Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 15:19






Yesterday at 16:26





Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 2
Polgárok 5 2
Hadsereg 0 6
Ellenállók 2 2
Flotta 0 1
Perdaiak 4 2
Összesen 11 15
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Oliver Mann
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Oliver Mann

Polgár

Reagok száma :
2


Oliver Mann Empty
Utolsó poszt Szomb. 13 Nov. 2021 - 18:03
Következő oldal

Oliver Mann
Nem tűnik veszélyesnek!

Chris Pratt
Oliver Mann
keresett
Szül. hely, idő:  Terra, 2333. október 27.
Csoport: Polgár
Család: Thomas Mann, apa, halott. Theresia Mann, anya, halott.
Családi állapot: nőtlen
Foglalkozás: etologus
Rang: nincs katonai rangja
Képesség: ember, tehát nem rendelkezik, különleges képességekkel

 
Karakterem jelleme
Tekintve, az etológia iránti elkötelezettségét, mondhatni türelmesebb az állatokkal, mint embertársaival. Végtelen lelkesedést tud mutatni az iránt, hogy feltúrja a helyi avarost, a vizsgálandó állat után, míg szemernyit sem tudja lekötni az eligazítások, propaganda beszédek, bürokratikus időhúzások végtelennek tűnő folyamatai. Merész, ami a kialakuló szituációkban segíti kezdeményző készségét, nem riad vissza a nehézségektől. Ugyanakkor mégis elég higgadt ahhoz, hogy meggondolatlanul ne cselekedjen és tisztában legyen a korlátaival. Nem mondhatni verseny vagy élsportolónak, mégis elég sportos ahhoz, hogy terepmunka során, ne fáradjon el egyhamar.

Élő hozzátartozók hiányában, a munkájának szenteli figyelmének nagy részét. Nem különösebben szimpatizál emiatt sem a kancellária, sem az ellenállók politikai nézeteivel. Elvégre Ő, az efféle tusakodásokon felettinek tekinti tudományos elkötelezettségét. Olybá tűnhet, hogy a szebbik nem társaságát sem különösebben keresi, pedig sármos megjelenésével, igazán vonzónak és jóképűnek számít. Ezzel kapcsolatban az igazság az, hogy még egyetlen nő sem tudta levenni a lábáról annyira, hogy akár tíz percre is elszakadjon a munkájától. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem igen gondolt még a családalapításra, lelkesedése a munkája iránt egyelőre töretlen.  

Karakterem története
Csend. Végtelen csend és üresség volt, amit betöltötte mindazt a teret és időt, amit érzékeltem. Már, ha beszélhetünk érzékelésről egy olyan, tesztszhalott állapotban, mint amilyen a hibernáció. Emlékszem a hibernációs folyamatot beindító orvos szavaira!
- Lazítson! Ahogy a felkészítő gyakorlaton oktatták: levegőt beszív és kifúj, engedje el a gondolatokat. Nincs pontos információnk arról, hogy mi történik a hibernált tudatával a folyamat végéig, szóval ne görcsöljön. - rám zárták a hibernációs kapszulát és nem mondhatnám, hogy nem voltam beszarva. Pedig az apám, az egyike volt azoknak a kutatóknak, akik a hibernációt, mesterségesen előállító folyamaton dolgoztak. Az eljárás nem titkosított részleteiről, legalább annyit tudtam, mint az, aki elindította a hibernációs eljárást.

Nem érzékeltem az időt, sem a teret. Tudatom végtelenül lebegett, a mesterségesen előidézett “halál” jéghideg univerzumában. Miért vállaltam a mesterséges halál állapotát? Egyike voltam azoknak, akiket kiválasztottak arra, hogy az emberiség nevében, új világot hódítsunk! Kifizetődő volt az a rengeteg idő, amit arra fordítottam, hogy szakterületem, egyik legjobbja legyek. Mert etológusnak lenni egy olyan időben, amikor a terrai állatok nagy része kihalt, nem mondható könnyűnek, sőt! A Búravárosok nem kimondottan kedveztek a lelkes etológusok, végtelen kíváncsiságának. Hamarabb láttunk vadon élő állatot, ha a csatornákban és a szellőztető alagutakban megbújó dögevők és kártevők irtására önként jelentkeztünk, mintha kimentünk az utcára.

Miért kellett etológus egy olyan utazásra, amelynek még a kimenetelét sem lehetett sikerre venni? A válasz egyszerű, ha találunk olyan bolygót, amely élhető, lehetséges, hogy vannak ott állatok is. Márpedig az állatok viselkedésének alaptézisei, nem függnek az adott létforma alakjától, méretétől és élőhelyétől. A bevésődés folyamata, éppen úgy történik, mint a Terrán, valamikor, amikor még léteztek állatok. Legalábbis ez volt az alapelképzelés. Egy idegen bolygón, ha megértjük az állatok viselkedését, ha hasonlóságokat fedezünk fel, bolygónk állatainak viselkedésével, könnyebben alkalmazkodhatunk az adott körülményekhez. Új, addig nem ismert állatokat háziasíthatnuk. Egy szó, mint száz, az etológia tudományának birtokában, túlélésünk esélyét javíthatjuk. Hát ezért nem kíméltem magam, hogy Hengerpatkányokat figyeljek meg az élőhelyükön, szokásaikat és társas kapcsolataikat tanulmányozva. Igaz, vizsgálatukkal, annál többet nem értem el, hogy diplomamunkám alapján, 35%-kal javítottam eme kártevők irtásának hatékonyságán.

Lebegtem az űrön át, végtelen téren és időtlen időn keresztül, céltalanul. Tetszhalott magányomban egyes egyedül voltam. Nem mintha az ébresztés után bárki is várt volna, elvégre a szüleim túl voltak  hatvanon, amikor engem beválogattak abba a tízezer főnyi csoportba, akiket a Dominium magával vitt a végtelennek tűnő útra, fagyos acél méhében. Nem különösebben voltak barátaim, akiket szintén beválogattak volna, szerencsés egyike voltam azoknak, akik szakértelmük és protekciójuk révén bekerültek ebbe a nagyszabású projektbe. Milyen ironikus is volt, hogy meg kellett haljak ahhoz, hogy újjászülessek egy új világban. Igazából megvolt annak a veszélye, hogy tényleg meghalok és végül nem lesz feltámadás, csak az űr végtelen sötétje marad majd, mint végső nyughely. Ugyanakkor a jutalom ígérete, hogy részese lehetünk az emberi civilizáció újra alkotásának, hogy a nevünk bekerülhet a történelemkönyvekbe, megérte a kockázatot. Megérte, hogy az új világgal újdonságok ezernyi apró részletét fedezhetjük fel, dokumentálhatjuk és átadhatjuk a tudást a következő generációnak.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, vagy eltelt-e egyáltalán bármennyi is?! Újra érezni kezdtem.
“ Dom, dom, dom …”
Szólt a lassú, ütemes, mindent betöltő hang. Ahogy lebegtem, még mindig a sötétben, a testem megrázkódott, megremegtem, mintha áramütés ért volna. Valahol a távolban, a sötétség felszakadt és éles fény szűrődött át a világmindenség fagyos néma terén át. Eltakartam volna szememet, hogy ne bántsa az éles fény, de nem tudtam mozdulni, csak sodródtam a fény felé. Hangokat hallottam átszűrődni a végtlen semmiből, rajtam keresztül a semmi felé.
- A pulzusa … és stabil. Légzésszám kielégítő. Sybilla, … egység … licint ..!
Nem értettem mi történik, csak azt, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban haladok a fény felé és fáj mindenem, mintha megannyi konténert pakoltak volna a testemre. Amint a fény, dárdaként vágott át a téren és felhasogatta az eddig rémisztően végtelennek tűnő űrt, fájdalom vágott a mellkasomba.
- Fibrillál, el … veszíteni… túl .. gyorsan ébred!
Éles visító hang vágott a fülembe, izmaim görcsösen rándultak össze, a fény elképesztő sebességgel váltotta fel a sötétséget és vége szakadt a végtelenségnek.
-  Haaarrrhhhh! - szakadt fel torkomból a hang, ahogy a defibrillátor csattanása és az elektromos impulzus után, szívem üteme helyre állt. Pocsék újjászületés volt, nem erre számítottam.

Amikor kinyitottam a szememet, felpillantottam és fehérre a mázolt plasztacél plafont pillantottam meg. Fájt mindenem és alig bírtam mozgatni a testemet, először csak az ujjaim mozdultak meg. Ezzel egy időben a fejem mellől egy gép kezdett ütemesen pittyegni és az ágyam mellé lépett egy védőruhát viselő, arcvonásai finomságából ítélve nő és rám pillantott. Egyenesen a szemeimbe nézett. A hangja kellemes volt és amit mondott...
- Jó reggelt! Üdvözlöm a Dominium fedélzetén ...  - még végig se hallgattam, szavait, már sírva fakadtam.

- A neve? - kérdezte a szobámban tartózkodó, a karanténi előírások miatt, még mindig védőruhát viselő férfi.
- Oliver Mann. - mondtam, miközben megigazítottam a hátam mögött a párnát és kényelmesen elhelyezkedtem ültemben, miközben egy másik ápoló ételt hozott nekem.
- Születési helye és ideje? Szülők neve? - miközben végre ehettem, válaszoltam a feltett kérdésekre, amik jöttek egymás után, sorjában. A memóriám épségére irányuló teszten túl voltam. Utána jöttek a fizikai rehabilitációs programok, terápiák és miközben már mászkálhattam a szobámnak csúfolt karantén teremben, engem már kezdett nagyon is érdekelni a Perda és az állatvilága. Hiszen hallomásból, már tudtam, hogy a Perdán létesítettünk kolóniát, ahol már túl vagyunk egy kisebb lokális háborún. Nem is lehetett volna másképp, mint fegyveres konfliktussal mutatkozzunk be a helyieknek. Tipikus emberi szokás.

A karanténban töltött időm alatt, kellemes barátságot kötöttem a helyi személyzettel, akik voltak olyan kedvesek, hogy a lehetőségeikhez mérten, a karantén szobában lévő holo-kivetítőre, a perdai állatvilágról szóló, publikus anyagokat telepítettek. A felügyelő orvos először ellenezte, nem akarta, hogy terheljem magam a karantén ideje alatt, de amint észrevette, hogy megélénkülök és egyre jobbak az eredményeim, miután végre azzal foglalkozhattam, ami a szakterületem és a szenvedélyem, nem volt különösebben ellenvetése. Még el sem hagyhattam a karantén helyiséget, már a perdai állatok viselkedését és szokásait tanulmányoztam, igaz egy roppant szegényes forrásból.
- Terepmunka, terepmunka kell... ezek a holovideók, semmire se jók. Mintha gyerekeknek készült matinét néznék. - reklamáltam, egyre inkább, ahogy közeledett a karantén időszak vége és egyre inkább éreztem, hogy viszket a tenyerem és a talpam, hogy végre saját magam is tapodhassam a Perdát.

Végül elérkezett a nap, amikor elhagyhattam a karantént és kiengedtek a plasztacél teremből. Normális ruhát kaptam és végre szabadon közlekedhettem azokon a területeken ahová beléphettem.
- Tudományos divízió, kutatói besorolás? - olvastam a kártyám feliratát és nem tudtam, hogy elégedett legyek vagy csalódott. Nem különösebben érdekeltek a politikai vagy adminisztratív hercehurcák. Nem azért tanultam, hogy ücsörögjek a Dominiumon. Persze a vágyaim és a vezetők akarata nem mindig egyeznek. Ezért kellett még napokat vesztegelnem egy ideiglenes szálláson, felvételeket bámulva és várakozva a beosztásomra. Bürokrácia.

Borostásan, pólóban, rövidnadrágban és zokniban ébredtem a hálófülkémben arra, hogy az ajtóm csengője veszettül zizeg. A holo-kiveítőm, éppen egy Démontigris csapat lakomázását közvetítette valami drón felvételéről, amikor az ajtót kinyitottam még az ébredéstől kábultan.
-  Magának senki nem mondta, hogy ma kilenckor lesz az eligazítás? Izé .. - fordult el az ismeretlen nő, akit még nem láttam korábban, amikor feltűnt neki, hogy alsóban ácsorgok az ajtóban.
- Miért, menyi az idő, annyira még nem lehetek késve?! - kérdeztem vissza kissé megilletődötten, de még kábán.
- Háromnegyed tizenkettő van, nagyokos! - replikázott az ismeretlen.
Mit mondhatnék? Nem vagyok tökéletes.       
Vissza az elejére Go down

Callum Jenkins

Kancellár

Oliver Mann Ezgif_11

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium, 2381.02.12. (36 éves)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Alvó-részleg vezetője, vezető hibernációs- és genetikus-orvos, az ember-perdai tudományos kutatások vezetője, a Halálcsók feltalálója

Reagok száma :
969

Avatar alanyom :
Tom Hiddleston

☽ :
Oliver Mann Tumblr15


Oliver Mann Empty
Utolsó poszt Hétf. 15 Nov. 2021 - 14:30
Következő oldal
Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Dominium FRPG oldalán


   
Kedves Oliver!

Az Ébresztésért ezúton is elnézést, ha kellemetlen volt, bizonyára egy tanonc lehetett 0:) De, túlélted! Csúnya lett volna belehalni, ha már felmenőd is a hibernációs eljáráson dolgozott, de a sors most nem volt ilyen humoros kedvében, és ez nagy szerencse nekünk is. Bosszantó lett volna, ha fél évszázadnyi energia hiába ment volna el a hibernálókapszuládra.  Hehehe
Viccet félre téve: nagy örömmel köszöntünk a Dominiumon, még ha az űrhajón sokat nem is fogsz tartózkodni, hiszen a karaktered az Ébresztést követő karanténidőszak alatt is olyan volt, mint egy befogott vadállat a ketrecben: bosszúsan járkált fel s alá, mikor szabadulhat már ki Smile Imádom, hogy utána még a bürokráciát is belevetted, nem vágódhattál fel az első, Perdára tartó siklóra Very Happy
Egy remek humorú, igazán elhivatott etológust nyertünk a személyedben, nagyon kíváncsiak vagyunk, mit fogsz szólni a Perdához és az állataihoz! Aztán a rendszer ellen (hangosan) ne nagyon morogj, különben még az aquilloni élővilág tanulmányozása lesz valamiért roppant fontos a kancellároknak és már van is rá egy kiváló szakemberük Niko
Arra is kíváncsi leszek, hogy akad-e majd nő, aki téged figyel meg és szelídít magához... avagy megy veled árkon-bokron keresztül, mert a szenvedélyetek közös lesz Smile

Nincs más hátra: foglalj avatart, irány a Perda, aztán csak óvatosan, minden bokor mögött veszély is leselkedhet Wink (Olykor még maguk a bokrok is veszélyesek XD

   
- DOMINIUM FRPG -
Vissza az elejére Go down
 
Oliver Mann
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Toborzóiroda :: Elfogadott karakterek :: Polgárok-
Ugrás: