Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Ma 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Enna háza
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Enna háza Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Enna háza Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Jún. 29, 2021 10:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Enna háza
 







További képek itt láthatóak.
Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Jún. 29, 2021 10:33 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum&Enna

The Secret Garden × Öltözék Előzmény

- Későn? Miért? - néztem meglepetten a férfire. Ha valakinek valami baja van, miért nem megy azonnal gyógyítóhoz, orvoshoz? Főleg, ha tisztábanvan azzal, hogy el tudják látni. Nálunk nem szoktak a perdaiak szerénykedni ilyesmivel.
A sebemről beszélve talán meglepem a férfit, mikor megemlítem, hogy nem nagyon voltam víz alatt az elmúlt időszakban.
- Nem, a földalatti folyókban mártóztam meg egyszer a legutóbb, de sok időmet elveszi az, hogy a természetbe járok gyűjtögetni. Főleg, ha valami újon dolgozom. - mesélem, láthatóan nincs problémám azzal, hogy ilyesmiről beszéljek. Viszonylag nyílt nép vagyunk, és nincs abban titok, hogy amiről beszélünk, azt megemésztjük, és annál könnyebb lesz idővel a léte. Ez volt a sebemmel is. Liaraval annyi időt töltöttem, és nem csak segített jó kedvre deríteni, abban is segített, hogy ne érezzem rosszul magam, amiért nem tudok beszélni.
A gyógyítás témáját félig-meddig lezárva a Városra térünk át.
- Mit csinálhat egy magamfajta a ti városotokban? Ha ellátogatok oda, nem szeretném magamat elveszettnek érezni. Vannak helyek, ahová bemehetünk? Valamilyen érdekesség? Lehet nálatok cserélni dolgokat? Ott is kell kísérő, mint nálunk hozzátok? - teszem fel a Várossal kapcsolatos kérdéseket, amelyek elsőre felmerülnek bennem. Aztán egy érdekes kérdést még érdekesebb válasz, és olyan kérdés követ, amely után meglepetten nézek a férfire.
- Nem az istenek vesztettem el a hangomat. A jelek, hogy vihar érkezik, messziről látszódott már. A szüleim azonban nem voltak hajlandóak sem városba költözni, se menedéket keresni. Rossz döntéseket hoztak egyre-másra, s így kerültem életveszélybe, míg őket magához is szólította Shaz'or. Inkább úgy mondanám: az isteneinknek köszönhetem, hogy élek. Hogy esélyt adtak annak, hogy én ne követhessek el olyan hibákat, mint atyám, és anyám. Igaz, elvesztettem a beszéd képességét, de kaptam helyette új családot, rengeteg barátot, és a képességet arra, hogy olyan támasza, és hallgatósága lehessek valakinek, mint senki más. Így, ha úgy vesszük, engem csak megerősített a hitemben az, ami történt. - fejtettem ki neki, s míg ezt tettem, el is értünk szerény hajlékunkhoz. Az ajtóhoz lépve kinyitottam azt, majd beléptem, és kitártam az ajtót, beengedve a vendégeket. Amikor a hagyományokról kezdünk beszélgetni, és szabadkozik, elmosolyodom.
- Ne aggódj, Kancellár úr. Ha netán nem szeretnék valamire válaszolni, úgy is megfogom mondani, mindenféle rossz érzés nélkül. De addig is, ha akad kérdésed, kérem tedd fel. Én is mondom, ami eszembe jut, aztán vagy kapok választ, vagy nem. Semmi sem erőszak, sem tőlem, se tőled. - mosolygok. Megvárom, míg bejönnek mind a hárman, majd becsukom az ajtót. Körbe mutatok kezemmel.
- Fedezd fel otthonunk, ha kielégítetted szemed kíváncsiságát, a tűznél várlak, hogy nyelvedét is kielégítsd. - mosolygok rá biztatóan, míg Liara le is guggol, hogy a középen lévő kör-tűzhelyet begyújtsa.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Enna háza Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Enna háza Tumblr15


Enna háza Empty
Utolsó poszt Csüt. Júl. 08, 2021 9:41 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna és Jenkins


- Van úgy, hogy magunk előtt is tagadjuk, hogy valami baj van. Van, aki a gyengeségnek érzi, ha segítségre szorul, inkább megpróbál egyedül megbirkózni vele. Túl büszke nép vagyunk. - Jegyzem meg a végén somolyogva, látva Enna meglepettségét. Ebből arra következtettem, hogy e téren is más a perdaiak értékrendje, valószínűleg a férfiaké is. Tulajdonképpen bölcsebben járnak el, ezt úgy is elismerem, hogy érzem-éreztem, én is a büszkeség hibájába esek gyakran. Kancellárként főleg nem lehet a gyengeség jeleit mutatni, a nép előtt sem, nem hogy a kancellártársaim előtt.
- Értem. - Bólintok arra, hogy a víztől nem annyira a sérülései miatt szakadt el, s felkapom a fejem a szavai végére.
- Újon? Szabad megtudni, milyen újításon dolgozik? - Kíváncsiságomat nehezen leplezem, nagyon nem is szándékozom. Szeretem az újításokat, a hasznos változásokat és kedvelem azokat is, akik merik másra is használni a fejüket, mint a bevált, megtanult módszerek alkalmazására. Akik elgondolkodnak azon, hogy mi lenne, ha...? Ezt akkor is becsülöm, ha végül zsákutcába fut az egész, vagy olyan veszélyes vizekre eveznek vele, mint amilyenre elődeim vagy Svensson tévedtek a génmanipulációkkal. Veszélyes és érdekes játék.
Bár úgy éreztem, hogy biztosításom, miszerint szívesen látott vendégek a Városban, csak udvarias elfogadásra fog találni, mégis kapok egy sor olyan kérdést, amelyek érdeklődést feltételeznek. Szerencsés fordulat, s ugyan a kérdésekre könnyű a válaszokat megadni, azt már nem, hogy mennyire lesz csábító bármi is, ami elhangzik.
- A végével kezdem: szükséges a kísérő, már csak a szerkezeteink miatt is. Véletlenül sem sétálnak így olyan helyre, olyan közel valamihez, ami esetleg veszélyt jelenthetne Önökre, megsérülhetnének. Valamint ha kérdésük merülne fel, van, aki megadja a válaszokat rá. - Na meg nem mehetnek be a katonai részlegekre, se az orvosi részlegek javára, de ez egyrészt nekem evidens, ezért sem mondom, másrészt ezt közölni bizalmatlanságot mutatna a perdaiak felé. Érthető bizalmatlanság, de nem célravezető egy invitálás és lehetséges együttműködés esetén.
- Vannak üzleteink... ott lehet cserélni Önöknek. - Gondolom ennyi idő után fel vannak már erre készülve az ott dolgozók, hogy nem minden kredittel van kifizetve. Igaz, a legtöbb kereskedelmi csere-bere itt zajlik le Elorakban, s nem a perdaiak jönnek hozzánk.
- Önnek érdekes lehet a fő terünk, perdai és földi növények keverednek a környékén, valamint eltéveszthetetlen lesz az üvegház. Ahogy a neve is mondja, egy nagy, üvegből készült ház, kupola, számos földi növénnyel, virággal benne. Egészen mások, mint az itteniek, formára is... illatra is! Amelyik éppen termést is hoz, azt akár meg is kóstolhatják, ha kíváncsiak rá. - Pillantok itt mesélés közben Ennára, hogy mennyire idegenkedik a gondolattól, majd hozzáteszem.
- Ha nagyon kalandvágyóak, talán még repülhetnek is. - Nem mintha ez jellemző programlehetőség lenne a Városba látogatóknak, már csak azért sem, mert a legtöbb perdai szúrós szemmel nézi a siklóinkat, nem hogy fel is üljön egyre. Igazából csak kíváncsi vagyok, mi lesz erre a reakció mind Ennától, mind Liarától. Arra is kíváncsi vagyok, amit az isteneikről és a hitről mond. Nem mert fontolgatnám, hogy megtérek, ez elég távol áll tőlem, túlzottan tudós ember vagyok ehhez, földhöz - avagy holdhoz - ragadt. De talán pont ez az, ami miatt érdekel, miként gondolkodnak azok, akik hisznek, márpedig a perdaiak hite nem inog meg, még a csapásokban is meglátják azt a kicsiny jót, ami isteneik jó szándékát, segítőkészségét testesíti meg. Valahol bámulatos ez, mert igen komoly erőt adhat egy ilyen mély hit és a félelmet is mérsékli. Szóra nyitnám a szám, hogy kérdezzek, de végül mégsem teszem, csak bólintok egyet lassan, komoran, elgondolkodva, egy kicsit a csend is ül közénk, amíg szóba nem kerülnek a szokások a vendéglátás és ünneplés terén. Lehet vissza kéne evezni erre a hit témára na meg visszamenni az oktatóterekhez, az valahogy ismerősebb, biztosabb talaj volt. Ugyan Enna megnyugtat, hogy bátran kérdezzek, nem lesz mérges, mégsem tudok szabadulni az érzéstől, hogy ilyen lehet, mikor valaki előre megy egy aknamezőn.
- Szép otthona... otthonuk van. - Bizonytalan a megfogalmazás, nem tudom, hogy Liara is itt lakik-e vele. De a ház kívülről bájos, szám sarka kis mosolyba húzódik: Saskiának biztosan nagyon tetszene, főleg az, ahogy a növények közé szinte belesimulni látszik a ház. Meg persze a virágok. Az ajtóhoz érve megálltam, szerencsére a szokások itt találkoztak azzal, hogy a hölgyeket előre engedem, s csak utánuk lépek be. Ami a testőrömet illeti, ő is belép, röviden körbenéz, de láthatóan nem a berendezés érdekli, hanem az, hogy lehet-e idebent támadó? A központi helyről nyíló kis szobákba bekukkant gyorsan, ha hagyják a vendéglátók, majd ki is megy, kint járja körbe az épületet. Én magam ennél ráérősebb vagyok és nem azt nézem, hol lapul meg valaki titkon, hanem magát a helyet.
- Köszönöm. Ígérem, semmihez sem nyúlok. - Mosolyodom el, s egyébként is szokásom úgy sétálni, hogy hátam mögött fogom meg egyik kezemmel a másik csuklómat, így most ennek külön funkciója lett. Nem kell tőlem semmit sem félteni. A testőr távozásával lépek el az ajtótól és indulok körbe. Sok minden kedvemre való itt, s nem is rejtem el ezt a vonásaimban, tekintetemben. Tetszik a léptéke a háznak. Befogható, nem esik át az ember mindenen a zsúfoltság miatt, de nincsenek is indokolatlanul nagy terek. Tetszik a praktikuma, hogy egy sarok sem öncélúan berendezett, porfogó dísszel kitöltött, hanem mindennek célja van - még ha elsőre lehet nem is tudom eldönteni, mi is az -, mégis az egyes tárgyak, bútorok kidolgozása megadja az esztétikai élményt. Ahogy haladok körbe, s elérek a szobákig, ami innen nyílik, csak egy rövid pillantást vetek, de aztán visszakozok is onnan. Ágy, fürdőhelyiség: nem tudom, a perdaiak mennyire nyíltak, de emberi szemmel ezek túl privát zónák egy idegen vendég számára. Inkább a konyhának nézett rész felé megyek. Vagy ez a beugrás a pulttal és a sok, alaposan megrakott polccal felette afféle dolgozó lenne?
- Itt készíti elő a gyógynövényeket... vagy jelenleg a kompótjait szemlélem? - Teszem fel némi derűvel a kérdést elfordítva tekintetemet az üvegcsék hadáról Ennára, majd Liarára pillantok, aki éppen begyújtja a tüzet, rutinosan, nem kapkodva, mégis gyorsan.
- Ezt nehéz megtanulni? - Kérdezek rá a tűzre pillantva, majd Liarára.
Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Pént. Aug. 13, 2021 7:03 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum&Enna

The Secret Garden × Öltözék

Kicsit megcsóválom a fejemet a hallottakra.
- Ez elég butaságnak hangzik, hiszen a betegség kezelés nélkül valóban legyengíthet bárkit. Az emberek nem szoktak megelőzni? - kérdésként viszem fel a hangsúlyt, s követi vele Liara is, de az igazság az, hogy inkább levontam a következtetést. Mi, perdaiak nem szeretjük, húzni vonni az ilyeneket, mert életünk jelentős része a vadonhoz köthető. A természet gyermekeiként nem volna bölcs dolog, hogyha elhanyagolnánk az egészségünket, hiszen munkánkra, jelenlétünkre sokan számítanak, támaszkodnak. Mit csinálnának a városiak, ha a vadászok nem vadásznának, mert nem törődtek az egészségükkel? Mi lenne az aratással? Vagy bármivel? Így nem működhet egy társadalom. Mi egymásra bízzuk magunkat. Úgy tűnik, az ember ennél sokkal személyközpontúbb lény.
Jenkins kérdseire gond nélkül válaszolok. A sebemmel kapcsolatos témát lezárva más kelti fel érdeklődését. Az "újítások". Kicsit zavarba jövök, mert nem gondoltam volna, hogy ilyesmiről kell beszélnem majd bárkinek.
- Ez amolyan... kísérletezgetés a növényekkel, és összevetőikkel. Keverni a fájdalomcsillapítót a vérzéscsillapítóval, és ilyenek. Az emberi nők által használt arcfestékek is érdekelnek, azokat is próbálom imitálni, hogy őszinte legyek, mert szépnek tartom. Illetve a gyógyítás másfajta ágai felé is hajlom. - mondom, kissé szégyellősen kerülve a férfi tekintetét, mert ezek bizonyára egy ilyen gyakorlott gyógyító szemében csupán játéknak tűnhetnek.
Aztán a kérdéseimre adott válaszokat hallgatom, hogy miket csinálhat a magamfajta az emberi városban. Sok jó dolog van, amit említ, a repülés is egész izgalmasan hangzik, de szemeim még is akkor kezdenek el igazán csillogni, amikor az üvegházról beszél, és az ott termesztett növényeikről, amelyeket mi is megnézhetünk. Na erre igazán kíváncsi vagyok!
- A növényeket szívesen megnézném egyszer. A repülés nem veszélyes? - kérdezem, Liara persze nem örül az érdeklődésnek, de ő nem adja különösebb jelét ennek azon kívül, hogy az arckifejezése gondterhelt lesz.
- Liara már nem él itt rövid ideje, de együtt rendeztük be. Köszönjük a bókot. - mosolygom rá a férfire, és lépünk be. A katona kérés nélkül körbe jár, amit én érdeklődve figyelek, fejem félre biccentve. Ahogy azt is, hogy utána távozik. Nem sokat törődök vele, mert neki állunk vendégekhez méltóan sürgölődni a házban.
- Nem kell megígérned, de nem hiszem, hogy talál bármi ilyesmit. - Mosolygom. A házban türelmesen várom, hogy a férfi körbe nézzen. Fogdosni való nem sok dolog van, ezért is említettem szemének kíváncsiságát, bár ha paplant szeretné fogdosni, engem az sem zavarna, ezért is mondom neki, hogy nézelődjön nyugodtan.
Persze, visszatérve a polcokhoz a kérdésre halkan elnevetném magam, ha tudnám.
- Igen, itt keverek ki mindent. Ha van olyan növény, amely gyorsan nő, és apró marad, azt magamnak ide bent termesztem, mint amiket ott az ajtóban lát. Ezek már nagyrészt előre elkészített krémek, kenőcsök, italok, esszenciák, szárított hozzávalók. Ezeket keverem ki végül, kombinálva őket a betegeim panaszaihoz illően. Illetve itt alul vannak a teák is. - emelem meg a tálcát, rajta a három apró, tenyérnyi kis csészével, benne különböző textúrájú növénnyel. Azt az asztalhoz teszem, majd a következő kérdésre Liarára pillantok, aztán vissza a férfire.
- Csak ügyes kezek, és megfelelő eszközök kellenek hozzá. Persze az is segít, ha nem nedves a fa. - válaszolom, majd illedelmesen hellyel kínálom a férfit az asztalnál, a kör alakú padra kényelmes és puha takarót terítek.
- Ezek közül választhat, hogy mit szeretne inni. Általában szoktuk hagyni, hogy a vendég maga végig kóstolhassa a hozzávalót, így megbizonyosodva, hogy milyen ízt fog érezni a teában. A teázásnak néha szertartása, hagyománya, játéka is van egy házban. - ülök le tőle nem messze, és kezdek bele a magyarázatba.
- Amikor udvarló jön vendégségbe, nem hagyják neki a választás lehetőségét, hanem a családfő adja elé a teát. Ha az kesernyés, nem elégedett az ifjúval, s így annak dolgoznia kell a kapcsolaton. Ez a szertartás annyiszor ismételhető meg, amennyire csak kitartó az illető. Ha végül édesebb teát kap, az egyfajta néma rábólintás a frigyre a szülőktől. - mesélem mosolyogva.
- Ha kóstolni nem szeretné, szagolja meg nyugodtan. Az is sokat el tud árulni egy ízvilágról. - nyugtatom meg, hogy nem erőszak ám, ha nem szeretné az idegen anyagokat a szájába venni. Még is csak ember, én meg a boga tudja mit tettem elé. Van egyébként édes, kesernyés, és savanyú ízű teafűszer előtte.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Enna háza Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Enna háza Tumblr15


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 24, 2021 10:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna és Jenkins


Finoman elmosolyodom a megfogalmazásán: butaság. Hát igen, nem csak büszke nép vagyunk, meg igen kreatívak és leleményesek, hanem olykor lehetetlenül butácskák. Még én magam is, orvosi diplomák ide vagy oda.
- Szoktunk megelőzni. Odafent a csillagok között nem jellemző bármiféle komolyabb ragály, de meghűlni lehet éppenséggel. Tudjuk, hogy miként lehet megelőzni, tanítjuk is, de hogy eszébe jut az embernek a megfelelő pillanatban és nem csak utólag, az más kérdés. A Perda megtalálása óta ez sokat változott, főleg a frissen ébresztettek számára, akiknek megelőzési céllal adunk... gyógyszert. - Kerestem gyorsan valami hozzávetőleges szinonimát az oltásra, mert ezt a szót biztosan nem fogja tudni a fordító lefordítani, Liara is ha ismeri a kifejezést, gondolom csak körbeírni tudja. Itt örülök neki, hogy Enna szülei nem egy általunk hozott és nem szándékosan átadott betegségben haltak meg, hanem egy természeti csapás következtében, mert így erről a témáról is könnyebb beszélni.
Kíváncsian kérdezek rá, hogy milyen újításokon dolgozik. Nem rémlik, hogy Rodától ilyet hallottam volna. Lehet neki is van, amivel újító jelleggel kísérletezget, de nem említette nekem, így még nagyobb érdeklődéssel fordulok Enna felé. A válasz sokféle. Egyrészt azt is megmutatja, hogy szerteágazó a nő érdeklődése, másrészt arra is emlékeztet, hogy a perdaiaknál nem különülnek el olyan élesen a szakmák. Nálunk egy orvos kis valószínűséggel foglalkozna sminkekkel, magamról el nem tudnám képzelni. Ugyan Liara hangján érkezett a válasz, látható ettől még Enna zavara, és ez inkább meglep, mint az, hogy milyen téren keresget újdonságok után.
- A perdaiak nem szeretik az újításokat vagy Önt nem szokták erről kérdezni? - Próbálom kitalálni az okát, arra persze nem gondolok, hogy attól tart, komolytalan a téma a szememben, méltatlannak találnám egy gyógyítóhoz. Noha a téma távol áll tőlem, látom Ennán, hogy szereti a festékeket, külön szerencse, hogy jó szépérzék is társul hozzá, hogy ízléses legyen a megjelenése.
- A növényekhez nem tudok hozzászólni, egészen biztos, hogy semmi újat nem tudnék Önnek mondani azon kevés tudásommal róluk, amim van. - Ismerem be pironkodás nélkül az igazat. Hiába van botanikus feleségem, arcpirítóan keveset tudok a perdai növényzetről és azt már nem teszem hozzá, hogy különösebben nem is hatnak meg.
- Mit ért a gyógyítás másfajta ágai alatt? Ami meg az arcfestékeket illeti... Nálunk gépek, szerkezetek keverik, egy részük növényi eredetű. Ha ellátogat a Városba, tud beszélni ottani... hm, vegyésszel, olyan személlyel, aki ezek összeállítását felügyeli, hogy a szín is szép legyen, de a bőrnek se ártson. De van egy festőnk is! Jasmine füvész, herbalista igazából, az Ön szavaikkal élve, de a képeihez perdai növényekből készíti el a festékeit. Talán kölcsönösen tudnának egymásnak segíteni. - Tűnődöm el hangosan kimondva a gondolatokat, de mind a festészet, mind a sminkek terén olyan vakon mozgom, hogy nem tudom, tényleg igazam van-e és egymás hasznára tudnának lenni, vagy csak szóban egyezik a kettő: festék kell hozzá. És ha már szóba került a Város, válaszolok a helyet érintő kérdéseire is. Azt hiszem, nem meglepő, hogy az üvegház az, ami felkeltette az érdeklődését, de az már inkább meglep, hogy kísérőjével ellentétben a repüléstől sem zárkózik el azonnal, másnem csak testbeszéddel üzenve. Óvatosan kíváncsiskodik, de megértem. Nekem a bogára sem akaródzott nagyon felülni, egy sikló egészen más kategória.
- Bármikor, mikor kedve tartja! A repülés pedig nem veszélyes. Furcsa érzés lehet elsőre, javaslom, ha kipróbálná, csak keveset egyen előtte. A meghibásodások nem jellemzőek, de nem akarok hazudni: olykor előfordulnak. Ezért a siklókat úgy tervezik meg, hogy a lehető legjobban vigyázzanak a benne ülőkre, és legrosszabb esetben van esély távozni is becsapódás előtt. - Habár a hazugság nem áll távol tőlem, de azért az is igaz, hogy nem élek mindig vele és jelen esetben a nyers őszinteség célravezetőbb. Megnyugtathatnám, hogy nem fog lezuhanni, teljesen biztonságos a repülés, Roda is a testőreivel karcolás nélkül visszaértek, de azért van hibaszázalék. Olyan hibaszázalék is, amibe bele is lehet halni.
A házban elsőre a testőröm néz körbe, láthatóan ez meglepi vendéglátóimat, de ők sem szólnak érte, Andrej még annyira sem magyarázza a miérteket, én pedig feleslegesnek is találom ebbe belemélyedni, minthogy úgy tűnik, se Ennát, se Liarát nem érintette érzékenyen a jelenet. Immáron én leszek az, aki körbenéz, s ugyan mintha engedélyt kaptam volna, hogy ezt-azt meg is érintsek, kézbe vegyek, én azért a hátam mögött tartom kezeimet és úgy szemlélek. Van bőven így is mit nézni, nem kell minden oldaláról máris látnom mindent. A polcoknál ragadok le hosszabban, s a Rodánál történtek után óvatosabb vagyok, ezúttal hiába, Enna mosolya is jelzi. Kíváncsian hallgatom és szavainak megfelelő irányokba is eltekintek, majd az előkerült tálcára siklik pillantásom egészen addig, míg Liara tűzgyújtása fel nem kelti a figyelmemet.
- Egyszerűnek látszik. - Jegyzem meg tűnődően figyelve a mozdulatait, melyek követhetetlenül gyorsak voltak és máris ott a szikra, mely hamar tűzzé kezd válni. Elhatározom, hogy egyszer megtanulom. Ha még párszor leesem azokkal a siklókkal, jól jöhet még ez a tudás, amire odafent semmi szükség nincs.
- Köszönöm. - Ülök le a felkínált helyre és kezeimet egyelőre combjaimon pihentetem, nem nyúlva semmihez, de várakozón nézek Ennára. Nem is kellett ezt egy pillantásnál tovább, mert már folytatja is Liara hangján. Arra bólintok, hogy a teázásnak hagyománya, szertartása van. Láthatóan ez ismerős, a feleségem is így gondolja. Meg Jasmine is. Szűk felmérés alapján a herbalisták-botanikusok a teákra és annak szertartására esküsznek ezek szerint. Hanem a játék szóra felvonom a szemöldökeimet. Na, ez új! Vendéglátóm hamar kisegít a magyarázattal és elmosolyodom az keserű-édes játékot hallva.
- És ha az udvarló szereti a keserű ízeket? - Jó, tudom, szenved, ha ízlésének túl édes teát kap a végén. Vagy nem dolgozik a kapcsolaton, csak felnyalábolja a kiválasztott lányt, a szülők majd megbékélnek. Azt hiszem, túlzottan is emberi módon gondolkodom...
- Mindet Ön készítette? Igen sok oldalú. - Jegyzem meg elismerően, miközben megnyugszom, hogy kóstolnom ilyen szárított levélkéket, levélkeverékeket nem kell, elég szagolnom. Ennél is maradok, a három kis tálkát egymás után veszem kézbe és emelem orromhoz, de attól azért jó öt-hat centire megállva, majd igyekszem ugyanoda visszatenni a tálkákat. Hátha jelentősége van ennek is, nem tudhatom. A savanyú lesz az, ami alig észrevehetően, de gyorsabban visszakerül a tálcára.
- Minden mással ellentétben a teában az édesebb ízek felé hajlok. De azért nyugtasson meg, kérem, hogy nincs benne abból a virágból... hm, sajnos nem tudom a perdai nevét. Egy virág, ami nagyon édes, és időnként gyöngyöt is terem. - Elég volt egyszer a Moor-féle édes szószban kóstolni az édesgyöngyöt, egy életre elegendő. Ha nincs benne, akkor az édesebb teát választom, ha van benne, akkor a kesernyésre fog esni a választásom.
- Van hagyomány, ami a vendéget köti? Ha van, megköszönöm, ha megtanítana rá. - Nagyon ritka, mikor én vendégségbe megyek, de az emberek között azért ez mégis hazaibb terep, mint a jelenlegi. Lehet a perdai vendégek sem csinálnak semmi különöset, csak ülnek, nézik, ahogy elkészítik a teájukat, beszélgetnek és megisszák azt a teát, de minthogy ebben nem lehetek biztos, sutának érzem magam. Roppant kényelmetlen és szokatlan érzés, nem is szeretem.
Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 11, 2021 5:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Callum&Enna

The Secret Garden × Öltözék

A kérdésre kiderül, hogy szoktak megelőzni, csak nem nagyon kell, mert az ember ritkán betegszik meg.
- Miért nem jellemző ez oda fent? - kérdezek rá erre a számomra furcsa dologra. Talán oda fent alig találkoznak egymással? Vagy képesek tökéletesen élni? Olyan kíváncsi vagyok, milyen lehet ez a Dwa'woruu. Valami nagyon tiszta és nemes lehet, ha nincsenek fent betegségek.
- Frissen ébresztettek? - kérdezek rá ismét valamire, amivel nem igazán vagyok teljesen tisztában. Alszanak? Talán mintha John mesélt volna erről régebben, de nem magyarázta el, én pedig nem igazán értem, hogy megy ez. Próbálom elképzelni, sok-sok ágyat egymás mellett, ahogy fekszenek az emberek, és hortyognak. A gondolatra elmosolyodok. Biztos vannak, akik oda figyelnek, nehogy lerúgják a paplant álmukban. A kísérletezésre térve lerí rólam a zavarom, amire a kancellár rá is kérdez, ezzel akaratlanul is mélyítve az érzést.
- A perdaiak szeretnek egy dolgot, mesterséget olyan mélyen elsajátítani, hogy rendkívüliek legyenek benne. Van aki termeszt, van aki állatot nevel, van aki fon, varr, kovácsol. Én képességem által gyógyítok, de főleg növényekkel foglalkozom. Herbalista vagyok, de nem vagyok mestere. Ennek ellenére elkezdtem más dolgok felé érdeklődni. - magyarázom meg a dolgot. Persze, ez nem jelenti azt, hogy zavarná a perdaiakat, hogy sok felé tanulok, csak éppen az a fajta perdai vagyok, aki egyszerre mindenhez és semmihez nem ért rendesen.
- Dúla feladatokat látok el mostanában. - válaszolom meg a másfajta ágra tett kérdését, aztán meglepve hallgatom, hogy ott szerkezetek alakítják ki azokat a dolgokat, amiket én kézzel. Hát úgy biztosan gyorsabban megy. A nevet próbálom megjegyezni, de félek, hogy nem fogom tudni, nem tudom milyen szavunkhoz kötni. Mindenesetre elképzelem, amit csinál, és elmosolyodom.
- Szőnyeget fest? Ruhát? Arcot? - kérdezem, mert hát a festő nálunk azért elég széles skálán mozog.
- Én szívesen segítek neki. Cserélek tudást vele, vagy bárkivel. - bólogatok lelkesen, Liara nagy bánatára, amit azért próbál leplezni a vendég előtt. Városba való meghívás persze jól esik, és a repülés lehetősége izgatottá tesz, de van egy-két dolog, amit nem értek.
- Siklónak hívják? Miért, így működik? Ki kell ugrani belőle, ha elromlott? - azért azt szörnyű elképzelni, hogy olyan magasból kell távozni a szerkezetből "becsapódás előtt". Talán ebben Liarának van igaza, és jobb, ha soha de soha nem szállok be olyan gépbe... Ez a bizonytalanság ki is ül az arcomra.
- Na és a lépőgépek? Abba nem lehet beülni? - kérdezem, mert az sokkal biztonságosabbnak hangzik ebből a szempontból.

A házban a harcos megállapítja a ház biztonságát, Jenkins pedig nyugodtan megy be és néz körbe. Pár mondat után Liara tűzgyújtási technikája köti le, aki ugyan próbálja megmutatni a dolgot, de elég sokat kitakar belőle, mert a tüzet egy kis résen keresztül gyújtja be. Közben leültetem, mesélek is neki egy-két perdai hagyományt a teáinkkal kapcsolatban. A kérdésére némán elnevetem magam. Micsoda gondolat!
- Nem számít, mi ízlik a kérőnek, a lényeg, hogy mit üzen a család. - válaszolok Liara által, és leteszem a tea kellékeket a férfi elé. A kérdésre mélyen bólintok.
- Nem olyan nehéz, mint gondolod. Van, amit napon szárítani, aszalni kell, de az meg van magától. Van, amit mozsárban kell össze őrölni. Van, amit frissen, a növényről tépve kell bele tenni. - amikor azt kérdezi, hogy van-e benne abból az édes növényből, akkor kicsit tanácstalanul nézek rá, meg Liarára, aztán vissza rá. Gyöngyöt? Nem bogyós gyümölcsre gondol? Biztos...?
- Gyöngyöt? Weane-re gondolsz? Neeem. Az azért sokkal különlegesebb növény. Igen, édeskés, de annyira nem édes, hogy teakeverékbe tegyük csak az íze kedvéért, akkor használjuk, ha... hát.. - itt elvörösödök egy kicsit, úgy mély pirosan a fülem hegyéig.
- Nincs benne. - zárom le a témát gyorsan, egyenes válasszal, míg Liara a háttérben a száját befogva fordul el, hogy ne röhögjön körbe. Az édes keveréket ott hagyom Jenkins előtt, a többit, amit kiválasztott.
- Ami a vendéget köti, nincs. Jelezheti bizonyos dolgokkal, csésze fejre fordításával, vagy a fűkeverék tányérba öntésével, hogy a tea, vagy étel silány. Igazából a vendéglátónak vannak feladatai. Megitatni és etetni a vendéget, szórakoztatni. De ez szerintem magától értetődő, hiszen ezért vendég a vendég. - válaszolok, majd hozok a kútról vizet az egyik kancsóba. Addig Liara szintén leül a kerek tűzhelyhez. Amikor visszaérek, leteszem a kancsót, és ismét arrébb megyek. Egy olyan fémtálcát veszek elő, amely hasonlít egy virágra, három-három kinyúló szára van körbe, és azok közepén mélyedés: pont akkora, amekkorában egy csésze elfér. Ez a rész kicsit lelóg a tűzről: épp elég közel van hozzá, hogy melegen tartsa amit bele tesznek, de távol ahhoz, hogy túlságosan felhevítse azt. Ezt teszem fel a tűzre, aztán annak közepére egy nagyobb fémedényt és végül a három csészét teszek azokba a tűzhely tartókba, amikhez közelebb ülünk.
- Nálatok hogy csinálják a teát? - kérdezem, miközben a választott keveréket az edény aljára öntöm. Egy hosszabb fakanállal finoman megpirítom, így már kezd érezhetővé válni a kellemes illata. A hűvös vizet óvatosan öntöm rá, és az átveszi a kékes-vöröses színét a keveréknek. Megkavarom, aztán Jenkinsre mosolygok.
- Most megvárjuk, amíg megfől. - ülök le, keresztbe téve az edényen a kanalat.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Enna háza Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Enna háza Tumblr15


Enna háza Empty
Utolsó poszt Csüt. Dec. 02, 2021 3:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna és Jenkins


- Több, mint ötven éve élünk összezárva s kívülről nem került be semmi új, amíg a Perdát meg nem találtuk. Addig csak olyan betegségek fordultak elő, amelyeket már ismertünk, és volt idő hatékony gyógymódot találni rá, hogy a beteg személyt hamar meggyógyítsuk, ne fertőzzön meg sokakat, illetve ne is legyen súlyos a betegség. Itt találkoztunk olyan betegségekkel, amelyekkel korábban sohasem, ahogyan Önök is sajnálatos módon elkaptak tőlünk olyant, ami az Önök számára volt ismeretlen. Elorak Első Gyógyítójával már elkezdtük az együttműködést, hogy kiderítsük, mely betegségeink hatnak Önökre olyan súlyosan, amit a képességükkel nem tudnak gyógyítani. Bízom benne, hogy a közös gyógyítás nem csak arra jó, hogy többet tudjunk meg egymásról, hanem a két népet kicsit közelebb is hozza egymáshoz. - Valószínűleg nem csak a kérdésre válaszoltam a végén már-már propaganda-szagú szöveggel, s jó eséllyel ez utóbbi részt tudja is már Enna Rodától, de nem árthat, ha más is hallja egy embertől, kiváltképp annak egyik vezetőjétől, hogy valóban ez a szándék. Egyébként ebben még csak nem is lódítok, mert az hiányzik a legkevésbé, hogy egy általunk a Perdára behurcolt betegség itt nekiálljon mutálódni, és az jusson vissza hozzánk. Mi érdekünk is lett a perdaiak jólléte, legalábbis egészségügyi szempontból. A gazdasági és katonai kérdések más lapra tartoznak.
- Igen, sokan mély álomban vannak, ez egy sok évtizedig eltartó álom nagyon hideg környezetben, mely során nem öregednek egy percet sem. Őket hívjuk Alvók-nak. Vannak, akik már pár éve ébren vannak, de vannak, akik még várnak az ébresztésre. Én olyan gyógyító vagyok, aki részben öröklődő betegségek gyógyításával foglalkozik, részben pedig ezeket az Alvókat ébreszti fel, mely egy bonyolult folyamat. - És részben mérgező kapszulát találok fel, meg megannyi dologba belefolyok kancellári hatalmamnál fogva, amit nem célszerű most megemlíteni sem, különben lehet hamar kitessékelne kedves kis házából Enna. Látom a mosolyát, de nem önti szavakba a gondolatait, én meg nem kérdezek rá. Ha tudnám, hogy az Alvó szó mennyire tévútra viszi, hogy miként is kell őket elképzelni, valószínűleg jót nevetnék. Számunkra evidens, hogy ne szó szerinti alvásra gondoljunk hibernáció alatt, s így eszembe sem jut, hogy Ennának ez máshogy jöhet le. Amire inkább rákérdezek, hogy mivel kísérletezik, mert ez új számomra is. Roda inkább tűnt a bevált dolgok használójának, nem hallottam tőle - még - olyant, hogy kísérletezne. Öt nap helyett tíz napig áztat egy növényt, hátha hatásosabb lesz vagy akármi, nem is tudom, mit kell a gyógynövényeikkel csinálni. A kézrátételes csodatudásukban meg lehet nincs min kísérletezni, így érdeklődve figyelek Ennára, akit a kérdésem és felélénkült figyelmem mintha zavarba hozna. Azt mondjuk továbbra sem tudom meg, hogy mivel kísérletezik, őt elnézve biztosan nem a kovács szakma felé fordult.
- Van előnye annak is, ha más is érdekli. A látásmódja is változik vele, és olyan összefüggésekre is rájöhet, amire más nem gondolt korábban. Ne kérdezzek rá, mik azok a más dolgok? - Kérdezem könnyed derűvel a végén, hogy Enna érezhesse, nyugodtan mondhat nemet, nem fogom firtatni tovább a kérdést, mivel is kísérletezik. Egyébként valahol érthető is. Vannak, akik addig nem szeretnek beszélni róla, amíg nem értek el valami eredményt.
- Dúla... - Láthatóan kis zavar jelenik meg a tekintetemben a fordító szavaira.
- Szüléssel vagy babával kapcsolatos, igaz? - Régen hallottam már ezt a kifejezést, de oda tudom kötni. Mintha. Ez viszont annyira nem lep meg, Roda említette, hogy alkalomadtán a gyógyítók segédkeznek a szüléseknél, már amelyik problémásabbnak tűnik. Na, ez a része viszont meglep azóta is. Orvosi felügyelet nélkül szülni... abszurd.
- Nem, képeket. Fa keretre feszít ki vásznat és arra festi le a perdai tájat, amelyek tetszenek neki. Vagyis gyakorlatilag mindent lefest. - Mosolyodom el a végén, de ez persze nem azt jelenti, hogy Jasmine ne jó ízléssel választaná meg képe témáját, csak nem mondható, hogy ő csupán vízeséseket vagy hegyeket festene. Nem mintha le kellene szűkítenie magát egy témára.
- Remek, biztosan örülni fog Jasmine is! Nagyon segítőkész. - Örülök meg, hogy Enna is szívesen találkozna vele, s nem tudom elképzelni, hogy Jasmine-nak lenne ellenvetése. Enna hozzá hasonlóan csendes - mármint ha tudna beszélni, akkor is az lenne -, visszahúzódóbb, szerényebb típus, vannak közös pontjaik érdeklődési körben és biztosra veszem, hogy Enna kérdéseire a legjobb tudása szerint válaszolna. A Városba való meghívás olyan témát is felvet, amire nem számítottam, biztosan mert Rodából indultam ki: Ennát érdekli a repülés. Ha beszélt is Rodával az élményről, az nem térítette el, ami persze nem baj, s nekem sem szándékom, de hazudni sem akarok neki.
- Sikló, igen. A mi nyelvünkön a siklás szóból eredhet, alapvetően olyan finoman tud menni. De mint minden, el tud romlani, de nem jellemző azért, ne aggódjon. Nem feltétlenül kell kiugrani, ahhoz igen komoly gondnak kell lenni. A kiugrást is úgy értse, hogy egy... hm, mintha egy nagyobbacska szekrénybe lépne bele és az válik le a siklóról, és földet érés előtt vagy körbepárnázódik vagy egy nagy ernyőt nyit ki és az lassítja le a leszállást, így a benne tartózkodók nem sérülnek meg. - Igyekszem körbeírni a mentőkapszula lényegét, s figyelni, hogy megnyugtattam-e Ennát, na meg kísérőjét, aki gondolom vele tartana, vagy pedig most vettem el végleg a kedvüket az egésztől? Lehet az utóbbi, mert a titánok után kezd érdeklődni.
- Beülni még talán megengednék, de a siklónak van embere, aki irányítja az egészet, a siklóban ülőknek nincs ezzel dolguk. A titán, vagyis a lépőgépek egy személyesek, aki benne ül, az irányítja, és elég nehéz. Ha köztünk marad, bevallom Önöknek, én rendre fel is borultam vele annak idején. - Mosolyodom el az emlékre, habár akkor nem volt nagyon mosolyoghatnékom, vagy ha igen, az a kínosabb fajták közé tartozott. A legrosszabb, hogy még látták is, s többször meg kellett próbálnom. Szerintem részben élvezet volt látniuk, hogy szenvedek vele, s csak kis részben azért, hátha véletlen baleset volt csak a borulás és utána remekelek, mielőtt túl lesújtó véleményt kellene írniuk gyakorlatilag az összes jármű vezetéséhez egy kancellár fiának.  
- Oh. - Lepődöm meg a teaszokásokra adott nevetéssel kísért válaszon, hogy a teának az üzenet értéke számít. Végülis ez is lehet a szerelem próbája - amit azért nem olyan nehéz megugrani -, hogy a legjobban utált teát is le kell gyűrni, ha az hozza meg a családtól a kedvező üzenetet az udvarláshoz.
- Ezzel nem lett könnyebb. - Jegyzem meg somolyogva, mert ennyiféle növényt megjegyezni és jegyezni, melyiket hogyan elkészíteni, mikor szedni, mennyit szedni, merre keressem, ha nincs épp a ház körül. "Herbalista" feleségem van, tudom, hogy csak egy laikusnak tűnik úgy, hogy ez csak viráglocsolgatásból áll, ennél ez sokkal komplexebb és komoly tudást igényel. Nekem a feleségemhez képest meglehetősen gyér tudásom van a növényekről, nem is jegyeztem meg a nevét az édesgyöngynek, mely után érdeklődök, hogy remélhetőleg nem azzal édesítik a teát és beértem volna egy igen-nem jellegű válasszal, Enna jobban belemegy, míg el nem akad teljesen elvörösödve. Mondom én, hogy jól ellesz Jasmine-nal, ez a fajta hirtelen pirulás neki is jól megy. Csak nem jutott egy Liara, aki mérsékelt diszkrétséggel nevesse ki.
- Nekem elég annyi, hogy nincs benne. - Nyugtatom meg gyorsan, hogy értem, elárulván, hogy tudom, miről nem beszél és egyben meg is nyugodtam. Abból a növényből soha többet, legfeljebb csak Saskiával, de hát vele meg nem érzem, hogy rászorulnánk.
- Ilyent jelezhet a vendég Önöknél? - Kapom fel a fejemet meglepetten, hogy akár jelezhetem is, ha amivel vendégül lát az silány. Értem én, hogy nem a személyes ízlésem szerint nem tetszik, hanem valami miatt rossz a minőség, de akkor is látható a zavart meglepettség rajtam, hogy ilyent lehet. Mármint ennyire nyíltan, mint a csésze fejre fordításával. Figyelem közben Enna sürgölődését, a kikészített tálcát, mely szép, míves darab és hamar megértem a praktikumát is. Csendes figyelésemet Enna töri meg, aminek megválaszolására össze kell szednem magamat, mert hirtelen elég lelombozónak érzem a szokványos megoldást: megnyomunk egy gombot az automatán és beletölti a pohárba a silány teát. Ennyi készülődés után, amit itt látok, ez azért... kiábrándító, pedig ugyanennek a kávés megoldásával eddig semmi gondom nem akadt. Szerencsém, hogy Saskia szeret teázni és nem az automatásat részesíti előnyben - érthető okokból -, így van honnan merítenem a válaszhoz.
- Főleg a feleségem szokott teázni, szereti is maga elkészíteni. Megvan, hogy melyiket mennyi ideig kell áztatni, én ebben is, mint mindenben, szeretek nagyon pontos, precíz lenni, ami nem feltétlenül kedvez a tea ízének. Saskia nem méri az időt, már rutinból tudja, mennyi lehet a megfelelő, valamint ránézésre a tea színéből, illatából meg tudja állapítani. - Kezdem el mesélni és korábban is mosolyogtam a beszélgetés során alkalmanként, nem is tudok róla, de a különbség látható, hogy másabb árnyalatú lesz az a mosoly, a tekintetem is, mikor a feleségem kerül szóba, míg nézem, hogyan vesz az ital kékes-vöröses, lilás árnyalatot.
- A forró vizet egy kancsóba önti, amelyben már ott a teafű, s ha az kiázott, utána szűri le és kerül a kedvenc csészéinkbe. Mindkettőnknek van saját, amely valamiért különösen tetszik nekünk és nem szoktuk cserélni, mintha a másikból másabb íze lenne a teának. Én édesebben iszom, Saskia magában. Gyakran édesebb kekszet viszont eszik hozzá. - Azt már nem teszem hozzá, hogy abból szoktam egy-egy darabot én is lenyúlni - szerintem eleve eggyel többet szokott már kirakni magának -, a keserű kávémhoz is remekül passzol.
- Önöknél van olyan étel, amit kifejezetten a teázáshoz szoktak enni?
Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 19, 2022 8:46 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Callum && Enna
Let me take you into the garden, into the garden
I'll be there, painting the flowers, give them color
Nem gondoltam volna, hogy ennyire bele kérdezek a dologba. Szerintem egész eddigi utunk alatt nem hallottam a kancellárt ennyit beszélni, de őszintén szólva egyáltalán nem zavar! Olyan érdekes dolgokról beszélgetünk, hogy ha egész nap folyamatosan mesélne nekem az égiek otthonáról, akkor se tudnám megunni! Figyelmesen, csillogó szemekkel hallgatom végig, és értem minden egyes szavát. Nem arra gondolok, hogy jól fordít a masinája, hanem arra, hogy amit magyaráz, azt teljes mértékben megértem. Értem, hogy miért nem voltak náluk betegségek, hogy hirtelen ezek miért ütötték fel a fejüket, és azt is, hogy a két népnek ezt közösen kell majd legyőznie.
- Én örülnék neki, ha az emberek, és perdaiak jobban megismernék egymást, és nem lennénk ennyire bizalmatlanok. - mondom, bár Liara nem pont azzal a hangsúllyal adja át a mondandót, mint én. Én sokkal lelkesebb vagyok, ő inkább tárgyilagosabb, de nem róvom fel neki.
Az alvókra kérdezve egészen furcsa és vicces kép tárul lelki szemeim elé, de ahogy Jenkins beszélni kezd róla, egyre jobban elbizonytalanodok. Télben fekszenek, ami megállítja az öregedést, és nehéz felkelteni őket? Kicsit zavart lesz az ábrázatom, láthatóan nem tudom, miként is kéne ezt magam elé manifesztálni egy képben. Most az alvók halottak..? De ha halottak, akkor hogy keltik fel őket? Talán ők képesek visszahozni a holtakat?
- Én.. én ezt nem értem. Az Alvók nem élnek? Vagy élnek? Hogy lehet valami oly hideg, hogy megállítsa az életet, de nem úgy? Tetszhalottak? Hogy tudjátok visszahozni őket? Képesek vagytok visszahozni a holtakat? - kérdezem, mert végül is erről van szó. Ha valaki megáll az öregedésben, a növésben valami hatására és "alszik", az nálunk eddig egyet jelentett a halállal. Sőt, még mindig egyet jelent. De ha ez az embereknél nem így van, akkor... nem is tudom, minek nevezzem. Hatalomnak? Olyan erő ez, amelyet véleményem szerint csak az isteneink birtokolhatnak.
Amikor arról kezdünk beszélni, hogy mennyire szerteágazó dolgok érdekelnek, Jenkins nem igazán lepődik meg, talán csak azon, hogy nem könnyű beszélnem erről, mert nem sok perdai tart tűzbe több vasat. Amikor azt kérdi, ne kérdezzen, igazából csak elmosolyodok, hiszen ezen túl vagyunk. Elmondom, hogy dúla vagyok még a herbalista és gyógyítás mellett, ő pedig elgondolkodik. Türelmesen figyelem arcát, és amikor kimondja a közeli kulcsszavakat, akkor elmosolyodom lágyan.
- Majdnem. A várandós asszonnyal kapcsolatos. - felelem, mert habár mind a három szorosan kapcsolódik egymáshoz, maga a szerepem csak az anyához fűz.
- A dúla feladata, hogy segítse a leendő anyát, amiben csak tudja. Segítse lelkileg, mikor megkérdőjelezi magát, szellemileg, mikor elfáradt, testileg, mikor nagy pocakja súlya megfájdítja lábát. Meghallgatom őket, tanácsokat adok, sajgó izmaikra krémeket, olajokat adok. Megmasszírozom a fájó hátukat, vagy lábukat, és fogom a kezüket, amikor világra hozzák a gyermeküket. Magában a szülésben nem segítek sokat, noha felügyelni nagyon is tudom. Ezek olyan pillanatok, amelyet az anyának majdhogynem egyedül kell átvészelnie, neki kell kihordania. Persze, ha szükség van gyógyítói közbenjárásra, ott vagyok és segítek, de erre ritkán van szükség. A perdai asszonyok nagyon ügyesek, az anya a lányát már akkor elkezdi nevelni és segíteni erre, mikor anyasági korba ér. - magyarázom lelkesen. Nem tudom, hogy az emberek hogyan szülnek, de nálunk ez épp olyan természetes folyamat, mint kikelni az ágyból, nem mindig szoktak segítséget kérni. Akkor szoktunk jelen lenni, ha egyszerre több gyermeket vár az anya, mert az olyan szüléseknél gyakrabban fordulnak elő bajok, mint egy gyermek esetén. Bár ritka nálunk, hogy ikreket hozzanak világra az anyák, nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyet...
Az ismerősére térve, és hogy hová fest, megkapom a választ. Szóval díszképeket fest vászonra, amiket aztán gondolom én, ki lehet rakni helyekre. Ez nagyon jól hangzik! Szívesen találkoznék és nézném meg, hogyan csinálja. Meg is mondom Jenkinsnek, hogy szívesen cserélek vele is tudást, talán abban is tud segíteni, hogyan lehet arcot szebben festeni. Tapasztaltnak hangzik az alapján, amelyet a kancellár mondott!
A Városi lehetőségek felől érdeklődve hamar kiderül, hogy sok dolgot megnézhetek, még akkor is, ha csak felügyelettel, nekem már maga a lehetőség is sokat jelent. Beszélünk siklóról, lépegetőről, és biztos van még rengeteg vasszekér, ami érdekes lehet, de most még egyelőre ezekről ejtünk szót. A sikló nevére visszakérdezek, és a magyarázatot elégnek vélem. Siklik a levegőben. Arra is rákérdezek, mi történik, ha megbetegszik a masina, mire furcsa ernyőről, és párnákról beszél. Próbálom elképzelni ezeket, de azt hiszem, nem feltétlenül gondolunk ugyan arra. Amikor a lépegető és annak használatáról mesél, akkor szám egy apró "ó"-t formáz, ahogy azt mondja, az csak egy személyes, és aki beszáll, annak kell irányítania, így én nem fogok tudni vele utazni. Sőt! Ő se tudott, mert felborult vele. Vidáman elmosolyodok, ahogy ezt bevallja, és látom rajta, hogy nem bántja őt az emlék, így miért ne mosolyoghatnék én is?
- Ez esetben a lépegetőt inkább kihagynám. A sikló egyébként is izgalmasabbnak hangzik, fent, repülni a magasban sokkal... idegenebb. - mondom elmerengve a megfelelő szón, amivel illethetném a gépet, amivel jönnek, és mennek az égi városukba.
- Ti hogy hívjátok a Dwa'woorut? - kérdezem kíváncsian, ha már eszembe jutott az égi objektum.
A teát szervírozva kiderül, hogy van olyan gyümölcs, amelyet a kancellár nem akar a teában, és nekem először nehéz kitalálnom, melyik is az, hiszen rengeteg édes gyümölcsünk van, amelyből teát készítünk. A felsorolás végére kerül azt hiszem az, amitől tart, és elvörösödve bólogatok, amikor nyugtat, hogy neki csak elég, hogy nincs benne, aztán hirtelen rázni kezdem a fejem, mert a bólogatást nem arra értettem, hogy van benne, hanem hogy elég lett volna ennyi.
- Nincs benne! - erősíti meg Liara még egy kicsit nevetve rajtam, míg én helyet foglalok. A szokásokról beszélve elmondom azt is, hogy számunkra nem gond, ha valami nem ízlik a másiknak, szoktak szólni. A kancellár ezen teljesen meglepődik, én pedig azon lepődök meg, hogy ő meglepődik ezen, és még vissza is kérdez.
- Hát persze! Gondolj csak bele. Ha most nem szólsz nekem, hogy nem ízlik a tea, akkor én úgy fogom venni, hogy ízlett, és legközelebb is ezzel foglak várni. Te ezt tudni fogod, és nem jössz el hozzám szívesen. Ez nem jó dolog. Inkább megmondjuk kerek-kavics, hogy ez most annyira nem esett jól, és akkor megtudjuk beszélni, hogy mi az, amit másképp szeretsz. Így úgy tudlak fogadni legközelebb, hogy már számodra finom étel, vagy ital vár az asztalon, és te nem hogy nem rossz szájízzel, de lelkesen fogsz jönni a vendégségembe, amely mindkettőnknek öröm. - fejtem ki a nézetünket ezzel kapcsolatban. Vissza kérdezek, ők miként fogyasztják a teát, a válasz pedig hosszas, de érdekes. Nem különbözik sokban a miénktől az elkészítés folyamata. A magam csészéjét a kezembe véve hallgatom, ahogy enni is szokás náluk hozzá valamit, a kérdésre pedig megingatom a fejem.
- Ezt háza válogatja. Nem mindig van nálunk otthon étek, főleg ha hosszú útról térünk haza, hiszen a tárolás nehezen oldható meg, hogy ne romoljanak meg a dolgok. Így néha süteményt szoktunk mellé enni, vagy mussát, de sajnos én nem tudlak most ezekkel megkínálni. A selvein pitét, amit készítettem, mással elcseréltem. - mondom kicsit bűnbánó arccal, mert hát gondolhattam volna arra, hogy valami harapnivalót is készítsek.
- Esetleg gyümölcsöm van, ha szeretnél enni mellé valamit. - nézek a polcaimra magam mögé.
~


a mute Muse singing for peace ☾



A hozzászólást Enna összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 03, 2022 12:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins
Callum Jenkins

Kancellár

Enna háza Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
1067

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Enna háza Tumblr15


Enna háza Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 11, 2022 9:59 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna és Jenkins


Szerencse, hogy kancellár vagyok, rutinom van elrejteni bizonyos érzelmeket az arcomon, így csak magamban, belül mosolygok Enna lelkesedésén, amivel hallgat. Bevallom, némileg meg is lep. Ugyan eddig sem mutatta az unalom vagy érdektelenség jeleit, de bájos ez a csillogó szemű figyelem.
- Ön szerint mi kellene hozzá, hogy kevésbé legyünk bizalmatlanok egymással? Mi segíthetne? - Kérdezek rá, már csak Liara hangsúlya miatt is. Érdekes ez a kétszeresen közvetett beszélgetés. Az én fordítóchipem a hangsúlyokat nem érzékelteti, egyébként sem esnek egybe a perdaiak a mieinkkel. Enna esetében meg ellenőrizhetetlen, hogy miként is hangzott el eredetileg az adott mondat. Nem gondolom, hogy tartalmilag mást mondana ki, az Ennának is feltűnne, elvégre a hallásával semmi gond nincs, de hangsúlybeli különbségek lehetnek.
Az Alvókról beszélve látom, hogy kis zavar keletkezett s próbálom elmagyarázni, de amilyen jól sikerült a betegségekről beszélnem, annyira nem jött ez össze a hibernációról. Már éppen bólintanék a tetszhalott kifejezésre, legalábbis az alapján, ahogy a fordító fordítja nekem, az egész közel áll a megoldáshoz, de megakaszt az utolsó kérdése Ennának, amire komoran ingatom kicsit nemlegesen a fejemet.
- Ha képesek lennénk, lenne egy fiam. - Kicsit elhúzom a számat, de már folytatom is tovább, felesleges szomorúan időzni egy olyan lehetetlen hipotézisnél, mi lett volna, ha képesek lettünk volna ilyenre?
- Közvetlenül a halál után tudunk újraéleszteni, legalábbis az esetek egy részében sikerülhet, de ez gondolom Önöknél sem ismeretlen. - Pillantok itt rá Ennára újra megerősítésként, majd folytatom.
- Az Alvók nem élők és nem is halottak. Nos... Gondolom Önök is megfigyelték, hogy a hidegben tárolt dolgok, például gyümölcsök, húsok nem romlanak meg olyan hamar, mint a melegben tároltak. A testeket is le kell hűtenünk nagyon, hogy a romlást, öregedést megállítsuk, ezzel megáll minden, ami az élettel összefügg: például a vér keringése a testben. A testünk nagyon apró kis részekből épül fel, s mindegyikben van víz. A vizet ha fagyasztja, jég lesz, aminek a térfogata kicsit nagyobb, mint a vízé. Ez nem jó nekünk, mert ez szétfeszítené a test kis részeit, például elpattannak az erek és elvérezne milliónyi sebből az ember. Mi ezt a vizet vonjuk ki a testből és helyére egy különleges folyadékot teszünk, amely nem nő meg a hideg hatására, nem fagy meg. Mikor ébresztünk, ezt a folyadékot cseréljük vissza újra vízre és melegítjük fel a testet. - Próbálom leegyszerűsíteni nagyon-nagyon az egész folyamatot, hátha így érthetőbb, de azt hiszem, lehet olyan varázslónak tűnök vele a szemükben, mint sokszor nekünk a perdaiak a különleges képességeikkel. Csak a mi képességünk az, hogy tudunk olyan gépeket kitalálni és csinálni, amelyek elvégzik helyettünk az efféle "varázslatokat". Figyelem hát Ennát és Liarát, hogy mennyire értik, illetve az egész alatt esetleg mely résznél jelentkezik zavar.
Nálam ott jelentkezik, mikor a dúla szót használja, legalábbis a fordítóchip lelkesen ennek fordítja. Egyrészt emlékeimben elő kell ásni ennek a régi szónak a tartalmát, mihez is kötődik, másrészt rákérdezek azért, hogy biztos-e ez az, nehogy elbeszéljünk egymás mellett. Figyelmesen hallgatom Enna válaszát, és ahogy mondja, felrémlik, hogy valóban, ezt jelenti a szó, amiket elmond róla.
- Ezek szerint Önöknél is sok apa megijed a szülés folyamatától, hogy végül Ön fogja a leendő anya kezét közben és bátorítja őt? - Kérdezem elmosolyodva, na meg kíváncsian is, mert ez érdekes kulturális rész is: mennyire engedik oda a férfiakat? Már amelyik akar menni. Nálunk az sem ritka, hogy bátorságáért kitüntett katona inkább kint a folyosón várakozik falfehér arccal és inkább menne csatába azonnal egy idegen és vérszomjas faj ellen, minthogy a szülőszoba ajtajának másik oldalára kerüljön.
- Szép munkája van. Igazán különleges pillanatoknál lehet jelen. - Mondom még mosolyogva, majd kis gondolkodás után mást is kérdezek, hiszen egy gyógyító élete nem csak mindig örömteli és megesik, hogy a szülés is tragédiába fordul át.
- Önök gyógyítók miként dolgozzák fel, ha elveszítenek egy beteget? Ha minden képességük és tudásuk is kevés a megmentésükhöz? - Remélem, nem tenyerelek bele túlzottan kényes és rossz emlékű témába, ami megüli a beszélgetést. Engem ugyan kevéssé zavarnak az ilyen témák vagy fordulatok, de lehet vendéglátóim ezzel nem így vannak.
Abban hamar megegyezünk, hogy Jasmine-t meg kellene ismernie, már csak a festékkészítési és botanikai kapcsolódás miatt is. Mindkét nő szelíd, barátságos és kedves természetű, érdeklődőek és elhivatottnak is tűnnek, szerintem jól meglesznek. Ami pedig az egyéb városi lehetőségeket illeti, a lépegetőt nem ajánlom, bár ezt csak burkoltan teszem. Egy siklórepülés még talán megoldható, olyan kevés perdait hoz ez lázba, hogy attól nem kell tartanunk, hogy megterhelő lenne egy-egy kis sétarepülés, nem lesz ebből komoly turisztikai látványosság. A lépegetők közelébe viszont nehezebben jutna - és szerintem nem is akarnánk őket a gépeink használatára megtanítani -, plusz annak az irányítása csak rajta áll, nem is egy nap alatt szokták azt elsajátítani. Nekem hosszabb idő alatt sem ment, amit be is vallok neki. Ennek hatására vagy mert neki kellene irányítania, de ő is lemond titánokról. Nem pillantok oda, de szerintem a kísérője őszinte megnyugvására tette ezt.
- Ki is menne a csillagok közé vagy maradna a felszínhez közel? - Kérdezek még rá erre kíváncsian.
- Dominium-nak nevezték el hajdanán, ez uralmat, uralkodást jelent. - Gyanítom a következő kérdés a jelentése lenne, így elébe megyek és könnyed mosollyal figyelem a reakciót mindkettejükön - igen, azt hiszem, valahol szórakoztat is a helyzet -, mert hát bizalomgerjesztő elnevezés ez tőlünk, hogy így ide jöttünk, a perdaiak égitestjére. Eleink igen nagy mellénnyel választottak nevet a hajónak.
A tea kapcsán megnyugtató, hogy az a gyöngyös vágyfokozó virág nincs benne, így azért jobban esik majd a tea még akkor is, ha nem ízlene. Meglepetésemre ezt a tényt közölhetném is Ennával, náluk ez teljesen normálisnak számít. Kedvemért ki is fejti, hogyan megy ez és miért is jó.
- Értem a logikáját ennek. Nálunk nem mindenki meri megmondani, hogy nem ízlik, amit kapott, mert kellemetlen ez a vendéglátónak és nem szeretnék megbántani, aki legközelebb csak jobban izgul, vajon sikerül-e olyant adnia, ami a másiknak ízlik? Vagy inkább nem is hívja meg a fanyalgót. Inkább legyűrjük a nem finom ételt vagy italt minden alkalommal. Valamint... ha ez lesz életem legrosszabb teája, amit valaha is ittam... - Mutatok rá az előttünk ázó teára, melyre a választásom esett.
- ...akkor is szívesen jönnék Önhöz, még ha mindig meg is kell innom egy csészével ebből, mert nem a tea miatt jövök. - Magyarázom el nálunk hogyan szokták. Persze ki-ki vérmérséklete szerint. Ismerek olyanokat, akik kerek-perec kijelentenék, ha valami borzalmas ízű, de a legtöbben inkább túludvariaskodják. Ami azt illeti, lehet valamennyire én is ez utóbbiak közé tartozom. Közben a tea is elkészülhet, gondolom én, mert mikor Enna maga elé veszi a maga csészéjét, én is így teszek, de azért még nem kortyolok bele. Előbb az illatával ismerkedem így, hozzám közelebb kerülve a gőzével együtt az illatát is érzem, míg figyelek Ennára és elmosolyodom a bűnbánó pillantására. A mussa említésénél zavart arcot vághatok, a fordító is kihagyja a szót, mintha nem is létezne. Az ő adatbázisában ez így is van.
- Félreértett, s sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztam ezzel. Mindössze érdeklődtem a szokásaik felől, nem hiányolok semmi ehetőt, köszönöm. Csak eszembe jutott, ahogy a feleségem szokott teázni és ha elmesélem neki, hogy volt szerencsém perdai módra is teázni, azt hiszem, a legutolsó kis részletig ki fog engem kérdezni. - Mosolyodom el a végén, mely jellemző az olyan férfiakra, akik már jól ismerik a feleségüket. Szinte már úgy is tűnhet, hogy ha egy kancellár tarthat bármitől is, az legfeljebb a felesége haragja lehet. Nem mintha Saskia olyan haragos természet lenne.
- Nekem illik először kóstolnom? - Előbbi gondolatmenetet folytatva kérdezem ezt meg, na meg mert tényleg nem tudom, mi a szokás.

//Folytatás: itt//


A hozzászólást Callum Jenkins összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 03, 2022 2:05 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Enna háza Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Enna háza Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Enna háza Empty
Utolsó poszt Vas. Júl. 03, 2022 2:02 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 04, 2022 12:25 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Max && Enna
something happened. I was high up in the skies
The next I was falling into wastelands and hell
Bezárkóztam. A hazatérés óta nem mozdultam ki a házamból, csak ha igazán szükséges volt, akár segíteni valakinek, akár elcserélni valamit étekre. Az időm nagyrészében próbáltam elkerülni a perdaiakat. Persze, senki sem érti. Mert senki sem tud róluk. A tőlem oly' távol álló vérszomjas gondolatokról. Még Liara sem, ő előle még a gondolataim házának ajtaját is bezártam. Nem akartam, hogy olvasson bennem, féltem, hogy mit talál. Tényleg ez van bennem mélyen? Egy nagy adag teával a kezemben, a kertben ülve néztem a nyüzsgő természetet, mert reméltem, hogy innen nem hallom majd a kopogások hangját. És így is volt, de aki az ajtó előtt állt, nem is csak kopogott.
- Gyógyító! Gyógyító! - szólongatott két sűrű kopogtatás között. Halkan sóhajtva keltem fel a kis padomról és sétáltam be a házamba, hogy résnyire nyithassam a bejárati ajtót. Egy őr állt az ajtóban. Minthogy tudja, hogy beszélni nem tudok, üdvözölt engem, én is őt röviden.
- Ez a quorsa azt állítja, hogy ismer téged és látni akart. - hirtelen értetlenül nézek a szikár alakra, mert először halvány kék tippem sincs, ki az, de amikor kijjebb nyitom az ajtót és megviselt pillantásom Maxre vetül, akkor hirtelen mintha görcs állna a testembe, a gyomrom apróra szűkül, a szívem pedig... Azt most figyelmen kívül hagyjuk. Reszketeg sóhajjal bólintok és intek az őrnek, hogy ismerem és minden rendben lesz. Nem tudom még, hogy... mit fogok mondani. Vagy hogy akarok-e bármit. Kinyitva az ajtót beengedem az ember harcost, majd becsukom mögötte az ajtót. Egy székre mutatok, hogy üljön le, de egy szó nem sok, annyit sem mutatok neki. A terhes gondolataim miatt még köszönteni is elfelejtettem őt... Egyszerűen csak hátát fordítva neki kezdek az asztalomnál ténykedni. Össze teszek egy gyümölcstálat, és közben igyekszem nem arra gondolni, hogy vajon őt is holtan kivántam-e volna akkor. A gondolatra szipogok egyet, és már csak azért sem fordulok felé és találok magamnak bármilyen tennivalót, hogy ne kelljen oda fordulnom még, és ne lássa a keserű, kétségbeesett arcomat. Mély levegőt veszek, és bent tartom, míg egy pillanatra megállok, hogy a könnyek visszatartására koncentrálhassak.

~



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Enna háza 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Enna háza Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Enna háza 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 05, 2022 1:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna részére
Elorak kapuján belülre izgatottan léptem. Sokszor strázsáltam már a kapu előtt, ismerkedtem az elorakiakkal, vagy összefutottunk a gyűmölcsösökben, és valahol úgy éreztem, talán sikerült összebarátkoznom velük. Fogalmam sincs, nekik mit jelent az összebarátkozás, de sosem akaszkodtam rájuk, s ha alkalom adódott, igyekeztem tanulni tőlük. S hiszem, a tisztelet, s a kíváncsiság képes nyitott szívekre találni.
Most viszont kifejezetten Enna-t kerestem, kísérőként, fegyvertelenül bent lehetek a városban, s ki is használom az alkalmat. Az azonban nyugtalanítani kezdett, hogy akiktől megkérdeztem, merre találom, elmondták ugyan, de volt valami a tekintetükben, amit nem tudtam hova tenni.
Udvarias tisztelettel kértem meg az őrt, ha más nem, csak kérdezze meg, Enna-t, kíván-e látni. Ha nem, ha mégis úgy gondolja, nem kíván látni, mindegy, milyen okokból, el fogom fogadni a döntését. Elfoglalt is lehet.
A megérzésem azonban mást súgott, s így aggodalmam arra irányult: ha el is utasít, ne örökre szóljon. Bármi is az, hiszek benne, hogy megoldható. Ha más nem, akkor számíthat rám, mint támasz.
Távolabb állok meg az ajtótól, jóval messzebb, hogy ne adjak semmi gondra okot. Hiába vettem fel eloraki öltözetet, annyira nem tudok beolvadni, a hajam pedig már szinte fehér, ahogy a nap egyre jobban süti, és nagy feltűnést keltek vele. Azt hiszem. Lehet, valami kalapot kellett volna a fejemre tennem...
Ahogy meglátom Enna-t, a mosoly hirtelen fagy meg az arcomon. Azért ki tudom szúrni, hogy nincs jól. Tehát ez volt az aggodalom oka?
Mosolyogva nézek ugyan Enna-ra, ahogy végül megengedi, hogy bemehessek, s az őrnek is hálásan köszönöm meg. Ahogy azonban becsukódik az ajtó mögöttünk, a mosolyom lelohad. Aggódva figyelem Enna-t, és egyelőre nem szólok hozzá.
Helyet foglalok a széken, ahol helyet mutat, s továbbra is figyelem.
Aztán meghallom a szipogás jellegzetes hangját. Rosszkor jöttem.
Vagy talán, mégis jókor? Várok még egy ideig,  hiszen, ha nem akarta volna, hogy találkozzunk most, egyszerűen csak elküldet az őrrel. Nem tette, és ennek azon kívül, hogy nagyon örülök, azon vagyok, hogy tudjak neki segíteni.
- Itt vagyok Enna. Ha bármiben segíthetek... itt vagyok - nézek rá.





Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 05, 2022 4:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Max && Enna
something happened. I was high up in the skies
The next I was falling into wastelands and hell
Igyekszem visszafogni magam, és a rám törő érzelmeket. Olyan sok gondolatom és kétségem van magammal kapcsolatban, hogy már azt sem tudom igazán, ki vagyok. Azt sem tudom, hogy valóban Shiennel és Shaz'or kegyét tudhattam-e magaménak, vagy a tűzvölgyi démonét. A gondolatok, amelyek formálódtak bennem, vajon a sajátom, a démoné, vagy isteneinké? Félek magamtól, félek bele gondolni mindebbe. Megrengett a hitem. Olyan sok minden kavarog bennem, hogy úgy érzem, át csap a fejem felett, mint egy hullám, és a mélybe taszít. A levegőt visszatartva állok, és várok, hogy túl legyek a hirtelen gondolatokon. Max hangja töri meg hirtelen a csendet, én pedig a napok némasága okán ezen annyira megriadok, hogy összerezzenek, és kicsúszik a kezemből a tálka. Az csilingelve koppan a vaskos fa asztalon, kiesik belőle minden gyümölcs, amit hirtelen összegyűjtöttem, és néhány a földre szóródik. Ajkaim penge vékonyak lesznek, ahogy összeszorítom őket szégyenemben.
~ Sajnálom. ~ jelelem neki gyorsan, rá sem tekintve a férfire, csak kétségbeesett, gyors mozdulatokkal térdelek le a földre és kezdem összeszedni a gyümölcsöket a tálba, amiből kiszóródtak.
~ Most nem vagyok túl jó társaság. Beteg vagy, fáj valamid? ~ teszem fel kezemmel a kérdéseket, de ezúttal nem tátogom el mellé a szavakat, mert félek,ha csak résnyire nyitom a szám, az olyan lesz, mintha egy ajtót nyitnék ki, amely mögött halmokban állnak a rosszabbnál rosszabb, borús gondolatok, arra várva, hogy kitörjenek belőlem, a házból. Viszont nem szeretném, ha ez Maxen csapódna le. Nem szeretném, ha bárkin le kellene csapódnia.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Enna háza 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Enna háza Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Enna háza 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 05, 2022 8:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna részére
Valami emészti, ez nem betegség, igaz, ahhoz nem lenne ilyen jó szemem. És talán a perdaiak lelkében is van hasonlóság az emberekével? Mert remélem, hogy így van, most legfőképpen azért, mert nagyon aggaszt, ahogy látom őt. Láttam boldognak, kiegyensúlyozottnak. Láttam kimerültnek. Így ezek közül egészen biztos, hogy nem a kimerültség az, ami elvette boldogságát és kiegyensúlyzottságát.
Kérdésemre megrezzen, olyannyira, hogy ez már inkább félelem. Én volnék félelmetes? De mire végigcikázna bennem ez a kérdés, addigra már a gyümölcsök után nyúlok, melyek hozzám közelebb vannak. Azonban némelyek túl közel vannak hozzá, s figyelmem igyekszem megosztani a között, hogy ne érjek hozzá, mert mélységesen tisztelem, s mert tartok attól, ha hozzáérek, valami valóban eltörik, másrészt a gyümölcsöket akarom összeszedni. Mégis, időként túl közel kerülhetek hozzá, s ha ezt érzékelem, akkor nagyon figyelek arra, hogy ne érjek hozzá, s hogy minél előbb meg tudjam adni a teret számára.
Azonban a gyümölcsöket nem a kosárba, és még csak nem is az asztalra teszem, hanem guggolva, felé nyújtom, mosollyal, igyekezvén nem tükrözni mindazt, amit az arcán látok, s a tekintetében.
- Nincs min sajnálnod. A gyümölcsök ... ilyenek. Gurultak.
Feltűnik, hogy nem "beszél". Így kicsit nehezebben értem meg, de nem most fogom megkérni, segítsen nekem benne.
- Enna... te mindig kitűnsz... kitűnő társaság vagy. - mivel nem nyitotta ki ajkait, így én sem teszem, csak kezemmel jelzem számára gondolataimat felé.
- Szívem fáj, így lát téged. Gyötör neked valami. Itt vagyok Enna, fontos vagy számomra, szeretném tudnád, akkor is veled vagyol... vagyok, mikor szerinte...d nem vagy túl jó társaság. Szeretnék itt létezni neked. Hallgatni... vagy hallgatni. - teszek egy zártzáró jelet a számra, mire is értem a második hallgatnit. - ha nem vágyol elmondani. És ha vágyol, el is mondhatsz... mondhatod.
Nem ülök vissza, az asztalnál maradok, mellette, segíteni a gyümölcsöket  nem rakoncátlankodni újra. S hogy érezze, valóban itt vagyok neki, mellette vagyok.


Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 12, 2022 11:52 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Max && Enna
something happened. I was high up in the skies
The next I was falling into wastelands and hell
Miért kell ilyennek lennie? Miért kell ilyen végtelenül kedvesnek és megértőnek lennie? Oda jön hozzám és segít, de szinte kényszerít az interakcióra, mert nem a tálba teszi a gyümölcsöt, hanem nekem adja, és még viccesen meg is jegyzi, hogy a gyümölcsök ilyeneket. Gurulnak. Ezen az örök igazságon kicsit elnevetem magam, de de aztán a szám elé kapom a kezem, mert ezzel majdnem utat is engedek annak a növekvő hullámnak, amit épp visszatartani próbálok. Szipogok egyet, aztán nyelek, hátha eltűnik az a már-már fájó gombóc a torkomból, közben az utolsó gyümölcsöt is a helyére téve felállok és az asztalra teszem a tálat... ő pedig nem mozdul mellőlem. Amikor szabadkozásomra hosszan kifejti, hogy itt van nekem és ha el akarom mondani neki, hogy mi a baj ha nem, ő akkor is meghallgat és támaszom lesz. Ráadásul ő is jelel, ahelyett, hogy beszélne. A mellkasom megtelik valamiféle kellemes, még is szúrós érzéssel, és az őszinte, kék szemeket figyelem, miközben biztatóan néz rám velük. Elmosódik a kép, ahogy levendula színű szemeim megtelnek könnyekkel.
- Nem érdemlem meg a kedvességedet. - suttogom kicsit karcos hangomon jelek nélkül, és elrejtve arcomat a kezeimbe temetem azt. Még tartom magam, a gondolat ellenére is, hogy tudom, hamarosan meg fogok törni, ha továbbra is ilyen kedves lesz velem. Már pedig az eddigi találkozások és tapasztalatok alapján ez nem fog változni.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Enna háza 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Enna háza Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Enna háza 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 19, 2022 3:35 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna részére
Érzékelem, hogy valami nem igazán jó, s még csak nem is kerek. Volnának tippjeim, ám nem hagyatkozom ezekre, hagyom, hogy Enna saját maga fedje fel, ha azt kívánja. Összeszorul a szívem, így látni őt, s megtanultam már, húgom révén, hogy van, mikor sem az idő nincs még ott, hogy mosolyt "követeljünk", sem pedig az érzelmek nem tartanak ott. Így megtanultam "ott lenni".
Azért figyelem, ha úgy érzem, hogy neki ez túl közel van, akkor arrébb húzódom. Pedig legszívesebben átölelném.
Hangjára, s ajkai szóra nyílnak, egyszerre facsarodik össze a szívem, s könnyebbülök meg. Ösztönösen ott van bennem egy finom megremegés, mintha attól tartanék, fájdalmat fog neki okozni a hang, (még akkor is, ha elmondta, hogy nem okoz ez neki fájdalmat) s nem érzelmit, fizikait. Hozzátéve még az érzelmihez. S valami némává, mozdulatalanná tesz, hiszen..
Pici változás, és annál...
Figyelem, ahogy a könnyek csillogóvá teszik tekintetét, hogy aztán eltűnjön ujjai és pillái mögött. Visszatartott lélegzetem lassan indul útjára, s két tenyerem finoman simul kezére, finoman megsimítva, egy lehelletnyi ideig.
- Mondja ez Enna, te, akinek szíve és lelke is a legragyogóbb, mindenki közül. - az a törődés, kedvesség, s mindenki, akitől megkérdeztem, merre találom, a tekintetében, ajka szegletében azonnal öröm és szeretet bujkált, jelezve, nem csak, hogy szeretik, hanem őt magát is: szeretnivaló.
- Bármily is történte, Enna, szeretném, ha tudnál, van...nak, kikhez fontos vagyol, s számíthatol rájuk. - nézek rá, s ezt már elmutogatom, hangok nélkül, mégis, valahol halkan suttogva.
- S hogy a dolgok előbb-utóbb megoldódnak. - nem mondom, hogy jobb lesz, mert nem, egyáltalán nem az a fontos. Lehet, hogy jobb lesz, ha attól a gond, vagy szomorúság oka megmaradt.




Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 07, 2022 10:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Max && Enna
something happened. I was high up in the skies
The next I was falling into wastelands and hell
Próbálom figyelmeztetni, hogy talán nem is vagyok olyan jó, mint amilyennek gondol, próbálom felhívni a figyelmét arra, hogy jobb lenne, ha nem mondana nekem ilyeneket, de csak megnevettet, és nyugtatgat, amitől úgy érzem, eltörik a mécses. A tenyereim mögé rejtem az arcomat, és hagyom, hogy azok igyák fel a kicsorduló könnyeket. Nem ő. Érzem a meleg ujjakat olyan puhán hozzá érni kezeimhez, ahogy sose néztem volna ki egy harcosból. Leengedem a tenyereimet, és bánatos szemekkel nézek fel rá. Akkor kezd áttörni minden, amikor azt mondja, hogy ragyogó a szívem. Szipogva hallgatom, ahogy törve a nyelvünket elmondja, hogy számíthatok másokra, bármi történjen is, köztük rá is, és hogy a dolgok megoldódnak. Előbb, vagy utóbb.
- És ha nem is olyan ragyogó a szívem? - kérdezem suttogó hangomon, megremegő ajkakkal.
- Ha mélyen... egy utálatos, agresszív személy vagyok... aki mások halálát várja? - az utolsó szavakat alig tudom már kiejteni, arcomat fanyar grimaszba rántja a sírás. Testemet rázza, szemeimet alkarommal törölgetem meg, aztán átölelve magamat a derekamat neki döntöm az asztalnak.
- Azt akartam... hogy meghaljanak... - ismétlem sírva, suttogva, könnyeim úgy záporoznak, akár az eső egy őszi estén.
- So-soha nem hittem... hogy..hogy ilyesmi van.. bennem... - mondom szaggatottan a sírástól, és ha nem lépett el tőlem ettől sem, hát a fejem most egy kicsit a vállára hajtom.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Enna háza 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Enna háza Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Enna háza 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Enna háza Empty
Utolsó poszt Kedd Aug. 09, 2022 10:57 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna részére
Ez nem csak egy egyszerű szomorúság, itt valami komoly dolog történt. Talán vele van valami baj? Nem, nem hinném, az... talán más lenne.
S ahogy felfedi arcát, meglátom a könnyeit is, s megdöbbenés helyett az együttérzés az, ami elfog. Sejtem, hogy érzékeny, ám itt valami más lappanghat.
Ahogy beszélek vele, finoman arca felé nyúl kezem, s öntudatlanul, a könnyeit simítom le arcáról. Csak a tekintetét keresem, hogy láthassam, miként érzi magát.
- Miből gondoljad, hogy nem is olyan ragyogó a szíved?- érdeklődöm kíváncsian. Mi történt, hogy ezt gondolja magáról? Melyik ember mondott neki olyat, ami számukra sértő?
A folytatásra azonban elnémulok. Nem azért, amit mond, hanem azon gondolkodom, mi történhetett vele, mit tettek vele, hogy ilyen gondolatok alakultak ki benne?
A könnyek elnémítanak, ahogy lelke és szíve fájdalma utat ad magának. Ám éppen erre van szüksége, hogy feldolgozhassa, ami történt vele.
Nekem dől, s hagyom, megtegye, s kicsit megnyugodjon, vagy kiadja magából, aminek ki kell jönnie.
- Nem vélekednünk imígyen, ha de nem történt valamilyen nagyon rossz dolog nekünk.
Legszívesebben átölelném a vállát, de még érzem, hogy korai lenne, helyette úgy tartom magam, hogy kényelmesen elhelyezze fejét. Szeretném, nagyon szeretném, ha jobb lenne neki, ám tudom, hogy van, amiknek ki kell jönniük ehhez.
- Megosztod nekem, Enna, miért gondolod, hogy nekik meg kellett halniuk? - finoman törlöm le könnyeit arcának azon részén, ahol elérem ujjammal.
Szeretnék neki megnyugtatót mondani, ám tudom, hogy van, mikor egy megértő fül, s egy-egy megnyugtató mozdulat minden, kimondott szózatnál.


Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Vas. Aug. 28, 2022 7:55 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Max && Enna
something happened. I was high up in the skies
The next I was falling into wastelands and hell
Szépen lassan, de rákérdez, hogy mi történt. Először csak arra, hogy miért gondolom azt, hogy nem ragyogó a szívem. Amikor elmondom, hogy mások halálát kívántam, akkor pedig arra kérdez rá, hogy miért kívántam mások halálát. Előtte valamilyen tapasztalásról beszél, de azt a mondatot nem értem igazán, a lényeget viszont igen. Szipogva törülgetem meg a szemeimet kezemmel, miközben felemelem a fejem a válláról.
- A Tűzvölgyben... - suttogom halkan, aztán behunyom a szemeim és halkan sóhajtok egyet.
- Meglátogattunk egy apró falut, mert bajban voltak. Gyógyítani mentem. Viszont.. volt ott egy nagy szent kőoszlop. Egy akkora sel'ogei, amelyet még sosem láttam. Általa átjárt az istenek ereje... megerősített... feltöltött... de közben... olyan... olyan gondolatok is... - kezdek el a végére ismét sűrűbben, némán hüppögni.
- ...amelyre nem vagyok büszke... Voltak ott emberek is. És.. én nem akartam... nem akartam, hogy ott legyenek... mocskosnak és gonosznak gondoltam őket... - törlöm le megint a kibuggyanó könnyeket.
- Olyan volt, mintha.. magamon kívül lettem volna, vagy... nem is tudom... borzalmas volt. - szipogom halkan suttogva, a kezeimet tördelve magam előtt, azokat nézve.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Enna háza 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Enna háza Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Enna háza 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Enna háza Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 04, 2022 8:32 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna részére
Örülök, ahogy vállamra hajtja fejét, átkarolom vállát, hogy érezze, itt biztonságban van, s minden rendben van. Mert rendben van. Bármi is történt, meg fog oldódni.
Nekidöntöm kicsit fejem a fejének, s bármennyi ideig is maradunk így, akkor így maradunk. Csendben vagy jelekkel, ahogy neki megfelel.
Hogy beszél, megdöbbent, mint ahogy válasza is. Amúgy is megvártam volna, miként folytatja, de a válasz a torkomra forrasztja a szavakat, így csak némán hallgatom, kissé sápadtabban.
Apránként teszem össze szavait, megértve, legalábbáis remélem, hogy értem, mi is történt.
Nincsenek képességeim, csak elképzelni tudom, mit is érezhetett. A hüppögés ugyan nem segít, de azt csak az én hallásomban, szívének könnyítésében számára, remélem.
Ó, Enna a te lelked valóban tiszta, hogy ha ez képes kiborítani. Talán egy kevéssel közelebb jutottam, megérteni őt, őket, szeretnék hinni ebben.
Finoman az arcára simítom tenyerem, s magam felé fordítom gyengéden az arcát, hogy lássa a a tekintetem. Ha közben mégis visszadőlne a vállamra, akkor újra átkarolom, jobban.
- Sajnálom, hogy így éreztél. - a szomorúság mellett az együttérzés és a törődés ott van mind a tekintetemben, mind a szavaimban. - És azok után, ahogy bemutatkoztunk, s ami történt, megértem, hogy így gondoltok felőlünk. És ezt is nagyon sajnálom. Nem a te hibád. -
Feltoluló érzéseimet és gondolataimat felteszem egy polcra, megvárnak, hogy majd szembenézzek velük. Most Ennara akarok koncentrálni.
- Hogy érted, hogy magadon kívül voltál? - ha a vállamon van feje, kicsit ugyan ránézek, aztán inkább visszafordítom a fejem, nekidöntöm.  - Mintha nem lennél ura a testednek, gondolataidnak, vagy miképp? - ráteszem kezem kézfejére, megsimítom. Aggódom érte, s szívem is hevesebben dobog, az aggodalomtól. Mi történt vele?


Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 30, 2022 8:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Max && Enna
something happened. I was high up in the skies
The next I was falling into wastelands and hell
Habár eleinte nehéz megosztanom a terhes gondolatokat, minél jobban megnyílok, annál könnyebben jönnek elő belőlem. Mint egy gát, amelyen áttört a víz, és megállíthatatlanul folyik kifelé, és ezzel a benne lévő feszültséget is oldja. Habár sírok az emlékekre és a vállam rázkódik is tőle, ez nem tartja vissza Maxet attól, hogy nyugtatóan átkaroljon. Megosztom vele a gondolatokat, azt, hogy olyan sötét és gonosz volt mind, hogy már nem éreztem magaménak. Ő még sem lök el, még arra sem, hogy az emberek ellen voltam, sőt, kezébe fogja arcomat, és én rá emelem a kék szemeire a pillantásom. Hagyom, hogy azok mélysége és melege megnyugtasson, és ahogy azt kezdi el magyarázni, hogy ők voltak azok, akik bajt hozva érkeztek ide, reszketegen sóhajtok. Habár nem igazán értek egyet a gondolattal, még is megkönnyebbülten szakad fel belőlem ismét egy kis hüppögés, és visszahajtom a fejem a vállára. A ruhája már foltokban átnedvesedett tőlem, de ezek már az utolsó könnycseppjeim. Megkönnyebbültem, s lassan kezdek megnyugodni is. Ahogy megérzem enyémen az ő fejét, behunyom a szemeimet és mély levegőt veszek, magamba szívva az illatát is. Gondoskodása még sem áll meg ennél, kezét az enyémre simítja, én pedig érzem, hogy a szívem egy kicsit más miatt ver gyorsabban. Mintha csak most venném észre... Olyan közel van hozzám. A szívünk egymás mellett ver, és habár elszomorít a tény, hogy ez rossz, még is örülök minden tiltott pillanatnak.
- Mintha.. nem az én gondolataim lettek volna. - suttogom halkan, immár sírás nélkül. Még egy pár másodpercig élvezem teste melegét, aztán finoman elhúzom a fejem. Feltekintve rá halványan rá mosolygok nedves arcommal, aztán félszegen arrébb is húzódom.
~ Köszönöm, hogy meghallgattál. Nagyon sokat jelent nekem. Kérsz teát? Vagy gyümölcsöt? - kérdezem, ezúttal kezemmel jelelve, és ajkaimmal hang nélkül formálva a szavakat, mint ahogy mindig is, mint ahogy korábban is.
Ha kér teát, akkor intek, hogy hellyel kínálhassam, és el is kezdem gyorsan készíteni. Közben rájövök, hogy Max még soha nem járt nálam, úgy hogy megállok a mozdulatban, kezemben egy fületlen csészével.
~ Szeretnél körbe nézni? Még nem voltál ilyen otthonban, nem igaz? - kérdezem tőle érdeklődően. Most már sokkal nyugodtabb vagyok, és remélem ő sem fog aggódni miattam.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Enna háza 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Enna háza Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Enna háza 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Enna háza Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 09, 2022 12:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Enna részére
Ahogy látom őt, amint a szíve, lelke szakad meg olyantól, amiről nem tehet, egy gondolat üli meg a fejem, s egy érzés a szívem. Nem kéne itt lennünk. Meg sem kellett volna találnunk Perdát. Mint valami járvány, itt is pusztítunk, rombolunk. A Földdel együtt kellett volna halnunk, hogy végre megszűnjön mindaz a miazma, amit fajunk áraszt. S életemben először, most süllyednék le szégyenemben a föld alá, s szeretnék megszűnni létezni.
Ám mindezt félre kell tennem, hiszen Enna nem érdemli meg, hogy gyönyörű lelkét megtörje mindaz, amit mi okoztunk. Mert jogosan dühös ránk, egyre jobban kezdem érteni, és megérteni mindezt.
Figyelem tekintetét, ahogy az enyémbe függeszti, s abban csakis támaszt, szeretetet és megértés találhat. Talán némi bűntudat is átszüremlik, hiszen azt minek is akarnám tagadni. Mi okoztuk benne mindezt.
Visszadől vállamra, s átkarolom. A mozdulat ösztönösen vigasztaló, s erőt adó részemről.
- Úgy érted, mintha másét érezted volna? - mered tekintetem először a padlóra, s ahogy felnéz rám, úgy a tekintetébe, s távolodása ráébreszt, mit is csinálunk, s arrébb lépek, leengedett karokkal.
- Inkább azok gondolásra vagyok érdekes... gondolatok...ra vagyok érdeklődő, amiket gondoltál akkor. Ha akarsz beszélni erről. Egy .... csúsz... egy teát elfogadok. Köszönöm. - azért nem megy olyan  jól még a nyelv, a jelzések sem, azt viszont észrevettem, hogy időnként sokkal gyorsabban és pontosabban jönnek a szavak.
- Köszönöm. - helyet foglalok, s ahogy Perdán mindig is, sokkal kényelmesebben érzem magam. Fent mindig túl nagynak éreztem magam, a pilótaülés is az értéken alul volt, hogy kényelmesnek mondhassam, de nem foglalkoztatott akkor sem, csak repülhessek.
Ám ahogy leülnék éppen, ismét felém fordul, s ráemelem tekintetem.
Nem igaz... á, értem.
- Csak, ha neked is rendben, megnézhetem... meg szeretném nézni. - ezt is némán mutogatom el, mint a korábbit is.
- Már most nagyon tetszik. Otthonos. És nagyon te vagy. - talán ezért is tetszett meg mindaz, amit a városból láttam. Minden természetes, spontán, látni, ahogy az élet alakította ki a dolgokat. Múlttal bír, harmonikussal. Szemben mindazzal, amit mi képviselünk...



Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 10, 2022 12:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Max && Enna
something happened. I was high up in the skies
The next I was falling into wastelands and hell
Nyomták a lelkem ezek a gondolatok, mint szikla a puha földet. Napok óta zavart, hogy mi játszódott le bennem akkor, mert úgy érzem, nem én voltam. Nem kívántam senki társaságát azóta, de amikor Max megjelent az ajtóban, őt nem tudtam és nem is akartam volna elküldeni. Talán nem olyan egyszerű a kommunikáció kettőnk közt, de megértetem magam, és ő is megérti, nem csak a szavaim, az érzéseim. Elmondom neki igen csak vázlatosan, hogy mi történt, ő pedig együttérzően figyel és vigasztal. A kérdéseire igyekszem válaszolni, de oly nehéz megfogalmazni mindezt...
~ Igen. Volt ott egy perdai harcos is, aki vigyázott rám. Az ő épségese érdekelt, sőt. Rettenetesen agresszívnek és ellenségesnek éreztem magamat mindenkivel szemben pedig nekem nincsenek ellenségeim. Aztan jöttek a develorok, akik kábulatba ejtettek, és egy ember férfi mentett meg lábuk alól azzal, hogy leütött. - nyúlok automatikusan hátra. Már nincs ott a seb, hála a gyógyítóknak. Amikor Max visszakanyarodik a gondolatokra, elmerengek.
~ Van egy legendánk tűzvölgyi démonról. Egy perdai, akit gonoszság és hatalom vágy vezetett a tűzvölgybe. Gigantikus godrakként próbálta a lávát uralma alá hajtani, de sikertelenül: döngő léptei nyomán kitörtekal a vulkánok és a folyékony tűz betemette és kövesítette őt. Azt mondják, hogy gonoszsága nem szűnt meg onnan ezután, ezért sem tudta visszavenni a természet azt a helyet. Szerintem ő volt. Ő vehette át felettem az uralmat. - jelelem neki lassan, hogy mindent megértsen. A teát felteszem  forrni, de közben  rájövök, hogy nem vagyok elég jó vendéglátó. Amikor megkérdem, körbe nézne-e, akkor kis mosollyal bólintok, mikor kifejti kívánságát.
~ Gyere. Aprócska, de szeretem, sok munkánk van benne. Nanáé volt régen, pótanyukámé. Tőle örököltük, csak a nővérem elköltözött. - mesélem neki lelkesen. Ha követ, hamar a ház többi szobájához érünk, hisz ennek a térnek 5-8 lépés alatt vége is. Jobbra ajtó nélküli, fátyol takarta kis zug benne fürdésre alkalmas dézsával, szembe szintén ajtó nélküli szoba, amelyben az ágyam van, egy szekrény, egy asztal, szék és azon füstös üvegű tükör: nem a legjobb, de nálunk perdaiaknál ennél jobbat nem tudnak készíteni. Az asztal festékes és poros tégelyekkel van tele, meg ecsetekkel. A szoba mellett jobbra egy ajtó van, kijárat a kertbe. Ha Max kinézelődte magát odabent, akkor kivezetem a kertembe, amely olyan, mint egy apró, elzárt kis oázis. Van ott kút, rengeteg zöld növény, és herbalistához méltó ágyás megannyi virágzó növénnyel, gombával. Izgatottan mosolyogva figyelem Maxet, és a reakcióit.
~ A tea! - jut eszembe hirtelen, azzal be is sietek, hogy ne forrón el a víz. Ha jön a harcos is, akkor előkészítem neki a csészét és a teafüveket,  teagyümölcsöket.
~ Válassz, melyikből kérsz? - kérdezem a tálakra mutatva. A füvek inkább frissek és fűszeresek illatra, a gyümölcsös édesebb, balzsamosabb. Ha választott, szedek a csészéjébe, majd arra öntöm a vizet, mielőtt leülnék a köralakú asztalhoz, mellé.
~ Köszönöm, hogy kiönthettem a lelkem. Sokat segítettél vele nekem. - hálálkodom még egyszer, még egy picit.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Max Benedict
Max Benedict

Hadsereg

Enna háza 4

Karakterlapom :

Születési idő :
2393. május 28. (24 éves)

Beosztásom :
Felderítő

Reagok száma :
130

Avatar alanyom :
Alexander Ludwig

Keresem :

☽ :
Enna háza Bb18189698a254a22f5d34ba1701c9000c0f3de1
Enna háza 491b5ac6-9554-5efb-9eb3-73408e1bb6d1&operation=CROP&offset=0x0&resize=1000x666


Enna háza Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 20, 2022 8:14 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ENNA RÉSZÉRE

Komolyan hallgatom szavait. Ami érzéseket leír, nagyon is érthetőek. Figyelemmel kísérem a mozdulatát is, ahogy hátra nyúl, s magam is odanézek, aggodalommal, keresve a sérülést, ám már nincs ott seb nyoma. Megkönnyebbülten engedem ki a bennrekedt levegőt.
- A harag és az agresszió érzését a félés... felel... félelem eteti. Övé félelem érezted, vagy a tiédet? Vagy az haragját? - egyrészt remélem, jól adtam vissza a gondolataimat, ahogy némán elmutogattam, másrészt nem tudom, félreértettem-e, mert most meg a saját érzéseiként hozta fel. Akkor ezek szerint a saját érzéseit érezte? S szokatlan lehetett neki, bárhogy is legyen, el nem tudom róla képzelni, hogy ilyen érzései legyenek.
- Develor.... képesek ilyenre is? - vagy én nem figyeltem valamikor? Ami könnyen meglehet, egyáltalán nem ér fel állatok ismeretében, de a növényekében sem az ismeretem a perdaiakéhoz. De igyekszem.
- Nagyon örülök, hogy megmenekülést, és hogy jobban vagy. - mosolygok rá. Aggodalom még bőségesen van bennem, mert sok mindent olvastam és hallottam az ottani eseményről, és egyik sem szívderítő.
Egyre komorabban hallgatom azt, amiről beszél. Amióta Perda földjére léptem, azok az érzetek és kétségek, amik bennem voltak azt illetően, hogy a Földet úgy tettük tönkre, hogy szépen ki lehet tudományosan mutatni, nem igazán hittem. Perda számomra élőlény, lélekkel, tudattal bíró, s nagyon szeretném megismerni. A háború a várossal, majd ez, kezdi azt éreztetni bennem, hogy jobb lett volna, ha ott maradunk a bolygón, és megfizetjük az árát mindannak, amit okoztunk, példaként másoknak, hogy miként jár, ha így viselkedik a bolygóval. S az is eszembe jutott, hogy talán pont azért maradtunk életben, hogy ezt másokkal megismertessük, hogy ők se kövessék el a hibát, ami mi megtettünk. Csakhogy a perdaiak tökéletes harmóniában  élnek a természettel, erre jöttünk mi, és...
- Meglehet. Vannak közöttünk is olyanok, hogy ha valaki nagyon dühös, még ha nem is mutatja ki, megérzi. - ez volnék én, de nem magammal akarok példálózni.
- És megvan ez érzet? - remélem, jól fogalmaztam meg.
Nagyon tetszik, az otthonossága, az otthon melege érződik a házon, és csak mosolyogni tudok.
- Nagyon kellemes a.... érzése. - fogalmam sincs, hogy van a hangulat.
A legjobban azonban a kert nyűgöz le. Az első lépés után csak ámulni tudok, megállva.
Mindegyiket alaposan szemügyre veszem, ám mindig kiegyenesedem, hogy befogadjam az egész látványt. Egyikhez sem nyúlok, csak megcsodálom őket, mint ahogy a kis lakókat is, akik néznek rám, s olyankor meg nem moccanok, csak, ha már elfordult tőlem.
- Amicsoda? - hirtelen nem tudom, mit mutatott, de el is tűnik a ház ajtaja mögött, nekem pedig nincs kedvem a házba visszamenni. Olyan gyönyörű ez a kert!
Letérdelek, s finoman beletúrok az ujjaimmal a földbe. Nagyon szeretem az illatát, megnyugtat.
Mivel azonban Enna nem jön ki, így úgy vélem, udvariatlan vagyok a kerttel és Ennaval szemben is, hogy nem követtem, így óvatosan kihúzom az ujjaimat a földből, s alaposan leszedem róla a földet, hiszen az ide való.
Belépve az ajtón ismét csak bőség zavara jut.
- A kert csodálatos! - választani azonban nem tudok, tanácstalanul nézek Ennara.
- Melyiket ajánlod? Megihatjuk kint? - a kertjében zümmögő élet nagyon megfogott.
Megfog köszönete, s nem hiszem, tettem-e bármit is, még ha látom,  nyugodtabb is.
- Bármikor, Enna. Aggód..tum érted. Örülök, nagyon. - mosolygok rá a végére.
Egy pillanatig még figyelem, akar-e minderről beszélni most még, vagy most ennyi elég volt, s majd ahogy jön elő belőle, elmondja. Remélem, mert szeretném, ha tudná, itt vagyok neki.
- A kertet te ápoljad? - a tea finom illata egy időre arra késztet, hogy a pohár fölé hajoljak, s mélyet lélegezzek belőle.


A hozzászólást Max Benedict összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Dec. 09, 2022 3:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Enna
Enna

Perdai

Enna háza Tumblr_prps83Np1u1waincto1_250

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Herbalista, gyógyító

Reagok száma :
100

Avatar alanyom :
Maria Amanda

☽ :
Enna háza Ezgif-2-c5a790c8c692


Enna háza Empty
Utolsó poszt Pént. Dec. 09, 2022 1:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Max && Enna
something happened. I was high up in the skies
The next I was falling into wastelands and hell
Olyan együttérző.. olyan érzékeny. Mindig is nyitott volt ránk, és a természetre. Szívesen tanítottam a nyelvünkre, a jelnyelvre, és bármilyen kérdést is tett fel, mindig örömmel válaszoltam meg. Még akkor is, ha azt hiszi, hogy buták a kérdések. Pedig nem azok, és ő sem az: csupán új még ebben a világban, és sokat kell tanulnia róla. Egyébként, amilyen lelkes, olyan gyorsan fog ez menni. Hiszen már most is jól beszéli a nyelvet, még ha töri is. Kétségkívül lenyűgöz az odaadása, és az a törődés, amelyet a világunk - és felém - mutat. A vigasztalása, és a támasza segít abban, hogy mindent ki tudjak adni a szívemből. Majdnem mindent.
~ Inkább haragját. - válaszolom meg a kérdést. Azt megértem, amit mond, hogy a félelem és harag érzését követheti az agresszió, és talán ez volt nálam is. Nálunk is.
~ Nem mindenkinél. Vannak olyan perdaiak, akik képesek egymással gondolatban kommunikálni. Mint én is. Viszont ugyan ezen síkon kommunikálnak a develorok, és képesek minket a kollektív tudatuk alá venni. Veszélyes találkoznunk velük egyedül. - magyarázom el neki. Nem hiszem, hogy az emberek tudtak erről, vagy akár arról, hogy ilyen képességgel is rendelkezhetünk, de nem célom Max előtt titkolózni, semmilyen formában. Visszamosolygok rá, amikor kifejezi örömét a jólétem iránt, és el is fordítom a tekintetem róla, mielőtt zavarba ejtene vele. Helyette  elmesélem neki Tűzvölgy történetét, a válaszát erre viszont nem teljesen értem.
~ Úgy érted, megérzi, ha valaki más dühös? - kérdezem félre biccentve a fejem. Az együttérzésről beszél, ami neki is sajátja, vagy nekik is van valamiféle képességük arra, hogy tudják a másikról, ha épp rossz hangulatban vannak?
Ezután körbe vezetem az otthonomban, hiszen itt vendégeskedik, és talán még sosem látott ilyen házat belülről. Látom rajta, hogy lenyűgözi, de ez akkor teljesedik ki, mikor kiérünk a kertbe. Örömmel nézem, hogyan tekint végig mindent, és ismerkedik mindennel, mielőtt berohannék a vízért, nehogy elforrjon.
Kisvártatva utánam jön, és habár próbálta lesöpörni magáról, látom kezein nyomát kertem termőföldjének. Elmosolyodom a látványra. A gondolatra, hogy mennyire tetszik neki itt lenni, a Perdán. Bár csak minden ember így szeretné ezt a helyet... akkor nem kellene olyan dolgokhoz nyúlnunk, mint amire Roda vett rá egyszer... ó jaj, miért gondolok most ilyen lehangoló dolgokra..? Helyette inkább megkérdezem, milyen teát kér, ő pedig tanácstalan.
~ Ez édesebb nyugtatóbb, ez fűszeresebb, frissítőbb. - mutatom meg a két tea között a különbséget. Mosolyogva figyelem, miként hajol föléjük és szagolja meg őket. Szeretem, hogy ilyen lelkes és nyitott.
~ Megkóstolhatod mindkettőt, ha kéred. - ajánlom fel neki. Dönt, ahogy dönt, a kérdésére szélesen elmosolyodom.
~ Persze! Ott egy tálca a polc tetején, levennéd, kérlek? - mutatok fel a kis szekrényem tetejére. Ott valóban van egy fából készült, lábakkal ellátott, alacsony tálca. Míg ő leveszi, én addig mindent összekészítek az asztalon. Ha leteszi mellém, elkezdek rá pakolni. Rá teszem a gyümölcsöket is, amiket szét szórtam az imént. Amikor megköszönöm a kedvességét és türelmét hozzám, a válaszára, hogy aggódott értem, kissé elérzékenyült mosollyal sütöm le a pilláimat, és folytatom a tálca összekészítését. Amikor rákérdez, hogy én ápolom-e a kertet, akkor felpillantok rá mosolyogva.
~ Igen, mindent én gondozok. Amikor messzi útra megyek, akkor kérek csak meg mást, hogy néha nézzek rá. Tetszik? - kérdezem, és míg leteszem az utolsó edénykét is, felpillantok rá.
~ Ezt kiviheted. - adom kezébe a megrakott tálcát egy mosollyal, aztán megelőzve őt sietős léptekkel tűnök el a hálószobám fátyla mögött, hogy a szekrényből kivehessek egy szőtt pokrócot. Kisétálok vele, és a harsány zöld fűre terítem, hogy le tudjunk rá ülni. Amint ez meg van, leülök, és ha letette a tálcát és ő is, elkezdem neki készíteni először az édesebb teát. Leforrázom a szárított és aszalt növényeket a vízzel, majd magamnak is csinálok egy ilyen kis csészényit.
~ Tetszik innen valami? - kérdezem körbe nézve a kertemben, nem titkolt szándékkal, hogy adjak majd neki innen valamit.



a mute Muse singing for peace ☾

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Enna háza Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Enna háza
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Enna és Jenkins
» Gyógyítók háza és ispotály
» Enna - A flower of the Meadow

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Elorak, a perdaiak városa :: Otthonok-
Ugrás: