Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Hajóállomás
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Hajóállomás Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Hajóállomás Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:15 pm
Következő oldal

Hajóállomás
 





A hangárok részét képzi a hajóállomás, mely inkább az előbbiek előfutára. Ugyanis itt parkol le minden hajó, mely a Dominiumról jön, vagy amely küldetésről tér vissza, valamint innen érik el a kifutópályát a felszálláshoz. Az irányítását több katona is ellenőrzi, különféle jelzőberendezésekkel, hogy mely irányba haladhat tovább, hova parkolhat le. A sürgősebb karbantartást itt végzik el, majd innen szállítják át a hangárokba őket. Maga a hajóállomás belülről szürkés, fehér fényekkel megvilágítva. Belmagassága hatalmas, ahogy szélességben is elterül, nem véletlenül, hiszen hatalmas gépek befogadására is lett építve. Nagy részében üres, a felszereléseket guruló kisebb-nagyobb szekrényeken tudják a gépészek magukkal vinni.
Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills
Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 26, 2020 9:44 am
Következő oldal
//Folytatás innen//

A siklót, a kérésemnek megfelelően szűk két perc alatt indulásra kész állapotba hozzák, így mire megérkezünk, már csak a helyünket kell elfoglalni és indulhatunk. A gépen a pilótán kívül még két fegyveres tartózkodik, akik a láthatóan teljesen megrémült, de már utazásra „csatolt” állapotban lévő Parker-t közrefogva üldögélnek.
- Ódejóhogylátom... - ez így egyben, gyorsan hadarva, indításként tör ki belőle, ahogy megpillantja a Dr. Jones előtt érkező lányt.
- ...egyelőre nem bántottak, de azt hiszem, ha nem követjük pontosan a kéréseiket, akkor ez még változhat... - méri fel szavai közben a megúszási lehetőségeket, valamint a közte és a csontkovács között húzódó markáns fizikális különbségeket.
- ...Mr. Parker, a saját érdekében, kérem, meg se szólaljon, amíg nem kérdezem magát. - szólok oda a "hasbeszélő" fickónak, aki csak sűrű bólogatással reagál mondatomra.
- Az üldözőik egyenruhájára esetleg emlékszik, Tizedes? - miután helyet foglaltunk, a kijelzőn megjelenő képekkel próbálom normális keretek közötti beszélgetésre invitálni a nőt.
A képek jó minőségűek, és ha Raven emlékszik valamelyest az üldözők öltözetére, akkor felismerheti bennük azokat a vonalakat, színeket, formákat, melyek most a szemei előtt láthatóak.
A sikló soron kívüli engedéllyel indul útnak a Perda-hold irányába, hogy a Városban lévő Katonai szárny területére érkezzen, amilyen gyorsan csak tud. Odalent az ilyenkor szokásos fogadó személyzeten kívül egy katonai jármű foglalja a helyet parkoló pozícióban.
- Az eszköz egészen biztos, hogy a fejlesztési részlegben van? - érdeklődöm a szóban és majdnem közkézen forgó egység hollétét illetően, amire a férfi csak megszeppenve biccent egy aprót.
- Az együttműködésünk értelmében, feloldja a céltárgy védelmének zárolását és rendelkezésünkre bocsájtja. Mást nem tesz. - vázolom és nyomatékosítom azt, amit előzetesen már megbeszéltünk, hiszen csak így kerülhet a birtokunkba az eladásra szánt fejlesztése.
Sajnos azonban nem tölt el túlzott örömmel, hogy a sereg speciális egységének uniformisát láttam a Foster által mutatott felvételeken, ami még a jelenlegitől is jobban megnehezítheti az éjjeli missziónk sikerét.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Klubom
Hajóállomás R8xXJ2P

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 27, 2020 8:17 am
Következő oldal




M & M`s



*Megharcolok a Dokival, neki sajnálatos módon nem úgy történnek a dolgok ahogyan eltervezte, biztosan kap tőlem pár rúgást és karmolást, sőt talán még egy öklös is becsúszhat, az már más kérdés, hogy mennyire érzi meg. De! A szándék a fontos, és nem hagyom magam, így viszont elég mókásnak tűnhet a végkimenetel, két roppant nagy kezében elveszni látszó vállaimnál tartva lógat le a székre. Aztán tolakodik be az arcomba, személyes terembe Mills a kérdéseivel. Tényleg nem unja még? *
-Fegyveres katonák elől. *Rájöhetett volna már, hogy nekem minden katona ugyanolyan, főleg ha fegyver van a kezükbe, ha meg lőnek is rám, arra nézek amerre menekülök és nem állok le személyleírást eszkábálni. *
-Magának vannak bajos dolgai, nekem csak ügyesek lennének ha hagyna végre. Ppppffff! *Puffantom felé, a pda-s üzenetet vészhozóra rá sem pillantok igazán, levegőnek nézem. A harc folytatódik a Doki és köztem, bár nem annak indul. Elcsípem Mills utasítást osztó pillantását, ezért minden szót megelőzve állok fel a székről, a Dokinak csak annyit kell tennie, hogy mögöttem lépked és szerencsére egy ujjal sem ér hozzám. Erre vártam, jó fiú, szót fogad. Kilépve a fogdából még nem teszek semmit, hülye lennék az őrökkel teli részlegen bármibe is kezdeni, márpedig nem vagyok sültbolond.*
* Ám amint elhagyjuk a veszélyzónát, bevetek egy testcselt. Mint aki megbotlik valamiben, kissé előrehajolok, hogy a doki esetlegesen utánam kapó kezei ne érhessenek el és mivel alapból sokkal alacsonyabb vagyok nála, elég bajos lehet neki annál is lejjebb lendítenie a karját. Ha bejön a cselem, el tudok hussanni tőlük ellenkező irányba egy másik folyosóra. Hogy mikor és hogyan kap el, már más kérdés, valószínűleg a karja alatt végzem csomagként. Vergődöm nem keveset, de a doki ha sikerült elkapnia, szorosan tart. A hangárba belépés előtt azonban nemes egyszerűséggel ráfogok a golyóira, nem vagyok szemérmes, jó erősen rászorítok. Ezek után számítok némi harcra kettőnk között, valószínűleg megtépázott külsővel, de büszke lélekkel kerülök a siklóba, nem válogatott szitkokkal fűszerezve megérkezésemet. Ami kiakaszt, az mégsem a vesztett harc, hanem Parker jelenléte, de legalább már le van kötve…bár én a száját is megbilincseltem volna. *
-Óbasszameg! *Hasonlóképp üdvözlöm egy szóba sűrítve érzelmeimet. *
-De káááár! Inkább bántsanak. *De nem hagyom magam. Engem nem félemlít meg a Doki „nagysága” többet ésszel, mint erővel. Bár eddig az erő veri az észt. Mills leveszi Parker hangját, és újra kezdi a faggatásomat.*
-Fekete. *Vakkantom a választ nem könnyítve meg a dolgát. A fene sem akar lemenni oda, ahonnan egy ládába zárva sikerült csak elmenekülnie. Az ülésbe is nagy nehézségek árán lehet csak becsatolni és a Doki jobban teszi ha még a nagy lapát kezeit is rám teszi, nehogy megpattanjak. Persze felszállás után már mindegy. Megint az orrom elé kerül a pda, unott sóhajjal bökök rá az egyik képre, azonosítva az egyenruhát, s feltételezéseim szerint Mills nem lesz elragadtatva. Ezek után mély, sértett hallgatásba burkolózom és csak az alkalomra várok, hogy a Perdára lépve elslisszolhassak. *










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills
Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 20, 2020 7:14 pm
Következő oldal
A Mills felségterületeként aposztrofálható Fogda utáni folyosórészek egy valamire való egérúthajhásznak maga a megtestesült mennyország, hiszen kesze-kusza sodrása könnyű kerékoldásra ad lehetőséget, azonban a jelenlegi helyzet komolyságának megfelelően, csak az az útvonal van nyitva, mely a siklóhoz vezet. Kár a gőzért, de a vöröslő panelfények könnyen és gyorsan le kell lombozzák a szabadság ízére vágyakozó Raven-t: innen nem lesz egyszerű meglógni. Még akkor sem, ha Dr. Jones-sal szemben egyenesen a vezércselt veti be egy orra botlás imitálásával. A megtréfálandó, nagydarab fickó látott már egyet s mást szolgálati ideje során és azzal is tisztában van, hogy jobb nem keresztbe húzni a fizika erőteljes törvényeit, ennek megfelelően, ha valami megindul, nem gátat szabni neki. Így van ezzel a botladozós üggyel is, melyhez esze ágában sincs segítő kezet nyújtani, inkább türelemmel kivárja, hogy mi lesz a mutatvány vége. Az átlátható manőver után csak ciccent egyet és a menekülő planetológus után kap, akit annak rendje és módja szerint egy fél pillanattal később már a hóna alá is csap.
Mivel teljes mértékben megbízok a csapatom tagjainak rátermettségében, szinte fel sem tűnik a bolondéria, amit a fogvatartottunk rendez.
- Ne nehezítse meg a dolgát Mrs. Moor. - vetem oda a sétánkat nem megszakítva, mikor némiképp megnyugszanak körülöttünk a kedélyek és a nő cipeltetni kezdi magát.
Pár pillanattal később Dr. Jones-t leveri a víz, amit megérdemel, ugyanis óvatlan volt és a korábban randalírozó nőszemély rendkívül szemérmetlen módon, de abszolút sikeresen egy tökéletes, alsó madárfogást hajt végre rajta, ami nem ütésben, hanem egy kellemetlen csavarásban manifesztálódik. Szó se róla, férfiasan tűri a mogyoróbögyörőzést, bár szemei kis híján összeakadnak a fájdalomtól, ámde lehet pontosan ez az a pont mikor megfogan agya legmélyén a gondolat, miszerint jobban teszi, ha mihamarabb feleségül veszi ezt a tűzről pattant menyecskét.
- Akkor hát induljunk! - zárom be személyesen a rámpát, de kissé meglepődök, mikor a gerlepár felé fordulva meglátom a privát násztáncukat, amit szemmel láthatóan Raven jobban bír.
- Talán valami gond van, Dr. Jones? - érdeklődök színtelen hanggal, amire csak egy határozatlan fejrázást láttat a hegyomlás fickó.
- Ez kész őrület, hiába mondtam, hogy asztmás vagyok és fulladok, ez a két... - vázolja problémáját Parker miközben végigméri az őrzőit. - ...nagyra nőtt úriember tudomást sem vesz erről. Mi van, ha itt halok meg? Akkor mégis mi lesz? Ki lesz ezért a felelős, huh? - ha harminc kiloval több izom lenne rajta és kb. két fejjel magasabb lenne, még egy "tökfej" szócskát a mondata végére szúrna, így viszont csak marad a visszafogott pillogása.
- Értem. - nyugtázom a nő egyszavas válaszát és egy lemondó sóhajt hallatok, ami nem hordoz magával semmi jót, csak egy hosszú éjszakát és egy annál is fáradtabb hajnalt.

Az érkezés után azonban a nem várt jelenlévők újból felpörgetnek, akikkel már „alig” várom a találkozást a hangárban. A siklót a pilótákkal és a fegyveresekkel magunk mögött hagyjuk, elvégre nincs mitől tartanunk, védett objektumban vagyunk és a hadsereg támogatását élvezzük. Innen lehetetlen küldetésnek tartom, hogy a foglyaink megszökjenek, de a nagy tér miatt még az elrejtőzésük is erősen megkérdőjelezhető.
- Dr. Jones, kérem intézkedjen a vezetőről! - szakzsargon, amire a kolléga már biccent is és mielőtt Raven kettőt gondolhatna, jobbján már kattan is a bilincs, melynek végéről egy vezetőszár követhető vissza egészen a doki csuklójáig.
- Csak szeretnénk magunk melletÍt tudni, Mrs. Moor, de ugye nincs harag? - egy futó félmosoly után már a felénk közeledő négyes fogat felé sandítok.
- Nyugalom, doki, mintha mi sem történ volna... - nyugtatom a közelemben sétáló nagyembert, akinek a bögyében van az egész velünk szemben álló slepp.
- Ááá, Mills Százados... micsoda meglepetés, hogy itt látom, és ez a díszes társaság, csak nem a csapata? Ó az nem lehet, a kishölgyön vezető van... na, de akkor mégis mit keres idelent, mikor a szolgálati megbízás szerint csak odafent ténykedhet? - nem elég, hogy a képe tenyérbe mászó, még a szövegelése sem valami barátságos.
- Ramsey Százados, a meglepettség kölcsönös, mert valójában nem értem, hogy mégis hogyan tud mindig ott és pontosan akkor felbukkanni, ahol épp egy olyan ügy van folyamatban, amiről rajtam kívül senki sem tudhat. - villantok egy díszvigyort, melyre egy hasonló a válasz, a levegő pedig szikrázni kezd körülöttünk, mire pillantása Raven-re vándorol és közelebb is lép hozzá.

- Mégis mit véthetett egy ilyen tünemény, hogy így módon kell vezetni? - Hunter még így élete utolsó harmadában is nagy nőcsábász hírében áll, aki nem rejti véka alá szándékait, ennek rendje és módja szerint pedig a puszta nézésével már le is vetkőztette a kiszolgáltatott helyzetben álldogáló nőt. Dr. Jones az, aki először mozdul és óvón maga mögé tereli a lányt, bár feltehetően Raven szája ostorként fog eljárni a kivénhedt Casanova zavarba ejtő pillantását látva.
- Ohohóó, Jones - Ramsey elvigyorodik, mikor látja védelmező mozdulatot - mondja fiam, kiheverte már a legutóbbi találkozás fájdalmait? - neveti el magát, ami után a csapata is rázendít egy kis kárörvendő röhögésre.
- ...na és az állkapocs implantja hogy szuperál Cross Tizedes, tud már pépesen kívül mást is fogyasztani? - kérdezem a jóízű kacagása közben a legcsillogóbb hatású fogsorral felszerelt katonától, aki hirtelen komorul el, mikor eszébe ötlik a doki vasöklével történt találkozás fája rémképe.
- Maga, ha jól sejtem Parker, ugye? - Ramsey tökéletesen tudja ki ez a félénk fazon a bal oldalamon - aki jelen pillanatban a Dominium első számú terroristái között van számon tartva és természetesen csak így vezető nélkül flangál Mills Százados mellett... - fricskázik egy újabbat, de igyekszek nem felülni a provokálásnak és próbálok a mellébeszélés helyett inkább az elvégzendő feladatra koncentrálni.
- Igazán jó lenne még csevegni egy keveset, de nekünk dolgunk is akad, ezért uram, ha megbocsátanak... - biccentek Hunter-nek, aki magasra emeli a mutatóujját, mint aki szólni szeretne, de hirtelen csak a hangtalanul érkező páncélozott jármű irányába mutat.
- Úgy hiszem, mi egy helyre tartunk, Mr. Parker fejlesztési részlegére. - egy kedélyes mosollyal közli a tényállást, ami több szempontból is aggályos, de azt hiszem ezen az éjszakán lesznek még meglepetések.
- Szálljanak be a járműbe! - adom ki az utasítást, mert rendkívüli módon érdekelni kezd, hogy mi vár ránk a színfalak mögött.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Klubom
Hajóállomás R8xXJ2P

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 22, 2020 6:11 pm
Következő oldal




M & M`s



*Szabaduló számom nem jött be tökéletesen, persze gondoltam, hogy el leszek kapva, ha nem Dr. Jones által, akkor más csíp el. A végeredmény ugyanaz, épp csak így Mr. Csontkováccsal szemben van jogom bosszúval élni. Megvárva, hogy nyugodjanak a kedélyek és nem gyanakodjon, „csak” picit később, épp mielőtt belépne velem a hangárba, markolom meg férfiasságának érzékeny részét és töröm össze a nem csonthéjas gyümölcsöket. Érzem ahogy összerándul alattam a teste nem éppen az élvezettől fűtötten és ugyan Mills nem, de én hallom azt a nagyon halk, de elégtétellel eltöltő szűkölést.*
-Csontkovács mi? Én meg a Diótörő. *Kísérteties kacajt hallatok, már-már eufórikus állapotba kerülnék, ha…nem lenne nálam sokkal erősebb és vágna bele a hajó ülésébe. Megpróbáltatásaim Parker jelenlétével folytatódnak. Sajnálatos módon, nekem külön évezet, hogy mindez Dr. Jones-on csapódik le.*
-Akadt némi altáji problémája. Kikezelhetné Mills. *Hörrenek a százados felé, majd figyelmem a megint sipítozó Parker felé fordul. Csak Rápillantok, eszelős tekintetem egészen a veséjéig szúr. Külön jó, hogy Dr. Jones-szal folytatott harcom közben némileg összekócolódott a hajam amit nem igyekszem öt ujjal sem kifésülni, elég őrült látványt nyújthatok. Parker befogja a száját és úgy is marad. Azután kerül elém Mills pda-ja és rábiccentek a felismerésre kerülő egyenruhára. A lemondó sóhajra csak vigyorgok és bólogatok. Én megmondtam, hogy nem fog örülni neki.
Miután a hajó elindult, már nem tehetek semmit, nem szándékozom az űrbe kiszökni, inkább a lehető legkényelmesebben elhelyezkedem és tekintetemet Dr. Jones szemeibe mélyesztem. Farkasszemet nézek vele amíg bírja, aztán elmosolyodom és újra kezdem. Lehet, hogy a csendet élvezik, ám ez csupán a vihar előtti. Kiszállás után arra számítok, hogy a doki megint a vállára kap, de szökési kísérletemet már másképp akadályozzák. *
-Most komolyan? Ennyire félnek tőlem, vagy mi? *Emelem fel a kezem a bilinccsel és rajta lógó szárral együtt. *
-Baszki, ez azért már sértő, hogy ennyire nem tartanak, hogy ebből nem szabadulok ki….neeem, persze, hogy nincs harag, alkalomadtán majd bokán rúgom, de ugye nem lesz harag? *Teszem fel én is a kérdést, és közben biztos ami biztos, tekerek egyet a csuklómon és ráfogok a szárra, ne törékeny csontjaimat rángassa a benga állat. A fogadóbizottságnak Mills nem igazán örül, mondhatnám azt is, hogy nem ugrott ki a gatyájából a nagy boldogságtól, a szószóló pasi ábrázatét elnézve, nem is csodálom. Mintha gén korában beleesett volna Jenkins egyik petricsészéjébe, amiben egy mesebeli horrorháborúba akart szörnyeket kotyvasztani, csak finomabban, stílusosabban, mint Svensson. *
-Hazudik, nem is lepődött meg! *Vágok közbe, bár nem túl hangosan, de mindenki hallhatja. Amikor rám csodálkozik, színpadiasan az arcomhoz kapom a kezem, eltátom a számat, a döbbent kifejezést igen hangsúlyozom. A pantomimem éppoly gyilkos, mint a szavaim szoktak lenni. *
-Nahát, mert egy kis pióca. *Toldom meg Mills válaszát, és a vágott vigyorúra vetem a százkarátosomat, de a következő pillanatban szabad kezem mutatóujját jelzésértékűen a torkomra dugom. A kérdésre előlépek, dr. Jones így egy lélegzetvételnyi idővel lemarad, ami pont elég ahhoz, hogy a hozzám közelebb lépő, tenyérbemászó képű Ramsey százados két lába közé rúgjak alulról felfelé, kellő értékű lendülettel és erővel. Még ha nem is sikerül úgy megríkatnom mint a Dokit, már az is elégtétel, hogy megpróbáltam válaszolni a kérdésére.*
-Találgasson lepényképű! *Ha pedig még el is találtam…*
-Maga mikor heveri ki? *Persze ha csak a levegőt találtam el, akkor ez a mondat nem hagyja el a számat, de semmivel sem rosszabb a kedvem, ami a jelen viharos lelkiállapotomat tekintve még jó hír is. Nekik. Parker láthatóan azon van, hogy valahogy visszatartsa a nadrágba ürítést, nem világosítom fel Ramsey-t arról, hogy Parker addig örül, amíg a közelünkben van. Sajnálatos módon Ramsey nem akar a francba menni, szemet forgatok a hosszú esténkre. *
-Óbasszameg! Szar került a levesbe, pedig már így is szar volt. *Millsre nézek, csak annyiban különbözik Denisovtól, hogy a szuperkatonát kedvelem, különben mindkettő eszement. *
-Most tényleg hagyja, hogy velünk jöjjenek? Önként a fejét a hurokba, remek! Csak az enyémet hadd döntsem el én, oké? Megválaszoltam a kérdéseit, rábólintottam az egyenruhára, itt van Parker, mindenkinek ő kell, én akár haza is mehetnék a pihe-puha ágyikómba, egy flaska Búfelejtővel, amit átkeresztelek Millsfelejtőre, ha sikerül végre annyit innom, hogy magát kiverjem a fejemből!!! De neeem…hé ne rángasson maga daráltdió! *Úgy a monológom közepén már felemelem a hangomat jócskán, mire a dokihoz érek, már kiabálok! S ez talán így is marad még a kocsiban is. Vagy énekelni fogok, még nem tudom.*










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills
Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 28, 2021 10:23 pm
Következő oldal
Nem magától félünk, Mrs. Moor, hanem inkább magát féltjük... - vetem oda röpke rámpasétánk kezdetekor a nőnek, mert bár potenciális terrorista, valahogy mégis azt érzem vele kapcsolatban, hogy ő ennek az egész zűrzavarnak csupán csak az áldozata, és ha elengedem a kezét, egy szemvillanás alatt válhat járulékos veszteséggé.
Az efféle ártalmak viszont nem csak az ő, hanem az én egészségemre is hatással vannak, ugyanis túl sok kérdést és papírmunkát hagynak maguk után. A megválaszolatlan kérdéseket elvből, a papírmunkát, -még, ha digitálisról is van szó-, meg szárazságából adódóan nem csípem. Szóval ennek tükrében mindkettőnk érdeke, hogy lehetőleg addig életben maradjon, míg lezárjuk ezt az ügyet.
- Mmmm... bírom a pattogós muhhhfffóóóhhh... - Dr. Jones lemarad egy ütemmel, ami öreg hiba, de abból fakad, hogy nem számol azzal a lehetőséggel, hogy Raven szembeszáll Ramsey-vel… és nem csak verbálisan.
Mielőtt Casanova Százados túlságosan beleélhetné magát egy dominiumi pásztoróra lehetőségébe, a planetológus kisasszony egy kifinomult bokalendítéssel gondoskodik róla, hogy Hunter vénségére megtanuljon végre tisztelettel szólni a nőkhöz. A tiszt némileg összegörnyed, mire Jones egy határozott mozdulattal rántja hátra a vezetőszáron rugdosódó nőt. Ramsey pribékjeinek sem kell több: fegyvert rántanak és a mordályokat a nem régiben érkezett kis csapat tagjaira fogják.
- Hé-hé, nyugodjanak meg, Uraim! - próbálom csitítani a stílusosan szólva: tökön rúgott feszültségek között az elszabadulni látszó indulatokat, mire a sértett fél összekapja magát és felemelt karja jelzi emberei számára, hogy nem itt és most lesz a vérfürdő.
- Meg kell hagyni, szép rúgás volt. - a mélyrúgás fájdalmainak utózöngéi közepette ismeri el az óvatlanságát maximálisan kihasználó lány tettrekészségét, ami mellé egy kacsintást is küld némi kaján vigyorba csomagolva azt.
- Mi még találkozunk, csibém! - akik ismerik a Századost, azok nagyon jól tudják, hogy ő az a fajta ember, aki nem felejt, főleg, ha a jövőben egy korábbi engedetlenséget kell megtorolni.

- Elnézve a tűzerőt, inkább azt mondanám, hogy mi megyünk velük... de igazság szerint még ennek is örülhet, mert, ha valamelyik félkegyelműnek hamarabb szakad el a cérnája, minthogy Ramsey összekapja magát, már csak múlt időben beszélnének rólunk. Szóval tegyen meg egy szívességet és, ha a közeljövőben rúgkapálni szottyanna kedve, fogja vissza magát. - ha a földre esett Dr. Jones erőteljes visszarántását követően, nem segítem fel, sokkal inkább szemeim villámszórásával, ültő vagy álltóhelyében próbálom egyszer s mindenkorra agyoncsapni.
- Ha ő mehet, én is vele tartanék... - még nem fejeztem be a fejmosást, de Parker szavai megakasztják gondolataimat, mire lassan felé fordulok és szigorú tekintettel mérem néhány szótlan másodperc erejéig.
- Jójó... akkor én... most azt hiszem beszállok ebbe járműbe... igen... remek. - elnézve némán láttatott gyilkos pillantásomat, Parker csak bólogat párat és már el is foglalja helyét a rendelkezésünkre álló kocsiban.
- Igyekezzen, Mrs. Moor! - fordulok el a nőtől, majd egy Jones-ra vetett keresetlen szemkontaktus után én magam is beszállok.

A pár perces út alatt Raven, Dr. Jones és közöttem ücsörög, nehogy elcsábítsa valamiféle rosszaság. Utazás közben ugyan egy szót sem szólunk egymáshoz, viszont a fickók ujjai minduntalan a ravaszon táncolnak, ami finoman szólva sem tölt el végtelen nyugalommal, sőt csak tovább növelik aggályaimat ezzel a rejtélyes üggyel kapcsolatban. Mi a francos francot keresnek itt a sereg hiénái, a könnyűelismerésekre hajtó vezetőjükkel az élen, akit a rossz nyelvek szerint nem kell sokáig győzködni arról, hogy bizonyos esetekben nézzen félre és hagyja a dolgokat a természetellenes medrükben csordogálni.
Miután a katonai szárny egyik hangárjellegű csarnokában kikászálódunk a járműből, Ramsey tenyérbe mászó képe mellett egy monumentális alkotás fogad minket. Méreteiből kiindulva egy óriástitánnak mondanám, de nem vagyok túl jó a gépek elnevezésében, szóval hagyom, hogy magával ragadjanak a szerkezet roppant méretei, mely mellett mi emberek egyértelműen eltörpülünk.
- Csak maga után, Parker... - A Százados sosem világosan kiolvasható mímelt vagy valódi vigyorával egyetemben mutatja a fegyverfejlesztő számára az általa nagyon is jól ismert utat a műveleti asztaláig, ahol a szóban forgó, feketepiacra gondolt egységet is rejtegeti.
A műhelye egy különálló helyiség a robosztus hangáron belül, melyet bizonyos tekintetben egy futurisztikus sufniként is körbe lehetne írni a maga, laikus szemnek kesze-kusza összevisszasága miatt.
- ...ez lenne az... - némi keresgélés és pakolászás után előkerül, amiért most mindenki megjelent ezen a korai órán.
- Ugye mondanom sem kell, Mr. Parker, hogy mi van abban az esetben, ha véletlenül nem adná ide a rendelkezésre álló összes fejegységet. - amilyen kedélyes, olyan jeges is egyben a katona hangja, mire Parker csak megrémülve bólogat párat.
- Akkor, ezzel meg is volnánk. - pillant először rám, majd végigfuttatja tekintetét egy pillanat erejéig a bent lévőkön.
- Kérem, bocsássák meg nekem, de kezemben az ügymenet legfontosabb elemével nem érek rá visszafurikázni magukkal a siklójukhoz. - miután belső zsebébe helyezi az eladásra szánt eszközt már sarkon is fordul és miközben emberei utat nyitnak maguk között felettesüknek, Ramsey az ajtóban visszafordul Mills csapata felé.
- Fogadja meg baráti tanácsomat és vegyen egy mély lélegzetet Mills, majd engedje el ezt az ügyet... az egész nem ér annyit. - hamiskás vigyora beleég a retinámba, tehetetlenségem miatt fel tudnék robbanni, majd mikor az utolsó katona is elhagyja a helyet, a fejlesztő felé fordulok.
- Mr. Parker, esetleg van még valami, amiről tudnom kellene? - érdeklődök nem túl kedélyes ábrázattal, mire a válasz azonnal érkezik.
- Nem, nincs... becsszó, hogy nincs... ne nézzen így rám, tényleg nincsen, csak csak, az, amit odaadtam. Ennyi.  - kezdi kapkodni a levegőt, mire leintem, mielőtt tényleg rohamot kapna.
Mielőtt azonban feltehetném a soron következő kérdésemet, hirtelen a hangárban lévő világítás lekapcsolódik és helyette a vészprotokoll szerinti borostyán sárga villódzás lép üzembe. A hangszórókból egy gépi hang ismerteti, hogy illetéktelen behatolás miatt az V. szintű eljárás aktivizálódik.
- Mi az az V. szintű protokoll, Parker? - kérdezem a fickót, szavaimban némi nyugtalansággal.
- Az gáz, az nagyon nagy gáz... ó a francba... - lép oda az egyik gépéhez, majd a másik teljesen fekete kijelzőjű masinához, de úgy fest mind csütörtököt mondanak a leállásnak köszönhetően az ajtóval együtt, mely ugyancsak nem nyílik.
- A... az V. szintű védelmi protokoll a legmagasabb eljárási rend ebben a szárnyban, ami azt jelenti, hogy, hogy a rendszer elszipkázza a levegőt a hangár összes részéből... innen is. - rémült pillantását körbejáratja a szorult helyzetben lévő kis csapaton.
- ...ahh, meg fogunk halni. - vonja le mindebből a legkönnyebb következtetést és a maga részéről már fel is adná a küzdelmet, főleg mikor egy sziszegő hang jelzi a valamirevaló levegő jelenlétének aktív fogyását.
- Szedje össze magát Parker... - próbálok némi lelket önteni a férfiba, mert az ő kezében van megmenekülésünk esélye.
- Ez az óriás szerkezet működik odakint? - kérdezem, miközben a golyó és robbanás álló ablakon keresztül kémlelek ki a hangár közepén ácsorgó, felállványozott szupertitánt figyelve.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Klubom
Hajóállomás R8xXJ2P

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 30, 2021 6:39 pm
Következő oldal




M & M`s



-Hát engem nem kell féltenie, tudok magamra vigyázni, de csak akkor, ha nem rángatnak madzagon. *Emelem fel újból a kezem és lengetem meg a zsinórt, ami Dr. Jones kezénél elakad. Nem bírom én ezt a kontrollt, és míg meg nem jelenik a fogadó bizottság, a bilincset nézem és azon agyalok, hogyan tudnám kinyitni. Sajna a pda-m még mindig nem kaptam vissza és minden mást is elvettek tőlem. Borzasztó ennyire fegyvertelennek lenni, de az eszemet legalább meghagyták, az is több mint a semmi. Mind e miatt érthető, hogy topon vagyok a frusztráltságban, ami nem csak verbálisan nyilvánul meg. Az alapjáraton tenyérbemászó képű pasi szövege tettekre sarkall, ez a nap már csak ilyen, el is nevezem magamban Diótörő napnak, de ezt már Dr. Jones háta mögött tehetem. Csak kicsit jajdulok fel attól ahogyan maga mögé ránt és a bilincs felsérti a bőrömet csuklóm kiálló csontján. A Csontkovácson azonban nem verem le, mert épp elég neki, hogy helyettem is szembe kell néznie a fegyvercsövekkel. Milyen jó is, hogy ekkora bazi nagy háta van, teljességgel eltakar, én meg nem vagyok rest egészen rágyógyulni a hátára, ebből a fedezékből kukkantok ki a dicséretre és ha lehet, még tovább szítom a feszültséget egy százkarátos vigyorral.*
-Köszönöm, igyekeztem mindent beleadni. *A nekem küldött kacsintásra szabad kezem mutatóujját dugom le a torkomon jelzésértékkel.*
-Sohanapján szarházikám! *Ezek után jogosan vonom kérdőre Mills-t, hogy mégis mi a fenének megyünk együtt, ha már titkosan vagyunk itt, másrészt én már nem is kellek ide, csak rángatnak ezen a szaron és nincs nálam a pda-m, ami még elkeserítő, hogy a sok bonyodalom és stressz utáni italomat sem tudtam meginni. *
-Tegyen meg egy szívességet, vegye le rólam ezt a szart, és újratárgyalhatjuk a jelenlétem jogosságát. Másrészt megérdemelte. Harmadszor, maga kérte ide a kocsikat nem? Akkor ők jönnek velünk. Negyedszer….*Parker közbeszól, én meg ránézve bólintok egy nagyot.*
-Igaza van, menjünk mind a francba innen. *Mills Parkerre néz, bár nem látom, de a beszari kocka reakciójából és szavaiból megítélve, nagyon csúnyán nézhet rá. *
-Jóvanmár! Ne noszogasson. Csak tudnám én miért vagyok itt, maradhattam volna a Dominiumon is, bezárkóztam volna a kis kabinomba, jó távol ezektől a….ezektől…*S mutatok két kézzel Törtmogyoróra, mintha egy asztalon lenne feltálalva valami nagyon rusnya különlegességként. *
-…baszki Mills most nagyon kihúzta nálam a CQL-t. *Kelletlenül, meg mert Dr. Jones irtóra meggyőző tud lenni, beszállok én is, a két pasi közrefog. *
-Ott vagyunk már?...Ott vagyunk már? …És most? Már ott vagyunk? *Pár perces út, de azt végigkérdezem, pimaszul a ránk fegyvert fogó katonákkal szemezve, vagy a sisak plexivel, oly mindegy, én tudom, hogy látnak. Megérkezve sem tudom befogni a számat, annál is inkább, mert a roppant méretű titán, mondhatni felizgat…persze csak a fantáziámat.*
-Húúúú baszki! És még mondják, hogy nem a méret a lényeg! Kipróbálhatom? Hol kell belemászni? Vezethetem? *Nézek mint újszülött a szülőorvosra, jóllehet nincsenek tapasztalataim, de így képzelem el. Menet közben viszont igyekszem Dr. Joneshoz dörgölőzni, mintha csak véletlen lenne, egyszer még a fenekét is megsimizem a száras kezemmel, míg a másikkal próbálok a zsebeibe nyúlni, keresem a bilincsnyitót, vagy legalább arról a rohadt pórázról lekapcsolhatnám magam. Kész szerencse, hogy csak az egyik kezemen van és nem kötötték össze a kettőt. Azon viszont elámulok, hogy Parker egy asztal fiókból húzza elő a mindenki által keresett egységet. Nem, tuti nincs annyi esze, hogy valami szart adjon az igazi helyett, ami megszólalásig hasonlít az eredetire. Ramsey kérdéséből ítélve fogalma sincs, hogy nézhet ki az amiért ideráncigált mindenkit, én biztos kiszúrtam volna a szemeit valami gagyival. Mikor elmennek, és még nincs meg a „kulcs” a bilincshez, Dr. Jones orra alá dugom a kezemet, ha meg van akkor meg azért, mert sikerült kiszabadulnom, de közben Parkerre nézek, majd Millsre felváltva és szavaimat is ekképp intézem hozzájuk. *
-Ugye Parker nem volt annyi esze, hogy valamilyen használhatatlan darabot adjon Ramsey-nek? Maga meg körbenézhetne a háza táján, valaki nagyon csúnyán beköpte, ha ez a barom mindig ott bukkan fel ahol ténykedni akar. VALAKI SZEDJE MÁR LE RÓLAM EZT A SZART! *A vége pedig kívánságműsor, amennyiben még mindig rajtam lenne a bilincs, még ha szár nélkül is, de az utolsó szavak már a sötétbe és az abból vészvilágításba kapcsoló fények játékának közepében hangzanak fel. Parker pánikrohamot kap, miközben dadogva közli mi fog történni. Én is pánikolni kezdek, a pánik az jó. Mást nagy eséllyel leblokkolja, de engem motivál, főleg ha az életemről van szó. Millsre nézek.*
-Magánál van a pda-m? *Húzom magammal Dr. Jones-t az ajtóhoz, és megnézem a falipanelt. Se pda, se bicska…most tudnék cifrát mondani. *
-A titánnal akar ajtót bontani? Mindenki nem fér bele, ha esetleg arra gondol, hogy saját oxigén ellátása van. Ki kell nyitni az ajtót. Parker mije van? Valami bicska, esetleg egy dugi pda, kódfeltörő egység, egy központi egység amin felül lehet írni a vészprotokollt? PARKER! Vegyen egy mély levegőt, figyeljen ide a két szép szemembe és gondolkodjon!










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills
Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 04, 2021 10:30 pm
Következő oldal
- Ha minden alkalommal csak egyetlen kreditet kaptam volna, mikor azt hallottam valakitől, hogy "tudok magamra vigyázni", már saját szigetem lenne a Perda-n. Szóval a válaszom: a madzag végén marad... - viszontválaszom végén biccentek egyet, mintha csak egy pontot biggyesztettem volna ezzel oda és bevárom a nem túl szívélyes fogadóbizottságot.
- Idefigyeljen, Mrs. Moor... - az életbiztosítás-mentes Parker szavak kiváltotta pillantásom előtt a még a földről épp csak feltápászkodó nőnek is tartogatok némi megjegyzést:
- ...ha lennék olyan botor és levenném magáról a bilincset, bele se merek gondolni, hogy mit tenne, mert így láncra verve is nekimegy annak, aki maga szerint "megérdemelte". - tény, hogy nekem sem tetszenek Ramsey megmozdulásai, és más körülmények között még meg is dicsértem volna Raven-t a töktelenítő rúgását látva, de ezt itt és most nem engedhetem meg magamnak.
A harmadik kiemelésére már nem reagálok, mert Parker közbeszól, melynek hatására egy szuszra főzöm el az összes megmaradt agyvizemet, de nem szólok olyat, aminek hallatán még Dr. Jones is meglepődne, pedig ő aztán már látott dühösnek.
- Nagyon sajnálom, de a körülmények áldozatává vált, Mrs. Moor. - felelem a nő elégedetlenség cunamiját hallgatva, majd nem csak a szavaimat zárom, hanem a jármű ajtaját is, amivel a célterület felé tartunk.
Utazás közben a negyedik „ott vagyunk már” környékén az egyik katona megemeli a kezében tartott fegyverét, mintha csak lőni készülne az ötödik nem kívánatos mantrát követően, mire a csontkovács megköszörüli a torkát és kicsit oldalra biccentve a fejét, kissé megrázza, hogy abból értsen az összes velünk szemben hamarosan agylobot kapó katona is.

- A titán irányítófülkéjébe tilos jogosítvány, D-14-es kancellári engedély és megfelelő gyakorlati tapasztalat nélkül tartózkodni, a... - ez az a pont, mikor úgy érzem, közbe kell vágnom, mert a fegyverfejlesztőnk kezd belemelegedni a szövegelésbe.
- ...Mr. Parker, attól tartok, Mrs. Moor kérdése szimplán költői volt. - szemeim villanása remélem egyértelművé teszi a fickó számára, hogy jó lenne, ha a lényeggel törődne és nem a magányosan álldogáló monstrumról fecsegne.
- De... de a kérdés... - emeli jobbját a leintett fickó Raven felé, mert hát ő tényleg meg akarta válaszolni, ha már ilyen érdeklődő volt a másik fél
- Mr. Parker! - mutatok Ramsey-re, aki szeretné, ha a fejlesztési osztály vezetője az élre állna és előbányászná az áhított egységet.
Mivel sokan úgy tartják, hogy a legjobban akkor van elrejtve valami, ha kellőképpen a szemünk előtt van, ezért kis túlzással valóban egy kódolatlan "fiókból" kerül elő az, amiért a rejtélyes katonai alakulat és a fekete piaci "vevő" is kis híján megölte őt az A-Team-mel együtt az otthonában, odalent a Városban.

- M... mégis mi a fenét kellett volna tennem, huh? Ez az ember egy, egy őrült. Látta a szemét? - kéri ki magának a dolgot, hiszen ő csak egyetlen jó megoldást látott: ezt.
Azonban meglátásom szerint Raven egész jól ráérzett, mert én is úgy vélem, hogy Ramsey olyan messze van a technikai szaktudástól, mint ide Elorak, de ennél az ipsénél sosem lehet tudni. Kiszámíthatatlan egy alak.
- Na és mi a helyzet magával, Mrs. Moor? - a kíséretünk távozását követően reagálok a vezetőszár végéről elhangzó meglátásra.
- Kettőnk közül magán van bilincs, könnyen lehet, hogy magának lehetne némi mondanivalója nekem, nem gondolja? Vagy a társának, hogy is hívják? Denisov. - közelebb sétálok hozzá, de még ütés és rúgás távolságon kívül megállok.
A karperec nyitókombinációja nálam van, szóval hiába kereste a férfinál, nem találhatott semmit, ezért szorongatja még mindig csuklóját a dominiumi fém.
Mintha csak Raven felkiáltására kapcsolt volna le a világítás, ám az ilyesféle misztikumban sosem hittem, ezért megőrzöm hidegvéremet és az ajtóhoz sietek, amiről a visszajelző vörös fény is eltűnt, a súlyos vas pedig makacsul ragaszkodik a mágneszárhoz.
- A hálózat belülről frankón feltörhetetlen, pontosan az efféle gázos szituk miatt, így ha van PDA, ha nincs, csak odakintről lehet kikapcsolni. Szóval ultra nagy gázban vagyunk. - ha Raven tudná, hogy a hálózatot Foster tervezte, talán nekilátna egy mezei PDA-val is, hogy letesztelje mit is bír, azonban ezen infó hiányában, hogy a fennmaradó perceket hasznosan töltsük el, meghozom a döntésemet.
- Mr. Parker, mennyi idő alatt lesz légmentes a hangár egésze? - egy körülbelüli idő is tökéletesen megteszi, míg egy szemvillantás alatt kinyitom a planetológus vezetőjét.
- N... nem tudom, talán két, legfeljebb három perc... de én már érzem, hogy alig, hogy alig kapok levegőt, szerintem azt asztmám az oka, tudják, ha feszült a helyzet mindig... - közbevágok, mielőtt két és fél perccel a vége előtt veszítjük el a megmenekülésünk egyik kulcsát.
- Nyugodjon meg és koncentráljon a kérdésemre. Vannak idebent maszkok a túléléshez? - kérdezem első körben ezt, majd mire nemleges fejrázást kapok, jöhet az újabb elgondolásom.
- Ott az a gép, a falba kötött neutralizáló, mondja csak, mekkora szellőzővel tervezték? Figyeljen rám, Mr. Parker! - mordulok rá, mikor sápadni látom a férfit.
- Szükségünk van magára, mert maga nélkül nem fog menni, ért engem? Nézzen a szemembe, Parker és válaszoljon. - rázom meg a két vállánál elkapva és ha kell addig remegtetem a csontjait, míg ki nem böki a választ.
- A... a, nem tudom pontosan, úgy ekkora... - mutatja kezeivel a méretet, ami több mint elég számomra, mert mondanom sem kell, hiszen Dr. Jones már ott is terem előtte és beveti a már-már emberfeletti fizikai erejét az ügyünk sikeréért.
A hegyomlás fickó brutális erejének a falhoz erősített szerkezet sem tud ellenállni és nyikorogva, füstölögve szakad ki a harmadik próbálkozás után a falból, ami után elénk tárul a rés, melyen a legvékonyabbnak kell kiférnie.
- Mrs. Moor, most maga jön. Nincs időnk a vitára. Másfél perce van és csupán egyetlen dobásunk... Másszon fel az állványzaton, egyenesen a titán pilótaállásába, pattanjon bele, és célozza meg vele az ajtót. Majd, ha ezt kilőtte, rögtön a hangár másik bejáratát vegye célba és ne kímélje. Most menjen, nincs sok időnk! - utasítom, bár nem a beosztottam, most mégis egy fontos küldetés miatt szegem meg a protokolláris eljárást a foglyokat illetően.
- Igen, ez ez egy jó ötlet lehet, a helyi hálózaton távolról meg tudom oldani az indítását, de ahhoz ott kell lennie valakinek az irányítótérben. - főnixként éled újjá hamvaiból Parker, aki máris keresni kezdi a PDA-t, amivel a kinti gépezetet lehet feléleszteni.
Közben másodpercről másodpercre kevesebb levegőnk van, de egyelőre elegendő ahhoz, hogy tiszta fejjel tudjunk cselekedni. Remélhetőleg Raven már odakint van, úton az éppen feléledt monstrum felé, melynek roppant méretei lenyűgözőek, ereje és fegyverzete szakértő kezekben közel legyőzhetetlenné teheti használóját. Viszont akár gyilkos fegyverré is válhat, ha a gépet nem megfelelő körültekintéssel kezelik.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Klubom
Hajóállomás R8xXJ2P

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Hétf. Ápr. 05, 2021 3:36 pm
Következő oldal




M & M`s



-Ha-ha-ha! Röhög a vakbelem! Hogy maga mennyire sziporkázik ma Mills! *Szemet forgatok a saját szigetes poénra, meg a végén a madzagosra is, ami nem poén. Csak a miheztartás végett rángatom meg a madzagot, ami olyan anyagból készült, hogy még elrágni sem tudom, ahhoz minimum titán fogak kellenének, fűrészesek. S bár Mills igyekszik a hangulatomat a mélypontra süllyeszteni, a burkolt dicséretre szélesen elmosolyodom, kihúzom magam.*
-Köszönöm! Ez irtó hízelgő! *S még kacsintok is egyet, kivillantva az összes fogamat. Azt nem mondom, hogy ha levenné rólam a bilincset, már itt sem lennék, egyébként sincs már itt helyem, nekik Parker kell, de persze attól félnek, hogy telekürtölöm a Várost a mocsadék akciójuk miatt. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy elégedetlenkedésemet ne nyilvánítsam ki, árad belőlem a szó, sajna feleslegesen, mint a legtöbbször. Mills a kocsiba ültet és már megyünk is. Igyekszem megkeseríteni azt a pár perces utat, amit a leszállóhelytől a célunkig megteszünk, Dr. Jones hathatós segítsége mellett. Nem mintha a rám szegezett fegyver a torkomra forrasztaná a szót, de azért kap tőlem egy ragyogó mosolyt mindannak ellenére amit velem művelt, és hát amit én műveltem vele. Megérdemli.
A titánt meglátva aztán orgazmus közeli állapotba kerülök. Hát nem egy XS az biztos és nem is csapatszállító. Szép, nagy játék és rögtön a magamévá is tenném, Parker azonban kifejti nekem az ideillő passzust, mire nyelvet öltök rá. Mills szól közbe, kénytelen vagyok helyesbíteni.*
-Nem költői volt, és nem Parker, engem nem igazán érdekel, hogy van-e jogosultságom hozzá vagy sem, egyetlen akadály áll a titán és köztem. Ez. *S emelem meg a kezem a bilinccsel és szárral, majd a szemöldökömet is jelentőségteljesen. Perkert ezek után úgy kell figyelmeztetni, hogy fogadjon szót Törtmogyorónak, és ebben a pillanatban még élt bennem a remény, hogy van annyi esze, nem az eredetit adja oda. Sajna nincs.*
-Láttam a szemét baszki, halvány lila fingja nem volt arról, hogy néz ki az amiért idejött. Jesszus baszki! Az ilyenektől mentsen meg az összes perdai Isten. Legalább egy kis időt nyerhettünk volna, de neeeem, maga odaadta neki azt amiért majdnem szétlőttek minket. Ilyenkor hogy ne kapjak agylobot?! *Míg Parkert kapom le mind a tíz körméről, Mills lép hozzám közelebb s mikor felé fordulok a hangjára, látom ám, hogy tisztes távolban állt meg tőlem, ezen nem tudok nem elvigyorodni. Szemtelenül persze. *
-Bilincs van rajtam és nem mer közelebb jönni? A bilincsnek pedig semmi köze nincs a mondanivalómhoz, és mondanivalóm sincs. Denisov, ja. Hát szépen belerondítottak a tutiba. Ramsey már akkor hoppon maradt volna, de maguknak muszáj volt szétlőni a fél várost. *Az egésznek Ramsey távozásával vége, de a bilincs, Mills remek meglátására még mindig rajtam van, éppen ezt nehezményezem amikor kihunynak a fények néhány másodpercre, aztán a vészjelzés beindul. Már indulok is, kelletlenül magam után húzva Dr. Jones-t az ajtóhoz, közben pda-ért kiáltok. *
-Parker! Ne legyen negatív. Gondoljon valami szépre, nincs olyan zár amit ne lehetne kinyitni bárhonnan. Csak adjanak egy pda-t! Meg lehet kerülni a hálózatot és azt elhitetni vele, hogy kívülről nyitjuk. *Az ajtónál állok és várok, kezemet előre nyújtva de Parker egyre inkább használhatatlan, Mills nem bír vele. Jó, hogy most mindannyian az ajtónál állunk és toporgunk.*
-Meg ne simogassa már! *Bököm közbe ingerülten, míg Mills Parkert rázogatja, de nem sokra megy. Tőlem egy csattanós pofont kap. Hiszti ellen mindig beválik. Azt nem tudom mi dolga van Millsnek a szellőzővel, jó eséllyel olyan szűk, hogy nem férünk ki rajta mind. Rákérdezni azonban nincs időm és alkalmam, a bilincs kioldódik és akkorát nézek az inkvizítorra…inspektorra, mint egy ébredőfélben lévő togita.*
-Mi tartott ennyi ideig? *Kiabálom vádlón egy pillantással Mills felé fordulva, de a Doki közben nekiesik a falhoz szerelt micsodának. Ez így megy háromszor, komolyan már nekem is fáj a látvány, de rájövök, hogy csak a felsértett csuklómról asszociáltam. A feltáruló szűk résbe nézek, még előre is hajolok picit és lassan kezd körvonalazódni a kép, amit Mills néhány lélegzetvételnyi idővel – nagyon kicsi lélegzet – megoszt velünk. Értem én mit akar, azt is, hogy nem sok időnk van, de!*
-Aha, most jó vagyok, mert kicsi vagyok. Pasik! Mindig szegény védtelen és gyenge nőt használják ki. * A lelkesedésemet, hogy beülhetek a titánba, mélyen elrejtem, csak belül ugrálok mint egy gyerek, kívülről szépen hangzatos szavakkal illetem a férfinépet, mielőtt megkapnám az első figyelmeztető pillantást. Nem akarom, hogy három ember halála száradjon a lelkemen, mert ezen a ponton már Ramsey kikerül a képből, elvégre nekem van lehetőségem megmenteni őket, és ha nem teszem, engem terhel a felelősség, kénytelen vagyok hát a pda-m nélkül, fizikailag megdolgoztatni magam, de ezért Mills sokkal fog nekem tartozni, már csak ezért is megéri megmenteni. Amint ezt helyre tettem magamban már igyekszem, bár jobban szerettem volna nyugodt körülmények között megismerkedni egy titánnal és nem szétlőni mindent, most gyorstalpalót kell végeznem. Van is szívdobogásom rendesen amikor felmászok rá és beülök a jelenlegi helyemre, rögtön Gardelnek érzem magam, azzal a különbséggel, hogy nekem van humorom és nem félek használni. Azonban humorral nem lehet elindítani a monstrumot és nem is olyan a műszerfala mint az XS-nek.*
-Ez haláli! Picinyem, most szót kell fogadnod nekem, különben Mills bácsi nem csak mérges lesz, hanem halott is. Szóval indulj el! MŰKÖDJ! *Azért nem vagyok teljesen analfabéta, mindent felkapcsolok amit érek, de nem egyszerre. Egymás után, hogy tudjam mi mire való, remélhetőleg nem fulladnak meg odabent míg kísérletezek. Csak lőni kell, ide meg oda. Gyerekjáték.*











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills
Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Szer. Ápr. 13, 2022 9:01 pm
Következő oldal
- Vannak nagy pillanataim... - Raven visszaszólására jó szokásomhoz híven most is rezzenéstelen bajusszal jegyzem meg, amit gondolok és bármennyire is kényelmetlen számára a vezetőszár használata, maradni fog.
A szemtelen kacsintását már szóra sem méltatom, csak összeszorítom a fogaimat, ami jól látható az arcizmaim játékán, és más felé fordítom a fejemet, mert nem vagyok hajlandó több időt pazarolni Mrs. Moor-ra.

Mielőtt Parker hápogna még valamit a titán vezethetőségi-engedélyéről, jó érzékkel veszi észre villámló pillantásomat, amivel a felesleges dumára nyíló száját figyelem és a lehető legjobb döntést hozza azzal, hogy csak a mutatóujját emeli fel és ennyit szól:
- Jó, befejezem, de tényleg... már be is fejeztem. - bólogat rendületlenül, mint aki tudomásul vette, hogy most jobb, ha spórol az energiával és végzi a feladatát, ha nem akar idő előtt távozni az élők sorából.
Na nem mintha én közvetlenül veszélyforrás volnék, előbb maga Ramsey az, aki szavak nélkül is képes az embereivel kinyíratni, aztán miután ez elmarad ott van folytatásként  a planetológus, aki nem rest kifejteni a véleményét, _meglátása szerint_ abszolút téves eljárásáról és az egység meggondolatlan átadásáról.
- Dr. Jones... - nem kellene, de lássa kivel van dolga, végighallgatom a dühkitérést és csak a mondata végén ejtem ki a férfi nevét a számon, aki tudja mit kell tennie és jókorát ránt a száron, hogy vegyen vissza a hepciáskodásból, mert kezdem elveszíteni a türelmemet.
A Parker-féle intermezzo és a kialakuló levegő krízis kettősének hatására gyorsan át kell értékelnem a helyzetünket és a lapok kiosztását, melynek az lesz a vége, hogy magam próbálom visszarázni Parker hirtelen tovaszállni készülő szellemét a testébe. Több dolog sem segíti a dolgomat, leginkább a fogoly közvetlen közelemben történő folytonos duruzsolása az, amit nehezen tudok elviselni. Épp szóvá tenném, hogy jobban járna mindenki, ha súlyba tenné a szinte öntudatra ébredt, be nem álló száját, mire elsuhan mellettem a még béklyóban tartott karja, ami végállomásként akkorát csattan a lassan transzba eső fickó arcán, hogy azt még a Városban is nagyeséllyel meghallják.
- Jááááúúúúúújjjjóó, jojojojóóó, értem, áhh... - a hirtelen mozdulat és a csattanós reakció okozta meglepődöttségtől mintha újból ép testben ép lélek térne vissza közénk a már majdnem elveszített falkatagunk, aki védekezőn emeli maga elé a kezét, nehogy kapjon még egy vékony sort a planetológustól.
- Változtak a dolgok. - nem eresztem bő lére a magyarázatot, még csak Mrs. Moor-re se pillantok, mert mondanom sem kell, hogy nincs ínyemre a rabosított szabadon engedése, de nincs más választásunk, ha túl akarjuk élni a következő öt percet.

- Éééss, indítás. - miután feszült figyelemmel kísértük végig a levegőszipolyozott indítóállásból a raveni-rohanás minden légszomjjal töltött pillanatát, Parker az, aki megtöri a csöndet és PDA-n keresztül működésbe hozza az éles helyzetben még garantáltan nem működtetett gépezetet.
Miután Raven játszi egyszerűséggel beköti magát a kezelőállásba az ismerkedős nyomogatása is eléri a célját, hiszen páratlanul egyedi módon, egyszerre élesíti a titánprototípus összes létező fegyverét. A letisztult küllemű kezelőszerveknek hála első blikkre úgy tűnhet, hogy akár egy laikus is mindennemű probléma nélkül az óriástitán urává és gondozójává tud válni, ám ez rendkívül csalóka, mivel egyáltalán nem biztos, hogy van. Az eddig izzító-állásban, türelmesen várakozó monstrum, Parker hálózati indítása nyomán erőre kap és a Szuper-titán megmozdul. Az irányítókarok innentől Raven rendelkezésére állnak, az irányítópult fölött egy kellemes, derengő-kék keret között információsokadalom látja el a botcsinálta titánpilótát mindenféle üzenettel. Többek között azzal is, hogy éppen melyik fegyverzet van élesítve.

Gurítás tíz oldalú kockával Raven első titánlövészeti próbálkozására:

Phoenix Mills carried out 1 launched of one Hajóállomás Kicsi10 (10 oldalú.) :
Hajóállomás 910

0-7: A pilótaállás mellett két oldalon különböző pusztítási mértékű robbanótestek várják a kilövés pillanatát, melyet a planetológus a korábbi kapcsolgatások hatására elő is idéz. A szempillantás fele elég ahhoz, hogy süvítő hangzavarral egyetemben induljanak meg a töltetek egyenesen fölfelé, csakhogy mielőtt ismeretlen röppályára állhatnának, belülről találkoznak a Hangár masszív, zárt tetejével, ami annak rendje és módja szerint darabokra is robban. Öröm az ürömben, hogy a szellőztetésre immáron nem lesz panasz, ami viszont nagyon nincs jól, hogy a vaskos fémszerkezet, ami eddig az egész építmény tetejét merevítette, a robbanás hatására megrogy és a tetővel együtt beomlik. Sajnos a gravitáció makacs dolog és mintha csak összeesküdtek volna a csapat ellen, még ez az erő is egyenesen a titán felé húzza a ferro-struktúrát. A kiterjedt szélessége miatt kitérni előle egy gyakorlatlan kezelőnek esélytelen, bele kell törődnie a sorsába, hogy az aláhulló egykori fémtetőnek nevezett, immáron fémhulladék annak minden szilánkjával kárt tehet benne.

Páros dobás (0,2,4,6): Szerencsés kimenetel, a KFH fejlesztőcsapata fellélegezhet, pontosabban a késői órának köszönhetően nyugodtan fordulhat a másik oldalára, mert a titán kisebb-nagyobb sérülésekkel ugyan, de megmenekül a megsemmisüléstől. A nagy pusztítást okozó roncsdarabok elkerülik, a fegyverzet ép marad, jöhet az ismétlés.

Páratlan dobás (1,3,5,7): Szerencsétlen kimenetel, Ravennek akaratán kívül, sikerül taccsra vágnia egy csilliókredites, titánprototípust, a fémtető szó szerint rászakad, felborítja és maga alá temeti a titánok atyját. A kezelőállás sértetlen, az eszközök működnek, Mrs. Moor a legnagyobb baja legfeljebb az ijedség lehet. A fennmaradó fegyverzet használatra készen áll, két felhasználható robbanótöltettel. Hirtelen sötét borul a kabinra, de ami a legrosszabb, hogy a bent lévők számára kevesebb, mint félpercnyi levegő áll a rendelkezésükre.  

8-9: Raven, mintha csak egész életében erre a pillanatra készült volna, olyan könnyedén mozgatja a megfelelő irányba a titán lőtornyát. Mills elégedetten csettinthet, hiszen a terve és a lány kiváló összhangban vannak egymással, amire előzetesen egész biztosan nem fogadott volna nagytételben. A megfelelő pillanatban a torony elsül, a lövedék pedig a bezárt fémajtóba csapódik, ami ahogyan kell, felszakítja azt az útból, úgy nagyjából kétszer akkora lyukat ütve a falba. A fulladásveszély, a füst és por elülése után teljesen elhárul, a kis csapat hála a precíz lövésnek, megmenekül.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Klubom
Hajóállomás R8xXJ2P

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Hétf. Ápr. 18, 2022 9:24 am
Következő oldal




M & M`s



-Csak sokat kell rájuk várni. *Egy nagy álmélkodós „Á” után töröm le Mills palástolt lelkesedését, amivel a bókomat fogadta. Lehet, hogy erre nem pont hasonlóval szolgálna nekem, de én annak veszem, sajnálatos módon még a kacsintásom sem elég ahhoz, hogy a bilincs lehulljon rólam. Nem bosszúból táncolok később az utolsó megmaradt idegszálán, bár megérdemelné. Sajnálatos módon a dolgok nem úgy alakulnak ahogyan elképzeltem, az is igaz, hogy már az elején el lett cseszve, Ramseyvel sem kellett volna találkoznunk, ami azt illeti, Mills-szel sem. Már régen a saját kis ágyikómban kellene szundikálnom. Egyszerűen muszáj kifakadnom azon a dilettantizmuson, amit Parker visz véghez, ehhez még hozzácsapom bónuszként azt amit Mills iránt érzek és ha tudnám, hogy abban a pillanatban még nem is igazán vagyunk szarban….Dr. Jones-ra megsemmisítő pillantást vetek amikor a vezetőszár megfeszül és megrángat. Csoda, hogy még nem karmoltam le Mills szakállát az arcáról. Parkerét viszont majdnem, ha lenne a tenyeremen reszelő, már a bőr sem lenne a képén. Mit nekem bilincs, bilincs végén Dr. Jones, akkorát csattan a kezem Parker arcán, hogy a szemei jojóznak. *
-Nnnna, azért mondom. Elveszi az ember lányának örömét és csodálatát, amikor itt van előtte egy igaz titán teljes valójában. A szar már beütött, mondhatni levegő után kapkodunk és nincs sok időnk arra, hogy ez szó szerint is megvalósuljon. Persze attól még méltatlankodom, amikor kiderül, megint rám van szükség. *
-Ha nem vette volna észre, gyorsabban változnak a dolgok. * Ezzel ott is hagyom a gondolataiba mélyedve az Inspectort és repülőrajttal indulok a titánhoz. Viszonylag gyorsan fel is kapaszkodom és elhelyezem magam az ülésben. *
-HÁT EZ KURVA JÓ! BASZKIIII! *Elámulok, de nincs sok időm élvezkedni, persze azt a néhány másodpercet ami rendelkezésemre áll, azért kihasználom. A titán belső tere, a műszerfal úgy világít, mint a promenád az Emlékek ünnepén. Akkor sikkantok fel először, amikor beindul alattam, mélyen bőg és kellemesen duruzsol, még a fenekemen is érzem és meg tudom érteni Gardelt amiért ezt élvezi. Miután mindent felkapcsoltam, rámarkolok az irányítókarokra és célra helyezkedem vele. Biztosra megyek, minden fegyvert beélesítek, mivel fogalmam sincs melyik lenne elég ahhoz, hogy kirobbantsam azt az ajtót, ami fogva tart minket. *
-Tic-tic-tic time bomb! JIPPIJJUUUUHÉÉÉÉJJJJJJ! *Ez még a robbanás előtt hangzik el, aztán csak a fülem cseng. Jobb helyzetben vagyok, mint odalent Millsék, kihagyom a füst és a por egy részét, s nem feledem mit mondott az Inspector. Máris fordítok a lőálláson, hogy a hangár másik ajtaját is kirobbantsam. Újabb örömkurjantás után lövök megint. Bánom is én, hogy cseng a fülem, táncba kezdek. Legalábbis megpróbálom a titánt úgy mozgatni, mintha táncolna. Szó se róla, kurva nehéz és nem is tudom ellenőrizni, hogy sikerült-e, de mozog az biztos. Kérdés, hogy egy ekkora monstrumnál mennyire jönnek ki a tánclépések. Ki se akarok belőle szállni, meglehetősen élvezem és ha már ilyen jó kedvem van, mert az eredményt azért látom, énekelni kezdek dobhártyaszaggatón, fals hangon, de jókedvűen.*











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills
Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 04, 2023 10:40 pm
Következő oldal
Az ajtóba csapódó lövedék egy pillanatig sem kíméli a szabad elvonulásunkat korlátozó masszív nyílászárót, mely így szemvillanás alatt válik nehéz fémtömegből szerteszét szórt fémforgáccsá. A robbanás dörejére válaszként füleink fülzúgással válaszolnak, melyre riposzt ugyan már hangügyileg nem érkezik, helyette viszont a levegőért kiáltó hörgőinket kellőképp megdolgoztatja a felénk áramló füst és por egyvelege. Miután köhögésünk alábbhagy és a tüdőnkkel együtt a vezérlőterem is újból megtelik levegővel, végigpillantok társaimon, akik közül Dr. Jones jelzi, hogy vele minden rendben és indul megnézni, hogy a megmentőnkkel mi újság, addig Parker levegő után kapkodva, térdre rogyva zihál pár másodpercig.
- Ne kapkodjon, egyenletesen lélegezzen, orron be, szájon ki... így a végén már kár lenne elpatkolni... - ahogy kimondom a szavaimat a minden bizonnyal légdúsabb perceket is megélt fickó mellett állva, a hangár főbejáratán a helyszín biztosításáért felelős katonák özönlenek be, akik a vészprotokoll szerinti osztagokban megkezdik a terület kártalanítását.
Jönnek, mert a vezérlőhelyiség oldalán tátongó jó hatszor négyes méretűre robbantott lyuk felülírta a blokkoló folyamatokat és mondhatni taccsra vágta a szenzorokat, melyek a Ramsey által lezárt hangárkaput is zárva tartotta.
- Parker, maga csak emelje magasra a kezeit, köhögjön és szedje a levegőt. - adom ki a köhögő roham közepén lévő férfinak a nem túl erőt próbáló parancsomat, mely remélhetőleg eljut a tudatáig.
- A többit bízza rám, ha nem akar ideje korán távozni az élők sorából. - mondanom végére a bal kezem már a magasban, jobbommal a belső zsebemből a PDA-m kerül elő, melyet két lépéssel magam elé helyezek a földre úgy, hogy az érkezők lássák a kijelzőt melyen igazolom kilétemet.
- A földre! Le a földre és nem mozdul! - érkezik a szálló por mögül az üvöltés, mely után már nyúlok is a görnyedt hátú foglyom felé, hogy tegye, amire utasítják, mielőtt képes lenne lelövetni magát az előbukkanó fegyveresekkel.

[Raven és a titán]

Dr. Jones nem törődik az elé gördült akadályokkal, könnyedén vág át a füstölgő törmelékhalmon, majd a szétforgácsolt bejárati ajtón és meg sem áll a titán prototípusig, ahol kész Raven segítségére sietni, aki feltehetően még a lőállásban, vagy már ugrásra, mászásra készen áll a jókora szerkezet oldalán.
- Ugorjon, ugorjon bátran! - amennyiben már hallótávolságban van hozzá a nő, rögvest felajánlja magát, de leginkább vaskos karjait, ha a lány úgy gondolja, hogy mászás helyett az ugrást választja.
Az így is feszült helyzetben jobb lenne nem játszani a tűzzel, pláne nem egy nem rég elsütött támadó titán fegyverzete mellől köszönteni széles vigyorral és integetéssel a rendkívül tettre kész katonai deszantot. Ezzel Dr. Jones is tisztában van és ezért sürgeti a mielőbbi távozást a félreérthető szituációból, melynek végállomása nem más, mint a nagyember oltalmat nyújtó karjai.

[Néhány perccel később]

A hangár, immáron nyitott kapujához közeli ládarakás egyik elemén, gondolataimba mélyedve ücsörgök, miközben a valamikor a vállaimra terített sárga színben fénylő izolációs fóliát lengeti a jövés-menéstől felvert légáramlat. Bár kilétem tisztázásra került az osztagparancsnok előtt, ahogy kollégám, valamint a jelenlévő, mondjuk úgy vendégszeretetemet élvezők azonossága is, attól még dühös vagyok. Dühös, mert Ramsey Százados megpróbált minket eltenni láb alól és mert nála van egy szigorúan bizalmas indító egység, melynek elherdálásával akár újradefiniálható az ellenállás és a Dominium közötti szembenállás kérdése is. Mindez persze csak akkor, ha ezek az árulóvá lett katona tervei. Bár ismerve őt, ettől azért minden bizonnyal agyafúrtabb terve van.
- Szép lövés, Mrs. Moor! - pillantok fel a közeledő párosra, amire a nem messze tőlem kókadozó fegyverfejlesztő is magához tér és feléjük int.
- A nem mindennapi lövésének hála még élünk, ezért nagylelkűen eltekintek a vezetőszár használatától, viszont a kihallgatás folytatásától nem. - ez a mondat a részemről felér egy köszönömmel és ilyen kegyben nem részesítek ám akárkit.
- Bízom benne, hogy Mr. Denisov szavaival egybecsengő vallomást fog tenni a korábban történtekkel kapcsolatban, máskülönben kénytelen lesz elviselni Dr. Jones szakmába vágó jelenlétét... - ilyen pedig akkor vagyok, ha őszinteségre szeretnék valakit sarkallni.
- Indulunk vissza a fogdára, nagyon hosszú éjszaka vár még ránk. - a végtelenül elcsigázott Parker nehezen, de megindul mellettem, ahogyan Jones is szótlanul követ, viszont Raven egész biztos, hogy csiripelni fog valami nekem nem tetszőt.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Klubom
Hajóállomás R8xXJ2P

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 07, 2023 2:28 pm
Következő oldal




M & M`s



*El vagyok foglalva a sikerrel és a táncolással, eszem ágában sincs kimászni a titánból, és nem is látom, hogy közben a másik termet megszállták a katonák. Tök jól elvagyok magammal és a monstrummal, amit máris a szívem csücskébe zártam. Dr. Jones felbukkanásának észrevétele is a véletlen műve, meg a nagy hangjáé. *
-Dehogy ugrom! Még öt perc, oké? *Mint amikor anyámat próbáltam rávenni arra, hogy hagyjon még aludni egy kicsit, túl korán van, túl későn feküdtem le, túl szép álmom volt ahhoz, hogy egyszerűen csak hagyjam veszni. Így vagyok a titánnal is, az egyik legfőbb vágyam teljesült és meg sem fulladtunk. Hát nem szép ez a mai nap? Totálisan a legjobb befejezés. De Dr. Jones tovább zargat és szóba hozza a katonákat is, érvel, hogy talán nem a titánban kellene megtalálniuk függetlenül attól, hogy jó munkát végeztem.
Nincs más hátra, a gyorsabb távozást kell előtérbe helyeznem, és bár vannak kétségeim a magasság és a csontkovács(aprító) karja erősségét illetően, ráveszem magam arra, hogy ugorjak. Nem fülsiketítő, de elég hangos és annál örömtelibb sikkantás hangzik el, majd erőteljes kacarászás amint izmos karokat értem. Meg is tapogatom ha már ott vagyok, ki nem hagynám az alkalmat.*
-Hűűű de erős és milyen nagy! *Csillogó szemeket meresztek az elalélni kívánó Dr. Jones-ra, aki le sem akar tenni. Hát ne tegyen. A karjaiban érkezem meg vigyorogva Millsékhez, könnyedén rak le az Inspector mellé, még csak nem is zöttyenek. *
-Köszike. Látja, tud gyengéd is lenni! *Fűzöm még hozzá a megköszönéshez a korábbi gyilkolászásra hajazó tettére utalva, majd vállon veregetem Mills-t. *
-Hát maga él! Remek. *Nem. Főleg, mert gyanítom ott folytatjuk ahol félbemaradt a kis beszélgetésünk. Úgy sejtem kíváncsi azokra az információkra, melyek bennem maradtak a váratlan akció miatt. Már megint fogdába megyek. *
-Köszi. Megmentettem az életét. Jön nekem eggyel. Szóval akkor én most mennék is haza. *S már huppanok is le a ládáról, de a szavai és feltételezem Dr. Jones is visszatartanak.*
-Óóóóó, ne már! Hát nincs magának szíve? És mi van azzal, hogy kvittek vagyunk? Így mentse meg az ember lánya az életét bassza meg! Bassza meg! *Mérges vagyok és csalódott, ezt a mélyiszapos hangulatomat a szitkok ismétlése, azok hangszínének változtatása jelzi. *
-Bassza meg! Már elmondtam mindent, ne csesszen ki velem! Majdnem lelőttek, felborult velem egy kocsi, fel akartak robbantani, meg akartak fojtani, elvesztettem a habcsókomat és összekócolódott a hajam, arról nem is beszélve, hogy belehajtogattak egy ládába. Aludni akarok, miután megfürödtem és bekajáltam, a relaxációs italomról nem is beszélve! *Hörrenek is egyet a mennyezetre emelve a tekintetem, csípőre tett kezekkel állok ott és nem hagyom magam odébb taszigálni, sem húzni. Nem hagyom, hogy a csuklóimon ismét kattanjon a bilincs, ha kell, akkor megint diótörésre adom a fejem, kézzel vagy lábbal, nekem tök mindegy. *
-NEM MEGYEK VISSZA A FOGDÁBA! *Csípek, rúgok, harapok és fülrepesztően sikítok!*
-Ne merészeljen hozzám nyúlni maga drabális barbár! Szarjon tüskés tarajt ha csak egy ujjal is megérint! Száradjanak le a tökei!











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills
Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
72

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 19, 2023 8:46 pm
Következő oldal
Dr. Jones egy sokat látott, de még talán annál is többet megélt veterán, viszont Raven örömtáncához hasonlót még soha nem látott. Hogyan is láthatott volna, ha már eme látványelemekkel megtűzdelt koreográfiát megelőző szituáció önmagában is abszurdum volt.
- Higgye el, velem jobban jár, mint a teljes páncélban beözönlött sereglettel. - furcsa ilyet a valaki olyannak a szájából hallani, aki nagyjából egy bő órája még csontkovácsi, nem éppen udvarlófogásait mutatta meg a lány nyakán
- Jöjjön! - kérleli magához képest is viszonylag visszafogott módon, holott Mills nagy valószínűséggel elvárná egy ilyen engedetlen szituációt észlelve, hogy, ha kell, akkor a lábánál fogva rángassa le a szupertitán hídjáról és a bokájánál tartva, fejjel lefelé szolgáltassa elé a megbízatásán túlnyújtózkodó rebellist.
Az ugrás gyors, pontos, de ami most a legjelentősebb, hogy hatásos is. Dr. Hegyomlás karjaiban úgy fest az élet is szebb, főleg, ha már-már piedesztálra emelve ölben hordozzák körbe a Hangárban. A valóságba Mills szigorú pillantása és jelenlegi ábrázatához tökéletesen passzoló hangja rántja vissza, hiszen ő, mint úgy általában mindig, egy kissé puritánabb módon szokta ünnepelni a túlélést, miközben már a holnapra gondol.
- A turbékolást lehetőleg halasszák későbbre, előbb a munka és csak utána a szórakozás, Dr. Jones. - a címzett a szigorúan villanó pillantásból tudja, hogy felettesét eme királynőknek kijáró szállítási mód nem nyűgözte le túlságosan, ezért pár lépéssel visszavonul, egyedül hagyva a nap hősét számonkérője előtt.
- Befejezte, Mrs. Moor?! - vonom magasra szemöldökeimet egy pillanat erejéig, majd mielőtt még kérdésemet felhívásnak tekintené keringőre és hozzátenne valami ki nem kényszerített frappáns szólamot, magamhoz ragadom a szót.
- Megjegyeztem, hogy mit szeretne, de előbb én is kérnék valamit... Mesélje el az előbbiekben vázlatosan közölt napi eseményeket a lehető legbővebben és meggondolom, hogy hol töltheti az éjszakáját. - ha már királynőkről volt szó az imént, nem tudom, hogy kiosztották-e már a sikolykirálynőknek járó díjat az évben, de, ha még nem, akkor egy potenciális dobogóst szívesen beneveznék rá.
A sikoltozásra nem csak a közelben, de a távolban feladatot teljesítő katonák is felfigyelnek, egyesek talán még a füleikhez is kapnak az éles hang hallatán, én csak hunyorítok és kissé tikkelek az újabb parancstagadás hallatán, amire a reakcióm, csak annyi, hogy némán intek a csontkovács irányába.
- Erről nem nyitok vitát. - zárom soraimat mindennemű mellébeszélés nélkül és utat engedek a tudománynak, aminek jelenlévő, buzgó művelője nem más, mint maga Dr. Jones, aki a háttérből némán, de annál fürgébben előlépve, egy határozottan és a lehető legjobb ponton markolja meg jobbjával hátulról Raven nőiesen vékony nyakát.
A csípés, rúgás, harapás hármasa hatástalan, ha esetleg észleli a robosztus kovács mozdulását, a végeredmény közjátékkal, vagy nélküle, de az lesz, hogy aléltan roskad a padlóra, pontosabban a doki karjaiba, mert hát a férfi sem akarja, hogy összetörje magát a Hangár padozatán, főleg egy ilyen nap után, mint amilyenen keresztülment.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Klubom
Hajóállomás R8xXJ2P

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 22, 2023 8:59 pm
Következő oldal




M & M`s



*Egy szerencséje van Dr. Jones-nak, hogy olyan szépen kér és amikor kiejti a száján a varázsszót, szélesen elmosolyodom. A tekintetemben benne van az üzenet, ami gondolataim között vert tanyát; "Na ugye, hogy tud maga szépen is beszélni. Mi tartott ennyi ideig?" Kecsesen huppanok aztán a karjaiba és ott is maradok, szinte elveszek benne, könnyűnek érzem a testem és eszembe jut, hogy:~ Igen, erre vártam!~ Meg az is, hogy: ~Kár érte. Kár, hogy Millsnek dolgozik! ~*Vigyorogva és az izmoktól teljesen aléltan fekszem a csontkovács karjaiban amikor megérkezünk Mills-hez és a másik ajtón már beözönlött katonák csoportjához. Nem szeppenek meg, sőt inkább megtalálom a nagyobb hangomat. *
-Ez most a munkája hé! Majd csak ezután fogunk szórakozni.....ugye kis nagy izompacsirtám? *A kérdést már Dr. Jone-hoz intézem, felé fordulok és kezemmel gyengéden, csábítón megsimogatom az arcát. Utána viszont muszáj kikelnem magamból, mert egyrészt Dr. Jones lerak a karjából és a talpam alatt érezhetem a kemény padlót, másrészt Mills szívét valaki gondosan ellopta és megcsócsálta, majd kiköpte. Elsorolom hát, hogy mi történt velem, amit ugyan egyszer már elmeséltem, de úgy látszik nem volt elég, majd elé tárom a kívánság listámat. Sajnos nem hatom meg vele az Inspectort, de nem is voltak illúzióim, másrészt a hasonló kihallgatási módszerekben már járatos vagyok, csak még nem sejtem, hogy ennek is úgy lesz vége, ahogy a többinek. *
-Már elmondtam százszor, miért ismételjem magam? *Aztán jön a kiabálás, ami megrengeti a falakat, pedig azok jó vastagok, tekintve, hogy a hangárban vagyunk. A figyelmeztetés eléri célját; figyelmeztet. Már perdülök is Dr. Jones felé és felmutatom a mutatóujjam, mert hát azért mutatóujj, hogy mutogassak vele, de nem váltja be a hozzáfűzött reményeimet.
-Ne merészelje! Az előbb még olyan kedves volt....HÉÉÉÉÉ! *A válogatott sértések, szitkok és leginkább átkok hasztalanok, Dr. Jones jól végzi a munkáját, magamban még elmorzsolok egy szaftos átkot Mills-re, de érzem, hogy elgyengülnek a végtagjaim és kezd besötétedni. Na szép! Valahogy mindig ez a vége és közkinccsé is teszem a gondolatot, bár a hangom elég gyenge és halk de így van ez ha az ember lánya az utolsó ébren töltött leheletével kénytelen munkálkodni.*
-Már megiiint? *Azt már nem is érzem, hogy kinek a karjába omlok tehetetlenül, csak majd akkor remélhetem, hogy nem a padlóra zuhantam több kék és zöld foltot összeszedve, amikor magamhoz térek. Addig meg az eszméletlenek esélytelenségével kell számolnom. Talán nem nyúl senki a bugyimba. Legközelebb csapdát kell oda telepítenem.*

//Köszönöm a játékot, bár sokáig tartott, azért csak a végére jutottunk Very Happy //






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Hajóállomás Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Hajóállomás Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 22, 2023 9:00 pm
Következő oldal
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Hajóállomás Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Hajóállomás
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona :: Katonai szárny-
Ugrás: