Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 25, 2020 2:09 pm
Következő oldal
'Look at your life as a patient and a doctor.'
Tae Yun Kim



i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 25, 2020 4:04 pm
Következő oldal
clara & shane



Nehéz visszarázódni a mindennapokba. Felvenni a ritmust úgy, mint azelőtt és nem várni a nap minden egyes percében, mikor vezényelnek le terepre ...megint. Az ott látottak, tapasztaltak ugyanúgy kísértenek, mintha tegnap történtek volna. Öt lehúzott év a flottánál messze kis cipőben sincs mindahhoz a mennyiségű vérhez, mocsokhoz vagy halálhoz, amit a háború hozott magával. A vállamon keresztülszaladt és a csípőmbe ágyazódott nyílvesszők ütötte sebek már meggyógyultak, igazán kárt egyik sem okozott, éjjelenként viszont még mindig újra és újra érzem a befúródásukat. Látom magam előtt, milyen könnyűszerrel ütötte át mindkettő a páncélt, ami védeni hivatott volna. ...és a képem elé lebeg mindazok arca, akik ott pusztultak a holdon, saját vérükbe fagyva. Ordításuk és halálhörgésük a fegyverropogások együttesével égett a hallójárataimba.
A harcok beszüntetése és a kivezénylés után pedig újra ugyanazt a taposómalmot hajtani, majdnem a lehetetlennel egyenlő. Lassan minden, ott sérülést kapott kikerül már a kórházból, a műtétek száma, noha most sem csekély számú, határozottan visszaesett és a megszokott, a mindennapi élettel együtt járó balesetekből vagy betegségekből fakad azok nagyja mostanra, néhány esetet leszámítva, ahol sorozatos beavatkozások vannak beütemezve. A rehabilitáció persze már egészen más kérdés, hosszú hónapok állnak még egyesek előtt. Ma ez várt volna - hiába az eltávomat töltöm az Imperiumról, ilyenkor minden alkalommal beosztanak a Dominiumon, mondjuk már megszoktam - elviekben, megtervezni két-három páciensét, de reggel ezt átütemezték és helyettesítésre tettek át.
Az öreg Colton engem is tanított annak idején, néhány éve, egy szívrohamot követően feladta a sebészetet és áttért az általános rendelésekre önmaga egészségének megóvása miatt. Azonban a súlyos sérültek rohamos számú megugrásával, újra felvette a szikét. A háború végének bejelentését követően egy héten belül feladta a szíve a szolgálatot. A helyettesítését pedig még mindig összevissza oldják meg és nem ő az egyetlen, akiét pótolni kell. Mindenesetre ez a műszak az övé volt még hetekkel ezelőtt. ...lett volna most. Mindegy.
Egyik beteg érkezik a másik után, ki mivel tulajdonképpen. Az átállás nehézsége ellenére kifejezetten jó, hogy olyasmikkel érkeznek, mint kiütések, gyomorrontás, vakbélgyulladás vagy reuma miatti fájdalom. Az elvégzett tesztek és szükséges vizsgálatok után a saját lábukon távoznak, elégedetten vagy kevésbé, de tudom, hogy egyikük élete sincs komolyabb veszélyben, ez pedig megkönnyebbüléssel tölt el.
A szemüvegemet az ujjaimmal tolom annyival feljebb, hogy végignyomorgassam az orrnyergemet a legutóbbi beteg távozása után. Reggel egyetlen kávéval indítottam a napot, amíg a lányok cseverészéssel szóval tartottak, mármint ők mondták a magukét, én meg hallgattam és azóta még nem akadt időm egy következőre. Mostanra pedig erőteljesen kezd hiányozni a második adag. Annál viszont nagyobb a kötelességtudatom, amíg odakint várakozik a következő páciens, ne játsszak az idejével, amíg legurítom azt a koffeinadagot. Kibírom, eddig is kibírtam.
Kávé helyett a pdam után nyúlok, tudjam mégis hányan várakoznak még ellátásra és a következő nevet látva értetlenül ráncolom összébb a szemöldökeimet. Akárhogy is gondolkozom, pörgetem végig az elmúlt napokat fejben, egyszerűen nem áll össze a kép sehogy. A nővér hangjára ocsúdok fel, mikor arról érdeklődik, hívhatja-e a soron következőt. Határozottan bólintok felé és felállok a székemből.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 25, 2020 4:26 pm
Következő oldal


Shane & Clara
The Greatest ●○ Words: 940
Mindenki ismeri otthon azt a szabályt, hogy semmit sem hagyjunk láb alatt és pakoljunk el mindent a helyére. Ennek valójában egyetlen egy oka van. Nem azért, mert anyának egyébként van egy kis klikkje, ha egy picit is valami szétszórva van. Nem, ennek köze sincs a valódi indoknak.
Hanem, mert ha épp siet, futásban van, vagy rohanásba, amikor mindent el akar intézni egy nap alatt, de az idő versenyt fut vele, akkor nem feltétlen van ideje a lába elé figyelni. Feltételezi, hogy lányai, annyi idő után már megtanulták ezt az apró szabályt. Nem nehéz igazából, ahogy előveszel valamit, amint befejezed a használatot vissza is rakod. Pont annyi energiából tart, mint ahogy elő is vette.
Azonban ez nem így működik. Sajnos.
Hanem úgy, hogy ahogy úton vagyok a halóba és a labám alá kerül a hologram sakk gömbölyű felülete. Minek hatására szerencsésen botlok meg - lehet ezt így mondani? Leginkább fejjel előre rohanok, eset a zárt ajtónak, miközben egyensúlyom vészesen vesztem el. Karommal próbálom csillapítani a becsapódást, amit az ajtófélfának ütök.
Hangosan sikítok fel, a fájdalom az elevenembe hatol. Vállal dőlök a zárt ajtónak és csúszok le annak az aljáig. Válogatott szitokszók tódulnak nyelvem hegyére, hangot már mégsem adok nekik. Hangosan szisszenve szorítom magamhoz a kezem. A fájdalomtól könny szökik a szemembe, előre, hátra dőlök, ringatom magam, hátha ezzel enyhül egy keveset.
De nem teszi. Remegő ajkakkal vetem hátra a fejem, a plafont számolom, közbe pedig halkan számolok el.
Nem, tagadok minden fájdalmat, amit érzek, csuklóm, alkarom körzetében. Nem lehet ma. Nem ma, amikor Shane itthon van. Kapkodva veszem a levegőt, szívverésem is csak lassan csillapodik…
Nem tudom mennyi időt hagytam magamnak a másodpercek gyorsan percekké váltak, az időérzékem elvesztettem. A fájdalom lassan állandosult, lassan hozzászoktam az érzéshez és ha egy bizonyos pontba tarottam kevésbé is fájt a kezem. Szerencsémre a balt ütöttem meg.
Lassan állok fel, jobb kezemmel kapaszkodom az ajtófélfába. Lábammal félrerúgom az útban felejtett gömböt.
A szobába érve szisszenve, csillagokkal a szemem előtt öltözök át. Kezem halványan beszíneződött. Az ütés nyomának tudom be, mégis úgy döntök, hogy hosszúujjú polóval rejtem el.
Az elkövetkezendő napokban pedig rendkívül odafigyeltem, hogy a lehető legkevesebb dolgot fogjak meg bal kezembe. Nem szabadott, hogy feltűnést keltsen, hiszen szinte mindent jobb kézzel használok. Ha meg is kellett csak apróságokat és legfeljebb finom megtartások végett. Sok hátránya volt tetteimnek, a legnagyobb, hogy Shanet nem engedtem a közelembe. Nem jobban, mint kellett.
Elhúzódtam tőle, a lányokhoz küldtem. Aggódtak érte, nem is kicsit, gyerekek még, kicsik, alig fognak fel valamit, abból, ami történt, mégis megérezték a halál szelét. A háborút, hiszen mindenhol ezt látták. Szinte rá csimpaszkodott mindkettő. Ennek pedig rendkívül hálás voltam, ebben a pillanatban.
Aggódtam férjemért. Mióta hazajött, látom, hogy nem tud aludni rendesen. Felriadok vele, anélkül, hogy nagyon hagynám, hogy karomhoz nyúljon, átölelem, arcán simítok végig. Olykor kisétálok hozzá a konyhába, mögötte megállva ölelem át derekát, arcom hátának simítom. Itthon van, mégis mintha nem lenne. Tehetetlennek érzem magam.
A fájdalom azonban nem múlt, az elkövetkezendő napokban sem. Zárt ajtók mögött zuhanyoztam, próbáltam izomlazítóval bekenni - mert akkor még azt hittem, hogy nem komolyabb. De nem segített semmi. Hiába kötötem be éjszakára, hivatkoztam arra, azért viselek garbót, mert mostanában fázok éjszaka.
Nem kellett volna. Mégsem kívántam ezzel traktálni, fárasztani, főként, hogy egy igen nehéz időszakon van túl. A legkevesebb, amire szüksége van, az egy ilyen dolog. Arcán mosolyt szeretnék látni és ezt most a lányok adják meg neki.
Mint említettem nem múlt a fájdalom, de voltak pillanatok, amikor el tudtam felejteni, amikor nem elmém elején járt.
Hanem máshol. Ezért lehetett, hogy bal kézzel fogtam meg a tepsit. Nem kellett volna, hogy súlya nagyon megártson. Normál esetben, most viszont, mégis felkiáltottam újra a fájdalomtól, szerencsém, hogy ezúttal is egyedül vagyok otthon. Az edény csörömpölve zuhan a padlóra, én pedig mellé érkezem, összegörnyedve. A könnyeknek nem tudok gátat szabni, a fájdalom szinte már elviselhetetlen.
Remegve húzom fel pullóverem ujját, az elszíneződés egyre sötétebb. Ez nem csak egyszerű ütődés. A fenébe…
Mégsem tudok felkelni. Képtelen vagyok még rá. A konyha padlóján ülve vetem hátra fejem ezúttal a konyhapultnak. Csak annyi időre van szükségem, hogy erőt gyűjtsek arra, hogy fel tudjak kelni. El tudjam pakolni összeomlásom maradékát és bemenjek a sürgősségire.
Ennyi időre van csak szükségem. Eltelik egy perc, majd még egy és a többi is.
Viszonylag gyorsan érek el oda. A regisztrációs pultnál is gyorsabban felveszik az ügyem, majd pedig a váróba küldenek. Kevesen vannak. Kevesebben, mint alig pár héttel ezelőtt, amikor egy talpalatnyi hely sem volt itt. S akkor képzelhetem, hogy mi lehetett a Perdán. Keserűen húzom el a számat, miközben türelmesen várakozok. Anyámnak sebtében üzentem meg, hogy vigyázzon ma a lányokra, ha teheti, ha nem, akkor kérje meg Nagykuzint rá. Válaszát látva megnyugszom. Meg tudja tenni a délután. Remélem csak, hogy nem fogok itt órákig ücsörögni.
Sok idő valóban nem telik el. Az ajtó nyílik és a nővér barátságos mégis monton hangon szólít. Fejem felkapom és mosolygova állok fel a székből, indulok be az ajtón.
Bal kezemet testemhez szorítom - nem erősen, de észrevehetően, hogy valami nincs rendben vele.
Derűs mosolyom, akkor sem tűnik el, amikor belépek a rendelőbe és…
Shanet megpillantva egy mélyebb lélegzetet veszek és bent is tartom. Ezt kívántam volna elkerülni. Egyszerű fekete nadrágot viselek, könnyed anyagból készült cseresznyevirág színű hosszúujjú felsővel, melynek típusa az utóbbi napokhoz teljesen hozzám nőtt.
- Jó napot, Doktor Úr - mosolygok mégis rá egy szívdobbanásnyi ideig. Napokkal rövidre vágott hajam jobb kezemmel simítom fülem mögé.
- Öhm, a karom fáj, beütöttem - magyarázom, jobb kezemmel gesztikulálva csak, ha már itt vagyok, nem fordulhatok ki, a fájdalom pedig már szinte állandosult. Csak pár lépéssel sétálok hozzá közelebb. Mivel nem igazán szoktam egyébként itt járni, főként nem, mint páciens, fogalmam sincs, hogy hova álljak, üljek, feküdjek. - Pár napja, az ajtófélfának… - mondom végül magamtól, hazudni nem kívánok neki. Mégis szelíd mosollyal szemlélem, zavarom azonban szinte kézzel fogható.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 25, 2020 7:04 pm
Következő oldal
clara & shane



Nem értem. Most még nem, de az aggodalom észrevétlen eszi be magát előbb a gyomromba és a torkomat is elkezdi kaparni, bár az érzet tudatosulása megül valahol koponyám hátsó traktusában, ahol nem tűnik fel igazán most még, ahogy meglátom a nevét a listában. Összeráncolom a szemöldökeimet, szinte sosem szokott bejönni hozzám, legalábbis, ha volt ilyen, nem gondolom, hogy csip-csup dologgal történt és főleg nem a betegek között bukkanna fel így, amikor pedig egyébként jár el orvoshoz, arról – azt hittem eddig –, szól(t), ne a kollégák valamelyike jegyezze meg, egyébként itt járt. Zavaros az egész.
Mindenesetre nem óhajtom az ördögöt a falra festeni, ameddig többet meg nem tudok, vagyis pontosabban, addig egészen biztosan nem. Az ajtó szisszenve nyílik, a nővér beinvitálja, a pdat leteszem és már a talpaimon vagyok, mire beér. Megteszek felé jó néhány lépést, hogy elérjem, bár semmilyen szinten sem illik a teljes szemeim elé tárulóba, amiképpen a karját tartja, egyértelmű jeleként annak, hogy valami nem stimmel és ezzel együtt még elfelejt levegőt is venni a látványomra.
- Szia! Hát te? - Gondolkodás nélkül szalad le számról, alig fél szívdobbanással később ez, mint ahogy mosolyogva köszönt.
Ugyan elé még elérek, de minden továbbit megakaszt azzal, hogy belekezd a mondandójába. Tekintetem eddig is az arcvonásai és a bal keze között járt, most pedig egyértelműen az utóbbi nyeri el a figyelmem szempáromra vonatkozó fókuszát.
- ...de jól vagy? Mi történt? - Vetem közbe és automatikusan nyúlnék a keze után, de aztán a folytatással lélektükreimet egyetlen pillanattal vonja arcára. ...és nem értem. Továbbra sem.
Értetlenül ráncolom a szemöldökeimet ismét össze. Nehezen veszem el róla íriszeimet, végül azonban a helyiségben harmadik fél felé fordulok.
- Tartson szünetet, kérem. - A nővér nem igényel – vagy nem jelzi – hosszabb magyarázatot, ha más nem, a nevünk elég jól jelzi számára, nem idegenek állnak egymással szemben, de ha úgy is volna, akkor is megtehetem, hogy kiküldöm. Akadékoskodás nélkül bólint, veszi tudomásul szavakkal is megerősítve ebben és lép ki a rendelőből néhány másodperccel végül. Ehhez nem szeretnék nézőközönséget, sem pedig asszisztenciát.
Amint záródik mögötte az elhúzódó ajtó, újra a nejem felé fordulok. Nyitott tenyérrel felfelé intek egyértelmű jelzéssel számára, az irányt is mutatva. - Gyere, ülj le. - A vizsgálóágyhoz terelem. A magassága jelenleg akkora, hogy kényelmesen helyet tudjon rajta foglalni, minden különösebb mutatvány nélkül, de mindenesetre úgyis ott állok mellette és amint leült, egy széket húzok vele szembe állítva magamnak is, amit nem átallok elfoglalni.
- Megnézhetem? - Állammal a keze felé bökök és, ha engedi, akkor először nagyon óvatosan tűröm feljebb rajta a piros felső ujját. A bőr elszíneződése egyértelmű jele a haematomának, ami bár nem feltétlenül jelenti, hogy súlyos a baj, jót mégsem feltételez. Alapvetően senki nem hordoz véraláfutásokat.
A tekintetem a normálistól eltérő árnyalatba fordult területre koncentrál és nagyon óvatos, gyengéd mozdulatokkal tapintom át, manuális vizsgálattal kezdve. - Szólj, ha fáj. - Nem akarok neki kellemetlenséget okozni vagy még jobban rontani a már meglévő, kicsit sem rózsás helyzeten, mert azt látom és tudom egyszerre, hogy ez eléggé fájhat alapból is. A grátisz fájdalom okozás minden szempontból eléggé messze áll tőlem, szóval amennyire lehet, próbálom elkerülni.
- Hogy történt pontosan? ...miként verted be? - Hallottam az imént, de a megosztottnál azért több részletre lesz szükségem és bár férjeként éget a kíváncsiság jobban, ezt most mégis az orvosaként kell, hogy megkérdezzem. Ami pedig az aggodalmat érinti, nos… mostanra nem csak a koponyám hátsó felén kopogtat a jelzés, szó szerint marni kezdte a nyelőcsövemet.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 26, 2020 9:11 am
Következő oldal


Shane & Clara
The Greatest ●○ Words: 577
Elég lett volna később, este megtudnia, hogy mi történt. És még akkor sem akartam volna nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint amilyen ez. Ezt azonban már lényegtelenné válik, ahogy közel sétál hozzám. Mosolyom megszelídül, de megmarad annak a kedves, lelkesne, amilyennek mindig is. Ebben a pillanatban a fájdalom csak tompán pihen meg elmém rejtekében.
- Történt egy kis baleset - felelek az első kérdésére, majd röviden, még magamhoz képest is túl röviden foglalom össze, hogy mi történt. Bal karom mégsem mozgatom, a mellkasomra simítom, ujjaim nem játszanak medálomon, ahogy máskor tenném. Nem igazán esik jól, még ha az ujjaimat is mozgatom.
- Jól - biztosítom róla, de az, hogy mi történt? - A jövő generációja számára, talán úgy fog elhíresülni az eset, hogy a gömb-incidens - szavaimat mégis megakasztja pillantása, ahogy felém irányul én pedig állom. Ajkam félmosolyra húzom, jobb vállam kissé feljebb húzom. Karom, ha kérné, odaadnám, ám a mozdulatban ő is megakad.
Az ápolónőhöz fordul és már nyitom ajkaim, hogy biztosítsam őket arról, hogy erre igazán semmi szükség… Végül mégsem teszem meg. Shane az orvos, munkájába soha nem szólnék bele.
Így most sem teszem, ajkaim becsukom, s csak csendben állok. Ritkán kaphatnak rajta, hogy zavarba jönnék, most valahogy mégis. Fejem lehajtom, amíg az ápoló kimegy, jobb kezemmel újra fülem mögé simítom tincseimet.
Invitálásra, emelem fel fejem, aprókat bólintok neki és már teszem is, amit kér tőlem. Nem kell nagyon megerőltetnem magam, hogy felüljek, jobb kezzemmel mégis megtámaszkodom a vizsgálóágyon annyi időre, amíg felülök.
- Persze, ezért jöttem - engedem le bal karom, nyújtom ki neki, arcom közben többször is lágy fintorba fordul, ahogy a fájdalom belé hasít.
A fájdalom pedig akkor sem szűnik, amikor feltúrja a felsőmet. Mélyen szívom be a levegőt, ujjaim enyhén megremegnek közben. Amikor pedig finoman - tudom, hogy finoman teszi - áttapintja, egy mélyről jövő fájdalmas nyögést nyomok el.
- Állandóan - felelem nehezen csak, próbálom elnyomni tényleg, ahogy fáj. Kérdésére mégsem tudok először válaszolni, nem mert nem kívánok, hanem csak lélegzetem próbálom csillapítani, hangom újra megtalálni.
- Három napja - tekintetem eddig karomon tartottam, most pedig ráemelem. - És hogy történt. Emlékszel még azokra a rajzfilmekre, amiket a lányokkal néztünk, amikor kicsik voltak? Ahol az egyik fél mindig üldözte a másikat, több is volt belőlük. Hol macska, hol ember, de kutya is volt közöttük. S főhöseink, az üldözöttek mindig elszórtak valamit a lábuk előtt, hogy biztos, ami biztos ne érjék utol őket. Csak hogy a rajzfilmekben azt látod, hogyha rálépsz valamire, és ha a fal állít meg az szakadatlan száguldásba, nem történik semmi. Felállsz és mész tovább, még akkor is ha a pincébe esel le. Na a valóságban ez kicsit máshogy történik. Óhatatlanul rálépsz a sakk-hologramra, persze nem kellene a földön lennie, szóval nem is igazán számítasz arra, hogy ott vagy. Az első meglepettséget rögtön felváltja a pánik, hogy az elvesztett egyensúlyod meg kellene találnod. De addigra már késő, egyszere válsz balerinává és jégkorcsolyássá - talán kicsit hosszúra nyújtottam a beszámolót, de minden vicc nélkül, valahogy így tudtam elképzelni, azt a pár másodpercet, amíg a baj megtörtént. - Néhány őrült piruett után az ajtó állított meg, a kezem meg próbáltam magam előtt tartani, mégse az arcom törjem meg. Csak útba volt az ajtófélfa - a többit pedig láthatja, hogy mi lett az eredménye. Jobb kezemmel pedig néha gesztikulálás gyanánt felemelem, csuklóm forgatom meg, vagy csak azzal segítek rá a történet tovahaladására.
- Azt hittem, hogy csak megütöttem, pár nap alatt elmúlik. Mára a fájdalom élesebben hatolt a karomba, amikor véletlenül fogni próbáltam vele - vallom be, hogy miért is nem kívántam neki szólni. Legalább is, hogy nem gondoltam komolynak. Tényleg nem.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 5:38 pm
Következő oldal
clara & shane



Baleset. Mégis miféle és hogyan? Ez az első alapvető gondolat, ami átcikázik a koponyám belsején. Azt már az előbb is hallottam, hogy bevágta, eszembe sem jutott, hogy okkal tette volna ő vagy más, ami automatikusan hozná magával, szándékosságról lenne szó. ...mert hát nem. Aggódom, önkéntelen, nagyon nem is rágom át rajta magamat, egyszerűen csak szorítja a gyomromat és bár igyekszem többet megtudni tőle az esetről, a rövid vázlatot később valami egészen zavaros fogja követni. Valamicskét segít a helyzeten, hogy legalább a saját bevallása szerint jól van. Szemöldökeimet csak ráncolom a gömb emlegetésén, mert előrébb még mindig semmivel sem vagyok a történetet tekintve és közben rájövök, talán a nővér a gond, de ha mégsem, én se szeretném, hogy bent legyen. Ezért ő rövid úton kimegy, mi pedig ketten maradunk.
Ahogy felül a vizsgálóágyra és megengedi, hogy megnézzem a karját, először szabaddá teszem a felületet. Erre még orvosként is azt mondanám, hogy szarul fest. Grimaszait csak a perifériából látom, próbálok óvatos lenni, amennyire csak lehet, de a légvételei változása és az a visszafogott, nem csupán kellemetlenségről tanúskodó nyögés, éppen eléggé beszédes helyette is.
- Mennyire fáj egy tízes skálán belőve? - Nem emelem rá vissza a pillantásomat, leginkább azért, mert vizsgálat közben arra figyelek a leginkább – vagy a látásommal – amit csinálok.
- Mi állandóan? Állandóan fáj? - Még most sem nézek fel az arcára. Átmozgatom a csuklóját, az ujjait, ezzel is ellenőrizve a funkcionális mozgás mennyire korlátozódott be. A fájdalom jelentkezésének legkisebb jelére abbahagyom és nem erőltetem tovább az adott mozdulatot.
Az időt meghallva egymásnak feszítem az állkapcsomat, de semmit sem fűzök hozzá. Eleresztem és amíg a szavakat keresi és végül egy egész regényre valót meg is talál, fájdalomcsillapító injekciót készítek elő – tű nélkül – illetőleg egy szkennert is. A vizsgáló ágy adta lehetőségeket kihasználva előkerül egy támasztó felület is, amelyre a karját nem csak pihenő helyzetbe fektetheti fel, de számomra is megkönnyíti a stabil, egy helyben tartást.
A drámai túlzásoknak egyáltalán nem örülök, főleg, hogy kifejezetten nehéz kihámozni belőle a lényeget. - Aham. - Bólintok egyet közben, de őszintén? Ki nem állhattam azokat, amelyeket emleget és akkor még finoman fogalmaztam. Nem is maradtam velük sokáig egyet sem megnézni, bár sosem toltam a véleményemet eléjük ezekkel kapcsolatban. Úgy voltam vele, ha akarják, hadd nézzék, én viszont nem kívántam ebben részt venni. Nem véletlenül.
A beszámoló végére halkan szusszanva próbálom összeszedni, egész pontosan mi és hogyan történt és rájövök, éppen csak a lényegi rész maradt ki. - Magad elé kinyújtva tartottad végül vagy csak keresztben sikerült közéd és az ajtó közé szorítani? - Pácienssel szemben, orvosként nem az első, hogy ezzel a helyzettel szembesülök. Sokszor nehéz információt kiszedni belőlük, főleg őszintét, ami alapján helyesen kezelhetjük őket. Elképesztően sok azok száma, akik büszkeségből vagy más okból kifolyólag, de nem képesek az igazságot elmondani, ez pedig baj. Elég nagy, ami azt illeti.
- Ez segít a fájdalmon, aztán csinálok pár képet a szkennerrel, hogy pontosan lássam mi a helyzet. - Mutatom fel a toll méretű eszközt, amellyel helyileg fogom bejuttatni a gyógyszer, néhány másodpercben belül pedig érezheti is a hatását. Aztán az elmondottaknak megfelelően megcsinálom a felvételeket és sorra megnézem őket, kidobva a nagyobb kivetítőre, ő is lássa, amiről beszélni fogok.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 7:33 pm
Következő oldal


Shane & Clara
The Greatest ●○ Words: 519
A történtek ellenére jól érzem magam. Láthatja is rajtam, mosolyomon, mégha kicsit zavarba is vagyok. Úgy gondoltam, hogy ma is a műtőben lesz. Valóban nem számítottam arra, hogy itt találom, de feszültség ennem lassan oldódik fel. Nem tudom, hogy ez köszönhető-e annak, hogy a nővér lassan kimegy.
Meglehet, hogy nem, előtte is hasonló stílusban beszélgetnék el Shanenel, a játékosság meglenne a hangomba. Csak szükségem van erre a pár pillanatnyi időre, amíg megszokom a jelenlétét. Főleg az elmúlt napok után. Ügyeltem arra, hogy ne lássa rajtam a fájdalmat.
A fájdalom szülte fintorokat igyekszem visszaszorítani, kevés sikerrel, mégsem rám figyel, vagyis nem arcomra. Fejem enyhén hajtom csak félre, ekként szemlélem homloka magasságát, orrának hosszát, lefelé figyelő szemeit, alatta a karikákat. Keserű nyál gyűlik össze.
Nem kellene még ezzel is megbirkóznia. Jobban is vigyázhatnék magamra, erre nagyon nincs szüksége még.
- Négyes, ötös, hatos. Attól függ. Egy órája még tizest mondtam volna, véletlenül nehezet próbáltam emelni, akkor szerintem csillagokat is láttam magam előtt - a fájdalom a konyhapadlón az elevenembe hatolt. - Mikor bejöttem csak egy négyes, most, hogy vizsgálod, hatos - sose értettem, ezt a tizes skálát, főként, hogy mihez mérjük a maximális számot és mihez a minimálisat?
Mégis, ha a maximális fájdalom az volt, amit akkor éreztem, amikor belenyilalt a fájdalom, akkor most középértéken. Ott van, napok óta, elmém hátterébe, elzártam, nem akartam vele foglalkozni.
- Igen, állandóan fáj. Hol jobban, hol kevésbé. Hol fel sem tűnik, amíg nem mozgatom meg - nem fogok neki hazudni, most elsősorban az orvosom.
A csuklóm mozgatásánál, ahogy felfelé mozgatja, halkan szisszenek fel, újra összehúzom a szemem között keletkező ráncokat. Ujjaim mozgatásában azonban nem érzek túl nagy fájdalmat, ha nem vesszük, hogy a korábbi miatt, néha megremegnek, de talán csak az ideg játszik velem ócska játékot.
Kezem elereszti és előbb az ölembe ejtem, finoman, majd ahogy meglátom a támasztó felületet, pislogok rá párat.
- Tegyem rá? - kérdezem tétován, nem igazán tudom, hogy most épp mit kellene csinálni. Tudja, hogy keveset járok ide, így nem igazán mozgok itt otthonosan. Még szerencsére, ezt azért tegyük hozzá.
Egyértelműsíti, hogy emlékszik ezen mesékre, így arra fűzöm fel, hogy valójában mi történt velem. Persze, kis túlzással - bár szerintem a piruett megtörtént - de a lényeget lehet belőle érteni. Legfeljebb, ha nem, akkor elmondom újra, immár lényegre törően. Sokat mégsem tesz hozzá, inkább az apróságokra kérdez rá, mely számára lényeges. A munkájának.
- Azt hiszem, hogy közénk szorult. Valójában gyorsan történt minden - ráncolom össze a homlokom, erőteljesen próbálok visszaemlékezni rá, de nem igazán megy. - Talán ki akartam nyújtani, de nem jutottam el a megvalósításig - így is a lényeg az volt, hogy ne az orrom verjem. Azt lehet, hogy kevésbé tudtam volna eltitkolni előtte.
Bár akkor kevésbé lenne ilyen csendes is. Mélyen szívom be a levegőt.
- Rendben - bólintok határozottan, ahogy a fecskendőt figyelem. Hála az égnek nincs tűiszonyom, a gyógyszerekért sem rajongok, de tudom, hogy nem fog olyat adni, amitől később rosszul lehetnék. - Köszönöm, Shane - teszem még hozzá, hiszen tényleg köszönöm, hogy ellát… Azonban, amíg körülöttem matat, vagy, amíg hat az érzéstelenítő - oh, édes Istenem, milyen finom, hogy a fájdalom lassan hagy alább - egy fontosabb kérdés jut eszembe.
- Azt hittem műtétjeid vannak ma - na jó, nem igazán kérdés, mint megállapítás. Hangomba nincs számonkérés, leginkább meglepettség.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Szer. Aug. 26, 2020 7:25 pm
Következő oldal
clara & shane



Apróbbat bólintok a besorolásra, mennyire éli meg fájdalmasnak nem csak úgy általában, de jelenleg is a sérülést vagy éppen milyen volt az általa megjelölt időben és körülmények között. - Sajnálom, próbálok nem nagyon rontani a helyzeten. - De ettől még muszáj megvizsgálnom, belátom, hogy több, mint kellemetlen lehet a számára a legnagyobb odafigyelés és körültekintés mellett is. Túl azonban egyáltalán nem erőltetem, amint látom, hallom, jelzi, hogy fájdalmassá válik számára a művelet, azonnal abbahagyom.
A kérdését hallva a tekintetem ráfordítom, amint a támasztófelület magasságát beállítottam. - Igen, kérlek. - Segítek, nem csupán abban, hogy kényelmesebb legyen számára, de nekem is meghatározott pozícióba kell rendeznem ahhoz, hogy a szkennerrel a lehető legjobb szögből készüljön minden röntgen felvétel.
Arra rendkívül kíváncsi vagyok, hogy pontosan miképpen érte a kezét a baleset, de az elmondott történetből nagyon keveset tudok meg. Már azon túl, hogy megbotlott és elesett. Újra kérdezek, ezúttal a tű nélküli injekciót és az eszközt is előkészítve, majd pedig kesztyűket húzok, mialatt fény derül a számomra semmilyen mértékben el nem hanyagolható részletekre.
A fájdalomcsillapítót megkapja, nem kell neki sok idő, hogy a hatását kifejtse, elviekben egy-két percen belül enyhülnie kell a fájdalomnak, ha el teljesen még nem is tűnik. Fog majd.
- Nincs mit köszönj. - Bár nem bántam volna, ha előbb szól. Rosszul esik, szóvá mégsem teszem, legyen bármiféle oka is arra, miért titkolta el napokig, hogy mi történt és fájdalmai vannak, ráadásul nem is enyhék. Mindenesetre a toll méretű fecskendőt leteszem, majd a szkennert állítom be. Mielőtt azonban még használatba is helyezném egy vékony, de annál nehezebb anyagú kötényt kap a nyakába, amit készségesen adok rá. Én is használatba veszek egyet.
- Ne mozgasd a kezedet, jó?! - Innentől azonban nem húzom tovább az időt, a képeket elkészítem és gyakorlatilag néhány másodpercen belül már megjelennek a kivetítőn. A szkennert elhúzom, a nyakába tett anyagtól megszabadítom őt is magamat is.
- Nem, ma rehabilitációra kiírtakkal foglalkoztam volna, de reggel megváltozott a beosztás. Vagyis én reggel tudtam meg. - Azt pontosan nem tudom mikor írták át, lehetséges, hogy valamivel korábban, sokkal egészen biztosan nem. Visszatérve azonban arra, amiért jött, elkezdem megnézni a képeket a sérült területről.
- Megrepedt a csuklód. Itt, itt és itt. - Mutatok a képekre, felnagyítva a célzott részeket és végigprezentálva az összes hajszálrepedést, amit látok. - Ezért fájt annyira. A jó hírem, hogy nem vészes, a rossz, hogy sínbe kell tegyem az alkaroddal és a kézfejeddel együtt. - Amennyire kicsi, annyira lehetetlen ekkora felület érintése nélkül ellátni, a rögzítés szükségessége miatt.
- Üvegszálas pólyát kapsz rá. Választhatsz színt; rózsaszín, zöld, fehér, kék? - A megnevezése ellenére csak addig puha és hajlítható az anyag, amíg nedves, száradási ideje pedig csupán néhány perc, utána megköt, viszont könnyű marad. Ha elárulta milyet szeretne, az említettet előveszem az egyik tárolóból, kibontom, majd egy tálba vizet töltök és egyszerűen beleteszem. Amint elegendő érte, könnyedén feltekerhetővé válik az alkarjára.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Csüt. Aug. 27, 2020 8:37 pm
Következő oldal



Shane & Clara
Greatest ●○ Szószám: 572
Fejem csak enyhén rázom meg. Szabad kezemmel visszaillesztem az előre hulló tincseimet a fülem mögé.
- Dehogyis. Ez a dolgod. Na meg, ezután csak jobb lesz… Vagyis remélem – jelen pillanatban úgy vagyok, hogy ettől csak jobb lehet, vagy annál az érzésnél, ami a konyhába kerülgetett. A gondolattól is halvány fintor jelenik meg arcomon. Nem attól, amit tesz, így gyorsan rendezem újra a vonásaimat. Mielőtt még azt hinné, hogy miatta fáj, vagy attól, amit csinál. Érzem, ahogy a fájdalom lüktet csontomba, szívem minden egyes dobbanásával intenzívebbé válik.
Félre hajtott fejjel figyelem, ahogy a kartámaszt beállítja. Amikor pedig rám emeli tekintetét szelíd vidámsággal mosolygok rá. Láthatja, hogy valójában nem vagyok rosszul, függetlenül a fájdalomtól, mely hamarosan úgyis múlni fog.
Hála a fájdalomcsillapítónak. Kezem emelem, hogy ráfektessem a támaszra, úgy, hogy ha megigazítja, ne igazán ellenkezzen egy izmom sem. Hagyom, hogy vezesse karomat.
Halovány mosolyom megtartva figyelem, ahogy a tű nélküli injekció bőröm éri. Furcsa, hogy ez sose borzasztott, na de, ha vért akarna tőlem venni. Máris más lenne a helyzet. Kijelentésére mégis csak fejem rázom meg. Ezúttal inkább csak lemondóan.
- Egy nagyon régi, a földi ókorból származó fizikus azt mondta, hogy a hála nemcsak a legnagyobb erény, de tőle származik az összes többi is. Hiába ez a munkád, hálám kijár érte – nevetem halkan, bár sejtem, hogy ellenkezni fog. Vannak dolgok, amik sose fognak már megváltozni, úgy érzem.
Hagyom, hogy a kendőt a nyakamba akasszam, szabad, ép kezemmel nem nyúlok fel a tarkómhoz, hogy ott csatoljam össze, vélhetőleg jobban útban lennék, mint amennyi segítséget nyújtanék valójában.
- Okés – mosolygom vidáman. Akaratlan húzom ki magam ültömbe, de ezen túl többé nem mozgok. Természetesen most kezd el viszketni felkarom, facsarja meg valami orromat. Ellenállok a késztetésnek, s mozdulatlan maradok. Amíg a képek el nem készülnek. Utána nyúlok csak fel a kendő csatjáért, hogy leemeljem a nyakamból és visszaadjam neki.
- Óóóó – jön az őszinte meglepődésem. Tényleg az. – Ha tudtam volna, hozok neked ebédet. – somolygok rá kedélyesen. – Azt hittem, hogy műtesz és sietős napod van – vallom be. De ha tudom, hogy nem, vélhetőleg akkor is kivárom a sorom, de egyenesen hozzá kérem be magam, nem pedig más ügyeletes orvoshoz.
A képernyő felé fordul és vele együtt én is. Egyenes háttal hajolok enyhén előrébb.
- Ilyen kicsik? És ennyire fájnak? – kérdezem hitetlen hangon, mely sugallja, mennyire nem vagyok elragadtatva az egésztől. Azt hittem, hogy minimum eltört. Vagy hosszabb. Vagy bármi, de hát alig látszódik. – És fél kezemre meg is bénít? – tekintek hitetlenkedve, őszinte elképedéssel Shanere. – Hihetetlen – lehelem, hangomban van némi csodálat. Annak szól csupán, hogy mennyire lenyűgöző, hogy egy ilyen pici sérülés mire nem képes az emberi testbe.
- Választhatok? Hm, lássuk csak. Mennyi ideig lesz rajtam? – fontos kérdés ez, hiszen a szín választása meghatározza, hogy mégis miként fogok megjelenni az elkövetkezendő időszakba. Félig. Másfelől mert érdekel és csak időt szeretnék nyerni, amíg eme, egyébként nehéz kérdésre válaszolnék. Logikus lenne a fehér, hiszen az mindenhez megy…
- Kéket szeretnék – felelem végül mégis. A fehér az túl snassz, a kék pedig… Mindig is jobban kedveltem ezt a színt, bármi másnál. Persze a zöldért is rajongok, de annak vélhetőleg túl erős és élénk a színe. – Ha már van lehetőségem – a fájdalom pedig kezd alább hagyni, halkan szusszanok az érzésre, mely előbb csak enyhe zsibbadássá válik, majd szép lassan, fokozatosan el is múlik. Máris úgy érzem, hogy nincs semmi baja, tévesen.
Kezem mégsem mozgatom el az állványról, hacsak azt nem kéri. Egyéb esetben is türelmesen, egyenes háttal ülök a vizsgáló asztalon.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Szomb. Aug. 29, 2020 12:39 pm
Következő oldal
clara & shane



A jelenleginél mindenképpen jobb lesz, legalább végül eljött orvoshoz. Ha korábban teszi, kevesebb fájdalomnak és kényelmetlenségnek teszi ki magát. Megjegyezni ezt azonban nem áll szándékomban, a lényeg, hogy itt van, a többi már csak mellékes. Igyekszem a tőlem telhetően legkevesebb mértékben tovább rontani a helyzeten magával a vizsgálattal és minden macerával, ami még hozzátartozik, de belátom, teljesen nem kivitelezhető, egyáltalán ne érezzen meg belőle semmit. Legalábbis addig a pontig, míg a fájdalomcsillapítót megkapja.
Megjegyzésére csak egy rövid Aham. hümmentéssel felelek. Véleményem szerint, ha fizikus volt az illető, jobb lett volna, ha a saját kaptafájánál marad és nem tesz olyan kijelentéseket, aminek semmi köze a valósághoz. Úgy ezer évekkel később nem dörgölné a nejem a képembe, arra sem tart képesnek, amit már az a népség is tudott, akik nyilvános és közös mellékhelyiségekben mindannyian ugyanazt az egy szivacsot használták ülepük tisztítására. Ismer már, pontosan tudnia kellene mennyire nem szeretem ezt. A gépészeknek se hálálkodik lépten-nyomon senki, hogy végzik a munkájukat és működtetik, ami a feladataik közé tartozik. ...és még sorolhatnám hány olyan területen dolgozó létezik, akiknek senki nem köszöngeti meg azt, amiért a fizetségét kapja. Ez ennyire egyszerű.
A szkennerrel a képalkotás gyorsan, zökkenőmentesen megvan, szempáromat pedig akkor emelem rá megint, röviden, amikor válaszol. - Ez kedves tőled, de még a második kávémig sem jutottam el. Majd eszem később. - Egyébként is szükségtelen volna fáradnia vele, nem kiszámítható mikor jutok el az evésig. Hiába tartom egyébként fontosnak, a munkám nem olyan, amit kény-kedv szerint abba lehet hagyni bármikor és beiktatni az ebédszünetet. Egyelőre még eszembe sem jutott igazából.
Ami viszont a csuklóját illeti, fény derül annak okára miért nem csillapodott a fájdalom olyan gyorsan, amilyen sebességgel elvárta volna. Legalábbis ezt hámoztam ki abból, miért nem jött el sokkal hamarabb segítségért vagy legalább szólt volna róla otthon, nekem. Gondolom mostanra itt tartunk, amiért nem hibáztatom, pusztán csak kevéssé esik jól a valóság képen törlése. Mindegy, itt most csak ő számít.
- Nem mindig a méretük határozza meg, mennyire nagy fájdalmat tudnak okozni az ilyen sérülések. - Apróbbat bólintok, ilyenkor nem lehet csak egy kis terültet sínbe tenni és azzal kapcsolatban is, választhat a felsorolt színek közül, melyik preferálja, ha van egyáltalán ilyen.
- Két hét múlva rá kell, hogy nézzen egy kolléga és akkor eldönti leveszi-e vagy még maradni fog egy kicsit. - Az a személy viszont már nem én leszek, az eltávom ideje előbb jár le és vissza kell térnem az Imperiumra.
- Rendben, akkor legyen kék. - Mozdulok és a megfelelő tárolóból szedem elő a most még lecsomagolt anyagot. Egy arra alkalmas tálba víz kerül, a pólya pedig merítésre.
- Adok fájdalomcsillapítót, négy óránként vehetsz be belőle egyet. Nem javaslom, hogy kínlódj vele, az a gyógyulást nem segíti. Próbáld ne lógatni a karodat, kapsz hevedert hozzá, használd, amilyen gyakran csak lehet. - Előkészítem az említettet is, amely a rögzítést hivatott elvégezni és ezáltal nyugalomban tartani a teljes alkarját, amire a csuklójának különösen szüksége van ahhoz, hogy mielőtt helyrejöjjön. Aztán a vízbe merített anyagért nyúlok és szakszerűen felteszem az üvegszálas pólyát a választott színben. Néhány perc alatt megszilárdul.
- Készen van. - A sínbe helyezés után az említett hevedert is előszedem és segítek belebújnia, majd a gyógyszerek maradnak hátra.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 30, 2020 12:20 am
Következő oldal



Shane & Clara
Greatest ●○ Szószám: 583
Szelíd és lágy a mosolyom, amikor rámtekint. Feleletére szélesednek ajkamnak vonásai. Amíg őt figyelem, addig kezem sajgása alábbhagy, nem érzem már oly vészesnek a lüktető érzést.
- Ez a legtermészetesebb, amit tehetek – nyúlok ki ép kezemmel, hogy felkarján simítsak végig gyengéden. Őszintén gondolom, hogy ez semmiség, amit megtehetnék érte. Hosszú ideig nem láttuk, aggódtunk érte. Nem is kicsit. Fogadalmak tömkelegét tettem meg, bárkinek ki meghallja odafent. Ha visszakapjuk, az a legkevesebb, hogy a kedvébe járjak, életét, ha csak egy kicsit is kényelmesebbé, nyugodtabbá tegyem. Szeretetteljessé. Még ha házasságunk nem is a hagyományos értelembe vett szerelmen alapul, a szeretet, melyet iránta éreztem sose volt elhanyagolható tényező. Őszintén és szívből szeretem, fontos nekem. Nem csak azért tisztelem mert a férjem, sokkal inkább, mert a barátom, a támaszom.
Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, neki is tudnia kell róla, hogy bármikor számíthat rám. Történjék bármi is, mindig ott fogok mellette állni. Főként most, hogy visszatért. Nem mondja, de nem is kell megtennie, hogy lássam, megváltozott. Hatással volt rá a lent töltött majd nyolc hónap. Hogyne lett volna, ilyen helyzetbe soha nem volt még egyikünk sem, főleg nem ők. Ez… Túlmutat mindenen, amire valaha is felkészítették őket.
- Ha a második kávéhoz kívánnál egy beszélgetőpartnert szólj nyugodtan. Úgy érzem, hogy elérhető leszek a nap folyamán – vezetem le szürke íriszeim a kezemre, melyet épp az imént vizsgált meg.
A sérülés mértéke és nagysága közötti összefüggés mégis megdöbbent.
- Hm – jegyzek csak meg ennyit elsősorban. Emlékszem tanulmányai nagy részére. Volt ott is hasonló. – Bosszantó. Mármint, csak a sérülés létezése – mutatok a képernyőre épp kezemmel, még mielőtt azt hinné, hogy mást tartok igazán bosszantónak. Közel sincs így.
Fejem mégis hirtelen kapom felé, ahogy folytatja szavait. Akaratlan szorul össze szívem, ha vérnyomásom mérné, érezhetné, hogy enyhén megugrik. Aggódó tekintettel figyelem arcának vonásait. A lényeget, a fontosat kihallottam szavaiból. Egy kolléga.
Nem ő.
Ő nem lesz itt.
- Mikor mész vissza az Imperiumra? – kérdezem nehezen. Nem ő tehet róla, ezzel tisztába vagyok, azt hittem, hogy kap még egy kis pihenési időt, amíg teljesen visszaáll a flottához. Naiv képzelgés volt ez a részemről.
- Lehet vele fürdeni? – kérdezem a felsorolás végén. A fájdalomcsillapítóra kelletlenül húzom el ajkamat, mégsem vitatkozom vele. Ebből pedig tudhatja, hogy be fogom tartani az előírásokat, nem fogok vele szenvedni. Ha fájni fog, be fogom szedni, de nem sűrűbben, mint négy óra. – Szerintem a legtöbb alkalommal tudom majd használni. Valójában elég sok mindent tudok fél kézzel is használni és tenni. Van benne pár év tapasztalatom, amikor még két csecsemő lógott rajtunk – somolygom ajkam szegletébe. Egy gyerekkel is kívánja az ember, hogy bár több keze legyen, hát még ha rögtön kettővel is áldják meg. Két, de négy kar is olykor kevés volt, így valamit gyorsan ki kellett találni. Mivel az orvostudomány nem tart még ott – pedig milyen javaslatokat tettem az akkor még erről tanuló férjemnek! – hogy plusz egy-egy implantkart műtsenek az anyák testére, így maradt az, hogyha az egyik kezem foglalt a másikkal még tudok is dolgozni.
A kék színű pólya hamar megköti magát érzem, ahogy karom nehezedik el vele együtt. A hevederért hálás vagyok, mosoly szökken szárba ajkam szegletébe, mikor segítségemre van.
- Mikor jössz haza, tudod? – kérdezem, ép kezemmel a hevedert igazítom meg a vállamnál, majd a feltúrt hosszúujjú felsőmet igazgatom el a megkötött pólya tetején. – Darla egy vitadélutánra készül. Legalább is még csak ilyen felkészítő, ahogy kivettem a szavaiból, hogy egy vitakörbe bekerüljön… Túl lelkes volt, alig értettem egy szavát is – nevetem halkan, jókedvűen, tekintetem pedig aligha veszem le Shaneről. Figyelem, miként ténykedik még a rendelőbe, mielőtt utamra küldene.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor
Shane Gregor

Hadsereg

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwu7ljnb1u3u0uv_250

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
645

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Tumblr_inline_p0nwumowVd1u3u0uv_250


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 01, 2020 9:54 am
Következő oldal
clara & shane



Szempáromat rövid időre odavonzza, amint végigsimít a felkaromon. Értetlenség még nem mondhatni, hogy nagyon barázdálná a képemet, de az sem igaz, hogy nagyon számítottam volna erre tőle. Közvetlenségét ismerem már, nem arról van szó, hogy azt találnám furcsának, ahogyan a széles mosolya is része, éppen csak az intimitás mostanra hiányzó része a házasságunknak. Ez a fajta simítás pedig… nem tudom mire vélni. Sokáig szerencsére nem hagy meg ezen állapotban, megjegyzésre vagy felajánlása könnyedén zökkent ki a pillanatnyi furcsaságból és egy torokköszörüléssel megyek elébe a mondandómnak.
- Persze. Jó lenne, rám is férne.- Mármint a kávé, bár annak a beiktatása már jobban kérdéses, emiatt nem váratnék a kint ülők közül senkit. Majd, amikor odajutok, pótolom, addig pedig nyilván kibírom.
Visszatérve arra, amiért most itt van, csak egy pillanatra ugranak meg szemöldökeim a homlokomon. Ha előbb eljött volna, vagy legalább szól otthon, megkímélte volna magát a fájdalom nagy részétől. Számonkérni azonban nem akarom, legalábbis egészen biztosan nem most tenném szóvá, mégis milyen elfogadható oka van annak, hogy napokig titkolta. Nem, azt nem nagyon tudom elfogadni, hogy várta a csodát és reménykedett. Azt még megérteném, nem akart bejönni a kórházba, de, hogy nekem se mondjon róla semmit… Azt gondoltam eddig, a kettőnk között lévő kapcsolat annyit minimum ér, hogy legalább megossza, ha fájdalmai vannak valami miatt. Számomra ez annyira alap, evidensnek tűnne vagy tűnt eddig. Nyilvánvalóan hibásan.
- Tizenkét nap múlva. - Nem volt titok, az Imperium útnak indul és a fedélzetén leszek magam is, nem kívánság műsor. A háborúnak vége, az ott megsérültek közül a legtöbben már felépültek vagy annak az útján vannak, többé nincs olyan mértékben szükség itt vagy lent a holdon rám, mint az eltelt hónapokban, a dolgok pedig visszatérnek a megszokott kerékvágásba. Annak pedig ez is a része.
- Védőfóliával igen, majd viszek haza este. - Tulajdonképpen azzal még úszhatna is, ha nagyon akarna. Abból viszont nincs a rendelőben, mert nem az ellátáshoz szükséges eszköz. Ettől még nem jelent problémát beszerezni belőle, amivel őt nem terhelném, nekem meg belefér munka után.
A múlt felemlegetésére, halványabb mosoly nekem is odaszökik a szám sarkába. - Igen, valahogy úgy. - Bólintok apróbbakat. Ameddig még otthon vagyok, segíteni fogok én is neki, utána pedig már nem marad sok idő hátra, mire le lehet venni róla a sínt. A lányok sem olyan nagyon kicsik már, sok mindenbe be tudnak segíteni vagy éppen elintézni maguknak, este majd erre is sort kerítünk.
A hevedert segítek neki felvenni, beállítani és az ágyról is leszállnia, ha igényelné, bár az nincs megmagasítva, így különösebb nehézségbe nem szabadna, hogy ütközzön.
- Hatkor végzek, vacsoraidőre otthon leszek mindenképpen. - Ha nincs egyéb, amit esetleg még szeretne, akkor mellette haladva kísérem el az ajtóig.
- Vigyázz magadra, jó?! - Veszek búcsút tőle végül. Aztán előkerítem az asszisztensemet, hosszú napnak nézünk még elébe.

◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt Kedd Szept. 01, 2020 2:26 pm
Következő oldal



Shane & Clara
Greatest ●○ Szószám: 495
Rövid, mégis tartalmas beleegyezése mögé belátok. Mosolyom mit sem halványodik hallva azt. Jól esne neki, mégsem fog megkérni rá. Mire ide tudnék sétálni, hogy közösen fogyasszunk el egy kávét, addigra már rég megissza, hogy aztán újult erővel térjen vissza rendelőjébe. Munkáját mindig is komolyan vette. Sose kérdeztem, de nem is kellett, hogy életében milyen sorrendben áll ez.
Elhivatott, elkötelezetett. Ebben pedig rendkívül lelkes. Ennek ellenére a lányokkal való foglalkozásból is mindig kivette a részét, nem is kicsit. Akkor is, ha ritkán láthatja őket, sose felejtett el jó apjuk lenni. Tisztelem és csodálom érte. Egyszerre, főként, hogy honnan tudja meríteni rejtett energiáit mindarra, amit véghez visz.
Látom megugró szemöldökeit, mégsem mondok rá semmit, ellenben halkabb nevetés hagyja el ajkamat. Elnevetem bosszantó tényét az esetnek. De az is közrejátszik jókedvembe, hogy a sérülés mértékét már alig érzem. Örömöm azonban egy megjegyzésével tüntet el arcomról.
Helyét aggodalom, féltés, szorongás veszi át. Szomorúság, amiért máris itt hagy minket, pedig csak alig pár hete jött haza. Oly hosszú idő után.
- Ó… Az mindjárt itt van – két nevetgélő, eleven gyerekkel otthon, az a pár nap, nagyon gyorsan el fog menni. Még ha nem is pár, hanem elég sok. Fejem mégis megrázom, borús hangulatom rázom le magamról. – De még mindig több, mint amit kérhetnénk – teszem hozzá. Lássa, mennyire nem vagyok hálátlan, sem a kapott időért, sem pedig másért. Az nem változtatna semmin, ha engedném, hogy letargiába taszítson a váratlan hír. Mely annyira nem váratlan, hisz tudtuk, hogy előbb, vagy utóbb visszatér majd.
A remény csak az én – és tán a lányok – szívemben élt.
- Azt megköszönném – mosolygok rá szelíden, továbbra is arcát figyelem. Szeretném megkérdezni, hogy miként érzi magát, hogy nemsokára vissza kell mennie. Szeretnék vele beszélgetni nem csak erről, hanem, ami rá vár, ami vele történt. Mégis tudom, hogy az idő itt és most nem adatott meg erre. Talán majd este, ha nem alszok el korán. Ha nem dőlök ki hamarabb, mint ő. Mint, ahogy általában szoktam.
Halvány mosolyára én szélesebbel válaszolok.
- Akkor nem igazán lesz gond – egykor sikerült beletanulnom elég hamar. Ezeket pedig az ember nem igazán felejti el. A hevedert ezek után könnyedén segít feladni, én pedig keze alá segítek, hogy mihamarabb rajtam legyen. Karom pedig átvetem rajta. Körmeimmel kaparok végig, gyengéden a megkötött pólyán. Valóban megkeményedett ennyi idő alatt. Jobb kezemmel támaszkodom meg az ágyon, ám ha látom, hogy segítene leszállni, akkor elfogadom tőle. Egyébként ez kivételesen menne magamtól is. Nem titkolom, hogy jól esik figyelmessége.
- Hozok a menzáról vacsorát. Most nem erőltetem a főzést, úgy érzem. Akartam süteményt sütni Arwennek, lehet még abból sem lesz túl sok minden – húzom el ajkaimat. A lányokat megkérem, hogy segítsenek be a végébe, meglátjuk, hogy mennyire lesz sikeres vállalkozás végül.
Elkísér, én pedig előtte megállok. Könnyedén, természetes mozdulatokkal lépek hozzá közelebb.
- Ígérem – felelem, széles mosollyal az ajkamon és egy csókot lehelek orcájára búcsúzóul. Elegánsan fordulok meg és lépek ki az ajtón. Szabad kezemmel igazítom kuszán szálló tincseimet fülem mögé, vissza egy pillanatra nézek csak, vállam felett.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Clara & Shane - Don't misinform your doctor nor your ...partner
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Celebration of Memories - 10042416 - Clara & Shane
» Egy kósza golyó - Shane & Katrina
» Roda & Shane - gyógyítók és egyéb históriák
» Victor & Clara - Everything is going to be okay
» Clara, Drue és Darla vs Jenkins - Női túlerő

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Központi könyvtár :: Múlt-
Ugrás: