Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Ma 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Városi étterem
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Városi étterem Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Városi étterem Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Városi étterem
 





Míg közös étkezőből öt áll a város polgárainak rendelkezésére, étterem csupán egy van, amit a magas rangú tisztek és vezető tudósok vesznek igénybe, illetve ha a holdra érkezik egy Kancellár (szökőévben egyszer) akkor természetesen ő is az étteremben étkezik. Barátságos hangulatú, az asztalokon terítő és az üvegház kertészetéből illetve a Városon kívüli területekről beszerzett különleges virágdíszítés is található. Az étteremben kiszolgáló személyzet gondoskodik a vendégek kényelméről. Egy terasszal is rendelkezik, melyről rögtön a tópartra lehet lejutni.
Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo
Dorian Castillo

Kancellár

Városi étterem Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Városi étterem 31qBM


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Pént. Május 08, 2020 2:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Miss Shirley & Dorian

Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.



//Előzmény

-Akkor nincs akadálya. - Avagy ha akad megoldom, ennyi igazán belefér a sétába, főleg mert így odateszi magát a kedvemért, de lehet csak végiggondolta és rájött sok lehetőséget nyer általam. Amíg nem ellenem használja nem zavar, bár továbbra sem gondolnám jó cselszövő lenne.
-Pff, nem, de nézhetem fedett helyen is... - Nézek félre, igazítva a nyakkendőmön, mert az kéne még elázzak megint, tudom arra utal, de hogy úgy látott több mint kínos. És még csak azt sem tudták megmondani hol volt a hiba... Tipikus. -Nem tenném ki ilyennek, könnyen megbetegedhet. De ablakból nézve végül is biztonságos. - Itt a szél is tud fújni, meg hasonló borzalmas tényezők is közrejátszhatnak, nekem szerencsémre csak a hideggel kellett megbirkóznom. Nem mintha beteges alkat lennék, de sejtem nem is ez volt a cél. Már ha direkt volt, de mivel kétszer is megesett majdnem biztos vagyok benne csín áldozata lettem. Azt meg csak némán remélem hogy a siklós csínyeket meghagyják Callumnak...
-Nem voltam, de nem is szándékozom menni, nem az én hatáskörömbe tartozik. Ám perdaival beszéltem már. - Nem a kedvenceim... mondhatni utálom mind és mai napig nem tudom megmagyarázni mi szimpatikusat találtam abban az Eowen nevűben. Biztos nem akarom megint látni, pont azért mert szimpatikus volt... ott és akkor mindenképp.- Ebben a témában Jenkins kancellár jártasabb. - Ha már Ő olyan megnyerő hogy segítettek neki Saskia kapcsán. Nem tudom mit kínált cserébe, de aggasztó. Persze ha fel is vetem a tanácsban közli körbevezette az Alvóknál az elég fizetség, szóval bele sem mentem.
Megérkezve a holdra aztán látom egészen felfrissül.
-Ez örvendetes. Szeretném ha jól érezné magát. - Az a cél hogy ellenállás nélkül vonuljon az oltár elé, nem szeretnék (és nem is fogok) William módszerével élni. Az meg hogy a tömeg sutyorog... semmi új nincs a nap alatt a holdon sem, nem gondolnám Callum és Saskia ne kapna legalább ekkora figyelmet például. Közelebb is hajolok Elizabethez, lévén látom a nagyobb tömeget már nem kezeli jól.
-Szokja meg őket. Már azzal hogy eljegyeztem kiváltságos személy lett, akiket a népek ritkán kedvelnek. Ez változhat ha bebizonyítjuk okkal lesz a nejem. Ez persze idő, de adjon magának tartást, bízzon bennem. No meg nem maga a pletyka tárgya hanem én. - Ez nem feltétlen igaz, de így talán kevésbé érzi kellemetlennek. Elvégre én nősülök igen hamar annak ellenére özvegy vagyok. Persze én magamhoz mérten hozom a formám, viselkedésemben nincs különbség, csak a testőröknek intek finoman a fejemmel hogy a rövidebb utat választom. Elsőre ennyi is elég lesz az új arámnak, ráér még szokni az emberek reakcióját. Főleg hogy ez csillapodni is fog, csak most még friss. Az étterembe érve látszik már vártak, egy szeparáltabb részhez vezetnek minket, ahol aztán kihúzom a széket Elizabetnek, majd leülök vele szemben. Látom a virág díszítés ma kiváltképp hangsúlyt kapott, de nem bánom. Egyszer valami hirtelen ötlettől vezérelve elbeszélgettem a vezetővel hogy milyen szisztéma alapján díszíti a virágokkal az éttermet, pedig tényleg csak kíváncsi voltam, azóta ha tudja jövök mindig extra precíz próbál lenni... hm.
-Hogy tetszik a hely? Szerintem ez az egyik legszebb épület a Perdán. - Nem mintha annyira sokat nézelődtem volna avagy csak az átható virágillat teszi, de impozáns benyomást kelt bennem is. A rendelést meghagyom neki, végtére is ez perdai termésekből van, nem a laborból, biztos alaposan végig akarja gondolni.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Castillo
Elizabeth Castillo

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
180

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Városi étterem Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Pént. Május 08, 2020 10:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Dorian & Lizi
Doriannak nem lehet oka panaszra, valóban készültem erre a napra, viselkedésem és kinézetem is ezt sugallja. Nem akarok csalódást okozni neki, és bár rendkívül izgulok, jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy mindenképpen menekülni akarnék a házasságunk elől.
- Igaza van, de azért egyszer kiállok majd az esőben. - mosolyodom el, ahogy szóba kerül az a perdai eső, és akaratlanul eszembe jut az a bizonyos véletlen találkozásunk az otthonában. De nem megyek bele mélyebben a dologba, tudom, hogy kellemetlenül érintette a férfit, hogy ott talált, pedig nem kellett volna így éreznie. Én viszont még gyermek vagyok, így kíváncsi és érdeklődő, ezért is próbálnám ki egyszer, hogy milyen a valós időjárás. De nem ma, ráérek még ezzel. Az utunk során nem telepszik ránk a kínos csend, a Perdát érintve szóba hozom a perdaiakat és a városukat is, de az elutasító válaszra csak meglepetten pislogok a kancellárra.
- Azt hittem, hogy Ön is kíváncsi rájuk és arra, hogy hol és miként élnek. - szavaimból sejtheti, hogy engem érdekelne a dolog. - És milyen volt? - már a perdai természetesen. Amikor viszont Jenkins kancellárt hozza szóba, kicsit elmerengek ezen, majd ismét Dorianra nézek.
- De engem az Ön véleménye érdekelne. - ezt szeretném, ha tudná. Ma Őt akarom megismerni, hiszen hozzá készülök hozzámenni, nem pedig Callum Jenkinshez. A Perdára érve rögtön mélyet szívok a friss levegőből, és meg is jegyzem Doriannak, hogy kellemes érzés számomra itt lenni, bár ezt sejtette. Nem titok számára, hogy szeretek a holdon tartózkodni, bár eddig csak egyszer volt rá lehetőségem.
- Köszönöm! Remélem Ön is jól érzi majd magát. - velem... De ezt most nem teszem hozzá, csak bízom a legjobbakban. Ahogy viszont a Város szíve felé haladunk, egyre több emberrel találkozunk, akiknek nem kerüli el a figyelmüket a gyászoló kancellár és újdonsült, fiatal jegyese. Meglepő lenne, hogy kellemetlenül érzem magam? Szerintem nem. Dorian szavaira viszont kissé meglepetten pillantok fel rá, hiszen úgy beszél a népről, mintha én nem lennék egy a tagjaik közül.
- Tudja jól, hogy én is közéjük tartozom, attól függetlenül, hogy a jegyese lettem. - nem tartom magam kiváltságosnak, és talán soha nem is fogom. Okkal leszek a neje, igen, de az ok nem más, minthogy a kancellár újra akar nősülni és gyermeket szeretne. De ezt most magamban tartom és inkább némán követem Őt tovább, egészen az étteremig. Csodálatos a hely és rendkívül elit, ahova eddig jogom se lett volna belépni, mégse érzem büszkének magam, inkább némi kényelmetlenség tör rám. Én, a nép leánya egy kancellár oldalán. Kihúzza nekem a széket, helyet foglalok, de érezhető lesz, hogy zavarban érzem magam. Ez a sok pompa és ragyogás... Ehhez vajon hozzá fogok tudni szokni? A virágok viszont tényleg csodálatosak, az illatukat pedig tökéletesen érezni, így alig észrevehetően érintem meg az egyik szirmát.
- Minden nagyon szép, uram... Dorian. - kapcsolok, majd az asztalba épített panelt előhívva láthatom meg, hogy mi mindenből lehet választani. Érzem, hogy zavarba jövök, annyi ismeretlen gyümölcs és állat név van felsorolva, hogy szinte sírni tudok a szégyentől, amiért erre nem készültem fel, így néhány percig csendben olvasgatom őket, de aztán picit fátyolos tekintettel nézek segélykérően a velem szemben ülőre.
- Nem segítene? Én... én nem tudom... - hogy mit lenne érdemes rendelni, hogy minek milyen íze van. Én... én semmit se tudok. Beharapom alsó ajkam, lesütöm szemeimet, kezeimet zavartan ölembe ejtem. Az első alkalom, amely során megmutatkozik a két réteg közötti hatalmas különbség, de azért el nem sírom magam és bízom benne, hogy Dorian kisegít majd. Tényleg sokat kell még tanulnom, hogy méltó legyek hozzá.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo
Dorian Castillo

Kancellár

Városi étterem Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Városi étterem 31qBM


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Kedd Május 12, 2020 12:35 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Miss Shirley & Dorian

Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.



-Ha gondolja... bár tapasztalatból mondom ha az összes ruhájából csöpög a víz nem kellemes... - Nézek rá kétkedve, hogy lehet az első sokk után van valami csekély játékos bája, de aztán csak a nyűg van vele. Ahogy a perdaiakkal is, de Elizabeth ezt még nem látja át. Nem hibáztatom, fiatal még, nem is ez kötötte le eddig.
-Érdekelni talán érdekelne is, de több velük a veszély mint a haszon. A rengeteg betegség, kulturális különbségek, mind nehezítik a dolgokat. Nem akarok még egy járványt, de óhatatlan veszélyt jelent az összes perdai aki csak az emberek közelébe megy és fordítva. Én személy szerint nem örülök ennek a diplomáciai utazgatásnak sem, majd mondom is Callumnak mindig karanténba kellene visszaérkeznie ha elmegy esetleg, de... ah. Látja? - Rögtön elkezdek a munkáról beszélni ha ez szóba jön, de Callum is tudom Saskiával van elfoglalva ráérek ijesztegetni a legyengült immunrendszerű feleségez fogja hazahozni a sok ki tudja milyen baktériumot és vírust hála ennek a csodás egyezménynek. Persze ezzel Ő is tisztában van, gondolom, de mindegy is. Masszírozom a halántékom és bocsánatkérően nézek jegyesemre, lévén fogalma sincs mindig ilyen vagyok. Valamint nem ezzel kéne kezdenem az ismerkedést, hogy mindent a legsötétebben vagyok képes látni.
-Meglepően kellemes. Rendellenesen. Vagy csak rossz volt a fordítógép, de nem hinném Violeték eléggé odafigyeltek erre... - Én aki utálom az összes perdait nem értem mi a fenét ettem azon az egyen, aki ráadásul alapból idegesítő kellett volna legyen. Rejtély.
-Mm. Néha elfelejtem nem mindig az információ érték az első... Nézze el, az elmúlt években... nehéz volt. - Finoman szólva leterhelődtem, de most hogy sikeresen találtam új feleséget és a gyerekeim is felnőnek könnyebb lesz.
-Kegyeddel eddig mindig jól éreztem magam. - Legalább is nem maradt bennem rossz érzés, ami végül is jónak mondható. Tudom ez nem kölcsönös a részéről, de a kellemetlenebb emlékek megfakulnak idővel. Ahogy az is remélhető hogy meg fogja szokni az emberekből áradó rosszindulatot és kíváncsiságot.
-Az meglehet de mit gondol, Ők is ugyan ezt gondolják? Hogy bármivel megszólíthatják továbbra is és teljesen természetes ha magával vannak? Akaratlanul is elszeparálódnak Öntől, ha nem elég rangosak vagy magabiztosak hogy kezeljék. - Lehet hogy Elizabeth magára ugyan úgy tekint mint pár hete, de az emberek szemében megváltozott. Meg kell szoknia, hogy a ranggal negatív dolgok is járnak, különben nem csak Ő hanem én is bajban leszek. Ettől függetlenül az étterem szerintem az egyik legkellemesebb hely a holdon és ezt meg is osztom vele az épületben. Azzal viszont hirtelen nem tudok mit kezdeni hogy bekönnyezett, érzem nem az örömtől, de... azért ez nem volt annyira szörnyű, engem még nem is utálnak annyira mint mondjuk McGrovert mióta a JL alávágott. Finoman fogom meg a kezét ahogy átnyúlok az asztalon.
-Elizabeth. Vigyázok magára. Tudom meg kell szoknia engem is, a velem járó hátrányokat is nem csak az előnyöket, de miután több időt eltöltöttem magával úgy gondolom továbbra is, hogy remekül fogja kezelni. És csak hogy megnyugtassam az étlappal kapcsolatban, hajlamos vagyok ugyan azt rendelni, mert arról tudom milyen... hmm... hat dolgot ettem az étlapról eddig. Senkinek se mondja, de szerintem én vagyok az egyetlen a hajón aki szereti a mesterségesen előállított ételeket, pedig azok tökéletes tápanyagelosztással rendelkeznek, egyszerű, de kellemes ízük van... hah. De ne mondja senkinek, főleg ne Rafaelnek, belőle kinézem szeret mindenből újat felfedezni és már végigette az étlapot, sőt, ötleteket is adott a szakácsnak mi lehetne még! - Csóválom a fejem, hogy ugyan, nem én leszek az embere, de ha kicsit kisegít abból a hatból magabiztosan választok neki avagy megkérdezzük a szakácsot, ez a legkevesebb. Hogy Rafael tényleg ilyen-e nem tudom, ez csak az én feltételezésem, keveset beszélgetek vele.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Castillo
Elizabeth Castillo

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
180

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Városi étterem Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Hétf. Május 18, 2020 9:25 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Dorian & Lizi
Szeretnék egyszer majd én is kiállni az esőbe, megtapasztalni, hogy milyen érzés a valódi időjárás közelsége, Castillo kancellár megjegyzését hallva viszont édesen felkuncogok.
- Meglehet... - nem kommentálom jobban, mert bár lehet, hogy valahol zavaró lesz a dolog, de csodálatos is. A Perdáról és az esőkről rátérünk viszont a perdai népre, akiknek kultúráját szívesen megismerném, ahogy a perdai nép tagjait is. De tudom, mindez még nem lehetséges, de talán idővel...
- A veszély valóban nem elhanyagolható, de mégis idegen lények, akikkel még soha se volt dolgunk. Szerintem fontos a diplomáció és a jó viszony. Kölcsönösen segíthetjük egymást itt, a holdon. - persze a béke most túl vékony jégen áll, bármikor betörhet, mégis, bízom a legjobbakban. De Dorian további szavaira csak elnéző mosollyal megrázom a fejem.
- Nem zavar, ha a munkáról beszél. - hiszen eddig szinte mindig csak arról beszélgettünk egymással, bár tény, ma jó lenne jobban megismerni a férfit, aki hamarosan a férjem lesz. Ezért is érdekelne az Ő véleménye Jenkins kancelláré helyett, amit nem is tagad meg tőlem.
- Violeték? - kérdezek rá erre a névre kíváncsian, mivel fogalmam sincs, hogy kiről beszélhet, de ritka, amikor valakit Castillo kancellár a keresztnevén hív. Ezt már megfigyeltem, ezért is lettem kíváncsi. A kapott információkat viszont megjegyzem, idővel talán Dorian hozzáállása se lesz ennyire negatív a perdaiakhoz.
- Tudom, hogy nem könnyű az élete, ezért is vagyok hálás, hogy esélyt ad arra, hogy megismerjem. - hiszen most is ezért vagyunk itt. Nem csak a kötelező házasságot hajtja be, hanem udvarolni óhajt, ami rendkívül jól esik, ahogy a következő megjegyzése is, melybe bele is pirulok.
- Ennek őszintén örülök, Dorian, bár sejtésem se volt, hogy jól érezte magát a társaságomban. - tényleg nem gondoltam, mégis, nagyon jó tudni, hogy valóban szimpatikusnak talál. Én is Őt, egyre jobban. A tömeg jelenléte viszont feszélyez. Vagy nem is a jelenlétük, inkább az, ahogy minket méregetnek, pedig én egynek tartom magam közülük, de a kancellár szavai elgondolkodtatóak.
- Én bízom benne, hogy továbbra is megtalálnak azok, akik keresnek. - bár nem sokan kerestek eddig se. Eléggé magányos lány vagyok, ezt pedig Dorian is nagyon jól tudja. Kevés barátom van, de hozzájuk ragaszkodom és velük kapcsolatban biztos vagyok, hogy nem fognak eltávolodni tőlem, még akkor se, hogyha egy kancellár lesz a férjem. Az étterembe beérve viszont már egészen más féle emberek fogadnak. Nem méregetnek illetlenül, a hely pedig egy kész álom. Az asztalnál helyet foglalunk és bár szeretnék úgy viselkedni, ahogy az tőlem elvárható, mégis... az étlap hamar kifog rajtam, és még mielőtt kezeimet ölembe ejthetném érzem, hogy a férfi megfogja mancsom. Nem sűrűn ért eddig hozzám, így ismét zavarba jövök, mára már sokadszorra, de nem húzom hátrébb a keze, jól esik tette. Szükségem van a támogatására, hogy segítsen, ezt pedig szavai is megerősítik, mire aprót bólintok és picit el is mosolyodom.
- Köszönöm, hogy ilyen türelmes velem! - hiszen amikor bejelentette az eljegyzésünket is felhúzhatta volna magát, de nem tette, ahogy most se... Térjünk rá az étlapra.
- Nekem egyszerűbb lenne, ha az Ön által kedvelt ételekből választhatnék. Legalább megismerem az ízlését. - de ez után meséli el, hogy neki megfelelnek a Dominiumi ételek, amire nem számítottam. Azt hittem, hogy kiélvezi az itteni ízeket, de Ő tényleg más, mint amilyennek hittem.
- Ezek szerint nehéz dolgom lesz, ha majd főzni szeretnék Önnek? - ezzel a kérdésemmel egyben nyitni is próbálok felé, utalva a közös jövőnk egy aprócska részére. Ismer már annyira, hogy tudja, biztosan meg akarom majd lepni időnként egy finom vacsorával, amikor hazaér a munkából. Szeretnék jó felesége lenni, és ebbe beletartozik részemről a főzés is.
- Morgenstern kancellárt nem ismerem, de eszem ágában sincs az étkezési szokásairól beszélni majd vele, ha találkozunk... - ha ez szóba kerülne, tuti, hogy elsüllyednék szégyenemben.
- Akkor, mit rendeljünk? - mosolyodom el végül, majd végül a panelem kivetítem az asztal közepére, hogy együtt választhassunk róla. Közelebb is hajolok hozzá, kezem pedig ha még mindig fogja, hát én se húzom el továbbra se az enyémet.


Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo
Dorian Castillo

Kancellár

Városi étterem Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Városi étterem 31qBM


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Kedd Május 19, 2020 12:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Miss Shirley & Dorian

Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.


Az esőzést ráhagyom, bár a perdaiak kapcsán több az aggodalmam mint az izgalmam sajnos.
-Ez a cél, de mindez idő és türelem. Senki sem akar háborút. - Én sem. Egy totális leigázásban benne lennék, de sajnos az majdhogynem kivitelezhetetlen.
-Sejtem, de nem akarom a kikapcsolódását ezzel terhelni. Szóljon rám nyugodtan, ha nem venném észre megint arról beszélek. - A jegyesem, hamarosan a feleségem lesz, neki megengedem. Tény és való nálam a lazítás nehezen kivitelezhető fogalom. Ahogy azt is szokom nem a szakmai véleményem érdekel valakit hanem... a személyes. Violet miatt szintén elnézést kérő arcot vágok.
-Elnézést kérem, Violet Hart. Miss Hart az első feleségem, hajlamos vagyok a keresztnevén hívni. Nyelvész, közösen dolgoznak a perdai fordítógépen. - Javítom ki magam, kötetlenebb beszélgetéseknél ha szóba kerül mindig elfelejtem illetlen még mindig ennyire közvetlen megszólításban részesítenem.
-Inkább nekem okoz örömet hogy Ön által lett még valakim, akivel közvetlen lehetek és akivel beszélgethetek. Szeretném ha jól érezné magát velem. - Sok beleszólást nem adtam neki, ez tény, de ez nem jelenti élő pokolra kárhoztatom. Szó sincs róla, messze vagyok William módszereitől.
-Nehezen mutatom ki, ha kedvelek valakit. - Ez tény. Vannak azért ilyen személyek, végső soron Jenkinséket is kedvelem és Williammal se lenne ok bajom ha nem lennének túlkapásai, vannak kollégáim akiket tisztelek és váltok velük pár szót munkaügyeken kívül is, na meg Violet ugye. Végső soron ennyi, de sosem voltam barátkozó típus. Talán emiatt is kezeltem mindig is könnyebben a tömeg diszharmóniáját.
-Ezért is dolgozni kell, de nem lehetetlen. Ellenben ha így szeretné kíséretet kell adjak maga mellé, csak a biztonság kedvéért. Számomra ez fontos. - A gyerekeim is figyelik, ez csak természetes, sosem tudhatom ki gondol egyet hogy kicsikarjon belőlem általuk valamit. A lázadók is problémásak, nekik semmi sem szent. Mégsem akarok ezekkel gondolni most, inkább élvezném a hölgytársaságot a kellemes étteremben. Persze Elizabeth elgyöngülése váratlanul ér, ettől független nem vagyok rest biztatni. A kezdetek mindig nehezek, főleg ha éles a váltás.
-Ez csak természetes. - Ráncolom össze a szemöldököm, mert miért ne lennék türelmes? Semmire nem megyek akarnoksággal, minden terv akkor működik szépen és olajozottan ha időt hagyunk neki. Összecsapva semmi sem jó.
-Rendben. Akkor ezt a gyümölcsös szószos fogást javaslom. Édeskés, ami alapból engem nem vonzzana, de itt nagyon kellemesen az. - Nem túl intenzív ízek, de annál harmonikusabbak, nekem azért felel meg. Talán Elizabethnek is ízleni fog. Bár figyelmeztetem azért hogy velem nem biztos jól jár, kilógok sok szempontból. Lehet a neveltetésem, mert nem kancellárnak születtem, de nem mindenben vagyok kísérletező.
-Ó nem, egyáltalán, pont ellenkezőleg, az egyszerű ételeket tartom főleg ízletesnek. - Nem kell kacifántos recepteket kitalálnia ha főzni támad kedve. Bár ha nincs se fog zavarni, én szeretem a kész kimért adagokat, mint mondtam. Főleg hogy a főzés manapság inkább hobbi és a gazdagabbak kiváltsága, de ha ennek szeretne áldozni nincs ellenvetésem, én maradok a növényeimnél.
-Ki tudja, lehet örülne, igazság szerint vele keveset találkozom, mindketten elég elfoglaltak vagyunk. De mivel nem házasodott újra, lehet hiányzik neki az effajta családbarát társalgás. - Amúgy is olyan viráglelkű a szememben, nem hiába kerülöm. A Morgenstenek rózsaszín buborékával sosem tudtam mit kezdeni, de nem is akarok. Ahogy a kezem sem vettem el, mert nem éreztem elhúzná. A menüre neki azt a gyümölcsöset javaslom továbbra is de felvetem, hogy én rendelek mást, aztán kettőt kóstolhat és kiválaszthatja melyiket enné szívesebben. Nekem igazából mindegy, kettőből pedig az egyik csak ízleni fog neki. Ha nincs ellenvetése intek is a pincérnek és leadom a rendelést, kérek valami gyümölcslevet Elizabethnek és vizet is, majd megkérdezem még gyorsan alkoholt kíván-e fogyasztani, mert akkor kérek egy üveggel valami könnyedebből számunkra. Ha nem kér látszik engem nem zavar, ritkán iszom, főleg Callummal. Nem mintha innom kéne hogy elviseljem, de könnyebb valamit kortyolgatva míg beszél. Callum ugye a beszédes fajta, velem ellentétben.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...

Vissza az elejére Go down

Elizabeth Castillo
Elizabeth Castillo

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
180

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Városi étterem Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Szer. Május 20, 2020 5:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Dorian & Lizi
Még nehezen szokom azt, hogy Dorian máshogy viselkedik velem, hogy még akár azt is megengedné, hogy rászóljak. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy soha se tennék ilyet, de a soha az tényleg mindenkorra vonatkozik, így hát nem teszek felelőtlen kijelentéseket.
- De tényleg nem zavar, Dorian. - mosolyodom el kedvesen, hogy érezze, nekem nem gond, ha olykor belekeverjük a munkát is a magánéletbe. De Violetre kíváncsi vagyok, hiszen a keresztnevén szólította, és amikor megtudom, hogy az előző felesége az - tehát bizonyára Martha előtt volna a neje -, nem is tudom, hogy mit érzek. Nem mondanám azt, hogy féltékeny vagyok, hiszen okom és jogom sincs rá, na meg, nem táplálok még olyan érzéseket a kancellár iránt, ami ezt indokolttá tenné, de mégis különös kíváncsiság lesz úrrá rajtam, amit le kell küzdenem.
- Engem nem zavar, ha Violetként hivatkozik rá, hiszen a felesége volt, miért hivatkozna rá másként? - annak idején közelebbi viszonyban voltak, és ki tudja, talán a mai napig ez így van. - Gondolom még mindig fontos Önnek. - puhatolózom mégis csak, pedig talán nem kellene. Bizonyára tartják a kapcsolatot, én viszont úgy gondolom, hogy Martha-hoz se fogok felérni, nem hogy máshoz. Bár Dorian továbbra is annyira kedves, máris úgy hivatkozik rám, mintha hozzá tartoznék, pedig ez még nincs így. Vagy igen, csak én hiszem naívan, hogy még vannak választási lehetőségeim?
- Igyekszem én is oldottabb lenni, csak nem szeretném terhelni a gyerekes dolgaimmal. Tudom, hogy nagy a kettőnk közötti korkülönbség és a munkánkban is csak a gyakornoka vagyok, így... így fogalmam sincs, hogy mennyire talál majd megfelelő partnernek, de igyekszem! - kislánynak érzem magam olykor mellette, hiába próbálok kitörni, ez még nem egyszerű, ezt pedig a férfi is érezheti. Pedig Ő nőt akar, de ahhoz idő kell, amíg azzá válok. Még csak 16 vagyok, nem várhat azonnal csodát, bár a lányánál mégis érettebb vagyok, hiába vagyunk egyidősek. Ashley mintha még mindig 14 lenne, de én így imádom. Továbbra is különös, hogy Dorian engem választott, egy ilyen fiatal feleséget. Nem lesz egyszerű dolga... vagy inkább nekem nem? Bizonyára megvannak a maga elvárásai.
- Kíséretet? Akkor is, ha a barátaimmal akarok találkozni? - akadok meg szavain, és tekintetemből kiolvashatja, hogy ennek a hírnek nem igazán örülnék. Nem szeretnék őrökkel a hátam mögött mászkálni, de persze, ha Ő nem enged, akkor kénytelen leszek. Onnantól kezdve viszont nem lesz visszaút. - Ha erre kötelez, akkor tényleg tesz róla, hogy mindenki máshogy nézzen rám. - ha testőrök kísérnek majd, valóban nem leszek már egy a nép tagjai közül. Számára fontos, számomra pedig a szabadság is az. Így is már befolyásolja a jövőmet. Az étterembe viszont érzem, hogy gyengévé válok, túl nagy kihívás ez az egész a számomra, de Dorian érintése és segítsége jól esik. Az Ő általa már kóstolt ételek közül szeretnék választani, a véleménye érdekelne és amit javasol, az valóban jól hangzik.
- Remekül hangzik, biztos nagyon ízletes lesz, köszönöm! - megfelel, természetesen. Ilyen drága és finom ételt egyébként se hiszem, hogy ettem már valaha is, mint amiket itt szolgálnak. Nem vagyok amúgy válogatós, se finnyás, nem tehettem meg, hiszen a családom nem éppen gazdag, bár szegények se vagyunk. Mégse engedhetnénk meg magunknak egy hasonló lakomát.
- Akkor majd az egyszerű ételekkel fogok próbálkozni. - mosolyodom el, amikor a jövőbeli vacsoráról beszélünk, ahol én leszek majd a szakács. Pedig szívesen kísérleteznék, ha lehetőségem lesz rá, de talán Dorian se fogja bánni és megkóstolja majd, amiket főzök. Ha pedig nem ízlik majd neki, még mindig eheti a megszokottat. Rafael Morgenstern kancellár említésére viszont nem nagyon tudom, hogy mit kellene mondanom, mivel azt a férfit egyáltalán nem ismerem, de tudom, hogyha Dorian elvesz, mindegyik kancellárt valamennyire meg fogom ismerni, ha akarom, ha nem. Van, akitől tartok is kicsit...
A kezemen még mindig ott pihen a keze, ami már meglepően hosszú időnek tűnik, de talán kezdeményezni akar, hiszen a testi kontaktus se elkerülhető a végtelenségig. Mégis, zavarban vagyok tőle, így lopva kezeinkre tekintek, majd amikor még azt is felajánlja, hogy Ő mást rendel és nyugodtan megkóstolhatom majd, sőt, akár cserélhetek is vele, ha az enyém nem ízlene, most már tényleg szép, pirospozsgás színt ölt az arcom.
- Nem lennék olyan pofátlan, hogy beleegyek az Ön vacsorájába. Főleg nem itt... - pillantok körbe, hiszen ez egy elit hely. Vajon mit szólnának hozzá mások? Vagy csak romantikusnak tartanák a gesztust, ami egy jegyes párhoz igazából passzol is? Fogalmam sincs, nem szeretném Doriant véletlenül se kellemetlen helyzetbe hozni.
- Nem igazán szoktam alkoholt inni, így szerintem hamar meg is ártana. Ha nem gond, igyunk inkább egy másik alkalommal. - nem voltam még ittas se soha, így fogalmam sincs, hogy akkor milyen lennék, de azt se most próbálnám ki, így a gyümölcslé nekem tökéletes lesz és természetesen hagyom, hogy a kancellár rendeljen. Az italainkat hamar meghozzák, de az ételre azért kicsit még várni kell.
- Gondolkodtam az esküvőn. - kezdek végül egy másik témába, amiről mindenképpen beszélnünk kell, hiszen egyeztetés nélkül aligha tudjuk megszervezni. - Örülnék, hogyha a Perdán tartanánk, és az én tanúm a fivérem lenne. - egyértelműen Vincentet választom, akármilyen is vele olykor a viszonyom. Mégis csak a testvérem.
- Azt szeretném kérdezni, hogy... mikorra tűzi ki az esküvő dátumát? - hiszen az eljegyzést se kötötte az orromra, egyszerűen megtörtént. Kijelentette és kész. Az esküvő időpontját viszont tudni szeretném, úgy kell ugyanis majd készülnöm. A kezem egy picit mintha megremegne a keze alatt, szinte nehéz arra koncentrálnom, hogy véletlenül se mozdítsam meg. Nem mintha katasztrófa történne akkor, ha megmozdulnak az ujjaim, egyszerűen... Még sose voltam ilyen szituációban és ahogy telnek a percek, nem hogy természetessé válna a tett, inkább még zavarbaejtőnek tűnik. Simítsak végig a kezén? Azt kellene tennem? Vagy húzzam most már el? Az a baj, hogy hiába határozom el magam, mégse merek kezdeményezni, hogy akár csak egy picit is megcirógassam, mert még mindig a kancellárt látom magam előtt, nem pedig a jövőbeli férjemet. Vagyis de, Őt is, mégse egy egyenrangú felet, így félek minden aprócska hibalehetőségtől, végül szabad kezemmel a poharamért nyúlok és iszom pár kortyot, majd zavart mosollyal pillantok Dorianra.
- Szeretném, ha tudná, hogy nekem még soha nem volt senkim. Én... én teljesen tapasztalatlan vagyok minden téren, és... és fogalmam sincs, hogy mit vár tőlem, hogy hogyan kéne viselkednem. - és most lopva kezeinkre tekintek, miközben elvörösödve magyarázkodok. Csak kibuktak a szavak, édesen, halkan...
- És most örülnék, ha láthatatlanná tudnék válni. - ismerem be végül, és majd elsüllyedek szégyenemben, de a kacsóm még mindig nem húzom semerre. A fenébe is, tényleg kész csődtömeg vagyok.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo
Dorian Castillo

Kancellár

Városi étterem Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Városi étterem 31qBM


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 21, 2020 12:04 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Miss Shirley & Dorian

Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.


Bólintok egyet elfogadva valóban nem zavarja ha vissza-visszakanyarodom a munkámhoz, ez megnyugtató, ugyanis hajlamos vagyok erre erősen. Ahogy arra is hogy Violetet a keresztnevén emlegessem.
-Mert Önnel szemben tapintatlanság, hogy közvetlen vagyok még mindig vele. Természetesen igyekszem csak minimálisan kapcsolatba kerülni vele. - Nem akarom szégyenbe keverni, ez csak természetes hogy így teszek, akkor is ha amúgy számomra ez kellemetlen. Violettel még mindig együtt lennék ha nem lenne meddő, de ezt kevesen tudják szerintem. Avagy nem gondolnák, tekintve Elizabeth a harmadik feleségem lesz. Arra kivételesen látszik nem sietem el a választ hogy volt nejem fontos lenne. -A fiam anyja és remek kutató. - Mondok inkább csak ennyit, mert az én esetemben amúgy is visszás fogalom a fontosság. Nincs semmi értelme Violettel munkán kívül beszélnem, hiszen nem fűz már hozzá semmi hivatalosan. Az teljesen más lapra tartozik, hogy nem saját akaratomból hagytam el. Szerintem Ő maga is tudja, ezért nem neheztel rám, ellenben a fiammal, de talán ha egyszer benő a feje lágya majd megérti. Addig is szeretném ha Elizabeth nem érezné úgy ne tekinteném partneremnek. Őt választottam, tehát az.
-Nem várom el Öntől hogy úgy viselkedjen mint egy családanya vagy aki már befutott karrierrel a háta mögött éli életét. Az se kizárt kissé megfiatalít engem, noha én már az Ön korában is zárkózott voltam. Az idővel ez mit sem javult... de én hiszem ha két ember megérti egymást a kor nem számít. - Szép idealizmus, de talán nem teljesen felelőtlen kijelentés. Vele tényleg szót értek, nála idősebb nőkkel van hogy ennyire se. A gyerekességére pedig fel voltam készülve, mellettem hamar fel fog nőni, de kétlem bánná.
-Igen, de csak tisztes távolból fogja figyelni, amennyiben nem otthon vagy náluk tartózkodik. Számomra fontos a biztonsága. - Mi sem egyértelműbb, majd hozzászokik. Ahogy gondolom ahhoz is hozzászokott hogy ha velem van akkor is mindig van kíséret.
-Ha nem teszek így, akkor könnyen bajba keveredhet. Elfelejti hogy előszeretettel tesznek merényletkísértetet ellenünk, ha nem is magamat hozom fel akkor Jenkins kancellárt, a kancellár feleségek és gyermekek is ki vannak ennek téve. Kérdezze Saskiát, Mrs Jenkinst vagy talán Mrs McGrovert is idevehetem, bár William kapcsán nem féltetlen kell kíséret mivel a felesége a flottánál van. A testőrökre gondoljon úgy mint... hmm... árnyékokra. Nem fogják zavarni Önt, de ha kell megvédik és kisegítik, ha bármi gondja akadna. - Ez szükséges rossz de valóban nem lenne jó ötlet csak úgy mászkálni hagyni.
Az étteremben aztán próbálom nyugtatni a magam módján, az érintés is segít, talán ezért sem húzódom el, nem árt ha szokja a közeledésem. Bár jó ideje elég alacsony a libidóm Martha miatt, de ez még nekem is kellemes. Legalább is nem megterhelő. Az étel is úgy fest megfelelő lesz számára, ez jó hír, ahogy az is kellemes meglepetés főzne nekem esetenként. Ami pedig a többi kancellárt illeti... szerintem nehéz elkerülni hogy ne találkozzon velük miattam avagy általam. Persze egy-kettő személytől szívesen megkímélném, de ez nem kívánságműsor.
-Pofátlan? A feleségem lesz... ami az enyém az Öné is. A vacsorám is. Hovatovább ha bárki megszólja Önt ezért lesz hozzá egy két kéretlen szavam. Nincs ebben semmi, ha lenne nem ajánlom fel. - Világítok rá erre az apróságra, hogy nem hoznám magam kínos helyzetbe ilyesmivel ha annak gondolnám a dolgot. Avagy engem ezek a dolgok cseppet sem izgatnak, ha meg is szólnak nem fogom felvenni.
-Nekem egyáltalán nem fontos, ritkán iszom, akkor is csak egy-két pohárral. - Éreztetem semmi probléma hogy nem kér alkoholt, a gyümölcsleveket viszont szeretni fogja meglátásom szerint. Ha nem, akkor még mindig ott a víz vagy az ízesített vizek.
-Hallgatom. - Felelem az esküvőre, míg kortyolok a vízből.
-Sejtettem ezt szeretné, utólagos engedelmével ezeket már leszerveztem a változtatás jogát fenntartva. - Vallom meg, mert ezeket tényekként kezeltem, nem pedig eshetőségekként. Az apróságokat hagynám inkább rá mint az ételek, díszítés, maximum az ülésrendet akarom vele átbeszélni, mert az számomra is fontos.
-Az én tanúm Jenkins kancellár lesz, ha semmi közbe nem jön avagy vissza nem utasít végül. Az én fivérem elhunyt, a fiam pedig nem szeretném felkérni. Ellenben megkértem Saskiát, azaz Mrs Jenkinst, hogy segítsen Önnek a szervezésben ha elakadna, finom ízlésű hölgy és közvetlen. Lévén kedveli Jenkins kancellárt is talán nem érzi tolakodásnak. Persze ha nem kíván vele találkozni nem probléma, van elég munkája Saskiának. - Lássa noha ráhagyom a dolgokat a segítséget nem tagadom meg, szervezem számára, ne maradjon magára.
-Én késő őszre gondoltam, de mivel a Perdán akkor az időjárás már hűvösre fordul, lehet inkább korábban kellene. Legalább is október végéig lehet érdemes lenne ha nem a Dominiumon lesz. Mit gondol? - Már a jegyesem, nem kapkodom. Innen már bátorság keresztbe tenni nekem, legalább is az egyszerű kérőknek. Míg Ő feszeng én kezdek megnyugodni, sokkal alkalmazkodóbb ez a lány mint gondoltam. Szabad kezemmel könyökölve az asztalon megtámasztom az arcom, úgy nézem érdeklődve hogy mit szeretne. Nem lenne jó fagyoskodni odalenn, de belátom idő kell neki mindent kigondolni. Én lezavarnám egy hét alatt, de kétlem az boldoggá tenné, ugye.
-Gondoltam nem volt, hiszen nagyon fiatal. Nem várok Öntől semmit, nem fogok erőltetni semmit. Kinőttem abból a korból türelmetlen legyek és talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom Marthaval... a végére nem igen voltunk együtt... romantikus értelemben. - Elég régóta csak ritkán tettünk eleget házastársi kötelességünknek, de leginkább amolyan illene címszóval. Martha sosem vonzott igazán, aztán pedig megszoktam ne gondoljak a nőkkel, lévén egy esti kaland se éri meg nekem a vele járó botrányt. Persze mivel gyereket szeretnék sejtheti Elizabeth hogy a végtelenségig nem kívánok várni a testiséggel, de érezhetően nem csinálok ebből problémát. Nem vagyok egy William...
-És kérem ne váljon láthatatlanná, olybá tűnne magamban motyogok, az tényleg kínos lenne. - Mosolyodom el kicsit, mert buggyant kancellár sem kívánok lenni, a liliomtiprót könnyebben viselem.
-Én csak örülök ha mindent el mer nekem mondani ami nyomasztja. Tartottam tőle nem mer majd velem beszélni, de mivel már előtte is volt megmondta a véleményét, ezért reménykedtem ez nem fog változni. Én szeretem ha a beszélgetőpartneremnek van saját gondolata, ha megosztja, a leendő feleségemtől pedig majdnem el is várom, elvégre ha nem tudom mi a baj változtatni sem igen tudok. Egyszerű ember vagyok, mindent meghallgatok, ha olyan a probléma... akkor is megoldjuk valahogy. A jövőre nézve mondom. Más is frusztrálja? - Ha igen mondja nyugodtan, avagy...-Elvegyem a kezem? Zavarja? - Kérdezek rá hiszen odapillantott, lehet nem meri elvenni? Olyan rég udvaroltam berozsdásodtam olybá tűnik... emiatt sem baj hogy Elizabeth fiatal, kevés viszonyítási alapja van, ez nekem most kimondottan előny.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Castillo
Elizabeth Castillo

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
180

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Városi étterem Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 21, 2020 8:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Dorian & Lizi
Castillo kancellár tényleg komolyan gondolta, hogy azt szeretné, ha a felesége lennék, és már érezhetően nem úgy tekint rám, mint eddig. Nem a gyakornokaként bánik velem, hanem a jegyeseként, mivel véletlenül se szeretne kellemetlen helyzetbe hozni. Kedves, de nem ismer még, én nem haragudnék rá azért, mert jó kapcsolatban maradt Violettel.
- Miattam nem kell, én bízom Önben és nem érteném félre. - nem lenne kötelező újranősülnie, mégis megteszi, mégis engem választott, pedig most már lehetne akár ismét Violettel, de más döntést hozott. Nem fogok feleslegesen aggodalmaskodni ez miatt, de azért kíváncsi vagyok, hogy mennyire fontos az a nő a számára, de a válasz szó szerint semmilyen, így előre nem jutok, de nem faggatózom. Megértettem, hogy nem szeretné kifejteni, így csak egy visszafogott mosolyt és egy apró biccentést kap tőlem.
- Én is remélem, hogy jól megértjük majd egymást a jövőben is. - tényleg őszintén remélem. Azt jó hallani, hogy nem vár el tőlem máris lehetetlen dolgokat, de a nagy korkülönbséget továbbra se tudom még úgy tekinteni, mintha normális lenne. Mindig is fiatalabb férjet képzeltem el magam mellé, egy fivérem korabelit, olyat, mint Vincent, de talán... talán tényleg nem lesz semmi baj és jól megleszünk. Az őröknek viszont nem örülnék, ha követnének, mégis érzem, hogy ez nem kívánságműsor, ebben a kérdésben nincs döntési jogom.
- Úgy sejtem, hiába akarom elutasítani ezt a lehetőséget, Ön hajthatatlan Dorian. Igyekszem majd megszokni a jelenlétüket. - elfojtom a kikívánkozó sóhajt, és eszem ágában sincs senkit kérdezni ilyesmiről, de azt jól tudom, hogy a kancellárok élete valóban veszélyben van, főleg azóta, amióta az Ellenállók ennyire nyíltan mernek szervezkedni. Innentől fogva tehát tényleg jobban kell vigyáznom magamra, vagy ha én nem teszem, Dorian megteszi. Azért jól esik, hogy vigyázni akar rám.
Az étteremben némileg közvetlenebbé válunk, bár keze érintése különösnek hat, és még csak el se húzódik. Az ételválasztásban is segít, a felajánlása pedig teljesen megdöbbent. Nem akarok véletlenül se illetlenül viselkedni, ezt pedig most Doriannak is elmondom, de a válasza újból meglep. Főleg, amikor ismét kiemeli, hogy ami az övé, az az enyém is. Én képtelen vagyok még így érezni.
- Köszönöm, csak még... még nagyon furcsa számomra, hogy ilyen kapcsolatba kerültünk. Idővel biztosan megszokom majd. - ez esetben meglehet, hogy megkóstolom majd az Ő ételét is, ha már ennyire kedvesen ajánlgatja, és választok is. De alkoholt nem szeretnék inni, egyébként se szoktam igazán, a gyümölcslé viszont tökéletes lesz. Valóban ízletes, belekortyolok, ahogy kihozzák nekünk, majd végül szóba hozom az esküvőt. Gondolkodtam rajta természetesen, Dorian viszont megelőzött. Tényleg ismer...
- Oh... - meglepett azért. - Akkor köszönöm! - mosolyodom el őszintén, majd rátérek a tanúmra, aki a fivérem lesz. Az övé Callum Jenkins, tudom jól, már említette, de most ismét megteszi, bár hallhatóan még nem hozta szóba neki.
- Nem hiszem, hogy visszautasítaná. - miért tenné? Talán még engem is kedvel valamennyire Jenkins kancellár. A további szervezkedésben való segédkezésre viszont tényleg nem számítottam. Azt hittem, hogy majd anyával gondolkodunk rajta, hiszen nagyon lelkes az esküvő miatt, de persze, most már más társadalmi rétegbe fogok tartozni, a szüleim akarata pedig nem igazán fog érvényesülni. Felettem se.
- Köszönöm, szívesen veszem a segítségét. Egyébként is szeretném megismerni Mrs. Jenkinst és szakmailag is érdekelne mindaz, ami vele történt. - hoppá, most én hoztam szóba a munkát, így finoman elpirulok. - Elnézést! Persze, nem az esküvő szervezése közben fogok erre rákérdezni, ráér később is. - legalábbis igyekszem majd. De a szakmai érdeklődésem egyértelmű, és erről Jenkins kancellárral is szívesen beszélnék. Most már talán nem is lesz ezzel gond, Dorian miatt is szívesebben lesznek a társaságomban, ha minden igaz. Elkerülhetetlen lesz bizonyos alkalmakkor, de én nem bánom. Kíváncsi vagyok Saskiára.
- Én se szeretném, ha már túl hideg lenne, így ha mindenképpen idén szeretné, akkor az október vége tökéletes lesz. - ha nem várna vele a következő évig. Talán szavaimból érezhető, hogy én várnék, nekem így is túl gyors minden, de felfogtam Dorian akaratát.
- Én csak novemberben leszek 17 éves. Ez nem zavarja Önt? - nem tudom, hogy tisztában van-e a születési dátumommal, de talán már utána nézett. Mégse számít neki az az egy hónap, amit talán az időjárásra fog, de talán mégse kifogás... Ahogy az asztalra könyököl, majd kezére támaszkodik, ismét természetesnek hat, megközelíthetőnek, én pedig úgy érzem, hogy ideje elé tárnom ismét félelmeimet, mert van ám bőven. De tényleg vele kell ezeket megosztanom elsődlegesen, nem mással. Talán meg fog érteni, ahogy eddig is és nem árt, ha tudja, hogy... érintetlen vagyok. A válasza mégis egyértelműen elárulja, hogy tisztában van vele, de amikor a Marthaval való viszonyát említi, az meglep. Nem gondoltam volna, hogy felhozza, de azt jól esik hallani, hogy türelmes lesz velem, mégha tudom is jól, hogy gyereket szeretne. Tehát nem a végtelenségig, de talán nem lesz erőszakos a későbbiekben sem... Nem olyannak ismertem meg.
- Köszönöm! - mosolyodom el. Láttam, hogy miként nézett rám, amikor ma meglátott, így úgy sejtem, hogy a külsőmmel meg van elégedve, mégis, most jobb lenne láthatatlanná válni, annyira ciki az, amit művelek. A reakcióra viszont most akaratlan is felkuncogok kissé.
- Nincs ilyen képességem. - nem vagyok perdai. Azok vajon tudnak ilyesmit? Mindegy is, most eszem ágában sincs róluk beszélni.
- Örülök, hogy így gondolja. Én a jövőben is őszinte leszek magához, ahogy mindig az voltam. - átlátna rajtam egyébként is, a hazugság nem kenyerem, őszinte lány vagyok. Amikor viszont kezeinkre tér rá, ismét picit elpirulok, majd rápillantok a férfi kezére. Szinte elveszik alatta az én törékeny kézfejem, mégis védelmezőnek hat az övé az enyém felett.
- Én... nem tudom. Valahol picit ijesztő, hogy... megérintett, de valahol jól is esik. - eddig már ért hozzám, csak nem így. Lassan, óvatosan fordítom meg kezem az övé alatt, hogy tenyerem felfelé mutasson, majd picit bátortalanul simítom meg ujjaimmal a kezét, szinte szokva az érintést. A szívem kezd a torkomban dobogni, de valahol oly izgalmas most ez a gyermeki próbálkozás... ismerkedés. Vincent biztosan lekorholna, hogy viselkedjek már felnőtt nőként, de talán Dorian nem fogja ezt tenni.
- Ne vegye el... - adom meg végül a választ, majd kék íriszeim Dorian szemeire pillantanak, ajkam pedig édes mosolyra húzódik. Nem bánom, jól esik... szeretném még érezni.
Az ételeink néhány perccel később érkeznek meg, a pincérnő pedig bár egy pillanatra kezeinkre tekint, rögtön elkapja onnan szemeit és már illedelmesen elénk is teszi a vacsoránkat, majd jó étvágyat kíván és magunkra is hagy minket.
- Nagyon jól néznek ki. - mindkettőnkké. Most viszont muszáj elhúznom kezem, ha enni szeretnénk, így megteszem, majd a villáért nyúlok, és utána lassan a késért is.
- Jó étvágyat, Dorian! - pillantok rá a férfire, majd némi szószt teszek a húsra és ez után kapom azt be. Az ízbomba, amit érzek, az semmivel nem összehasonlítható. Annyira csodálatos! Még soha nem ettem ennyire finomat, így lassan fogyasztom, kiélvezve az ízeket és némi köretet is eszek hozzá, de mennyei!
- Ez nagyon finom! - ismerem be, majd végül ajkamra huncutabb mosoly költözik. - Megkóstolhatom az Önét is? - ha már felajánlotta, élnék vele, de szerintem megtartom majd az előttem lévőt. Ez az édeskés, gyümölcsös íz különösen kellemes.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo
Dorian Castillo

Kancellár

Városi étterem Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Városi étterem 31qBM


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Kedd Május 26, 2020 11:28 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Miss Shirley & Dorian

Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.



-Nekem fontos más se értse félre. Nagyon éles a nép nyelve... - Ezzel nem tudok mit csinálni és mivel még mindig kedvelem Violetet, a véleménye úgy is megváltozna szerintem ha együtt látna minket. Jobb nem személyeskednem Violettel és csak ritkán találkozom vele. Violetet pedig továbbra sem vehetném el mert meddő, azzal szabályt szegnék. Kancellárként megtehetném, de mivel első Castillo vagyok, nincs olyan régbe nyúló nevem mint Morgenstennek vagy Jenkinsnek, így nem különcködöm. Betartok mindent, így joggal tartatok be én magam is. No meg akarok egy fiút, akit kinevelhetek az utódomnak, ez nyílt titok úgy sejtem. Mivel fiatal, nem szült még, talán komplikáció sem lesz.
Az őröknek nem örül, de majd megszokja. Kénytelen lesz.
-Sajnálom, nem bírnék koncentrálni a munkára, ha nem lenne velem. Nem vagyok a kedveltségi ráta legalján, de sosem tudhatom. - Ez önzőségnek hat, belátom, de stresszelne, hogy esetleg valaki árt neki vagy felhasználja ellenem. Terroristáknak nem engedek, nem is akarnék, de ez komoly dilemmát okozna még számomra is, minden tervem keresztül húzná. De azt egyértelművé teszem, hogy jegyesemként kezelem, osztozom vele mindenben. A legkevesebb, még nem látja át, hogy nem lesz feltétlen egyszerű élete mellettem.
-Hogyne. Megértem. Ezért is szerettem volna több randevút Önnel, hogy szokjon engem és a helyzetet. - A válasza teljesen elfogadható, nehezen vált át arról hogy Ő nem csak a gyakornokom, hanem a jegyesem. Az esküvő miatt is volt pár biztos pont amit gondoltam akar, ha nem is merte volna mondani is beláttam volna számára ez az első (és reményeim szerint utolsó) házassága is, legyen olyan, amilyennek akarja. Az elsőnél még én is érdeklődőbb voltam.
-Nem egy illetlen személy. De legutóbb kapott tőlem némi... keresetlen szót. A szokásos kancellári sakkjátszma. Úgy hiszem némileg... bosszús, de reményeim szerint nem magán tölti ki, annál érettebb gondolkodású öreg barátom. - Vallom meg, ha nem is mondom el konkrétan mi volt az ülésen, lényegtelen, mert sajnos nem állt mellém senki. Igazán lehangolt a szavazás. Minden esetre jobb ha Elizabeth lassan bevezetődik ebbe a hatalmába játszmába, hogy nem minden az aminek látszik.
-Akkor vegye elintézettnek, majd beszélek vele. - Sejtem nem merné Ő keresni Saskiát, de ezt én is könnyen megszervezem, lévén Saskia a kollégám. Az hogy szóba hozta a munkát látszik fel sem tűnik csak mikor szabadkozik.
-Nincs miért elnézést kérnie, én örvendetesnek találom az érdeklődését, annak minden aspektusát. Hovatovább akkor kérdez rá amikor szeretne, biztosra veszem nem csak az esküvő lesz a téma Önök között. - Saskia jól ismer engem, nem lepne meg, ha én is szóba kerülnék akar, de talán még Callum is lehet téma lesz, ki tudja.
-Nem lenne ellenemre egy hosszú jegyesség, de nem tartom szerencsés ötletnek. Mivel bejelentettem elveszem bölcsebb lenne mihamarabb elvennem... Tehát még idén. - Kivételesen nálam sem úgy alakulnak a dolgok mint akarom, de jobb a békesség. Avagy ha már a nejem lesz senki sem szólhat bele, hamarabb beletörődik mindenki és tovább lehet lépni. Egyszerűbb. Tisztább.
-Rendben, válasszon egy napot, ami szimpatikus és akkor lesz. - Őszinek vallott esküvő. Nem mintha nekem eddig számított volna az évszak, a Perda nekem is új e tekintetben.
-Tisztában vagyok vele. De mivel a bátyja aktívan keresett Önnek kérőt nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni az esetleges másik személyt. Egyértelmű lett volna eláll az udvarlástól ha jelzem szándékaim, tehát eljegyeztem kegyed. De ha már eljegyeztem, számomra nem számít nem tölti akkor még be a tizenhetet. Tudtommal nincs törvény ami korlátozná hogy hamarabb házasodjon az ember, csak felső határ van. - //Nekem legalább is nem mondtátok lenne ha mégis akkor nem mondja, de a szabályzatban sincs//. Látszik a kora zavar a legkevésbé. Inkább hallgatom is mik az aggodalmai, de ezek teljesen természetes dolgok. Szerencsés hogy megosztja velem, értékelem is, próbálom éreztetni is a dolgot, bár tisztában vagyok vele nem vagyok olyan közvetlen mint Rafael vagy Callum, hogy ez egyszerű legyen.
-Nincs mit köszönnie, ez természetes. -  Számomra az, amit William művel az abnormális. Lehet nem kedvelem a nőket, a többségét, de ez nem jelenti testileg kínozni vágynék egyet. Szóban... szóban valóban szeretek, de hiszem az is építő jellegű.
-Szerencse, nem lettem volna felkészülve hasonlóra! - Apróbb mosolyom elárulja élvezem feloldódott kicsit a láthatatlanság kapcsán.
-Értékelem, de látja, én is próbálok nyitott lenni, felesleges dolgokkal nem fárasztani, bár ez inkább a munkát érinti. - Egy kapcsolatban fontos az őszinteség, de rengeteg titkom van ami attól titok, hogy más nem tudja és így is fog maradni. Minden mást azonban kellemes lenne átbeszélni valakivel, nem tagadom.
-Ijesztő? Nem kívánom riogatni... - Na jó, ez látszik meglep, mert hogy kellemetlen vagy fárasztó vagy idegen az rendben, de ijesztő? Amiatt nem veszem el csak, mert érzem mozgatja az övét de csak amiatt simogathasson. Számomra is szokatlan a dolog, idejét nem tudom mikor értek így hozzám. A lányaimmal sincs ennyire közvetlen kapcsolatom, bár néha megöleltem őket vagy adtam az arcukra egy-egy csókot, de ennyi. Tehát nekem is furcsa egyelőre, de nem kellemetlenül cseppet sem.
-Na látja... emiatt sem zavar a kora... nekem is újra szoknom kell ezeket. - Mosolyodom el kínosan, mert hirtelen nem tudtam ezzel sem mit kezdeni, pedig van három gyerekem! Meglepett, de lássa jól esik finoman viszonzom pár mozdulat erejéig, nem akarom megijeszteni akkor most hirtelen mindent akarok. De mivel kéri ne vegyem el ott hagyom egy rövid biccentés kíséretében. Ezt az étel mégis megzavarja, akkor már csak a kényelem miatt is visszaveszem, és biccentéssel jelzem a pincérnek is hogy köszönjük.
-Kellemes étkezést. -  Ahogy elnézem mégsem volt ez olyan rossz ötlet, látva megjött az étvágya és a lelkesedése is. Az is szimpatikus kiélvezi az ízeket, nem habzsol, magam talán túl sokáig is várok két falat között elnézve Őt és a reakcióit. -Hogyne, parancsoljon. - Tolom valamivel közelebb a tányért vegyen csak, látszik engem nem dob fel annyira az étkezés, inkább az Ő élvezete emeli az enyémet is.
-Mesélne még magáról? Mondjuk hogy telik egy napja vagy mivel szokott kikapcsolódni, vagy akár a családjáról, barátairól? Amiről kedve van. - Szeretném jobban megismerni, kiismerni is természetesen, de tényleg kellemes számomra a személyisége, a viselkedése, cseppet sem bánom Őt jegyeztem el.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Castillo
Elizabeth Castillo

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
180

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Városi étterem Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Hétf. Jún. 22, 2020 8:22 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Dorian & Lizi
Igaza van. A nép szeret pletykálni és szeretnek bizonyos dolgokat felfújni, ezt én is tapasztaltam. Emlékszem, hogy akkor is összesúgtak a hátam mögött, amikor a Perdán először láttak sétálni Castillo kancellárral. Pedig akkor még okuk se volt többet feltételezni. Jobb lesz nem úgy kezdeni a házasságunkat, hogy Dorian ex-feleségét nem hozzák szóba.
Az őröknek viszont egyáltalán nem örülök. Különös lesz, hogy engem követnek majd, rám vigyáznak, de beleszólásom nincs a dologba. Mégis, amikor a férfi kitér arra, hogy aggódna értem és még a munkájára se tudna koncentrálni ez miatt, lágyan elmosolyodom, mert ez rendkívül jól esik és naívan persze minden szavát elhiszem.
- Köszönöm! Akkor majd vigyázni fognak rám. - törődöm bele, bár hangom nem lemondó. Valóban elfogadom a döntését. De azért beismerem, hogy különösnek hat még mindig ez a viszony kettőnk között, de idővel tudom, hogy meg fogom szokni.
- Igazán figyelmes! - és jól esik tudni, hogy nem zavarja az, hogy még nem tudok teljesen úgy viselkedni vele, mint ahogy kellene. Még mindig tartom a távolságot, bár próbálom leküzdeni, de nem megy ez számomra olyan gyorsan. Pedig az esküvő itt van a nyakunkon.
- Oh. Remélem azért megbékélnek egymással. - nem tudom, hogy pontosan miről van szó, de ismerem annyira Jenkins kancellárt, hogy tudjam, valóban nem rajtam vezetné le a Doriannal szembeni haragját, hiszen az Ő gyakornoka is vagyok, És tényleg bízni akarok benne, hogy kedvel, ahogy én is Őt. A feleségét is szerettem volna megismerni, beszélgetni vele, de nem számítottam rá, hogy ez ilyen hamar fog majd megtörténni. Saskia tehát segíteni fog nekem, hála jövendőbeli férjemnek, én pedig nem utasítom el ezt a lehetőséget. Nem is tehetném, ezt jól tudom.
- Akkor ha úgy alakul, rákérdezek majd. Köszönöm! - hogy elintézi nekem, és azt is, hogy valóban örül, hogy én is érdeklődő vagyok a saját szakmámon belül. De részben ezért is választott engem, ezt már elmondta. Hasonlítunk egymásra.
Az esküvő viszont számomra túlságosan korainak hat, én jobban örültem volna, ha legalább azt megvárjuk, amíg betöltöm a 17. életévemet, de jogos az indok az időjárás miatt, így talán az az egy hónap már tényleg nem fog számítani. Addig pedig megpróbálom majd jobban megismerni Őt. Végülis már ma közelebb engedett magához, mint eddig bármikor. Érzem, hogy valóban próbálkozik, ezért se vagyok elutasító. Na meg... azzal nem sokra mennék.
- Rendben van! - választok akkor én egy napot. A korom továbbra se zavarja, ezt egyértelművé teszi, de az meglep, hogy tudja, Vincent férjet keresett nekem - vagy talán még mindig keres. De ha találna is, nincs esélye egy kancellárral szemben, ezt pedig Dorian most bár kedvesen közli, annyira mégse szimpatikus lépés. Nem lett volna választási lehetőségem, még akkor se, hogyha Vincent jelöltje jobban hozzám illett volna. De a gondolataimra most figyelek, hogy ne üljenek ki arcomra.
- Ön nagyon jól tájékozott. - nem tudok most többet mondani, mert bármit is szólnék, az nem biztos, hogy megfelelő lenne. Vincent csalódott lesz, bár ha megtudja, hogy egy kancellár vesz el. Fogalmam sincs, hogyan fog reagálni...
Azt viszont szeretném, ha Dorian tudná, hogy mennyire tapasztalatlan vagyok még... minden téren. Persze sejtette, de ahogy én, úgy bizonyára Ő is tudja, hogy sok korombeli hajszolja a vágyakat, és mielőtt férjhez mennének, azért megismerik a másik nemet. Én mégse tettem. Bár most okoz majd ez némi nehézséget, hiszen csókolózni is csak egyszer csókolóztam és nem most volt az se. Jó lenne most eltűnni a szeme elől, de ilyesmire nem vagyok képes, ahogy pedig Ő is elpoénkodja, elmosolyodom magam is.
- Nem fáraszt. - sose fáraszt. Az érintése viszont még mindig különösnek hat és igen, valahol ijesztőnek is, de érzem, hogy ezzel nem mondtam igazán jót, így finoman beharapom alsó ajkam.
- Nem úgy értettem! Elnézést, rosszul fejeztem ki magam... Csak... Ön mégis csak egy kancellár... - annyi mindent tudnék mondani, de nem szabad rontanom a helyzeten. Ahogy mondtam, nem csak ijesztő és félelmetes a tette, hanem jól is esik, ezért fordítom meg kezem, hogy ismerkedhessek az övével. Mily gyerekes most ez...
- Önnek is? De hiszen házas volt... - vagy talán nem ápolt közvetlen viszonyt a feleségével? Nem ilyen szintűt? Vagy én vagyok tényleg túl romantikus? Ahogy viszont megcirógatja kezem, újból mosoly költözik az arcomra és csak akkor húzódunk el egymástól, amikor megérkezik a vacsora. Csodálatosan néznek ki és az íze! Soha se ettem még ilyen finomat! Nem eszek gyorsan, kiélvezek minden pillanatot, majd ha már Dorian felajánlotta, hogy megkóstolhatom az övét is, így is teszek. De ahogy engem fürkész picit azért zavarba jövök, elpirulok, de aztán a tányérjáról csípek magamnak egy kis kóstolót. Hmm... az is remek.
- Mindegyik nagyon finom! De azt hiszem, hogy maradnék most a sajátomnál. Nagyon kellemes ez az édeskés íz. - hiszen gyümölcsöt se ettem még, most pedig olyan, mintha a Paradicsomban lennék. A következő kérdéseinél felpillantok rá, kedves, ahogy érdeklődi, de... nem vagyok én olyan érdekes, mint azt hiszi.
- Szerintem már nagyjából mindent tud rólam. Az időm nagy részét tanulással töltöm, vagy az Iskolában vagy a gyakornokságaimmal. Jenkins kancellár engedélyt adott, hogy használjam a hibernáló szimulációt, így amikor nem az Önnel közös projekten dolgozom, azon szoktam gyakorolni. Furcsán hangozhat, de élvezem. - mint más a játékokat. Kihívás a számomra, hogy mindig jobban teljesítsek és minél nehezebb fokozaton is jó eredményt tudjak produkálni. De azért szeretek ám mást is csinálni.
- A családomról már meséltem Önnek. - anyám orvos, apám katona, ahogy a fivérem is. Én is anyám miatt lettem orvos, a fivérem pedig egészen mostanáig a tökéletes gyermek volt a családban. De mivel ezt már elmondtam, nem ismétlem magam.
- Az iskolatársaimmal egész jól kijövök, bár kevés őszinte barátom van. Szeretek egyedül lenni, olvasni... - kis szünet - És még mindig járok Greymare hadnagy különóráira, hogy jobb legyen az erőnlétem a kötelező kiképzésen. A hadnagy nagyon figyelmes, de néha nehéz elindulnom az edzésre. - aprót nyelek, ahogy eszembe jutnak a különórák és ösztönösen, alig láthatóan simítom meg nyakamat, ahol a fojtogatást és az abból való kimenekülést gyakoroltuk a legutóbb. Csúnya nyoma volt napokig és fájt is rendesen, én pedig nem bírom a fájdalmat. Mint tudja Dorian is, a tűt se.
- Próbál erősíteni és segíteni, hogy meg tudjam védeni magam, de ez nem mindig túl kellemes. De ez a kötelező rossz, és bízom benne, hogyha nem adom fel, valóban jobb lehetek, nem az a gyenge lány, akinek mindenki lát. - sóhajtok fel. Tényleg az vagyok, és most megint túl őszinte, de nem kérek már bocsánatot ez miatt. Dorian erre is kíváncsi úgy hiszem.
- Tudja, hogy a Perda mennyire érdekel, így sokat olvasok a holddal kapcsolatban is. Tényleg nem tudok olyat mesélni, amit ne tudna. - nyitott könyv vagyok. Milyen különös, hogy valóban ennyire ismer. Sok időt töltöttünk együtt és szépen lassan valóban megismert. Szinte fel se tűnt, hogy milyen nyílt voltam vele.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo
Dorian Castillo

Kancellár

Városi étterem Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Városi étterem 31qBM


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Kedd Jún. 23, 2020 11:09 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Miss Shirley & Dorian

Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.



-Köszönöm. - Jó hír hogy végül csak elfogadja az őröket, ez sok könnyebbséget okoz, ráadásul amúgy is meg kéne szoknia, jobb előbb mint később. Aprót biccentek amolyan köszönetképp arra is hogy figyelmesnek titulál, számomra ez puszta logika, hogy várhatnám el hogy úgy viselkedjen mint egy harminc éves nő? Ha számomra ez lenne elsődleges dolog, akkor természetesen nem Elizabeth-et jegyzem el, hanem valami özvegyet.
-Már rég megbékéltünk és sosem fogunk igazán. Nálunk ez természetes. - Jegyzem meg Callumra, hiszen mindig is ellenségek maradunk, de ettől még tisztelhetjük egymást, sőt... merem mondani kedvelhetjük is. Számomra adja magát, hogy a kettő nem zárja ki egymást, elvégre egy jó ellenség fejleszti az embert, érdekem Őt csorbítani hogy magam emeljem, Ő sem tesz mást. Az hogy a módszerei kifinomultak kedvemre van, sosem tagadtam kedvelem valahol, ahogy a feleségét is. Emiatt is merem ajánlani Saskiát amolyan segítő társnak az esküvőhöz Elizabeth mellé. Azt is tudom korainak érzi az esküvőt, de kár halogatni. Letettem a voksom, így maradok a döntésemnél. Mi sem bizonyítja jobban, hogy próbálok nyitni felé, kevésbé formális lenni, noha számomra ez a legnehezebb. Nehezen oldódom fel.
-Kancellár vagyok. Ha nem lennék jól tájékozott akkor már nem lennék a posztomon. - Teszek csak ennyit hozzá, mert noha sejtem determinálva érzi magát, ami igaz is, de pont emiatt feleslegesnek tartom szépíteni. Döntöttem, vállalom azt. Hovatovább csupán annyi történt nem Vincent választott számára hanem én magam. Nincs olyan forgatókönyv, hogy Elizabeth maga döntsön, ezt Ő is tudja. Azonban az örvendetes nem fárasztom, bár lehet csak "még" nem. Sok a gondom, noha nem mutatom otthon ki szokott jönni rajtam, elkerülhetetlen. Az érintésem viszont ijeszti saját szavaival élve, amivel nem igen tudok mit kezdeni, erőszakosnak nem vallom magam és William miatt erre amúgy is extrán ügyelek hogy semmi ilyesmi vád ne érhessen, így csak amiatt nem veszem el a kezem, mert most Ő kezdeményez.
-Ahh... hamar rá fog jönni hölgyem hogy a kancellárok is csak... emberek. Fáradtabb és stresszesebb emberek, tegyük hozzá, látta Jenkins kancellár szeme alatt a karikákat? Öreg barátom is rengeteget dolgozik. De neki megvan az az előnye, hogy elég... közvetlen, legalább is a felszínen mindenképp. Én a felszínen sem tudok az lenni. - Lehet ez is ijeszti, hogy mindig túl katonás vagyok. Otthoni ártalom, ebben nőttem fel. Arra hogy nekem is szokni kell az érintést, a gyengéd vonzalmat nos... eléggé elzárkóztam ettől, tagadhatatlan. Nem bízom a nőkben sok esetben, bár a feleségeim kivételek, persze.
-Mint említettem nehezen oldódom fel és több éve nem... volt romantikus viszonyom már, hogy úgy mondjam. - Fiatal még hogy megértse egy kapcsolat teljesen ki tud hűlni. Ettől még kifelé tiszteltem és szerettem a feleségem, más kérdés ez sem volt már igaz. Csoda hát ha nem akartam hozzáérni se? Mindig mondott valamit amitől csak idegesebb lettem, holott így sem relaxáltak a napjaim. Talán nekem is szerencse, hogy megérkezik az étel, nem feltétlen a volt nejemről kívánok beszélni a jegyesemmel, ugye. Sokkal kellemesebb elnézni ahogy kiélvezi az ízkavalkádot és megkóstolja az én ételem is.
-Reméltem eltalálom kegyed ízlését. - Pedig teljesen vakon tippeltem, emlékezve kisebbik lányom szereti az édes dolgokat, egyszer mondta minden lány szereti, ebből indultam ki - bár megmondani nem tudnám igaza van-e.
-Miért lenne furcsa? A hibernáció kiváltképp izgalmas tudományág, bár engem speciel nem vonzz. - Valóban nem értem mi furcsa van abban, hogy élvezi a tanulást. A tanulás által leszünk többek és értjük meg jobban a környezetünk, ami a túlélés kulcsa.
-Hogyne, de akkor még csak egy kancellár voltam, ha elázott is, most viszont a jegyese vagyok. - Nézek rá szelíden, hogy szerintem igenis fontos milyen minőségben beszélget az ember, aszerint oszt meg magáról dolgokat. Amit akkor lehetetlennek tűnt elmondani lehet most már akár megosztaná.
-Engem a bátyám edzett hajdanán. A szüleim katonának szántak eredetileg. Noha nem szerettem a fivéremmel edzeni de be kell lássam voltak pozitív hatásai is, például könnyebb volt tanulnom. A test állapota kihat a szellemi képességekre így... gondoljon arra mikor elindul a hadnagyhoz, hogy ez segít a tanulmányaiban. - Sovány vigasz, de anno nekem sem volt egyebem. Főleg mert Fred imádott végkimerülésig hajszolni, lévén sosem volt olyan jó fizikumom mint neki.
-Én nem látom gyengének. Fizikai vonatkozásban esetleg, de ajánlom figyelmébe a test gyenge pontjait célozni. Az orr, a torok, a gyomor, a lágyék. Egy határozott ütés elég lehet bár ha hátulról kapják el valóban nem sokat ér. De egyszer találja el jól Mr. Greymaret és higgye el Elizabeth, jó érzés lesz, akkor is ha távol áll Öntől ez a fajta... önkifejezés. - Olyan elégtételt tud jelenteni hogy végre nem mi kapkodjuk a levegőt hanem az edzőnk, majd meglátja. Mondjuk engem azért Fred csúnyán elvert, de Elizabetnek ettől nem kell tartania. Ha mégis akkor Mr Greymare hamar lefokozásra kerül valami alantas munkára.
-Ez nem igaz. Tényeket tudok, de a személyes véleményét csak akkor ha megosztja. Valamint nem tudom mi az ami kiemelten érdekli a Perdával kapcsolatban. Az időjárás? Az állatok? A domborzat? A növények tudom megmaradnak nekem. - Mondom némileg oldottabban, hogy emlékszem nem az kötötte le, mindinkább minden más. -Tudja engem minden érdekel. Az apróságok is. Mesélhetne még arról milyen a bátyjával a viszonya. Mondta frusztrálja hogy Ő az első gyerek, akit a szülei jobban elismernek. Közre játszhat is fiú és tovább viszi a családi nevet, sok családban az első szülött fiú emiatt kiemelten... fontos. De hogy érzi, a bátyja hogy viszonyul Önhöz? Vagy Ön a bátyjához? Meg fogom ismerni ha minden igaz, szeretném tudni miképp viszonyuljak hozzá, hogy az Önnek a legmegfelelőbb legyen. Véletlenül se szeretném ha mellettem ugyan azt érezné mint a családja többi tagja esetén ha szóba kerül a bátyja. Ismeri a véleményem erről de... ettől független fontosnak tartom ezt is. - Vetem fel, bár ha nagyon kellemetlen érinti, akkor jelzem felejtse el és meséljen még a Perdáról, lévén én keveset foglalkozom vele még így is.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Castillo
Elizabeth Castillo

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
180

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Városi étterem Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 06, 2020 2:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Dorian & Lizi
Sajnos időnként előfordul velem, hogy nem fejezem jól ki magam, pedig próbálok odafigyelni szavaimra, de Dorian mellett többször zavarba jövök. Többször, mint kellene. De igen, Ő is csak ember, ezt én is jól tudom, mégse egy kaliberű velem. Még nem érzem úgy.
- Szerintem Önnel sincs semmi gond. - mosolyodom el kedvesen, amikor Jenkins kancellárt hozza szóba, hiszen a vízesésnél és az otthonában Dorian is egészen közvetlen volt velem. Örültem neki.
Az érintése zavarba ejtő, de kellemes, mégse számítok arra, amit mond. Őszinte, ebben biztos vagyok. Évek óta nem volt tehát nővel... Jelen pillanatban úgy érzem, hogy ez jó dolog, de megvan persze a hátránya is. Talán türelmetlen lesz, bár... eddig se volt az. Nem szabad túlgondolnom.
Az ételek pont jókor érkeznek meg, így eleresztjük egymást, majd nekiállunk az étkezésnek. Ha már a férfi felajánlotta, hogy megkóstolhatom az övét, akkor így is teszek. Veszek egy kis falatot, de mégis úgy döntök, hogy most a sajátomnál maradok. Ez rettenetesen ízletes.
- Tökéletesen eltalálta! - már most. Persze nem gondolok arra, hogy azért, mert a lányai velem egykorúak. Jobb is, hogy az ilyen gondolatok most elkerülnek. Viszont nem maradunk teljesen csendben az étkezés közben sem, így mesélek magamról, bár úgy érzem, hogy már így is mindent tud rólam.
- Mert a korombeliek inkább szórakoznak és kiélvezik az életet. - ezért lehet furcsa. De én más vagyok, ahogy Dorian maga is más volt az én koromban. Nem véletlen lett az, aki és talán én se véletlen leszek a felesége. Meglehet, hogy megérdemeljük egymást. Milyen szép és romantikus elgondolás... Ahogy az is romantikusan hangzik, ahogy a férfi kijelenti, hogy most már nem csak egy kancellár, hanem a jegyesem. Igen, az én jegyesem!
- Tudja, én már akkor is őszintén és nyíltan beszéltem Önnel, így nem titkoltam el semmit. - tényleg meglepően sok mindent elárultam már magamról, de már nem bánom. Nem vagyunk már ismeretlenek egymásnak.
- Igen, a szellemnek is jót tesz, mégse vígasztal. Greymare hadnagy nagyon kemény és bár figyelmes, elkerülhetetlen, hogy fájdalmat okozzon. Tudja, hogy nem bírom... - ez elég kellemetlen. Végül aprót nyelek, majd megrázom picit a fejem.
- Össze fogom szedni magam, csak még az elején vagyunk. - és még nehéz. De további szavaira most már elmosolyodom és szemeim is édesen csillognak az ösztönző beszéd hallatán.
- Eltaláltam már, de olyan volt, mintha nem is érezte volna. De igyekszem! - azt most nem mondom, hogy Greymare hadnagy is elmondta, hogy mikor hol és hogyan támadjak. Ez a képzés része, mégse vagyok egy harcos típus. Talán egyszer ez is megváltozik, bár én jól érzem magam a saját bőrömben.
A Perda csodálatát is megemlítem, de ez se újdonság Dorian számára, mégis még többet akar tudni. Kezdem úgy érezni, hogy mindent.
- A növényeket is szeretem megcsodálni, ahogy az állatokat is, de inkább maga a Hold köt le, teljes egészében. A csodálatos tájak, a víz... - igen, az időjárás és a domborzat, ez elég jól kifejezi azt, ami érdekel.
- Bár még nem láttam napfelkeltét, se napnyugtát vagy csillagos eget, de azokat is szeretném egyszer megnézni. - mint valami gyermek, megint annak érzem magam, de Ő mondta, hogy mindenre kíváncsi. A testvérem felé viszont nem szívesen kanyarodok vissza, de ha kérdez, akkor nem fogom válasz nélkül hagyni.
- Jól gondolja, az első gyerekhez sok reményt fűznek a szüleik, így sok elvárással kellett Vincentnek szembenéznie, ezeken kívül pedig ott voltam én, a kishúga, akire vigyáznia kellett és példát mutatnia. Ő nem hibázhatott, neki tényleg tökéletesnek kellett lennie, de mindig figyelt rám. Mégis... eltávolodtunk, de ettől függetlenül bár néha nem értem, hogy mit miért tesz vagy mond, nagyon fontos a számomra. Nagyon szeretem Őt! - úgy, ahogy senki mást és tudom, hogy bár kifacsart módon, de Vincent is szeret engem. Hogy fontos vagyok neki.
- Azért akart Ő keresni nekem férjet, hogy az Ő szavaival élve a tökéleteset találhassa meg a számomra, aki majd úgy tud vigyázni rám, ahogy Ő is tette. Nem örült, amikor megtudta, hogy Ön jegyzett el. - ezt nem biztos, hogy el kéne mondanom, de megteszem. Jobb, hogyha Dorian tisztán lát. Részben a kora, részben a rangja miatt, részben fogalmam sincs, hogy mi miatt. De tény, egy kancellár mellett bár biztonságban vagyok, egyben veszélyben is.
- Ne aggódjon, Ön mellett egészen másképp érzem magam, mint a családom mellett. Szeretek Önnel lenni. - mindig is szerettem.
- És nem szeretném, ha zavarná a fivérem véleménye. Bízom benne, hogy meg fog változni. - tényleg remélem. Bár a korkülönbségen nem csökkenthetünk.
Az ételek és az italok viszont elfogynak, így a vacsora a végéhez közeledik. Mindent elfogyasztottam, nem hagytam maradékot és nem is pazaroltam. Isteni finom volt és jól éreztem magam a férfi társaságában, de várom azt a bizonyos sétát is, amit ígért nekem.
- Köszönöm a vacsorát,  nagyon ízletes volt! - kicsit hátradőlök, kezeimet pocakomon nyugtatom és türelmesen várok arra, amíg a férfi jelzi, hogy fizet és távozzunk. Ha még maradni szeretne és beszélgetni itt emésztés közben, nekem az se gond. Nem sietek sehova, jelenleg minden időm az övé.

Vissza az elejére Go down

Dorian Castillo
Dorian Castillo

Kancellár

Városi étterem Giphy

Karakterlapom :

Születési idő :
2377.11.23. (39)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
kancellár (orvostudomány, űrlénytan, botanika, biológia szakirányban kutatás)

Reagok száma :
188

Avatar alanyom :
Cillian Murphy

Keresem :

☽ :
Városi étterem 31qBM


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 06, 2020 8:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Miss Shirley & Dorian

Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.



-Hízeleg? - Kérdezem játékosabban, jelezve szerintem csak Ő érzi úgy nincs velem baj közvetlenség terén, de el is engedem a dolgot. Ha szerinte jó vagyok így az nekem bőven elég. Abba viszont inkább nem kívánok belemenni a szexuális életem hogy alakult, mert egyrészt az a szakasz lezárult, másrészt pedig szerintem rájött nem emiatt választottam. Mármint szép és csinos, ami szempont, de nem elsődleges volt. A kezét is amiatt engedem el végül mert enni kezdünk, ki-ki a sajátját, mert Elizabethnek sikerül számára megfelelőt választanom, aminek valahol tényleg örülök, őszintén próbálok a kedvére tenni, ha már nála tettem le a voksom.
-Ha nem lenne érettebb gondolhatja nem érdeklődnék. Számomra az Ön érdeklődése pozitívum, nem furcsa. - Én kedvelem a tudásszomját, magam is kutató jellemnek számítok. Aki nem ilyen nem tudja megérteni és elfogadni meglátásom szerint ezt a mentalitást, Marthával is emiatt volt nehezebb.
-Nem is arra értettem eltitkolja. - Jelenik meg egy apró mosoly a szám szegletében, mert nem akarom megmondani neki nem tud hazudni. Meg kell tanulnia de egyelőre nem fárasztom ezzel. -Az emberek szimplán megválogatják mennyit mondanak el magukról attól függően kivel beszélnek. - Kifejtem hogy nem vádoltam olyasmivel, mint hogy nem volt velem esetlegesen őszinte.
-Valamelyest hozzá fog szokni... teljesen sosem. Legalább is nem gondolom, ha rám hasonlít. - Ahogy Ő sem én sem fogok hazudni neki, de így legalább lelkileg tudja mire számíthat. Ha tévedek kellemes csalódás lesz számára.
-Biztos érezte csak nem mutatta. - Célzok arra csak megérezte a hadnagy csak katonásan rezzenéstelen maradt. Nekem is meg lett tanítva, de maradjunk annyiban ezt nem sikerült maradéktalanul elsajátítanom. Bár nem is igen félek attól valaki leállna verekedni velem.
Inkább kellemesebbnek mondható témát keresek, így kötünk ki a Perdán és hogy arról faggatom mi is köti le igazán a hold kapcsán.
-Hát a csillagos ég ma meglesz de talán a napnyugta is. - Ütögetem a szám, ha jól időzítek akkor belefér az is, noha nem számoltam vele, a testőrök meg kimondottan utálják a szürkületet, de egyszer belefér. -És a víz alatt mit ért? Folyók? Tavak? A tenger? - Faggatom tovább, jelezve nem zavar a lelkesedése, ragadtassa el magát nyugodtan. Attól hogy én nem vagyok ilyesmire képes nem jelenti idegesít, ha más csinálja.
A bátyjáról is kérdezem a családja kapcsán, mert noha érzékeny téma nála nem árt képbe kerülnöm teljesen, miatta.
-Ó. Nem minden a rang, ugyebár! - Szórakoztat hogy elmondja nem volt boldog a bátyja, de hát igazából cseppet érdekel a bátyja érzelmi világa, ezt viszont így nem fogom kimondani. -A korom vagy a posztom zavarta? - Tőle úgy se fogom megtudni, bizonyára van annyi esze a fiatalembernek ne kekeckedjen velem, ettől függetlenül érdekel persze.
-Ezt örömmel hallom, remélem ez az érzés megmarad. - Nincs rosszabb annál mint mikor éreztetik az emberrel hogy kellemetlen társaság... bár Martha is csak néha tette, hajlamos volt a sértődésre.
-Engem csak a maga véleménye érdekel, éppen csak amiatt érdeklődöm, hogy mivel nyugtassam meg a családja esetlegesen háborgó lelkét. Mostanság tudom kancellár társam miatt sok rosszindulatú pletyka terjeng, a házassági ajánlatom is mindenkinek hirtelen volt, de Ők nem is értik mit miért csinálok, úgy általában. - Már az emberek maguk, nem csak a családja, természetesen.
Szép lassan a vacsora is elfogy, úgy látom jól lakott, kérek még egy-egy italt, hogy pihenjünk még egy keveset, közben figyelem a kinti fényviszonyokat is, ha már napnyugta ugye. Mesélek közben neki egy keveset erről a helyről, ha érdekli, hogy épült, milyen növényeket és húsokat használ, tehát csak könnyeden csevegek vele, majd mikor úgy látom kezd lemenni a nap mondom neki, hogy jöjjön és menjünk. Már a városba újra kilépve narancssárgán elönt mindent a napfény, de ahogy kijjelebb sétálunk a nap maga is kezd egyre inkább a hegyek mögé lebukni. Az egyik félreesőbb pontján a városnak ha gondolja megállok vele hogy végig tudja nézni és utána vezetem a vízesés felé, ha menet közben csodálná akkor pedig némileg hamarabb kötünk ki ott. A csillagokra kicsit várni kell még, de legalább hagyom nézelődni, annyi hogy felkínáltam a karom de ha elmászkál se teszem szóvá, azért hoztam ki hogy gyönyörködhessen.


Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
Vissza az elejére Go down

Elizabeth Castillo
Elizabeth Castillo

Polgár

Karakterlapom :

Születési idő :
2400.11.23. (16 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
tanuló (genetikus)

Reagok száma :
180

Avatar alanyom :
Gabriella Wilde

Keresem :

☽ :
Városi étterem Tumblr_static_tumblr_inline_mp3upkunr71qz4rgp


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 07, 2020 9:07 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Dorian & Lizi
A kérdésére ajkam mosolyra húzódik, miközben Dorian szemeibe tekintek.
- Csak annyira, amennyire még illendő. - megyek bele én is a játékba, most nem aggódva túl a kérdését. Próbálok én is kicsit lazítani, mégha némi idő is kell hozzá. Ezért merek venni a kancellár vacsorájából is egy kis kóstolót, amelyre soha se gondoltam volna, hogy vetemednék. Mesélek is neki, és akár csak Ő, úgy én is örülök annak, hogy a tudás szomjunk közös pont. Nem véletlenül érzem jól magam a kancellár társaságában.
- Igaza van. - értek egyet végül az információk megosztásával. Most viszont tényleg nyíltan beszélek neki nagyjából mindenről, ami velem kapcsolatos, így a saját gyengeségemről is, mely talán szintén közös Dorianéval.
- Szerintem se fogok teljesen soha, de talán jól is van ez így. Én nem vagyok katona. - nem úgy, mint Greymare hadnagy, aki bizonyára azért megérezte, amikor megütöttem és megkarmoltam, de simán túllépett rajta.
- Örülök, hogy most ennyi időt tud rám szakítani és nem bánja, hogy ennyi minden érdekel. - tehát még a napnyugtát is hajlandó megnézni velem.
- Bármilyen víz, mindegyik tetszik, bár a tengert még csak képekről láttam. De egyszer talán a saját szememmel is megnézhetem majd. Viszont csodálatos lehet utazni is rajta, mint a régi könyvekben és filmekben. - hajókázni vagy vitorlázni... Tessék, elragadtatom magam, és kimondom, ami rögtön eszembe jut. A fivéremmel kapcsolatban viszont már kissé jobban megválogatom a szavaimat, de mégis nyílt maradok. De talán nem kéne, mert amikor Dorian belekérdez csak picit beharapom alsó ajkam, majd néhány másodperc után felelek.
- A korát emelte ki. A posztján csak meglepődött. Őszintén szólva először azt hitte, hogy ilyesmit hazudnék neki. Nem akarta elhinni és talán elfogadni se, hogy Ön valóban engem jegyzett el. - rendkívül fájt, amikor ilyesmivel vádolt, mert a hazugság valóban távol áll tőlem. Lelkem mélyéig hatolt vele.
- A koráról pedig annyit mondott, hogy olyan, mintha az apámhoz mennék hozzá. De én nem így érzem! - rögtön próbálok javítani a helyzeten és lehet, hogy most csendben kellett volna maradnom. Vincent nem lesz Dorian szíve csücske ez már biztos.
- Azt akartam, hogy a fivérem tőlem tudja meg, ne a szüleinktől vagy bárhonnan máshonnan, de talán nem volt jó döntés. Még azt is kifogásolta, hogy öltözök, hogy hordom a hajam... Azt mondta, hogy így senki figyelmét se kelteném fel. Ön férfi, tényleg rosszul öltözködöm? Gyerekesnek tűnök? - pedig én annyira igyekszem, de ha már Ő lesz a férjem, tudnom kell, hogy erről mit gondol. Kislánynak talál Ő is, mint Vincent? Vagy én éreztem jól és a testvérem gondolja nagyon rosszul a dolgokat? Megbántott, ismét és az a baj, hogy Vinc erre folyamatosan képes. Persze ma láthatóan kitettem magamért, hogy nőies legyek, de eddig nem figyeltem erre ilyen szinten, mint ezen a randevún - hiszen a mai különleges alkalom -, Dorian viszont ismer már jó ideje, így az összhatásról érdekelne a véleménye.
- A szüleim örülnek Önnek, Vincent számára pedig soha, senki se lesz nekem elég jó. - olyan férfit akart mellém, mint amilyen Ő maga. Nos, Dorian jobban még csak nem is különbözhetne tőle.
- Igen, én is hallottam McGrover kancellár ügyéről, bár fogalmam sincs, hogy mennyi a valóság belőle, de... nem is rám tartozik. - inkább elzárkóznék a dolog elől, azt viszont nem hiszem, hogy Dorian ártani akarna nekem. Persze lehetek ismét naív ebben a témában.
A vacsora után még iszunk egy-egy pohár italt, miközben tovább beszélgetünk, és ahogy Őt én, úgy engem is érdekel minden, amit a férfi mond. Érdeklődve hallgatom tehát az étteremmel kapcsolatos dolgokat is, majd amikor jelzi, hogy ideje tovább indulni, felkelek és miután kiérünk az étterembe, elfogadom Dorian karját. Mellette sétálok végig, nem csámborgok el, és amikor megállunk, hogy a naplementét megcsodáljuk, mosolyogva gyönyörködöm a tájban.
- Csodálatos! - de persze mehetünk közben tovább, így a vízeséshez érve látom még, ahogy teljesen eltűnik a Nap. Csendben figyelem meg a távozását, ajkamon édes kis mosollyal, majd fejemet idő közben picit oldalra billentem, Dorian válla irányába. Nem fektetem rá, csak egy kicsit közelítek felé és minimálisan döntöm neki szőke üstökömet, szinte alig érezhetően. Most olyan, mintha egy álomban lennék!
- Köszönöm ezt a napot! - mondom halkan, és őszinte a hálám. Rég nem éreztem már ilyen jól magam, most pedig minden annyira tökéletes.

//Te már írj a Városi tóparthoz : ) //

Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Városi étterem Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Városi étterem Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 07, 2020 11:00 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Városi étterem K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Városi étterem WYdz5uv

Klubom
Városi étterem R8xXJ2P

Fegyverem
Városi étterem KjdARSD


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 16, 2020 7:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Folytatás Innen





Morgi kancellár
& Raven


*Picit elhúzom a számat, épp csak egy pillanatra, hogy utána a mosoly vegye át a fintor helyét.*
-További jó kapcsolatunkra való tekintettel, ezt nem most fejteném ki. Mentségemre legyen mondva, nem sok alkalmam nyílik kancellárokkal kötetlenül beszélgetni. *Láthatóan egészen másképp gondol a kancellárságára, mint egyesek. Üdítő kivétel? Meglátjuk. Arra, hogy miért érdeklődöm olyan lelkesen a kancellárok iránt, megint olyat mond, amitől gondolatban eltátom a szám. Morgi tényleg jobbá akarja tenni a világunkat? Az emberek életét? Beszélt ő már a többi kancellárral? Jó lenne ha kinyitná a szemeit, mert eléggé megvezetik. *
-Ühüm…oké, megértettem. *Meg hát, csak éppen egészen másra gondolok, mint ő. Fura ilyet hallani egy kancellártól, de láthatóan komolyan gondolja. Többet is megtudhatnék róla, ha hajlandó lenne áldozni rám az értékes idejéből, és nekem mindegy hogyan töltjük azt el, bár kétségtelen, hogy a számomra nem elérhető helyeken jobban érezném magam. Nem ostobaságból vagyok olyan merész, amilyen. Van akinek ez imponál, másrészt tudomásul kell venniük, hogy nem mindenki bólogat és hajbókol előttük csak azért, mert kancellárok. Ez a rang jobbára öröklés útján kerül a kezükbe, vagy asztal alatti ajánlással, furakodással kierőszakolva…nem tudom melyik a jobb. Előbbinél nem biztos, hogy a kapott ranggal tud mit kezdeni, utóbbinál pedig biztosan nem az a célja, amit Morgi olyan szépen elmondott. *
-Nekem mondja? *Nem szemtelenség, költői kérdésem mögött elég nagy tapasztalat van. Nem légből kapott az amit Bruce-ról mondok, de úgy látszik Morginál még a házastársi kapcsolat is egészen más színt visel. Lehet, hogy neki jól jött össze annak idején, de nem mindenki van így ezzel, ráadásul a kancellária hülye törvénye miatt, aminek se füle se farka. Rontja a morált, és szerintem be sem váltja a hozzá fűzött reményeket. Természetesen meglepett kérdéséhez igazodom a válaszommal.*
-Dehogynem, de amíg nem tudja, addig nincs min megijednie. Nem igaz? Tehát csak akkor fog megijedni, amikor elmondom neki. *Mert persze elújságolom Bruce-nak, ne mástól tudja meg, mert úgy is megtudja. A katonák pletykásabbak a nőknél is, hiába tagadják. Aki most itt meglát minket, már gyártja a történeteket, minél jobban kiszínezve, hogy a másik felháborodásán és csalódottságán legalább jól szórakozhasson. S még azt mondják a nőkről, ha leülnek bosszút forralni, még az ördög is jegyzetel. Cöhhh! Mindenesetre biztosítom arról, hogy nem óhajtom elcsábítani, de, hogy nem lenne az esetem…nos, ez megér még egy kérdést.*
-Remek, egyébként miből gondolja, hogy nem az esetem? *Azért ez érdekel, hogy mire alapozza, másrészt, hogy mit gondol magáról. Roppant kíváncsivá tett. S ha már ilyen szépen mosolyog, bátorkodom is megérdeklődni tőle. Ha már…ugye még megkapom az is, hogy hozzá képest szemtelenül fiatal vagyok, nem mintha érdekelne. Elsősorban megismerni szeretném, hogy később tudjam, hol vannak a határok, és azokon belül merre és mennyire mozoghatok. Igen, Morgit érdemes lenne felhasználni önkéntes küldetésemhez. Újra és újra megmosolyogtat ahogy mindent szó szerint ért, de az is, ahogyan próbálja kimagyarázni magát. Már mindenhol csiklandoz a hajlandóság arra, hogy zavarba hozzam.*
-Nem tudja hány éves vagyok? Pedig amikor először találkoztunk, lekérte az egész adatlapomat azon a csodás kis okos szemüvegén keresztül. Pont azt nem nézte meg? *Megemelem a szemöldökömet, ajkaim zugának félmosolyba húzásával arra engedem következtetni, hogy csak cukkolom. Emlékszem mindenre ám! Mindezek után még több alkalmat kapok arra, hogy elbeszélgessünk egymással, és nem palástolom, hogy mennyire lelkesít, hogy nem vetete el az ötletemet a közös vacsoráról. Arra, hogy teljes mértékben elutasítja a sült lárvát, csak bólintok egyet tudomásul véve, hogy Morgi kancellár nem éppen bevállalós, de a meghívásra amit kicsikartam belőle, már fülig ér a szám és kivillan a száz karát. *
-Remek! Köszönöm, igazán kedves öntől! Meglátja fantasztikusan fogjuk érezni magunkat! *Villan a tekintetem, majd az előzékeny előremutatásra el is indulok. Szerencse, hogy legalább azt tudom, merre van az étterem, de még nem jártam ott sosem. Egy-két étkezőt már kipróbáltam, és jobbára elvitelre kértem, hogy legyen mit ennem amikor elhagyom a Várost. A mai estémet viszont az egyik étkezőben töltöttem volna, elbohóckodva az időt. Most viszont értékesen és tartalmasan tölthetem.
Elég hamar az étteremhez érünk, addig nem is beszélek, hacsak a kancellár nem szól hozzám. A végén még elijeszteném és visszakozna, az étteremből viszont már nem olyan könnyű lelépni és nagy látványosság is lenne. Abból a rövid időből amit sikerült róla megtudnom, érzésem szerint nem tenné meg. Mármint, hogy felpattan és elviharzik, hovatovább nem is dobatna ki. Az nem Morgi stílusa. Az étterembe lépve konstatálnom kell, hogy egészen más a feelingje, mint a többi étkezőnek. Naná, idejárnak a kancellárok és más magas rangú vezetők, ha lejönnek a Városba. Nem túl nagy itt a forgalom, nem is meglepő ahogy a kiszolgáló személyzet egy tagja, fülig mosolyba öltözve és hajbókolva lép elénk, persze megtartva a tisztes távolságot. *
-Üdvözlöm önöket! Morgenstern kancellár úr….Mrs. …*A bájmosolyú fickó küzd némi zavarral amikor rám néz, én pedig nem igyekszem neki segíteni. Elhúzom picit az időt, kérdőn pillantok rá, várakozón mint akit ismernie kellene. Persze sosem jártam itt, és ide talán még a hírem sem előzött meg. Végül megkegyelmezek, nem várom meg a homlokára kiülő finom verejtékgyöngyözést.*
-Moor. *Halkan kuncogok azon, ahogy kimenti magát a hiányosságából. *
-Á, igen, Mrs. Moor. Parancsoljanak, erre. Kivételes asztal a kivételes vendégeknek. *Ha előremegy, felnézek Morgira és elmosolyodom. Picit közelebb hajolok hozzá ha nem rohant előre és halkan, nem kevés kárörömmel jegyzem meg.*
-Kivételes lettem. Ezt feljegyzem az utókornak. *Aztán alaposan körülnézve követem a pincért, jó eséllyel nem megyek neki semminek. A hely csodás, itt még a szar kaját is kellemes hangulatban lehet elfogyasztani. Kicsit alul öltözöttnek érzem magam, de hát nem is ide készültem. Sebaj, egy kancellár társaságában nem fognak kinézni.*








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Városi étterem Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Városi étterem Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Csüt. Jan. 07, 2021 10:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Városi étterem Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Városi étterem Tumblr15


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Szer. Ápr. 28, 2021 10:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Saskia és Callum

ezt jól kifőztük : )


Túléltem a merész kijelentésemet, hogy a téli, fehér erdő sokkal szerethetőbb, mint a zöld, de persze kaptam érte a fürdőkor némi fröcskölést, miután a második hógolyócsatában már nem bizonyultam olyan könnyű ellenfélnek. Az is nevetésbe fulladt, de itt a fröcskölés már eleve nevetve indult, s nem lett fulladás a vége. A fröcskölés megakadályozására a legjobb módszer, ha semlegesítjük a fröcskölést kiváltó fegyvereket, jelen esetben Saskia kezeit, így elkapva csuklóit fogtam le és húzódtam közelebb, hogy pár pillanattal később már el is engedjem, de csak azért, hogy a közelséget kihasználva átöleljem szorosan magamhoz húzva és csókkal illessem ajkait, nyakát... ezúttal mentesen minden jeges galádságtól a másik oldalon, csak szerelmes cirógatás kapott helyet.
Később a film kellemes volt, jóllehet az első húsz percet már negyedjére láttam, hiszen korábban többször nekiálltunk, de Saskia-t a várandóssága első harmada erős fáradékonysággal sújtotta és rendre bealudt a bekuckózás után nem sokkal. Most viszont már túllendült ezen, olyannyira, hogy tele van energiával. A film miatt későn feküdtünk, így a reggel is csúszott vele, szó szerint a szépen gömbölyödő hasára sütött már a nap, mikor ébredezni kezdett. Ezt észlelve úgy intéztem, hogy az ágy mellé álljak, sötét alakom fölé magasodjon elzárva a napfényt, s erre ébredt meg, ravasz mosolyommal szembesülve. Saskia rögtön kapcsolt, a takaró alól kilógó mezítelen lábát ijedten azonnal visszakapta a finom meleg védelmébe, s én nevetve derültem azon, hogy eszébe jutott a tegnapi ígéretem: fagyos hódarabkával fogom ébreszteni, de nem tettem meg, csak ijesztgettem azzal, ahogy az ágya mellé álltam. Gonosz tréfámhoz persze készültem kiengeszteléssel is: kis lábakra állítható tálcán hoztam a teáját - juszt se azt készítve, amit Roda adott -, pár falat reggelinek valót és apró tálkában egy maréknyi friss havat, ha már megígértem. Ebből a csepegő, gyorsan olvadó "ajándékból" aztán került az én nyakamba is, vidáman indítva a reggelt... délelőttöt. A nap nagy részében sétálgattunk, ezúttal a jegesedő tópartot véve célba, ebédelni is az arra néző étterem-teraszra ültünk, itt szembesítettem az egyik felszolgálót, hogy este jöttünkre készüljenek, de nem kell teríteniük. Vagy ha nagyon akarnak, akkor a konyhában tegyék, nem kis zavart hagytam ezzel a felszolgálónkban, pedig nem volt fiatal, tapasztalatlan már.
- Mivel gyanúsan felkészült voltál téli sportokból, játékokból és még gyanúsabb volt ezek után, ahogy pont ezt a főzést ajánlottad fel nyereményedként a biztosra vett győzelmed után, meg kell kérdeznem: a vacsorára is van terved? Receptek fejben vagy rögtönözünk abból, amit találunk? - Érdeklődöm, mielőtt odaérnénk az étteremhez, ahol már másra nem számítva a záráshoz készülnek, illetve a mi fogadásunkra, hiszen tudnak érkezésünkről és konyhai szándékainkról, hogy magunk készítenénk vacsorát, de a megjegyzésemet, hogy ott is terítsenek, nem merték poénra venni, így biztos, ami biztos, behozattak egy asztalt két székkel és az átlagos napinál is elegánsabban terítették meg, még szebb virágdíszt helyeztek középre. Valószínűleg a rangunk miatt, na meg lehet érezték, hogy ami ott kint elegáns, az itt a konyhai környezetben furcsán hat és bárhonnan nézték, bárhova tették, ahol nem lehet útban, a látványban mindig belelógott valami főzéshez, mosogatáshoz, tisztításhoz szükséges gép erősen rontva az összképet. Mit volt mit tenni, a háttéren nem módosíthattak, így az asztal közepét igyekeztek hangsúlyosabbá tenni, hogy tereljék a figyelmet... legalább pár pillanatig.
Az étterembe érve könnyedén átsétálunk rajta célirányosan a konyha felé, eltéveszteni sem tudjuk, mert egy felszolgáló hölgy köszöntött minket udvarias mosollyal, főhajtással és mutatja nekünk az utat. A konyhába érve gyakorlatilag a szakácsok és felszolgálók színe-javával találkozunk. Ilyen érzés lehet Tersonnak is, ha díszsorfalat állnak neki. Valahogy mi is egy hasonló jelenetbe cseppenünk, ahogy a konyhába lépünk, makulátlanul tiszta munkaruhájában mindenki sorban állva, ránézésre még a rangsort is meg tudjuk így állapítani közöttük, és az egész konyha úgy ragyog, mintha most adták volna át frissen építve. Senki nem merte elhagyni a helyet valóban magunkra hagyva minket, hátha nem szó szerint értettem azt délben.
- Üdvözöljük Jenkins kancellár és Jenkins kancellárné! Megtiszteltetés számunkra, hogy a Városi étteremben köszönthetjük Önöket! Mindent előkészítettünk legjobb tudásunk szerint, reméljük, meg lesznek elégedve, és kérem, nézzék el nekünk, hogy csak így sikerült megoldanunk a terítést, mely a konyha igen pompás helyét kapta... - Viselete alapján látni, hogy a chef lépett elénk, akire az étterem vezetése lett bízva, de így sem szokott hozzá, hogy kancellárokkal kell beszélnie, jellemzően az esetleges utasításokat írásban kapja vagy az adott kancellár az egyik emberét küldi el hozzá, és jobb esetben ha itt étkezik egy kancellár és elégedett volt, akkor a gratuláció jut el hozzá a felszolgálón keresztül. Ehhez képest hajmeresztően - már ha lenne neki haja - szokatlan helyzet, hogy a konyhájába lépnek be számára "civilek", de mégsem azok, és kicsit hebegős beszédén érezni is, hogy azt se tudja, hogy büszkélkedjen a konyhájával vagy szabadkozzon, hogy egy délután alatt magukhoz térni is alig tudtak a döbbenetből, nemhogy rendesen megszervezni mindent nekünk. Nem mintha kértük volna.
- Köszönjük Mr. Savatier, biztosan minden megfelelő lesz. Ha megkérhetem, röviden vezessen körbe minket, hogy mit merre fogunk megtalálni, a többiek jelenlétét és mai munkáját pedig köszönjük és jó éjszakát kívánunk! - Fut végig a jegesen metsző tekintetem az élő sorfalon, hogy visszatérjen aztán a chef-hez.
Vissza az elejére Go down

Saskia Jenkins
Saskia Jenkins

Polgár

Városi étterem EIcV5OL

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. június 2.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
311

Avatar alanyom :
Mia Wasikowska

☽ :
Városi étterem C3az4LV


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Pént. Ápr. 30, 2021 4:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Callum & Saskia

Azt esszük amit megfőzünk







Nem tudtam, de nem is akartam letagadni, mennyire elfáradtam, mire a kétszeri sétából és hógolyó csatából visszaértünk az apartmanba. Döntésem, mellyel nagy vonalúan - holnapig - lemondtam a nyereményemről, jónak bizonyult, mert nem lettem volna képes még a konyhában is álldogálni, azonban a fáradtság kellemes volt és nem fájdalmas. Jót tett a friss levegő, és a mozgás, a jó hangulat nem különben, mely később a fürdőben folytatódott. Kisebb vízicsatát vívtunk Callummal, aminek pihenőjében már a karjai öleltek és édes finom csókokkal kényeztetett, olykor azonban kuncogásba fulladt, mert a legkisebb Jenkins is helyet kért az életünkben. Csak azt sajnáltam, hogy Callum még nem érezheti, persze ennek is eljön az ideje, de egyelőre a kapocs csak kettőnk között volt meg. Köztük egyoldalú még, amit Callum rendre ki is használt, feltételezésemet melyet nevetve szóvá is tettem, mely szerint csak azért ilyen lelkes, mert a lányunk még nem tud neki visszabeszélni, megjátszott sértettséggel utasította vissza, ami ismét nevetésbe torkollott. A fürdő amennyire ellazított, annyira fel is frissített, végre meg tudtam nézni azt a filmet is, amit párszor már elkezdtünk nézni, de sosem siekrült ébren maradnom. Ez volt a sok apróság közül az egyik különbség a korábbi várandósságaimhoz képest. Energikusabbnak éreztem magam még a fáradtság ellenére is és hamarabb kipihentem magam, amit most kifejezetten élveztem. Másnap reggel mikor ébredezni kezdtem, Callum már nem karolt át ahogy elalváskor mindig, kezét a hasamon nyugtatva, s még ki sem kellett nyitnom a szemeimet ahhoz, hogy tudjam, nem is fekszik az ágyban. Nem hallottam a szuszogását, de halk motoszkálást igen, lassan felderengett előttem az előző napi ígérete, így amikor elállva a nap fényét fölém magasodott, már azonnal tudtam reagálni. nem csak a lábamat húztam vissza a takaró alá, hanem a kezem már nyúlt is a párnájáért, hogy azt vágjam hozzá, de a nagy lendület elakadt amikor pillantásom a kezében lévő tálcára esett. "Ez a szerencséd Callum" tekintetem célt ért, pimaszságba oltott csipetnyi bűntudattal mosolyodva el ült le mellém az ágy szélére, hogy együtt csipegessük el a reggelit. Azonban mielőtt még elolvadhatott volna az előételként kapott maréknyi hó, párna helyett abból kapott a nyakába, ha már kora reggel képes volt megijeszteni, de kaptam én is a frissítő zuhany előtt. A délelőtt maradéka ismét kellemes sétával telt, épp csak másfelé vettük az irányt és a félig-meddig befagyott tóban gyönyörködhettünk, melyre a városi étterem teraszáról is remek kilátás nyílt, így ebédre oda ugrottunk be s ha már ott jártunk, Callum adott esélyt a személyzetnek, hogy felkészülhessenek az esti külön programunkra. A döbbent arcot látva kezdett bűntudatom lenni arra gondolva, mit hagyhatunk majd magunk után, tekintve, hogy egyikünk sem művésze a főzésnek, valószínűleg kétszer annyi edényt fogunk elhasználni, mint egyébként tennénk….de le nem mondanék róla. Callum megjegyzésére ártatlan szemekkel nézek fel rá, továbbra is titokban tartva Mr. Hartley nevét és szerepét az egész ügyben.*
-Igazából mindkettő.* Válaszom cseppet sem megnyugtató, de annál derűsebb. *
-Korábban már kaptam néhány könnyebben elkészíthető receptet Clarától, de ha nincs hozzávaló, akkor improvizálnunk kell. *S emelem is fel a saját pda-mat amit gyakorta elfelejtek magamhoz venni, jóllehet azóta, hogy beszorultam a liftbe Hartley zászlóssal, erre jobban oda figyelek. Ebéd után már nem iktattunk be más programot, nem volt séta és hógolyózás, csak egy kis pihenő, így a kicsit magasabb sarkú cipő sem okoz gondot, mert inkább a vacsorához öltöztem, mint a főzéshez, de reményeim szerint, mindketten kapunk majd kötényt, ha kiderül, mi leszünk a szakácsok. Hogy őszinte legyek nem számítottam akkora felhajtásra, mint amivel szembesülnöm kellett, a személyzet összes tagja felsorakozott, és valószínűleg előbb be is zártak, hogy legyen idejük olyan csillogó tisztaságot varázsolni, ami még Callum laborjához is méltó. Érdeklődve és gyönyörködve nézek körül a hatalmas konyhában, abszolút ellentéte vagyok Callumnak a széles mosolyommal, amit végül a hozzánk lépő férfira emelek. Callum szavai után még mindig némi zavar látszik rajta, úgy tűnik nem igazán érti pontosan miről is van szó, segítek hát néhány szóval és nem mulasztom el, hogy a többiekre is vessek egy-egy barátságos és hálás pillantást.*
-Mr. Savatier, nagyra értékelem, hogy hajlandó átadni nekünk a birodalmát egy estére, tudom milyen nagy áldozat ez az ön részéről. Igyekszünk majd a tőlünk telhető legnagyobb rendet hagyni magunk után, és köszönöm mindenkinek a csodás terítést. Ha megmutatná merre találjuk a kisebb edényeket és a nyersanyagokat, megköszönném. *A személyzet többi tagja tétovázva mozdul, még mindig nehezen hiszik el, hogy mára vége a munkaidőnek, de Callum pillantása elég motiváló. *
-Köszönjük, jó éjszakát! *Biccentek feléjük mosolyogva, majd figyelmemet Mr. Savatierre fordítom.  Nem sokkal később, néhány értékes instrukció után, már ott állunk kettesben a konyhapultnál, kezünkben két hófehér, térd alá érő köténnyel amit a körbevezetés után én kértem a chef-től. *
-Mindig is kíváncsi voltam rá, hogy áll rajtad a kötény. *Csillogó tekintetem és mosolyom kétséget sem hagy afelől, hogy roppant mulattat a helyzet, és Callumhoz lépek, hogy segítsek felvenni és megkötni a fehér anyagot.*







megjelenés ◊";> music
©




I am happy.

You make me happy.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Városi étterem Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Városi étterem Tumblr15


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Vas. Május 02, 2021 8:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Saskia és Callum

ezt jól kifőztük : )


Igaza van: nem lett megnyugtató a válasza. Ráadásul nem is oszlatta el a ködöt afelett, hogy mennyire jogos a gyanakvásom a tegnapi fogadásokat illetően: ő az egyetlen, akit ismerek és úgy tud ártatlan szemekkel nézni, hogy az valóban hihető is tud lenni még olyankor is, amikor megannyi fortély húzódik meg mögötte. Nem lettem okosabb, jobb lesz résen lennem a konyhában is majd!
- Azért maradjunk csak Clara receptjeinél! - Mosolyodom el némi ki nem mondott önkritikával. Hogy Clara tudna improvizálni a konyhában, azt nem vitatom el egy pillanatra sem. De hogy mi is... Ehhez nem ártana az alapokat rendesen tudni, hogy elrugaszkodhassunk a recepttől úgy érzésre, arról nem is beszélve, ha útmutató nincs is, hanem nekünk kell kitalálnunk, hogy a választott hozzávalók főzés után is passzolnak majd egymáshoz. Ha jól is válogatjuk össze, a mértékeknél még mindig elcsúszhatunk rendesen. Remélem Clara tényleg olyan recepteket adott Saskiának, amelyek alapvető élelmiszereket tartalmaznak... és ne legyen több négy hozzávalónál, amelyekből egy az edény. Elképzelésem szerint minél több dolog kell az ételbe, annál nagyobb a kockázata, hogy elrontjuk, ráadásul a dolog exponenciálisan növekszik minden egyes plusz hozzávalótól.
Várható precizitásom már így előzetesben is megmutatkozik, míg a konyhában bemutatkozó chef már ránézésre is ellentétem: szabad művésznek inkább mondanám, akinek a fazék a vászna. Vászonról jut eszembe, valamit majd meg kell beszélnem Saskiával, de ezt majd akkor, ha kettesben maradunk. Akkor már nekem is meg fog jelenni mosoly az arcomon, most továbbra is kimért és rideg vagyok, ezt ellensúlyozza Saskia szelíd kedvessége, mint régen is, mintha nem telt volna el három év, hanem minden ugyanott folytatódna, ahol abbamaradt. Bizonyos tekintetben így is van. Saskia nyomatékos elköszönése is kevés még egy pillanatig, mielőtt a chef elkezdené kilegyezgetni a legközelebb állókat, hogy induljanak már. Nehezen hiszik el, hogy komolyan beszélünk, de végül csak távozik mindenki Savatier-t leszámítva, aki körbevezet minket. Szegény embernek nincs könnyű dolga. Saskia lelkesebb hallgatósága, és minthogy nem tudja, hogy főzési tudásunk egyforma, a kancellárnéban bízik, így elsősorban neki mutogatja mi merre és hogyan, láthatóan büszkén, és biztosan pár anekdotában is bele merne fogni, ha nem pillantana minduntalan rám. Fényes, világos konyhájában a sötét árnyra, a komor tekintetembe, s megszólalás nélkül fojtom mindig a főszakácsba a szót és fogja rövidre miattam.
Kis idő elteltével valóban magunkra is maradunk. Megvárom, míg a léptek zaja elhal az épületben, tudom, hogy odakint már helyére beállt Andrej és Jade is, hogy vigyázzanak ránk, na meg senki ne akarjon bejönni, ha záróra után mégis erre vennék a lépéseket látván, hogy idebent világosság van. Csak ekkor állok neki levenni a kabátot, mert a főzéshez nem lesz alkalmas viselet és hajtom kétrét a szék háttámláján. Saskiáról segítettem volna le előbb a kabátját, de ő valahova elsietett máris, ám nem a mosdó felé, mint kiderült számomra, hanem fehér kötényekkel tér vissza.
- Mindig is? Neked nagyon lyukas lehet már az oldalad! - Mosolyodom el, mert nem hiszem, hogy tíz év házasság alatt ezt titkolta volna ügyesen. Lesegítem hát most a kabátot róla, aztán átvenném az egyik kötényt, de a mozdulat félbe marad, mikor megértem, hogy mi Saskia szándéka. Hagyom magam.
- Nos, milyen? Maradhat? - Kérdezem, mikor végzett és egy-kettőt hátrébb lépve lehetősége van egybe befogni a látványt, amihez laza eleganciával nadrágom zsebébe dugom kezeimet és így fordulok kicsit jobbra, majd kicsit balra. Nekem lepillantva saját magamra nagyon furcsa az összhatás. Nem a színével van gondom, az orvosi köpeny is fehér, hanem a köténnyel, mint ruhadarabbal, jóllehet pontosan tudom, mire jó funkciója szerint. Ha véletlenül belejönnénk a főzésbe és új otthonunkban egy fokkal nagyobb konyhát csináltatnánk, mint fent a lakosztályban - annál már csak nagyobb lehet végülis -, akkor sem fogok ilyen ruhadarabot beszerezni. Vagy akkor már valami sötét színben. Lehet mégis zavar a színe is?
De most jön az én köröm, a kötényt én is segítek megkötni rajta, de nem lépek ehhez mögé, hanem szemből teszem, következésképpen elég közel kell állnom, csaknem átölelve, ám direkt nem hozzásimulva, direkt nem érve hozzá. Figyelek, hogy túl szorosra ne kössem, már csak a szépen lassan gömbölyödő pocak miatt sem.
- Te vagy a főnök, Saskia chef! - Fordul közben fejem az arca felé, közelről suttogva a szavakat finom bőrére, átadva az irányítást a konyhában. Ha már olyan szép katonásan felálltak az itt dolgozók az előbb, akkor köztünk is legyen meg a rangsor, még ha ketten elveszni is látszunk egy ekkora konyhában.
- Hogyan képzelted el? Ugyanazon dolgozunk vagy... egyáltalán hány fogásra gondoltál? - Kérdezem elengedve a kötény madzagjait és egy fél lépésnyit eltávolodva tőle.
Vissza az elejére Go down

Saskia Jenkins
Saskia Jenkins

Polgár

Városi étterem EIcV5OL

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. június 2.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
311

Avatar alanyom :
Mia Wasikowska

☽ :
Városi étterem C3az4LV


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Szer. Május 05, 2021 7:53 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Callum & Saskia

Azt esszük amit megfőzünk







Nekem is vannak kétségeim a mai este sikerét illetően, de remélhetőleg remekül tudom palástolni. Hogy ez utóbbiban mennyire jutok sikerre, majd elválik, egyelőre Callum is óvatosan bánik a szavakkal.*
-Maradunk Clara receptjeinél, az már egy fokkal jobb, mint amit legutóbb műveltem. *Nem ez lesz az első próbálkozásom, de arra jobb ha nem is emlékszünk, hirtelen fellángolás volt, majdnem szó szerint és a vége az lett, hogy rendeltünk az étteremből. A mostani főzőcskézésnek az a lényege, hogy kettesben legyünk, hogy olyasmit csináljunk, ami kirángat minket a szürke hétköznapokból, mint a hógolyózás is. A közös főzés egyébként távol áll tőlünk de kirándulásnak csodás, s remélem a végén is ezt tudom majd mondani. Clara útmutatása kifejezetten nekem készült, szájbarágós és minden magyarázathoz külön magyarázat jár, improvizációról szó sem lehet, bár kétségtelen, hogy Clara feltalálná magát, de neki több gyakorlata van és érzéke is hozzá. Emlékszem mikor először került szóba a főzés, nem sokkal a házasságkötésünk után és még lelkes voltam, tudatlan a saját hiányosságaimat illetően. Clara biztatott és hittem neki, de később mindketten rájöttünk arra, hogy nem nekem találták ki. Ennek ellenére most bizakodó vagyok, de még ha nem is sikerül semmi, is jól fogunk szórakozni. Vagy talán pont azért. Mindez nem látszik rajtunk amikor az étterembe lépünk a felsorakozott személyzet kereszttüze elé, és később, amikor hármasban járjuk körbe a konyhát, Mr. Savatier is lelkesen mutogat meg mindent abban bízva, hogy nálam minden információ biztonságban lesz. Nem töröm le az ő lelkesedését, így még a kért két kötényt is csillogó szemekkel és mosolyogva adja át, annál is inkább, mert Callum erre az időre kikerült a látóteréből.  *
-Na jó, az elmúlt pár hónapban, hogy pontosítsak. *Válaszom vallomásnak is beillik, mert valóban nem állja meg a helyét a „mindig is” csupán az utóbbi időben játszottam el a gondolattal, miután felébredtem és minden rendeződni látszott, az életünk, a házasságunk visszakerült a megszokott kerékvágásba, az emlékeim birtokában voltam újra és együtt vártuk a kis csöppséget, aki néhány hónap múlva az ujja köré csavarja majd a nyolcadik szint legkülönlegesebb kancellárját. Közben Callum lesegítette rólam a kabátomat és már a kötényt kötöm meg rajta hátul, s aztán lépek előre, hogy megszemléljem a művem. Még rá is dob egy lapáttal a látványra ahogy beáll zsebre dugott kézzel, önmagához képest meglehetősen hanyagul, lazán. Elmosolyodom, soha jobbat nem láttam még és alaposan szemügyre veszem tetőtől-talpig. Hogy mennyire tetszik amit látok, az szemeim csillogásán át követhető.*
-Nagyon szexi. Még jobb lenne ha csak a kötényt viselnéd. *Talán ezzel a kijelentésemmel szítom fel a tüzet, mely arra sarkallja Callumot, hogy az én kötényem felsegítésének erotikus színezetet adjon, pedig kínosan ügyel arra, hogy még véletlenül se érjen hozzám és pont ez teszi izgalmassá. Végig felemelt fejjel nézek fel rá, s a szemeibe, mosolyogva, kíváncsian, vajon hol ér majd véget ez a játék. Nem tudom kihagyni, hogy megcsókoljam vagy csak az arcára adjak egy hosszan elnyújtott puszit, mikor hozzám hajol. Szavai viszont halk kacajt váltanak ki belőlem és egyet hátra is lépek, kihúzom magam, jóllehet még így is a fejem fölé tornyosul kicsit.*
-Én vagyok a főnök, de jó ezt hallani! Nos akkor Callum kukta, kérem álljon a pulthoz! *S veszem elő a pda-t, hogy kikeressem belőle Clara receptjeit. Az igazság az, hogy még fogalmam sincs melyiket válasszam ki, próbálom felidézni magamban Mr. Savatier által mutatott nyersanyagok leltárát. *
-Egyelőre egy fogásra, ami több részből áll, szóval neked is lesz dolgod. Ha sikerül, akár minden hétvégén főzhetünk magunknak valamit. *Ez utóbbi  kijelentésem merőben légből kapott és kimeríti a tréfa fogalmát, de közben már a pda jegyzetei között „lapozgatok”. *
-Azt hiszem ez jó is lesz. Sóban sült hexa szeletek, napbogyó mártással, grillezett zöldségekkel. Te tudod mi az a hexa? *Lehet, hogy már ettem olyat, de nem emlékszem rá, mivel nem növény, gyorsan kiröppen a fejemből a neve, a perdai nevekkel amúgy is hadilábon állok. *
-Szükségünk lesz napbogyóra, lan gyökérre, perdai dióra, méregnyelvre és persze a hexára. Egyelőre. *S most jöhet a vadászat, szerencsére láttam, hogy minden feliratozva van, legalább nem kell találgatnunk, mi micsoda. *








megjelenés ◊";> music
©




I am happy.

You make me happy.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Városi étterem Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Városi étterem Tumblr15


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 06, 2021 10:25 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Saskia és Callum

ezt jól kifőztük : )


- Nem tudom, miért vagy ilyen kritikus magaddal. Remek vacsorát rendeltél. - Szemem sarkából pillantok csak sétánk közben Saskiára, de szám sarka felfelé görbül, incselkedve vele. Egyébként értékelem, hogy ő legalább próbálkozik, nem mintha valaha is elvárásom lett volna a feleségem felé, hogy háziasszonyként tündököljön és feltétlenül kellene neki meleg ételt prezentálnia a munka után. Most sem azért tartunk az étterem konyhája felé, mert ennyi év után gondoltam volna meg magam vagy untam volna meg az ételek hozatását. Ez most csak a móka kedvéért van, hátha szó szerint valami jó sül ki belőle. Ha nem, nos, biztosan vannak itt is előre elkészített, csomagolt ételek, amelyek megmelegítésével mi már olyan rutinnal rendelkezünk, hogy az már profizmus.
Egy valódi, ekkora konyhában viszont az ilyen profizmus nevetségesebben hat, mint egyébként, és ha nem lennénk ennyi tekintet kereszttüzében, ha nem kellene ilyenkor is reprezentálni, biztosan összepillantanék Saskiával, hogy biztosan jól meggondoltuk ezt? Nem szokott a memóriámmal gond lenni, mégsem merem állítani, hogy Savatier chef távozása után egy fél órával már jól tudnám visszamondani, melyik sütőt mire állítva mire használható. Egy idő után többször pillantottam inkább a feleségemre, ahogy figyelmesen hallgatja az étterem vezetőjét, lelkesedése, hozzáértőnek tűnő bólintásai már-már engem is megtévesztenek, hogy ő tudja, mit fogunk csinálni. A chef persze biztosan tudja, éles szemmel fel tudta mérni már a kérdések alapján is, hogy mennyire lehet a kancellárné rutinos szakács, de a bizalmát akkor is inkább belé fekteti. Nekem kimondatlanul is meghagyja a vegykonyhát, és ezzel tökéletesen egyet is tudok érteni.
A konyha végül a mi birtokunkba kerül, és míg a kötényt kötjük fel, addig minden rendben is van. Kár, hogy nem ez a legnehezebb része a főzésnek! Viszont a vacsora pikánsságát már megadja, Saskia kezdi azzal, hogy elégedetten mustrál végig a fehér kötényben - ez egyébként kimondottan jól esik -, amit zsebre dugott kéz lazaságával és mosolyogva viselek, eltakarván, hogy furcsán érzem magam ilyen ruhadarabban. Annyira nem, mint hóangyal készítés közben, de persze ez csak azért van, mert nem csak a kötényt viselem, ahogy Saskia felveti.
- Csak utánad! - Dobom vissza a labdát, biztosan abban, hogy úgy sem fogjuk itt ledobni a ruháinkat annak ellenére, hogy a kamerák nem mennek és nem is jöhet be ide más. Viszont a gondolat csábító, így megadom a módját a kötény feladásának Saskiára, szándékosan nem érve hozzá, de pont ezzel pikánsabb. Szeretem, hogy ő is benne van a játékban: büszkén, már-már kihívóan felemelt fejjel figyel, nem könnyítve meg a dolgomat, hogy ne húzzam magamhoz. Az arcomra adott hosszabb puszi érezhetően változtatja meg a légzésem ütemét egy pillanatra, halk sóhajnak is beillik, de nem megyek ennél tovább tettben. Helyette a vezetést átadom neki, úgy is nála van a recept. Láthatóan tetszik neki, én viszont a magabiztos válaszon nevetek fel, utána meg a beosztásomon, ami hihetetlenül idegen a fülemnek a saját nevemmel társítva.
- Még csak nem is sous chef lettem! - Méltatlankodom nevetve, hogy helyettese helyett a ranglétra aljára taszított imádott kancellárném, de ha már a vezetést átadtam neki, engedelmesedem is. Nem a mai nap lesz a kukták lázadása. Fordulok is a... pultok felé, amiből nem egy van, de egyelőre odaállok a legközelebbihez. Erről nem ejtett szót Savatier, hogy van-e különbség közöttük. Vagy nincs, vagy neki evidens volt.
- Nekem dolgom? A kukta nem csak csodálattal nézi a chef-et? - Kérdezek mosolyogva, mialatt Saskia mellett állva nézem én is a recepteket, meg is emelem a szemöldökeimet. Ezek az egyszerűek? Remélem csak a nevük ilyen cifra. A minden hétvégén való főzésre pillantok fel Saskiára egy ijedt másodpercig fürkészve, hogy komolyan beszél-e?
- Ha sikerül, nem lehet, hogy a csúcson kellene megállnunk? - Kuncogok önkritikusan, mert ha ez jó lesz, akkor a hozzávalókban van a kivételes bolygóegyüttállás egy nagy csipet mázlival. Saskia közben kiválasztja a receptet, és igyekszem diplomatikus arcot vágni hozzá, bár nevének felolvasása közben úgy sem tekint rám. Nem azzal van a bajom, hogy valamit ne szeretnék az ételek közül, hanem ez tényleg több részből áll: három dolog. Három hibalehetőség. Ez valóban életünk konyhai fő műve lehet.
- Azt hiszem, valami négy lábú... Remélem, már megnyúzva érkezik a konyhára! - A perdai nevekkel néha én is hadilábon állok. Étlapon nem először találkozom vele, annyit tudok, hogy igen ízletes, ettünk is már belőle, de ha szembejönne a vadonban hogyan nézne ki... Az biztos, hogy nem madár és nem halféle.
- Méregnyelv? Az biztosan ehető? - Akadok meg ennél a hozzávalónál, mert a felsoroltakból egyedül a napbogyót tudom, hogyan néz ki. Ha nem Saskia, hanem én kaptam volna a receptet, biztosra venném, hogy így akarnának eltenni láb alól. Az elnevezés mindenesetre legalább olyan ironikus és biztató, mint a Halálcsók.
- Nos, akkor szerezzünk be mindent... - Közben a pda-ról egy előttünk lévő nagyobb kivetítőre rakom ki a receptet. A konyhai személyzet használja, menedzseli rajta a rendeléseket, recepteket, hozzávalók készletét, szétosztják a feladatokat, meg ki tudja még, mire kell. Nekünk most arra jó, hogy nagy mérete miatt nem kell visszarohangálnunk a pulthoz a pda-ra lesve, mit is keresünk és mi kell még, látjuk onnan is, ahol beraktározták az ételeket. Megnéztem a mennyiségeket is, hogy ha véletlenül ráakadok valamire, ami kell, akkor mennyit hozzak belőle, ne az egész nagy tárolódobozokat cipeljem ide. Szerencsére Clara előrelátóan két főre adta meg a mennyiségeket, nem egy nagyobb családra, hogy még számolgatni is kelljen, remélvén, hogy mindent egyenesen arányosan kellene csökkenteni. Így sokkal kényelmesebb, és eggyel kevesebb a hibafaktor. Mehet a zsákmányszerzés, nem osztva fel, hogy ki mit keres. Én nem a megfelelő polcon keresgélhetek egyelőre, mert nagy tárolókban magokat találok, világosakat és feketéket, földi gabonaféléket, amelyeket sikerült itt is megtermeszteni, szárított hozzávalókat, amelyek ránézésre gombafélék lehetnek, de név alapján egyik sem az, ami nekünk kell. Ennek ellenére mégis olyan diadalmas mosollyal térek vissza a pulthoz, mint aki már a finoman illatozó kész ételkölteményt hozná, pedig a kezemben egy kisebb szerkezet van, amit le is teszek a pultra: a mérleg! Precizitásom konyhai megtestesítője.
Vissza az elejére Go down

Saskia Jenkins
Saskia Jenkins

Polgár

Városi étterem EIcV5OL

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. június 2.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
311

Avatar alanyom :
Mia Wasikowska

☽ :
Városi étterem C3az4LV


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Vas. Május 09, 2021 11:07 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Callum & Saskia

Azt esszük amit megfőzünk







Callum szavai tipikusan azt a helyzetet teremtik, amikor az önirónia visszacsap. Megjátszott felháborodással fordulok felé, és épp csak vissza tudom tartani az ajkaim zugában elindult mosolyt, a torkomat csiklandozó nevetést.*
-Callum Jenkins, te szemtelenkedsz velem! *A csodálkozón nagy szemű pillantást azonban felváltja a halk nevetés és a mosolynak is utat engedek. Kezdetben valóban sokat próbálkoztam, de feladtam. Nincs érzékem a főzéshez, legalábbis azokkal az alapanyagokkal, melyek a Perda megtalálása előtt a rendelkezésünkre álltak. Bízom abban, hogy most talán sikerül, de ha még sem…tudom, Callum akkor sem fogja a fejemre olvasni, sosem tette. Olyan édesen tud alkalmazkodni, hogy az már csoda, gyakran a hibáimat és hiányosságaimat is erényként tünteti fel. Nem csak ezért szeretem, imádom a pimasz mosolyát is és azt, hogy minden csipkelődő vagy épp kacérkodó szavamra, egyből tud reagálni. Így történik akkor is, amikor már túl vagyunk a körbevezetésen és mindenki távozott a meglepettségével együtt, s a kapott kötények veszik át egy kis időre a főszerepet. Nem mondom, hogy nem izgulok, pedig csak Callum előtt sülnék fel, de ezért is szántam neki szerepet a közös főzésben, hogy a végén a kudarc felét is rá tudjam fogni. A merész felhíváson elgondolkodom és már a kezem a ruha vállánál van, hogy egy centit lejjebb húzzam – csak azért, hogy lássam Callum várakozó szemvillanását – de aztán a gondolatból terv lesz.*
-Szerinted észrevennék ha hiányozna ez a két kötény? *Szemeimben a fény pont úgy csillan meg, hogy kétséget se hagyjak afelől, a nap végén a két kötény az apartmanban fog kikötni. Most már fellobbant bennem a vágy, hogy a szépen megkötött masni felett megnézzem Callum pucér fenekét. Mindezt azután kérdezem, hogy megkötötte rajtam is a masnit, s az arcára adott puszi vágyakozó sóhajt váltott ki belőle. Eltávolodom, hátralépek kettőt és onnan mosolygok rá, s ez szélesedik mikor megkapom a főnöki rangot. Méltatlankodásán felnevetek s már veszem is elő a pda-t, amin Clara „könnyű”, Saskia kompatibilis receptjei találhatók, többek között. Callum azonban már most kihúzná magát a munka alól, kénytelen vagyok felvilágosítani arról, mi a dolga egy kuktának. Mintha én magam teljesen tisztában lennék vele.*
-Neeem csak. A kukta csodálattal nézi a szép chef-et miközben a legtöbb munkát ő végzi el. *A receptek nézegetése közben fel-felpillantok rá és nem tudom a mosolygást letörölni az arcomról. Ritkán látni Callum arcán kételyt és bizonytalanságot, de ez a pillanat olyan. Szerencsére Clara minden instrukciót leírt nekem, minden konyhai trükköt és tippet, mivel kezdjük és hogyan osszuk be az időnket…vagyis a magamét, mert a recept nekem szól, nem tudta, hogy ezt Callummal közösen szeretném elkövetni. Akkor amikor elkértem, még bennem sem merült fel ez az ötlet, de nem hiszem, hogy akadály lenne. *
-Vagy ha felvennénk hogyan csináltuk, s ha sikerül, legalább tudjuk, hogy ezzel az eggyel nem vallunk kudarcot. *Nem mondom, hogy bennem mennyi kétely van, de az biztosan látszik, Callum előtt meg sem próbálkozom azzal, hogy bármilyen érzelmet palástoljak, átlát rajtam, mint az üvegen. A látszólag legbonyolultabbat választom aztán ki, de Clara útmutatása szerint azért könnyű elkészíteni, mert nem kell mind a három részét egyszerre csinálni, nem fogunk belegabalyodni. A perdai állatokkal azonban hadilábon állok, ismerem a gyászmadarat és a halféléket, de csak a tányéron. Soha nem láttam még milyenek nyersen, egyben. *
-Mivel a Dominiumra csak ellenőrzött hús érkezhet, ráadásul élő állat nem, így gondolom a feldolgozással nem lesz gondunk. Ez a jó ezekben a szabályokban. *Válaszolom gyakorlatiasan s már olvasom is fel a hozzávalókat, hogy tudjuk, mit kell összeválogatnunk a sok hűtőből és dobozból. A méregnyelvnél azért elakadok.*
-Feltételezem Clara nem adna olyan receptet, amiben méreg van. Majd kiderül miért ez a neve. *Nézek fel Callumra felvont szemöldököm alól, abban a hitben, hogy ezzel csak biztatom és nem egy másik kétség bugyrába taszítom. *
-Jó, tiéd a hozzávalók, én majd az edényeknek nézek utána. *Adom ki a kuktámnak a feladatot, és megyek is a dolgomra. Edényből nem volt olyan sok, mint a hozzávalókból és az adagokat sem kell figyelnem, másrészt az elején még sikerült megjegyeznem Mr. Savatier lelkes magyarázásából, mit hol találok. Ám ha valami kimarad, vagy végképp elveszettnek érezzük magunkat, ismételhetünk. Kezemben a megfelelő edényekkel térek vissza a főhadiszállásnak kinevezett pulthoz, Callum azonban bár nagyon lelkes és büszke magára, csupán egy mérleget hoz magával. *
-Ó, remek Callum. Már csak azt kell megtalálnunk amit meg is mérhetünk. Körülbelül mindent. *Mosolyogva ingatom a fejem, mert ez annyira jellemző rá. *
-Vonalzót nem találtál? *Teszem fel a kérdést, gondolatban a szétborult desszert mértani pontossággal visszapakolt darabjaira elékezve, vagy a szendvicseire, melyek milliméter pontossággal készülnek, véletlenül sem lóg ki belőlük semmi. A pda-hoz nyúlok és rövid keresgélés után, Callum diadalittas arcához hasonlót produkálva hívom elő Mr. Savatier hangját, amit előrelátóan felvettem. Pusztán azért titkolva, nehogy megsértsük a chef-ek chef-jét. *
-Hexa és a zöldségek. Zölddel jelölt hűtő.









megjelenés ◊";> music
©




I am happy.

You make me happy.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Városi étterem Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Városi étterem Tumblr15


Városi étterem Empty
Utolsó poszt Szer. Május 12, 2021 11:34 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Saskia és Callum

ezt jól kifőztük : )


- Saskia Jenkins, mert hagyod! - Felelek neki ugyanolyan szemtelenül, mint amivel vádolva lettem, és legalább olyan nehezen tartom vissza a mosolyom, mint ő. Képes vagyok őt tenni meg felelősnek, igaz, kárpótlásképpen valamivel később chefnek is, a mai estére. Persze némi számítás is van ebben: a vezetőé a felelősség java, na meg élvezem néha, ha nem kell irányítanom, hanem kényelmesen csak sodródhatok. Saskia mellett ezt megtehetem, biztonságban, anélkül, hogy kockáztatnék. Enélkül is van izgalom, mikor merészen kihívó szavaimra reagál tettben, engem is meglepve. Már csak azzal is, hogy nem szavakkal felelt, hanem ujjait finom ívű vállaihoz emelte, a figyelmet a tekintetemmel együtt a ruha szegélyéhez vezetve. Villant is a szemem, mikor egy centit lejjebb is mozdít azon, s mikor megáll a centi után felpillantok rá kíváncsian és várakozón, hogy most miként tovább? Nem vall ez ilyen nyílt helyen Saskiára, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nézném meg, miként simul le róla kék ruhája és maradna csak a kötény. Ez esetben ma egészen más okból hiúsulna meg a finom vacsora elkészítése, mint máskor. De akkor is hazudnék, ha azt mondanám, nem nyugodtam meg, mikor végül elveszi kezeit a ruhától nem tolva azt jobban le vállairól, pedig még ezzel sem villantott semmit, senki észre nem venné a különbséget. Mégis, valahogy jobban szeretem ezeket meghagyni a privát szféránknak, hiába vagyunk itt is egyedül.
- Gondolod, hogy Savatier chef hanyag lenne leltárban? Szerintem számra pontosan tudja hány mag van a buzogánymagos nagy tárolóban. - Ingatom meg a fejemet mosolyogva pontosan értve azokat a szemcsillanásokat. A hiány feltűnne, más kérdés, hogy nem lenne szóvá téve. Ha nem kancellár lennék, akkor kamaszos csibészséggel bólintanék rá, hogy vigyük, rangom viszont leszabályoz sok mindenben, sajnos ebben is. Ugyanakkor Saskia örömét se akarom elvenni, így inkább más lehetőségre hívom fel a figyelmét... és való igaz, magamat sem fosztanám meg a látványtól, ami az imént félbe maradt, mielőtt elkezdődhetett volna.
- Biztosan van a vendégapartmanban is, csak minket a kávé- és teafőző meg az evőeszközök és tányérok holléte érdekel mindig. - Legyünk önkritikusak, a konyha a legkevésbé felfedezett helyszín a vendégapartmanban és a legbizonytalanabb pontja is leendő otthonunknak is, hogy milyen és mekkora legyen.
- Különben is, feketében jobban az én színem. - Szélesedik ki a mosolyom, sejtvén, hogy Saskia ezen vagy nevetni fog vagy lemondóan sóhajtani, hogy már megint a fekete. A fekete levest viszont megkapom, mihelyst kineveztem őt chefnek: nem elég, hogy csak kukta lettem, hanem még a munka javát is rám hagyná, és itt már megérzem a szándékot: a felelősséget is áttolná rám.
- Még jó, hogy mosogatnom nem kell! - Valószínűleg kell, de szerencsémre elég a gépbe bedobálni a dolgokat, szóval ez nem nagy munka. A figyelmem aztán a recepté, amit választ Saskia és Clara sok megjegyzésétől, instrukcióitól nekem csak bonyolultabb összhatást nyújt, pedig éppen a dolgunkat hivatott könnyíteni. Valószínűleg így is lesz, ám átolvasatlanul egyelőre hosszúnak tűnik a recept. Ami hosszú, az nem is lehet egyszerű a képletem szerint.
- Nem rossz ötlet. - Bólintok rá a felvételre, s előveszem a saját pda-mat, mivel az ővére a recepthez szükség lesz. Beállítom, hogy ezzel fel tudjuk venni a pultnál való ténykedésünket, addig Saskia felolvassa a hozzávalókat. Azok legalább tényleg kevesek.
- Igen, de ez a Város, nem a Dominium. Ám legyen neked igazad! - Mosolyodom el, mert azért a szabályokban én is bízom, hogy ide is már úgy jutott el a hús, hogy az előkészítési részen átesett. Különben küldhetünk egy vicces üzenetet Clarának: te tudod, hogyan kell hexát nyúzni? De persze ilyenkor már nem zaklatnánk, amúgy is pihenjen, minthogy ő is kismama. Az viszont meglep, hogy a méregnyelvről Saskia sem tud többet, pedig növény. Vagy mégsem? Most már ebben is elbizonytalanodtam.
- Nos, egyszer minden ehető. - Biztatom én is Saskiát legalább olyan megnyugtatóan, ahogy ő is tette, pedig egyikünk részéről sem szándékos.
- Igen, chef! - Tudomásul veszem a kiosztott feladatot, és már megyek is abban a hitben, hogy a hozzávalók beszerzése még menni fog. Nos, találok is, igaz, nem azt, amiért elküldött, de engem ez láthatóan nem zavar.
- Ne aggódj, meglesz minden. Mérgeknél főleg nem mindegy, mennyit teszel bele! - Védem meg az igazam és a mérlegemet mosolyogva, s felcsillannak a szemeim Saskia kérdésére.
- Máris keresek, chef! - Még tisztelgek is hozzá katona módjára, bár gondolom ez a konyhában nem szokás, hiába a szigorú hierarchia itt is, de a játékhoz jól mutatott és már sarkon is fordulok, mint aki vonalzót fog most keresni hozzávalók helyett. Lehet Saskia is ettől tart, mert egyszer csak Savatier hangja csendül fel, meglepetten torpanok meg és fordulok vissza. A férfit nem látom, csak a feleségem van itt továbbra is - szerencsére -, s elmosolyodom újra, mikor a következő pillanatban leesik, hogy mit is csinált Saskia.
- Ravasz! - Indulok is tovább, így ér Saskia és Savatier újabb instrukciója.
- Zöld hűtő, vettem! Tetszik a színe! - Jegyzem meg somolyogva és akkor a megnevezett hűtőben nézelődök. Meg is van a hexa, dobozban, belekukkantok.
- Fura az illata, de képzeld, fel is van szeletelve a hexa! Ránézésre használhatott vonalzót, aki csinálta! És megvan a gyökér is, meg a mérgünk... Napbogyóból mennyi is kell, az is itt van. - Kommunikálok közben Saskiával, a felfedezéseim dobozait egymásra pakolom a kezeimben és ezekkel fordulok vissza felé, de még nem indultam el, a hűtő ajtaját se csuktam be.
- A perdai dió zöldség? - Teszem fel a kérdést, ami rajtam kifogott. A földi dió besorolását se tudom pontosan, sosem ettem, a perdairól még kevesebb a tudásom, így azt se tudom, a zöld hűtőben kell-e keresni?
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Városi étterem Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 
Városi étterem
Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona-
Ugrás: