Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Sammy & Katrina - Újratalálkozás
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 06, 2019 8:22 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
***
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 06, 2019 9:18 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Az elmúlt napok, sőt hetek eseményei nem múltak még el bennem nyomtalanul. Egy új fajta érzés kezdett el bennem munkálkodni. Én döntöttem én, én döntöttem úgy, hogy megpróbálom, hogy adok magunknak egy esélyt, mégis egy szűnni nem akaró feszült érzés szorítja mellkasomat. Magamnak nem tagadhatom, hogy mindennél jobban vágyok a férfira.
A fenébe is!
Hasonlót sose engedhetek meg magamnak. Fogaimat szorítva nem is sétálok, már szinte száguldozom a folyosókon. Még csak ötletem sincs, hogy hova tartok, csak előre, el, mindentől messze. Persze, ha ez a Dominiumon lehetne. Idegesít, hogy még mindig nem indultunk el a küldetésre és érzem, hogy ez a feszültség is napról napra, csak nagyobb lesz.
Halkan fújom ki a benn rekedt levegőt.  Tudom, hogy el kell engednem. Nem szabad következtetéseket levonnom abból, amik történtek az utóbbi időben.
Nemsokára visszatérünk a Dominiumra, túlesek a műtéten és minden helyre jön.
A szívemet markoló érzés, mely azt mondatja velem, hogy helytelen, amit teszek, nem szűnik. S rá kell jönnöm, hogy ennek a belső hangnak milyen igaza is van.
Befordulok egy sarkon, szemeimet lehunyom egy pillanatra és meg is állok.
Összeszedem magam, leküzdöm azt az undort, melyet leginkább magam iránt érzek, mikor tekintetem újra a folyosóra irányítom, már a rendezett arcommal teszem. Idegeim a helyére kerültek, bár fel sem tűnik, hogy újra ökölbe szorul a kezem. Körmeim a tenyerembe vájnak és izmaim megfeszülnek.
El kell még telnie egy pillanatnak, két lépésnek, hogy ez is megszűnjön.
Fogalmam sincs, hogy az anyahajó mely részén sétálok, még akkor sem, amikor szembe egy ismerős alakot pillantok meg. Mögötte pedig négy katonát. Egyenruhát viselnek, azonban nem egyformát. Kettő fajtát és úgy mennek a nő mögött, mintha szimmetriái akarnak lenni.
Nem nehéz kikövetkeztetni a ruháik alapján, hogy hol szolgálnak.
- Hadnagy! - állok meg előtte, feszes vigyáz állásba. Mennyi minden változott oly rövid idő alatt. Engem lefokoztak, őt pedig megnyerte a rangomat. Erre következtetek abból, hogy nem sokkal ezután kapta meg ő is a kinevezést. Még ha kellemes emlékek is kötnek Samanthahoz, rangja miatt nem tehetem meg, hogy tegezzem. Teljesen nem léptem még át minden határt.
- Örülök, hogy látom - ajkam szegletébe egy mosolyszerű rándul meg, de oly rövid időre, hogy igazából fel sem tűnhető. Arcom mégis rezzenéstelen, ám egyenesen Samantha szemeibe tekintek.
William McGrover testőreit értem. Még emlékszem a hangfelvételre és hamar levontam a következtetéseket. Az ő ideje is eljött.
Callum Jenkins testőrei viszont rejtély számomra, ám az információt elraktározom.


A hozzászólást Katrina Gardel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 09, 2019 2:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 08, 2019 5:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Még csak pár nap telt el azóta, hogy elhagyhattam a vendégkabint, de nehéz hozzászoknom a testőrséghez, mely engem követ. William nem bízik senkiben, ahogy Callum se William embereiben, így hát ezt a megoldást választották. Időről-időre csúnyán néznek egymásra, de én már csak szemeimet forgatom meg némileg, miközben próbálom kizárni őket, mintha ott se lennének. Ez azért nem olyan egyszerű, amikor az ember lányát hangos léptekkel követik és mindenki meg is bámulja, hogy vajon mi történik itt, így most jött el az a pont, hogy szükségesnek érzek néhány italt legurítani. Egyszerűen elegem van. A cél tehát a lótuszfény bár, ahol eddig bár nem jártam túl sokszor, most megfelelő lesz, arra viszont nem számítok, hogy a bár közelében egy ismerősbe botlok. Nem is akármilyen ismerősbe... Katrina...
Még régen, az Imperiumon ismerkedtünk meg és én úgy érzem, hogy jóban lettünk, bár a Kancelláriához való hűsége miatt óvatosan kell beszélni vele. Ez most még inkább komollyá vált a számomra és biztosra veszem, hogy hallotta a hírt, hogy ki jegyzett el. Örülök is neki, mert láthatom, de egyben tartok is attól, hogy beszéljünk. Átlátna rajtam, ahogy annak idején is átlátott. Mégse tudok csak úgy elmenni mellette, soha se viselkednék ilyen bunkón, így megállok magam is, amikor Kat, majd elmosolyodom.
- Katrina! Jó látni! - meglep, hogy hadnagynak hív, de biztos a testőrök miatt teszi mindezt. Neki mi is a rangja? Őszintén szólva már nem tudom, így inkább nem is tippelek, biztosan rosszul sülne el, hibázni pedig nem szeretek. A bár már közel van, pár saroknyira, így néhány másodpercig még figyelem arcát, majd előre lépek és lazán belekarolok, nem törődve azzal, hogy ki miként nézne ránk esetleg. A négy testőr mögöttem amúgy is tisztes távolságban van és semmilyen érzelmet se tükröz arcuk. Jó is ez így.
- Én is neked! De hagyjuk ezt a hivatalos formát és igyunk meg valamit. Most baromira rám férne és valamiért úgy érzem, hogy rád is. - hmm, mi lehet a baja? Én egyébként nem viselek hadnagyi ruházatot, jelenleg civil vagyok, így maradt a bakancs, a sokzsebes, fekete nadrág és egy egyszerű, fekete, ujjatlan felső. Hajam lófarokban, szemeim kicsit kihúzva, de amúgy tök átlagos vagyok. Ha nem ellenkezik, akkor a Lótuszfény bár előtt fogok csak lefékezni, és mivel nem akarom azt, hogy fentről kukkoljanak minket, egyértelműen felfelé veszem az irányt, de azért a lépcső aljánál megállok és szembefordulok a testőrökkel.
- Az oké, hogy parancsba kapták, hogy figyeljenek rám, de tartsák tiszteletben a magánszférát, szóval üljenek csak le egy másik asztalhoz. És lehetőleg ne öljék meg egymást! - pillantok ide-oda, mire nem mondanak semmit, csak követnek, de láthatóan hallgatnak rám, így Callum testőrei is leülnek egy asztalhoz és William testőrei is egy másikhoz. De Ők semmit se rendelnek, egyértelműen nem innának szolgálat alatt, mi pedig közöttük tudunk helyet foglalni. Nincsenek azért olyan közel egymáshoz az asztalok, így szerencsére tudunk majd nyugodtan beszélgetni. Kicsit ugyan tartok Katrina kérdéseitől, de... talán nem lesz gond.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 2:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Az érzés kölcsönös mindkettőnk részéről. Ő maradt talán az egyetlen az Imperiumról, kiben hitem nem ingott meg. Egy-két ottani dolgozót is ideszámítok, ám velük a kötelező munkakapcsolatokon kívül nem sűrűn beszélgettem. Ellenben a velem szemben álló nővel, ki most díszes kíséretet kapott. Nem kérdezek rá, hiszen nincsen rá semmi jogom, na meg ha nem akar beszélni róla, akkor sem mondaná el.
- Önt is - rándul meg ajkam szeglete valami mosolyféleség képpen. Furcsa ennyi idő után magázni, ám a rangja ezt követeli meg. Így a belémrögzült rendszer szabályai is. Amíg erre más utasítást kapok nem is viselkedhetek igazán másképp.
Mégis könnyedén lép előre és karol belém. Érzem, ahogy izmaim megfeszülnek, mások érintés még mindig létidegen számomra. Legalább is, ami a magánéletemben lévő érintéseket jelenti. Mégis kijelenthetem, hogy jó úton haladok afelé, hogy néhány embernél ezt leküzdjem és ne akarjam egyből lecsapni. Megfordulva követem a lépteit, s pár lépés után izmaim is ellazulnak.
Egyszerre nem tetszik az a változás mi velem történik, de nem is igazán akarnék(?) tenni ellene.
- Jah… - jön az egyszerű megerősítés, hogy mennyire is esne jól az az ital. - Bár ennek nem mindig van jó vége. Ritkán iszom, és nem igazán bírja a szervezetem - amivel nincs is baj. A limitemet még sose léptem…
Na jó, hazudni inkább nem akarok.
Viszont rá is ráfér. Nem tekintek hátra a négy testőrre, arcukról legalább annyi érzelem olvasható le, mint egykor az enyémről. Jó érzékkel tudom, hogy ne most kérdezzek rá, hogy mi lelte.
Hasonlóan hozzá magam is civilbe öltöztem, mely nem jelent mást, mint egy egyszerű farmernadrág - vagy valami, ami ahhoz hasonlatos - és egy fekete kötött pulóver. Hajam szorosan felkötve, ahogy az övé is, néhány barna tincs elől kimerészkedett a gumi fogságából, ám ezen rakoncátlan példányokat a fülem mögé illesztettem.
Elmondhatom, hogy a Lótuszfénybe sose jártam még és úgy tűnik, hogy ennek most jött el az ideje Samanthaval. Ám mielőtt felmehetnénk megtorpan, így én is. Ám én nem fordulok hátra, nem teljesen. Az ő arcát szemlélem, arcának élét, ajkainak enyhe remegését (ha felfedezhető), szemének tükröződését, szemöldöke ívét. Minden apró izmának rándulását. Azt mondják, hogy ez sokat el tud árulni egy emberről, lássuk, hogy igazuk van-e. Ha már engem ezek buktattak le az utóbbi hetekben, hónapokban.
- Ugye tudod - kezdek bele, ahogy a két-két őr külön asztalhoz ül le. Itt enyhén megemelkedik a szemöldököm. - Hogy nem igazán ölhetnék meg egymást? - kérdezem, érdeklődve tekintve rá. Az egyik asztalhoz ülve, érintem meg az asztalt, amelyen megjelenik az italválaszték.
- Mit innál? - én egy sörre koppintok, az nekem épp elég lesz. Egyelőre nem merészkednék más vizekre.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 10, 2019 8:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Nem számítottam társaságra, és bár azt mondják, hogy csak a szamár iszik magában, én mégis erre készültem. Most viszont, hogy itt van Katrina is, miért ne hívhatnám magammal? Feltűnik természetesen a protokoll szerinti viselkedése, ahogy magáz és tisztelettudóan megáll tőlem néhány lépésnyire, de én ezt a távolságot pillanatok alatt hidalom át, majd nem törődve izmai megfeszülésével karolok belé és nem eresztem. Régen is közvetlen voltam vele, már amennyire engedte, így ezt szívesen visszahoznám, nem úgy, mint az edzéseinket. Még mindig sajognak a testrészeim, ha csak visszagondolok, de legalább erősebb lettem.
- Én se szoktam túl sűrűn és nekem is hamar megárt az ital, de nem azt mondtam, hogy rúgjunk be, csak igyunk meg egy-két sört. - mosolygok rá, felé pillantva, arcát fürkészve. Eszem ágában sincs leitatni és én se vállalnám be, hogy ez történjen velem. Túl sok titkot őrzök, amik nem tudódhatnak ki. A Lótuszfény bár közel van, tehát nagyjából egy-két perc alatt oda is érünk, majd mielőtt felmennénk a lépcsőn a fenti szintre, még jelzem a testőreimnek, hogy tartsák meg tőlem a tisztes távolságot és lehetőség szerint egymásba se tegyenek kárt. Tekintetemről egyébként csak bosszúságot lehet leolvasni, ami annak köszönthető, hogy utálom, amiért követnek és nincs egy pici nyugtom se. Nem vagyok egyébként ideges és nem is izgulok, de a mosolygás is távol áll tőlem, legalábbis addig, amíg a testőröket figyelem. Ideje viszont visszatérnem Katrinahoz, így egy asztalnál helyet is foglalunk, és bár körül vagyunk véve, azért tudunk nyugodtan beszélni.
- Persze, hogy tudom, de rajtuk olykor az ellenkezője látszik. - de persze nem az én dolgom, hogyha ártanak egymásnak, de azért értékelném, ha ezt nem akkor tennék, amikor én is itt vagyok. Az itallapot magam is behozom az üvegasztal lapján, majd lassan lapozgatni kezdek, és akár csak Kat, úgy én is a söröknél állok meg.
- Szerintem egy világos sört. - legalábbis olyasmit, mert ez a sör se olyan, mint amilyet egykor a földön ittam. Megnyomom a gombot, miután sikerült kiválasztani a megfelelő italt, majd várom, hogy kihozzák. Vagy egy robot vagy a személyzet, ez lényegtelen. Hátradőlök, halkan sóhajtok, majd a nőre függesztem tekintetem.
- Amióta elhagytad az Imperiumot, nem láttalak. Mi minden történt veled? - az, hogy velem mi, azt részben sejtheti. Más rangom lett, testőreim vannak és Williamnek hála a média is elővett, így minden polgár tudja, hogy kinek vagyok a menyasszonya. Nem látom értelmét én kezdeni a mesélést és egyébként se hiszem, hogy Katrinat érdekelné. Elérkezett az én időm is, Ő pedig ezzel tisztában van. Komoly neveltetésének hála biztosra veszem, hogy nem értékelné, ha negatívan beszélnék a kancellárról, akihez hozzá kell mennem. El kellene fogadnom a sorsomat, én mégse teszem, és foggal-körömmel küzdök azért, hogy ne vehessen el.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 11, 2019 7:50 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Furcsa érzés újra látni. Zavaros érzéseket kelt bennem és talán ez zavar a legjobban, fogalmam sincs, hogy mik ezek. Félreértés ne essen, nem vágyok vissza az Imperiumra. Az ott töltött éveim ugyanúgy egy munka volt, ahogy a mostani is. Legalább is szeretném ezt hinni. Samantha azonban mindig is különös volt (vagy éppen különleges?). Őt sose riasztotta a rideg közönyöm, viszonyulásom hozzá, vagy bármi máshoz. Közvetlen volt, kereste a társaságom és ha oly ritkán arra vágytam, őt mindig megtalálhattam. Beszélgetéseink kellemesek voltak, legalább is így emlékszem.
- Rendben - adom be végül a derekam. Végül is egy-két sör még nem a világ vége. Most lesz időm egy kis kontrollra, legalább is, ami ezt illeti. Nem jellemezném úgy magam, mint akinek lételeme lenne az alkohol, de az utóbbi időbe…
Nem, ennek nincs jelentősége.
Kíséretének nem örül, sőt mi több. Szemöldököm leheletnyit vonom össze, ám mire visszatekint rám, homlokom ráncai kisimulnak. Elraktározom magamba a jelentőségét, hogy másokkal ellentétben ő nem kért testőrséget.
A kérdés csak ezután sejlik fel bennem: veszélyben lenne?
- Tettlegességig is fajult? - kérdezem, tekintetem egy pillanatra pedig a négy testőrre irányítom. Egyelőre még biztonságos terepnek tartom, ha ezzel foglalkozom. Ez legalább egy olyan dolog, amihez némileg értek és magabiztosan tudok véleményt alkotni. Valamiért érzem, hogy a beszélgetésünk hátralévő részében nem leszek ilyen szerencsés.
Választására csak halkan hümmentek, még egyszer átlapozom az itallapot, én pedig egy barnát választok.
- Érdemes üvegeset kérni - javaslom a nőnek. - Azt nem tudják megbuherálni - éééés a paranoiám újra az egekbe száguld, mégis tartom magam ahhoz, hogy jobb félni, mint megijedni. Az én esetembe, meg végképp. Ha belegondolok egy senki vagyok, valamiért mégis célpont lettem. Ki tudja, hogy mi lesz a legközelebbi tett? Vagy csak én képzelek ebbe bele többet?
- Mondhatnám, hogy túl sok minden, de a Dominiumon is épp olyan lassan telnek a percek, mint az Imperiumon - húzom el ajkam, ahogy kikérem én is a barna sört. Kezeimet az asztal hideg lapjára simítom. Férjemtől egykor kapott, vékony acélgyűrű az ujjamon simul. Egykor ragaszkodott hozzá, mint érthetetlen földi szokás. Sose viseltem az Imperiumon, csak, ha kikötöttünk az anyahajóra. De ez már végleges számomra. - A fegyverfejlesztésre helyeztek át, mint tesztelő - hol is kezdhetném, hogy mi történt velem? Túl sok emlékkép tolódik lelki szemeim elé, ezekkel mégis igyekszem nem foglalkozni.
- Nemsokára terméketlenítenek, nemrég felkértek, hogy adjak szakmai véleményt a titánok újításáról és annak hatékonyságáról - sose voltam oda az ehhez hasonló beszélgetésekhez, tudhatja is, hogy mennyire vagyok benne jó. Fogalmam sincs, hogy mi számít történésnek, mármint… Ami nem Hozzá köthető. - Élem mindennapjaim? - próbálkozom egy esetlen kérdéssel. - Mint mondtam, minden olyan, mintha az Imperiumon lenne, csak egy kicsit nagyobb a tér - vonom meg a vállam.  
- Mikor kötöttetek ki?
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 8:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Örülök Katrinának, és ha már ilyen szerencsésen egymásba botlottunk, kapok is az alkalmon, hogy magammal invitáljam némi itókára. Jól fog esni, nekem biztosan, és valamiért úgy sejtem, hogy talán neki is. Ha nem érne rá, akkor jelezné, hogy most nem alkalmas, de mivel nem teszi és igazából el se utasítja se a karolásom, se irányításom a Lótuszfény bár felé, így ajkamra mosoly költözik és már tudom, hogy végre ismét beszélgethetünk majd, akár csak a régi, szép időkben. A testőreim jelenléte azért némileg zavarni fog a dologban, de igyekszem majd kizárni őket. De előtte azért tisztázom velük a szabályokat, hogy oké, megfigyelnek, de azért üljenek szépen egy másik asztalhoz és maradjanak a csúnyán nézésnél. Mi is helyet foglalhatunk végre, majd nekikezdhetünk az italok kiválasztásának.
- Az én jelenlétemben nem. De hogy egyébként? Arról fogalmam sincs. - rázom meg a fejem, majd pillantok feléjük. - Jenkins kancellár és William testőrei nem igazán kedvelik egymást, azt vettem észre. - ha esetleg eddig nem volt világos Katrina számára, hogy kiknek a testőrei kísérnek, akkor most már biztosan tudni fogja, én pedig hallhatóan nem titkolózom előtte. Kérdezhet hát, ha szeretne, igyekszem majd őszintén válaszolni. De előtte leadom a rendelésemet.
- Jó esetben nem tudják. - pillantok fel. - De azt rendeltem. A Földön is úgy mentünk biztosra. - még az egyetemi években, mert akkor azért lecsúszott néhány itóka. Szerettem ott élni, még akkor is, hogyha nem sok maradt már abból a bolygóból, de szabad voltam. Szabadabb, mint amilyen most vagyok. Szavaimból pedig a nő azt is kiveheti, hogy a "megbuherálás" alatt én vizezésre gondolok, nem pedig holmi méregre. Még nem, pedig talán kellene. Mégis csak Wililamnek hála tökéletes célponttá váltam, a záradékról pedig ha valaki tudomást szerez... De nem, nincs a homlokomra írva. Inkább beszélgessünk, muszáj kikapcsolnom egy kicsit és őszintén szóval fogalmam sincs, hogy mi van mostanában Kattel. Túl rég találkoztunk...
- A fegyverfejlesztéshez? Az izgalmasan hangzik... - bólintok egy aprót, és akár csak az Ő ujján, úgy az enyémen is akad egy gyűrű, amit még Williamtől kaptam. Családi hagyaték, nem holmi egyszerű ékszer, bár talán hordanom se kellene. Mégis, rajtam maradt és amíg nem térek vissza az Imperiumra, nem tenném le bárhova. Ha elveszíteném, akkor vőlegényem attól tartok, hogy őrjöngeni kezdene. Na de Kat tovább beszél, és olyan hirtelen vált témát, hogy akaratlanul is felemelem némileg kezem, így csitítva el őt.
- Várj... várj csak! Sterilizálnak? Jól értettem? De... miért? Biztos vagy benne? - nem hagyom, hogy csak úgy továbblépjen a témán, igenis beszélnünk kell most erről. Szemeimben őszinte érdeklődés csillog, de sejtem, hogy Katrina mindent jól átgondolt. Nem akar ezek szerint gyereket, mert ha ezt a lépést megteszi, vissza nem csinálhatja. Biztosan készen áll erre? Csak ha válaszolt a kérdésemre és a következőkre, amik még jönni fognak, akkor engedem a témát tova úszni.
- Oh, a titánok. Még soha se ültem egybe se, de egyszer úgy kipróbálnék egy titánt. Mondd csak, szerinted meg lehetne oldani? - kicsit fészkelődök is a székemben, miközben a sörök is megérkeznek, így koccintunk, ha minden igaz, majd már iszom is pár kortyot. Persze, ha engednék William kérésének, akkor egyértelműen lehetne, de vajon Ő nélküle is? Most, hogy hadnagy lettem, nem lenne hátrány, ha képes lennék irányítani egy titánt. És ahj, de menő lenne. Akaratlanul is csillognak szemeim a gondolatra.
- Én nekem úgy tűnik, hogy minden nagyon más lett a számodra, de örülök, hogy jól vagy. Mert ugye jól vagy? - pillantok felé, de a kérdését csak röviden reagálom le.
- Néhány napja. - de ez nem fontos. Egyáltalán nem fontos. Sokkal komolyabb dolgokról beszélt eddig, így maradjunk hát nála, na meg, én is kerülném a saját magánügyemet érintő kérdéseket. Katrina talán nem is kérdez majd rá magától, nem olyan...

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 16, 2019 8:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Különös így látni Samanthat. A legutolsó találkozásunkor, azt hiszem éppen szentségelt szerelés közben. Ezt pontosan meg is tudom érteni. Az Imperiumot több kár érte azon az egy úton, mint eddig összesen, bármikor. Most viszont magabiztosan fordul az őrökhöz, osztja ki a parancsokat, ellentmondást nem tűrő hangon. Akaratlanul is mosoly kerekedik ajkam szegletébe, még ha pár pillanat erejéig is. Nem tudom, hogy mi történt vele, de valami miatt megváltozott. Határozottabb lett, talán makacsabb is, mint eddig. A kiállása pedig, termete ellenére is magával ragadó. Ahogy ezt egyébként egy hadnagytól el is várható.
- Az már ne a te dolgod legyen. Nem kell barátoknak lenniük a magánéletben. A munka azonban teljesen más – nekem is voltak társaim kik felé kelletlenül fordultam, ha úgy adódott a helyzet. Mást mégsem tehettem. De tény, hogy a magánéletemben is keveset kerestem ezen személyeket.
A nevek hallatán csak bólintok, többet nem reagálok rájuk. Felismertem őket az egyenruhájukból, többet mégsem tulajdonítok neki. Még nem. Az egyik jelenléte érthető a másik már egyáltalán nem. Talán tartozik hozzá egy történet. Talán, ha akarja el is mondja majd Samantha.
- Kevesebb rá az esély – görbül jobb ajkam szeglete némi mosolyra. Ezt azért még gyakorolnom kell, lássuk be. Ez a hely meg amúgy sem engedheti meg magának, hogy felvizezze az italokat. Megvannak a Dominiumnak ezen részei is. Ez itt nem, az, mégsem árt biztosra menni.
- Nincs okom a panaszra. Oda megyek, ahova vezényelnek – vonom meg a vállam. – Ott volt emberhiány – bár sejtem, hogy ez nem teljesen igaz. Simon soha nem adta ki kezéből a tesztelést, ő állt alanyt előttem és ebből nem engedett volna, ha nem jött volna egy parancs neki felülről. Én. Ezzel még ő sem tudott mit kezdeni, mostanra meg talán megbékélt vele. – Gondolkoztam, hogy átkéretem magam a titánfejlesztéshez, ha lesz szabad pozíció ott – az mégis csak jobban illene hozzám. De, mint mondtam, nem panaszkodhatok, addig nem, amíg van munkám, amíg tudok mit csinálni, amíg nem vagyok saját gondolataim rabja.
Fel sem tűnik, hogy bal kezem akaratlanul is ökölbe szorul.
Egy pontnál mégis megállít. Ekkor veszem észre az ujjára simuló gyűrűt.
- Ritka genetikai betegséget hordozok. Az ellenszer kutatását leállították, értelmetlen egy ember miatt pazarolni az emberállományt – vonom meg a vállam érdektelenül. Hangom is úgy cseng, mintha nem rólam lenne szó. Ami azt illeti ezzel kapcsoaltban semmit sem érzek. – Ez a leglogikusabb. Ötven százalék esély van arra, hogy tovább örökítem a kórt. Erre pedig senkinek sincs szüksége – nem ebben a világban, nem a Dominium emberiség programjában. – Természetes eljárás – teszem még azért hozzá enyhén összevonva a szemöldököm. Úgy tűnik, hogy neki sem természetes ez annyira, mint nekem. Engem ez nem érint meg…
S csak ez az egy esélyem van…
- Mindenbizonnyal – bólintok határozottan. – Az Imperiumnak is szüksége van titánpilótákra. Idegen hold vagy bolygó esetén a titánok a legbiztonságosabb, ha ki akar menni az ember – sorolom milyen előnyei lehetnek. – Egy hadnagynak meg azért erre nagyobb esélye van – ez az első alkalom, hogy mosolygok rá. – Gratulálok hozzá – rándul meg ajkam szeglete még, mielőtt visszazárkóznék a fagyos vonások mögé. – Bár eleinte biztos, hogy csak szimulátorokon gyakorolhatnál. Ha érdekel szívesen képezlek, a szabadidőben – ajánlom fel neki. Sose titkoltam, hogy a titánok a kedvenc harcjárműim. Minden alkalmat megragadok, hogy ülhessek bennük, vezethessem őket. Oly szenvedélyeim ők nekem…
Mint Simonnak a motor építése. Azt hiszem.
Koccintok még vele, majd magam is iszok egy apró kortyot.
Hogy jól vagyok-e?
Egy pillanatig habozok, hogy válaszoljak rá. Mit is mondhatnék? Hogy ennél jobban nem is lehetnék? Vagy hogy épp sose voltam még ennyire rosszul? Mindkét eset igaz lenne jelen pillanatban. A tudat, hogy Connor életben van, valahol a Perdán megbolondít, mindenhol őt látom szinte, a dühöm pedig napról napra mérhetetlen. Míg vele szemben, ott van Simon, ki képes csillapítani ezt a nyers és elemi erőt, mely bennem dúl.
- Nincs okom a panaszra – felelem végül pár másodpercnyi hallgatás után. – Megvagyok. Még meg kell szoknom, hogy nem az Imperiumon vagyok – és ez még igaz is.
A kérdésemre mégis röviden válaszol. Szemeim egy pillanatra résnyire szűkülnek. Ritkán válaszol ily kurtán. Egyelőre mégsem reagálom le, elraktározom a többi apró észrevételem mellé és majd később kérdezek rá, ha úgy alakul az este.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 28, 2019 1:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Nem fogok jópofát vágni a kíséretemhez, így Katrina előtt se játszom meg azt, hogy örülök a társaságuknak. Bár bizonyára az én parancsaimat nem követnék, azért ezt a kérésemet még teljesítik, hogy külön asztalhoz üljenek le és csak csúnyán nézzenek egymásra. Határozottabb lennék, mint amilyen voltam? Meglehet... elég sok minden történt velem az utóbbi hónapokban, amik miatt megváltoztam.
- Tudom. Viszont nagyon unom már, hogy mindig követnek. - forgatom meg szemeimet, majd inkább helyet foglalok az asztalunknál és elkezdem kiválasztani az italomat. A világos sör nyer végül, természetesen üveges kivitelben, akár csak a régi szép időkben. Régen láttam Katrinát, őszintén szólva nem tudok túl sokat róla, így most minden egyes információ újként hat, ahogy az is, hogy nem először látom mosolyogni azóta, hogy pár perce találkoztunk. Talán jót tett neki a változás.
- Igen, te mindig ilyen voltál, de azért van saját véleményed, hogy megmond legalább nekem, hogy örülsz-e a lehetőségnek. - de ez után elárulja, hogy a titánok tesztelése jobban érdekelné és meg is tudom érteni. Izgalmas, de veszélyes munka, bár a fegyverek tesztelése se egyszerűbb.
- Szerintem mindenképpen próbáld meg, ha ezt szeretnéd. Nem hiszem, hogy visszautasítanának. - mosolygok rá kedvesen, de persze nem tudhatom. Na igen, neki is segíthetnék, ha igent mondanék Williamnek. Tudom jól, hogy a hatalmát én is használhatnám, legalábbis ha normális keretek között mennék hozzá, de mégis... bármily kecsegtetőek is bizonyos lehetőségek, soha se akarok az övé lenni. A gyűrűt viszont viselem, egyelőre, mert elveszítenem nem szabad, így a legbiztonságosabb helyen nálam van. És az egész Dominium amúgy is tudja, hogy a menyasszonya vagyok, bármennyire nem örülök ennek a ténynek. De nem csak számomra nehéz az élet, nem csak nekem vannak gondjaim, hanem Katnek is, mint hallom, így testem megfeszül, miközben a sterilizálásra kérdezek rá. Lehet, hogy Ő nem szívesen beszél róla, de Ő hozta szóba, az nélkül nem is tudnám ezt az információt, így meséljen csak! Biztos ebben a döntésben?
- De... később még újraindíthatják a kutatásokat. - hangom nem olyan magabiztos, mint szeretném, így aprót nyelek, majd halkan sóhajtok. - Ha most lemondasz a gyerekvállalásról, később nem csinálhatod vissza Katrina. De bizonyára jól átgondoltad. - nincs jogom kérdőre vonni és megingatni abban, amiben jelenleg biztosnak látszik. Én nem lennék képes erre. Inkább leszek William felesége, sem mint hogy elvegyék tőlem az anyaság jogát. Egyszer szeretnék majd gyereket, bár nem éppen McGrover kancellártól... Azokat a géneket nem szívesen vinném tovább.
- Én semmi természeteset se látok ebbe... - és ezzel elengedem a témát. Igazán szomorú, hogy ebben a világban a nők sterilizálása természetes folyamatnak számít, de tényleg lapozzunk, beszéljünk inkább kellemesebb témákról. A titánok és azok kipróbálása mindenképpen annak tűnik. Vajon én is kipróbálhatnám egyszer? Jó lenne...
- Igen, minden téren hasznos lenne, így benyújtom majd az igényt rá. - döntöm is el, de amikor hadnagyi rangom miatt gratulál, csak megvonogatom kissé vállaimat. Nem érzem annyira jogosnak a dolgot, de bizonyára vőlegényem miatt van ez bennem.
- William műve, kevésbé az én érdemem. Nem akarja, hogy a felesége alacsony rangú tiszt legyen... - jegyzem meg, majd végül akaratlanul is kibuknak belőlem a következő szavak. - Én pedig nem akarok a felesége lenni. - bár ezt lehet, hogy inkább meg kellett volna tartanom magamnak. Mindegy is, hol is tartottunk?
- Leköteleznél, ha segítenél. Ha olyan kemény leszel velem a szimulátorokban is, mint az edzéseinken voltál, akkor azt hiszem, hogy remek titán-pilóta leszek majd. - vigyorodom el most már. Kat soha se kímélt, de neki hála tanultam meg rendesen harcolni. A kiképzés előtte kevés volt ahhoz, amit ettől a nőtől kaphattam, az Imperiumon töltött utak viszont hosszúak voltak, volt időnk hasznosan tölteni az időt, így pedig szerencsére meg tudtunk ismerkedni egymással. Tisztában vagyok egyébként vele, hogy kezdetben nem ülhetek rögtön egy igazi titánba, max csak szó szerint annyit tehetek, hogy beleülök. Mindennek megvan a maga rendje, ahogy ennek is. A terv előállt, és legalább ismét több időt tölthetünk majd együtt. Úgy látom, mintha nem lenne annyira jól, mint ahogy mondja, de nem firtathatom, így inkább csak iszom a sörömből, majd biccentek. Legyen akkor így.
- Mit gondolsz, visszakerülhetsz még az Imperiumra? Vagy ha sikeresen átkerülsz a titán-teszteléshez, akkor nem is szeretnél visszajönni a hajóra? - érdeklődöm tőle tovább, meséljen hát a terveiről. Én örülnék, ha lenne némi esély arra, hogy visszatérjen közénk. Hiányzik.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 29, 2019 5:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Régen találkoztunk, nem tudnám megmondani, hogy az élet minden területén határozottabb lett-e. A mostani reakcióját látva azonba igennel tudnék válaszolni. A jelenlegi helyzetet legalább is jól kezelte, kevesen tudnának ily határozottan beszélni. A lány, akit ismertem nem ilyen volt. Változások nem csak nálam álltak be, ezek szerint.
- Minden bizonnyal így van – nem tudom azt mondani neki, hogy megértem, átérzem a fájdalmát, mert nem. Nem tudom milyen, amikor követnek, még ha tudnám is… Meglehet belőlem hasonlókat nem tudna kiváltani. – Azonban ez a munkájuk, mely ellen nem tehetnek – ők is csak áldozatok? Nem igazán. Ám katonák, azt teszik, amit mondanak nekik, nem tehetnek ezellen, az még számukra is végzetes lehetne.
- Újfajta terület, új lehetőségekkel. Nem tudom, hogy örülök-e, tudod, hogy ezeket nem vagyok képes megmondani, még önmagammal szemben sem. Jó érzés ott lenni, még ha nem is zökkenőmentes. Máshogy tekintek a fegyverekre, hamarabb észreveszem a hibáikat, mint eddig – dehogy örülök-e a lehetőségnek? Magam sem tudom igazán, nem gondolkoztam eddig el ezen. Carl és Simon nem örült. Én meg csak tettem, amit mondtak nekem.
- Köszönöm a támogatásod. Mindenféleképpen megfogom. Legfeljebb visszautasítanak, az még nem a vég – legalább is nem számomra. Egy próbát mégis megér. Az adatlapom magáért beszél, hozzáértő ember meg tudja abból állapítani, hogy megfelelő vagyok-e a munkára avagy sem. Másokkal -férjemmel- ellentétben nem tudom megkérdőjelezni a vezetők döntését. Az apparátus mögöttük felkészült, naprakész.
Letekintve magunk elé, észreveszem a gyűrűt, talán azt is, ha birizgálja őket, egyelőre mégsem tulajdonítok neki többet, mint ami. Egy gyűrű. Nekem is van. Én is csak akkor hordom, hordtam, amikor dokkoltunk és a Dominiumon voltam. Az Imperiumon soha nem viseltem. Számomra a házasság nem jelentett mást, mint egy kötelező dolog. Nem örültem neki, nem is voltam szomorú. Ám azt tudom, hogy kerültem a férjemet, amikor csak megtehettem.
- Samantha, vannak dolgok, melyek jobb, ha megtörténnek. Ez épp egy ilyen – nem ő az első, kinek görcsbe rándul a gyomra, habár Simon sokkal színpadiasabban reagált erre a témára. Ezzel szemben én? Közönyös arccal beszélek erről, mintha az egész nem is velem történne meg. – Egy emberért nem éri meg méregdrága kutatásokat végezni. A méhem ettől még működőképes lesz a gyermekprogramba. A génjeimet nem célszerű tovább örökíteni, nem biztonságos. Hasonló jövőt pedig senkinek sem tudnék kívánni – tudom, hogyha odakerülne a sor, hogy gyermekem legyen, akkor nem én dönthetnék a nevelését illetően. Senkinek sem tetszik az a módszer melyet az egykori Admirális bevetett. Én mégsem érzem így. Sokakat nem érdekel, hogy én miként gondolom, csak a végeredményt látják. Az okokat nem.
- Jobb lesz így. Férjemet nem tarthatom abban a hitben, hogy egészséges gyereknek tudnék életet adni, az ő órája is ketyeg, nem csak az enyém. Kilenc év alatt nem jött össze és tudjuk, hogy a rendszer nem türelmes – na meg, ez az egyetlen lehetőségem, hogy elváljak Carltól. Ő is ezt akarja, ő is megtalálta azt, akivel leélhetné életét, boldogan. Kivel gyermekük lehetne. Egy púp vagyok csak a hátán. Ennyi év után, ennyit megtehetek érte. – Mindenkinek így lesz a legjobb – halvány mosoly csak, mely arcomra kerekedik. Így lesz, ez az egyetlen út, hogy ne járjak tilosba. S számomra ez nem nagy ár.
- Még ha így is van, érdemeid magadért beszélnek, Sam – fogom meg enyhén kezét. A reakciómat magam sem értem, el is húzom tőle. – Én tudom, hogy jó szakember vagy, az emberek hallgatnak rád, gyorsan átlátod a történéseket. Remek hadnagy vagy, bár kissé túl szeszélyes – ezt magam is belátom. Sokszor vezérlik az érzelmei.
De hogy nem akar a felesége lenni.
- Sokan nem kaphatjuk meg, amit szeretnénk – legalább is nem a mi generációnk. Nem ebben az időben. Sajnálom őt, szívem összeszorul és a bűntudat csak nagyobb teherként nyomja a vállamat, mint eddig bármikor. Szemeimet lesütöm, nem könnyű ma nőnek lenni.
- Sokan nem díjazták a keménységem – vonom össze a szemöldököm, gyanakvóan. – Ha jól emlékszem te sem díjaztad az edzések alatt. De örömmel hallom, hogy utólag változott erről a véleményed – hajtok fejet előtte.
Lassan kortyolom a sört, melyet kirendeltünk, tekintetem elidőzik arcának vonásain, nyakának ívén. Haján, melyet most nem leengedve hord, mint oly sokszor. Valami változik, ám nem tudom még, hogy jó, vagy rossz irányba. Fel kellene zárkóznom.
- Nem hinném. Roppantul ostoba döntés lenne, ha visszahelyeznének. Veszélybe sodortam egy hajót, kompromittálódottam. Tisztességem megkérdőjeleződött, nem hallgatnának rám az ember. Nem bíznának meg bennem – összegzem egy kis gondolkodás után. Nem ő az első, ki megkérdezi, tán nem is az utolsó. – Nincs már helyem az Imperiumon. Mint hadnagy elbuktam, máshol talán több hasznomat veszik. Olyan téren, amihez értek is. Az emberekhez nem, velük csúfos kudarcot vallottam – mondatom végére ujjaim elfehérednek az üveg körül, ahogy szorítom. Enyhítek rajta. Connor árulása még mindig bosszant, ennyi idő után is.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 03, 2020 8:10 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Tudom jól, hogy a testőrök csak a munkájukat végzik, de nekem meg nem kell jó képet vágnom ahhoz, hogy mindenhova követnek. No de elengedem ezt a témát, nem biztos, hogy pont Kat lesz az, aki megért ebben. Ő nem Raven, aki tudná, hogy mit érzek ilyenkor. Beszéljünk inkább kicsit róla, az én életem úgyis túl kusza most.
- Akkor hasznos. - fejtem ki röviden véleményem, de mást én se nagyon tudok mondani. Neki kell tudnia, hogy mit érez, bár néha különös, hogy ennyire érzelemmentesnek mutatkozik. De Őt így kell elfogadni, én pedig elfogadtam, és szorítok neki, hogy átkerüljön ahhoz a részleghez, amit viszont biztosan szeretni fog. Látom, miként beszél a titánokról. Engem is lenyűgöznek azok a szerkezetek, nem véletlenül jön meg a kedvem ahhoz, hogy megtanuljam irányítani is őket, az Imperium számára pedig hasznos lenne. Gépészként pedig rendbe is tudnám hozni őket, bár a titánok felépítése azért más, mint egy hajóé, de egy főgépész számára bizonyára csak plusz tudás, és nem lehetetlen kihívás. Én így állok ehhez. De a sterilitás terén viszont nagyon ellentétes a gondolkodásunk, mégis, el kell fogadnom az övét is, mást nem tehetek. Az Ő teste és az Ő élete.
- Tudod jól, hogy nem értek egyet veled Katrina, de... neked kell tudnod. - finoman biccentek felé, nem fogom tovább kérdezgetni erről. Mégis, amikor már a férjét is szóba hozza, kíváncsi leszek, pedig tényleg nem akarok annak tűnni. 9 év elég hosszú türelmi idő, szinte meglepő, hogy még mindig együtt vannak.
- De akkor elveszíted a férjedet. Vagy... nem is szeretnél vele maradni? Tudom-tudom, ez kötelesség és te elfogadtad, de azért biztosan érzel ezzel kapcsolatban valamit. - az meg se fordul a fejemben, hogy pont Katrina lenne az, aki máshoz vonzódna. Hűséges katona és én hűséges feleségnek is gondolom. "Mindenkinek így lesz a legjobb", tehát neki is. De ha már férjek, én is szóba hozom Williamet, bár nem akartam, mégse tudom elkerülni. Most már egyre nagyobb beleszólása van az életemben, én pedig igen csak tartok tőle, hogy akárhogy próbálom kicselezni, el fogja érni a célját. Mégis, jól esnek a nő szavai, ahogy rövid érintése is, így elmosolyodva pillantok bele szemeibe.
- Köszönöm Katrina, jól esik ezt tőled hallani. - mert tudom, hogy teljesen őszinte vélemény ez és egy cseppet se elfogult. Az utolsó szava kellő bizonyíték rá, így mosolyom kiszélesedik.
- Szeszélyes? Ugyan...! - legyintek, de arcomon láthatja, hogy nem tagadom az észrevételt. De amit ez után mond, arra már kicsúszik egy sóhaj ajkaim közül.
- Bárki máshoz hozzámennék, de William.... Gyűlölöm őt és tartok tőle. Te nem ismered Kat. - bár hallhatta a JL-nek hála azt a rövid felvételt, de elképzelni se tudja, mi történt ott. Hogyan alázott meg a kancellár és hogy miként tartott kést felém nem is olyan régen.
- Elfogadnám a törvényeinket, hogy kötelező a házasság és a családalapítás, de William nem engedi, hogy bárki máshoz hozzámenjek. Valamiért ragaszkodik hozzám... szinte beteges módon. - Nikolai is talán segíthetne, ha tudná, mi történt és mi a tét, ahogy ott van Philip is... Még sincs esélyem. Nem lesz jó, ha erről beszélünk, túl veszélyes, de hangom halk volt, amikor szóba hoztam a kancellárt, hogy szavaimat biztosan csak a velem szemben ülő hallhassa, a testőrök még csak véletlenül se. Callum... igen, Ő vele el tudnám képzelni a jövőt, mégse lehet. Neki nem én kellek. Tényleg nem kaphatjuk meg, amit szeretnénk...
- Akkor valóban nem díjaztam, de belátom, hogy hasznos volt. - mosolyogni most még nem tudok, de örülök, hogy a téma elterelődött a magánéletről, így mindkettőnknek könnyebb.
- Mindenkinek jár egy második esély, és te remek katona vagy Kat. Szerintem túl negatívan látsz mindent. Nem direkt sodortad veszélybe a hajót. - csóválom meg a fejem. Ezt többen tudjuk, de további szavainál biccentek. Nem akar visszajönni, ez tisztán érezhető.
- Az emberekkel nehezebb, mint a gépekkel, én is így érzem. - jegyzem meg végül. Nem véletlenül vagyok én se gépész...

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 03, 2020 7:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Rendkívül annak tartom. Eddigi életem során mindig is a fegyver végén álltam, szembe még ritkán sikerült, főként nem a Dominiumon. Nehéz az emberi ösztönnek engedelmeskedni, amely azt ordítja elmédbe, hogy ugorj el a golyó irányából. Kevesen is képesek erre, úgy vélem – de meglehet, hogy rosszul gondolom.
Mégsem tudnám azt mondani, hogy szeretem, vagy utálom. Egy munka, amit el kell végezni, ha nem én, más lenne ott, s pontosan tudom, hogy ki. Tudom, hogy ottlétem kellemetlen a férfinak, tudom, hogy emiatt nem tudja teljes élvezettel végezni a munkáját. Azzal is tisztába vagyok, hogy ugyanúgy viselkednék, ha teljesen más szakterületre küldtek volna. Meglehet bánnám, ha a Városba vezényeltek volna, jelenlegi helyzetem miatt mégis áldásnak véltem volna. S a gondolatba is belesajdul a szívem. Nehéz ez.
- A kérdés leginkább az, hogy kockáztatnád-e, hogy a gyermeked eleve betegen születik meg? Hogy emiatt az életét is elvehetik, vagy ha nem is, együtt tudnál élni azzal, hogy hosszú és fájdalmas halála lesz? – kérdezem kíváncsian. Sokan csinálnak ebből morális kérdést, holott nem ennyire egyszerű az egész. Nem vitatkozni kívánok vele, egyszerűen csak tisztázni szeretném döntésem okát. – És ha ő is tovább adja? És így tovább? Itt nem egyéni önzésről van szó, ebben a kérdésben talán nem is lehet – mégis kevesen tudják elhinni… Törődnék ezzel? Nem ezt a kifejezést használnám. Én tisztába vagyok azzal, hogy mi fog rám várni tíz-húsz év múlva. Én erre fel vagyok készülve, de tettek is róla. Meglehet, hogy az én gyermekemnek nem engednék ezt a fajta nevelési módszert.
- Carl inkább a barátom, mint a férjem – vonom össze a szemöldököm. Hogy érzek-e iránta valamit? Vagy ezzel kapcsolatban? – Azt hiszem – hogy így hívják a mi kapcsolatunkat. Barátságnak, de nem vagyok benne biztos. Azt tudom, hogy ő az egyetlen, kiben a legjobban megbízok és bármit el tudok neki mondani. – Tudjuk jól, hogy könnyebben tudok egyedül élni, mint másokkal. Ebben nem vagyok igazán jó és a lefokozásom óta ezt mindketten erősen tapasztaljuk – nem egyszerű az együttélés ennyi év után. Nem egyszerű idomulnunk a másikhoz, talán nem is tudnánk.
No meg van egy másik ok, amiről nem beszélhetek. Nem akarnánk együtt maradni.
- Az idő mindkettőnket sürget, még ha a hadsereget is szolgálom akkor is csak huszonnégy éves koromig kapok haladékot, nem tovább – vagy beültetnek, vagy kiműtenek. Ez a két opcióm van.
Félmosolyra rándul ajkam. Nem hazudnék neki, képtelen lennék bárkinek is. Ha nem tartanám annak, azt is elmondanám neki. Másokkal ellentétben ez nálam sosem okozott gondot.
- Azt hiszem, hogy az egészséges keretek között – nem tudom, hogy mi az, ami egészséges, még egy női szeszélyben. Ha valaki, akkor pontosan én nem értem meg a nőket. Jobban tudok alkalmazkodni férfiakhoz, mint nőkhöz. Általában.
Szavai mégis keserű ízt hagynak maguk után. A rendszer senkit sem kímél egy nőt sem. Megbecsült elemei vagyunk a társadalomnak, sok beleszólásunk életünkbe mégsincs.
- Ragaszkodik? – szemeimbe ha csak egy pillanatra is, de elsötétülnek. Nem titok, hogy nem szeretem, amikor a védtelen nőket kihasználják, vagy épp szórakoznak velük, mert a férfiak úgy vélik ez vicces. Talán nem tudja, de mióta lefokoztak volt ebből egy-két ügyem. Véletlenül két férfi karját is eltörtem csak mert hallottam, hogy miként viselkedtek a nőkkel. Ez a sötét tűz jelenik meg tekintetembe, ám amint tudatosul bennem, hogy egy Kancellárról van szó, ki is huny.
- McGrover Kancellár nem fiatal, hogy-hogy nincs még gyermeke?
– üt szöget elmémbe a kérdés. Mintha nem tudnék róla. Egykor Carl a Család Hivatalban dolgozott, sokat mesélt onnan, melynek a nagy részére nem figyeltem. Talán van? Vagy mégsincs?
- Hibáztam, Samantha – valahogy most jobban esik a teljes nevét kiejteni, nincs emögött semmi hátsó szándék. – Bebizonyosodott, hogy nem vagyok jó emberismerő. Vannak pozíciók, ahol nem szabad lennie második esélynek, és ez egy ilyen. Itt emberekért vagyunk felelősek, amit én veszélybe sodortam. Sokkal hamarabb át kellett volna látnom az eseményeket, mégsem tudtam. Nem bánok jól az emberekkel, nem is tisztelnek, legfeljebb tartanak tőlem. Így nem lehet senkit sem vezetni – látom be saját hátrányaimat. – Fordított esetben nem döntenék én sem máshogy – és miért várjam el magam irányába a kegyelmet, ha én sem adnám meg? Hipokrata nem vagyok.
- Vitába szállnék ezzel – elég csak a makacs F8T-re gondolni. Vele épp nem egyszerű, sőt. Képes az ember életét elég könnyen megnehezíteni.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 15, 2020 8:23 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Meglehet, hogy tényleg nem gondoltam bele igazán Katrina döntésébe, de most, hogy felteszi nekem a kérdéseket, akaratlanul is felsóhajtok kissé. Jól átgondolta, ebben biztos vagyok, mégis fájó elfogadni azt, hogy saját gyereke soha se lehet. De ha az a gyermek szenvedne... azt egy anya nem tudná elviselni. Az lenne a legfájdalmasabb dolog a világon. Azonnal nem válaszolok, kell néhány másodperc, csak ez után nézek fel szemeibe.
- Sajnálom, igazad van. Jogosak az érveid és én se bírnám nézni a gyermekem fájdalmát. Tudod... te vagy a legerősebb nő, akit ismerek. - mosolyodom most már el, mert minden döntése, minden tette erről tanúskodik. Sokan önző módon nem lennének képesek lemondani a gyerekről ilyen ésszerű okok mellett sem, de Katrina megteszi, ahogy a férjétől is képes elválni. A törvények világosak.
- Ezek szerint ezt a döntést közösen hoztátok meg. Mindenesetre a legjobbakat kívánom neked Kat! - remélem, hogyha nem is Carl mellett, de idővel megtalálja majd a boldogságot, gyermeket pedig később örökbe tud fogadni. Megvan mindennek a menete, de erre most nem térek ki, éppen elég nehéz ez a téma, érzem én is. Viszont, ha már család és férj, akkor William is szóba kerül, akiről sok jót nem tudok elmondani. Gyűlölöm azt a férfit, mégis képtelen vagyok lerázni, akárhogy próbálkozom. A visszakérdezésre ösztönösen pillantok a testőrök felé, majd visszanézek a nőre. Túl nyíltan nem beszélhetek, ezt mindketten tudjuk, de talán érti a célzást, és bízom benne, hogy idővel lesz lehetőségem elmondani neki is őszintén azt, amit tudok a férfival kapcsolatban. Vagy talán botor dolog lenne így megbíznom benne? Ő a Kancelláriát szolgálja, hűen és örökké... Nem biztos, hogy ezt a terhet rá kellene helyeznem, hogy két tűz közé kerüljön, és... félek, hogy nem engem választana. Okosan kell tehát fogalmaznom.
- Igen. Hiába jeleztem neki, hogy nem akarok a felesége lenni, nem enged el, és bármilyen botrány is van körülötte, nem érdekli. - a kérdés hallatán is már majdnem felelek, de... nem mondhatom el azt, amit sejtek, ahogy azt se, amit tudok az előző feleségeiről. Nem véletlen a félsz bennem.
- Talán a feleségeivel volt valami gond vagy... nem tudom. - de nincs gyermeke, ezt az állítást megerősítem, az okokat viszont egyértelműen Williamhez vezetem vissza. Biztosra veszem, hogy Ő áll a háttérben, de talán jobb is, hogy még nem tudom, miként. Én mindenképpen szeretnék majd gyermeket, bár nem Tőle. Fájó ez a téma, igyekszem átlépni rajta, és visszatérni Katrina felé. De jó lenne, ha Ő is visszatérhetne az Imperiumra.
- Túl szigorú vagy magadhoz. Mindent magadra vállalsz, pedig bárkit megtéveszthetnek. Emberek vagyunk és nem tökéletesek. - nem vagyunk holmi gépek hazugságvizsgálóval felszerelve. De persze megértem, hogy Kat nem akart hibázni, a döntését pedig el kell fogadnom, de akkor se szeretném, ha önmagát okolná. Connort kellene, Ő tehet mindenről. Mint mondtam, az emberekkel nehezebb...
- Vitába? Csak tessék! - mosolyom kiszélesedik, miközben a nő szemeibe pillantok.
- Egy gép kiszámítható. - F8T most eszembe se jut. De az igazi MI-től még sajnos messzebb vagyunk. Akkor lennénk igazán bajba, mégha hasznosak is lennének a számunkra.
- Az embereket viszont nehéz kiismerni és ha azt hisszük, hogy ismerünk valakit, az utolsó utáni pillanatban is kiderülhet, hogy tévedtünk. - én mégis bizalmat szavaztam többeknek, még olyan embereknek is, akiknek talán nem kellene. Rá is fogok fázni, érzem, de mégse tudok megváltozni. Szeretnék hinni az emberekben, mert vannak, akik miatt igenis megéri nyitottnak maradni.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Hétf. Jan. 20, 2020 8:01 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Ajkam mégis kellemetlenül húzom el szavai hallatán.
- Nehéz az egyéni akaratot, vágyakat reálisan tekinteni. Ez nem erősség, nehogy azt hidd. Úgy is lehet venni, hogy a neveltetésem azt a célt is szolgálta, hogy józanul megtudjam ezt a döntést hozni. Hogy képes legyek felfogni, hogy mi minden forog kockán, hogy teljes mértékben tisztában legyek azzal, hogy mi vár rám tíz, tizenöt év múlva - tudom, hogy nehéz megérteni, és hogy kevesen nem tudják magukat elvonatkoztatni attól az életösztöntől, mellyel születésünk óta együtt élünk. Mégis, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem ez az erősségem.
- Tisztában voltunk ezzel a legelejétől. Megpróbáltuk, nem jött össze, nyilván ennek így kellett lennie. Semmi sem történik ok nélkül - azt már mégsem teszem hozzá, hogy abban is megegyeztünk, hogyha megtalálja azt, akivel le tudná élni életének hátralévő részét, akkor önként hátrálok ki ebből a házasságból. Ha talál valakit, akivel közös gyermeket tudnak vállalni.
A műtét legfőbb oka, mégis egy túl optimista férfi…
Figyelmem nem kerüli el, ahogy hirtelen a testőrökre tekint, ahogy felteszem a kérdést. Szemeim rését csak egy pillanatra húzom össze. Hamar összerakom a képet, magam mégsem tekintek arrébb, ha folytatjuk is a témát, azt jóval halkabb hangszínnel teszem meg.
Ennyit még én is képes vagyok felfogni és megérteni.
- A rendszerünk sajnos nem kegyes hozzánk. Bármennyire is meg vagyunk becsülve, túl sok választásunk nincsen - mióta az eszemet tudom, két dologra neveltek. Hogy jó katona legyek és a rendszernek megfelelő anya. Az utóbbitól mégis kiráz a mai napig a hideg. Elfogadtam volna, ha a sorsom úgy alakul, hogy gyermekem legyen. Már rég bevallottam magam, hogy emiatt az idegenkedés miatt nem is nagyon sürgettem a kérdést és most csak hálás vagyok, hogy van egy ilyen lehetőségem. - Mégis, mindig van nekünk egy választási lehetőségünk. Egy más út… - noha fogalmam sincs, hogy egy kancellárral szembe, mit tudna tenni. Ha eldöntetett… főleg, hogy ő a Család Hivatal vezére is.
Újra ajkaimhoz emelem az üveget és a feltörni kívánt mérgemet egy korty italba fojtom el. Sosem kedveltem azokat, akik a nőket játékszernek gondolják, csak mert úgy vélik, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.
- Ez így igaz, én mégis a Kapitány mellett az életetekért feleltem. Rosszabbul is elsülhetett volna, ha nem figyelünk fel időben a bajokra, akkor lehet, hogy már nem tértünk volna vissza. Lásd be, Samantha, hogy vezetőnek nem vagyok jó, nem látom át az emberek érzelmein alapuló tetteit - amíg a logika mentén cselekszenek, tökéletesen meg tudom jósolni az emberek következő lépéseit. Ám, amint az érzelmeiket viszik bele, ott meg vagyok lőve. Egy vezetőnél pedig ez egy súlyos hiba.
A keringőre való felhívásra mégis felvonom a szemöldököm.
- Egy bizonyos pontig az, egy bizonyos ponton túl, azonban mégsem. Gondolj F8T-re, igaz, ő gyártási hulladék - ezen nincs mit szépíteni, Wellissel egykor a roncstelepről mentettük meg, még mielőtt bedarálták volna. Alkatrészért mentünk oda, amikor hozzánk csapódott. Wellisi pedig mindenáron magunkkal akarta hozni… - de még akkor is. Nem lehet megmondani, hogy mi lesz a következő tette. Legutóbb bezáratott a fogdába, hogy biztos a hajón maradjak, amikor elindul az Imperium. Kiszámítottad volna ezt a lépését? - teszem fel a kérdést, szemöldököm felvonva.
- Ha az emberi pszichológiát jól ismerjük, akkor nem nehéz kiismerni őket. Rengeteg olyan apró cselekedet, úgymond gesztus létezik, amellyel be lehet lőni, hogy ki milyen embertípus és hogy azok az embertípusok miként tudnak bizonyos helyzetekre reagálni - ezt tanította egykor az Admirális. Hogy képes legyek átlátni, Connor óta mégis képtelen vagyok az ösztöneimben megbízni.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 31, 2020 7:44 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Természetes, hogy Katrina-nak a nevelése is közbejátszott a mostani döntésének meghozatalában, de nem lenne rá képes, ha nem ilyen lenne Ő maga is. Képes lemondani a gyermekről azért, hogy az ne szenvedjen és a férjéről is, hogy Ő boldog lehessen, és gyermeket nemzhessen valaki másnak. Fájdalmas tények ezek és elgondolkodtatóak: én vajon képes lennék ugyanerre az áldozatra? Nem is biztos, hogy ilyesmin egyáltalán el kell gondolkodnom, merőben mások vagyunk mi ketten, más utat járunk, és szerencsére nincs ilyen genetikai betegségem. Bár ha lenne, akkor nem kellene Williamhez mennem...
- Akkor is büszke lehetsz magadra, hogy így képes vagy ezt végigcsinálni! - jelentem ki teljes határozottsággal, de nem megyek jobban bele a témába, hagyom, hogy lezáruljon. Pedig bennem van, hogy szóba hozzam, én se érzem magam anya típusnak, még akkor se, ha nekem lehetne gyerekem. Ennek a mondatnak most nincs itt a helye, mert míg Ő neki másért kell lemondania a dologról, én egyelőre saját döntésem miatt halasztanám. De persze a végtelenségig nem fogom tudni és azt se hagynám, hogy megfosszanak a gyermekáldás lehetőségétől. William mégis egy olyan férfi, akinek soha nem akarok gyereket adni, ahogy hozzá se akarok menni.
- Nincs mindig. - felelek csak ennyit, és pontosan arra gondolok, amire Ő is. Egy kancellárral szemben nem győzhetek. Hiába próbálok egy másik kancellárhoz fordulni, William is elég eszes ahhoz, hogy elérje a célját, nem véletlenül jutott el arra a posztra, ahol most van. Becsülnöm kéne érte, amire talán eleinte még képes is voltam, de ahogy engedte, hogy megismerjem és felfedte előttem igazi valóját... undorral tölt el a gondolat, hogy az övé legyek. Magam is a sört választom, bár hosszú távon nem hozhat enyhülést.
- Én jó vezetőnek gondoltalak Katrina és szerintem nincs olyan ember, aki ne hibázott volna még soha. De megértettem, és számodra jobb ez így. - emelem fel kezem, jelezve, hogy nem óhajtok vitába bonyolódni vele ezen téma kapcsán. De egy másikban szívesen.
- F8T valóban különleges, és bár gyártási szempontból hulladéknak bélyegezték, mégis tökéletes a maga módján. - meglepően intelligens kis robot, magam se értem, hogy miként képes erre, pedig sokszor tanulmányoztam már, és mindig lekötött. Amikor viszont meghallom, hogy mit tett, ajkam mosolyra húzódik.
- Nikolait is bezárta egyszer, még amikor az Imperiumra került. Furfangos kis robot és valóban nehezen kiismerhető. De nem engedném soha, hogy szétszedjék, talán a jövőnk kulcsa van benne. - a jövőnkké, mely során képesek lehetünk még fejlettebb robotokat előállítani. Ez egyben veszélyesnek is hathat, hiszen a mesterséges intelligenciával kapcsolatban nem csak pozitív előrejelzések vannak, és bár van bennem egy tartás velük kapcsolatban, szakmai ártalom, hogy alig várom, hogy elérhessük a fejlesztés ezen szakaszát.
- Ez általában valóban így van, de sok ember mégis kiismerhetetlen marad. Ha elég intelligens, képes máshogy viselkedni, hogy megtévessze az embereket, és vannak azok, akik szellemileg más síkon mozognak. - elmebetegeknek vannak bélyegezve, pedig nem feltétlenül azok. Tehát nem lehet mindenki lépéseit előre kiszámítani. Még talán az enyémeket se lehetne mindig, pedig én úgy hiszem, hogy szellemileg ép vagyok. De aztán lehet, hogy tévedek.
- Rólam mit gondoltál először? Amikor az Imperiumra kerültem... - kérdezek rá kíváncsian. Alvó voltam, és a karantén után elég hamar megkezdték a kiképzésemet, majd a flottához kerültem, gépészként, idővel pedig elértem a főgépészi pozíciót, amit most már hadnagyként tartok a kezemben. Gondolta volna, hogy ide jutok? És mi volt vajon az első véleménye rólam? Fizikálisan gyengébb voltam, hiszen a Földön nem volt kötelező kiképzés, bár a szakmám miatt azért elbírtam a súlyokkal. De volt velem gond, nincs mit szépíteni, ahogy a beilleszkedésem is nagyon nehezen ment, mostanra viszont már a flotta lett a családom.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 09, 2020 11:56 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Carllal a kezdetek kezdetén megbeszéltük, hogy a mi házasságunk nem fog tartós maradni. Megegyeztünk a részletekbe, amit csak azért fogadtam el, mert ő a férjem. S mint olyan, minden joga megvan ahhoz, hogy azt mondjon, kérjen, amit csak akar. Évi egy alkalom, minden nőgyógyászati viszgálat előtt, többet nem kér – nem is tudná teljesíteni. Az, hogy vannak-e afferjai nincsenek illúzióim, viszont végtelen diszkrécióval teszi. És bravúrral, hogy sose tűnt még fel senkinek. Megegyeztünk, hogy csak és kizárólag addig maradunk házasok, amíg ő meg nem találja számára az egyetlen nőt, aki az egész világát jelentheti neki. Kényelmes megoldás volt ez mindkettőnk számára, leginkább neki.
A választott hölgy azonban megérkezett, maradásom ebbe a házasságba nincs is. S ez a legegyszerűbb módja mindkettőnk számra, hogy kilépjünk belőle.
Büszke? Nem igazán értem, szemöldököm enyhén ráncolom is hozzá.
- Köszönöm(?) – hangom nem teljesen magabiztos, leginkább esetlen a végén fel is viszem a hangsúlyt. Valahogy nem érzek fájdalmat, aggodalmat, ha arra gondolok, életem egyszerű véget fog érni, a halál szele mindig is a fejem felett lebegett, valamilyen formában.
Arccsontomnak feszül a bőr, hallva mennyire nincs neki sem választása. Kettőnk között a különbség pont annyi, hogy én szerencsés voltam a férjemmel. Ő kevésbé, sejtem a hangjának hordozásából. A szemének fényéből, mely mintha néhány árnyalatot veszített volna. Testtartásából, a négy őrről a közelünkben. Ajkam kelletlenül húzom el végül, némán jelezve számára, hogy mennyire sajnálom a helyzetét. Őszintén.
- A hibával sosincs gond, mindaddig, amíg az ember képes belőle tanulni. Nem vagyunk tökéletesek, sem pedig gépek, hogy hibátlanok legyünk – ebben magam is egyet értek vele. – De a hibáknak is több változata van, több szintje és nem mindegy, hogy mely szinten követed el őket – az én esetemben legalább is nem. Téves emberismeretem miatt sok ember került veszélybe, csoda lenne, ha nem kérdőjelezték volna meg ezek után hozzáértésemet. Azt végtelen nagy hibának gondoltam volna.
- Hulladok, mely a maga nemében valódi érték – értek vele egyet. F8T olyanokra képes, mint a legtöbb hozzá hasonlatos robot nem. S gyönyörűen el tudja ezt titkolni bárki elől, viselkedik hibásan, ha az érdeke úgy kívánja. Talán csak páran vagyunk, akiknek engedte megmutatni saját tudását. S félő, hogy ezen emberekből mára csak hárman maradtunk, köztük a velem szemben ülő nő is.
- Helyes, de mindig megpróbálja elérni – figyelmeztetem azért Samanthat, hogy kösse fel a gatyáját, ha valóban meg akarja védeni. – Túl sokszor, túl messzire ment. A bezárása meg mániája lehet, Denisovval együtt a fogdába záratott a minap – vonom fel szemöldököm egy pillanatra. Engem is meglepett az akciója, és még mindig nem igazán értem a valódi szándékát. Némán hallgatom régi társam szavait, ahogy az emberi kiismerhetetlenségről beszél. Csúfos igazság, hogy képes volt valaki is túljárni az eszemen. Nem mozgunk egy síkon, valóban. Connor Smith-szel nem teszem, de a kancellária legyen a tanúm, ha nem derítem ki, hogy mi végre cselekedett így. Ha addig élek is.
- Elveszett voltál, lelked mélyén dühös, dacos. Mely egyszerre jelentett előnyt is és hátrányt. A munkád miatt tudok leginkább első véleményt alkotni, a szabadidőidben nem sűrűn láttalak – talán visszahúzódó is volt. – Makacs voltál, hogy jól végezz mindent, a végtelenségig elmentél, hogy megold a problémát, amivel megbíztak. A helyzet sürgősségétől függött, hogy első, második, vagy a húszadik próbálkozás után kértél segítséget, ha nem tudtad egyedül megoldani – ha kellett órákat, napokat töltött egy hiba kijavításával. Maga akarta megoldani, hogy bemutassa, képes volt rá. Makacs volt és elszánt, még mindig az. Remek szakember lett belőle. – Nem sok mindent értettél a világunkból, ismeretlen volt számodra minden – mint minden ébredőnek – lassan szoktál bele és minden egyes nappal egyre erősebb, kitartóbb, elszántabb lettél – ezt láttam benne. Ezt tapasztaltam az irányába, aztán lehet, hogy ebből már semmi sem igazán igaz, vagy soha nem is volt. Ösztöneimbe rég nem hiszek már, képtelen vagyok rá. Egy hiba és az egész magamba vetett hitem a földdel egyenlő.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 25, 2020 8:17 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Két kancellár testőreivel a közelünkben ésszel kell beszélgetnünk, tudom jól, de azért bízom benne, hogy kellő távolságban vannak ahhoz, hogy ne halljanak. Mégse mondhatok bármit vőlegényemről, de nem is kell, Katrina szavak nélkül is tudja, hogy mit gondolok. Ismer már annyira, ahogy én is Őt, hogy kiérzem, sajnálja. Különös, pedig Ő hű a Kancelláriához, mégis az én oldalamon állna? Ebbe a kérdéskörbe most nem mehetek bele. Ezért is a témaváltás, bár nem lesz sokkal kellemesebb az új se. Kat lefokozásával nem értek egyet, még akkor se, ha Ő jogosnak tartja, ahogy azt is, hogy elküldték az Imperiumról.
- De te olyan ember vagy Katrina, aki tanul a hibáiból. - mosolyodom el, majd finoman biccentek és végül a téma tovább terelődik kedvenc kis robotunkra, F8T-re. Sokan selejtnek tartják, de számunkra valódi érték, még akkor is, hogyha olykor bosszantó egy érték a drága. Nem is engedném soha, hogy megsemmisítsék, olyan, mintha lelke lenne. Ami ha igaz lenne, tudom jól, hogy veszélyessé válna, hiszen egy intelligens robot... valaminek a kezdete lenne és úgy hiszem, hogy Morgenstern kancellárnál kötne ki. Nem szeretném, ha így végezné.
- A fogdába? Mi lehetett rá az oka? - teszem fel a nagy kérdést, de én is tudom, hogy veszélyben lenne F8T, ha más is tudna róla, hogy milyen is valójában. Nem véletlenül tartjuk meg magunknak ezeket a titkokat. Pedig egy robotot védelmezni, aki méghozzá ennyire kis furfangos és szórakozott... Nikolait pedig valamiért mintha nem kedvelné. A robotok és az emberek viselkedése után konkrétan magamra kérdezek rá a nőnél, érdekelne, hogy vajon rólam mit gondolt kezdetben. Őszintén szólva engem is meglepett, hogy idáig jutott a kapcsolatunk, hogy mi ketten jóban lettünk, pedig annyira különbözünk... A válasza viszont meglep, ezt láthatja is arcomon. Mikor ismert meg ennyire? Hogy lehet ilyen jó megfigyelő?
- Ezek szerint egy nyitott könyv voltam a számodra és talán más emberek számára is. De köszönöm, örülök, hogy ezt láttad. - hogy valóban ilyen vagyok. Nem csak voltam, bár vannak helyzetek, amikben megváltoztam és mostanra már be is illeszkedtem a flotta csapatába. Megiszom a söröm, majd hátradőlök, halkan szusszantok és a testőrökre nézek, majd vissza Katrinára.
- Szoktál lejárni a Perdára? - érdeklődöm tőle, váltva egy semlegesebb témára, amiről talán szívesebben és könnyebben beszélhetünk.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 01, 2020 3:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Sajnálkozásom - ilyen esetemben egyáltalán létezik? - nem annak szól, hogy a férje kancellár-e, avagy sem. Nyilván a jogot nem fogom elvitatni, mennyire volt ez helyes. Még ha máshogy is akarnám gondolni, kezeim meg vannak kötve és velük együtt elmém is. Leginkább annak szól, hogy mint nők milyen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, még a mai napig is. A törvényeink egyszerűek ilyen tekintetbe, ezt tiszteletben is tartottam volna, sejtem, hogyha nincs a betegségem, akkor mára már én is anya lehetnék. A gondolat mégis idegen számomra, de így lenne.
Ellenben hiszem, hogy az algoritmus működik, hogy képes a rendszer két embert a megfelelő módon összeadni. Nálunk Carllal semmi sem passzolt, viszont mire odajutottunk szüleimnek sem volt már más választása.
- Való igaz - bólintok. - És nyitottabb szemmel is járok. Connor kapcsán, megtanultam, hogy nem elég ha valaki tehetséges, nem bízhatjuk el magunkat - az egykori kadét nevét nehezen ejtem ki, szám rögtön kiszárad, érzem, ahogy az ideg lassan kúszik fel torkomba, lopja be magát izmaimba. Mély levegőt veszek. - A bizalmatlanság mára a mindennapjaim részévé váltak - ezt nem tagadom, nincs is miért. Inkább élek úgy, hogy nem bízok meg igazán senkibe, mint hogy megtegyem és újabb csalódás… Nem, ez nem igaz. Pofánvágás érjen.
- Elméletem rá több. Pár óra volt az indulásig, remélte, hogy ezáltal ott tarthat - érzelgős egy prütyögő, az már biztos. Hálás, amiért egykor megmentettük, de olykor túl rossz eszközökhöz nyúl. - Vagy csak be akarta mutatni, hogy ki lett az új rajmester - vonom meg a vállam. - Eszközei mindig is érdekesek voltak, valódi szándékát pedig sose közölné, elhessenti a témát, másról magyaráz. Én pedig régen feladtam azt, hogy megértsem - engedek is neki, ha ez úgy tetszik. Nem árulta el sem akkor, sem később, hogy mire volt neki, ellenben elég részletest leírást adott, hogy mi történik a hajón. Ez mégsem rám tartozik már, nem engem kellene megkeresnie ezzel, tudhatja. Jogköröm már semmi sincs, ami az Imperiumot illeti.
Schultz pedig… Érdemtelen a pozícióra, ezt láthattam ott a fogdába, de biztos vagyok abban, hogy Denisov valahol jót szórakozott rajta. Én kevésbé, főleg ami az előzményét illette, amit mesélt róla. És a tűzről.
A róla adott jellemzés nem esik nehezemre, az egykori Admirális mindig is különös tekintettel volt arra, hogy jó megfigyelő is legyek. Az már nem az ő oktatásának a hiánya, hogy milyen csúfos kudarcot vallottam végül.
- A csendességet és szótlanságot sokszor félreértik. Pedig ebben az állapotban lehet a legjobban megfigyelni a részleteket. Amikor senki sem veled foglalkozik, megfeledkeznek rólad, akkor megmutathatják valódi valójuk, apró megjegyzések, ösztönös mozdulatok - de hogy nyitott könyv lenne? Ezen megállapításom nem állja meg a helyét teljes mértékben. - Biztos vagyok abban, hogy tudnál meglepetéseket okozni az emberek számára - ezt jó, ha tudja, lépéselőnybe kerülhet, melyet remélem, hogy jó úton fogja felhasználni.
Vele ellentétben én még csak a söröm felénél tartok csupán.
- Az utóbbi időben egyre többet fordul elő. A flottától teljesen leváltottak, a hadsereg berkei alá kerültem, itt a Dominiumon nekik nem sok dolguk van, a Perdán annál inkább - bólintok végül. - Átmenetileg azonban a fegyverfejlesztésre kerültem. Ha időm engedi és van oly bevetés, ahova elkellek, jelentkezem. Furcsa egy világ az élő környezet - nekem legalább is, hiszen én itt születtem, minden organikus világtól távol, a végtelen csírátlan rideg valóságba. Számomra az élő és lélegző bolygó, életidegen. Esetünkben hold.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 08, 2020 7:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Connor mély sebet ejtett Katrinán, ez világos a számomra, így egyértelműen feltűnik az, miként ejti ki a nevét, de jobbnak látom ezt a témát nem feszegetni. Inkább rátérünk F8T-re, a kis robot legalább képes mosolyt csalni az arcunkra, még akkor is, hogyha a céljait nem vagyunk képesek mindig megérteni.
- Igazán aranyos tőle, ha így akart ott tartani. - mosolyodom el valóban, de ahogy a tovább beszél, végül finoman vállat vonok. - Igazad van, nem tudhatjuk. Tényleg olyan emberinek tűnik ezekkel a tetteivel. - de végül rátérünk az én jellemzésemre, melyre nem biztos, hogy rá kellett volna kérdeznem, mégis megtettem, most pedig érdeklődve hallgatom a nő szavait. Teljesen belém látott, ami lenyűgöző, de valahol félelmetes is. Most is bizonyára tökéletesen jól tudja, hogy mire is gondolok, amikor például Williamről beszélek, így bár óvatosabbnak kellene lennem, Katben mégis megbízom. Nem, Ő nem ártana nekem...
- Igen, meglehet, hogy tudnék, ahogy mindannyian képesek vagyunk erre. Teljesen talán senki se kiismerhető. - vagy szeretném azt hinni, ha ez így lenne. Sokat változtam, amióta felébresztettek és az Imperiumra kerültem, és minden egyes esemény befolyásolt. A Föld mégis fontos marad nekem, ahogy a Perda is kezd azzá válni, hiába jártam még oly kevésszer eddig rajta. Bízom benne, hogy ez a jövőben majd változni fog. Ha más nem, William feleségeként ennyi pozitívum érhet, hogy gond nélkül járhatok fel-le a holdra.
- Igen, egy élő organizmus más, mint idefent a Dominiumon, de szerintem csodálatos, mégis veszélyes. Elgé sok állat él odalent úgy tudom, bár találkozni még csak bogarakkal és kisebb madarakkal találkoztam. - ismerem be halkan hümmögve is hozzá. Szeretném megismerni az egész holdat, mindennel együtt, amit adhat nekünk. Szeretnék ott járni, méghozzá sűrűbben, és bár az Imperium az otthonom, amióta csak a lábamat a holdra tettem, visszavágyom.
- Remélem én is többször lejuthatok majd. A legutóbb, amikor Jenkins kancellárral lezuhantunk az mondjuk nem volt túl kellemes. - ismerem be, és bár szavaim ezt mondják, tekintetemben mégis furcsa fény csillan. Maga a szituáció nem volt kellemes és veszélytelen se, mégis, rendkívül boldog voltam, hogy a férfivel tölthettem némi időt. Nem értem, hogy miként, de közel került a szívemhez és félek, hogy az az alkalom soha többé nem ismétlődhet meg. Se az, se hasonló vagy több annál... El kell ezt fogadnom, ahogy azt is, hogy ki lesz a férfi, aki végül elvesz. Hiába kértem meg Callumot, Ő visszautasított és bár próbál segíteni, mégis félek, hogy nem jár majd sikerrel.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 17, 2020 7:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Szemöldököm a magasba kúszik, ahogy Samantha kifejti, mennyire aranyos F8T. Több mindent tudnék mondani, ám az aranyos rettentő messze áll ettől a kifejezéstől.
- Ha sikerül neki, akkor a jelenlegi munkámba hátráltatott volna. Schultz rajmester így is a fogdába tartott volna, függetlenül attól, hogy ezzel plusz terhet ró az Imperiumra, de még a főnökömet is a hajó rendeltette emiatt. Több kellemetlenséget okozott, mint hasznot. Ezúttal tényleg egy lépésre volt attól, hogy a darálóba végezze. Legalább is, ami Schultzot illeti - a rajmester több ízben is próbált már a rangon feljebb tornázni magát. Talán Samanthanak sem ismeretlen a férfi, régóta szolgál már a flottánál, talán találkozott is már vele. Az egyike voltam azoknak, akik mindig visszadobták a jelentkezését.
Bár rangban felettem szolgál, zokszó nélkül követem az utasításait, ez mégsem jelenti azt, hogy alkalmasnak is találom a feladatra. A fogdában történtek az ékes bizonyítéka arra, hogy mennyire nincs ez így.
- Amíg egy egyszerű robotot sem tudunk kiismerni, addig egy embert sem - húzom el ajkaim, mégis valahol mosolyra görbülnek. - Napról, napra változunk, fejlődünk. Változik a gondolkodásunk a motivációnk, ahhoz, hogy valaki kiismerhető lehessen napiszintű kapcsolatra van szükség - vonom meg a vállam.
Nem csak magamról, de róla is beszélek. Érzékelem rajta a változást, ám irányát nem igazán tudom még behatárolni. Azzal tisztába vagyok, hogy szerelemből szeretett volna megházasodni, ám ahogy nekem, úgy neki sem ezt dobta a gépezet. A különbség legfeljebb annyi, hogy az évek alatt a férjemmel jó barátok lettünk - melyet lassan teljesen felemésztünk, mióta itthon vagyok.
- Furcsa, de nem az állatok azok, amelyektől a legjobban kell ott tartani. Nyilván ismeretlenek számunkra, de idővel talán ezt is megszokjuk, főként ha többször mehetünk le - nem titkom, hogy ez a célom. Az ellenállókat onnan tudom a legjobban elérni. - S talán a bogarak jobban zavarnak. Mindenhol ott vannak és az ember bőrére is rátapad - fintorodok el egy pillanatra. Itt a steril környezetbe semmi hasonlóra nem volt soha példa, egy apró léggyel sem találkozott az ember. A magamfajta. Ez ott lent, mind furcsa. Ott repkednek az ember feje felett és egyébként zavaróak.
Szemöldököm újra a magasba vándorol, ahogy egy újabb kancellárt említ, mégsem kérdezek rá.
- Akkor miért mentél volna le? - a balesetről és körülményeiről olvastam, az hogy itt van, pedig ékes bizonyítéka, hogy jól van. Ama időszakba sok minden történt körülöttem is, nem igazán éreztem úgy, hogy érdemes lenne felkeresnem.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 30, 2020 8:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Meglehet, hogy elfogult fagyok F8T-vel szemben, de számomra a kis robot rendkívül édes. Engem eddig még nem leckéztetett meg és bár nem tagadom, akadt olyan szituáció, amikor útban volt, képtelen voltam haragúdni rá.
- Ő nem úgy gondolkodik, ahogy mi, így hiába rónánk fel neki a tetteit. De mindegy is, ami történt, az megtörtént. - Schultzot egyébként nem ismerem személyesen. Láttam már a kantinban és sétáltam el mellette az Imperium folyosóin, ahogy a pletykák is eljutottak hozzám, de valahogy beszélgetésbe eddig még nem elegyedtünk egymással. Nem is vágyom rá, hogy megtörténjen, így most se mondok mást a tiszttel kapcsolatban, nem akarok felesleges szót fecsérelni rá.
- Igazad van, mindannyian változunk. - biccentek aprót, és most rövid időre elgondolkodom azon, miként is kezdődött a kettőnk kapcsolata, majd mely út vezetett el minket ehhez a pontig. De akár Ravent is felhozhatnám magamnak példának, aki első alkalommal azért egy picit bosszantott, de mostanra a legjobb barátnőm lett. Én pedig szintén rengeteget változtam, ez tagadhatatlan.
- A perdaiakra gondolsz vagy az ellenállókra? - kérdezek rá kíváncsian, de azért én nem gondolnám úgy, hogy az állatok kevésbé lennének veszélyesek. Akadnak jól megtermett lények a Perdán. - Egyébként természetesen megszoknánk, ahogy a Földön is megszoktuk, hogy az állatok mellett élünk. Odalent volt egy cicám is... rendkívül édes jószág volt, még ma is hiányzik. - mosolyodom el kissé és némileg visszarepülök a múltba, amikor még a régi bolygónkon éltem. Katrina tudhatja, hogy miről beszélek, talán képeket is látott már az említett háziállatról, bár ha mégse tudja, csak "macskaként" ismerne rá, akkor majd felvilágosítom. A bogarak említésére viszont most némileg felkuncogok. Aranyos, ahogy panaszkodik miattuk.
- A bogarak sokszor zavaróak, de mégis fontosak a természet számára. Nem mondom, hogy őket is meg fogod szokni, meglehet, hogy mindig utálni fogod őket. Sokaknak van különféle bogárfóbiájuk is, remélem neked nem lesz. - mert ha igen, akkor szájhúzva fog a Perdára járni, és szerintem ha utálja ezeket a kis lényeket, már csak azért is meg fogják találni. De ne legyen igazam.
Nem biztos, hogy jó ötlet rátérnem viszont a tehersiklós esetre, mégis megtettem, és látom Katrinán, hogy némileg meglepődik szavaimon, és most még kérdez is, amit talán nem minden esetben tenne meg.
- Az egyik gépész ellenálló volt, mint utólag kiderült. Éppen dokkoltunk, így oda hívtak, mint szakértőt, hogy vizsgáljam át a hajót, reprodukáljam a hibát és szüntessem meg. Mivel nem tudtam csodákat művelni pár perc alatt, Jenkins kancellárnak pedig sietős volt, így elindultunk és menet közben jöttem rá, hogy a hibát szándékosan okozták. Akkor kezdődtek a problémák... De már régen volt, néha úgy tűnik, mintha meg se történt volna. - eleinte még tárgyilagosan mesélek, de az utolsó mondatom többről árulkodik. Manapság már inkább egyfajta álomképnek hat, még akkor is, ha fájdalom és halál kísérte, mégis volt benne valami rendkívül csodálatos. Hiába próbálom kiölni magamból ezt az érzést a kancellárral szemben, nem megy... egyelőre még nem, pedig minden ész ezt diktálja.
- Szerencsére a kancellárnak nem lett baja. - köszörülöm meg végül a torkomat, lezárva a témát... remélhetőleg. Már ha Katrina nem kérdez jobban bele. Ha Raven ülne itt velem szemben, akkor biztosra vehetném, hogy a téma még csak most kezdődött, messze még a vége, de Kat merőben más személyiség. A kancellár ugyebár az első, és ahogy mondtam neki, az életem árán is megvédeném. Akkor is megtettem volna, Ő mégse hagyott ott, hogy csak magát mentse. Különös egy kaland volt, és egyben igazán különleges is.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 04, 2020 11:48 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Abban igaza van Samanthanak, hogy ami történt, az megtörtént, felróni neki nem igazán lehetne. És még ha nem is úgy gondolkodik, mint mi, az nem kifogás arra, amit tett, az hibás volt. A fejlesztésen mégsem találtak a rendszerébe hibát. Persze, hiszen sikeresen elrejtette. Tud viselkedni, ha arról van szó. Tud jól működni, ha rákényszerül, ám amikor nem? Talán ez most már tényleg lényegtelen, nem is pazarolok rá több szót, mint amennyit kellene.
Életét mégis megmentettem és pontosan tudom, hogy nem tanul a saját hibájából.
Mindannyian változunk. Ő is, én is. Saját változásaim mégis szeretném elrejteni, hiszen ezek olyan dolgok, melyek…
Melyekkel igazán még én sem vagyok tisztába, nemhogy még megtanuljam őket kezelni. Ez még nekem nehéz, nem is igazán megy, feleslegesen másokat pedig nem traktálok ezekkel, de ez csak én vagyok. Magamnak való alkat.
- A perdaiktól nem tartok, legalább is rövidtávon nem, hosszabbtávon pedig csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy miként alakul a kapcsolatunk. Az eddig elhangzottak alapján békés nép, a felesleges vérontást nem kívánják - ami tudom, hogy lényegében minden katona rémálma. Nem azért lettünk azok, akik, hogy békében éljünk, mégis azért élünk, hogy békét teremtsünk, hogy életeket óvjunk, hogy új, élhető földet találjunk magunknak, az emberiség jövőjének. Furcsa kettősség ez.
- És ebbe beletartoznak az ellenállók is. Ők is tehetnek arról, hogy miként fognak hozzánk viszonyulni a perdaiak. Ismerve azt, hogy miként állnak hozzánk, sok jót nem ígérnek. Méregcseppként hat a világunkra, az emberiség jövőjére - ők tipikusan azok az emberek, akik rövidtávon gondolkoznak. Megdöntik a kancellária hatalmát, és? Az addig odavezető út nem lesz más, csak kín, szenvedés és rengeteg halállal fog járni. Olyanok halálával is, akik ezt nem érdemlik meg, akik semmi rosszat nem tettek a rendszer ellen, a két végleg mégis egymás ellen fordítja őket.
De utána mi lesz? Az emberiség bebizonyította már több ízben is, hogy a demokráciában nem tud élni. Nem vezet máshoz, csak kapzsisághoz, kizsákmányoláshoz, önzőséghez. De ez csak a személyes - Admirális - véleményem, semmi több.
- Igen, mutattál róla képeket - mosolygok rá, ezúttal őszintén, kedvesen. Nem tart tovább, mint egy szívdobbanásnyi idő, mégis megteszem. - Vélhetőleg így van, hiszen a célunk is ez. Hogy majd megszokjuk - a lábunk mégis ingatag még a bolygón. S félő, ha itt nem találjuk meg a békét, sehol máshol nem fogjuk.
Nem fogunk tudni találni olyan bolygót, ami élhető és nem alakult még ki rajta élet.
- Nem fóbia - rázom meg a fejem. - Egyszerűen csak zavar a koncentrálásba. Mármint, itt sose volt, sose kellett tapasztalni. Tudom, hogy ez az élhető világgal jár, talán majd egyszer megszokom - vonom meg a vállam, de az is lehet, hogy nem. Fogalmam sincs, tényleg. Ez a jövő zenéje, és ha a perdán akarok dolgozni tényleg fel akarom kutatni az ellenállókat, akkor egy idő után hozzá kell szoknom. Ez még nem jelenti azt, hogy nem is fog zavarni. Vélhetőleg fog.
Az ellenállók említésére akaratlanul feszül meg arcom minden egyes izma, ujjaimmal szorosabban fogom közre a sörös üveg felületét.
- Örülök, hogy nem történt komolyabb gond - fűzök a hallottakhoz csak ennyit, rettentően oda kell figyelnem, hogy fogaim ne csikorduljanak meg közbe. - Az ellenállóval mi lett? Túlélte? - kérdezem, hiszen ez számomra a későbbiekben még fontos információ lehet.
Hangjának változására csak azért nem figyelek fel, mert nem igazán értem a hátterét. Az érzelmek ilyen spektumai számomra ismeretlenek, sötétben tapogatózom. Na meg saját magam hidegvérét kell előbb visszanyernem hozzá és lássuk be, ha alaphelyzetben nem ismerem fel, akkor, azon időkbe is nehéz lesz, amikor a vérnyomásom a semmiből legalább kétszázra pörög fel.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Hétf. Ápr. 06, 2020 7:27 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Még nem volt lehetőségem perdaival találkozni, de azt én is hallottam róluk, hogy nem kenyerük a vérontás, nem úgy, mint nekünk, embereknek. A vérünkben van, képtelenek vagyunk nem fegyvert rántani, ha veszélyben érezzük magunkat vagy azt, amit sajátunknak vélünk. Nem számít, hogy az Ellenálláshoz tartozunk vagy a Kancelláriát követjük hűséggel, egyformák vagyunk. Nem értek teljesen egyet Katrinával, mégse mondhatom most ki neki az őszinte véleményemet az ellenállókkal kapcsolatban, de valamit mégis csak felelnem kell. Igyekszem hát érzelmeimet elrejteni, melyben egyre jobb vagyok az utóbbi időkben. Az élet rákényszerít.
- Tény, hogy sok múlik az ellenállókon, hogy miként ítélnek meg minket a perdaiak, de Ők minket fognak elsődlegesen megismerni, hála a diplomáciai és orvosi különítményeknek, amelyek Elorakba mennek. Tudnak róla, hogy az ellenállók a rendszerünk ellen harcolnak, hogy az ellenségeink, így az előny nálunk van. - ezt komolyan így gondolom. Nincs könnyű dolguk azoknak az embereknek, akik fellázadtak a rendszer ellen és most ki tudja hol a holdon bújdosnak. Én szeretnék segíteni nekik, de egyelőre nem tehetem meg. Túl veszélyes lenne, főleg azóta, hogy William minden lépésemet nyomon követi. Lopva az engem kísérő testőreire tekintek, ahogy eszembe jut vőlegényem, majd próbálok valami másra, valami kellemesebbre gondolni, ezért is hozom szóba a cicámat, aki még mindig hiányzik nekem.
- Oh tényleg. - végül finoman biccentek egy aprót. Meg fogjuk szokni, ha végre le tudunk telepedni a Perdára, mindannyian. Ideje elhagynunk az űrt, felépíteni a saját otthonunkat odalent, de úgy érzem, hogy a perdai nép ezt még nem engedné nekünk. Mégis, folyamatosan terjeszkedünk, és talán már csak néhány év kérdése, hogy ne foglaljuk el az otthonukat. Csak abban bízhatok, hogy tönkre nem tennénk úgy, ahogy azt a Földdel tettük.
- Majd kiderül. De ha rám hallgatsz, meg ne kóstold őket, bárki is kínál velük. - undorító lenne bogarakat enni, én legalábbis teljes mértékben elzárkózom a dologtól, ezért biztatom erre Katrinát is. De az állatok és a bogarak távolabb kerülnek tőlünk, amikor egy korábbi balesetről kezdek el mesélni a nőnek, amelyet Jenkins kancellárral együtt élhettem át. Az életünk veszélyben volt, mégse akarnám megmásítani a történteket. A kérdést hallva viszont rövid ideig fürkészem Katrina arcát, majd nemet intek a fejemmel.
- Nem. Egyikük se élte túl. - tudom jól, hogy ez a gyűlölet Conorhoz vezethető vissza, és nem is okolom érte. Túl sokat veszített miatta.
- Tudom, hogy távol áll tőled a lazítás, de mit szólnál hozzá, ha egyszer lemennénk a Perdára és sétálnánk egyet a természetben? Talán még úszhatnánk is egyet. - mi is úsztunk a kancellárral, mivel a vízben landoltunk, és bár akkor a sérülésem miatt ez nem volt túl kellemes, felcserélném egy pozitív emlékkel. Vajon Kat vevő erre vagy azonnal elutasít és jelzi, hogy menjek mással. Mehetnék, ez tény, de én mégis Őt kérdezem. Persze fegyvert azért vinnénk, nem kockáztatnám azt, hogy bajba kerüljünk...

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 12:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Take it to the limit •• Sammy & Katrina
────────────── ──────────────
Bár olyan egyszerű lenne ez az egész, ahogy Samantha is mondja. Hogy elég annyi a perdaiaknak, amit a diplomatáink feléjük visznek. Ugyanúgy én sem értek vele egyet, ahogy ő sem velem. Tudom, hogy nézeteim túlontúl is radikálisak és a végletekbe menőek, főleg ha róluk van szó.
Ám hibáztatna emiatt bárki is? Nem tudok olyanokat egy pillanatra sem megérteni, akik egy egész legénység életét kockáztatják, valamilyen idióta eszme miatt, csak hogy megmutassák nekük van igazuk. Közben pedig ártatlan emberéleteket tesznek tönkre.
- Csak gondolj bele, hogy velünk is nehezen kötették meg a békét, fogadták el itt létünket. Merev szabályokba korlátoztak minket - az most mindegy, hogy betartjuk-e, vagy sem - hogy hova mehetünk, mit tehetünk meg a földjükön. Ne érts félre, jogosan teszik, az ő szemükbe mi vagyunk a betolakodók. És az ellenállók? Ők tekintettel vannak erre, vagy egyáltalán a perdaikra? Nem hiszem, hogy aki a saját népével sem tud békével megélni, akkor majd egy idegenével igen. Ők pedig nem fogják elválasztani a városiakat az ellenállóktól, mert ember, ember számukra. Nem két külön csoport, nem két külön nép. Hanem egy - idegi-óráig talán, aztán úgy gondolják, hogy felettük is joguk van ítélkezni.
Az ellenállókban csak a veszélyt látom, nem csak ránk, a városiakra, de még a dominiumiakra nézve is. A perdaiak is veszélyben lehetnek, még ha esetleg meg is ígérik nekik. Számukra mi biztosíték?
Látom lopott pillantását, mégsem teszem szóvá irányába. Témánkat tekintve azonban semmi jót nem sugall ez a tekintet.
Tanácsára előbb csak szemöldököm ráncolom, minthogy nem értem, hogy mit szeretne ezzel igazából sugallni, majd egy halk fújtató mosollyal hunyom le pilláimat.
- Rendben. Nem volt eszembe sem, hogy ilyet tegyek - rándul meg ajkam szeglete egy mosoly kíséretében. - De köszönöm a tanácsodat - hálálom meg, mert azt mindig is meg szoktam. Amúgy sem tudhatjuk, hogy az adott bogár, állat, növény milyen hatással van az emberi testre, elmére, így ami ismeretlen, ki sem próbálom. Ennek egyszerű oka van: ha a Perdán vagyok, akkor hivatalos kiküldetésen vagyok, ott pedig hasonlót sem engedhet meg magának egy katona sem.
De ez csak az én szerény véleményem.
Az ellenállók újabb említésére fel sem tűnik, hogy izmaim akaratlan feszítettem be, a kelletlen érzés és a harag újra mellkasomat fojtogatja. Örjöngő vadként próbál utat találni magának és akkor sem hagy fel szabadulási szándékával, amikor elmondja Samantha a sorsukat.
A késztetést lenyelem. Egy aprót biccentek, hogy tudomásul vettem, de nehezen tudok újra megszólalni, főként a témával kapcsolatban. Izmaim feszítését még akkor sem tudom igazán elengedni, amikor témát vált.
Egy ideig hallgatom, majd újra csak apróbbat biccentek.
- Legtöbbször csak akkor járok lent a Perdán, ha a munka hív le. De természetes, ha egyszer egyszerre vagyunk lent, vagy te a szabadidőd pont akkor töltöd lent, szívesen elmegyek veled. Az úszást nem ígérem - teszem hozzá gyorsan, ám szándékom észreveheti, hogy nem is zárkóztam el teljesen előle. Sem őt, sem Simont nem fogom megérteni, hogy miért vannak annyira oda az ilyen dolgokért. De épp a férfi miatt, nem zárkózhatok el teljesen előle. Halvány, ajkaim sarkába megjelenő mosoly árnyéka húzódik meg arcomon.
Vissza az elejére Go down

Samantha Lewis
Samantha Lewis

Flotta

Karakterlapom :

Születési idő :
2340.10.25. (28 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium, Imperium

Beosztásom :
Hadnagy, az Imperium főgépésze, a gépész részleg vezetője

Reagok száma :
350

Avatar alanyom :
Emilia Clarke

☽ :
Sammy & Katrina - Újratalálkozás Tumblr_n3s42g13eK1qfb5cjo4_250


Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 26, 2020 11:15 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kat & Sammy
Most jött el az a téma, amellyel óvatosan kell bánnom. Én nem vélekedek úgy az ellenállók csoportjáról, mint Katrina, mégis azt kell mondanom, amit hallani akar. Az Imperium hadnagya vagyok, és hűséges tisztnek kell mutatkoznom, akkor is, hogyha oly sok hibát látok a rendszerben. Nem mondanám magam lázadónak, de feltétlenül hűségesnek sem. Még én se tudom, hogy pontosan hova is tartozom valójában.
- A perdaiak valóban nem tudják megkülönböztetni az ellenállókat tőlünk, ezt magam is tudom, mégis úgy hiszem, hogy a diplomáciával célt érhetünk. De tény, belerondíthatnak a dolgokba, de talán nem fognak. - nem megyek bele mélyebben most, ez egy olyan kérdés, amelyről órákat diskurálhatnánk, de előrébb aligha jutnánk. Nem tudhatjuk, hogy a perdaiak pontosan miként vélekednek rólunk és erről a két csoportról, mely kialakult, ahogy azt se, hogy kivel értenek egyet. Mindannyian betolakodók vagyunk, ez tény és egy néphez tartozunk, ugyanazokkal a múltbéli bűnökkel a hátunk mögött.
- Sose lehet tudni, azért mondtam. Én biztos nem enném meg a bogarakat, inkább éhen halnék! - ezt csak úgy mondom, de ha a kényszer rávinne, nos... El is vigyorodom megjegyzésem után, jobb ez a lazább téma, bár akaratlanul is visszakanyarodunk az Ellenállókhoz és ahhoz a bizonyos támadáshoz, mely Jenkins kancellárt érte, és mely eseménynél én magam is ott voltam. Épphogy túléltük. Látom viszont Katrina testének befeszülését, így hamar visszakanyarodok a Perdára és próbálok kellemesebb vizek felé evezni. Egy közös programot is szóba hozok, de a válasza oly katonás, mint mindig, így elmosolyodom, majd finoman biccentek.
- Rendben van! - a söröm elfogyott, én pedig érzem, hogy ideje lenne indulni. Jó volt ettől függetlenül ismét beszélgetni a nővel, a közös perdai sétánk pedig remélem, hogy megvalósul majd.
- Örülök, hogy találkoztunk Katrina, nekem viszont most mennem kell. Minden jót, és azért remélem, hogy beadod majd a derekad. - kacsintok rá, és természetesen az úszásra utalok. Ahogy felkelek, úgy a négy testőr is, majd a díszes társasággal együtt hagyom magam mögött a helyiséget.

//Köszönöm szépen a játékot! Smile //

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Sammy & Katrina - Újratalálkozás Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Sammy & Katrina - Újratalálkozás
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Ellenőrzés - Sammy & Will
» Sammy kommunikátora
» Raven & Sammy - Wellnesses csacsogás
» Egy kósza golyó - Shane & Katrina
» Sammy & Phil - A gyász

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Központi könyvtár :: Múlt-
Ugrás: