Világleírás

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Azt mondják, hogy az ember képes megváltozni, ha a szükség úgy hozza… Nem így lett. Saját magunk lettünk a végzetünk és a Föld végzete. Évszázadokon át elbagatellizáltuk a globális felmelegedést, de mire beköszöntöttek a 2100-as évek, tudtuk, hogy hibáztunk. A jégsapkák elolvadtak, hatalmas földterületeket mosott el a tenger, máshol aszály pusztított. Az elsivatagosodó, szélsőséges időjárású bolygóhoz nem tudott alkalmazkodni a legtöbb növény és állat, örökre kipusztultak, így a még élhető területeken élő emberek éheztek, már akik túlélték a területek miatt kialakult harmadik világháborút, amely egyben legrövidebb és az utolsó is volt. A túlélők az új világrendet kialakító Kancelláriák által irányított öt hatalmas búra alá menekültek, melyek alatt még élhető volt a bolygó. Itt akartuk kihúzni, míg jobbra nem fordul a helyzet, legalábbis az embereknek ez lett mondva, közben minden kisajtolható energia és tudás az űrkutatásba - és egy szonda által hozott CQL mintába, mint az új hajtóanyagba - lett fektetve, mert tudtuk, hogy csak évtizedek lehetnek hátra, legfeljebb. Felfele kellett tekinteni, mert nem volt más menekülés. És ott sem mindenkinek: 2360-ra megszületett a Terv, listázták az embereket tudásuk, hasznosságuk és termékenységük szerint, mert csak a legjobbak - és persze a protekciósak - kerülhettek fel az épülő öt hajóra. A többieknek nem volt menekvés, de ők erre csak a hajók elindulása után jöttek rá.

2363. Elkészült az öt hajóból álló óriásflotta, mely az emberiséget volt hívatott kimenteni a pusztulásra ítélt Földről. A több gyűrűből álló hajók a Dominium (közép kontinens), az Alpha (nyugati kontinens), Elektra (keleti kontinens), Black Moon (déli kontinens), Thor (északi kontinens), fedélzetükön egyenként több ezernyi civil polgárral, kiszolgáló személyzettel, hadsereggel és 10.000 hibernált, válogatott személlyel indultak útnak. Egy évvel az indulás után a már ismert galaxisból való kilépéskor az öt hajó lekapcsolódott egymásról és más-más irányba folytatták útjukat, hogy nagyobb eséllyel találjanak élhető bolygót. Minden felfedezésnek ára van, s bár mindenki úgy képzelte, hogy az öt hajó sértetlen marad, a Thor néhány hónappal a lekapcsolódás után vészjelzést adott le, de a Dominiumról segítségükre küldött felderítő- és mentőhajók már csak a Thor rejtélyes eltűnéséről tudtak beszámolni a Kancelláriának. A jelzett koordináták fókuszában csupán űrtörmeléket találtak, de a Thort nem, sem pedig annak nyomát, hogy megsemmisült volna.  Kutatást azonban nem indíthattak, hiszen a készletek korlátozottak voltak, a keresés pedig nagy időveszteséggel járt volna. Mindeközben a többi hajóval is megszűnt a kapcsolat, ami magyarázható a nagy távolsággal is, ám mindenki úgy gondolta, hogy mindez nem lehet véletlen egybeesés.

A Dominium tehát immár önálló hajóként folytatta útját az Imperium kíséretében. A  mozgékonyabb, 80 fős hajó több rövidebb-hosszabb utat tett meg a feltételezetten élhető bolygók és a Dominium anyahajó között. Az Imperiumnak köszönhető, hogy rátaláltak a Perdára. Hosszú utazás után, a földi időszámítás 2413. évében érték el a Caligo övet, melynek kapujában az óriás gázbolygó mellett három másik hold, a Perda, az Aquillon és a Yoruba is jelen volt. Először a 2. számú, később Aquillon néven azonosított holdat vették célba….távszondával CQL lelőhelyet és intelligens élet nyomait keresték, mivel az utazáshoz használt energiaforrás rendelkezésre álló készlete már igencsak megcsappant. Az Aquillonon nem voltak intelligens élet nyomai, nem voltak kiépített városok, viszont volt élet a holdon és óriási CQL lelőhelyet jeleztek a műszerek. Sajnos azonban a tudósok ismeretei a CQL-al kapcsolatban hiányosak voltak, a hegységben nagy mennyiségben, tömören jelen lévő CQL a kitermelés közben instabillá vált, szétesése pedig egy hatalmas és pusztító robbanással végződött, mely egy nukleáris robbanáshoz hasonlítható. A felhő mely nem csak port és hamut tartalmazott, hanem CQL szemcséket is, szinte percek alatt burokba vonta a holdat, az automatizált bányász egységeket irányító húsz fős személyzet azonnal életét vesztette, életveszélyes sugárzás alakult ki, így a holdat bizonytalan időre és a kutatások további megszervezésére tiltott területnek nyilvánították. A Yoruba hold egyelőre érdektelennek bizonyult az előzetes mérések alapján, a figyelem tehát a Perda felé fordult, ahol jelentős társadalmi csoportosulás volt megfigyelhető, kiépített városokat jeleztek a műszerek, intelligens élőlények elszórtan, illetve több ponton tömegesen, szervezetten fordultak elő.  

A Perdával már óvatosabbak voltak. Elsőként egy MAP-ot küldtek le a bolygóra, hogy a kapott képek és rádióadások alapján térképezzék fel a bolygó felszínét, lakosait. A begyűjtött képi információk szerint fejlett társadalom élt a Caligo bolygó szomszédságában, ezért elsőként nem az itt is megtalálható ugyancsak jelentős CQL leletre koncentráltak, hanem a kapcsolatfelvételre. A nyelvi nehézségek ellenére eleinte jól haladtak a Perdára küldött diplomaták, ám nem kellett sokat várni, hogy mindez egyetlen szerencsétlen véletlen miatt az ellenkező irányba forduljon. Egy a Perdaiak számára fontos és szellemi értéket képviselő szentélyt, a diplomatákat és katonákat szállító sikló, landolás közben  lerombolt, a szerencsétlen balesetben pedig egy perdai vezető meghalt. A pengeélen táncoló kapcsolat a viszály oldalára billent, s kitört a háború. Bár az emberek meg voltak róla győződve, hogy hamar felülkerekednek a tőlük technikailag jóval elmaradottabb perdaiakon, nem így lett. A perdaiak képességei és a fegyvereikben lévő CQL-kristály ereje meglepetésként érte az embereket, így a háború néhány hónap után fegyverszünettel, majd egy bizonytalan békével ért véget. Ezen béke jegyében kezdhették el a dominiumi emberek „ideiglenes” telepeiket kiépíteni. A perdaiak egy része, azok akik hajlandóak voltak némi segítséget nyújtani, hitték, hogy a földjükön való tartózkodásunk csupán rövid ideig tart és a Kancellária meghagyta őket ebben a hitben, ugyanakkor az egyre jobban szaporodó lakóépületek és tudományos szárnyak ennek ellenkezőjéről adtak tanúbizonyságot. A magas falakkal és szigorú őrséggel védett telep már kinőtte magát és Várossá alakult.

Az első Perdán letelepedő lakossággal szinte egy időben váltak ki a Dominium szárnyai alól az Ellenállók, akik csak egy ilyen alkalomra vártak. Noha a hajón is szervezkedtek és több lázongás is kialakult, sikerült csírájában elfojtani, egy ellenálló csoport bázisát pedig teljesen felszámolták az egyik alsóbb gyűrűn. Ám a Perdán bőven volt alkalmas hely arra, hogy eltűnhessenek szem elől és a hold mágneses ércekben gazdag hegységei, menedéket nyújtottak számukra. A barlangrendszerek feltérképezését megnehezítették a jelzavaróként működő ércek, és lelassították a szinte menetrendszerűen fellobbanó járványos megbetegedések és az azok elleni harc. Utóbbi újabb konfliktusokhoz vezetett a perdaiakkal, a két faj eltérő genetikai állománya és immunrendszere miatt, pingponglabdaszerűen adták át egymásnak a saját maguk által már legyőzött vírusokat és baktériumokat.

Közel három éve annak, hogy az első küldött a Perdára lépett, fejlett technológiánknak köszönhetően a dominiumi város gyorsan felépült, több nagyobb területet sikerült elfoglalni a perdaiaktól, ahol a kutatás mellett növénytermesztés is folyik. Mind a Perdán előforduló, mind pedig a Dominiumon magunkkal hozott légmentes tartályokban raktározott földi növények magjaiból hoztak létre kerteket nagynevű botanikusok, mezőgazdasági szakemberek, agrármérnökök és biogenetikusok és biotechnológusok.

A Perdaiakkal igen labilis a kapcsolat, a béke törékeny, a tárgyalások sorra patthelyzetté alakulnak. Az, hogy mégis itt lehetünk annak köszönhető, hogy gyorsan alkalmazkodtunk és építettük ki a Várost, valamint a perdaiak egy része roppant kíváncsi a technológiánkra, kiváltképp az „égen járásra”.

Az Ellenállók továbbra is rejtve maradtak a Kancellária figyelő szemei előtt, néhány bizonytalan jelentés és az utóbbi időben megszaporodó, kancellárok elleni merénylet azonban arra enged következtetni, hogy egyre erősödnek...