Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Éles teszt - Katrina & Simon
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 1:29 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
***
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 1:32 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Carl mögött két lépéssel lemaradva követem a Tiltott Zóna irányába. Hajnalnak számító idő van, a legtöbb katona még alszik. Vélhetőleg az elsők leszünk az átmeneti “munkahelyemen”. Ugyanis, senki sem maradhat tétlen, még akkor sem, ha épp egy új részleg kidolgozásán dolgoznak.
És, hogy őszinte legyek, magam sem tudnék tétlen lenni, így még örülök is, hogy van mit csinálnom. Nem úgy, az előttem ballagó alak. Hóna alatt három vaskos paskaméta figyel. Dühöng, az orra alatt motyog. Tegnap óta, amióta a hírt megkaptuk. Szinte egyszerre, én azért, hogy tudjak róla, ő azért, mert ő intézi a papírügyeket a Fejlesztési részlegen.
Na meg, mert neki kell az új embereket bemutatni. Próbáltam tegnap megérteni, hogy mi baja is lehet, de nehezen ment. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem értek. Tesztelőnek is kell valakinek, lennie, nem? Rosszabb is történt már velem, mint ez. Azt is túléltem, ez sem fog megártani. Ez is csak egy feladat, amit el kell végezni.
Ő mégis csapkodva nyomja a kártyáját a lezárt plexifal előtt. Én nem kaptam még belőle - okkal. Gondolom majd később, avagy minden reggel kéz a kézben fogunk ide besétálni.
Halkan szisszenve tolódik el az ajtó, hogy utat nyerjünk a Tiltott Zónába. Pár lépés, és jobbra fordul. Kártyáját újra egy panelhoz érinti. Ekkor kapunk bebocsátást a terembe. Mely még üres.
- Egyébként sem dolgoznak itt sokan. Hatan, heten, plusz néha én benézek, ha szükségük van valamire - tény és való, Carlnak megvan az a kapcsolati hálója, hogy egyszerűbbé tegye a papírmunka folyamatát.
Egyelőre egy asztalhoz zavar, melyen pár alkatrész pihen. Kényelmesen, ám fegyelmezett tartásba ülök le. Hajam szorosan hátrakötve.
Carl addig-addig beszél hozzám, hogy lazítsak, jó fej a banda, és hasonló dolgokat, amíg meg nem unom. Elővéve a táblagépet látok olvasásnak, amíg várunk. Nem értem, hogy miért jöttünk ily korán.
Nem tudom, hogy mióta olvashatok, ám az ajtó újra nyitódik. Carl pedig úgy robban ki mellőlem, mint egy rakéta, lecsapva a pasasra, ki belép…

Ki nem más, mint Simon. Még mielőtt bármit is észrevehetne - vagyis a férfi ebben reménykedik, hogy nem szúrja ki az olvasmányába mélyedő nőt - három paksamétával a kezébe csap le a férfira, és invitálja egy csendesebb, zártabb részlegre. Pontosabban az ő irodai sarkába.
- Jó reggelt! - üdvözli elsőként, hisz így a szokás. - Válthatnánk pár szót? - Carl kedves mosolya most is úgy ragyog arcán, mintha valaha egy Isten azt rá szabta volna és soha le nem mosná onnan.
Reméli, hogy igent mond, mert ha nem, érdekesen nézhet ki, ahogy egy sarok felé húzza a könyökénél fogva.
- Mielőtt elindulna a nap, egy-két dolgot szeretnék veled megbeszélni… - ha már ő a főnök, vagy valami ilyesmi. Kimondva nincs, de mindenki tudja, Carl is ehhez tartja magát. Bármit is kell elintézni, először mindig Simonnal beszéli meg, vitatja meg. Az ő véleményére ad a legtöbbet, hisz ő ismeri a legjobban ezt a részleget. Így lehet a legjobban együtt működni, nem igaz?
S amint csendesebb, elszapált részhez érnek, bele is fog a mondanójába.
- Először is. Katrina átmenetileg neked dolgozik, a pozicíójának nem fogsz örülni - nyújtja át az egyik dossziét, ám mielőtt Simon elvehetné, visszakapja azt. Ledobja az asztalra, hiszen az rátér. - És ha már szóba hoztad Katrinát, köszönöm, hogy megtetted - vigyorodik el, mint aki tényleg akar valamit.
- Hadd kérdezzem meg, hogy pontosan most mi is van veletek? Egy árva szót nem tudok kihúzni belőle, azóta, hogy ti ketten… - arcán derű és gondtalanság látszódik. Egy pillanatra sem neheztel Simonra, hisz miért is tenné. Amit kérdez, mindösszes felebartái kíváncsiságból teszi.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 12:12 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Hajnalban ébredek, ami nem meglepő az elmúlt néhány nap tendenciáját figyelembe véve. Négy nap telt el azóta, hogy Katrinával beszéltem, ez volt a harmadik éjszaka azóta, hogy mellette aludtam el, és nélküle ébredtem – amivel kapcsolatban ezúttal semmiféle negatív érzés nem maradt bennem. Megértem, és csak egy órát kértem tőle -, azonban azóta nem alszom túl jól.
Ostobaságokat álmodom, és átizzadt lepedőbe tekeredve ébredek.
De ha már fent vagyok, nincs értelme húzni az időt, így felöltözöm, magamhoz veszem a szükségesnek ítélt papírjaimat, menet közben az étkezőben veszek egy kávét – feketén és édesen -, a papírokat és a poharat egy kezemben egyensúlyozva, kissé kócosan lépek be a fejlesztési részlegbe, és szemmel láthatóan nem vagyok felkészülve rá, hogy nem leszek egyedül.
Mindezek okán Carl figyelemelterelő rohama tökéletesen sikerül.
- Hmpf?
Első körben ennyire futja tőlem, de a következő pillanatban az agyam utoléri az eseményeket, és felveszi a megfelelő fordulatszámot a szociális interakciókhoz, még a kávémat is sikerül időben átvennem a szabad kezembe, mert Carl annál a könyökömnél fogva húz, amelyik kezemben eddig az összes cuccom volt. Még kissé kótyagosan, de őszintén rávigyorgok
- Jó reggelt, Carl! Persze, de miért vagy itt ilyen lehetetlenül korán?
Tiltakozás nélkül hagyom magamat vezetni.
Mivel időközben az agyam elkezdett működni, ahogy kimondtam, máris sejtem, hogy valami nincs rendjén, a tudatom peremén apró vörös villogás kel életre, de már hiába pillantok körbe gyanakodva, Katrinát takarják az elválasztó panelek.
- Persze, amit csak akarsz, állok rendelkezésedre!
Megszoktam, hogy lehetetlen időpontokban is beszéljek fontos ügyekről, a Carlból áradó sürgetéstől pedig egy csapásra éber lettem.
Ledobom az asztalára a papírjaimat, szabaddá vált tenyeremmel barátian vállon veregetem.
És már jön is a feketeleves, ahogy sejtettem. Ami nem az, hogy Kat itt fog dolgozni, hanem ami utána jön. Hogy ez nem lesz jó, azt nem csak abból sejtem, hogy Kat nem ért a fejlesztéshez, és nem csak abból, hogy a férje is megerősíti a gyanúmat, sokkal inkább a másik férfi szemének villanásából.
A kávémat elővigyázatosan leteszem az asztalra, és nyúlnék a dossziéért, ám Carl elhúzza előlem, és az asztalra dobja. Én pedig módosítok az irányon, és újra nyúlok a papírkötegért, tudomást sem véve a kissé – valószínűleg szándékolatlanul – tiszteletlenre sikerült gesztusról.
- Miért dolgozik itt, és milyen pozícióról beszélsz? Tudomásom szerint nem ért a fejlesztéshez…
A hangomban már ott csendül a türelmetlen fenyegetés, miszerint nem jó ötlet kerülgetni a forró kását.
A következő pillanatban aztán megemelkedik a szemöldököm, úgy fest, még nem kapcsolok elég gyorsan, mert lemaradtam egy gondolattal. Nem is én hoztam szóba Katrinát. Két értetlen pislogás után aztán felülemelkedem a dolgon.
A kérdés váratlanul ér, próbálom kitalálni, mennyit is tud valójában a velem szemben álló férfi.
Kinyitom, majd becsukom a számat, aztán nekifutok még egyszer a válasznak.
- Azóta, hogy mi ketten, mi?
Nem fenyegető a hangsúly, de a hangszínemben ott az óvatos gyanakvás. Ez egy rohadt veszélyes titok, és egyébként nem tudom pontosan mennyit tud, és most mire gondol. A szexre, a legutóbbi beszélgetésre, valamelyik csókra? Nem adhatok ki többet, mint amennyit már így is tud.
Végül a Katrina számára legbiztonságosabb válasz mellett döntök.
- Nem tudom, hogy mi van velünk… Velem sem beszél róla igazán. Ami engem illet… azt hiszem beleszerettem a feleségedbe…
Nem fordítom el a tekintetem, állom a pillantását. Nem érezhet a hangszínemből sem megbánást, sem fenyegetést, ez pusztán tényközlés.
Sosem voltam még szerelmes, de úgy hiszem, ez nem lehet más. Legalábbis más magyarázatom nincsen az érzéseimre, vagy a mágneses vonzásra.
Én nem kérdezem Eve-ről, egyelőre nem. Nem akarom, hogy azt gondolja, zsarolni akarom az ő titkukkal. Sosem árulnám el őket, bár erre valószínűleg egyikük sem merné feltenni az életét.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 12:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Carl nem sokáig tétlenkedik, ahogy lehet lecsap a férfia, nem kisebb feltett szándékkal, minthogy egy pillanat erejéig is kettesbe tudjanak beszélgetni. Szükség lesz erre és bizony erre hamarosan Simon is rá fog döbbenni.
- Oh, próbáltál te már egy olyan mellett aludni, aki minden nap hajnalba kell, mert éveken keresztül azt szokta meg, majd amikor elmondod neki, hogy bizony pihenni is lehet, a lesújtó pillantása rögtön felkelt. Részben a lelkiismeretfurdalás miatt - magyarázza könnyedén, hogy miért is nem aludt.
Az már csak a másik része, hogy egész éjjel fent volt, hogy elintézzen pár dolgot. Az elmúlt napokban nem sokat pihent, de erről is mindjárt tudni fog. El akarta ezt a beszélgetést kerülni. Vagyis csak az egyik részét. A másikkal semmi baja.
Azért a férfi reménykedik, hogy a kávéja épen marad és még azelőtt megissza, hogy elkezdenének beszélgetni. De nem? Az asztalon végzi, akkor semmi baj. Felkészül arra, hogy hamarosan az ő ingjén fogja végezni a barna kávé. Nem sokszor érzi magát tehetetlennek a szakmájában, de most…
Szemüvegét leveszi és orrnyergét dörzsöli meg, miközben belekezd a beszédbe.
- Egyelőre még ne olvasd el - tanácsolja, szinte már barátian, hogy mit is ne tegyen, de persze rajta áll. Kérdésre mégis szarkasztikusan horkan fel. - Mintha nem lenne szükség minden csapatnak egy feláldozhatóra nem? Miss Tökéletes, Érzelemmentes katonát azért helyezték ide, hogy Rajta végezzük el a kísérleteket - mosolyogja, pengeélesen. Szemmel láthatóan neki sem tetszik ez a helyzet. - És miért is ne tennék meg? Ha a fél karját is robbantanátok le, egy büdös szót nem szólna, csak elviselné a fájdalmat. Az elmúlt két napom azzal telt, hogy megpróbáljam a döntést megváltoztatni. Bármily úton indultam el, Mr Érzékelten Gardel Ezredes ütköztem - bosszús.
Nem is kicsit, hiszen ez nem más Carl szemében, mint kicsinyes bosszú. Csak még azt nem tudja, hogy miért. Mit tehetett a felesége, amivel ezt érdemli meg?
- Még nem tudom, hogy csak tesztelni akarja-e a képességeit, vagy hogy az Imperium nem puhította-e meg. A lényeg, hogy nem tetszhet, de a nyakadon ragad egy ideig. Jah és ne aggódj, a legújabb fejlesztésekre osztották ki - mielőtt még Simon agyába venné, hogy kispadra ülteti. - Mindenre gondoltak, a parancs ez is tartalmazza…
De ha már amúgy is más útra tévedt a beszélgetésük, vagyis reméli, hogy nem ragadnak le túl sokáig, akkor egy pillanat türelmét kérné még. Ha nem kapja meg, óvatosan érinti meg Simon vállát Carl. Bíztató mosolya biztosíthatja, hogy eme harcot nem nyerte még meg a főnökség.
Óvatoskodó kérdésére azonban csak szélesen vigyorodik el. Majd torkát köszörülve próbálja azt eltüntetni.
- Katrina mindent elmondott - próbálja magára erőleteni a komoly férj szerepét, de szemmel láthatóan most ez sem megy neki. - Azzal a szándékkal, hogy ő bűnt követett el, hisz a törvényeink kimondják, hogy a megcsalás annak minősül. S rögtön ragaszkodott ahhoz, hogy a Kancellária felé is mondjam ezt el. Még szerencse, hogy vannak kiskapuk a nő rendszerébe, amiket ki lehet használni. Szóval jelenlegi parancsa tőlem, hogy erről senkinek se beszéljen. És ha már amúgy is erről beszélünk, mellesleg, gratulálok hozzá - teszi még hozzá, mielőtt Simon elbizonytalanodna arról, hogy beleszeretett-e, vagy sem.
- Hidd el, hogy nagyon mélyen te is megindítottál benne valamit, hiszen… Azt nála eddig nem más volt, mint egy kötelező érvényű dolog. Hagyj neki egy kis időt. Na és akkor áttérnék arra, amit amúgy is akartam már. Mint tudod a házasságközvetítő irodába dolgoztam. Mielőtt eljöttem, eme két dokumentumot is meg kellett volna semmisítenem - mutatja fel azt a kettőt, amit eddig a hóna alatt rejtett. - A rendszerünkbe van hiba, de a sikeres házassági ráták magasak. Persze olykor előfordulnak hibák. De minden a számok egyezésén múlik. Sok minden… - legyint, mielőtt még bárki is belemenne abba, hogy milyen rossz is ez a rendszer. Igazat is tudna adni, ha sok sikeres házzaságot nem látott volna.
- Nem tudom, hogy tudod-e, de nem engem szántak Katrina első férjének, de még a másodiknak sem. Hatodik vagyok a sorba. Amikor a szülei a harmadik jelöltet is visszadobták, igen jól hallottad, ők ezt megtehették, felajánlották nekik, hogy jelöljenek ki egy férj jelölted. Csak azt nem tudták, hogy az Admirális is kijelölt neki egyet. Itt a szülők javaslata… -  nyújtja át az egyik dossziét. Ha kinyitja Simon, szembe találhatja magát az idősebb Gardel katonával.
Igen, Katrina bátyjával. A mosolytalan, katonásan rövidre nyírt haja mellett egy pecsétet, melyen az áll, hogy elutasítva. Valamint egy százalékot. 23%.
- Igen, nagyon beteg- sokszor Carl sem értette, hogy ezt mégis miként gondotlák. Egyáltalán miként lehet, hogy Katrina még valamennyire épelméjű is. A szülőkhöz képest.
- Az Admirálisé - pedig nyújtja. - Addigra már foglalt volt. Az illető apjánál próbált közben járni, hogy mégis szabaddá tegye. A számok magukért beszéltek, hetekig győzködte, eredménytelenül. Az apja azt mondta, hogy az ő fia és a felesége házassága tökéletes és soha nem fog beleegyezni, hogy ezt bárki szétbomlassza - nyújtja át a második mappát sokatmondó arckifejezéssel.
Ha ezt felnyitja, a férfi saját, egykori, tizenhat éves képével találhatja magát szembe. Képe mellett ugyanúgy ott virít az elutasító felirat, ám a százalékok mást mutatnak. 83%.
Itt pedig meg is áll a beszédben, nem folytatja. Várja, hogy feldolgozza a férfi a látottakat.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 12:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Különösebben, sőt… egyáltalán nem tiltakozom az ellen, hogy Carl félrevonjon. Tulajdonképpen meglehetősen megkedveltem a pasast, mióta alaposabban megismertem.
A magyarázatra csak megcsóválom a fejem.
- Nem, még nem próbáltam. De nem engedd, hogy lelkiismeretfurdalást keltsen benned.
Rákacsintok Carlra.
A poharam az asztalra kerül, és még úgyis látom, hogy a velem szemben álló férfi feszeng az előttünk álló téma miatt, hogy még nem ébredtem fel teljesen.
A figyelmeztetésre visszaejtem az asztalra az aktát. Ráérek később is agylobot kapni miatta, mert sejtem, hogy nem fogok örülni a parancsnak, ami benne szerepel.
A kifakadásra megemelkedik a szemöldököm, és ahogy Carl csak mondja, és mondja, lassan ökölbe szorul a kezem. Kezdem érteni, hogy mit tervez az Ezredes a saját lányával, és emiatt legszívesebben helyből betörném az orrát. Persze pontosan tudom, hogy nem érném el vele a célomat.
Az utolsó mondatra felhorkanok.
- És ez az, ami miatt nem kellene aggódnom?
A fogaim is megcsikordulnak, a hangom morgásba fullad.
- Mindjárt megnézem, mit is tartalmaz pontosan ez a parancs…
Az agyam lázasan zakatol, minden akaraterőmre szükségem van, hogy elfojtsam a kitörni készülő dühömet. És ez csak részben van Katrina miatt. Részben annak szól a haragom, hogy felül akarják bírálni, hogyan vezetem a részlegemet, megkérdőjelezik a kompetenciámat, és mindezt csak azért, mert Gardel ezredesnek éppen mindenhatót játszani támadt kedve.
Ha mindenképpen ellenségeknek akar tudni minket, hát nagyon jó úton jár. Eddig csak nem kedveltem, de ezután… Valamennyire én is értek a politikához.
Az öklömmel megtámaszkodom az asztalon heverő dosszién, és csak akkor nézek fel, mikor Carl megérinti a vállamat. A szemébe nézek, kifújom a levegőt, és akarattal kiegyenesítem az ujjaimat, majd megmozgatom őket.
- Legyen hát… Te se próbáld többet megfúrni ezt a parancsot. Bízd rám Gardel ezredest.
A tekintetem villámokat szór az állkapcsom feszül, de a tartásom egyenes, és eltükéltem, hogy nem vagyok hajlandó ostobaságot elkövetni. Ahogy Carlnak sem hagyom.
A következő téma nagyjából lecsillapítja a bosszúságomat, de mikor elér oda a beszámolóban, hogy Katrina megkérte, jelentse az esetet a Kancelláriának, a tenyerembe temetem az arcomat, és felnyögök.
- Katrina…
Meg akarja öletni magát?
Csak a gratulációra pillantok fel, némiképpen értetlenül.
- Mihez is?
Katrinához, az első szerelemhez?
Nem kell győzködni arról, hogy Katrina is érez valamit, ezt én is éreztem, tudom is.
- Nem fogom erőltetni. Megkértem, hogy gondolja át, ő mit szeretne…
Megrázom a fejem, mert távolról sem vagyok róla meggyőződve, hogy a szabályokkal, törvényekkel szemben az érzéseit választaná. Akkor sem, ha szenved a döntéstől. Ha mindketten szenvedünk tőle. De ez már nem Carl háborúja…
A következő témaváltást csak lassan tudom követni, annyi gondolat zsibong a fejemben, hogy azt hiszem, már nem is fér bele több. Hát nagyon tévedek, ez pillanatokon belül kiderül.
A magyarázat elejére bólintok. Eszemben sincs vitatkozni vele azon, hogy hibás a rendszer, vagy sem. Eve az élő példa rá, hogy bizony vannak hibák. Az más kérdés, hogy ezek a hibák befolyásos emberek miatt esnek meg, vagy valóban a rendszer rossz.
Arra is bólintok, hogy Katrina szülei megtehették, hogy válogatnak a férjjelöltek között. Valószínűleg az apám is megtehette volna a fiaival kapcsolatban, de nem látta szükségét, és sem én, sem Colin nem lázadtunk a választás vagy a házasság ellen.
Átveszem a felém nyújtott dossziét, és kinyitom. Ahogy felismerem a képen Katrina bátyját undorodó fintor jelenik meg az arcomon. És még csak nem is annak szól elsősorban, hogy a szülei a bátyjához adták volna.
- Ez a fickó egy kegyetlen féreg…
Átfutom az oldalt, majd becsukom a dossziét.
Elveszem a következő dossziét, és a már kezemben lévő tetején nyitom ki. Még mindig nem értem mit akar ezzel Carl. Egészen addig, míg szemben nem találom magam a tizenhat éves önmagammal. A kezemben megremegnek a papírok.
Keserű, tűnő vigyorral fújok egyet.
- Mint kiderült, az én apám sem mindenható…
Annyi kérdés kavarodik fel, hogy azt sem tudom, melyiket tegyem fel először.
- Mondd, hogy Katrina nem tud erről…
Meglobogtatom a dossziét. Hirtelen ez tűnik a legfontosabbnak, a többi csak utána következik.
- Várj… Ha én már házas voltam, az Admirális miért kérte, hogy futtassanak le vele engem a rendszerben? Miért én?
Tudomásom szerint csak azokat a lehetőségeket veszik figyelembe, amik még nyitottak, bár sosem mélyedtem el a kiválasztási folyamatban.
- Mire vonatkozik a 83%? Genetikai illeszkedést?
Ezt sem tartottam fontosnak soha.
Végül felnézek a papírból, egyenesen Carlra.
- Eve elmondta neked, miért kellett elválnunk?




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 12:35 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Jó tanácsára csak sóhajtva bólint egyet. Nem tér ki arra, hogy bár ilyen könnyű lenne a helyzet. Még akkor sem, ha a nő nem direkt csinálja ezt vele. Egyszerűen csak ilyen a természete, képes ezt kiváltani az emberekből. Sokszor nem is érti, hogy miért váltották le a posztról, tökéletesen kordában tudja tartani az embereket…
Carl kifakadása után, újabb mély levegőt vesz, melyet lassan fúj ki. Közben homlokát masszírozza meg. Nem állítja, hogy nem okozott az utóbbi napokban ez számára több fejfájást, mint kellett volna. De hát ilyen az élet, nem igaz? Főleg ez a szakma, főleg a Gardel család.
- Igazából nem. Mi csak azért tesszük meg, mert hozzánk túl közel áll Katrina. De menj ki és nézz rá. Ő fele annyira sem aggódik, mint mi. Tudod mi volt a reakciója? Épp olvasott, elolvasta, visszahajította a készüléket az asztalra és olvasott tovább, mintha mi sem történt volna - vonja meg a vállát. Mert van Carlnak egy olyan érzése, hogy csak ő spirázza túl.
De van egy olyan is, hogy nem. Mégsem félti a feleségét, túl sok baja nem akadhat itt. Főleg ha Simon lesz a főnöke. De remélje csak a legjobbakat.
- Előbb idd meg a kávét, beszélj a nővel, utána. Higgadtan talán nem fogsz felrobbanni. Még nekem is nehezen megy, hogy nyugodtan olvassam át, holott azért… - azért Carl csak a “barátja”, a férje. De nem szerelmesek, nem kedvesek egymásnak. Egy ember Katrina életéből, kivel törődik. Számára ő csak ennyi.
- Egy jó tanács, Simon. Ne menj vele szembe. Nem azért mondok, mert úgy fosok tőle, mint egy perdaitól, hanem mert túl sok embert ismer, túl jó körökben. Nem véletlenül tart ott a Gardel család, ahol… Katrinát fekete báránynak tartják, és nem csak a betegsége miatt… Az Admirálison kívül soha egy családtag sem szolgált hajón… - de nem folytatja tovább. Elengedi a témát, egyszerűen csak figyelmeztetni kívánja a férfit, hogy ne legyen vakmerő. Ne kockáztassa a munkáját a jövőjét, még akkor sem ha Katrináról van szó.
S nem csak azért, mert nem érné ez meg.
De inkább továbbáll és másba kezd bele. Talán tud ezzel segíteni valamit a férfinak, talán nem. Az előbbiben jobban reménykedik.
- Valljuk be. Katrina nem az érzelmek csúcsa, az, hogy tud valaki iránt érezni? Annak csak gratulálni tudok, aki ezt elérte nála - neveti el magát halkan, de nem kellően ahhoz, hogy a kint ülő meghallja. Torkát megköszörüli.
Noha nem aggódik amiatt, hogy a kint ülő feleségét egy percig is érdekelné a téma, mi idebent folyik.
- Ő és a Kancelláira parancsai egyenlőek. Ne nekem legyen igazam de nem tudom, hogy szembe merne-e menni a törvényekkel - hajtja félre a fejét. Ezért próbál neki, nekik valami kiutat találni ebből az ostoba helyzetből.
Így belekezd a mesébe és szépen kezdi is eladogatni a dossziékat sorjába. Simon megjegyzése egy pillanatra megakasztja.
- Egy vadállat, mint az apja. Persze a fegyelmezett külsővel próbálják palástolni… - teszi hozzá, de szemmel láthatóan neki is megvan a maga véleménye a Gardel családról. Nem azért, mert nem katona, még úgy is vadidegen lenne számára ez… az egész. Ehhez képest az ő családja egy igazi tündérmesébe illő.
- Az apád csak hitt a számoknak, azért ti is elég szép számot értetek el Eve-vel - jegyzi meg a mindenhatóságra. Kérdésére csak halkan horkan fel. - Dehogy is… Mármint a bátyjáról tud. Rólad nem, az Admirális titokban akarta tartani. Az elődöm intézte anno Katrina kiházasítását, tőle örököltem meg a dossziékat. Mint mondtam, nem is szabadna létezniük - jegyzi meg, majd ha van bármi kérdése még Simonnak szíves rendelkezésére áll.
Kérdésére halkan hümment egyet, mielőtt belefogna az újabb történetbe.
- Az Admirális még a Földön nevelkedett. Benne megvolt, ami sokakban hiányzik itt. Rohadt jó emberismerő volt. Szerintem az egyetlen értelmes egyede a családnak… - és lássanak csodát, hova jutott vele. Talán ezért is karolhatta fel Katrinát? A közös betegségük miatt? - Nem tudom miért te, nem tudom miért téged akart. Viszont a számok… Sok mindent vizsgálunk, lényegében már tanulókorok óta. Minden esszé, minden teszt mit kitöltötök bemegy egy rendszerbe. Ez alapján ossza be az embereket, sok minden számít, amikor kiszámítják. A tesztek eredménye, a pszichológiai vizsgálatok, a személyiség, rengeteg minden. És Simon a 83%? Az kérlek… Egy igen ritka szép nagy szám. Nem azt mondom, hogy a tökéletességet jelenti, de közel van. Ilyet magam is ritkán látok. Tudod nekem mennyi volt Katrinával? 62… - horkan fel halkan. De ez a szám…
Az újabb kérdésre nem válaszol rögtön. Újabb mély levegőt vesz, mielőtt belekezdene. Nem, nem Evetől tudja. De ő foglalkozott a válásukkal és az újraházasítással is.
- Talán megtudom oldani, hogyha elválok Katrinától, biztosan hozzád adják férjül. Katrina beteg, nem szülhet gyereket… A kutatás, mely arra vonatkozik, hogy miként tudnák elérni, hogy a gyermeke ne kapja el tőle egy ideje leállt. Ha beleegyezik abba, hogy leadja a méhét, a petesejtjeit, talán el tudom intézni, hogy sikerüljön… Viszont ezt pedig te gondold át. Hisz ki lennétek téve az egész Dominium számára. Köztéma lennétek… Őt ezt még meg sem hatná, de… - de Simon közösségi ember. Még ha nem is érdekli más emberek véleménye, azért… Ez csorbát üthet a hírnevén.
[
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 2:35 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Értek a sóhajból, elengedem a témát még úgy is, hogy engem aztán nem lehetne egy lesújtó pillantással kizsarolni az ágyból. Na jó, nem mindennap… Azt hiszem.
Hiába a haragom, vagy a félelmeim, elmosolyodom.
- Ezt akkor is biztosra vettem volna, hogyha nem mondod el.
Annyira Katrinára vall a reakciója.
A javaslatra – óva intésre? – bólintok, ahogy az ezredessel kapcsolatos figyelmeztetésre is.
- Nem áll szándékomban ostobaságot csinálni, és ebbe az is beletartozik, hogy nem szállok szembe az ezredessel. Nem most, és nem átgondolatlanul.
Elhiszem, hogy Katrina apja befolyásos, de ugyanez elmondható az én családomról is. Nem véletlenül lett az apám Admirális.
Jobban itt és most nem akarok mélyebben belemenni a terveimbe. Főleg hogy még nem kristályosodott ki teljesen.
A témaváltás akár megnyugtató is lehetne, ám mégis szörnyen távol áll ettől.
- Hidd el, értékelem az érzéseit.
Akkor is, ha nehezen mutatja ki őket, és még bűnösnek is érzi magát miattuk.
A következő mondatra összeráncolom a szemöldököm.
- Katrina bármit meg mer tenni. Az igazi kérdés, hogy akar-e valaha szembe menni velük.
Nos, ezt már én magam sem hiszem. Talán valahol mélyen remélem.
Úgy fest Carl egyetért velem Katrina bátyjával és apjával kapcsolatban, és azt hiszem kár is további szót vesztegetni rájuk.
Az apámmal kapcsolatban elbeszélünk egymás mellett, bár ezek után kíváncsi lennék, hogy Eve-vel milyen százalékaink voltak, hogyha ez a 83 nem volt elég az apámnak. Vagy Carl és én gondoljuk rosszul, és az admirális táplál atyai érzelmeket a fiai iránt.
Amikor újra megjegyzi, hogy a dossziék nem is létezhetnének, biccentek neki.
- Köszönöm, értékelem…
És valóban.
A kérdéseimre csak részben kapok választ, de egyelőre nem akarom tovább faggatni Carlt.
Még mindig nem tudtam feldolgozni, mennyire összeillünk Katrinával a Kancellária rendszere szerint.
Még ebben a zaklatott idegállapotban sem kerüli el a figyelmemet, hogy az Eve-vel kapcsolatos kérdésemet kikerüli.
De amit ezután mond… arra nehezen találok szavakat.
Főleg mikor az mondja, „leadja a méhét”. Ezen a ponton az arcom szürkébe, majd látványosan zöldesre vált.
- Hogy mit? – abban a pillanatban, ahogy kimondom, már emelem is a kezem, nehogy megismételje – Várj, inkább ne mondd ki újra, mert akkor azt hiszem hányni fogok.
Katona vagyok, láttam, hallottam undorító, ocsmány dolgokat, de annak még a gondolatától is felfordul a gyomrom, hogy egy nőből csak úgy kivegyék a méhét. Tudtam a lehetőségről eddig is, de sosem találkoztam vele testközelből.
Néhány mély lélegzetvétellel összeszedem magam, a zöldes szín eltűnik, csak sápadtság marad a nyomában.
- Nem is tudom, hogy szeretne-e gyereket. Ez teljes mértékben az ő döntése, ilyet _soha_ nem kérnék tőle. Ami engem illet, a társadalmi pozícióm, vagy a hírnevem miatt nem kell aggódnotok. Már a válásomnál is pletykáltak rólam.
Megvonom a vállam. Nagyívű politikai karrier úgysem vár rám, az emberek nagy részével pedig attól függetlenül is kijövök, hogy ki a feleségem.
Most viszont ideje elindítani a napot, mert az időnk fogy, lassan meg fognak érkezni a többiek is.
Ha Carl nem akar mást mondani, akkor összefogom a három dossziét, és ismét kézbe veszem a poharamat.
- Mindent köszönök…
Meglapogatom a vállát, mielőtt elindulnék vissza Katrinához.
- Jó reggelt! – még egy nem túl meggyőző mosolyra is futja tőlem – Úgy hallom, velünk fogsz dolgozni… A parancsot még nem volt időm elolvasni, de rögtön. Addigis…
Az asztalomról felveszek egy közel kétujjnyi vastag paksamétát, és leteszem elé.
- Ezt olvasd el. A részleg szabályzat, biztonsági protokoll. Minden pontja szigorúan és előírásszerűen betartandó a magas kockázat miatt. A megsértésük fegyelmivel és kitiltással jár, legenyhébb esetben…
Nem mintha feltételezném, hogy éppen ő vétene a szabályok ellen.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 2:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Carl is csak bólint a beismerésre. Simon is ismeri a nőt, tudja, hogy nem érdekli igazán, hogy hova osztják be és valóban csak ők ketten idegesebbek miatta. És még az is lehet hogy teljesen feleslegesen, de még az is, hogy okkal. Carl okkal ideges, ő valahogy nem bízik az idősebbik Gardelban.
- Helyes, Simon, helyes - lapogatja meg a nálánál magasabb férfi vállait, hogy onnan aztán idegesen túrjon bele a hajába. - És próbáld nem személyesre venni, nem Katrina köré alakítani, mert szagot fog… - a mondatot viszont nem fejezi be, hanem hagyja, hogy kettejük között lebeg. Csak egy pár jó tanács, amit az évek alatt neki keservesen kellett megtanulnia.
Persze évente egyszer találkozott Katrinaval, de az nem jelenti, hogy a családjához nem lett volna több szerencséje, főleg, amikor az Admirális utolsó két évét töltötte a betegágynál. Azonban elengedi ezt.
Felesége további érzéseiről azonban már nem vesz tudomást, hiszen van más is, amit szívesebben megvitatna a férfival. Hiszen ezen most nagyon sok minden múlhat. És csak remélni tudja, hogy a férfi jól használja fel majd az információkat. De miért is ne lenne így?
- Egy olyan személyiségnél, mint Katrina, ha szembe is menne vele, félő, hogy egész személyiségének egy… gyökeres változását jelentené - elmélkedik a férj. Fejét mégis megrázza, reméli, hogy ez nem így lesz. Mert ha Katrina, valaha kételkedni fog a rendszerben, ott már komoly bajok vannak… S legfőképp ővele.
Carl az alsó ajkába harap. Mondana valamit, de nem tudja még, hogy miként… tegye is ezt meg. Talán nem is ez a legjobb hely erre. Mégis, ez a gyötrődés…
- Az Admirális… A halála környékén sok mindent mesélt, szerintem nem is volt azzal tisztába, hogy nekem… De… Ha Katrináról volt szó, akkor az ő és a fia nézetei mindig eltértek, ezért is nevelte ő fel. A bátyját az apja, s ez meg is látszódik… Viszont az Admirális most nincs… - ezt a mondatot sem fejezi be.
Másokkal ellentétben Carl tényleg a hajót és a Kancelláriát szolgálja. Dolgozott náluk, mint tanácsadó, persze látja a hibákat, látja az emberi vonásokat, rajtuk soha nem is menne ellenük. De benne nincs meg az az alázat, ami a feleségében.
- Ez csak egy rutin eljárás. Pár éve már felajánlották neki, amikor az Imperiumra helyezték át. A maga részéről ezzel nem volt problémája és ki tudja… Talán így lenne a legjobb - és egy újabb kényes téma, melyet nem tudja, hogy miként mondjon el.
De végül mégis úgy dönt, hogy aki képes volt rávenni Katrinát arra, hogy önként egy férfival bújjon ágyba, abban csak bízhat, nem igaz? Reméli, hogy a fene nagy emberismerete nem hagyja most cserben.
- Katrina egy nevelési módszert ismer, egyet látott világéletben, számára ez az evidens - kérdés, hogy a saját gyermekének ezt el tudná-e viselni. Ő maga nem, ő is ezért nem hajtja a gyermekvállalást. - Ezt neked kell eldöntened, ha kell beszéld meg vele. Ha akarjátok el tudom intézni, hogy titeket adjanak össze - ez csak egy opció, egy ajánlat.
Persze, amíg nem jutnak erre a döntésre, addig is mindent elkövet, hogy bevédje felesége hátsóját. Ennyivel tartozik neki, bár nem tudja, hogy miért. Jah igen, barátok, vagy mifélék.
A köszönésre csak bíztatóan mosolyog Simonra, majd leroskad egy székre, arcát pedig kezébe temeti…

A léptek zaját a hideg acél elnyeli, de hogy nem is hallom az ajtó szisszenő hangját? Olvasmányomba nem merülhettem el annyira, hogy ne vegyem észre valaki érkezését. Szemöldököm kissé ráncolva emelem fel a tekintetem Simonra.
- Jó reggelt - felelem neki, mosolyára csak egy halovány párjára futja tőlem, hogy aztán arcomat újra zorddá tegyem. Hallgatom a monológját, szemöldököm csak egy pillanatra szalad fel. Figyelem a vastag példányt, mit elém tesz.
- Rendben - jegyzek csak meg ennyit. Majd felcsapom a szabályzatot, melynek minden egyes pontján átrágom magam, hisz ez volt a parancs.
Pár perc telhet el, mikor Carl visszatér. Vált még pár szót Simonnal, hogy az engedélyek csúsznak majd, de rajta van az ügyön, majd hozzám is odafordul. Vigyorogva hátrál az ajtó irányába.
- Aztán ne hat darabba gyere haza - búcsúzkodna talán? Fejemet félrehajtva tekintek rá.
- Ez fizikailag lehetetlen… - javítom ki, hiszen nem tudnék úgy hazamenni. Abban az esetben nem “haza”, hanem a halottas részlegbe kerülnék. Még egyet sóhajt a férjem, hallom, ahogy tíztől kezd visszaszámolni és magunkra hagy minket.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 2:47 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Nos, Katrina családjában én sem bízom egy fikarcnyit sem, de semmiképpen nem adhatom meg az apjának azt az örömet, hogy nyíltan, és egyértelműen az érzelmeimre alapozva szembe megyek vele.
A váll-lapogatásra válaszul bajtársiasan, de nem durván megszorítom Carl felkarját.
- Nyugi, semmi személyes. Katonák vagyunk, és profik…
Egy kissé keserű a mosolyom, de egyértelműen nem a hivatásom ellen szól ez.
Ami a Katrina személyiségét fenyegető változásokat illeti, csak biccentek. Én is tudom, hogyha azt kérném, menjen szembe a Kancelláriával, és még meg is tenné valami egyelőre elképzelhetetlen okból kifolyólag, az alapjaiban roppantaná meg a világát.
A néhai Admirálissal kapcsolatos pár mondatra nagyon figyelek, látom Carl-on, hogy vívódik, mennyit mondhat el. Az információértékét majd később mérlegelem a hallottaknak.
A félbeharapott, vészjósló mondatra elhúzom a számat, leginkább megvetően vicsorgok.
- Az Ezredes legnagyobb örömére, gondolom…
Így szabadon nyúzhatja, zaklathatja a gyerekeit, és játszhatja a saját játékait.
A következő mondatára megcsóválom a fejem.
- Persze, rutineljárás… Nem is a műtéti kockázatokkal van baj, sokkal inkább a végeredménnyel.
~Az egész elképzelés is undorító~ de ezt már nem mondom ki hangosan.
És hogy talán így lenne a legjobb?
- Ez csakis az ő saját döntése lehet, senki másé…
Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki önként lemondjon a saját gyerek lehetőségéről, persze volt már, és lesz is még rá precedens.
Viszont Katrina pár éve nem fogadta el…
Az hogy melyikünket hogy nevelték, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mi elkövetjük majd ugyanazokat a hibákat. Sőt, jó eséllyel, mi a saját hibáinkat követjük majd el, nem a saját szüleinkét.
- Beszélni fogok vele, de sarokba nem szorítom ezzel az ajánlattal… Köszönöm a felajánlást, ha úgy alakul, kérni fogom a segítségedet.
Meglapogatom a vállát, mielőtt kilépek az elválasztó mögül.

Katrina szemöldökráncolása beszédes és ismerős, akármennyire is rövid ideje ismerem közelebbről, mint puszta látásból.
A futó, halovány mosoly elég, hogy összeszedjem magam és a gondolataimat. A felvont szemöldökre csak magamban mosolyodom el fáradtan, és halványan. Egyszer összeszámolom hányféleképpen tudja ráncolni a szemöldökét, az orrát. Könyvet lehetne írni belőle…
Most véletlenül sem erőltetem a bővebb beszélgetést, megelégszem az egy szavas válaszokkal, és hagyom, hogy elmerüljön a szabályzatban.
Addig a visszatérő Carl-al váltok pár szót, és csak megvonom a vállam a felesége válaszát hallva, és vigyázva, hogy Katrinának háttal álljak, rávigyorgok a férjére, amolyan „mintha nem tudnád pontosan milyen” kifejezéssel.
Nem maradunk sokáig magunkra, én addigis a parancsot futom át, de még a végére sem érek, szisszenve nyílik az ajtó, és ketten lépnek be rajta. Egy fiatal, kora huszonéves, szőke férfi, könnyebb felépítésű, mint a legtöbb katona, és egy harminchoz közeli nő gesztenyebarna, kontyba kötött hajjal, mogyoróbarna szemekkel. Mindketten egyenruhát viselnek, egy-egy pohár kávét egyensúlyoznak, és jókedvűen beszélgetnek.
Amikor odaérnek hozzánk barátságos mosollyal kívánnak jó reggelt, és mindketten kérdőn pillantanak rám, nem mintha szükség lenne kérdésekre.
- Jó reggelt! Ismerkedjetek meg Katrina Gardellel, egy ideig velünk fog dolgozni az éles tesztekkel…
Mindkét érkező szemöldöke felszalad a meglepetéstől, de pár szívdobbanásnyi döbbenet után visszarendezik az arcvonásaikat.
- Katrina, a hölgy Annabelle Mayfair, a szőke herceg pedig Nathaniel Harmon. Mindketten fejlesztők.
A két érkező a bemutatásuk sorrendjében üdvözli Katrinát, és kezet nyújtanak. Akár a visszautasítást is laza könnyedséggel veszik tudomásul. Lehet, hogy kérdeznének valamit, de ekkor az ajtó újra nyílik, sötét hajú, a halántékánál erősen őszülő, katonásan rövidre nyírt frizurát viselő, széles vállú, magas férfi lép bel, a hóna alatt egy vaskos aktával, a kezében egy pohár forrón gőzölgő teával. Visszafogott félmosollyal lép oda a társasághoz, és ő is jó reggelt kíván mindannyiunknak, az én vállamat meg is lapogatja.
- Jó reggelt, Greg! Engedd meg, hogy neked is bemutassam az új munkatársunkat, Katrina Gardelt… Katrina, ez itt Gregory Sargent, a helyettesem a részlegen, és az egyik vezető fejlesztőnk.
Gregory is kezet nyújt Katrinának, ha elfogadja, katonásan határozott kézfogásban van része.
- Üdvözlöm a csapatban, Katrina!
Nem udvariatlan, de távolról sem annyira közvetlen, mint az előző két érkező. Ha a formaságokon túlestünk, ideje elindítani a napot.
- A mai napra ezzel teljes is a létszám, úgyhogy vágjunk bele! Anna, Nate, a javaslataitok zöld utat kaptak, nekiláthattok a fejlesztésnek. Szokás szerint semmi nem mehet tesztre, amíg nem néztem át a papírokat és a prototípust! Greg, Katrina felsőbb utasításra a tesztelésben segít nekünk, így ha Fritz megérkezett ma helyettem ő vesz részt veled a tesztben.
Itt Greg, Anna és Nate szemöldöke egyszerre szalad fel, és meglepetten beledermednek a mozdulataikba. A balesetem óta nem volt olyan teszt, amit ne én csináltam volna. A döbbenetük szinte kézzel fogható, de ezúttal mintha észre sem venném.
- A tizenkettő-négyszázhuszonhat megy éles tesztre, ahogy tegnap megbeszéltük. A tesztben részt vesz a harminchat-száznyolcvanegy, a negyvenegy-háromszázkettő és az ötvenkilenc-kétszáznyolc. Az éles teszt előtt kötelező ellenőrzés, teli táras, vagy tíz lövéses lőlapos próba, és még egy ellenőrzés. Bármilyen hiba vagy rendellenesség azonnal kizárja a fegyvert a tesztből, és ellenőrzésre kérem az asztalomra a csatolt dokumentációval. Minden kör után fél óra szünet, és orvosi vizsgálat. Ez mindenkinek közvetlen parancs!
A munkatársaim közben felocsúdtak a döbbenetből, és most mindannyian komolyan bólintanak, Nate még szalutál is, és bár vigyorog, tudom, hogy komolyan veszi az utasítást.
- Nekem beszélnem kell az Admirálissal, de előreláthatólag egy, másfél órán belül visszaérek…




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 3:30 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
- Ti… - jegyi meg már csak ennyit Carl. Igaza van, itt csak ő meg Katrina a katona. Ő maga, oh dehogy is, az. Távol áll. Így is örült, hogy a kiképzést túlélte, nem éppen az az alkat, ki bírná az ilyeneket. Ha a földön lennének, tipikus aktakukac lenne. De sajnos nem ott vannak, nem volt választása, ezt dobta a gép. Azt hiszi, hogy mindenkinek, de ne is ássuk bele magunkat mélyebbre, mert akkor napestig sem végeznének.
- Fogalmam sincs, hogy mi történt kettejük között, vagy hármuk között, Katrina nem említett semmit… - ellenben az Admirális? Ha igen, ennél többet mégsem mond el Carl Simonnak.
Végeredmény. Erre Carl már megvonja a vállát. Szakmai ártalomnak is nevezhetné, egykor annyi hasonló esettel találkozott, hogy már megbotránkozni sem tud a gondolatán. Sőt. Inkább sok nő esetében csak a lehetőséget látja benne. De ez persze mindenkinek a saját döntésének kell, hogy legyen.
Simonnak igaza van, hogy mindenki a saját hibájából tanul. A legnagyobb kérdés itt mégis az, Katrina vajon hibásnak érzi a neveltetését? Avagy számára ez lenne a normális, melyet maga is követne? Talán még lesz rá alkalom, hogy ezt kiderítsék.
- Köszönöm - fűz még hozzá ennyit.

Azonban a férj próbáltatásai nem érnek véget. Nem, túl fáradt most ehhez. A vigyorgó társát szemléli, de már csak egy fáradt sóhajra futja tőle. Megdörzsöli az orrnyergét, fejét megrázza és inkább itt hagyja a párost.
Addig én pedig belemerülök a tanulmányozni valóba. Szemeim gyorsan futják át a sorokat. Igazából a kelleténél gyorsabban is haladok vele. Az ajtó szisszenése az, mely kizökkent ebből. Illedelmesen, ahogy azt tanították az akadémián állok fel. Hátamat kihúzva, hátra tett kezekkel tisztelgek az újonnan érkezők előtt. Jelenleg most mindenki magasabb rangban van nálam. Nekem pedig ehhez igazodva kell viselkednem. Ez diktálja a szabályzat, a kötelesség.
Habár észlelem a felszaladó szemöldököket, mit sem foglalkozok ezzel.
- Asszonyom, Uram - hajtok fejet előttük, és ha ragaszkodnak a kézfogáshoz, úgy ezt is megejtjük. Az enyém katonás, szoros, határozott. Hangsúlyoznia kell, hogy nem olyannal állnak szembe, aki a széltől is megijed. Egykor így mondták nekem. A szavak ott kavarognak elmémbe. Nem engednek, de talán nem is bánom. Ekkor érkezik egy újabb egyenruhát viselő katona. - Uram - hajtok előtte is fejet, illedelmesen. Szintén kezet fogok vele, ha úgy hozza a sors. S úgy hozza. Hasonló stílussal fog kezet, mint én magam is. Szorítása alatt nem roppannok meg, ugyanúgy, rezzenéstelenül állok, mint eddig.
Ezt követően hallgatom Simon parancsait. Végignézek a pasason, ki akaratlanul is megdobogtatja a szívemet. Határozott és… van benne most valami, amit eddig nem láttam. Szemei sötéten villannak meg. Ez nem rá jellemző. Ahogy rám sem az ily szótlanság, ha vele vagyok, esetleg ha a közelemben van.
Most mégis mindketten dolgozunk. És a munkánkba profik vagyunk.
Észreveszem a kétkedő pillantásokat, ezekkel mégsem foglalkozom. Nem ez lenne az első, amikkel szembesülök. Majd elhangoznak a szakzsargonhoz hiányozhatatlan számkódok, melyekből még nem értek semmit. De persze, ami nem késik, nem múlik.
S amint ledarálja a kötelező szöveget, addigra el is megy. Mégsem érzem magam elveszettnek, sem tanácstlannak.
Greg mellé sétálok.
- Mi lesz pontosan a feladatom?
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 21, 2019 8:14 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Nem vitázom Carl-al azon, ki mennyire katona. Különben sem kell katonának lennie ahhoz, hogy kedveljem, vagy éppen becsüljem, tiszteljem.
A válaszára csak mordulok egyet. Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán akarom-e tudni mi történik Katrina és az apja, vagy úgy általában Katrina és a családtagjai között. Gyanítom, csak még inkább felbosszantanám magam, az pedig most nem lenne jó tanácsadó.
Nem faggatom tovább Carlt sem, legalábbis most nem.
Amiben ő lehetőséget lát, az engem undorít. Meglepő is lehet, elvégre nekem kéne érzéketlenebbnek lennem ezekre a dolgokra is, legalábbis azt hiszem, én mégsem tudom ezt ilyen könnyen elintézni magamban.
Jelenleg nem foglalkozom azzal sem, hogyan is nevelné Katrina a saját gyerekeit. Velem úgysem lehetnek ilyen kilátásai, ha pedig nélkülem vállalja, akkor jogom nem lesz beleszólni. Egyelőre sokkal fontosabb a kettőnk között feszülő megoldatlan probléma.
A beszélgetés befejeződik, és Carl Karinával is hamar feladja a társalgást, ezen még képes vagyok magamban fáradtan elmosolyodni úgy is, hogy a jókedv szikráját sem érzem.
Búcsúzóul még rávigyorgok a távozó férfira, aztán a paranccsal foglalkozom, míg megérkeznek a többiek.
A két fejlesztő csak mosolyog Katrina feszes fegyelmén, de nem tesznek megjegyzést, papírforma szerint üdvözlik a csapat legújabb tagját. Egyikükön sem látszik, hogy kevesebbre tartaná Katrinát saját magánál, amiért nem mérnök, viszont a kézfogáshoz ragaszkodnak.
Nathaniel egy kacsintást követően nem tudja megállni, hogy megszólaljon.
- A részlegen tegeződünk, és általában egymás keresztnevét használjuk. Mindannyian kellemesebbnek találjuk a családias légkört.
Megerősítést várva rám pillant, én pedig egy félmosollyal jóváhagyólag bólintok. Sejtem, hogy Katrina soha a büdös életben nem fog velük tegeződve csacsogni.
Az újonnan érkező szája sarka enyhén felfelé rándul, elismerésül a nő katonásan határozott kézfogására, de rögtön utána visszarendeződnek a vonásai.
Ezután mindenki figyelmesen hallgat engem. Nagyon helyes, ma nincs kedvem sem vitához, se visszakérdezéshez. Így is elég feszült vagyok. Szerintem nem csak Katrina veszi észre a sötét villanást a szememben, az állkapcsom feszülését. Ez szokatlan tőlem, mindenki sejti, hogy komoly történések vannak folyamatban, és még egyikük sem tudja hogy viszonyuljanak a helyzethez.
Miután mindenki jelezte, hogy tudomásul vette a parancsokat, és senkinek nincs kérdése, felmarkolom az összes aktát, amit korábban Carl hozott, és távozok a fejlesztésről. Először azt a kettőt fogom letenni a saját lakrészemben, amiknek létezniuk sem lenne szabad, csak a harmadikkal fogok az Admirális elé járulni. De ez a többiek napját nem befolyásolja.

Nate és Anna elindulnak a saját asztalaik felé, csak akkor kezdenek élénk gesztikulálással kísért csevegésbe, mikor úgy vélik hallótávolságon kívül vannak, bár egy-két hitetlenkedő szófoszlányt, valamit néhányszor a nevemet még ki lehet hallani a társalgásból.
Greg megcsóválja a fejét, ahogy mögöttem becsukódik az ajtó, és egy sóhajtással Katrina felé fordul, aki már ott is van mellette.
A kérdésre enyhén félrebiccenti a fejét, és alaposan végigméri a nőt tetőtől talpig. Nem udvariatlanul, legalábbis egyértelműen nem Katrina idomaira kíváncsi. Sokkal inkább felméri az új munkatársat, aztán megvonja a vállát, ezzel szemmel láthatóan elfogadja a helyzetet.
- A mai teszthez három kísérleti fegyverre lesz szükség, így először azokat segít nekem ellenőrizni. Magáé az első lőlapos próbakör velük, én csinálom a másodikat. Amelyik átmegy a lőlapos teszten, az részt vehet az éles teszten. Az éles teszt lényege ezúttal egy új fejlesztésű golyóálló mellény, amit már mindenhogy ellenőriztünk, csak élő katonákon nem.
Megköszörüli a torkát, még egy pillantást vet az ajtó felé, ami mögött eltűntem, szemmel láthatóan nehezen hiszi el, hogy komolyan gondoltam a parancsot, de aztán folytatja.
- Egyszóval tulajdonképpen céltábla lesz. Ilyesmit évek óta nem csináltunk úgy, hogy nem Greymare hadnagy vitte a tesztet, így ez mindenkinek újdonság lesz.
Miközben beszél, elindul Katrinával a lezárt fegyverszekrény felé. Kulcs és ujjlenyomat-kombinációval nyitja az ajtót, mögötte számtalan kész, vagy éppen félig kész fegyver sorakozik katonás rendben, mindegyiken a saját számkódjával lóg a strapabíró műanyag gyorskötözővel felrögzített műanyag biléta. Greg különösebb keresgélés nélkül választja ki az általam felsorolt fegyvereket. Két maroklőfegyvert ad Katrina kezébe, az egyik hagyományos tölténytáras, a másik CQL technológiás. Ő maga egy puskát emel ki a szekrényből, mielőtt visszazárná.
- Minden fegyver egy tesztkör, maximum tíz lövés, vagy egy teljes tár, de minden leadott lövés után jeleznie kell, hogy rendben van-e. Ha bármelyik lövés átjut a testpáncélon, arról azonnal szólnia kell, a biztonság nagyon fontos ezeken a teszteken, már amennyire ez lehetséges természetesen.
Minden kör után legalább fél óra szünetet kell tartanunk, és csak akkor kezdhetünk neki az éles teszt részének, ha Fritz megérkezett. Ő biztosítja az orvosi felügyeletet. Minden kör után teljes ellenőrzést végez, és csak az ő jóváhagyásával folytathatjuk.

Közben átsétál Katrinával egy másik szekrényhez, ott a hagyományos töltényes pisztolyhoz három teli tárat ad a nőnek, ő maga is előveszi a puskához szükséges mennyiségű töltényt, majd visszazárja a szekrényt, és megindul a lőtér felé.
- Van kérdése, mielőtt az előzetes teszteket elkezdjük?
Érdeklődve figyeli Katrina arcát.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 22, 2019 8:21 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
A beszélgetések hamarosan elülnek Simon és Carl között - noha igazából azt sem tudtam, hogy volt bármiféle beszélgetés. Férjem fáradt arcát szemlélve fogalmam sincs, hogy mi lelhette. Valahol azóta van ilyen állapotban, hogy megkaptuk mindketten a parancsot: ide jövök. Csak azt nem értem, hogy miért feszült ennyire ettől.
S ha ez nem adna elég kételyt számomra, akkor még Simon is feszülten viselkedik. Avagy csak profi szinten. A legutóbb megbeszéltük, hogy a munkánkban maximálisan a feladatainkra koncentrálunk nem engedhetjük meg magunknak, hogy saját érzéseink irányítsanak. Ő most itt a főnök, a vezető én pedig csak egy alkalmazott vagyok. Ha jobban hangzik, akkor csak egy bábu, kit szitává lehet lőni. A parancs ugyanis így szól.
Valahol értem, hogy mi lehet a problémájuk, azt viszont nem értem, hogyha nekem nincs ezzel bajom, nekik miért van. Ha valaki, akkor én viszem vásárra a bőrömet, nem ők. Ha engem zavarna, megérteném a reakciójukat.
Egyelőre mégsem foglalkozom ezzel. Igyekszem a neveket megjegyezni és az arcokhoz párosítani. Ez egy olyan képesség, amit az éven során sikerült kifejlesztenem Hadnagyként. Ezeket még hasznosítani tudom a továbbiakban.
- Elnézést - kezdem Nathanielre pillantva. Tekintetem nem tükröz semmilyen érzelmet, sem sajnálatot, sem megbánást. - Hozzászoktam, hogy katonai körökben fegyelmezetten viselkedünk - nem családiasan. Az ilyen dolgoknak - a saját meglátásom szerint - nincs helyük.
Ezután még egy férfinak bemutatnak, majd pedig Simon kiosztja a feladatokat és távozóra is fogja magát. Nem sok jelentőséget tulajdonítok sem a pillantásoknak, sem a cselekedetnek, hogy máris tovaáll. Biztos megvan a maga oka.
Viszont mivel utálom a tehetetlenséget, rögtön munkához is látok. Greget kérdezem elsősorban, hogy mi lesz a feladatom. Állom a végigmérést, nem ez lenne az első alkalom, hogy megteszik pályafutásom alatt. Kissé terpeszben állva, kezeimet hátul fogom össze. Fegyelmezetten állok.
- Mi a feltétele annak, hogy átmenjen a lőporos teszten? - kérdezem, hiszen még ha el is olvastam a szabályzatot, jobb ezeket azoktól hallani, akik már évek óta ezzel dolgoznak. A tapasztalat, főként ebben a szakmában sokat számít. Ugyancsak nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy újra az ajtó irányába tekint.
- Vélhetőleg nem küldenék éles tesztre ha nem találnák kifogástalannak, nem igaz? - kérdezem, no nem azért, hogy saját magukat nyugtassam meg. Egyszerűen nincs mi miatt idegesnek lennem, nekik sem kellene. Bízok annyira a fegyverfejlesztőbe, hogy nem kockáztatnák mások életét, főként nem a sajátjukat. Nekik is céljuk, hogy minél jobb fegyvereket fejlesszenek, én pedig azért vagyok itt, hogy ebben segítsem őket.
Megtartva a másfél lépés távolságot követem a férfit a teremben. Nem mozdulok és nem beszélek kéretlenül innentől kezdve, ellenben mindenre figyelek. Ahogy leolvassa a kártyáját, majd kéri az újlenyomatot is. Biztonságra is figyelnek, ez pedig jó jel.
Elveszem a felém nyújtott fegyvereket. Szokatlan még az fogásuk, nem ezekhez vagyok hozzáfogva. Csővel lefelé tartom őket, ahogy egyébként is az előírás előírja.
Az első végigmondott instrukciók után bólintok egyet.
- Értettem, Uram - bárhogy is kérik, nem hiszem, hogy tudni fogom őket tegezni, de ezzel most nem is foglalkozom. Figyelek arra, amit mond, nehogy véletlenül egy szót is elhagyjak belőlük. Ezek most fontos információk, melyek nélkül nem dolgozhatunk. Nem tesztelhetünk. Követem újra csak a férfit.
- Nincs több, Uram - biztosítom arról, hogy nincs több kérdésem. A tárakat egyenruhám zsebeibe süllyesztem, a fegyvert nem akasztom az övembe. Teszt fegyver, nem kockáztatom meg, hogy tönkremenjen, anélkül, hogy tudnám miként kell kezelni.  
A kérdéseimre a válaszokat már megkaphattam, így készen állok a tesztelésre.
- Mi lesz pontosan a feladatom?
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 22, 2019 8:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Nathaniel ezt a választ bizonyosan nem várta a bartáságos közeledésére válaszul, kicsit meg is nyúlik a képe a meglehetősen kioktató hangvételű feleletre, de végül sikerül egy elég semleges válasszal előállnia.
- Nos, ez a hely minden bizonnyal más, mint ahol eddig szolgált. Majd megszokja…
A fiatal férfi vállvonása sugallja csupán a mondat befejezését: „vagy nem”. Úgy fest egyelőre feladta azon törekvéseit, hogy éreztesse Katrinával: otthon érezheti magát a csapatban.
Greg átveszi tőlem a nőt, aki miatt minden megváltozik az életemben, és nekilát az eligazításnak.
A kérdésre elgondolkozik egy pillanatra, hogyan is fogalmazza meg megfelelően a választ.
- Nos ez egy összetett dolog, de érteni fogja, mert katona… Mikor elsüti a fegyverét, mindig tudja, érzi, hogy minden rendben van-e vele. Tudja mennyire kell visszarúgnia, mekkorát szól, milyen a súlyozása, recseg-e a burkolat, és ezt általánosságban is tudja alkalmazni bármilyen kézifegyverre, ami a kezébe kerül. Itt is ez a feladat. Mielőtt feltesszük rá egy kolléga életét, ellenőrizzük, hogy rendben van a fegyver. Amikor leadja a lövéseket a lőlapra, minden idegszálával a fegyverre kell figyelnie. Ha bármi rendelleneset észlelne, szóljon. Bármi lötyög-kotyog rajta, félrehord, akad, besül, elsül a ravasz teljes meghúzása előtt, vagy éppen túl kell húzni, nem adagolja a lőszert, akármi amit gyanúsnak vél.
Beszéd közben figyeli Katrinát, valószínűleg az arckifejezéséből, a szeme villanásaiból fogja levonni a saját következtetéseit arról, mennyire katona a nő, és mennyire értette meg, amit magyarázott.
A következő kérdésre a szája sarkába kunkorodó, minden vidámságot nélkülöző mosollyal válaszol.
- Részben igen, és nem. Mindent megtettünk, ami csak emberileg lehetséges, hogy biztonságos legyen, de ameddig nem teszteljük éles helyzetben, addig nem lehetünk biztosak benne.
Ergo, ez még most is reális veszélyeket rejtő feladat, ahogy mindig is az volt, ezt Gregnél csak én tudom jobban. Ő volt, aki segített elszorítani a vérzést, mikor a felderítésen felrobbant a kezemben a saroklövő, így nincsenek illúziói azzal kapcsolatban mennyire veszélytelen az ilyesmi. Tudja, hogy mindig van oka aggódni.
Odaadja a fegyvereket Katrinának, és egy bólintással nyugtázza, hogy nem kell figyelmeztetnie az első és legfontosabb szabályra, miszerint a cső még töltetlen állapotban sem fordítható senki irányába.
Elsétálnak a részleg végén kialakított lőtérre, ott Greg kirakja a fém asztalra a puskát, és a hozzá tartozó tárat, majd int Katrinának, hogy kövesse a példáját.
Elveszi az asztalról az egyik kézifegyvert - azt amelyiket CQL kristály üzemelteti – és Katrina elé lép vele.
- Az élesítéshez ezt a gombot kell benyomnia, és itt átkapcsolni…
Úgy tartja a fegyvert, hogy Katrina pontosan láthassa mit csinál, de a cső a lőlap irányába néz.
- CQL kristály működteti, így a tárral nem lesz gondja. Tíz lövés a lőlapra, törekedjen a pontosságra, de sokkal fontosabb, hogy a fegyver minden rezdülését észrevegye. A ravasz fogáspontja előtt sem sülhet el, és nem is csúszhat, nem eshet be a ravasz egy érintésre, csak minimális félrehordás megengedett, nem melegedhet, nem rázhatja meg magát egy egészen kicsit sem, nem növekedhet a hangerő az elsütések során… Kérdés van?
Pillant Katrinára, miközben átnyújtja a bebiztosított fegyvert. Ha van kérdés, azt megválaszolja, ha nincsen, akkor egyet hátralép és átengedi a lehetőséget az első körre. Ezúttal ő áll magát kihúzva, katonásan a háta mögött összefogott kezekkel, a nő és a fegyver minden rezdülését figyelve.
Közben Frizt is befut, Anna és Nathaniel játékosan, két oldalról egyszerre arcon csókolják üdvözlésképpen, majd hátrairányítják a lőtérre.
A férfi százkarátos vigyorral érkezik, lendületéből mit sem veszítve vállon veregeti Greget üdvözlésképpen, rá is kacsint, de a következő pillanatban már engem keres a tekintetével.
- Hát hol van az én drága szívszerelmem?
Nyilván nem Katet akarta így ugratni, mert amikor meglátja, egyértelműen kifut az arcából a szín.
- Ő miért van itt? – egyértelműen Gregtől kérdezi – Hová lett Simon, és ami még fontosabb, tud erről?
Gyanakvóan méri végig Katrinát, és még gyanakvóbban Greget, mikor az válaszképpen biccent egyet.
- Új parancs. Simon tud róla, de nemsokára befut ő is. A tesztet mindenesetre nem ő viszi…
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 8:04 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Az otthon érzés számomra nem áll egyenes arányosságban azzal, hogy jelenleg hova osztottak be. Számomra ez is csak egy feladat, egy hely, ahol ideiglenesen leszek. A megszokás csak szentimentálissá teszi az embert. Azonban ezt nem fejtem ki számukra, nem csak azért, mert nem kaptam rá engedélyt, de azért sem, mert vélhetőleg nem egyezne a véleményünk.
Már csak azért sem, mert soha semmit sem tekintettem otthonomnak és ha ez így is lett volna - talán ez első lakás, ahol felnevelkedtem az Admirális szárnyai alatt - akkor sem viselkednék máshogy.
Kérdésémre rögtön megkapom a választ. “Mert katona”. Egyetértően bólintok számára. Szemlátomást úgy tűnik, hogy mindenki mást kizártam a beszélgetésből, mintha csak az idősebb katonára figyelnék. Mégis fél füllel hallom a mögöttem motoszkáló két fejlesztőt is.
- Bármi, ami rendellenes - foglalom össze néhány szóba, noha kell számomra - még - hogy bővebben is beszéljen róla. Magabiztos, apró biccentéssel veszem tudomásul a hallottakat.
A legtöbb fegyvert álmomból felkelve is ismerem, a paramétereit, miként kell összerakni, vagy épp miként kell vele lőni. Mennyire rúg vissza, mennyire lő pontosan. Mennyit hord el alapállapotában. Ritkán van olyan fegyver, ami teljes mértékben pontosan tudna célozni. Ezért kellenek a gyakorlások, hogy minden fegyvert megismerjen a katona, hogy a legpontosabban ki tudja számítani, mikor kell a szívbe lőni.
Ami csak emberileg lehetséges lehet. Itt felvetődik a kérdés: miért nem alkalmaznak robottechnológiát. Egyáltalán miért nem hozta magával a robotika alapjait az emberiség a Földről. Ahogy hallottam már elég komoly ágazat épült erre egykoron. Ám ezt most mégis elengedem és teljes erőmmel Gregre figyelek.
A lőtéren a férfi fegyverei mellé teszem a sajátomat. Majd feszülten figyelek arra, amit mutat. Szemöldököm csak egy leheletnyit ráncolódik, amíg az információkat elraktározom az agyamban.
- Nincs, értettem mindent - bólintok fegyelmezetten, majd gondosan veszem át a fegyvert. Nem tartom felé, kezeim nem remegnek meg a fegyver hideg érintése nyomán.
Egyelőre mégsem fordulok a lőlap felé. Pontosan tudom, hogy még nincs itt mindenki, aki kell ehhez.
Ismerős hang csendül fel megülöm. Félig fordulok hátra, hogy szembe találhassam magam az orvossal. Kellemetlen szájízt hagyunk egymás miatt magunk után.
- Ideiglenesen áthelyeztek - felelem mégis, hiszen erre a kérdésre nem kapott választ.
Arról nem biztosítom, hogy nem lesz velem gondja. Lehet. Ha a fegyver nem működik megfelelően. Azzal, hogy össze kell varrnia nem lesz. Tudja, hogy nyugodtan fogom tűrni a tű szúrását, a vérzés kellemetlen érzését. Rajtam gyakorolt egykor, tudja, hogy kibírom. Az már más eset, hogy ami számomra fájdalom, az mások számára már kész kín. Valahogy a fájdalomküszöböm magasabb, mint egy átlagos embernek.
Köszönhetően az Admirálisnak.
- Akkor kezdem - biccentek Greg irányába, majd a lőlap felé fordulok. Nyugodtan emelem fel a fegyvert jobb kezemmel. Először ezzel próbálom meg, ez a biztosabb kezem. A ballal támasztok alá, hogy a remegésnek csak a lehetőségét se idézzem elő.
Megnyomom a gombot a mutatóujjammal, amit nemrég mutatott a férfi, majd egy egyszerű mozdulattal kapcsolom át, mely nem teljesen áll a kezemre, de gondot nem okoz.
A ravaszra simul a mutatóujjam, szemöldököm csak azért vonom össze, hogy jobban láthassam a táblát. Majd lövök. Első lövés. A hangja miatt, talán hangosabban szólok.
- Rendben! - majd egy újabb lövés. S még egy. Egészen tízig elmegyek, mindegyik után megállapítom, hogy rendben van. Az utolsó lövés következik. Apró rezgés járja át az ujjamat, most mégsem ezzel foglalkozom, hanem a céltáblára.
Lerakom a fegyvert s nyugodtan fordulok Greg felé.
- Az utolsó golyó hat milimétert félrehordott - igen, ilyen messziről is képes vagyok megállapítani. - Enyhe rázás a ravasz meghúzásának a pillanatában. Legalább is, amit én érzek - tekintek ekkor már Fritzre. Megvárom, hogy mi a megítélés, ha azt mondják, hogy folytassam, akkor megteszem, ha közbe kívánnak lépni, akkor azt is megvárom. Az ujjamon apró égési nyom található, magam mégsem érzek nagyon sokat. Furcsa, hogy az első kilencnél semmi sem történt, csak az utolsónál, mintha addigra töltött volna fel.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 11:23 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Nathanielék el is engedik az ismerkedési, csevegési kísérletet, és könnyed váltással Gregre hagyják Katrinát.
Ő pedig rutinosan veszi át a katonás nőt. Nem bánja, ha a feladatra szorítkoznak, a részlegen ő a legkevésbé beszédkényszeres.
Úgy véli a magyarázat ezúttal elég volt, úgy fest Katrina érti a feladatot. Azon a részen, ahol a robotok tesztelnek, már túl vagyunk ezeknek a prototípusoknak az esetében. Nagyon fejlett, és nagyon megbízható a robotika, de még mindig van, amit csak az emberek vesznek észre, vagy éreznek.
Greg végig nagyon figyeli a mellé beosztott új kolléga vonásait. Tudni akarja, mennyire bízhat meg benne, az ítélőképességében, a döntésiben, az intelligenciájában, abban, hogy nem vállal felesleges kockázatot.
Mivel pedig kérdés nincsen, és úgy véli Katrina alkalmas a feladat végrehajtására, átadja neki a terepet.
Vagyis átadná, mert érkezik Fritz, és egy pillanat alatt minden figyelmet magának követel.
Az orvost nem boldogítja sem Greg válasza, sem a nő kiegészítése. Megcsóválja a fejét.
- Miért is lepett meg, hogy itt találom a Terminátrix-ot?!
Feldobja a hátsóját az egyik fém asztalra, ahonnan látja a lőteret, és az orvosi táskát maga mellé teszi. Két tenyérrel megtámaszkodik a háta mögött, úgy figyeli az eseményeket. Egyelőre nem számít komoly fennakadásra, ahogy Greg sem, aki válaszképpen visszabiccent Katrinának, és egy kézmozdulattal is jelzi, hogy övé a terep.
A két férfi feszült figyelemmel követi a lövéseket, ki-ki más okból.
Greg rögtön sejti, hogy valami nem stimmel, mikor Katina felé fordul. Elégedetlen szájhúzással veszi át a fegyvert, először az orrához emeli, megszagolja a burkolatot, majd marokra fogja a csövet, a markolatot, hogy érezze, hol melegszik. Alaposan átvizsgálja a fegyvert, majd felírja a megállapításokat, és átküldi az én gépemre, a teszten megbukott fegyvert pedig átviszi az asztalomra.
Ez alatt Fritz végigméri Katrinát az asztal tetején elfoglalt helyéről nem mozdulva, és királyi mozdulattal int neki.
- Jöjjön, lássuk a kezét!
Ha a nő engedelmeskedik, az orvos megvizsgálja az apró égésnyomot, a táskájából elővarázsol egy aprócska, szórófejes flakont, két fújással bepermetezi vele az égésnyomot. Kellemes, hűsítő érzés.
- Semmi komoly, amikor beszívódott, folytathajták!
Adja meg az engedélyt. Azért ő maga is feljegyzi a megállapításait, és szintén továbbítja nekem, valamint Gregnek is. Ez egészen apróság, de a fegyvernek újabb hosszú fejlesztési fázist jelent.
Greg bosszús szemöldökráncolással ér vissza.
- Azt hiszem a feszültségszabályzó vagy besült, vagy túlmelegedett. Valószínűleg alternatívát kell keresnünk rá. hetekig fog tartani...
Egyszerre mondja magának, és a többieknek is. Egyszerre kibosszankodja magát, és tájékoztatja Katet és Fritzet, nem mintha utóbbit egy fikarcnyit is érdekelné a dolog.
Én valószínűleg valahol a következő kör vége felé érkezem vissza.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 11:27 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Úgy tűnik, hogy Greggel igazán egymásra találtunk, ami az elmúlt hetek tekintetében felüdülésnek számít számomra. Nem beszél feleslegesen, nem kérdezősködik, nem tesz úgy, mintha mindig is örök barátok lettünk volna. Nem mászik az életterembe kéretlenül. Egyszerűen csak elfogadja, hogy nem kívánok többet beszélni a kelleténél. Ő pedig a munkára szorítkozik csak, ahogy én is. Ezért is olyan kellemes ez most jelen pillanatomban.
A feladatot pedig végre is hajtanám, ha nem zavarnának meg minket, mellyel probléma nem is lenne. Mégis az előbb felvázolt életterembe tolakodnak be.
Szemöldököm leheletnyit ráncolom Fritz megjegyzését hallgatva.
- Ami azt illeti meglephetné. Eddig még nem volt közöm a fegyverfejlesztési részleghez, mindig is a flottát szolgáltam. Az, hogy itt vagyok, nem megszokott - így nem is logikus, hogy nem lepi meg. A megjegyzésére nem figyelek oda, nem ő az első életembe, aki ezt megemlíti, vagy ezzel próbál hülyéskedni.
Nem veszem őt sem komolyan, ahogy másokat sem. Ez csak ilyen egyszerű tőlem is. Nincs jelentősége, hiszen a jellememen nem változtat, ahogy azon sem, hogy miként hajtom végre a feladataimat. Az emberek pedig gyarlók, mindig is azok voltak, szeretik sértegetni a másikat. Nem arra neveltek, hogy ilyen ostobaságokon fennakadjak.
A lövések azonban hamar eldörrennek, számolom a fejemben a találatokat, érzem minden egyes ravasz meghúzásánál, hogy aprón bizsergetni a mutatóujjamat. Látom a messzi céltáblán, hogy nem oda talál el, ahova én azt lövöm. Márpedig soha nem tévesztem el a lövéseket.
Akaratlanul is felrémlik nem az első, de a legjelentősebb találkozásunk emléke Simonnal. Akkor is hasonló problémát vázoltam fel előtte. Csakhogy nem pár millimétert vétett a golyó, hanem centiket. A szívem helyett a vállamba fúrodott az a golyó.
A fegyvert nem lecsapom, finoman helyezem le a tálcára, tenyerem még rásimítom egy pillanatra, majd elveszem onnan, ha Greg valamit kívánna vele tenni. A további utasításig, pedig csak állok és várok.
Az utasítás azonban Fritztől jön. Láthatja, hogy a megszokotthoz képest, most nem ellenkezek. Önként sétálok mellé és nyújtom a kezemet. Nem mondom, hogy nem komoly, ő láthatja, tudhatja, hogy ez nekem semmiség. Most mégis ez a szabály.
Bólintok, miután befújta a sebemet. Még ha nem is szeretem, ha a magánéletemben megvizsgál, tudom, hogy remek orvos. Az ő utasításának - ilyenkor - még én is elhiszem, számítok rá. Az más kérdés, hogy többször felesleges köröket kíván bejárni velem.
- A következő fegyver? - kérdezem Greget, mert szemmel láthatóan eltévedt az elméjében, mi érthető is. Megoldást kell taláni egy problémára, amire azt hitték, hogy nem létezik már.
Ha azonban azt is átnyújtja nekem és nem lát el új utasításokkal, akkor az időközben új céltáblára cserélt bábu felé fordulok. Ha pedig ellát, akkor azt még előtte engedelmesen végighallgatom.
És ha végképp nem jön semmi közbe, akkor újra visszállok fegyelmezett tartással, egyenes háttal. Kezeim nem remegnek, noha újra alátartom a jobb kezemet a ballal, a fegyver agyát megfogva, hogy biztosabb legyen.
Egy pillanat erejéig kivárok, veszek egy mélyebb levegőt. Majd elsütöm az első golyót. Az elmém több mindenre is figyel, a fegyver apró ugrására, a golyó irányára, a körülöttem lévő térre, mely mintha megállna egy pillanatra. Csak én vagyok és a fegyver. Hallgatom a hangját, hallok-e bármi rendelleneset, figyelem a bőröm bizsergését, mit súg a kezembe tartott gyilkoló eszközről.
Majd kilövök még kilenc másikat. Most mégsem csak egy pontra fókuszálok. A bábun a homlokát, a szívét, vállát, veséjét lövöm meg, látni akarom, hogy mozgás közben is tökéletesen működik e.
Amikor pedig elsül mind a tíz, újra csak nyugodtan helyezem a tálcára, ezután fordulok csak a két férfi irányába.
- Nincs hibája - határozom meg az észrevételeimet. Pont annyit rúg vissza mint amennyit kell, pont olyan a hangja, mint megszoktuk. Nem hord félre egy milimétert sem.
Az ajtó pedig halkan nyílódik nem is olyan messze tőlünk.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 11:39 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Greg nem is sejti, mennyire kellemes társaságnak találja Katrina. Közöttünk ő amolyan apafigurává nőtte ki magát, pedig távolról sem idős eléggé hozzá, hogy mondjuk nekem apám lehessen. Nathaniel esetében már más a helyzet, de Gregre nem a kora miatt nézünk fel.
Miután átadta az első fegyvert, a háta mögött összekulcsolt kézzel figyelné a tesztet és a nőt, de Fritz érkezése megakasztja a folyamatot egy rövid időre.
Greg az orvossal is épp olyan semleges, mint a többiekkel, de Fritz észrevehetően nem ugratja, vagy piszkálja olyan szabadon, mint bárki mást, és gonosz vicceket sem süt el a kárára.
Kat válaszára mindenesetre azonnal ráharap.
- Nem az a megszokott, hogy itt van! Az a megszokott, hogy ott van, ahol simán szitává lőhetik, lefejezhetik, megcsonkíthatják, vagy salátává sokkolhatják. A következő ilyen találkozást már öngyilkossági kísérletnek számítom!
Játékosan megfenyegeti a mutatóujjával Katrinát, de azért némi aggodalom átvillan a tekintetén. Valami mostanában nincsen rendben, ezt az orvos is tudja.
Greg sem szóval, sem gesztussal nem vesz részt a beszélgetésben, legfeljebb mikor visszatérnek a munkához.
A férfi szemmel láthatóan csalódott és bosszús, amiért a fegyver megbukott a teszten, hamar el is merül a probléma feltárásában, lévén Katrinának kutya baja, miatta egyelőre nem kell aggódnia.
Fritz sem kerít túl nagy feneket az aprócska sérülésnek, azon viszont meglepődik, hogy szó és fenntartás nélkül teljesítik az utasítását.
- Gyanúsan szófogadó kislány ma! Beütötte a fejét a közelmúltban, vagy nem szóltak nekem, hogy viselkedésmodifikációs chipeket tesztelnek embereken?
Greg egy rezzenéssel sem értékeli az ugratást, igaz szigorú pillantást sem vet az orvosra, Fritz pedig már ezt is engedélynek veszi, így kaján vigyort villant Katrinára, mielőtt útjára engedné, Kat pedig máris ismét feladatra készen várja az utasítást.
Greg megrezzen a kérdésre, egészen elmerült a hibás fegyverrel kapcsolatos gondolataiban, de most már nyújtja is a következő fegyvert.
Ez is egy pisztoly, jár hozzá egy szemüveg is, amivel a lézerirányzék láthatóvá válik, így is segítve a célzást, plusz néhány rásegítő adat is megjelenik a lencsék szélén, mint például a jelenlegi gravitáció, szélirány és erősség, csupa helyes célzást segítő apróság.
A fegyver erősebben rúg vissza, mint az előző, és a súlya is nagyobb, de nincs benne annyi újítás, így tulajdonképpen nem meglepő, hogy átmegy a teszten.
Greg azért elégedetten bólint, és nyújtja az utolsó fegyvert.
Ha bármelyikük Fritzre pillantana, ő unottan legyint, csinálják csak, nem történt semmi elvégre.
Ekkor érkezem vissza én, Fritz ezerrel vigyorog rám.
- Végre! Már azt hittem örökre elhagytál, és végleg összezárnak a T... Katrinával.
Még időben módosít a mondat végén, nagyon jól emlékszik a múltkori megjegyzésére kapott válaszra. Greg egy pillanatra elgondolkozva végig is pillant hármunkon, de aztán nem szólal meg.
Én meglapogatom az asztalról lábat lógázó doki vállát.
- Amíg ilyen jól nézel ki, nem foglak tudni elhagyni...
Színpadiasat sóhajtok, de most csak fél szívvel vagyok itt a játékban, ezt mindenki érzi, így Fritz sem erőlteti tovább az évődést, csak engedékenyen legyint egyet.
Én vetek egy sötét pillantást a Katrina kezében lévő puskára, megdörzsölöm a halántékomat, de mire Gregre néznék, ő már sorolja is.
- A harminchat-száznyolcvanegy megbukott az első körön, feszültségszabályozó hiba elhanyagolható személyi sérüléssel, a negyvenegy-háromszázkettő az első körön átment.
Az elhanyagolható személyi sérülés említésére először Katrinát mérem végig alaposan, de tőle aligha kapok választ, így Fritzre nézek, aki óvatosan vigyorodik el, és megvonja a vállát.
- Semmi olyan, amin egy gyógypuszi ne segítene!
Hogy ez alatt mit is ért pontosan azt nem fejti ki, nem is kacsint mellé, de érzékelek némi többértelműséget a szavai mögött. Később majd rákérdezek. Később, mert Greg felém fordul.
- Főnök?
Én nekitámaszkodom Fritz mellett az asztalnak, és biccentek.
- Mehet tovább...
Az utolsó fegyver jókora puska, a súlya is jelentékeny, de kényelmes a kialakítása, biztonságosan simul bele a vállgödörbe a támasztéka, kézre áll a ravasz, nem csúszik izzadt kézben sem a fegyvertest. Az asztalon a tartalék tár Katrina keze ügyébe készítve, mivel ez a puska egy tárból csak hat lövést tud leadni, úgy rúg vissza, hogy beleremeg az ember csontjaiban a velő is, cserébe jókora lyukat szakít a lőlapon és meglepően halk.
Mindannyian feszülten figyeljük Katrinát, belőlem árad a feszültség - igaz nem csak emiatt, nagyon sokminden történt már ma - Fritz is érzi, a harmadik lövés után - ha eljutunk addig - a vállamra teszi a kezét pár másodperce. Meglepő, de egészen kicsit ettől a támogató gesztustól enged a bennem gyülemlő idegesség.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 12:00 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Nem a kor határozza meg, hogy kik vagyunk, minek tartanak minket. A jellemünk és a cselekedetünk, mely meghatároz. Az Admirális egykor tudta, hogy nem lesz könnyű életem igyekezett ehhez felkészíteni, a rezzenéstelen arc, a rideg tekintet ennek szól. Nem akarom, hogy mindenki kedveljen, nem akarom, ellenben amit elértem mindent saját erőmből értem el. A tetteim, a cselekedeteim magáért beszélnek ezekbe nem tudnak belekötni - ha mégis, akkor annak megvan az ára, mint a lefokozásom. Melyet továbbra sem tartok túl nagy dolognak. Minden hadseregben megtörténik, ezen nem szabad túlzottan fennakadni.
Mindazonáltal feltűnik, hogy Greget mindenki máshogy kezeli, tisztelik érte, melyet meg tudok érteni. Alig pár perce dolgozunk együtt, mégis úgy vélem, hogy remekül tudok mellette azonosulni. Pont egy olyan katona, aki mellett könnyedén megtalálom magamat.
Az öngyilkossági kísérletre enyhén összevonom a szemöldökömet.
- Egyik helyre sem magamtól mentem, hanem küldtek - felelem még neki. Nem érzem, hogy öngyilkos hajlamaim lennének, a feladatokat, amelyket kaptam, mégis elvégzem. Talán több kockázatot vállalok, mint mások, nem vigyázok a saját testi épségemre annyira - a vállamon díszlő seb is jelzi. Mégis taktikai megfontolásból ezek mindig jó lépések. Az ember nem veszi komolyan, ha egy éles fegyverrel szembe merészen mer mozogni a katona.
Az első fegyver mégsem megy át a teszten, azt a tálcára helyezem, majd Fritzhez lépek, hogy megvizsgálhassa a kezemet. Nem komoly - én nem érzem annak. Viszont az újabb megjegyzését nem értem.
- Ez az előírás, nem igaz? - Greg világosan elmondta, hogy minden teszt után az orvos megvizsgál, hogy folytathassam. Ennek több oka is van, nem is ellenkezek, hiszen ez az előírás is. Azt ő is tudja, hogyha kötelező, hozzá is elmegyek. Legfeljebb, ha nem kapok rá utasítást, akkor kerülöm, mint a forró vasat, valamint akkor, amikor több, értelmetlen vizsgálatot akar elvégezni a saját paranoiája miatt. Ezekre nincs időm, pontosan tudom, hogy nincs semmi bajom. A szívem is legfeljebb a sokkoló miatt hagyott ki pár ütemet, azóta azon tünetek sem tértek vissza.
Ha nincs is más, akkor visszalépek a céltáblához és kezembe veszem az újabb fegyvert. Fogásra ez pont alkalmas, kézre áll.
Leadom a lövéseket, majd szólok, hogy átment-e a vizsgán. Több nem történik, haladunk tovább. Mégis valahogy a nyugalom jár át. Itt a céltábla előtt, amikor csak erre fókuszálok, úgy érzem, hogy megnyugszom. A lövések hangja kellemesen cseng a fülembe, olyan környezetben vagyok, ahol otthonosan tudok mozogni.
Amikor pedig az utolsó fegyverhez érek, nyílik az ajtó. Eleinte nem foglalkozom vele, csak amikor az orvos újra megszólal. Ekkor is csak szemem sarkából tekintek a férfira. A kettőnk közötti… történteket nem engedhetjük, hogy kirajzolódjanak rajtunk. Egyébként is, mind a ketten profik vagyunk a szakmánkba - már ha én tudnám, hogy mi igazán az. Katonák vagyunk, itt, szemmel láthatóan mind a ketten úgy is viselkedünk.
Kettejük között zajló beszélgetésbe nem szólok bele, hasonló némasággal konstatálom, ahogy Greg is. A fegyvert leteszem a tálcára, amíg a szakmai részt meg nem vitatják a férfiak és csak türelmesen várok, egyenesen háttal. Ha nem kérdeznek nem szólok közbe, ha igen, akkor válaszolok.
Amikor azonban megkapom az engedélyt, újra a kezembe veszem. Magabiztosan illesztem az agyát a vállamhoz, állammal közelebb hajolok hozzá. A ravasz úgy simul az ujjaimra, mint kisgyermeknek az anyja ujjai köré, kényelmes a fogása, már-már otthonos.
Az első lövéskor érzem csak, hogy milyen erős is a fegyver. Bal lábamat hátrébb tolom, arra támaszkodom - inkább csak ellensúlyozom magam, mielőtt a mögöttem lévő falnak csapódnék, de még így is csúsztam hátra pár milimétert. Emiatt egy lélegzetvételnyi szünetre megállok, de aztán folytatom is tovább, a fegyver ritmusába a tüzelést.
Amikor a tár kiürül, rutinos mozdulatokkal töltöm újra. Nem kérdezem, hogy miként kell, még akkor sem ha nem fogtam kezembe előtte. Pontosan tudom, a mozdulataim szakszerűek, mintha ezer éve ezt csináltam volna.
Álmomból fölkelve is tudni kell.
Talán ha tíz másodpercig tart, sokat mondok, hogy aztán a maradék négy lövést is leadjam. Érzem, hogy milyen erősen rúg vissza, vállamba fájdalom hatol, mégsem törődöm vele, minden egyes lövésnél egyre mélyebben fúródik a bőrömbe, csontomba, mintha át akarná szakítani.
A végeztével leteszem a fegyvert.
- Kicsit erősebben rúg vissza - fordulok először Simon, majd Greg irányába. - Páncéllal viselve semmiség, anélkül érezhető a nyomás - avatatlan kezekben még válltörés is elképzelhető. De ezt csak azért nem teszem hozzá, mert nem hinném, hogy avatatlan kezekbe kerülne.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 6:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Greg csendes, a tolakodás árnyékától is mentes profizmusával és nyugodt, határozott természetével könnyedén az ujja köré csavarja Katrinát is, amennyiben az ő esetében lehet egyáltalán beszélni ilyesmiről. Cseppet sem bánom, egy kis nyugalom rá is ráfér.
Fritz feladja a próbálkozást a nőnél, sokadszor is csak legyint Katrina mókagyilkos válaszára. Az orvos meg van róla győződve, hogyha nem küldené senki Katrinát, ő akkor is találna magának kellőképpen veszélyes feladatot, amire jelentkezhet.
A visszakérdezésre elvigyorodik, bár az a halvány aggodalom nem tűnik el a szeméből.
- Az előírás ezt inkább a mellény tesztjére vonatkoztatva teszi kötelezővé, nem a lőpróbára, bár ezalól kivétel a személyi sérülés, szóval tulajdonképpen magának van igaza.
Igazából meglehetősen élvezi, hogy az annyi bosszúságot okozó nő most ilyen kezesen áll a dologhoz Greg figyelő tekintete alatt. A felesleges vizsgálatok témájában pedig nem értenek egyet.
Maga a lövöldözés Fritznek halálosan unalmas, míg Greg árgus szemmel figyel.
Miután visszaérek letudjuk a kötelező köröket, és folytatódhat a teszt. Mivel Katrina nem akar hozzáfűzni semmit, én pedig minden szükséges információt megkaptam, megadom az engedélyt a folytatásra.
A doki mellett néhány centire támaszkodva figyelem Katrinát, míg ő a szeme sarkából olykor engem figyel. Tudja, hogy történik valami, ismer már, csak arra nem tud rájönni, hogy mi az. Az első lövés hangjára megrezzen, és az orra alatt morog magának.
- Ez nem is puska, ez egy kibaszott ágyú!
Ettől én nem leszek boldogabb, de nem teszek megjegyzést, és arcizmom sem rándul. Nagyjából együtt lélegzem a puskát tartó Katrinával. Ha a hozzá való kötődésemet félreteszem, és az elmúlt közel húsz perc sokat segített benne, hogy helyre rakjam a gondolataimat, akkor is van miért drukkolnom, izgulnom, hiszen a puska hozzánk tartozik, mi terveztük, mi raktuk össze, akarom, hogy jól szerepeljen.
Egyáltalán nem lep meg, menynire gyorsan és profin cserél tárat Katrina, emlékszem még mikor arról beszélt mennyit gyakorolt fegyverekkel.
Amikor Kat leteszi a fegyvert és visszafordul, bólintok a bírálatra.
- Ránézésre határértéken belül van, de a második kör az enyém, kiderül, ha mégsem...
Greg egy szó nélkül veszi tudomásul, hogy a visszatérésemmel ő ezúttal csak néző lesz a tesztnél. Az fel sem merül, hogy itthagyjon minket, a legfontosabb a biztonság, és több szem többet lát.
Fritz azonnal le is csap Katrinára, tervezi kihasználni a hirtelen jött engedelmesség minden pillanatát.
- Mutassa a támasztó vállát!
És ebből nem is enged, míg Katrina nem engedelmeskedik. Ezúttal felvezeti a halovány zúzódásokat a magával hozott PDA-ba, később még fontos lehet, mikor a várható többi zúzódástól kell elkülöníteni.
Amíg Fritz Katrinát vizsgálja, addig ellépek melőlle, Greg pedig már nyújtja is a szemüveget és a pisztolyt, ami átment a teszten. A szemüveget felveszem, a fegyvert rutinos mozdulatokkal ellenőrzöm, a szokott mozdulattal körbenézek, ellenőrzöm, hogy mindenki biztonságos helyen áll, csak utána emelem fel a fegyvert. Jobb kézben fogom, a ballal csak alátámasztom, célra tartok, egy mély lélegzetvétel, mielőtt meghúzom a ravaszt.
A lövés visszhangja még el sem ült egészen, követi a második, egészen tízig. Pontosan tudom, milyen tempóban tüzelhetek vele, és a lehetőségeimet ki is használom.
Az előírt lövésszám után kiürítem a tárat, bebiztosítom a fegyvert, majd a hozzá tartozó szemüveggel együtt leteszem az asztalra.
- Minden rendben vele, az elvárt határértékeken belül, a következő köre már az éles teszt lesz.
Fritznek csak biccentek, és egy vigyorral jelzem, hogy minden rendben, ő pedig nagyvonalú intéssel jelzi, hogy folytathatjuk, Greg pedig nyújtja a puskát.
Az automata lecserélte a lőlapot, így miután ellenőriztem a fegyvert - és hogy senki nem áll túl közel - hátrébb csúsztatom a támasztó lábamat, ahogy korábban Katrina is tette, és a vállamhoz támasztom a puskatust.
Az első lövés után egy keveset igazítok a fegyveren, hogy pár centivel kijjebb támaszkodjon a vállamon, ez után gyors tempóban követik egymást a lövések. A tár kiürül, rendellenességet nem tapasztaltam, bár páncél nélkül én is megérzem a fegyver visszarúgását, ez ennek a modellnek az esetében normálisnak számít.
Bebiztosítom, és az asztalra teszem.
- Ez is mehet a tesztre, határértéken belül van. Fritz, kérlek tedd fel az érzékelőket Katrinára!
A doki csak megcsóválja a fejét, és gonosz vigyorral, int, hogy én is lépjek közelebb.
- Vetkőzz! - kaján pillantást vet a többiekre is, akik valószínűleg nem rezonálnak a viccére, és ha ez így van csalódottan fújtat egyet. - Mutasd a vállad...
A kért karomat kibújtatom a pólómból, hagyom hogy Fritz megvizsgálja a vállam, aztán visszaveszem a pólómat, és helyet adok Katrinának az orvos előtt.
Fritz uralkodói mozdulattal magához inti, kicsit szétcsúsztatja a térdeit, hogy a nő közelebb tudjon lépni hozzá.
- Csak egy pár tappancsról van szó, és egy adattovábbító dobozról, hogy ellenőrizni tudjam az életjeleit. Kérem vegye le a felsőjét...
Greg és én erre a vezényszóra egyszerre fordítunk hátat nekik az udvariasság jegyében, és amíg Fritz végez, a teszten megbukott fegyverről beszélgetünk.
Ha Katrina engedelmeskedik, Fritz az ölében tartott tenyérnyi dobozhoz tartozó tappancsokat egyesével meglehelgeti, hogy aztán Kat bőrére tapassza őket. Egyet a szíve fölé, egyet-egyet a bodakosarai alá, kettőt a halántékára, majd fordulást vezényel, és egyet a tarkójára is elhelyez, ha kell, megkéri a nőt, hogy fogja össze addig a haját, végül a dobozkát a Katrina nadrágjának derekára csípteti amíg háttal áll neki.
- Óvatosan visszaöltözhet.
Innen adunk nekik még tíz másodpercet, mielőtt visszafordulnánk.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 6:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Továbbra sem értem Fritz legyintését és érzem, hogy nem is most lesz az az idő, amikor megértem majd. Így elengedem, ám a további magyarázatára újra csak összevonom finoman a szemöldökömet. Felolvashatnám neki a reggel olvasott kézikönyv szabályzatát, mely kitér erre is. Végül mégis megegyezünk abban, hogy nekem van igazam, így ezt a témát sem firtatom tovább. Épp elég dologban nem értünk egyet, hogy még egy már ne számítson úgy igazán. Ehelyett inkább figyelek a lövésekre, melyekre nem csak Greg figyel, hanem magam is. Pontosan tudom, hogy hova célzok, még ha élesben ritkán is volt alkalmam használni fegyvert, pontosan ismerem mindegyiknek a működését, mindegyik tapintását, mindegyiknek a hordozását. Tudom, hogy hova célzok és tudom, hogy hova kell a golyónak lyukat fúrnia. Minden más esetben tudom, hogy nem én vagyok a hibás, hanem a fegyver. Ilyen szempontból pontosan megértem, hogy miért helyeztek át ide.
Kiváló lövész vagyok, kiváló katona is.
A leheletnyi szünetbe, hallom Fritz értetlenkedését, miközben lábammal kitámasztom magamat. Jobban rúg, mint eddig bármelyik puska, de ennél jobban nem teszem szóvá. Leadom a maradék lövéseket és mivel mindent rendben találok, le is teszem az asztalra.
Simon megjegyzésére csak megértően bólintok. Elhiszem neki, ha így van. Régen fogtam a kezembe már puskát, jobban kedvelem a lőfegyvereket.
Doki mégis lecsap rám, ebben a szent pillanatban. Mivel az előírt egyenruhát viselem, ezért könnyedén bújtatom ki a kezemet a póló ujjából és mutatom meg neki a vállamat. Más ütésnyomokat is felfedezhet, de még adok neki időt, hogy ellenőrizze az adatbázisba, hogy nem szerepelnek, majd csak utána, később szolgálok neki is magyarázattal.
A vállamon mégis ott éktelenkednek a friss, egyelőre vörös lenyomat, mely a puska agya okozott.
- Nem vészes – teszem hozzá, de érzem, hogy nem különösebben fogja zavartatni magát, mégis szúrós tekintettel nézek rá, remélem nem fogja kitalálni, hogy ezt fogja ürügyként használni a későbbiekben. Mert nem fog ezzel sem fogást találni rajtam.
Tudja, hogy túlélek szinte bármit. Pont ő ne tudná? Nem ez az első eset, hogy megkeserítem a karrierjét.
Ezúttal azonban már nem én fogom a fegyvereket kipróbálni, így megállok Fritz mellett.
Kezeimet keresztbe fonom a mellkasomon, vélhetőleg a többi sérülésemnek most néz utána a doki. Ajkamra elégedett mosoly fut, nem tehetek róla. Túl régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy szeressek borsot törni az orra alá. Még nem tudom, hogy melyikünk fogja előbb betörni a másikat.
Csípőmmel támaszkodom meg mellette az asztalon és figyelem a férfit, ki felforgatta az életem. Nézem az állását, ahogy egyenes háttal, feszes vállakkal tartja a fegyvert a kezébe. Figyelem minden apró mozdulatát, szemének, arcának rándulását, a ravaszon tartó ujjakat.
Nem láttam még ilyennek.
Nem csak a lövéseket figyelem, hanem minden apró mozdulatát, talán fel is tűnik Fritznek, érzelmeket mégsem engedek kiülni az arcomra. Ám az feltűnhet neki, hogy tekintem ide-oda cikázik a férfin, mely tőlem szokatlan. Főként, hogy nem szoktam mások iránt érdeklődni kellő képen. Munka közben látni, mégis teljesen más a férfit.
Sokkal…
Gondolataim nem tudom befejezni, Greggel hasonlóan csak némán állunk és konstatáljuk az eseményeket. Akaratlanul is szimpatikus nekem a férfi, nem beszél sokat, a kelletnél többet nem. Ez pedig számomra pozitívum, nem úgy, mint a mellettem lévő doki.
Simonnak szóló felkiáltására csak felvonom a szemöldökömet. Szavakkal mégsem konstatálom és úgy tűnik, hogy Greg sem, így hamar visszatalál a hangneméhez.
Szemmel követem a vetkőző férfit, vele ellentétben nem fordulok el tőle.
Majd jövök én, és készségesen befordulok a férfi elé. Nem vagyok szégyellős, így könnyedén veszem le a pólomat. Talán mégis hálás vagyok, hogy Simon nem látja most felső testemet. Többnapos ütésnyomok, nem komolyak, nem tört sem csontom, sem izmom nem rándult, egyedül arról árulkodik, hogy találtam egy edzőpartnert, ki nem finomkodott velem.
Ám még mielőtt bármi megjegyzést tenne Fritz megelőzöm.
- Garen – tudatom vele és tán többet mondanom sem kell neki. Ismeri a bátyámat, tudja, hogy egyikünk sem bánik a másikkal kesztyűs kézzel. Nemrégiben volt szerencsém találkozni vele és ha már így alakult, meggyötörtük egymás testét. Ő sem néz ki szebben, ezt gondolhatja és remélem meg is nyugtatja.
A tapaszok felkerülnek rám, a hideg érintésére nem rázok össze, ellenkezőleg. Jól esik bőrömnek, ám hamar felveszi testem melegét. Amikor pedig végez, készségesen veszem vissza a pólóm vigyázva, hogy ne akadjak bele a zsinórokba, majd a másik két férfi felé fordulok.
- Készen vagyok – szólok nekik, hogy nyugodtan megfordulhatnak, már nem fognak fedetlen testet látni, legalább is nem az én részemről.
Amint pedig elkezdik rámadni a páncélt, úgy szintén csak készségesen emelem fel két kezemet, testemhez képest merőlegesen. Ha Simon közel kerülne hozzám, úgy feltekintek rá – de ugyanúgy Greggre is. Ellenben az előbbi férfi arcán tovább elidőzök, zord vonásain. Kíváncsi lennék, hogy mindig ilyen, vagy csak a beosztás miatt. Carl említette, hogy nem fog örülni a jelenlétemnek és nem éppen miattam.
Mégsem értem, hiszen első találkozásunkor is bízott a fegyverébe és a javításába. Most is bízhatna abba, hogy biztonságosat készítettek.
Én legalább is bízok.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 7:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Fritz és Ktrina között a mai nap sem fogja elhozni a kölcsönös megértést, de ezt mind a ketten tudomásul veszik, így nem okoz különösebb fennakadást a dolog.
Greg már nem csak figyeli Katrinát, de egy elismerő hümmentést is megenged magának, mikor a nő tárat cserél a puskában.
Nem szokatlan ez a fajta szótlanság az éles teszteken, ilyenkor mindenki feszült kissé a résztvevőktől függetlenül. Ilyenkor mindannyian vizsgázunk, csak éppen nem érdemjegyek, hanem emberéletek múlnak a munkánkon. Minden tesztet visszafogott lélegzetek, feszülő izmok, izgatott várakozás jellemez.
Fritznek továbbra is feltett szándéka kihasználni Katrina engedelmességét, mondjuk az elégedett vigyor hamar lefagy az arcáról, mikor felfedezi a többi zúzódást és véraláfutást, de szándékosan nem teszi szóvá. Egyelőre nem, pontosan tudja, hogy lesz rá alkalma az érzékelők felhelyezésénél.
Felvezeti a puskatus okozta zúzódást, majd leteszi maga mellé a PDA-t.
- Valóban nem.
Megengedően egyetért a nővel, bár nehezen nyeli vissza a megjegyzést, hogy a teszt előtt kellett volna jeleznie az ezer meg egy zúzódást. Így csak megnehezíti a dolgát, és maga a teszt is fájdalmasabb lesz a kívántnál, bár tudja, ez Katrina szemében nem indok semmire.
Mivel most mindketten nézők csupán, mikor a doki felfedezi Katrina ajkán az elégedett mosolyt, megengedi magának, hogy közelebb húzódjon, finoman meglöki a vállával a nőét, de utána rögtön visszaengedi kettejük közé a távolságot. Ha Katrina ránéz, jelzésértékűen megcsóválja a fejét, ezzel is jelezve, nem lesz ez így jó.
Én már a fegyverre koncentrálok. Ismerem a legapróbb alkatrészéig, engedelmesen, megbízhatóan és ismerősen simul a tenyerembe. Tudom, hogy mindenki engem figyel, de ez a legkevésbé sem zavar.
A lövések pontosak, azonos ütemben követik egymást.
Fritz az ötödik lövés környékén veszíti el az érdeklődését irántam, helyettem már Katrinát figyeli, még a szemöldöke is megemelkedik, de egyelőre nem szól semmit. Greg engem figyel, számára nincsen semmi különös Katrina viselkedésében.
A doki csalódottan veszi tudomásul, hogy senki nem reagál a viccére - megint - hiába számított erre, még mindig csalódást okoz neki.
Rajtam a régi, már begyógyult sebhelyeken kívül csak a halvány vörös foltot találja Fritz, amit a puskatus hagyott a vállamon.
Elégedett hümmentéssel bocsát utamra, hogy lecseréljen Katrinára, akivel már távolról sincsen ennyire megelégedve.
Greg és én is csak az illem, és nem igazán Katrina kedvéért fordulunk el. Katonaként hozzászoktunk az egymás társaságában öltözéshez, de itt a mi fegyelő pillantásunkra nincsen szükség.
Fritz elégedetlenül csóválja a fejét, egyik-másik zúzódást finoman körbetapogatja, jegyeztel, a nő kijelentésére pedig bosszúsan és meglehetősen hangosan horkant egyet, ami tulajdonképpen morgásnak is beillene.
- Micsoda egy pöcs!
A két megjegyzésre komoly kísértést érzek, hogy megforduljak, és bekapcsolódjak a beszélgetésbe, de Greg azonnal észleli, hogy ne rá figyelek, és a könyökével oldalba bök, így inkább későbbre halasztom ezt a beszélgetést.
Mindenesetre feljegyzi a sérüléseket, felrakosgatja a tappancsokat, ellenőrzi a műszert, és engedélyezi az öltözést.
Ahogy Katrina megszólal, Greggel mindketten visszafordulunk, és mikor a doki is biccent nekünk, Greg kinyitja az asztalok melletti lezárt ládát, ebből kerül elő az új fejlesztésű - a teszt miatt hófehér - testpáncél.
Könnyű, a fontos helyeken merev, és megnyugtatóan kong, ahogy a darabjai egymáshoz koccannak.
Megvárom, hogy Katrina kilépjen Fritz térdei közül, ekkor megállok vele szemben, míg Greg a háta mögé lép. A kesztyűket még ő maga veheti fel, de a karjára, mellkasára, törzsére, majd a lábaira ketten igazítjuk fel a reményeink szerint teljesen lőhatlan felszerelést.
Ismét szédítően közel vagyok Katrinához. Ahogy előre számítottam rá ezúttal, a haja, a bőre illata egy pillanat alatt elönti az ézékeimet, végigborzongat a gerincem mentén, miközben a csatokat igazítom a vállánál, érzem magamon a pillantását.
Feszült vagyok, de ez most nem az ő személyének szól, sokkal inkább az egész helyzetnek.
Bízom a munkámban, de a páncélt nem mi készítettük, noha tucatszor teszteltük már.
Ha mi készítettük volna, akkor is aggasztana hogy másnak kell beállnia a lőtérre. Én mindenkinél jobban tudom, hogy balesetek mindig előfordulnak.
Miután az utolsó csat, kapocs, illesztés is a helyére kerül Greg közepes erővel vállon veregeti Katrinát, csak amúgy ellenőrzésképpen, én pedig egy lépést hátrálok, és alaposan szemügyre veszem.
- Fritz, nem barmoltuk szét a kütyüdet?
Az orvos ellenőrzi a PDA-ját, majd megrázza a fejét.
Ekkor fordulok Katrinához.
- Mindenhol kényelmesen illeszkedik, nem lötyög, nem túl szoros sehol? Érzel valahol huzatot, rést az illesztéseknél? Mozgasd meg benne a végtagjaid, ha valami elmozdul, vagy lelazul, rögtön szólj![/color][/b]
Árgus szemmel figyelem minden mozdulatát, hogy kiszúrjam ha bármi gond lenne. Hogyha mindent rendben találunk mindannyian, akkor Greg átad egy sisakot is a nőnek. Teljesen zárt, az arca előtt átlátszó, sokrétegű golyóálló plexi, a sisakba építve pedig automata páramentesítő biztosítja, hogy jól láthassuk az arckifejezését.
- Megvédi az arcodat, ha félrecsúszna valamelyik lövés, vagy valamiből szilánk, repesz pattanna fel.
Megvárjuk, míg ezt is felveszi, a sisak visszajezője sárgára vált, jelezve, hogy a rendszerei biztonságosan üzemelnek, én pedig kinyitom a lőtérre vezető golyóálló ajtót.
- A kettes lőlap elé állj be, velünk szemben kérlek. Az első a pisztoly lesz, minden lövés más pontra érkezik, de sosem adok le lövést az arcodra, a nyakadra, a kézfejedre, vagy az ujjaidra. A testpáncél karbonszálas, egy újfajta helyi érc is belekerült, nagyon sokat bírnia kell. Minden egyes lövés előtt el fog hangzani a felkészülni! parancs, erre a válasz kész!, de csak akkor, amikor valóban felkészültél, és minden rendben van. A parancs és a találat között amennyire lehet, maradj mozdulatlan. Minden lövés után bemegy valamelyikünk, ellenőrizzük a páncélt, de ha bármi átjut rajta, ha bárhogyan megsérülsz egy-egy zúzódáson kívül, ami teljesen normális, azt azonnal jelezned kell, akkor is, ha csak egy karcolás. Fritz figyeli az életjeleket is. Már teszteltük többféleképpen, elvileg nem lehet vele gond, de ennél a kockázati szintnél minden előírást betűre be kell tartani.
Ráncok futnak a homlokomra, szemmel láthatóan bosszant, hogy nem rajtam van az a páncél.
Ha nincsen kérdés, Greg bekíséri Katrinát, én elhelyezkedem a lóállásban, Fritz is lekászálódik az asztalról, és a mellettem lévő plexi mögül figyeli a lőtéren zajló eseményeket.
Ha minden rendben, Greg elhagyja a lőteret, és miután becsukta az ajtót, biccent nekem.
- Lőtér biztosítva....
A tárat a helyére csattintom, és kibiztosítom a fegyvert. Innentől csak a fegyver és Katrina létezik számomra.
- Minden rendben?
Egyértelműen a nőnek szól.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 7:34 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Látom miként változik meg a tekintete, látom, hogy miként komorodik el a mindig derűs férfi. Ha csak egy pillanatra is, de komolyan veszi a helyzetet, talán az életet is. Bevallom, hogy kicsit zavar, ahogy sokszor viselkedik. Nem beszélve a legutóbbi akciójáról, amikor fenyegetett, hogy Simonnak felolvassa az aktámat. Tudom, hogy így, hogy áthelyeztek hozzájuk, bármikor elolvashatja, ez akkor mégis egy aljas húzás volt tőle. Így nem véletlen, ha némi elégedettséggel tölt el, hogy az arcára fagy a mosoly.
A következőkben azonban csendben maradunk. Simon nem látta - vagy csak nem adott róla hangot - a közjátékunkat, teljesen mással van elfoglalva. Figyelem a mozgását, a fegyelmezett állását, a koncentrációját. Sejtettem, hogy jó a munkába, eddig mégsem volt lehetőségem ezt megtapasztalni. Ahogy nézem, mégis… valami furcsa érzés fog el, mélyen legbelül, melyet igyekszem visszafogni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt ne hozzam senki tudtára, legalább is ne apró jelekből.
Fritz vállökésére csak szemem sarkából tekintek rá, de többet nem igazán reagálok rá. Nincs itt helye, tudom, hogy kettőnk közül ezt én szívhatom meg jobban. Tartom magam ahhoz a tényhez, hogy az orvosok csak hátráltatják sokszor a katonákat.
A zúzódások tapogatására később nem reagálok, nem vonom össze szemöldököm, nem rándulnak meg az izmaim, de ez nem újdonság már a doki számára sem, tudja hogy ahhoz egy kicsit több kell.
Morgó felszólalására, csak rideg tekintetemet kapja viszonzásul. Mondhatnám, hogy ő sem néz ki szebben, figyelmeztethetném, hogy a bátyámról beszél. Vagy arról is hogy nincs ebben semmi különös, edzéseken az ilyen sérülések teljesen normálisak, így fejlődünk, ha a hibáinkat élesen kapjuk, mégsem a harctéren. Sokat fejlődtünk más irányba mindketten, a magam részéről jól esett vele kiadni a felgyülemlett frusztrációt.
Ezt követően pedig csak engedékenyen állok és engedem, hogy rám adják a páncélt. A kesztyűket a legvégén kívánom csak felvenni, mégis Simon közelsége.
Érzem, hogy kihagy néhány ritmust a szívem, vagy éppen félrever. Szemeimet lehunyom, emlékeztetem magam, hogy Fritz rendszere tökéletesen méri szívem ritmusát is. Igyekszem a régi tanításokra visszagondolni, még azt is megállom, hogy halk fújtató sóhaj hagyja el ajkamat, így hogy Greg matat mögöttem. Ha csak Simon állna itt, akkor megengedném ezt magamnak, de nem lehet.
Ez egy munka.
A férfi vállveregetése rángat ki gondolataimból és nyílnak ki szemeim. Nem igazítok a páncélon tovább, ám a kesztyűket most felveszem és csak csendesen hallgatom Őket.
- Ühm - kezdem el, ami azt illeti kényelmesnek tűnik a viselet, kényelmesebb, mint amit eddig hordtunk páncél gyanánt, mégis tudom, hogy ez nem lesz elég, így csak ruganyosan hajlítom be térdeimet, pár gugogálst elvégzek benne, az egyiknél azonban, ha adnak teret, ha nem akkor úgy fordulok - egy magas rúgást is elvégzek, melyhez az oldalamat is bedöntöm, így tökéletes derékszögben áll a derekam a mellkasom és a lábam között. Ez mindig is egy kritikus gyakorlat a páncélba, sajnos előfordulhat a harctéren, hogy közelharcra kerül a sor, akkor a páncél komoly hártáltató tényező tud lenni.
- Kényelmes, nem érzek problémát - persze ez nem jelenti, hogy nincs is, érezni mégsem vélek és a saját ítélőképességembe ilyen szinten azonban bízok.
A sisakot elveszem Gregtől, egyelőre mégsem veszem fel, előbb végighallgatom Simont, ha esetleg kérdésem lenne, akkor könnyebben fel tudjam tenni. Épp ezért a hónaljam alá veszem egyelőre a sisakot és hallgatom az instrukciókat. Az előbbi zavarom, úgy ahogy volt, el is tűnt.
Minden résznél bólintok, jelezve, hogy megértettem.
Az ajtót kinyitja, de nem lépek be, nem amíg a sisak nincs rajtam.
- Rendben, értettem - kérdésem nincs, hisz mindent elmondott, amit kellett. Egy másodperc erejéig még figyelem a tekintetét, némán, majd elfordulok tőle. Szemeimbe nincs rettegés, félelem. Továbbra is tökéletesen megbízok a férfiban, tudom, hogy hibafaktor nem fordulhat már itt elő. Ahogy belépek kezem emelem, hogy lófarkamat két ujjam segítségével göngyöljem a fejem tetejére, mielőtt felvenném a sisakot. Rutinos mozdulatok, így mégis kényelmesebb viselni őket. Az ujjaimmal szintén rutinosan kapcsolom be sisakot.
Majd beállok a kért helyre és mély levegőt veszek, miközben megfordulok.
Két kezemet oldalam mellett lógatva hagyom, bár a kényszer megvan, hogy hátam mögé rakjam, most nem lehet.
Simonra tekintek, láthatja, hogy továbbra sem aggódok. Hallom a tár kattanását, mégis csak a férfit figyelem. Az ember általában ösztönszerűen ugorna el egy golyó elől - éles helyzetben én is. Megfeszítem izmaimat, hogy ennek a kényszernek ellen tudjak állni. Kérdésére határozottan válaszolok.
- Igen - és ha elhangzik a tűzparancs, akkor csak egyszerűen mondom, hogy kész, hangosan, érthetően. Nem mozdulok. Szemem pillája sem rebben, ahogy Simon a ravaszra fogja az ujját, csak őt nézem, nem figyelek másra. Végtelen nyugalom jár át, hiszen tudom, nincs miért aggódnom.
Az első találat nem okoz gondot, ha megnézik, akkor sem, amikor ellenőrzik, akkor a tartásomon lazítok egy pillanatra. De nem okoz gondot a második, harmadik sem.
Érzem a lövéseket, ahogy a páncélhoz csapódnak, érzem alatta a bőrömön az ütéseket, egyszer-kétszer az ütések helyét találja el.
A negyedik viszont az egyik illesztést találja el és a golyó nem pattan le, befúródik. Szempillám első ízben remeg meg.
Kezemet rögtön felemelem, jelezve, hogy nincs rendben. Bőrömet nem lyukasztotta át, vérem forró nedvét nem érzem, a golyó nyomát mégis erősen érzem - ha nem visszhangozna a fülem, hallhattam volna bordám enyhe repedését, mely a golyó okozott.
Igazából ez sem a páncél problémája, hisz az illesztések helyén soha nem fognak tudni tökéletes védelmet létrehozni, szerencsétlen golyónyomvonal volt csupán.
Én legalább is bízok.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 8:23 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
Fritz alapvetően azt vallja, magát az életet élvezni kell, nem pedig halálosan komolyan venni - ezt a viccei, derűs személyisége és az ötödik, vagy talán hatodik? - házassága is bizonyítja. Katrina mégis el tudja érni, hogy elsötétüljön a pillantása.
Igazából komolyan is gondolta, hogy felolvassa nekem azt az aktát, az áthelyezés óta egyszerre reméli, hogy magamtól is megteszem, ahogy azt is, hogy sosem olvassa el. Ő ismeri az enyémet is...
Alapvetően engem mindig megnyugtat egy-egy jól sikerült tesztkör. Mikor az általam - általunk - tervezett fegyverek hibátlanul működnek a kezemben, minden visszahangzó dördülés kimossa belőlem a kétségeket, a nyugtalanságot, az aggodalmat.
Ezúttal azonban a várt hatás nem az igazi. Hiába a sikeres próbakör, a tudat, hogy hamarosan más - Katrina, az ég szerelmére, bár ez ebből a szempontból sokat nem ront a helyzeten - fog beállni a fegyver elé, a fejemben tartja a kétségeimet, és igen, némi dühöt is, ami a parancsnoknak szól.
Fritz már azzal is elégedett, hogy a mellette támaszkodó nő nem reagált ellenségesen az óvatos, figyelemfelkeltő érintésére.
Az semmi újdonságot nem jelent neki, hogy Kat nem mutat fájdalmat az óvatos vizsgálatra. Ennél sokkal többet is pisszenés nélkül bír.
Arra viszont magasról tesz, hogy jeges pillantás a válasz a Garennel kapcsolatos megjegyzésére. Személyesen is ismeri, és ez csak alátámasztja az eddig kialakított álláspontját. Igen, a katonák edzenek együtt, összeverik egymást, de a Parancsnok fia kimondottan élvezi, ha bántalmazhatja a húgát, ezt pedig az orvos visszataszítónak találja.
A páncél minden eleme felkerül Katrinára, az illesztéseknél használt rugalmas anyagot leszámítva hófehéren ragyog rajta. Feltűnik, hogy közben behunyja a szemét, ahogy Fritz pár másodperc múlva érkező hümmentése is magára vonja a figyelmemet, de a doki csak ellegyezi az érdeklődésemet a jobb kezével.
- Semmi lényeges...
Nem teszi hozzá, hogy Kat valószínűleg izgul, mert ezt maga sem hinné el.
Greg tenyere tompán kondul a páncélon, ez mindannyiunkat felrázza kissé. Mindketten hátralépünk, teret adunk Katrinának a mozgáshoz.
A válaszra biccentek, Greg PDA-n jegyzetel miután átadta a sisakot.
- Könnyebb, kényelmesebb, mint az eddigi páncél? Jobban tudsz benne mozogni, nehezebben, vagy nem érzel különbséget?
A választ Greg jegyzi, én utoljára körbejárom Katrinát, kérdés nincs, itt az ideje ezt is elkezdeni. Az a pár pillanat, míg egymás szemébe nézünk számomra most is intenzív, de ezúttal teljesen más, mint eddig. Ő abszolút bízik bennem, nekem minden egyes teszttel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de ahogy msákor is, most is legyőzöm őket.
Mire Katrina elhelyezkedik, már én is a helyemen vagyok, Greg pedig kifelé sétál a lőtérről.
Miután elhangzott, hogy a lőtér biztosítva van, megszűnik létezni számomra a balomon lévő lőálláshoz lépő Greg és a jobbomon PDA-ját merev figyelő Fritz is, - aki ezúttal meglepően komoly, és koncentrált - csak Katrinát figyelem.
A tár a helyére kattan, egy utolsó mozdulat, és a fegyver immár kibiztosítva várja a tesztet.
Mikor Kat határozottan igen-t válaszol, elhangzik a parancs, ahogy előre megbeszéltük.
- Felkészülni!
A válasszal egy időben emelem fel a fegyvert, és célzok. Másra már nem várok, a fegyver a következő pillanatban eldördül. Az első lövés a bal vállát éri, a páncélon fekete csíkot hagy, ahogy gellert kap rajta, és lecsúszik róla. Azonnal leengedem a fegyvert, Fritz felnéz,végigméri Katrinát, párat kattint a PDA-n, majd biccent.
- Részemről rendben...
Ekkor Greg már kinyitotta az ajtót, és besétál Katrinához.
- Minden rendben?
Először őt kérdezi, csak utána vizsgálja meg a találat nyomát a páncélon.
- Még egyszer, tíz centivel lejjebb!
Ez már nekem szól, futólag meglapogatja Kat vállát, majd elhagyja a lőteret, és bezárja maga után az ajtót.
- A következő tíz centivel lejjebb, szintén a bal oldalra megy! - ezt már Katrinának címzem, és ha biccent, folytatom - Felkészülni!
Mikor nyugtázza, ismét célra tartom a fegyvert, és a második lövés ismét a bal vállát találja el, a kért tíz centis módosítással.
Az ellenőrzés ugyanúgy zajlik, mint az első alkalommal, és ugyanez következik a harmadik után is, annyi különbséggel, hogy ott a találat a mellrész közepén érte a páncélt.
A negyedikkel baj van, abban a pillanatban tudom, hogy a lövés eldördül. Fritz lecsapja a PDA-t, Katrina emeli a kezét, az orvos nyersen csattan fel.
- Hozzátok ki, és szereljétek le!
Mire bebiztosítva leteszem a fegyvert, addigra Greg már bent van, Katrina előtt féltérdere ereszkedve vizsgálja a találatot. Mire odaérek, már mozdul hogy felegyenesedjen. A lövés nem az illesztést célozta, de közel volt hozzá, nagyon közel, és felfelé csúszott meg a golyó, így jutott be a páncélba.
- Mit érzel pontosan?
Ezt Katrinától kérdezem, miközben két oldalról közrefogjuk, és kikísérjük. A páncélt pillanatok alatt lekapjuk róla ketten, igaz csak derékig, amíg a feladásnál figyeltünk Fritz eszközére, és a gondos illesztésekre, ez most nem szempont.
Katrina támaszkodhat bármelyikünkre, de a vizsgálóasztalra is felülhet, ezt egyébként lekésőbb akkor meg kell tennie, mikor Greg arrébb lép, hogy helyet adjon Fritznek.
Nem pánikolok, de az aggodalom kiérezhető a hangomból a mozdulataimból is, és csak annyira húzódok félre, hogy az orvos hozzáférjen Katrinához. Egyébként az első adandó alkalommal rá is veti magát, és már parancsolja is le róla a felsőt. Ezúttal senki nem fordul el...




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 23, 2019 9:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Simon & Katrina
────────────── ──────────────
Összeszorítom a fogamat, ahogy Fritz halkan hümment egyet. A légzésemet egyenletessé teszem, ügyelek szívem ütemes dobogására, többé nem verhet félre. Nem adhat árulkodó jelet. Ehhez csak egy pillanatra hunyom le a szemem, legalább is én ezt így érzékelem.
Mégis Greg kezének érintése zökkent ki ebből az állapotból. Majd pedig a páncél próbája következik. Mivel elég sűrűn viseltünk, az Imperiumon is, ezért össze tudom hasonlítani a többi páncéllal.
- Kényelmesebb, könnyebb, egyszerűbb benne mozogni. A hónalj és comb részénél az illesztések nem akadnak össze, az ember bőréhez simul, nem akadályozza, mintha egy lenne vele - tudatom a kérdésre, hogy első körben, mi a tapasztalatom. - De persze ennyiből nem tudok messzemenő következtetést lehozni - teszek még hozzá. Ehhez huzamosabb ideig kellene viselnem, legalább a szimulátor környezetbe, próba gyanánt.
Ezután térek be a lőtérre, ott még Greg beállít, én pedig innentől már csak Simont figyelem. Ahogy megszólal egyet pislogok.
- Kész - közlöm határozott, katonás hangon, egy pillanat, nem pislogok, a lövés eldörren, bal vállamat találja a golyó, pár milimétert mozdul vállam hátra, a lökéshullám végett, mégis igyekszem visszatartani. Érzem, hogy ennek még komolyabb helye marad, de nem olyan, amin ne nyolc napon gyógyulna.
- Igen - felelem a katonának, hogy minden rendben van, ennyitől nem szabadna padlóra kerülni, de nem is kerültem.
Majd nyugodtan állok, várok, amíg Greg betér, megnézi a páncél helyét, majd utasításokat ad. Nem mozdulok, hacsak nem kér meg rá, ám továbbra is csak magam elé nézek, fegyelmezetten, Simont figyelem, ő van velem szembe. Nézem, ám kivételesen látok is.
Simon utasítására egyértelműen bólintok, felszólítására pedig újra csattan a hangom.
- Kész - válaszolom határozottan és felkészülök a lövésre. Újra csak nem pislogok, a pisztoly csövét figyelem, ahogy elsüti és a golyó kiszabadul belőle. Mellkasomat találja el.
A procedúra ezúttal is ugyanaz, majd még egyszer.
Majd jön a következő lövés.
Fritz kijelentésére enyhén összevonom a szemöldököm. Nem a vizsgálat okát firtatom el tőle, csak a habitust. Ilyen nagy dolog nem történt, nem fúródott bőrömbe.
Előbb Greg jön be, féltérdre ereszkedve vizsgálja meg a golyó helyét, melyet nem piszkálok, ha jobban hozzá akar férni, még kezemet is jobban elemem.
Őt követi Simon.
- Bordámba enyhe, tompa fájdalom - felelem neki könnyedén. Hálás vagyok a támogatásukért, de kényelmesen kisétálok közöttük, a bordámban érzett enyhe fájdalom miatt, még képes vagyok rá, mintha semmi sem történt volna.
Odakint gyorsan lekapják rólam a páncél felső részét. Ahogy a mellkasomról veszik, az illesztésből kiesik a golyó, a földre hull. A sisakot közbe magam veszem le és ha az egyik férfi keze szabad, akkor átadom nekik, mielőtt Fritz rám vethetné magát.
Nem érzem úgy, hogy ülnöm kellene, ám ha a Doki ragaszkodik hozzá, akkor megteszem.
A pólómat könnyedén veszem le, ezúttal a több zúzódás helyét Simon is megtekintheti. Nem komolyak, több naposak, épp ezért jelenleg a zöld és lilás árnyalatokban. Vállamon, bordám több pontján, hátamon.
Viszont a golyó helyén sokkal pirosabb a bőröm, véraláfutás egy helyre koncentrálódik. Ha meg is tapogatja, legfeljebb a szemöldököm ráncolom. Nem diagnosztizálok helyette, ha nem is tört el, minimum megrepedt.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare
Simon Greymare

Hadsereg

Éles teszt - Katrina & Simon 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
384

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Éles teszt - Katrina & Simon Giphy


Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:37 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Simon
A doki meglehetős szociális érzékenységről tesz tanubizonyságot, ugyanis a hümmentést leszámítva mélyen hallgat a tapasztalt változásokról, ami Katrina szívverését illeti. Ettől függetlenül, kezdenek a fejében összekapcsolódni bizonyos dolgok, amiknek korábban nem volt értelme.
Én a válasz közben is kritikusan szemlélem a páncélt, a csillogó fehér felületeket elválasztó sötét sávokat méregetem.
- Első benyomásnak ígéretes... Lássuk, hogy teljesít!
Nem elég, hogy kényelmes és könnyű benne mozogni, sokkal fontosabb, hogy életben tartsa a viselőjét.

Nagyon furcsa érzés fegyvert fogni valakire, akit nem akarok megsebesíteni. Ritkán fordul elő, általában a fegyvercső másik oldalán állok. Nagyjából a második lövés leadása után környékez meg a kellemetlen érzés, ami túl ismerős, talán egy rémálomból? Mindenesetre elhessegetem, nem engedem, hogy bármi megzavarja a koncentrációmat.
Az lövések, az ellenőrzések mind gördülékeny és rutinszerűen zajlanak, de mielőtt belekényelmesedhetnénk a sikerbe, becsúszik a hiba a rendszerbe. Nem hibáztam a lövés leadásánál, sem a célzásnál, de a páncél gyenge pontja megmutatkozott.
Katrina szemöldökráncolását már könnyedén fordítom le, de nem értek egyet vele, már ami az orvos reakciójának túlzó mivoltát illeti.
Greg megállapítja - ami azt illeti kissé meglepve -, hogy a találat becsúszott, a golyó mégsem jutott át a páncélon.
- Kényes helyen találtad el, de nem ért át rajta a golyó...
Ezt nekem címzi, én pedig érzem, ahogy legördül a szívemről az a bizonyos szikla.
Sóhajtok egyet, Katrina válaszára pedig biccentek.
- Csak az egyik bordádat érzed?
Hiába nincs rá szüksége, egyikünk sem tágít mellőle, igaz, akarata ellenére nem támogatjuk fizikálisan a karjánál fogva, ahogy egyébként tennénk.
A páncél csatjai, kapcsai könnyen engednek, a mellkast takaró elem levételénél a golyó csilingelve hullik a földre. Greg felveszi, mielőtt arrébb állna, és míg Fritz megrohamozza Katrinát, addig ő a páncél felszabadult darabjaiva és a golyóval átvonul egy másik asztalhoz, ahol piros jelölőfilccel kezdi jegyzeteni a páncélra a találatokkal kapcsolatos fontos adatokat, bejelöli a beérkezési szögeket, találati pontot, az elcsúszásokat.
A doki nem tűr kifogást, felparancsolja Katrinát az asztalra, én az asztal tüloldalára kerülök, így Kat háta mögött állva nem vagyok útban, de látom mi történik.
Ahogy látom a bőrét tarkító megannyi zúzódást is. A színükből ítélve - már sárgásra váltottak, nem élénkzöldek és kékek - arra következtetek, hogy több naposak. Alapvetően nem nagy dolog az ilyesmi a hadseregben, de a látvány helyre teszi a korábbi kurta beszélgetést.
Egyetértek Fritzel, Katrina bátyja egy pöcs...
Mindenesetre megyjegyzést nem teszek, a doki pedig már Katrina bordáit vizsgálja. Óvatosan végigtapogatja, nyomkodja őket, árgus szemmel figyelve Katrina arcát is, amellett, hogy finom ujjaival a legapróbb egyenetlenséget is kitapintja.
Végül felegyenesedik, és a táskájából kis kék tasakot vesz elő. Párszor meghajtogatja, megrázza, majd Katrina kezébe nyomja.
- Egy csúnyán elrepedt borda, jegelje szépen! Szigorúan pihentesse, nincs edzés, verekedés, ugra-bugra! Egy hét múlva ellenőrzöm!
Szúrós tekintettel mered Katrinára, majd rám is jelentőségteljes pillantást vet.
Én kifújom a visszatartott levegőt.
- Akkor ez mára neked ennyi volt... Sérülten nem mehetsz vissza a lőtérre!
Igazából ez egyáltalán nem javaslat részemről, Greg pedig egyetértően hümment egyet az asztal mellől.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Éles teszt - Katrina & Simon Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Éles teszt - Katrina & Simon
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Bruce & Simon - Don't worry, don't cry, drink vodka and fly...
» Egy kósza golyó - Shane & Katrina
» Katrina Gardel
» Simon & Clara - Dance all night
» Sammy & Katrina - Újratalálkozás

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Központi könyvtár :: Múlt-
Ugrás: