Piactér

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Aki egy keveset is tanulmányozta a régi idők történelmét, az könnyedén felismerhette, hogy a piactér mindig fontos színtere volt egy város életének. Nem csak azért mert fontos gazdasági helyszín, ahol az áru gazdát cserél, de azért is, mert óhatatlanul is politizálásba kezdenek az emberek, amikor szóba kerülnek az adók, az árak, a mindennapos élet apró cseprő gondjai és örömei.Az emberek mindig a piactéren kezdtek bele a disputákba és olykor, mert a történelemben effélére is volt példa, a piactéren történtek a bírósági tárgyalások során meghozott ítéletek végrehajtása is. Történetesen senki sem akar senkit sem nyilvánosan kivégezni, hogy efféle szórakoztatással szolgáljon a köznépnek, na nem mintha olyan sokan lennének az arisztokraták az Evans családon kívül. Tuljadonképpen mindenki közember, aki nem tagja valamilyen formában a családnak.

A paictéren először semmi különös jele nem volt annak, hogy ma villámlátogatást tesz a Népjóléti Kancellár maga, eme fontos helyzínen. Legfeljebb, akinek jó szeme van ahhoz, hogy kiszúrja a Népjólétis szemeket és füleket, az vehette észre, hogy gyanúsan és indokolatlanul sűrűsödni kezdtek azok, akik a Kancellár messzelátását és hallását teszik lehetővé. A Kancellária örökkön figyelő ügynökei. Mint szélben a pelyva szóródtak szét a paictéren, felvéve azokat a pozíciókat, ahonnan kellően belátható a piactér. Egyetlen eladó volt, aki úgy gondolta ebből razzia lesz és visszakapcsolta az üzletében található kivetítőt, amin a Kancellária, nem csak a Népjólétié, "hírei" áradtak az emberek felé. Nem felejtette el az alibiből kirakott, "nem műkdöik" táblát is leszedni.

Eltelt némi idő, de a razzia elmaradt. Ellenben felbukkant a Népjóléti kancellár, két testőrével és legalább három, adattáblával és oldaltáskájukban egyéb, feltehetően irodaszerekkel és valószínűleg fegyverrel is felszerelt aktakukac. Mégiscsak razzia, de nem is akármilyen!

Az aprócska delegáció, az órajárással megegyező irányba kezdte el bejárni az üzleteket. Egyiket a másik után, volt ahol akr negyed órát is eltöltöttek, volt ahonnan öt perc után kijöttek és egyetlen hely volt, ahol fél órát is elidőzött a küldöttség, a kancellárral az élén. Ha bármely vásárló volt olyan merész, hogy megkérdezze az egyik boltostól, hogy miért volt nála a Népjóléti branch, megvonták a vállukat. Úgy tűnik nem is értették vagy nem mertek ábrmit is mondani a Kancellárnak. Egyetlen üzlet alkalmazottja, ahol félórát voltak benn, mondta el, hogy a kancellár az iránt érdeklődött, hogy volna e javaslata a Piactér továbbfejlesztésére, csinosítására. Ő elmondta a véleményét, meglátását az egyik aktakukac, adattábla zsoké feljegyezte, majd a Kancellár megköszönte az információt, kezet fogott vele és mentek tovább. A boltos meg van róla győződve, hogy ha áldottnak nem is, de nem olyan rossz ember ez az Evans kancellár.

A delegáció, amely viselkedését látván a piac zavartalan folytatta a működését, a pihenőknél állt meg, egy asztalt körbe ült a kancellár és a három irodista. Egy aprócska kifőzdés tulajdonosa volt olyan merész, hogy megközelítse a Népjóléti delegációt, ahogy az várható volt, feltartóztatták, a kancellárhoz nem mehettett közelebb. Aki nem hallotta, de látta az eseményt, az beszámolhatott róla később, hogy valamiféle beszélgetés biztos elhangzott, a kifőzdés és a kancellári csapat között, mert alig tíz perc múlva, tálcán étel és frissítő érkezett.

A kancellár és három embere nyugodt csevelybe kezdtek, míg a testőrök és a piactéren mindenhol jelenlévő ügynökök, a biztonságra felügyeltek. A Piactéren ődelgők lassan felébredtek a hirtelen meglepetésből és visszatértek a saját dolgukhoz.

- Evans kancellár érkezett a piactérre, hivatali minőségében, az üzleteket ellenőrzik.
*Bólint egyet a kapott jelentés hallatán.*
- Értem, rendben. Vegye fel a kapcsolatot a biztonsági főnökével. Üdvözölni szeretném.
*Adja ki az utasítást saját biztonsági főnökének, vagyis rangidős testőrének, majd visszafordul az eladó felé. Ugyan tisztában van vele, hogy az új információ fényében némileg át kell szerveznie a programját, de nem látszik rajta sem bosszankodás sem feszültség. Igazából a vásárlás után már csak le akart pihenni apartmanjában indulásig, ha ebből le kell csippenteni, hát annyi baj legyen. Ha már egy helyre sodorta őket a véletlen, akkor nem mehet el köszönés nélkül. Kivéve persze, ha az ellenőrzés során valamit találnak, ami miatt azonnal távoznak is.
Kapkodás nélkül válogat, igazából a két lényeges ajándék már becsomagolva várakozik a pulton. A gyerekek ajándékait nevetségesen könnyű volt kiválasztani, mert tudja, hogy mit szeretnének és hogy várják is az ajándékot. De Matthew-nak mit vigyen? Matthew-nak, aki nem vár ajándékot egy pár napos kiruccanásról és akinek megvan mindene, vagy ha nincs, akkor intézkedik, hogy meglegyen…vagy ő intézkedik a beszerzésről, mint például az új irodai-főnökszékről. Kifogástalannak tűnt a régi, de Claire csak egyszer ült benne és azonnal tudta, hogy új szék kell, aminek már az új fejlesztésű műbőr a huzata, állítható hőmérséklettel és színpanellel, rendben vannak a beállítsokat irányító panelei és nem minden második állás működik csak, ezt persze nehéz észrevenni, de Claire minden egyes kimaradó fogaskerék helyét megérezte és satöbbi. Végül a mandzsettagomb-szettet visszateti és a másik dobozt csomagoltatja be. Nagyobb lutri lesz, az biztos, vagy meglepi vele tényleg, vagy meglepi vele, de nem a jó értelemben. Aurora kisebb ajándékát ő maga hozza, míg a Fuller-férfiak ajándékainak cipelését már testőreire bízza.
A pihenőrész felé indul, mivel az új jelentés szerint ott található jelenleg Evans kancellár. Hogy Claire jelenlétéről és szándékáról miszerint üdvözölni szeretné, tájékoztatták-e, nincs információja. Sietség nélkül közeledik, egyszerű szabású, palackzöld ruhája kiemeli alakját. Napszemüvege hajába tűzve, kalapja ezúttal nincs. Hacsak nem tartóztatják fel korábban a kedélyesen csevegő asztaltársaságig sétál.*
- A sikeres nap megérdemelt jutalma? *Kérdi a frissítők nyomaira pillantva, egyszerűen elmosolyodva, majd folytatja előbb Peter-re, majd munkatársaira pillantva.* - Üdvözletem!

Evans kancellár és a három munkatársa eléggé elfoglaltak, az asztalra kihelyzett adattáblák fölé hajolva, óvatosn bánnak az étellel és zai tallal, nehogy összekoszolják a felszerelést. Mondhatni elég diszkréten táplálkoznak ahhoz, hogy nevezhető legyen munkaebédnek a dolog. Mrs. Fuller jelenléte természetesen nem maradt észrevétlenül, elvégre a terepet előzetesen felderítő ügynökök megtették a jelentésüket arról, hogy a Fuller család egyik tagja jelen van a Piactéren. Talán ezért sem mentek még be abba az üzletbe, amelyben a nő vásárolt. A biztonsági főnökök coordinációjának hamar megkapja Claire az eredményét, amikor közlik vele, hogy Evans kancellár fogadja.

Amikor kilép az üzletből, akkor lehet tanúja annak, hogy amíg bent volt vásárolni, a Népjóléti emberei, mint a hangyák lepték el a piacteret. Kapásból annak az üzletnek a fala mellett is kempingel egy biztonsági, ahol vásárolt. A fiatal, magas és vékony férfi, látszólag az adattáblájával van elfoglalva és gondos távolságot tart tőle és testőreitől. Amikor elindulnak a pihenősziget felé, ahol Evans is tartózkodik, árnyékként tapad rájuk, hogy pár pillnat múlva, lekanyarodjon. Felmrülhet a kérdés, hogy Evans jelenléte miatt van mindenki bezsongva, vagy igazak a pletykák?

Claire szemtanúja lehet, amikor a pihenőhöz ér, hogy Evans és emberei tényleg ott ülnek az egyik asztalnál, abból a tvolságból, ahonnan megpillantja őket, látható, hogy jó kedélyűen beszélgetnek. Az egyik testőr a kancellárhoz lép és a fülébe súg valamit, mire Peter pont abba az irányba néz, amerről Claire közeledik. A férfi kedvesen elmosolyodik és bólint egyet, ami egyértelműen betudható egy " jöjjön csak" jelzésnek. S amikor Clair oda ér, Peter és az asztaltársaság feláll, üdvözölve a kancellárnét.
- Nyugtával dicsérjük a napot. - mondja Peter a frissítő fogyasztás megemlítésére és megtoldja egy mosolylal a szóviccre, miközben a kezében veszi a kifőzdéstől kapott blokk-kártyát. A legfiatalbbnak tűnő munkatársa diszkréten nevet a szóviccen, a másik kettő egy negyvenes nő és egy ötvenes férfi, inkább csöndben szenved. Úgy tűnik nem kötelező nevetni a kancellár szóviccén.
- Fuller asszony, engedje meg, hogy bemutassam az Expanziós Kabinetem tagjait. Johnathan Wattson, Emilia Clark és Tobias Hereford.

A kabinet tagjainak bemutatása után Peter Fullernére pillant.
- Miben lehetek a segítségére? - teszi fel a kérdést, miközben az ötödik, eddig szabad székre mutat, hellyel kínálván a Fuller kancellár nejét.

*Claire nem sokat törődik a falnak dőlő alakkal, mikor kilép az üzletből. Így aztán nem is észleli, hogy egy ideig követi is őket. Ezek a testőreinek a feladataik és bízik bennük annyira, hogy teljes egészében rájuk hagyja. Annyi tűnik csak fel neki, hogy érkezéséhez képest nagyobb tömeg nyüzsög a Piactéren. Ha nem tudná az okát, egyszerűen azt hinné, hogy addig válogatott, míg belecsúsztak a csúcsidőszakba. Igaz, így, ebédtájban ez is igaz.
Nem bosszankodik hát a tömeg miatt, habár nem kedveli ezt a fajta sokadalmat. Még úgy se, hogy hagynak neki helyet, nem kell attól tartania, hogy a nyakába lihegnének vagy a lábára taposnának. Különben is, saját magára lehetne csak bosszús, amiért fejébe vette az udvariaskodó köszönés szükségességét. Ha a vásárlás után az üzletsor szélén végigsétálnak, ezáltal a tömeg szélén haladva réges rég maguk mögött hagyták volna ezt a nyüzsgő hangyabolyt.
Megkönnyebbülten fúj egyet, ahogy eléri a pihenőrészt. Vélhetően Evans kancellár személyes jelenlétének köszönhetően itt egy kicsit könnyebb levegőt venni. Nem is nehéz kiszúrnia a kegyes biccentést, ami megerősíti, amit idáig tudott. Nem zavar (nagyon), csatlakozhat társaságához. Amit igazából megtorpanás vagy hezitálás nélkül meg is tesz.
A kapott választ viszont akár zsebre is teheti, ha már a szóvicceknél tartunk. Claire egy pillanatig összeráncolt homlokkal méregeti Peter kezében lévő kártyát, mire összerakja, milyen kártya is az. Megremeg az ajka, sőt el is vigyorodik. És nem csak udvariasságból. Ha arról lett volna szó, akkor csatlakozott volna az egyik beosztott munkatárshoz. A másik két baltaarc láttán elgondolkodik és ha bármit is számítana, most Peter kap pár plusz pontot, amiért nem kényszeríti ki belőlük a nevetést. Él a gyanúperrel, hogy Evans kancellár máskor is szeret hasonló vicceket elsütni.*
- Nagyon örvendek a találkozásnak, hogy vannak?
*Ugyan neki sem szíve csücske a protokolláris munka, de tíz év elég volt, hogy tökélyre fejlessze kifinomult udvarias modorát, főleg hasonló bemutatások esetén. Mindenkire külön rámosolyog válasza közben, habár a neveket tulajdonképpen már el is felejtette.*
- Köszönöm. *Elfogadja a hellyel kínálást és leül.*  -Remélem nem tartom fel nagyon a munkát.
*Mivel elöl vannak a gépek is, így feltételezi, hogy nem csak kedélyesen cseverésznek, hanem dolgoznak is közben.*
- Igazából csak köszönni szerettem volna, és ha már úgyis megakasztottam a munkát, egy kis bennfentes információ is jól jönne.*Nem azért tart hatásszünetet, hogy lássa a reakciókat, habár biztos az is érdekes lehet/lesz, csupán leteszi az asztalra táskáját és a becsomagolt ajándékdobozt.* - Hol érdemes még Városban vásárolni? Hol szokott Isabellának ajándékot vásárolni?
*Saskiától kapta a tippet a boltra, ahol családtagjainak vásárolt, de idejébe még belefér egy kis öncélú vásárlás is, ezért a második, irányítottabb kérdés, mielőtt Peter elküldi egy játékboltba véletlenül.*

Igazán kedves Clairetől, hogy tetszik neki a szóviccem, pedig szerintem is béna. Acélt azonban elértem, feszültség oldva. Nem kell mindig mindenkor tökéletesen a protokollnak megfelelni, az alapján csinálni mindent.
- Igazán köszönöm kérdését, jól vagyunk. Köszönhetően annak, hogy nyugodtan telik a munka. - válaszolom kérdésére és az Expanziós Kabinet tagjai is hasonló, de jelntősen más szavakkal tarkított választ ad. Claire helyet foglal közöttünk, és óvatosan betolom a széket a feneke alá, hogy leülhessen.
- Ugyan, nem zavart meg semmit. - mondom, immáron azután, hogy leültem a helyemre és megittam a saját italom maradékát. - A paictér zöldebbé tételére tekintettük át a lehetőségeket. Semmi komoly. - nézek kérdő a társaimra, akik bólintanak. Tényleg emaitt vagyunk itt.

A kancellár asszony szavaira, hogy benfentes információra lenne szüksége, Emilia Clark, finoman megköszörüli a torkát. Az előtte lévő adatlapot és egyéb eszközét a táskájába sülyeszti, majd a másik két irodistára pillant.
- Kancellár, Fuller asszony, mi befejezzük a megkezdett munkát. Engedelmükkel. - elbocsátólag intek neki és hozzá teszem.
- Köszönöm Emilia, kérem folytassák onnan, ahol abbahagytuk. - nyugtázom a kabinet vezető gondolat menetét és miután távoztak, meghallgatom Clarie milyen benfentes információra éhes. Kedvesen elmosolyodok, amikor megkérdezi, hogy hol szoktam vásárolni a feleségemnek ajándékot. Kedvesen, nem bántóan, még kuncogok is egy sort.

- Ez beugratós kérdés, ugye? - kérdezek vissza, őszintén mosolyogva. Végül fejemmel alig érezhetően nemet intek, jelezvén, hogy csak térfáltam.
- Ismeri a Népjóléti álláspontot? Ami nincs a Piactéren, az nem is létezik vagy nincs is rá szüksége. A perdaiakkal való kereskedelem bajos, elvégre nem használnak pénzt. A cserekereskedelmi berendezkedésük ellenünk beszél. Őszintén megmondom és lehet csalódni fog, de időközönként kilógok néhány tapasztaltabb botanikus társaságában, mert a feleségem szeret cserépben tartott növényekkel pepecselni. Minden mást pedig a Központi Ellátón keresztül szerzünk be. - a Központi Ellátónak történetesen nem tisztje, nem lenne tisztje kiszolgálni, olyan egyedi igényeket és kéréseket, mint amilyen a kancellári család méretre igazított rendelései. Ugyanakkor mit lehessen tenni, ha ki van fizetve az áru és mellesleg a Népjóléti Kancellária alá tartozik?

*Udvarias mosollyal szája szegletében hallgatja végig a rövidke beszámolókat Evans kancellártól és munkatársaitól. Néha még bólint is egyszer-kétszer, mintegy jóváhagyólag vagy helyeslően, ki minek szeretné látni.*
~ Munka, feladat, projekt. Kihívás, fejlesztés, fejlődés. ~
*Többségében ezek a szavak visszhangoznak benne, míg gondolatban kicsit elkalandozik. Saskia bogarat ültetett a fülébe, ezt most már felesleges tagadnia. Visszatérni a munka világába. Olyan jól hangzik, már majdnem ennyitől hasznosabbnak érzi magát. De vajon van olyan munkakör, amiben tevékenykedve Ms. Clark-ékhoz hasonlóan ő is pozitív kicsengéssel tudna nyilatkozni a munkáról? Tisztában van vele, hogy szerencsés helyzetben van, kezdve azzal, hogy ilyen dilemmákon rágódhat. Többé-kevésbé csak két emberen múlik ez a döntés, ezek közül az egyik ő maga, a másik Matthew, aki szeretné, ha ő kimondaná, amit szeretne, vagyis visszaér a képzeletbeli kör saját magához. Nehéz dió. Nehezebb talán, mint Matthew. És itt jön a képbe még egyszer a szerencséje. Ha elsőre nem jól választ, mindig ott a lehetőség a váltásra vagy visszalépésre. Ő megteheti. Legalábbis ezt. De vajon azt is megteheti, amihez tényleg kedve lenne? Ha igen, akkor mégse lenne olyan nehéz az a dió.
Talán nagy elmélázásának is köszönhető balsikerű fogalmazása vagy a rosszkor tartott hatásszünet. Claire elkerekedő szemekkel figyeli, ahogy az Expanziós Kabinet felpattan diszkréten és távozik. Búcsúzásuk olyannyira határozott, hogy Claire jobbnak látja ezek után nem visszakozni. Úgy tűnik az ő humora nem ugyanúgy ül a Városban, mint a Dominiumon, jobb neki tehát otthon.*
- Persze, viccnek szántam volna, de úgy tűnik túl jól sikerült.
*Int a távozók háta felé. Mostanra újra megtalálta hangját, ami a búcsúzáskor még egy hajszállal vékonyabb volt, mint általában.
Aztán Peter bővebb válaszán leesik neki, hogy nem ugyanarra gondoltak, de jobb is, hogy ő félreértette. Válasza igazából jobban jön ki, így csak bólogatnia kell, miközben hallgatja Petert. Igen, tisztában van vele, hogy a termelésük központosított a túlélés biztosítása érdekében, de Saskia mégis tudott olyat mondani, ahol érdemes körülnéznie, kitől esik „jól” vásárolni. Az is számít sokszor, de ehhez talán női szem kell.*
- Isabella igazán szerencsés.
*Gúny nélkül mondja, sok szempontból is így látja. Most kettőre gondol markánsan. Szereti a növényeket és a férje beszerez neki különleges növényeket. Talán neki is egyszerűbb lenne, ha a megszokott dolgok érdekelnék, Saskiához és Isabellához hasonlóan rajonghatna a virágokért. Matthew-nak is könnyebb dolga lenne meglepnie őt. Igaz, soha nem emelt kifogást a kapott virágokért, mégsincs elhalmozva velük. Lehet Matthew jobb megfigyelő, mint gondolná, talán feltűnt neki a hamar elhalálozó növények sorsa. Vagy csak nem jut eszébe ilyesmi. Mindkettőre majdnem ugyanakkora esélyt lát.
Szóval kettőből kettő megjegyzése/kérdése kapufa, püff neki. Akár készülődhetne is az induláshoz, hogy útjára és munkája folytatására engedje Petert, de még egy kérdése maradt.*
- Hogyan tervezik zöldebbé tenni a piacteret? Úgy értem, növényekkel szeretnék szó szerint zöldebbé varázsolni, vagy az üzemeltetést szeretnék teljesen megújuló energiaforrásokra váltani?
*Utóbbi esetén Claire most rendkívül naprakész tekintve előző napját Dr. Davies-szel. Ezért is a pontos fogalmazása a _teljes_ váltásra, hiszen azt már tudja, hogy nagyrészt minden középület napelemekkel üzemel, ami nem fedi a nap 27 óráját.*