Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Yesterday at 10:44 pm

Yesterday at 10:29 pm


Yesterday at 9:45 pm

Yesterday at 9:18 am


Pént. Nov. 27, 2020 8:42 pm

Pént. Nov. 27, 2020 9:42 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
12-es raktár
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


12-es raktár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
12-es raktár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Szomb. Szept. 07, 2019 4:32 pm
Következő oldal

12-es raktár
 





2. gyűrűszint
Ez a raktár a kisebbek közül való, a raktársor legtávolabbi végében kapott helyet. Eredetileg előregyártott zárszerkezeteket tároltak itt, de mióta a Város megépült, néhány elfeledett lomtól és kacattól eltekintve üresen áll.
Pontosabban állt, másfél évvel ezelőttig. Azóta a horpadt, leselejtezett szállítódobozok és hordók mögött ponyvával letakart gép áll, a kupac alján heverő szállítódobozban négy - gondosan rendben tartott - szerszámos doboz várakozik.
A belépéshez legalább hadnagyi rang - vagy személyes engedély - szükséges, de alapvetően a kutya sem jár erre.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

12-es raktár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
12-es raktár Giphy


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 08, 2019 2:39 am
Következő oldal
Shane & Simon
Mikor megkaptam a hírt, hogy az Imperium visszaért a legutóbbi útjáról, az első dolgom volt, hogy írjak Shane-nek. Amint akad néhány szabad órája, csipogjon rám, és találkozunk a raktárban.
A családunk sosem funkcionált igazán jól, a szüleink egymással és velünk való kapcsolatának köszönhetően egymás felé mindig is kissé sután tudtuk kimutatni a ragaszkodást, a tizenkettes raktárban pihenő - félkésznek éppencsak mondható - motor viszont sokat segít. Jó indok az együtt töltött időre, közös hobbi, az időnkénti nehéz időszakokban nehezebben gördülő beszélgetéseket is könnyen mozgásban tartja, könnyen lehet vele témát váltani.
(Colinnál ugyanezt a gyerekei biztosítják, bár mindettől eltekintve is teljes szívvel imádom a srácait. )
És persze nem utolsósorban Shane-nel mindketten töretlen lelkesedéssel várjuk, hogy végre működőképes legyen, és kipróbálhassuk odalent a Perdán. Ha pedig bebizonyosodik, hogy jól működik, egy második darabot összerakni ehhez képest gyerekjáték lesz.
A válaszüzenetben megjelölt időpont előtt tíz perccel érkezem a tizenkettes raktár elé. A szabadidőmben szokásos, sötétszürke gyakorlóban érkezem, a bal vállamon jókora vászontáska szíja feszül. A táska bal kezem felé eső külső zsebében ott a fegyverem, bár kétlem, hogy szükség lenne rá, míg magában a táskában a legújabb szerzeményeim várják, hogy a helyükre kerüljenek. Egyik-másik alkatrész kidomborodik a vászonfelületből, és maga a táska meglehetősen súlyosnak tűnik.
Egy pillantással felmérem a folyosót, és megállapítom, hogy az unokatestvérem, egyben fogadott bátyám még nem ért ide.
A tenyeremet a nyitópanelra fektetem, halk csippanás, zöld led villan a panel felett, az ajtó fáradt szusszanással csúszik félre, én pedig beléphetek a raktárba. A fények maguktól kapcsolnak fel, a táskát a fal mellé teszem, előszedem a szerszámosládákat, lehúzom a ponyvát a maradék lom takarásában várakozó, még igencsak hiányos gépről, de egyedül meg sem próbálom elmozdítani. Sokkal egyszerűbb, ha megvárom vele Shane-t.
Ha még nem futott be, akkor addigis kipakolom a magammal hozott táskából az új alkatrészeket. Ezúttal már a külső borítás néhány darabját is magammal hoztam, de azok csak később kerülnek majd elő.
A szüleink magától értetődően fogadták be Shane-t, mikor az anyja lemondott róla. Ennek az eseménynek sem kerítettek nagyobb feneket, mint Colin születésének, vagy az enyémnek. Eldöntötték, hogy vállalják, és ezzel számunkra is ez lett a természetes, ebbe születtünk, én pedig sosem bántam, hogy két bátyám van.
Na jó, amíg kisebb voltam, olykor kifejezetten bosszantott, hogy mindenben előrébb jártak a koruknál fogva, de azt hiszem ez minden kisebb testvér esetében olyan időszak, ami nem maradhat el.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

12-es raktár Dcd8abfbf4ff945f57171c7fc6ea19f6817a1c3b

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
553

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
12-es raktár 47b444f7ddf8b6f0c676c7a0391647a43f472143


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 12, 2019 6:55 pm
Következő oldal
cousins, brothers, bf-s



Tekintve, hogy a családom a Dominiumon van és immáron nyolc éve kell egymástól külön élnünk, amikor csak lehetőségem akad rá, engedélyt kérek az Imperium elhagyására. Ilyenkor nem csak a nejem és főként a lányaimat látogatom meg, hanem azokat is, akik tulajdonképpen felneveltek és akikkel felnevelődtem. A korkülönbség miatt azt nem mondanám, hogy partnerek voltunk mindenben és mindenkor, de ettől függetlenül ugyanúgy tekintem őket is a közeli családtagjaimnak, mint ahogyan a szüleiket. Valójában közelebbinek is, mint, ahogyan a tulajdon anyámat és apámat együttvéve. Ennek okán örülök a megkeresésnek és üzenetnek, arról nem is beszélve, ami az eltelt idő alatt a közös hobbinkká vált. Eszemben sem volt mást válaszolni, minthogy az adott időben ott leszek. Már nem annyira sok van hátra, hogy működésbe hozzuk a jószágot és, ha sikerül az első palacsinta, a várakozásoknak megfelelően fog suhanni, akkor igencsak erős tervben van a következő. Még szép, hogy nekem is kell egy ilyen. Leginkább mostazonnalésmindjárt, de ezt mélyen titkolom most még.
A megbeszélt időponthoz tartom magamat. Ennek igen egyszerű oka van, próbálok a lányaimmal is több időt együtt tölteni, bár a kamaszodásuk egyre erősebben impulzív időszakában ez több, mint embert próbálóvá vált az utóbbi időben. A tenyeremet a nyitásért felelős panelre teszem. Normál esetben nem lenne belépési jogom, nem rendelkezem olyan magas ranggal, de köszönhetően Simonnak, a külön engedélyt mégis sikerült elrendezni, ezért végül érkezik a halk hangjelzés és a zöld fény felvillanása is közvetlenül az ajtó nyitódása előtt. Vállamon egy egyszerű táska, benne a saját szerszámaimmal is vackaimmal, de kizárólag hasznos dologgal. Fogalmam sincs, hogy a legutóbbi alkalom óta haladt-e vele valamennyit vagy sem, de tulajdonképpen mindegy is, ha igen, majd tájékoztat, ha pedig nem, akkor még pontosan emlékszem hol hagytuk abba a legutóbbi alkalommal. Belépve a fények már égnek és azonnal a látóterembe libben a személy, aki miatt itt vagyok. - Szevasz! - Lépek közelebb és nyújtom a praclimat is kézfogásra üdvözlésképpen, amit pár lapogatásnyi vállveregetés is követni fog egy nagyon rövid ölelést követően.
- Késtem? - Dobom le a motyómat a fal mellett én is és a már kicsomagolt kis csodánkat veszem szemügyre, történt-e rajta változtatás azóta, hogy itt jártam.
- Ma mivel kezdjünk? - Fordulok felé, de a tekintetem közben közötte és a jármű között jár, a masinán érthetően többet időzve.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

12-es raktár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
12-es raktár Giphy


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 01, 2019 1:14 pm
Következő oldal
Shane & Simon
A raktár elhagyatott lomtárból gyorsan alakul kissé kusza, de jól átgondolt műhellyé, ahogy a szerszámok mellett előkerül a félkész motor váza is.
A poros, összedobált holmik között az új, csillogó alkatrészek, a félkészen is látványos gép, és a gondosan előkészített holmik könnyedén átformálják a hely hangulatát. Máris sokkal otthonosabban érzem magam.
Sejtem, érzem, hogy Shane addig nem fog békén hagyni, míg nem lesz kettő a motorból. Egyszerre lesznek tökéletesen egyformák, és mégis teljesen különbözőek, ahogy magunkat ismerem. Ez számít mondjuk a legkevésbé. A várakozás minden alkalommal, minden itt eltöltött órával egyre türelmetlenebb mindkettőnk részéről.
Az ajtó szisszenve nyílik a bátyám előtt is, én pedig azonnal fordulok is az érkező felé. A vigyorom széles, egyértelműen örülök a viszontlátásnak.
A felém nyújtott kezét nemcsak elfogadom, annál fogva húzom közelebb magamhoz. Az ölelés rövid, a kölcsönös vállveregetés sem marad el, de utána elengedem.
-Hello, Idegen! Már kezdtem azt hinni, hogy felfaltak titeket az űrgyíkok!
Persze, hogy hiányoltuk. Nem csak a felesége, vagy a lányai, de az egész családja.
A kérdésére vállat vonok.
- Csak pár hónapot, de ki számolja?
Nagyvonalúan legyintek is hozzá. Megvárom, míg ledobja a holmiját, aztán a motor mellé lépek én is.
- Nem nyúltam hozzá a legutóbbi alkalom óta, de holnapra kész vannak a kerekek, és hoztam pár új alkatrészt. A srácok a járműfejlesztésen a sírba tesznek a gumikkal. A huszadik verziót tesztelik, pedig már az ötödik is rendben lett volna…
Sóhajtok egyet. Azt hiszem nekik is szívügyük lett a gép, noha még egyszer sem látták, a fejükbe vették, hogy ezzel közösen valami lenyűgözőt és tökéleteset fogunk alkotni, ami nem azért készül, hogy valakit szétrobbantson, agyontaposson vagy megsemmisítsen.
- Rakjuk át középre…
Ketten meg tudjuk emelni a már így is dögnehéz járgányt, és át tudjuk pakolni anélkül, hogy bármelyik elemét a földön húznánk.
Ha a motor a helyére került, megkapja a támasztékokat, én pedig a táskához lépek.
- Kaptam új pillangószelepeket az injektorhoz, és a gáztartályos rúgóstagokat a lengéscsillapítóhoz…
Ki is pakolom a földre a cuccokat.
- Ha ezeket beszereltük, át kellene gondolni, hogy mire van még szükség, illetve következő alkalomra hozom a CQL blokkot, és kipróbáljuk hogy muzsikál a motor…




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

12-es raktár Dcd8abfbf4ff945f57171c7fc6ea19f6817a1c3b

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
553

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
12-es raktár 47b444f7ddf8b6f0c676c7a0391647a43f472143


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 16, 2019 3:25 pm
Következő oldal
cousins, brothers, bf-s



- Áh, csak megcsócsáltak, simán túlélhető. - Olyan rezignált nyugalommal legyintek, mintha valóban lehetséges volna a feltételezés. Mondjuk ki tudja, egyszer még mi bukkan elő a fekete űr mélyéről, láttunk már ennél cifrábbat is véleményem szerint.
A motyómat csak könnyedén leejtem a földre, ami puffanó-csörrenő zajjal ér padlót. Feltűröm az alkaromon a textíliát és guggolva támaszkodok meg könyökkel a térdeimen, ahogy szemügyre veszem a járművet. Egyre lenyűgözőbb látványt nyújt, ahogy minél inkább alakba formálódik a kezeink alatt. - Egy éven belül még jó vagyok, nem?! - Lustább félvigyor nyúlik a képemre a késésem feszegetése kapcsán. Ahogy ő sem szánja komolynak, úgy részemről sincs súlya a megjegyzésnek. Mindketten akkor vagyunk itt, amikor tudunk. Esetemben talán kicsit ritkásabb a lehetőségek tára, mert viszonylag kevés időt vagyok fizikailag jelen a Dominiumon, de hát ez van, ezt kell szeretni vagy mi.
- Jól hangzik. - Bólintok párat a gumik kapcsán. Tulajdonképpen rendes tőlük, hogy ennyire alaposak, kicsit talán túlzóan is. - Az elkövetkező pár napban, ha lesz időd, itt leszek a hajón, tulajdonképpen egész sokat tudunk haladni vele. - Akkor már nyilván nem csak a gumikkal, már persze, ha azokat végre hajlandóak a fejlesztésen átadni és nem állnak neki még egy huszonegyedik verziót is tesztelni.
- Oké. - Bólintok egy apróbbat és megragadom a hozzám közelebb eső részét a motornak, hogy kellőképpen belekapaszkodjak az átmozgatáshoz. Azt, hogy pontosan hová is gondolja középre az öcsém, rábízom.
- Szép kis szajrét sikerült begyűjteni. Ezeket neked csakúgy adják? - Újabb félvigyor nyúlik a szám sarkába, mert hát mondjuk úgy, azért általában a legtöbbünk után csakúgy nem hajigálnak ilyesmiket. - Melyikkel akarod kezdeni a beszerelést? - Közelebb megyek és a kezembe veszem az egyik pillangószelepet, hogy jobban is szemügyre vegyem. Tényleg egész sokat tudunk így haladni, nem csak az idő, de az alkatrészek hiánya vagy éppen most megléte nagyon is befolyásolja mennyit tudunk hozzátenni a járgányhoz.
Egyetértően bólogatok párszor, apróbbakat biccentve leginkább. - Részemről nincs akadálya. - Még szép, hogy nincs, sokkal inkább már pokolian várom, hogy tesztelhessük, fúrja az oldalam milyen eredményt érünk el meg egyébként is. Attól függően, hogy melyik résznek akar Simon neki fogni, a megfelelő szerszámokat kezdem kigyűjteni a táskámból. Könnyebb átlátni és használni, mintha folyton a motyómban kellene turkálni az éppen kellő darab után. Elhelyezkedek ott, ahonnan a legjobban elérem a motort és nekilátok a munkának.
- Egyébként miről maradtam le a legutóbbi találkozásunk óta? - Nyilván nem a motor kapcsán, azt már megbeszéltük. Nem mindig tudok lépést tartani a családban, magánéletekben zajló eseményekkel, de tulajdonképpen ebbe a kérdésbe akármi beleférhet, amit az öcsém, hajlandó megosztani.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

12-es raktár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
12-es raktár Giphy


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 05, 2020 12:24 pm
Következő oldal
Shane & Simon
Szélesen elvigyorodom a flegma válaszon, és alaposan végigmérem.
- Menő új sebhelyek?
Mintha a ruhán keresztül is fel tudnám fedezni, ha akad akár egy is az űrgyíkrágcsálás nyomán.
Eddig én álltam nyerésre, bár nyilván nem verseny, ki hányszor sérült meg… Ilyesmiből véletlenül sem szabad vetélkedést kanyarítani, ugyebár…
Egy pillanatra érdeklődve fordulok az ígéretes zajjal földet érő táska felé, de aztán későbbre halasztom a kíváncsiskodást.
Kivárom, míg Shane alaposan szemügyre veszi a motor vázást, a lassan formát öltő járgányt.
A kérdésére biccentek.
- Simán jó vagy! Mint a szülinapi köszöntésekkel…
Ezután valószínűleg az én időbeosztásom is zűrösebb lesz a motor és a közös bütykölések kapcsán. Az új egység sokkal gyakoribb Perdai utakat és hosszabb ott tartózkodást kíván.
Az Akadémiától, a családtól is többet leszek távol. A szüleimmel kapcsolatban nincsenek emiatt aggodalmaim, de a bátyáim srácai minden bizonnyal erősen fognak hiányozni.
- Csak győzzük kivárni!
Elnevetem magam a gondolatra, hogy még két év múlva is a tökéletes gumikat várjuk, amikor már minden más hónapok óta kész.
- A következő pár napban én is tudok időt szakítani. Pár alkatrészt be is tudok szerezni, hogy tudjunk haladni. Valamelyik este nem akarod elvinni a lányokat egy vetítésre? Esetleg egy közös vacsora?
Szívesen töltök időt Shane lányaival, ahogy Colin gyerkőceivel is.
Ahogy Shane rámarkol a motorra, én is megkeresem a biztonságosan emelhető részt a hátulján, és számolok.
- Oké, akkor háromra… - ha a bátyám rábólint, folytatom is – Egy… Kettő… Három…
És ahogy a végére érek, már emelem is. a műhellyé avanzsált raktár közepén leterített ponyvára tesszük le a gépet, megtámasztom előlről és hátulról is az erre a célra kialakított tartórudakkal, és biccentek Shane-nek, hogy elengedheti.
Leporolom a kezem, és vigyorogva pillantok a bátyámra, mikor kérdez.
- Részben igen, mert ilyen lenyűgöző a személyiségem. – széttárom a karom, jelezve, hogy a népszerűségem ellen nincsen mit tenni, majd folytatom - Másokat viszonzott szívességből kapok, vagy én csinálom. Van, ami egyébként is fejlesztés alatt áll, más részeket leselejtezett cuccokból öntenek újra.
A következő kérdésre a kezében tartott pillangószelep felé biccentek.
- A pillangószelepekkel. Utána szétkapjuk a lengéscsillapítót. Remélem minden passzolni fog. Te mit hoztál?
Érdeklődve figyelem a táskájából előkerülő szerszámokat. Meg sem kérdezem, ő hol jutott ezekhez. Valószínűleg nem egy műtőből kölcsönözte…
A motorblokk kipróbálása kézzel fogható közelségbe hozza a motor élestesztjét, ez pedig eddig nem ismert izgatottságot ébreszt. Valami, ami egészen, és kizárólag a miénk, valami, ami nem a túlélésről szól, nem muszáj, vagy kötelező…
Leguggolok a motor mellé, és a kezem ügyébe gyűjtöm a szelepeket, mielőtt nekiállnék leszerelni a borítás útban lévő részét.
A kérdésre elgondolkozva hümmentek egyet, csak utána válaszolok.
- Lássuk csak… Emma hamarosan szülni fog, Colinéknál már mindenki ideges… Lemaradtál Gardel Admirális harmadik és egyben utolsó megemlékezéséről, egy sárkánymacska kölyök beköltözéséről, arról, hogy ideiglenesen átadtam a fejlesztési részleget, és az Akadémiai óráimat, mert kaptam egy új feladatot. Eve végleg és teljesen kicuccolta a maradék holmiját is tőlem, pontosabban én raktam ki őket, és azt hiszem ki is békültünk. Serena legalább háromszor foltozott össze, míg nem voltál itt, és ha találkoztok, el fogja panaszolni, hogy hagytam, hogy valaki hentesmunkát végezzen a fejemen…
Vigyorogva felpillantok, kíváncsi vagyok, mire fog először rákérdezni.
- Feléd mi újság?
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

12-es raktár Dcd8abfbf4ff945f57171c7fc6ea19f6817a1c3b

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
553

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
12-es raktár 47b444f7ddf8b6f0c676c7a0391647a43f472143


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 20, 2020 3:51 pm
Következő oldal
cousins, brothers, bf-s



- Persze, mint munkaköri ártalom. - Vészesek nem akadnak közöttük, az orvosiban olyan nagyon nem leselkednek nagy veszélyek a sarkokban vagy legalábbis nem rám. Egyébiránt meg igyekszem vigyázni magamra annyira, hogy egyben maradjak. Mindenesetre ennyiben hagyom a kérdést, a könnyedség mezsgyéjén maradva. Érzésem szerint ebben a kérdésben neki egyébként is több és messze érdekesebb beszámolói akadnának.
A motor látványa leköti jó pár másodpercemet, nem mostanában láttam utoljára. Rövid, visszafogott vigyorba forduló szusszanással nyugtázom a ráhagyását. - Nézd, ha nem adják, majd max bekommandózunk érte az éj leple alatt. - Nem, koránt sem gondolom komolyan, cseppet sem, ami azért a képemre van írva egyértelműen. Érdekes is lenne, ha véghez akarnánk vinni és nem is volna nagyon kérdéses kik az elkövetők.
- Akarni akarnám, ők nem akarják mostanában a képemet látni. Kamaszok és nem tudom, lehet öröklődő Faser-betegség a családban az apákhoz való ilyesfajta viszony... Bár, ha bedobnám, hogy te is jönnél esetleg, lehet nem utasítanak el élből. Veheted invitálásnak is és, ha már egyébként is itt tartunk, van kedved átugrani hozzánk egyik este? Clara is biztosan örülne neked. - Efelől szemernyi kétségem sincs, egyszerűen tudom. A nagyobb családi összejövetelek meg általában nem sülnek el rosszul, ha nem az apámnál vannak, ez pedig most nem fenyegetne senkit. Hála az égnek.
Apróbb bólintással jelzem, hogy készen állok, emelhetjük a járgányt. A beszámolás megkönnyíti az emelés elkapott pillanatát, innentől pedig már gyorsan a helyére kerül a motor, ahol könnyedén hozzáférhetünk mindketten. Ahogy biccent, eleresztem. - Egész hadsereg dolgozik a kezed alá. - Vigyorodom el, a rossz szóvicc szinte kötelezően kívánkozik ide, túlontúl is adta magát. Újabb bólintással nyugtázom, hogy mivel is kezdjük a munkát.
- Mármint úgy érted magamon kívül? - Pillantok rá fel. Nem, egyáltalán nem az önimádatom tört felszínre vagy nem jobban, mint máskor, a kötetlen helyzetnek és neki köszönhetően viszont nem tehetek róla, a kérdés kibukott. - Viccen kívül, elkértem a gépészektől pár leselejtezett, régi szerszámot. Bajuk nincs azon kívül, hogy már semmivel nem kompatibilisek, ami az elmúlt pár évtizedben került beépítésre itt vagy az Imperiumon. Az autentikus jelleg mellett pedig reményeim szerint alkalmasabbak, mint amiket a legutóbb hoztam. - Aztán majd meglátjuk. Lehet ezzel se lesz könnyebb vagy egyszerűbb vagy másabb, mint a korábban felvonultatottakkal. Idővel kiderül.
A szerszámkulcsok szépen egymás mellé kerülnek a ponyvára. Még bőven a táskából való kihalászással foglalatoskodok, mikor úgy érzem egy fél életnyi esemény mozzanatait hallom felsorolva szinte egy mondatba zsúfolva. Akkor is, ha valójában több volt az egynél.
- Csak ennyi? Biztos nem maradt ki valami? - Húzom feljebb az egyik szemöldökömet a képemen. - Hallod, te aztán nem unatkozol. - Csóválom az üstökömet és a kézfejemmel végigdörgölöm az állam.
- Huhh. Jártam a Perdán, találkoztam Elorak egy fénylőkezű, gondolatolvasó gyógyítójával, meg a Danájukkal, akivel egyébként még fogok több alkalommal ezután is. Meghalt egy páciensem, lassan hivatalos tesztelési fázisba ér egy találmányom, az apám nyaggat, hogy bővítsem a családot az elképzelt kitételei nyomán, amit Clara még finom keretek között is rosszul fogadott, bár én sem repesek érte... és most Tersonnal akarna nekimenni az öreg Fasernek. - Röviden foglalom össze, ami épp beugrik így hirtelen. Az utolsó kitételnél elhúzom a számat, nem mondhatni, hogy nagyon odalennék ezért a gondolatért. Mindegy.
- Visszatérve rád, mi történt a fejeddel és milyen hentesmunka miatt panaszkodik Serena? - Először erre térnék ki, nem tehetek róla és, ha már itt tartunk; - ...na meg miért kellett összefoltoznia? Mi történt? - Ráncolom a szemöldökeimet. Már csak szakmai ártalomból is érdekel meg egyébként is.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.


A hozzászólást Shane Gregor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 11, 2020 8:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

12-es raktár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
12-es raktár Giphy


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 16, 2020 9:54 pm
Következő oldal
Shane & Simon
A válaszára felvonom a szemöldököm.
- Újabban megkéselnek a pácienseid? Ennél azért mindig jobb munkát végeztél.
A széles vigyoromból egyértelmű lehet, hogy csak ugratom, de ezt nem tudtam megállni. Vagy ő béna, és vagdossa össze magát? Ahh, erre már ki sem merek térni…
Az én beszámolóim is későbbre maradnak.
Nem csak a motor miatt találkozunk, de azért időről-időre a járgány visszatér a beszélgetés középpontjába. A bátyám felvetésére elnevetem magam.
- Remek móka lenne, de gyanítom a járműves fiúk nem értékelnék!
Inkább megsürgetem őket egy kicsit. Kinőttünk már abból a korból, mikor ostoba csínyeket enyhébb büntetésekkel meg lehetett úszni. Bizony, még a mi családunkban is volt ilyen időszak, ha kimondottan rövid is.
A lányokkal kapcsolatos válaszára megcsóválom a fejem.
- A kamaszokkal sosem egyszerű. Mindig dühösek valamiért. Majd kinövik, addig marad a túlélés.
Az invitálásra bólintok.
- Szívesen megyek! Hiányoznak a lányok és Clarát is régen láttam…
Ha az én jelenlétem ráveszi őket, hogy az apjukkal is töltsenek egy kis időt, az csak jó lehet. Később úgyis megbánják majd a most elvesztegetett időt, amit szándékosan, dacból, kamaszos sértődöttségből nem töltöttek az apjukkal.
A következő szóviccen újfent szélesen elvigyorodom.
- Befolyás, és kapcsolatok kérdése az egész…
Bár inkább csak kapcsolatokról beszélhetünk esetemben, azért ez kellően nagyképűen hangozhatott, ha már terveztem rátromfolni az ugratásra.
A szociálisabb jellemeknek, amilyen én is vagyok, ilyenkor könnyebb dolguk van. Akikkel egyébként is jó kapcsolatot ápolunk, szívesen segítenek, ha módjukban áll.
A beszélgetésbe alapzajként belevegyül a szerszámok fémes csengése, a csavarok fémesen súrlódó hangja.
A visszakérdezésre megcsóválom a fejem, és játékos felháborodással hozzávágom a kissé olajon géprongyot a kezem ügyéből.
Aztán biccentek, és egy darabig a motor mellől figyelem az előkerülő eszközöket.
- Meglátjuk, hátha nekünk hasznosak lehetnek még.
Az, hogy az elmúlt évtizedekben nem használtuk őket, még nem jelenti, hogy ebben a projektben sem lesz létjogosultságuk. Most valami egészen mással próbálkozunk itt ketten, mint a fejlesztésen az elmúlt években a srácok.
Az első pillangószelep a helyére kerül, már a másodikkal babrálok, míg sorolom az elmúlt időszak történéseit.
A kérdésre rávillantom a tekintetem.
- Ha te azt tudnád, mennyi minden!
És valóban kimaradtak bizonyos dolgok, de azokkal majd csak később foglalkozunk, ha egyáltalán.
A megjegyzésére megvonom a vállam.
- Sosem szoktam. Van egyáltalán lehetősége bárkinek unatkozni manapság?
Most a bátyámon a sor, én pedig hallgatom, míg a végére nem ér.
- Neked sem éppen unalmas az életed! Már rég szerettem volna igazán kipróbálni ezt a fordítóchipet, de sosem jut alkalmam lejutni a városi piacra…
Ott tudnék pár szót váltani perdaiakkal. Eddig nem sok lehetőségem volt rá, se Shane benyomásaira meglehetősen kíváncsi vagyok.
- Milyennek találod őket?
A második szelep is a helyére került, tartok egy pillantnyi szünetet.
- Faserre gondolsz? Egészen biztos, hogy csak nyaggat? Ő ennél azért komolyabb játékokat szokott játszani…
A homlokomat ráncolom. Ha már Shane megemlítette, ennél sokkal súlyosabb lehet a helyzet. Az öregnek hobbija megkeseríteni a családja életét. Engem jobbára békén hagy, én nem az ő fennhatósága alá tartozom, igaz nem tudom, magától jutott erre a megállapításra, vagy Hank nyomására. Bár utóbbi esetben a bátyámnak is könnyebb dolga lenne…
Az utolsó hozzáfűzésre biccentek.
- Nem rossz terv. Ha Terson kancellár hajlandó mellétek állni, és bevetni a befolyását, talán vissza tudja szorítani Scottot. A kérdés, hogy megteszi-e…
Tudom, hogy Clara és ő gyerekkori barátok, de a kancellárok más ligában versenyeznek, és más a fontossági sorrend. A politika kegyetlen csatatér, olykor egy ilyen – politikai síkon – súlytalan családi vita elsimítása is túl nagy árat követel.
A következő kérdésére elvigyorodom.
- Nem erre a történetre leszek a legbüszkébb, ami az ítélőképességemet illeti. Megjavítottam egy fegyvert, és hogy bebizonyítsam, mennyire bízom a munkámban, én is beálltam a lőtérre a teszthez. Sajnos a tesztet megzavarták, így súrolta a fejemet a lövés. Felszakadt a fejbőröm, és helyben megfoltoztuk. Serena hentesmunkának találja, szerintem teljesen rendben van. Egy-két aprócska, halovány heg, és egy kis kopasz csík az egész…
Megvonom a vállam is. Tényleg nem tesz semmit. Ha anyánk varrja össze, nem maradt volna nyoma, de így is olyan jelentéktelen ez a sebhely…
Ami a többi foltozgatást illeti…
- Volt egy rosszul sikerült kiküldetésünk. Volt halottunk és súlyos sérültünk is. A csapatvezető elvesztette egy végtagját, nekem a combom sérült meg komolyabban, Serena foltozta össze. És valami hallucinogén növény tüskéibe is belegabalyodtam.
Még most is beleborzongok a látomások emlékébe is, ahogy azt sem fogom elfelejteni, mire lehetnek képesek a perdaiak. Ha valaha újra az ellenségeink lesznek, nem szabad alábecsülnünk a képességeiket.




We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

12-es raktár Dcd8abfbf4ff945f57171c7fc6ea19f6817a1c3b

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
553

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
12-es raktár 47b444f7ddf8b6f0c676c7a0391647a43f472143


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 23, 2020 3:23 pm
Következő oldal
cousins, brothers, bf-s



- Hé, az emberi hülyeségre nincs ráhatásom, az másik divízió. - Csóválom meg a fejemet nagy komolyan, ami akkora, hogy egyértelmű, vettem az ugratást és csak hozzápakoltam a magamét. Ami pedig azt illeti, mások faszságaiért a felelősséget nem vállalhatom. Az emberi elme képes messze cifraságokat okozni, még a flotta kötelékében is, ahol elvileg szűrnek minket is minden áldott évben. A rendszer nem tökéletes, hát ez van. A motorra áttérve na meg annak haladási fázisára és késleltetésére is külső hatás miatt, ötlettel ugyan előállok, de senki nem állította, hogy értelmessel. Én sem. Nem is annak szántam. - Nekik kevesebb a humorérzékük, mint kettőnknek együttvéve. Sssszzzz… ne mondj többet, mindent értek. - Szívom meg a fogaimat a mondatok között/közben és még mindig messze a komolytalan könnyedség mezsgyéjén járok. Nyilván ilyet egyikünk se tenne öregek vagyunk már ehhez, de a móka kedvéért teljesen megérte feldobni, főleg, hogy lelki szemeim előtt részben le is pörgött az esemény. Pillanatnyi önszórakoztató gondolat-ömleny formájában.
A lányaimat illetően csak egy pillantással nyugtázom; nekem mondja?! Alig töltök velük így is időt, annak a nagy része pedig arról szól, mennyire nem bírják elviselni a képemet. Amikor meg véletlenül mégis, akkor is történik valami, ami ugyanarra az átokverte hullámvasútra ültet fel. Magyarán, az eredmény ugyanaz. Mindig. - Clarahoz képest így is csak töredékét kapom az ívnek, de azt nagy mennyiségben és tömbösített formában. De ezzel együtt… mégse várom az elkerülhetetlent. Kész nő lassan mindkettő. - Előbb-utóbb nyilván túl lesznek a kamaszkoron, de annál mindenképpen később, mint amilyen hamar ki fognak repülni. Vagy el fogom őket veszíteni és most nem feltétlen az elköltözésük jár a fejemben. A gondolat pedig annyira nem vidít fel. Az életük feléről így is lemaradtam és tartok attól, a későbbiek egyáltalán nem a pozitív tartomány felé fognak billenni. Emiatt pedig a kinövés és a túlélés gondolata nem nyugtat meg.
- Akkor ezt megbeszéltük. Készülj úgy, hogy tuti lerohannak, az utóbbi időben zajlik az életük. - Értelemszerűen a lányaimnak. Azzal mindig is tisztában voltam, miként állnak a nagybátyjukhoz, most sincs szemernyi kétségem afelől, hogy azaz este dupla oldalról jelent fárasztást majd neki és baromira örülök, hogy átjön, ez kétségtelen és vitathatatlan.
A képére húzódó széles vigyor nüansznyit szelídebb mása az én fejemen is megjelenik, de az intenzitása nem neki szól, kettőnk közül lássuk be, neki ez mindig jobban ment. Ahogyan az éppen szóban forgóság is nem mellesleg. - Messze a te asztalod inkább. - Emelem mindkét kezem a magasba, szerszámok vannak benne, de a megadás egyértelmű jeleként. Egyfelől, kapcsolatokat kialakítani és bánni a kisugárzásával, neki mindig jobban ment, mint nekem. Sokkal jobban, természetesebben. A másik pedig, könnyedség és humor ide vagy oda, az említettek mindegyikét igyekeztem elkerülni, ami lássuk be, kissé neverendingstory szagú lett, egy kancellár lányával és egy másik húgával az oldalamon. Az apámról nem is beszélve. Félreértés azért ne essen, különbözőségünk ellenére még így messze több mindenben hasonlítunk egymásra, mint mondjuk én Sivvel vagy Stephel, akikkel jóval nehezebb megtalálnom a közös hangot a legtöbb esetben.
A repülő rongyra nem számítok, ezért az a nyakamban landol. A zsákmányt kimarva onnan, kissé kérdő ábrázattal emelem meg azt felé, a bajszom alatt pedig erőteljesen somolygok. - Elvesztetted zsebkendődet? - Hajítom vissza neki, természetesen a képébe célozva és nyilván, az se érdekel, ha nem találom el, számítok arra, hogy elkapja.
Arra csak egyetértően bólogatok párat röviden, hogy a hozott szajré, talán nekünk még hasznos lehet. Nem tudom, kiderül. A nem is annyira távoli jövő zenéje ez. Közben, ahogy munkának lát, úgy én is, ezért a szempáromat többet vetem inkább az előttem lévő járműre, mint rá, de ettől még a figyelmem tökéletesen oszlik többfelé. Egészen a visszakérdezésbe oltott felszólalásáig, amivel magára vonja a tekintetemet szinte rögtön. Marhára érdekel mi maradt ki a zanzásított, így sem kevés információ halmazból. - A kérdés jogos, a válasz a részemről nem globális, hanem személyes és nem. Nincs. - Unatkozni?! Pff, nem tudom milyen az, viszont az igazsághoz hozzátartozik, esetemben szándékosan tartom magam elfoglaltságok alatt nagyjából mindig.
- A chip elképesztő találmány, tényleg minden szegmensében az, de én hagyományos módon tanulom a nyelvet, ami nem egyszerű menet egyébként. Főleg a kiejtés. - Szörnyű, nekem az. De még ennek ellenére is, a chip helyett jobban tetszik az elgondolás, hogy én tanuljam meg. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a szokatlanabb jelenség és felkészülve arra is, ha esetleg bele akarna kérdezni.
- Mármint a lakosokat? - Kérdezek vissza és amennyiben rájuk vonatkozott a kérdés és nem a kütyüre, úgy folytatom; - Röviden összefoglalva: lenyűgözőnek. Persze, a társadalmuk egészen más szinten áll fejlettségben – bár ez is nézőpont kérdése –, gondolkozásban és szinte az élet minden területén, ezért az összehasonlítást nem is tartom jónak, mindezzel együtt pedig úgy vélem érdemes partnerként kezelnünk őket. Érdekel a gyógyítói tudásuk, a módszereik és nem utolsósorban a képességeik. Engedélyt kaptam rendszeresen lejárni a holdjukra és szerintem napestig tudlak untatni azzal, mennyi minden jár a fejemben ezzel kapcsolatban, de megkíméllek. - Izgatottságom kimutatásában, ha nem is annyira járok élen, mint mások, úgy vélem a szavaim rendkívül jól leírják; igenis kedvelem a perdaiakat és szívesen megyek még hozzájuk. Lehetőleg minél többször.
Az apám szóba hozása – tudom, tőlem ered –, viszont érezhetően nyom a hangulatomon, nem is keveset. Előbb csak bólintok, igen, most rá utalok, gondolok. - Megvannak a módszerei most is. - Vallom meg, mert hát igen, jóval komolyabbra vagy inkább magasabbra tette a lécet, mint eddig bármikor. Vitathatatlan tény. Ami viszont a folytatást illeti, megcsóválom a fejemet. - Egy belső családi ügybe bevonni egy kancellárt, ráadásul Tersont?! Nevezhetsz vaskalaposnak vagy szemellenzősnek, de leégne a bőr a képemről, hiába ápolnak jó kapcsolatot Claraval. Scottot majd kezelem én, de míg Clara ágyúval szaladna, addig én sokkal inkább a csendesebb módszerek híve vagyok. - Nem hiszem, ezzel újat mondanék. Nem szokásom másokat beavatni abba, ami nem érinti őket vagy tartozik rájuk. Főleg nem, aki jelen esetben még a csúcsok csúcsán álló feljebb valóm is. Az öcsém is azért kivétel, mert a véren kívül a kettőnk közötti kapcsolat is összeköt vele. Ami pedig Clarat illeti, messze mély tisztelettel említem őt, ez nem is kérdéses, viszont tudom, az ő világában ez így megy vagy menne, de az enyémben nem feltétlen. Az meg csak a hab a tortán, hogy ebben az egész történetben messze vastagon lapul árulás és noha a Scottal való kapcsolatom sosem volt mondható közelinek, atya-fiú viszonynak pedig messze nem, mégiscsak az apám, nem beszélve arról, hogy a flottában messze az elöljáróm. Őt elárulni egy egészen más lépés lenne vagy lesz, ha megtörténik egyszer. Mindegy, egyelőre elengedem a kérdést, magam sem állok készen arra, hogy ennél többet mondjak.
A vigyora eléggé beszédes, ahogy egyébként maga a történet is, már csak dióhéjban is, a folytatásról nem is beszélve. Bőven magasba húzza a szemöldökeimet a homlokomon az eset és a közben eddig végzett munkát is abba hagyom, ahogy a tekintetemet az öcsémre függesztem. - Ugye nem kell nekem is kimondani, hogy nem vagy normális?! - Amit technikailag megteszek, a hangsúly mégsem ezen volna, mert azért ismerjük be – ő is –, ez az eset nem éppen az elvárható és átlagos szinten mozog tőle.
- Nő van a dologban? - Egyenesen és egyszerűen kérdezek rá, de valahogy a komolyság mellett, némi cinkosság is költözik a képemre és a kérdésbe is egyaránt. Egyébiránt, ha Serena hentesmunkának találja, én is annak titulálnám, ő volt a mentorom, tanított a szakma csínjára-bínjára, ez akaratlan is így van, de attól megkímélem, hogy ellenőrizzem is.
- Volt veletek bárki, aki el tudta látni a sérüléseket? - Nem minden kiküldetés egyforma és bár kiképzett egészségügyisnek mindig kellene lennie, tudjuk mi a valóság. Mondjuk, ha volt, pusztán érdeklődésből baromira érdekelne ki volt az.
- Mit jelent az, hogy komolyabban sérült meg a combod? - Ha ő maga nem is orvos, őt érte, szóval gondolom erre tud és fog is – remélem – válaszolni. Abban mondjuk legalább teljesen biztos vagyok, hogy Serena tökéletes munkát végzett utóbb. - Mit hallucináltál vagy mi történt? - Már nyilván, ha beszélhet róla, mert amennyiben nem, akkor értelemszerűen elengedem a kérdést és messzemenően megértem miért nem mondhat többet. Ami viszont a többi említett dolgot illeti, nem ússza meg.
- Jah, lemaradtam Gardel Admirálisról... - Kérdés, hányszor kell egy halottról még megemlékeznünk, ha nem családtag, de ez most mindegy… - ...bármi említésre méltó? Egyébként volt szerencsém az unokájához, Katrinához. Gondolom, ismered(?). - Jó, hát nem mostanában, az is tény, de ez most mellékes. Azt viszont tudom, Hanket összekötötte valami kapcsolat az öreggel, bár bevallom, már nem teljesen tiszta miféle. Kölyökkorom ezen szegmense nem a legtisztább és bár Hank nevelt férfivá, az én emlékezetem is lehet foghíjas.
- Rákérdezhetek a fejlesztési részleg átadására és akadémiai órákra vagy nem lehet? - Mármint nyilván neki válaszolni, mert oké, kérdezhetek, ami csak a csövön kifér, de az egészen más kérdés, hogy válaszolhat-e vagy sem. Ha viszont igen, kíváncsian hallgatom.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

12-es raktár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
12-es raktár Giphy


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 21, 2020 8:06 pm
Következő oldal
Shane and Simon


Shane ezen megjegyzésére már csak lemondóan sóhajtok egyet. Mennyire igaza van, és mennyire megnehezíti az életünket néhány ostoba…
Gondolom ő sem kevés hülyével találkozik nap, mint nap.
- Lássuk be, nem lehet mindenki annyira humoros, mint mi.
Széles, jókedvű vigyort villantok rá. Ami esetleg nincs meg bennünk külön-külön, az megvan hármunkban, így mondhatjuk, hogy együtt bármit megoldunk. Colin mostanában nem tölt velünk túl sok időt, de öt gyerek, egy várandós feleség és a munkája mellett ez nem is csoda.
Most, hogy Shane eszembe juttatta a nagyjából gondtalan gyerekkort és az apró csínyeket, szinte bánom, hogy felnőttünk, és nem surranhatunk be a járműfejlesztésre. Néha jól esne egy kis nosztalgia.
Saját gyerekem ugyan nincsen, de elég sok kamasszal volt már dolgom, így némi tapasztalatom akad velük kapcsolatban. Sejtem, sőt tudom, hogy a bátyámnak nincsen könnyű dolga. Olykor a lányok nekem is fújnak rá, és nem igazán vevők rá, mikor magyarázom az apjuk bizonyítványát…
Ami Clarát illeti, megcsóválom a fejem.
- Neki is mondtam, hogy szóljon, ha szüksége van segítségre. Én jól elvagyok a lányokkal. Velem szívesen töltik az időt, és általában hajlandóak beszélgetni is velem a dolgaikról…
Amikor azt említi, hogy lassan kész nő mind a két lány, hümmentek egyet. Ebből a szempontból kicsit hasonlítok az apjukra. Nehéz elképzelnem a két bájos szőke szélvészt - akiket nem is olyan régen még a hátamon lovagoltattam, akikkel a folyosókon fogócskáztam, - feleségként, anyaként. Még olyan fiatalok. Igaz mindannyian fiatalok voltunk mikor megházasodtunk, mégis. Egész más, mikor a gyerekeink, a bátyáim gyerekei kerülnek sorra.
- Meg tudom érteni. Olyan gyorsan felnőnek…
Most hogy belegondolok, szinte ijesztő.
De legalább úgy fest mindketten tölthetünk egy kis időt együtt.
- Minden kérdésre fel vagyok készülve, azt hiszem, és szívesen hallgatom őket. Örülök, amíg őszintén elmondják a dolgaikat...
Rákacsintok a bátyámra. Igyekszem naprakész lenni, hogy a diákok bármilyen kérdéssel fordulhassanak hozzám. És néha vannak megdöbbentő kérdéseik.
Darlát és Drue-t is rajongásig szeretem, sosem fáraszt, ha velük lehetek, és Clarát sem láttam időtlen-idők óta.
- Clara hogy viseli a bezártságot? Ha szeretnél egy estét a lányokkal tölteni, szívesen kimozdítom otthonról valamelyik este…
Így Shane tölthet időt a lányaival, és Clara is fellélegezhet. Sosem gondolnám, hogy Shane esetleg féltékeny lehet rám, hogyha a feleségéről van szó. Úgy gondolom tudja, hogy a világon semmi oka nincsen rá.
A téma ezután változik, amikor pedig a kapcsolatok felé kanyarodunk, elnevetem magam.
- Hank is megmondta, hogy ebből a szempontból én vagyok az egyetlen, akinek hasznát tudja venni! Colin és te sem vagytok ehhez elég szociálisak…
És nem képesek kedélyesen csevegni bárkivel. Jól szórakozom, bár Greymare admirális ezt nem bóknak szánta. Egyikünk felé sem…
És talán ennek az eszmecserének köszönhetem, hogy katonaviselt bátyám nem számít a felé reppenő rongyra, így mikor a nyakában landol, elégedetten vigyoroghatok.
- Találat!
Igazából a kezem közben ismét tele lett, mert én – egyesekkel ellentétben – dolgozom is beszélgetés közben, így a visszahajított rongya homlokomon landol, fújtatásnak álcázott nevetéssel rázom le magamról.
- Micsoda orvtámadás, ahelyett, hogy segítenél!
Nehezen rejtem el a széles vigyort, hogy legalább a komolyság illúziója megmaradjon.
A következő válaszára számítottam, nem is fűzök hozzá semmit. Nem hiszem, hogy bárkinek van ideje unatkozni. Túl sok minden zajlik körülöttünk.
A fordítóchip pedig számomra jelenleg az egyetlen lehetőség a kommunikációra, pedig szívesen tanulnék én is a hagyományos módon.
- Én is szívesen tanulnám. De még a chipet sem volt lehetőségem kipróbálni. Pedig kíváncsi vagyok arra is, hogyan működik. És a perdaikra is…
Bár az utóbbiban nem vagyok teljesen biztos. Nem egészen értem a képességeiket, de láttam mire képesek, és ez óvatosságra int velük kapcsolatban.
A visszakérdezésre biccentek, jól értette.
A befejezésre komolyra és egyben érdeklődőre vált az arckifejezésem.
- Pedig alkalomadtán szívesen venném. Nekem egyetlen alkalmam volt találkozni egyikükkel, és az nagyon nem sült el jól..
Faserrel kapcsolatban igyekszem óvatos lenni, mert tudom, mekkora befolyása van Shane-ék életére, holott joga nem sok van rá, miután Hank és Serena nevelték fel őt, és a mi testvérünk lett az évek alatt.
A bátyám válaszára ezúttal megcsóválom a fejem.
- Ha Clara megbízik Tersonban, annak oka van. Én nem vetném el az ő ötletét. Scott Faser egy ócska, erőszakos ember, aki túl nagy hatalmat kapott, részben pontosan tudom miért. Lehet, hogy a csendesebb módszerekkel nem érsz célt időben. Ha nem bízol Tersonban, beszélj Hank-el. Mégiscsak az apád, még ha olyan is, amilyen…
Mindketten ismerjük az admirálist, de nem gondolom, hogy engedné az öreg Fasernek, hogy terrorizálja az unokáit, vagy azok szüleit. Egy ponton túl biztosan nem.
Az elmúlt évek után nem sok tisztelet maradt bennem Scott Faser irányában. Eleget láttam miatta elsötétülni a bátyám tekintetét, Claráét elfelhősödni, és olykor még a lányok is az ölembe kuporodva zokogtak, bár akkor talán ők maguk sem tudták, hogy ennek az öreg az oka.
A következő kérdésre még szélesebben elvigyorodok.
- Nem kell, de kösz a bókot!
Már én is gondolkoztam rajta nem egyszer, miért is mentem bele ebbe, vagy Katrina miért ajánlotta egyáltalán a dolgot. Nem rám vall, és kielégítő választ azóta sem találtam.
A következő kérdésre abbahagyom amit csinálok, a félig térdelő helyzetben a fent lévő térdemre támasztom az alkaromat, és egy ideig tétovázok a válasz előtt. A bátyámat méregetem, egyértelmű a bizonytalanság. Az fel sem merül, hogy nem bízom benne, sokkal inkább abban nem vagyok biztos, hogy ezt is a nyakába akarom akasztani a saját problémái mellé. De végül mégis válaszolok…
- Akkor azt mondtam volna, hogy nem… Mostmár azt hiszem mégis igen…
Sóhajtok egyet, megrázom a fejem.
Mivel áttérünk a küldetésre biccentek.
- Volt, de őt elveszítettük. Hazáig csak a szorítókötésekkel dolgoztunk és az elsősegélydobozokkal.
Megvonom a vállam. Szar volt és fájt, de nem nekem volt a legrosszabb. Sejthettem volna, hogy rákérdez, én pedig válaszolok húzódozás nélkül. Ha akarja az aktámból is al tudja olvasni, nincs okom egyébként sem eltitkolni.
- A faág mélyen beleszaladt. a combcsont mellett akadt meg, maradtak utána szálkák is, és a combfeszítő izom is megsérült, bár nem annyira, hogy használhatatlan legyen. Pokoli szar volt.
Aztán a következőre is válaszolok.
- Mikor beadták a fájdalomcsillapítót, azt hittem megint beszámíthatatlan idióta leszek, mint aki berúgott, de ez a szar erősebb lehetett. Főleg halált, vért, pusztulást, veszteséget hallucináltam. A család elvesztését, és egy undorító, sötét figurát. Arra jutottam a tudatalattim így személyesítheti meg a halált…
A végén megvonom a vállam. Ugyan egyetlen szavát sem fejetettem el, néha csatakosra izzadva riadok fel egy-egy rémálomból a reszelős, nyekergő kacagása emlékére, mégis biztos vagyok benne, hogy csak képzelődtem.
Már éppen készülök, hogy hozzáfűzzek valamit a megemlékezéshez Gardel ezredesről, mikor meghallom Katrina nevét. A csavarkulcs hozzákoccan az injektorcsőhöz.
- Igen… Ismerem. – egy bizonytalan torokköszörülés, hogy időt nyerjek – Ő varrta össze a fejem…
Előbb-utóbb úgyis kiszedte volna belőlem, ismerem a bátyámat ennyire.
A következő kérdésre hümmentek egyet.
- Kaptam egy új feladatot. Egyelőre nem publikus, viszont várhatóan távol leszek egy ideig.
Csak az állammal intek a Perda irányába, bár az ablaktalan raktárból látni nem lehet a holdat, ennyi célzás elég hozzá, hogy amennyit lehet, annyit Shane is tudjon a dologról anélkül, hogy túl sokat mondanék.

◦ᵒ·○●·°





We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Simon Greymare összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 01, 2020 12:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

12-es raktár Dcd8abfbf4ff945f57171c7fc6ea19f6817a1c3b

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
553

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
12-es raktár 47b444f7ddf8b6f0c676c7a0391647a43f472143


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 23, 2020 12:03 am
Következő oldal
cousins, brothers, bf-s



A jókedvű vigyort visszakapja, valamivel szerényebb kiadásban. Továbbra sem neki szól a kisebb ívű kiadás, egyszerűen ilyen vagyok, voltam mindig is, nem meglepetés. Röviden ingatom meg a fejemet, elengedve ezzel ezt a témát is, de csak, hogy továbbléphessünk a következőre. - Tehát a kiváltságosok közé tartozol. - A tényszerűt mondom csak ki. Nem voltak illúzióim egyébként, velem nem sokat kommunikálnak a lányok, amikor pedig mégis, annak nagy részében nincs sok köszönet és itt nem csak az egyébkénti életkori sajátosságról van most szó. Ráadásul mindjárt felnőnek vagy legalábbis annak fogják őket tekinteni. A magam részéről másképpen vélekedek ebben a kérdésben, kövezzenek meg ezért.
- Gyorsabban, mint arra számítottam volna. Druenak már udvarlója van. - Húzom el a számat némileg, bár más jelét nem adom annak, mennyire önt el örömmel ez a hír. Arra viszont ráemelem a képemet, amikor a felkészültségét jegyzi meg. Ha van valami, az a szülőség, amire nem lehet – tapasztalataim szerint – ténylegesen felkészülni. Kisebb félvigyor húzódik a szám sarkába. - Van valami titkos kézikönyved, huh?! ...és nem jutott eszedbe megosztani velem?! Fogadjuk nem figyeltél, amikor apa az osztozkodásról oktatott ki mindenkit. - Csóválom meg a fejemet jókedvvel és messze nincs valódi komolyság a hangomban a látszat ellenére.
- Keresztre feszítenél? Ez most komoly?! - Horkanok fel egy kaccanás kíséretében, de aztán visszatérek némi – mondjuk nem sok – komolysághoz a könnyedség mentén. - Egyébként szerintem Clara szívesen venné bármikor. A hullámat meg majd segíts eltüntetni a lányoknak és a nyomokat is. Nem akarom, hogy elkapják őket. - A humor és a vicc mellett azért ott van; nem tudom, hogyan sülne el, ha a lányokkal megint össze lennék zárva huzamosabb ideig. Scott ámokfutása után éppen elég volt, mikor Clara fogta magát és se szó, se beszéd eltűnt. Nem nagyon kívánom másnak azt a beszélgetés a kamaszaival. Szóval simán lehet, ketten eltennének egy este alatt láb alól. Nem lepődnék meg rajta mindenesetre.
… és milyen igazat szólt az öreg?! - Mondjuk azt nem tudom kettőnk után miként élte meg úgy igazán Simon ebben a kérdésben mennyiben másabb. Mondjuk egyformák nem lehetünk és ebben pont ez a jó. Már visszafordulnék, hogy megint a motorral foglalkozzak, amikor repül a keszkenő – na jó, rongy – és landol is. Az elégedett vigyorát látva már csak azért is visszakapja, de azzal nem számolok, nála is betalál. Felröhögök. Röviden, önkéntelenül, de annál őszintébben.
- Segítek. Kaptál egy törlést. Ingyen volt. - Vele ellentétben nekem eszemben sincs elrejteni a vigyoromat. Lássa csak. Főleg, hogy egész gyorsan lejjebb olvad, ahogy tovább folyik a beszélgetés.
A chippel kapcsolatban bólintok egy apróbbat, ami pedig a perdaiakat illeti, nem csodálom, a magam részéről engem is foglalkoztatnak. - Kerítünk rá alkalmat, de most mesélj arról, mi történt? - Mármint arról a találkozásról, ami a megfogalmazása szerint nagyon nem sült el jól.
Scott… nos ő leginkább az a téma, amitől konstans köpnöm kell egyet, hacsak szóba kerül. Bár nyilván nem teszem meg. Azt mindig is tiszteletben tartottam – bár sose tetszett különösebben –, hogy a nejem miféle kapcsolatot ápol a kancellárral, de ez az ügy engem is érint, Scott miatt vastagabban és nagyon a lényegre tapint az öcsém azzal kapcsolatban, mennyire bízom meg benne vagy akarok egyáltalán a színe elé kerülni ezzel az egésszel.
- Meglehet. Meglátom még. - Hank elé sem járulnék ezzel, bár részben más okból kifolyólag. Mindegy, egyelőre lezárom a kérdéskört ennyiben hagyva az egészet. Nyilván a tanácsot egyáltalán nem veszem rossz néven, egyszerűen csak nem akarok róla többet és jobban beszélni most még.
Újra könnyedebb – mondjuk – témák felé evezünk, amiért azért hálás vagyok. A történet meglep azért, főleg a szokatlanabbnak ítélt részletekkel. A bókot szívesen adtam, az pedig nem teljesen komolyan és alapos meggondoltsággal jövő kérdés, amit csuklóból teszek fel. Egyszerűen csak adja magát, a válasza, pontosabban a körítése már előtte viszont megint olyasmi, amire nem számítok. Ahogy megáll a munkában és látom rajta, hogy keresi a szavakat vagy mérlegeli mit is mondjon bizonytalanságában, részben összébb rántja a szemöldökömet a homlokomon. Én is abbahagyom, amit csinálok és csendes várakozó állásponton maradok. Türelmem és időnk is van. Amikor pedig végül csak megszólal, valamivel feljebb küldi homlokom ráncait a fejemen.
- Komoly a dolog? - Nem, nem fogok arról faggatózni, hogy kicsoda vagy mi is történt pontosan. Ha akarja, majd beavat. Egyelőre az jobban érdekel, mennyire tartja a kérdésben foglalt kategóriának. Bár az előbbieket látva, azért van már némi sejtésem előre.
Új téma, hagyom, hogy jöjjön, mi több, én kérdezek bele. Apróbbat bólintok az információra, ha egyáltalán nem ideális, megtörténik az ilyen, bármennyire is szeretnénk elkerülni mind.
- Hát azt elhiszem. - Húzom el a számat, mert abból, amit elmesél, van fogalmam arról, mennyire is lehetett kellemes az élmény. - Jól vagy azóta? - Mármint nem csak fizikai értelemben véve értve a kérdést. Főleg, ha ilyesmit hallucinált akkor. A vállvonása ellenére mind tudjuk, hogy ez azért nem feltétlen ez a kategória teljesen. Mindenesetre, ha akar róla beszélni, itt vagyok, remélem ezt ő is tudja, de ha nem, nyilván erőltetni sem fogom.
A koccanás hangjára megint felé emelem a képemet, de inkább csak a hang miatt, ami után megint újabb dolgot tudok meg, visszacsatolva még a korábbiakhoz. - Szóval ő. - Bólintok egy apróbbat, összerakva a mozaikdarabokat. - Örülök neked. ...de legközelebb azért ne csinálj magadból céltáblát, ha nem muszáj. - Igen, ez pont az, aminek hallatszik, a báty tanácsa az öccsének, vigyorral megtoldva a dolgot a képemen.
Az ablaktalan helyiség ellenére a biccentést teljesen jól sikerül értelmezni. - Azt tudod már mikortól vagy majd feltűnik, amikor már távol vagy? - Nem mintha egyébként olyan nagyon sokat itt időznék, de azért előbb-utóbb értelemszerűen le fog esni a dolog, ha nem számolhat be róla most.
- Szóval miféle sárkánymacska? ...és hová is költözött be? - Említett valamit, figyeltem, de csak most jutottam el oda, hogy rá is kérdezzek. Ja és, ha már az elmondottaknál tartunk; - Fogalmam sincs mostanában, hogy terjednek vagy nem terjednek a hírek a családban, de Stephanéknál is bővül a létszám. - Ha már szóba került, hogy Colinéknál érkezik a következő.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

12-es raktár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
12-es raktár Giphy


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Szer. Ápr. 01, 2020 2:45 pm
Következő oldal
Shane & Simon


Ténynek tényt közöl, de a játékos szúrást azért érzékelem. Jólesik nemcsak a beszélgetés, de a közösen, felszabadultan töltött idő is. Azt hiszem mindkettőnkre ráfér, méghozzá nagyon is.
Megvonom a vállam, jelezve, hogy én itt bizony csak áldozat vagyok, nem tehetek a kiváltásgos pozíciómról.
A következő megjegyzésre igyekszem nem szélesen vigyorogva bólintani, mert sejtéseim szerint ennek a fejleménynek a bátyám nem örül, én viszont tudok róla, ha nem is túl sokat.
- Remélem nem tiltod habzó szájjal… Higgy nekem, csak rosszabb lesz tőle…
Óvatos felvetés ez most, de tudom, hogy igazam van. És bár azt is értem, hogy Shane aggódik a lányai miatt, és szíve szerint a hajukba kócoló szellőtől is óvná őket, idővel be kell látnia, hogy Drue-nak csak jobb lehet, ha olyanhoz mehet, akit szeret is, akit maga választana. Terson kancellár fia udvarias, tisztelettudó kölyök, és egyáltalán nem rossz ember.
A bátyám félreért, nem a szülőségre érzem felkészültnek magam, csak a legtöbb trükkös, vagy izzasztó kérdésre, amit a kamaszok feltehetnek. Legalábbis hiszem, hogy már közel mindent hallottam. Aztán ki tudja, mennyire könnyedén döntik meg a fiatalokat az önbizalmamat ebben a témában.
- Sajnos nincs, fene sem tudja, milyen szülő lennék – árnyalatnyi keserűség bukkan a felszínre egy szökő pillanatra – csak a kamaszokat foglalkoztató kérdésekre gondoltam. Azokat a könyveket meg te is kívülről fújod, végtére orvos vagy…
Azt hiszem ő nálam még sokkal pontosabb és kimerítőbb válaszokat is tud adni, ha mégis tőle kérdeznének a lányai. A bajt inkább ott látom, hogy mindannyian rossz oldalról közelítik a helyzetet. Hogy ezt hogy lehetne, nos arról fogalmam sincsen.
Családi, érzelmi vagy kötődési, netán kommunikációs problémák kezelésében a Greymare família nem sok hasznos tapasztalatot, vagy működő praktikát tud felmutatni.
A horkanására megcsóválom a fejem.
- Makacsok vagytok mindannyian, és menthetetlenül keményfejűek. A világért nem lehet rábeszélni titeket, hogy próbáljatok őszintén beszélgetni egymással?
Végül legyintek egyet.
- Sosem hagynám lebukni őket! Tudok egy király helyet, sosem kerül elő még egy ujjperced sem…
Még rá is kacsintok, csak hogy ne csússzunk humortalan, sötét témákba végleg.
Mindezek ellenére, én hiszem, hogy hasznos lenne nekik némi együtt töltött idő, de a döntés nem az enyém.
Ami apánkat illeti, kelletlenül morgok egy kicsit.
- Ja… Hanknek mindig igaza van…
Főleg amikor esetleg mégsincs… Az admirális túlságosan hozzá van szokva, hogy már a gondolata is parancs, a szava maga a törvény.
Lerázom a fejemről a rongyot, felhorkanok a megjegyzésre.
- De nagy lett a szád! Inkább vonszold ide magad, és segíts leemelni a lengéscsillapítókat!
Meglehet véletlenül – szigorúan véletlenül! – odacsípi majd az ujját, ha sokáig psizkál. Nagyon fogom sajnálni érte. Őszintén. Szívből. Tényleg…
A rákérdzésre átcsatolok a másik témára.
- Akkor sérült meg a combom…
Ami pedig az öreg Fasert illeti, nos azt hiszem az öreg kellően hosszan és kitartóan munkálkodott rajta, hogy a közeli és távolabbi családtagjai is hasonló, szív- és lélek mélyéről egyaránt fakadó, keserű, ám szenvedélyes gyűlölettel viseltessenek iránta, és ebben a témában kiváló munkát végzett.
A bátyám válasza nem lep meg a felvetéseimre, és pontosan tudom, hogy sem Terson, sem Hank segítségét nem fogja kérni, ameddig valaki rá nem kényszeríti. és az a valaki leginkább Clara lehet. A többi halandó hatalma még nem ért el ilyen magasságokba.
Így arra, meglátja még, csak megforgatom a szemem, és hitetlenkedően megemelem a szemöldököm. Nem is tudom mit hiszek kevésbé. Hogy meggondolja egyáltalán, vagy hogy segítséget kérne.
Rövid tépelődés előzi meg a következő válaszomat, annyi mindent nem tudok még én magam sem. A bátyámra – ahogy mindig – azonban most is számíthatok. A következő kérdésre egyszerű a felelet.
- Igen, nagyon is az…
A dolog komoly – részemről sosem volt ennyire az -, de a helyzetünk finoman szólva is pocsék. A sors fintora, és csak remélem, hogy egyszer egyenesbe tudjuk hozni.
A komolyabb sérülések az utóbbi néhány évben épültek be a katonák életébe – előtte leginkább csak a gyakorlatokon, edzéseken keletkeztek ficamok, húzódások, rándulások, zúzódások, repedések, vagy törések -, azóta pedig mindannyian megtanultuk, mennyire téves fogalmaink voltak a fájdalomról.
A kérdésre biccentek.
- Igen jól. Korábban is voltak rémálmaim, azokba beépültek ezek a dolgok is, de semmi komolyabb…
Nem rágom magam rajta éjt -nappallá téve, nem zavar a munkában, nem befolyásol a döntéseimben.
Szóval mindent összevetve, jól vagyok. Nagyon remélem…
A következő intésére ismét szélesen elvigyorodom.
- Sajnos nem ígérhetem! Azt hiszem kicsit elvette a józan eszem…
Hogy is ígérhetném, hogy nem csinálok semmi ökörséget, ha Katrináról van szó, mikor korábban is megtörtént? Szerencsém van, hogy olyan emlék lett belőle, amit lehet nosztalgikus sztorizásra használni, és nem a fejfámra vésték fel. Mégsem cserélném el józan döntésre.
- Nem tudom még, mihez fogunk kezdeni…
Kissé tanácstalanul fújok egyet, és a többi szersszám közé ejtem a kezemben tartott csavarkulcsot.
Még egyszer végignézek az előttem heverő alkatrészeken.
A kiküldetést illető kérdésre újra bólintok.
- Másfél hét múlva indulok…
Nem tudom meddig tart, nem tudom hány alkalomból fog állni, csak az a biztos, hogy mennem kell.
Ennél többet úgysem mondhatok, így nem is bánom, hogy Izére kerül a szó.
- Hát olyan kis szürke szőrpamacs, nagy, bőrhártyás szárnyakkal, kis szarvkezdeményekkel, tűéles fogakkal, karmokkal, és szeszélyes természettel. Nagyon szerethető jószág egyébként…
Muszáj vagyok ezt is hozzáfüzni, mert az eddigi leírásból ez aligha világlott ki.
- Lent a Perdán futottam össze vele, és úgy alakult, hogy jövök neki eggyel, úgyhogy velem maradhatott… A lányok biztos imádnák…
Na jó, ideiglenesen Katrináknél kecózik, de ez csak átmeneti állapot.
Tudom, nem szabadott volna magammal hoznom, és én sem tudom mi ütött belém, de fenntartom, hogy Izé megérdemelte a lehetőséget.
Rögtön ezután én is felkapom a fejem.
- Ezek szerint leginkább sehogy – már ami a hírek terjedését illeti – De add át a gratulációmat neki is. Tudnak már valamit?
Ez utóbbit arra értem, fiuk, vagy lányuk születik, illetve mikorra van kiírva, egyéb hírértékű részletek…

◦ᵒ·○●·°





We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

12-es raktár Dcd8abfbf4ff945f57171c7fc6ea19f6817a1c3b

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
553

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
12-es raktár 47b444f7ddf8b6f0c676c7a0391647a43f472143


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 05, 2020 5:56 pm
Következő oldal
cousins, brothers, bf-s



Laposabbat pislogok. Nem csak egyszer. Ez legalábbis az előfutára a szavaimnak válasz gyanánt. - Hmpf, jah, sejtem én is, szóval nem, nem tiltom még. A jövőre vonatkozóan pedig nem tennék egyelőre felelőtlen kijelentéseket. - Morgásnak is beillene, szavak nélkül, ahogy sikerül azokat megformálni. Benne van a véleményem, szerintem jobban is, mint amennyire azt ki tudnám jelenleg fejteni. - Tudod… az egy dolog, hogy járkálnak utána, de, hogy Terson fia... azaz extra az egészben. - Megforgatom a szemeimet és fújtatok egy kisebbet némi fejrázással megtoldva. Ha van valaki, az öcsém pontosan az a személy, aki tudja, erőn felül egyensúlyozom immáron tizenhat éve a nejem világa és a sajátom között. Nem emlegettem konkrétabban soha senkinek – és eszembe sem jutna megtenni –, de ismer és azt hiszem nem a világ legnagyobb titka előtte, hogy egyáltalán nincs abban a szerepben semmi hálás vagy jó, amit a házasságunk ránk mért csak azzal a ténnyel, a nejem Evans húga vagy amilyen közegben forog úgy egyáltalán. Drue pedig túlságosan is az én lányom ahhoz, hogy tisztán lássam előre, milyen árat kellene megfizetnie, ha ez a fellángolás hosszabban kitartana. ...és akkor az még szóba sem került, úgy általánosságban véve mi a véleményem a kamaszsrácokról vagy az, miként véleményezem, hogy a topon álló főnököm kölkéről van szó.
Sikerül beletenyerelnem valamibe, amibe nem szándékosan akartam igazság szerint. Hiába csak árnyalatnyi és szinte egy pillanatnál tovább nem is tart, nem tudom nem kihallani a keserűséget az öcsém szavaiból. - Hát azokban a kérdésekben aligha hiszem, hogy pont hozzám fordulnának. Előbb támadnák be velük az anyjukat vagy téged. Vagy legalábbis ebbe a naiv hitbe szeretném ringatni magamat. - Csóválom meg a fejemet közben. Tényleg remélem, hogy a lányok előbb az említettekhez fordulnának és nem valaki máshoz, mint mondjuk az egyik ostoba kortársukhoz, vagy saját kútfőhöz. Eleve a téma se a legkellemesebb egy kamasznak egy felnőttel szemben, az apjukként pedig eleve vesztes helyzetben állok, de őszintén szólva, ezt most kivételesen nem is bánom. Hiába nincs olyan, amit ne tennék meg értük.
- Dehogynem! Megpróbáltam. Nemcsak őszinte lenni, de felnőttként is kezelni őket. Totális katasztrófa lett a vége… nem akarod tudni. - Tényleg igyekeztem, de a gyerekeink a koruk ellenére még baromira gyerekek. Ráadásul az igazságot maximum csak addig akarják őszintén tudni, amíg kardoskodnak mellette, amint viszont valósággá válik, ott se isten, se ember nem marad talpon. Számomra ez a megoldás nem volt célravezető, pedig, ahogy egyre idősebbek lesznek, semmilyen más út nem fog maradni, mint ez. Arról viszont egyelőre fogalmam sincs, mi lehetne a megoldás, hogy olyan hatása is legyen, amilyennek lennie kellene. Tudom, bírjam ki, már csak néhány év és talán benő a fejük lágya vagy megjön az eszük. Pff…
- Ezért viszont hálás vagyok. Tudtam, hogy rád bármikor számíthatok. - Könnyedén engedem el az előző témát, amúgy se akartam (volna) vele az öcsémet terhelni, abban pedig messzemenően egyetértek, ne csússzunk bele a humortalanságba. Ami viszont a hullám eltüntetését illeti, na az legalább simaliba lenne, ha sor kerülne rá. Ez is számít.
Arra bólintok egyet határozottan, hogy apánknak mindig igaza van. Ez egy jól megtanult, felnőtté válásunk során gyakran sulykolt lecke volt, teljes eredményességgel.
- Jövök. - Felegyenesedek és a közelébe érek, hogy segítsek azzal a lengéscsillapítóval. A fejemen azért még ott van az a majdnem körbeérő vigyor az előbbi rongyhajigálásnak köszönhetően. - Fogod? - Kérdezek rá, miközben belekapaszkodok az említettbe és amint készen áll, felőlem emelhetjük.
Az apámra – vagy bármire is vele kapcsolatban – nem akarok több szót fecsérelni. Egyelőre még nem tudom mit kezdek azzal, amit letolt a torkunkon Scott. Idővel pedig majd kiderül mire jutok vele, de az nem most lesz. Az öcsém szemforgatására csak megvonom a vállamat. Sejtem mit gondolhat, ettől azonban még nem gondoltam meg magam. Bár nyilván ő sem ezért csinálja a ki nem mondott véleménynyilvánítást.
Messze távol állt tőlem mindig is, hogy az öcsém magánéletében vájkáljak, úgy vélem, megtalál, ha valamibe be akar avatni – és remélem ezt ő is tudja –, de az alapokra nagy ritkán, ha úgy alakul, nem vagyok rest rákérdezni. Ez pedig most pont egy ilyen eset. Amint pedig elhangzik, hogy nem csupán komoly, de az még fokozott is a részéről, enyhén feljebb húzza a szemöldökeimet a képemen. Mégsem kommentálom jobban vagy részletesebben vagy akárhogyan. Bólintva tudomásul veszem és akárhogy is, de egy vigyort odahúz a képemre; örülök neki.
- Ha beszélni akarsz róluk, tudod, hol találsz. - Nem erőltetem ezt sem és egyébként meg nem érzékelem, hogy szét lenne csúszva, ami azért átírná a dolgokat, de így inkább csak biztosítom arról, amit remélem eddig is tudott. Ha a rémálmai vagy akármi miatt szüksége lenne valakire, ugyanúgy itt vagyok neki, mint akármi más tekintetben is.
- Aham… szóval nem ígérheted... - Csóválom meg a fejemet, aztán a hozzá közelebb eső karomat úgy akasztom a nyakába – a tarkó felől –, hogy a könyökhajlatomba érjen, rá is húzok, érezze csak a törődést, felnőtt férfi létünkre pedig kap egy barackot a másik mancsomból a kobakja tetejére. Azt pedig nem garantálom, hogy nem rántom ki mindkettőnket az egyensúlyunkból ezzel az akcióval, de max röhögve elborulunk mindketten. Esett már meg rosszabb is velünk. Amikor viszont sikerül csillapodni, a komolyság éppen ugyanannyira ott van a felhőtlenség mellett.
- Nem csinálok úgy, mint aki tudja mit tehetnétek, de biztos vagyok benne, hogy idővel kitaláljátok. Addig pedig, én támogatlak. Teljes vállszélességgel. - Ülök fel közben (már, ha feldőltünk az imént mindketten), felhúzom a lábaimat és a térdeimen akasztom meg mindkét karomat, ahogy oldalra vagy lefelé(?) nézek rá.
- Az mindjárt itt van. - Ráncolom összébb valamelyest a szemöldökeimet azzal kapcsolatban, hogy mennyire hamarosan fog lesétálni a térképről egész pontosan. Többet azonban nem kérdezek, nem lehet és ezzel én is tisztában vagyok.
Könnyedebb témához kanyarodok vissza. Ahogy pedig leírja a sárkánymacskát, egyre szélesebb vigyort mázol vele a képemre. - Azt nem kétlem, hogy a lányok imádnák. Nem túl vad egyébként? - Őszintén, nekem eszembe nem jutott volna bármi élőt befogadni a Perdáról. Főleg, hogy tudtommal nem is lehet, eme részletbe azonban most nem kötök bele, mégis, hogy sikerült kijátszania. Azt hiszem, jobb, ha nem tudom a választ.
- Mindenképpen átadom. Egyébként még viszonylag friss a hír a beavatottak számára és, ha jól tudom, akkor január végére várják. Több infóm nekem sincs. - Csak tippelem, hogy azért avatták be a családot viszonylag későn, mert nehezen jött össze és megvárták, amíg viszonylag biztosabb és biztonságosabb is beharangozni. De őszintén szólva nem tudom a tényleges okát, csupán feltételezem.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

12-es raktár 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Chimera különleges egység parancsnoka (titkos), Perdai Fegyverfejlesztési részleg vezetője

Reagok száma :
343

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
12-es raktár Giphy


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Hétf. Jún. 22, 2020 11:14 pm
Következő oldal
Shane & Simon


Sóhajtok egy látványosat.
- Tudom, hogy mi a véleményed a kancellárokról. De a hatalomnak nem csak hátrányai vannak.
Terson kancellár fia őszintén törődik a lányoddal. Gyerekek még, de ha Dru szereti, jó dolga lenne mellette.
Persze, kancellárfeleségnek, vagy akár kancellárokhoz közeli feleségnek lenni veszélyes. De nem kevésbé veszélyes katonának lenni sem. Csak másképpen az.
- Ha nem akarod elveszíteni a lányoddal a kapcsolatodat, meg kell bíznod benne…
Tudom, hogy ezzel nem leszek kimondottan népszerű, de ez az igazság. A bátyám lányai rajonganak az apjukért, de ha keményen megdolgozik érte, még elmarhatja őket magától.
Talán nem is sejtem, mennyire nehéz ez Shane-nek, hiszen nekem nincsen gyerekem, ettől viszont nem lesz kevésbé igaz, amit mondok.
Ha kamaszokról van szó, a bátyám magából indul ki, pedig nem minden kamaszfiú olyan, mint ő volt. Én példának okáért egészen másképpen kezeltem a lányokat, vagy éppen a nőket, mint ő.
És nem sok kétségem van felőle, hogy a kancellár fia meglehetősen pontosan tudja, mit kockáztat, ha bántja Druscillát. és biztos vagyok benne, hogy nem csak a lány apjától tart.
A naiv hit említésére elvigyorodom újra. A keserűség ahogy jött, úgy vonul vissza.
- Pontosan tudják, hogy hozzám mindig jöhetnek. Bármilyen kérdéssel.
Én nem aggódom emiatt. Egy pillanatig sem érzem, hogy egy ilyen beszélgetést kellemetlennek kéne éreznem, és remélem a lányok is így gondolják velem kapcsolatban.
Őszintén remélem, hogyha szexről, a testükben zajló természetes folyamatokról, szívfájdalomról, félelmekről, bizonytalanságról akarnak beszélni a szüleikhez, vagy hozzám fordulnak, és nem a hasonlóan felkészületlen kortársaikhoz.
A következő válaszra horkantok egyet.
- Sajnálom, de valamit nagyon rosszul csináltok. Javaslom keress valakit, aki elég felkészült, és segíteni tud nektek a kommunikáció sínen tartásában. Mediátor, ha úgy tetszik…
Megcsóválom a fejem. Mindenképpen rendbe kellene tenniük a kapcsolatukat. Ahogy Shane imádja a lányait, legalább úgy rajonganak érte a kamaszai, mégis folyamatosan háborúban állnak, aminek ideje lenne véget vetni, mielőtt mind megbánják az elvesztegetett lehetőségeket.
A témaváltás mindenesetre ráfér a beszélgetésre.
A vigyorom visszatér, kis híján fültől-fülig ér.
- Tudod, hogy értetek mindent, és bármit!
Egyébként komolyan is gondolom. Nyilván nem a hullája eltüntetését, sokkal inkább azt, hogy bármi áron hajlandó lennék megvédeni a családját. A családunkat. Hozzám is tartoznak, ha nem is pont úgy, mint őhozzá.
Megvárom, míg odaér a motorhoz, a kérdésre bólintok.
- Igen, fogom. Egy, kettő, három…
Együtt megemeljük a lengéscsillapítókat, és a motor mellé kerülnek a földre.
Ami Scottot illeti, sóhajtok egyet.
- Tudod, hogy számíthatsz rám bármiben. Akkor is, ha Scottról van szó…
Tisztában vagyok vele, mennyire khhhmmm… instabil a kapcsolata a vér szerinti apjával, pedig olykor még Hank is beleszól az öreg Faser diktatúrájába. Igaz, csak ritkán érik el az ingerküszöbét az öreg mesterkedései, de sejtem, hogyha Shane hajlandó lenne vele beszélni erről, akkor aktívabb támogatásra is számíthatna.
Nem kerüli el a figyelmemet, ahogy megemelkedik a szemöldöke, de csak megmosolygom.
Tudom, hogy furcsa, de komolyabb nem is lehetne a dolog. Még nem hallott tőlem ilyesmit soha, nem csodálom, ha meglepetésként éri.
A rémálmaim már régi ismerősnek számítanak, nem is szoktam róluk beszélni senkinek, de pontosan tudom, hogy megtehetném. Említenie sem kellene, mégis jólesik, hogy megtette.
- Tudom, és értékelem.
Egy futó pillanatra felnézek a motorról, hogy elkapjam a pillantását. Értékelem, hogy számíthatok rá, és ezt neki is tudnia kell.
Elnevetem magam, ahogy a karját a nyakam köré kulcsolja – csak tessék-lássék fogok rá az alkarjára, de nem fejtek ki valódi erőt, hogy megszabaduljak tőle. Hagyom, hogy barackot nyomjon a fejemre, és ismét gondtalan gyereknek érzem magam egy pillanatra.
- De nem ám! Ha teljesen megkergülök, megengedem, hogy nyakon vágj!
Nem is igazán közdök az egyensúlyomért, csak elengedem a csavart, amit a kezemben tartottam eddig, és a bátyámmal együtt felborulok. Talán rá is esem egy kicsit, de hát nagyfiú kibírja, ha egy cseppet kilapítom.
Meglehet egészen véletlenül kissé oldalba is könyökölöm. Éppen csak hogy megérezze.
Ő már felült, és elnyújtózom a hátamon a földön a szerszámok között, hunyorogva nézek fel rá, mint kölyökkorunkban annyiszor.
- Még jó, hogy ilyen széles a vállad…
Egy futó vigyor, mielőtt oldalra gördülnék, hogy felüljek én is.
Viccelnék még, de az új téma ennyira nem ad lehetőséget.
- Tudom. Nincs sok időnk felkészülni, de ezt is megoldom. Már leellenőriztem mindenkit.
Megvonom a vállam. Ennél többet nem mondhatok.
Meghúzom az utolsó csavart is.
Csak egy pillanatig kell elgondolkoznom a kérdésén.
- Meglepő módon egyáltalán nem az. Harap, és a karmaival kapaszkodva mászik fel az emberre, de már nem okoz szinte karcolásokat sem. Gyorsan megtanulta, meddig mehet el anélkül, hogy sérülést okozna. Egészen hozzám nőtt már…
Sosem gondoltam, hogy valaha háziáálatom lesz. Nem is igazán volt tiszta számomra ez a fogalom. A Perda minden szempontból megváltoztatta az általunk ismert életet.
- Ha szükségük van bármire, nekem is szólhatnak. Amikor pedig lehet menni látogatni, gratulálni, mindenképpen szólj!
Remélem minden rendben lesz a babával és az anyukával is.
Megszerzem a dobálózásra használt rongyot és megtörlöm a kezem. Nem tünteti el teljesen az olajfoltokat, de már legalább nem maszatolok össze mindent, amit megfogok.

◦ᵒ·○●·°






We live by chance...
We love by choice...
We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Kancellária


12-es raktár Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
312

☽ :
12-es raktár Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


12-es raktár Empty
Utolsó poszt Csüt. Júl. 23, 2020 10:21 pm
Következő oldal

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



12-es raktár Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
12-es raktár
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 2-1. gyűrű - Rakodótér, raktárak-
Ugrás: