Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Yesterday at 11:03 am

Yesterday at 10:29 am

Yesterday at 9:04 am

Yesterday at 7:27 am

Csüt. Május 13, 2021 8:57 pm

Csüt. Május 13, 2021 5:45 pm

Csüt. Május 13, 2021 3:10 pm

Csüt. Május 13, 2021 9:24 am

Szer. Május 12, 2021 9:10 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 7 3
Hadsereg 4 7
Ellenállók 1 2
Flotta 0 2
Perdaiak 6 3
Összesen 18 20
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Hajóállomás
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Hajóállomás Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
367

☽ :
Hajóállomás Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:15 pm
Következő oldal

Hajóállomás
 





A hangárok részét képzi a hajóállomás, mely inkább az előbbiek előfutára. Ugyanis itt parkol le minden hajó, mely a Dominiumról jön, vagy amely küldetésről tér vissza, valamint innen érik el a kifutópályát a felszálláshoz. Az irányítását több katona is ellenőrzi, különféle jelzőberendezésekkel, hogy mely irányba haladhat tovább, hova parkolhat le. A sürgősebb karbantartást itt végzik el, majd innen szállítják át a hangárokba őket. Maga a hajóállomás belülről szürkés, fehér fényekkel megvilágítva. Belmagassága hatalmas, ahogy szélességben is elterül, nem véletlenül, hiszen hatalmas gépek befogadására is lett építve. Nagy részében üres, a felszereléseket guruló kisebb-nagyobb szekrényeken tudják a gépészek magukkal vinni.
Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
67

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 26, 2020 9:44 am
Következő oldal
//Folytatás innen//

A siklót, a kérésemnek megfelelően szűk két perc alatt indulásra kész állapotba hozzák, így mire megérkezünk, már csak a helyünket kell elfoglalni és indulhatunk. A gépen a pilótán kívül még két fegyveres tartózkodik, akik a láthatóan teljesen megrémült, de már utazásra „csatolt” állapotban lévő Parker-t közrefogva üldögélnek.
- Ódejóhogylátom... - ez így egyben, gyorsan hadarva, indításként tör ki belőle, ahogy megpillantja a Dr. Jones előtt érkező lányt.
- ...egyelőre nem bántottak, de azt hiszem, ha nem követjük pontosan a kéréseiket, akkor ez még változhat... - méri fel szavai közben a megúszási lehetőségeket, valamint a közte és a csontkovács között húzódó markáns fizikális különbségeket.
- ...Mr. Parker, a saját érdekében, kérem, meg se szólaljon, amíg nem kérdezem magát. - szólok oda a "hasbeszélő" fickónak, aki csak sűrű bólogatással reagál mondatomra.
- Az üldözőik egyenruhájára esetleg emlékszik, Tizedes? - miután helyet foglaltunk, a kijelzőn megjelenő képekkel próbálom normális keretek közötti beszélgetésre invitálni a nőt.
A képek jó minőségűek, és ha Raven emlékszik valamelyest az üldözők öltözetére, akkor felismerheti bennük azokat a vonalakat, színeket, formákat, melyek most a szemei előtt láthatóak.
A sikló soron kívüli engedéllyel indul útnak a Perda-hold irányába, hogy a Városban lévő Katonai szárny területére érkezzen, amilyen gyorsan csak tud. Odalent az ilyenkor szokásos fogadó személyzeten kívül egy katonai jármű foglalja a helyet parkoló pozícióban.
- Az eszköz egészen biztos, hogy a fejlesztési részlegben van? - érdeklődöm a szóban és majdnem közkézen forgó egység hollétét illetően, amire a férfi csak megszeppenve biccent egy aprót.
- Az együttműködésünk értelmében, feloldja a céltárgy védelmének zárolását és rendelkezésünkre bocsájtja. Mást nem tesz. - vázolom és nyomatékosítom azt, amit előzetesen már megbeszéltünk, hiszen csak így kerülhet a birtokunkba az eladásra szánt fejlesztése.
Sajnos azonban nem tölt el túlzott örömmel, hogy a sereg speciális egységének uniformisát láttam a Foster által mutatott felvételeken, ami még a jelenlegitől is jobban megnehezítheti az éjjeli missziónk sikerét.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
991

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 27, 2020 8:17 am
Következő oldal




M & M`s



*Megharcolok a Dokival, neki sajnálatos módon nem úgy történnek a dolgok ahogyan eltervezte, biztosan kap tőlem pár rúgást és karmolást, sőt talán még egy öklös is becsúszhat, az már más kérdés, hogy mennyire érzi meg. De! A szándék a fontos, és nem hagyom magam, így viszont elég mókásnak tűnhet a végkimenetel, két roppant nagy kezében elveszni látszó vállaimnál tartva lógat le a székre. Aztán tolakodik be az arcomba, személyes terembe Mills a kérdéseivel. Tényleg nem unja még? *
-Fegyveres katonák elől. *Rájöhetett volna már, hogy nekem minden katona ugyanolyan, főleg ha fegyver van a kezükbe, ha meg lőnek is rám, arra nézek amerre menekülök és nem állok le személyleírást eszkábálni. *
-Magának vannak bajos dolgai, nekem csak ügyesek lennének ha hagyna végre. Ppppffff! *Puffantom felé, a pda-s üzenetet vészhozóra rá sem pillantok igazán, levegőnek nézem. A harc folytatódik a Doki és köztem, bár nem annak indul. Elcsípem Mills utasítást osztó pillantását, ezért minden szót megelőzve állok fel a székről, a Dokinak csak annyit kell tennie, hogy mögöttem lépked és szerencsére egy ujjal sem ér hozzám. Erre vártam, jó fiú, szót fogad. Kilépve a fogdából még nem teszek semmit, hülye lennék az őrökkel teli részlegen bármibe is kezdeni, márpedig nem vagyok sültbolond.*
* Ám amint elhagyjuk a veszélyzónát, bevetek egy testcselt. Mint aki megbotlik valamiben, kissé előrehajolok, hogy a doki esetlegesen utánam kapó kezei ne érhessenek el és mivel alapból sokkal alacsonyabb vagyok nála, elég bajos lehet neki annál is lejjebb lendítenie a karját. Ha bejön a cselem, el tudok hussanni tőlük ellenkező irányba egy másik folyosóra. Hogy mikor és hogyan kap el, már más kérdés, valószínűleg a karja alatt végzem csomagként. Vergődöm nem keveset, de a doki ha sikerült elkapnia, szorosan tart. A hangárba belépés előtt azonban nemes egyszerűséggel ráfogok a golyóira, nem vagyok szemérmes, jó erősen rászorítok. Ezek után számítok némi harcra kettőnk között, valószínűleg megtépázott külsővel, de büszke lélekkel kerülök a siklóba, nem válogatott szitkokkal fűszerezve megérkezésemet. Ami kiakaszt, az mégsem a vesztett harc, hanem Parker jelenléte, de legalább már le van kötve…bár én a száját is megbilincseltem volna. *
-Óbasszameg! *Hasonlóképp üdvözlöm egy szóba sűrítve érzelmeimet. *
-De káááár! Inkább bántsanak. *De nem hagyom magam. Engem nem félemlít meg a Doki „nagysága” többet ésszel, mint erővel. Bár eddig az erő veri az észt. Mills leveszi Parker hangját, és újra kezdi a faggatásomat.*
-Fekete. *Vakkantom a választ nem könnyítve meg a dolgát. A fene sem akar lemenni oda, ahonnan egy ládába zárva sikerült csak elmenekülnie. Az ülésbe is nagy nehézségek árán lehet csak becsatolni és a Doki jobban teszi ha még a nagy lapát kezeit is rám teszi, nehogy megpattanjak. Persze felszállás után már mindegy. Megint az orrom elé kerül a pda, unott sóhajjal bökök rá az egyik képre, azonosítva az egyenruhát, s feltételezéseim szerint Mills nem lesz elragadtatva. Ezek után mély, sértett hallgatásba burkolózom és csak az alkalomra várok, hogy a Perdára lépve elslisszolhassak. *










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
67

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 20, 2020 7:14 pm
Következő oldal
A Mills felségterületeként aposztrofálható Fogda utáni folyosórészek egy valamire való egérúthajhásznak maga a megtestesült mennyország, hiszen kesze-kusza sodrása könnyű kerékoldásra ad lehetőséget, azonban a jelenlegi helyzet komolyságának megfelelően, csak az az útvonal van nyitva, mely a siklóhoz vezet. Kár a gőzért, de a vöröslő panelfények könnyen és gyorsan le kell lombozzák a szabadság ízére vágyakozó Raven-t: innen nem lesz egyszerű meglógni. Még akkor sem, ha Dr. Jones-sal szemben egyenesen a vezércselt veti be egy orra botlás imitálásával. A megtréfálandó, nagydarab fickó látott már egyet s mást szolgálati ideje során és azzal is tisztában van, hogy jobb nem keresztbe húzni a fizika erőteljes törvényeit, ennek megfelelően, ha valami megindul, nem gátat szabni neki. Így van ezzel a botladozós üggyel is, melyhez esze ágában sincs segítő kezet nyújtani, inkább türelemmel kivárja, hogy mi lesz a mutatvány vége. Az átlátható manőver után csak ciccent egyet és a menekülő planetológus után kap, akit annak rendje és módja szerint egy fél pillanattal később már a hóna alá is csap.
Mivel teljes mértékben megbízok a csapatom tagjainak rátermettségében, szinte fel sem tűnik a bolondéria, amit a fogvatartottunk rendez.
- Ne nehezítse meg a dolgát Mrs. Moor. - vetem oda a sétánkat nem megszakítva, mikor némiképp megnyugszanak körülöttünk a kedélyek és a nő cipeltetni kezdi magát.
Pár pillanattal később Dr. Jones-t leveri a víz, amit megérdemel, ugyanis óvatlan volt és a korábban randalírozó nőszemély rendkívül szemérmetlen módon, de abszolút sikeresen egy tökéletes, alsó madárfogást hajt végre rajta, ami nem ütésben, hanem egy kellemetlen csavarásban manifesztálódik. Szó se róla, férfiasan tűri a mogyoróbögyörőzést, bár szemei kis híján összeakadnak a fájdalomtól, ámde lehet pontosan ez az a pont mikor megfogan agya legmélyén a gondolat, miszerint jobban teszi, ha mihamarabb feleségül veszi ezt a tűzről pattant menyecskét.
- Akkor hát induljunk! - zárom be személyesen a rámpát, de kissé meglepődök, mikor a gerlepár felé fordulva meglátom a privát násztáncukat, amit szemmel láthatóan Raven jobban bír.
- Talán valami gond van, Dr. Jones? - érdeklődök színtelen hanggal, amire csak egy határozatlan fejrázást láttat a hegyomlás fickó.
- Ez kész őrület, hiába mondtam, hogy asztmás vagyok és fulladok, ez a két... - vázolja problémáját Parker miközben végigméri az őrzőit. - ...nagyra nőtt úriember tudomást sem vesz erről. Mi van, ha itt halok meg? Akkor mégis mi lesz? Ki lesz ezért a felelős, huh? - ha harminc kiloval több izom lenne rajta és kb. két fejjel magasabb lenne, még egy "tökfej" szócskát a mondata végére szúrna, így viszont csak marad a visszafogott pillogása.
- Értem. - nyugtázom a nő egyszavas válaszát és egy lemondó sóhajt hallatok, ami nem hordoz magával semmi jót, csak egy hosszú éjszakát és egy annál is fáradtabb hajnalt.

Az érkezés után azonban a nem várt jelenlévők újból felpörgetnek, akikkel már „alig” várom a találkozást a hangárban. A siklót a pilótákkal és a fegyveresekkel magunk mögött hagyjuk, elvégre nincs mitől tartanunk, védett objektumban vagyunk és a hadsereg támogatását élvezzük. Innen lehetetlen küldetésnek tartom, hogy a foglyaink megszökjenek, de a nagy tér miatt még az elrejtőzésük is erősen megkérdőjelezhető.
- Dr. Jones, kérem intézkedjen a vezetőről! - szakzsargon, amire a kolléga már biccent is és mielőtt Raven kettőt gondolhatna, jobbján már kattan is a bilincs, melynek végéről egy vezetőszár követhető vissza egészen a doki csuklójáig.
- Csak szeretnénk magunk melletÍt tudni, Mrs. Moor, de ugye nincs harag? - egy futó félmosoly után már a felénk közeledő négyes fogat felé sandítok.
- Nyugalom, doki, mintha mi sem történ volna... - nyugtatom a közelemben sétáló nagyembert, akinek a bögyében van az egész velünk szemben álló slepp.
- Ááá, Mills Százados... micsoda meglepetés, hogy itt látom, és ez a díszes társaság, csak nem a csapata? Ó az nem lehet, a kishölgyön vezető van... na, de akkor mégis mit keres idelent, mikor a szolgálati megbízás szerint csak odafent ténykedhet? - nem elég, hogy a képe tenyérbe mászó, még a szövegelése sem valami barátságos.
- Ramsey Százados, a meglepettség kölcsönös, mert valójában nem értem, hogy mégis hogyan tud mindig ott és pontosan akkor felbukkanni, ahol épp egy olyan ügy van folyamatban, amiről rajtam kívül senki sem tudhat. - villantok egy díszvigyort, melyre egy hasonló a válasz, a levegő pedig szikrázni kezd körülöttünk, mire pillantása Raven-re vándorol és közelebb is lép hozzá.

- Mégis mit véthetett egy ilyen tünemény, hogy így módon kell vezetni? - Hunter még így élete utolsó harmadában is nagy nőcsábász hírében áll, aki nem rejti véka alá szándékait, ennek rendje és módja szerint pedig a puszta nézésével már le is vetkőztette a kiszolgáltatott helyzetben álldogáló nőt. Dr. Jones az, aki először mozdul és óvón maga mögé tereli a lányt, bár feltehetően Raven szája ostorként fog eljárni a kivénhedt Casanova zavarba ejtő pillantását látva.
- Ohohóó, Jones - Ramsey elvigyorodik, mikor látja védelmező mozdulatot - mondja fiam, kiheverte már a legutóbbi találkozás fájdalmait? - neveti el magát, ami után a csapata is rázendít egy kis kárörvendő röhögésre.
- ...na és az állkapocs implantja hogy szuperál Cross Tizedes, tud már pépesen kívül mást is fogyasztani? - kérdezem a jóízű kacagása közben a legcsillogóbb hatású fogsorral felszerelt katonától, aki hirtelen komorul el, mikor eszébe ötlik a doki vasöklével történt találkozás fája rémképe.
- Maga, ha jól sejtem Parker, ugye? - Ramsey tökéletesen tudja ki ez a félénk fazon a bal oldalamon - aki jelen pillanatban a Dominium első számú terroristái között van számon tartva és természetesen csak így vezető nélkül flangál Mills Százados mellett... - fricskázik egy újabbat, de igyekszek nem felülni a provokálásnak és próbálok a mellébeszélés helyett inkább az elvégzendő feladatra koncentrálni.
- Igazán jó lenne még csevegni egy keveset, de nekünk dolgunk is akad, ezért uram, ha megbocsátanak... - biccentek Hunter-nek, aki magasra emeli a mutatóujját, mint aki szólni szeretne, de hirtelen csak a hangtalanul érkező páncélozott jármű irányába mutat.
- Úgy hiszem, mi egy helyre tartunk, Mr. Parker fejlesztési részlegére. - egy kedélyes mosollyal közli a tényállást, ami több szempontból is aggályos, de azt hiszem ezen az éjszakán lesznek még meglepetések.
- Szálljanak be a járműbe! - adom ki az utasítást, mert rendkívüli módon érdekelni kezd, hogy mi vár ránk a színfalak mögött.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
991

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 22, 2020 6:11 pm
Következő oldal




M & M`s



*Szabaduló számom nem jött be tökéletesen, persze gondoltam, hogy el leszek kapva, ha nem Dr. Jones által, akkor más csíp el. A végeredmény ugyanaz, épp csak így Mr. Csontkováccsal szemben van jogom bosszúval élni. Megvárva, hogy nyugodjanak a kedélyek és nem gyanakodjon, „csak” picit később, épp mielőtt belépne velem a hangárba, markolom meg férfiasságának érzékeny részét és töröm össze a nem csonthéjas gyümölcsöket. Érzem ahogy összerándul alattam a teste nem éppen az élvezettől fűtötten és ugyan Mills nem, de én hallom azt a nagyon halk, de elégtétellel eltöltő szűkölést.*
-Csontkovács mi? Én meg a Diótörő. *Kísérteties kacajt hallatok, már-már eufórikus állapotba kerülnék, ha…nem lenne nálam sokkal erősebb és vágna bele a hajó ülésébe. Megpróbáltatásaim Parker jelenlétével folytatódnak. Sajnálatos módon, nekem külön évezet, hogy mindez Dr. Jones-on csapódik le.*
-Akadt némi altáji problémája. Kikezelhetné Mills. *Hörrenek a százados felé, majd figyelmem a megint sipítozó Parker felé fordul. Csak Rápillantok, eszelős tekintetem egészen a veséjéig szúr. Külön jó, hogy Dr. Jones-szal folytatott harcom közben némileg összekócolódott a hajam amit nem igyekszem öt ujjal sem kifésülni, elég őrült látványt nyújthatok. Parker befogja a száját és úgy is marad. Azután kerül elém Mills pda-ja és rábiccentek a felismerésre kerülő egyenruhára. A lemondó sóhajra csak vigyorgok és bólogatok. Én megmondtam, hogy nem fog örülni neki.
Miután a hajó elindult, már nem tehetek semmit, nem szándékozom az űrbe kiszökni, inkább a lehető legkényelmesebben elhelyezkedem és tekintetemet Dr. Jones szemeibe mélyesztem. Farkasszemet nézek vele amíg bírja, aztán elmosolyodom és újra kezdem. Lehet, hogy a csendet élvezik, ám ez csupán a vihar előtti. Kiszállás után arra számítok, hogy a doki megint a vállára kap, de szökési kísérletemet már másképp akadályozzák. *
-Most komolyan? Ennyire félnek tőlem, vagy mi? *Emelem fel a kezem a bilinccsel és rajta lógó szárral együtt. *
-Baszki, ez azért már sértő, hogy ennyire nem tartanak, hogy ebből nem szabadulok ki….neeem, persze, hogy nincs harag, alkalomadtán majd bokán rúgom, de ugye nem lesz harag? *Teszem fel én is a kérdést, és közben biztos ami biztos, tekerek egyet a csuklómon és ráfogok a szárra, ne törékeny csontjaimat rángassa a benga állat. A fogadóbizottságnak Mills nem igazán örül, mondhatnám azt is, hogy nem ugrott ki a gatyájából a nagy boldogságtól, a szószóló pasi ábrázatét elnézve, nem is csodálom. Mintha gén korában beleesett volna Jenkins egyik petricsészéjébe, amiben egy mesebeli horrorháborúba akart szörnyeket kotyvasztani, csak finomabban, stílusosabban, mint Svensson. *
-Hazudik, nem is lepődött meg! *Vágok közbe, bár nem túl hangosan, de mindenki hallhatja. Amikor rám csodálkozik, színpadiasan az arcomhoz kapom a kezem, eltátom a számat, a döbbent kifejezést igen hangsúlyozom. A pantomimem éppoly gyilkos, mint a szavaim szoktak lenni. *
-Nahát, mert egy kis pióca. *Toldom meg Mills válaszát, és a vágott vigyorúra vetem a százkarátosomat, de a következő pillanatban szabad kezem mutatóujját jelzésértékűen a torkomra dugom. A kérdésre előlépek, dr. Jones így egy lélegzetvételnyi idővel lemarad, ami pont elég ahhoz, hogy a hozzám közelebb lépő, tenyérbemászó képű Ramsey százados két lába közé rúgjak alulról felfelé, kellő értékű lendülettel és erővel. Még ha nem is sikerül úgy megríkatnom mint a Dokit, már az is elégtétel, hogy megpróbáltam válaszolni a kérdésére.*
-Találgasson lepényképű! *Ha pedig még el is találtam…*
-Maga mikor heveri ki? *Persze ha csak a levegőt találtam el, akkor ez a mondat nem hagyja el a számat, de semmivel sem rosszabb a kedvem, ami a jelen viharos lelkiállapotomat tekintve még jó hír is. Nekik. Parker láthatóan azon van, hogy valahogy visszatartsa a nadrágba ürítést, nem világosítom fel Ramsey-t arról, hogy Parker addig örül, amíg a közelünkben van. Sajnálatos módon Ramsey nem akar a francba menni, szemet forgatok a hosszú esténkre. *
-Óbasszameg! Szar került a levesbe, pedig már így is szar volt. *Millsre nézek, csak annyiban különbözik Denisovtól, hogy a szuperkatonát kedvelem, különben mindkettő eszement. *
-Most tényleg hagyja, hogy velünk jöjjenek? Önként a fejét a hurokba, remek! Csak az enyémet hadd döntsem el én, oké? Megválaszoltam a kérdéseit, rábólintottam az egyenruhára, itt van Parker, mindenkinek ő kell, én akár haza is mehetnék a pihe-puha ágyikómba, egy flaska Búfelejtővel, amit átkeresztelek Millsfelejtőre, ha sikerül végre annyit innom, hogy magát kiverjem a fejemből!!! De neeem…hé ne rángasson maga daráltdió! *Úgy a monológom közepén már felemelem a hangomat jócskán, mire a dokihoz érek, már kiabálok! S ez talán így is marad még a kocsiban is. Vagy énekelni fogok, még nem tudom.*










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
67

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 28, 2021 10:23 pm
Következő oldal
Nem magától félünk, Mrs. Moor, hanem inkább magát féltjük... - vetem oda röpke rámpasétánk kezdetekor a nőnek, mert bár potenciális terrorista, valahogy mégis azt érzem vele kapcsolatban, hogy ő ennek az egész zűrzavarnak csupán csak az áldozata, és ha elengedem a kezét, egy szemvillanás alatt válhat járulékos veszteséggé.
Az efféle ártalmak viszont nem csak az ő, hanem az én egészségemre is hatással vannak, ugyanis túl sok kérdést és papírmunkát hagynak maguk után. A megválaszolatlan kérdéseket elvből, a papírmunkát, -még, ha digitálisról is van szó-, meg szárazságából adódóan nem csípem. Szóval ennek tükrében mindkettőnk érdeke, hogy lehetőleg addig életben maradjon, míg lezárjuk ezt az ügyet.
- Mmmm... bírom a pattogós muhhhfffóóóhhh... - Dr. Jones lemarad egy ütemmel, ami öreg hiba, de abból fakad, hogy nem számol azzal a lehetőséggel, hogy Raven szembeszáll Ramsey-vel… és nem csak verbálisan.
Mielőtt Casanova Százados túlságosan beleélhetné magát egy dominiumi pásztoróra lehetőségébe, a planetológus kisasszony egy kifinomult bokalendítéssel gondoskodik róla, hogy Hunter vénségére megtanuljon végre tisztelettel szólni a nőkhöz. A tiszt némileg összegörnyed, mire Jones egy határozott mozdulattal rántja hátra a vezetőszáron rugdosódó nőt. Ramsey pribékjeinek sem kell több: fegyvert rántanak és a mordályokat a nem régiben érkezett kis csapat tagjaira fogják.
- Hé-hé, nyugodjanak meg, Uraim! - próbálom csitítani a stílusosan szólva: tökön rúgott feszültségek között az elszabadulni látszó indulatokat, mire a sértett fél összekapja magát és felemelt karja jelzi emberei számára, hogy nem itt és most lesz a vérfürdő.
- Meg kell hagyni, szép rúgás volt. - a mélyrúgás fájdalmainak utózöngéi közepette ismeri el az óvatlanságát maximálisan kihasználó lány tettrekészségét, ami mellé egy kacsintást is küld némi kaján vigyorba csomagolva azt.
- Mi még találkozunk, csibém! - akik ismerik a Századost, azok nagyon jól tudják, hogy ő az a fajta ember, aki nem felejt, főleg, ha a jövőben egy korábbi engedetlenséget kell megtorolni.

- Elnézve a tűzerőt, inkább azt mondanám, hogy mi megyünk velük... de igazság szerint még ennek is örülhet, mert, ha valamelyik félkegyelműnek hamarabb szakad el a cérnája, minthogy Ramsey összekapja magát, már csak múlt időben beszélnének rólunk. Szóval tegyen meg egy szívességet és, ha a közeljövőben rúgkapálni szottyanna kedve, fogja vissza magát. - ha a földre esett Dr. Jones erőteljes visszarántását követően, nem segítem fel, sokkal inkább szemeim villámszórásával, ültő vagy álltóhelyében próbálom egyszer s mindenkorra agyoncsapni.
- Ha ő mehet, én is vele tartanék... - még nem fejeztem be a fejmosást, de Parker szavai megakasztják gondolataimat, mire lassan felé fordulok és szigorú tekintettel mérem néhány szótlan másodperc erejéig.
- Jójó... akkor én... most azt hiszem beszállok ebbe járműbe... igen... remek. - elnézve némán láttatott gyilkos pillantásomat, Parker csak bólogat párat és már el is foglalja helyét a rendelkezésünkre álló kocsiban.
- Igyekezzen, Mrs. Moor! - fordulok el a nőtől, majd egy Jones-ra vetett keresetlen szemkontaktus után én magam is beszállok.

A pár perces út alatt Raven, Dr. Jones és közöttem ücsörög, nehogy elcsábítsa valamiféle rosszaság. Utazás közben ugyan egy szót sem szólunk egymáshoz, viszont a fickók ujjai minduntalan a ravaszon táncolnak, ami finoman szólva sem tölt el végtelen nyugalommal, sőt csak tovább növelik aggályaimat ezzel a rejtélyes üggyel kapcsolatban. Mi a francos francot keresnek itt a sereg hiénái, a könnyűelismerésekre hajtó vezetőjükkel az élen, akit a rossz nyelvek szerint nem kell sokáig győzködni arról, hogy bizonyos esetekben nézzen félre és hagyja a dolgokat a természetellenes medrükben csordogálni.
Miután a katonai szárny egyik hangárjellegű csarnokában kikászálódunk a járműből, Ramsey tenyérbe mászó képe mellett egy monumentális alkotás fogad minket. Méreteiből kiindulva egy óriástitánnak mondanám, de nem vagyok túl jó a gépek elnevezésében, szóval hagyom, hogy magával ragadjanak a szerkezet roppant méretei, mely mellett mi emberek egyértelműen eltörpülünk.
- Csak maga után, Parker... - A Százados sosem világosan kiolvasható mímelt vagy valódi vigyorával egyetemben mutatja a fegyverfejlesztő számára az általa nagyon is jól ismert utat a műveleti asztaláig, ahol a szóban forgó, feketepiacra gondolt egységet is rejtegeti.
A műhelye egy különálló helyiség a robosztus hangáron belül, melyet bizonyos tekintetben egy futurisztikus sufniként is körbe lehetne írni a maga, laikus szemnek kesze-kusza összevisszasága miatt.
- ...ez lenne az... - némi keresgélés és pakolászás után előkerül, amiért most mindenki megjelent ezen a korai órán.
- Ugye mondanom sem kell, Mr. Parker, hogy mi van abban az esetben, ha véletlenül nem adná ide a rendelkezésre álló összes fejegységet. - amilyen kedélyes, olyan jeges is egyben a katona hangja, mire Parker csak megrémülve bólogat párat.
- Akkor, ezzel meg is volnánk. - pillant először rám, majd végigfuttatja tekintetét egy pillanat erejéig a bent lévőkön.
- Kérem, bocsássák meg nekem, de kezemben az ügymenet legfontosabb elemével nem érek rá visszafurikázni magukkal a siklójukhoz. - miután belső zsebébe helyezi az eladásra szánt eszközt már sarkon is fordul és miközben emberei utat nyitnak maguk között felettesüknek, Ramsey az ajtóban visszafordul Mills csapata felé.
- Fogadja meg baráti tanácsomat és vegyen egy mély lélegzetet Mills, majd engedje el ezt az ügyet... az egész nem ér annyit. - hamiskás vigyora beleég a retinámba, tehetetlenségem miatt fel tudnék robbanni, majd mikor az utolsó katona is elhagyja a helyet, a fejlesztő felé fordulok.
- Mr. Parker, esetleg van még valami, amiről tudnom kellene? - érdeklődök nem túl kedélyes ábrázattal, mire a válasz azonnal érkezik.
- Nem, nincs... becsszó, hogy nincs... ne nézzen így rám, tényleg nincsen, csak csak, az, amit odaadtam. Ennyi.  - kezdi kapkodni a levegőt, mire leintem, mielőtt tényleg rohamot kapna.
Mielőtt azonban feltehetném a soron következő kérdésemet, hirtelen a hangárban lévő világítás lekapcsolódik és helyette a vészprotokoll szerinti borostyán sárga villódzás lép üzembe. A hangszórókból egy gépi hang ismerteti, hogy illetéktelen behatolás miatt az V. szintű eljárás aktivizálódik.
- Mi az az V. szintű protokoll, Parker? - kérdezem a fickót, szavaimban némi nyugtalansággal.
- Az gáz, az nagyon nagy gáz... ó a francba... - lép oda az egyik gépéhez, majd a másik teljesen fekete kijelzőjű masinához, de úgy fest mind csütörtököt mondanak a leállásnak köszönhetően az ajtóval együtt, mely ugyancsak nem nyílik.
- A... az V. szintű védelmi protokoll a legmagasabb eljárási rend ebben a szárnyban, ami azt jelenti, hogy, hogy a rendszer elszipkázza a levegőt a hangár összes részéből... innen is. - rémült pillantását körbejáratja a szorult helyzetben lévő kis csapaton.
- ...ahh, meg fogunk halni. - vonja le mindebből a legkönnyebb következtetést és a maga részéről már fel is adná a küzdelmet, főleg mikor egy sziszegő hang jelzi a valamirevaló levegő jelenlétének aktív fogyását.
- Szedje össze magát Parker... - próbálok némi lelket önteni a férfiba, mert az ő kezében van megmenekülésünk esélye.
- Ez az óriás szerkezet működik odakint? - kérdezem, miközben a golyó és robbanás álló ablakon keresztül kémlelek ki a hangár közepén ácsorgó, felállványozott szupertitánt figyelve.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
991

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 30, 2021 6:39 pm
Következő oldal




M & M`s



-Hát engem nem kell féltenie, tudok magamra vigyázni, de csak akkor, ha nem rángatnak madzagon. *Emelem fel újból a kezem és lengetem meg a zsinórt, ami Dr. Jones kezénél elakad. Nem bírom én ezt a kontrollt, és míg meg nem jelenik a fogadó bizottság, a bilincset nézem és azon agyalok, hogyan tudnám kinyitni. Sajna a pda-m még mindig nem kaptam vissza és minden mást is elvettek tőlem. Borzasztó ennyire fegyvertelennek lenni, de az eszemet legalább meghagyták, az is több mint a semmi. Mind e miatt érthető, hogy topon vagyok a frusztráltságban, ami nem csak verbálisan nyilvánul meg. Az alapjáraton tenyérbemászó képű pasi szövege tettekre sarkall, ez a nap már csak ilyen, el is nevezem magamban Diótörő napnak, de ezt már Dr. Jones háta mögött tehetem. Csak kicsit jajdulok fel attól ahogyan maga mögé ránt és a bilincs felsérti a bőrömet csuklóm kiálló csontján. A Csontkovácson azonban nem verem le, mert épp elég neki, hogy helyettem is szembe kell néznie a fegyvercsövekkel. Milyen jó is, hogy ekkora bazi nagy háta van, teljességgel eltakar, én meg nem vagyok rest egészen rágyógyulni a hátára, ebből a fedezékből kukkantok ki a dicséretre és ha lehet, még tovább szítom a feszültséget egy százkarátos vigyorral.*
-Köszönöm, igyekeztem mindent beleadni. *A nekem küldött kacsintásra szabad kezem mutatóujját dugom le a torkomon jelzésértékkel.*
-Sohanapján szarházikám! *Ezek után jogosan vonom kérdőre Mills-t, hogy mégis mi a fenének megyünk együtt, ha már titkosan vagyunk itt, másrészt én már nem is kellek ide, csak rángatnak ezen a szaron és nincs nálam a pda-m, ami még elkeserítő, hogy a sok bonyodalom és stressz utáni italomat sem tudtam meginni. *
-Tegyen meg egy szívességet, vegye le rólam ezt a szart, és újratárgyalhatjuk a jelenlétem jogosságát. Másrészt megérdemelte. Harmadszor, maga kérte ide a kocsikat nem? Akkor ők jönnek velünk. Negyedszer….*Parker közbeszól, én meg ránézve bólintok egy nagyot.*
-Igaza van, menjünk mind a francba innen. *Mills Parkerre néz, bár nem látom, de a beszari kocka reakciójából és szavaiból megítélve, nagyon csúnyán nézhet rá. *
-Jóvanmár! Ne noszogasson. Csak tudnám én miért vagyok itt, maradhattam volna a Dominiumon is, bezárkóztam volna a kis kabinomba, jó távol ezektől a….ezektől…*S mutatok két kézzel Törtmogyoróra, mintha egy asztalon lenne feltálalva valami nagyon rusnya különlegességként. *
-…baszki Mills most nagyon kihúzta nálam a CQL-t. *Kelletlenül, meg mert Dr. Jones irtóra meggyőző tud lenni, beszállok én is, a két pasi közrefog. *
-Ott vagyunk már?...Ott vagyunk már? …És most? Már ott vagyunk? *Pár perces út, de azt végigkérdezem, pimaszul a ránk fegyvert fogó katonákkal szemezve, vagy a sisak plexivel, oly mindegy, én tudom, hogy látnak. Megérkezve sem tudom befogni a számat, annál is inkább, mert a roppant méretű titán, mondhatni felizgat…persze csak a fantáziámat.*
-Húúúú baszki! És még mondják, hogy nem a méret a lényeg! Kipróbálhatom? Hol kell belemászni? Vezethetem? *Nézek mint újszülött a szülőorvosra, jóllehet nincsenek tapasztalataim, de így képzelem el. Menet közben viszont igyekszem Dr. Joneshoz dörgölőzni, mintha csak véletlen lenne, egyszer még a fenekét is megsimizem a száras kezemmel, míg a másikkal próbálok a zsebeibe nyúlni, keresem a bilincsnyitót, vagy legalább arról a rohadt pórázról lekapcsolhatnám magam. Kész szerencse, hogy csak az egyik kezemen van és nem kötötték össze a kettőt. Azon viszont elámulok, hogy Parker egy asztal fiókból húzza elő a mindenki által keresett egységet. Nem, tuti nincs annyi esze, hogy valami szart adjon az igazi helyett, ami megszólalásig hasonlít az eredetire. Ramsey kérdéséből ítélve fogalma sincs, hogy nézhet ki az amiért ideráncigált mindenkit, én biztos kiszúrtam volna a szemeit valami gagyival. Mikor elmennek, és még nincs meg a „kulcs” a bilincshez, Dr. Jones orra alá dugom a kezemet, ha meg van akkor meg azért, mert sikerült kiszabadulnom, de közben Parkerre nézek, majd Millsre felváltva és szavaimat is ekképp intézem hozzájuk. *
-Ugye Parker nem volt annyi esze, hogy valamilyen használhatatlan darabot adjon Ramsey-nek? Maga meg körbenézhetne a háza táján, valaki nagyon csúnyán beköpte, ha ez a barom mindig ott bukkan fel ahol ténykedni akar. VALAKI SZEDJE MÁR LE RÓLAM EZT A SZART! *A vége pedig kívánságműsor, amennyiben még mindig rajtam lenne a bilincs, még ha szár nélkül is, de az utolsó szavak már a sötétbe és az abból vészvilágításba kapcsoló fények játékának közepében hangzanak fel. Parker pánikrohamot kap, miközben dadogva közli mi fog történni. Én is pánikolni kezdek, a pánik az jó. Mást nagy eséllyel leblokkolja, de engem motivál, főleg ha az életemről van szó. Millsre nézek.*
-Magánál van a pda-m? *Húzom magammal Dr. Jones-t az ajtóhoz, és megnézem a falipanelt. Se pda, se bicska…most tudnék cifrát mondani. *
-A titánnal akar ajtót bontani? Mindenki nem fér bele, ha esetleg arra gondol, hogy saját oxigén ellátása van. Ki kell nyitni az ajtót. Parker mije van? Valami bicska, esetleg egy dugi pda, kódfeltörő egység, egy központi egység amin felül lehet írni a vészprotokollt? PARKER! Vegyen egy mély levegőt, figyeljen ide a két szép szemembe és gondolkodjon!










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
67

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 04, 2021 10:30 pm
Következő oldal
- Ha minden alkalommal csak egyetlen kreditet kaptam volna, mikor azt hallottam valakitől, hogy "tudok magamra vigyázni", már saját szigetem lenne a Perda-n. Szóval a válaszom: a madzag végén marad... - viszontválaszom végén biccentek egyet, mintha csak egy pontot biggyesztettem volna ezzel oda és bevárom a nem túl szívélyes fogadóbizottságot.
- Idefigyeljen, Mrs. Moor... - az életbiztosítás-mentes Parker szavak kiváltotta pillantásom előtt a még a földről épp csak feltápászkodó nőnek is tartogatok némi megjegyzést:
- ...ha lennék olyan botor és levenném magáról a bilincset, bele se merek gondolni, hogy mit tenne, mert így láncra verve is nekimegy annak, aki maga szerint "megérdemelte". - tény, hogy nekem sem tetszenek Ramsey megmozdulásai, és más körülmények között még meg is dicsértem volna Raven-t a töktelenítő rúgását látva, de ezt itt és most nem engedhetem meg magamnak.
A harmadik kiemelésére már nem reagálok, mert Parker közbeszól, melynek hatására egy szuszra főzöm el az összes megmaradt agyvizemet, de nem szólok olyat, aminek hallatán még Dr. Jones is meglepődne, pedig ő aztán már látott dühösnek.
- Nagyon sajnálom, de a körülmények áldozatává vált, Mrs. Moor. - felelem a nő elégedetlenség cunamiját hallgatva, majd nem csak a szavaimat zárom, hanem a jármű ajtaját is, amivel a célterület felé tartunk.
Utazás közben a negyedik „ott vagyunk már” környékén az egyik katona megemeli a kezében tartott fegyverét, mintha csak lőni készülne az ötödik nem kívánatos mantrát követően, mire a csontkovács megköszörüli a torkát és kicsit oldalra biccentve a fejét, kissé megrázza, hogy abból értsen az összes velünk szemben hamarosan agylobot kapó katona is.

- A titán irányítófülkéjébe tilos jogosítvány, D-14-es kancellári engedély és megfelelő gyakorlati tapasztalat nélkül tartózkodni, a... - ez az a pont, mikor úgy érzem, közbe kell vágnom, mert a fegyverfejlesztőnk kezd belemelegedni a szövegelésbe.
- ...Mr. Parker, attól tartok, Mrs. Moor kérdése szimplán költői volt. - szemeim villanása remélem egyértelművé teszi a fickó számára, hogy jó lenne, ha a lényeggel törődne és nem a magányosan álldogáló monstrumról fecsegne.
- De... de a kérdés... - emeli jobbját a leintett fickó Raven felé, mert hát ő tényleg meg akarta válaszolni, ha már ilyen érdeklődő volt a másik fél
- Mr. Parker! - mutatok Ramsey-re, aki szeretné, ha a fejlesztési osztály vezetője az élre állna és előbányászná az áhított egységet.
Mivel sokan úgy tartják, hogy a legjobban akkor van elrejtve valami, ha kellőképpen a szemünk előtt van, ezért kis túlzással valóban egy kódolatlan "fiókból" kerül elő az, amiért a rejtélyes katonai alakulat és a fekete piaci "vevő" is kis híján megölte őt az A-Team-mel együtt az otthonában, odalent a Városban.

- M... mégis mi a fenét kellett volna tennem, huh? Ez az ember egy, egy őrült. Látta a szemét? - kéri ki magának a dolgot, hiszen ő csak egyetlen jó megoldást látott: ezt.
Azonban meglátásom szerint Raven egész jól ráérzett, mert én is úgy vélem, hogy Ramsey olyan messze van a technikai szaktudástól, mint ide Elorak, de ennél az ipsénél sosem lehet tudni. Kiszámíthatatlan egy alak.
- Na és mi a helyzet magával, Mrs. Moor? - a kíséretünk távozását követően reagálok a vezetőszár végéről elhangzó meglátásra.
- Kettőnk közül magán van bilincs, könnyen lehet, hogy magának lehetne némi mondanivalója nekem, nem gondolja? Vagy a társának, hogy is hívják? Denisov. - közelebb sétálok hozzá, de még ütés és rúgás távolságon kívül megállok.
A karperec nyitókombinációja nálam van, szóval hiába kereste a férfinál, nem találhatott semmit, ezért szorongatja még mindig csuklóját a dominiumi fém.
Mintha csak Raven felkiáltására kapcsolt volna le a világítás, ám az ilyesféle misztikumban sosem hittem, ezért megőrzöm hidegvéremet és az ajtóhoz sietek, amiről a visszajelző vörös fény is eltűnt, a súlyos vas pedig makacsul ragaszkodik a mágneszárhoz.
- A hálózat belülről frankón feltörhetetlen, pontosan az efféle gázos szituk miatt, így ha van PDA, ha nincs, csak odakintről lehet kikapcsolni. Szóval ultra nagy gázban vagyunk. - ha Raven tudná, hogy a hálózatot Foster tervezte, talán nekilátna egy mezei PDA-val is, hogy letesztelje mit is bír, azonban ezen infó hiányában, hogy a fennmaradó perceket hasznosan töltsük el, meghozom a döntésemet.
- Mr. Parker, mennyi idő alatt lesz légmentes a hangár egésze? - egy körülbelüli idő is tökéletesen megteszi, míg egy szemvillantás alatt kinyitom a planetológus vezetőjét.
- N... nem tudom, talán két, legfeljebb három perc... de én már érzem, hogy alig, hogy alig kapok levegőt, szerintem azt asztmám az oka, tudják, ha feszült a helyzet mindig... - közbevágok, mielőtt két és fél perccel a vége előtt veszítjük el a megmenekülésünk egyik kulcsát.
- Nyugodjon meg és koncentráljon a kérdésemre. Vannak idebent maszkok a túléléshez? - kérdezem első körben ezt, majd mire nemleges fejrázást kapok, jöhet az újabb elgondolásom.
- Ott az a gép, a falba kötött neutralizáló, mondja csak, mekkora szellőzővel tervezték? Figyeljen rám, Mr. Parker! - mordulok rá, mikor sápadni látom a férfit.
- Szükségünk van magára, mert maga nélkül nem fog menni, ért engem? Nézzen a szemembe, Parker és válaszoljon. - rázom meg a két vállánál elkapva és ha kell addig remegtetem a csontjait, míg ki nem böki a választ.
- A... a, nem tudom pontosan, úgy ekkora... - mutatja kezeivel a méretet, ami több mint elég számomra, mert mondanom sem kell, hiszen Dr. Jones már ott is terem előtte és beveti a már-már emberfeletti fizikai erejét az ügyünk sikeréért.
A hegyomlás fickó brutális erejének a falhoz erősített szerkezet sem tud ellenállni és nyikorogva, füstölögve szakad ki a harmadik próbálkozás után a falból, ami után elénk tárul a rés, melyen a legvékonyabbnak kell kiférnie.
- Mrs. Moor, most maga jön. Nincs időnk a vitára. Másfél perce van és csupán egyetlen dobásunk... Másszon fel az állványzaton, egyenesen a titán pilótaállásába, pattanjon bele, és célozza meg vele az ajtót. Majd, ha ezt kilőtte, rögtön a hangár másik bejáratát vegye célba és ne kímélje. Most menjen, nincs sok időnk! - utasítom, bár nem a beosztottam, most mégis egy fontos küldetés miatt szegem meg a protokolláris eljárást a foglyokat illetően.
- Igen, ez ez egy jó ötlet lehet, a helyi hálózaton távolról meg tudom oldani az indítását, de ahhoz ott kell lennie valakinek az irányítótérben. - főnixként éled újjá hamvaiból Parker, aki máris keresni kezdi a PDA-t, amivel a kinti gépezetet lehet feléleszteni.
Közben másodpercről másodpercre kevesebb levegőnk van, de egyelőre elegendő ahhoz, hogy tiszta fejjel tudjunk cselekedni. Remélhetőleg Raven már odakint van, úton az éppen feléledt monstrum felé, melynek roppant méretei lenyűgözőek, ereje és fegyverzete szakértő kezekben közel legyőzhetetlenné teheti használóját. Viszont akár gyilkos fegyverré is válhat, ha a gépet nem megfelelő körültekintéssel kezelik.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
991

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 3:36 pm
Következő oldal




M & M`s



-Ha-ha-ha! Röhög a vakbelem! Hogy maga mennyire sziporkázik ma Mills! *Szemet forgatok a saját szigetes poénra, meg a végén a madzagosra is, ami nem poén. Csak a miheztartás végett rángatom meg a madzagot, ami olyan anyagból készült, hogy még elrágni sem tudom, ahhoz minimum titán fogak kellenének, fűrészesek. S bár Mills igyekszik a hangulatomat a mélypontra süllyeszteni, a burkolt dicséretre szélesen elmosolyodom, kihúzom magam.*
-Köszönöm! Ez irtó hízelgő! *S még kacsintok is egyet, kivillantva az összes fogamat. Azt nem mondom, hogy ha levenné rólam a bilincset, már itt sem lennék, egyébként sincs már itt helyem, nekik Parker kell, de persze attól félnek, hogy telekürtölöm a Várost a mocsadék akciójuk miatt. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy elégedetlenkedésemet ne nyilvánítsam ki, árad belőlem a szó, sajna feleslegesen, mint a legtöbbször. Mills a kocsiba ültet és már megyünk is. Igyekszem megkeseríteni azt a pár perces utat, amit a leszállóhelytől a célunkig megteszünk, Dr. Jones hathatós segítsége mellett. Nem mintha a rám szegezett fegyver a torkomra forrasztaná a szót, de azért kap tőlem egy ragyogó mosolyt mindannak ellenére amit velem művelt, és hát amit én műveltem vele. Megérdemli.
A titánt meglátva aztán orgazmus közeli állapotba kerülök. Hát nem egy XS az biztos és nem is csapatszállító. Szép, nagy játék és rögtön a magamévá is tenném, Parker azonban kifejti nekem az ideillő passzust, mire nyelvet öltök rá. Mills szól közbe, kénytelen vagyok helyesbíteni.*
-Nem költői volt, és nem Parker, engem nem igazán érdekel, hogy van-e jogosultságom hozzá vagy sem, egyetlen akadály áll a titán és köztem. Ez. *S emelem meg a kezem a bilinccsel és szárral, majd a szemöldökömet is jelentőségteljesen. Perkert ezek után úgy kell figyelmeztetni, hogy fogadjon szót Törtmogyorónak, és ebben a pillanatban még élt bennem a remény, hogy van annyi esze, nem az eredetit adja oda. Sajna nincs.*
-Láttam a szemét baszki, halvány lila fingja nem volt arról, hogy néz ki az amiért idejött. Jesszus baszki! Az ilyenektől mentsen meg az összes perdai Isten. Legalább egy kis időt nyerhettünk volna, de neeeem, maga odaadta neki azt amiért majdnem szétlőttek minket. Ilyenkor hogy ne kapjak agylobot?! *Míg Parkert kapom le mind a tíz körméről, Mills lép hozzám közelebb s mikor felé fordulok a hangjára, látom ám, hogy tisztes távolban állt meg tőlem, ezen nem tudok nem elvigyorodni. Szemtelenül persze. *
-Bilincs van rajtam és nem mer közelebb jönni? A bilincsnek pedig semmi köze nincs a mondanivalómhoz, és mondanivalóm sincs. Denisov, ja. Hát szépen belerondítottak a tutiba. Ramsey már akkor hoppon maradt volna, de maguknak muszáj volt szétlőni a fél várost. *Az egésznek Ramsey távozásával vége, de a bilincs, Mills remek meglátására még mindig rajtam van, éppen ezt nehezményezem amikor kihunynak a fények néhány másodpercre, aztán a vészjelzés beindul. Már indulok is, kelletlenül magam után húzva Dr. Jones-t az ajtóhoz, közben pda-ért kiáltok. *
-Parker! Ne legyen negatív. Gondoljon valami szépre, nincs olyan zár amit ne lehetne kinyitni bárhonnan. Csak adjanak egy pda-t! Meg lehet kerülni a hálózatot és azt elhitetni vele, hogy kívülről nyitjuk. *Az ajtónál állok és várok, kezemet előre nyújtva de Parker egyre inkább használhatatlan, Mills nem bír vele. Jó, hogy most mindannyian az ajtónál állunk és toporgunk.*
-Meg ne simogassa már! *Bököm közbe ingerülten, míg Mills Parkert rázogatja, de nem sokra megy. Tőlem egy csattanós pofont kap. Hiszti ellen mindig beválik. Azt nem tudom mi dolga van Millsnek a szellőzővel, jó eséllyel olyan szűk, hogy nem férünk ki rajta mind. Rákérdezni azonban nincs időm és alkalmam, a bilincs kioldódik és akkorát nézek az inkvizítorra…inspektorra, mint egy ébredőfélben lévő togita.*
-Mi tartott ennyi ideig? *Kiabálom vádlón egy pillantással Mills felé fordulva, de a Doki közben nekiesik a falhoz szerelt micsodának. Ez így megy háromszor, komolyan már nekem is fáj a látvány, de rájövök, hogy csak a felsértett csuklómról asszociáltam. A feltáruló szűk résbe nézek, még előre is hajolok picit és lassan kezd körvonalazódni a kép, amit Mills néhány lélegzetvételnyi idővel – nagyon kicsi lélegzet – megoszt velünk. Értem én mit akar, azt is, hogy nem sok időnk van, de!*
-Aha, most jó vagyok, mert kicsi vagyok. Pasik! Mindig szegény védtelen és gyenge nőt használják ki. * A lelkesedésemet, hogy beülhetek a titánba, mélyen elrejtem, csak belül ugrálok mint egy gyerek, kívülről szépen hangzatos szavakkal illetem a férfinépet, mielőtt megkapnám az első figyelmeztető pillantást. Nem akarom, hogy három ember halála száradjon a lelkemen, mert ezen a ponton már Ramsey kikerül a képből, elvégre nekem van lehetőségem megmenteni őket, és ha nem teszem, engem terhel a felelősség, kénytelen vagyok hát a pda-m nélkül, fizikailag megdolgoztatni magam, de ezért Mills sokkal fog nekem tartozni, már csak ezért is megéri megmenteni. Amint ezt helyre tettem magamban már igyekszem, bár jobban szerettem volna nyugodt körülmények között megismerkedni egy titánnal és nem szétlőni mindent, most gyorstalpalót kell végeznem. Van is szívdobogásom rendesen amikor felmászok rá és beülök a jelenlegi helyemre, rögtön Gardelnek érzem magam, azzal a különbséggel, hogy nekem van humorom és nem félek használni. Azonban humorral nem lehet elindítani a monstrumot és nem is olyan a műszerfala mint az XS-nek.*
-Ez haláli! Picinyem, most szót kell fogadnod nekem, különben Mills bácsi nem csak mérges lesz, hanem halott is. Szóval indulj el! MŰKÖDJ! *Azért nem vagyok teljesen analfabéta, mindent felkapcsolok amit érek, de nem egyszerre. Egymás után, hogy tudjam mi mire való, remélhetőleg nem fulladnak meg odabent míg kísérletezek. Csak lőni kell, ide meg oda. Gyerekjáték.*











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Hajóállomás Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Hajóállomás
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona :: Katonai szárny-
Ugrás: