocsárban viszont nagyon vigyázz magadra! Alattomos egy hely az. De szerencsére lesznek veled katonák, akik segíthetnek. - Meg sem lep, hogy Dorian rábólintott. A mocsár majdnem olyan "jó" hely, mint a sivatag.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 3t4ABoP


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 13, 2020 12:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Callum&
Jasmine



-Úgy érted, hogy ha velem vagy szükség lesz orvosi táskára és tűre? *Mondanám még, hogy igaza van, mert akkor kerültem legutóbb bajba, amikor velem volt…de ezzel nem viccelek. Valószínűleg az életemet mentette meg, már sosem tudjuk meg, hogy mi történt volna ha…és számtalan lehetőség akad, de nem szeretek a múltba visszatekinteni ilyenformán. Változtatni már nem lehet rajta és minden rossz ellenére ami velünk történt a fennsíkon, örülök, hogy úgy alakult, hogy kettesben voltunk egy ideig, mindenkitől távol, kíváncsi fülektől mentesen. Van amiben távolabb kerültünk egymástól, de barátságban sokkal közelebb és úgy érzem, hogy kezd fontosabbá válni ez a része a kapcsolatunknak. A problémámra egyszerre több megoldás is létezik, a becsapós programra viszont nem kérdezek rá annak ellenére, hogy kifejezetten érdekel kinek és miért készült. Előre tekintek, a rám váró nehézségekre, de ezek nem tántorítanak el. Kétségtelen, hogy félve lépek rá az útra, számtalan ismeretlen buktatóval magam előtt, és nem tudom, hogy optimizmusnak mondható-e az, hogy azt remélem, ennyi sok rossz után csak jó történhet velem. S jónak már azt is elfogadom, hogy Callum terve minden zökkenő nélkül működni fog. Az a pár hónap pedig gyorsan eltelik, főleg he elfoglalom magam, többnyire munkával. Arra, hogy soha nem leszek egyedül, hálás mosollyal nézek fel rá, nem köszönöm meg ezredszerre is, hogy mellettem áll és szinte bármikor bármiért szólhatok. Elég a tudat, nem fogom kihasználni, annál jobban becsülöm a barátságát. *
-Ez nem igaz. Nem mindig nevettél. *Azt hiszem egy ilyen alkalom biztosan volt, a laborban a Dominiumon. Akkor legszívesebben elsüllyedtem volna és annyira fájt…mindig szomorúan gondolok vissza arra a pillanatra, de ennél többet már nem érzek, már nem fáj és az a legmeglepőbb, hogy ezen nem lepődöm meg. A kis szisszenés velejárója annak, hogy belém szúrja a tűt, de akár szándékosnak is érezheti, ahogy a megjegyzése is ezt mutatja…*
-Még nem. *…de már mosolyogva mondom e szavakat, csatlakozva a tréfálkozáshoz. *
-Kitalálhatnál ennél humánusabb megoldást is. *Jegyzem meg minden él nélkül, de arra már nem térek ki, hogy szerintem mi lehet ennél humánusabb. Mondjuk ha nem is kellene vért venni ahhoz, hogy bármit megvizsgáljanak. Míg az eredményre várunk, beszélgetéssel ütjük el az időt, ami nem várt megpróbáltatás elé állít. Másnak talán nem okozna gondot, de nekem elég egy véletlen kérdés, hogy néhány szívdobbanásnyi ideig tartó mély hallgatással eláruljam magam. Nem tudom, hogy a mókás virágra és Tywinnára való utalásommal mennyire sikerül elterelni a témát és rólam a figyelmet, de egyelőre Callum nem kérdez vissza. *
- Füvész. Ő is ezt mondta….Bwi`ensa-nak hívják, vagy Hroalnak, ami Félénkét jelent. *Most is mosolyogva mondom ezt, mert eszembe jut a virágról készült fotó és az, hogy milyen körülmények között készült. Azt sem felejtem el soha, milyen arcot vágott Callum, amikor büszkén megmutatta. Mint egy kisfiú aki a hőstettével dicsekszik. A világító kék kövek azonban még mindig és most is jobban érdeklik Callumot, hitetlenkedve nyílnak el ajkaim és nézek rá nagy szemekkel.*
-Nem hiszem el…Callum, van ami egyszerűen lehetetlen. Tudom nehéz elfogadni, de…*Félbehagyom a mondatot, mert tudom, hogy ő néha nem ismer lehetetlent és ezen még a kék barlang sem fog tudni változtatni. Nagy sóhajjal bólintok rá.*
-Megkérdezem tőle amikor újra találkozunk. *Amikor a mocsárba megyünk, oda katonák nélkül, amit szándékosan nem említettem callumnak, mert tudom, hogy nem helyeselné, épp ezért kértem Castillo kancellártól engedélyt, amivel védem a hátam, amennyiben kiderülne, vagy történne velem valami. Ettől azonban nem tartok, bízom Tywinnában és bízom Vademberben is, és bízni fogok akkor is, amikor egyszer vele megyek a mocsárba, ha nincs más lehetőségünk arra, hogy találkozzunk. A katonák említésére felkapom a fejem ugyan, de próbálom figyelmen kívül hagyni, és nem válaszolni konkrétan a megjegyzésre.*
-Igen, szerencsére. Tywinnától pedig sokat tanulhatok, nem csak a perdai növényekről, hanem a nyelvükről is. Már egész jó megértetem magam vele, persze biztosan nagyon fájna, ha perdaiként magamat hallgatnám. *Egy kis önirónia belefér, és még igaz is. Nem kétlem, hogy borzalmas a kiejtésem, de inkább olyan legyen, semmint ne értsük egymás szavát. Egy pillanatra Andrej felé pillantok arra várva, hogy mikor közli, meg van az eredmény és minden jól ment. Leginkább, hogy minden jól ment, már úgy sem érek vissza időben.*






 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr15


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Szept. 18, 2020 10:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Jasmine és Callum

Minden rendben lesz


- Úgy értem. Ennyi móka nekem is jár, folyton csak a laborok és üléstermek világa, egészen kijövök a gyakorlatból. - Bólogatok párat hozzá finoman, továbbfűzve az ugratást. Természetesen nem akarok mindig orvos is lenni mellette, épp elég, hogy a kancellárságot nem lehet soha levetni igazán és nem csak magam miatt, inkább ne kerüljön bajba. Vannak tippjeim mi lett volna legutóbb, ha nincsen szerencsénk, mert akármennyire is racionális tudomány az orvoslás, adott körülmények között a szerencsére is szükségünk volt. Most a szerencse kicsit pihenhet, a természetnél az én hazai pályám kiszámíthatóbb, tudni vélem, miként fognak a fogaskerekek forogni és ha valami elakadás van, miként orvosoljam azt. Csak egy utolsó tűszúrás kell ehhez, aminek a módját meg is adjuk nem kevés élcelődéssel és nevetéssel.
- Kísérted a sorsod! - Mosolyogva csóválom picit a fejem, de odafigyelek arra, amit csinálok, tényleg ne okozzak több fájdalmat ezzel, mint kellene.
- Mondjuk legközelebb csak alibiből jövünk be ide úgy negyed órára, mialatt megbeszéljük, milyen teát vagy kávét igyunk és hol? - Kérdezek vissza a humánusabb megoldásra a vérvételt követően, mert reményeink szerint a jövőben ilyen találkozóknak nézünk elébe. Erre is felhívom a figyelmét mintegy lelkesítőként, hogy erre gondoljon, egy reményteli szebb jövőre, ne a jelen bánatára és fájdalmaira. Míg a programmal Andrej és a vérmintaelemző teszi a dolgát, a Kis kutatóállomásnál töltött időre kérdezek rá, s ugyan némi furcsaságot észrevettem, de az előbbi gondolatmenetnek megfelelően inkább a pozitívumra helyezem a hangsúlyt és így a perdai nőről kérdezek meg arról, amit ő mondott.
- Bwi...emsza. Félénk. Ez találó. - Nesze nekem ennyi tudás meg hogy még latinul is tudok, de a perdai nyelv... Ugyancsak nyelvtörő. Más kérdés, hogy eddig nem is nagyon igyekeztem elmélyedni a megismerésében, amire lassan szükségem lenne, ha fel akarom keresni újra Rodát. Nem akarom mondjuk, de kell. Mint egy gyerek, aki nem akar iskolába menni...
- A Földön úgy tartották, hogy a lehetetlen csak addig az, amíg nem jön valaki, aki erről nem tud és megcsinálja. - Jegyzem meg a fénylő kövekre adott reakciójára, s valamennyire komolyan is gondolom. Gyakran vezérelt ez, nem egyszer mozgatórugója a maximalizmusomnak vagy a nagyratörő tervemnek, vagy az egykori elhatározásnak, hogy Saskiát hibernálom. A lehetetlenre vállalkoztam, s valóban csak félsikert könyvelhetek el, de az akkori kilátásoknál ez is jobb. Más kérdés, hogy hiába a tegnapelőtt Saskiával a világító erdőben megbeszéltek, még mindig aggaszt, mi lesz akkor, ha visszanyeri az emlékeit.
- Köszönöm! - Biccentek mosolyogva, mikor megígéri, hogy a kedvemért rákérdez erre Tywinnánál. Hátha. De miért kapta fel a fejét a katonák említésére?
- Ügyes vagy, ha már így megy a nyelvük. A másik testőröm szerint is könnyű, de ebben még nem jutottunk véleményegyezésre. - Pillantok el én is Andrej felé, mert ugyan nem róla van szó, hanem az unokahúgáról, de a pillantásom tovább is siklik róla a vizsgálógépre, amely éppen most változtatja a képernyő kiírását és hallani, ahogy a halk alapzaja teljesen elhalkul.
- Na nézzük... - Fordulok oda közelebb lépve és míg az adatokat futom át, hogy a program nemcsak hogy jól működött-e a kritikus részeknél, de máshol sem okozott kéretlen és gyanús anomáliát, addig újabb kérdést intézek Jasmine felé.
- Ugye... elmondanád, ha valami baj van? Még akkor is, ha úgy véled, nem tudnék segíteni? - Nézek rá a végén, csak hogy az első reakciókat elcsípjem. Képmutató kérdés, hiszen én sem avattam be őt a titkomba, se azokba, amelyek megmaradtak.
- Egyébként nem kell izgulnod, a program tökéletesen bevált most is. Minden a tervek szerint halad. - Mosolyodom el itt kis biztatásként, mert tudom, hogy a válás procedúrája ennél hosszabb lesz és gyakran csüggedni fog miatta Jasmine. Andrej felé biccentek egyet amolyan szép munka volt jelleggel, majd elindítom a vizsgálógépen a sterilizálást a vérminta feldolgozását követően.
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 3t4ABoP


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 21, 2020 6:25 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Callum&
Jasmine



-Jobban örülnék ha nem mindig rajtam gyakorolnál. *Úgy mondom ezt, mintha igaz lenne, de hozzátartozik ahhoz, hogy visszaadjam az ugratást, és ez alig néhány perc múlva folytatódik is, amikor eljutunk a lényegi tettekhez. A vérvétel sosem tartozott a kedvenceim közé, de Callummal legalább ebben is találunk tréfálkozni valót, ami megkönnyíti az elviselését. Legalább addig nem gondolok arra, miért is van erre szükség. *
-Kísérteném? *Kérdezek vissza, de bármennyire is könnyed hangulatban telik el ez a vérvétel, szívesen meghallgatnék ötleteket tőle, hogyan lehetne ezt másképp. Nem számítok arra, hogy a gondolataimból emeli ki a számomra legjobb megoldást, és pont úgy is nézek rá, mint aki fülön csípte a másikat, hogy olvas a fejében.*
-Én is erre gondoltam, de nem számítottam arra, hogy gondolatolvasó vagy és a kedvemben jársz. *S az arcát, tekintetét fürkészem abban a hiszemben, hogy vagyok olyan jó, mint ő és rájövök, mennyire gondolta ezt komolyan. Szándékosan távolodtunk el egymástól, és nem mondom azt, hogy nem hiányzott, mert nem lenne igaz. Azonban a körülmények nem kicsit változtak meg, legutóbb minden borulni látszott, volt néhány szívszorító pillanat amikor azt hittem, a barátságunknak vége. Annak ellenére, hogy ez nem így történt, a baráti találkozásokkal is csínján kell bánnunk, de most már nem azért, hogy engem ne vegyenek az emberek a szájukra, hanem azért, hogy őt ne. S ehhez semmi köze a rangjának. Idejövetelem célja nagyon messze van Vadembertől, váratlanul ér amikor Callum szóba hozza az ellenállókat. Minden bizonnyal puszta véletlen, de nekem okoz néhány kellemetlen percet, míg remélhetőleg minden gyanakvást elkerülve, Tywinnára és a kis mókás virágra terelem a szót és a figyelmét. Elmosolyodom azon, ahogy a virág perdai nevét próbálja kiejteni, nekem is gondot okozott és még mindig küzdök a kiejtéssel. *
-Igen az. Ahhoz képest mennyire aprócska, erőteljes hatása van. *A mi orvosi tudásunk messze meghaladja a perdaiakét, de szinte minden gyógyszerünk szintetikus. Ennek a kiküszöbölésére, a minél több természetes anyag felhasználására apelláltam amikor Castillo kancellártól engedélyt kértem arra, hogy elmehessek begyűjteni ezt a kis virágot. Már csak Callum miatt is érdekel, de önmagában véve is igen érdekes növény. De bármennyire is körülményes megszerezni, legalább van rá lehetőség, nem úgy mint a fennsíkon talált, gyógyító hatású fényes köveket, melyek nem is igazán kövek. *
-S szeretnél te lenni az a valaki, aki megcsinálja a lehetetlent? *Hitetlenkedve húzom el egy félmosolyra ajkaimat, de ismerem már annyira, hogy tudjam, számára nagyon sokáig nem létezik, hogy lehetetlen. Hogy ebben segédkezem is, csak a kíváncsiságom része. *
-Nem csodálom, szerintem sem könnyű, megszenvedek vele. Úgy érzem minden szóba beletörik a nyelvem. *Az eddig kedélyes csevegés menetébe beköszönnek a katonák, akiknek említése látható reakciót szül rajtam. Lázasan gondolkodom azon, mivel magyarázzam ki ha Callum rákérdez, de kapok némi időt a technikától, mely éppen akkor készül el az előzetes eredményeimmel. Azonban nem erre vonatkozó kérdést kapok, és mint akinek titkai vannak, mert vannak, a pír már az arcomra készülődik ülni. Nem tudom milyen bajra gondol Callum és nem vonok párhuzamot a katonák és a baj, és ezáltal Vadember között sem. Mikor felnéz rám a kijelzőről, némi fáziskéséssel mosolyodom el.*
-Most is azért vagyok itt Callum, de…nem szaladhatok mindennel hozzád. Ezt te is tudod. *S a végén a feleségére utalok anélkül, hogy kimondanám. Most is csak azért fordultam hozzá, mert orvosi kérdésekben ő tud segíteni, másrészt a mi egyezségünk miatt, hiszen ha bármi kiderül, ha bajba nem is, de magyarázkodásra rászorulhat. S magamat nyugtatom azzal, hogy bármilyen összefüggés Vademberrel, nem jelent bajt, így megosztanom sem kell Callummal, és ha mindezt sikerül elhitetnem magammal, akkor nem is hazudok. Mindez jobban izgat mint az eredményeim és a program kiválósága, de megkönnyebbülésemet akár erre is rá lehet fogni, ahogy az ezt mutató szélesebb mosolyt is.*
-Ennek igazán örülök…és köszönöm. Tudom a neheze majd csak ezután jön, de nekem ez is nagy segítség. *Talán jobb is, ha nem tudom hogyan működik ez a program. Mondjuk ha rákérdeznek is csak pislognék, de _tudok_ róla, és már ez is elég ahhoz, hogy zavarba hozzanak. Végül Callumról Andrejre esik a pillantásom, és bár egész végig feszélyezett a jelenléte, mégis miattam van itt.*
-Önnek is köszönöm…Mr. Volkov. *S ha felém fordul aprót biccentek felé, majd visszanézek Callumra. Tudom, hogy eddig tartott a problémát megoldani, és arra is emlékszem, hogy ez az utolsó napja, hogy itt tartózkodik, épp ezért nehéz kimondani, hogy már csak a búcsú maradt. Arról nem tudok miért van itt…már több napja, és bár az imént épp én céloztam arra, miért nem szaladgálhatok hozzá mindennel, most mégis jólesne kicsivel több időt eltölteni vele úgy, hogy nem vizsgálatokról beszélgetünk. Én persze nem kérhetem ezt úgy érzem, de nem is sürgetem az elköszönést. Az állomásra már úgy sem érek vissza időben, bármilyen gyorsan is haladnánk.*







 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr15


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 24, 2020 11:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Jasmine és Callum

Minden rendben lesz


- Kevés az önként jelentkező. - Jegyzem meg ezt úgy, mintha valaha is Jasmine önkéntesen ajánlkozott volna és ezért kapok minden alkalmon. Igazából csak kihasználom, hogy úgy sem mond - elég erélyesen - nemet vagy pedig a szükség megköveteli, mint most is. Na meg egy kancellár mióta vár önként jelentkezőkre, bárkit bármikor berendelhetek egy vérvételre, még csak megindokolnom sem kellene feltétlenül, legfeljebb a látszat kedvéért találhatnék ki valami hihetőnek hangzó hamis indokot.
- Nem is lehet kancellár abból, aki nem gondolatolvasó. - Mosolyodom el, természetesen egy pillanatig sem teszek úgy, hogy ezt komolyan gondolnám. Nem feltétel, legfeljebb előny, ha tudunk a másikból olvasni, de akkor sem a gondolatokból. Nagyon remélem, ez a perdaiaknak sem megy.
- De akkor maradjunk ebben, hogy mikor legközelebb találkozunk itt, akkor előadjuk a lehetőségeket, hogy hol és mit is igyunk, míg beszélgetünk. - Komolyan mondtam, csak nem teszem bele a mondandómba, hogy a következő alkalom elméletben hónapok múlva lesz, most már tényleg. Elvileg most minden sínen lesz, s ugyan valamennyire Jasmine magára marad a pletykákkal szemben - bár ott a családja -, de tudja, hogy ha gond van, hozzám fordulhat, hiszen most sem mondtam nemet. De úgy vélem, idő kell még neki, még ha egyelőre úgy is tűnik, jó úton jár, ám ki tudja, Saskia látványa mennyire zaklatná fel, vagy Saskiát Jasmine személyes megismerése. Most is abban bízok, hogy innen megy majd vissza a kutatóállomásra és nem a botanikai részleg felé, ahol Saskia épp megnézi, milyen földi növények termesztésével kísérleteznek jelenleg és mekkora sikerrel, hogy képben legyen, mikor visszatér a munkába. Az ellenállók is felmerülnek és ugyan van, amit furcsállok, nem teszem szóvá még, inkább a virágok felé terelődik a beszélgetés.
- Ha akkor tudtam volna, hogy milyen gyógynövény... - Mosolygok emlékezve a mocsárban való megtalálás körülményeire, bár valószínűleg akkor se tudtam volna, mit kezdjek vele. Sebre kenjem, elrágcsáljam, egyáltalán mely része hasznosítható, mikor az egész növényke inkább kisállatnak néz ki. Saskia és Jasmine biztosan meg tudják mondani, mely részek tekinthetőek levélnek és mi a szár vagy micsoda, de én még Saskia mellett sem szedtem fel annyi botanikai tudást, hogy ne csak tippelnem kelljen. Egyet tudtam volna csak: William-nek nem adtam volna, ahogy eltitkoltam előle az erősebb fájdalomcsillapító létét is az orvosi dobozban. Amit nem lehet az ülésteremben...
- Engem az eredmények érdekelnek, más is megcsinálhatja a lehetetlent. - Tőlem ritkaságként látható kacsintást is kap hozzá. Ha Jasmine találja meg a módját, hogy azokat a fénylő köveket idehozzuk a Városba vagy annak környékére, én cseppet sem fogom elsajnálni tőle a sikerélményt. Őszintén szólva drukkolok is neki, egy nagyobb méretű szakmai siker jól tudná ellensúlyozni a negatív felhangú pletykákat. De vajon csak ezek a várható pletykák, élete összekuszálódása okozzák a szétszórtabb viselkedést nála és én ott is rémeket meg titkokat látok, ahol nincs, vagy tényleg van valami? Ezért is teszem fel a kérdést, ami elég álszent dolog pont tőlem, de ilyenkor bezzeg egy kancellár eleganciájával tudok az ilyen apróságok felett átlépni. Inkább a reakcióit figyelem, főleg a legelsőket, melynél a megkésett mosoly inkább a gyanút erősíti, de nem elég határozottan ahhoz, hogy tudjam, merre kellene tovább tapogatózni. Talán majd legközelebbi találkozásunkra... vagy figyeltetnem kellene őt is, de erről egyelőre leteszek. A Fennsíkra célzott expedíciónál rendben volt ez, rá vigyázott az egyik katona titkon, bár a betegségtől érthető módon nem tudta megóvni. Ugyanakkor ha azért küldök utána valakit, hogy figyeljék, az már nem magyarázható ki egy barát kedves törődésével.
- Tudom. - Bólintok rá ennyivel, talán kicsit el kellene engednem a kezét Virágocskának, hagyni, hogy egy egyedül nézzen szembe a világgal, remélvén, hogy semmi végzetes vagy visszafordíthatatlan rossz nem történik vele. Csak nehéz elhinni, hogy menni fog neki, hiszen nem véletlen adtam neki magamban ezt a becenevet. Szép, de törékeny. Túl törékeny... De ahogy a régiek mondták, a kocka el van vetve, ezt a vizsgálógép eredményjelző csippanása is jelzi, melynek kedvező eredményei mindkettőnk arcára odacsalják a mosolyt.
- Ha azt gondolod, az a neheze, szívesen adok megint olyan mérőeszközt, amivel naponta szúrhatod az ujjbegyedet vérelemzési eredményért. - Válik mosolyom szélesebbé és csibészebbé, természetesen csak ugratom, mert nem áll szándékomban megint erre ítélni őt, főleg teljesen feleslegesen.
- Hölgyem. - Biccent vissza Andrej, csak erre az időre állva meg és fordulva Jasmine felé - éppolyan érzelemmentesen, mint eddig -, majd folytatja a kirakott felszerelés elpakolását. Ezalatt én közelebb léptem Jasmine-hoz és egyik kezem bátorítóan a felkarjára teszem.
- Most el kell köszönnünk egymástól. Andrej-jel még itt elintézünk pár dolgot, de aztán várnak már rám máshol is. - Jóérzésből nem mondom el, ki is az az egy személy, akit a többesszám alá rejtettem el.
- Ne aggódj, minden rendben lesz! Addig is, míg végére érünk ennek az eljárásnak, és utána is. - Mosolygok rá lágyan direkt fogalmazva többesszámban most is, hogy ne érezze magát annyira egyedül, még ha innentől a java valóban rá is fog hárulni. Elengedem a karját és lépek hátrébb, elköszönésére magam is elköszönéssel felelek majd, de várok majd pár percet, mielőtt Andrej-jel mi is távoznánk. Addig itt mindent rendben hagyunk hátra, a kamerafelvételek miatt úgy sem kell aggódni.

//Köszönöm a játékot és fel a fejjel Virágocskának vígasztalSzercsi //
Vissza az elejére Go down

Jasmine Benedict
Jasmine Benedict

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Xu2h0O5

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2395.04.07

Tartózkodási hely :
Perda, Város

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
549

Avatar alanyom :
Leelee Sobieski

Keresem :

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 3t4ABoP


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 27, 2020 7:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Callum&
Jasmine



-Én sem voltam soha az. *Jegyzem meg mosolyogva válaszul. Nem mintha lett volna lehetőségem bármikor nemet mondani, de legalább az illúziója meg lett volna. Ennek az egésznek annyi az előnye, hogy minden Callum kezében fut össze, mindenért ő felel és nekem már csak azon a fránya válásos vizsgálaton kell majd részt vennem, s aztán egy ideig szabad leszek. Ez éltet most, kevés vigasz de nem vagyok telhetetlen. Még mindig több, mint amennyi másnak jut. Szavaival, mintha csak a gondolataimat közvetítette volna, muszáj elmosolyodnom és megjegyeznem.*
-Ó, csupán ennyi a titok? *Callum olykor mintha tényleg a gondolataimban olvasna, de tudom, hogy csupán jól ismer már. Mindig is nyitott könyv voltam a számára…ami most egy kicsit meg fog változni. Azt nem mondom, hogy kezdek hinni a sorsom alakulásának előnyeiben, de Callum feleségének felébredése a lehető legjobbkor jött, épp csak eddig nem akartam elfogadni. Nem tagadom és akkor sem tagadtam, mikor legutóbb találkoztunk, hogy szíven ütött a léte…egy világ omlott össze bennem, és az is bántott, hogy nem szólt róla személyesen, hogy egy kurta üzenetben figyelmeztetett és kért bocsánatot, mielőtt a kancelláriai hírekben megjelent volna. Ám nem tudom nem észrevenni Callumon a változást. Callum boldog, és nekem ennyi elég. A feleségével lesz elfoglalva, rám kevesebb ideje jut, csupán a kötelezően előírt vizsgálat alkalmával találkozunk majd, nem lesz külön teázás, nem lesz lepényezés, kirándulás a vízeséshez vagy a Földről kimentett műalkotások nézegetése. Addig pedig olyan sok minden változhat….engem sem szembesíthet az ellenállókról érdeklődve a zavarba hozó kérdéseivel. *
-Rendben, ebben maradunk. *Most a kis virág ment ki a kínos pecek közül, és láthatóan nem gyanakodik, nem mutatja jlét annak, hogy bármit észrevett volna rajtam, így már megkönnyebbülten mesélek az apró gyógynövényről, melyre Callum talált rá először. *
-Nem tudtad volna használni, Tywinna elmondása szerint csak kiáztatva, felfőzve jó, különben csak kárt teszel vele. *ennél többet még én magam sem tudok, de a perdai lánnyal való kirándulásomon mindent megtanulok róla, minden bizonnyal különleges élmény lesz. Callum azonban soha nem adja fel és bizonyíték erre az, ahogyan még mindig ragaszkodik a fénylő kövekhez, azok megismeréséhez és főleg a laborába való szállításhoz. Ami enyhén szólva is lehetetlen. *
-Javíthatatlan vagy! *Ingatom a fejem mosolyogva, de már úgy is megígértem, hogy rákérdezek Tywinnánál azokra a kövekre, melyek nem is igazán kövek. Még nekem is remek kutatási anyagot jelentene, noha meg vagyok győződve arról, hogy nem növények, de mindenképpen élő organizmus. Apró kis szösszenetként illan tova, épp annyi időt szenteltünk csak neki, mint amekkora, és máris kellemetlen helyzetbe kerülök a katonák emlegetésével. Próbálok nem Vademberre gondolni, de nem tudom kiverni a fejemből, már csak azért sem, mert most épp vele kellene lennem, valahol a Sötét lép szélén….szavaim őérte is szólnak, mintha már előre búcsúznék egy nagyon, nagyon hosszú út előtt. Szép volt míg a magaménak tudhattam, de sosem volt valóság, csak egy álom. S Callum egyetlen szava képes becsukni a kapukat. *
-Köszönöm, hogy próbálod megkönnyíteni, de azt hiszem inkább a mindennapos szurkálást választanám ha lehetne. *Szelíden mosolyodom el a tréfálkozásán, de már nincs miért maradnom. Andrejnek is megköszönöm a segítségét, de nem maradhatok tovább, csak olyan nehéz a búcsú, hiszen több van benne, mint egy elköszönés a közeli viszontlátásig. Annyi maradt nekem, hogy tenyeremet lágyan a felkaromat érintő kezére simítom néhány lélegzetvételnyi ideig, nem tovább, mint ahogy az illik egy baráttól.*
-Igen tudom. Bízom benned. Még egyszer köszönöm…köszönök mindent. Viszontlátásra Callum! *Gombóccal a torkomban fordulok sarkon és indulok el az ajtó felé. Nem nézek hátra, soha nem jó visszanézni. *

//Huhhh Zsepi köszönöm a játékot, nagyon szerettem. Szercsi Kiss //








 
Felforgatod a világom...

és felforgatsz engem is.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 27, 2020 7:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 02, 2021 6:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Shane & Clara
Hold on ●○ Szószám: 598

Kezének finom szorítása némileg visszaránt a valóság talajára. A fájdalom még mindig élesen hatol a hasam aljába, érzem miként húzza össze a görcs a testemet. Annyira mégis erőt ad, hogyha minimálisan is, de össze tudjam magam szedni. Legalább is a légzésemre odafigyeljek, mire a lányok beérnek a szobába. Innen pedig az események felgyorsulnak. Drue engedelmesen továbbítja a diktált üzenetet a megfelelő szervek felé, esetünkben az orvosi szárnynak.
- Vitális paraméterei jók – motyogja még, én pedig halkan lélegzem fel. Nem tűnt nyoma az aggodalomnak, de mindaz, amit hallok, akaratlanul is egy nagyobb követ görget le a mellkasomról, enged szabadabban lélegezni.
Egyszerűbb is végig feküdni az ágyon, mégha teljesen ki sem nyújtózom, nem igazán merek, annyit és annyira mozgok csak, amennyit kér tőlem Shane, minden mást hanyagolok. Hallgatom a beszélgetést a fejem felett, a rémképeket pedig messzire űzőm magamtól.
Egymást bátorítjuk, érzem, hogy a nyugalom kezdeti szele csap meg, de ez még messze van attól, hogy meg teljesen hatása alá tudjak kerülni. Majd, ha a vizsgálatok azt mondják, hogy minden rendben van. Addig a lelkem marcangolja a félelem, melynek több okból sem adok teret jelen pillanatban.
Némán figyelem, ahogy a fiúnkat vizsgálja, ám amikor a táskából előkerül a vérnyomásmérő, csak némán szorítom meg finoman az ujjait. Úgy fordítom kezem, csuklóm, hogy a kijelzőt a férjem még kényelmesen láthassa, ám a két siheder semmilyen rálátást ne láthasson rá. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire magas most vérnyomásom.
Vizet kérek, s nem csak az egyik lányunk, de hamar követi a második is a szobából ki. Noha az utóbbi egy pillanat erejéig habozik, ajkait kelletlenül húzza el, de végül eleget tesz a kérésnek.
Miután pedig kiér, nem ellenkezem tovább a vizsgálatok alól, tudom, hogy nem akar rosszat, s tudhatja is Shane, hogy igazán nem is ellenkeznék emiatt. Vérnyomásom valóban magasabb, mint átlagos pillanataimban, még ha csillapítani is próbálom nyugodt légzéssel.
- Félek – tekintek fel Shanere, szavaimat halkak. Tekintetem egy pillanatra hunyom csak le. – Megpróbálok nem rémképeket látni. Sajnálom, nem kellett volna pánikból reagálnom – tudom, hogy nem segítek saját helyzetemen azzal, ahogy reagálok, de a korábbi görcsök óta akaratlan az aggodalom a lelkemben.
Az én felelősségem erre a gyermekre vigyázni. Bármi, ami történhet, az én lelkemen szárad, legyen az bármilyen apróság is. Azén dolgom biztonságban tudni őt. Ezért veszek újra erőt magamon. Nem árthatok neki. A segítség kiér, a pohár vizem megiszom addigra, az öltözködést nem viszem túlzásban csak annyira, hogy ne fázzak meg, amíg a kórházba érünk.
Ott pedig a helyzet súlyosságát tekintve hamar vizsgálat alá is helyeznek. Nem csoda, egy olyan világban, ahol minden születendő élet a legfontosabb, nem vesznek félvállról semmilyen aprónek tűnő - vagy épp nem - esetet. Egy külön vizsgálóba kísérnek be - tolnak - és szerencsém, hogy velem van Shane. Mellettem áll, egyik kezét fogom meg, ujjaimmal finoman szorítok rá, arra még így is ügyelek, hogy ne szorítsam jobban, ne tegyek kárt benne. Ezzel ő dolgozik. Hüvelykujjammal simítok újra és újra végig kézfején, idegességem nem kis leplezélésére.
A szülésznő előbb megvizsgál, a vizsgáló mennyezetét figyelem közben. A kellemetlen érzés most nem jut el tudatomig, magamban reménykedem, hogy nem talál semmi komolyat. Mindeközben az orvos is betér. Nem más szándékkal, minthogy az ultrahang vizsgálatot elvégezze. S ez az a pont, ahol tekintetem elválik a hófehér szoba, hófehér mennyezetéről és a kijelzőre tekintek akkor is, ha nem nekem fog ez sokat mondani.
Mégis látni szeretném a fiúnkat.
- Minden rendben? - emelem pillantásom az orvosra, ujjaim most erősebben szorulnak Shane ujjai köré. Szívem a torkomban dobog, arcomra finom pírt von, újra a magasba szökkenő vérnyomásom.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 02, 2021 9:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
clara & shane



Míg egyik kezemet fogja, a másikkal nyúlok a hajához, puhán végigsimítva a szőke tincseken. - Tudom és érthető, hogy meg vagy ijedve. - Újra érintem a keszekuszán az a feje köré rendeződött szálakon és egy futó csókot illetek a feje búbjára. - Minden rendben lesz. - Nem tudom és nem érzem jól magam attól, hogy olyat mondok neki, ami felett nincs hatalmam, mégis úgy hiszem, erre van szüksége. Talán nekem is. Egyelőre még semmi biztosat nem tudunk és bár a benne növekvő szívritmusa nem a legfényesebb, azért még nem vetül ránk semmiféle katasztrófa árnyéka. Bízom abban, hogy így is marad.
A kórházba vezető úton és később ott is, mellette vagyok, nyilván az egészségügyi személyzetnek nem láb alatt. A vizsgálatok viszonylag gyorsan történnek, csendesen várakozom az azt eltűrővel együtt. Nem tudom mit mondjak, kérdésekkel zavarni a munkában lévőket pedig nem feltétlen akarom, el fogják mondani, amint és amit lehet azonnal, ahogy válaszokat találnak. Ezzel szemben a vizsgáltat faggatják, a kérdések többsége általános, egyeztetnek a kórlapján olvasottakkal és az eseményeket megelőzőekről érdeklődnek. Gyakorlatilag bármiről, ami magyarázatot adhatna vagy amire vissza lehetne vezetni pontosan mi történik.
A szülésznő kedves, mosolygós, de koncentrál. Igyekszik kényelmesebbé tenni a körülményekhez képest az éppen zajló eseményeket, de kis sikert arat, nem véletlen. Nem az ő hibája természetesen. Tehetetlennek érzem magam, zavar, hogy az összes, amit nyújtok jelenleg, a mancsom, morzsolásra. Messze nem tűnik elégnek.
Az orvos is felbukkan, bemutatkozik, még nem találkoztunk, általában a kórházi szárny ezen részében nem szokásom forgolódni és felteszem neki sem ott, ahol előfordulok azon ritka alkalmakkor, amikor itt vagyok. Az UH készüléket felhelyezi, kérdéseket tesz fel ugyanúgy, de a tekintetét a képernyőre szegezi. Ismerősek azok az enyhe ráncok, amik a homlokát barázdálják alig láthatóan, de azt leszámítva nyugodt marad. Fókuszáltnak mondanám, az is. A kapott kérdésre azonban hezitálás nélkül válaszol.
- Placenta abrupcióval állunk szemben, vagyis a lepény elkezdett leválni a méhfalról, ez pedig azt jelenti, hogy a babájuk még ma megszületik. Az elkövetkező percekben gyógyszerkoktélokat fog kapni Mrs Gregor és előkészítik császármetszésre. Tudom, hogy mindez ijesztően hangzik és, ha több időnk volna, elmagyaráznám bővebben is, de jelenleg az ellenünk dolgozik. Hamarosan a műtőben találkozunk és ne féljen. Jó kezekben vannak, mindketten. - A hatékonyságot és a gyorsaságot megértem, mindenesetre az hagy némi kívánnivalót maga után, amilyen rövidre zárja az orvos a hírek közlését. Mindegy, a lényeget hallottuk, ha az sokkoló is. Minden szempontból.
Ígéretéhez híven pedig meg is érkezik a bejelentett gyógyszeradag, egyenesen a már korábban bekötött branülön keresztül és hacsak az ágyban fekvő nem tartóztatja az orvost, már ki is fordult a helyiségből. Bár van egy olyan érzésem, ha nagyon faggatásba akarnánk fogni, akkor sem vesztegetne időt, akkor sem, ha arra szüksége van a páciensnek. Abból a szempontból jogos, amikor az idővel kell versenyt futni, lehetetlen a megnyugtatásnak hosszú perceket szentelni.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 02, 2021 9:52 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Shane & Clara
Faye my fear ●○ Szószám: 530

Simítására lágy mosoly húzódik ajkamra. Tekintetem lehunyom, közelsége ezúttal megteszi azt a hatást, amelyet eddig mindig. Szívem ütemén aligha javít, de a nyugalom kezdeti fázisában találom magam. Közel hajol, csókot lehel fejem tetejére, szavaira pedig fájdalmasan kiszárad a szám. Nem tudok nyelni.
El akarom hinni és el is hiszem. Ijedelem mindez. Nem több. Apró, semminek sem tűnő rendellenesség, mint a múltkori görcsök. Vigyázok – azóta is vigyázok, de akkor még jobban – és nem lesz semmi gond.
Minden rendben lesz.
Ez az, amely most képes erőt adni, hisz mi baj történhet? Egészséges nő vagyok, nem vagyok veszélyeztetett terhes, legfeljebb a magnézium és a jód bevitelem kevesebb. Sportolok, egészségesen eszek, nincsenek káros szenvedélyeim. Mégis mi mehetne rosszul?
A kórházban is elmondok mindent, amit tudniuk kell, amit kérdeznek. Nem titkolok el semmit, sem a leutazást, de azt sem, hogy nem terheltem túl magam, sőt. A kelletenél még jobban is vigyáztunk. Nyugodtan nem érzem magam, de minden kérdésre nyugodt hangon, érthetően válaszolok. Anélkül, hogy zaklatottságom kiérződne belőle. Pedig Shane érezheti ujjaim mozgásából mennyire átjár ez az érzés. Elmondom mit ettem, hol jártam, mit csináltam, nem csak ma, az elmúlt napokban. Ki tudja, talán csak olyan perdai ételt ettem? Michael után, már ebben sem lehetünk biztosak.
Az orvos is megjön, a légkör azonban nem változik. Nem nyugszik meg, ellenben egy pillanat erejéig még feszültebbé válik.
Az ő kérdéseire is nyugodtan válaszolok. Szívem először akkor hagy ki egy ütemet, amikor a homlokán húzódó apró ráncokat meglátom. Kérdésem kibukik belőlem. Ő pedig zokszó nélkül válaszol.
...lepény elkezdett leválni…
- Hogy? – emelkedik el fejem, nyakam, mindkét vállam a korán sem kényelmes ágy háttámlájáról. Nagyot nyelek, ám az információ áradatnak még nincs vége.
...babájuk még ma megszületik…
Arcomból minden vér kifut. Ujjaim szorítása enyhül, ha nem tartja Shane kicsúszik az övé közül. Hitetlen pillantással tekintek az orvosra, mint aki egy teljesen más végfejletett vár, mint amit mondanak neki. Ajkaim enyhén megremegnek.
- Nem – rázom meg a fejem, a hang alig hagyja el torkomat, suttogásnál is halkabbnak hat.
…az ellenünk dolgozik…
…műtőben találkozunk…
…ne féljen…
Néhány ütem erejéig elfelejt a szívem verni és amikor újra megteszi, addigra az orvosnak már hűlt helye sincs. Tekintetem könnyel telik meg.
- Nem… - tiltakozom tovább azellen, amit hallottam. Fel sem fogom, hogy a gyógyszerkoktélt befecskendezik a kanülbe, és ezzel a szervezetemben. – Nem lehet – rázom meg a fejem. -  Még van legalább tizenhárom hetem – minden józan észnek ellentmondóan tiltakozom ezellen. Nem lehet. Nem lehet, hiszen még kicsi. Huszonnégy hetes.
A levegő nem jut szervezetembe. Nagyot nyelek és egy nagyobb levegőt veszek. Könnyeim mossák arcom, fel sem fogom. Magam elé meredek. Nem, ez nem lehet…
- Shane… - suttogom a nevét és rátekintek, kapkodva veszem a levegőt. – Még túl korai… még nem születhet meg Dalton… Mindent jól csináltunk – remegnek meg ajkaim, ajkam elé emelem kezem, mint aki gátat tudna szabni az érzéseinek.
Rémálom. Ez nem lehet valóság, ez egy rémálom. Mindjárt felkelek és ott fog mellettem feküdni Shane, a reggeli éles napsütés világítja meg arcát, alakját a takaró alatt. Mindjárt felkelek és ott leszek mellette, lustán bújok még hozzá, hogy néhány kósza percet lopjak magamnak a nap kezdete előtt.
Igen, ez lesz. Ez csak egy rémálom…
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 07, 2021 8:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
clara & shane



Puhán simítok rá a kézfejére, ahogy izgágán mozgatja az ujjait az összekapaszkodásban. Messze nem olyan nyugodt, mint amilyennek hallatszik vagy mutatja magát és egyáltalán nem furcsállom a dolgot. Teljesen érthető ebben a helyzetben, magamat pedig csak azért nem vetem vizsgálat alá ilyen szempontból, mert gyakorlatilag semmire nem hagy időt sem a szülésznő, sem pedig az orvos azt követően.
Akaratlan és észrevétlen feszítem egymásnak a fogsoromat, ahogy az állkapcsomat préselem össze. Érzékelem, hogy az ágyban fekvő már nem akarja a kezemet fogni, engedem ezért kicsúszni a tenyerét a sajátomból. A mellkasom előtt fűzöm össze mindkét karomat, ahogy az orvos koránt sem kíméletes közlését hallgatom. A hatékonyságnak nem vagyok ellene, különösen akkor nem, ha sürget az idő, de ez a modor még tőlem is távol áll. Ha nagyon nem, akkor sem követném a példáját, legalábbis nem így, nem egy civilnél, nem egy nőnél, aki láthatóan retteg és nyilván okkal.
- Sajnálom Mrs Gregor, ez nem választás kérdése. Tényleg sajnálom. - Pillant fel a kolléga és habár igaza van, fújtatva engedem ki a levegőt. Megértem, nem arról van szó, hogy nem, de a helyzet ettől még nem tesz boldoggá, abszolút nem.
- Köszönjük. - Kurtán biccentek felé, majd, ahogy viszonozza a gesztust, úgy fordulok az ágyban fekvő felé, egyik kezemmel az övéért nyúlva, a másikkal a haján simítok végig.
- Figyelj rám, jó… Nincs már hátra tizenhárom hét, most fog megszületni. Nem lesz semmi baj, bent leszek veled. - Hüvelykujjammal törlöm le a kibuggyanó, forró könnycseppeket, amelyek végiggördülnek az arcán és állának ívén halnak el végig, ahogy aláhullanak onnan. - Ez senkinek nem a hibája, előfordul, de a jó dolog az, hogy tudnak segíteni és vigyázni fognak rátok. Mindkettőtökre. - Igen, amit lehetett, azt jól csináltuk, leginkább ő, mert bármennyire is venném ki a részem az egészből, a nehezét ő végezte és nem közösen vagy én. Kifejezetten rossznak érzem magamat abban, miként próbáljam megvigasztalni, pedig szeretném, ha tudná, itt vagyok és leszek is vele végig.
- Egy kicsit hamarabb találkozunk vele, ismerjük meg, ez történik most. - Pontosan tudom, milyen kockázata van mindennek, amilyen helyzetben találtuk magunkat, különös tekintettel rájuk nézve, ezért próbálok az egyetlen olyan részletbe kapaszkodni, ami a legkevésbé vagy egyáltalán nem tűnik ijesztőnek.
Közben sürögnek körülöttünk, szülésznő, nővér, fiatalabb orvos, aki a műtétre előkészítésért felel. Ameddig lehet, addig vele, mellette maradok, de az időhúzás senkinek nem célja, éppen ellenkezőleg, így eljön az a pillanat, amikor készen állnak átvinni őt. Magamra veszem a steril védőruhát, amivel egyáltalán bemehetek a műtőbe és mire kitolják a szobából, mellette sétálok végig végig, egy pillanatra sem magára hagyva közben.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 07, 2021 9:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Shane & Clara
Faye my fear ●○ Szószám: 579

Ujjaim automatikusan engednek Shane keze körül, ő pedig engedi őket. Engedek a gravitációnak, nem lassítom, vagy tompítom azt, ahogy lehull kezem. A takaró, az anyag elnyeli a hangját. Ajkaim megremegnek, csak nézem az orvost, hallgatom a szavait és elmém tiltakozik ellenne. Szavakba öntöm ezt, ő pedig felpillant.
…tényleg sajnálom…
Eljut tudatomig, hogy Shane miként engedi ki a levegőjét, talán nem is feltűnő, csak nekem? Mellkasom, vállaim megremegnek. Némán, enyhén eltátott ajkakkal figyelem az orvost és az elmém még mindig tiltakozik.
Ez az egész… Nem történhet meg. Nem velünk. Nem most. Még van tizenhárom hét. Most még csak alszok, ez csak egy álom, nem több. Nem lehet ennél több. Egy rossz rémálom, csak az lehet. A tiltakozáson kívül nem tudok mást felelni neki. Tiltakozom, hisz ez az egyedüli menekülőutam ebből a  rémálomból. Ezt tudom egyedül megtenni, hogy mihamarabb felébredjek és Shane óvó karjában találjam magam, mint a legtöbb reggelen.
Amint pedig az orvos kimegy, Ő a kezemért nyúl, másik kezével megérzem a finom simítását a hajamon. Remegő szempillákkal tekintek fel rá.
- Ne… - rázom meg a fejemet, amikor azt mondja, nincs már annyi időm hátra. – Mondd kérlek, hogy ez csak egy rémálom. Kérlek – esdeklek neki, egy utolsó próbálkozás, mielőtt elfogadnám a valóságot. Ez túl ijesztő. Túl rémes, mindannyiunk számára. Nem csak nekem. Kezét finoman szorítom meg, tekintetem lehunyom. Folytatja. Ez nem rémálom.
Ujjaimmal morzsolom a kezét, ajkaim remegteti a sírás, mellkasom szaporán jár fel és alá, a levegőt szinte nyelem. Arcom kezébe simítom, ahogy letörli könnyeimet. Újra feltekintek rá.
- Sajnálom, Shane… - ez az egyetlen, amit tudok most mondani. Érzem ennek a súlya miként ül meg a mellkasomon. Senkinek sem a hibája. Ebben a véleményünk nem egyezik. Nekem kellett volna rá vigyáznom, hogy ez ne történjen meg. Az ég szerelmére, ez az én felelősségem volt. Fejem enyhén fordítom, hogy homlokom alkarjának tudjam simítani. – Sajnálom – suttogom elhalóan. Szavai, nyugtatása mégis utat talál hozzám. Közelsége, illata segít benne. Ő nem csak a férjem – de elsősorban az – hanem orvos is. Ha azt mondja, hogy vigyáznak ránk és azt mondja, hogy nem lesz semmi baj, nincs is okom, hogy ne higgyek neki.
Mellkasom zabolátlan mozgása csillapodik. Aprót bólintok. Homlokom elemelem karjától, szabad kezemmel könnyeimet törlöm le.
- Hamarabb – fújtató nevetés tör fel belőlem, ajkaim akaratlan húzódnak mosolynak. – Semmit sem így terveztünk… - tudom, hogy ezen kár már rágódni. A szorongatott kezén újra idegesen simítok végig párszor, miközben mélyre szívom a levegőt és lassan fújom azt ki. – Vele maradsz végig? – kérem meg tőle, miközben őt figyelem. – Kérlek…
Közben megkapom a megfelelő gyógyszereket, vénásan kapom meg őket, segítenek átöltözni és amikor Shane is kimegy… még ha csak egy pillanatra, rettegve tekintek utána… Fejem hátravetem a párnára, kezemmel takarom el a szemem, ajkaim préselem össze. Mikor kitolnak a szobából, Shane már ott áll mellettem. Ha van rá lehetőségem a kezéért nyúlok újra, ha nem, akkor csak az ágyra terített lepedő, takaró köré fonódnak ujjaim. Próbálok megnyugodni, nem rémeket látni…
A műtőbe tartva érzékelem, hogy a fájdalomcsillapító és az érzéstelenítő megteszi a kívánt hatást. Szinte nem érzek semmit és ezt még ijesztőbbnek tartom, mint amikor a görcs rántotta kétrét testemet. Odabent pedig, tekintetem hol a plafonra, hol Shanet figyelem…
- Mi történik? – kérdezem tőle, percek(?) múlva. Az idő vánszorog, fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem, minek kellene egyáltalán. Hogy minden rendben van-e. A műtő hidegfehér fala, világossága vakítja a szemem, mégsem szólok érte. Enyhén fordítom félre a fejem, de hiába tekintenék le a kékszínű anyag, elválaszt attól, ami történik. Ujjaimmal újra csak Shane kezén babrálok idegesen.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 07, 2021 9:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
clara & shane



Alig láthatóan, de megrázom a fejemet. Nem mondhatok olyat, ami nem igaz. A körülöttünk és velünk – inkább vele – történő események nagyon is valósak, ezen pedig az nem fog változtatni, hogy egyszerűen nincs ínyünkre az egész. Kinek lenne…
Amint viszont belekezd abba, aminek elébe próbáltam menni, újra megismétlem az üstökömmel ugyanazt az a mozdulatot, mint az imént is, de ez alkalommal láthatóan és határozottan. A legkevésbé sincs rendjén az, hogy erre az útra lép, mert semmilyen szinten sincs igaza, mindez nem miatta vagy azért történik, mert valami rosszul csinált volna. Egyszerűen nem így működik a dolog.
- Ezt ne kezdd el, kérlek. - Ismer, tudja, hogy nem szokásom hazudni és nem laikusként jártatom a számat. Részletkérdés, hogy van, amiben inkább választottam a támogatását, amíg semmi biztosat nem tudunk, addig szükségtelen olyasmi miatt aggódnia, ami talán be sem következik. Nem, egyáltalán nem ideális a jelenlegi helyzet és bár a statisztika és a latolgatott esélyek kevéssé állnak az oldalunkon, amíg semmi nem történt be, addig minden csupán az marad, ami; feltételezés. Jelenleg pedig többet ártana, ha a rideg tényeket hallaná, mint az, amivel szolgálni tudok.
Örömtelen mosoly árnyéka húzódik rövid időre a szám sarkába a fújtató nevetését hallva.
- A gyerekeink kapcsán eleve semmi sem a tervek szerint történik. Már van benne gyakorlatunk. - A lányok tulajdonsága és egyébként is természetes jelenség, hogy az előre kigondoltak és vágyottak csak nagyon ritkán működnek esetükben, leginkább soha. Ez ezzel jár együtt. Megbirkózunk vele, ahogyan eddig minden mással.
Az újabb kérdését hallva rövid ideig várakoztatom csak meg, mielőtt rábólintanék. - Vele. - Ha ez nyugtatja meg, a legkevesebb, amit megtehetek érte. Sokáig valószínűleg nem hagyják majd kísérni és nem tudom még mennyire lenne jó ötlet visszaélni a meglévő kiváltságommal. Valószínűleg csak útban lennék, miközben segíteni akarnak rajta, nem véletlenül vannak protokollok és szabályok a kórházban. Mindenesetre a részletekben nem kell belemennünk, az pedig tényleg a minimum tőlem, hogy engedek a kérésének.
A műtőben is végig mellette maradok, fogom a kezét, ha igénye van rá és eszemben sincs belefolyni abba, ami az orvosa dolga. A mocorgását látva és a kérdését hallva, végigsimítok a haján vagy legalábbis az azt fedő steril anyagon. Halvány mosoly árnyéka nyúlik a szám sarkába, kevéssé jó kedvből fakadóan, semmint inkább az ő érdekében. - Világra hozod Daltont. - Ha nem pontosan ilyen válaszra vágyott, akkor is csak ezzel tudok – ha úgy tetszik, akarok – szolgálni. Végszóként pedig felsír a szóban forgó, bár nem olyan hangerővel, mint ahogyan a lányok tették annak idején. Érthető miért. A kis csomag pedig hamarosan ott landol a mellkasán, az orvos gratulációjával és a szülésznő segítségével, aki megerősíti, hogy valóban egy fiúval gyarapodtunk.
Kicsi. Elképesztően kicsi, de kit érdekel?! A korábban megnyugtatásul szolgáló mosolyom őszintévé szélesedik ki, homlokára futó csókot hintek a műtőasztalon fekvőnek, az apróságot pedig óvatosan érintem meg. - Helló, fiam. - Akár a tenyerem, annál alig nagyobb a mérete, de mindene megvan és csak ez számít.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 07, 2021 11:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Shane & Clara
Faye my fear ●○ Szószám: 603

Fejrázása eleven fájdalomként hatol lelkem mélyére. Tekintetem hunyom csak le. A torkomat fojtogató érzés alig akar csillapodni, erőt pedig aligha tudok venni magamon. Nem akartam, Isten látja lelkemet, hogy nem akartam, hogy ide kerüljünk. Hogy bármi baja essen a fiúnknak. Homlokom puhán simul karjának és bár szavaim csak halkan találnak utat hozzá, mégis megteszem.
Tudnia kell, hogy mennyire sajnálom, hogy ide kerültünk. Hogy velem együtt át kell élnie ezt, hogy nem, jócskán csak hetekkel később kell ezzel szembe néznünk. Fejrázását nem látom, hangja az, amit meghallok. Nagyobbat nyelek.
Aprót bólintok, annak ellenére is, hogy nem értek vele egyet. Még mindig nem. Igenis lenne mit sajnálnom, igenis lett volna mit tennem. Még ennél is többet. Talán. Talán, majd ha a világra jön, átgondolhatom. Talán akkor már nem is lesz fontos. Most is csak egy cél lebeg a szemem előtt.
Hogy a fiúnk, Dalton, épségben legyen. Ahhoz azonban össze kell magam szednem. Így újra csak bólintok, megadóan, hiszen mit tehetnék? Muszáj vagyok megtenni ezt érte.
Fújtató nevetésemre, az ő ajkai szegletében csak árnyék húzódik meg. Zsigerből jövő a reakcióm, öröm aligha van most benne. Feszültség oldás, azonban felfedezhető benne. Kénytelen vagyok kezdeni érzéseimmel valamit, mély levegővételek közepette is.
Újabb előbukkanó könnycseppet törlök ki szememből.
- Na igen… Tizenhat évnyi – gyakorlat az van bőven. Sok minden nem úgy alakult, ahogy képzeltük. Igaza van, hogy megoldjuk mindig őket. Mély levegőt veszek, tekintetem lehunyom. Lassan fújom ki és érzem, noha szívem ritmusa még mindig szakadatlanul dübörög mellkasom börtönében, torkomat már nem annyira fojtogatja a félsz.
Aprókat bólintok, újra feltekintek rá és egy egyszerű kéréssel élek még irányában. Tudom, hogy szívesen lenne mellettem, de szükségem van arra, tudjam, a fiúnk mellett van, még ha az üveg túloldalról is. Én megleszek. Más utam nincs, de Dalton?
- Köszönöm – ejtem ki halkan. Tudom, nem kívánja, tudom, természetes számára, de erre most szükségem volt. Hogyha végképp nem is nyugtat meg, de enyhít lelkemen. Többet is, mint gondolná.
A műtőben nem látok semmit. Nem tudom, hogy mi történik és ez aggaszt. Megrémít, mintha nem is történne semmi, pedig tudom, hogy igen. Ajkaim préselem össze újra és újra. Eljutnak hozzám a hangok, de nem tudom beazonosítani, mi micsoda. Küzdök azért, hogy a rémképek ne kapjanak el újra. A szívmonitor ütemes pittyegése közepette is Shanere tekintek. Kérem tőle, hogy mondja el, mi történik, ne legyek ebbe a kétségben.
Újra végigsimít a hajamon, a válasza azonban nem oldoz fel. Enyhén hajtom még jobban a fejemet irányában, tekintetemmel kérem csupán, hogy ne tegye ezt. Ezt most ő sem. Tudnom kell…
S alighogy kigondolom, halk, vékony gyermeki sírás jut el hozzánk. Egy, két szívdobbanást kihagy a szívem. A levegőt szinte elfelejtek venni. Feltekintek Shanere, hogy biztos jól hallom-e… Szívem dobbanása akkor gyorsul fel, amikor a szülésznő közelít felém, fiúnkkal. A mellkasomra fekteti és nem tehetek róla… újra könnyekre fakadok. Ám ezúttal az örömből fakadóan.
- Hey – tartom meg az egyik kezemmel… Istenem de apró. Alig nagyobb a kezemnél. Shane csókját fogadom, szabad kezemmel arcának élére simítok, majd pedig onnan a mellkasomon síróhoz emelem. Szürke íriszeim nem tudom levenni róla, ajkaim ugyanolyan mosolygörbére húzódnak, mint amilyen a férjemén is honol. – Üdv az életünkben – sírom boldogan, némileg megkönnyebbülten. Remegő mutatóujjammal óvatosan simítok végig apró arcán. Mennyire pici, mennyire törékeny. – Dalton… - pillantok fel róla, első ízben, hogy a fiát tartom, az apjára. – Mit szólsz hozzá? – nem beszéltük meg… most mégis, az egész procedúra alatt, annyira magától értetődő volt a név, mintha nem is lett volna más opciónk rá. Sokáig mégsem figyelem őt, szürkéim kereszttüzében újra fiúnk van. Ajkaim vonása szelídül, a gondtalanság hamis illúziója mégsem tarthat örökké. Újra a szülésznő közelít felénk és bár tudom, hogy el kell vinnie, lelkembe mar a fájdalom. Fizikai fájdalomként élem meg, ahogy elveszik tőlem.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 08, 2021 4:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
clara & shane



Szándékosan nem kap részletekbe menő választ és ez nem jelenti azt, ne lenne igaz, ami elhangzik, viszont másfelől nem vagyok konkrétan ott az asztal mellett, nem úgy, mint az orvosa, nem tudom melyik lépésnél tart és nem is akarom igazság szerint. Minden figyelmemet sokkal inkább az asztalon fekvőnek szentelném és azt is teszem. Nem orvosként vagyok jelen és ezt neki is meg kell értenie, meg van rá az okom, hogy miért. Túl soká különben sem tart az egész procedúra ahhoz, hogy aggodalomra adjon okon, többre, mint amivel egyébként is kénytelen megbirkózni. Mindketten azok vagyunk.
A halk sírás az egyetlen, ami megtöri a neki szenteltet és szempáromat a hang irányába fordítom, bár addig nem sok látszik belőle, amíg át nem hozzák és teszik az anyja mellkasára.
Végigsimítok a haján, az anyagon, ami azt fedi, másik kezemmel a jövevényt érintem meg vigyázva. Megdöbbentő aprósága akaratlan fészkel kelletlen érzést a gyomrom tájékára. Örülök neki, persze, hogy igen, de az önfeledtség képtelen felszabadulni az aggodalom súlya alatt. Nagy utat kell még bejárnia ahhoz, hogy hazavihessük innen és egyáltalán nem biztos, hogy bármi zökkenőmentesen zajlana a közel vagy a távoli jövőben. Ujjaim hegyével simítok végig a kis ember fején és hátán, amit mélyebb szusszanással jutalmaz. A kettőnek valószínűleg semmi köze egymáshoz, tudva azt, a tüdeje éppen, hogy alkalmas arra, lélegezni tudjon, amihez még egy ideig némi támogatásra is szüksége lesz, ez teljesen biztos.
Moccan az ádámcsutka a torkomban a kérdés hallatán. - Tökéletes. - Nincs nagyon mást mit mondanom erre, őszintén ezt gondolom. Nem csak a neve kapcsán, azt egyébként is előre megbeszéltük néhány másikkal együtt – bármelyikkel kiegyeztem volna a listán szereplők közül –, de ő maga is, apró méretében. Nehéz is volna bármi másról szót ejteni különben, túl sok minden történik ahhoz a másodperc töredéke alatt is, nemhogy azokban a percekben, amennyi jut együtt, mielőtt még elvinnék, hogy kezeljék. ...és ami előbb eljön, mint azt felmérni lehetséges volna.
Az elválasztást követően a szülésznő veszi magához, hogy aztán a koraszülöttekért felelős orvosnak adja át. Tudom, hogy megígértem, eleget teszek a kérésének, de akkor sem szívesen veszem rá magam arra, hogy itt hagyjam. Ha elvárja akkor sem.
- Biztosan akarod, hogy menjek? - Sejtem mit fog válaszolni, de attól még megkérdezem, a választás lehetőségét teljesen átadva neki.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 08, 2021 7:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Shane & Clara
Faye my fear ●○ Szószám: 484

Minden félelmem és rettegésem abban a pillanatban múlik el, ahogy meglátom újszülött fiamat. Mintha az elmúlt órák meg sem történtek volna, távolinak érzem az egészet. Az aggodalom, mely körbejárt eltűnt, hogy újaknak adjon teret. Olyanoknak, melyeknek most még tudatában sem vagyok.
Addig nem, amíg a karjaim között foghatom, törékeny testét, vékony esetlen sírását hallom, s viszonzom. Csak amíg ő az éltető levegő miatt teszi, én a megkönnyebbülés és a gyönyör egy különös keveréke végett. Hagyok helyet, amennyire tudok, hogy Shane is hozzá férhessen. Kisujjammal simítok mindössze végig férjem kezének az élén, ott ahol összeérne amúgy is bőrünk. Kettőnk gyümölcse ez az apróság. Szusszanására megkönnyebbülten fújtatok, majd pedig szipogok is egyet.
Neve, számomra természetesen bukik át ajkaimon, ily döntést mégsem kívánok meghozni az apja nélkül. Aki nélkül, létre sem jöhetett volna ez a gyönyörű élet. A szívdobbanás erejéig tekintek fel rá, lássam mit szól hozzá, soká mégsem tudom magam távol tartani fiúnktól. Gyönyörködöm benne, érzem, hogy mellkasom miként remeg meg minden egyes levegővételt követően. Apró arcát érintem meg, majd kicsiny karján simítok végig.
- Teljesen – tökéletes. Minden tekintetben. Úgy, ahogy van, a maga csöppségében. Itt van, él, közöttünk van. Velünk van, a kezemben foghatom. Jobban kellett ez nekem, mint egy korty éltető víz. Tudom: jöhet bármi, mi szembeszállunk vele. Mi kibírjuk. Ő él…
És hogy ez így is legyen, most el kell vinniük. Tudom, tisztában vagyok vele, ujjaimmal mégis még egyszer utoljára végigsimítok apró karján.
- Itt leszünk végig veled – suttogom a fiamnak. Szívem, mintha ezernyi darabra törne, karjaim izmai megfeszülnek. Akaratlan szorulnak ökölbe ujjaim, miközben látom, hogy a szülésznő magához veszi, majd átadja másnak. Az én fiamat. Egy újabb kövér könnycsepp gördül le arcom élén.
Amikor nekem kellene őt fognom, nekem kellene vigyáznom rá. Nehezen szökik a levegő be az ajkaim között. Még egyszer, utoljára megszorítom Shane kezét, ujjaim, de talán az egész testem remeg, erőt merítek belőle, kérdésére most újra rátekintek. Alig láthatóan bólintok.
- Kérlek. Ne hagyd egyedül… Megleszek – szipogok, szabad kezemmel törlöm le a könnyem. Félmosoly húzom ajkamat. – A szobában leszek, megleszek – biztosítom róla. Nem számít, nem érdekel. – Ne hagyd egyedül – kérem tőle még egyszer. Talán semmit sem számít, talán nem is érzékeli, de nem akarom, hogy egyedül legyen. A gondolata, hogy egyikünk nem lehet ott vele, elviselhetetlen. Megvárom még, amíg kimegy a fiúnk után, fejem akkor hajtom csak hátra, tenyeremmel takarom el szemem. Küzdök a bennem dúló érzések sokaságával. Fogaim szorítva, ajkaim egymáshoz préselve csendben tűröm, hogy ellássanak. Bevarrják sebem, letisztítsák azt, életjeleim figyeljék.
Gondolataim egy dolog körül járnak: fiúnk született. A felhőtlen öröm, aminek körbe kellene, hogy járjon, most mégsem közelít meg. Lelkiismeretembe mar a tudata annak, hogy nem így kellett volna lennie… További, ártó gondolataimat mégis visszanyelem, nem hagyok neki teret. Nem engedem.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telik el, mire kitolnak a műtőből és visszatolnak egy szobába, ahol ki tudja még, hogy mennyi időt fogok tölteni… Nem érdekel. Dalton az egyetlen jelen pillanatban, aki számít igazán. Hogy ő túlélje.
Mert túl kell élnie.

spoiler:
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 08, 2021 8:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
clara & shane



Némán, ellenkezés nélkül fogadom el az óhaját, apróbbat bólintva is mellé. Nem szívesen hagyom magára, de tiszteletben tartom mit szeretne és azt is, korábban már beleegyeztem, eleget teszek a kérésének.
- Jó. - Halkan ejtem ki a rövid nyugtázást és futó csókot hintek a homlokára, aztán a hozzám közelebb eső szemhéjára majd pedig végül az ajkaira, utóbbira duplán egymás után. Még egyszer megsimogatom a haját, az azt fedő steril anyagot és végül elengedem.
Mélyebb lélegzetvétel szakad a mellkasomba, ahogy ellépek a műtőasztaltól és tőle, besorolva az újszülöttes kolléga mögé. Figyelem miként vesznek vért a fiam talpából, helyezik az orrába az oxigéncsövet és ragasztják is az arcára, ne mozduljon el. Ugyanígy az elektródákat is, amelyet a szívverését hivatottak figyelni, branült kötnek a lábába. Néhány rövid perc alatt kicsi teste szinte minden pontja befedésre kerül azon eszközökkel, amelyek az életben maradását hivatottak támogatni. Mellkasom előtt fonom össze a karjaimat, elmondhatatlan érzéssel tölt el az, mennyire haszontalannak érzem magam és mennyire zavar mindez. Nem mintha lenne bármi több, amit tehetnék jelen helyzetben.
Az inkubátorba helyezett gyereket, az orvosi teamet követve hagyom el végül a műtőt, még egyszer visszanézve az ott hagyottra és gyűlölöm, amiért képtelen vagyok egyszerre két helyen is jelen lenni. Az pedig kevéssé érdekel, konkrétan a lehetetlennel lenne egyenlő az, amire szívem szerint vágynék.
Az osztályon azonban nem veszik szívesen a jelenlétemet, legalábbis nem most. Érthetően. Ők dolgoznának, a fiam érdekében és életéért, én meg leginkább csak láb alatt lennék. Felfogom miért kérnek meg arra, maradjak kint, de nem tetszik. Cseppet sem.
Az üvegablak mögött maradok, sokáig állnak és nyüzsögnek körülötte odabent, legalábbis annak érződik, ahogy vánszorog az idő. Akkor is maradok, amikor már az orvosa a nővérekre hagyja. Röviden intéz hozzám pár szót. Teszteket, laborokat csinál, eddig minden paramétert rendben talál extrém koraszülöttsége ellenére, már, ha lehet egyáltalán így fogalmazni. A szervei még nem elég fejlettek, az életben maradáshoz pedig nem kevés támogatásra van szüksége. Jah, viszonyítás kérdése, tudom.
Megköszönöm a szavait, az erőfeszítését, amire képes, azt megteszi, majd magamra hagy. Nem bánom, de maradok még, fogalmam sincs egészen pontosan meddig, egy ideig, amíg a nővérek egyike nem jelzi, a nejem már a szobájában van, bemehetek hozzá, addig ők vigyáznak a fiamra itt.

Spoiler:
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 08, 2021 9:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Saskia Jenkins
Saskia Jenkins

Polgár

Orvosi szoba, műtő - Page 2 EIcV5OL

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. június 2.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
311

Avatar alanyom :
Mia Wasikowska

☽ :
Orvosi szoba, műtő - Page 2 C3az4LV


Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 28, 2022 12:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Callum & Saskia

Szia Lilly!







A fájdalom élesen és váratlanul szúrt a hasamba. Mondhatnám, hogy nem volt előjele, de hazudnék. Nem gondoltam rá, amikor reggel felébredtem Callum mellett, fájt a derekam, de ráfogtam arra, hogy egyre több súlyt cipelek olyan helyen, ahol korábban sosem és a testem így reagál rá. Vagy rosszul feküdtem, számos oka lehetett és nem még volt időnk a szülésig, még ha már nem is olyan sok. Callum korán elment én pedig még lustálkodtam egy kicsit, ahogy az utóbbi napokban elég gyakran, így neki sem tűnhetett fel semmi. Mosolyogva búcsúztam el tőle és még egy kicsit cukkoltam is, hogy vigyázzon a siklóval és este majd napbogyó teával várom. A kedvencem lett ez kétségtelen, de nem váltotta fel az első számút, a kamilla teát. Azzal is kezdtem a napot, majd egy könnyű reggeli után a kiskertemben ténykedtem, jobbára ülve és akkor már nyoma sem volt a derékfájdalomnak, aminek kifejezetten örültem. Nem volt hát okom otthon maradni, noha a munkát már leadtam másoknak, nem unatkoztam. Jade-del lesétáltam a tópartra ebéd után, és még akkor sem fogtam gyanút, amikor Lilly elkezdett mocorogni. Igen aktív volt a kisasszony és le kellett ülnöm egy padra, simogattam a pocakom, mert olyankor meg szokott nyugodni, de ez most nem használt. Hosszú ideig nem, és mikor végre úgy éreztem elcsendesedik, akkor hasított belém a fájdalom, még Jade is észrevette ahogy a testem akaratlanul összerándul.*
-Asszonyom! Rosszul érzi magát?*A hangját hallva felnéztem rá és próbáltam mosolyogni, de a szúró fájdalom ismét áthullámzott a testemen és a mosolyból inkább fájdalmas fintor lett.*
-Nem…csak…megfájdult a hasam. Biztosan mindjárt elmúlik. *S kezem ismét a pocakomra simult, óvatosan masszíroztam hátha jobb lesz, de csak kicsit enyhült. A szúró fájdalom tompa, feszülő nyomásérzéssé változott és állandó maradt és a hasam is megkeményedett. Akkor kezdtem el félni, hiszen még nincs itt az ideje, az nem lehet, hogy most veszítem el a babánkat. Ijedt arcom Jade-et is feszülté tette, jóllehet kiváló testőr volt és nőként pontosan tudta mi várható, erre ő sem volt felkészülve, rám nem. A korábbi történések miatt talán jobban féltett és végül is rá voltam bízva, rá aki az összes testőr közül a legközelebb állt hozzám. *
-Értesítem Dr. Salsbury-t, a férjét és hozatok egy hordszéket. *Az orvosra rábólintottam, de Callum értesítését még korainak tartottam, ráadásul a Dominiumon volt, a hordszéket meg egyáltalán nem akartam, bár minden bizonnyal könnyebb és kényelmesebb lenne egyszerűen csak végig suhanni az antigravitációs székben ülve az épületig, nem akartam, hogy bárki arra következtessen, hogy megindult a szülés. Egyszerűen nem tudhatja senki, másrészt lehet, hogy csak jósló fájások. Ha igazam van, felesleges Callumot riasztani.*
-Dr. Salsbury-nek szólhat Jade, de Callumnak majd később, ha már biztos. Még nincs itt az ideje és széket sem kérek. Most egy kicsit jobb, és biztosan el tudok menni a rendelőig. Jobb ha…nem tűnik fel senkinek. Kérem. *A végén még hozzátettem egy esdeklő pillantást is, amire Jade kelletlenül, de rábólintott, ahogyan korábban a Panoráma kilátónál Katja, úgy ő sem volt elragadtatva a makacsságomtól...bár akkor nem volt baj. Most sincs, ezt hajtogattam magamban míg felálltam és belekaroltam Jade-be, az talán nem annyira feltűnő. Jade közben már hívta is Dr. Salsburyt a kommunikátorán, de nem tudta kihagyni azt a mondatot a végén, hogy reméli időben odaérünk. Rosszalló pillantásom nem hatotta meg, de ennyi járt neki. *
-Az első adandó alkalommal értesítem Jenkins kancellárt, amint beértünk az orvoshoz, ha nem is indul vissza, legalább tartjuk vele a kapcsolatot. *Jade csak annyi időt adott, hogy beérjünk az orvosi részlegbe, ha addig kibírom, akkor nem ellenkezem vele, de volt egy feltételem. Korábban már beszéltünk erről Callummal és mindketten egyetértettünk abban, hogy ha úgy alakul a dolog, hogy nem lesz mellettem amikor eljön az idő, úgy kommunikáljuk le, ahogyan korábban a Dominiumon a találkozásainkat. Másrészt ha Jade hívja, akkor biztosan nagy bajra gondol és kitelik tőle, hogy előrehozassa a sikló indulási idejét, az pedig eléggé feltűnne. *
-Rendben, ígérem én szólok neki de a saját kommunikátoromról. Jobb ha én írok neki. *Jade rábólintott és éreztem ahogy szorosabban fogja a karomat, de a léptei nem váltak sietőssé, aminek nagyon örültem. A következő éles fájdalom az épület előtt ért, az üvegajtón túl pedig már ott állt Dr. Salsbury két ápolónővel és egy hordszékkel. Remek. Ahogy átléptünk az ajtó szétnyíló szárnyai között, már emeltem is fel a kezemet.*
-Köszönöm Dr. Salsbury, hogy ilyen gyorsan jött, de semmi szükség a székre. El tudok menni a rendelőig. *Aztán csak úgy záporoztak a kérdések, az egyik ápolónő elvitte a széket a másik átvette Jade helyét aki továbbra is két lépéssel lemaradva tőlünk követett minket. Egy pillanatra sem fog magamra hagyni, tudtam jól és egy kicsit jól is esett, biztonságban éreztem magam, noha az egyre sűrűsödő fájdalmakon ez nem segített. Fél óra elteltével már egy kellemes hangulatú szobában voltam, ahol kényelmes ágy, fotelok álltak rendelkezésemre, még egy medence is, a legkorszerűbb műszerek jegyeztek fel mindent és két képernyőn is megjelentek a korábbi vizsgálati eredményeim és a mostaniak. A falak pedig a nyári zöld erdőt mutatták, olyan élethű volt, mintha valóban az erdőben feküdtem volna, épp csak nem a puha fűben, hanem egy ágyon. Már az ápolónők segítségével át is öltöztem, a zöld ruhám és a cipőm egy fotelon pihentek. A világítás lágyabb és kellemesebb volt, mint a hibernáló karanténszobájában és bár semmiben sem hasonlított rá sem a berendezés sem pedig a légkör, egyre jobban elhatalmasodott rajtam a félelem. Amikor pedig Dr. Salsbury közölte a vizsgálat után, hogy ezek a fájások nem jósló fájások, hanem a szülés indult be, már megijedtem. *
-De még nincs itt az ideje Dr. Salsbury…el fogom veszíteni….megint. Nem akarom elveszíteni, kérem….*A doktornő azonban kedvesen rám mosolygott és próbált nyugtatni, kevés sikerrel. Már a könnyeim potyogtak, az egész világom egyetlen mondat után dőlt össze.*
-Nyugodjon meg Mrs. Jenkins…Saskia, kérem. Alig egy hónap van még hátra, a baba egészséges, ön is az, eddig sem volt semmilyen komplikáció, minden rendben lesz. *A vizsgáló paravánja mögül Jade hangja ért el, nem volt lágy és halk, inkább határozott és azt hiszem egy kicsit feszült is, mert nem engedtem, hogy szóljon Callumnak.*
-Most értesítem Jenkins kancellárt.
-Nem kell nagyon sietnie, ez el fog tartani egy ideig, úgy gondolom néhány órán át, egyelőre nem tartom indokoltnak, hogy császármetszést hajtsunk végre. *A doktornő betakart, majd elhúzta a paravánt, és szembe találtam magam Jade-del. *
-Otthon hagytam a kommunikátoromat. Sajnálom Jade, ne haragudjon.
-Most pihenjen, Katja elhozza és akkor írhat Jenkins kancellárnak, két percen már nem múlik. *Bólintott és magamra hagyott a doktornővel, aki elkezdte az előkészületeket, szólt mindenkinek akinek a jelenléte feltétlenül szükséges volt és akik ott voltak Callum listáján. Az ijedtségem nagyobb volt a fájdalmaimnál…egyenlőre és próbáltam a légzéstechnikát alkalmazni, amit Dr. Saslbury tanított. Jade pedig Katjának szólt.*
-Hozza el Mrs. Jenkins kommunikátorát az apartmanból a szülőszobára. Két percet kap. *Nem tudom végül mennyi időbe telt, két perc amúgy sem sok, Katja pedig még csak nem is lihegett amikor megérkezett és átadta Jade-nek a kommunikátoromat. Ha ideges is volt vagy ijedt a sürgető parancstól, nem látszott rajta, sőt. Az ajtóból rám mosolygott és felmutatta a hüvelykujját. Esküszöm többet segített ez az optimizmus, mint Dr. Salsbury nyugtatónak szánt magyarázata és képes voltam egy nem vészriadót jelentő üzenetet küldeni Callumnak. Bármennyire is szerettem volna mást írni, hogy szükségem van rá, hogy mennyire félek, hogy siessen amennyire csak tud, ezt beszéltük meg. Aztán átadtam magam a fájdalom hullámának, ami ismét végigrohant a testemen.*







megjelenés ◊";> music
©




I am happy.

You make me happy.

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Orvosi szoba, műtő - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 
Orvosi szoba, műtő
Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Orvosi laborok
» Általános orvosi szoba, műtő
» Orvosi szoba
» Orvosi szoba, gyengélkedő, karanténszoba
» Orvosi labor

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona :: Orvosi-tudományos szárny-
Ugrás: