Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 9:34 pm



Yesterday at 10:18 am



Szomb. Ápr. 10, 2021 9:43 am

Pént. Ápr. 09, 2021 5:09 pm

Pént. Ápr. 09, 2021 8:02 am




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 7 3
Hadsereg 4 7
Ellenállók 1 2
Flotta 0 2
Perdaiak 6 3
Összesen 18 20
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Terson-lakosztály
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Terson-lakosztály Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
364

☽ :
Terson-lakosztály Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Vas. Júl. 12, 2020 2:42 pm
Következő oldal

Terson-lakosztály
 





Leírás hamarosan... : )
Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Terson-lakosztály TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
237

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 14, 2020 12:17 am
Következő oldal

Fortune & Terson


'there is only one perfectly safe place for your kind, and you will not reach it until all your adventures are over and none of them matter any longer.'

Declan Tierney mindig pontos.
A biztonsági főnököm első szolgálati éveit apám testőreként töltötte: csakis a vakszerencse miatt kerülhetett olyan gyakran éppen mellém, hogy mire átvettem a hivatalt, pontosan tudjam, ő lesz a megfelelő ember a posztra, amelyet napra pontosan azóta tölt be, mint én a magamét. Akkoriban még fiatal volt - tíz évvel idősebb nálam, vagyis mostanra éppen a legmegfelelőbb korba ért ahhoz, hogy a reá nehezedő nyomást ne csak fizikailag, de minden más tekintetben is könnyedén viselje. A feladatai nem csak folyamatosak és sokrétűek, de a legkisebb tévesztést sem engedik, neki azonban soha nem volt kifogása ez ellen. Sem vállban, sem a magasságát tekintve nem figyelemreméltó termetű ember, mégsem tudnék jobb szót rá - félelmetes. Sötétzöld szeme és erőteljes, csontos arca minden higgadt udvariassága ellenére nyugtalanító, ragadozószerű barbárságot sejtetnek: összességében úgy fest, mint aki bármelyik percben képes elveszíteni az önuralmát és akár ölni is képes.
Ez természetesen nincs így. Tierney a legstabilabb, legfegyelmezettebb ember, akit valaha láttam. A külsején azonban nem tud változtatni, ha pedig mégis megtenné, előnytől esne el.
Ezúttal természetesen nincs egyedül.

Az aquilloni expedíciót követő biztonsági felülvizsgálatnak több testőröm esett áldozatul. Ezt őrá bíztam; a gárda tagjai csaknem mindenestül neki felelnek, ahogyan az elbocsátások és az újak kiválasztása is az ő feladatai közé tartozik. A végső döntés természetesen minden esetben az enyém, mégis kevés olyan eset fordult elő tíz év alatt, hogy valamiben úgy éreztem, kénytelen vagyok szembemenni az ítéletével.
Három embert vett fel, ezek pedig egyenként léphetnek csak szolgálatba: a szigorításom megfelelő alapot szolgáltat ahhoz, hogy egyszerre több testőr vegyen körül mindent, ami énhozzám tartozik, ám újakat soha nem engedtek maguk közé még párban sem. Ez most sem lesz másképp: az újoncot, akit ma felhoznak a lakosztályba, hogy megismerkedjék a tereppel, ahol vakon is biztonsággal kell majd közlekednie, egyedül kíséri idáig. Hanem az ajtóban ketten állnak már. Nem azért, hogy elmondják, odabent várom őket.
De azért megteszik.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tyler Fortune

Hadsereg

Születési idő :
2397.07.19 (19)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Connor Jessup


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 13, 2020 5:08 pm
Következő oldal
Terson & Fortune


Az egyenruhám kifogástalan, a lépteim tökéletesen igazodnak a hajszálnyival előttem haladó testőrparancsnokéhoz, az arckifejezésem reményeim szerint teljesen semleges. Mindez éles ellentétben áll a hitetlen, izgalomtól vibráló meglepettséggel, ami az ereimben zubog szakadatlanul napok óta. Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy az elmúlt időszak történései ellenére lehetőséget kapok a szinte egyelten célom valóra váltására, ráadásul nem is akármelyik kancellár, hanem egyenesen Victor Terson testőrségében.
Declan Tierney-t csak néhány napja volt alkalmam megismerni, de nagyjából öt perc elég volt hozzá, hogy az elsőszámú példaképemmé lépjen elő.
A szeme élénken csillog, értelem és halálos könyörtelenség egyaránt kiolvasható belőle. A puszta tekintete is elég, hogy bárki kétszer átgondolja az ártó szándékát vele, vagy a védelme alatt állóval szemben.
Még mindig nem tudom, miért engem választott, megkérdezni pedig - azt hiszem - nem merem. Tudom, hogy az eredményeim jók, ahogy azt is, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, mikor a közelharc képességeimet tesztelték – ennek ellenére alaposan kikaptam, mondhatni laposra vertek -, azonban a családom árulásával azt hittem, minden lehetőség bezárult előttem.
Mélyen tisztelem a kancellár testőrparancsnokát, amiért látott bennem valamit, és hálás is vagyok neki.
Ahogy felérünk a nyolcadikra, az izgatott, félelemmel és kíváncsisággal vegyes zsibongás egészen az ujjhegyeimbe nyújtózik, a testem minden sejtjének élő vibrálásával élesen tisztában vagyok.
Amíg az ajtó két oldalán állók beszélnek, gyorsan megnyalom az izgatottságtól kiszáradt számat.
Nem beszélek, amíg nem kérdeznek, tisztában vagyok vele, hogy ebben a feladatkörben a véleményemre, vagy a mondanivalómra aligha kíváncsi valaki. Különösen úgy, hogy még egyáltalán nem ismernek, és jó eséllyel nem is bíznak bennem.
Sosem jártam még ezelőtt a nyolcadikon, a tágas, üres – szinte kihalt – terek teljeséggel ismeretlenek, idegenek és újak számomra. Úgy érzem, ha megállnék a folyosón, egy perc elteltével a szívverésem egyre hangosabban verődne vissza a sima, egyszínű, hideg falakról.

Amint az ajtó nyílik, Declan Tierney nyomában lépek be Victor Terson családjának lakosztályába, és igyekszem minél gyorsabban minél többet befogadni, megjegyezni az elém táruló látványból, miközben a pillantásom minden bizonnyal rá fog találni magára a kancellárra is, ha már vár ránk.
A tekintetem csak egy villanásnyi időre söpör végig rajta, mert tisztában vagyok vele, hogy nem bámulhatom, de az első benyomások megszerzésére ez is elég lesz.
Ahogy a testőrparancsnok megáll, én előírásos vigyázzba feszítem magam.

◦ᵒ·○●·°

Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Terson-lakosztály TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
237

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 16, 2020 2:47 pm
Következő oldal

Fortune & Terson


'there is only one perfectly safe place for your kind, and you will not reach it until all your adventures are over and none of them matter any longer.'

Az első dolog, amely szemet szúr Tierney kísérőjével kapcsolatban, az a fiatalsága. Karcsú, de vállas fiatalember és csak kevéssel alacsonyabb nálam; sötétszőke haját felnyírva viseli, benne némi zabolátlan kuszaság, amit a saját fiamon is látok néhanap, attól azonban még távol áll, hogy megjelenését szabálytalanná tegye. Az aktája szerint több mint három évvel idősebb Jacobnél, de ránézésre egyidősek is lehetnének -  kölyökképe megtévesztő, mert a biztonsági főnököm elmondta, milyen jól szerepelt minden releváns vonatkozásban.
Mi több, egyike volt annak a maréknyi tizenéves kadétnak, akik Harold Grogan őrmester parancsnoksága alatt 2413 júliusában terepgyakorlatra érkeztek a Perda holdra, ám végül éles ütközetben találták magukat. Más szóval egy kevés vért is kóstolt már. Az első csatáját túlélte.

Biccentéssel üdvözlöm őket az előtérben, amint belépnek a bejárati ajtót takaró rövid, rézsútos folyosóról. Nagy térben találják magukat: aki csak engem ismer, meglepődne valamelyest és igaza is volna, mert a családom mérete nem indokolja a terebélyes helyiséget, amelyben bal kézre konyhaféle nyújtózik egy karbonszálas fémlábakon támaszkodó, hosszú és széles pult mögött, szemközt pedig - egészen a túlsó falnál - taktikai panel méretű ebédlőasztal áll a legteljesebb csupaszságban, mintha az előző lakó felejtette volna ott s ő lett volna az utolsó is, aki valóban leült mellé valaha a nyolc darab, karbonszálas fémlábú szék valamelyikére. Lámpatestek nincsenek, a padlóba, a mennyezetbe és a falba épített szabályozható fények tökéletesen elvégzik ezt a munkát magukban is. A légkeringető berendezés néma csendjéből arra is következtethetnének, hogy amaz épp üzemen kívül van, ám a rendszer padlóba foglalt keskeny, fekete rácsos téglalapjai nagyon is komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a soha ki nem kapcsolt termosztát gyakran változó parancsai szerint alakítsák a lakosztály komfortérzetét.

Jelenleg nappali világosság van és huszonegy Celsius-fok. Kávéillat tölti meg a levegőt. Civilben vagyok, méghozzá szándékosan: fekete, szűk szabású szövetnadrágom álltomban a lábamra simul, vékony pulóverem egyenetlen mohazöldjén kívül csak egy puha anyagból készült oxfording legombolt, alumíniumszürke gallérja látszik mindabból, amit felül viselek. Egyike azon kevés napnak, amikor itthonról szándékozom dolgozni. Nem véletlen, hogy Tierney ma jött fel az újoncával.
- Tierney, Fortune, pihenj - hangzik a vezénylet közömbös hangon, mielőtt a kölyökképű jövevényhez fordulnék. - Üdvözlöm a testőrségemben. A biztonsági főnököm tévedhetetlen szimatú ember, ami csak azt jelentheti, hogy maga kivételes jellem.
Szívdobbanásnyi szünet, amíg méregetem őt. Nem túlságosan hűvösen, de közvetlenség sem jellemzi, érzékelhető mértékű legalábbis semmiképpen. Hogy megszólalok megint, a hangomat kiegyensúlyozottság szövi át.
- Tudnia kell, hogy a testőri munka gyökeresen eltér minden más katona feladatától. Nem engedheti, hogy megfélemlítsék. Maguk, testőrök kritikus pillanatokban néha még nekem is ellentmondhatnak, én pedig olyankor nem vagyok szép látvány. Mit gondol, képes erre? Akár holnaptól?
Minden valószínűség szerint erre nem lesz semmi szükség, de a személyiségét nem ér rá szintre hozni. Intuícióinak kiválóaknak kell lenniük már most - akár pihentetheti őket, akár nem. Vizsgáztatni nem óhajtom, ilyen mélyre nem süllyedek. Az nem az én dolgom.
A válasz viszont érdekel.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tyler Fortune

Hadsereg

Születési idő :
2397.07.19 (19)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Connor Jessup


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 04, 2020 3:21 pm
Következő oldal

Terson & Fortune
To be a bodyguard is to be a kamikaze pilot. Dedicated.

Ahogy a kancellári lakosztály ajtaja halk szisszenéssel simán félrecsúszik és utat enged nekünk, az izgatottságom a sejtjeimből a bőröm felszínére kúszik, a libabőrt simít a karomra, borzongást hagy maga után, ahogy végigiszkol a gerincem mentén.
A folyosót tágasnak találtam, de belépve rá kell jönnöm, hogy még semmit nem láttam. A lakosztály tágas tere lakótérben ismeretlen számomra. Kis túlzással maga a konyha nagyobb, mint a hatágyas szoba, amin az Akadémián a többiekkel osztozom.
A kávé illata kicsit másnak tűnik itt, mint az Akadémián. Élénkebb, frissebb, aromákkal testesebb, az orccimpáim finoman megremegnek.
A pillantásom nem időzik sehol, néhány szívdobbanásnyi idő alatt nyargalja végig a helyiséget, ennyi idő alatt igyekszem megjegyezni mindent.
A kancellár lakosztálya szinte személytelen, kevés bútor, azok is modern, egyszerű vonalvezetésűek, az egész lakótér személytelen, üres és hideg benyomást tesz. A borzongás ezúttal felfelé fut vissza a gerincemen, ahogy a fémes, steril, hideg színekkel operáló lakosztály után a tekintetem egy villanás alatt végigfut Victor Tersonon is.
Nem sok dolog emeli ki a lakosztálya hideg harmóniájából, de az a kevés élesen tudatosítja a vele kapcsolatos első benyomásokat.
Vörös haja vonja először magára a figyelmet, de az élénken… szinte éhes (?) intelligenciát sugárzó tekintete biztosítja, hogy meg is ragadjon rajta az ember figyelme. Élesen kirajzolódó arccsontja, az álla határozott vonala csak hozzátesz az első benyomáshoz, a szája szigorú íve óvatosságra inti az embert.
Hiába visel civil ruhákat, így is árad belőle az az aura, ami a kezében lévő hatalomról árulkodik. Ha nem tudnám ki ő, akkor is  elhinném már a fellépése alapján, hogy a szava törvény, és nem csak a joga van meg hozzá, hogy döntsön életről és halálról, de tétovázás nélkül képes is rá.
Biccentésére feszes vigyázzban, előírásszerű tisztelgés a felelet, a szívverésem a torkomban dübörög, hirtelen valós aggodalomnak tűnk, hogy ezt egy figyelmesebb pillantás leolvashatja a nyaki ütőerem szapora lüktetéséből.
Próbálok megfeledkezni erről, és csak a két férfire koncentrálni.
A parancsára szűk terpeszbe lépek és ellazítom a vállamat.
- Köszönöm, Uram!
Szívem szerint hozzátenném, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy rászolgáljak a bizalomra, de nem érzem helyénvalónak a megjegyzést. Vagy csak bátorságom nincsen hozzá?
Szinte hallom a saját szívverésem a dohártyámon a rövid szünetben. Mikor újra megszólal, minden szavát igyekszem úgy megjegyezni, hogy képes legyek visszamondani, ha szükséges.
A kérdésére érzem, hogy hideg veríték ül ki a gerincem mentén a bőrömre, a bizonytalanság végigvág rajtam, ahogy belegondolok, ez mit is jelent valójában, de küzdök, hogy ne látszódjon meg rajtam. Egy pillanatra összeszorítom a fogaim, megfeszül az állkapcsom.
Végül sikerül magamnak is elhinnem a következő szavaimat.
- Igenis, Uram! Képes vagyok rá!
Akarom, hogy képes legyek rá. Mindig erre készültem, kell, hogy képes legyek rá…
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Terson-lakosztály TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
237

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Hétf. Okt. 12, 2020 2:08 pm
Következő oldal

Fortune & Terson


'there is only one perfectly safe place for your kind, and you will not reach it until all your adventures are over and none of them matter any longer.'

Az újoncból feszültség árad. Nem félelem ez, nem egészen. Aggodalom talán, vagy ahogyan régen nevezték, lámpaláz; ez lesz a megfelelő szó, mert Fortune tőlem nem fél, nem félhet. Ahogyan Tierneytől sem. Különleges bátorság kell ahhoz, hogy valakiből az én testőröm váljék, olyan, amilyen csak igen ritkán párosul ilyen feltétlen megbízhatósággal.
Magamon érzem a kék szempár fürkész pillantását, a fiú rövidre fogja, udvariasan rövidre. Inkább csak végigfuttatja rajtam a tekintetét, mint aki attól tart, a hiúságom sérti meg azzal, ha nem vesz szemügyre és azzal is, ha megnéz. Nem szólok semmit: technikai értelemben a felettese vagyok, az azonban nem az én dolgom, hogy mentoráljam a munkájában. A testőreim kiemelkedően jó szakemberek egytől egyig. Nem szorulnak rá, hogy beleszóljak abba, mikor hogyan cselekszenek, akkor sem, ha az új tagok kitanításáról van szó, én pedig tisztelem a határaikat annyira, amennyire elvárom, hogy mások is tisztelettel viseltessenek az enyéim iránt.

Példás parancskövetése önmagáért beszél, és bár az apró jelenet sokkal inkább elvárható minimum, semmint különlegesség, mégis érzékelhető figyelmet fordítok rá. Ha megtehetem, szívesen gyönyörködöm a katonáimban, ezúttal pedig semmi igazán sürgető dolgom nincs, ami megfosztana ettől a lehetőségtől. Letagadhatatlan, de nem feltűnő elégedettséggel figyelem őket, minden érzékszervemet feléjük fordítva.
A pihenőállás ellenére Fortune minden porcikája vigyázzt sugall. Nem vagyok jelentősen magasabb nála, állát mégis fölszegi egy kissé. Állkapocsrögzítő és nyaki inai feszesek a gallérja felett, légvétele ránézés alapján nem megítélhető, de ha találgatnom kellene, arra tippelnék, sekély és szapora, mert láthatóan jól fegyelmezi magát, ám nyugodtnak nem nevezném. A válaszára biccentek, mint aki ezt csak úgy, bemondásra elhiszi, ami általánosságban nem jellemző rám, jelen esetben mégsem takar rejtett csapdákat.
- Akkor jó.
A szám sarka megrándul, ahogy röviden Tierneyre pillantok, aki nem rezdül, bár a tekintetem elkapja. A gesztus nem becsmérlő, sokkal inkább a tetszésemről árulkodik; csupán annyi a kérdés, mennyi időre van az újoncnak szüksége, hogy kiismerje magát rajtam. Szerencséje van. Nem vagyok bonyolult ember.
- A mai napot itt tölti velem, a lakosztályban. Az első ilyen alkalom, de nem az utolsó. Tierney parancsnoktól biztosan tudja, jobban kell ismernie az én otthonomat, mint a sajátját. Jelenleg az egyetlen vagyok, aki itthon tartózkodik, de ez bármely pillanatban megváltozhat. A családom minden tagja komolyan veszi a maguk hivatását. Nem lesz velük több dolga, mint énvelem.
Rövid szünet: itt a lehetőség, hogy reagáljon. Vagy kérdezzen. Mivel most jár itt először, egy kevés előzékenységben részesítem: szóbeli bátorítást kap.
- Kérdezhet. Amit csak akar. Engem legalább olyan jól kell ismernie, mint a lakosztályt vagy az irodát.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tyler Fortune

Hadsereg

Születési idő :
2397.07.19 (19)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Connor Jessup


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 10, 2021 11:53 am
Következő oldal

Terson & Fortune
To be a bodyguard is to be a kamikaze pilot. Dedicated.


Az izgatottság egy pillanatra sem csitul bennem. Ott zsizseg a bőröm alatt, az izmaimban, talán el sem merem igazán hinni még mindig mindazt ami történik. Mindazok után, ami az elmúlt néhány hónapban történt, ahogy azóta bánnak velem. Mégis itt vagyok, itt lehetek, és Victor Terson szavai az izgatott boldogság mellé valóban némi lámpalázat, halovány, árnyalatnyi kétséget is megmozdítanak bennem.
~Képes vagyok rá… Képes vagyok rá? Mi történik, ha mégis hiábzok?~
Előre nézek, mióta a pillantásom gyorsan – ám egyáltalán nem felüleltesen – végigfuttattam a lakosztályon és a kancelláron, és bár nem így nem sokat tudok belátni a hatalmas, nyílt terekkel operáló lakosztályból, ami a látószögemben van, azt csukott szemmel is le tudnám rajzolni.
A kérdés valahol váratlanul ért, valahol nem számítottam kevesebbre, de úgy tűnik, a válaszom megfelel Victor Tersonnak. Legalábbis a válasza erre enged következtetni. Ahogy elhangzik tőle ez a két szó, alig észrevehetően megrándul az én szám sarka is, csupán a meglepetés miatt.
Nem számítottam erre a válaszra. Nem erre a reakcióra számítottam, noha én magam sem tudom, hogy mire.
A parancsra egy kicsit még jobban kihúzom magam, tisztán és érthetően válaszolok.
- Igenis, Uram! Parancs, értettem!
A gondolataim száguldanak, feldolgozom az információkat, a magyarázatból egyértelműen következő feladataimat.
A kancellárt leginkább csak látásból – azt sem igazán személyesen – ismerem, a családtagjaival legalább már találkoztam is, de egyikükkel sem mondhatnám, hogy beszélő viszonyban lennék, így az új feladatköröm nem bonyolítja egyikükkel sem a kapcsolatomat, és az a veszély sem fenyeget, hogy összekeverném őket valaki mással.
Az engedély elhangzásakor első reflexből rákapnám a pillantásomat a kancellárra, de még időben sikerül megfékeznem az önkéntelen mozdulatot.
A szívem azt hiszem a torkomba ugrik, legalábbis a dobogását onnan érzékelem.
- Köszönöm, Uram!
A megérzéseimre hallgatok, amikor mostmár átgondoltan és szándékosan Victor Terson felé fordítom a fejemet, hogy lássam az arcát, a szeme villanásait, ha már megengedte, hogy kérdezzek, látnom kell a reakcióit is. Megkockáztatom, hogy átlépek egy határt, a hideg veríték kiül a gerincem mentén, érzem, hogy a csuklómban, a nyakamban szinte vibrálnak az erek, de a hangom nem remeg meg, nem is csuklik el.
Kérdezni fogok…
- Tart itthon, az irodájában, vagy magánál fegyvert, Uram? Használ valamilyen fegyvert?
Noha magát a kérdést azért tettem fel, mert az egyik legfontosabb első információnak tartom, az érdeklődés is megcsillan a szememben, le sem tagadhatnám, hogy valóban tudni akarok mindent a kancellárról.
Míg én személy szerint jól lövök, de a specialitásom a közelharc, a szúr-, vágó fegyverek forgatása, addig a kancellárból inkább valamilyen kisebb kaliberű lőfegyvert néznék ki. A kérdés már csak az, mennyire csalnak a megérzéseim.
Ha még mindig kérdezhetek, akkor folytatom.
- Engedélyezi, hogy körülnézzek mindenhol a lakosztályukban, Uram? Van olyan helyiség ahová nem léphetek be, van bármi amihez nem érhetek?
Nem tervezek illetlen kutakodást, viszont mindenképpen meg fogom sérteni a kancellár valamennyi családtagjának személyes terét. Nem látok más lehetőséget arra, hogy álmomból felkeltve, vagy akár csukott szemmel is kiismerjem magam ebben a hatlamas lakosztályban.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Terson-lakosztály TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
237

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 17, 2021 6:50 pm
Következő oldal

Fortune & Terson


'there is only one perfectly safe place for your kind, and you will not reach it until all your adventures are over and none of them matter any longer.'

Gyorsan alkalmazkodik. Ebben nincs semmi meglepő: az igazán jó testőrök képesek a sarkukra állni a védelmezetteikkel szemben, mégsem sietnek élni ezzel a lehetőséggel. Ameddig megtehetik, inkább gyorsan és pontosan igazodnak, mindennemű megjegyzést vagy bírálatot mellózve, Fortune pedig, úgy fest, egyike azoknak az embereknek, akiknek ehhez született tehetsége van. Helyes. Anélkül vésem a benyomást az eszembe, hogy megrezdülnék közben.

Kivárunk - Tierney is és én is. Mindketten tudjuk, milyen embert próbáló feladat az első napon helyt állni egy olyan pozícióban, amelyre mintha a kerek világon senki más nem volna alkalmas. Tyler Fortune e percben nem kevesebbet él át, mint azt, milyen is valakinek a tulajdon jelentőségével szembesülni; olyan felelősséget kézhez kapni, amelyet elfogadni és fegyverforgató kézbe venni kevés a puszta merészség. Ilyen hivatáshoz az erős szív nem elég. Az erős hát nem elég. Az erős láb nem elég. A számára és a számunkra nincs semmi sem, ami elég volna, ezt pedig neki felismernie, nekünk kivárnunk kell.
Kék szeme, amely olyan tiszta, akár hajdanán volt az édesvíz, lassan fordul rám. Elkapom a pillantását. Apró szünet, mielőtt belefognék a válaszba.
- A lakosztály dolgozószobájában, az íróasztal középső fiókjában egy W-416-os kézifegyver, kilazított tárjában egy tölténnyel. Mellette zárt kazettában egy másik tár. Mindet megszabott időközönként cseréli a fegyverraktár. A folyosóról jobbra, elsőként nyíló hálószobában, ahol én alszom, egy másik ugyanilyen. A konyhában a teafőző feletti polcon, a Yorkshire feliratú teásdoboz mögött egy régi SA80 típusú szénacél gyalogsági szurony. A feleségemé. Óvatosan, jobbról nyúljon érte. Éles.
Katonadinasztia sarjaként számtalan gyilkos szerszámot láttam már, nagy részüket megtanultam messziről felismerni és használni is, egy sem volt azonban olyan rémisztő és tiszteletet parancsoló, mint a bajonett. A lőfegyver ikertestvére, mégsem különbözhetnének jobban egymástól - soha nem volt meg bennem az a nyers erő és kíméletlen ügyesség, hogy késhez folyamodjam. Nem csoda, hogy előkelő helyét az emberiség hajnala óta megőrizte a fegyvereink között és a feleségem döntését sem furcsállottam soha, hogy a konyhai kések jelenléte ellenére a szekrényben helyezte el ezt a példányt. A szurony - s ezt Fortune a saját szemével láthatja majd - a hasonlóság ellenére is hordoz magában valamit, amit még a legveszélyesebb háztartási rokonai sem. Másra teremtették, mint amazokat. Ugyanúgy nem nyúlok hozzá, ahogyan senki más sem, a tulajdonosát kivéve. A testőrség kivétel ez alól. Sőt. Rövid szünetet tartok, hogy megemészthesse az elhangzottakat.
- Az irodámban tartom a saját fegyveremet, amelyet viselni szoktam. Már amikor. DSK-03, semmiben sem különbözik a sztenderd daraboktól, amelyek a flotta kötelékében kerültek rendszeresítésre. Az asztal balkézre eső első fiókja. Sorozatszáma minden alkatrészén egyeztetve, a számozás sajátosságaihoz alkalmazkodva.
Ez volt az egyetlen kikötésem. Nincsenek hamis illúzióim, amely szerint mindig mindent észreveszek, éppen ezért ahol csak tehetem, megkönnyítem a saját dolgomat. Lehetőleg észrevehetetlenül. Kissé lejjebb engedem az államat, mert ez még nem volt teljesen kerek válasz a kérdésére.
- Más fegyvert nem viselek. Csak különleges esetben. Pszichés és fizikai adottságaim az R-16-osok használatára tesznek a legalkalmasabbá, de beláthatja, hogy ez számomra valószínűleg merő érdekesség marad. Azonkívül a szem-kéz koordinációm sokkal jobb, mint a puszta látásom, ami már inkább a kézifegyverek szempontjából előnyös. Kerülöm a fegyveres kihívást, ha tehetem.
Távolról sem vagyok rossz pedig, ám a testőrséghez képest minden szempontból gyengének számítok. Nincs itt az ideje, hogy olyan oldalról fényezzem magam, amelyet a saját biztonságom érdekében mindannyiunknak tisztán kell látnia. Tierney alighanem beavatja majd a fiút a saját, engem illető véleményébe, ami éppen elég lesz.

Szünet, azután újabb kérdést tesz fel. Ehhez a válaszhoz a másodperc törtrésze is elég.
- Felhatalmazom rá, hogy a saját belátása szerint vizsgálja meg a lakosztályt. Nincs helyiség, ahová tilalmas belépnie. Nincs semmi, amit kerülnie kellene. A feladatát akkor tudja ellátni, ha nem gáncsolom benne. Szigorú parancs köti a teljes háztartásomat, de nem csak őket. - Összehúzom a szemem, éppen csak egy kevéssé, s a hangom nem változik ugyan, a mondanivalóm mégis elevenebbé válik, mint eddig volt. - Végezze a dolgát, Fortune, de ne tévessze meg az engedély milyensége. Engem ezekhez az emberekhez is kötelesség fűz, ha másmilyen is, mint a Dominiumhoz. Nem engedem, hogy a büszkeségükbe gázoljanak vagy a saját otthonukban megsértsék őket. Egy otthonnak nem csak a haláltól kell megvédenie. De ezt már tudja, igaz?
A kérdés, ahogyan a korábbiak is, mentes a fenyegetéstől - ezek nagy részét alighanem ő is pontosan így gondolja, máskülönben nem lehetne itt. Ha pedig mégsem, annak itt és most ki kell derülnie.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tyler Fortune

Hadsereg

Születési idő :
2397.07.19 (19)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Connor Jessup


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 24, 2021 5:40 pm
Következő oldal

Terson & Fortune
To be a bodyguard is to be a kamikaze pilot. Dedicated.


A feszült izgatottság, a lámpaláz – amiket bármennyire is próbálok elrejteni, sejtem, hogy nem sikerülhet tökéletesen – nem befolyásolja negatívan a koncentrációmat, sőt… A felszabaduló adrenalin még segít is fókuszálni. Minden idegszálammal pontosan tudom, mennyire fontosak ezek a pillanatok az életemben. Kaptam egy esélyt, mikor már azt hittem, nem fogok, és feltett szándékom élni vele.
Türelmesen várnak a válaszomra – már amennyire ezt meg tudom ítélni -, és Victor Terson nem teszi szóvá, hogy összeakad a pillantásunk.
Még sosem találkoztam senkivel, akinek a pillantása tette igazán szigorúvá a vonásait. Habár a kancellár magas arcscsontja, egyenes vonalú, szabályos orra önmagukban is képesek lennének ezt a benyomást kelteni, mégis elég elkapni egy pillanatra a tekintetét, és azonal egyértelművé válik, kivel is állok szemben.
Ahogy számítottam is rá, a válasza tárgyilagos és pontos, bár bővebb, mint amit kinéztem volna belőle. Igyekszem pontosan megjegyezni valamennyi információt.
A két pisztoly nem meglepetés, ahogy nem is váratlan, vagy túlzó, de amikor Victor Terson a gyalogsági szuronyhoz ér a felsorolásban, egyértelműen, és tetten érhetően felcsillan a szemem, a szakmai érdeklődés mellett a személyes is felszínre bukkan egy röpke pillanatra.
Ilyesmit nem minden nap van lehetősége kézbe fogni még a katonáknak sem. Főleg azért, mert már nem gyártják…
- Igenis, Uram!
Nagyon oda kell figyelnem, hogy ne időzzek hosszan, mikor elérek a bajonettig. A súlya, a formája, az éle, mindent alaposan szemügyre venni, kitapasztalni a súlypontját, az egyensúlyát, nagyon csábító lehetőségnek tűnik. Nem csak specialitásom a szúró-, vágó fegyverek használata, de mondhatjuk a hobbim is, hogy minél többet tanuljak meg róluk…
A kancellár folytatja, én pedig továbbra is figyelek, és próbálok mindent megjegyezni elsőre, hogy ne kelljen ismételni, vagy ami még rosszabb, ne éles helyzetben derüljön ki, hogy nem jut eszembe valami, amin az élete, vagy akár a cslaádja élete is múlhat.
A DSK könnyen kezelhető, nem feltűnő fegyver – már amennyire egy fegyver lehet feltűnésmentes jelenség -, Victor Terson helyében úgy vélem, én sem választanék olyasmit, ami könnyedén és távolról is kiszúrható és kizárható az alapfelszerések közül. Semmit ami a szükségesnél feltűnőbb.
Az R-16-osok említése meglep ugyan, de ezt már sikerül elrejtenem. Rosszul tippeltem tehát, ez is egy jó lecke a későbbiekre. Várhatóan találkozom majd a többi kancellárral is, esetükben ezt a hibát nem követhetem el…
- Értettem, Uram!
Tulajdonképpen az én munkámat azt hiszem csak megkönnyíti, hogyha a rám bízott kancellár nem csak nem keresi, de kerüli is a fegyveres – vagy bármilyen – konfrontációt. Remélem ez leginkább azt jelenti, hogy hajlandóságot mutat a testőrök utasításainak követésére, hogyha a szükség úgy hozza.
Újra áthullámzik rajtam a gondolat, hogy mostantól minden apró döntésem kerülhet a kancellár, Tierney vagy valamelyik másik testőr életébe. Ahogy ez a bizonyosság a felszínre kerül, a lámpaláz, a halvány bizonytalanság visszatér, de férlresöpröm, mikor Victor Terson újra megszólal.
A kérdésemre szinte azonal érkezik a válasz. Ahogy összehúzza a szemét, a gerincemen végigfut a borzongás. Enyhe meglepetés, bizonytalanság cikázik át rajtam, végigvillan rajtam, vajon messzire mentem-e, de végül csak visszasöpröm a gondolatot a tudatom mélyére.
- Igenis, Uram! Ahogy Önt, a családját is tiszteletben tartom, Uram!
Magamtól sem jutott volna eszembe a kancellár családtagjainak büszkeségébe gázolni, vagy megbántani bármelyiküket is, de a figyelmeztetést fair-nek érzem most, hogy az első döbbenet elmúlt.
Igyekszem nem tovább feltartani és faggatni Victro Tersont, mint amíg a türelme tart, de még nem fogytam ki végleg a kérdésekből, és ő sem tűnik úgy, mintha unná a beszédet.
- Van általános napirendje, amihez normál esetben tudok igazodni, Uram?
Ha az ő életvitele – a nyilvánvaló dolgokon kívül – nagyon eltér az enyémtől, szerencsés lenne minél előbb átállítani a bioritmusomat.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Terson-lakosztály TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
237

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 02, 2021 6:11 pm
Következő oldal

Fortune & Terson


'there is only one perfectly safe place for your kind, and you will not reach it until all your adventures are over and none of them matter any longer.'

Az SA80-as hallatán észrevehető változás hullámzik át a fiatalember ábrázatán. Nem véletlen. Akik érdeklődnek a fegyverek iránt, azok mind jól ismerik a nevet. Van valami a köszörült acélban, amely időtlenné teszi azt - a kardot és a kést ma is ugyanolyan tisztelet övezi a modern harcosok közt, mint amikor az emberek egyike sem ismert mást. Fortune semmi olyasmit nem érez, amit szégyellnie kellene.
Egyébiránt fegyelmezett, élére állított csendben hallgat. Nem kérdez rá semmire; minden bizonnyal saját maga akar meggyőződni a továbbiakról a fegyvereket illetőleg. Ezt helyeslem.

Nem kétlem, hogy örül, nem kell majd velem összemérnie az erejét, valahányszor történik valami. Önfejű ember vagyok, ám ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen hatni rám - az pedig, miként is kezelem a személyi testőrségemet, mindig is olyan pontja volt az imázsomnak, amelyre igen kényes vagyok. Declan Tierney és az emberei nem csak egyszerű katonáim, de a jellemem tűzpróbái is egyben. Látják a legjobb és a legrosszabb pillanataimat. Ismernek, ahogy nem ismer senki más, maga a parancsnok egészen tízéves korom óta, amikor ő maga éppencsak betöltötte a húszat. A kancellári testőrök nem a fivéreim, nem a barátaim és nem a feletteseim, felelősségük valahogyan mégis akkora, mintha mindhárom volnának. Fortune azt mondja, megértette. Azt mondja, úgy is lesz.
Talán nincs így. De hazudni nem hazudik.
- Akkor jó.
Az új kérdés egy cseppet elgondolkodtat. Megérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely a kollégáimtól leginkább elválaszt. Ez nehéz. Mindannyiunknak.
- Hazudnék, ha azzal áltatnám, hogy van - válaszolom szívdobbanásnyi szünet után tényközlő hangon. Fürkész pillantást vetek rá megint. - Rendszertelenül élek, noha igyekszem tenni ellene. A legtöbb időmet az irodámban töltöm. Rögtön utána a negyedik és ötödik gyűrűszinten... aztán következik a lakosztály és a Panorámaétterem. A sorrend hektikus. A lakosztályon belül az időmet többnyire a dolgozószobámban vagy a hálószobámban töltöm. A dolgozószobából fürdőszoba nyílik, de ezt maga is tudja.
Ahogyan az a legtöbb esetben szokás, a dolgozószoba említésére elnézek a válla felett, mert a kérdéses ajtó jól látszik mögötte: ahogyan belépett, jobb kézre elhaladt már előtte egyszer. Még sokszor el is fog.

- Az ételeket az étteremben készítik. A ruhákat és egyebeket a tisztítóban tisztítják. A takarítás automatizáltan történik. A világítást, az ébresztőket, a tükröket, a hőfokszabályzókat és minden mást a központi panelen lehet leprogramozni. A család minden tagja jogosult rá. Az egyetlen dolog, amely helyben készül, az a kávé és a tea. Többnyire. - intek a pult távolabbi sarkába, ahol egy leginkább érintetlen konyha gépesített elemei terpeszkednek sorban. A robosztus automata gép eltéveszthetetlen, már csak azért is, mert az egyetlen olyan dolog, amelyről megállapítható, hogy használják - széles kezelőpanelje üzemkészen, innen is jól láthatóan világít. Ha kinyitná a hűtőszekrény széles ajtaját, odabent irdatlan mennyiségű palackkal és fémdobozzal találkozna: a háztartás jól érzékelhetően aktív fogyasztója szinte minden ihatónak, amit az űrállomáson előállítanak a sportitaloktól elkezdve egészen a ritkaságszámba menő gyümölcslevekig és turmixokig. Ehető dolog nincs benne.
- Igyekszem a hajnali órák előtt visszaérni és a hajnali órák után távozni. Néha sikerül. Néha nem.
Gyakran nem. Olyan pillantást vetek Tyler Fortune-ra, amelyet csak azokra szoktam, akik éppen valami személyeset tudtak meg rólam. Megszoktam már, hogy a testőrség a legbelsőbb szokásaimba és problémáimba is belelát, mégsem tudok ennyi idő elteltével sem érzéketlen maradni a dolog iránt teljesen. Az ifjú ember is rájön majd hamar, milyen az élet ezek között a falak között.
- Tud majd igazodni. De kiegyensúlyozottságra ne számítson.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Tyler Fortune

Hadsereg

Születési idő :
2397.07.19 (19)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
13

Avatar alanyom :
Connor Jessup


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 08, 2021 8:43 pm
Következő oldal

Terson & Fortune
To be a bodyguard is to be a kamikaze pilot. Dedicated.


Tisztában vagyok vele, hogy az arckifejezésem elárulta az érdeklődésemet az SA80 iránt, de ezt egyik férfi sem teszi szóvá.
Halvány, ám egyre erősödő türelmetlenség nyújtózik végig bennem. Várom, hogy elindulhassak, hogy tegyek valamit, a saját szememmel lássam, amiről eddig csak hallottam.
Az izgatottság visszadobol a fülemben.
A lehetőség, hogy a jövőben tengelyt kell akasztanom a kancellárral, libabőrt, és halovány aggodalmat szül, ott dübörög a tudatom mélyén, hogy vajon képes leszek-e ellent mondani, vagy éppen kellően erélyesen ellent mondani… És ha képes is leszek rá, vajon a következményeit is úgy tudom majd viselni, ahogy elvárják tőlem? Ahogy én elvárom magamtól?
Victor Terson helyeslésében nincsen támadó él, sem számonkérés, mégis érzem, ahogy a tenyerem nyirkossá válik, és nehezen leközdhető a késztetés, hogy a nadrágomba töröljem a kezem, mégis sikerül megállnom a mozdulatot.
Most, hogy a napirendjével kapcsolatban válaszol, nyíltan felé fordítom a pillantásom, és nem csak egy töredékmásodpercre nézek a szemébe.
Nincsen kihívás, vagy tiszteletlenség a gesztusban, sokkal inkább érdeklődés. Látnom kell, miről árulkodik a mimikája, a szeme. Olyan érzésem van az átható zöld szemek kutató pillantásának súlya alatt, mintha a kancellár egészen a vesémbe látna. Magamat is meglepem vele, hogy ettől nem érzem kellemetlenül magam. Nem bízom teljesen a képességeimben, de a szándékaim és az elhatározásom tiszta, nincs amit takargatnom kellene.
Ahogy elnéz a dolgozószoba irányába, elfordítom ugyan róla a tekintetem, de nem fordulok hátra.
- Értettem, Uram! Van bárkinek szabad bejárása az irodájába?
Ha van bárki, akinek ilyen kiváltságai vannak, nagyon nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni magamat azzal, hogy nem tudok róla.
Érzem a súlyát az információknak. Mióta betettem ide a lábam, csupa olyan információt tudtam meg, aminek nagyon kevesen lehetnek a birtokában.
- Az éttermi személyzetet, vagy az ételek szállítását felügyeli a testőrség, Uram?
Tudom, hogy ha valaki igazán meg akarná mérgezni a kancellárt, azt egy testőr jelenléte a konyhában aligha akadályozná meg, inkább arra vagyok kíváncsi, mennyire veszi szigorúan a mindenre kiterjedő ellenőrzést.
A kiszámíthatalan napirend miatt nem aggódom. Nincs senki, aki hazavárna, nincs senki, akitől bocsánatot kellene kérnem, ha nem érek haza időre. Jól bírom az éjszakázást is, az időbeosztás tehát aligha okoz gondot.
Amennyiben Victor Terson érezhetően befejezte a beszédet, még várok egy lélegzetvételnyi ideig mielőtt megszólalnék.
- Uram, kérek engedélyt bejárni a lakosztályt!
Ha engedélyt kapok, akkor el is indulok. Szisztematikusan járom végig valamennyi szobát, megjegyzem az ajtók nyílásirányát, a szellőzők, irányítópanelek elhelyezkedését, ellenőrzöm a fegyvereket, számolom a lépéseket a fix bútordarabok között.
Ha bárhol sikerül jellegzetes illatot – öblítő, arcszesz vagy éppen parfum – elcsípnem akkor azt is igyekszem az emlékezetembe vésni.
Nem kapkodok, amennyire csak tőlem telik alapos is vagyok, olykor elpillantok a kancellár és Declan Tierney irnyába, hogy időben észrevegyem, ha fogytán a türelmük.
Ha anélkül érek a szemle végére, hogy rosszallást, vagy türelmetlenséget érzékelnék az irányukból, akkor visszalépek a kiindulópontra, és újra felveszem az előírásos pihenő testhelyzetet.
Minden érzékszervemben ott vibrál a tengernyi új információ és adat, ennek a találkozónak a jelentősége.
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Victor Terson

Kancellár

Terson-lakosztály TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
237

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt Csüt. Márc. 04, 2021 4:06 pm
Következő oldal

Fortune & Terson


'there is only one perfectly safe place for your kind, and you will not reach it until all your adventures are over and none of them matter any longer.'

Könnyedén hangolódom az embereimre.
Ez nem olyasmi, amit tudatosan ki lehetne fejleszteni. Kifinomult receptoraim régóta hasznomra vannak abban, hogy megállapítsam, miféle hangulatba érkezem vagy mi érkezik hozzám, s amennyire vissza tudok emlékezni, sohasem kellett csiszolgatással edzenem magam ebben. Ösztönösen, mélyről jött, akár másoknak a ritmusérzék vagy a balkezesség, sok fejfájástól kímélve meg engem egy olyan háztartásban, amely felett egy hirtelen haragú ember félelmetes indulatai változékony időjárásként uralkodtak. Az ifjú akadémista nem nehezíti meg a dolgomat, fegyelmezett viselkedését nem próbálja alaptermészetként prezentálni - jól érzékelhetően jelen van mindenestül, s ezt nem igyekszik letagadni egyikünk előtt sem, járjon érte bármi.
Helyes.

A kérdésre egyébként kifejezéstelen arcomon apró izmok rezdülnek meg, jobbára önkéntelenül. Láthatóan értelmezni próbálom azt.
- Úgy érti, ha nem vagyok ott? - fogok bele végül, a szokásosnál egy kissé társalkodóbb hangnemben. - Tierney parancsnoknak. Alkalmi felhatalmazást kiadhatok én is és ő is, de állandó bejárása az elhagyott helyiségbe nincs másnak. Ha én is odabent tartózkodom, mindig tudni fogja, kit várok épp. Mindenki mást feltartóztatnak az ajtóban. Kivétel nélkül.
Ha valaki az én felségterületemen arra számít, akadálytalanul oda mehet, ahová csak tetszik, akármilyen nagy ember legyen is, csalódni fog. Soha nem követeltem meg a katonáimtól, hogy hajbókoljanak a hatalmasságok előtt. Ezt jó, ha a fiatal testőr is tudja. Nem egy olyan magas rangú emberrel fog még találkozni, aki azt várja, hogy meghátráljanak előtte, nálam nagyobb úr viszont egy sem lesz köztük. A szavuk csak akkor ér valamit, amikor azt én úgy akarom, hogy érjen.
A következő kérdés már nem igényel hosszú időt.
- Nem - felelem igencsak semlegesen. - Külön nem. A Panoráma konyhája szigorú szabályozás szerint működik, vendégeik javarészt kancellárok és más befolyásos személyek, szinte kivétel nélkül. Amennyire tudom, senki sem ellenőrzi őket ezen felül, saját kezűleg.
Ha valaki meg akarná mérgezni egyikünket, se szeri, se száma az óvintézkedéseknek, amelyeket be kellene vezetni, és még akkor sem tudnánk igazán hatékonyan védekezni ez ellen. A nyolcadik gyűrűszint étterme így is állig be van gombolkozva, ami a reá vonatkozó előírásokat illeti - még néhány, és moccanni sem tudnának.
A fiatalember szemlátomást kifogyott a kérdésekből, legalábbis egyelőre; engedélykérése nem ütközik nálam akadályba. Biccentek, amiből újra megérezheti, a kapcsolatunk eltér a hagyományos kancellár-katona viszonytól.
- Megadom. Tegyen, ahogy jónak látja.

Természetesen nem fogok neki utasítást adni arra, hogyan végezze a munkáját - ami azt illeti, még abban sem vagyok biztos, hogy Tierney megteszi itt és most. Nem is kísérem el az útján. Meg kell tapasztalnia, milyen érzés a lakosztályban egyedül, szoknia a szobákat, a személyes holmikat, amelyektől bizonyosan úgy érzi majd, illetlen percben nyitott rá valakire. Meg kell találnia az egyensúlyt az érzések között, amelyeket felszít benne az otthonom kitárulkozása. Ha túlságosan is nagy tiszteletben tartja a személyes határaimat, fontos részletek kerülhetik el a figyelmét, ámde akkor sem lennék a bőrében, ha elveti a sulykot és olyasmibe nyúl, amit érinteni sem lenne szabad. Én pedig nem vagyok az a fajta ember, aki merő szívjóságból elhallgatja, ha nem tetszik neki valami.
Türelemmel várok, amíg befejezi. Nem sietek sehová, pontosan ugyanúgy fog megtalálni, ahogyan otthagyott, a jókora előtér jobb oldali, hátsó traktusában, az onnan nyíló távolabbi szoba roppant tolóajtaja előtt. Alacsony és keskeny, hosszú dohányzóasztal nyújtózik előttem, nehéz, füstszürke páncélüveg lapján át ráláthat a padlónak támaszkodó lábamra meg a nyúlánk székére, amelyen ülök. Ez a példány nem emlékeztet az ebédlőasztal szikár, magas támlás testvéreire, de a dolgozószobám forgószékére sem; leginkább egy fotelre hasonlít, annál mégis barátságtalanabb benyomást tesz, mintha úgy érezné, kénytelen letagadni a saját kényelmes mivoltát, hogy legalább kerülgetnivaló műtárgyként helyet kapjon a lakosztályban. Ha Fortune fejében még soha nem fordult meg, hogy egyes tárgyaknak életösztöne van, az teljesen normális. Ha a fotelek láttán - mert négy is van belőlük - sem teszi, akkor a képzelőerejét ezen a napon nem hozta magával.
Udvarias érdeklődéssel tekintek rá. Már nem állok fel - a fiúnak lefelé kell néznie rám.
- Nos? - kérdem tőle egy cseppnyi háromszemélyes csend után. - Szabadon beszélhet.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Terson-lakosztály Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Terson-lakosztály
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 8. gyűrű - Kancellária :: Kancellárok lakosztályai-
Ugrás: