Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Ma 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Samantha Lewis
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Samantha Lewis Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Samantha Lewis Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 14, 2019 9:57 am
Következő oldal

Samantha Lewis
rövid mottód vagy idézet ami illik karakteredre

Emilia Clarke
Sammy
saját
Szül. hely, idő: 2340.10.25. (25 éves)
Csoport: flotta
Család: minden rokona halott
Családi állapot: elvált (volt férj: William McGrover kancellár)
Foglalkozás: főgépész
Rang: hadnagy
 
Karakterem jelleme
Nem erre számítottam! Reménykedtem benne, hogy miután felébresztenek az Alvó programból, egy csodálatos jövőben találom magam, de helyette egy diktatórikus rendszer várt rám. Egy rendszer, mely pusztulásra van ítélve, akár csak az a bolygó volt, ahol születtem. Hiányzik a Föld, minden apró részletével együtt, és bármennyire is szeretném, nem találom a helyem ebben az új világban. Bár Wellsey kapitány a kezdetektől fogva mellettem van és segít nekem, mégis... miatta ébredtem fel ilyen korán. Kétes érzéseim vannak vele kapcsolatban, ahogy ezzel az egész helyzettel kapcsolatban is, így talán nem meglepő az sem, hogy nem vagyok a legkedvesebb legénységi tag a fedélzeten. Minek próbáljak meg beilleszkedni, amikor látom rajtuk, hogy kinéznek engem? Én más vagyok, mint ők, én a Földön születtem, más környezetben, más világban... egy másik életben. A világűr hatalmas, felfedezésre váró, és bár vonz az ismeretlen, egyelőre még képtelen vagyok elfogadni ezeket az új szabályokat, mely szerint élnem kell. Mert a Kancelláriát nem érdeli, hogy a Földön születtem, hogy ott más törvények uralkodtak. Rám akarják kényszeríteni, hogy minél előbb menjek férjhez és szüljek legalább két gyereket. Kész őrület! Hogy vághatnék mindehhez jó képet? Meglehet, hogy itt sokan beletörődtek abba, hogy nincs más választásuk, hiszen ebben éltek születésüktől fogva, de a szentségit, én nem! Igenis van szabad akaratom és ragaszkodom a saját döntési jogaimhoz is, de érzem, hogy egyre vékonyabb jégen táncolok... Egyébként nem vagyok mindig antiszociális és morgós, tudok én nagyon kedves és barátságos is lenni, az egy dolog, hogy ezt nem sokan láthatták eddig. Ha mindenből eleged van, egy idő után már nem tudsz jópofát vágni az élethez, és a legjobb védekezés a támadás lesz. Tudom, egy picit lehiggadhatnék, hiszen a munkám például boldoggá tesz, ahogy az is, hogy új bolygókat és civilizációkat ismerhetek meg, de sajnos ez egyelőre még kevés... Még túl sok a negatívum, amit el kell viselnem.

Karakterem története
A Földön még minden más volt, minden élettel teli... igaz. Boldogan emlékszem vissza minden pillanatára, a gyerekkoromra, a családi összejövetelekre vasárnaponként, és az egyetemre is. Megvoltak a céljaim, mindig tudtam, hogy mit akarok, a családom pedig mindenben mellettem állt, hogy a jövőm sikeres lehessen.
Az Alvó programnak hála az emlékeimben éltem, és fogalmam se volt róla, hogy mennyi idő telhet el, miközben a világ folyamatosan változik. Nem is érdekelt. Tudtam jól, hogyha egyszer felébredek, egy új világ vár rám, ezt vállaltam, mégse állhattam készen teljesen a valóságra. Így az édes álom nagyjából 50 évig tartott, mely során boldog voltam... boldog, akár a program előtt és minden pillanatát kiélveztem, akár csak az álmaimnak, amikor ismét a Földön járhatok. Hiányzik a családom, fáj, hogy mindenkit elveszítettem... de nem csak a rokonaimat, a barátaimat is. Bárcsak visszafekhetnék és ismét elzárkózhatnék a világtól, de vajon ez lenne a jó megoldás? A homokba dugni a fejem és úgy tenni, mintha semmi se történt volna? Vagy inkább harcolnom kéne a jelenlegi rendszer ellen, hogy jobbá tegyem a világot? Még nincs minden elveszve, mégis, én csak egy aprócska porszem vagyok a gépezetben, de sok porszem komoly hibákat képes okozni.


Az ébredés

Emlékszem az ébredésemre. Megrázó volt, hogy kirángatnak az álomvilágból és ismét szembe kell néznem a valósággal, mely keményebb és ridegebb volt, mint amire számítottam. Oka volt annak, hogy Wellsey kapitány engem választott, és bár fiatal vagyok, remek eredményeket értem el a Földön, így hasznomat vehetik itt, a világűrben. A Kancellária kemény szabályokat vezetett be, én pedig alig győztem megismerni mindazt, amiben most már élnem kell. Lázadni akartam, mégse tettem, inkább csak magamban mérgelődtem, melyet természetesen a körülöttem lévőkön vezettem le, de mégis, kiben bízhattam volna? Senkit se ismertem, minden és mindenki idegen volt a számomra.
Szerencsére kaptam némi haladékot a házasságot és a gyermekvállalást terén. Ez volt az a szabály, amit a legnehezebben emésztettem meg és ameddig tudom, addig el is fogom húzni a dolgokat. Karrierista vagyok, nem pedig anya típus, mégis, hogy választhatnék máris? Vagy minél előbb szülök vagy soha se lesz rá lehetőségem... És a házasság... Normális családban nőttem fel, nem eltervezett, megbeszélt módon akartam volna leélni valaki mellett az életemet, hanem őszinte szerelemből, de ez a naívság hamar kihalt belőlem, és ahogy telnek az évek, egyre közelebbinek látszik az, hogy férjet válasszanak nekem. Ebbe egyelőre inkább bele se akarok gondolni, ezért menekülök még jobban a munkámba, mely az életemmé vált.


Imperium

Meglepő volt a főgépész pozíció az Imperium fedélzetén. Nem gondoltam volna, hogy rögtön ilyen felelősségteljes feladatot kapok majd, főleg nem a legmodernebb hajón. Végre volt valami pozitív is az ébredésemben, így természetesen szívesen mondtam igent Wellsey-nek és örültem annak, hogy az utazásaink során minél távolabb kerülhetek a Kancelláriától. A küldetésünk fontos és egyben rendkívül érdekes is a számomra, még álmaimban se gondoltam volna, hogy egyszer ilyen lehetőségem lesz. Bejárhatom az egész univerzumot és új bolygókat, új életformákat fedezhetek fel, és bár én csak a gépész vagyok, mégis, a legénység egy rendkívül fontos tagja. Nem vagyunk túl sokan, és bár továbbra is magamnak való vagyok, mégis úgy érzem, hogy a kis számú legénység közé talán idővel képes leszek beilleszkedni. Nekem is szükségem van a társaságra, így szépen lassan nyílok meg, kérdés az, hogy ők ki tudják-e várni.
A hajó az új otthonommá vált, és sokszor még akkor se hagyom el, amikor kis időre visszatérünk a Dominiumra. Minek tegyem be oda a lábam? Inkább fogok egy könyvet és elvonulok a szobámba, megvárva, amíg újra útnak indulunk. Az Imperium egy építészeti remekmű, és mindig van rajta mit újítani, mindig tudjuk mivel bővíteni, így unalmas óráimat is a munkának szentelem, nem foglalkozva azzal, hogy ki mit gondol erről. Egyébként se kíváncsiak rám, a Dominiumon pedig még kevésbé, bár ahogy telik az idő, néha mégis teszek egy kis sétát az Imperiumon kívül. Nem ismerkedés céljából, de tény, az ember társas lény, így bár első ránézésre nem látszik, de belül én is vágyom az új ismeretségekre és a társaságra. Ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni rajtam.


2414

Már eltelt 1 év, de egyelőre még nem sok minden változott. Felzárkóztam az itt élők közé, és bár látszólag fejet hajtok a Kancellária akaratának, vannak bizonyos dolgok, amelyeket egyelőre még halogatok. Nem nagy meglepetés, hogy a házasságról beszélek. Ettől függetlenül nem szálltak még rám, mert jól végzem a munkám, és rövid idő alatt jobb teljesítményt nyújtottam, mint az előttem dolgozók, a tudást pedig mint valami szivacs, úgy szívom magamba. A munkámnak élek, szinte megrögzött módon, így talán nem meglepő, hogy ebben jól teljesítek.
Van viszont egy hely, mely egyre jobban vonz magához, a Perda. Egyesek az Új Földnek nevezik, ahol egy számomra még ismeretlen faj él, a perdaiak. Persze, hallottam már róluk, mégse ismerem őket, és bár halogatom az oda látogatást, egyre inkább érzem, hogy meg akarom ismerni. Senki se tud róla, de amikor magam vagyok és éppen nem a gépekkel foglalkozom, ismerkedem a perdai nyelvvel. Nem túl egyszerű így tanulni, feljegyzésekből, de praktikus. Sok fontos ember egy beültetett chip segítségével kommunikál velük, én viszont a régi módszerrel szeretnék majd egyszer erre sort keríteni, tanulás útján. Hamarosan, amikor úgy érzem, hogy készen állok, kiveszek egy kis szabadságot és meglátogatom azt a holdat. A felébresztésem óta nem pihentem egy napot se, és bár nem érzem szükségét, lassan jó lenne földet érezni a lábam alatt és elhagyni egy kicsit az űrt. Talán végre újból magamra találnék az ismerős-ismeretlen közegben.


2416

Újabb két év telt el, az életem pedig fenekestül felfordult. A házasságom immár nem halaszthatom tovább, ugyanis maga a CSH Hivatal vezetője, William McGrover az, aki a férjem óhajt lenni, én pedig nem mondhatok nemet egy kancellárnak. Próbálok mindent megtenni azért, hogy ez a házasság soha se jöjjön létre, és ezért képes voltam még magával Callum Jenkinssel is szövetkezni. Vajon bízhatok benne? A bizalom nagy kincs ebben a világban, mégis, én szeretném hinni, hogy nem ver át.
Idő közben az Imperium hadnagyi rangját is megkaptam, bár részben Williamnak köszönhetően. Nem tartottam igényt rá, de ahogy oly sok mindenbe, úgy ebbe sincs beleszólásom.
És hogy mit hoznak számomra a következő évek? Hamarosan kiderül...


A hozzászólást Samantha McGrover összesen 8 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 06, 2020 1:12 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Samantha Lewis Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Samantha Lewis Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Samantha Lewis Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 17, 2019 12:01 pm
Következő oldal
Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Dominium FRPG oldalán
Vissza az elejére Go down
 
Samantha Lewis
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Please lady, don't fire me! - Samantha & Moritz

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Toborzóiroda :: Elfogadott karakterek :: Flotta-
Ugrás: