Ezek szerint ha el is olvas valamit, az értelmezésben még vannak hiányosságai. - Elorakot. - válaszolok magától értetődően, s kissé értetlenül. Már a saját kérdéseit is elfelejti? Dolgozok a hosszasan kifejtett válasza közben. Bízom az agyamban annyira, s főleg ismerem, hogy még ilyenkor is felvesz mindent. Azután pillanatok alatt előhívom. Rengeteg időt lehet ezzel megspórolni. - Nem nyomódtam be sehol. Nincsenek előfeltételezéseim. - az érzésre már nem mondok semmit. Azok sosem adnak érdemi választ, amivel dolgozni tudok. Nem azonosíthatóak egyértelműen, a káosz meg nem az asztalom. Hogy ez él a köztudatban, nem indok, hogy használja bárki is. Ha millióan állítanak hülyeséget, attól az még hülyeség marad. A válaszára, és az értelmetlen kérdésére nem válaszolok, nem látom értelmét. Mint ahogy annak sem, hogy tudná a komplementaritás elvét. Elhasalt éppen ma párszor, hogy ne foglalkozzam ezzel. És a következőnél is megbukik. A saját munkáját nem tudja, mivel foglalkoznak... Hogy mit feltételez rólam, azzal sem foglalkozom, mert az is hibás. Így amit küld, azzal sem fogok túlzottan foglalkozni, egészen biztos az is hibás. Inkább elindítom a sajátomat, míg a gépet indítom újra, átlépve a hibás áramköröket, felnyitva az oldalsó részt, ahol az érzékelők vannak, utána pedig majd azt a részt, ahol a központi agy foglal helyet. Nem küldöm át az elemzést számára, megvárom, míg elküldi a sajátját. - Mire jutott? Küldje át az elemzést. - addig úgysem haladok tovább, míg át nem küldi, a kérdését újra figyelmen kívül hagyom, mert egyértelművé vált számomra, hogy semmire sem jutok vele a válaszaimmal.
*Elorakot nem vesztette el. Oké, Davies az az ember aki nem sokat beszél, mégsem lehet követni. Komolyan mondom, az agyamra megy. A bosszankodás után azonban felnevetek, mert hát Davies azt érti félre amit csak akar, másrészt ha meg nem, akkor szó szerint érti. Tátva marad a szám arra, hogy nem nyomódott be sehol és bebandzsítok, közvetítve az érzéseimet, bár úgy sejtem ezt ő nem fogja érteni, főleg ha nem is néz rám. * -Dehogynem. Az agya, az benyomódott. *Szemet forgatok és visszatérek a pda-hoz, az adatokhoz amikről nem tudom hogyan kapcsolódnak Davies munkájához, és igazán a munkájáról sem tudok semmit. Van viszont egy tippem. Valami új fejlesztés. Ez egy olyan gyűjtőfogalom amit mindenre rá lehet húzni, kiváltképp arra amiről az ember nem akar beszélni. Sokáig és sokat beszélek ahogy szoktam, Davies meg hallgat, még csak úgy sem tesz, mint aki figyel. Csak a végén szólal meg, az is egyetlen mondat…kettő. Legyünk pontosak, mert a végén még a gondolataimat is kijavítja. * -Nem küldöm át, megtartom magamnak. Nem válaszolt a kérdésemre. Mit keres a talajban? A képzettsége szerint ahhoz nem lehet köze a munkájának. De tudja mit? Nem is érdekel. Dolgozzon csak, gubózzon be, fulladjon bele az elemzéseibe meg az új fejlesztésébe. Nem tárgyalok magával, maga…*Felpattanok és elindulok visszafelé. Be kell ismernem, még ha nem is szándékosan csinálta, csak mert ennyire bunkó, ő győzött. Nem bírok egy levegőt szívni vele.* -….maga Hallgatag Balga Tag! Igen, így fogom hívni, jól jegyezze meg! *Továbbmegyek, és meg sem állok a vízesésig, hacsak Davies nem rángat vissza egy körmondattal, bár azt hiszem ettől nem kell félnem. Főleg ha elérek a vízesésig minden gond nélkül, leülök a kis tavacska szélére és belemártom a kezem a vízbe. Jó hideg, hűvösen friss, olyan ahogyan Davies nem szereti, kiveri tőle a víz. Nagyot sóhajtok, kifújom magamból a bosszankodást és bár magamban eldöntöttem, hogy soha többé nem beszélek vele, már nem is vagyok mérges. Elengedtem. Ilyen is van.*
Kaptam én már hasonlókat és durvábbakat, mint amit Raven most beszól. És nem foglalkozok vele. Nem tudnak ezzel mit kezdeni, akkor meg minek pazaroljam az időm az ő elégedetlenkedésükre. Engem nem bosszant. Vagy... nem engem bosszant? Minden alkalommal megvárom a másik válaszait. Van, amikor azért, mert teljesen elvagyok a saját gondolataimban, vagy azért, mert jobb lenne tudni, mit is akar mondani, azt meg közbevágva meg nem értem. Így azonnal kukázom a válaszaimat is, ahogy megmondja, tudjam mit, nem érdekli. Akkor nem érdekli, megtartom magamnak a választ, kevesebb energia, több figyelem a munkámra. Nem akarom kitalálni azt sem, melyik értelmezését gondolja a balga szóra, addigra már nagyon ... nem itt van. Nem ő az első, és nem is az utolsó, aki vérig sértve elrohan tőlem. Ez is egy mutatószint, így meg is hagyom, mert a műszer jelzése azonnal vissza is ugraszt a valóságba. A szonda levette a talajt, s a gyors elemzés szerint van lehetőség arra, hogy energiát tudjunk belőle nyerni. Kérdés, megéri-e. Részemről még mindig a természeti erőkre szavazok, sokkal fontosabb lenne, hogy azokat az anyagokat használjuk fel, ami tömegével van jelen itt, s rövid időn belül újratermelődik. Így kevesebb kárt okozunk. Nem akarok Föld pusztulása 2.0 fejezetet. S egyre jobban hiányzik Ő az életemből. Claire-rel töltött napom mutatta meg igazán. Aznap éjjel az első nejemmel álmodtam, hosszú idő után nyugodtan aludtam. Hiányzik.
Ezek szerint ha el is olvas valamit, az értelmezésben még vannak hiányosságai. 
