Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Today at 11:31 am


Yesterday at 5:17 pm

Yesterday at 3:15 pm

Yesterday at 2:41 pm


Yesterday at 11:18 am

Yesterday at 10:14 am


Kedd Nov. 24, 2020 5:59 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Hajóállomás
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Hajóállomás Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
311

☽ :
Hajóállomás Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:15 pm
Következő oldal

Hajóállomás
 





A hangárok részét képzi a hajóállomás, mely inkább az előbbiek előfutára. Ugyanis itt parkol le minden hajó, mely a Dominiumról jön, vagy amely küldetésről tér vissza, valamint innen érik el a kifutópályát a felszálláshoz. Az irányítását több katona is ellenőrzi, különféle jelzőberendezésekkel, hogy mely irányba haladhat tovább, hova parkolhat le. A sürgősebb karbantartást itt végzik el, majd innen szállítják át a hangárokba őket. Maga a hajóállomás belülről szürkés, fehér fényekkel megvilágítva. Belmagassága hatalmas, ahogy szélességben is elterül, nem véletlenül, hiszen hatalmas gépek befogadására is lett építve. Nagy részében üres, a felszereléseket guruló kisebb-nagyobb szekrényeken tudják a gépészek magukkal vinni.
Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 26, 2020 9:44 am
Következő oldal
//Folytatás innen//

A siklót, a kérésemnek megfelelően szűk két perc alatt indulásra kész állapotba hozzák, így mire megérkezünk, már csak a helyünket kell elfoglalni és indulhatunk. A gépen a pilótán kívül még két fegyveres tartózkodik, akik a láthatóan teljesen megrémült, de már utazásra „csatolt” állapotban lévő Parker-t közrefogva üldögélnek.
- Ódejóhogylátom... - ez így egyben, gyorsan hadarva, indításként tör ki belőle, ahogy megpillantja a Dr. Jones előtt érkező lányt.
- ...egyelőre nem bántottak, de azt hiszem, ha nem követjük pontosan a kéréseiket, akkor ez még változhat... - méri fel szavai közben a megúszási lehetőségeket, valamint a közte és a csontkovács között húzódó markáns fizikális különbségeket.
- ...Mr. Parker, a saját érdekében, kérem, meg se szólaljon, amíg nem kérdezem magát. - szólok oda a "hasbeszélő" fickónak, aki csak sűrű bólogatással reagál mondatomra.
- Az üldözőik egyenruhájára esetleg emlékszik, Tizedes? - miután helyet foglaltunk, a kijelzőn megjelenő képekkel próbálom normális keretek közötti beszélgetésre invitálni a nőt.
A képek jó minőségűek, és ha Raven emlékszik valamelyest az üldözők öltözetére, akkor felismerheti bennük azokat a vonalakat, színeket, formákat, melyek most a szemei előtt láthatóak.
A sikló soron kívüli engedéllyel indul útnak a Perda-hold irányába, hogy a Városban lévő Katonai szárny területére érkezzen, amilyen gyorsan csak tud. Odalent az ilyenkor szokásos fogadó személyzeten kívül egy katonai jármű foglalja a helyet parkoló pozícióban.
- Az eszköz egészen biztos, hogy a fejlesztési részlegben van? - érdeklődöm a szóban és majdnem közkézen forgó egység hollétét illetően, amire a férfi csak megszeppenve biccent egy aprót.
- Az együttműködésünk értelmében, feloldja a céltárgy védelmének zárolását és rendelkezésünkre bocsájtja. Mást nem tesz. - vázolom és nyomatékosítom azt, amit előzetesen már megbeszéltünk, hiszen csak így kerülhet a birtokunkba az eladásra szánt fejlesztése.
Sajnos azonban nem tölt el túlzott örömmel, hogy a sereg speciális egységének uniformisát láttam a Foster által mutatott felvételeken, ami még a jelenlegitől is jobban megnehezítheti az éjjeli missziónk sikerét.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 27, 2020 8:17 am
Következő oldal




M & M`s



*Megharcolok a Dokival, neki sajnálatos módon nem úgy történnek a dolgok ahogyan eltervezte, biztosan kap tőlem pár rúgást és karmolást, sőt talán még egy öklös is becsúszhat, az már más kérdés, hogy mennyire érzi meg. De! A szándék a fontos, és nem hagyom magam, így viszont elég mókásnak tűnhet a végkimenetel, két roppant nagy kezében elveszni látszó vállaimnál tartva lógat le a székre. Aztán tolakodik be az arcomba, személyes terembe Mills a kérdéseivel. Tényleg nem unja még? *
-Fegyveres katonák elől. *Rájöhetett volna már, hogy nekem minden katona ugyanolyan, főleg ha fegyver van a kezükbe, ha meg lőnek is rám, arra nézek amerre menekülök és nem állok le személyleírást eszkábálni. *
-Magának vannak bajos dolgai, nekem csak ügyesek lennének ha hagyna végre. Ppppffff! *Puffantom felé, a pda-s üzenetet vészhozóra rá sem pillantok igazán, levegőnek nézem. A harc folytatódik a Doki és köztem, bár nem annak indul. Elcsípem Mills utasítást osztó pillantását, ezért minden szót megelőzve állok fel a székről, a Dokinak csak annyit kell tennie, hogy mögöttem lépked és szerencsére egy ujjal sem ér hozzám. Erre vártam, jó fiú, szót fogad. Kilépve a fogdából még nem teszek semmit, hülye lennék az őrökkel teli részlegen bármibe is kezdeni, márpedig nem vagyok sültbolond.*
* Ám amint elhagyjuk a veszélyzónát, bevetek egy testcselt. Mint aki megbotlik valamiben, kissé előrehajolok, hogy a doki esetlegesen utánam kapó kezei ne érhessenek el és mivel alapból sokkal alacsonyabb vagyok nála, elég bajos lehet neki annál is lejjebb lendítenie a karját. Ha bejön a cselem, el tudok hussanni tőlük ellenkező irányba egy másik folyosóra. Hogy mikor és hogyan kap el, már más kérdés, valószínűleg a karja alatt végzem csomagként. Vergődöm nem keveset, de a doki ha sikerült elkapnia, szorosan tart. A hangárba belépés előtt azonban nemes egyszerűséggel ráfogok a golyóira, nem vagyok szemérmes, jó erősen rászorítok. Ezek után számítok némi harcra kettőnk között, valószínűleg megtépázott külsővel, de büszke lélekkel kerülök a siklóba, nem válogatott szitkokkal fűszerezve megérkezésemet. Ami kiakaszt, az mégsem a vesztett harc, hanem Parker jelenléte, de legalább már le van kötve…bár én a száját is megbilincseltem volna. *
-Óbasszameg! *Hasonlóképp üdvözlöm egy szóba sűrítve érzelmeimet. *
-De káááár! Inkább bántsanak. *De nem hagyom magam. Engem nem félemlít meg a Doki „nagysága” többet ésszel, mint erővel. Bár eddig az erő veri az észt. Mills leveszi Parker hangját, és újra kezdi a faggatásomat.*
-Fekete. *Vakkantom a választ nem könnyítve meg a dolgát. A fene sem akar lemenni oda, ahonnan egy ládába zárva sikerült csak elmenekülnie. Az ülésbe is nagy nehézségek árán lehet csak becsatolni és a Doki jobban teszi ha még a nagy lapát kezeit is rám teszi, nehogy megpattanjak. Persze felszállás után már mindegy. Megint az orrom elé kerül a pda, unott sóhajjal bökök rá az egyik képre, azonosítva az egyenruhát, s feltételezéseim szerint Mills nem lesz elragadtatva. Ezek után mély, sértett hallgatásba burkolózom és csak az alkalomra várok, hogy a Perdára lépve elslisszolhassak. *










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Phoenix Mills

Hadsereg

Karakterlapom :

Születési idő :
2378.01.01.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Százados - Inspektor

Reagok száma :
45

Avatar alanyom :
Henry Cavill


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 20, 2020 7:14 pm
Következő oldal
A Mills felségterületeként aposztrofálható Fogda utáni folyosórészek egy valamire való egérúthajhásznak maga a megtestesült mennyország, hiszen kesze-kusza sodrása könnyű kerékoldásra ad lehetőséget, azonban a jelenlegi helyzet komolyságának megfelelően, csak az az útvonal van nyitva, mely a siklóhoz vezet. Kár a gőzért, de a vöröslő panelfények könnyen és gyorsan le kell lombozzák a szabadság ízére vágyakozó Raven-t: innen nem lesz egyszerű meglógni. Még akkor sem, ha Dr. Jones-sal szemben egyenesen a vezércselt veti be egy orra botlás imitálásával. A megtréfálandó, nagydarab fickó látott már egyet s mást szolgálati ideje során és azzal is tisztában van, hogy jobb nem keresztbe húzni a fizika erőteljes törvényeit, ennek megfelelően, ha valami megindul, nem gátat szabni neki. Így van ezzel a botladozós üggyel is, melyhez esze ágában sincs segítő kezet nyújtani, inkább türelemmel kivárja, hogy mi lesz a mutatvány vége. Az átlátható manőver után csak ciccent egyet és a menekülő planetológus után kap, akit annak rendje és módja szerint egy fél pillanattal később már a hóna alá is csap.
Mivel teljes mértékben megbízok a csapatom tagjainak rátermettségében, szinte fel sem tűnik a bolondéria, amit a fogvatartottunk rendez.
- Ne nehezítse meg a dolgát Mrs. Moor. - vetem oda a sétánkat nem megszakítva, mikor némiképp megnyugszanak körülöttünk a kedélyek és a nő cipeltetni kezdi magát.
Pár pillanattal később Dr. Jones-t leveri a víz, amit megérdemel, ugyanis óvatlan volt és a korábban randalírozó nőszemély rendkívül szemérmetlen módon, de abszolút sikeresen egy tökéletes, alsó madárfogást hajt végre rajta, ami nem ütésben, hanem egy kellemetlen csavarásban manifesztálódik. Szó se róla, férfiasan tűri a mogyoróbögyörőzést, bár szemei kis híján összeakadnak a fájdalomtól, ámde lehet pontosan ez az a pont mikor megfogan agya legmélyén a gondolat, miszerint jobban teszi, ha mihamarabb feleségül veszi ezt a tűzről pattant menyecskét.
- Akkor hát induljunk! - zárom be személyesen a rámpát, de kissé meglepődök, mikor a gerlepár felé fordulva meglátom a privát násztáncukat, amit szemmel láthatóan Raven jobban bír.
- Talán valami gond van, Dr. Jones? - érdeklődök színtelen hanggal, amire csak egy határozatlan fejrázást láttat a hegyomlás fickó.
- Ez kész őrület, hiába mondtam, hogy asztmás vagyok és fulladok, ez a két... - vázolja problémáját Parker miközben végigméri az őrzőit. - ...nagyra nőtt úriember tudomást sem vesz erről. Mi van, ha itt halok meg? Akkor mégis mi lesz? Ki lesz ezért a felelős, huh? - ha harminc kiloval több izom lenne rajta és kb. két fejjel magasabb lenne, még egy "tökfej" szócskát a mondata végére szúrna, így viszont csak marad a visszafogott pillogása.
- Értem. - nyugtázom a nő egyszavas válaszát és egy lemondó sóhajt hallatok, ami nem hordoz magával semmi jót, csak egy hosszú éjszakát és egy annál is fáradtabb hajnalt.

Az érkezés után azonban a nem várt jelenlévők újból felpörgetnek, akikkel már „alig” várom a találkozást a hangárban. A siklót a pilótákkal és a fegyveresekkel magunk mögött hagyjuk, elvégre nincs mitől tartanunk, védett objektumban vagyunk és a hadsereg támogatását élvezzük. Innen lehetetlen küldetésnek tartom, hogy a foglyaink megszökjenek, de a nagy tér miatt még az elrejtőzésük is erősen megkérdőjelezhető.
- Dr. Jones, kérem intézkedjen a vezetőről! - szakzsargon, amire a kolléga már biccent is és mielőtt Raven kettőt gondolhatna, jobbján már kattan is a bilincs, melynek végéről egy vezetőszár követhető vissza egészen a doki csuklójáig.
- Csak szeretnénk magunk melletÍt tudni, Mrs. Moor, de ugye nincs harag? - egy futó félmosoly után már a felénk közeledő négyes fogat felé sandítok.
- Nyugalom, doki, mintha mi sem történ volna... - nyugtatom a közelemben sétáló nagyembert, akinek a bögyében van az egész velünk szemben álló slepp.
- Ááá, Mills Százados... micsoda meglepetés, hogy itt látom, és ez a díszes társaság, csak nem a csapata? Ó az nem lehet, a kishölgyön vezető van... na, de akkor mégis mit keres idelent, mikor a szolgálati megbízás szerint csak odafent ténykedhet? - nem elég, hogy a képe tenyérbe mászó, még a szövegelése sem valami barátságos.
- Ramsey Százados, a meglepettség kölcsönös, mert valójában nem értem, hogy mégis hogyan tud mindig ott és pontosan akkor felbukkanni, ahol épp egy olyan ügy van folyamatban, amiről rajtam kívül senki sem tudhat. - villantok egy díszvigyort, melyre egy hasonló a válasz, a levegő pedig szikrázni kezd körülöttünk, mire pillantása Raven-re vándorol és közelebb is lép hozzá.

- Mégis mit véthetett egy ilyen tünemény, hogy így módon kell vezetni? - Hunter még így élete utolsó harmadában is nagy nőcsábász hírében áll, aki nem rejti véka alá szándékait, ennek rendje és módja szerint pedig a puszta nézésével már le is vetkőztette a kiszolgáltatott helyzetben álldogáló nőt. Dr. Jones az, aki először mozdul és óvón maga mögé tereli a lányt, bár feltehetően Raven szája ostorként fog eljárni a kivénhedt Casanova zavarba ejtő pillantását látva.
- Ohohóó, Jones - Ramsey elvigyorodik, mikor látja védelmező mozdulatot - mondja fiam, kiheverte már a legutóbbi találkozás fájdalmait? - neveti el magát, ami után a csapata is rázendít egy kis kárörvendő röhögésre.
- ...na és az állkapocs implantja hogy szuperál Cross Tizedes, tud már pépesen kívül mást is fogyasztani? - kérdezem a jóízű kacagása közben a legcsillogóbb hatású fogsorral felszerelt katonától, aki hirtelen komorul el, mikor eszébe ötlik a doki vasöklével történt találkozás fája rémképe.
- Maga, ha jól sejtem Parker, ugye? - Ramsey tökéletesen tudja ki ez a félénk fazon a bal oldalamon - aki jelen pillanatban a Dominium első számú terroristái között van számon tartva és természetesen csak így vezető nélkül flangál Mills Százados mellett... - fricskázik egy újabbat, de igyekszek nem felülni a provokálásnak és próbálok a mellébeszélés helyett inkább az elvégzendő feladatra koncentrálni.
- Igazán jó lenne még csevegni egy keveset, de nekünk dolgunk is akad, ezért uram, ha megbocsátanak... - biccentek Hunter-nek, aki magasra emeli a mutatóujját, mint aki szólni szeretne, de hirtelen csak a hangtalanul érkező páncélozott jármű irányába mutat.
- Úgy hiszem, mi egy helyre tartunk, Mr. Parker fejlesztési részlegére. - egy kedélyes mosollyal közli a tényállást, ami több szempontból is aggályos, de azt hiszem ezen az éjszakán lesznek még meglepetések.
- Szálljanak be a járműbe! - adom ki az utasítást, mert rendkívüli módon érdekelni kezd, hogy mi vár ránk a színfalak mögött.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Hajóállomás K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Hajóállomás WYdz5uv

Fegyverem
Hajóállomás KjdARSD


Hajóállomás Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 22, 2020 6:11 pm
Következő oldal




M & M`s



*Szabaduló számom nem jött be tökéletesen, persze gondoltam, hogy el leszek kapva, ha nem Dr. Jones által, akkor más csíp el. A végeredmény ugyanaz, épp csak így Mr. Csontkováccsal szemben van jogom bosszúval élni. Megvárva, hogy nyugodjanak a kedélyek és nem gyanakodjon, „csak” picit később, épp mielőtt belépne velem a hangárba, markolom meg férfiasságának érzékeny részét és töröm össze a nem csonthéjas gyümölcsöket. Érzem ahogy összerándul alattam a teste nem éppen az élvezettől fűtötten és ugyan Mills nem, de én hallom azt a nagyon halk, de elégtétellel eltöltő szűkölést.*
-Csontkovács mi? Én meg a Diótörő. *Kísérteties kacajt hallatok, már-már eufórikus állapotba kerülnék, ha…nem lenne nálam sokkal erősebb és vágna bele a hajó ülésébe. Megpróbáltatásaim Parker jelenlétével folytatódnak. Sajnálatos módon, nekem külön évezet, hogy mindez Dr. Jones-on csapódik le.*
-Akadt némi altáji problémája. Kikezelhetné Mills. *Hörrenek a százados felé, majd figyelmem a megint sipítozó Parker felé fordul. Csak Rápillantok, eszelős tekintetem egészen a veséjéig szúr. Külön jó, hogy Dr. Jones-szal folytatott harcom közben némileg összekócolódott a hajam amit nem igyekszem öt ujjal sem kifésülni, elég őrült látványt nyújthatok. Parker befogja a száját és úgy is marad. Azután kerül elém Mills pda-ja és rábiccentek a felismerésre kerülő egyenruhára. A lemondó sóhajra csak vigyorgok és bólogatok. Én megmondtam, hogy nem fog örülni neki.
Miután a hajó elindult, már nem tehetek semmit, nem szándékozom az űrbe kiszökni, inkább a lehető legkényelmesebben elhelyezkedem és tekintetemet Dr. Jones szemeibe mélyesztem. Farkasszemet nézek vele amíg bírja, aztán elmosolyodom és újra kezdem. Lehet, hogy a csendet élvezik, ám ez csupán a vihar előtti. Kiszállás után arra számítok, hogy a doki megint a vállára kap, de szökési kísérletemet már másképp akadályozzák. *
-Most komolyan? Ennyire félnek tőlem, vagy mi? *Emelem fel a kezem a bilinccsel és rajta lógó szárral együtt. *
-Baszki, ez azért már sértő, hogy ennyire nem tartanak, hogy ebből nem szabadulok ki….neeem, persze, hogy nincs harag, alkalomadtán majd bokán rúgom, de ugye nem lesz harag? *Teszem fel én is a kérdést, és közben biztos ami biztos, tekerek egyet a csuklómon és ráfogok a szárra, ne törékeny csontjaimat rángassa a benga állat. A fogadóbizottságnak Mills nem igazán örül, mondhatnám azt is, hogy nem ugrott ki a gatyájából a nagy boldogságtól, a szószóló pasi ábrázatét elnézve, nem is csodálom. Mintha gén korában beleesett volna Jenkins egyik petricsészéjébe, amiben egy mesebeli horrorháborúba akart szörnyeket kotyvasztani, csak finomabban, stílusosabban, mint Svensson. *
-Hazudik, nem is lepődött meg! *Vágok közbe, bár nem túl hangosan, de mindenki hallhatja. Amikor rám csodálkozik, színpadiasan az arcomhoz kapom a kezem, eltátom a számat, a döbbent kifejezést igen hangsúlyozom. A pantomimem éppoly gyilkos, mint a szavaim szoktak lenni. *
-Nahát, mert egy kis pióca. *Toldom meg Mills válaszát, és a vágott vigyorúra vetem a százkarátosomat, de a következő pillanatban szabad kezem mutatóujját jelzésértékűen a torkomra dugom. A kérdésre előlépek, dr. Jones így egy lélegzetvételnyi idővel lemarad, ami pont elég ahhoz, hogy a hozzám közelebb lépő, tenyérbemászó képű Ramsey százados két lába közé rúgjak alulról felfelé, kellő értékű lendülettel és erővel. Még ha nem is sikerül úgy megríkatnom mint a Dokit, már az is elégtétel, hogy megpróbáltam válaszolni a kérdésére.*
-Találgasson lepényképű! *Ha pedig még el is találtam…*
-Maga mikor heveri ki? *Persze ha csak a levegőt találtam el, akkor ez a mondat nem hagyja el a számat, de semmivel sem rosszabb a kedvem, ami a jelen viharos lelkiállapotomat tekintve még jó hír is. Nekik. Parker láthatóan azon van, hogy valahogy visszatartsa a nadrágba ürítést, nem világosítom fel Ramsey-t arról, hogy Parker addig örül, amíg a közelünkben van. Sajnálatos módon Ramsey nem akar a francba menni, szemet forgatok a hosszú esténkre. *
-Óbasszameg! Szar került a levesbe, pedig már így is szar volt. *Millsre nézek, csak annyiban különbözik Denisovtól, hogy a szuperkatonát kedvelem, különben mindkettő eszement. *
-Most tényleg hagyja, hogy velünk jöjjenek? Önként a fejét a hurokba, remek! Csak az enyémet hadd döntsem el én, oké? Megválaszoltam a kérdéseit, rábólintottam az egyenruhára, itt van Parker, mindenkinek ő kell, én akár haza is mehetnék a pihe-puha ágyikómba, egy flaska Búfelejtővel, amit átkeresztelek Millsfelejtőre, ha sikerül végre annyit innom, hogy magát kiverjem a fejemből!!! De neeem…hé ne rángasson maga daráltdió! *Úgy a monológom közepén már felemelem a hangomat jócskán, mire a dokihoz érek, már kiabálok! S ez talán így is marad még a kocsiban is. Vagy énekelni fogok, még nem tudom.*










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Hajóállomás Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Hajóállomás
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona :: Katonai szárny-
Ugrás: