Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Today at 11:31 am


Yesterday at 5:17 pm

Yesterday at 3:15 pm

Yesterday at 2:41 pm


Yesterday at 11:18 am

Yesterday at 10:14 am


Kedd Nov. 24, 2020 5:59 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 5
Polgárok 7 5
Hadsereg 4 6
Ellenállók 2 4
Flotta 1 5
Perdaiak 8 5
Összesen 21 31
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
312

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 16, 2020 9:40 am
Következő oldal

Rebellium barlangi tava
 






Folytatás innen
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
312

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 16, 2020 9:45 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


A hárító mozdulatot látom, mégis egy pillanatig vacillálok, mert ránézésre olyan gyenge Roda, hogy indokoltabbnak tűnik karba kapni és úgy vinni. Neki is kevésbé lenne fárasztó. Ám engedek akaratának. Elkapni és felkapni később is tudom, ha kell, talán csak néptelenebb helyre akar érni. Talán valamiféle perdai büszkeség lehet az oka, nem akar ő maga még gyengébbnek mutatkozni ezáltal a népére is ilyen fényt vetve. Ezt a gondolatomat erősíti meg az is, ahogy odakint szembekerülünk az első nyíltabban bámészkodó emberrel és Roda gyengesége ellenére kevélyen emeli fel fejét és néz vele szembe. A hatását megtette, szó nélkül odébb lép az illető, a többiekhez meg én szólok.
- Oszolni vagy oszlani! Lehet választani! - Akaratlan is fenyegető lesz, bár nem tőlem tartanak, inkább az ismeretlen perdai nőtől. Mi van, ha olyan képességük is van a perdaiaknak, amitől oszlásnak indul bármi, amihez hozzáérnek? Keveset tudunk még mindig róluk, ennek következtében a fantázia el tud szabadulni.
- Tó? - Meglepetten pillantok Rodára, mint aki nem ismeri a szót. Tényleg egy frissítő fürdő lenne most a legjobb ötlet? Pihenés után nem ér rá?
- Lenni. Hideg vizű és melegebb is lenni. Meleg lenni kicsit messzebb. Te szeretni fürdőt venni? - Egy kicsit meg is torpantunk ennél a kérdésnél, mert válaszától függően haladunk tovább a megfelelő irányba, hideg vagy éppen meleg vizű barlangi tóhoz, vagy ha előbb pihenne, akkor vendégszobáknak híján lévén elviszem magamhoz.
- Ha nem bírni menni, mondani nyugodtan, hogy én vinni téged. Én nem mondani el később senkinek. Te húgodnak sem. - Somolyodom el, finoman puhatolózva, hogy vajon a büszkesége nem engedi Rodának a segítséget és a gyorsabb, praktikusabb haladást, vagy tényleg van ennyi ereje még és a látszat csalóka? A szemet takaró kendőről megfeledkezem most, de ha nagyon jár ide-oda kíváncsian Roda tekintete, biztosan eszembe fog jutni.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
161

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 18, 2020 6:18 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda








*Erőm utolsó morzsáival emelem fel a fejem az engem bámuló s utunkat álló égiekre, kiváltképp a legközelebb állóra, ki egy hosszabb lélegzetvételnyi ideig gondolkodik csupán, s félreáll. Vadember kemény szavai, melyekből csupán a fenyegető és ijesztően határozott hangulatot érzékelem, hozzátesznek még bizonytalanságukhoz, így akadály nélkül indulhatunk el, távolodva a betegek szobájától. Noha még nem jártam ezen a vidéken, úgy sejtem minden hegy gyomrában van tó, vagy valamilyen víz, akár egy kisebb patak vagy csermely, s nekem most erre van szükségem. *
-A hideg is jó, ha közelebb van. Igen, elmerülnék. *Válaszolom lassan és szaggatottan meglepett kérdésére, s csak akkor indulok tovább vele, ha meg van a válasz, ha tudja hova vigyen. Kisebb gondom is nagyobb annál semmint a folyosón nézelődjek, lehajtott fejjel haladok Vadember mellett, belekapaszkodva s csak lábaim elé figyelek, mert nem csak kisebb kövek vannak szétszóródva itt-ott, hanem valamiféle égi kötegek is. Mintha fák gyökerei lennének, de túl egyenesek és simák. Bár minden lépésemre oda kell figyelnem, a megjegyzésére kissé felemelem a fejem, hogy ránézzek, arcomon halovány mosoly mutatja derültségemet. *
-Ha vinned kell, nem titok húgom előtt sem. Még bírom, de köszönöm nagylelkű felajánlásodat. *S ezzel fordítom is vissza fejemet előre és lefelé, kis idő múlva vállára s olykor szemeimet is lehunyom egy-egy röpke pillanatra. Egyre nehezebb azonban utána újra kinyitni, szemhéjaim súlyosak mint némely szikla, s már nem figyelem hova lépek, csak teszem egyik lábamat a másik elé. Ha megbotlanék, az is annyi erőt venne el tőlem, hogy képtelen lennék újra elindulni. Csak az jár a fejemben, hogy hamarosan vízhez érünk…azt sem látom már, hogy járnak-e mások a folyosókon rajtunk kívül, látóterem beszűkült az előttünk nyúló út egy részére. A következő fordulónál azonban elakad a lábam valamiben és a korrigálás, hogy megtartsam az egyensúlyomat, túlságosan megterhel. Dyron nélkül nem tudok továbbmenni.*







Rebellium – orvosi szoba◊ Aktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
312

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 21, 2020 10:41 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


- Rendben lenni, akkor hideg tó... - Bólintok párat és az előttünk lévő folyosókereszteződésnél jobbra fordulunk.
- Csak próbálni meg nem belefulladni. - Összevonom aztán a szemöldökeimet egy pillanatra elgondolkodva, mielőtt újra megszólalnék.
- Jó, Roda ne szólni semmit, én tudni, hogy én mondani hülyeség. - Mosolyodom el, mert utólag esett csak le, hogy bár a perdaiak külsőre nagyon is hasonlítanak hozzánk, egy lényeges eltérés van: a nyakuk oldalán az, amit mi jobb híján kopoltyúnak neveztünk el. Ennek birtokában gyanítom meglehetősen ritka halálnem a perdaiaknál a vízbe fulladás. De azért fél szemem a nőn lesz, mert hátha náluk sem megy ez a légzés dolog, ha elalszanak a víz alatt. Igazából azt se tudom, hogy teljesen elmerülne vagy csak nyakig merülne, de úgy vagyok vele, hogy ezt majd meglátom, most inkább nem beszéltetem, mert az előbb nem nagyon túloztam az orvosi szobában azzal, hogy nem néz ki jól. Elég most arra figyelnie, hogy átlépje a kábelkötegeket vagy egyéb, nem éppen természetes útakadályokat kerülgessen, mielőtt elérnénk a folyosó olyan szakaszára, ami már ismerősnek hat, legalábbis abból a szempontból, hogy a talaj nincs elegyengetve, lapokkal lefedve, hanem a barlangjárat természetes hepe-hupasága érzékelhető. Több okból is, de ide már nem láttuk szükségét a mesterséges kialakításnak. Felajánlottam azt is, hogy viszem, s inkább a megfogalmazásmódom az, ami a mosolyt csal arcára és szemeibe. Köszönetére biccentek, számomra természetes volt, hogy felajánlom, nem gondolnám ezt nagylelkűségnek.
- Rendben lenni. Ha egyszer te vinni majd engem, te ne mondani el én húgomnak! - Jegyzem meg mosolyogva, mert hát azért a büszkeségét is megértem. Igaz, kicsi az esély, hogy Rodának kelljen cipelnie - hogy is bírna el? -, és hogy utána találkozzon Ravennel, hogy ezt mesélje el neki. Csendben folytatjuk az utunkat, olykor a vállamra biccen a feje, s ilyenkor elgondolkodok azok, hogy egyrészt vigyem-e, másrészt most lassítani kéne a lépteinken vagy ellenkezőleg, gyorsítani, hogy hamarabb a tóhoz érjünk? A kérdést rendesen végig sem tudom gondolni, se felajánlást tenni, mert Roda megbotlik. Balom erősen tartja őt meg, de jobbommal is oda kapok, hogy segítsem jobban és ezúttal nem kérdezek már semmit: úgy alakítok az átkarolásán, hogy karjaimba tudjam őt emelni. Gyengéden, de biztosan és határozottan tartva. Az implantátum ereje nélkül sem lenne megterhelő a súlya, annak ellenére sem, hogy Roda többet volt esőn és magasabbra nőtt, mint húgom.
- Te lenni makacs. Látni, hogy te és Aideen lenni testvérek. - Mosolygok rá, mintegy ellenőrizendő, hogy ébren van-e, na meg van ebben egy adag "ugye én megmondtam, hogy jobb, ha viszlek" jelleg is. A lépteimen így viszont már tudok gyorsítani és haladósabb lesz a hátralévő út. A járat elég széles ahhoz, hogy ne kelljen attól tartani, hogy bármijét is lekoccolom a barlang falának, akarom mondani Rodának. Egy-két percen belül el is érjük a tavat, ha Roda még ébren van, akkor hallhatta is már botlása óta a csörgedező vizet, amely alig egy méternyi magasságból a sziklafalból tűnik elő és táplálja a tavat. Van, amikor jobban zubog a víz, jellemzően kiadós esőt követően.
- Öhm... hogyan merülni? - Nézek rá egyelőre nem téve le, de ha nincsen ébren, akkor felmerül a dilemma: ruhástul vagy anélkül vigyem a vízbe? Aideen ruha nélkül úszott... Hajlok mégis a ruhás megoldásra, mielőtt felborzolom teljesen a családi kedélyeket azzal, hogy az összes női tagot láttam már meztelen. A végén még kiderül, hogy van egy elég zabos hangulatú nagybácsijuk vagy unokatestvérük.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
161

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Okt. 23, 2020 7:42 am
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda









*Szavai, melyekkel a tó jelenlétét tudatják velem, úgy hatnak rám, mint egy kellemes, ringató hullám, már szinte a bőrömön érzem a víz simogatását, ám valójában még messze vagyunk tőle. Megjegyzése először döbbenetet vált ki belőlem, hatásosabb lenne ránéznem ha teljes erőmet birtokolnám, így azonban mire felemelem a fejem egészen a tekintetéig, már helyesbít. *
-Nem szólok. *Egyezem bele egy halványan mosolygós válasszal. Még a fejemet is ingatnám a képtelen felvetésre és kérésre, de ez most elmarad. Figyelmemet amúgy is az köti le, hogy minden nehézség nélkül haladjak előre, ám nem könnyű a viszonylag sima haladón sem oda nem való, vagy illő tárgyakat kerülgetni, átlépni. Támaszom biztos, érzékelhető benne a gondosság és az odafigyelés, némi aggodalom ami szinte minden lépésemnél feszülten arra vár, mikor lesz szükségem nagyobb segítségre. Épp ezért értékelem nagyra a felajánlását, amit tréfás megfogalmazásba csomagolt. S újra csak megmosolyogtat a könnyed humor.*
-Bolond égi vagy te. *Még elképzelnem sem kell azt amit előad, önmagában véve is képtelenség, de hogy így eszébe jutott mutatja, hogy komolytalan szavai kedélyes derűt takarnak. Láttam mennyi mindent átélt, a felét sem értettem, de a fájdalom ami kísérte elég volt ahhoz, hogy tudjam, kivételes személyiség kel ahhoz, hogy megőrizze a humorát. Nem sokaknak sikerül. De ennél tovább már nem gondolkodom, az is fáraszt és megtöri a figyelmemet, amit nem sokkal később már alaposan próbára tesz az egyenetlen talaj. Csak a változást érzékelem, a miértek nem foglalkoztatnak és korábbi, biztosnak tűnő megjegyzésem hangsúlya, miszerint „bírom még” átbillen a múltba. Botlásom önkéntelen korrigálása a maradék erőmet is elfogyasztja, mozdulatom elakad…s már csak arra eszmélek, hogy a testem könnyűvé válik, szinte lebeg…s erős karok tartanak. Fejem Vadember vállára hajlik, szavaimban is feladni látszom a küzdelmet, melyet büszke tartásom vitt előre.*
-Igen…te mondani meg. *Hagyom rá a szavai közül kihallott „én megmondtam” dorgálást, de a mosoly csupán a hangomban van ott, és az égi szavakban, arcomon nem jelenik meg. A további úton csak az tart ébren, hogy egyre jobban érzem a víz illatát, nemsokára zubogása is a fülemben cseng…minden egyes pillanat azzal tölt el, hogy még egy kis kitartás…még egy kicsi…ezt mondogatom magamban míg meg nem állunk. Ólomsúlyú pilláimat emelem, lassan tisztul a homályos kép, sziklafalakon csillannak meg a víz cseppjei, orromba erőteljesen kúszik be az illata…a vízé, a köveké, a fenti világé melyet a zubogó víz mos le. *
-Tegyél le…kérlek. *Még kapaszkodom belé mikor lábaim a talajt érik, biztos pontot keresek az egyensúlyomban, hogy lehajolva legyűrjem csizmám szárait, hogy még a lehetetlen mélységből előrángatott erőmmel rúgjam le azokat. Lehunyt szemeim mögött gyűjtök erőt arra, hogy ujjaim görcsösem ugyan, de kibontogassák felsőruhám szíjait, csatjait…mi alatt vékony, vászon inget viselek. Már körülmények között azt is levetném, de nem mutatom meg magam az éginek. Bizonytalan léptekkel közelítem meg a tavat, de már az is frissítőleg hat rám, hogy magamba szívhatom könnyű páráját. A nyakamon lévő redők megrezdülnek mielőtt még elmerülnék a vízben, vadember kérdésére így válaszolva. Testem eggyé válik a vízzel, széttárt karokkal lebegek a felszín alatt, magamba szívva az életet adó vizet, nyakam redőin keresztül az egész testemet átjárja a hűvös frissesség, vérkeringésem felpezsdül. Az idő folyása megszűnik létezni…hosszú percekig, fertály órát, vagy még tovább  is maradok…ameddig Vadember bírja türelemmel.*








Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊
[/color][/i]


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
312

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 29, 2020 3:42 pm
Következő oldal
 
Roda és Alec


- Nagyon! - Vigyorodom el azon, hogy bolond éginek nevez, kicsit sem bántódva meg rajta. Kaptam már különbeket, na meg ebben van valami kedveskedő hangszín, mint mikor húgom hülyéz le. Vagy én őt. A mosoly ki is tart egy darabon, míg meg nem botlik Roda, vagy a lába csuklott össze, fene se tudja, de a végeredményt tekintve nem változtat semmin: a karjaimba veszem s úgy viszem őt tovább haladósabban lépve, mert nem kell már az ő tempójához igazodnom.
- Szeretni hallani, lenni igazam. - Mosolygom, mert hát ezt a kegyet egy nő nem sűrűn adja meg, és szerintem ez a perdai nőkre is igaz. Kisvártatva elérjük a barlangi tavat, s Roda is minimálisan éledezni kell. Vajon a párásabb hely miatt? Vagy mert jobban hallani a víz csobogását? Nem kérdezem meg, mert jelenleg az a dilemma jobban leköt, hogy ruhában vagy anélkül úszik a perdai gyógyító. Kérésenek megfelelően leteszem lábait a földre, támogatom, hogy biztosan álljon, főleg mert a cipőiből lép ki. Aztán elkezdi ruháját kioldani, ami eldönti korábbi dilemnámat, s újabbat vet fel. Komolyan, beszarás, életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer az lesz a kérdés, hogy segítsek-e egy nőnek kibújni a ruháiból, aki előttem kezd el vetkőzni.
- Ühm... - Emelem mutatóujjam, hogy közbeszólva felajánljam segítségem, vagy anélkül nyúljak a ruhához, hogy kéretlenül segítsek, de tőle jó arasznyira megáll a kezem, majd ugyanazt a mozdulatot viszem tovább, hogy megvakarjam fejem a tarkómnál tanácstalanul. Roda úgy sem látta, ha le volt hunyva a szeme, de ha fel is pillant, minden előzetes emlékképem ellenére azt láthatja, hogy nem mint nőt méregetem. Ez még akkor sem jut eszembe, mikor a víz felé lépdelve kezem nyújtom neki, pedig az ingecske alól bizonyosan formás lábak kerültek elő. A parton maradok s onnan figyelem a kopoltyú rezdülését, mielőtt elmerülne a vízben.
- Wow. - Kommentálom az eseményeket, főleg ahogy elmerül Roda, lehunyt szemekkel, lebegve a víz alatt.
- Vizespólózunk majd, de jó! - Állapítom meg aztán, bár ez csak jövőkép, a vízben még a bővebb szabású ing lebeg s fodrozódik, nem simul a testére. Levetem én is csizmáim, zoknim, feltűröm nadrágom szárát, de nem megyek a vízbe, nem akarom megzavarni. Csak leülök a parton egy nagyobb, lapos sziklára, s onnan lógatom a lábfejeim bokáig a vízbe. Eleinte még csak nem is mozgatom, Rodát figyelem, hogy tényleg nem lilul-e a feje az oxigénhiánytól, de az időt is mérem. Azt mondják, csak az első öt perc nehéz, az embereknél. Jah, magam részéről addigra már vízihulla lennék! Már tíz perce van lenn Roda... Már tizenöt... Lenyűgöző, főleg a barlang sajátságos fényviszonyaival, a perdai nő kecses, sudár alakjával. Szinte kívánja, hogy lefessék, de nálam hozzáértőbbnek kellene. Pálcikafigurákon amúgy sem lehet rendesen a nyakrész kopoltyúját jelezni, hát még az egyedi színeket. Idővel lassan, lustán mozgatom a lábaimat a vízben, s további percek után, miután ellenőriztem, hogy a nyaki redők szépen mozognak, hátradőlök a sziklámon, karjaimat a fejem alá téve. Úgy helyezkedem,  hogy csak egyik lábam legyen a vízben, a másikat a sziklán kissé felhúzom. Időnként oldalra fordítom a fejem, hogy lássam Rodát, vigyázva rá, de közben elkezdek dúdolgatni is egy feszesebb tempójú dalt. Az élet nagy kérdésein gondolkozom, mint például vajon a perdaiaknak is ráncosak lesznek az ujjbegyeik, ha sokáig áznak a vízben?
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
161

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 01, 2020 3:43 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda









*Magamban mosolyodom el helyeslésén, melyben nagy adag önirónia van. Szerencsés égi és perdai aki birtokolja ezt a képességet, mert segít túllépni a legnagyobb szörnyűségeken is. Nem mindenkinek adatik meg, de olykor más eszközökhöz folyamodunk, hogy túléljünk, de kétségtelen, hogy ennek van a legnagyobb ereje. Nekem viszont már annyi sincs, hogy magamon mulassak, hogy lépteim olyanok már, hogy az Emlékek Őrzője is lehagyna az eloraki haladókban…s aztán már olyan sem. Testem habkönnyűnek érzem midőn az égi a karjaiba kap oly könnyedén, mintha egy száraz, lehulló falevelet tartana a tenyerén. Elismerem igazát, ami előre jelezte makacsságomat és büszkeségemet…megtanítva arra, hogy időnként mindkettőt félretehetjük, attól nem leszünk kevesebbek sem gyengék. A lelkem erős maradt, mosolyom után a hangom is eltűnőben.*
-Ebben nem különböztök népem férfiaitól. *Egy sekély sóhajjal pihen meg fejem végül a vállán, s csak a levegő párája jelzi számomra, hogy közeledünk a tóhoz. A víz közelsége ad annyi erőt, hogy le tudjam venni magamról a ruháim egy részét, segítség nélkül. Nem is fordulok Vadember felé, nem is érzékelem a mozdulatait, ha van is, az titokban marad előttem. Későbbi pillantása is, annyira fáradt és kimerült vagyok, hogy még zavarba jönni sincs erőm, s azt a néhány bizonytalan lépést, mely a partig vezet, a segítségével teszem meg, kezében támaszra lelve. A vízben már határozottan jobban érzem magam, a testem súlyát sem érzem, lebegek a felszín alatt, a víz körül öleli a testemet, lágyan simogat, magamba szívom és érzem ahogyan végigáramlik az ereje a frissessége az egész testemen, elűzve belőle az ólmos fáradtságot, izmaimból a csomóba rándító görcsöket. Hosszú ideig maradok, legalábbis égi mértékkel…számomra egy perccel sem rohan előre, mintha megállt volna s csak a víz lágy hullámai, melyet a tóba ömlő forrás kelt, gyűrűznek körülöttem. Mikor már érzem magam annyira erősnek, hogy ne legyek Vadember segítségére utalva, bár a hazaútra nem vállalkoznék és ezt azt hiszem tudtam előre, kinyitom a szemeimet. Látva a barlangi tó felszín alatti életét, még gyönyörködöm benne egy kicsit. Lenyűgöző, hogy egy sziklával körülvett tóban is ilyen csodálatos élet jött létre. Elúszom a mélybe, s lassan haladok felfelé a fala mentén megannyi apró, csillogó víz alatti gombát és más élőlényt látva. Ujjaimat futtatom végig a kőre tapadó fonalakon s mosolyodom el a kis halak riadtságán, mellyel igyekeznek elillanni előlem. A felszín közelébe érve veszem észre a vízbe lógó lábat, mely mintha ütemesen mozogna, mintha egy ritmust követne. Erőm visszatértét mi sem bizonyítja jobban, hogy a mosoly szétszalad az arcomon és óvatosan lököm magam feljebb, míg el nem érem Vadember lábát, hogy ráfogjak a bokájára s magam felé rántsam. Kétlem, hogy ennyitől belepottyanna a vízbe, de szívesen megnézném az arcát abban a pillanatban. Végül ellököm magam a parttól egy kicsit és a felszínre bukkanok, épp csak a fejemet dugom ki a vízből őt keresve.*









Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
312

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 11, 2020 10:58 am
Következő oldal
 
Roda és Alec


Elvigyorodtam, bár ezt esélyesen Roda nem látta, de ettől még jót derülök a szavain, miszerint a perdai és égi férfiak hasonlítanak. Mi tagadás, számos egyezést véltem már én is felfedezni a nők terén is, és mondhatnánk, hogy rutinnal így könnyebb eligazodni rajtuk, de nem. Épp olyan bonyolultak, mint eddig és néha az ember úgy érzi, tither-rel kell átvágnia egy aknamezőn. Naná, hogy örülök olyan apróságoknak, mint mikor nekem van igazam. Ez húgom s anyám mellett sem esett meg gyakran velünk apámmal, csak összenéztünk együttérzően néha adva csak hangot annak, hogy amúgy létszámra ugyanannyian vagyunk, valahogy a demokrácia mégsem teljesült mindig. Aztán csak jót mosolyogtunk az egészen...
Elmerengek régi emlékeken és sok máson is, míg Roda töltőre rakta magát a vízben. Néha rá-ránézek, ha mégis meg találna fulladni, akkor hamar tudjam megmenteni vagy megállapítani a halál beálltát és kereket oldani - csak viccelek, a holttestet eltüntetném -, de elég sok tennivaló ezzel nincs. Roda jól van, idővel észlelem, hogy lejjebb is úszott és... öhm, gondolom nézelődik. Biztosan jól van, vízihullaként fel kéne jönnie a víz felszínére. Legalábbis így lehet a perdaiaknál is, mondjuk azt se tudom, hogy ez a jelenség az embereknél mennyi idő után jelentkezik. Azonnal? Na mindegy, Roda mozog, azt látom, bármennyire is sötétbe borul a tó alja innen nézve. A mozgását mindenesetre kedvező jelnek veszem, már nem teljesítménycentrikusra van állítva, hanem jobban lehet. Nem szakítom félbe és nem is csatlakozom, egyedül cipőtől és zoknitól megszabadulva, nadrágszárat feltűrve a lábamat lógatom a vízbe, halkan egy dalt dúdolok időtöltésként és ütemére lóbálom a lábamat. Ármányra viszont nem számítok, pedig biztosan én is megjátszottam volna a helyében, de pont ez az: Roda nem tűnt ilyen játékosnak annak ellenére sem, hogy a boga-motorversenyben benne volt. Elégedettségére a reakcióm nem marad el, meglepetten elkerekedő szemeimet nem láthatja, se azt nem hallja, ahogy a dúdolás félbe marad, azt viszont láthatja víz alól is, ahogy hirtelen felülök és ezzel egy időben érezheti, hogy lábam megrándul, ösztönös reakcióként rántom vissza magam felé, ahol a testemhez csatlakozik. Roda szerencséje, hogy ilyen irányú a mozdulat, különben még félő lett volna, hogy szegényt akaratlan orrba rúgom. Nagyon frászt nem kaptam, ezt láthatja akkor is, mikor feljött a víz felszínére és engem már ülve talál, tudom, hogy milyen élőlények élnek ebben a vízben, egy sem láblerágó fajta. Mosolyát látva én is elmosolyodom és még mindig vízben lévő lábamat lendítem, hogy egy adag vizet fröcsköljek válaszul Roda arcába, még ha ez egy perdait annyira se zavarhat, mint egy embert.
- Látni, lenni jobban! Örülni! Mit keresni odalent? Tó alján? - Pislogok le oda, nem mintha többet látnék most, mint öt perccel vagy öt hónappal ezelőtt.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
161

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 15, 2020 11:34 am
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda






*Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, hogy a víz alá merültem, ilyenkor az idő nem számít semmit. Igazából az sem érdekel, hogy Vadember odafent mit csinál, unatkozik-e vagy elfoglalja magát valamivel és ha az utóbbi, akkor mi lehet az. Akár itt is hagyhat, bár ezt azt hiszem nem teszi meg, kell a felügyelet, nehogy a vízből kijőve, erőm teljében még olyasmit találjak csinálni, ami nem tetszene a hegyi embereknek. Teszem azt körülnézek és elcsodálkozom a sok földön kanyargó csöveken, vagy megtalálok gyógyítani mást is. Ha ezen merengenék a víz alatt lebegve, lassan úszkálva, minden bizonnyal elmosolyodnék, de nevetésre az ad okot, amikor észreveszem a vízbe dugott mezítelen lábát és erőm visszatértét mi sem bizonyítja jobban, minthogy máris a megtréfálásán jár az eszem. Szerencsére számításom beválik és a lábát maga felé rántja, és nem próbálja meg lerázni magáról az ismeretlen lényt, aki megfogta a lábát. Valószínűleg nem most van itt először, talán már meg is mártózott a tó vizében és pontosan tudja, hogy nem kell veszélytől tartania, különben engem lehetne gyógyítani. Igazából bele sem gondoltam, mit teszek, ahogy régen, gyerekkoromban sem tettem. Mosolyomat, mely meglepettségének és derültségének szárnyán születik, az arcomba fröcskölt víz sem mossa le. *
-Vízi égieket. De nem találtam egyet sem. *Biggyesztem le alsó ajkamat egy pillanatra, mielőtt folytatnám egy kérdéssel.*
-Voltál már odalent? Különleges. Szeretem a tó alját. Békés, nem olyan mint folyóé. Még maradok kicsit. Te nem jössz? *Közelebb úszom a parthoz, inkább csak siklok a víz felszínén, de közelebb érve hozzá a karommal egy adag vizet fröcskölök felé. Ha már vizes, akkor mindegy, nem? *






Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Alec Delgado

Ellenálló

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Profil_12

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. október 29. (27 éves)

Tartózkodási hely :
Rebellium (Perda hold)

Beosztásom :
Portyázó

Reagok száma :
312

Avatar alanyom :
Ben Barnes

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Alec_i11


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 18, 2020 8:57 pm
Következő oldal
 
Roda és Alec


Azt bírom Rodában, hogy nem csipog meg kényeskedik, még egy kis arcba fröcskölt víz miatt sem. Lehet a perdai mivolta miatt sem, de akkor is. Elmosolyodom a kifejezésen, hogy vízi égieket keres. Micsoda paradoxon.
- És élve vagy holtan keresni odalent vízi égi? - Kérdezek vissza, bár lehet ő nem értékeli a humoromat. Odalent szerintem csak vízi-hullaként - kövekkel lesúlyozva - találna alapvetően, bár remélem nem fog. Érdeklődve figyelem, hogy mennyire felvillanyozódott, és milyen érdekes, hogy egy kis vízben lebegés és úszkálás nem hogy tovább fárasztotta volna, hanem olyan, mint aki bedobhatott egy kis délutáni szunyát egy kényelmes ágyban.
- Minden tó alja lenni békés? - A kérdésére csak megráztam a fejemet, mármint az elsőre. Én már úgy kerültem ide a Rebelliumra, hogy mások már feltérképezték a tó alját, már abból a szempontból, hogy semmi veszélyes nincs benne, közmegegyezéssel fürdőzésre alkalmasnak nyilváníttatott, én csak elfogadtam ezt a tényt. A másik kérdésre egy pillanatra elgondolkodom, hiszen a helyzet szülhet könnyen félreértést, pedig nem feltételezem Rodáról, hogy ahhoz támadt volna kedve egy égivel, velem, de nem gondolom túl a dolgot, lesz, ahogy lesz elven bólintok aztán rá éppen az előtt, hogy egy adag víz fröccsenne a képembe és a mellkasomra, amire csak felnevetek és kitörlöm képemből a vizet közben.
- Ám legyen lenni. Készülni, perdai! Megmutatni, mi hogyan csinálni ezt... - Hogy mi az az ezt, az megválaszolatlan marad egy fél percig, mert a vizes ingből kibújok hamar és felállva a nadrágot is levetem, úgy is van alatta alsónadrág, gyógyítóként meg feltételezem, hogy látott már ennyire férfi testet. Szemre saccolt kora alapján gondolom ennél többet is láthatott már. Odébb dobom őket a korábban levetett bakanccsal és zoknikkal együtt, és ahelyett, hogy vízbe lépnék innen, inkább jó négy lépést el is távolodom. Ha eddig nem, most már tudhatja Roda, hogy mire készülök. Úgy célzok, hogy ne őt érjem, majd nekifutok és a partrész széléről elrugaszkodva egy vidám kiáltás kíséretében - "Rebelliuuuuuum!" - felhúzott lábakkal ugrok egy bombát, hogy a víz csak úgy freccsen mindenfelé a becsapódást követően. Pár másodperc után feljövök a víz felszínére s tekintetem Rodát keresi széles vigyorral.
Vissza az elejére Go down

Roda

Perdai

Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
161

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban IpUrJ4h


Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt Pént. Nov. 20, 2020 5:24 pm
Következő oldal
Lápi quorsa



Alec, Roda







*Nekem nem tűnik fel, nem ismerve nagyon az égiek kifejezéseit és ahogyan magukról beszélnek, hogy a vízi égi kissé furcsa meghatározás. Nekem az égi, olyan kifejezés, amivel őket illetem, a nem perdán szülötteket, ezért a vízi égit egészen normálisnak gondolom. A mosolya némileg árulkodó, de szavakkal nem világosít fel a gondolatairól. *
-Szeretném élve. *Tudom, hogy az égiek nem teljesek és nem tudnak a víz alatt sokáig létezni, nem kívánom a halálukat, csak azt, hogy menjenek el, vagy legalább hajlandóak legyenek úgy élni, ahogy mi perdaiak, tisztelni a világunkat, békében hagyni élni minket. Vadember már majdnem megfelel a kívánalmaimnak, csak tartsa is be a szavát és remélem, hogy tud hatni a társaira is. Közben könnyedén fenntartom magam a felszínen, csak időnként merülök el, hogy a braniq-omat újra és újra megáztassam.  A tó mélyének említése kellemes emlékeket csal elmémbe, elmosolyodom valahányszor eszembe jut egy-egy merülésem. A legtöbbhez különleges élmények társulnak, mint mikor Eowen megmutatta az Emlékek barlangjának csodálatos zugát. Oda persze nem vinném Vadembert, nem lenne képes átúszni a járaton.*
-Igen, békés. Nincs ott más csak te és a nyugalom, csend. Szépség. *Rázza a fejét, nem járt még lent a tó alján, gondolom azért, mert nem bír sokáig levegő nélkül lenni. Mennyi mindenről maradnak le, és talán ezért akarnak mindent elpusztítani, nem ismerik a Perda legszebb csodáit. Magammal hívom, hátha kedvet kapott, nekem pedig még szükségem van arra, hogy itt legyek, bármennyire is úgy tűnik számára, hogy jól vagyok, a víz csupán segít, könnyűvé teszi a testem, de ha kimegyek a partra, ismét nehéz lesz. Visszaadom neki a fröcskölést, talán ezzel ráveszem, hogy bejöjjön utánam, ha másért nem, akkor az édes bosszú miatt. Bár egy égi semmire nem megy a vízben egy perdaival. Szemöldököm emelkedik a figyelmeztetésre, kissé hátrébb lebegek a vízben, pedig nem tudom mire készül. Égiek bolondok…ez jut eszembe amikor nagy lendületet véve a vízbe ugrik, akkora permetet zúdítva a part köveire, hogy hallom a csattanását. A kiáltása nem különben felveri az egész barlangot, visszhangzik a falakról, szerintem innen a bogámig mindenki hallotta. A csobbanás után a víz alá merülök és arra úszom amerre ő lehet. Már nem látom a fejét, csak a teste többi részét, ahogy karjaival ás lábaival kapálózik. Odaúszom hozzá és ha nem bukott még a víz alá engem keresve, könnyedén megérintem az oldalát, mintha egy hal úszott volna el mellette.*






Rebellium - Barlangi tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Roda és Alec - A perdai gyógyító Rebelliumban
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Központi könyvtár :: Múlt-
Ugrás: