Utolsó poszt ☽Hétf. Júl. 29, 2019 1:21 pm Következő oldal☽
Étkezők
A Város nagysága és lélekszáma miatt öt, egyformán berendezett közös étkezőt építettek. Akárcsak a Dominiumon, itt is mindenki névre szóló menüt kap, amit helyben készítenek el és egy hatalmas pultrendszeren keresztül vehető át önkiszolgáló formában. A hely nem túl barátságos, de világos és az ablakokon keresztül a külső, fás-bokros terekre lehet látni. Inkább a praktikumra helyezték a hangsúlyt, nem a kellemes hangulatú, csevegős ebédekre.
Utolsó poszt ☽Vas. Május 14, 2023 7:59 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Eltemetett a munka... ami Jenkinst meg úgy a dominiumi miliőt tekintve egyáltalán nem fura, mégis van bennem bűntudat, főleg Raven miatt. Nem mintha nagyon gyakorolhattam volna vele a jószomszédságot a becses harmadikon, mert se Ő se én nem igen tartózkodtunk a szinten. Raven mondjuk mint utóbb kiderítettem azért, mert a Perdán glosszál már mióta, ami vegyes érzéseket kelt bennem. Senki se kérdezze pontosan miért, elvégre ízig-vérig földiként imádom a Perdát, másrészről Sammyvel ott találkoztam utoljára és noha lezártunk mindketten magunkban dolgokat mégsem volt vidám látogatás, a keserű szájíz pedig mindig megvan már csak a gondolatra is, leteszem oda újra a lábam. Pedig le fogom, kaptam is engedélyt Jenkinstől, ráadásul annak teljes tudatában, hogy az utam fele a kis feleségéhez és a gyerekéhez visz majd. A dokival amúgy is szóba jött mehetek, úgy fest valóban komolyan gondolta így élnék a lehetőséggel, csak előbb rá akarok nézni Ravenre, hogy van. Hiányzik és noha legutóbb... bármikor legutóbb mindig zavarba hozott ma csak nem fog! Mert ma bizony már a lakható hold felé tartok nem kicsit izgulva, de veszek egy mély levegőt a mesterséges oxigénből, hogy kilépjek a természet adtába. Raven azt mondta kijön elém a Városban ide, onnan meg megyünk az étkezőkbe, mert nem vagyok lenn valami ismerős - igazából semennyire - meg hát... amúgy is első körben hozzá jövök és le se tagadhatnám magam hogy kaját hoztam neki... Ha minden igaz, akkor meg is látom előbb-utóbb, így ahogy vagyok rögvest lépek felé és gyorsan meg is ölelem. -Hiányoztál... Több üzenetet írhatnál. Amire persze írhatnék hamarabb, ne mondj semmit, de akkor is! Jól állnak a fák! Táncoltál már az esőben?! - Beszéltük az egy missziója kell legyen, mezítláb megejtve, milyen jó is az! A táskámat megigazítom a vállamon, van benne váltóruha, meg az étel amit főztem - ajándék Ravennek, Saskia aligha enné meg a kotyvalékaim, bár Jenkins megette... hm, na mindegy, nekik maximum főzök frissen. Viszont nekem is van egy ajándékom Ravennek, nem nagy dolog, de hát az egyik szívességem erre cseréltem, mint egy kellemes emlékként: megszereztem egy jó adagnyi régi zenét amire táncoltunk is az első alkalommal, meg van pár hasonlóan klassz rajta, legyen mit hallgatnia. De ezt később adom oda, ráér, elég ha ott lapul nálam. -Merre? - Nem tudom merre kell menni, próbálok a jelenre koncentrálni nem a múltra, ez lassan állandó cél nálam. Szörnyű. De ha ettünk mehetünk amerre gondolja, belementem ebbe a félelmetes alkuba is. Félelmetes, mert Ravenről van szó, maradjunk ennyiben.
Utolsó poszt ☽Szer. Május 17, 2023 8:46 am Következő oldal☽
Hartley& Moor
*Egyre több időt töltök a Perdán és nem csak azért, mert rengeteg a mu7nkám. Mondjuk rengeteg és még ta nulok is közben, de ezek csak alibik, hogy kiszabaduljak a Városból és hagyjak üzenetet a bátyámnak, találkozzam vele végre, mert vannak elvarratlan szálaink. Főleg most, hogy néhány dolog kiderült róla és….bassza meg, annyira le vagyunk maradva az új hírek áramoltatásában, mint Denisov a romantikában. Vannak dolgok amiket nem lehet a JL-en keresztül üzenetben megírni, csak mivel a bátyám nem beszél velem, egyszerre kell rázúdítanom mindent. Szerencsére Hartley pont a lényegnél aludt be és azóta sem volt alkalmunk beszélgetni, remélem el is felejti, hogy valami félbeszakadt Jenkins lakosztályában, mert megint sokat ivott. Mondjuk az én becses-kecses kezem is benne volt abban, hogy vigyorgósra, majd alvósra igya magát, de Hartley olyan, mint egy jó asszony; mindent megbocsát. Én meg lekenyerezem egy kis ajándékkal, amit már megígértem neki. Szreencse, hogy Hartley nem akart meglepni, volt időm és lehetőségem összeszedni mindent amit akartam és helyre kis csomagot készítettem, amiben van olyan amit azonnal megkóstolhat, és van olyan, amihez kapun kívül kell mennünk. Nem messze a siklótól vártam rá és szinte azonnal felfedeztem azt a hülye fejét. Totál kész voltam attól, ahogy bambán nézelődik körbe, majd amikor meglát, azonnal idült vigyorgásba kezd. Ezért az átmenetért minden megérte, még az a sok szívesség és csere holmi, amit bevetettem azért, hogy a mai napunk, amit csak neki szentelek, bombajó legyen. Nekem is van táskám amit ledobok kettőnk mellé az ölelés és részemről nyakba ugrás idejére és még egy puszit is kap az arcára. * -Helló Hartley! Hogy ityeg a fityeg? *Harsányan, tőlem megszokott módon üdvözlöm és amint lekászálódtam róla, összeborzolom a haját, mert túl jól fésült.* -Ne mondjak semmit? Lehetetlent kívánsz, ugye tudod? Először is üdv a Perdán, másodszor javítanunk kell a kommunikáción, harmadszor francokat! Nem fogok mezítláb táncolni a fűben és te se tedd! Olyan helyre viszlek, hogy eldobod az agyad, persze lesz némi koloncunk, de oda se neki. Előbb igyunk, aztán megyünk és ehetünk is. Hoztam neked ajit! *Azzal karon is ragadom, a táskámat meg a vállamra dobom és már viharzunk is, hogy csak úgy lobog a hajunk. Apropó haj. Az enyémről érdemes említést tenni, mert ma a nagy jókedvemben az összes eddig használt színt belekevertem. Vannak zöld csíkok, vörösek, fehérek a saját feketém mellett. Színes egyéniség vagyok, na. Hartley maradt a maga barnájával, de hát nem lehet mindenki tökéletes. Az ajit természetesen még nem adom oda neki, csak az étkezőben ahova villámsebesen érünk el, feltéve, hogy nem húzatja magát. Egy a bejárattól távoli sarokba fészkelem be magunkat és dobom ki az asztalra a korábban beszerzett és remélhetőleg nem megromlott italt. Nem Búfelejtő, szóval egyrészt Hartley-nak nem kell aggódnia, másrészt a fene sem tudja, hogy ennek van-e szavatossági ideje. A többi vacsihoz való a táskámban lapul, és bízom abban, hogy Hartley magával hozta a szakács tudományát is. * -Tessék. Sör. Vagy valami olyasmi. Ne is ellenkezz, ettől nem fogsz berúgni és ma nem kapsz Búfelejtőt. Ja, és a vacsiért meg kell dolgoznod, mert nem vagyok szakács. Szóval ha jót akarsz enni….egyébként mééér nem jöttél előbb? *A sör, termoszban van, de csak az alibi miatt. Hartley gondolom gyanakodva fogja szagolgatni mielőtt belekóstol, én meg vigyorogva nézem, míg magához nem tér. *
Utolsó poszt ☽Csüt. Május 18, 2023 1:08 am Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Azért vicces, hogy legutóbb mikor totál részegre ittam magam utána eléggé izgultam mi volt, most meg hogy majdhogynem Jenkins nyakába ájultam - remélem nem - már fel sem veszem. Én szóltam! Én mondtam! Ha nem... történik ez az és nem adnak okot inni nem is iszom! Ugye... nincs meg minden, nem teljesen, vannak... hiányosságok, nem túl folytonos a dolog, pedig lehet fontos volt, sőt. Nem mintha erről akarnék feltétlen beszélni vele, bár akadnak kérdéseim. Meglátjuk fel is teszem őket vagy... nem. Annyi szent, hogy nem haragszom, mert... nem tehet róla nem bírom, de annyi még megvan lecukizta Jenkinst, hát lehet haragudni ezek után erre a nőre?! A doki feje! Még mindig előttem van. Istenem, remélem míg élek nem felejtem el. De hogy ékesen bizonyítsam nincs harag, rögvest fel is vidulok ahogy meglátom, kizárva minden fájó emléket és meg is ölelem, wow, puszi is jár, hát mi ez ha nem jó nap, hm? -Fogadjunk még mindig nem tudod igazából ilyenkor miről beszélsz. - Nevetek, de, asszem' tudja, mégis mókás az Ő szájából elavultnak vallott mondatokat hallani. Az nem zavar majmócát játszik, de az hogy összeborzol mint egy kutyát, hát... kutyát ugye? Mindegy is. Alig sértett férfiúi büszkeséggel simítok bele igazítás gyanánt. Azon megint nevetek lehetetlennel egyenlő a kérés legyen szótlan, egyik legjobb tulajdonsága hogy fecseg, én mondom. Arra nyúlik el az arcom, mint a dokinak a legolcsóbb porkaja ízére, hogy nem táncolt az esőben még mezítláb?! -Na de kérlek, ez szíven vágott! - Csapok is a mellkasomra, hogy nem fog? Említett holmi mérgező gazokat, de könyörgöm, nincs mindenhol, vannak mezők is az ég szerelmére. Ah. Nem hittem volna hogy valaha erre fogok gondolni de... bűnbe kell vinnem Ravent. Túl ÁRTATLAN! Füvet kell taposnunk, kész, eldőlt! -Jójójó, de aztán összeszedjük? Tudod, kell a munkához. - Már az agyam, mert hogy itt random eldobálgassam, kissé luxus nem? Vigyorogva haladok közben mellette. -Amúgy... mit értesz kolonc alatt? - Ezt nem teljesen értem, de ütögetni kezdem a szám. -Hmmm egy túl heves udvarló? Mondd neki enyém a szíved, nincs már kiadó hely, akkor majd romantikázhatunk. Gyertya meg csillagok. Úúúú csillagok, meg fű, csinálhatunk igazi pikniket csajszi, hát nem nagyszerű! - Abban sem vagyok biztos tudja-e mi az a piknik vagy a gyertya, de üsse kavics, láthatja lelkes vagyok, tehát csupa jó dolog! A végén azért mégis komolyan állok elé, némileg megálljra is késztetve, közel hajolva az arcába. -Nincs pia. Még mindig az a rémálmom részegen lesmárolom a dokit véletlen ahogy ráesem, teljesen leizzadva ébredek, vízen kívül nem fogok mást inni. Legalább is ami erjesztett vagy hasonló, nem kell az alkohol. - Veszek egy mély levegőt, majd mosolygok újra. A visszatérő rémálmok majd elmúlnak, csak senki se mondja ki "búfelejtő"!-Amúúúúúgy mi az ajándékom? - Mint egy gyerek karácsony előtt, naaa, elmondhatná! Felcsigázott! A haját meg csak most szemlélem meg, mióta festi? Legalább is... ennyire. Nem mondom rossz, csak szokni kell. Nők... Inkább vigyen az étkezdébe, mikor elbújunk nagy bátran az egyik sarokba én is előveszem a kaját, a fele anyag rendes étel, egy vagyon volt, úgy egye majd! Érdekelne idelenn mennyi a por kaja. Tolom is elé, kanalat is hoztam, mert hát vágni nem kell, ez egy leves, vannak benne rendes zöldség darabok, igazi fűszer, alig van benne ízjavító por, csak némi vitamin és fehérje, a szokásos alap, ami minden kajába kell odafenn. Amit kitesz cserébe eleinte ijesztő aztán... -Sör? Mármint... sör-sör? Nem az a vizezett vacak, ugye? Nem mintha baj lenne vele, kevésbé árt meg, csak az íze... - A fejemen látszik, hogy az ízével akadnak gondjaim. -Van Isten... - Kivéve ha Jenkins intézte el, azért ne durvuljunk a meggondolatlan kijelentésekkel, de ha van szíve elkobozta Raventől az összes piáját és orvosként ukászba adta senki sem adhat ennek a nőnek. Feketén sem. A-a. -A vacsora jó lesz amit hoztam, kössz. - Magamnak is csináltam egy adagot, amolyan... jutalom. Tudom itt is kapnék, amíg itt vagyok a fejadagom itt kell kikérnem, de ma megkaphatja más. -Öööö... dolgoztam? - Jé, mi van a plafonon? Ajh na jó, sóhajtok is. -Tudod mennyi meló van, mennyi régi kód, egy élet is kevés lenne több évtizedet visszanézni és frissíteni, újrakódolni, szóval sosem unatkozom. - Nyitom ki a kulacsot, ami huh, basszus, ez de erős. Szagra mindenképp. Ellenben... ennek szerintem valóban lehet köze a sörhöz. -Honnan szedted? Kóstoltad? - Emelem rá, majd belekortyolok. Hah... egészen sörre emlékeztető íze van. Látszik is a fejemen, hogy igen, van olyan pia amit szeretek és a sör, na az határozottan a listán van. -Hogy tudod meginni azt a savat, mikor van ilyen is?! Az alakodat félted, a májadat nem, vagy mi? - Hümmögök is, de nem iszom többet, hagyok későbbre is. Meg neki, persze, kétlem zavarná a közösködés. -És... milyen idelenn? Neked tuti fura a sok fémdobozos lét után. - Azért vicces, ha így belegondolunk. Neki a bolygó (azaz a hold) a fura, nekem meg az űrhajó. Ki mit nevez otthonosnak, ugye.
Utolsó poszt ☽Kedd Május 23, 2023 10:08 pm Következő oldal☽
Hartley& Moor
-Hogyne tudnám? *Kiáltok fel jókedvűen, mert hát utánanéztem néhány földi mondásnak, egyébként is odavagyok értük, értem is őket, csak azt nem, hogy a fenébe jutott eszükbe bizonyos dolgokról, bizonyos dolgok. Da talán majd nekünk is lesznek. Még kacsintok is, jelezve, hogy pontosan tudom a mondás hátterét, az átiratát és úgy egyébként….a vigyorom pedig semmi kétséget sem hagy efelől. Orrhangon tudok kuncogni azon ahogy megigazítja az általam borzolt haját, mint egy félős jókisfiú és ingerem van arra, hogy újra összeborzoljam, de lemondok most róla. Majd később, amikor nem számít rá…bár szerintem most sem számít rá. Hartley tök vicces még józanul is és nevetek a teátrális mozdulaton meg a szavain és még jobban nevetnék ha hallanám a gondolatait arról, hogy pont Ő visz Engem bűnbe. * -Összeszedjük az utolsó darabig. *Ígérem és úgy is lesz. Azon viszont szájtátva ledöbbenek amikor rákérdez a koloncokra. Persze Hartley nem volt még a Város falain kívül, nem tudja, hogy nem lehet csak úgy flangálni és mikor ez eszembe jut, gyorsan be is csukom a számat, majd újra kinyitom de nem a döbbenet miatt, hanem azért, hogy nevessek. Hartley meg sem várja a válaszomat, elméleteket gyárt a koloncra, és ha már…akkor túl is gondolja.* -Neked a fű a mániád! *Röhögök és persze kiragadom a lényeget. A fejemet ingatom, majd ráállok a magyarázatra amit kénytelen lesz meghallgatni. * -Nem udvarló, bár vele jobban járnánk, biztosan szórakoztató lenne. Hát tudod az úgy van, hogy csak katonai kísérettel lehet kimenni, akik vigyáznak ránk, hogy ne egyen meg minket egy errator. Vagy kettő. Errator az megvan? Démontigris. A legvérengzőbb szárazföldi ragadozó. *Ezzel egyből le is lombozhatom. Nem tudm milyen volt régen a Földön, már amikor Hartley élt, milyen állatok maradtak meg a kupolák alatt és azokkal hogyan fértek meg. Itt viszont kvázi nincs az állatoknak kifejezett élőhelyük, mászkálnak mindenfelé és mivel a város helyén egykor erdő állt, hát ide is visszamerészkednek. Ennek fényében is igyekeznék, hogy ráalapozzunk a kirándulásunkra, de Hartley megtorpan és engem is megállít azzal, hogy elém áll. Hát…olyan cuki ahogy elkezdi sorolni a rémálmait én meg a számra téve a kezemet próbálom elfojtani a röhögést. Nehogy már az elején megbántsam, mondjuk a végén sem szeretném. Némi gondránccal a homlokomon kezdem el, de gyorsan kisimulnak.* -Azért nekem még mindig gondolkodnom kell amikor dokit emlegetsz, de már rájöttem. Nyugi…*Bátorítólag megérintem a mellkasát egy röpke pillanatra és rámosolygok.* -….nem smároltad le. Csak megölelted. Mondtam, hogy nem lesz Búfelejtő, sem hozzá hasonló erős szesz. *Nem hiszem, hogy ezzel megnyugtattam, de végül is nem hazudtam. A sör, vagy mi a franc, nem mondható a Búfelejtőhöz hasonló erős szesznek. Az erjesztett dolgott kikerülöm, fogalmam sincs hogyan készül a sör, de rémlik, mintha Alec mondta volna az erjesztést. * -Majd meglátod, de türelmetlenkedj. *Ezt már nevetve mondom, mert ő is gyorsan vált témát, feledve, hogy korábban mennyire be volt szarva attól, hogy megint leitatom. Végre azért csak odaérünk az étkezőbe és elvonulunk a nagyobb társaságoktól egy kisebb sarokba. Itt legalább halljuk is egymást, semmi kreditért nem adnám Hartley szavait. Nem mellesleg a főztjét sem. Már az illata is remek, bár tudom, hogy olyasmi nincs benne, amit én hoztam neki, de a semmiből is képes remeket csinálni.* *-Nyami-nyami. *Magamhoz is húzom a dobozt de még nem kóstolok bele, egyelőre az illatát élvezem meg azt, ahogy Hartley meglepődik.* -Sör-sör. Nem vizezett vacak. Csempészáru. *Igazi csempészáru, nem perdai. Ellenálló. Ki is húzom magam nagyszerűségem teljes tudatában, de ezt még nem mondom el neki, mert azzal a vallomással is tartozom, hogy a bátyám él, ellenálló, a rendszer ellensége és éppen a Jenkins előtti lebukásomat aludta át édesdeden mielőtt hazavittem. * -Hát majdnem. *Mondom a „van Isten”-re, de nem ragozom tovább. Ám a vacsora emlegetésére azért kihúzom magam és Hartley felé hajolok.* -Olyan vacsit kapsz amit nem fogsz tudni visszautasítani. *Mosolygok rejtélyesen és bólogatok is, hogy szavaimnak nagyobb nyomatékot adjak. Ő még nem tudja, de ezek szerint nem is emlékszik mit ígértem neki. Nem baj, annál nagyobb lesz majd az öröme. Inkább arról kérdezem, miközben belekóstolok a korábban elém tolt levesbe, hogy hol volt eddig? Mármint, miért nem mentünk korábban kirándulni, hiába beszélgettünk mindenféléről, csak most jutott eszébe, hogy meglátogat idelent. * -Ne hantázz nekem, inkább igyál. *Nevetve ingatom a fejem, mert mindketten tudjuk, hogy a jó informatikusnak arra van ideje, amire csinál. Most pedig a kóstolásra kell idő és szólok is neki, mert már tűkön ülök, hogy megtudjam, mennyire ízlik neki. Hogy jót hoztam, hogy nem utasítja vissza, mert alkohol. Nagyon várom és még a kezeimet is összeteszem, szorítom, a szemöldökeim pedig a homlokomra ugranak a nagy kíváncsiságtól. Az arcára minden rá van írva, jót hoztam, sőt! * -Ez aaaz! *Az egyik kezemet diadalittasan a levegőbe lököm örömömben és még azon sem sértődöm meg, hogy savnak nevezi a Búfelejtőmet. * -Nekem nem jön be, túl buborékos. Nem szeretek böfögni. Egyébként…ellenálló cucc. *Most válaszolok a korábbi kérdésére és le is halkítom a hangom, még hozzá is hajolok a lehető legközelebb, nehogy más is meghallja. Még a számat sem mozgatom, mert hát ki tudja milyen furfangosak a kancellárok, az is lehet, hogy a bekamerázott étkező monitorjai elé szájról olvasókat ültettek. * -Jó. Fasza. Csak a sok állat ne lenne. *Dőlök hátra, és bár ezt a választ még megadtam, fel kell készülnöm arra ahogyan Hartley az ellenálló cuccra reagál. Feltételezéseim szerint fáziskéséssel jut el a tudatáig, eltátja a száját, majd becsukja és majd` kiesik a szeme. Ha bejön, vállon veregetem magam. Akkor is ha döbbenetében szemen köp, de legalább az orrán jönne ki. *
A Város nagysága és lélekszáma miatt öt, egyformán berendezett közös étkezőt építettek. Akárcsak a Dominiumon, itt is mindenki névre szóló menüt kap, amit helyben készítenek el és egy hatalmas pultrendszeren keresztül vehető át önkiszolgáló formában. A hely nem túl barátságos, de világos és az ablakokon keresztül a külső, fás-bokros terekre lehet látni. Inkább a praktikumra helyezték a hangsúlyt, nem a kellemes hangulatú, csevegős ebédekre.
