Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 2:41 pm



Today at 10:14 am


Today at 6:23 am

Yesterday at 5:59 pm

Yesterday at 4:33 pm





Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Perda Hold rejtelmei
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 28, 2019 10:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
26
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Ha egy pillanatra is sikerült egyet értenünk, ez abban a pillanatban múlik el, ahogy a mosolygásra és persze Walleys kapitányra terelődik a beszélgetés. Egy ideig elég magas hozzáférésem volt a dokumentumokhoz. Pontosan tudom, hogy miről beszél, ehhez az új Kapitánynak semmi köze, de még a Kancellária rosszhiszeműségének sem.
- Nézzen utána, akkor - sorozatos lázadások a hajóján, egy szökött rab befogadása. És ezek csak a legcsekélyebb bűnei voltak. Magam is felelős vagyok Connorért, de ő mégjobban.
Ő legalább jó emberismerő, de a vajszíve, hováig vezette? Köszönöm, ebből magam nem kérek. Meglehet, hogy a hangulat miatta remek volt a hajón, de sokra nem ment vele. Nem talált semmit, nem tudtunk felfedezni semmit és veszélybe sodorta a legénység életét. Nem egyszer.
- Nincs semmi titkolnivalóm - jelentem ki rezignáltan, szavába közbevágva, amíg ki nem ejti a bűvös szavakat. Nem állok meg a mozdulatomba, szemeimet sem düllesztem ki. Nyugodt tekintettel nézek rá. - Elfelejti azt az apróságot, Moor Tizedes, hogy férjem van. A Kancellária pedig kizár minden házasságtörést a nő részéről - s ezzel le is zárom részemről a témát. Meglehet, addig nem is hagyná abba, amíg nem reagálok rá valamit.
Arra, hogy zseni, csak szemöldököm vonom fel, ívesen. De mégsem mondok rá semmit, mi sem bizonyítaná jobban szavait, minthogy én magam hívtam ide, hogy segítsen?
- A túlzott és a már ostobaság határát súroló magabiztosságot sem díjazza - figyelmeztetem még utoljára. Jobb, ha vigyázz magára. A Földön talán megélt volna ezzel a stílussal, itt nem sokat ígérnék neki, ha összetalálkozna egy consiliumi taggal. Persze még okozhat meglepetéseket. De a tanácsnak is sokszor csak egy apró indok kell. Vagy még annyi sem.
Nem vagyok ostoba és vakhű. Csak belátom, hogy mi jó az emberiségnek. Ennyi.
- Ez esetben akkor szerencse, hogy többé nem szolgálok az Imperiumon - fordulok meg, hogy útnak induljunk végre.
A Scorpioba hamar beszállunk, a magam módján pedig csendbe is maradok. Legfeljebb, csak nézelődök, hallgatom a két utastársamat. Férjemre még egy utolsó pillantást vetek, de különösebben vele sem törődök. Tudom, hogy mit akart és tudom, hogy nem tőlem. De elkésett.
Szerencsémre.
A fényterápia említésénél mégis szemöldököm ráncolva fordulok a tizedes irányába, amolyan: ezt most komolyan gondolta? arccal nézek rá. Majd egyenesen Simonra. Mély levegőt veszek, de nem fújom azt ki. Inkább ráhagyom.
- Semmit sem fog érzeni - tekintek újra a tizedesre, miközben Simon a vérem dörzsöli el a csuklómon az apró művelet után. Visszahúzom a kezem és az ölembe ejtem, s remélem ezzel vége is a műsornak. De persze nincs így. Szópárbaj.
Szemem forgatom meg.
Figyelem, ahogy a jármű falának húzódik. Most tényleg… Önmagát ejti csapdába? Mély sóhaj szakad fel a torkomból, amikor Simon segítséget kér. A Ravenhez közelebbi karomat hirtelen emelem, hogy satuba fogjam törékenynek tetsző testét, vagyis csak megfogom azt a karját és a testéhez szorítom, ami már így is a jármű oldalához simul. A másik kezemmel, pedig az Ő másik csuklóját ragadom meg és rángatom meg kissé erőteljesebben.
- Két másodperce van - jelzem Simonnak. Raven érezheti, hogy erősen tartom mind a kezét, mind a testét. Karjaimban az izmok megfeszülnek, vasmarokkal tartják, mintha bilincsek lennének. Nem nőiesek, de katonás és határozott.  


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Perda Hold rejtelmei - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei - Page 2 KjdARSD


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 6:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Csipetcsapat??



27

*Gardellel több bajom van, mint Simon hadnaggyal, ezért vele többet is kell beszélnem. Arra, hogy nincs titkolnivalója, csak vágok egy „na peeersze” képet, mert nem hiszem amit mond. Mindenkinek vannak titkai, és vak sem vak sem vagyok. Nem kell nekem titkokat kifecsegni ahhoz, hogy lássam micsoda villámok cikáznak kettejük között és nem a harag villámai. A vonzalom kisülései. Hogy házas? Tényleg? Ez vajon miért maradt ki az ismereteim közül? Nem lehet olyan jó házasság, ha soha, még egy röpke pillanatra sem mutatta az együttélés nyomait. Na de ez azért nem lehet akadály.* -Cöhhcöhh! Apróság. *A többire vállat vonok, olyan sokan mondtak már nekem sok mindent, hogy csípőből lepergetem és még vigyorgok is hozzá. *-Az sem probléma. Most is itt vagyunk együtt. *És mindketten tudjuk, hogy nem felsőbb parancsra, hanem mert ő hívott. 1-0 ide.
A Skorpióban már nem ilyen jó a hangulat, bár amikor elindulunk még nyoma sincs a viharnak, csak parancsba kapom a mellény viselését és ez ellen nem tudok mit mondani. Ott ette meg a fene, hogy hadnagy. *-Jól van ne izéljen már! Majd felveszem. *Mondom és aztán kifejtem az összes többi bajomat amit ők zúdítottak rám, és elkezdődik a véleménycsere.* -Nem lesz fegyverem és pont. *A kéznyújtási utasítását is kiforgatom, nem mintha ezzel kibújhatnék a szurkálás alól, és nincs kedvem sem kötözködni, de ő kezdte. Gardel meg engedelmesen nyújtja a kezét és tűri, hogy a hadnagy belédöfje a tűt és azzal együtt a kis kémkedő fickót. *-Teljesen mindegy hogy mondja, akkor sem csinálom. * Bevágom a durcit és arrébb húzódom. Gardel lelkesen dörzsölgeti a szúrás helyét, ahol bakker még vér is folyt. Nanná, hogy nem hagyom magam.* -Kell a francnak fegyver. Mindig ezzel a paranccsal jön, de ha jól tudom ez egy nem hivatalos akció, amelyen én nem hivatalosan veszek részt, mivel parancsot azt nem láttam. *Az egy dolog, hogy én akartam jönni, de arról nem volt szó, hogy beöltözöm terminátornak. Gardel próbál rábeszélni mint egy kisgyereket az orvosi vizsgálatra. Világéletemben utáltam a tűket, de nem is azzal van bajom elsősorban.* -Na persze, mondja most, aztán…különben is a kis fickóval van bajom, aki bennem kukucskálna. *az már nem is érdekel amit Simon hadnagy mond arról, hogy nincs benne kémkütyü és csak a fegyverek aktiválása a dolga. Nem lesz fegyverem. Az sem érdekel ki az a Dr. Greymare és mennyire vérprofi kézösszerakásban. A fejemet rázom és érzésem szerint teljesen eggyé olvadok a Skorpió falával. *-Azt próbálja meg! *Fenyegetem meg Simon hadnagyot és készen állok arra, hogy akár kiugorjak a kocsiból ha közelebb jön, de Gardel gyorsabb. A hadnagy szinte még ki sem mondja, hogy segítsen, amikor ő már rajtam van. Mindkét kezem az ő karjainak bilincsébe szorul. Basszus, honnan van ennyi ereje ennek a nőnek? Kibaszott terminátor és nem a ruha teszi. Csíkra összehúzom a szemeimet, hogy minél fenyegetőbb legyen, bár gondolom ez nem fogja meghatni Simon hadnagyot és nem is fogja sírva eldobni a tűt. Csak a miheztartás végett. *-Ne merészeljen hozzám nyúlni! *Fogaim között szűröm a szavakat. A karjaim lefogva, de a lábam még szabad és ki is nyújtom a hadnagy felé, hogy ne tudjon közelebb jönni, akár neki is ütközhet, én tartom. Ha elsöpri, ott a másik lábam és ha kell felváltva rugdalok vele. *-NE NYÚJON HOZZÁM! VIGYE AZT A TŰT! VÍÍÍÍÁÁÁÁÍÍÍÍÍÍ! *Sikítva vágom ki a magas „C”-t*

 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei - Page 2 Giphy


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 11:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Csipet - Csapat
Úgy fest legalább a mellény viselését sikerült elfogadtatni a tizedessel, nem úgy, mint a fegyverek aktiválásához szükséges ideiglenes chipeket.
Képtelenség szép szóval rávenni arra, hogy viselkedjen rendesen, és essünk túl az egészen, pedig szerintem baromi meggyőző, és nem mellesleg tökéletesen őszinte is voltam. Nem adtam soha okot rá, hogy ne bízzon bennem, de el kell fogadnom a tényt, hogy ide még ez sem elég.
Katrina is próbálja rábeszélni, igaz a taktikája nem kecsegtet sok sikerrel, és nem is válik be, a szándékot azért értékelem.
Míg a tizedes vitatkozik, menekülőutat keres, addig Katrina meglehetősen sokat sóhajtozik és forgatja a szemét. Én is megtenném, ha nem azzal lennék elfoglalva, hogy megpróbálok hatni Raven józan eszére.
- De igenis csinálja! A dolog addig volt önkéntes, hogy eldöntötte, velünk tart. Attól a pillanattól, hogy beszállt velünk a kocsiba, követni _kell_ a parancsokat.
Ha nem teszi, akkor hazavitetem a sofőrrel és a kísérőjével, és hogy megkíméljem az idegeiket, az ég a tanúm, a tizedes kezét-lábát összebilincselem, de még a száját is leragasztom a visszaútra.
- Sokadszor is elmondom, hogy ez a chip nem alkalmas kémkedésre!
Mostmár bosszúsan ráncolom a szemöldökömet, és a türelmem is fogy.
A fenyegetésre nem rezzenek, Katrina pedig ahogy kértem, segít nekem. Az ülésre lököm a dobozt, és ahogy lefogja a tizedest, már mozdulok is kezemben a fecskendővel.
- Legyen négy...
Csak a fogaim között szűröm a választ Kat megjegyzésére a rendelkezésre álló idővel kapcsolatban, mert Raven rúg, mintha az élete függne tőle.
A bal kezemmel elkapom a bokáját, eltartom oldalra, mikor a bal lábával rúg, elfordulok, hogy csak a combomat, csípőmet találhassa el, és ahogy a rúgás betalált, visszafordulok szembe vele, hogy a lábai közé léphessek meglehetősen szorosan hozzá - ha kell, a megemelt térdemmel arrébb is lököm kifelé a szabad lábát - így legalább már megrúgni szemből nem tud, legfeljebb a sarkával rugdalhatja hátulról a testpáncéllal fedett vádlimat, combomat. Elengedem a bokáját, átfogok a kezére. Előbb a jobb, majd a bal csuklójába is megkapja a chipet, nem érdekel mennyire magas hangon visít, vagy fenyegetőzik. Csak arra figyelek, hogy kellően stabilan tartsuk a kezét, nehogy magába törje a tűt.
Amint kész, a fecskendőt visszadobom a dobozba, megfogom Raven csuklóit, röviden és gyengéden megdörzsölöm a szúrás helyét.
- Elengedheted, köszönöm!
Ez már Katrinának szól, megvárom míg elengedi a tizedest, és kicsit odébb húzódik, addig még egyszer - terveim szerint utoljára - elmondom:
- Nyugodjon meg, semmi baja nem lesz, és amint visszaértünk a Volentisre, megszabadulhat tőlük. Addig pedig a szavamat adom, semmi kémkedés!
Amint befejeztem, elengedem és hátralépek, csak arra figyelek, hogy amennyire lehet, a rúgásokat hárítsam, ha nem hagyja abba a kapálózást. Ha pofozkodik, ám legyen, azt még kibírom.
Egyébként terveim szerint visszaülök a helyemre és bezárom a dobozt, utána kiosztanám a fegyvereket, ha lenyugodtak a kedélyek.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 8:38 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
29
This is no mistake  no accident
Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
- Ön számára valóban az lehet - egyezek bele. Apróság. Manapság tényleg ennyit érne a törvény és a Kancellária akarata? Mikor korcsosult így el a világunk? Mikor váltam ennyire vakká ez iránt. - A magam részéről nem fogom egy törvényét sem megszegni - nem csak mert nem akarom, hanem mert így is neveltek. Az admirális is ezt várja el tőlem, ezt verte belém, szinte szó szerint is.
S hogy mégis megtettem?
És valóban, itt van.
- Mikor indul újra el az Imperium? - teszem fel a már régóta foglalkoztató kérdést. Az én hibám is az, ami történt, ez ellen nem lehet mit tenni. Felelősnek érzem magam, amiért nem indultak még el? Igen. De tudok ez ellen tenni valamit?
Aligha.
A járműben mégis más hangulat üti fel a fejét.
Két sóhajtozásom közepette érdeklődve figyelem a kialakult helyzetet és inkább a reakciókat. Ritkán, mondhatni még soha nem láttam hasonló állapotban Simont. Szemöldökét rosszállóan ráncolja, talán egyszer, akkor, amikor visszakísért a megemlékezésről. Hangja is más színt üt meg, mint eddig bármikor. Nem állítanám, hogy Raven nem esik át változáson. Őszinte rémületet vélek felfedezni benne, a cselekedeteibe, a menekülésbe.
Mintha valóban rettegne attól, hogy nyomkövetőt helyeznek belé.
- Mégis mit hisz, hova tud úgy menni, hogy ne tudjanak arról? - vonom fel kérdőn mégis az egyik szemöldököm. A Dominiumon nincs egy olyan sarok, ami rejtve maradhatna. Mindent ellenőriznek, nem csak kamerákkal és nyomásérzékelőkkel. Fejlett a technológiánk, mit hisz miért tud a legtöbb esetben jóval hamarabb a Kancelláira bármit is?
Sokat mégsem foglalkozom ezzel, hiszen ahogy tudom lefogom a lányt, az időt is meghatározom.
A férfinak persze nem elég, de nem vitatkozom vele. Röpke két másodperc múlva úgyis megtudja, hogy miért, és ahogy látom, ez meg is történik.
Lefogom a karjait. A hangját mégsem tudom szabályozni. Fejem csak leheletnyit fordítom el, szívem szerint lefejelném. Talán elájulna és az út hátralévő részében már kevésbé lenne zajos, több mindent át tudnánk beszélni, ami az akcióhoz kapcsolódik. De hát ember tervez, nem igaz?
De nem csak én vagyok erőszakosabb a kelletnél Simon is. Alig telik el néhány pillanat és a tű átszúrja a Tizedes bőrét. Sokat ellene tenni nem igazán tud már.
A kérésre elengedem a nőt.
- Vigyáznék vele - még veszélyes lehet, képes lehet rúgni, harapni, köpni, karmolni. A sarokba kényszerített vad bármire képes lehet, hogy szabadulhasson. Főként ha olyan helyzetben találja magát, mely nem kenyere.
Könnyedén csusszanok vissza a helyemre, ölembe ejtem a kezem és figyelem a tű szúrásának helyét. Érzem bőröm alatt az apró chipet még, valahogy furcsa a jelenléte. De a szükség nagy úr.
- A természetben lassabban kell haladnunk. Nyilvánvaló, hogy az előző esetek után több csapdát helyeztek el. Ezúttal nem szívesen lépnék bele még egybe - tekintek itt inkább Ravenre. Igaz, konkrétan akkor sem léptünk bele, de épp elég kalamajka alakult ki.
- Mennyire tudja előre felmérni a terepet, Tizedes? - kérdezem inkább a nőt, ha Simon addig nem mond mást. A kocsi lassan zötyög alattunk. Az ajtóra illesztett panelon láthatjuk az úticélunkat és hogy merre is járunk. Lassan halad a jármű is a terep még számára is ismeretlen.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Perda Hold rejtelmei - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei - Page 2 KjdARSD


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 9:52 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Csipetcsapat??



30
*Sportot űzök abból, hogy kiakasszam Gardelt, de csak azért, mert hagyja magát. Vagyis, hogy pont nem és az ellenkezés mindig csak olaj a tűzre. Annyira mókás amikor leáll velem vitázni. Csak vállat vonok a megjegyzéseire, a kérdése az Arkan indulásáról reménytelen remény. Elmosolyodom, kicsit ördögire sikerül, és még a szemöldökeimet is megugráltatom hozzá. A Skorpióban aztán kialakul a ketten egy ellen felállás és ha csak dumcsizásról lenne szó, még azt mondanám, hogy egyenlőtlen a küzdelem az én javamra. *
-Maga mindig a szavakon lovagol. A maga gondja, ha kísérletezni akar azzal a kütyüvel, de rajtam ne kísérletezzen. Az pusztán önkéntes alapú, én meg nem egyeztem bele. *ÉS nem hiszem el neki amit mond. *-Hiszi a piszi. *Gardel is beszáll a buliba, miután alaposan kiforgatta a szemeit. A kérdése kissé naiv. Úgyis nézek rá, felemelt jobb szemöldököm alól, kérdőn, hogy „most tényleg komolyan gondolja?” Bárhova el tudok menni a Dominiumon úgy, hogy ne lássanak. Eddig tartott a szópárbaj, ezek után már valóban egyenlőtlen a küzdelem, viszont a részemről ha nem s foggal-körömmel, de két lábbal vetem bele magam. Egyszer-kétszer el is találom Simon hadnagy lábát, ez némi elégtétellel tölt el, de végül a két lábam közé fészkeli magát, én meg sikítok ahogy tudok, hogy legalább nekik is nagyon rossz legyen. A rúgkapálást sem hagyom abba, de már nem sokat ér a páncéllal fedett testén, úgy pattanok le róla, hogy öröm nézni, de megnehezítem a dolgát az biztos. Amikor az első szúrást érzem, még hangosabban sikítok fel, a másodiknál szintén, pedig nem fáj annyira. Csak egy szúrás. Inkább az aggaszt, hogy az a chip bennem van. *
-Ne dörzsölgesse, csak még mélyebbre nyomja! *Sziszegek Simon hadnagyra miután eltette a tűt és próbálja ugyanazt csinálni mint Gardelnél. Mintha a simogatásával jobb lenne. Basszus! Nem vagyok már gyerek! Bár Gardel még fog ebben a pillanatban, ahogy tudom, kicsavarom a csuklóimat Simon hadnagy dörzsölgetése alól, aztán végre szabad leszek. Rúgok még egyet felé, elérem vagy sem, már úgy is mindegy, a pillantásom amit feléjük dobálok, tele van szikrával, haraggal. A lehető legmesszebb ülök tőlük, duzzogva figyelem felváltva mindkettőt, és önkéntelenül is kapargatni kezdem a bal csuklómat ott, ahol a chipet érzem. Mert érzem, akármilyen kicsi is, _tudom_ hogy ott van. *
-Azt a fegyvert tesztelni kell éles használat előtt? *Kérdezem aztán, nem minden hátsó szándék nélkül. Talán a hangomból is kihallatszik és Simon hadnagy háromszor is meggondolja majd, hogy a kezembe adja. Ha mégis megpróbálja…*
-Lézerszkennerrel, terepviszonyoktól függően 100-500 méter. Addig meg ne is szóljanak hozzám, válogatott bosszúk kivitelezésén fogok gondolkodni. Szóval amint ennek vége, felköthetik a gatyájukat és imádkozhatnak, de az sem fog segíteni. Basszákmeg! *ÉS bedobom a durcit, ami nekik annyiból jó, hogy nem kell engem hallgatniuk, de az is biztos, hogy a tervezgetésben sem fogok részt venni. Amint megállunk, az első dolgom az lesz, hogy megpróbálom bemérni a chip frekvenciáját és ha meg van kisütöm. Hát velem nem fog senki sem szórakozni, sem kísérletezni. *

 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei - Page 2 Giphy


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 1:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Csipet - Csapat
Nem és nem vagyok hajlandó belefolyni a házasságokról, illetve a Katrinával közöttünk lévő kapcsolatról folyó vitába, ezt rájuk bízom. Úgy gondolom mindhármunknak eltérő a véleménye arról, mi apróság és mi nem...
Úgy fest azt sem tudjuk meg, mikor indul el az Imperium, azt viszont kéretlenül és nagyon részletesen kifejtve, mennyire nem hajlandó együttműködni velünk, azaz elsősorban velem a tizedes.
Feladom az érvelést, feladom, hogy parancsoljak neki, marad a nyers erő, ami ellen nincsen esélye, főleg hogy ketten vagyunk.
Nem mondom el ismét, hogy nem önkéntes már a dolog,ami pedig Katrina kérdését illeti, úgy vélem nem fogunk rá választ kapni.
A sikítás úgy fest, Raven esetében alapbeállítású válasz nagyjából mindenre, és már kezdek beletörődni - mert megszokni aligha fogom. Mennyire hálás lennék Katrinának, ha tényleg ájultra fejelné a tizedest, azt egyikük sem tudja elképzelni, de sajnos be kell érnem annyival, hogy lefogja.
És a sikítás hangerejét, még mindig lehet fokozni, úgy érzem bereped a dobhártyám...
Viszont a chipek bekerülnek, közben megreccsen az adóvevő, és a kocsikísérő afelől érdeklődik, hogy mi a bánatos ku***is***fa*** történik hátul, de senki nem ér rá foglalkozni vele egyelőre.
Raven ismét felcsattan, így abban a szent pillanatban abba is hagyom a dörzsölgetést. Feladtam, hogy értelmet beszéljek a fejébe, ahogy a kedves, vagy vigasztaló gesztusokat is.
Először Katrina engedi el.
- Vigyázok vele...
Biccentek neki, majd én is elengedem a tizedest, kilépek a lábai közül is, búcsúzóul teli talppal combon rúg, a találatot a páncél tompa kondulása jelzi. Nem foglalkozom a duzzogásával, inkább előre szólok az adóvevőn, hogy rendben vagyunk.
A szemvillogtatással kísért kérdésre kurtán válaszolok.
- Nem kell, tökéletesen működnek...
Katrinának odaadom a két CQL kristályos pisztolyt, mindkettő combtokban van, de ha akarja, átpakolhatja ahová szeretné. Az én fegyvereimet nem kell lecserélni, én már ezekkel indultam.

Mivel Katrina kérdésére a tecnikai részt illetően meglehetősen rövid választ kapunk, utána csak a duzzogás következik, kurtán biccentek. A pillantásom sötét, a válaszom meglehetősen goromba.
- Teszek rá!
Elegem lett. Nem hiszem el, hogy képtelen felfogni, hogy mindhármunk kibaszott élete múlhat a rohadt fegyvereken és azon, hogy felnőtt módjára viselkedjen, amire csakazértsem hajlandó. És mindez az én felelősségem. Kezdem úgy érezni, hiba volt elhozni Ravent.
Jobb is, ha durcás hallgatásba süllyed, mielőtt menthetetlenül elmérgesedik a helyzet, amihez túlságosan közel állunk.

Inkább Katrinához fordulok.
- Van valami terved az akcióval kapcsolatban? Megpróbálunk egyben és észrevétlenül bejutni, de arra van javaslatod, hogy hozzuk ki a kocsit, és maradjunk életben?
Ötletem éppen lenne rá, de szeretném hallani az álláspontját. A bázison elcsíptem pár nyugtalanító pillantását, és jó lenne, ha nem menet közben érnének meglepetések, mikor kiderül, nagyon nem ugyanazok a terveink...

A terepjáró egyre lassabban döcög velünk, az adóvevő megreccsen, és a sofőr tájékoztat minket, hogy három percünk van a célállomásig.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 5:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
This is no mistake  no accident
Run, Run Rebel •• Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Szerencsére nem akadékoskodik tovább Moore tizedes a témán és végre elengedi a témát. Szusszanásnyi időm támad a témában. Nem ő lenne az első, aki épp Simonnal nyaggat. Rendben, túlzás, hogy nyaggat, egyszerűen csak képes volt a lényegre tapintani. Félelmetes, hiszen szinte nem is viselkedtünk furcsán, akkor mégis miként?
A témán mégis hamar túllendülünk, főleg, mert már a járműben is ülünk. Mégis ez a beszélgetés jobban fáraszt, mint az előbbi. Csak egy megadó sóhajt tudok kipréselni magamból, ahogy újra csak akadékoskodik.
- Önként jött, ez már épp elég alapnak – felelem még utoljára, de vélhetőleg semmi haszna nincs. Felajánlottam neki, hogy nem kell velünk jönnie, mégis így döntött. Veszélyes, ahova megyünk, ezzel neki is tisztába kell lennie. Nem feltétlen fogjuk tudni megvédeni, meglehet, hogy lesz olyan pillanat, amikor csak magára számíthat és az éles nyelve nem lesz elég egy puska csövével szembe. Noha remélem, hogy erre nem fog sok kerülni.
Sikítását hallva, mégis erős késztetés fog el, hogy megfejeljem, hisz addig is csendben ülne, a kísértésnek mégsem engedek. Inkább csak nagy levegőt veszek és ha lehet, kicsit még erősebben szorítom meg karjait, jelzésértékűen.
Ahogy fordul a csuklója, hogy megszabaduljon Simon kezétől, úgy engedem el én is. Nincs értelme több kárt tenni benne, azzal hosszabbtávon senki sem járna jobban.
Duzzogva arrébb húzódik, én pedig teret adok neki. Visszacsúszok a saját helyemre, de ennél többet nem is foglalkozom vele.
Majd a férfitól átveszem a fegyvereket, még ültömbe is könnyedén tudom a combomra erősíteni őket, a megfelelő magasságot is képes vagyok belőni, hogyha majd álló helyzetbe kerülök, akkor is elérhessem őket, mégse akadályozzák a mozgásomat.
Ami viszont a továbbiakat illeti, nem csak Simon kezdi elveszteni a türelmét.
Visszaszólalására előbb mégis csak kérdőn vonom fel a szemöldököm, ahogy rátekintek, majd magam is meglepem, ahogy saját hangom hallom meg.
- Befejeznék? – csattan, melybe több érezelem is vegyül egyszerre. Csalódottság, fáradtság, kis ingerültség. A fejhallgatónkon megnyomok egy gombot. – Álljon meg – nem is kérem, egyenesen utasítom a sofőrt erre. A Skorpio lassan áll meg alattunk, döccenve állunk meg hirtelen. – Rohadtul nincs szükségem a gyerekes viselkedésüknek – nézek előbb Ravenre, majd Simonra. – Nem ezért kértem a segítségüket. Egyedül is tökéletesen boldogulok, szóval ha nem tudják visszafogni magukat és nem tudnak értelmes felnőtt ember módjára viselkedni, akkor kiszállok, és egyedül folytatom, maguk meg visszavihetik a járművet a Városba – nézek jelentőségteljesen mindkettőre felváltva. A türelmem kezd egyre jobban fogyni, a dühöm pedig egyre magasabb szinteket üt meg. Hangom nem nyugodt, de kiérződhet belőle az ingerültség. Arcomon a bőr megfeszül, tekintetem éppen hogy nem szór villámokat.
Addig mégsem indulunk tovább, amíg nem kapok tőlük valami értelmes választ. Mert ennek így semmi értelme, ezzel csak magunkra vonjuk a figyelmünket, eltereljük és csak még rosszabbul jövünk ki, mint legutóbb.
Ha nem értelmes választ, úgy én sem maradok sokáig a járműben. Ám, ha igen, lassan tovább indulunk, az engedélyt megadom rá.
Simon kérdésére ha lehet még jobban megfeszülnek az arcizmaim.
- Ha van eszük, már semmi használható nincs a Scorpioba, ha igen, akkor is darabokra kell szedniük. Az üzemanyaghiánnyal nem tudnak mit kezdeni. Várnék estig, addig feltérképezzük a terepet olyan messziről, amennyiről mi még láthatjuk, hála Raven scannerének – egy másodpercig sem akarom kihagyni őt sem az akcióból, ha tud normálisan viselkedni, úgy, ahogy terepen azt kell. – Éjszaka észrevétlenek tudunk maradni, jobban tudunk mozogni, ők vélhetőleg fényeket, tűzt fognak használni – legalább is ezt akarom kihaszálni ellenük. – Csak felmérni akarom első körben, hogy mennyien vannak, ha egyáltalán itt vannak még – hiszen még az is megeshet, hogy már rég tovább álltak. – Szükségtelenül nem bontakoznék konfliktusba. A kocsihoz be tudok surranni, észrevétlen, ha a segítségemre lesznek – itt újra csak Ravenre pillantok. - Maga lesz a szemem, a Hadnagy meg fedez, ha valami balul sülne el - tekintek ekkor Simonra.  – Távolról robbantható szerkezetet helyezünk rá. Nem fogjuk tudni visszavinni – egyszerűbb megsemmisíteni.
És ha valóban a segítségemre lesznek, akkor a végszóra megáll az autó.
- Kérdés? – tekintek mindkettőre, hiszen a tervem még hiányos, még ha fejben meg is van, nem tudtam mindent elmondani ennyi idő alatt.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts


A hozzászólást Katrina Gardel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 01, 2019 4:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Perda Hold rejtelmei - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei - Page 2 KjdARSD


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 01, 2019 10:50 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Csipetcsapat??


*Némi közelharc árán sem sikerül megakadályoznom, hogy Simon hadnagy azt az izét a bőröm alá pöttyintse, Gardel vasmarokkal fog és csak akkor enged el, amikor már – számomra – minden hiába. Még nekem is feltűnik, hogy hirtelen mekkora lesz a csend a terepjáróban…néhány másodpercig. Azt nem is hallottam, hogy a sofőr hátraszólt a rádión, épp elég volt magammal foglalkoznom, meg a sikítással, amivel nem sokra mentem. Legfeljebb a hadnagy és Gardel idegeire. Kezemben a rohadt kütyüvel félrevonulok a sebeimet nyalogatni, majdnem szó szerint. Olyan érzés mintha forró fémmel kenegetnék a csuklóimat, és viszket is. Csak akkor élénkülök fel picit mikor a fegyverhasználatról esik szó, nem minden hátsó szándék nélkül, ám Simon hadnagynak van annyi esze, hogy nem ad a kezembe fegyvert. *
-Akkor meg minek kellett ez a cirkusz? *Érdeklődöm pofátlanul, mert hiába mondtam, hogy ne…és nem fogok fegyvert használni, ez az egész kimerítette az erőszak fogalmát. Úgy is nézek rájuk, szerencséjük, hogy még nem tanultam meg szemmel gyilkolni. További magyarázatot fűzök a saját dolgomat illetően a nagy tervhez, de egyben figyelmeztetem őket, hogy ha ennek vége, jobb ha elbujdosnak előlem. Simon hadnagy meglehetősen gorombán válaszol vissza, ez azonban mulattat, hiszen végre sikerült kihoznom a sodrából. Szélesen elmosolyodom önmagam szórakoztatására. Mindez nem tart tovább három másodpercnél, Gardel hangjának csattanására felkapom a fejem és csak nézek az exhadnagyra tátott szájjal. A sokat megjárt hadnagy fél kézzel dobta el saját, jól begyakorolt rezignáltságát, hűvösségét és kezdődő humorát, úgy kiabál ránk – igen, végre nem csak rám hanem Simon hadnagyra is – mintha az anyukánk lenne, mi meg a vásott kölykök. Egy fél pillanatra otthon érzem magam. Azért ez jóóó. *
-Döbbenet. *Fejtem ki a véleményemet Simon hadnagyra nézve, míg Gardel megállítja a terepjárót. *-Maga is hallotta? Piszkosul felhúzta magát. *Kérdezek halkan a hadnagy felé, de gondolom az ő kedve is paprikás. Két kézzel kapaszkodom meg a hirtelen döccenés miatt, el is felejtem az iménti kis közjátékot és érdeklődve várom Gardel további kifakadását, meg azt, mikor kölyköz le minket. Rossz, rossz gyerekek! Az azért elégedettséggel tölt el, hogy nem csak én kapok a fejemre, hanem Simon hadnagy frizurájára is kerül jócskán a képzeletbeli taslikból, igazából élvezem az egészet. Mire a végére ér, úgy döntök nem most van itt az ideje, hogy visszakérdezzek, ha elvisszük a Skorpiót, vezethetek-e. Azt hiszem az már túlzás lenne. Persze nem húzom be fülem-farkam, utóbbi nekem nincs is, de felemelem mindkét sérült kezem.*
-Okkké, jól van! Nyugodjon le. Jó kislány leszek…anyuci! *Azzal kényelembe helyezem magam, lábaimat felteszem a Skorpió oldalfalára és elmélyülök a kütyüm nyújtotta csodában. Fél szemmel azért Simon hadnagyot lesem, kíváncsi vagyok milyen amikor egy kvázi beosztottja a fejére olvas. Főleg ha az Gardel. Ennek fényében vigyorogva folytatom a munkámat, hallgatom a tervet és amikor a nevemhez ér Gardel, felmutatom a mutatóujjam és olyan arcot vágok, mintha csak kimondanám, hogy: „na ugye, hogy kellek!” Ja, mert egyedül is boldogulna. Kac, kac! Akkor tutira nem vette volna a nyakába amúgy sem kedvelt társaságomat. *
-Én leszek a szeme…a hadnagy meg hátulról fedezi….öööö, szóval, nekem lenne kérdésem. Ez az egész arra megy ki, hogy felrobbantsunk egy terepjárót? S azt minek? Tényleg kell ekkora tűzijáték? *Mert ha csak azt akarják elrontani ami benne van, hogy ne használhassák a Dominium ellen, az megoldható csendesen is. Persze, amennyiben nem fedeznek fel minket.*

 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei - Page 2 Giphy


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 03, 2019 4:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Csipet - Csapat
Katrina felcsatolja a combtokokat, Raven a szemét villogtatja, és mellé duzzog – hol némán, hol hangosan, nekem pedig már meg-megcsikordulnak a fogaim, egyértelműen a türelmem végén járok. A tizedesnek valóban sikerült kihoznia a sodromból, és hogy éppen ez mulattatja, csak még inkább bosszant. Azt akarom, hogy amennyire lehet, biztonságban legyen akkor is, ha egyedül marad. Benne van a pakliban, hogy lelőnek minket, akkor pedig egyedül kell boldogulnia.
Katrina felcsattanására látványosan megütközve kapom felé a fejem. Az értetlenség mellett egyértelműen ki lehet olvasni az arckifejezésemből, hogy meglehetősen igazságtalannak tartom a kollektív letolást. Nagyjából olyan képet vághatok, mintha pofon vágott volna minden ok nélkül.
A terepjáró döccenve megáll, a sofőr immár másodszor is megkérdezi, mi a balhé tárgya hátul, de jó eséllyel megint nem kap valódi magyarázatot.
Egy szót sem szólok, Raven a megjegyzésére ezúttal tőlem kap egy gyilkos pillantást, de nem válaszolok neki. Ebben a helyzetben nem tudok semmi olyat mondani, amivel nem bosszantom fel Katrinát, és nem mulattatom még inkább a nagyrészt saját maga által fűtött cirkuszban lubickoló tizedest.
Alaposan át kell gondolnom, mielőtt megszólalok, akkor is Katrinának címzem a mondanivalómat. A feszültség könnyen kiolvasható az állkapcsom megfeszüléséből, és a határozottan sötétre váltó pillantásomból.
- Befejeztem. Nincs több gyerekes hiszti…
Ezt részben azzal is segítem elő, hogy nem reagálok Ravenre, amennyiben nem technikai kérdést tesz fel az előttük álló feladattal kapcsolatban. Amennyiben ez elégségs válasz Katrinának, a kocsi újra megindul – a sofőr morog valamit az orra alatt mielőtt kikapcsolná a mikrofonját, de leginkább csak általános duzzogásnak hangzik.
A beszélgetés innen átterelődik az előttünk álló akcióra, de a feszültség jó eséllyel ennyivel nem tűnik el nyomtalanul.
A terv első felére bólintok, a tűzzel kapcsolatban szintén.
- A felszerelésben van éjjellátó a tizedesnek, a saját sisakjainkhoz nincs szükség külön eszközre.
Arra, hogy nincs tervben a fegyveres konfliktus, szintén biccentek.
- Ha nagyobb táborról van szó, esetleg a központról, akkor úgysincs esélyünk. Egy hat-hét fős tábort még ki tudunk iktatni ketten is, ha nem vesznek észre idő előtt… Meglátjuk, ha odaértünk.
Nem a felszámolás az elsődleges cél, de ha van rá lehetőségünk, kár lenne kihagyni.
Ami a kocsi felrobbantását illeti, a pad alól előhúzok egy kisebb hátizsákot.
- Fél tucat robbanófej, a terepjáróhoz kettő is elég, itt van a detonátor is hozzá. Elmondom az alváz melyik részére kell rögzíteni, hogy a lehető legtöbbet megsemmisítse a kocsiból… A robbanófejeken kívül jó eséllyel csak a pisztolyokat fogod tudni magaddal vinni. Ha találok megfelelő helyet, akkor tudlak fedezni nagyobb távolságból is. Hoztam egy mesterlövész puskát.
Nekem egyéb kérdésem nincsen, ha Katrina nem előz meg, akkor Ravenére én válaszolok, a tőlem telhető legsemlegesebb hangon.
- Ha nem robbantjuk fel, akkor elemeire szedik és felhasználják a saját fegyvereikhez, járműveikhez. Csak remélem, hogy még nem belezték ki teljesen. Mi sem tudunk mit kezdeni azzal, ha kifogyott belőle az üzemanyag, de ha megsemmisítjük, nekik sem lesz hasznukra…
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 04, 2019 7:55 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
This is no mistake  no accident
Run, Run Rebel •• Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Még egy utolsót próbálkozik Moor tizedes legalább még azelőtt, hogy kifakadnék, de szemlátomást eme kérdésére most senki sem fog neki válaszolni. Nem, mert Simonnál már kihúzta a gyufát, eléggé. Noha megdöbbentőszámomra, hogy ennyi elég volt neki, azt hittem, hogy tovább bírja a strapát. Az akadémia diákjait neveletlenebbnek képzelem, mint amilyen Moor, de hát…
Felcsattanó hangomra, azonban szemlátomást mindketten befejezik. Ravennek szó szerint kikerekednek a szemei, még az álla is leesik. Simon meg egyenesen sértettként (?) tekint rám, fogalmam sincs, hogy őszinte legyek, leginkább a döbbenetet tudom leolvasni az arcáról és valami ahhoz hasonlót, hogy nem érti, hogy rá miért akadok ki.
Mintha nem tudná, ám ebbe nem megyek bele, főként mert nem is kérdezi tőlem.
Mégis úgy tűnik, hogy valami eredménye mégis volt. Beleegyeznek mindketten. Raven apró, végszó megjegyzésére csak félrehajtott fejjel tekintek rá, hogy ne húzza tovább a húrt a kelleténél, ám Simon szavaira csak szemem sarkából tekintek rá.
- Mehetünk – szólok bele újra a mikrofonba. Arcizmaim mégsem engednek fel. Ha volt a mai napban egy pillanat, amikor önfeledten, vagy legalább felengedve tudtam köztük lenni az nyomtalanul tűnt most el. S nem csak azért, ami most történt, hanem azért is, ami nemsokára vár ránk. Moor nonverbális kommunikációjára csak enyhén rázom meg a fejemet egy halk, fújtató sóhaj kíséretében.
- Nem hinném, hogy a tábort találtuk meg legutóbb – csóválom a fejemet. Ahhoz túl kicsik voltak, ahhoz egy magasabb rangú lázadót sem láttunk, én legalább is nem ismertem fel közöttük egyet sem, talán Raven sem.
- Ami azt illeti, Tizedes, szükség van rá. Nem csak azért, amit Greymare mondott, nem engedhetjük meg, hogy minőségi alapanyagot hagyjunk náluk. Legyenek csak tisztába, hogy a sarkukban járunk és már csak idő kérdése, hogy kiiktassuk őket – fogam halkan csikordul meg, ahogy a végére érek. Biztosak lehetnek benne, hogyha egyedül jöttem volna, nem állok meg csak a jármű felrobbantásával. Azonban az ő életüket nem fogom feleslegesen kockáztatni.
S mintha végszóra a Scorpion döccenve áll meg. Az adóvevőn újra megszólal az ismerős hang.
- Megérkeztünk. Ennél beljebb nem tudunk menni, a jel 5,4 kilóméterre van – az ajtók pedig halk szisszenéssel nyílnak ki.
- Tiszta mindenkinek? – fordulok előbb Simon, majd Raven felé és ha igen, akkor először én szállok ki a járműből. Pillanatokon belül a hologramos órán láthatjuk az útvonalat, legalább is az érkezési pontot és ahol mi vagyunk. Itt már nem vezetnek kiépített ösvények, az erdőn keresztül kell mennünk.
- Ha nem kívánja felvenni a páncélt, akkor közöttünk megy – intek Ravennek fejjel, kezemben már ott is pihen a fegyver. Ami azt illeti, még ha fel is venné a páncélt, még akkor is közöttünk menne, úgy a legbiztonságosabb, elölről és hátulról is fedezni tudjuk.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Perda Hold rejtelmei - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei - Page 2 KjdARSD


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 05, 2019 4:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Csipetcsapat??


*Simon hadnagy még oké, neki van humora, de, hogy még Gardellel is össze vagyok zárva, kész légzsilip hangulat. Főleg amikor kikel magából annyira, hogy mindkettőnk haját leordítja a fejünkről, villannak a szemek, ennyi villámtól csoda, hogy nem sül ki a terepjáró elektronikus motorja. A hirtelen csend jótékonyan hat rám, elindulunk és kezdetét veszi a további tervezés és persze nekem rengeteg kérdésem van, főleg az akció hasznosságát tekintve. Mert hát Simon hadnagy akkora arzenált sorol fel szinte levegővétel nélkül, amivel a Dominiumot is megtámadhatnánk. *
-A lézerszkennerrel azt is meg tudom mondani hányan vannak a táborban, ha el tudnak vinni 150 méter közelségbe, picit magasabb pontra. Nem mászok fára, ezt most megmondom. *Ami a másik tábort illeti, ahova minket vittek Gardellel, az valóban nem volt nagy tábor, de eléggé felszerelt ahhoz, hogy előőrs lehessen, bár nem vagyok nagyon jártas katonai stratégiában, mégis azért volt ott minden. Abban bízom, hogy el tudom vezetni Gardelt észrevétlenül oda ahova menni akar és vissza is tudom hozni, és most kezdek izgulni. Nagyon remélem, hogy nem lesz a közelben egy állat sem, pláne nem az a lóizé, mert akkor annyi a csendes melónak. *
-Mennyi ideje is van ott az a terepjáró? Gondolja, hogy még nem belezték ki? *Teszem fel a számomra kézenfekvő kérdést, de mikor Gardel válaszol, összerezzenek és a hideg is kiráz ahogy a fogait csikorgatja. *-Tudja, ez beteges, a fogcsikorgatás. Feszültségről árulkodik. Jógáznia kellene. *Végszóra állunk meg, talán ez ment meg attól, hogy Gardel két kézzel essen a nyakamnak.  Pedig adok rá bőven okot, főleg mikor meghallom mennyi gyaloglás vár rám. Eltátom a számat.*
-5,4 kilométer? Lerohad a lábam mire odaérünk. Van hordágy a Skorpión? Az a lebegős izé, én azzal megyek. *Jelentem ki határozottan, bár korántsem gondoltam komolyan, de egyszerűen belehalna a lelkem ha nem szekálnám őket. Naná, hogy ekkora túrára nem veszem fel a páncélt, épp elég nekem a műszereimet cipelni, meg a saját zsákomat a hátamon a túlélő készletemmel. Mielőtt elindulnánk, a terepjáró vezetőjének szólok oda nagy komolyan, hogy végre legyen valaki aki normálisan válaszol neki a korábban feltett kérdésére.*
-Megerőszakoltak. Mindketten! Sikítottam, de senki nem segített. Puhány egy banda. Ccccc…*Majd beállok Gardel és Simon hadnagy közé a nagy pakkommal, meg a pici kukkoló kütyüvel a csuklómban.*

 




Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei - Page 2 Giphy


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 05, 2020 5:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Csipet - Csapat
Részemről nincs több vita, és nem hagyom magam tovább feszíteni sem Raven megjegyzéseivel. Egyszerűen nem válaszolok rá, úgy a legegyszerűbb.
Katrinával sem vitázom a letolás jogosságát illetően, hiszen nyilvánvalóan nem értenénk egyet, a feszültség pedig így is vadul vibrál a járgány rakterében.
Katrina engedélyére a terepjáró ismét nekilendül, a sofőr és a kocsikísérő tesznek pár megjegyzést az életük nehézségére, de ezt csak foszlányosan hallhatjuk.
A jelenlegi küldetés szempontjából annyira nem fontos, milyen tábort találtak a múltkor, hacsak nem azért, hogy a felszereltségükre és a létszámukra próbálhassunk következtetni. A helyzetjelző nem a korábbi koordináták közelében jelez.
Raven lézerszkenneres hozzáfűzésére bólintok.
- Százötven méter nem jelenthet problémát, elég közel tudom vinni, ha vannak őrszemeik ilyen távolságban, akkor is. Hogy lesz-e a megfelelő magasságú pont, azt ott meglátjuk.
A fáramászással kapcsolatos kikötését elengedem a fülem mellett.
Megigazítom a fegyvertokot a jobb combomon.  Ha szükség van rá, pisztoly nélkül meglehetősen csendesen ki tudok iktatni egy-egy őrszemet, és a tizedes elég közel kerülhet a táborhoz. Onnan viszont meg lesznek számlálva a perceink, mielőtt felfedezik, hogy valami nincsen rendben.
Jó lenne, ha nem lenne szükség konfrontációra, legalább az előtt, hogy a terepjáróra felkerülnek a robbanófejek.
- Hetek óta. Ha van egy kis szerencsénk, akkor reménykednek benne, hogy tudnak hozzá üzemanyagot szerezni, és csak a kommunikációs, helymeghatározó rendszereit tették tönkre eddig.
A fogcsikorgatós megjegyzésre sem reagálok. Katrina megteszi, ha akarja.
A Scorpion megáll, én felkapom a sisakom, a hátizsákot, valamint a másik két combtokot, melyben a tizedesnek szánt pisztolyok várják a sorsukat.
Megvárom, míg kinyílik a raktér, csak utána szállok ki a terepjáróból. most nincs szükség segítségre, egyszerűen leugrom a raktérből, érkezésnél behajlítom a térdem, tompítva a térdeimet érő ütést.
Katrina kérdésére biccentek.
- Teljesen világos a feladat, és a terv is. Amíg nem jön közbe semmi, tartjuk hozzá magunkat. – Raven felé fordulok, a panaszkodását félbeszakítva – Csatolja fel. [/color][/b]
A kezébe nyomom a két pisztolyt a combtokokkal együtt.
- Ha szükség lesz rá, használja. Védje meg magát, fedezzen minket legjobb tudása szerint.
Ha a hagyja, a szemébe is nézek, láthatja, hogy ezt most teljesen komolyan gondolom. Valóban aggódom érte. Az ez előtti bevetésen nagyon csúnya halálokat láttam, sokkal képzettebb katonákét…
Már meg sem jegyzem, hogy megígérte, hogy felveszi a páncélt. Inkább igyekszem majd távol tartani a veszélyes helyzetektől.
a vállamra kanyarítom a táskát, a sofőr a kezembe adja a mesterlövész puskát is, annak a szíját a mellkasom előtt vezetem keresztbe, a fegyver a táska elején átlósan helyezkedik el. Ezután felhúzom a kesztyűket, és felveszem a sisakom. Még nem takarja teljesen az arcomat, a kijelző és az államat védő része felnyitott állapotban, standby üzemmódban várja, hogy lecsukás közben élesítse a rendszereket.
Mikor Raven hozzá fordul, a sofőr meglehetősen értetlen képet vág a megjegyzésre, míg a kocsikísérő maga felé fordított tenyerét nyújtott, összezárt ujjakkal, meglegyezi az arca előtt, ezzel jelezve a társának, hogy szerinte simán flúgos a csaj, és meglehetősen boldognak tűnik, amiért hamarosan megszabadul tőlünk.
- Sok szerencsét… - ezt a sofőr mondja, és kezet nyújt nekem. A kézfogás rövid, határozott.
- Vigyázzanak magukra… - fűzi hozzá a kocsikísérő, jobb alkarját a nyakába akasztott gépkarabélyon nyugtatva, és jelentőségteljesen Ravenre pillant, majd hátat fordít, és a sofőrrel egyszerre megindul a Scorpion első ajtaja felé.
Ha nincs más, ideje indulnunk. Amint Katrina indulást vezényel, lecsukom a sisak elejét, a kijező életre kel, az iránytű és a szükséges adatok megjelennek a látómezőm szélén.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 06, 2020 7:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
This is no mistake  no accident
Run, Run Rebel •• Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Szerencsénkre a viták abbamaradnak. Simon is képes úrrá lenni magán és az út hátralévő részében Raven is csak akkor szólal meg, amikor tényleg hasznosat is közöl.
- 150 méter nem kis táv. Annyire bőven a közelükbe tudunk férkőzni. Emlékezzen, legutóbb egy barlangba voltak, ha nincs rajtuk térfigyelő kamera – amit nehezen tudnék kivitelezhetőnek tartani. Oda energiaellátás is kellene, az pedig kevés van jelen a Perdán. Legalább is remélem, hogy az ellenállók nem igazán tudják megszerezni. – akkor a hegység, vagy dombság magasabbik része elég lenne? – számítok arra, hogy most is ott húzzák meg magukat. Ez lenne a legideálisabb a számunkra. – Így még feléjük is kerülhetne a szkenner – többet is láthatnánk, persze ez csak egy felvetés. Lehet, hogy egyáltalán nem is így lesz. Erdőbéli erődjük is lehet. A változó túl sok és szinte semmit nem tudunk az ellenállókról. Miként épülnek ki, hol vannak.
De épp itt az ideje, hogy megtudjunk valamit.
Ráció van abban, hogy kibelezték már régebben, mégis még rengeteg olyan alapanyagot fel tudnak használni. Ki tudják szedni, át tudják hegeszteni, megolvasztani és még megannyi lehetőség áll fenn. Megjegyzésére mégis mély levegőt veszek és csak rátekintek.
- Nem jógázom. Majd ha nem lesznek ellenállók abbamarad – vagyis csak ezen kell dolgozni. Remélem ezzel le tudom szerelni. Mégsem tagadom, hogy feszült lennék. Mert tudom, hogy az vagyok, titkolni pedig felesleges. Moor tizedes látott már a legjobb formámba, éveken keresztül dolgoztunk egy hajón együtt. Pontosan tudja, hogy halvány fénye vagyok régi önmagamnak. A férfi pedig csak sejtheti, hogy valami nincs rendben.
Végül megérkezünk mi pedig kiszállunk. Csendben figyelem, ahogy átnyújtja a férfi a fegyvert, addig a sajátomat is elrendezem.
- Fel sem fog tűnni, egy nap is megtesz annyit – tudatom vele. Ha egy nap nem fárad el, akkor most sem fog. Azt már nem teszem hozzá, hogy vissza is kell gyalogolni és valahol fel kell minket szednie a scorpionnak is. De ebbe nem mennék még bele.
A páncél mégis kényelmesen simul testemnek, a sisakot mégsem veszem fel, egyszerűen tartom a kezemre.
A rágalmazásra már inkább nem reagálok, csak hosszan fújom ki a levegőt.
- Menne elől? – tekintek fel Simonra, fejemmel biccentek csak. Nincs az az isten, amiért engedem, hogy Moor mögött menjen a benti szituáció után, majd letekintek a hologramos térképre. – Déli irányba kell tartanunk – jegyzem még meg, de ezt ők is láthatják. A fegyvereim mégsem veszem még elő, az élő környezetre mégis odafigyelek. Egy légy száll az arcomra, könnyedén söpröm el onnan, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem kedvelem az élő természetet.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Perda Hold rejtelmei - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei - Page 2 KjdARSD


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 12, 2020 6:27 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Csipetcsapat??


*Úgy tűnik Simon hadnagy a hisztis gyerekek ellenei stratégiát alkalmazza nálam, s bár látszólag bejön, csak azért, mert szakmai kérdést tettek fel. Hát én is felteszek párat, már csak azért is, mert az akcióval kapcsolatban vannak fenntartásaim. Szerintem hagyni kellene az egészet a francba, nem éri meg egyetlen terepjáró miatt ennyi munkát belefektetni és kockáztatni, hogy elkapjanak, mert ez is benne van a pakliban, de az ellenállók Gardel vesszőparipája. *
-Arra gondoltam, igen. Egy kisebb magaslati pont, ahol nem zavar be előttünk szikla. *S megint egy szakmai kérdés, amire viszonylag higgadtan válaszolok. Ami nem az én asztalom, arra megint csak feszülten, vagy lemondóan. Utóbbi kerül sorra, mert nem hiszem, hogy az ellenállók sokáig egyben hagynak egy kocsit, hacsak más módon nincs hasznukra, viszont nem olyan könnyű hajtóanyag nélkül használni, azt meg nehézkes szerezniük. Én ha nekik lennék, már a megmaradt roncsot is eltűntettem volna…persze az ellenállók nem mindig használják az eszüket.*
-Hetek óta…aha, hát reménykedjen csak maga is. *Lemondóan válaszolok akkor is ha nem várt erre semmilyen hozzáfűzést. Azért kíváncsi vagyok mit találunk, már csak azért is, mert nekem is fontos. Nem sűrűn kerülhetek legálisan az ellenállók közelébe és bár senki nem tud róla, nekem is vannak érdekeltségeim a körükben…egy mindenképp. A lézerszkenner nem ad ugyan fotó minőségű képet, de a keresett személy körvonalait ezer közül is felismerném. Addig míg meg nem érkezünk, muszáj elterelnem a figyelmemet a bőröm alatti kis fickóról, ezért tovább húzom Gardel agyát, mert túl feszült, nekem meg szórakoznom kell, és még előttem van pár mérföld. A válasz a jógázásra viszonylag higgadt, de még mindig picit fogcsikorgatós. Elhúzom a szám egy vigyorgásra, egy nem jókedvű, inkább piszkálódód vigyorgásra, amilyen gyorsan eltűni az arcomról jelzi is, hogy csak ennek a pillanatnak szántam. *
-Hééé! Oké, a Dominiumon, sima terepen, nem állatok között és azt még élvezem is…arról nem is… *Nem én lennék, ha nem ellenkeznék minden érvére. De egyébként igaz is, tényleg megtehetek annyit egy nap, csak éppen akkor pihenek amikor akarok, tutira nem támad meg senki, és nem kell cipelnem egy csomó szarságot. Simon hadnagy azonban félbeszakít, a terepjáró megállt és úgy tűnik kezdetét veszi a kínzásom. Persze tudom, hogy első kérésre önként jöttem, Gardelt lefokozták, ami alapból nem tett jót az amúgy is érzékeny lelkének, de nehogy már ne szívjam a vérét. Szívta ő is eleget amíg kapitány volt. Kénytelen vagyok kiszállni a kocsiból és máris fegyvert kapok, holott megmondtam, hogy azt a szart nem viszem. Ráadásul kettőt! *
-Ez most komoly? *Szemet forgatok, hiszen ellenkezni sem tudok, a kezembe nyomja combtokkal együtt. Baszki!* -Ez most komoly. Maga reménytelen eset Simon hadnagy! *Kénytelen-kelletlen felszerelkezem, majd magamhoz veszem a saját „bevetési fegyvereimet” a lézerszkennert rejtő táskát, mely még egy sor másféle műszert is tartalmaz. A magam kis egyedi készlete. Az induláshoz és az előttem álló úthoz kell egy kis hangulat, ezért nem átallom megjegyezni a sofőrnek, mennyire csalódtam bennük amiért nem segítetek amikor kiabáltam, de nem az ő reakciójuk izgat hanem Gardelé és Simon hadnagyé. Mivel mindketten csendben maradnak, szélesen elmosolyodom. Ismét csatát nyertem! Elindulok, persze nem elől, akkor sem mennék elől, ha Gardel nem kéri meg a hadnagyot. Besorolok a hadnagy mögé és előremutatok a kezemmel Gardel útmutatása után.*
-Irány dél! Hajrá! Be a susnyásba, ahol hemzsegnek a vadállatok! Jó buli lesz! Ja! Nem!....Tudom, tudom, maradjak csendben! Pppfff!







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei - Page 2 Giphy


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 01, 2020 12:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Csipet - Csapat
Hogy mennyire kicsi, vagy nagy távolság 150 méter, az sokmindentől függ, de nem vitatkoznék semmi pénzért Katrinával. Arról nem is beszélve, hogy jó eséllyel valóban a közelükbe tudunk jutni ennyire akkor is, hogyha belefutnánk egy-két őrszembe.
Mivel Katrina kérdésére rábólint a tizedes, átfutom a térképet, hogy kiválasszam a megközelíthető pontok közül a legalkalmasabbakat, és eleve arra induljunk majd el.
A következő megjegyzésre biccentek egyet, mintha csak nem érteném a megjegyzésbe rejtett szarkazmust.
- Azt is tesszük. Reméljük, hogy még nem volt sok hasznuk belőle, és teszünk róla, hogy ne is legyen.
A fogcsikorgatós-jógás témába nem szállok be, jobb ha nem hagyok lehetőséget egy újabb vita kialakulására, addig sem bosszantjuk jobban Katrinát. Már egy ideje tudom, hogy az ellenállók -Connor - puszta említése is elég, hogy dühössé, idegessé és frusztrálttá váljon egy pillanat alatt.
Eszemben sincsen lelombozni a tizedest az előttünk álló távval és a várható gyaloglással kapcsolatban, így Katrinára bízom Raven biztatását. Ahhoz képest, hogy szociálisan mennyire érzéketlen, egész jól csinálja. Az más kérdés, hogy Moor-on nem fog, de ő – sejtjük már egy ideje – a panaszkodásért él. Bár ez is meglehet, a panaszkodás élteti, abból nyeri az energiáját ezért szövegel megállás nélkül, a folyamat pedig önmagát gerjeszti.
Kiszállás után a sofőr és a kocsikísérő a lehető leggyorsabban megszabadulnak tőlünk, jobbnak látják visszaülni a vetőfülkébe, úgy legalább biztos kimaradnak a további cirkuszból.
Raven hiába tiltakozik a fegyverek ellen.
- Igen… Megmondtam, hogy komoly…
Az élete, az életünk múlhat rajta, ezen nem nyitok vitát.
Figyelem ahogy felcsatolja a combtokokat, ha szükség lenne segítségre, vagy igazításra, akkor vagy közbelépek én, vagy ha Katrina megelőzne, ráhagyom.
Végül Moor tizedes is már majdnem katonának néz ki, így indulhatunk.
Noha kérésként hangzik el, eszemben sincsen ellenkezni, így biccentek arra vonatkozóan, hogy én megyek elöl.
- Természetesen…
A sisak kijelzője életre kel, az információk sűrű egymásutánban követik egymást, az iránytű néhány tizedmásodperc alatt beáll, a térkép is úgy fordul, hogy a célt előttünk mutassa.
Félmosolyra húzódik a szám, bár ezt már senki nem látja, mikor Raven megjegyzése elhangzik az erdővel kapcsolatban.
- Igaza van, Moor tizedes… Irány a vadállatokkal teli susnyás! Ne feledje, minél többet szövegel és sikít, annál több állat akarja majd megnyalogatni és a nyakába mászni… Szép színes, fogas, tüskés, karmos állatok…
Ha sikít, most még sikíthat, később jobb ha csendben marad.
Ha ezen túl vagyunk, előveszem az egyik pisztolyt, illetve a bozótvágónak is beillő vadászkést, előbbit jobb kézben, utóbbit balban, visszafordítva, a penge lapját alulról az alkaromnak simítva tartom, így a balommal tudom alulról támasztani a pisztolyt tartó jobbomat a biztosabb célzást elősegítendő, ha szükség lenne rá. A terep – egyelőre legalábbis – nem tűnik nehéznek, nem kell utat vágni magunknak a növények között, így csak készenlétben tartom a fegyvert és a kést is, de nem tartom szemmagasságban.
Az erdőben járatlan utakon haladunk a térkép alapján, és amennyire a növényzet, a terep engedi a legrövidebb utat választom. Nem csak én dologzom, a páncél technikája is a csúcsra járatja magát, a szenzorok, kamerák is pásztázzák a környezetet. Teljesen csendesek akkor sem lehetünk, ha a tizedes befogja a száját, de mindent összevetve meglehetősen kis zajjal tudunk haladni.
A késre sincsen szükség, és ha Raven nem sikoltozik, akkor ezúttal a környék faunája sem mutat érdeklődést irányunkba. Olykor hallani egy-egy tőlünk megriadt, és elfelé iszkoló állat neszeit, de látni egy alkalommal sem látjuk őket.
A gyaloglás nem igazán fárasztó, még a páncélt és a menetfelszerelést beleszámolva sem, így mikor megérkezünk a célként megjelölt – a tábortól durván 140 méterre álló domb tetején növő cserjés takarásába, a légzésem egyenletes és nyugodt.
Elteszem a pisztolyt és a kést is, helyette előveszem a mesterlövész puskát, felcsavarom a csőre a hangtompítót, és amíg Raven a saját felszerelésével van elfoglalva, addig én féltérdre ereszkedek, hogy nagyrészt a bokrok takarásában maradjak, és a fegyver távcsövén keresztül veszem szemügyre a terepet, hátha felfedezek valami mozgást, a terepjárót, vagy akár egy felénk kószáló őrszemet.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 07, 2020 8:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
This is no mistake  no accident
Run, Run Rebel •• Csipet-Csapat
────────────── ──────────────
Ravennel hamar egységre jutunk. Magaslati helyet kell hát keresni a számára minél jobbat, hogy képes legyen valóban fedezni.
- Akkor ebben egyet értünk - bólintok is hozzá egyet, határozottan. Jelen pillanatban zavar, hogy nem látom magam előtt, ahova megyünk, így a hátralévő időben, vagy amíg ők megvitatják a Scorpion maradványait megtervezhetném a lehető legjobb stragétiát. Vagy legalább is azt, amelyikben egyikünk sem marad ott és sikerül ártalmatlanítani a járművet is.
Reméljük, valóban csak remélni tudjuk, hogy nem tudtak jobban belenézni a Scorpionba, vagy legalább is az új technolgiát kinyerni belőle, azon keresztül feltörni a Dominium rendszerét. Ebben a pillanatban még az is zavar, hogy még ennek sem tudok igazán utánajárni, lefokozásom falakat szab előttem.
S addig sem ezzel foglalkozunk, átható, hideg tekintettel tekintek Moor-ra.
- Emlélkeztessen, miért is ragaszkodott ahhoz, hogy jöjjön? A lehetősége megvolt, hogy maradjon, tudta, hogy milyen terepre megyünk - figyelem arcának vonásait. Sejtem, hogy minden szavamba szánt szándékkal köt bele, az övének kell lennie az utolsó szónak. A nagy szerencséje, hogy én könnyedén tudom ignorálni a felesleges szájtépéseit. Addig is, hátha választ kapok a fenti kérdésre, mert ez valóban érdekel.
Viszont megérkezünk és a készülődés körüli viták újra kialakulnak.
- Tekintsen úgy rá, hogy bármelyik állatot lelőheti vele, amelyik csak megtámadja - vonom meg a vállam, visszafojtom a mélyről jövő sóhajomat. Csak orrnyergem masszírozom meg, de ennyi jelét mutatom csak annak, hogy feszült vagyok. Végül útra készek vagyunk, a Scorpion is kifarol mellőlünk, visszatér a bázisra. Innentől pedig csak egymásra számíthatunk.
Egyelőre nem veszem még fel a sisakot - én legalább is. Ám a magammal hozott átlátszó üvegű szemüveget felteszem, egyetlen gombnyomás a szárán és mindent látok, amit kellene. Még azt is, amit nem. A felesleges dolgokat kikapcsolom, a növények a legkevésbé sem érdekelnek, az állatokra is rakok egy szűrőt, elég ha a veszélyesebbek leírását kapom meg.
Simon felé is megejtek egy bólintást, köszönetem jeleként.
- Inkább beszéljen, mint sikítson - jegyzem meg az orrom alatt, ahogy besorolok közöttük. A magam részéről nem zavar, ha Moor végigbeszéli az egész utat, amíg veszélyt nem tapasztalok. Ekkor ugyanis elsőként inteném le. Egyik kezembe a sisakot, a másikba a fegyverem fogom. Válaszolni csak akkor válaszolok, ha konkrét kérdést kapok, amire van is értelme reagálnom.
Mégis úgy tűnik, hogy eseménytelenül telik ez a pár kilométer, amit jobb esetben fél óra alatt is megtudunk tenni.
A neszekre mégis odakapom a fejem. Továbbra sem tehetek róla, az élő környezet nem az én világom, holt világba születtem, az élő környezethez nem vagyok hozzászokva és hiába jövök egyre többet le, akkor sem fogom szerintem soha, igazán megszokni.
Mégis, minden bokorba, minden levél zörrenésében ott vélem felfedezni Connor lépteit, madarak csiripelésében a nevetését. Fejem többször is megrázom az út folyamán, remélve, hogy senkinek sem tűnik fel. Fújtató sóhajom is olykor hangosabban szökik ki.
Végül megérkezünk, az én idegeim viszont nem hogy lenyugodtak volna, jóval feszültebbé váltam, már ha ez lehetséges, izmaimat muszáj vagyok szinte folyamatosan befeszíteni, legalább is előttük.
- Most már minimalizálja a beszédet, legalább is a hangosat - ezúttal kérem erre Moor-t, hátha ezzel többet elérek nála. Beszéljen, ha tetszik neki, csak ne keltsen feltűnést. Megvárom, amíg Simon is elhelyezkedik, a sisakom ekkor teszem fel, a rádiót bekapcsolom, így fogom tudni őket csak hallani.
- Mit látsz? - ereszkedek le féltérdre közte és Raven között, a tábort figyelem, távcső nélkül.
Egy másik domb húzódik előttünk, nem is oly messze. Elhelyezkedésünk tökéletesnek is mondható nem hiszem, hogy sokan hiszik, hogy itt lennének. Látszólag - legalább is, amit szabad szemmel látok - nincs itt semmi. Az ellopott Scorpion a domb bal oldalán helyezkedik el, szemlátomást magányosan. Alakját a természet kincseivel próbálják takargatni, leginkább faágakkal, levelekkel, sárral. Kelletlenül húzom el a szám.
- Raven te? - talán életembe először hívom keresztnevén és tegezem is le. Lényegébe mindkettőjüket nem egymás között. Őket figyelem, hátha valamit, vagy valakit képes vagyok felfedezni a bokrok takarása mögül.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Perda Hold rejtelmei - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei - Page 2 KjdARSD


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 14, 2020 8:39 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Csipetcsapat??


*Simon hadnagy stratégiája a reményen alapul. Tiszta sor. Remélem én is, hogy nem hiába remél. Gardellel meg egyetértünk, ilyen sem fordul elő sűrűn, hát az a minimum, hogy elvárom, értse a mondatában rejtőző iróniát. Rá is vigyorgok száz karáttal. Aztán azon kell agyalnom, hogyan menjek végig az erdőn úgy, hogy lehetőleg ne találkozzak semmilyen állattal. Az ugye nem opció, hogy nem sikítok minden egyes általam gyanúsnak tartott neszre, mert akkor tutira jön a sikító lóizé, és Simon hadnagy biztosan azt fogja mondani, maradjak csendben. Ki kell találnom valamilyen alternatív megoldást. *
-Maga meg tudta, hogy nélkülem nem tudja megoldani csendesen. Azért hívott. Elég jó emlékeztető? *Gardel remek vérét szívható alapanyag, Simon hadnagy már annyira nem, mert ő képzett ki….próbált. Valamennyire ismer már, ezért is marad csendben és inkább elengedi a fülei mellett minden szavam. Hát, hajrá! Megérkezésünk után, némi nézeteltérést követően fel leszek fegyverezve. El sem hiszem, hogy egyetlen szavam sem ért célt, bár Gardel próbálja az előnyeit az arcomba tolni, nem igazán érzem.*
-Nem akarok állatokat ölni. *Apró hitetlenkedő szemkerekítéssel kísérve közlöm vele sajátságos állatvédelmi eszméimet, de a helyzetemen mit sem változtat, terminátorrá lettem öltöztetve. Puffogva indulok el Simon hadnagy mögött és nem mulasztom el a vészhelyzet ellenére sem megnézni a csinos kis fenekét. *
-Ha azt hiszi, hogy ettől majd csendben maradok, közlöm, hogy rossz stratégiát választott. Magának meg annál több dolga lesz az okos fegyverével, nézze a jó oldalát, legalább élesben tesztelheti. *Megint előveszi azt a bozótvágó micsodát, amit volt alkalmam kipróbálni, de pár perc alatt konstatáltam, hogy nem nekem való. Dolgozni kell vele, izzadósan. *
-Megint le fog izzadni, aztán verejtékezve hogyan udvarol majd? *Néhány lépés megtétele után még minden happy, csak gyalogolunk lustán, kurtítjuk a hátralévő út hosszát. *-Kapok majd veszélyességi pótlékot?  Ha mondjuk sérülten térek vissza. Mellesleg hogyan magyarázzák majd meg, ha hiányzik valamim? Véletlenül nekimentem valaminek a Városban? Lássuk csak mi jöhet szóba? Meghibásodott ajtó összezárult és lecsapta a karomat. Vagy éppen pihentem az út közepén és átment rajtam egy terepjáró. Vagy Simon hadnagy agyvérzés következtében lebénult karját a combomba vágta a hirtelen felerősödő szél….hhmmm…az agyvérzés még hihető is. Ott vagyunk már? *Félreértés ne essék, azért beszélek, hogy ne halljam az erdő neszeit. Én mindenhol vadállatot sejtek, érzem a nyakamon meredő pihék között az engem vizslató szempárokat.  Pár lélegzetvételnyi szünet közben hallom is ahogy apró vagy éppen nagy lábak motoszkálnak körülöttünk, néhányszor meg is ugrok előre, Simon hadnagy hátán, nyakában látom a védelmet. *
-Hallotta? Ez biztos az az izé volt….ott vagyunk már? *Hiába próbálom magam nyugtatni és viszonylag egyenletes haladásra bírni, a terep nem engedi meg, így bizony elfáradok, de nem azért, mert nem bírom a terepet, csak a sok felesleges szar amit cipelnem kell, az veszi ki az erőmet. Mondtam, hogy nem vagyok katona, de csak rám aggatták a fél Emlékoszlopot, szerencse, hogy sisakot nem kell a fejemre nyomni, mert az már válóoknak számítana a legjobb házasságban is. Még néhányszor megkérdezem, hogy ott vagyunk-e már mielőtt Gardel lepisszegne. *
-Igenis anyuci! *Ha katona nem is vagyok, a saját magam ellensége sem, így csendben maradok, nem mellesleg a saját munkámra is jobban tudok figyelni, ha csak magamban beszélek, megvitatva a teendőket. Így legalább senki nem beszél vissza. Néhány csinos és állatmentes bokor takarásában állítom fel a műszert, majd beprogramozom rajta az érzékelőket, az irányokat, a távolságot és lekapcsolom az összes szűrőt. Mindent látni akarok. Hamarosan kezd kialakulni a kép, csodás 3D-s formákat mutat a kijelző, ha ráfókuszálnék egy bokorra, még a szellőtől megrezdült leveleinek mozgását is ki tudnám venni. Erre azonban nem vagyok kíváncsi, csak a terepjáróra és környezetére. Mielőtt azonban bármit is mondanék, a fülemben hallom Gardel hangját és felkapom a fejem. Oldalra fordulok, hogy lássam tényleg ő volt-e. A nevemen szólított és letegezett. Baszki! Ezt is megértem. *
-Ööö…most jóban vagyunk, vagy mi? Oké Gardel, most picit belém fojtottad a szót. *Halkan mondom, nagyon halkan, suttogom, szinte csak lehelem, de mégis azét kihallatszik a hangomból a döbbenet. Egy-null oda. A kijelzőre fordítom a tekintetem miután összeszedtem a lélekjelenlétem. Látom ám, hogy mi van odalent. *
-Domboldal, terepjáró, viszonylag minden borításával együtt. A domb mögött négy alak. Ülnek. Néhány láda. Meg valami állványon. Nagy és hosszú. Gondolom nem szobor. Ááá. Van még valami….a domb tetején, valami kupac ami mozog. *Suttogva sorolom azt amit látok, van amit nem tudok beazonosítani, de ha Gardel látná, ő minden bizonnyal rámondaná a szoborra, hogy fegyver, azt is milyen kaliberű, hány töltényes, mekkora a hatótávolsága…a kupac meg lassan de biztosan emberré rajzolódik ki aki fekszik és a tájat fürkészi. *











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei - Page 2 Giphy


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 23, 2020 2:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
A Perda hold rejtelmei


Ezúttal én kezdem unni a vitát arról, miért van itt Raven, ki kérte, vagy nem kérte, akart jönni, vagy sem. Fújtatok egy lemondót.
- Komolyan? Sosem fogunk így elindulni… Minél hamarabb belevág, annál hamarabb lesz túl rajta…
És ez a fegyverekkel kapcsolatos cirkuszra is éppen úgy vonatkozik, mint a korábbiakra.
Szerencsém, hogy éppen felveszem a sisakot, így egyikük sem láthatja a magasba szaladó szemöldökömet a tizedes megjegyzésére. Ő nem akar állatot ölni, de velem halomra lövetett volna egy féltucat bolyhos kölyökmacskát, amiért rámásztak. Ügyesen szervezi ki a nem szimpatikus feladatokat…
Én haladok elöl, így nem látom ahogy Raven gesztikulál a puffogáshoz, de nem is kell, tökéletesen el is tudom képzelni, noha annyira nem akarom.
Az hogy, nem marad csendben a fenyegetéstől, nem lep meg, bár egy próbát tulajdonképpen megért.
A következő kérdésre felsóhajtok.
- Majd lezuhanyozok előtte…
Arra, hogy mit mondunk, ha a tizedes megsérülne, nem válaszolok, hagyom, csacsogjon csak magában. Hozzátehetném, hogy benne lesz a jelentésben, vagy előrevetíthetném, hogy bevallom majd, én magam vágtam a gyomrába az agyvérzés következtében lebénult karomat, de nem akarom alá adni a lovat, arról nem beszélve, hogy sokkal jobban aggaszt Katrina idegállapota. Még sosem láttam ilyennek, és semmi jót nem ígér a dolog.
Én személy szerint hiába születtem a Dominiumon, könnyen – talán túl könnyen is – hozzászoktam a körülöttem élő, lélegző, neszező holdhoz. Itt még a levegő is más, a napsütésnek ereje van. Egyszóval engem nem zavarnak az erdő neszei.
Ravenéi már annál inkább, különös tekintettel arra, hogy nagyjából százméterenként a nyakamba ugrik, bár igencsak kényelmetlen mutatvány lehet a mesterlövész-puskát is tartalmazó menetfelszerelést ölelgetni.
Minden ilyen alkalommal morgok egy keveset, mert hiába nem dönt le a lábamról, egy kicsit kimozdít az egyensúlyomból, és teljesen le kell engednem a pisztoly csövét biztonsági okokból. A negyediknél elgondolkozom rajta, hogy a bordái közé könyökölök…
- Az ég szerelmére, ne ugráljon már a nyakamba! Semmi nem jön a közelünkbe, és így sosem érünk oda!
Kicsit reménykedem benne, hogy Katrina tesz egy pórázt a tizedesre, amivel távol tudja tartani tőlem, mert így tényleg nem fogunk rendesen haladni.
Végül csak sikerül megérkezni a kijelölt dombra, addig minden egyes „ott vagyunk már?”-ra egy: "mindjárt", vagy "hamarosan" a válasz, de egyéb témában nem bocsátkozom eszmecserébe.
A megérkezés után megvárom, míg Raven helyet választ a saját felszerelésének, én addig elrakom a sajátomat, ami eddig nálam volt, előszedem a mesterlövész puskát és az állványt, a menetfelszerelét a tizedes holmija ejtem a földre óvatosan, és amíg ő dolgozik, teljesen felnyitom a sisak elejét, hogy szabad szemmel nézhessek a távcsőbe, és felmérem a terepet én is.
A páncél matt fényezése és a sisak plexijének azonalli standby üzemmódja megóv minket a visszacsillanó fények általi lebukástól, hiába is próbálnának minket így felfedezni.
Tökéletesen tudatában vagyok Katrina közelségének, mikor ő is féltérde ereszkedik, a kérdésére azonban nem én válaszolok először, mert a puska távcsöve kisebb betekintési szöget ad a tizedes műszereinél, a teljes terepet átfésülni vele tovább tart.
Így csak kiegészítem, amit Raven már elmondott.
A szemközti domb tövében egy tábor, négyen kézifegyverekkel, tőlük nagyjából ötven méterre növényekkel álcázva a terepjáró, amennyi látszik belőle, egyben van. A tábort legjobban fedező pozícióban állványos gépkarabély üzemkészen felállítva, amennyire meg tudom állapítani a lázadók saját típusa. Kézben sosem fogtam, de a szerkezet alapján nem tér el szignifikánsan a hadseregnek rendszeresített HPF típustól. Szekrénytáras a miénkkel ellentétben.
Elfordítom a távcsövet a puskával együtt, még egyszer ellenőrzöm a domb tetején mozgó kupacot, mielőtt folytatom.
- A domb tetején őrszem, hason, távcsővel. Jelenleg mindenki tiszta célpont, nem látok náluk olyan fejlett technikát, ami hőkamerát feltételezne, így észrevétlenek tudunk maradni.
Még egy gyors ellenőrzés egy szúk fordulattal.
- Nem lesz könnyű dolgod, ha észrevétlen akarsz maradni. A terepjáró az őrszem és a tábor között áll, utóbbihoz közelebb légvonalban, de nagyobb szintkülönbséggel. Az őrszem felől van a legnagyobb esélyed. A jelenlegi pozíciója alatt egy sziklaperem elég fedezék, hogy ne vegyen észre. Egyébként is az ő oldalát javaslom. Ha mégis észrevenne, tisztán tudlak fedezni.
Egy lélegzetvételnyi szünet, mielőtt ránéznék Katrinára, elemelve az arcomat a távcsőtől.
- Biztos nem akarod, hogy veled menjek?

◦ᵒ·○●·°





We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 24, 2020 10:07 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Csipet - Csapat

Run, Run Rebel •• This is no mistake no accident
Halkan hümmentek. Elég jó emlékeztető. Én hívtam, önszántamból, mert szükségem van rá. Moor bármilyen cserfes, ficánkoló, zizegő, amellett a tény mellett nem lehet elmenni, hogy ért a dolgához - és még olyanhoz is, ami nem a dolga.
- Inkább hagyja, hogy megegyék? - vonom fel kérdőn az egyik szemöldököm. Emlékszem, pontosan emlékszem, hogy mennyire nem akar állatokat ölni, nem szükséges bemutatnia eme képességét. Ahogy arra is emlékszem miként kapott frászt a sikító lóizétől, aminek aztán a hátára akart mászni - vagy csak szimplán hazahozni? Néhány emlékem az esetről szürkezónába vándorolt, volt más is, amivel foglalkoznunk kellett.
Útközben a magam részéről - hacsak nem hozzám intéz kérdést - némán sétálok Moor mögött. Hallgatom őt, minden szavára odafigyelek, ahogy a környezetünkre is. Minden más hangra, amely nem a tizedes ajkain keresztül bukkan elő.
- Nem fog megsérülni - jelentem ki rezignáltan, így arra nem is kell neki választ adnia, hogy mit keresett itt. Nem neki kell. - Minden más az én felelősségem - sose bújtam ki a kötelességeim alól, hazudni egy esetleges feljebbvalónak, fizikai képtelenség tőlem. Ha bármi történne, egyértelmű, hogy én állnék ki és mondanám el, hogy mit is keresünk itt. Akkor is, ha közvetlen parancsot erre nem kaptunk. Ott ez már lényegtelen lesz.
Egy lélegzetvétellel maradok el Moor mozdulatától. Nyúlnék érte, ám már késő. Simon nyakába csüng.
Mély levegőt veszek és csak lassan fújom ki. Simon szavaira szemöldököm ráncolom. Rémlik valami, hogy a tizedes felidegesítette, eme állapotot újra kezdi elérni. Próbálom utolérni a gondolatot, hogy mégis mit tett a tizedes…
De rá kell jönnöm, nem egyformán reagálunk rá.
Csak akkor szólok rá, amikor közel járunk, feleletét újra elengedem a fülem mellett. Ezzel felbosszantani nem tud, van nagyobb gondom is.
Izmaim újra megfeszülnek, ahogy a domb tetejére érünk és takarásba vonulunk. Nyelvbotlásom nekem fel sem tűnik, amíg Moor nem reagál furcsán rá.
Előbb csak szemem sarkából tekintek rá, majd felé is fordítom a fejem.
- Formaság, ha zavarja, többet nem fordul elő - tudatom vele, majd letekintek a kijelzőre, mire ő is, így az ott látottakat hamarosan szavak formában is közli velem. Mégis lepillantok, amikor a nagy és hosszúról beszél. A képek alapján felismerem az ellenállók alapfegyverét, legutóbb is volt szerencsénk találkozni vele. Keserűen húzom el a szám. Mit keresnek itt?
Négyen, plusz egy. Simont is figyelmesen, némán hallgatom végig.
- Biztos - egy pillanatig még a tájat fürkészem, gondolataim már egészen máshol járnak. - Kerülővel közelítem meg, hogy ne szemből kapjon meg. Ha bárhogy változtatnak helyet, szóljatok. Amíg nem szükséges, ne buktassuk le magunk - állok fel, ám görnyedt testartásom megtartom. Ellenőrzöm, hogy a detonátor nálam van-e, a fegyvert magam elé emelem - soha nem lehet tudni. A következő pillanatban pedig már el is tűnök mellőlük.
Pár percig legfeljebb Raven láthat a műszerén, ahogy nagyobb kerülővel haladok a domboldal iránya felé, hogy végig takarásba legyek a távcsőtől. Most is minden neszre figyelek, azonban nem forgolódom, tudom, hogyha veszély lenne az egyikőjük jelezné. Bizalmam irányukba teljes, meg sem kérdőjelezem, hogy ne fedeznének. Célom, hogy elérjem a sziklaperemet, amiből teljes takarásban lehetek. Itt csak egy pillanatra lapulok meg, egy pillanatra felnézek oda, ahova őket sejtem, látni mégsem látok semmit. A rádióm csendes, legalább is tőlem.
A detonátort a kezem ügyébe készítem, majd folytatom az utat a lopott Scorpion felé, olyan görnyedten, ahogy csak tudok. És ha nem történik semmi, akkor a takarásába sem egyenesedek fel, hanem az aljára illesztem fel a szerkezetet.
◦ᵒ·○●·°


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts


A hozzászólást Katrina Gardel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 08, 2020 7:32 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Perda Hold rejtelmei - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei - Page 2 KjdARSD


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 28, 2020 6:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Csipetcsapat


*Simon hadnagy kifakadására olyan képet vágok és olyan pillantással szurkálom, amiből tisztán kiviláglik a jogos kérdés: „Akkor hol marad a szórakozás? „ Márpedig húzni az agyukat elég szórakoztató, főleg Simon hadnagyét, mivel elég régóta nem volt rá alkalmam. Utoljára talán az Orkán szigeten, előtte meg az akadémián. Meglehetősen lecsökkent a lehetőségek száma mióta kikerültem az iskolapadból. Mondhatnánk azt is, hogy a kényszerű felnőtté válás következménye, de nálam ez sem játszik. Sosem fogok felnőni, egyszerűen nem akarok. Uncsi. Gardel szótlanságán el kell mosolyodjak, azért elég ritka amikor nem tud érveket felsorakoztatni, de az emlékeztetőm, ha már annyira kívánta, meggyőzőre sikerült. Az állatokkal kapcsolatos érzéseimet azonban soha nem fogják megérteni.*
-Majd maguk nem hagyják. *Jelentem ki, csípőből tüzelve a korrekt választ, mondhattam volna azt is, hogy erre tartom őket, de az már kimerítette volna a pofátlanság fogalmát. Másrészt nem is igaz. Bármennyire is igyekszem az agyukra menni, kedvelem mindkettőt. Nem azért egyeztem bele azonnal, hogy eljöjjek, mert leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy az erdőben sétáljak. Mit meg nem tesz az ember a barátaiért!? *
-Ó! Oké. Majd vigyázok magamra, nehogy megbotoljak egy kidőlt fában. * Azért cuki, hogy így magukra vállalnak mindent, pedig ha kiderül, hogy én is eljöttem velük, abból balhé lesz. Majd azt mondom, hogy a szabadidőmben jöttem. Csak sétáltam az erdőben és összetalálkoztunk. Tök véletlen volt. Én ne magyaráznám ki magam? Mindez azonban még a folyamatos csicsergésemmel együtt sem ment meg attól, hogy halljam a susnyás neszeit, melyek mintha csak nekem szólnának. Elég macerás Simon hadnagy hátára ugrani valahányszor gyanús hangot hallok, de megoldom, ha már annyira telepakolta magát. Viszont legalább van mibe kapaszkodni, ez sem egy elvetendő tény, később esem le és nem is könnyű csak úgy lerázni. *
-De én hallom! Itt ólálkodnak körülöttünk. Sertepertélnek. Sompolyognak. A csúnya, gonosz állatkák. *Magyarázok két kézzel, majdnem lábakkal is, de azokkal haladnom kell előre. A válaszaira csak sóhajtozom, egészen más fogalmaink vannak a „mindjártról” és a „hamarosanról” …de végre mindkét szót jelen időbe tehetjük. A hosszas csendben sétálás után, hosszas csendben dolgozás lesz. Ahogy eljön az én időm, átkapcsolok. Minden figyelmemet a munkámra összpontosítom és hamarosan az eredményeket is közölhetem, ám előbb még szájtátin Gardel felé fordulok. A mentegetőzése szinte könnyekig hat, de maradok a százkarátos vigyornál.*
-Nekem tetszik a formaság. Csúúúcs! *Hitetlenkedve ingatom a fejem és még mindig vigyorogva fordulok a műszereim kijelzője felé, s csak darálom az adatokat. Négy plusz egy felderítő. Ha számoltak is valamilyen jelenléttel, azt levágom, hogy ennyivel nem. Gardel meg pont oda készül, bele a közepébe.*
-Hmmm…ha be tudom kapcsolni a terepjáró fényeit, azzal lebuktatom magunkat? *Mert miért ne tudnám? Ha nem belezték ki, akkor működik. Távolról bekapcsolni az elektronikát nem tart semeddig sem, de feltételezem Gardel nem díjazná az ötletemet. Én meg az övékét. Sajnálok egy tök jó járgányt csak úgy felrobbantani. Egy ideig Gardelt követem a kijelzőn, aztán ráközelítek a másik négyre. *
-Óhohóóó! Pisi szünet van. *Súgom a rádióba a látottakat, nem túl pontos katonai meghatározással. Azt tisztán látom, hogy mozgolódni kezd a négyes, nem túl nagyon de megbomlott a kezdeti kupac. *
-Szétválnak. Gardel hallasz engem? Egy megindult a kocsi felé. Azért lehetne, hogy senkit ne lőjünk le?











Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei - Page 2 Giphy


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Jún. 27, 2020 3:14 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
A Perda hold rejtelmei


Részemről elég csendesen menetelek, leszámítva a „hamarosan”-okat és „mindjárt”-okat, valamint az egyetlen kifakadást, mikor a tizedes sokadszorra csimpaszkodik rám, és a menetfelszerelést tartalmazó hátizsákra. Szerencsémre a páncélnak köszönhetően nem vágnak a szíjak a hirtelen rájuk szakadó plusz súly miatt sem.
- Én viszont nem hallok magától semmit!
Ez így nyilvánvalóan nem teljesen igaz, mégis eléggé igaz, hogy zavarjon a munkában.
Már nagyon bosszant, hogy a hatékonyságom sínyli meg Raven hirtelen akcióit. Attól nem tartok, hogy közülünk lövök le valakit, de ha pont egy ilyen eset alatt kapunk szemből valakit, megnézhetjük magunkat…
Sajnos a figyelmeztetésem nem hat, így kell végigszenvednem az utat a célterületig.

A tizedes műszerei mellett a mesterlövészpuska és annak állványzata is felállításra kerül.
Raven kérdésére felvonom a bal szemöldököm. Nem is értem, hogy nem egyértelmű a válasz.
- Ha megteszi, tudni fogják, hogy valami történik, ha azt pontosan nem is, hogy micsoda. Sokkal figyelmesebbek, feszültebbek lesznek, és minden gyanús neszre lőni fognak. Nem fogjuk tudni elkerülni a tűzpárbajt…
Még egy pillantás a tábor irányába, és Raven biztosra veheti az arckifejezésemből – gondolom Katrináéból is – hogy egyikünk sem hátrálna meg a nyilvánvaló túlerő ellenére sem.
Ami azt illeti, ha még akadnak páran, akkor is ki tudjuk iktatni őket. Nem mondom, hogy senki nem sérül meg kettőnk közül, de jó eséllyel meg tudjuk ölni őket.
Katirna válaszára, csak egy röpke szívdobbanás erejéig próbálom elkapni a pillantását, a szemébe nézve próbálom eldönteni, mennyi került önveszélyes spirálba a lázadók közelségében, de a pillanat elmúltával biccentek.
- Rendben. Innen fedezlek. Maradj a látóteremben
Ameddig nem szükséges, nem tervezek tüzet nyitni.
Ahogy elindul, előszedem a táskából a puska hangtompítóját, és felcsavarom a csőre. Eddig sem nézett ki barátságosan a fegyver, de ettől csak még halálosabbnak tűnik. Ami azt illeti, az is.
Amíg Katrina távolodik tőlünk, őt ritkásabban ellenőrzöm, nagyobb részt Ravenre bízom, míg én a táborban lévőket figyelem elsősorban, és persze az őrszemet.
Néha ellenőrzöm Katrina haladását is, Raven suttogására csatlakozom be a beszélgetésbe röviden, a tényekre szorítkozva.
- Az őrszem posztján váltás van. Maradj fedezékben, szólok, ha elhelyezkedtek.
A puska távcsövén át pontosan látom, ahogy az őrszem feltápászkodik, átadja a távcsövet és a fegyverét a váltótársának, valamiről röviden beszélgetnek, vállon veregetik egymást, valamin röhögnek is, aztán a friss őrszem elhasal, elhelyezkedik, míg a másik visszatér a táborba.
Az, aki a kocsihoz tartott, az álcázott terepjáró takarásába kerül, legalábis ami engem ilet, és nem látom felbukkanni.
- Egy lázadó kiesett a látószögemből, a terepjáró takarásában van. Nem tudsz biztonságosan közelebb menni….
Már csak az a kérdés, Raven többet lát-e a saját felszerelésével…
Azért a kérésére válaszolok. Ezúttal semmi játékosság nincs a feleletben, érezheti, hogy halálosan komolyan gondolom.
- Addig a pillanatig, míg Katrina nincs veszélyben, élhetnek...

◦ᵒ·○●·°





We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Júl. 11, 2020 11:03 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Csipet - Csapat

Beauty is pain •• This is no mistake no accident
A füllhallgatón keresztül hallom beszélgetésüket, mégsem reagálok semmire sem. Ahhoz túl közel vagyok az őrszemhez, hogy a legapróbb hangot is meghallja és lebuktassam magunkat. Mégis, mivel Simon rám lát, könnyen tudok neki jelezni, ha olyan lenne a kérdésük.
Az pedig még csak eszembe sem jutott, hogy eltűnjek a szemük elől. Csapatmunka, együtt kell összedolgoznunk. Ők a szemem és a fülem is ebben a pillanatban. Bizalmam beléjük fektettem, az ő dolguk bizonyítani, hogy nem tévedtem eme döntéssel.
A korán sem nyugodt lelkiállapotom közepette is, amint a hasadék alatt osonok, fog el a hidegvér, válik minden érzékem élessé.
Hirtelen állok meg, ahogy előbb Moor szólal meg. Leguggolok a domb takarásában, ám nekik láthatóan. Szó szerint karnyújtásnyira van a telepjáró. Lélegzetem egyenletes, hallom, ahogy a talajt döngő léptek nehezítik. Abba az irányba figyelek. Nem szólok semmit. Simon szavaira, csak a kezem emelem vállam magasságába, jelezve számára, hogy értettem.
Innen fordul kezem fegyvertartóm irányába. A fém hűvös érzete nyaldossa tenyerem, mely szokatlanul nem izzad. Az izgalom egy pillanatig sem jár át, pedig hallom, ahogy a terepjáró mellett sétál. Egyre közelebb hozzám, takarásban.
Ujjaim ráfeszülnek a markolatra, ujjam a ravasz köré simul.
A detonátort pedig egyelőre visszahelyezem övemre akasztott táskájába. Az idő szinte lassan vánszorog, hallani vélem az idő múlását, mintha egy pillanatra megállna.
Vélhetőleg hallhatom a helyzetét is Moor-tól – ha megosztja velem – ám ha nem mégsem, akkor is látom, ahogy egy pár bakancs a Scorpion hátához ér, ott ahol én is vagyok. A ravaszról lecsúszik ujjam.
Egy szívdobbanásnyi idő és már fordul is be.
S ebben a pillanatban vált világossá, hogy helyzetünk nem marad észrevétlen innentől.
Óvatos lépést teszek közelebb, hogy mire teljesen befordul, velem találja szembe magát. Amíg lehet nem használnám a lőfegyvert, nagyobb zajt nem csapnék, még akkor is, ha tudom: Simon meghúzza a ravaszt.
Az ellenálló pedig befordul, az idő immár nem vánszorog. Gyorsan mozgok, de ő is. Reflexből előbb hasam, majd fejem irányába üt, és már szólalna meg. Az előbbi ütését kivédem, a fejemre mértet, már alighanem. Eredetileg fegyverem agyával kívántam fejen vágni, eszméletétől megfosztani. Karján tekerek, s amint meghallom Simon részéről a fegyver hangját, úgy sül el az enyém is, az ellenálló mellkasába. Van még egy gépfegyveres, logikus hogy ez lesz Greymare következő célpontja.
Vagyis marad még kettő.
A holt ellenálló testét engedem, a terepjáró hátától kifordulok, hogy a tábornak takarással, de társaimnak látható legyek.
- Helyzetük? – hangom nyugodt, mégis határozott. Nem kérést nyújtok be számukra, hanem parancsot. Érzem, hogy arcomon forróság csorog végig, szemem sarkába saját vérem folyik, ezzel a ténnyel mégsem foglalkozom, ninsc rá időm.
Az életem múlhat rajta.


Mesterlövészi részeket Simon Greymareral előzetesen egyeztetésre kerültek

◦ᵒ·○●·°


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Perda Hold rejtelmei - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
886

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Perda Hold rejtelmei - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Perda Hold rejtelmei - Page 2 KjdARSD


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 14, 2020 8:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Csipetcsapat



-De jó magának! Ha beszélne hozzám, én sem hallanám az állatokat és nem ugrálnék a hátára, de maga tudja, ha csendben akar maradni…*Nem tudom befogni a számat, ez nálam a verbális nyugtató mindaddig, míg meg nem érkezünk a célterület – húúú, most nagyon katonás és szakszerű voltam – közelébe. Akárki akármit gondol rólam, tudom mikor kell befejezni, csak néha nyújtom még a határokat, ebben az esetben nem. Bőrre megy a játék, a miénkre. Máris átvedlek felelősségteljes – ez hülyeség de jól  hangzik – felderítővé. A kijelzőn azt is látom amit Simon hadnagy még az okulárés puskáján keresztül sem. A lézeres letapogató minden apróságot észrevesz és leképez, még azt is ami a szikla másik oldalán van, csak el kell forgatni a képet. A kérdésem merőben költői, bár figyelemelterelésnek jó lenne.*
-Á, értem. Aha. Oké. *Tényleg értem és látom is rajtuk mennyire elszántak, de valahogy nem tetszik ez most nekem. Utoljára akkor láttam ilyennek Gardelt amikor a másik táborban vendégeskedtünk és megjelent az a Connor fazon. Ezek után számomra unalmas várakozás következik, értelemszerűen én nem érzékelem a feszültséget, bár sok múlik rajtam de biztonságban vagyok. Gardel az aki nyúzatni viszi a bőrét. Ettől persze még figyelek minden apró mozgásra és amit látok azt röviden, saját stílusban közlöm is, Simon hadnagy meg hozzáteszi a magáét. A nekem szánt válaszára mindentudóként bólogatok noha egyáltalán nem tetszik az amit mond.*
-Ahaaaa, persze. Nem lehetne csak lábon lőni őket, vagy kézen, hogy ne tudjanak visszalőni? * Nem szoktam én ilyen akciókban részt venni, tudományos tiszt vagyok nem képzett terminátor vagy földön csúszkáló felderítő, és bár Simon hadnagy igyekezett a fejembe verni néhány dolgot, a jelen eset bizonyítja, hogy több órát elblicceltem, mint amennyire ő emlékszik. Közben Gardel egyre közelebb megy és a kocsi mellé ér, nekem meg a torkomba ugrik a szívem. Kérdőn fordulok Simon hadnagy felé. Arról volt szó, hogy megnyomok néhány gombot és kész, kikötöm, lekötöm a rendszerről a kocsit, nem arról, hogy átmegyünk gyilkolászósba.*
-Most mi van, miért nem válaszol? Biztos, hogy hallotta amit mondtunk? *Nekem kell a visszajelzés, de a tekintetem a kijelzőre van tapadva, és a katonákat figyelem nem Gardelt, ergo fogalmam sincs, hogy ő emelgeti a kezét. *
-Hé Gardel! Mindjárt ott van…még négy lépés…három..hát mi a fenéért nem megy el onnan…egy és baszkiiii! *Mindezt meglepő módon képes vagyok suttogva közvetíteni a rádión, de még így is süt a hangomból a pánikszerű idegesség. A katona pont oda megy és fordul ahol Gardel lapul, így már mindkettejük alakját látom a képernyőmön. A találkozásuk furcsa táncba fordul, szinte követhetetlen de szép…bizarr módon, de szép. Csak ámulok Gardel mozdulatain míg el nem hangzik a halk pukkanás mellettem ami a hangtompítós fegyverből a biztos tüzelésre utal. Összerezzenek ahogy Gardel ellenfele a földre rogy. Elhúzom a szám, nyöszörögve kérdezek rá a részeredményre.*
-Ez most a Gardel veszélyben van helyzet volt? *Világos, hogy az volt, de ez nálam már a pánik elhárító akcióhoz tartozik. Tekintetem a kijelzőre tapad, a magaslaton hasaló őrszemet figyelem majd mindkét kezemmel eltakarom a szemeimet.*
-Az őrszemazőrszem Gardel felé fordult….mi, hogy? *Helyzetük, a szó az agyamba robban és lekapom a kezem a szemeimről, melyekkel ismét a kijelzőt figyelem.*
-A kocsi két oldalán…öööö….pár lépés….mééér nem gurul a kocsi alá? *Adom a biztos raveni tippet a túléléshez.*










Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Perda Hold rejtelmei - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Perda Hold rejtelmei - Page 2 Giphy


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Júl. 24, 2020 11:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
A Perda hold rejtelmei

We live by chance
We love by choice
We kill by profession


Feladom a parttalan vitát, és azzal demonstrálom, hogy valóban csendet akarok, hogy legalább én befogom a számat, és megpróbálom Raven nyüzsgését kizárni, ha már az ugrálását nem tudom.

A megérkezésünk, de még inkább Katrina eltávolodása után válzotik a beszélgetés is, részemről legalábbis biztosan. Lényegretörő tőmondatok maradnak, abból is csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges az információk átadásához.
Raven válaszából csak remélni merem, hogy tényleg felfogta, és a következő pillanatban nem azt fogom látni a távcsőben, ahogy a terepjáró fényszórói a tizedes hangulata szerint kezdenek őrült fényjátékba.
Ahogy előre sejtettem, Katrina némán halad előre, jó érzékkel és taktikusan választja meg az útvonalat, a legapróbb gyanút sem kelti a táborban tartózkodókban.
Raven visszakérdezésére egyszerű, ám végleged és határozott választ kap.
- Nem!
Ha az ellenfél halott, szignifikánsan kisebb – mondjuk nulla – az esélye, hogy másodpercek, percek múlva összeszedjen annyi önuralmat, hogy ismét egyvert fogjon, és hátbalője Katrinát, míg nem tudunk annyi felé figyelni. A tizedes vérengzésmentes felfogásának itt nincsen helye, és ha kell, ezt a saját kárán fogja megtanulni.
A lázadók mozgására mindenki gyorsan reagál, Katrina néma jelzését tökéletesen látom, és értem is.
Raven nyugtalanul zsizsegő kérdéseire csak halkan válaszolok.
- Hallotta, nyugtázta, de nem fog megszólalni…
Aztán újra Katrinához beszélek.
- A váltás rendben lement, midenki a helyén, az ötödik még a kocsi takarásában.
Másodperceken belül ott lesz Katrinával szemben, ez a korábbi tempója alapján erősen várható amúgyis, de a tizedes suttogva is sikításnak ható, felívelő hangja is közvetíti az eseményeket.
A távcső Katrinára fordul. Látom a találkozást, ahogy azt is, hogy ura a helyzetnek. Az első meglendülő csapással egyidőben a mesterlövész puska irányzéka visszafordul az őrszemre.
Látom a pillanatot, amikor elér hozzá a csatazaj, és már mozdul is. Jobb kezes, először a jobb válla emelkedik, ellöki magát a talajtól, jól kiszámítható mozdulattal egyenesedik fel, de nem várom meg, hogy a mozdulata végére érjen. Szél nincsen, legfeljebb enyhe szellő, a puska célzássegítő rendszere megerősíti mindazt, amire én alapozom a célzást, az adatok gyorsan peregnek.
A levegőt visszatartom, egy röpke pillanatra minden mozdulatlanná dermed, talán még a szívverésem is előzékenyen kihagy egy ütemet, hogy aztán a puska visszafojtott dörrenésére felelő pisztolylövés teljesen felbolydítsa a tábort.
Meghúzom a ravaszt, és ahogy számítottam rá, ahogy terveztem, az őrszemet hanyatt löki a találat, a mellkasa jobb oldalán, a bordakosara közepén szakít vérző krátert a golyó, a fegyverét már esés közben elejti.
Még egy szívdobbanásnyi ideig figyelem, míg földet ér, gyorsan terebélyesedik körülötte a vértócsa.
- Őrszem kiiktatva!
Nem válaszolok Ravennek, hiszen elég egyértelmű, hogy Gardel veszélyben van, és nem csak volt. Még legalább hárman vannak lent vele.
A távcső Katrinára pásztáz vissza, elégedetten látom a lábai elé rogyott, élettelen testet, és már fordítom is tovább a puskát. Az irányzékot a gépfegyverre állítom, éppen akkor, mikor az egyik lázadó megragadja a markolatot, és lendületből fordítja a csövet a terepjáró – és egyben Katrina – irányába.
Egyértelműen az a terve, hogy szitává lő mindent és mindenkit, de erre nem fogok neki esélyt adni.
Előrenyúl, hogy kibiztosítsa a fegyvert, gyakorlott a mozdulata, ez alatt az R-16 rásegítő egysége listázza az adatokat, röppályát számol, és mielőtt a sötét hajú nő tüzelhetne a gépfegyverrel, meghúzom a ravaszt. A gondosan karbantartott mesterlövész fegyver tűzereje ellen távolról sem jelent elégséges védelmet az általa viselt páncél.
A találat a bal kulcscsontja alatt a domb adta magasságkülönbség miatt kissé felülről vág a testébe, ellöki a fegyvertől.
- Lövész kiiktatva!
Még nem halott, mikor földet ér, de kellően harcképtelennek ítélem.
Kivárom, míg a puska betölti a következő töltényt, és ezúttal a gépfegyvert veszem célba. A rendszer újraszámolja az értékeket, figyelembe veszem a javaslatait, és ezzel a lövéssel a gépfegyvert tervezem működésképtelenné tenni.
Ha a tizedes nem zavar meg, a találat leborítja a fegyvert az állványról, és használhatatlanná teszi.
Katrinát és az életben maradt lázadókat keresem a távcsővel.
Ha lesz lehetőségem lőni, segíteni fogok neki. Biztos vagyok benne, hogy ő is tudja ezt, és eszerint választja meg akár a mozdulatait, akár a helyszínt, ahol a még életben lévő ellenállókkal találkozik.

◦ᵒ·○●·°





We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
447

☽ :


Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Aug. 10, 2020 4:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Csipet - Csapat

Beauty is pain •• This is no mistake no accident
Fülemben hallom Moor panaszkodását, mely előtt továbbra is értetlenül állok. Az érzés a nő irányába pedig csak további aggályokat hoz elő belőlem. Bármennyire is próbáltam küzdeni az ösztönöm ellen, bármennyire is bizonyít: nem hiszem, hogy meg lehet benne bízni. Még ha most segítségünkre is van, de hogy nem kívánhatja egy katona azok halálát, akik ártatlanok és más katonák, a saját társaik életére tör? Ostoba, magasztos eszméik miatt? Mióta az emberiség létezik, hasonló sose járt sikerrel.
Eme gondolat éppenhogy csak átfut elmémen, foglalkozni vele nincs időm, de ahogy hallom Simonnak sincs.
Aztán meglapulok a kocsi takarásában. Hallom őket, mégsem reagálok, nem válaszolok. Nem szólalok meg. Légzésem nyugodt, még akkor is, ha érzem, hogy szívem ritmusa hevesebben ver. Az adrenalin pillanatról pillanatra önt el melegséggel, bizsergeti izmaimat. Tölt fel szinte. Látom a lépéseket, hallom, ahogy Moor segít.
Mégsem mozdulok, jobban lebuknék, hamarabb és az őrszem is hamarabb észrevehet.
Én pedig abban a pillanatban mozdulok, ahogy befordul felém. Sok időt nem hagyok neki és ő sem nekem.
Egy szekundum, mi eltelhet - talán annyi sem - és hallom meg a férfi hangját. Őrszem kiiktatva.
Tovább én sem húzom az időt, golyót eresztek a férfi mellkasába, s ahogy összegörnyed, gyors mozdulattal fogok állaihoz és egy határozott mozdulattal addig tekerem oldalra, amíg a jellegzetes reccsenést meg nem hallom.
Igaza van Simonnak: nem hagyhatunk senkit sem életben.
Vérem fülembe dübörög, ennek ellenére tisztán hallom Moor és Greymare szavait.
Két oldalán? Ez azt jelenti, hogy két oldalról jönnek?
- Greymare a jobb oldali a magáé - suttogom oly halkan, amennyire tudom, mégis hallhatóan. A magam részéről pedig görnyedve indulok el a kocsi bal oldala felé, ahonnan a másikat várhatom. A Scorpion orra irányába.
Kissé lehajolva, simulok teljesen a járműhöz, s amikor a csizma szára befordul, fegyvert tartó kezemet emelem, állon vágom vele, de közbe már fordulok is ki, a szekundum töredéke alatt. Azzal a szánt szándékkal, hogy mögé kerülve élő pajzsnak használjam. Fegyverem emelem, halántékához tartom, a ravaszt gondolkodás nélkül húzom meg. Ha Simon nem is tudja előre lelőni, akkor is két oldalról kap golyót.
Izmai elgyengülten rogy a lábam elé a földre.
Lábammal megfordítom, arcát kívánom megnézni. Az élettelenséget rajta.
- Szétnézek - tekintek fel csak egy pillanatra, ha további utasítást nem kapok. Öt embert érzékeltünk, ebből mindhárom kiiktatva. Jobb esetben. Fegyverem magam előtt tartom a jobbomba, ballal fogok alá. - Moor, folyamatosan tájékoztasson, minden mozgásról tudni akarok, származzon embertől, állattól, vagy növénytól - a felevelek mozgásáról is tudomást akarok szerezni. Óvatos, keresztezett léptekkel indulok el a tábor felé.
Ha mégsem történik már semmi - és nem igazán kellene - akkor egy percen belül elérek a gépfegyver mellett fekvő nőhöz. Hátán feküdve hörög, próbál hasára fordulni. Fegyveréért nyúl, amint meghallja lépteim.
Reflexszerűen emelem a fegyverem: nincs szükség túlélőkre.
- Lövész kiiktatva. A tábor tiszta. Megnézem, hogy működik-e a Scorpion. Visszavisszük - felelem egyszerűen. Nem kérem őket, nem is kérvényem óhajtom benyújtani számukra. Kijelentem.
Fegyverem mégsem engedem el, még bármi történhet, amiről reményeim szerint időben kapok tájékoztatást.
A Scorpion ajtaját határozott mozdulattal nyitom ki, s láss csodát:
- Van még benne üzemanyag - ráncolom szemöldököm. Nem kellene, legalább értem, hogy miért hagytak…
◦ᵒ·○●·°


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Perda Hold rejtelmei - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 
Perda Hold rejtelmei
Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Központi könyvtár :: Múlt-
Ugrás: