Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 3:19 pm


Today at 10:09 am

Today at 9:11 am


Yesterday at 10:24 pm

Yesterday at 4:26 pm






Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 2
Polgárok 5 2
Hadsereg 0 6
Ellenállók 2 2
Flotta 0 1
Perdaiak 4 2
Összesen 11 15
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Evans lakrész
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 04, 2021 7:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Ständchen ●○ Szószám: 470

Sok minden nem tiszta az utóbbi napokban. Teljesen félreértek, máshogy érzek dolgokat, mint eddig, holott megérezni az emberek hangulatát, abban mindig is jó voltam. De most mintha vak lennék ebben. És sok minden másban is. Akaratlanul gondolataim egy mederbe terelődnek újra és újra. És végtelenül rosszul élem meg, hogy nem lehetek bent nála.
Tenni ellene mégsem tudok. Nem maradhattam a kórházban, hisz komplikáció nem lépett fel, nem gondolták úgy, hogy bent kellene tartaniuk. Itthon pedig csak… Egyszerűen nem találom a helyem. Helytelennek tűnik mást csinálni, minthogy bent legyek. S ezt a kettősséget még nem tudtam feloldani magamban.
- Biztos megfognak – mosolygok, akkor is ha nem látja. Az utóbbi időszakban mintha kapcsolatuk változott volna. Többször kérték ki a véleményét, kértek tőle segítséget, próbálták bevonni dolgaikba. Persze még így is akadtak dolgok, melyekről nem azért hallgattak mélyen, mert ne szeretnék végtelenül apjukat. De már így is nagyobb haladást értek el, mint ezelőtt bármikor.
Az még csak eszembe sem jut, hogy ne avatnám be lelkem mélységeiben, vagy hogy esetleg őt ezt milyen kellemetlenül éli meg. Ha tudnám, ha látnám rajta, nem tenném meg. Vagyis nem tudom. Ő a férjem, számomra természetes, hogy elmondjam neki, mi gondolataim között kering, függetlenül attól, tud-e tanácsot adni nekem.
Sokszor épp csak az is elég, ha van valaki, akinek kiöntheti az ember a szívét. Olykor van, hogy csak hangosan ki kell mondania, ahhoz, hogy megnyugvást hozzon lelkére. Nem célom eltávolodni tőle, ez sosem volt, minden, amit elmondok neki, számomra természetesen jön.
Ölelését mindettől függetlenül kiélvezem és nagyon is jól esik törődésének ez a fajta kifejezése. Megmaradok benne, csak amíg végigjárom, szóban, de gondolatban is, hogy mit kellene csinálnom. Sok választ rá nem kapok – szinte semmit. Nem mindig tudom, most pedig főleg nem, hogy ez minek szól leginkább. Aggódom érte is, nem csak fiúnkért, lányainkért, vagy épp magamért. A kérdés, simításommal együtt újra csak egyszerűen jön.
Fürkésző pillantással tekintek fel rá, a válasza azonban beszédesebb minden másnál. Kizárt.
Én pedig elengedem, hátrébb lépek tőle. Nem kívánja megosztani velem, ami gondolataiban jár és ez az érzés, ez a tudat, nem először ér el engem. A vizet elzárja, én pedig azzal a lendülettel nyitom ki a zuhany fülkéjét.
Nem fogom erőltetni, tisztában vagyok azzal, hogy ezzel célt nem érek el és amúgy is. Ha valamit nem akar velem megosztani, akkor nem fogja, bárhogy erőlködnék. A törölközőért nyúlok, a puha flottírt óvatosan törlöm át magamon, hogy a vízcseppeket feligya.
- Most néznéd át a sebet, vagy majd később? – kérdezem tőle, hisz nemrég biztosított arról megnézné és át is kötözné. Talán most lenne rá jobban ideje és helye is, zuhanyzás után. De ezt ő tudja jobban, nem én.
- Szólok a lányoknak majd, hogy igyekezzenek haza – mosolygok rá szelíden, sem hangomban, sem pedig tekintetemben nincs semmi rossz érzés. Nincs miért, amúgy is… Ő is biztos szeretné látni a fiát, soká nem váratnám ezzel.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 04, 2021 8:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



Amint a víz nem folyik ránk a zuhanyrózsából, szinte már kint is van a fülkéből. Hangtalanul fújtatok egyet, amíg nem látja és a törölközővel igyekszik szárazra itatnia a bőrét. Nem tudom eldönteni vajon haragos vagy csalódott, ahogyan azt sem miként segítsek rajta, legalább valamivel könnyíthessek a mellkasát, vállait nyomó súlyon.
Nem maradok el mögötte, némán veszek magamhoz én is egyet a törölközőkből és a hajamat dörgölöm át először, majd csak egy egyszerűen a csípőm köré tekerem az anyagot. Nagyjából ekkor ér a kérdése, felé fordulva bólintok egy apróbbat.
- Most, ha nem bánod. Menj csak előre, mindjárt jövök én is, csak hozom a táskámat. - Kényelmesebb, ha ledől ehhez és nekem is jobb több teret biztosít az egyszerű, de annál fontosabb procedúrához.
- Rendben. - A lányokra vonatkozóhoz igazából nem sok hozzáfűznivalóm akad, ha így érzi, tegye. Az a félóra vagy óra, amivel esetleg később esnének haza, nem sokat nyom a latban, így is, úgy is be akartam menni a gyerekhez a kórházba.
A táskámért indulok és amint megvan, áttérek a hálóba. Felkapok magamra egy egyszerű nadrág-póló kettőst, aztán még egy kézmosásra eltűnök, de ezt leszámítva már nincs más, amit beiktatnék a kötéscsere előtt. Kesztyűket veszek elő és húzom fel, aztán, ha készen áll, hozzálátok.
- Szólj, ha kényelmetlen vagy fáj. - Előbb a vízhatlan tapaszt húzom le róla. Annak ellenére, hogy a dolgát remekül végzi, nem ragad rá úgy a bőrre, hogy aztán alig lehessen leszedni. Szépen elválik a felülettől, utána pedig a kötést veszem le róla.
Egy kicsit még mindig duzzadt és piros a heg, a biztonság kedvéért gondosan átnézem, de semmi olyat nem látok, ami aggodalomra adna okot. - Egész szép. - Jelzem közben felé is, majd steril lapot veszek elő a régi helyett és gyengéd mozdulatokkal helyezem a fel, óvatosan a seb fölé és befejezem az egész kötéscserét.
- Kész is vagy. - Leveszem a kesztyűket és odahajolok hozzá egy futó csók erejéig, haját puhán simítom meg a feje búbján.
- Mit gondolsz, tudnál már enni? Készítsek valamit? - Inkább csak melegítés lesz valószínűleg, bár egyelőre még nem tudom, a konyhában reggel jártam utoljára, akkor is egy bögre kávé miatt.
Ha szeretne közben felkelni, készséggel segítek neki, minél inkább pihentetni tudja a hasfal izmait. Persze nem kötelező a dolog, inkább csak igyekszem kéznél lenni, ha szüksége van rám.
- Válaszoltak a lányok? - Már azzal kapcsolatban, hogy mikor érnek haza. Nem sietek, az sem lett volna probléma, ha nem jelez nekik, de ha már – felteszem – megtette, akkor érdekel, mikorra várjuk őket, legalább azt is tudom, hány főre legyen vacsora.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 04, 2021 10:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Ständchen ●○ Szószám: 615

Amit kényelmesen elérek, azt törlöm csak át a puha törölközővel. Karom, mellkasom, hasam azon területét, amely nem takarja a tapasz. Fejem félig lehajtom, hogy az ott felgyűlt víztömeget itassam fel, miközben Shanet tudakolom, mit szán sorsnak a tapasznak. Mert le fog rólam kerülni, az biztos, de nem tudom, hogy mikor.
Halovány a mosolyom, amikor válaszol, neheztelés szívemet nem nyomja. Nincs miért.
- Rendben, bent megvárlak – kezemből azonban nem teszem le a törölközőt. Mellkasom fellett kötöm meg, így is leér kényelmesen combom közepéig. Talpam megtörlöm a földre terített szőnyegen, odakint ne csúszak el, majd pedig szó nélkül hagyom magára. Nem tudhatom, hogy unokaöcsém mikor tér haza, nem kockáztatnám meg, hogy pőrén lásson meg, egyszerűbb a törölközőt magamon tartani.
Legalább is addig, amíg a hálóba nem érek. Az ágy szélére ülök le, majd pedig egy nagyobb sóhaj keretein belül fordulok meg és dőlök rajta hátra. A törölközőt kioldom, mire beér már fedetlenül láthat. Kezemben az útközben visszaszerzett pda-val. Rövid üzenetet küldök a lányoknak, hogy amint tudnak térjenek haza.
Rögtön jön a visszakérdezés: baj van?
Nem, nincs, csak jöjjenek haza. Itthon is tudnak tanulni. Fivérem lakosztálya épp elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen el tudjanak csendbe vonulni, tanulni. Shane addig terül fordul és mire megbeszélem a lányokkal mi legyen, addigra, már mellettem ül – vagy felettem áll? – kesztyűit húzza fel. Lerakom magam mellé az ágyra az eszközt, s arcának nyugodt vonásait figyelem.
- Nem kényelmetlen – biztosítom, még mielőtt elkezdené. Nem először cseréli le ő, de annak nem élem meg. Az, hogy fáj… Az nem azért van, mert ő okozza. A fájdalom, enyhén hatol csak alhasamba, de nem olyan mértékben, hogy szisszenésre késztessen. Leginkább csak szemöldököm ráncolja össze.
- Mit gondolsz, mennyi idő, amíg helyre jön? – ehhez már jobban ért. Sebész, lényegében sebekkel dolgozik, még ha nem is ezzel a fajtával pontosan. De annak állapotáról talán meg tudja mondani. Kijelentésére, hogy készen vagyunk ösztön szerűen tekintek le abba az irányba, majd pedig közeledő alakja felé. Kezem automatikusan mozdul, újra csak arcára simul, miközben fogadom és viszonzom is futó csókját.
- Közösen? – kérdezek vissza szemöldököm ráncolva. – Muszáj valamit csinálnom. Legalább csak hadd legyek a közelben – nem tudom, hogy fogadná a közös főzés, vagy konyhai tevékenység ötletét. Nem bírok csak ülni, vagy feküdni. Valamivel le kell kötnöm magam.
Megpróbálok felülni, segítségét szívesen veszem, ki is használom. A törölközőt az ágyon hagyom, legalább is, amíg felülök rajta, majd pedig felállok. A szekrényhez lépve azonban még nem hálóinget veszek elő.
Egy egyszerű, otthon használatos egyberuhát. Inkább hasonlít valójában egy hosszabb pólóra, mint bármi másnak. Fehér anyaga leér egészen combom közepéig, ujjai a könyökömnél szűkülnek be. Kevesebbet kell hajolnom és nem szorítja meg úgy a hasam, mint egy nadrág, vagy harisnya. Szabadon hagy lélegezni.
- Tudnál segíteni? – kérdezem meg tőle, és ha nincs ellenére átadom neki úgy a ruhát, hogy anélkül tudjak belebújni, hogy kezeimet a kelleténél magasabbra kellene emelnem. Hajam kibontom, a hajgumit a csuklómra illesztem, a törölközőt pedig könnyedén veszem el az ágyról, hogy visszajuttassam jogos helyére.
- Igyekeznek haza. Még egy oldalt megtanulnak és jönnek. Csak azt már be akarják fejezni – tudatom vele, hogy mit is mondtak a lányok. – Egy fél óra szerintem és hazaérnek.
Ha közben kiment a nappali és konyhának is használatos helységbe, akkor követem, bár nem nagy könnyebbséggel. Korábban ha elfogadta a segítségem, úgy szívesen szétnézek vele együtt a hűtőben, hogy mit lehet összeütni négy főnek…
Amennyiben nem, akkor csak fel-alá sétálok a tágas helyen.
- Nagykuzin nem tudom mikor ér haza. Nem hallottam felőle pár napja – veszem számításba a plusz egy főt, kivel kibővült ideiglenesen családunk. Vagy az övé velünk, ez már csak részletkérdés. Az elkerülés oka végtelenül egyszerű: korán megy, későn jön, és ha itthon is van, hazajön enni, általában akkor teszi meg, amikor én bent vagyok a kórházban.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 04, 2021 11:20 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



Szempáromat azon tartom, amit csinálok, konkrétan a kötéscserén, de ettől még a figyelmem az övé ugyanúgy. Igyekszem óvatos lenni, amennyire az csak lehetséges, de a seb körül matatás sosem a világ legkellemesebb érzése, bár tényleg mindenképpen kibírható. Mindenesetre, mivel nem jelzi, hogy bármi gond lenne, nem húznám a kelleténél jobban az időt vele, így ha vigyázva is, de próbálok viszonylag gyorsan haladni, amennyire az kivitelezhető a gondosság mellett.
- Tudod, hogy erre nincs kész válasz. Mindenki szervezete másképpen reagál és más ütemben gyógyul. Hat hét a minimum, de ha több lesz, az is teljesen normális és nem szokatlan. - Meglátjuk. Van, aki hónapok múlva jön csak rendbe maradéktalanul, viszont egyelőre még ott nem tartunk, nem kell, hogy emiatt is aggódjon. Gyanítom, ezt a kórházban is elmondták neki, el kellett volna, hogy nagyjából tudja mire számítson.
Befejezem a műveletet, az elcsent csókot követően pedig rajtam a sor, hogy a szemöldökeimet ráncoljam. - Mit közösen? Vacsorát készíteni vagy megenni? - A hozzátoldott is tulajdonképpen mindkettőre ráhúzható, talán az előbbinek van több értelme, de passz hirtelen, hogy mire gondolt. Egyébként meg nem állt szándékomban a hálóba sem zárni, így nem teljesen értem, hogy most miről is beszélünk egészen pontosan. Nyomokban gyanítom csupán.
Talpra állítása akadálymentesen megtörténik, már amennyire annak lehet tekinteni a dolgot, tudva azt, még sem valószínű, hogy a legkellemesebb mozdulatok között tartja számon a támogatást is belevéve. Összepakolom a az elhasznált tapaszt, a sterilnek a csomagolását, a levetett kesztyűket közben, azzal a szándékkal, hogy a megfelelő helyre tegyem el az ágyról őket, amikor felém fordul.
- Persze. - Automatikusan teszek le mindent a kezemből és lépek oda hozzá, hogy a ruhája felvételében segédkezzek. Gyengéden bújtatom át rajta és segítek az eligazgatásában is, teljesen a helyére kerülhessen mindenhol, a lehető legkevésbé kelljen neki a helyére huzigálnia.
- Felteszem ők is éhesek lesznek. Michaelről tudsz valamit? - Kényelmetlen ez az egymást kerülgetés és tekintettel arra, jó ideig még ide leszünk kötve, nem ártana valami jobb megoldás, akkor is, ha ideiglenes. A kérdésre a válasz pedig meg is érkezik, bár sok információval nem lettünk gazdagabbak.
- Mi lenne, ha beszélnénk vele, hátha van olyan lakás, ami a következő hónapokban még üresen állna és átmehetnénk oda? Kényelmesebb, mint itt egymás nyakán. - A gondolatot nem rágtam meg előre, egyszerűen csak beugrott. Ennyivel egyébként is tartozik az egész bagázs, ha már iderángatták a szemben lévőt és nos.. a többi már történelem, hogyan végződött a még mindig tartó átmeneti néhány nap. Közben újra felszedem azokat a dolgokat, amelyek egyszer – valójában többször – a kezembe akadtak és vele együtt áttérek a konyhába. Kidobom, ami már nem kell, a táskám visszakerül a helyére, kezet mosok megint, aztán a hűtőhöz lépek, hogy kiderüljön, miből lesz szükséges dolgozni.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Márc. 05, 2021 7:26 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Ständchen ●○ Szószám: 615

A fizikai fájdalmon könnyebben túl tudok lépni. Érzem, arcom mimikáját átrajzolja, mélyebben veszem a levegőt, de jobban kordában tudom tartani. Tudom, hogy ez csak a pillanat hevében érződik fájdalmasnak, később nem fogom tudni már visszaidézni, milyen is volt – ez nem jelenti azt, hogy olykor ne fájna nagyon.
Segít az, hogy nyugodt vonásait figyelem, szavait hallgatva továbbra is ott van arcomon a mosoly.
- Csak te láttad milyen volt néhány nappal ezelőtt is, a műtét után. Úgy véltem, a kettő közötti állapotból látható, hogy gyorsabb-e vagy nem a regenerálódás mértéke – azt tudom, hogy mindenkinél más. Elmondták, hogy mire számíthatok majd. Talánokba futottunk, majd meglátják, miként tud gyógyulni a szervezetem. Több mindentől is függ. Főként a pihentetéstől. Ez az egyetlen, amiért nem vitatkozok ezzel kapcsolatban, bármennyire is nem teszem meg szívesen. Ez most nem erről szól.
- Akár mindkettőt. De elsőként segítene, ha segíthetnék a készítésben… melegítésben, nem tudom, hogy mi van itthon. Te ettél ma már valamit? – kérdezem vissza, mert erről eddig nem esett még szó. Sejtem, hogy ő is legalább annyit, mint én. Érdekes, itt a Perdán teljesen más táplálkozási szokásokat sikerült ilyen rövid idő alatt is kialakítani. Leginkább abban tér el a dominiumi testvérétől, hogy szinte már semmi szintetikusat nem eszünk. És hogy őszinte legyek, a közérzetem jobb is, a lányokon is látható változásokat hozott, bőrük épebbnek tűnik, hajuk fényesebb. Kevéssel is jól lakunk – nem mintha az űrállomáson valaha is éheztünk volna.
Egyszerűen csak más.
Az ágyról való felállást követően lépek a szekrényhez, hogy egy könnyed ruhának is beillő darabot vegyek ki. Amennyire egyszerűnek tűnik – és az is – épp annyira tud macerás is lenni. Persze, fájdalommentesen is meg tudnám oldani egyedül, mégis egyszerűbb, ha a segítségét tudom kérni.
Valójában mindkettőnknek kell, hogy valamiben tudjunk a másiknak segíteni. Törődésünk mutatjuk ki ezen cselekedetekkel, nincs ebben semmi különleges. Segít elrendezni a ruhát, fehérneműt azonban most hanyagolom, majd később, ha esetleg szükség lenne rá. Most nem érzem hiányát – sem pedig kedvem sincs hajolgatni érte.
- Vélhetőleg, remélem ettek valamit azért napközben. Bár ők ilyen tekintetben nem feledékenyek. Ők tudnak éhesek lenni – húzom ajkam mosolyra, mint mindig, amikor az ikrek kerülnek terítékre. Ha róluk van szó, akkor az étvágyukkal nincs baj. Ha nem éhesek is tudnak enni. Ez is szintén csak természetes, ők folyamatosan fejlődésben vannak, ráadásul testük is változik napról, napra.
A konyhába megérkezve függetlenül attól, hogy miben tudtunk a hálóban megegyezni, egyelőre a pultnak támaszkodom. Karjaim annyira emelem, hogy hosszúra visszanőtt tincseimet előre vegyem és kényelmes fonatot képezzek belőle. Ekként hallgatom végig felvetését. Jobb szemöldököm akaratlan húzódik magasba, hallva, hogy kényelmesebb, mint egymás nyakán. Persze, ez a lakás kisebb, mint a dominiumi Evans lakrész, de még így is jóval hatalmasabb, mint amiben valaha élhetnénk.
- Nem érzed magad jól itt? – megérteném. Ez nem az otthonunk, de nem csak emiatt. Mióta házasságunk megköttetett, ha tehette távol maradt a kiváltságoktól, melyeket könnyedén magunknak tudhattunk volna. Az egyedüli, mely megmaradt, a lakás, melyet kiosztottak a számunkra. Nem egy apró, alig néhány négyszetméteresbe kezdtük, viszont mostanra igenis kiérdemeltük volna magát a lakást. Egyszerűen előlegezték meg számunkra.
Megértem, ha számára nem komfortos az ittlét. – Egy kérdést megér szerintem, valószínű, hogy vannak üresen álló lakások, folyamatosan bővítik a lakóépületek számát, a várólista bár magas, de okkal nem osztogatják őket gyorsabban. Ha más nem, egy-egy vendégapartmannak kell üresen állnia. Ott mondjuk kérdés, hogy mennyire tudnánk kényelmesen elférni. Ha jól tudom, azok csak arra a célra vannak, hogy aki lelátogat egy-két napra az tudjon hol aludni – fejtem ki bővebb véleményem. Olyan apartmanban nem jártam még, képeken és terveken láttam egykor, jó sok évvel ezelőtt. Amikor lejöttünk valaha, mindig idejöttünk. Valamennyire, amíg Michaelnek besegítettem a kórházi tartózkodása alatt, azonban a lakások kérdésébe beleláttam. A városi irányítás nagy részét átadta neki Peter. Ennek bár még csak egy részét.
- A legutóbbi tudomásom szerint, voltak még szabadon álló lakások, de az elmúlt napokban akár ez változhatott is. Mindenesetre, megkérdezhetjük tőle. Nem tudnék felhozni ellene semmit – nekem tökéletesen megfelel, ha itt maradunk. Ám ha ez számára kényelmetlen, akkor persze elmehetünk máshova is. Ebben a kérdésben teljesen kompromisszumkész vagyok.  
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Márc. 05, 2021 9:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



Akaratlan szaladnak összébb a szemöldökeim a homlokomon a kijelentésére. Az orvostudomány nem jóslás és amikor prognózist állítunk, az konkrétan adott állapotra vonatkozó, annak várható alakulását jelzi, amit az elhangzott le is fedett. Hat hét a minimum, de lehet hosszabbra nyúló idő is.
- Nincs értelme megtippelnem valamit, ami teljesen másképpen is történhet még. Belül a különböző szövetrétegek regenerálódását nem látom, a sejtek milyen ütemben épülnek újra, ahogy a belső hegesedést sem, amelyeknek a környéke válhat érzékennyé vagy kevésbé érzékennyé az idegsejtek hálózatától függően. A bőrfelület felső részén nincs kóros elváltozás, ahogyan gyulladásra utaló jelek sem, ennyit látok összesen és, hogy a duzzanat a várható mértékben apad folyamatosan. - Nem teljesen világos előttem, arra gondolt-e, hogy ki tudok kalkulálni valamit, amit aztán nem mondok el neki vagy mégis mire utalt azzal, úgy vélte, látható több vagy egyéb vagy más, mint amit nem csak tőlem, de a kórházban dolgozó kollégáktól is hallott már.
- Áh. Persze, ha akarsz, részemről rendben van. - Ha mindenáron be akar szállni a vacsora készítésébe, nem állok az útjába, csak a terhet gondoltam levenni a válláról. - Nem, ma még nem jutottam el odáig. - Az evést funkcionális tevékenységnek gondolom, egyszerűen muszáj, mint ahogyan a lélegzés sem választható opció. Viszont azt belátom, a munkám miatt nem feltétlen sikerül azonos időben és ritmusban eljutnom az energiaforrás beviteléhez. Reggel a kávé esett jól, különösen a betervezett futás előtt, aztán a dolgok megváltoztak a bázisra való érkezéssel, onnantól meg egyszerűen nem akadt rá idő vagy alkalom.
A lányokkal kapcsolatban bólintok egyet. Nekik a rendszeres étkezés a korukból adódóan valóban elengedhetetlenül fontos.
A felvetés a lakásra vonatkozóan az eltakarítás közben jön, megmosom a mancsaimat, de közben a szempáromat ráfordítom, ahogy megszólal.
- Nem szeretek megtűrt lenni, ráadásul vendéget senki nem lát szívesen ilyen hosszú ideig, legyen bármennyire is nagylelkű az unokaöcséd. Magunkban jobb lenne. - A szóban forgó lehet nem utal rá, de azért valaki nyakán létezni és folyamatosan alkalmazkodni közel sem ideális és számunkra még hónapokat jelent, mire hazatérhetünk. A gyereket meg nem tenném ki az utazásnak, amíg intenzív ellátásra van szüksége, akkor sem, ha odafent is megkapná ezt. Maga az út az, ami aggályos lenne. Közben a hűtőből kiveszek valamit, feltehetően egy tál étel, minden jel szerint annak tűnik és tényleg csak megsütésre vár, ezért részemről tökéletesen megfelelőnek tűnik. Felmutatom a pulton támaszkodónak, jó lesz-e, ha pedig nincs ellenvetése, beteszem a sütőbe. Vacsorakészítés pedig ezzel letudva. Nagyjából, persze az még kis idő, mire ehetővé is válik. Annak ellenére, hogy időközben a kezeimet lefoglaltam, a mondandójára még figyelek, végül pedig vele szemben támaszkodok fel a pultra hozzá hasonlóan, alkarjaimra helyezve a felsőtestem egyensúlyát.
- Akkor ezt megbeszéltük. Holnap megkeresem a kérdéssel. - Ha van legalább két külön helyiség benne alváshoz, részemről már teljesen elfogadható lesz, mindegy, hogy vendégapartmanról vagy egy komplett lakásról legyen szó. Az ikreknek legyen helye és nekünk se kelljen egy harmadik felnőtt embert kerülgetni, ahogyan neki se minket. Gyakorlatilag mindenki csak nyerni fog rajta és amint lehet túl is esnék az egészen. Kezdve a rákérdezéssel és, ha minden jól megy, akkor befejezve az áthurcolkodással a saját holminkat és magunkat is beleértve.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Pént. Márc. 05, 2021 11:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Ständchen ●○ Szószám: 625

Még ha fekszem is fejem akkor is csak enyhén félrehajtva tartom, ekként hallgatom őt. A lényeget kihámozom a szavaiból. Nem tudja megmondani, hogy milyen úton haladok a felépülésben. Vagyis pontosabban: nem tudja megmondani, hogy sikerülhet-e hamarabb felépülni, mint az várható lenne. Mélyről fakadó sóhaj tör fel belőlem, tekintetem ezúttal a plafon irányába emelem.
- Szóval sok türelem és pihenés van még hátra. Tudom, eddig is erről volt szó. Csak jó lett volna, ha egy-két nappal – héttel?? – le tudtam volna rövidíteni. Tudom, a természet rendje nem így működök – szakad fel belőlem még egy sóhaj. A dolgok nem úgy működnek, ahogy én azt várnám, attól még jól esett volna. Csak egyszer, az élettől, hogy valami úgy történjen, ilyen eseteknél, ahogy szeretném.
Hálás mosollyal tekintek rá, amiért segíthetek neki, legalább a vacsora elkészítésében. Viszont az, hogy nem evett még ma. Ajkaim vonása úgy olvadnak le arcomról, komolyságot kölcsönöznek vonásaim. Csak némán nézem őt, de nem szólok semmit. Inkább csak felállok a segítségével. Nem csak nekem kellene erre odafigyelnem. Megjegyezni ezt mégsem fogom. De addig most már ne menjen el itthonról, amíg nem eszik valamit. Legalább egy kicsit.
A konyhában állva, újra félrehajtott tekintettel szemlélem miként dobja ki az elhasznált orvosi eszközöket, most kezet. Amíg én beszélek, hajam fonom be, csak féloldalasan, zavar, ahogy ki van engedve. Meg kellett volna mosni.
Majd holnap.
A víztől még így is elnehezülnek a tincsek, annyira az mégsem zavaró, hogy kényszert érezzek arra, megszárítsam.
- Nem vagyunk megtűrve. Michael örül a társaságnak, már… amikor itt voltunk egyszerre – mert ez csak csekély néhány nap, lássuk be. Az előtte lévő időben nem tudott jelen lenni, meglehet, ha azt az egy hónapot is együtt töltjük… Bár akkor nem maradtunk volna le ennyi ideig. – Szereti a társaságunkat, a lányokat is. De természetesen megértem, hogy miért érzel így. Igazad van, sok idegi maradunk még a Perdán. Három hónap, ha nem több. Nem tudom mennyi idősen utazhat először Dalton biztonságosan – nem tudom, hogy egyébként egy átlagos csecsemő, aki legalább harminchatodik hétre született, mennyi idő után utazhat bármilyen légi járművön. Ez a mi világunkban nem volt opció sohasem.
Figyelem, hogy milyen ételt vesz ki a hűtőből. Látványára, korábbi kicsit életvidámabb vonásaim eltűnnek. El is felejtettem, hogy a Michaellel küldött inas – legalább is otthon annak tartották, egyébként az egykori dadája – is lejött vele. Amikor mi vettük a hajlékot birtokba, egyértelmű volt számára, hogy minket is ugyanúgy kiszolgáljon, ahogy unokaöcsémet tette. Kedvesen visszautasítottam. Szerintem mióta ismerem – és elég fiatalkorom óta – nem volt még igazán szabadságon. Ráfért. Ő pedig csak elfogadta akaratom ebben a kérdésben. Ám mióta a ház gazdáját kiengedték, visszatért ő is életének kerékvágásába. Így az olyan szeszélyek, mint a főzés, melynek szívesen éltem, hirtelen eltűnt az életemből. Nem feltétlen bánom, már csak azért, mert ha tehetem, nem itthon lennék… De most jól esett volna ezzel lekötnöm magam.
- Jó lesz – mosolygok rá végül és figyelem miként helyezi be a sütőbe a félkész ételt. Vélhetőleg kész is, csak meg kell melegíteni. Pár perc, addigra tán már a lányok is hazaérnek. Kezeim a pultra illesztem, majd ellököm magam, amíg a hűtőhöz lépek. – Vizet? – kérdezem tőle, s ha kérne, adnék neki egy üveggel. A sajátommal én visszatérek a pulthoz, ahol az előbb is álltam.
- Rendben – bólintok, mert tényleg nem tudnék indokot mondani arra, hogy miért ne tehetnénk ezt meg. Belekortyolok az üveg vízbe, miközben újra eszembe jut valami. – Megkaptam a határozatot a Családügyi Hivataltól. Hivatalosan is kivettek a munkaállományból, áthelyeztek szülési szabadságra - ez mondjuk nem újdonság, számítottunk hasonlóra. Minden nő a szülés után kap két évet, otthon a gyerekével. - Dalton születésétől számítják a két évet – húzom el ajkamat. Persze, nem vették figyelembe a koraszülöttséget. – Gondolkozom, hogy kérek hosszabbítást. Annak függvényében majd, hogy miként fejlődik. Mit gondolsz? – tudom, hogy előre rohantam, de akkor is. A fiam koraszülött lett, sokkal nagyobb gondfigyelésre van szüksége, hogy behozza a lemaradását, mivel szembe kell még néznie. Legalább addig lehetnék vele otthon, amíg ezt be nem sikerül hoznunk.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 06, 2021 10:58 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



- Aham. - Ráhagyom. Teljesen másképpen gondolom, ugyanis még a legnagylelkűbb embernek is konkrétan teher egy másik hosszútávon kerülgetni és alkalmazkodni hozzá, ha csak vendég. Mi pedig azok vagyunk. Legyen akármekkora is a rajongás egymás iránt. Ettől még persze lehet más állásponton, elvégre nem vagyunk egyformák, de az eltérő látásmód egyetlen pillanatig sem változtat azon, miképpen érzek az egésszel kapcsolatban. Egyszerűen nem helyes mások terhére lenni, kihasználva a jó indulatukat. Ráadásul ő akarta tudni, hogy érzem itt magam. Menni szeretnék a magam részéről, de ha mindenáron maradna inkább, elfogadnám. Szerencsére, abból, amit mond, erre nem lesz szükség.
Kérdő és értetlen tekintettel figyelem miként változnak a vonásai, nem értem mi baja van. A kevésbé válogatós mondjuk én vagyok, gyakorlatilag lényegtelen számomra mi legyen a vacsora, ha pedig neki nincs kedvére, ami a kezembe akadt, csak szólnia kell és kiveszem a soron következő másik tálat, ami bent van.
- Nem tetszik? - A beleegyezése érthetetlen az alapján, amit az arckifejezése mutat. - Van más is a hűtőben, kicserélhetem. - Az egész nem tart sokból és szívesen nyúlok másik után, ha valami más lenne inkább a kedvére. A döntés az övé, a magam részéről tényleg nem fontos melyiket tegyem be a sütőbe, így, ha választ kaptam, aszerint kerül be végre melegítésre.
Csatlakozom hozzá a pulthoz lépve, de ott hagy. Kezemet a mellkasom előtt fonom össze és csípőmmel lazán támaszkodok a pultnak és úgy figyelem. Nemlegesen rázom meg az üstökömet, nem vagyok szomjas. Szempáromat rajta tartom, akkor is, amikor magához ragadja a szót, enyhe ráncokat húzva szavaival a képemre. Nem maga a határozat, az várható volt és az sem lep meg a születéstől számítják a két évet. Inkább a kérdése az, amit nem teljesen értek.
- Azt, hogy erre két év múlva válaszolok. - Kisebb szusszanással engedem ki a mellkasomba szorult levegőt. - Nézd, számomra olyasmin gondolkozni, ami évek múlva lesz esedékes és millió tényező fogja még alakítani vagy befolyásolni egyszerűen csak… nem csinálom. - Húzom feljebb enyhén a vállaimat és engedem is vissza őket nyugalmi pozícióba. A legnagyobb tényező ebben pont a szóban forgó és bár az esélyek egyáltalán nem a mi oldalunkon játszanak, egyelőre azzal foglalkoznék, ami előttünk van és nem azzal ami talán megtörténik vagy talán nem.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 06, 2021 6:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Ständchen ●○ Szószám: 484

Nagykuzinnal való viszonyom mindig is különleges volt. Még otthon éltem, amikor megszületett, emlékszem azon időkben mennyit foglalkoztam vele. Mire pedig első megmaradó emlékeit is megszerezte, addigra Shane már az oldalamon volt. Rajongott akkortájt a férfiért, én pedig soha nem szűntem meg szeretni őt. Akkor sem, amikor a lányaim megszülettek, noha csak akkor tudtam meg, mit is jelent az őszinte, tiszta szeretet. Persze, kapcsolatunk az évek, évtizedek során alakult, folyamatosan változott, a jó viszony mindig megvolt közöttünk.
Meglehet igaza van, nem mondaná, hogy terhére vagyunk, ahhoz egész családunk túlontúl fontos számára. Mégsem hiszem, hogy bánná, hogy itt vagyunk. Annak ellenére sem, hogy a munka eltemeti.
Sokan azt hiszik, a kancellárok élete csupa móka és kacagás, könnyebbség. Holott vállaikat sokkal több teher húzza, mint azt bárki is gondolná. S ennek a súlynak egy részét érezheti most ő is. Nem feltételezem, hogy ne tudna helyt állni, attól jóval erősebb ő. Nevelése, taníttatása erre készítették fel őt mindig. Inkább így, apránként kapja meg, mint egykor fivérem, hirtelenjében. Egyik napról a másikra kellett férfivá érnie, átvenni apja helyét nem csak a kancelláriai székben, de családjának fejeként is.
- Nem, jó lesz – rázom meg a fejem. – Elfelejtettem, hogy van más, aki megfőzi ezeket. Nem számítottam rá, de nem kell visszatenned. Jó lesz. Tényleg – biztosítom halovány mosollyal ajkamon. A pulthoz támaszkodik én pedig csak egy újabb üveg vízért indulok. Fontos a hidratálás, az itteni víz, meg teljesen más, mint amit a Dominiumon lehet kapni. Egyszerűen csak itatja magát. Édesebb, talán az ásványi anyagok összetevője miatt. Nem tudom. De mióta lent vagyunk, többször iszom, mint egyébként. Ami nem gond, korán sem.
Shane viszont nem kér, így csak egy üveggel térek vissza, hogy a pulthoz tudjak támaszkodni én is. Amíg kibontom a tetejét, addig elmesélem, hogy milyen üzenetet kaptam. Mikor pedig válaszol, azt az időt kihasználom, hogy beleigyak az üvegben, úgy, hogy mindvégig őt figyeljem. Szavai nem mondanám, hogy meglepnek, valahol mégis.
- Rendben, akkor majd később visszatérünk rá – egyezek ebbe bele, noha nem érzem helyesnek. Nem azt, hogy nem kívánna most erről beszélni, mert igaza van. Korai. De az, hogy megkurtítanák a vele töltött időmet… Nem helyes. De ez most csak az én véleményem. Tekintetem lesiklik a sütőre, s látva miként készül el lassan – újra – az étel ellököm magam a pulttól. Újra csak. A kezemben tartott palackot pedig ráhelyezem. – Megterítek - szólalok meg, mert egyszerűen kell valamit csinálnom. Szükségét érzem, ha nem tenném… - A lányoknak is lassan most már haza kell érniük – tekintek le újra a sütőn díszelgő kijelzőre, mely az időt is mutatja. A szekrényhez lépek és kiveszek négyünknek elegendő tányért, s az asztalhoz sétálok vele. Előkészítem az asztalt a vacsorához, nem bánom ha esetleg segítségemre van, de ha nem lenne sem zavarna. Megszokás, rutin ez már a részemről.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szomb. Márc. 06, 2021 7:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



Komolyan nem értem. Fogalmam sincs mi lehet a probléma azzal, hogy van ennivaló a hűtőben és nem kell vele pepecselni. Hiába ajánlom fel azt, hogy cserélem, ha nem felel meg az ízlésének, az egyetlen, amire jutok vele, hogy látom rajta, nem tetszik neki, de azzal, hogy rábólint, mégsem ezt fejezi ki. Őszintén szólva feladom. Nem jutok közelebb ahhoz, mégis mivel van gondja, ennél többet, pedig nem tehetek érte. Főleg úgy, hogy számomra totálisan rejtély mit tervezett vagy gondolt ki vacsora alatt, amikor jeleztem számára, később csinálok valamit. A tál a benne lévővel végül a sütőbe kerül.
Az évekkel későbbre vonatkozóval kapcsolatban őszintén osztom meg vele mire jutok a magam részéről. Nem tudom mit várt volna egyebet, de ahogy elnézem, miként változnak megint a vonásai és hirtelen a terítés lesz a legfontosabb, elfog az érzés, elkövettem valamit újra csak, közvetlen a vacsora hűtőből kivétele után, amit nem értek, neki viszont rosszul esik. Észrevétlen úszik be a bőröm alá a harag pislákoló szikrája, amit érzékelve, erősen fojtok vissza. Ökölbe szorulnak az ujjaim, ami a testtartás miatt rejtve marad. Mélyen engedek be nagyobb mennyiségű levegőt a mellkasomba.
- Jó. - Hagyom rá a terítést, csinálja, ha szeretné. Mindaddig, amíg nem emel meg semmi nehezet, teljesen rendben van.
Hozzá hasonlóan ellököm magam a pulttól én is, visszamegyek a hálóba egy vastagabb pulóverért, zokniért. A fürdőben elszórt vizes ruhákat felpakolom száradni, ne maradjon rá feladatként. Ennyit megtehetek, igazán nem tart semmiből. Tulajdonképpen elfoglalom magam a lányok érkezéséig, de ha segítségre van szüksége, természetesen előkerülök, más esetben viszont nem. Tojáshéjakon járok körülötte és láthatóan nem vagyok benne túl tehetséges.
Az ikrek megérkezésével váltom őket az ajtóban. Elment az étvágyam és szeretném a fiamat is látni még ma, magukra hagyom a lányokat, a kamaszok lelkére kötve, hogy az elmosogatás és -pakolás a kettejük feladata lesz ma este.
Hajnal van mire visszaérek az Evans-lakba. Nem akarom felébreszteni a hálóban lévőt, ha esetleg sikerült elaludnia mostanra, fontos, hogy ki tudja pihenni magát, főleg, hogy tudom, az aggodalom mélyen beleitta magát a lényébe, így pedig kihívás lehet a nyugodt álom állapota.
A kanapén dőlök le, néhány percen belül pedig magával ránt az jótékony öntudatlanság.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 09, 2021 11:55 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Fall over you ●○ Szószám: 441

Álmatlanul ért az éjszaka, végig az ágy belseje felé fordulva alszok, kezem kinyújtva, hogy elérjen a másik oldalra. Öntudatlan a mozdulatok. Nehezen jött álom a szememre, sokáig forgolódtam még, akkor is ha nem volt a legkellemesebb húzódó hasam miatt. Végül csak feküdtem a hátamon, bámultam a sötét plafont, mígnem valahogy utolért az álom. Oldalamra fordulva aludtam végig aztán az éjszakát, anélkül, hogy bármi is felébresztett volna.
Az álom és ébrenlét határán pislákol annak a tudata, hogy nem éreztem meg a matrac rugózását mellettem. Az ösztönös mozdulat, mellyel a mellettem alvóhoz húzódok, elmaradt. Bőrének melegét nem éreztem, bódító illata nem töltötte meg tüdőmet. A felismerés hirtelen csap meg, olyannyira, hogy szemeim szinte kipattannak. A hirtelen fény – mivelhogy az ablak redőnyeit nem voltam hajlandó felhúzni – összeszűkíti íriszeimet, hunyorgásra késztet. Általában megéri, szeretek a napfény, vagy egyéb más természeti jelenség fényére ébredni.
Kezeim automatikusan nyújtom ki oldalra, a takaró felszínén sem érzékelek senkit mellettem. Mire pedig láthatóvá is válik a szoba, bebizonyosodik: egyedül aludtam. Vetetlen az ágy másik fele. Bent maradt volna egész éjszaka Daltonnál?
Képtelen vagyok visszaaludni, a betüremkedő kelő napfényben fürdőzöm még néhány szívdobbanás erejéig, majd átgördülök a másik oldalamra. Lassan ülök fel az ágyon, két kezemmel támaszkodok meg a szélében, ahogy feltolom magam. Az ajtó mellé akasztott köntösömért sétálok, könnyed mozdulattal veszem fel, húzom össze övét. Hajamat az előző éjszaka nem bontottam ki, mostanra kócos lett, a fonat mégis megmaradt.
Az elmúlt este maradványai a konyhában eltűntek, a lányok zokszó nélkül pakoltak el mindent. Mégis olyan érzésem támadt akkor is és most is, hogy lemaradtam valamiről. Alig beszélgettek egymással, leginkább velem. Darla ideje korán is tért nyugovóra, Drue sokáig tanult még kint a nappaliban…
Ahol most férjem alszik a kanapén. A sütő digitális kijelzőjére tekintek, istentelen korán van még, de nem annyira, hogy ne keljenek nemsokára a lányok. Michael vélhetőleg már nincs itthon, de akkor sem találkoztam vele, amikor még ébren voltam.
Nesztelen léptekkel közelítem meg a kanapét, óvatosan ülök le annak szélére, úgy, hogy fenekem csak a felére ér. Óvatos, cirógató mozdulattal érintem meg Shane arcát, simítok rajta végig.
- Shane – suttogom, épp hogy csak hallhatóan. Nem kívánom hirtelen felébreszteni. Arcán tartom a kezem, hüvelykujjammal simítok csak végig orcáján. – Térj át a szobába – kérem tőle, ha látom, hogy az ébrenlét szemhéja alá költözött. – Jobban fogsz tudni pihenni, mint itt kint – a nap lassan elkezdődik és nem kívánnám, hogy a lányok reggeli robaja ébressze fel. Igazából az is ritka, hogy én kelek fel korábban – túl korán van ehhez – de ha már megtettem, nem feküdnék vissza. Így meg végképp nem, hogy ő kint aludt. Vajon miért?
Mikor érhetett haza?
Arcáról nyakára, onnan pedig karjára simul érintésem, vonásait figyelem a reggeli fény segítségével.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 09, 2021 3:17 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



Fogalmam sincs melyik az a konkrétan pillanat, amelyik kiugrasztja az álmot a szemhéjaim alól. Még nem tiszták a gondolataim rögtön az első momentumtól kezdve, ahogy tudatosul, ébren vagyok. Világos van, ezt érzékelve a hunyorgás mellé a szemöldökeim ráncolása akaratlan jön, a fejemet pedig reflexből emelem el a kanapétól. Az évek alatt megszoktam, ha felébresztenek, annak mindig oka van. Ügyeletben általában komoly, a páciens életét veszélyeztető helyzet, az Imperiumon, ha éppen nem volt kéznél a beosztott kolléga és nagyon kellett volna és még itt lent is, amikor kaszárnyában töltöm az éjszakákat, nyomos indok nélkül senki nem piszkál. Korán kelek kivétel nélkül mindig, az nem áll elő, a túl hosszúra nyúlt lustálkodás miatt pattintanának ki az ágyból. Öntudatlan reflexé vált, a szándékos ébresztést minden esetben olyan helyzet követi, ahol gyorsan kell jól helyt állni, más esetben egy ember élete lehet az ára annak, ha ez nincs meg.
A nevem kiejtését már felfogom és mozdulok rá, szempárommal pedig rögtön azt keresem kinek hiányzom és főként milyen okkal. Nagyjából egy-két szívdobbanásnyi időre van szükségem ahhoz, hogy a fókuszálás mellé a tudatosulás is megérkezzen; Clara szeretne valamit.
- Baj van? Mi történt? Jól vagy? - Oldalamra fordulva aludtam, így kanapén lévő alkaromra támaszkodok fel, a másik mancsommal pedig a képemhez nyúlok, hogy átdörgöljem, rásegítve ezzel az ébredésre. Körülpillantok, részben tudattalan is veszélyhelyzet után kutatva, de minden eléggé nyugalmasnak és főként csendesnek tűnik.
- Hány óra van? - A szemeim még mindig nem szokták meg a fényt teljesen. Felülök közben, hogy mielőbb sikerüljön magamhoz térni, tekintetemet pedig a kanapén ücsörgőre vezetem, leginkább azért, hogy megtudjam, miért térített magamhoz, miben szüksége segítségre.
Érzésre csak néhány órát sikerült alvással tölteni, messze nem annyit, amire szükségem lenne, de közel sem olyan keveset, ami nélkül képtelen lennék létezni. Egy kávéra azonban mindenképpen szükségem lenne vagy legalábbis rendkívül jól esne.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 09, 2021 4:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Fall over you ●○ Szószám: 441

Elsőként szemei mozdulnak meg a szemhéjai alatt. Látom, miként ébred tudatára. Homlokát lágy ráncokba képzi, nekem pedig erős a kísértés, hogy odaérintve ujjaimat, simítsam ki azokat. Nem szeretem, amikor oly sok esetben, miattunk képződnek oka. Épp mi vagyunk az oka, amiért ennek ott semmi keresnivalója nem lenne. Tudom, hogy olykor az aggodalom képzi ezeket oda és azzal a fajta ráncolással nincs is semmi probléma. Azt jelenti, hogy fontosok vagyunk a számára, törődik velünk, szeret. Ez pedig a dominiumi családmodellben igen ritka tud lenni. Ám, nem tetszéseinek ráncait olykor szeretném eltüntetni és nem tudom, hogy elég vagyok-e erre.
Főként, mikor sokszor épp miattam képződnek ezek oda.
Fejét elemeli a kanapétól én pedig kezem simítom le arcáról, legyen rá elég helye, hogy magához térhessen, még ha csak néhány pillanatra. Nem sokáig kívánom zargatni, csak amíg át nem tér átmeneti szobánkba. Ott jobban fog tudni pihenni majd.
Íriszeit nyitja, én pedig fejem enyhén félrehajtva, szelíd mosollyal az ajkaimon tekintek rá.
- Nem, nincs semmi baj, jól vagyok – felelem, alsóajkamba finoman harapok bele. Az alkarjaira támaszkodik, kezem valamikor ekkor csúszik le arra a karjára, mellyel arcát kívánja átdörgölni. – A lányok is mindjárt kelnek, kint nagy lesz a hangzavar. A szobában jobban tudsz pihenni, mint itt kint – magyarázom meg, hogy miért keltettem fel. Hangom továbbra is halk, megnyugtató. Most még megteheti, visszatérhet a jótékony álomvilágba. Nem tudom, hogy meddig volt fent, meddig volt bent a fiúnknál.
Mozdulok annyira, hogy kényelmesen elférjen.
- Fél hét – felelem könnyedén. Kollégája vizsgálata után kiderült miért nem alszanak sokat a lányok. Azon viszont változtatni semmi sem tudott, hogy mérhetetlen korán pattanjanak ki az ágyból és kezdjék el a napot. Jóval energikusabban, mint akár mi tesszük. Akkor is, ha kettőnk közül a férjemnek épp megszokott, bármikor felzargathatják. Próbálkoztak a kávéivás rejtelmeivel is, de igen hamar megálljt parancsoltam nekik. Nincs szükség, hogy a kelleténél tovább maradjanak fent, vagy legyenek épp éberebbek.
Felülését kezdeményezi, én pedig felállok mellőle, hogy kényelmesebben tudja végrehajtani, ne legyek útjában. Egyébként is célom bekísérni a hálóba. – Gyere – kérem tőle, gyengéd, kedves hangon. – Besötétítem az ablakokat, nem fog a fény sem zavarni – neki is épp annyi pihenésre lenne szüksége, mint bárki másnak a házban.
Mégis, mielőtt még elindulnék, könnyed léptekkel szelem át, az amúgy sem túl nagy távolságot közöttünk. Lehajolok hozzá, gyengéd csókot hintek halántékára, arcán pedig újra puhán simítok végig.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 09, 2021 5:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



Újra ráncba szaladnak a szemöldökeim. Nincs semmi baja, ez jó, több, mint jó igazából. Egyszerűen csak még korán van vagy keveset aludtam, lényegtelen melyik, azon semmit nem változtat, ahogyan érzem magam.
Ahogy a keze a karomra kerül, kérdőn tekintek rá, mit szeretne. Az ébredés velejáróra a képem átdörgölése, pont annyira, mint a nyújtózkodás, de nyilván, ha valamilyen okkal akadályoz, azt tudni szeretném.
- Már fent vagyok, nem számít. - A hangzavarra célzok. Visszaalvással nem igazán szokásom élni, kivéve, ha éjjel vagyok ügyeletben. A nyugodt órákban a pihenés teljesen rendben van, más esetben azonban nem megy, különösen nem nappal megszakítani és újrakezdeni. Az este vagy az éjjel folytatom, mint bárki más is a fedél alatt élők közül.
Tenyerembe temetek egy ásítást, az időt pedig apróbb biccentéssel veszem tudomásul. Alig három órája dőltem ki. Nem ideális, de nem is vészes, kibírható. Mondjuk nem hosszútávon és állandóan, de jelen esetben minden további nélkül oké.
Újra megdörgölöm a szemeimet, a kérésére pedig megingatom az üstökömet. Határozottan, de csak röviden. A halántékomra ejtettet egy halvány félmosoly árnyékával a szám szegletében fogadom.
- Jól esne egy kávé. Ha nem nagy gond. - Általában megoldom magam, szóval, ha nincs kedve vagy nem arra készült, hogy lefőzzön egyet, nem probléma. A reggeli ébredéssel együtt járó azonban még kényelmetlenné tenné az azonnali felkelést a kanapéról. Kell pár perc, amíg minden a megszokott ritmusba tér vissza.
- Te miért vagy fent? - Kettőnk közül ő az álomszuszék, igazából furcsa, hogy már talpon van és a lakásban jár-kel. - Mikor keltél? - Toldom még a korábbiakhoz, egyelőre a hátsómon maradva a nappali központi szerepet betöltő bútordarabján.
A figyelmem, amíg beszél, az övé marad, de közben a pdamért nyúlok. Reggelente mindig az üzeneteim átnézésével kezdem a napot, egyelőre csak a fontosakat átfutva, a többi bőven várhat még.
- Miként tervezed a mai napot? - Az utóbbi időben sokban nem térnek el egymástól a hetet kitöltők, az egyhangú ritmus kezd kialakulni a kórházban és az itt töltött órákkal egyensúlyozva. Számomra más, különösen most, hogy feladatunk van kilátásban, de nem ma esedékes az sem.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 09, 2021 6:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Fall over you ●○ Szószám: 730

Fejem lágyan rázom meg, amikor kérdőn pillanat rám. Csak érintésemmel kívántam adózni neki, semmi mást nem kívántam tőle. Simításom a karján, hiányzott, hogy megtehessem még az ágyban. Természetes a mozdulat a maga nemében, anélkül, hogy bármi hátsó szándék vezérelne.
Szemréseim enyhén húzom össze megjegyzését hallva. Számít azért. Nem mindegy, hogy éktelen lármára kel fel az ember, hirtelenjében rándulnak meg izmai és a pillanat hevében azt sem tudja, hogy hol is van pontosan, vagy szebben, lassabban ébresztik fel. Noha nem tudom, hogy magát az ébresztést miként élte meg. A magam részéről igyekeztem a legkíméletesebben megtenni. Hangom is ennek függvényében emelem, mindaddig, amíg rendes színét el nem éri. Nem kívánom a reggeli csendet túlontúl megtörni.
Viszont tényleg nem kíván visszaaludni. Előbb fejét ingatja, majd szavaival is megtoldja azt.
- Biztos? – kérdezem vissza. – Mennyit sikerült aludnod? – érdeklődöm, mellette állva. Arcának élén finom, cirógató mozdulatot teszek, némán kérem, hogy nézzen fel rám. Ha – és vélhetőleg így fog tenni – biztos abban, hogy nem a visszaalvást választja, akkor mosolyom a szelídséget nem mellőzve szélesedik ki. – Persze, nem gond – hajolok még le, hogy ezúttal ajkaira pecsételjem a reggeli köszöntőm.
Ezt követően lépek el mellőle, egyenesen a konyha irányában. Kérdése útközben ér el.
- Pár perce keltem én is. Nem tudtam már visszaaludni – fordulok félig vissza, ahogy a kávégépet üzembe helyezem. Egy adagnyi kávé lefőzésére. Tekintetem visszavezetem rá, ahogy a pda-jáért nyúl. – Írtak a kórházból? – kérdezem kíváncsisággal a hangomban. Persze, hogyne írtak volna, hisz munkahelyi levelezéseit is azon a készüléken keresztül intézi, szinte folyamatosan. – Daltonnal kapcsolatban – pontosítok. Reményeim vannak, hogy nem történt semmi, de vélhetőleg, őt értesítenék először, ha mégis…
Bár. Ennek ellenére is írhattak bármit vele kapcsolatban. Ezúttal én nem fognék találgatásokba. Igyekszem leszokni erről. Így csak megvárom a válaszát
Shane számára egy koffeintől dagadó kávét főzök le, de a magam részére, csak egy olyat, amely ebben nemhogy nem dúskál, de kifejezetten meg sem található benne. Egy darab sem. Az íze miatt iszom, még ha lehetne is, most inkább hanyagolnám a koffeines testvérét.
- Amíg a lányok az iskolában vannak, addig a kórházban lennék. Tudom, hogy nem tudok végig, csak ameddig lehet – kezdek abba bele, hogy miként tervezem a napom. A két bögrét pedig a kezembe fogom, így sétálok vissza hozzá. Az övét átnyújtom neki. – Talán kitolnám az időt, vagy még ne? Egy fél órával gondoltam csak. Korai lenne még? – ha a szívemen múlna, bent lennék, amíg a lányok haza nem jönnek. Az eszemmel viszont tudom, hogy nem tehetem meg és ebben a kérdésben, mit engedhetek meg ilyen szempontból magamnak, ő jóval két lábbal a földön jár, mint én.
A ház távolabbi sarkában szisszenve nyílik a lányokat rejtő háló ajtaja. Rajta a barna hajú szépségem száguldozik ki teljesen menetkészen.
- Oh, sziasztok – torpan meg egy pillanatra, ahogy felfedezi, nem ő az első, aki már fent van. Egyszerű, fekete nadrágot és hozzá kötött pullóvert visel. Vékonyszálú haját lófarokba kötötte a feje tetején. Táskája féloldalasan lóg a vállán. – Öhm… - vékony kezeivel az ajtó irányába mutogat. – Korán megyek ma be és majd csak este jövök – indul meg újra, ezúttal felénk.
Szemöldököm ráncolom csak össze.
- Ilyen korán? Hova? – szöget üt újra fejemben a gondolat, hogy valamit nagyon nem veszek észre. És jelen pillanatban tanácstalan vagyok, hogy mit. Hiszen idejön, átölel, még csókot is hint arcomra. Szabad kezemmel pedig lófarokba kötött, hosszú haján simítok végig.
- Kísérleti laborba, majd tanulni – tekint fel rám. – De egész nap elérhető vagyok, bármi is van! Hívjatok! – köti a lelkünkre, miközben apjához is odalép, hogy őt féloldalasan ölelje meg, egy búcsú csókot neki is adhasson.
- Nem reggelizel?
- Eszek a menzán.
- A menzán? – kérdezek vissza. Ritkán – és még annál is ritkábban – szokott ott reggelizni.
- Sietek, vigyázzatok magatokra! Írjatok majd, hogy van Dalton – lép át az előszobába, hogy cipőjét húzza fel, én pedig csak fejem kapkodom. - Hogy van Dalton? - kérdezi még, megállva a mozdulatban. Persze, ha konkrétabb kérdéssel állnánk elő, akkor még maradna, de amúgy igen észrevehetően készülődésre adta a fejét.
- Nagykuzinnal ebédelek, azt mondta este, hogy ráér. Későn ért haza, korán is ment, azt hittem még elérem… - ezúttal képtelen vagyok követni azt, ami történik. Tehetetlenségemben leülök férjem mellé, kissé elnyíló ajkakkal tekintek rá.
- Sziasztok! – és ezzel a lendülettel fordulok is az ajtó felé, ám lemaradok lányom látványáról, hacsak az apja meg nem állítja még pár szó erejéig.
- Szia… - lehelem utána és visszafordulok Shane felé. – Lemaradtam valamiről? Már tegnap is olyan furcsa volt – belátom, figyelmem nem rájuk összpontosult és ez talán hiba volt? Nem kellett volna?
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 09, 2021 7:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



- Pár órát. - A visszafekvés lehetőségével nem élek, ha akarnék, már megtehettem volna, de az nem igazán volna jellemző rám és igazság szerint fáradtság ide vagy oda, kedvem sincs hozzá. Tisztában vagyok az alvás fontosságával és azzal, egyszerűen kell a több órás pihenés, éppen annyira, mint az oxigén vagy az élelem az életben maradáshoz. Az este és az éjjel folyamán szándékomban áll pótolni, ami még hiányzik.
Nem nagyon kell kérnie a szavak nélküli mozdulattal, anélkül is rá emelem kékjeimet, a kávéval kapcsolatban, pedig egy halk Kösz.t ejtek még ki, éppen csak az ajkaimra ejtett pecsétje előtt lehelve oda hálámat. Előbbit viszonzom, de nem marasztalom hosszabban, a hangulatom hiába volna meg hozzá, nem vagyok saját magam ellensége.
Ugyan a nyelvemen van, hogy jobbat tenne azzal, ha többet próbálna meg pihenni, de jelen esetben érzékelem, hogy az több, mint hipokrita megjegyzés lenne, így anélkül nyelem vissza, kinyitottam volna a számat.
- Igen és nem. - Röviden foglalom össze számára. Van néhány üzenet a kórházból, ami megválaszolásra vár ugyan, de egyik sem a tökmaggal kapcsolatos. Ha valami nagyobb gond lenne, egyébként is hívnának és nem üzenetet küldenének. Ez alapján nincs okunk mást feltételezni, hogy a körülményekhez képest jól van vagy legalább az állapotában nem történt semmiféle változás.
A kávé illata gyorsan tölti be a helyiség levegőjét. A pdan az üzeneteket bezárom, később foglalkozom velük, most egyik sem égetően sürgős. Ráér. A készüléket a kanapén, magam mellett teszem le, tekintetemet pedig a konyhában sürgölődőre emelem, ahogy a figyelmemet is neki szentelem, amíg a napjáról számol be. Vagy legalábbis annak terveiről mesél.
Ahogy visszaér, átveszem tőle a bögrét, újabb halk Kösz.t küldve felé, mert megszakítani nem akarom, sem a beszédben, sem pedig a gondolatmenetben megakasztani. Beleinni azonban nincs lehetőségem azonnal, mert az egyértelmű, választ vár a feltett kérdésre. - Ha jól érzed magad és úgy véled bírni fogod, szerintem rendben van. - Tisztában vagyok azzal, így is hatalmas erőfeszítésébe kerül nem állandó jelleggel ott lenni, vele. Viszont fontosnak tartom azt is, hogy helyre jöjjön ő is fizikailag, ha magáért olyan nagyon nem is akarna, akkor pont a kórházban fekvő miatt kell. Neki van a legnagyobb szüksége rá, mi csak szorosan követjük a sorban.
Belekortyolok a fekete ébresztőbe, határozottan jól esik, ahogy a forró, kesernyés lé végigcsorog a torkomon nyelés közben. A nap ezen a ponton kezd jobban festeni, legyen bármi, amivel szembe kell majd nézni.
Hallva, hogy nyílik a vendégszoba, ahol a lányok kaptak elszállásolást, a szempáromat annak irányába vezetem és csak csendesen nézem végig, a kisasszony miként szélvészkedik keresztül a lakáson és vált pár szót az anyjával. Felemelem a mancsomat, hogy viszonozzam a köszönését, majd újra a kávémba iszok. Jól esik és szükségem is van rá, de a következő korty még várat magára, amikor megölel a lányom. Viszonzom, szabad kezemmel meglapogatom finoman a hátát, amikor azonban ellép tőlem, a vállamon nyomok el egy ásítást, emiatt csak felfelé mutatom a hüvelykujjamat, az öccse kapcsán, félbe azonban szakítom sem a beszámolóját, sem pedig a rohanását, tartson az akármerre is. Reggel fél hét után a városban nem mondanám, hogy lennének olyan helyek, ahol nagy baja tudna esni. Megint emelem a kezemet, intek neki elköszönésképpen. Azt nem mondanám, hogy ehhez túl korán van nekem, mert nincs, de figyelembe véve az alvás mennyiséget, amire jutotta és azt a tényt, hogy nincs semmiféle baj, nyugisabban indulóra vettem a reggelt. Ennek pedig része a limitált szövegelés. Még magamhoz képest is.
A mellettem üldögélő kérdésére felé fordulok és egyszerűen vonom meg a vállamat. - Semmi furcsát nem látok, pont olyan, mint bármikor máskor lenni szokott. - Nekem mindenesetre nem szúr szemet, másképpen viselkedne. Általában mindkét lány ilyen, végigsuhannak a terepen és már ott sincsenek. - Miből gondolod, hogy lemaradtál valamiről? - Vonom összébb a szemöldökeimet a homlokomon és újra beleiszok a kezemben tartott bögrébe.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 09, 2021 9:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Fall over you ●○ Szószám: 890

Mélyen szívom be a levegőt válaszát hallva. Nem helyes, hogy csak pár órát aludt, többet pedig nem kívánna. Szívem facsarja az érzés, hogy nem tudok ennél többet tenni érte. Valahol pedig a bűntudata is annak, hogy idejekorán ébresztettem fel. Az a pár perc is számíthatott volna, amit azzal tölt, amíg az egyik lány elő nem merészkedik nagyobb robajjal.
Az érzés ott lappang bennem akkor is, amikor feltekint rám. Hálájára könnyű a felelet, melyet most is viszonoz. Ahogy elhajolok rákacsintok, csak amiatt, hogy igazán nincs mit megköszönnie. Ez a legtermészetesebb, amit megtehetek érte, ha már képes voltam felkelteni. Kávét főzni neki. A reggel ellenére is, úgy érzem, hogy ma egy kicsivel könnyebb. Jobb, mint az előző napok tengerében. Mellkasom börtönében érzem még a fojtogató érzést, mely nem akar ereszteni és ami az ébredés pillanatában még erősen szorított, látva egyedül alszom.
Mostanra viszont mintha csillapodott volna ez az érzés. Enged lélegezni, szinte már létezni. Ezt a pillanatot, mely remélem tovább is fog tartani, azonban kihasználom.
Első feleletére csak szemöldököm ráncolom, a másodikra csak elnézek oldal irányba, amíg összerakom magamba, hogy mire felelt ily sorrendben. – Az jó. Hogy volt az éjjel? – kérdezem még, bár talán túl sok változás nem volt, minthogy etették, aludt, felébredt, majd újra visszaaludt.
Érzékelem, hogy tőszavúsága még leginkább a reggelnek szól, mint másnak. A kávét pedig oly gyorsan szolgálom neki, ahogy a kávéfőzőgép engedi. A magam részéről bővebb lére eresztem, hogy mi is a tervem a mai nap folyamán. Talán, ma egy kicsivel tovább bent maradhatok. Ajkaim préselem, amíg erre ad választ, véleményét elmondja ötletemről.
Az elmúlt napokban az előírtaknak megfelelően pihentem, talán ez segít abban, hogy csak egy kicsivel tovább bent maradhassak nála.
- Rendben – húzom szélesebb mosolyra az ajkam. – Meglátjuk, ha tovább bírom, akkor az rendben van, ha nem, akkor nem maradok bent tovább – teszek egy kósza ígéretet, akkor is, ha újra szívembe mar a tudata: nem helyes otthagynom őt. Korán sem az. Az ég szerelmére, az anyja vagyok, vele kellene lennem. Még ha nem is fog rá emlékezni, most még érzi, tudja, hogy mikor vagyok ott vele… és mikor nem. És a napom nagyobb részében inkább nem, mint igen.
Ez pedig felőröl. De azt is tudom, hogy saját érdekem, hogy jobban legyek, miatta. Mert ez az idő el fog múlni, át fogja a helyét az venni, hogy többet lehetek bent, mígnem végül hazahozhassuk. Mert így fog alakulni.
Szándékomban áll leülni a kanapéra, azonban kisebbik lányunk ekkor kerül elő. Ruházata és elkészültsége alapján hamarabb kelt, mint mi, a fürdőben is régebben végzett már. A beszélgetést gyanúsan hamar letudja, túl gyorsan búcsúzik el és most még csak nem is áll kötélnek, hogy nem mondunk többet Daltonról, mint egy felfelé mutatott hüvelykujj. Szemréseim szűkítem, a válasz elegendő neki.
De miért?
Leülök a fáradt férjem mellé és mire kettőt pislogok Darla kedvesem már az ajtó túloldalán is van. Az értetlen kérdés pedig kibukik belőlem. Szerinte pedig nincs semmi. Én mégis szemöldököm ráncolva fordulok vissza az ajtó irányába. A koffeinmentes kávéba lassan iszok bele.
- Nem szokott így elviharozni, akkor sem, ha dolga van. Nem ilyen gyorsan. Nem ennyire irányítva a beszélgetést. Ilyenkor szokott mindig beszámolni az előző napjáról – fordulok vissza Shane felé. Valamit nem veszek észre, érzem és nem tudom, hogy mit. És nem is tudom, hogy ezt miként magyarázhatnám meg a mellettem ülőnek. Főként, amikor rákérdez. – Csak egy megérzés. Talán becsapnak – sóhajtom el magam és hátradőlök a kanapén. – Össze kell magam szednem – mondom leginkább magamnak, egy újabb sóhaj keretén belül. Tudom, tegnap említette, hogy adjak magamnak időt. Mégis…
- Lehet csak az szokatlan, hogy nem vagyok körülöttük annyit, mint általában – most mintha jóval kevesebbet tudnék arról, ami történik velük, mint máskor. S tudom, hogy így van. Az utóbbi napokban nem voltam itt. Keserű nyál gyűlik össze számban. Ha ketté lehetne szakadni… Ha meglehetne tenni… Fejem megrázom és elemelkedem a támlától, újra egyenesen ülök Shane mellett, combján simítok végig, mindenféle hátsószándék nélkül újra csak. Ösztönösen jön a mozdulat, törődésem jeleként.
A lányok ajtaja pedig újra nyílik.
- Ohlala, jó reggelt – köszönt széles vigyorral az ajkán szőke angyalunk. És itt a másik furcsaság, ezek ketten szinte elválaszthatatlanok… S most mintha egyiküket sem zavarná, hogy nem együtt indulnak útnak. Ráadásul Drue még pizsamájában, mezítláb mászik elő.
- Húgod hova ment? – kérdezem tőle gyanakvón. Mert az érzés akkor sem hagy nyugodni.
- Mit tudom én – vonja meg a vállát, rosszálló tekintetem látva, mégis megáll egy pillanatra és mélyebb levegőt vesz. – Nem tudom. Miért kellene tudni? – kérdez vissza, és én csak hatalmasokat pislogok rá. Sűrűn. Jó néhány másodpercen keresztül. Mire ő kihasználja az alkalmat, hogy a hűtőhöz léphessen.
- Talán azért, mert egymás nélkül létezni sem tudtok? – teszem le az előttünk heverő kávézóasztal felületére a bögrét és felállok, hogy közelebb sétálhassak csepp lányomhoz. Ki most újra csak a vállát vonja meg közömbösen.
-  Kértek reggelit? – kérdezi tőlem, majd elhajolva, annyira, hogy mögülem kilásson apjára sandít. – Pontosabban: mit kértek reggelire?
- Drue – szólok rá, hogy választ várok még a kérdésemre. A hűtő ajtaját hirtelen csapódik be, bár nem olya nagy erővel és egy újabb nagyobb levegővel fordul felém.
-  Hisztizik, majd elmúlik – legyint. Szemréseim csak jobban összevonom. – Biztos havibaja van. Szóval? Mit kértek, tudok tojáspótlóból készíteni isteni rántottát, a perdai zöldségek tök jól feldobják az ízét! – ajánlkozik, miközben a rántottához valót előkészíti. Persze ennek már semmi köze a földihez – mondják az alvók – de mi pont nem ismertük milyen lehetett az, így számunkra ez a természetes.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 09, 2021 10:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



- Leginkább ugyanúgy. - Egyszerűen jön a válasz, mondhatni zsigerből elsőre, de aztán realizálom, ennél talán többet szeretne hallani vagy másképpen megfogalmazva, még ha tökéletesen igaz és megállja a helyét a maga puritánságában, amit kapott. - Nem volt semmi változás, továbbra is kielégítőek az értékei. - Ami nagy dolog, valójában sokkal jelentősebb annál, mint amilyennek hangzik. A statisztikai adatok nem állnak az oldalán, ezért minden nap és éjszaka, ami eseménytelenül zajlik le a még alig megkezdett életében, az valójában nagyon jót jelent.
- Jól hangzik. - Biccentek egy apróbbat és látva az ajkain szétterülő szélesebb mosolyt, egy sokkalta szerényebb változat húzódik a szám sarkába néhány szívdobbanás erejéig. Tisztában vagyok vele, mennyire szeretné ott tölteni minden lehetséges idejét.
Darla ahogy jön, úgy megy is és a mellettem ülővel ellentétben nekem semmiféle furcsaság nem szúr szemet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne adnék a szavára vagy hinném el, valami zajlik a háttérben, ő ismeri jobban a lányainkat, a véleménye ebben a kérdésben elképzelhető, sokkal közelebb áll az igazsághoz, mint az, amit én látok. Főleg, mert semmi különöset vagy eltérőt nem vettem észre.
- Neked. Mármint, velem nem osztják meg részletesen a napjukat, leginkább csak elindulnak itthonról és annyit beszélnek csak, mint az előbb. - Azon reggeleket, mikor csak engem találnak itthon, sokkal eltérőbbnek nem jellemezném a jelenlegitől. Nagyjából pont ilyen mind.
Szabad kezemmel a távolabb eső vállára simítok és karolom át egyben majd egészen közel vonom magamhoz, ha nincs ellenére, így ölelve át. Homlokára futó csókot illetek megnyugtatásául. - Vagy csak egyszerűen jobban ismered őket, mint én. - Azért ezt sem át figyelembe vennie. Sokkal több időt töltött velük, mint arra nekem lehetőségem akadt. A megváltozott körülmények ellenére ez nem tűnt el, nem is fog és bár a jelenlegi felállás még szokatlan, idővel majd adaptálódik, más lehetőség tulajdonképpen nincs.
Ha szeretne visszahelyezkedni a korábbi ülőpozíciójába, engedem, nem marasztalom tovább, ha mocorogni kezdene. Nagyjából pedig ekkor kerül elő a másik tinédzser is a szobából.
- Hey. - Emelem meg felé is a tenyeremet üdvözlésképpen és újra beleiszok a kávémba.
A kamasz flegmaságot sem sorolom a magam részéről a szokatlanságok sorába, igazság szerint számomra ez az oldaluk sokkal ismerősebb, mint bármelyik másik.
- Igen. - Ha már a reggeliről érdeklődött, arra határozottan vállalkoznék, de a beszélgetés fonala a lányok között elég gyorsan visszatér oda, ahol a kávéba kortyolás előbbre sorolódik nálam. Bár ez nem jelenti azt, ne lenne a figyelmem az övék. Csak azért, mert nem nagyon értem, ami zajlik, még érdekel, hogy a lányok miért nem együtt indultak el. Ez a rész egy hajszálnyit tényleg szokatlan, de szerencsére nincsenek összenőve, így tulajdonképpen elkerülhetetlen, hogy meglegyenek a saját dolgaik, amin nem osztoznak.
- Nekem jól hangzik. - Újabb rövid csókot illetek a kanapén üldögélő hajára, aztán felállok a bútordarabról. Vár rám egy zuhany, addig meg tudják beszélni mi zajlik a másik kisasszonnyal. Elfogadom, ha a beszélgetés esetleg miattam akadozik a megszokottnál jobban, már ha a jelenséget lehet ennek nevezni vagy betudni.
A bögrét leteszem a konyhapultra és a lányom mellett elhaladva, beleborzolok a hajába. - Legyél vele kedves, oké?! - Mielőtt még belelendülne jobban önmaga elengedésébe az anyjával szemben. Magukra hagyom őket, beszélgessenek, addig gyorsan veszek egy zuhanyt.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 10, 2021 1:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Fall over you ●○ Szószám: 982

Aprót fújtatva mosolyodok el, hallva, hogy ugyanúgy van, mint eddig. Ha nem is mondana többet, akkor is megelégednék ennyi válasszal. Tudom, hogy mit jelent az, ha állapota ugyanolyan.  Hogy hosszú hónapokra vagyunk attól, hogy látványosabb fejlődéseken essen át, egyáltalán haza tudjuk hozni őt. Szívem szakad bele, hogy nem tehetjük meg ezt ennél hamarabb. Mosolyom mégis hálás, amikor megtoldja, változatlanságával.
- Az jó – felelem rá. Mert nem tudom mi mást tehetnék. – Az mindig jó – Dalton már most megmutatta igazi arcát. Az elmúlt napokban, majd két hétben rengeteget küzdött és ezt a harcot nem is kívánja feladni. Eltökéltségében nincs hiány, s reményeim vannak csupán, hogy ez az akarat épp elég lesz arra, hogy túléljen.
Mert túl kell élnie.
Mert nem tudom, hogy mi történne, ha nem tenné meg.
Láthatóan jobb a kedvem, már csak attól, ha csak egy kicsit tovább tudnék bent lenni nála. Egyelőre nem vagyok még türelmetlen, bár az inger nagyon mélyről érkezne erre. Elnyomom, mert sok jót nem szülne, ha teret engednék neki. Tenni állapotom ellen nem tudok, egyszerűen csak várnom kell. Mindenre.
Lányunk távozását követően csak tanácstalanul ülök a kanapén hátradőlve rajta.  Érzem, hogy lemaradtam valamiről a bűntudata ennek mardos. Észre kellett volna vennem, már jóval korábban. Vagy egyszerűen csak saját érzékeim csapnak most be? Nem lenne egyedülálló – bár azért ritka eset – hogy tévedek ezzel kapcsolatban.
Szomorú a mosolyom, mellyel rátekintek. Még mindig csak velem osztják meg napjuk részleteit. Szemem sütöm le. Nagyon nincs ez rendjén
- Idővel ez még változhat – nem is igazán tudom, hogy magamat, vagy őt próbálom ezzel vigasztalni. – Idelent leginkább egymásra vagyunk utalva – a lányok kiszakadtak közegükből, barátaik jó része fent maradt. Idelent mi vagyunk csak, a családjuk és Nagykuzin. Olyan változás ez, melyhez idomulnia kell mindenkinek és olyan kötelékek születhetnek, melyekre odafent esélyünk sem lett volna. Talán… ebben a néhány hónapban változik családunk viszonya egymáshoz.
Féloldalas ölelésébe belesimulok, fejem vállára hajtom, félig fordulok az irányába. Szabad kezemmel arcom és vállának gödrét érintem meg, puhán simítok rajta végig a ruha anyagán keresztül.
- Nem lehetne, hogy most inkább csak neked van igazad? És ezt is csak túlgondolom? – sóhajtom. Most tényleg nem kívánok mást, minthogy igaza legyen és ne legyen semmi, ugyanúgy viselkedjenek, mint egyébként. Hogy csak az szól belőlem, hogy az elmúlt napokban lemaradtam róluk. Fejem fordítom mellkasának irányába, szemeim lehunyom. Mélyen szívom be illatát. Hiányzott.
Ha nem zavarja, így maradok, mindaddig, amíg a lányok ajtaja nem nyílik újra, ki nem lép rajta másik utódunk és meg nem szakítja a pillanatnyi csendet. Ekkor emelkedek csak el Shane vállától és figyelem lányom ténykedését. Miközben próbálom faggatni.
Láthatóan nem kíván válaszolni és mintha Shanenel csak elbeszélnének mellettem. Tudom, hogy a mellettem lévő nem szánt szándékkal teszi, csak felel a kérdésekre, melyekre én nem válaszolok. Szőke angyalom azonban direkt kerüli a témát, melyet boncolgatni kívánok.
Helyette inkább főzésre, pontosabban reggeli készítésére adja a fejét. Rossz érzésem növekszik és nem múlik el akkor sem, amikor férjem feláll mellőlem, de még előtte csókjával illet. Szürke íriszeim magáénak tudhatja, mosolyommal együtt, és figyelem miként lép a pulthoz. Legidősebbik csemeténk hajába borzol, ki túl későn kapcsol. Shane ujjai már a hosszú tincsek között vannak, amikor húzódna arrébb.



- Hééé – feleli neki, első ízben. Ő kényesebb a hajára, mint húga és nem szereti ha piszkálják. Nem hallom, amit a férjem mond neki, ahogy lányom enyhén fintorba ránduló arcát sem, mely szavaival párosul. - Nem lehetne, hogy csak reggelit készítek? – kérdezi az apját, még mielőtt tovasuhanna. Hangjában nincs semmi ártalom, és határozottan is bólint a kérdésére. Esze ágába sem lenne nem kedvesnek lenni, csak épp ne feszegessek kérdéseket, igaz? S mint aki ezzel jól is végezte a dolgát fordít hátat nekünk, hogy előkészítsen mindent, ami az általa említett rántottához kellhet.
Nagyobb sóhajjal állok fel a kanapéról, az asztalon pihenő kávéscsészét magamhoz veszem és a konyhába sétálok. A pultnak támaszkodva figyelem csemetém, ahogy nagyon próbál rólam és vizslató szürke íriszeimről tudomást sem venni.
- Túl sok port öntesz a vízhez – jegyzem meg. Elképedve tekint rám. ’Honnan tudod?’ jön a kérdés én pedig csak megvonom a vállam. A szemmérték érkezik rá a felelet, mellyel nincs kisegítve. Vele ellentétben azonban számtalanszor készítettem már, a rutin a kezemben van. Így ha igényli, szívesen segítek, legalább a vezénylésekkel, hogy miként készítheti el nekünk az ételt.
További faggatózásomra sem nagyon fűlik a foga és fogalmam sincs, hogy miért. Mi történhetett, amiről ennyire nem akarnak beszélgetni? Egyikük sem? Shane valamikor ekkortájt keveredhet újra előre, ahogy elhangzik tőlem a bűvös mondat.
- Apád után – bökök fejemmel az említett felé. – Darla az, aki a legracionálisabban próbálja megfogni a dolgokat, ebben pedig a saját érzéseit is beleérti. Nem hisztizik, legalább is nem ok nélkül – persze van, hogy érzései felé kerekednek, apjukkal szembe pedig ő is távolságtartó, de csak mert az ő távolságtartását, jelenlétének hiányát és Drue haragját nem tudja miként tudná jobban kezelni, feloldani.
-  Hé, ezzel célzol valamire? – kerekedik el lányom szeme, miután a felvágott zöldségeket hozzádobja a serpenyőbe sülthöz.
- Leginkább arra, hogy történt valami, amit nem kívánsz velünk megosztani.
- Nem tettem semmi rosszat – szögezi le, első alkalommal arra a kérdésemre, hogy mégis tett-e valamit ellene. Nem rosszindulatból, abból ritkán cselekszik.
- Ebben nem kételkedem – tudatom vele, az immár üres bögrét a mosogatóba teszem, Shane bögréjével egyetemben.
- Nem az én hibám, hogy nem bírja elviselni, hogy segítek neki. És emiatt elnézést sem fogok kérni – szögezi le vállait megvonva és újra az étel készítésnek szenteli minden figyelmét. Mélyebb sóhaj szakad fel belőlem, férjem keresem meg pillantásommal.
– Inkább rendbe szedem én is magam – tudatom mindkét családtagommal és ha szabad a fürdő én veszem birtokba. Drue mögött elhaladva, csak vállain simítok végig. – Folyamatosan kavard, ne hagyd, hogy odaégjen az alja - s ezzel a mondattal tűnik is el a fürdő rejtelmeiben.
- Mennyit kérsz? – néz hátra a válla felett lányom, apját kutatja a lakás bármely pontján, ahol innen még láthatja. – Mit csinálsz ma? – jön a következő, ártatlan kérdés a szőke fürtökkel megáldott lánytól.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Clara Gregor összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 20, 2021 11:26 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 11, 2021 4:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
clara & shane



Kisebbet, hangtalanul fújtatva bólintok. Egyetértek vele, ez tényleg jó és ha minden napja ebben telik, már félig nyert ügye van. A szervei lassan, de megérnek, súlyt is szed majd magára és, ahogy a maga rendje és módja szerint növekszik, úgy lesz feltételezhetően egyre kevésbé szüksége külső támogatásra ahhoz, hogy életben maradjon és a teste ellása a maga funkcióit úgy, ahogyan azt kell.
Megjegyzés nélkül hagyom, hogy itt, a holdon csak egymásra vagyunk utalva. Ami engem illet, a fivérem itt él, a húgommal és a másik öcsémmel sosem volt igazán szoros a kapcsolatunk, az apámból pedig még sok is a havi egy alkalom, amit kötelező jelleggel nála töltünk. Számomra pont ugyanolyan itt lenni, mint fent volt a Dominiumon. Semmiféle változás nincs benne, ezen a téren legalábbis. Persze azzal tisztában vagyok, rá és a lányokra ez viszont nem igaz, ami őket illeti, gyakorlatilag a sarkaiból is ki lett forgatva minden, amit eddig ismertek és ami eddig a megszokottat jelentette. Emiatt pedig nem kívánom kijavítani, természetes, hogy azt érzi a család minden tagjára vonatkozóan igaznak, ami őket érinti jobban. Túl sokáig voltam távol, messze többet, minthogy valóban a család részese legyek, nem úgy, ahogyan ők, amit ők jelentenek egymásnak.
Vállát árkaroló kezemmel a gömbölyded felületet cirógatom a köntös anyagán át, ahogy elhelyezkedik a félkaros ölelésemben. Szusszanva húzom el a számat alig észrevehetően, miközben a szemöldökeim a homlokomon magasabbra ívelődnek. - Ez így működik? - A kinek van igaza rész azzal, hogy mit gondol túl és mit nem, attól tartok, a legkevésbé sem ezen az elven történik meg. Nagyjából soha. A magam részéről tartom azt, nagy baj nincs a lányokkal, a kicsi dolgokba meg nem akarnék beleszólni, mert véleményem szerint csak rosszra vezethet. Nekik kell megoldást találniuk, már amennyiben van mire és nem neki.(…)
Drue elégedetlenkedését hallom ugyan, de sokat nem adok rá. Kibírja.
- Magadtól is tudod erre a választ. - Nem, nem lehet és biztos vagyok abban, ugyanerre a konszenzusra jut, ha még egyszer átgondolja a kérdését. Tovább azonban nem maradok, a fürdőbe veszem az irányt és onnantól kimaradok a kettejük között történőekből. A reggeli kötelező rituálé letudása után állok be a meleg víz alá, megsegítve magamat, ami nem feltétlen jelent valódi segítséget. Jelenleg azonban ez van, az élet természetes velejárója.
Fejemet a zuhanyrózsából permetszerűen ömlő alá merítem és bár számomra úgy tűnik, hosszúra nyúlnak a percek, valójában gyakorlatilag túl soká nem húzom az egész procedúrát. A törölközővel átdörgölöm az üstökömet néhányszor, a tessék-lássék szárítkozást követően pedig a csípőm köré tekerem a frottírt, mielőtt kilépek a gőzpárától időközben terhessé vált levegőjű helyiségből.
Még elkapom a biccentést, a megnevezés alatt, pedig felismerem magamat, de fogalmam sincs miről folyik a társalgás és mivel senki nem érez arra késztetést, felzárkóztasson, én sem sürgetem őket erre. Ők tudják miről diskurálnak, ahogyan azt is, miként jövök oda a képbe. Mindenesetre megint magukra maradnak, addig legalább, amíg ruhát szedek elő a szekrényből. Nadrág, ing, könnyed együttes. A hajamat megigazítom a kezemmel, gyakorlatilag majdnem száraz már, az a kevés nyirkosság, ami még a szálakon ül meg, hamar el fog tűnni.
Visszatérek a kettőshöz, a pultnál álló bárszéken helyet foglalva, alkarjaimra támaszkodok a hideg, kemény felületen. Amit elkapok a beszélgetésükből, nem értek egyet azzal, amilyen erősen próbálja meg anyja kiszedni a lányából, amit feltételez, hogy ott van. Kamaszoknál nem a legcélravezetőbb, hacsak a saját siheder éveimre gondolok vissza. Soha nem működött. Beleszólni azonban nem fogok, a kettejük dinamikája más, mint amilyen mondjuk a lányom és közöttem vagy amilyen az apámmal volt. Lényegtelen, hogy Scottal vagy Hankkel.
A nekem szegezett pillantást állom, arra pedig kisebbet biccentek, hogy most rajta a sor a fürdő befoglalásában.
- Sokat. - Éhes vagyok, előző nap nem sok élelem beviteléhez jutottam, mostanra pedig tudnék enni, a tervem is ez egyébként. Kékjeimet a konyhában tüsténkedőre szegezem közben.
- Futni megyek, talán a lőtérre is. Később át kell nézzem, szükséges-e utánpótlást rendelnem vagy bármi más egyebet intézni az embereimnek, aztán vár rám némi elektronikus papírmunka a betegeim kartonjain és valamikor az öcsédhez is tervezek bemenni. - Nagy vonalakban ezeket terveztem mára. A legfontosabb az egység egészségügyi felszerelésének átnézése lesz, szükséges-e bármit még a bevetés előtt beszerezni, de valószínűleg nem. Mindenesetre sem a lányom, sem más nem tud arról, mit csinálok pontosan és tekintettel arra, a rangom nem csupán dísznek van, de valóban felelősséggel tartozom az osztagomért, ami együtt jár azzal, zászlós vagyok, az ő dolgaik sem maguktól intéződnek, a mai nap pedig alkalmasnak tűnik arra, hogy ezek végére érjek minden tekintetben.
- Te? Nem kell gyakorlatra menned? - A húga emlegetett valamit a laborról, de, hogy önszorgalomból vagy kötelező jelleggel ment, azt nem tudom.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 11, 2021 5:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Fall over you ●○ Szószám: 688

Ölelésében elkényelmesedek, vállamat érő érintése jóleső borzongást vált ki belőlem. Mivelhogy vállainak dőlök nem őt figyelem, a szavaim követő szusszanására mégis enyhén felfelé fordítom a fejem. Arcának élét látom csupán, árnyékát annak miként húzza fel szemöldökeit.
- Néha, csak jobb lenne – sóhajtom végül, fejem visszahajtva és csak így maradok, amíg nagyobbik lányunk elő nem merészkedik. Tényleg szeretném, néha, hogy a világ csak oly egyszerűen működhessen, hogy Shane letisztult gondolatait, véleményeit kövesse. A bennem szunnyadó rossz érzés – mely még mindig inkább annak ad hangot, hogy valami elkerülte figyelmem – azonban nem távozik el mellkasomból.
Szőke angyalom pedig nem ad feloldozást. Apja végső szavaira akaratlanul képez enyhe fintort orrnyerge mellé. Nem igazán a szavaknak szól, hanem csak igazat ad neki. Még sincs ínyére a velem való beszélgetés, sejti mire szeretném kihegyezni. Ebből pedig menekülne. Persze, próbál kedves lenni, de ne toljam kijjebb a határait, igaz?
Kár, hogy a közjátékról teljesen lemaradtam, noha akkor sem hiszem, hogy nem akarnék jobban a dolgok mélyére ásni. Segítségem közepette próbálom keresztkérdéseimmel a végére járni, de nem sok sikerrel. A felbukkanó pedig jó példát támaszt annak alá, amit épp mondok. Lányom az említett után tekint.
- Tudod, nem szép dolog apához hasonlítani. Az ő szervezetében nem ugrándoznak havi szinten egyszer a hormonok, mintha a Dusk egy űrviharba kerülne – mutat utána a fakanállal, melyet használ. Mely már nem is fából, mintsem szilikonból készült már, de a nevét nem tudta levetkőzni ennyi idő alatt sem.
- Ez nem igazán ezen múlik – rázom meg a fejem. – És ez nem lehet örökké a kifogásotok – simítok végig gyengéden a haján. Persze ideig-óráig fel lehet használni, amíg fiatal az ember, hogy emiatt viselkedik furcsán. De pontosan tudjuk mindketten, hogy ebben az esetben ez nem áll fenn.
Mire pedig Shane visszaér kezdem feladni a reményt, hogy megtudjam, mi a fene folyik kettejük között. Nagyobb sóhajt hallattok, elhaladok lányom mögött, Shane felé pedig egy lágy mosolyt küldök. Lányunk pedig ért ahhoz, hogy miként terelje el a témát.
Legalább is ne folytassa azt, amibe én belementem. Mintha az a dialógus meg sem történt volna. Inkább azt kérdezi, hogy mennyit reggelizne apja.
- Csináljak még? – kérdezi gyanakodva, és ahogy terül-fordul, elővesz három tányért is. Majd visszapattan a serpenyőhöz, nehogy a végét az alján égesse oda. Kérdése könnyed, s nem csak hangjából, de tekintetéből is valódi érdeklődés vonható le. Druet tényleg érdekli, hogy mit tervez a mai napra az apja.
A lőteret hallva csillogó szemekkel fordul hátra, ajkait nyitja, de végül nem vág közbe. Ott van az arcán, hogy megkérdezze csatlakozhat-e. De végül nem teszi fel a kérdést. Sejti, hogy ehhez azért még fiatal. Vagy nem? Nem tudja, de nem vág közbe, figyel arra, amit apja mondd neki.
- Milyen utánpótlásokat lehet rendelni? – érdeklődik ártatlanul, miközben a főzőlapot kikapcsolja a serpenyőt pedig a pultra helyezi át. – Na, nem azért kérdezem, mert bele akarok vájkálni, hogy pontosan mivel foglalkozol, de tényleg be kell látnunk, hogy jóval kevesebbet tudunk erről a részről, mint illene. Persze azt tudjuk, hogy ti katonák milyen szabályok, törvények szerint éltek, mi a legfőbb feladat, miként oszlik fel a hadsereg, ki, hova tartozik, ki, ki alá tartozik és miért valamint hogy a napjaitok miként van felosztva, melyik részleg miért felel és milyen esetenként kit értesítenek először – mondja végig egy levegővel és itt vesz csak egy nagyobbat. Magától adódóan terít meg, legalább is tol apja elé egy üres tányért még, mielőtt egy nagyobb tálaló kanálért menne. – De a részleteket, szégyen szemre nem tudjuk – tekint rá elkerekedő szemekkel. A hadsereg, mint téma, sokáig tabuként kezelték, nem akartak róla semmit tudni.
A rendszert okolták, hogy elvették tőlük apjukat, mostanra azonban belátták, hogy a közelgő kiképzés miatt rengeteg mindent kell rövid időn belül pótolni.
- De, kellene – bólint határozottan és szó nélkül kezd el szedni apjának, amíg az meg nem állítja abban, hogy mennyit kér. – Csak Dr. Antonov, a gyakorlat vezetője lebetegedett és elmaradnak a mai órák. Pedig boncolás lett volna – biggyednek le ajkai egy szívdobbanás erejéig. – Gondoltam, ha belefér az idődbe, akkor megmutathatnád, hogy miben másabb az itteni kórház, meg egység a fentitől – vonja meg vállait. – Egy darabig úgysem megyünk haza, a következő szemeszter nagy részében is itt leszek. Nem kellene eltévednem… Írtó ciki – fintorodik el újra arca.  
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Clara Gregor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 20, 2021 11:24 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 11, 2021 6:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
drue & shane



A felém küldött mosolyra egy az övénél jóval szerényebb kerül viszonzásra, de határozottan odahúzódik a szám sarkaiba, halvány árnyékként. A figyelmem viszont ezt követően a tűzhely előtt sertepertélőé lesz.
- Fogalmam sincs. - Egyfelől innen nem látom milyen mennyiséggel ügyködik, de felteszem, tekintettel arra az anyja mellette állt alig egy perccel korábban, csak jelezte neki, mi számít három emberre elegendőnek reggeli tekintetében.
A beszámolót követően kapott kérdésre levegőt veszek, hogy válaszoljak, de nem hagy szóhoz jutni, ezért csendben maradok, amíg a gondolatmenet végére nem ér teljesen. Korábban pedig feltűnt, a lőtér említése jobban felcsigázta, mint bármi más, ami említésre került, de mivel nem fűzött hozzá gondolatot, a megfigyelést azelőtt elengedem, hogy komolyabban gondolatot kanyarítana koponyám belsejére.
- A kiképzés során mindent meg fogsz tudni, amire szükséged lesz ahhoz, ha a sereg kötelékén belül akarsz maradni. Ha viszont nem, akkor azt kell mondjam, okkal nem tartozik a civil lakosságra az, ami a kötelék berkein belül történik. Legyen szó bármiről. - Ez nem lerázás, hanem a valóság. Okkan nem nyilvános minden, ami a hadsereg ügye, ráadásul az pont felesleges is számára, miként működik az egész. Ha meg valóban érdekli, megvan annak a maga menete, miként tegyen szert erre a tudásra, de az semmiképpen nem a reggeli felett ülve fog megtörténni.
Csendes figyelemmel hallgatom végig a saját napjának beosztását vagy annak leginkább hiányát. Meglep, hogy nincs helyettesítés ebben az esetben, nem volt, aki átvette volna a kolléga helyét, de csak annyi ideig, amíg átsuhan a fejemen a gondolat.
Kezemmel intek, amikor úgy vélem, elegendő mennyiséget lapátolt az időközben elém tett tányérra. Egyébként nem hiszem, hogy többet kellene még csinálna, valószínűleg ennyi elég lesz mindhármunk számára.
- Jól van. A patológián körbeviszlek, úgyis ott lesz a legtöbb órád és a sebészeten is. - Ha viszont az járt a fejében, az öccséhez is átmegyünk, azt egyelőre még jobb, ha elfelejti. Nem kirakati tárgy, nézegetésre szánva. Simon látta, még aznap, amikor a világra jött, azóta viszont csak az anyjával járunk be hozzá, mindenki más képet, esetleg videót kap. Attól, hogy még kicsi, ugyanolyan ember, mint bárki más és kötve hiszem van olyan, aki szívesen venné, ha a csodájára járnának, miközben az intenzív osztályon küzd az életéért.
Felállok a székről és villákat szedek elő az egyik fiókból, a tányérok mellé rakva le kettőt, egy pedig a kezemben marad, azzal térek vissza a helyemre. Leülve pedig enni kezdek.
- Finom lett. - Nincs még akkora gyakorlata a főzésben, de ez jelenleg nem tűnik fel, nem találok kivetnivalót abban, amit készített.
- Reggeli után beviszlek, anyád is azt tervezte a délelőtt folyamán be akar menni, elindulhatunk együtt. - Egy járművel mehetünk legalább, amit pedig terveztem mára, az későbbre is tehető, néhány óra ide vagy oda nem számít.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 11, 2021 8:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Fall over you ●○ Szószám: 704

Drue a szemöldökét ráncolja, ahogy az apja azt mondja, fogalma sincs, hogy csináljon-e még többet. Ajkait nyitja szólásra, úgy is hagyja egy szívdobbanás erejéig, de végül aztán elengedi a gondolatot. Könnyedén vonja meg a vállát, majd kiderül. Úgy van vele, legfeljebb majd csinál még egy adagot, ha arról van szó. Mindenesetre ezt még befejezi, a belevágott perdai zöldségeknek hála az illata hamar betölti a teret. A fűszerekkel sem bánik csínján, ami azt illeti, ő igazán szereti, ha ettől gazdagok az ételek.
Itt a holdon pedig sokkal több fűszernövény fellelhető, melyek ízeikben feldobják az ételeket. Persze nem használ akármit, tekintettel van arra, hogy anyja sem ehet meg még most akármit és az előzetesen Dr. Lanetől kapott listát használja ő is.
Az újabb gondolatmenetre szemöldökét erőteljesen ráncolja, apjára veti pillantását. Ajkait megint nyitja, ám ezúttal nem marad szavak nélkül.
- Sok esélyt nem látok erre – rázza meg a fejét, legalább is arra, hogy a hadsereg berkein belül tevékenykedjen hosszabban. Nem veti meg a szakmát – ettől messze áll – tiszteli a katonákat. De nem tartja úgy, hogy számára megfelelő lenne. – Mh… - összegzi végül a hallottakat. – Miért ennyire titokzatos? Persze azon túl, hogy a műveletek nagy része titkosított és nem kellene, hogy idegen fülek hallatára kerüljön… De még az is ártalmas lehet, ha azt válaszolnád meg, hogy milyen utánpótlásai vannak egy felszerelésnek? Vagyis… feltételezem felszerelésről beszéltél, nem? – hangjában nincs semmi vádló, őszinte érdeklődés annál inkább. Valóban kíváncsi a témára és egyszerű beszélgetésnek szánja csak szavait.
Tisztában van azzal, hogy apjával kevés dologról lehet igazán jót beszélgetni. Az egyik az orvostudomány és egyéb természettudományok ágai, melyekben ő is jártas, a másik a sereg. Saját hivatásai. Volt idő, amikor próbálkozott mással is, de feladta, amikor pár szavas feleleteket kapott. Az elmúlt fél évben volt ideje felismerni, hogy tanulmányaival kapcsolatban apját érdemes felkeresni. Érzelmei rögös útjain való kiigazodásában pedig engem.
A jelzésre abbahagyja a szedést és a következő tányér felé tér, bár itt elbizonytalanodik egy pillanatra. A zárt fürdő ajtaja felé emeli tekintetét ajkait elhúzza előbb a jobb, majd a bal oldal irányába, végül újra csak megvonja a vállát. Szed, saját belátása szerint, többet, mint amennyit átlagosan meg szoktam enni.
- Uh, de jó! – csillogó tekintettel néz fel apjára, ajkaira széles mosolyt húz. Izgatottságában kicsit meg is emelkedik, míg végül magának is szed. Gondolatai között hátsó szándék ezúttal nem szerepelt. Szeretnék már megismerni a kisöccsüket, de megértik, igazából mindketten, hogy miért nem tehetik még meg. Egy fél este erejéig elgondolkoztak azon, hogy miként osonhatnának be az intenzívosztályra, anélkül, hogy akármelyikünk is megtudná. Végeredményben odajutottak, hogy egyrészt kivitelezhetetlen, az egyik ápoló úgyis lebuktatná őket… Másrészt, Darla szerint is, logikusan végigvezetve van abban valami, hogy miért nem ismerkedhetnek meg vele.
Lesz még rá elég idejük. Remélik ők is.
Megkérte volna, hogy vegyen ki nekik is egy-egy villát, de felesleges, hisz mire megtehette volna a megjegyzést, addigra Shane már oda is készítette a tányérok mellé.
- Köszönöm! Bár biztos nem olyan jó, mint anyáé – vonja meg vállait. Ő még csak most tanulja ennek a rejtelmeit és szívesen segít be nekem is, ha erről van szó. – Okés! – ő azonban nem ül le, inkább csak félig a pultra támaszkodva, állva kezd el enni. – Addig pont el is készülök. Ma nem kell rohannom sehova – vonja meg vállait.
Fent a Dominiumon persze más lenne. Találna egy társat magának, bármelyik barátját, hogy elüssék az időt, ha már nyertek egy plusz napot. Vagy épp tanulásra adnák a fejüket, ahogy most is. – Szerinted itt lehet önkéntesnek jelentkezni az orvosi részlegbe? Hiába a sok tanulás és órák, néha több a szabadidő itt lent – magyarázza meg, hogy miért is kérdezi. – Ha már elütném az időt, hasznosan tenném. A kiképzés alatt úgysem lenne lehetőségem tapasztalatra szert tenni, addig pedig annyit szereznék, amennyit csak tudok.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Clara Gregor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 20, 2021 11:24 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Shane Gregor

Hadsereg

Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94xmwaeS1u3u0uv_540

Karakterlapom :

Születési idő :
17. 11. 2382. (34 y/o)

Tartózkodási hely :
dominium, perda

Beosztásom :
surgeon - ensign (chimera sof)

Reagok száma :
641

Avatar alanyom :
christopher charles wood

☽ :
Evans lakrész - Page 4 Tumblr_inline_pb94yfGRNA1u3u0uv_540


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 11, 2021 9:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
drue & shane



- Megértem, hogy ezt gondolod, a te korodban, én sem terveztem vele. - Néhány évig távol is maradtam, az élet és különösen Scott Faser azonban másképpen döntött. Nem bántam meg, habár magamtól nem biztos, hogy ugyanerre vitt volna az utam. Ma már nem tudnám elképzelni, hogy ott hagyjam a sereget.
- Mert a hadsereg így működik. Ha listát adnék arról, mikor, mire van szükség, abból sok minden lenne kikövetkeztethető, ami nem tartozik másra. - Különösen úgy nem, hogy tele vagyunk lázadó terroristákkal, akik számára ez példának okáért pont, hogy hasznosítható információ lenne, ha van némi sütnivalójuk. Hiába a lányommal vagyok szemben, kivételeket nem teszek. Sosem tettem, sem ebben, sem pedig más kérdésben.
A faggatózása egyébiránt nincs ínyemre. Már kapott választ, amiből kiderült, nem fog többet megtudni, egyébként is felesleges volna számára és érthetetlen miért ragaszkodik makacsul valamihez, amiről semmi mást nem tud kihúzni. A konokságát lehet, hogy tőlem örökölte, de majd két évtizednyi előnyöm van a gyakorlásában.
A körbevezetés ötlete viszont nincs ellenemre és nehezemre sem esik, nem látom akadályát annak, hogy megejtsük. A reggelivel kapcsolatban a véleményemet már kifejtettem, tovább cifrázni azonban nem fogom, pláne nem más főztjéhez hasonlítani.
Apróbbat biccentek az elkészülésére vonatkozóan. Valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki már most menetkész. Nem lep meg különösebben.
- Lehet. Beszélj a koordinátoroddal, segíteni fog abban, kit keress meg és elmondja, milyen lehetőségek vannak. Éjszakázást azonban nem vállalhatsz. - Az is opció, de mióta kiderült, hogy ezen a területen gondok vannak, velük, teljességgel vitán és kérdésen felül áll, ez a lehetőség számukra nem létezik. Nem engedem és ebben úgy hiszem, az anyjuk is egyetért velem.
- Hogy állsz a szakirány választással? Néhány hét múlva le kell adnotok, mire esett a választásotok. Neked is. - Nincs kivétel, bár nem feltételezem, ezt ne tudná. Mire elkezdődik a következő szemeszter, csoportbontásra kerülnek és elkezdik a specifikus tudást felszedni. Az apja vagyok, nem csak a mentora, persze, hogy bennem van, szeretném, ha azt a szakterületet választaná, amelyet én is, de eszemben sincs erre befolyásolni. Neki kell döntenie és túl sok ideje erre már nem maradt.
◦ᵒ·○●·°




i wake up with a good attitude every day
then idiots happen.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor


Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
666

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 11, 2021 11:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



Shane & Clara
Fall over you ●○ Szószám: 623

- Nem tervezted még ilyenkor? – lepi meg a kijelentés. Persze, emlékszik azon időkre, amikor még többet volt itthon az apjuk, emlékszik még a hiányára, ami végül űrt okozott mindkettőjükben, amikor csatlakozott a flottához. – Azt hittem nagyapáék miatt, mindig is szerettél volna katona lenni – teszi hozzá. Valahol, egyértelmű, hogy miért került oda végül. Az admirális és a flottagenerális leszármazottja. Persze, épp annyira egyértelmű, mint neki? Ő sem gondolkozik ezen az irányon. Mégis, mindvégig úgy hitte, hogy sebészi hivatását szeretné megalapozni. Annak kell egy kis idő, úgy véli. Nehezebben megy, ha több ideig távol van magától a műtőtől. Erről engem sose kérdezett és most is csak apjától teszi meg első ízben.
- Ühm, van benne ráció – látja be csemeténk a magyarázatot. – Ebből a nézőpontból nem néztem – vallja be. Őt csak az egyszerű kíváncsiság hajtotta, hogy vajon mi tartozhat egy felszerelésbe bele. Mármint a látványos dolgokon túl. Mert látni, azért látott már menetfelszerelésben katonát. Az nem újdonság a negyedik és ötödik emeleten. Egy-egy záródó ajtó mögé bekukkantani még nem bűn, miközben a folyosót szelik át. Az esetek többségében nem tudja, hogy mi történik ott, a bent lévő hangulat mégis érdekli. Addig a pillanatig, amíg a szisszenő ajtó ki nem zárja.  
Megszokta már, húgával együtt, hogy vannak dolgok, melyek nem tartozhatnak rájuk.
A reggelit kényelmes tempóba fogyasztja el. Nem kapkodik, de nem is olyan lassú, mint mondjuk én. Feleslegesen nem áll meg benne, csak amikor válaszol apjának.
- Rendben, beszélek vele. A Dominiumon is szerettem volna és szeretnék is. Szeretném a kórház egész működését átlátni idővel és olyanban is részt venni, ami nem feltétlen a sebészethez köthető  – az éjszakázást hallva, azonban kelletlenül húzza el a száját. Nem repestek a hírtől, hogy orvoshoz vittük őket. Legyintettek, hogy nincs semmi bajuk, ebbe beleszólásuk azonban nem volt.
Nem ellenkeztek, de nem is ujjongtak érte. Az, azonban mindkettőjüket meglepte, hogy nem volt alaptalan, amitől Shane tartott. Életvitelükben új rend állt be. Újfajta vitaminok, másfaja étrend kialakítása. Az éjszakai derengő lámpa leoltása, rendszeresség kialakítása. – Apropó, vizitre is idelent fogunk menni, vagy megvárjuk, amíg visszatérünk? – kérdez rá, ha már amúgy is szóba jött a téma. Szívesen vállalna éjszakai műszakot, most azonban felesleges veszekedésbe nem kíván belemenni. Sejti, hogy életében lesz még elég alkalom, hogy ilyen műszakot vállaljon.
- Hm, csökken a lista. Ami még fent van az az érsebészet, az onkológiai sebészet és az implant sebészet – sóhajtja el magát. – És itt megrekedtem a választásban – húzza el ajkait. – Mind érdekel és hiába állítok pro és kontra érveket, mindegyiknél ugyanannyi szerepel.
A fürdő ajtaja újra nyílik, köntösöm újra csak rajtam van, hajtövem alja még vizes, de már csak a felöltözés van hátra, hogy teljesen elkészüljek.
- Na, sikerült választanod? – kérdezem mosolyogva.
- Bwah, bár! Egyébként is, hogy kérhetik, egy tizenöt évestől, hogy már most döntse el, hogy mi akar lenni? – jön a költői kérdés, miközben megállok Shane mellett.
- Nekünk is sikerült, sőt, úgy elég sok mindenkinek. Darla hogy áll?
- Na, hozzá képest jó vagyok! Biztos vagyok benne, mire a szemeszter végére jut, megkérdőjelezi az egész szakirányválasztását – szemöldököm újra a magasba szalad és fejem rázom csak meg. Sok ideje nincs hátra. És folytonosan örlődik.
- Mindjárt jövök, felöltözöm – ezúttal Shane vállán simítok végig, ahogy elhaladok mellette. Nem kívánom túlcifrázni, csak egy egyszerű ruhát kívánok felvenni, melyet elől kell végig gombolni. Ezúttal Shane segítségére sincs szükségem, hagyom, hadd beszélgessenek.
- Három napja a fejébe vette, hogy talán mégsem a mikrobiológiát kellett volna választania. A biotechnolgóia, ami most jobban izgatja a fantáziáját, bár oda még könnyebben át tudna menni. De persze az informatikai vonala is tetszik neki. A lényeg. Pár hetünk van, nagy döntéseket hozni és még fogalmunk sincs, hogy tegyük meg – bólint egy nagyobbat. Noha azt elhiszi, hogy az ő választása egyszerűbb. Legalább is ő a sebészeten belül maradt, még ha több minden is érdekli. - Ti hogy döntötték el annak idején?
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Evans lakrész - Page 4 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 
Evans lakrész
Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona :: Otthonok-
Ugrás: