Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Today at 3:19 pm


Today at 10:09 am

Today at 9:11 am


Yesterday at 10:24 pm

Yesterday at 4:26 pm



Yesterday at 12:42 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 2
Polgárok 5 2
Hadsereg 0 6
Ellenállók 2 2
Flotta 0 1
Perdaiak 4 2
Összesen 11 15
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Moor kabin
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Moor kabin - Page 2 Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
410

☽ :
Moor kabin - Page 2 Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Okt. 05, 2020 2:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor kabin - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor kabin - Page 2 Tumblr15


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 03, 2021 8:49 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Moor és Jenkins


Jellemzően nem értesülünk az Imperium küldetési eredményeiről azonnal, legalábbis én nem azon kancellárok közé tartozom. Alapvetően ha nem történt semmi különös, bőven elegendő az egyik soron következő kancellári ülésen megtudni pár mondatban, olykor rá is pillant az ember az írásbeli kivonatra előtte, de minden alaposságom ellenére én ezt sokszor elhagyom. Ez alól csak akkor van kivétel, ha felfedeztek egy új, potenciálisan lakható égitestet vagy valami komoly gond merült volna fel az aktuális küldetés során. Egyik sem esik meg gyakran, egyáltalán nem. Nem csoda, hogy odapillantok vacsora után a hirtelen felpittyenő jelzésre, melynek szokatlan hangja mutatja, hogy ez nem egy a sok, sablonos üzenet közül, hanem valami más. Kíváncsian nyomok rá, először azt gondolván, hogy az Imperium elérte a célobjektumot, az XSDA2417/1 elnevezésű bolygót és az előzetes előrejelzések ellenére ígéretes eredményekkel kecsegtet, de rögtön látom, hogy ez a másik fajta üzenet. Értesítve vagyunk mindannyian kancellárok, ha a létszámban változás áll be negatív irányba, elvégre hivatalosan mindannyian felelősek vagyunk az emberekért, még ha a döntéseink nem is feltétlen mutatják ezt.
Az esetleírás tömör, de lényegre törő, az elhunytak listája a maga két főjével rövid, nyugtáznám is magamban és különösebben nem is foglalkoznék ezzel tovább, nekem csak akkor lenne dolgom vele, ha az Imperium visszaérkezéséig az Alvók közül kellene valakit felébreszteni, hogy a veszteségek onnan legyenek pótolva, nem a flotta jelenlegi tagjai közül. Az egyetlen ok, amiért hosszabban elidőzik a tekintetem a listán az egy név, s Saskia - aki pihenve vár a kanapén, hogy egy korábban megkezdett filmet végre befejezzünk ma - észreveheti rajtam az apró változást, a leheletnyi borús kifejezést, mert az okáról érdeklődik. Szó nélkül fordítom felé a pda-t, hogy elolvashassa s rögtön érti. Nem az elhunytakról szól ez az egész, mindkét név gazdája jelentéktelen a számomra, soha nem is találkoztam velük és nem is állt szándékomban, hanem az egyik vezetéknevét más is viseli. A fiatal katona szülei éppúgy most vagy hamarosan kaphatják meg a szomorú hírt, mint a felesége... aki e pillanatban már özvegye. Nem írok neki, s később sem. Nem tudom, mikor olvassa az értesítést vagy személyesen közli vele egy tiszt, bár esélyesen utána tudnék járni a rendszerben, de akkor sem sietnék az üzenetküldéssel. Mindenesetre ez a ma esti is egy olyan film lesz, aminek a végére egyáltalán nem emlékeztem volna, ha eljutottunk volna odáig, mert a java része alatt gondolkodtam. Nem az üzeneten vagy hogy mikor illene küldeni olyat. Jelentéktelen probléma a többi mellett, amelyek felmerültek hirtelen az új helyzettel. Saskia mint mindent, ezt is látta rajtam, így a filmnézést elhalasztottuk - újra -, s inkább rákérdezett, min és miért gondolkozom ilyen sokat. Ő azt mondta, ha a barátom Raven Moor és nem csak egy eszköz számomra, akkor mielőbb keressem fel. Ezzel nem feltétlenül tudtam egyet érteni vele...
Kivártam a napot, mikor Moor visszatér a saját kabinjába a szüleitől, ahol az elmúlt pár napot töltötte és ki sem lépett onnan. Figyeltettem, nem volt nehéz kancellárként. Megvártam a másnapot és egy késődélelőtti időpontot választottam. Messze a reggeltől, de még az ebéd előtt. Ha előző este sok Búfelejtőt ivott volna, talán mostanra kiment a fejéből, de nincs olyan késő, hogy az újabb körbe belefogjon. Ezért sem jöttem délután vagy ebéd után. Legalábbis így taktikáztam magamban, hogy hátha ez a legmegfelelőbb időpont olyasvalamire, amire nincs jó időpont. Saskia is ezt mondta, erre nincs jó időpont. Az ajtó elé érve Jade társaságában a kódommal ki tudnám nyitni azt és beléphetnék, mégis inkább csak jelzem a megfelelő érintőgomb megnyomásával, hogy valaki az ajtó előtt áll és beszélni akar azzal, aki bent van. Erősek a kétségeim, hogy fog-e ajtót nyitni. Amennyiben nem, akkor sem nyomom tovább a gombot s a kódot sem használom, hanem inkább egy üzenetet küldök neki ezzel jelezve, hogy tudom, hogy bent van és tudom, hogy nem akar ajtót nyitni, mégis muszáj lenne.

2417 március vége
To: Raven Moor
From: Callum Jenkins

Nyissa ki, kérem. Ígérem, nem rabolom sokáig az idejét.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Moor kabin - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor kabin - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Moor kabin - Page 2 KjdARSD


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 05, 2021 4:35 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Jenkins & Moor




*Az elmúlt napok, csak úgy mint _az_ az egyetlen pillanat, ködbe veszett. Nem tudom és nem is akarom felidézni, egyszer már átéltem, de most nincs remény arra, hogy még se legyen igaz. Hogy tévedés, netán egy konspiráció része volt csupán. Anyáékhoz azért mentem, hogy elkerüljem a részvétnyilvánításokat, szerencse, hogy Búfelejtőből is mindig fel vagyok tankolva, nem kellett Jack-hez mennem, a termosszal együtt gyógyultam bele anyáék kanapéjába a régi takaróm alá. Milyen szentimentálisak a szülők, eltesznek régi dolgokat mintha előre tudnák, hogy szükség lesz rájuk…persze korántsem azért, hogy néha elővéve, emlékezzenek arra a kislányra, kisfiúra, akik egykor voltunk a bátyámmal. Nem, dehogy. Nem tudom, hogy ez örökölhető-e, ha egyszer mégis valami véletlen folytán szülő leszek, én is elteszem majd a kis takarót, vagy azt a párnát, amibe a tejfogait köpködte? A hosszú, tartós és biztos gyász olyan dolgokat juttat az ember eszébe, amire egyébként soha nem gondolna, és eszembe jutott az is, hogy vajon Bruce takaróját elrakta-e az anyukája? Meg fogom kérdezni, amilyen hülye vagyok…úgy is találkoznom kell velük, el kell vinnem Bruce cuccait a szüleinek, le kell mennem a Perdára és találkoznom kell az anyósommal és az apósommal. Korábban valamiért nem így gondoltam rájuk, biztos ezt is a gyász hozta elő belőlem. Anyáéktól kiszabadulva, amikor már éreztem a saját szagomat, visszajöttem a Bruce-szal közös kabinunkba, rendbe szedtem magam, igaz nem sokat használt, nem is hangulatjavítónak találták fel. Legfeljebb a másik ember hangulatára lehet áldásos, ha nem érzi a szagomat. Visszafeküdtem még egy órára az ágyba, három lett belőle, el is aludtam. Körülöttem szana és széjjel Bruce ruhái, a tartalék katonai egyenruhája, gyakorlóruha, díszegyenruha, néhány edző cucc és civil öltözék. Azt hittem könnyebb lesz, mert nem voltam belé szerelmes, mert nem szerelmes pár voltunk, nem volt köztünk testi kapcsolat…de így sokkal nehezebb volt. Bruce a legjobb barát tisztségét töltötte be, és tényleg együtt voltunk jóban és rosszban. Ha hinnék az Istenekben, a régi földiekben vagy a perdaiakban, most azt kérném, hogy még egyszer találkozhassak vele, hogy elbúcsúzhassak tőle. Igazából nem is a veszteség fáj, hanem megtanulni nélküle élni, kitölteni azt az űrt, amit maga után hagyott. Félig fekve húztam magamhoz egy újabb pólóját, hogy a kikészített táskába tegyem, amikor megszólalt az ajtójelző. Csak villanásnyira emeltem fel a fejem, épp addig, míg tudatosult bennem, hogy mit hallottam, aztán folytattam a pakolást, már ha azt a tevékenységet, amit megpróbáltam űzni, annak lehet nevezni. Nem voltam kíváncsi arra ki áll az ajtó túloldalán, arra sem vetem a fáradtságot, hogy megnézzem a kijelzőn, a pda-m ciripelése azonban sürgetőbb  volt, mintha annyira okos lenne, hogy beazonosította volna az üzenet küldőjét és rangjához méltóan hangosabban és pergőbben adta volna le a jelzést. Kénytelen voltam megnézni, és hát meglepődtem. Azt hiszem, azon lepődtem meg, hogy nem volt meglepő Jenkins nevét olvasni. Vagyis még csak nem is olvashattam a nevét, mert nem írta alá a levelet ahogyan szokta, úgy sem ahogyan az újévieket. Az is meglepő volt, hogy nem kerülgetett a „már csak ő hiányzott” tarkó kapargató érzése, mondjuk nem is nagyon vágytam arra, hogy találkozzam most vele, de ez körülbelül mindenkire állt. Végül, amikor lassan feltápászkodtam és az ajtóhoz léptem, kezemet a falipanel érintő kijelzőjére téve, nem a kancellárt engedtem be. Reméltem, hogy nem is az jött, mert nem voltam szalonképes, enyhén szólva. Az úrinő olyan messze volt tőlem, mint a Föld, de még régi önmagam is kirándulni ment. Rövidnadrág és egy póló volt rajtam, a hajam pedig, mint ébredés után szokott, hasonlított egy vihar után éledező bokorcsoporthoz. Az arcom pedig olyan volt, mint amikor megszülettem, lehet utoljára akkor lélegzett a bőröm smink nélkül szabadon. Az ajtó kinyitása után rögvest meg is fordultam és visszaléptem az ágyhoz, oda ledobva magam néztem fel Jenkinsre, ha volt alkalmam , még talán Jade alakját is felfedezhettem, ha esetleg a kancellár nem jött rá magától, hogy az ajtót neki kell becsuknia. *
-Ma nem vagyok a legjobb társaság, és belátható időn belül nem is leszek az. Tekintsünk el a kötelező tiszteletköröktől, oké? *Vendégre sem számítottam, na pláne! Nem szabadkozom a rendetlenség és a fogadóruhám miatt. Kényszer szülte mozdulatokkal, hogy lefoglaljam magam és a figyelmemet, nyúlok egy pólóért és kezdem azt összehajtogatni…és csak hajtogatom, hajtogatom, egyre kisebbre. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor kabin - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor kabin - Page 2 Tumblr15


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 09, 2021 1:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Moor és Jenkins


Voltak fenntartásaim a saját üzenetemmel kapcsolatban, hogy célt érek-e vele, ki fog-e nyílni az ajtó? Várok türelemmel, még egy percet, aztán hagyni fogom. Nem fogok még egyszer jelezni neki se a panelnél, se üzenetben, hiszen egyértelmű lesz, hogy nem akar beszélni senkivel. Nem hivatalos raport, hogy kötelező legyen kinyitnia az ajtót. Ám mikor már az az egy perc a vége felé járna, az ajtó halk szisszenéssel enged és falba csúszik. Ha nem róla lenne szó, akkor azt gondolhatná az ember, hogy végül az udvariasság győzött, az etikett, amiért illene ajtót nyitni egy kancellárnak, de úgy hiszem, ennek most semmi köze a rangomhoz és a hozzá tartozó elvárásokhoz.
A látvány meglepő, több szempontból is. Egyrészt a felfedezés, hogy a nő akkor is kiöltözik ezek szerint, mikor azt mondja, hogy nem teszi, még ha nem is úrinősre alakítja külsejét. Szokásos megjelenéséhez képest a jelenlegi viselete nagyon hétköznapi, egyszerű, mégis valahogy ő az. Ilyen lenne valójában, mikor senki sem látja? Másrészt ugyan az én ízlésemnek sok volt a smink az arcán, ez egészen idáig nem is tudatosult, hiszen sosem keltette az ízléstelenség benyomását, meg sem közelítette azt, sőt ellenkezőleg. Lehet vádolni azon a vacsorán azt a szószt, de azért az is csak akkor tud működni igazán, ha alapvetően nincs annyira ellenünkre a másik, márpedig a planetológus szép nő. Hogy mennyire, az most látszik igazán és érthetetlenné teszi, miért nem hagyja így máskor is az arcát? Önkéntelenül is felmerül bennem a gondolat, hogy milyen lehet így, ha szokásos nagy vigyora húzódik arcán, mintha a sarkaival a füleit akarná elérni, de ez a mimika az, amit aligha fogok megtudni. Ruházata, arca, egyébként bájosan - Saskia miatt azt hiszem, ezt bájosnak találom mindenkinél - kócos haja ha nem lenne, szemei akkor is elárulnák bánatát. Azt a fajta szomorúságot, ami rögtön kényelmetlenséget szül a másikban, mert tudja - tudom -, hogy semmi olyannal nem szolgálhatok, ami vigaszt jelentene, ami kicsit is jobbá tehetne bármit.
Nem vettem lelkemre, hogy rögtön beljebb is ment és az ágyra huppant le. Sokféle módon láttam már ülőalkalmatosságon elhelyezkedni őt, így még nem. Sajnálom, hogy sort kellett erre keríteni. Beljebb lépek, egyébként sincs ellenemre, hogy nem a küszöbön kell beszélgetnünk. Jade-nek csak biccentek, s ő kint marad, s egy mozdulattal csukom be az ajtót magam mögött oda sem nézve, vaktában is megtalálja az ember már ezeket a paneleket, amelyeket mindenhol ugyanarra az oldalra, ugyanabba a magasságba helyeznek el. Biztos tervezési és kivitelezési kényelmesség is, de biztonsági okai is lehettek, nem kell vészhelyzetben keresgélni.
- Köszönöm, hogy beengedett. Megértem, amit kér és csak egytől nem tekintenék el, amiben a bocsánatát kérem. Tudom jól, hogy jelenleg senkit sem akar látni és háta közepére kíván minden részvétnyilvánítást. Nem vagyok jó az ilyenekben, se az időzítésükben és nehezemre esik felidézni mikor mondtam ilyent utoljára bárkinek is őszintén... Elnézését kérem, hogy nem tettem meg hamarabb, ha úgy kellett volna vagy illet volna, ne vegye ezt közönynek, csak aligha egy kancellár látványára és társaságára vágyott az elmúlt napokban. Viszont nem akartam csak egy üzenetet küldeni... - Azt hiszem, az utolsó Victor volt, nagyon régen, mikor az édesanyja meghalt, akinek őszintén kívántam részvétet. Saskiának nem tudtam, mikor a nővére meghalt, addigra az ő állapota is súlyos lett, a gyerekünket - és két másik magzatot - meg közösen veszítettük el, egymásnak nem kívántunk részvétet. Anélkül is osztoztunk a fájdalomban. Idejében észbe kapok, hogy a magyarázkodás, mely egyébként sem jellemző rám, túl hosszúra nyúlik, de legalább nem csak sutának érezhetem magam, hanem valóban az is vagyok. Sovány vigasz számomra. A hideg taktika, olvasni a jelekben, kitalálni a gondolatokat, motivációkat, terveket gyártani mindig is jobban mentek, mint az érzelmi területeken lavírozni, kiváltképp ha nem megjátszott, álságos az a részemről. Még mindig nem tanultam eleget Saskiától. Egy pillanatnyi szünettel később folytatom, felpillantva a pólóhajtogatásából, melyekről látom, hogy nem a sajátjai. Ismerősen szívszorító pótcselekvés. Túl ismerős.
- Saskiával együtt sajnáljuk az Önt ért veszteséget. - Ha felnéz rám, láthatja, hogy tényleg komolyan mondom. Volna más is, és nem az, hogy megkérdezzem az ilyenkor legostobább kérdést, miszerint hogy van, mintha bizonyítani kellene, hogy érdeklődöm hogyléte iránt vagy hogy mondja, ha valamire szüksége van. Nem én leszek, akinek a lelkét kiönti, ezt mindketten tudjuk. Viszont belekezdeni azonnal abba a másba, nem is egybe, ami miatt még jöttem, azt a hatást érné el, mintha tényleg csak a kötelező udvariassági kört róttam volna le az imént a részvétnyilvánítással, ha már pont most sikerült a planetológusnak megözvegyülnie. Tehát ha beállt a csend köztünk - roppant szokatlan érzés lesz -, akkor kis idő múlva felteszem a másik kérdést, amire pont annyira lehetnek kész válaszai, mintha megkérdeztem volna, hogy érzi magát?
- A belátható időre mik a tervei? - Az már elhangzott, hogy mi nem, de mi igen? Nem megyek közelebb, az ajtó közelében maradok, szokás szerint hátul fogom meg egyik kezemmel a másik csuklómat. Az öltözetem is a szokásos, mint mindig és mindenhol. Részben ugyan nem a kancellár jött, de részben igen. Nem is lehet azt úgy levetni, mint egy ruhadarabot.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Moor kabin - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor kabin - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Moor kabin - Page 2 KjdARSD


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Okt. 11, 2021 11:53 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Jenkins & Moor




*Az ágyra huppanva csak egy pillanatra néztem fel anélkül, hogy a fejemet akár egy centire is emeltem volna. Még láttam Jade alakját a becsukódó ajtó résénél eltűnni, aztán magunk maradtunk a kancellárral. Talán a gyász, a fáradtság nem éreztette velem azt, hogy legszívesebben ajtón kívül tudnám. Ezzel biztattam magam, mert az mégis csak fura lett volna, ha még örülök is neki. Nem is érdekelt hogyan nézek ki, egyszer az életben – nem, most másodszorra – nem igényeltem azt, hogy rendes ruhát vegyek fel, olyat ami a hétköznapokon jellemző rám és arra sem fordult rá a kezem, hogy legalább hanyagul a hajamba túrjak, megpróbálva azt sikertelenül megzabolázni. Bruce egy pólóját hajtogattam egyre kisebbre, Jenkins hangja nagyon messziről jutott el hozzám, az értelmét lassan fogtam fel, minden egyes szót külön meg kellett rágnom magamban, hogy a felszínen úgy látszódjon, figyelek rá. A tudatom mélyén fészkelt el az a megállapítás, amit máskor derűsen és pimaszul az orra alá dörgölnék – megjegyzem máskor nem is tehetné meg – hogy többet beszélt mint én és egy levegővétellel. A szokás hatalma, attól félt, félbeszakítom, mint azt már oly sokszor megengedtem magamnak vele eszemben. Kissé morbid, de üdítő kivétel és egy barát halála kellett hozzá. A másik, ami sokkal inkább a tudatom felszínét kapargatja, hogy Jenkins bocsánatot kért tőlem. Erre az utolsó mondatra nézek fel, kissé zavartan, de ez csak azért van, mert nem hiszek a saját füleimnek. Mielőtt még tovább hajtogathatatlanra gyűrném a pólót, a kezem is megáll, körülbelül akkor amikor a feleségét emlegeti. Rá kell jönnöm, hogy korábbi reményem beigazolódni látszik, nem a kancellár lépett be a kabinomba. Ezt még emésztenem kell, másrészt soha nem voltam mg ilyen helyzetben vele, nem tudom hogyan fogadjam, és folytassam. *
-Köszönöm. *Ez az egyetlen, ilyenkor univerzális szó jut csak eszembe, amit rekedten ugyan de képes vagyok kimondani. Aztán megköszörülöm a torkomat. Igazából nem tudom mit mondjak és így a csend talán kínosan hosszúra nyúlik, de most nem érdekel ez sem. Félreteszem a pólót és másikért nyúlok vakon, folytatom a hajtogatást. Jenkins kérdése váratlanul ér. A hosszú csend miatt olybá festett, mintha elment volna és most meglepődöm, hogy még itt van. A válasz, ami egyértelmű ha nem akart tervekről van szó, megmosolyogtat, de ez a mosoly mellőz minden derűt, inkább nyúlós sötétségtől csepegő szarkazmus festi az arcomra.*
-Összepakolok és elköltözöm. *S el is tűnik amint a hangom elhal. Felnézek Jenkinsre, majd le az új és tágasabb kabinhoz járó székre, asztalkára. *
-Nem ülne le? Vagy…foglaljon helyet. *Nehezen préselem ki magamból a jólneveltséget, de érezhetően nem azért, mert Jenkins nem érdemelné meg, hanem mert felidézni is nehézségbe kerül most. A „kérem” is elmarad, a hajtogatás nem. A tervek említésére eszembe jut, hogy ezt a kabint is le kell adnom, ahogy Bruce családnevét is. A változás nem a korral jár és nem is magunk akarjuk előidézni, hanem könyörtelenül belerondít az életünkbe. Előbb a „Tizedes” megszólítást veszítettem el, most a Moor-t. S Bruce sem lesz már. Egy ideig egyedül alszom, aztán majd kapok a nyakamba valakit hacsak nem kerítek megint magamnak…egy barátot. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor kabin - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor kabin - Page 2 Tumblr15


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Okt. 26, 2021 9:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Moor és Jenkins


Kényelmetlen helyzet, még ha valahol kellemes is, hogy az embernek ebben nem kellett rutint szereznie. Mármint de, van rutin, ismertek a fordulatok, amelyeket ilyenkor kötelezően használni kell, de az már nem rutinszerű, hogy ha komolyan is gondoljuk és pont emiatt kellemetlenül üresnek hatnak a szavak. Pont mert elcsépeltek, de másként, cifrábban megfogalmazva sem lenne másabb, sőt. Ugyanígy a válasz rá, az egyetlen köszönöm is hasonló, éppolyan színtelennek hat, éppolyan belénk ivódott válasz, amit álmunkból felébresztve is tudunk mondani. Kicsit olyan is, mintha ébren álmodnánk, egy rémálomba keveredtünk és csak tudatunk mélyén érezzük, hogy ebből nem lesz megnyugtató felébredés. Nekem sem volt, aminél a fiam még élt volna, még ha Saskiával együtt hibernálva is, azzal a csekély örömmel, hogy még mindketten életben vannak, ha nem is ébren és meggyógyultan. És a planetológusnak sem lesz ébredés, amiben az ágyon, amelyen ül, másik oldalára fordulva ott találja a férjét.
A részvét nem üres frázisként hangzott el, nem szükségszerű rutinként, de mégis az egyéb esetekben megszokott helyzetekből merítek, hogy mennyi csendet hagyjak kettőnk között. Vélhetően rekordot állítottunk be. Szokatlan terep ez, szokatlan, és hiába szeretem a csendet, mégis valahol kínos, pedig teljesen természetes is. Mikor újra megszólalok, arra jutok, hogy lehet rosszul választottam meg a csend időtartamát, mert úgy rezzen meg, mint aki el is felejtette a jelenlétemet. Bevallom, nem tudom, mikor esett meg velem ilyen, mégsem jut eszembe neheztelni érte, inkább csak emésztgetem magamban a furcsa idegen érzést: sajnálatot iránta, miatta. Mint aki álomvilágban él éppen, de hogy ez mennyire nincs így, azt a fanyar mosolyú, nagyon is józan gondolkodású válaszából tűnik ki. Remek, legalább felébresztenem nem kell!
- Akkor az időről kell beszélnünk. - Biccentek a szavaira, s már majdnem folytatnám, mikor felnéz rám és hellyel kínál. Nem, nem felel meg az etikett előírásainak, de egyébként messze elegánsabb megoldás ez most, mint amit tőle kaptam nem egyszer. Mégsem emiatt döntök úgy, hogy eleget teszek a kérésének. Lepillantok a székre, hogy felmérjem gyorsan, mennyire mozdítható darab, és úgy tűnik, ehhez a kabinhoz nem egy falról lehajtható verzió járt, így lehajolva érte kicsit közelebb veszem a nőhöz, még ha nem is túl bizalmasan közel, de a hivatalos távolságnál rövidebbre szabom a távot. Leülök, s némileg előre hajolva alkarjaimmal a combjaimra támaszkodom, úgy kulcsolom össze az ujjaimat magam előtt.
- Ön bajban van és a költözés a legkisebb gondja. Bizonyára tisztában van ezzel és nem akarok rideg lenni jelen helyzetében, de pont a tervei miatt vagyok itt: McGrover "jóindulatában" bízhat, törvényeiben megkeresi az ilyen alkalmakra tartogatott legkisebb apró betűs záradékát is, mely a gyászidejét a legszűkebbre fogja szabni, mely alatt ne a szokásos egy évet értse, hanem jobb esetben is csak egy hónapot vagy inkább egy-két hetet. Az új házastársát pedig bizonyosan úgy választja meg, hogy hasonlókat szenvedjen el már az első hetekben is, mint amit Lewis hadnagynak kellett. De Ön nem hadnagy, még csak nem is a flotta tagja már, nem egy kancellárné, hogy a nép felé mutatott kép miatt közbeavatkozzanak Önért. - Egy pillanatnyi szünetet tartok, hogy ha eddig nem nézett rám, akkor most megkeressem a tekintetét. Ha kell, ehhez jobban előre hajolva a felkarjánál érintsem meg és ezzel hívjam fel a figyelmet magamra.
- Így a korábbi kérdésemet másként teszem fel: van segítségre szüksége a belátható időn belüli terveihez?
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Moor kabin - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor kabin - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Moor kabin - Page 2 KjdARSD


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 29, 2021 4:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Jenkins & Moor




*Nincs tapasztalatom az ilyesmiben. Amikor Alec „meghalt” igazából nem jött senki részvétet nyilvánítani, másrészt apa sem engedett be senkit. Később, amikor mindenki a sebei nyalogatása után visszatért a korábbi életéhez, akkor a még kitartó ismerősök, barátok szavai jólestek, de már nem volt olyan súlyuk. Ráadásul én valahogy soha nem „temettem el” a testvéremet. Nem véletlenül kezdtem el utána nyomozni, csak az első sokk volt az ami letaglózott. Most viszont biztos lehetek abban, hogy Bruce meghalt. Ugyanazt csináltam amit annak idején Alec miatt. Otthon vackoltam be magam anyáéknál és egymást vigasztaltuk, nem volt senki aki megkeresett volna. Jenkins jelenléte kicsit fura és valahol még sem. Már tudom, hogy nem kancellárként jött, de félek elhinni, hogy barátként, pedig nagyon annak tűnik. Halk a hangja és nincs a megszokott gúnyos mosoly az arcán. Oké, a helyzet amúgy sem kívánná meg, de…igazából sosem képzeltem el barátként, de ha megtettem volna, hasonlítana a mostani Jenkinsre. Kábaságom annyit enged csak, hogy önkéntelen, rutin mozdulatokat tegyek, mint például egy póló összegyűrése hajtogatás címén és Jenkins hellyel kínálása, a tőlem kevésbé megszokott, udvariasabb módon. Azonban nincs kedvem még a kárörömhöz sem, a pimaszsághoz, vagy a hosszú csevegéshez. A hosszú csend után tényleg megdöbbent, hogy még itt van, de kezdem sejteni, hogy a részvétnyilvánítás eddig tartott, és mostantól megint a kancellár lép színre. Legalábbis ami a témát illeti, mert a laza és majdnem hanyag testtartás, a combjára való támaszkodás egészen szokatlan és bizalmasabb kapcsolatot feltételez, mint amire számítok. Érdekes elegye ez a látottaknak és hallottaknak és még a hajtogatásban is szünetet tartok, hogy Jenkinst figyeljem. Arcom, szavai előrehaladtával változik. Meglepve emelem az egyik szemöldököm arra, hogy bajban vagyok. Ezt Jenkinstől hallani ebben a kontextusban igen fura. McG nevét hallva azonban a szemöldökeim összeszaladnak és ajkaim körül megjelennek az undor és a harag kifejezésére szolgáló fintorgó vonások. A sóhajtás az egyre csökkenő türelmi időnek szól, a végére pedig marad egy „ó, de tudtam” árnyalatú szarkasztikus mosoly. Minderre én is rájöttem volna miután összepakoltam Bruce holmijait és elvittem a szüleinek. Az egyfajta lezárásnak tekinthető, utána pedig minden a régi lett volna…egy bizonyos pontig. A hideg és számító gondolkodás, a tervezés és a kiskapuk keresése például. Jenkins csak előrehozta mindezt. Lelki állapotom nem teszi lehetővé, hogy rákérdezzek; miért aggódik ennyire értem? Csak felnézek rá mikor érzékelem, hogy előrébb hajol felém, jóllehet eddig sem fordultam el tőle, láthatta az arcom, de nem néztem a szemeibe. Eddig. Most viszont felemelem a fejem annyira, hogy ezt megtehessem. *
-Őszintén szólva még nem jutottam el odáig és úgy gondolom, egy-két nap ide vagy oda nem számít. *A kérdése viszont meglep. Segítene? Nekem? Hogyan? Van McG választottjánál jobb kiszemeltje? Ezen agyalt az elmúlt napokban? Vajon Saskiával is megvitatta, hogy kihez adjanak hozzá, hogy a velem való terveik ne sérüljenek? *
-Tudja…Bruce soha nem kedvelte magát. Azt mondta, hogy kétszínű, szadista, egoista, számító és lelketlen. Azt is, hogy kizártnak tartja, hogy saját magán kívül bárki mást is szeretni képes. De, azon kívül, hogy néhány dologban egyet értettem vele, én egészen másnak ismertem meg. Most mégis meglep azzal, hogy segíteni akar. Ha azt mondom nincsenek terveim, azon kívül, hogy meglepődik, mit tud mondani? *Nem gondoltam volna, hogy Bruce elvesztése miatt ennyire szétesek, de megtörtént. Össze fogom szedni magam, csak még el kell tüntetnem mindent az életemből, ami rá emlékeztet. Kivéve a koponyát. Valaminek mégis kell maradnia. *








Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor kabin - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor kabin - Page 2 Tumblr15


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 01, 2021 9:36 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Moor és Jenkins


Figyelem arcának vonásait. Mindig is beszédes vonásai voltak, de gondosan ügyelt rájuk, hogy mit akar velük láttatni, kifejezni és sokszor az őszinte reakciója éppúgy rejtve maradt nála is, mint nálam is gyakran. Most olyan, mintha nem csak a kabinjába léptem volna be, hanem a maszk mögé is látnék. Öltözete, egész külseje, kisugárzása - avagy szokásos sugárzásának hiánya -, arcizmai finom rezdülései mind valóságosak. Az elrejtési szándék a legkevésbé jellemzi, még a gépiesnek ható hajtogatás vagy ruha-pakolgatás is inkább csak magának szól, semmint a külvilágnak. Miféle külvilág? Csak én vagyok jelenleg és én is beljebb, közelebb léptem. Megannyiszor voltunk már kettesben, ennél kisebb helyiségekben is, mint a lift vagy az Imperiumon lévő kabinjuk, amibe még direkt egy asztalt is bezsúfolt. Fizikailag is kerültünk már közelebb, mégis most, amikor az illendő távolság be van azért tartva, valahogy mégis közelebb érzem magam hozzá. Furcsa érzés, kicsit kényelmetlen is. Saskián kívül nem szoktam máshoz közel kerülni. A végén sikerül elkapnom a pillantását érintés nélkül is és sikerül szavakat is nyernem tőle, hiszen sok minden vonult végig az arcán néhány mondatom alatt, azt mégsem tudtam leolvasni, hogy mennyire újak neki ezek a gondolatok, mennyire aggódik vagy nyugodton adózik a gyásznak, mert van terve. Kiderül, hogy azért sem érzékelhettem ilyent, mert nincs terv. Ez baj.
- Ön még mindig nem ismeri McGrover kancellárt. - Jegyzem meg csendesen, de tőlem szokatlanul elnéző vagyok vele, hogy nem korholom, amiért nincs terve, legalább valami kezdetleges, amit kipofozgathatunk. Rossz a sorrendje. Előbb be kellene biztosítania magát, rideg számításba kapaszkodni, hogy ne gondoljon addig se Bruce-ra bármilyen érzéketlennek tűnik is ez, s ha már biztonságban tudhatja magát, akár hetekre is átadhatná magát a fájdalmának, a gyászának, sebei nyalogatásának. Kénytelen vagyok a kérdésemet másként megfogalmazni neki, hátha sikerül ezzel felpiszkálni valamit a régi énjéből vagy legalább azt kideríteni, hogy mire lenne szüksége, hátha hatalmamban áll megadni.
Nem lep meg, hogy a férjéről kezd el mesélni, ez ebben a helyzetben, a gyászolás fázisában igen gyakori jelenség. Felidéznek az elhunytról valamit, sokszor jelentéktelen semmiséget, valami megszokottnak tartott hétköznapi dolgot, ami feledésbe is merült volna, ha nem hal meg az illető. Ilyen lehet Bruce Moor véleménye is rólam, melyre szemem sem rebben és arcizmom sem rándul. Nem a maszk miatt, amit viselek mások felé, valóban nem számít számomra a véleménye, akkor sem számítana, ha élne még. Ha mégis érzelmeket kellene megfogalmaznom, az az elégedettséghez közelítene. Tulajdonképpen lehet igaza is volt a néhai zászlósnak, valóban lelketlen vagyok. Az esetek többségében mindenképpen, s nem nagyon tudja ellensúlyozni az a kevés olyan pillanat, amilyen a mostani, amikor segítséget ajánlok fel. Egyéb alkalmakkor biztosan gúnyos mosollyal érdeklődnék, mely pontokban egyezik a véleménye néhai férjével velem kapcsolatban, de ez nem jó idő rá. Bármit is mond Saskia, valamire tényleg nincs jó alkalom, jobb is hagyni. A tervei hiányánál az jobban meglep, ami őt lepi meg, ez némileg szűkíti a kört, hogy milyen jellemzőimben érthetett egyet Bruce Moor-ral.
- Nem lepődök meg, az elmúlt pár percben már rájöttem erre. - Nem tudom kihagyni mégsem a burkolt kis korholást. Nekem is vannak hibáim. A felsoroltakon kívül.
- Nos, vagy kitalálunk most valamit vagy arra jutunk, hogy a tervekhez idő kell. Megpróbálhatok Önnek szerezni, kérdés az, hogy mennyire lenne szüksége? Fél év? Amennyiben nem sikerülne a szokásos egy évet érvényesíteni. Kezdetnek ez, hogy beelőzzük McGrover kancellárt, utána lehet gondolkodni a többin, ha esetleg később jutna eszébe valami, amivel segíteni tudok. - A végén a hangsúly azért kérdő kicsit, mert most is mondhatja, ha volna valami, ha esetleg a pólóhajtogatásból sikerült a gondolatait más irányba terelni s beindítani azokat a pihenő fogaskerekeket.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Moor kabin - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor kabin - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Moor kabin - Page 2 KjdARSD


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 04, 2021 1:16 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Jenkins & Moor




*Nincs kedvem most játszani, akkor sem ha ez árulóm lesz, vagy fegyvert ad Jenkins kezébe. az igazság az, hogy egy ideje már nem félek ettől. Egy dolog, hogy a bátyámat féltem és róla nem akarok semmit sem megosztani a kancellárral, nem is fogok még a jelenlegi állapotomban sem. Az viszont cseppet sem érdekel, hogy egy egészen más, őszinte és hétköznapi arcomat látja most....ha lenne erőm ahhoz, hogy elrejtsem, akkor sem akarnám. Túl sok energiát venne el tőlem, és egyelőre még nem akarok mással foglalkozni, csak a póló hajtogatással. Jenkins azonban mint mindig, most is kegyetlen, a lényeges különbség az, hogy  mostani kegyetlensége furcsa mód a barátságon alapul. A hangja cseppet sem gúnyos, nem kárörvendő, tőle szokatlanul csendes és....őszinte. Érdekes. El kell mosolyodnom arra ahogyan közli, még nem ismerem McG-t. Szomorú, hogy Bruce-nak meg kellett halnia ahhoz, hogy ezt megérjem. Nem is a szavak érdekelnek, hanem a hangsúly és a szokatlan csendessége az ami jólesik. *
-De ismerem és számítok is arra, hogy lecsap, más dolga sincs, unatkozik. Csak épp most nem érdekel. *Majd improvizálok ha előbb kap el, mint ahogyan visszatérek az "élők" sorába. Jenkins visznt nem hagyja magát, bár újabb tanulmányt lehetne írni az arcáról azért, mert a szeme sem rebben a felsorolt, Bruce által egykor kimondott nem túl hízelgő jelzőkre, most egyikünk sem olvassa a másik fejére a hibáit vagy épp a megszokott, de elmaradt kifakadást. Amúgy is el vagyoök foglalva a döbbenettel, amiért Jenkins segíteni akar nekem. vaon miben? Ez a következő kérdés, hiszen a segítség lehetőségei eléggé szűken vannak szabva. Csak az jut eszembe, hogy máris férjet talált nekem, aki az ő jelöltjeként minden bizonnyal vagy alibinek való, vagy természeténél fogva sokkal nyerőbb, mint McG-é. Érzelmeim felszínen maradásával együtt jelentkezik a megkönnyebbülés, mely látványos elemeként a sóhaj és pólót elhajító érdeklődő pillantás jelenik meg. *
-Idő? Már azt hittem összeboronálna egy kellemes társasággal. Idő mihez? Arra, hogy összeszedjem magam és legyen tervem? Lebecsül. Elég pár nap is. *Matatás és hajtogatás híján, nem tudok mit kezdeni a kezeimmel, az ölemben landolnak, majd megtámaszkodom rajtuk, míg a lábaimat magam alá gyűröm az ágyon. Aztán  térdeimre könyökölvel, kezeimet az állam alá teszem, úgy nézek Jenkinsre. Az arcom, a korábbi kis halvány mosolytól eltekintve, továbbra is szomorú, meggyötört és fáradt marad. *
-Hiányozni fog. Szerettem a humorát.*Egy kis emlékezést ejtek meg és ezen a ponton fel kell néznem a mennyezetre kicsit, hogy visszatartsam a könnyeimet.*
-De nem fogok a vesztembe rohanni az önsajnálat miatt. Jólesik a törődése, köszönöm. Hogyan tudna időt eszközölni nekem és mennyit? *A kérdés, hangsúlyában kissé nyitva marad, érezhető, hogy utána mintha hiányozna valami, de csak a fejemben teszem fel a mondat másik felét, miszerint mibe kerülne nekem a segítsége. Nem vagyok hozzászokva az önzetlenségéhez, de persze azon felül, hogy meglepne, örülnék neki. *







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor kabin - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor kabin - Page 2 Tumblr15


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Nov. 08, 2021 3:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Moor és Jenkins


Veszek egy nagy levegőt és az orromon át halkan, lassan fújom ki a válaszára, hogy nem érdekli. Hiba. Érdekelnie kellene, gondolkodni, tenni valamit és csak azután átadni magát jogos fájdalmának. Nem mondom ki, mert szerintem ezt ő is tudja, csak ahogy mondaná: most ez sem érdekli. Fiatalsága számlájára írom ezt a trehányságot. Más megközelítés kell, másként kell rávennem a gondolkodásra, hogy legalább részben visszatérjen régi önmagához, így a segítségemet ajánlom fel, s ahogy vártam, ez meglepi és elgondolkoztatja. Ha csapdát sejt, az sem baj, akkor is beindulnak a porosodni kezdett kerekek a fejében. Amire viszont nem számítok, az a megkönnyebbült sóhaj és érdeklődés. Nem is volt olyan nehéz kimozdítani a közönyből.
- Ha ez segítene, megoldható. - Felelem szemrebbenés nélkül az összeboronálásra. Jelölt? Hogyne lenne, kapásból kettőt is tudnék javasolni más-más szempontok szerint és akkor még nem is gondoltam át nagyon a kérdést.
- Annyi ideig nem maradnék, ha nem bánja. - Jegyzem meg kis mosollyal, hogy pár nap alatt tervet kovácsolna, ha kell. Lassú. Nagyon-nagyon lassú.
- Idő nem időnyerési terv kigondolásához kell, hanem arra, hogy elkerülje a bajt, amibe jelenleg épp belecsúszik. Minden egyes perccel közelebb kerül hozzá. Mondhatni be kellene csukni egy megfelelő ajtót, hogy a baj messzebb kerüljön Öntől, annyira, hogy addigra talán sikerülne is megszüntetni a problémát. - Fejtem ki kicsit jobban, direkt nem nevezvén pontosan meg, mire is gondolok, hadd kelljen az agyát megerőltetnie, még ha éppen a fejét két kézzel is támasztja meg térdeire könyökölve. Ez az elhelyezkedés... Más esetben lehet gondot okozna, hogy ne mutassam ki, mennyire mulattat - de csak mert nála vagyunk és nem nálam vagy nyilvános helyen -, de jelenleg a hozzá társuló arckifejezés és leginkább tekintet miatt semmi mulatságosat nem találok benne. Sajnálom őt inkább. Érdekes érzés. Idegen tőlem az ilyen, biztos ezért érzem kényelmetlenül magam tőle. Vajon én mit tettem volna, ha Saskiát végleg elveszítem? Vajon ez a lehetőség még előttem áll?
- Derék katona volt. - Csatlakozom be az illem kedvéért az elhunyt méltatásába érzelemmentes hangon. Személyesen sosem találkoztam Bruce Moor zászlóssal, de az aktájából tudom, hogy elmarasztalás egyszer sem érte, kicsapatnia magát sem sikerült a flottától ellentétben a velem szemben ülő özvegyével, néhány elismerő megjegyzés is volt nála feltüntetve feletteseitől és az Imperium kapitányától, tehát a felszínes ismeretségről tanúskodó megállapításom megállja a helyét. De már ugrok is tovább elégedetten nézve, hogy visszatartja a planetológus a könnyeit. Megkönnyebbülés számomra! A köszönetére nem is reagálok, inkább csak kicsit várok a kérdése után, mintha még hiányozna onnan egy újabb kérdés, de úgy vagyok vele a kis csend után, hogy majd felteszi később, ha fontos.
- Az egyik megoldást már Ön is említette: maga választja meg leendő házastársát. A másik megoldás is erre adna lehetőséget, de nem kellene egy héten belül egy névvel előállnia: McGrover kancellár mellé a Családügyi Hivatal élére egy társvezető lett választva tavaly nyáron, mint tudja. Őrá hatva lehetne elérni, hogy ő döntsön az Ön sorsáról, a gyászidőt legalább fél évben határozva meg, de az elhunyt zászlós makulátlan múltjára való tekintettel van esély az egy évre is.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Moor kabin - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor kabin - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Moor kabin - Page 2 KjdARSD


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 14, 2021 10:30 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Jenkins & Moor




*Ismerem már Jenkins gesztusait, és pontosan tudom, hogy nem tetszik neki az amit mondtam, mégis próbálja szó nélkül hagyni.  Ilyenkor kicsit olyan mint az apám, és hajlamos vagyok azt hinni, mondani magamban, hogy jó apa lesz belőle és meg is érdemli. De mint minden jó dolog, ez is pillanatokig tart, s úgy is tűnik el, mintha nem is lett volna, csupán halvány illúzió amit én képzeltem oda. Visszaveszi az álarcát. Régebben az imént elillanót hittem annak, de most már tudom, hogy a gúnyos, csipkelődő, terelő az. Segít elrejteni azt amit nekem kicsit megmutatott, és ettől különlegesnek érzem magam, egyedinek, elvégre nem sokan mondhatják el magukról, hogy a kancellár függönye mögé nézhettek. *
-Na persze. *”Gondolhattam volna”  hangsúlyú megállapítással traktálom, mielőtt biztosítanám arról, hogy nem kell féltenie. Pár nap, igaz ha szükséges lenne, egyik pillanatról a másikra képes lennék váltani. Ezt is tudhatná már rólam, de talán most másra gondol, vagy csak az áldott jó szíve nem engedi, hogy az emlékeire hagyatkozzon. Féloldalasra húzom a szám az ő mosolyával szinkronban, de az enyém rövidebb ideig tart. *
-Egyáltalán nem. *Az kéne még csak. Ám ha velem inna és sírna, még el is viselném. Kávét is együtt innánk, ha elérne minket a másnap kínja. Ennyi elég is a plátói tervezésből, Jenkins a valósággal jön nekem és muszáj visszamásznom a mocsarába. Elkomorodom, testhelyzetet váltok. Emlékezem. Atán elhúzom a szám, ma már sokadjára.*
-Most ne gyötörje az agyam, ha kérhetem. *Nyafogok, mert jólesik, ahogy elsírni a milliomodik könnyemet, elátkozni McG-t ezredszerre is, beleharapni a párnába századszorra, hogy tompítsa a fájdalmas kiáltást. Azért persze jelen vagyok annyira, hogy értékeljem Jenkins fáradozását, amivel próbál vigasztalni. Kicsit suta, tekintve, hogy nem ismerte Bruce-t, és a hangja olyan mintha gép szólalt volna meg, de kedves tőle. Igen, néhány szívdobbanásnyi időt hagy nekem, mielőtt könyörtelenül a jelenbe rángat és gondolkodásra kényszerít. Nem hagyom magam, nem fogok most agyalni Jenkins szavain, szeretnék a párnák közé süppedni, Bruce még ott maradt illatát szagolgatni míg el nem halványul, így engedni el. Nem voltam belé szerelmes, csak sajnáltam, hogy pasikra vesztegette azt a gyönyörű testét, viszont azt hiszem, sokkal jobban jártam így. Kaptam egy barátot, egy olyan társat, mint amilyen sosem lesz. Egyetlen hátránya van, hogy az elvesztése sokkal jobban fáj, annál is jobban, mint ahogy azt elképzeltem, mint ahogyan számítottam rá. Fejbe kólintott a nagysága, a mélysége. *
-Oké. Szóljon most annak a társvezetőnek, hogy adjon egy évet és majd én választok. Kérem. *Nem fogok agyalni ezen, Jenkins két lehetőséget adott és az egyik hosszabb távú. Ennyi. Most már szenvedhetek? *
-Azt majd később tisztázzuk, mennyibe is kerül majd ez nekem. *Megkockáztatom az ellenérték felhozását. A rekacióból tudni fogom hányadán állok Jenkinsszel, legfeljebb megyek neki még egy bocsánatkéréssel. Nem oszt nem szoroz, úgy is annyi van már a rovásomon. Annál nem lehet rosszabb, mint amit az édes szósznál éreztem. Újabb pólóért nyúlok, de nem hajtogatom össze, hanem beletemetem az arcom és beszívom az illatát, pechemre nem tiszta. Franc sem érti hogyan került oda izzadtságszagúan, hiszen Bruce hónapok óta az Imperiumon volt. Ennyit a rendszeretetemről. Fintorogva dobom el az előző mellé. Gyászolni szar és nehéz is elegánsan.*







Úgy sem kapsz el



A hozzászólást Raven Moor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 24, 2021 10:42 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Moor kabin - Page 2 Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Moor kabin - Page 2 Tumblr15


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 23, 2021 11:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Moor és Jenkins


- Kérheti, de elutasítva. - Eltekintek a mosolytól, ami amúgy járna e mellé, lecsapom azonnal a szavait, talán pont ezért, mert nyafog. Inkább legyen mérges, attól felébred ebből a semmilyen állapotból, amiben van. Azt úgy is megbeszéltük már, hogy sokáig nem fogok a terhére lenni és ezt ő sem bánja, de ez rajta is múlik. Szeretek elégedett lenni, most pedig nem vagyok még az a planetológussal, kicsit összébb kellene szednie magát, hogy legalább pár lényeges kérdést megbeszéljünk, mert jelen pillanatban még könnyebben tudok neki segíteni, mint azután, hogy olyan helyzetbe kerül, mint amilyenbe a hadnagy barátnője. Moor jelentéktelensége most még előny, de később ez a hátrányára fordulhat.
A gyászra és a nő fájdalmára való tekintettel hagyom egy hosszabb pillanatra az emlékeibe mélyedni, illem szerint csatlakozom is egy méltató mondattal, mely inkább gesztus az özvegy, mint a halott felé. Utána könyörtelenül rátérek a lehetőségeire, melyek finoman szólva is szűkre szabottak és hacsak meg nem lep most azonnal egy névvel, akkor a kérdésem csak formaiság, mert adott, mit választana jelen helyzetben bárki. Kivéve, ha van mégis valami terv a tarsolyában, ám nagyon úgy tűnik, szegény ex-tizedes valóban szétesett, nem rukkol még most sem elő ilyennel. Az egyetlen meglepetés a válaszában az utolsó szó: kérem. Ha nem gyászolna, biztosan megjegyezném neki, hogy ugye nem is volt olyan nehéz kimondani?
- Azért az egy évbe ne élje bele magát, de megteszem, amit tudok. - Biccentek egyet neki. Ha már ilyen szépen kérte. A Családügyi Hivatal társvezetőjével úgy is könnyebb lesz egyezkedni - egyáltalán hajlandó vagyok rá -, mert nem kancellár, még ha az utóbbi időben úgy látszik, kacsintgat az "állás" felé, de ez még édes kevés. Mindenesetre jelenlegi helyzetét nekem is köszönheti, így későbbi támogatásom reményében arra számítok, hogy nem fog ellenkezni. Ráadásul Raven Moor nem keveredett botrányba a házasságát vagy más területet illetően, kellően jelentéktelen, hogy mást ne érdekelje, hogy szándékosan keresztbe tegyen neki. Egyedül William az...
Korábban éreztem a nő felől, hogy egy kérdés még ott bujkál a levegőben, csak nem került kimondásra. Tulajdonképpen ez így is marad, mert kijelentést tesz a nő, mégis valahol burkolt érdeklődés ez. Hogy ezt meg kellett "kérdeznie" már elmondja beszédesen, hogy hányadán állunk és úgy sem hinné el, ha azt mondanám, hogy semmivel. Magam is elismerem, ez tőlem nem túl hihető. Pedig tényleg különösebb érdek nélkül jöttem ide, leszámítva a csekély élvezetet, hogy valami apróságban megint keresztbe tehetek McGrover-nek. Ha viszont azt mondom most, hogy majd később megbeszéljük, az rossz szájízt hagyna maga után, hogy túlzottan is eladósította magát a planetológus. És az a keserű, epeszerű íz nem múlna el holnapra vagy holnaputánra, az vele maradna és minden alkalommal várná, mikor nyújtom be a számlát és mi is lenne az. Mint ahogy én is így vagyok Rodával vagy a többi kancellárral, akik végül segítettek nekem William vádjai ellenében, még ha Saskiáért semmilyen ár sem lenne elég magas. Azt viszont egyelőre magamnak sem ismerem el, miért nem akarom az említett rossz szájízzel itt hagyni a kabinban a nőt.
- Tisztázzuk most! - Szólalok meg egy pillanatnyi csend után. Nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy mit kérjek.
- Ha Saskia hasonló helyzetbe kerül, mint Ön most, segítse őt, amennyire csak lehetősége lesz rá. Nélkülem ő nem lesz más, mint egy rangtalan és védtelen polgár egy gyűlölt családnévvel. Megfelelő ár? - Kérdezem, míg ő a pólókkal küzd meg, én felemelkedem a székről. Emlékszem, Saskiával beszéltük, mennyire nehézkes lehet a perdaiaknak, hogy nincsenek konkrét áraik, csak szívességek és csereáruk. Én legalábbis nehézkesnek találtam, de rá kellett most ébrednem, hogy gyakorlatilag egész életemben én is éltem ezzel a módszerrel és meglepően hatékony is tud lenni.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Moor kabin - Page 2 K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Moor kabin - Page 2 WYdz5uv

Fegyverem
Moor kabin - Page 2 KjdARSD


Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 24, 2021 11:14 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Jenkins & Moor




*Jenkins könyörtelen. Erőszakkal rángat vissza a valóságba, a kabin jelenébe, emlékeztet arra, mi is történt korábban, és arra is, hogy a kis szünet csak arra volt jó, hogy McG újabb ötleteket kovácsoljon. Most, hogy ismét van egy gyenge pontom, belém döfheti a kést és meg is forgathatja. Láttuk már mindketten mire képes, és biztosan találna magához hasonló perverz szennyládát. Példának okáért ott van az inasa. A gondolatra megborzongok, bár kétségtelen, hogy felébreszt és kellőképpen motivál, mert van bennem is annyi perverzitás, hogy kipróbáljam, milyen gyorsan tudom lapátra tenni a pasit. *
-Jól van, legyen boldog. *Morgom az orrom alatt, de nem merengek el a nyakatekert szövegén. Teszek-veszek, pólót hajtogatok, dobok el és keresek másikat. Körülbelül most ennyire vagyok kalibrálva, ezért is egyezem bele abba, hogy segítsen a maga módján. Kérem is szépen, és bár érdekel mibe kerül ez nekem, csak később teszem fel a kérdést. Egyelőre annyival is beérem, hogy Jenkins rábólint, nekem nem kell gondolkodnom és két perc múlva elkezdeni azon dolgozni, hogy elkerüljem a másik kancellárt. Ennyit megér. Azon úgy is kell majd gondolkodnom később és valószínűleg a napjaim nagy részét ez teszi majd ki, hogy miképp oldom meg Bruce nélkül a dolgaimat. Igaz, hogy sokáig nem voltunk együtt, de mindig megbeszéltük így vagy úgy, ha pedig hazatért, akkor mindent elmondtam neki és mint kívülálló, tudott segíteni. Olykor egészen másképp látta a dolgokat és mutatott rá a lényegre…hiányozni fog ez a fajta látásmód, ami neki volt. Jenkins nem olyan egyszerű, ő inkább a mesteri tervek specialistája, de nem mindig kell bonyolultnak látni a világot. *
-Oké, akkor fél év. Mindegy. Utána már intézem én, köszönöm. *És még meg is köszönöm, szava sem lehet. Határozott fejlődést mutatok, de ugyanúgy ő is. Semmi gúny, semmi mosoly, semmi fricska. Jenkins valóban együtt érez velem, sajnál, próbál támogatni, halk szavú és ha nem is hagy békén, csendben szenvedni, nem rángatja ki belőlem a lelket. Aztán csak kibukik belőlem a kérdés, mivel jövök majd neki mindezért, de persze a burkolt kérdésben egészen nyíltan az is benne van, hogy mindezt ne most tárgyaljuk meg. Akár kezdhetné is a korábbi mondatával, hogy „Kérheti, de elutasítva.” Ám az övé jobban csattan a csendben, és ezen csak dob még egyet bruce izzadtság szagú pólója, amibe gyanútlanul beleszagoltam. A nyakamon égnek merednek a kis fekete pihék, és érzem ahogyan a melegség egyre jobban kúszik fel a fejembe…ám felesleges. Saskia említésével valami hihetetlen értelmi zűrzavar keletkezik a fejemben. Nem hiszek a saját füleimnek. Bizarr, de eszembe jut a Jenkinsnek oly sokszor emlegetett tóparti ház. Kihajtogatom a lábaimat magam alól és leteszem a padlóra, nem érdekel, hogy mezítláb vagyok és mi látszik meg a bőrömön az elmúlt percek gyűrődéséből. Hátradőlve támaszkodom meg a kezeimen és nézek a kancellárra. Persze tudtam én mindig is, hogy imádja a feleségét, nem véletlenül nem pakolta el a fürdőben a cuccait. *
-Lehet, hogy sosem kell visszafizetnem a szívességét. *Figyelmeztetem, mert hát esélyes, hogy előbb halok meg, mint ő, vagy ami a sorstól igen nagyfokú humorra és szemétségre mutatna, együtt halnánk meg, kéz a kézben. Azonban nem akarom kéretni sem magam.*
-Persze, megteszem. Segíteni fogom őt is meg a gyereküket is, bár bepelenkázni nem fogom. De azért ha lehet, ne halljon meg mostanában. *Jenkins közben felállt és nagyon hátra kell hajtanom a fejem ahhoz, hogy felnézzek rá, így inkább én is felállok. Így sem sokkal könnyebb, csak egy bogárnyit. Felé nyújtom a kezem, most nem kézcsókra.*
-Áll az alku.







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Moor kabin - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 
Moor kabin
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 5-4. gyűrű - Legénységi részleg :: Legénységi szállások, magas rangú tisztek kabinjai-
Ugrás: