Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Tegnap 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 16, 2020 9:40 am
Következő oldal

Rebellium barlangi tava
 






Folytatás innen
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 16, 2020 9:45 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


A hárító mozdulatot látom, mégis egy pillanatig vacillálok, mert ránézésre olyan gyenge Roda, hogy indokoltabbnak tűnik karba kapni és úgy vinni. Neki is kevésbé lenne fárasztó. Ám engedek akaratának. Elkapni és felkapni később is tudom, ha kell, talán csak néptelenebb helyre akar érni. Talán valamiféle perdai büszkeség lehet az oka, nem akar ő maga még gyengébbnek mutatkozni ezáltal a népére is ilyen fényt vetve. Ezt a gondolatomat erősíti meg az is, ahogy odakint szembekerülünk az első nyíltabban bámészkodó emberrel és Roda gyengesége ellenére kevélyen emeli fel fejét és néz vele szembe. A hatását megtette, szó nélkül odébb lép az illető, a többiekhez meg én szólok.
- Oszolni vagy oszlani! Lehet választani! - Akaratlan is fenyegető lesz, bár nem tőlem tartanak, inkább az ismeretlen perdai nőtől. Mi van, ha olyan képességük is van a perdaiaknak, amitől oszlásnak indul bármi, amihez hozzáérnek? Keveset tudunk még mindig róluk, ennek következtében a fantázia el tud szabadulni.
- Tó? - Meglepetten pillantok Rodára, mint aki nem ismeri a szót. Tényleg egy frissítő fürdő lenne most a legjobb ötlet? Pihenés után nem ér rá?
- Lenni. Hideg vizű és melegebb is lenni. Meleg lenni kicsit messzebb. Te szeretni fürdőt venni? - Egy kicsit meg is torpantunk ennél a kérdésnél, mert válaszától függően haladunk tovább a megfelelő irányba, hideg vagy éppen meleg vizű barlangi tóhoz, vagy ha előbb pihenne, akkor vendégszobáknak híján lévén elviszem magamhoz.
- Ha nem bírni menni, mondani nyugodtan, hogy én vinni téged. Én nem mondani el később senkinek. Te húgodnak sem. - Somolyodom el, finoman puhatolózva, hogy vajon a büszkesége nem engedi Rodának a segítséget és a gyorsabb, praktikusabb haladást, vagy tényleg van ennyi ereje még és a látszat csalóka? A szemet takaró kendőről megfeledkezem most, de ha nagyon jár ide-oda kíváncsian Roda tekintete, biztosan eszembe fog jutni.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 18, 2020 6:18 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda








*Erőm utolsó morzsáival emelem fel a fejem az engem bámuló s utunkat álló égiekre, kiváltképp a legközelebb állóra, ki egy hosszabb lélegzetvételnyi ideig gondolkodik csupán, s félreáll. Vadember kemény szavai, melyekből csupán a fenyegető és ijesztően határozott hangulatot érzékelem, hozzátesznek még bizonytalanságukhoz, így akadály nélkül indulhatunk el, távolodva a betegek szobájától. Noha még nem jártam ezen a vidéken, úgy sejtem minden hegy gyomrában van tó, vagy valamilyen víz, akár egy kisebb patak vagy csermely, s nekem most erre van szükségem. *
-A hideg is jó, ha közelebb van. Igen, elmerülnék. *Válaszolom lassan és szaggatottan meglepett kérdésére, s csak akkor indulok tovább vele, ha meg van a válasz, ha tudja hova vigyen. Kisebb gondom is nagyobb annál semmint a folyosón nézelődjek, lehajtott fejjel haladok Vadember mellett, belekapaszkodva s csak lábaim elé figyelek, mert nem csak kisebb kövek vannak szétszóródva itt-ott, hanem valamiféle égi kötegek is. Mintha fák gyökerei lennének, de túl egyenesek és simák. Bár minden lépésemre oda kell figyelnem, a megjegyzésére kissé felemelem a fejem, hogy ránézzek, arcomon halovány mosoly mutatja derültségemet. *
-Ha vinned kell, nem titok húgom előtt sem. Még bírom, de köszönöm nagylelkű felajánlásodat. *S ezzel fordítom is vissza fejemet előre és lefelé, kis idő múlva vállára s olykor szemeimet is lehunyom egy-egy röpke pillanatra. Egyre nehezebb azonban utána újra kinyitni, szemhéjaim súlyosak mint némely szikla, s már nem figyelem hova lépek, csak teszem egyik lábamat a másik elé. Ha megbotlanék, az is annyi erőt venne el tőlem, hogy képtelen lennék újra elindulni. Csak az jár a fejemben, hogy hamarosan vízhez érünk…azt sem látom már, hogy járnak-e mások a folyosókon rajtunk kívül, látóterem beszűkült az előttünk nyúló út egy részére. A következő fordulónál azonban elakad a lábam valamiben és a korrigálás, hogy megtartsam az egyensúlyomat, túlságosan megterhel. Dyron nélkül nem tudok továbbmenni.*







Rebellium – orvosi szoba◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 21, 2020 10:41 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


- Rendben lenni, akkor hideg tó... - Bólintok párat és az előttünk lévő folyosókereszteződésnél jobbra fordulunk.
- Csak próbálni meg nem belefulladni. - Összevonom aztán a szemöldökeimet egy pillanatra elgondolkodva, mielőtt újra megszólalnék.
- Jó, Roda ne szólni semmit, én tudni, hogy én mondani hülyeség. - Mosolyodom el, mert utólag esett csak le, hogy bár a perdaiak külsőre nagyon is hasonlítanak hozzánk, egy lényeges eltérés van: a nyakuk oldalán az, amit mi jobb híján kopoltyúnak neveztünk el. Ennek birtokában gyanítom meglehetősen ritka halálnem a perdaiaknál a vízbe fulladás. De azért fél szemem a nőn lesz, mert hátha náluk sem megy ez a légzés dolog, ha elalszanak a víz alatt. Igazából azt se tudom, hogy teljesen elmerülne vagy csak nyakig merülne, de úgy vagyok vele, hogy ezt majd meglátom, most inkább nem beszéltetem, mert az előbb nem nagyon túloztam az orvosi szobában azzal, hogy nem néz ki jól. Elég most arra figyelnie, hogy átlépje a kábelkötegeket vagy egyéb, nem éppen természetes útakadályokat kerülgessen, mielőtt elérnénk a folyosó olyan szakaszára, ami már ismerősnek hat, legalábbis abból a szempontból, hogy a talaj nincs elegyengetve, lapokkal lefedve, hanem a barlangjárat természetes hepe-hupasága érzékelhető. Több okból is, de ide már nem láttuk szükségét a mesterséges kialakításnak. Felajánlottam azt is, hogy viszem, s inkább a megfogalmazásmódom az, ami a mosolyt csal arcára és szemeibe. Köszönetére biccentek, számomra természetes volt, hogy felajánlom, nem gondolnám ezt nagylelkűségnek.
- Rendben lenni. Ha egyszer te vinni majd engem, te ne mondani el én húgomnak! - Jegyzem meg mosolyogva, mert hát azért a büszkeségét is megértem. Igaz, kicsi az esély, hogy Rodának kelljen cipelnie - hogy is bírna el? -, és hogy utána találkozzon Ravennel, hogy ezt mesélje el neki. Csendben folytatjuk az utunkat, olykor a vállamra biccen a feje, s ilyenkor elgondolkodok azok, hogy egyrészt vigyem-e, másrészt most lassítani kéne a lépteinken vagy ellenkezőleg, gyorsítani, hogy hamarabb a tóhoz érjünk? A kérdést rendesen végig sem tudom gondolni, se felajánlást tenni, mert Roda megbotlik. Balom erősen tartja őt meg, de jobbommal is oda kapok, hogy segítsem jobban és ezúttal nem kérdezek már semmit: úgy alakítok az átkarolásán, hogy karjaimba tudjam őt emelni. Gyengéden, de biztosan és határozottan tartva. Az implantátum ereje nélkül sem lenne megterhelő a súlya, annak ellenére sem, hogy Roda többet volt esőn és magasabbra nőtt, mint húgom.
- Te lenni makacs. Látni, hogy te és Aideen lenni testvérek. - Mosolygok rá, mintegy ellenőrizendő, hogy ébren van-e, na meg van ebben egy adag "ugye én megmondtam, hogy jobb, ha viszlek" jelleg is. A lépteimen így viszont már tudok gyorsítani és haladósabb lesz a hátralévő út. A járat elég széles ahhoz, hogy ne kelljen attól tartani, hogy bármijét is lekoccolom a barlang falának, akarom mondani Rodának. Egy-két percen belül el is érjük a tavat, ha Roda még ébren van, akkor hallhatta is már botlása óta a csörgedező vizet, amely alig egy méternyi magasságból a sziklafalból tűnik elő és táplálja a tavat. Van, amikor jobban zubog a víz, jellemzően kiadós esőt követően.
- Öhm... hogyan merülni? - Nézek rá egyelőre nem téve le, de ha nincsen ébren, akkor felmerül a dilemma: ruhástul vagy anélkül vigyem a vízbe? Aideen ruha nélkül úszott... Hajlok mégis a ruhás megoldásra, mielőtt felborzolom teljesen a családi kedélyeket azzal, hogy az összes női tagot láttam már meztelen. A végén még kiderül, hogy van egy elég zabos hangulatú nagybácsijuk vagy unokatestvérük.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 23, 2020 7:42 am
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda









*Szavai, melyekkel a tó jelenlétét tudatják velem, úgy hatnak rám, mint egy kellemes, ringató hullám, már szinte a bőrömön érzem a víz simogatását, ám valójában még messze vagyunk tőle. Megjegyzése először döbbenetet vált ki belőlem, hatásosabb lenne ránéznem ha teljes erőmet birtokolnám, így azonban mire felemelem a fejem egészen a tekintetéig, már helyesbít. *
-Nem szólok. *Egyezem bele egy halványan mosolygós válasszal. Még a fejemet is ingatnám a képtelen felvetésre és kérésre, de ez most elmarad. Figyelmemet amúgy is az köti le, hogy minden nehézség nélkül haladjak előre, ám nem könnyű a viszonylag sima haladón sem oda nem való, vagy illő tárgyakat kerülgetni, átlépni. Támaszom biztos, érzékelhető benne a gondosság és az odafigyelés, némi aggodalom ami szinte minden lépésemnél feszülten arra vár, mikor lesz szükségem nagyobb segítségre. Épp ezért értékelem nagyra a felajánlását, amit tréfás megfogalmazásba csomagolt. S újra csak megmosolyogtat a könnyed humor.*
-Bolond égi vagy te. *Még elképzelnem sem kell azt amit előad, önmagában véve is képtelenség, de hogy így eszébe jutott mutatja, hogy komolytalan szavai kedélyes derűt takarnak. Láttam mennyi mindent átélt, a felét sem értettem, de a fájdalom ami kísérte elég volt ahhoz, hogy tudjam, kivételes személyiség kel ahhoz, hogy megőrizze a humorát. Nem sokaknak sikerül. De ennél tovább már nem gondolkodom, az is fáraszt és megtöri a figyelmemet, amit nem sokkal később már alaposan próbára tesz az egyenetlen talaj. Csak a változást érzékelem, a miértek nem foglalkoztatnak és korábbi, biztosnak tűnő megjegyzésem hangsúlya, miszerint „bírom még” átbillen a múltba. Botlásom önkéntelen korrigálása a maradék erőmet is elfogyasztja, mozdulatom elakad…s már csak arra eszmélek, hogy a testem könnyűvé válik, szinte lebeg…s erős karok tartanak. Fejem Vadember vállára hajlik, szavaimban is feladni látszom a küzdelmet, melyet büszke tartásom vitt előre.*
-Igen…te mondani meg. *Hagyom rá a szavai közül kihallott „én megmondtam” dorgálást, de a mosoly csupán a hangomban van ott, és az égi szavakban, arcomon nem jelenik meg. A további úton csak az tart ébren, hogy egyre jobban érzem a víz illatát, nemsokára zubogása is a fülemben cseng…minden egyes pillanat azzal tölt el, hogy még egy kis kitartás…még egy kicsi…ezt mondogatom magamban míg meg nem állunk. Ólomsúlyú pilláimat emelem, lassan tisztul a homályos kép, sziklafalakon csillannak meg a víz cseppjei, orromba erőteljesen kúszik be az illata…a vízé, a köveké, a fenti világé melyet a zubogó víz mos le. *
-Tegyél le…kérlek. *Még kapaszkodom belé mikor lábaim a talajt érik, biztos pontot keresek az egyensúlyomban, hogy lehajolva legyűrjem csizmám szárait, hogy még a lehetetlen mélységből előrángatott erőmmel rúgjam le azokat. Lehunyt szemeim mögött gyűjtök erőt arra, hogy ujjaim görcsösem ugyan, de kibontogassák felsőruhám szíjait, csatjait…mi alatt vékony, vászon inget viselek. Már körülmények között azt is levetném, de nem mutatom meg magam az éginek. Bizonytalan léptekkel közelítem meg a tavat, de már az is frissítőleg hat rám, hogy magamba szívhatom könnyű páráját. A nyakamon lévő redők megrezdülnek mielőtt még elmerülnék a vízben, vadember kérdésére így válaszolva. Testem eggyé válik a vízzel, széttárt karokkal lebegek a felszín alatt, magamba szívva az életet adó vizet, nyakam redőin keresztül az egész testemet átjárja a hűvös frissesség, vérkeringésem felpezsdül. Az idő folyása megszűnik létezni…hosszú percekig, fertály órát, vagy még tovább  is maradok…ameddig Vadember bírja türelemmel.*








Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊
[/color][/i]


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 29, 2020 3:42 pm
Következő oldal
 
Roda és Alec


- Nagyon! - Vigyorodom el azon, hogy bolond éginek nevez, kicsit sem bántódva meg rajta. Kaptam már különbeket, na meg ebben van valami kedveskedő hangszín, mint mikor húgom hülyéz le. Vagy én őt. A mosoly ki is tart egy darabon, míg meg nem botlik Roda, vagy a lába csuklott össze, fene se tudja, de a végeredményt tekintve nem változtat semmin: a karjaimba veszem s úgy viszem őt tovább haladósabban lépve, mert nem kell már az ő tempójához igazodnom.
- Szeretni hallani, lenni igazam. - Mosolygom, mert hát ezt a kegyet egy nő nem sűrűn adja meg, és szerintem ez a perdai nőkre is igaz. Kisvártatva elérjük a barlangi tavat, s Roda is minimálisan éledezni kell. Vajon a párásabb hely miatt? Vagy mert jobban hallani a víz csobogását? Nem kérdezem meg, mert jelenleg az a dilemma jobban leköt, hogy ruhában vagy anélkül úszik a perdai gyógyító. Kérésenek megfelelően leteszem lábait a földre, támogatom, hogy biztosan álljon, főleg mert a cipőiből lép ki. Aztán elkezdi ruháját kioldani, ami eldönti korábbi dilemnámat, s újabbat vet fel. Komolyan, beszarás, életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer az lesz a kérdés, hogy segítsek-e egy nőnek kibújni a ruháiból, aki előttem kezd el vetkőzni.
- Ühm... - Emelem mutatóujjam, hogy közbeszólva felajánljam segítségem, vagy anélkül nyúljak a ruhához, hogy kéretlenül segítsek, de tőle jó arasznyira megáll a kezem, majd ugyanazt a mozdulatot viszem tovább, hogy megvakarjam fejem a tarkómnál tanácstalanul. Roda úgy sem látta, ha le volt hunyva a szeme, de ha fel is pillant, minden előzetes emlékképem ellenére azt láthatja, hogy nem mint nőt méregetem. Ez még akkor sem jut eszembe, mikor a víz felé lépdelve kezem nyújtom neki, pedig az ingecske alól bizonyosan formás lábak kerültek elő. A parton maradok s onnan figyelem a kopoltyú rezdülését, mielőtt elmerülne a vízben.
- Wow. - Kommentálom az eseményeket, főleg ahogy elmerül Roda, lehunyt szemekkel, lebegve a víz alatt.
- Vizespólózunk majd, de jó! - Állapítom meg aztán, bár ez csak jövőkép, a vízben még a bővebb szabású ing lebeg s fodrozódik, nem simul a testére. Levetem én is csizmáim, zoknim, feltűröm nadrágom szárát, de nem megyek a vízbe, nem akarom megzavarni. Csak leülök a parton egy nagyobb, lapos sziklára, s onnan lógatom a lábfejeim bokáig a vízbe. Eleinte még csak nem is mozgatom, Rodát figyelem, hogy tényleg nem lilul-e a feje az oxigénhiánytól, de az időt is mérem. Azt mondják, csak az első öt perc nehéz, az embereknél. Jah, magam részéről addigra már vízihulla lennék! Már tíz perce van lenn Roda... Már tizenöt... Lenyűgöző, főleg a barlang sajátságos fényviszonyaival, a perdai nő kecses, sudár alakjával. Szinte kívánja, hogy lefessék, de nálam hozzáértőbbnek kellene. Pálcikafigurákon amúgy sem lehet rendesen a nyakrész kopoltyúját jelezni, hát még az egyedi színeket. Idővel lassan, lustán mozgatom a lábaimat a vízben, s további percek után, miután ellenőriztem, hogy a nyaki redők szépen mozognak, hátradőlök a sziklámon, karjaimat a fejem alá téve. Úgy helyezkedem,  hogy csak egyik lábam legyen a vízben, a másikat a sziklán kissé felhúzom. Időnként oldalra fordítom a fejem, hogy lássam Rodát, vigyázva rá, de közben elkezdek dúdolgatni is egy feszesebb tempójú dalt. Az élet nagy kérdésein gondolkozom, mint például vajon a perdaiaknak is ráncosak lesznek az ujjbegyeik, ha sokáig áznak a vízben?
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 01, 2020 3:43 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda









*Magamban mosolyodom el helyeslésén, melyben nagy adag önirónia van. Szerencsés égi és perdai aki birtokolja ezt a képességet, mert segít túllépni a legnagyobb szörnyűségeken is. Nem mindenkinek adatik meg, de olykor más eszközökhöz folyamodunk, hogy túléljünk, de kétségtelen, hogy ennek van a legnagyobb ereje. Nekem viszont már annyi sincs, hogy magamon mulassak, hogy lépteim olyanok már, hogy az Emlékek Őrzője is lehagyna az eloraki haladókban…s aztán már olyan sem. Testem habkönnyűnek érzem midőn az égi a karjaiba kap oly könnyedén, mintha egy száraz, lehulló falevelet tartana a tenyerén. Elismerem igazát, ami előre jelezte makacsságomat és büszkeségemet…megtanítva arra, hogy időnként mindkettőt félretehetjük, attól nem leszünk kevesebbek sem gyengék. A lelkem erős maradt, mosolyom után a hangom is eltűnőben.*
-Ebben nem különböztök népem férfiaitól. *Egy sekély sóhajjal pihen meg fejem végül a vállán, s csak a levegő párája jelzi számomra, hogy közeledünk a tóhoz. A víz közelsége ad annyi erőt, hogy le tudjam venni magamról a ruháim egy részét, segítség nélkül. Nem is fordulok Vadember felé, nem is érzékelem a mozdulatait, ha van is, az titokban marad előttem. Későbbi pillantása is, annyira fáradt és kimerült vagyok, hogy még zavarba jönni sincs erőm, s azt a néhány bizonytalan lépést, mely a partig vezet, a segítségével teszem meg, kezében támaszra lelve. A vízben már határozottan jobban érzem magam, a testem súlyát sem érzem, lebegek a felszín alatt, a víz körül öleli a testemet, lágyan simogat, magamba szívom és érzem ahogyan végigáramlik az ereje a frissessége az egész testemen, elűzve belőle az ólmos fáradtságot, izmaimból a csomóba rándító görcsöket. Hosszú ideig maradok, legalábbis égi mértékkel…számomra egy perccel sem rohan előre, mintha megállt volna s csak a víz lágy hullámai, melyet a tóba ömlő forrás kelt, gyűrűznek körülöttem. Mikor már érzem magam annyira erősnek, hogy ne legyek Vadember segítségére utalva, bár a hazaútra nem vállalkoznék és ezt azt hiszem tudtam előre, kinyitom a szemeimet. Látva a barlangi tó felszín alatti életét, még gyönyörködöm benne egy kicsit. Lenyűgöző, hogy egy sziklával körülvett tóban is ilyen csodálatos élet jött létre. Elúszom a mélybe, s lassan haladok felfelé a fala mentén megannyi apró, csillogó víz alatti gombát és más élőlényt látva. Ujjaimat futtatom végig a kőre tapadó fonalakon s mosolyodom el a kis halak riadtságán, mellyel igyekeznek elillanni előlem. A felszín közelébe érve veszem észre a vízbe lógó lábat, mely mintha ütemesen mozogna, mintha egy ritmust követne. Erőm visszatértét mi sem bizonyítja jobban, hogy a mosoly szétszalad az arcomon és óvatosan lököm magam feljebb, míg el nem érem Vadember lábát, hogy ráfogjak a bokájára s magam felé rántsam. Kétlem, hogy ennyitől belepottyanna a vízbe, de szívesen megnézném az arcát abban a pillanatban. Végül ellököm magam a parttól egy kicsit és a felszínre bukkanok, épp csak a fejemet dugom ki a vízből őt keresve.*









Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 11, 2020 10:58 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


Elvigyorodtam, bár ezt esélyesen Roda nem látta, de ettől még jót derülök a szavain, miszerint a perdai és égi férfiak hasonlítanak. Mi tagadás, számos egyezést véltem már én is felfedezni a nők terén is, és mondhatnánk, hogy rutinnal így könnyebb eligazodni rajtuk, de nem. Épp olyan bonyolultak, mint eddig és néha az ember úgy érzi, tither-rel kell átvágnia egy aknamezőn. Naná, hogy örülök olyan apróságoknak, mint mikor nekem van igazam. Ez húgom s anyám mellett sem esett meg gyakran velünk apámmal, csak összenéztünk együttérzően néha adva csak hangot annak, hogy amúgy létszámra ugyanannyian vagyunk, valahogy a demokrácia mégsem teljesült mindig. Aztán csak jót mosolyogtunk az egészen...
Elmerengek régi emlékeken és sok máson is, míg Roda töltőre rakta magát a vízben. Néha rá-ránézek, ha mégis meg találna fulladni, akkor hamar tudjam megmenteni vagy megállapítani a halál beálltát és kereket oldani - csak viccelek, a holttestet eltüntetném -, de elég sok tennivaló ezzel nincs. Roda jól van, idővel észlelem, hogy lejjebb is úszott és... öhm, gondolom nézelődik. Biztosan jól van, vízihullaként fel kéne jönnie a víz felszínére. Legalábbis így lehet a perdaiaknál is, mondjuk azt se tudom, hogy ez a jelenség az embereknél mennyi idő után jelentkezik. Azonnal? Na mindegy, Roda mozog, azt látom, bármennyire is sötétbe borul a tó alja innen nézve. A mozgását mindenesetre kedvező jelnek veszem, már nem teljesítménycentrikusra van állítva, hanem jobban lehet. Nem szakítom félbe és nem is csatlakozom, egyedül cipőtől és zoknitól megszabadulva, nadrágszárat feltűrve a lábamat lógatom a vízbe, halkan egy dalt dúdolok időtöltésként és ütemére lóbálom a lábamat. Ármányra viszont nem számítok, pedig biztosan én is megjátszottam volna a helyében, de pont ez az: Roda nem tűnt ilyen játékosnak annak ellenére sem, hogy a boga-motorversenyben benne volt. Elégedettségére a reakcióm nem marad el, meglepetten elkerekedő szemeimet nem láthatja, se azt nem hallja, ahogy a dúdolás félbe marad, azt viszont láthatja víz alól is, ahogy hirtelen felülök és ezzel egy időben érezheti, hogy lábam megrándul, ösztönös reakcióként rántom vissza magam felé, ahol a testemhez csatlakozik. Roda szerencséje, hogy ilyen irányú a mozdulat, különben még félő lett volna, hogy szegényt akaratlan orrba rúgom. Nagyon frászt nem kaptam, ezt láthatja akkor is, mikor feljött a víz felszínére és engem már ülve talál, tudom, hogy milyen élőlények élnek ebben a vízben, egy sem láblerágó fajta. Mosolyát látva én is elmosolyodom és még mindig vízben lévő lábamat lendítem, hogy egy adag vizet fröcsköljek válaszul Roda arcába, még ha ez egy perdait annyira se zavarhat, mint egy embert.
- Látni, lenni jobban! Örülni! Mit keresni odalent? Tó alján? - Pislogok le oda, nem mintha többet látnék most, mint öt perccel vagy öt hónappal ezelőtt.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 15, 2020 11:34 am
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda






*Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, hogy a víz alá merültem, ilyenkor az idő nem számít semmit. Igazából az sem érdekel, hogy Vadember odafent mit csinál, unatkozik-e vagy elfoglalja magát valamivel és ha az utóbbi, akkor mi lehet az. Akár itt is hagyhat, bár ezt azt hiszem nem teszi meg, kell a felügyelet, nehogy a vízből kijőve, erőm teljében még olyasmit találjak csinálni, ami nem tetszene a hegyi embereknek. Teszem azt körülnézek és elcsodálkozom a sok földön kanyargó csöveken, vagy megtalálok gyógyítani mást is. Ha ezen merengenék a víz alatt lebegve, lassan úszkálva, minden bizonnyal elmosolyodnék, de nevetésre az ad okot, amikor észreveszem a vízbe dugott mezítelen lábát és erőm visszatértét mi sem bizonyítja jobban, minthogy máris a megtréfálásán jár az eszem. Szerencsére számításom beválik és a lábát maga felé rántja, és nem próbálja meg lerázni magáról az ismeretlen lényt, aki megfogta a lábát. Valószínűleg nem most van itt először, talán már meg is mártózott a tó vizében és pontosan tudja, hogy nem kell veszélytől tartania, különben engem lehetne gyógyítani. Igazából bele sem gondoltam, mit teszek, ahogy régen, gyerekkoromban sem tettem. Mosolyomat, mely meglepettségének és derültségének szárnyán születik, az arcomba fröcskölt víz sem mossa le. *
-Vízi égieket. De nem találtam egyet sem. *Biggyesztem le alsó ajkamat egy pillanatra, mielőtt folytatnám egy kérdéssel.*
-Voltál már odalent? Különleges. Szeretem a tó alját. Békés, nem olyan mint folyóé. Még maradok kicsit. Te nem jössz? *Közelebb úszom a parthoz, inkább csak siklok a víz felszínén, de közelebb érve hozzá a karommal egy adag vizet fröcskölök felé. Ha már vizes, akkor mindegy, nem? *






Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 18, 2020 8:57 pm
Következő oldal
 
Roda és Alec


Azt bírom Rodában, hogy nem csipog meg kényeskedik, még egy kis arcba fröcskölt víz miatt sem. Lehet a perdai mivolta miatt sem, de akkor is. Elmosolyodom a kifejezésen, hogy vízi égieket keres. Micsoda paradoxon.
- És élve vagy holtan keresni odalent vízi égi? - Kérdezek vissza, bár lehet ő nem értékeli a humoromat. Odalent szerintem csak vízi-hullaként - kövekkel lesúlyozva - találna alapvetően, bár remélem nem fog. Érdeklődve figyelem, hogy mennyire felvillanyozódott, és milyen érdekes, hogy egy kis vízben lebegés és úszkálás nem hogy tovább fárasztotta volna, hanem olyan, mint aki bedobhatott egy kis délutáni szunyát egy kényelmes ágyban.
- Minden tó alja lenni békés? - A kérdésére csak megráztam a fejemet, mármint az elsőre. Én már úgy kerültem ide a Rebelliumra, hogy mások már feltérképezték a tó alját, már abból a szempontból, hogy semmi veszélyes nincs benne, közmegegyezéssel fürdőzésre alkalmasnak nyilváníttatott, én csak elfogadtam ezt a tényt. A másik kérdésre egy pillanatra elgondolkodom, hiszen a helyzet szülhet könnyen félreértést, pedig nem feltételezem Rodáról, hogy ahhoz támadt volna kedve egy égivel, velem, de nem gondolom túl a dolgot, lesz, ahogy lesz elven bólintok aztán rá éppen az előtt, hogy egy adag víz fröccsenne a képembe és a mellkasomra, amire csak felnevetek és kitörlöm képemből a vizet közben.
- Ám legyen lenni. Készülni, perdai! Megmutatni, mi hogyan csinálni ezt... - Hogy mi az az ezt, az megválaszolatlan marad egy fél percig, mert a vizes ingből kibújok hamar és felállva a nadrágot is levetem, úgy is van alatta alsónadrág, gyógyítóként meg feltételezem, hogy látott már ennyire férfi testet. Szemre saccolt kora alapján gondolom ennél többet is láthatott már. Odébb dobom őket a korábban levetett bakanccsal és zoknikkal együtt, és ahelyett, hogy vízbe lépnék innen, inkább jó négy lépést el is távolodom. Ha eddig nem, most már tudhatja Roda, hogy mire készülök. Úgy célzok, hogy ne őt érjem, majd nekifutok és a partrész széléről elrugaszkodva egy vidám kiáltás kíséretében - "Rebelliuuuuuum!" - felhúzott lábakkal ugrok egy bombát, hogy a víz csak úgy freccsen mindenfelé a becsapódást követően. Pár másodperc után feljövök a víz felszínére s tekintetem Rodát keresi széles vigyorral.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 20, 2020 5:24 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda







*Nekem nem tűnik fel, nem ismerve nagyon az égiek kifejezéseit és ahogyan magukról beszélnek, hogy a vízi égi kissé furcsa meghatározás. Nekem az égi, olyan kifejezés, amivel őket illetem, a nem perdán szülötteket, ezért a vízi égit egészen normálisnak gondolom. A mosolya némileg árulkodó, de szavakkal nem világosít fel a gondolatairól. *
-Szeretném élve. *Tudom, hogy az égiek nem teljesek és nem tudnak a víz alatt sokáig létezni, nem kívánom a halálukat, csak azt, hogy menjenek el, vagy legalább hajlandóak legyenek úgy élni, ahogy mi perdaiak, tisztelni a világunkat, békében hagyni élni minket. Vadember már majdnem megfelel a kívánalmaimnak, csak tartsa is be a szavát és remélem, hogy tud hatni a társaira is. Közben könnyedén fenntartom magam a felszínen, csak időnként merülök el, hogy a braniq-omat újra és újra megáztassam.  A tó mélyének említése kellemes emlékeket csal elmémbe, elmosolyodom valahányszor eszembe jut egy-egy merülésem. A legtöbbhez különleges élmények társulnak, mint mikor Eowen megmutatta az Emlékek barlangjának csodálatos zugát. Oda persze nem vinném Vadembert, nem lenne képes átúszni a járaton.*
-Igen, békés. Nincs ott más csak te és a nyugalom, csend. Szépség. *Rázza a fejét, nem járt még lent a tó alján, gondolom azért, mert nem bír sokáig levegő nélkül lenni. Mennyi mindenről maradnak le, és talán ezért akarnak mindent elpusztítani, nem ismerik a Perda legszebb csodáit. Magammal hívom, hátha kedvet kapott, nekem pedig még szükségem van arra, hogy itt legyek, bármennyire is úgy tűnik számára, hogy jól vagyok, a víz csupán segít, könnyűvé teszi a testem, de ha kimegyek a partra, ismét nehéz lesz. Visszaadom neki a fröcskölést, talán ezzel ráveszem, hogy bejöjjön utánam, ha másért nem, akkor az édes bosszú miatt. Bár egy égi semmire nem megy a vízben egy perdaival. Szemöldököm emelkedik a figyelmeztetésre, kissé hátrébb lebegek a vízben, pedig nem tudom mire készül. Égiek bolondok…ez jut eszembe amikor nagy lendületet véve a vízbe ugrik, akkora permetet zúdítva a part köveire, hogy hallom a csattanását. A kiáltása nem különben felveri az egész barlangot, visszhangzik a falakról, szerintem innen a bogámig mindenki hallotta. A csobbanás után a víz alá merülök és arra úszom amerre ő lehet. Már nem látom a fejét, csak a teste többi részét, ahogy karjaival ás lábaival kapálózik. Odaúszom hozzá és ha nem bukott még a víz alá engem keresve, könnyedén megérintem az oldalát, mintha egy hal úszott volna el mellette.*






Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 27, 2020 9:30 pm
Következő oldal
 
Roda és Alec


Roda komolyan válaszol, de végülis abban egyetértünk, hogy az élő ember - ha nem kancellár - az jobb, mint a halott ember, így nem magyarázom tovább a dolgot.
- Én találni olyant itt fenn is. Találni, mikor egyedül járni Perda. Mitől lenni lent másabb? - Nem kekeckedni akarok, tényleg érdekel. Itt felszínen is sok csodát láttam már, fent a fennsíkon láttam az alant elterülő síkságot a szélére kiállva, és nagy levegőt véve kipróbáltam még egy hatalmas üvöltést is, mert miért ne? Itt a hegyek között a visszhanggal játszottunk egy darabig, mert újszerű volt ez is. Ha a Dominiumon visszhangzott is valami, azért az másabb volt. De láttam a tengerpartot is, mikor nem volt ott senki más és csak lustán sétálgattam, vagy tüzet gyújtva éjjelre csak ültem és néztem sokáig a víz hullámzását, miként változik az idő múlásával. Vagy csak nézni a csillagos eget! Az ember azt hinné, ennyi év csillagok közötti vándorlás után pont ez a legérdektelenebb dolog egy új égitesten járva, de innen lentről másként látszanak. Még annak is megvolt egy békés nyugalma, mikor kilestem egy errator-odút, vagy minek lehetne nevezni, amiben laknak. Előtte játszadoztak az alig pár hetes kölykök, s ugyan rusnya egy valamik voltak így kicsiként is - ennyit arról, hogy minden állatbébi aranyos - és ugyan futva kellett távoznom a helyszínről, mihelyst a széljárás változott s elárult engem, azért volt egy varázsa annak a látványnak is.
Kíváncsiság vezérel most a vízbe, bár nem tudom, mennyire fogom tudni látni azt, amit Roda is. Úszni tudok, de búvárkodni főleg felszerelés nélkül azért már más lapra tartozik. Nagy ugrással és még nagyobb kiáltással csobbanok bele a vízbe, hogy aztán a vízfelszínre feljőve vigyorogva Rodát keressem, s ne találjam. Mikor hozzámér, frászt már nem kapok, mint mikor a lábam érintette meg, de automatikusan arra fordulok, amerről az érintést éreztem. A víz tisztaságát próbálom felhasználni arra, hogy kiszúrjam, honnan csap le újra Roda. Tehát vadászunk? Vagyis, halászunk? Egy-némely társam kifejezetten tehetséges ebben, én csak mérsékelten és akkor is sekélyebb vízben vagyok egy dárdaszerű alkalmatossággal - míg fel nem idegesít annyira, hogy inkább a Styx-szel lőjem le a halat. Rodára viszont másként kell vadászni, s inkább kivárom, hogy újra felém jöjjön, újra megérintsen, mert akkor érintésnyi távolságon belül lesz. Ezt használom ki arra, hogy hirtelen kapjak felé, hátha elcsípem a kezét, vállát vagy legalább a bokáját. Ha meg fenékre markolok, akkor bocsi, ő kezdte az incselkedést!
Ha nem játszik újra halacskát, akkor veszek egy nagy levegőt és víz alá merülök, próbálom nyitva tartani a szemeimet, szokni a fényviszonyokat, de nem egyszerű feladat. Ha úszni kellett eddig, akkor csak az volt a lényeg, hogy eljussak A-ból B-be, a célt figyeltem, nem pedig bámészkodtam magam körül.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 29, 2020 10:11 am
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda








*Nem gondoltam arra, hogy az égiek egészen mást láthatnak meg az otthonunkban, amit szépnek gondolnak. Nem tudom milyen volt az ő régi otthonuk, nem láttam róla képeket, sem mozgókat, sem mást, olyat amilyet a gyógyításukról, vagy magamról láttam a Dwa`woruu-n. Nincs összehasonlítási alapom. Vadember szavai azonban eszembe juttatják, hogy számukra más dolgok fontosak, más adja az életető erőt, a víz éppenséggel a halálukat jelentheti, ha túl sokáig maradnak a mélyén. *
-Fent is szép, szeretem az erdőket, a fákat, a hegyeket. Ott is csend van, amikor nem jártok arra. A víz a mi életünket jelenti, ott teljesedünk ki. Nekünk az a végtelen szabadság. *Elmosolyodom, talán nem érti, nem tudja elképzelni…egyszer majd talán. Ha túl sokáig maradnak, ha sok perdaival beszélget. Ő fogékony mindenre, a mi életünkre is, ő láthatóan szereti és élvezi a természetet, a kincseit, tiszteli a világunkat. Nem vesz el többet, mint amennyire szüksége van és úgy hiszem, akkor sem tenné, ha a másik oldalon állna, azon ott fent ahonnan a pusztító szerkezetek jöttek. Többet nem mondok és később sincs rá alkalmam, azzal, hogy olyan nagy hanggal ugrik be a vízbe, nagyot csobbanva, belőlem is előhívja játékos énemet. Lemerülök, hogy amikor a felszínre bukkan, ne lásson és sikerül becsapnom. Elúszom mellette és megérintem, nem gondolom, hogy megijed, de keresni fog, forgolódni, hogy megtaláljon, és ezt kihasználva változtatok irányt én is. Próbálok mögötte és alatta maradni és én jól látom őt a víz alatt is és amikor eljön az alkalom, alulról „támadok”. Kivárom míg az egyik lábát meg nem tudom érinteni, és végighúzom ujjamat a talpán ha sikerül, ha nem kapja el előbb. Később sem bukkanok fel a felszínre, s így csak akkor kaphat el, ha ő is lebukik. Tudom, hogy nem sokáig bírja levegő nélkül, és nem is akarok neki rosszat, nem incselkedem többet. Közvetlenül a felszín alatt még elég fény jut el hozzánk ahhoz, hogy akár ő is láthasson engem, így amikor keresni kezd, nem kell sokáig forgolódnia. Hogy tudja, az imént honnan kerültem elő, most is alulról, a tó mélye felől közelítem meg, szemben vele, s próbálom megfogni az egyik kezét. Az a kevés ruházat ami rajtam van, a vízben nem tapad a testemhez, lágyan fodrozódik körülöttem, a hajam pedig akár a tengeri növények hullámzik sötéten. Vademberre mosolygok és egészen közel lebegek hozzá, majd elkezdem lefelé húzni s másik kezemmel intek, hogy kövessen. Ha mosolyom nem elég megnyugtató, és mindenáron a felszínre akar menni, akkor hagyom, de a kezét nem engedem el….*







Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 03, 2020 9:04 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


- Túl hangosan énekelni én, érteni. - Vigyorodom el, mikor azt mondja, hogy csendes az erdő, ha nem járunk arra. Persze tudom, hogy nem erre érti, sokkal inkább a szerkezeteinkre és egyébként a járásunkra is. A Dominiumon nem különösebben volt oka és lehetőség rá, hogy hangtalan surranást gyakoroljunk, de mióta vadászok, ez a tudás felértékelődött. Jó sokszor kellett hoppon maradnom, mire sikerült mindenre figyelni, ne reccsen egy kis faág sem, ne zizegjen a talpam alatt a levél, és még a fegyver kibiztosítására is felfigyeltek az állatok. Nyilván, hiszen bármilyen halknak is halljuk mi, nekik idegen hang volt, naná, hogy azonnal kereket oldottak. Néha még most is hibázok. Azon elgondolkodom, hogy nekünk mi a végtelen szabadság? Az űr? Ha van elég CQL, akkor nincs határa annak, meddig menjünk el odafent, mégis be vagyunk zárva egy hatalmas fémbe. Idelenn a Perdán lenne az a végtelen szabadság? Az biztos, hogy nem a víz alatt keresendő.
A vízben számítok az újabb "támadásra", de meglepetésemre nem onnan jön, ahonnan gondolom. Saját magamból indultam ki, a saját korlátaimból, s így nevetve kapom el a lábam, mikor Roda ráébreszt egy rövid csikizéssel, hogy ő tényleg mennyire szabadon jön-megy odalent. Egyetlen levegővel... Ja nem, hülye vagyok, megint elfelejtettem, hogy neki nem kell levegőért feljönnie. Minthogy így arra nem számíthatok, hogy feljön lélegezni, nekem kell nagy levegőt venni és lebukni a víz alá, majd szemeimet mereszteni, merre is találom őt. Hamar meglesz, s miután szemeim is megszokták a megváltozott viszonyokat, kicsit elidőzik tekintetem a perdain. Egyáltalán nem lehetne azt mondani Rodára, hogy a szárazföldön trampli lenne, de idelenn ahogy lebeg és fodrozódik körülötte könnyű ruhája, hullámzik hosszú haja légiesen kecsesnek hat, még ha ez paradoxon megállapítás is így a víz alatt.
Ő meg lehet röhög rajtam, mert elsőre a nagy levegővétellel nem szimplán a tüdőmet töltöttem meg, hanem a képemet is, helyesen kerekedik is az orcám két oldalt a szám mellett, holott ez teljesen indokolatlan, emiatt egy másodperccel sem fogom tovább bírni idelent. Bizonyosan mókás fejet is vágok, mikor így "hörcsög-képpel" visszamosolygok a perdai gyógyítóra. A kezemet hagyom, hogy megfogja, de mikor int, hogy kövessem, akkor jelzem, hogy egy pillanat és felfelé mutatok meg az orromra. Nem tudom, hova megyünk és meddig, de egy kis friss oxigén nem fog ártani. Ha tudok, akkor feljövök a felszínre, szemeimet ki se nyitom, hogy ne szokjak el a lentebbi félhomályos fényviszonyoktól, csak kiengedem a tüdőmbe szorult elhasznált levegőt, veszek pár mély lélegzetet mielőtt egy igazán nagyot vennék és újra lebuknék a víz alá. Felfele mutatott hüvelykujjam jelzi, hogy minden oké, mehetünk. Aztán jut eszembe, hogy lehet a perdai nem is tudja, mit jelent ez, s ez a gondolat legalább leköt annyira, hogy szép lassan ezúttal eltűnjön a hörcsög-pofa.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Kedd Dec. 08, 2020 4:39 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda






*Nem sok égivel találkoztam eddig, de azt már tudom, hogy sajátos humoruk van, s bár nincs sok összehasonlítási alapon, anélkül is biztos vagyok abban, hogy Vadember kiemelkedik mind közül. Elnevetem magam, mert szavaiban rejlő önirónia roppant kedves, noha egyáltalán nem az ő énekére gondoltam, amikor az égiek hangos csörtetését és guruló szerkezeteiket említettem. Találkozásunkkor azonban megfigyeltem, hogy tud ő csendes is lenni ha akar, nem úgy mint a városukból érkező katonák. Talán az a sok különös ruha teszi amit magukra aggatnak, melyek kemények és még a pengém sem talál rajtuk gyenge pontot, csak az illesztékeknél…azonban a múlt történéseit azok is elárulták. Vadember megtanult együtt élni a perdai vadonnal, bár még vannak hiányosságai, de törekvő. Másrészt bevállalós. Egy pillanatig sem habozott amikor a vízbe invitáltam, pedig ők nem képesek sokáig a felszín alatt maradni, de valahogy ezt is megoldják. Nagy levegő, kevés idő. Arra persze nem elég amit mutatni szeretnék neki, de hagyom barátkozni a vízzel. Nagyon nagy előnyben vagyok vele szemben és ezt ki is használom, máshonnan „támadok” mint ahogy feltételezem ő számít rá. A víz tömegén keresztül is hallom a nevetését, jóllehet olyan, mintha vastag anyagon keresztül tartana felém. Újra megpróbálom megérinteni a lábát, hogy ha sikerül s nem húzza el, akkor gyengéden ösztönözzem az érintéssel, hogy jöjjön ő is a víz alá. Nem sokáig kell várnom, hamarosan megjelenik a furcsán feldagadt arcával. Először nem értem, látható is vonásaimon a tanácstalanság, s talán szemöldököm is megemelkedik picit, de amint rájövök a miértre, már szélesen elmosolyodom. S mikor ő teszi meg…nos jó, hogy a víz alatt még én sem tudok beszélni, nem kell mondanom mennyire mókás a dagadt arc nevetősen, de azt már nem tudom megállni, hogy ne nevessek. Persze ez is másként megy a víz alatt, a levegő buborékok a nyakamon lévő braniq-on távoznak táncolva a nevetésem ritmusát követve, neki talán furcsán bugyborékoló hangot hallatva, mely a nevetés miatt mélyen zengő. Közelebb lebegve hozzá megfogom a kezét, hogy lejjebb csalogassam, de nem jön. Túl kevés a levegő, hát hagyom, hogy a felszínre menjen…most még. A kezét nem engedem, megyek vele s még tolom is egy kicsit a hátánál érintve másik kezemmel s csak lábaimmal taposva a vizet. Kicsit talán gyorsabb is, de lefelé csak akkor húzom, amikor a feje is újra a felszín alatt bukkan elém. De aztán tényleg húzom a mély felé, ahol árnyak veszik át a felszínről leóvakodó fény helyét, másfelől azonban halvány derengés látható. Arra veszem az irányt, világító vízigombák fényében, lágyan ringatózó növényeket fedezhet fel, apró fejű virágnak tetszők, a sziklafalra tapadók. Ha ismét levegőre lenne szüksége és megrántja a kezem, amit nem engedtem el eddig sem, akkor megállok és felé fordulok. Mosolyogva veszem arcát két tenyerem közé, ha még van annyi lélekjelenléte, hogy hagyja magát, mellkasom emelkedéséből látható ahogy „levegőt veszek”, a nyakamon lévő redők kitágulnak majd összezárulnak. Ajkaira hajolok de nem megcsókolni akarom, azt érezheti ahogy a levegő a szájába tódul. Minden bizonnyal meg fog lepődni, talán megijed tőle, pánikba esik…akkor igyekszem a felszínre vinni.*







Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 14, 2020 9:10 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


Pufi arccal mosolygok rá a víz alatt, ami szemmel láthatóan nevetésre ingerli őt és én még csak nem is sejtem, hogy nem alapvetően jó lett a kedve a vízben, hanem én vagyok az oka. Nem is gondolkodom el rajta, mert az én mosolyom halványul. Nem mert gond lenne, hanem csupán leköti figyelmem, érdeklődésem, hogy nem ajkain át jönnek ki a levegőbuborékok, hanem oldalt a nyakánál a kopoltyúknál. Nem figyeltem meg ezt a halaknál hogyan van itt a Perdán és hála a jó égnek ilyen kérdést a lányaim sem tettek fel, mikor a hableányos mesét kérték (több)századszorra is elmesélni este. Azt is megfigyelem, hogy nem hallom Roda nevetését. Hogy most azért, mert a víztömeg nem úgy viszi a hangokat, mint a levegő, vagy mert nincs is lenn hangja Rodának - Gweny-m szája fülig érne, Roda egy fordítottan működő hableány! -, vagy mert az én emberi fülem alkalmatlan a hallására, nos, ez lehet nem ma fog kiderülni, lehet sose tudom meg.
Ám ezen nem elmélkedem sokáig, mert Roda már húzva invitál lejjebb és igyekszem követni. Alapkiképzésen és a későbbi kiképzések során tanultam úszni, nyilvánvalóan az ilyen víz alá merülve való úszás is előkerült, habár akkor még nagyon hurrá-optimizmusnak gondoltuk, hogy erre nekünk valaha szükségünk lesz, erre tessék! Ott sokszor felszerelésben kellett végezni a gyakorlatot, a lefelé haladás lényegesen egyszerűbb volt a plusz súly miatt - nem úgy a felfelé -, most azért rá kell éreznem újra, hogyan is kell ezt. Viszonylag hamar előhívom a régen tanultakat e téren, s követem Rodát a félhomályba, ahol világító vízi gombák adnak némi fényt. Ezt még tudom mi, halvány derengésük felsejlik a felszínre általában, de fogalmam sincs, hogy ha tovább megyünk, fogok-e bármit is látni. Itt még igen, érdekes megnézni, hogy nem csak a gombás hangulatvilágítás van idelenn, hanem más növények is csoportosulnak köréjük, melyeknek nincs saját fényük, de jól érzik magukat előbbiek közelében. Aprócska, körömnyi úszó halszerű élőlényeket is felfedezni néhány tucatból álló rajokba szerveződve, ahogy szlalomoznak közöttük és jöttünkre - vagy csak miattam - gyorsan ott is keresnek fedezéket.
Egy tucat kérdésem lenne, de a beszédkészségem nekem sem jobb idelenn. Marad a mutogatás, aminél is elsőnek a kérdéseim elé helyezem az oxigén egyre sürgetőbbnek tetsző hiányát. Érdekes lesz így lent haladni, ha nekem záros határidőkön belül fel kell jönnöm levegőért. Már-már azon agyalnék, hogy vajon Carlisle műhelyében vagy Mrs. Carter orvosi szobájában lehet-e valami oxigén-maszk, amit ideiglenesen meglovasíthatnék, mikor felvonom szemöldökeimet, ahogy Roda két tenyere közé fogja arcomat mosolyogva. Ööö... Kapásból tudom, mi jön azután, hogy egy nő így fogja meg egy férfi arcát, habár a mosoly színezete nem tűnik olyannak, de lehet csak idelenn hat máshogy más fényben, de akkor döbbenek meg igazán, mikor igazam lesz: Roda meglepően puha ajkait érzem a sajátjaimon. Annyira nem láttam ilyen fokú szimpátiájának jelét korábban, hogy meglepettségemben elfelejtem azt is, hogy oxigén-hiányom van, és mire elmúlik a meglepetésem, szerencsére felfogom azt is, hogy Roda nyelve helyett levegő került a számba s ezáltal a tüdőmbe is. Időben! Nehéz lett volna kimagyarázni, ha kezeim önkéntelenül is átkarolták volna a perdai derekát, mert hát ugyan nem kimondottan az esetem a gyógyító nő - inkább személyisége alapján mondom ezt, semmint küllemre -, de azért nem is tenném ki a szűrét az ágyamból... jelen esetben tavamból, így rögtön kisajátítva ezt a helyet. Ha a perdai jobban lát nálam idelenn, akkor biztosan látja majd, hogy ajkaink elválása után meglepetten és kimondottan zavartan mosolyodom el, egyszerre köszönve meg a levegőt és magamban totál tanácstalanságot fedezve fel hirtelen. Furcsa érzés, nem jellemző rám, de most mégse tudom, hogy ha megint elfogyna a levegőm, akkor várjam meg, míg Roda maga ad, vagy csak vonjam magamhoz a nőt? Ráadásul ennyi ajakérintkezés során mi lesz, ha tényleg nagy kedvem lesz azt igazi csókká fordítani?
Vélhetően úgy indulunk most tovább, hogy biztosra veszem magamban: itt lenn a víz alatt fogok megdögleni. Roda meg fog sértődni és levegő nélkül itt hagy, én meg nem jutok fel időben a felszínre. Fasza!
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 16, 2020 4:35 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda






*Vadember elég mulatságos, sajnos azonban más perdai társaimtól hallva, ő ezzel a tulajdonságával majdhogynem egyedülálló. Nem tudom, hogy a többi égitől elszakadva, a nagyobb szabadság íze teszi, vagy személyiségének végleges kialakulásától ilyen, de kifejezetten élettel telibb mint a kancellár, Shane gyógyítónál pedig végképp. Callum Jenkinsnek is van humora, de rajta érezhetően nyomot hagyott a rangjával járó felelősség és a kötelezettségek, képes ő is nevetni, olykor saját magán is, de ahogyan ezt Vadember teszi…nos óriási a különbség. Igen, talán mondhatom azt, hogy felszabadult. Számítottam ara, hogy elég bevállalós, de nem tagadom, meglepetést okozott azzal, ahogy a víz alatt mozog és „él”. Csupán egyetlen, igen fontos momentum akadályozza meg abban, hogy hosszabb útra velem tartson; a levegő hiánya. Ezt próbálom meg pótolni, kissé sajátosan ugyan de eszembe sem jut, hogy ez mennyire lehet számára intim…és izgató. Vadember kedves és szórakoztató, perdai szemmel nézve is jóképű és egyáltalán nem csenevész, azt is látom rajta, hogy nem az itt töltött idő edzette meg a testét, mégsem gondolok rá férfiként, noha kétségtelenül az. Barát, és ez a fogalom a perdaiaknál tiszteletteljes. Arca már két tenyerem között van, de még azelőtt, hogy a szájára hajolnék kénytelen vagyok szélesebben elmosolyodni. Azt sem tagadom, hogy előre szórakoztatott a dolog, és bár nekem pusztán annyit jelent az egész, ami…éltető levegőt adni, gondoltam, hogy nagyon meg fog lepődni. A megemelt szemöldök annyira mókás, hogy azonnal kíváncsivá tesz, vajon hogyan viselkedik majd a következő alkalommal. Egyelőre azonban az első levegőnél tartunk és mikor elválnak ajkaink egymáséitól, azt kell látnom, hogy a mindig magabiztos és nagyszájú égi férfi zavarban van, épp csak el nem pirult. Bosszantóan galád tudok lenni, és el is nevetem magam, ami a víz alatt talán nem olyan hatásos mint a szabad levegőn, de azért el sem téveszthető. Megfogom a kezét és magammal húzom, egy kicsit lefelé de érezhetően nem áll szándékomban túl messzire eltávolodni a felszíntől. Úgy gondolom nagyobb biztonságérzetet ad neki, ha még elérhető közelségben marad még akkor is, ha bármikor, sokszor megismételhetném az iménti „lélegeztetést”. Szólnia sem kell, észreveszem rajta ha fogytán van a levegője, figyelem őt minden második pillanatban, közöttük pedig azt, hogy hol és merre járunk, milyen látnivalót mutathatok neki. Aprócska halak raja úszik el mellettünk, őket követi egy másik, alig körömnyiek, de jól láthatóak ahogy a világító gombák fénye megcsillan a testükön. Alig látható cikázásuk együttesen olybá fest, mintha egy sziporkázó fátyol lebegne a vízben. Ez a látvány mondhatni mindent megér, de van ennél sokkal szebb is. Mikor Vadember mögött feltűnik egy csapat Iriola, újra két tenyerembe veszem arcát és megismétlem az iménti lélegeztetést, remélve, hogy most már nem döbben meg annyira és az ismétlést nem tekinti feltétlenül csókra invitálásnak. Ha esetleg elveszítené a fejét, megkocogtatom, hogy észbe kapjon. Akárhogy is, a látványtól nem fosztom meg, s addigra oda is érnek hozzánk a csodálatosan kecses halak, fátyolszerű uszonyaikkal elegánsan változtatva helyüket. Odafordítom feléjük Vadembert s el is engedem, hogy kezeimet a körénk fodrozódó Iriolák közé mártsam. Lágy simogatásuk kellemes hatást kelt, táncuk az uszonyaik miatt kecses és légies, kék színük pedig ezüstösen veri vissza a gombák fényét. Egyet sikerül elcsípnem, két tenyerem közé zárnom úgy, hogy nem nyomom össze az állatot, de kiterjedt uszonyainak mozgását gátolva, kénytelen a kezemben maradni. Vadember orra alá dugom és többször biccentek, hogy nyugodtan érintse meg. Kissé csiklandozó érzés, de mindenképp felemelő és csodálatos. Végül elengedem, helyette Vadember kezét fogom meg és a felszínre húzom, talán kicsit gyorsabban is mint ahogy számít rá. Kibukkanva a vízből rámosolygok és most már a nevetésem is jól hallható.*
-Hogy tetszett?  Még mélyebben biztosan többet is láttunk volna. Talán egy csapat Lyellát. Odalent csodálatos világ van, de ezt a tavat nem ismerem. Sajnálom, hogy nem bírjátok levegő nélkül. *Az elmúlt percek láthatóan jót tettek, a fáradtságom is elmúlni látszik, de azért még egy gyógyítást nem vállalnék most be, ahhoz nincs erőm. A kedvem viszont visszatért és ez a mosolyomon is meglátszik, sok szerepe van benne Vadembernek is. Ha elege volt az úszásból, a parti sziklák felé indulok, de ha szeretne még többet látni, szívesen vele tartok még egy merülésre. Nekem csak jó, ha minél többet vagyok a vízben, a testem is könnyű, de ha ki kell mennem, megérzem nehezét. *






Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado
Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Csapatvezető (portyázás)

Reagok száma :
794

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 30, 2020 11:10 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


Kicsit összébb vonom a szemöldökeimet bosszúsan és ha fent lennénk a felszínen, biztosan mondanék egy "ha-ha" vagy "kac-kac" jellegű megjegyzést, amiért láthatóan kineveti meglepettségemet, mely tanácstalan bizonytalanságba csapott át a végén. Igazán nem neheztelek, s ha így is tennék, az a jellem vagyok, aki nem őrizgeti és ápolja a haragját sokáig, s nem is ellenkezem, mikor újra magával húz, hogy tovább menjünk. Látnivaló van bőven, s kivételesen ezt nem egy nő testére értem, hanem a tájra idelent a víz alatt. Figyelek mindenre, amit mutat nekem, csak sajnos kérdezni nem tudok, ő meg magyarázni nem. A levegő megint fogy, s már fordulnék felé, hogy elegánsan oldjam meg a problémát: nemes egyszerűséggel felfelé mutogatok, de alig emelkedett fel mutatóujjam a jelzett irányba, Roda már kezei közé fogta arcomat újra és újra levegőt ad. Na basszús. Nagyjából a negyedik alkalomnál már tényleg el kell kezdenem másra gondolni, valami nagyon semleges, nagyon unalmas, nagyon hervasztó dologra, mielőtt egészen máshol figyelne meg jeleket rajtam Roda és újra galádul mosolyogna. Megúszom a fejkocogtatást is, de jó, hogy hideg ez a víz!
Inkább a halakra koncentrálok, melyek nevét nem tudom - még -, de figyelem a mozgásukat és egyúttal Roda mozdulatait is. Próbálom is leutánozni, de előlem gyors cikázással térnek ki a kék-fekete csíkos iriolák, legfeljebb Rodának okozok pár újabb derűs pillantást, ahogy ügyetlen nagy gyerekként igyekszem magam is elkapni egyet. A biccentést is félreértem, de azt legalább nagy lelkesedéssel teszem: megkísérelem átvenni az iriolát Rodától, de nem bizonyulok elég ügyesnek. Annyira nem merem szorosan fogni a kis lényt - nehogy a végén kiderüljön ez a szent haluk valami távoli unokatestvére -, hogy az kihasználja a helyzetet és hamar kereket old. Csiklandozó, lágy érintését így is éreztem, ahogy kicsusszant tenyereim közül, addig a pár pillanatig, majd már szememmel sem tudtam követni. Csatlakozott a többi halhoz, megkülönböztethetetlen immár, legalábbis az emberi szemnek mindenképpen. Csodáló tekintetem maradt csak, mint idelent végig, s mikor feljövünk a felszínre, a perdai gyógyító kérdése költőinek is beillik, biztosan látszott rajtam, hogy tetszett odalent.
- Nagyon! Köszönni, hogy te megmutatni! A kérdések felét el is felejteni, annyi lenni. - Mosolyodom el, mialatt kitörlöm képemből a vizet és a hajamat is hátrasimítom, s veszek pár nagy levegőt, végre normális módon!
- Nekünk lenni maszk, meg cső és kis tartó is lenni, benne levegő lenni. Azzal tudni tovább merülni. De most messze lenni. Mi lenni kék-fekete csík minta hal? Hogy tudni úgy elkapni? - Mesélek neki a mi merülésekhez használt oxigénmaszkjainkról, de a rövidségből kitűnik mindaz, amit a kérdések csak megerősítenek: tele vagyok kérdésekkel és kíváncsi vagyok, miket láttunk odalent, mi micsoda. Szívesen tanulok, mely fiatalabb koromban nem volt rám jellemző. Hiába vágott jól az eszem, azt hülyeségekre és csibészségekre használtam, de lehet csak nem találtam odafent az űrben semmi olyant, ami ennyire érdekelt volna. A Perdáról akkor is szívesen tudok meg újat, ha az nem tehető az életveszélyes vagy ehető kosarakba, ha nem szolgálja a túlélést, ha talán soha nem lesz hasznom abból, hogy megtudok mindent az iriolákról. Így hát nem is merülünk újra - a levegővételek módja miatt inkább halasztom a dolgot, maradjon csak a gyógyító barát -, de a vízben maradunk egy jó ideig. Rodának jót tesz, nekem meg a vízben lebegés, könnyed úszkálás nem olyan fárasztó már, hogy a partra kívánkozzak. Viszont itt tudunk beszélgetni és sok kérdésemre választ kaphatok...
Az idő meglepően gyorsan telt el így, estébe kezd fordulni az idő, mire kimegyünk a vízből. A parton felajánlom neki az ingemet, vegye a saját ruhája fölé, ha akarja és nagyon rajta vagyok, hogy a tekintetem következetesen a perdai gyógyító szemeinél maradjanak és figyelmen kívül hagyjon mindent, ami a perifériákról látható. Ha elfordult, akkor azért vetek egy pillantást a tomporára - miért ne? -, amire vélhetően éppúgy tapad a vizes fehér ruha, mint a teste többi részére. Ha nem fog a múltamba tekinteni megint, valószínűleg sosem bukom majd le. Felajánlom, hogy az éjszakát töltse itt, ha nem érzi biztonságosnak az éjszakai hazautat, de ha úgy dönt Roda, hogy a bogája már csak méretei és sebessége alapján is meg tudja védeni, akkor nem erősködöm, csak jobban ismeri a Perdát nálam. Viszont ígéretemhez híven elkísérem Elorakig, legalább foghatja a fejét, hogy az együgyű bogám világítani is tud és minek az, ha ő anélkül is tud tájékozódni. Persze ahhoz, hogy ide eljussunk, ki kell jutni a Rebelliumból, s ehhez bekötöm a szemeit ismét egyezségünk értelmében. Elköszönéskor pedig ismét megköszönöm a segítségét s nagyot sóhajtok, mikor emlékeztet az alkunk rám eső részére. Miért érzem úgy, hogy nem kell sokáig várnom Aideen felbukkanására?

//Köszönöm a játékot, vicces volt Very Happy És érdekes Rodát egy lazább oldaláról megismerni Very Happy  Imádás //
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 31, 2020 5:52 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda






*Mosolyom szélesebbre nyúlik attól a morcos nézéstől, amit a nevetésem után produkál. Tudom, nem gondolja komolyan, úgy hiszem nem is igazán tud haragudni, vagy ha igen, nem sokáig. Szemeiben még a víz alatt is ott maradt az a pimasz és derűs csillogás, ami a találkozásunk óta jellemezte, nem veszett ki belőle a humor és az a fajta jókedv ami az élet szeretetét jelzi. Talán valóban a szabadság teszi, Vadember képes élvezni az életet attól függetlenül, hogy a hétköznapokon milyen nehézségekkel kell megküzdenie. Ezért is igyekszem a lehető legtöbbet megmutatni neki a víz alatti világ csodáiból, s az ő csodálata balzsam a lelkemre. Aki ennyire tud örülni apróságoknak, az rossz égi nem lehet, érzem a belőle áradó nyugalmat, lelki békét, a végtelen szeretetet, a jóságot. Mikor másodszor adok neki levegőt, a mosolyom már nem olyan galád mint korábban és nem is nevetek rajta, noha látom az újabb zavart ami szokatlan attól a nagyszájú égitől, akit személyében megismertem. Így viszont van egy kis időnk még, hogy a halakkal játsszunk és egy csapat iriola engedelmes partner ehhez. Csodaszépek a fátyolszerű uszonyaikkal, melyek a segítségemre vannak abban, hogy egyet a tenyereim közé zárjak, hogy Vadember egészen közelről láthassa. Noha nem az volt a célom, hogy az ő kezeibe adjam, nem bánom, hogy félreért, de ügyetlen még és a kis halacska eliramodik amint az uszonyai szabadon mozoghatnak. Most felnevetek egy kicsit, bár a hangom nem hallatszik, de a buborékok száma és arcom mutatja, hogy jót derülök. S aztán csak elrévedek az égi férfi vonásain, tekintetén melyekkel próbálja befogadni az elé táruló látvány szépségét és ártatlanságát. Ma jó égivel találkoztam. Nem csak a vízben való úszás töltött fel, lelkemet Vadember is simogatta mindazzal, amit ma észrevettem rajta. Szereti ezt a világot, nem úgy mint a Dwa`woruu-n lévők, akiknek többsége mindent elpusztítana, csakhogy jobb élete legyen. A felszínen már nem csak a mosolyom látszik, hanem halk nevetésem is hallatszik, nem őt nevetem ki, egyszerűen jó kedvem van és örülök, hogy mindezt megmutathattam, hogy úgy fogadta ahogy.*
-Szívesen tettem. Neked megérte. *S fejet hajtok enyhén, kicsit előre, kicsit oldalra is. S aztán próbálom elképzelni amit a víz alatti segítőeszközeikről mond, hogyan tudnak levegőt venni anélkül, hogy a felszínre emelkednének…elég érdekes.*
-Bezárjátok a levegőt egy dobozba és a víz alatt kiszívjátok? *Nem biztos, hogy pontosan így értette, de a lényeget megfogtam, s a csodálkozástól emelkednek a szemöldökeim. Igen találékonyak az égiek, nem most először jövök rá erre. Ám ha ennyi mindent meg tudnak oldani, miért az a sok szerkezet, mintha nem lennének képesek nélkülük élni? *
-Iriola. Ha nem tud mozogni az uszonya, nem tud elszökni. A testéhez nem is kell hozzáérned, nem nyomod össze. *Lábammal taposva a vizet, mutatom két tenyeremmel újra, hogyan tartottam meg közöttük a kicsiny halat. Legközelebb talán megpróbálja, hoz magával levegős dobozt és iriolákra vadászik, hogy megcsodálja őket. Szívesen mesélek bármiről és Vadembernek rengeteg kédése van, aminek nagyon örülök. Ez a része már nem fárasztó és mindvégig a vízben maradunk, noha már nem merülünk a felszín alá. Megértettem, neki kényelmetlen érzés ha úgy kap levegőt, mintha csókolnám…ez azért valahol szórakoztat. Igyekszem mindenre válaszolni, megtanítani neki rólunk annyit, amennyit ennyi idő alatt lehetséges s a kíváncsisága nem ismer határokat.
Odakint a parton már csak arra készülök, hogy minél előbb hazaérhessek, mivel sokáig maradtunk a vízben, van annyi erőm, hogy nem kell itt éjszakáznom és Bata ismeri a hazautat, rendkívüli memóriája és tájékozódó képessége van, talán meg is lepődnének a hegyi égiek, ha legközelebb egymagam idejönnék és felbukkannák a „kapujukban”. Lehet egyszer megpróbálom, már csak a szórakozás kedvéért. Megköszönve az irántam való kedvességét, elhárítom a maradást, ahogy korábban a felajánlott ingét is. Nem szükséges, az is csak vizes lett volna. Nem fogok megfázni, a bogám hátán van takaró és köpeny is, gyorsan hazaérünk és majd iszom egy erős gyógyteát.
Így is teszek, amint kikerülök a hegyiek búvóhelyéről és lehull szemeimről a kendő. Úgy hiszem a mai napom ismét értékes volt, ekképp tekintek vissza a helyre ahonnan Elorak felé indulunk. A bogámnak még megsúgom hol vagyunk, hogy tudja hova kell majd visszajönni. Vadember szagát már ismeri, most a nevével is összeköti. Nem sokkal később a fura világító motorjával is. Amikor felvillan a fény, hátrahőköl és gurgulázó hangon kattog, csetteg. Láthatóan nem tetszik neki, ahogy nekem sem, elég vonzó a vadak számára még messziről is. De hiába, sötétben nem sokat lát, tehát mindegy, hogy én megyek elől vagy ő, kell neki a fény. Eloraktól nem messze állok meg, valamiért nem akarom, hogy lássák a kapuban és ott köszönök el tőle, emlékeztetve az ígéretére. Végül mosolyogva figyelmeztetem arra, hogy meg fogom őt keresni. *

//Nagyon köszönöm, hogy megismerhettelek. Hug2 Szercsi Nagyon csipáztam a játékot! boldog Vadember mellett nem lehetett más, csak laza Very Happy //






Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Roda
» Aideen és Roda otthona
» Alec-lak
» Roda & Shane - gyógyítók és egyéb históriák
» Alec Delgado

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Központi könyvtár :: Múlt-
Ugrás: