Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 3:19 pm


Today at 10:09 am

Today at 9:11 am


Yesterday at 10:24 pm

Yesterday at 4:26 pm






Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 2
Polgárok 5 2
Hadsereg 0 6
Ellenállók 2 2
Flotta 0 1
Perdaiak 4 2
Összesen 11 15
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Jenkins apartman
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Jenkins apartman Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
410

☽ :
Jenkins apartman Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 22, 2021 5:08 pm
Következő oldal

Jenkins apartman
 





leírás
Vissza az elejére Go down

Saskia Jenkins

Polgár

Jenkins apartman EIcV5OL

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. június 2.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
265

Avatar alanyom :
Mia Wasikowska

☽ :
Jenkins apartman C3az4LV


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Szer. Szept. 22, 2021 7:22 pm
Következő oldal



Callum & Saskia

Költözünk, hurrá!







A januári főzésünk idején még nem gondoltam milyen gyorsan elrepül az idő, de túl sok dolgom volt, hogy a napokat számolgassam. Az állapotom sem adott okot az ijedtségre, a munkám és a leendő perdai otthonunk berendezésének tervezése pedig teljesen lefoglalt. Azt persze nem mondom, hogy meglepetésként ért maga a költözés, a homijaink végleges becsomagolása, hiszen készültem rá, de maga a tény, hogy már itt az idő…hacsak visszaemlékszem mennyi minden történt azóta, hogy Callum felajánlotta a lehetőséget, örökkévalóságnak tűnt. Mégis oly gyorsan eltelt, hogy azon vettem észre magam, izgulok, hogy ne hagyjak ki valamit, vagy otthon, vagy el. Callumnak nem olyan nagy dolog, hiszen ő gyakran lesz a Dominiumon az Alvók miatt, de én sokáig nem fogok tudni kimozdulni a perdai otthonunkból és azért mégis, közel egy évtizedet töltöttem a Dominium nyolcadik szintjén, csinosítva a lakosztályunkat, megteremtve a kedvenc sarkomat, sarkunkat, minden egyes apró szeglethez emlékek kötődtek. Ha ehhez a hangulathoz még hozzávesszük a még mindig hullámzó hormonális változásokat, nem kell szégyellnem, hogy elpityeredtem amikor az utolsó csomaggal kiléptünk az ajtón. Callum természetesen önmagához hűen próbált megnevettetni, de arra a kérdésére, hogy „maradjunk mégis?” már a feszáradt könnyektől csillogó tekintettel, mosolyogva közöltem, hogy „neeem!” Lilly is egyetértett velem, hatalmasat mozdult a pocakomban és, hogy az egész utunk a Perdára izgalomban teljen, abba sem hagyta míg meg nem érkeztünk a jobbára már berendezett otthonunkba. Január óta, vagyis inkább azóta, hogy Callum megtalálta az ideális elhelyezésű apartmant, orvosi és férji engedéllyel többször a Perdára utaztam, hogy megtervezzem a szobákat, másrészt elő kellett készítenem a későbbi munkámat, találkoztam perdaiakkal is, akiktől sokat tanultam az őshonos gyógynövények terén. S nyomon kellett követnem a változásokat is, ha valamilyen bútort találtam ami megtetszett és a helye is megvolt, akkor azt megrendeltem és leszállítattam. Andrej készített nekem egy programot, ami az apartmant ábrázolta 3d-ben és bármilyen bútort, dekorációt bele helyezhettem amit szerettem volna, ennek alapján szépen alakult az otthonunk. Mára már csak az apróságok maradtak, személyes holmik, mert a ruhák nagy részét is már előreküldtük. Főleg azokat, amiket ideiglenesen nem tudtam hordani, mert bár nem sokat híztam, a Lilly pocak már nem fért bele a karcsúsított ruhákba.
Mostanra a mérlegünkön a félelmeink felől a boldogság és remény oldalára billent a súly és Callum kezdeti ellenkezése is megváltozott aziránt, hogy sűrűn járjak Dr. Salsburyhez Lillyt nézegetni. A 3D-s magzatfigyelő lett a kedvencem és kis idő után már Callumot is rá tudtam venni, hogy elkísérjen. Ő aggodalmasabb volt mint én, nehezebben engedett fel a múlt fájó jegéből, amit meg is értek. Két és fél éven át küzdött remények nélkül, hogy azután elveszítsük a kisfiúnkat, másrészt ő sokáig nem érezte Lilly jelenlétét úgy ahogyan én, és Rodában sem hitt annyira. Én igen, benne is a teájában is és a szavaiban is….és Ennában is, akit nem rég ismertem meg és már első pillantásra nagyon szimpatikusnak éreztem.
A sikló leszállóhelyétől szinte repültem az apartmanunkig, a repülés persze pusztán a kedvemre és a lelkesedésemre értendő, mert a Lilly pocakkal még szaladni sem tudtam, más kérdés, hogy Callum azonnal le is fogott volna, ha megpróbálom. A korábbi pityergésnek már nyoma sem volt az arcomon, csak a mosoly vert tanyát, de az elég tartósan. Izgatott voltam, mintha ugyan nem jártam volna le a Perdára, hogy megnézzem hogy áll az otthonunk berendezése, hogy minden a helyén van-e amit kértem és úgy ahogyan a programon elrendeztem. Ez azonban más volt, ma már itt alszunk és jó ideig nem is látom a dominiumi lakosztályunkat. Úgy érkeztünk meg az apartman ajtajáig, mint egy madárcsalád, a mögöttünk guruló bőröndökkel. *
-Nem is tudom mit mondjak, annyira örülök. Januárban még nagyon nem hittem, hogy valaha eljön ez a pillanat. *Callumra néztem, s ujjaim közben picit jobban megszorították a karját, mint ahogyan az út alatt fogtam. Nagyobb biztonságban éreztem magam, hogy belekaroltam, mintha csak a kezét fogom és a másik kezemet is a karján pihentettem nagyrészt. Lilly mocorgása csak most kezdett csitulni, hiába simogattam a pocakomon keresztül, nem nyugodott és ez meglehetősen kifárasztott, de a lelkesedésemen mit sem csorbított. *
-Mit szólnál egy első teázáshoz? Mennyei napbogyó teára tettem szert, csak meg kell találnunk a sok csomag közül melyikbe dugtam el. *Mosolyogva néztem fel Callumra, s aztán csak arra vártam, hogy kinyissa az ajtót, az ő oldalán volt a falipanel. *







megjelenés ◊";> music
©




I am happy.

You make me happy.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Jenkins apartman Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Jenkins apartman Tumblr15


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Csüt. Szept. 30, 2021 10:03 pm
Következő oldal
Saskia és Callum


Lily mocorgása, mely a siklóra szállva nem hogy alább hagyott volna, hanem élénkebbnek bizonyult - nekem mindenképpen úgy tűnt - volt az a pont, amikor majdnem lefújtam az egészet. Mármint másodjára... vagy sokadjára. Elsőnek tekintsük azt, amikor Saskia elérzékenyülve lépett ki a lakosztályunkból - én magam megkönnyebbülve -, de ha azt vesszük, hogy várandós és így repülne, akkor sok nulladik alkalom is volt már. Kínosan ügyeltem rá, hogy a legtökéletesebb időjárási körülmények között költözzünk, mármint mi magunk, a csomagok nem számítottak. Sorozatosan rossz idő volt tavasszal, most meg vihart jeleztek pár nappal későbbre, mely hosszabban elhúzódik, a vele járó szél mindenképpen, mely már előfutárként is éreztette hatását, s szívem szerint halasztottam volna az utat még. Igazából azutánra, hogy a baba megszületett, de abban is biztos voltam, hogy Saskiát nem tudom még jó két hónapnyi várakozásra bírni, mikor így is sok mindent "vaktában" intézett a lenti otthonunkkal kapcsolatban. Andrej programja sokat segített, s magam is ha lent jártam, személyesen ellenőriztem azt a kevés átalakítást, amit kigondoltunk az Evans-tól megigényelt kellemes kis apartmanunkban. Előre látom, hogy a következő két hónapban Saskia a kertje csinosítgatásával és a kiválasztott kényelmes, pihenésre alkalmas bútorainkon tölti az időt. Meg is érdemli, már csak azért is, mert jó egy évtizedet már kibírt mellettem.
Ugyan induláskor én voltam a megkönnyebbült, a siklóhoz elérve a hangárban én lettem az aggódóbb, tépelődőbb, idegesebb, még ha ezt igyekeztem is nem kimutatni Saskia felé. Feleségem meglepő nyugodtsággal, derűvel viselte lányunk folyamatos mocorgását odabent, én meg magamat azzal nyugtattam, hogy az anyai ösztönök biztosan nem csalnak, minden normális, tehát el kellett kezdeni hinni abban, hogy tényleg léteznek efféle ösztönök. Saskia szentül hitt benne, hogy minden rendben lesz, én még nem tudtam elnyomni magamban a félelmet. Akkor sem, mikor túlléptük azt a hetet, amennyit Ewan Noah megélt, mikor a 3D-s magzatfigyelőn szemlátomást fejlettebb magzatot láthattunk, s ami a legfontosabb: egészségeset. Az emlékek mégis kísértenek, mielőtt elmosolyodtam volna minden ilyen alkalomnál, előtte aprót rándult a szám sarka. Dr. Salsbury mondta, hogy bár még jó lenne, ha néhány hetet bent maradna a kislány, de most is már elég jó esélyei lennének. A hetek száma alapján a fiúnknál is így kellett volna lennie, de a csúcstechnológiánk mégis cserben hagyott minket és még a perdaiak sem tudtak segíteni. Amit Saskiának azóta sem mondtam el, hogy Roda tudásának köszönhető az is, hogy talán ki tud hordani végig egy magzatot. De ott az a talán, ami gonoszul beeszi magát az ember tudatába, szívébe, s ott rág belülről. Számoljuk vissza heteket, napokat, ugyanakkor ijesztő az is, ahogy közeledik a napja. Egyre többször jut eszembe, hogy Saskia édesanyja a szülésnél felmerült komplikációkba halt bele...
Az apartmanhoz érkezve lopva mozdítom ki kicsit a zsebemből a pda vékony, átlátszó lapját, hogy a felvillanó feliratok és jelek közül egyet választva elhúzzam balra. Befejezésre utasítás. Legalábbis nagyjából. Lily mozgolódása nélkül is egy sor óvintézkedést tettem. A tökéletes időjárás elkapása egy volt, habár ez nem sikerült maradéktalanul, de egész simán sikerült elérni a Perdát néhány légörvényt leszámítva. A másik a sikló maga volt, melyet háromszor is ellenőriztettem műszakilag, s ugyanaz vezette, aki Égtükörben is. Ez kicsit másabb gép, de kiválóan ismerte ezt is. Hóviharban kipróbált pilóta és ha akkor nem érzett késztetést - vagy ellen tudott állni neki -, hogy velem együtt egy jeges, sziklás hegynek vezesse a gépet, akkor csak nem fog most öngyilkos merényletre vetemedni. Biztos, ami biztos, azért a felesége most van kontroll-vizsgálaton, mint egykori Alvó, nekem is legyen túszom elven. Ez a része sikerült az óvintézkedéseknek. Aztán ott volt még az egészségügyi része is: Dr. Salsbury is velünk utazott, Saskia várandósságának hátra levő részét idelentre áthelyezve tölti el. Minthogy a lánya is idelent él a Városban, egyáltalán nem volt letörve, hogy így most pár napnál többet lehet vele. A pda-n végzett kis mozdulattal csak némi enyhítésre adtam utasítást a városi orvosi részleg egy részének, mert gond esetére azonnal készen állt egy műtő és egy teljes orvosi csapat. Egyelőre úgy tűnik, nem lesz rájuk szükség... A pda-t gyors visszacsúsztatom a zsebembe, s kezemet Saskia kezére teszem, mely megszorította a karomat, s lágyan megcirógatom, ahogy rámosolygok.
- Én az előtte lévő sok évben sem! - Jegyzem meg derűsen, mert jó ideig szép ábránd volt, hogy találunk lakható helyet a Föld után, s egyáltalán nem gondoltam, hogy ha lesz is, le fogunk rá költözni. Most meg itt állunk az új otthonunk kapujában.
- Napbogyó, hm? Bízd csak rám, messziről kiszagolom! - Sandítok Saskiára somolyogva értve ám az incselkedését, hogy megint a napbogyót hozza fel. Nagyobb vagyont tennék fel rá kreditben, hogy lesz napbogyó bokor a kertünkben is...
- Kávét nem készítenek belőle a perdaiak? - Kérdezek vissza továbbra is mosolyogva, s még mindig nem nyúltam a falipanel felé.
- Biztosan kinyissam? Még visszamehetünk! - Pimaszkodom kicsit, de azért már emelem kezemet a panelhez, hogy tenyeremet odaérintve feloldjam az ajtó zárát. Húztam volna még kicsit a játékot, de az aggódásom nyert: pihenjen le és polcolja fel a lábait is Saskia, az a biztos!
- A tervekhez képest egy fotellel kevesebbünk van, de azért remélem még így is lesz kedvedre való hely... - Teszem hozzá, ahogy feltárul az ajtó, mert kihasználtam, hogy az utolsó hetekben Saskia már nem utazott, én voltam a szeme idelent. Készségesen készítettem is videókat, körbefordultam a nappaliban is, de úgy intéztem, hogy egy kis szeglet sosem látszódott, véletlennek hatott. A terv szerint a kanapéval megegyező anyagú-stílusú fotel lett volna itt - egy ilyenről már amúgy is lemondtunk Saskia kérésére, hogy a függőfoteljének meglegyen a helye -, ám most egy kis körbekerített részen fű nő, néhány kisebb, kerekded szikla van ott és a nappaliban sajátos látványt nyújtó fa nyújtózkodik az áttört mennyezet felé. Mintha a kert egy kis szeglete idebent is folytatódna.
- Meglepetés! - Pillantok Saskiára kíváncsian, mit szól a meg nem beszélt változtatáshoz?
- Sonia Benedict tanácsát kértem ki, mi lenne ide a legjobb. Kétféle fát ajánlott, és azért esett erre a választás, mert nem jellemző, hogy leveleit hullajtaná, nagyon lassan nő, és kifejezetten szereti, ha alulról éri a víz. Jellemzően nagyobb fák árnyékában él, amit a lakásunk is remekül szimulálhat neki... Így akkor is beülhetsz egy fa alá, ha épp rossz az idő.


A hozzászólást Callum Jenkins összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 25, 2021 10:04 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Saskia Jenkins

Polgár

Jenkins apartman EIcV5OL

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. június 2.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
265

Avatar alanyom :
Mia Wasikowska

☽ :
Jenkins apartman C3az4LV


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 07, 2021 8:47 am
Következő oldal



Callum & Saskia

Költözünk, hurrá!







Semmit nem tudtam Callum óvintézkedéseiről, csak annyit gyanítottam, hogy vannak. Mindig voltak, bárhová mentem, valaki valamennyire mindig vigyázott rám, mindig a helyzetnek és a helynek megfelelően. Hogy ezt most a költözés idejére mennyire szigorította meg - lásd: vitte túlzásba szerintem - arról fogalmam sem volt, de, hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekelt. Lilly teljességgel lekötötte a figyelmemet az egész út alatt, másrszt, amit nem vallottam be Callumnak, mert minden asszonynak kell, hogy legyen egy kis titka, kicsit megviselt lelkileg a költözés, annak ellenére, hogy nem győztem már kivárni. A változás azokra a napokra emlékeztetett, amikor nem tudva korábbi életemről az ébresztő gyengélkedőjéről hazaköltöztem. Jóllehet ennek az apartmannak szinte minden zugát ismertem már, most fogom látni először igazán és már nincs visszaút. Nem kételkedtem abban, hogy ha úgy kívánom Callum megszervezi az azonnali visszautat, de ilyenre nem lesz szükség, csak ki kell pihennem magam. S már alig vártam, hogy ledőljek egy kicsit az új kanapéra, s amint meglesz a valamelyik csomagba pakolt színes takaró, bevackolom magam. Az apartman előtt állva, Callum nem nagyon akaródzott kinyitni az ajtót, igaz a várakozást beszélgetéssel töltjük, mégis a tudatom mélyén feltűnik. Meglepetést sejtek imádott férjem viselkedése mögött, hiszen ismerem már jól és tudom pontosan, mikor készül ilyesmire. Az ajtóhoz érve a mosoly tartósan ott ragad az arcomon, csupán leheletnyit változik halványulva vagy szélesedve a témától függően. Az elmúlt évek reménytelensége, melynek kis részében nem voltam Callum mellett, az előbbit hozza elő.*
-Én az utóbbi pár hónapra gondoltam csak. *Kicsit félreértett, persze az is igaz amit ő mondott. Emlékszem még az első nyolc évünkre, és arra is amikor megérkeztek az első hírek a Perdáról, izgatott voltam, hogy mikor mehetek már le végre, hogy lássam. A várakozás nekem mostanában sokkal rosszabb volt, tekintve, hogy kihagytam két és fél évet. Azonban az elkövetkezendő években behozom a lemaradásomat és lesz hozzá egy apró kis társam is, ha Callum nem lelkesedne nagyon a sokadik erdőtúráért. *
-Igen, tudom. De ez tea, napon szárított napbogyóból, nem pedig olajban tárolt. *Örömmel adom meg az információt ami talán Callum lelkesedését is meghozza, és nem igazán foglalkozom azzal, hogy mit csinál a szabad kezével, tekintetem ugyan kérdőn pillant rá, de csupán az ajtó kinyitásának késlekedése miatt. *
-Nem tudom, de nem hiszem. Nem fogyasztanak pörkölt gyümölcs magjából készült italt. Legalábbis régen így készült. A perdaiak élénkítő teát isznak. *Igen, utánanéztem Callum kedvenc italának, amit szinte víz helyett is iszik, igaz az sem kávébabból van, de az eredeti földi abból volt. *
-Percek óta arra várok, hogy kinyisd. Nem, nem akarok visszamenni. Alig várom, hogy meglássam a meglepetést. *Nem szeretném letörni a lelkesedését, de zt ő sem gondolhatja, hogy nem vettem észre az izgatottságát. Még a leghalvánxabb rezdülést is meglátom, ismerem már annyira és el is olvadok tőle, a figyelmességétől amire még a feltételezett biztonsági óvintézkedések megszervezése közben is volt ideje. Legalábbis nem egy régebbi, sok időt kívánó meglepetésre gondolok és épp ezért nagyon is körülnézek amikor beléphetek végre. Egyből észre is veszem a változtatást, ami callum felvételein sosem volt látható és akkor nem is tűnt fel, hogy a szoba azon része sosem látszik. Most viszont azonnal rájövök a turpisságra, de Callum lelkes felkiáltása miatt nem boyolódom bele, másrészt van bőven látnivaló. Nem is a korábban édekelt függőfotel érdekel, a másik szegletben kialakított belső kert, a fácskával egyszerűen lenyűgöző. Callum várakozásának megfelelő a reakcióm, egyik kezem a szám elé kapom, jóllehet a meglepett kis kiáltást így sem tudom elnyomni, másik kezem a szívem fölé. Kis lépésekkel indulok meg, mint aki nem hisz a saját szemeinek és attól fél, hogy ha odaugrik a csodálat tárgyához, jelen helyzetben élőlényéhez, akkor az eltűnik. *
-Ó! ...Callum! Ez gyönyörű! Micsoda ötlet! *Felé nézek, de aztán visszakapom a pillantásom a fácskára, hirtelen nem tudom melyikőjüket öleljem meg előbb, így Callum kezét megfogva húzom oda a fácskához, hogy együtt csodáljuk, s érintem meg vékony de erős törzsét. Telitalálat, gyanítom soha nem is volt kétsége callumnak a meglepeté fogadtatását illetően. Lilly is lelkes, bár fáradt kis megmozdulása azt jelzi, hogy hamarosan el fog aludni. Kezemet a mellkasomról lecsúsztatom a hasamra és Callum felé fordulok. Most biztosan csillognak a szemeim, pici örömkönnyek a meghatódottságtól és a boldogság amit ezzel szerzett nekem. *
-Szóhoz sem jutok....ez nagyon kedves tőled....nagyon szeretlek. *Hozzásimulok, már amennyire a Lilly pocaktól tudok és átölelem a nykánál.*
-Köszönöm, hogy vagy nekem. *Súgom a fülébe, de már akkor legördülnek az első könnycseppek az arcomon. Sokáig el sem engedem, csak próbálok vele együtt úgy fordulni, hogy közben a fácskát és a körülötte kialakított kis zöld részt lássam. *







megjelenés ◊";> music
©




I am happy.

You make me happy.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Jenkins apartman Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Jenkins apartman Tumblr15


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Hétf. Okt. 25, 2021 10:03 am
Következő oldal
Saskia és Callum


- Tudom. - Biccentek, hogy ő csak az utóbbi pár hónapra gondolt, én csak kibővítettem a dolgot, miszerint én hosszabb időben gondolkodva sem gondoltam volna, hogy ide jutunk valaha is és most tessék, szó szerint itt állunk a küszöbén.
- Nos, egy esélyt hajlandó vagyok adni neki. - Egyezek bele a teába, abba a bizonyos teába, amit Saskia ajánlott és ki is nézem belőle, hogy beszerzett napbogyós teát, nem csak az én ugratásomra mondja. De kóstoló nélkül nem utasítom el élből, végülis az említett zöldség amúgy finom, kivéve, ahogy Roda eszi. Ettől függetlenül azért megemlítem, hogy perdai kávét is szívesen fogadnék, s ugyan csak viccnek szántam, Saskia komolyan felel nekem. Kicsit meg is lep, hogy így utánanézett az egésznek, és nyilvánvalóan nem saját maga miatt - és ez jól is esik -, ő teákból sem az élénkítőket választja, ami valahol érthetetlen, mivel miért is ne tenne így bárki?
- Ha van kávébabunk eltéve a raktárakban, ültetni kellene. Meghonosítjuk a Perdán, egy-kettőre rászoknak a perdaiak is. Mindenki tőlünk függene. Még kancellártársaim is. - Vigyorodom el, mert hát azért ez nem egy kifinomult terv arra, hogyan legyen az ember megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen, amennyiben nem lenne már kancellár többé. De aláírásban is jól mutatna, hogy a Kávék ura. Persze ez csak humor marad, és emelem kezem a panelhez, hogy kinyissam az ajtót, s a rend kedvéért azért rákérdezek, biztosan ne forduljunk-e vissza. Én lennék a legjobban meglepődve, ha Saskia erre igennel felelne, még ha ezt a hormonokra is fognánk! Elmosolyodom a szavain.
- Hé, nem ér csalni! És túlozni sem! - Utalok arra, hogy azért percek óta nem szobrozunk idekint a bejárat előtt. Akad így is min meglepődnöm: Saskia annyira ismer már, hogy tudja, hogy valamire készülök. Azért remélem, hogy nem tudja pontosan, nem szólta el magát senki előtte, aki esetleg tudott a meglepetésről vagy látta azt az épületbe szállíttatni, illetőleg a levelezésben sem akadt rá. Igyekeztem a tőlem megszokott és saját magamtól el is várt alapossággal törölni a nyomokat, melyek árulóim lehettek volna. A panelen a zárat mindenesetre feloldom, az a tőle várható engedelmességgel már nyitja is halkan az ajtót és előre engedem Saskiát, és magam nem nézek körbe odabent - tudom úgy is, mi várhat idebent -, hanem a feleségem reakcióját nézem. Meg is nyugszom, hogy akkor csak arra jött rá, hogy valamire készülök, de a konkrétumokat nem tudta, de azért még izgulok, nehogy aztán a meglepettsége az én meglepettségembe forduljon át, ha esetleg kiderülne, hogy szerinte nem volt jó ötlet a fácskát ide behozni, mert... mert akármi ok, ami egy botanikus számára fontos szempont lehet. Annak ellenére is bizonytalan vagyok, hogy az ügyben egy botanikussal tárgyaltam és szerintem Sonia Benedict lett volna elég bátor hozzá, hogy megpróbálja egy kancellár értésére is adni, ha a terv vagy ötlet rossz. Legfeljebb nem hallgatnak rá. De nem láttam ilyen jeleket rajta és szerencsémre Saskián sem fedezek fel ilyeneket, s ekkor nyugszom meg igazán.
- Megéltük, hogy én hoztam haza egy növényt. - Mosolyodom el némi öniróniával, miközben közelebb megyünk a fához, mert hát nem nagyon éltem eddig azzal a lehetőséggel, hogy meglepjem Saskiát egy-egy virággal. A vágottakat nem szereti, a cserepesekhez meg nem értek, még ha kis túlzással azt is gondolom, hogy ő végülis bármelyiket tudná szeretni, mégis mindig meghagytam neki a választást. De azért örülök, hogy a fa telitalálatnak látszik, szerintem is formás darab, még ha nem is túl jellegzetes, de nem is baj az.
- Örülök, hogy tetszik és én is szeretlek! Nincs az a mennyiségű fa, amely kifejezné, mennyire így van! - Ölelem őt vissza lágyan, ajkaimra újra mosolyt csal, ami már egy jó ideje szokott: az egyre nagyobb pocak miatt az ölelés már csak úgy megy, ha én egy kicsit előre hajolok ehhez. Simogatom a hátát, mikor megérzem nyakamnál a könnycseppjeit és puha puszit adok a fejére, nem is egyet, míg így összeölelkezve nézzük a benti minikertet.
- Oh, és van még valami! Nem állítom, hogy ez a legtökéletesebb terv, de majd finomítunk rajta, ha kell. Nézd csak! - Engem el és bontakozom ki egy kicsit az ölelésből, de nagyon nem távolodom el, csak annyira, hogy lehajoljak egy kőért, az egyik akkora, mint egy emberi fej, moha is lett rá telepítve, mégis olyan játszi könnyedséggel kapom fel, mintha a kanapéról egy párna lenne.
- 3D-nyomtatott, igazinak látszik, de mégsem az, így Lily sem üti be magát, ha nekiesne. Legalábbis nagyon nem. - Adom át magyarázás közben a követ, mely a külsejére rácáfol a pille súlyával, a várandós nő is megerőltetés nélkül forgathatja a kezében. Persze merev így is, mégsem szikla kemény és arra is figyeltem, hogy éles sarkok se legyenek, hanem kicsit gömbölydedebb, mintha víz koptatta volna. Vannak ennél kisebbek is, de a legkisebb is ökölnyi méret, nehogy túl apró és lenyelhető legyen, egyébként füves-mohás a talaj a fa körül. Óvintézkedés a babához is, habár ebben jóval sutábban mozgok, mint az ideutazás óvintézkedései területén.
Vissza az elejére Go down

Saskia Jenkins

Polgár

Jenkins apartman EIcV5OL

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. június 2.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
265

Avatar alanyom :
Mia Wasikowska

☽ :
Jenkins apartman C3az4LV


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Csüt. Okt. 28, 2021 1:29 pm
Következő oldal



Callum & Saskia

Költözünk, hurrá!







Bármire is gondolt ő vagy én, mindkettőnknek igaza van. Egyik időben sem gondoltuk volna, hogy valaha itt fogunk állni a perdai otthonunk ajtaja előtt, a végleges beköltözésre várva. Ám most még csak várunk és beszélgetünk, ahogyan egy hosszabb nap után szoktuk, ha együtt megyünk haza. Előfordult olykor, hogy egy-egy komolyabb témát nem szakítottunk félbe azért, hogy kinyissuk az ajtót. Nem volt titok, vagy épp senki nem volt a folyosón, hogy aggódnunk kelljen. *
-Annyi bőven elég lesz. *Magabiztosan mondom ezt, kóstoltam már a napbogyó teát, vagy ahogyan a perdaiak mondják, sel`vein tea, és tudom, hogy az még Callumnak is ízleni fog. Szerencsétlen véletlen, hogy pont a legrosszabb formájában találkozott vele először, vagy épp sokadjára, de az az egy alkalom felülírta a többit. Egészen más a kávébab, vagy az amit a mi kávénk helyett a perdaiak isznak arra, hogy elűzzék a fáradtságukat. Már korábban kutatásokat folytattam a régi földi kávé után, pusztán érdeklődésből, mert Callum nagyon szereti. Nem értem, mert szerintem keserű, az is lehet, hogy nem tudták tökéletesen utánozni az eredeti megfelelőjét. Elég népszerű, mégis inkább élvezeti cikknek számít, semmint a kancellária előkotortatta volna a mélyből a földről elmentett kávébab szemeket, az első az értékes táplálék megteremtése volt és jelenleg is zajlik, hiszen a perdai termőföld, összetételében nagyban különbözik a földiétől. Callum terveire ezért hát még várni kell, bár megmosolyogtató a lelkesedése.*
-Ez tetszene ugye? Főleg a kancellár társaid függősége, jóllehet te lennél az első, aki függővé válna. *Csak abban reménykedem, teljesen feleslegesen, hogy az eredeti pörkölt kávébabból készült ital, rosszabb mint amilyet most készítenek. Abban nem reménykedem feleslegesen, hogy végre kinyitja az ajtót, ezért is nem nyúlok át előtte, hogy én érintsem meg a panelt, de tekintetem türelmetlenebb, mint vonásaim és a rávetülő mosolyom. Szavakkal is kifejezem, hogy értékelnie kellene, mennyire türelmes voltam, hiszen percek óta….de kifogásolja a nem is olyan nagy túlzásomat.*
-Nem túloztam és soha nem szoktam csalni. *Nos, legalábbis nem tartom csalásnak azt amit ő már igen, de ezzel én is így vagyok vele szemben. Amikor nem csal, akkor titkolózik, és most határozottan ez a helyzet áll fenn, meglepetéssel készült amit rajtam kívül bárki elől el tudna rejteni. Én azonban pontosan tudom, hogy készült valamire és már csak azért sem akarok visszafordulni – nem ez az igazi ok – hogy lássam mit volt képes eltitkolni előttem. Házasságunk nyolc éve alatt számtalan meglepetésben volt részem, de voltam és vagyok olyan, hogy ne tegyek magam ellen, sosem rontottam el a meglepetés örömét azzal, hogy a gyanakvás fázisában kutatni kezdjek utána. Egyszer-kétszer előfordult, hogy nagyon hamar rájöttem, készül valamire, de az is elég szórakoztató volt, hogy tudtam róla és figyeltem miként próbálja eltitkolni. Callum meglehetősen kreatív ezen a téren. A belső kis kertről azonban semmit nem tudtam és maga a meglepetés ténye is itt, az apartman ajtaja előtt tudatosult bennem. Valószínűleg sokban segítette Callumot Lilly léte, hiszen nagyobb figyelmet fordítottam rá, mint bármi másra. Sonia is képes volt rezzenéstelen arccal, mosolygósan köszönteni a laborban, még legutóbb is amikor végleg elköszöntem tőlük. A munka nagy részét itt a Perdán, szabad levegőn, a kertekben fogom végezni míg bírom, és ez volt a másik, meggyőzőbb ok amiért nem fordultam vissza annak ellenére, hogy azért kicsit fájt a szívem. Egyetlen pillantással mérem fel a kis fa hovatartozását és tudom, hogy Sonia jól választott. Nem fog magasra nőni, viszont remek helye lesz, akár a Dominiumon az üvegházban…még jobb, hiszen természetes fényt kap. *
-Igen, ez csodálatos. Nem is apróztad el, mindjárt egy egész fát hoztál ölelgetni. *Meghatódottságommal vegyes nevetésem kíséri szavaimat, miközben a kezéért nyúlok, hogy közelebb lépjünk együtt. Az ölelgetést nem véletlenül hoztam szóba, emlékeztem még Callum megrökönyödött arcára, mikor először arra kértem, hogy öleljen meg egy fát. Mert az nagyon jó. Nos, itthon legalább figyelő tekintetek kereszttüze nélkül megteheti majd. Hozzábújva, amennyire csak lehetséges mondok neki köszönetet ezért, jóllehet meg vagyok győződve arról, hogy mindez nem elég. Soha nem fogom tudni megköszönni neki azt, amit ez idáig értem tett. Azt, hogy van nekem. Nyakába könnyezem szívem és lelkem érzelmeit, de a pityergésnek hangot is adok amikor azzal tetézi szeretetét, hogy megpuszilja a fejem. Onnan kukucskálok ki újra a kertecskénkre, melynek nagyobb mását odakintre terveztem, és aminek egy része már meg van, csak a tavaszra és az ideköltözésünkre vártam, hogy bővítsem. Minden szerszám ott várakozik az időközben megszerzett ládikában, megy vastag faágakból van készítve, vékonyabb, még hajló ágakkal van keresztbe szőve, tökéletesen illeszkedve a természethez. *
-Ó! Ez nem ér Callum! Én nem készültem semmivel, legalábbis titkossal nem. *Méltatlankodva bontakozom ki az öleléséből s követem mozdulatait a tekintetemmel az újabb, ám szó szerint is apróbb meglepetés felé. A felvett kődarab valódinak tűnik, de már Callum mozdulata gyanakvásra ad okot, hiszen látható milyen könnyen emelte fel, nem húzta le a kezét, jóllehet nem túl nagy, de a súly akkor is észlelhető lett volna már abból, ahogyan ujjait a kőre fonja. Átvéve pedig én is érzem milyen könnyű. Meglepve és újabb meghatódottsággal nézek fel rá.*
-Callum! Bababiztos ház? Azt hiszem egy kicsit korai de…ez nagyon aranyos tőled. Még erre is gondoltál. *Lábujjhegyre állva, egyik kezemmel megtámaszkodva a mellkasán nyújtózom arca felé, hogy megpusziljam. Ez a puszi most kifejezőbb, mint egy csók, és azzal egészítem ki, hogy kezemet, mellyel megtámaszkodtam, felemelem és arcára simítom mosolyogva. Hosszan nézem a szemeit, a hihetetlen kékség mélységét, mielőtt picit hátrébb lépve leguggolnék, hogy visszategyem a követ a helyére. Végül megfogom Callum kezét és az ajtónál sorakozó bőröndök felé fordulok. *
-Akkor teázzunk, lássuk megtalálunk-e mindent a konyhában.





megjelenés ◊";> music
©




I am happy.

You make me happy.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Jenkins apartman Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Jenkins apartman Tumblr15


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 07, 2021 10:04 am
Következő oldal
Saskia és Callum


- Mmm, micsoda magabiztosság. - Állapítom meg mosolyogva, nem mintha ennek máskor híján lenne Saskia, erős nő a feleségem, de azért néha ennek hangosan is hangot adok, leginkább mert tetszik, ez a mosolyomból is látszódik. És ismerhet, most már elkezdett érdekelni az a tea: pont emiatt a magabiztosság miatt. Egyébként is adtam volna egy esélyt, de így nem fogom megpróbálni lecserélni a saját adagomat egy kávéra elsőként derítve fel az új otthonunkban, hol a kávégép. Be nem vallva, azt amúgy is már teszteltem, mikor itt voltam az utolsó simításokat is elvégezni. Innen nézve nem is jellemezhetne jobban Saskia azzal, hogy én vagyok a legnagyobb függő.
- Legalább hitelesen tudnám eladni a terméket. Új lenne nekem a kufár szakma, olyannal kell próbálkozni, aminél könnyen leszek meggyőző... Habár... - Bizonytalanodom el kezdeti magabiztosságom ellenére és a mosolyom is egy pillanatra eltűnik, majd másmilyenné válva hamar megjelenik újra.
- ... téged sem sikerült még rávennem a kávézásra. Na de majd ha Lily éjjel ébren tart! - Kovácsolok máris tervet abból, ami várhatóan előttünk áll, még ha szerintem Saskia akkor is valami élénkítő tea után nézne, semmint elcsábulna a kávéra. Annak csak az illatát szokta szeretni. Várhatóan ez a szokás itt is megmarad az új helyen, hogy reggelente beleszagol a kávémba vagy csak mellettem elhaladva a levegőbe, én meg elkobzok egyet a teához kikészített kekszeiből. Vagy lesznek új szokások is, de hogy ez kiderüljön, be kellene jutni új lakhelyünkre és a panelen feloldva az ajtózárat ezt végül meg is ejtjük, mielőtt mégis csalásra vetemedne Saskia türelmetlenségében. Reméltem, hogy megérte neki kivárni, és hogy nem lőttem mellé az ajándékkal vagy nem vittem túlzásba a meglepetés mértékét, de odabent Saskia reakcióját látva megnyugszom.
- Öhm... - Ritka, mikor hirtelen nem tudok mit mondani, de ez most egy ilyen alkalom. Némi aggódással - magamért - nézek a vélhetően annál jobban nevetgélő Saskiára, mennyire is gondolta komolyan a fa ölelgetést itthon? Nem egészen erre gondoltam magamban új szokásként. Szerencsére nem kérik tőlem azonnal ezt és Saskia sem a fához siet, hanem én kapom azt az ölelést és cseppnyi túlzás sincs abban, ha azt mondom, én is szívesebben ölelem a feleségem karcsú derekát - várandós, igen, de hátulról nézve ez gyakorlatilag nem is látszódik rajta -, semmint ezt a karcsú fácskát. Másnem annyiban jó hír ez a fa ölelgetős ötlet, hogy Saskiának tényleg tetszik a meglepetés és eszembe jut, hogy valamit még megmutatnék neki ezzel kapcsolatban.
- Á, ez nem olyan. Amúgy miért, nem titkossal készültél? A teára célzol? - Nyugtatom meg gyorsan, míg lehajolok egy kőért, ami gyanúsan nem úgy viselkedik súlyra, ahogy egy ekkora kis sziklának illene még egy ilyen ismeretlen égitesten is. Az okára hamar fényt derítek, meglepve újra a feleségemet, bár amit ő mond, az engem gondolkoztat el.
- Nem lehet elég korai... és azt hiszem, ezen még dolgoznunk is kell. - Pillantok az asztalra a kanapé előtt, ami nem éppen a bababiztos ház reklámja és előre látom, ahogy a kanapé mögötti polcrendszerre is megpróbál majd felmászni a kis kalandvágyó. Szerencse, hogy még van elég időnk és nem rögtön úgy fog születni, hogy máris próbára teszi a teljes bútorzatot és a szülei felkészültségét. Az előre gondolás apró jeléért járó puszit persze ettől még mosolyogva bezsebelem, száz szónál is kifejezőbb, s ez az arcomra és szemeimbe is van írva, ahogy visszanézek a meleg barna árnyalatokba egy kicsit elveszve bennük.
- Rendben. De nem akarsz inkább leülni és pihenni? A teát majd megkeresem, főleg, ha emlékszel, melyik bőröndbe pakoltad. - Indulok el Saskia kezét fogva - vagy ha úgy döntött, hogy felavatja az egyik ülőhelyet, akkor nélküle - és a bőröndökhöz lépek. Az ajtó mellett egyik oldalt ott vannak felhalmozva a holmik, amelyek korábban érkeztek, a kipakolásukkal most nem is bajlódnék, előbb egy kis pihenés - ami inkább Saskiának kell -, tea, esetleg utána egy kávé, ha a napbogyó ízét el kellene utólag nyomni valamivel. Ez a terv, amíg meg nem pillantok egy hosszúkás, méternyi hosszú csomagot és a mozdulatban megakadva nézek rá.
- Hát abban mi van? A kertbe megy? Kitegyem? - Nem jut eszembe semmi a régi lakosztályunkból, ami ilyen formát venne fel, itt nagyon új helyiségek nincsenek a fentihez képest, egyedül a kert új, tehát gondolom oda való szerszámok lesznek benne. Így becsomagolva az sem megállapítható, hogy mennyire nehéz, de akárhogy is, Saskia várandós, így előzékenyen minden pakolást és cipelést magamra vállalok akkor is, ha teáscsésze nehezek csupán.
Vissza az elejére Go down

Saskia Jenkins

Polgár

Jenkins apartman EIcV5OL

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2389. június 2.

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Botanikus

Reagok száma :
265

Avatar alanyom :
Mia Wasikowska

☽ :
Jenkins apartman C3az4LV


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 11, 2021 4:54 pm
Következő oldal



Callum & Saskia

Költözünk, hurrá!







Csak mosolygok azon, hogy nagyon magabiztosnak tart, hogy ezen meglepődik, vagy legalábbis úgy érzi meg kell jegyeznie. Előfordult már, költői megjegyzés, olyan amiről tudja, hogy jelen van, hogy a lényem része, éppúgy, mint az ő kedvessége, a csodálata a szerelme irányomba. Amikor nem csak úgy rám néz, nem csak a szavaimra figyel, hanem a tekintetével beszél hozzám, becéz engem, az olyan, mintha mindig rám várt volna, mintha a lelke elveszett darabja lennék és csak velem teljes. Én is így érzek, de ő mindezt a szemeivel is képes nekem átadni. Ezért is ismerjük egymást nagyon is jól, olykor szavak nélkül megosztjuk egysmással a gondolatainkat, de szórakoztatóbb amikor hangosan mondjuk ki. Callum kávéimádata pedig pont ilyen hálás téma, olyannyira, hogy pár pillanatra még önmagát is tévútra vezeti. A rövid kis szünetben mosolyogva és várakozva nézek rá, mert tudom, hogy nem sokára érkezik a helyesbítés. *
-Gondolod, hogy egy aprócska kislány, még ha Callum Jenkins is az apja, képes rávenni a kávé ivásra? *talán, ha nem lenne olyan keserű még tejjel és édesítővel is, ha más íze lenne, ha teljesen biztos lehetnék az élénkítő hatásában....de nem vagyok, mivel Callum is egyre több kávét iszik és nem lesz tőle éberebb. Lehet, hogy nem érzi magát annyira fáradtnak, de én látom rajta és később, megbosszulja magát. A kávé csak arra jó, hogy szagolgass az ember, mert az illata fenséges. Azonban a végre feltáruló új notthonunkban nem a kávé illata fogad, hanem Callum meglepetése, amivel tényleg telibe talált. Egyszerűen imádom az egész kis természet sarkot, amit megálmodott nekem, ennek ellenére nem a kis fát, családunk egyik új tagját ölelem meg, hanem Callumot, ami neki is jobban tetszik, mintha tréfás megjegyzésem miatt úgy is érzi, hogy mást kellene. Szóhoz sem jut, az én ajkaim viszont annál szélesebben nyúlnak el, míg egy újabb meglepetést nem irányoz elő, amire már csalásal vádolom. Azonban kiderül, hogy "csak" a fát körülvevő kövek bababiztossá tétele az amire gondolt, ám engem kissé lehangol, hogy nem készültem meglepetéssel. *
-Öö, nos...nem. *S ez ki is derül némi zavarba ejtő hezitálás után, hiszen annyira lefoglalt a készülődés, hogy új dologgal nem készültem. *
-Igeeeen! Legyen a tea meglepetés.*Egyből kapok az alkalmon, elfogadva az ajánlatát, de már kapom is a kezembe azt a követ, amiről az előbb beszélt. Hogy őszinte legyek, nekem még nem jutott eszembe ilyenekkel foglalkozni, hiszen a kislányunk még meg sem született, s mire számítana is valamit, hogy mennyire van legömbölyítve egy kő, még sok időnek kell eltelnie. Mindazonáltal imádnivaló Callum ezen előrelátása...mely kissé hiányosnak tekinthető, ha azt vesszük, hogy a nappali asztalának sarkai vannak. *
-Van időnk bőven. *Nyugtatom meg mosolyogva, és puszilom is meg, köszönetemet kifejezve. Nem azért amit tett, hanem azért, amit gondolt. Amiért készült, amiért tervezett. Ekkor néz rám úgy, hogy a tekintetében el tudok veszni, és megint az az érzésem támad, hogy nem csak a karjai ölelnek át, hanem az egész világa magába zár. Elmosolyodom, s mielőtt ellépne mellőlem, hogy megkeresse a teát az ajtónál sorakozó csomagok egyikében, könnyedén végigsimítok kézfején. *
-Emlékszem. *Kezem az övébe fűzve követem őt.*
-Nem vagyok fáradt kedves, és tea nélkül nem is igazi a pihenés. *A tea szertartáshoz - amennyiben otthon vagyok - hozzátartozik az is, hogy leülök a kanapéra és felteszem a lábaimat, kényelmesen hátradőlök és ha abban a szerencsében van részem, hogy Callum is velem tart a kávéjával, akkor úgy helyezkedem, hogy hozzá bújhassak. Azonban a napbogyó teázás kicsit csúszik, mivel Callum észreveszi azt a csomagot, amiről én meg is feledkeztem. Azonban eszembe jut amintt rápillantok és elmosolyodom.*
-Ó! Igen, nos, nem. Nem a kertbe megy. Az a tiéd, vagyis a miénk. Tulajdonképpen meglepetés, de nem tőlem. Tőlem csak annyira, hogy eddig nem szóltam róla. És félig nekem is meglepetés. *Kicsit zavaros így első hallásra, de igyekszem megmagyarázni, közben a csomag felé is lépek, mert, hgy őszinte legyek, kíváncsi vagyok mi lett végül is az a plusz, amiről Mrs. Moor beszélt. *
-Raven Moor lakásavató ajándéka. Amikor a kanapét szereztem be, akkor tulajdonképpen együtt vásároltunk. Roppant szórakoztató volt. *Egyre jobban mosolygok, ahogyan emlékeim közül előkerülnek az együtt töltött pillanatok, a beszélgetésünk, Raven Moor meglepő szóhasználatai, az érdekesen alakuló, tiszteletbe ágyazott közvetlensége. A csomag, amennyiben Callum kinyitja, addig nem is okoz meglepetést számomra, míg csak a fekete márvány hatású egy méteres oszlopot látom. Csodásan szép, sima felületén elcsúszik a fény, azonban az oldala már nem olyan sima, mint amilyen a holografikus képen volt. Úgy tűnik mintha Raven Moor a Perda feletti csillagos eget gravíroztatta volna rá. A virágtartó tetjére pedig egy kis fekete csomag van rögzítve, melyben egy adathordozó van. Csupán szöveget tartalmaz, melyet az ajándékhoz küldött az egykori tizedes magyarázatképp.*






megjelenés ◊";> music
©




Spoiler:
 


I am happy.

You make me happy.

Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Jenkins apartman Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Jenkins apartman Tumblr15


Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 24, 2021 9:49 pm
Következő oldal
Saskia és Callum


- Pontosan azért, mert Callum Jenkins az apja. Ha örökli azt, hogy keveset alszik... Készülj fel! - Kacsintok rá szemtelen mosollyal Saskiára, mint aki már biztos a győzelmében és a kávézás pártjára tud állítani még egy személyt. Jasmine is előbb vagy utóbb beadja a derekát. Másnem majd ő is akkor, mikor végre talál magának egy párt, s gyerekük lesz. Sok idő ez még, főleg amilyen szomorú volt legutóbb, de én türelmesen kivárom. Könnyen vagyok most ráadásul türelmes, mert Saskia esetén nem kell ennyit várnom, de persze azért jobban örülnék, ha a Lily hagyná őt aludni is és enélkül kávézna velem. Vagy csak beleszagolna a levegőbe, mikor kávézom, ahogy tette eddig is. Odabent az új otthonunkban ez még hiányzik, de nem sokáig, mert miután Saskiának megmutatom a neki készíttetett ajándék belső kertet annak hamis dísz-szikláival, hamar úgy döntünk, hogy ideje a konyhát is felavatni. Két ilyen remek szakács meg mi mással is avatná fel, mint teával és kávéval? Nagyjából ebben a sorrendben, mert először a teával fogunk kezdeni, azzal a bizonyos meglepetés-napbogyós teával.
- Tetszik a meglepetés. És minthogy meglepetés, most már nem is mondhatom el, ha bűn rossz íze lesz. - Mosolygok rá, annál is inkább, mikor egymást átölelve - amennyire ez lehetséges egyre kerekedő hasától - megállapítja, hogy van még időnk. Inkább nem mondom most, hogy annyira mocorgott a siklóút alatt a kislány odabent, hogy meggyőződésem volt nem egy pillanatban, hogy az apartman-avatás elhalasztódik, előbb az orvosi részlegekre megyünk.
- Aztán azon kapjuk magunkat, hogy maholnap arról a polc-sorról szedjük le minden nap őt. - Bökök fejemmel a kanapé mögötti polcokra, melyeken még foghíjasak a díszek és a virágoknak is nőniük kell, de arra legalább biztos lesz idő, hogy megtöltsük. Ám előbb a teáscsészéket töltenénk meg, így kézen fogva indulunk el megkeresni a teafüvet, ami lényegesen könnyebb, hogy Saskia emlékszik, hova pakolta el.
- Inkább csak nem mered rám bízni az elkészítését. - Sandítok szemem sarkából Saskiára, mialatt odaérünk a csomagjainkhoz, ahol észreveszek egy különös formájú és méretű darabot és nem jut eszembe semmi a fenti lakosztályunkból, amiknek akár összerakva is ilyen alakja lehet, így feltételezem, hogy új dolog és kintre való lesz a kertbe. Már mozdítanám is az első szavaira, hogy akkor viszem is ki, mikor az igen nemmé változik és egy kicsit értetlenül nézek Saskiára. Még inkább, mikor kiderül, hogy az enyém, vagyis mienké és még meglepetés is, de nem tőle.
- Nagyon rejtélyes voltál! Kapok még segítséget kitalálni? Egy kezdőbetűt meg az összes többit utána? - Kérdezem vidáman és mielőtt bárhova is vinném innen, megvárom, mit mond még a különös csomagról Saskia. A név hallatán meglepetten vonom fel a szemöldökeimet, majd rögtön gyanakodva nézek a csomagra.
- Igen, valóban szórakoztató tud lenni, mikor nem viszi túlzásba. És a mérete alapján... kezdjek aggódni, hogy ő maga fog előugrani a csomagolásból? - Gonoszkodom kicsit a jó szándékú ajándékozó rovására, de Saskiára pillantva látom, hogy a vásárolgatás tényleg kellemes élmény lehetett nekik. Na meg ha Saskia ott volt, akkor csak nem lehet borzalmas a tartalom, mert biztosan tiltakozott volna. Udvariasan, de értésére adta volna Raven Moor-nak, hogy olyanra nincs szükségünk, nem akarjuk azt nézni mindig. A planetológusban meg lett volna annyi önzés, hogy olyant adjon, amiről sűrűn eszünkbe jut, de nem azért, mert szidjuk, a dicséret jobban hízelegne neki is.
- Nos, lássuk akkor! - Merénylettől nem tartok, mármint ami sérülést okozna, de hangrögzítésre alkalmas kütyü miatt majd még átnézetem, ám lényeg a lényeg: kibontom a csomagot. A fekete oszlopocska láttán ismét feljebb emelkednek a szemöldökeim, a vésetet is látom az oldalán, de nem ismerem a régi csillagképeket. Igazából így ránézésre azt se tudom megmondani, hogy ez a perdai vagy a földi csillagos ég? Nem sűrűn néztem fel eddig itt az égre. A kis csomagot is kiszúrom a tetején, és az adathordozót meglátva sóhajtok egyet.
- Készültem egy ilyen eshetőségre tőle... - Mondom a sóhaj után és az egyik bőröndünkből előszedek egy kisebb pda-t, mint amit használni szoktam.
- Zárt rendszerű, Andrej-től. Ha esetleg Moor megint plusz meglepetéssel készülne, mint legutóbb. - Magyarázom Saskiának, miközben az új pda-t bekapcsolom, majd abba teszem az adathordozót és minthogy a ház dolgaihoz nincs hozzácsatlakoztatva, nem tudom kivetíteni a szöveget sem a falra, csak holografikusan merőlegesen a pda-ra kicsit nagyobbra véve lehetséges a kivetítés, de úgy tartom, hogy Saskia velem együtt el tudja olvasni.
- Bájos és roppant jó fej vagy! Azon túl, hogy igaza van, szerintem akarhat még valamit majd tőled. - Figyelmeztetem mosolyogva Saskiát, majd olvasom tovább. A Holló csillagképre is letekintek, ami a virágtartó - de jó, legalább a szövegből kiderült, mi ez az oszlop! - oldalára lett vésve.
- Te látod benne a hollót? - Sosem értettem a régieket. Láttam már régi csillagképet, de nem csak azért nem jegyeztem meg őket, mert itt már úgy sem azt az eget látjuk, hanem mert sosem láttam meg benne a formát, amit jelképezni hivatottak. Én ebbe sehogy sem tudok madarat képzelni. Semmilyent, nem hogy hollót. Talán a planetológus is kritikusan állt a régiek csillagképeihez, mert amit ő fedezett fel, na annak legalább van babérkoszorúra emlékeztető formája, s el is mosolyodom itt, majd az utolsó mondat lassan olvasztja le az arcomról, mégsem tűnök mérgesnek vagy szomorúnak, esetleg csalódottnak. Épp ellenkezőleg, mégsem szólalok meg, csak gyorsan újra elolvasom az üzenetet. Kétszer.
- Khmm... segítesz majd köszönőlevelet fogalmazni? Virágtartói praktikumáról én nem tudok nyilatkozni. Sem pedig arról, hogy passzol-e itt bármihez is? - Szólalok meg aztán leengedve a pda-t a kezemben és az ajándékot nézem. Fogalmam sincs, hogy mint virágtartó jó-e és hogy fekete színe ellenére tetszik-e Saskiának vagy sem, meg úgy általában a forma is megfelelő-e az ő ízlésének is, de a nekem szóló gravírozás az üzenettel szép ajándékká teszi számomra. Főleg az üzenet.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Jenkins apartman Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Jenkins apartman
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona :: Otthonok-
Ugrás: