Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Today at 3:19 pm


Today at 10:09 am

Today at 9:11 am


Yesterday at 10:24 pm

Yesterday at 4:26 pm



Yesterday at 12:42 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 2
Polgárok 5 2
Hadsereg 0 6
Ellenállók 2 2
Flotta 0 1
Perdaiak 4 2
Összesen 11 15
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Oliver Mann kabinja
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária


Oliver Mann kabinja Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
410

☽ :
Oliver Mann kabinja Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 16, 2021 4:08 pm
Következő oldal

Mann kabin
 





A Városi szállások, tudósok számára fenntartott szárnyában található a kabin, mely kb. 8 nm-es és egyetlen, nyitható ablaka van.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Oliver Mann kabinja K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Oliver Mann kabinja WYdz5uv

Fegyverem
Oliver Mann kabinja KjdARSD


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 16, 2021 4:09 pm
Következő oldal




Mann & Moor



*Általában jobb kedvem szokott lenni, nincs olyan égen és Perdán ami le tudna lombozni. Oké, ha Jenkins elvenné a pda-mat, nagyon mérges lennék, ha nem engednének ki a Városból, akkor is. Ismerős még a félelem, más féltése, bosszúvágy és a „már megint?” érzése. Egyszer már a gyász is elért, szerencsére nem sokáig tartott, nem jártam végig a fázisait, mert mire a másodikhoz értem volna, már tudtam, hogy felesleges. Most viszont a klasszikus értelemben benne pancsolok. Túl vagyok a síráson, a veszteség elfogadásán, az elengedésen is, de soha nem kerültem még olyan helyzetbe, amin tegnap kellett átesnem és ez rányomta a bélyegét a mai napra is. Bruce szüleit kellett meglátogatnom és elvinnem nekik Bruce holmijait, melyek a dominiumi kabinunkban maradtak. Nem voltam felkészülve arra az érzelmi viharra, amit kaptam és ezért kevésbé viseltem jól az amúgy is méltán utált eligazítást ma reggel. Mikor egy elegáns „mozdulattal” kirúgtak a flottától, az egyik dolog amiért örültem neki az volt, hogy nem kell többé egyenruhát hordanom, a másik, hogy nem kell eligazításra járnom. Régen volt az utolsó, ám most sajnos mégis muszáj voltam. A tavasz beköszöntével egyre többen igényelték a Városon kívüli kirándulást, munkát, expedíciót, Elorakba való utazást, amire mind katonai kíséret volt szükséges. Természetesen a munka volt az első, így nem is maradtam volna le semmiről, azonban túl sok erőt vontak el a sivatagi műveletekhez, ami ugye még mindig titkos volt, s épp ezért mindenki tudott róla. Viszont megcsappant a helyben maradt katonai létszám, így néhány csoportot összevontak. Ami tovább rontotta a kedvemet a mai napon, az volt, hogy valami eszement állatidomárnak pont ott lett volna dolga ahol az én műszereim vannak telepítve és nem kaptam külön kíséretet, ami azt jelentette, hogy kénytelen leszek vele egy csapatban dolgozni. Újabb akadályként nekem kellett megkeresnem, mivel őfőméltósága nem volt hajlandó megjelenni az eligazításon, ergo ha időben el akarok indulni holnap, akkor kénytelen vagyok én eligazítani. Na majd csak várjon, úgy eligazítom, hogy soha nem talál vissza. Ezzel a hangulattal, meg a tegnapi padló alá csúszóssal egyetemben indultam el megkeresni a pasit. Nem apróztam el, rákerestem a helyzetére és nagyon ajánlottam neki látatlanban, hogy nála legyen a pda. Rossz hangulatomat mi sem mutatta ékesebben, hogy a kedvenc tűsarkúmat viseltem, a combközépig érő csini harisnyámmal és a hajamba fehér tincseket festettem ellensúlyozásként. Egy fokkal kedvesebb voltam amikor felzizegtem a díszmadarat. A félbemaradt mondat után csak azért fordultam el kissé, hogy a szemforgatásomnak nagyobb nyomatékot adjak, aztán alaposan végigmértem a pólóban-gatyában megjelenőt ~ Ember! Legalább a zoknit vetted volna le! ~ Kiábrándító. Szerencse, hogy a perdai pasik nem viselnek zoknit, viszont abban is biztos lehettem, hogy a pasinál nincs egy szem nő sem. Miután felvilágosítottam arról, hogy mennyi az idő – vagyis mennyit késett – karba fontam a kezeimet és az egyik lábamat előrébb téve, elkezdtem a cipőm orrával kopogni a folyosó padlóján, arra várva, hogy behív-e vagy nekem kell magamat beengednem, félretolva az állatidomárt. Azonban mindkét verziót azonnal törölte a következő hosszúra nyúló pillanat. A pasi mögött megláttam egy elsuhanó árnyat, majd egy démontigris felém kapta a fejét. Az egész annyira élethű volt, hogy felsikítottam és hátra ugrottam, kezemet a szívemhez kapva, egészen a folyosó átellenes falához tapadva bámultam tócsányira kerekedő szemekkel a vacsizó állatokra.*
-VÍÍÍÍÁÁÁÁÁÍÍÍÍ!....BASZKIIII! *Rövid szünet után jöttem csak rá arra, hogy felvételt látok, mert a kép kissé beremegett, majd lefagyott, épp akkor amikor a démontigris kitátotta a pofáját. *
-Baszki, maga perdai horrorfilmet néz? *Csessze meg és nekem ezzel a pasival kell a vadonba mennem, bokrokat kerülgetni, fűcsomókat taposni. Haláli lesz. Tartalék Búfelejtő kell majd.*






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Oliver Mann

Polgár

Reagok száma :
2


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 16, 2021 7:11 pm
Következő oldal
Igazán meglepő látvány volt, amikor kinyitottam az ajtómat, ami meglepően idegesítő csengővel volt felszerelve. S az ajtómban álló, fekete hajú nő magassarkúban, egyből elkezdett velem perelni. Tekintve, hogy kegyetlenül bealudtam azon a gyerekmatinén, amit durva természetfilmnek volt hivatott nevezni a holo-tár és sajgófejfájás kezdett úrrá lenni rajtam,szinte éreztem, ahogy rá fogom csapni az ajtót a váratlan vendégre. Ennyi erővel küldhetett volna értesítőt is vagy fel is hívhatott volna. De majd most megmondom neki, de alaposan ám, kiosztom, hogy kire törjön rá ilyen vehemenciával! Egy pillanatnyi mély levegő, ahogy felkészültem a kemény kiosztásra és ki is mondtam, amit ki kellett!
- Nézze, sajnálom. - ez igen Oliver, kegyetlenül kiosztottad, gratulálok.

Már éppen kezdtem volna bele a mondandómba, hogy mentsem a szituációt, amikor a nő arcára valami különös rémület ült ki és úgy kezdett sikítani, hogy az én fülem is belesajdult. Nagyjából az ébresztésemhez tudtam volna hasonlítani azt a fájdalmat, ami a fülembe vágott a sikítására és jeges zuhanyként követte a rémület. Az ajtómban üvölt ez a nő, mintha tudom is én mit látott volna. Egyből kiléptem az ajtómból a folyosóra, hogy körül nézzek jobbra majd balra, hogy nyílik e valahol a szomszéd ajtaja, öröm volt az ürömben, hogy rajtam kívül már mindenki elment a dolgára.
- Rosszul van?! Meg ne haljon nekem az ajtóm előtt! Hallja?! - próbáltam visszarángatni a valóságba, hátha valamiféle rohama van és pszichés problémák léptek fel nála. Soha nem értettem a pszichológiához és csak pillanatokkal később lépett fel nálam a veszélyérzet, hogy mi van akkor, ha tényleg valami különös rohama van és rám fogja vetni magát. Már éppen próbáltam volna kideríteni, hogy szüksége van-e elsősegélyre, amikor rákérdezett, hogy mit néztem. Pillanatnyi csend, egy rövid hátrapillantás a kabinomba a vállam fölött, aztán...

- Heheheh. - hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól reakcióját, egy huncut kacajjal megtoldani. Amikor visszafordultam felé, röpke pillanatig néztem az arcát, ahogy átsuhan a kacajt észlelvén, rajta valami érzelem. Úgy döntöttem, hogy gyorsan megpróbálom terelni a témát.
- Nézze Miss Moor,.. - igen, a házi feladatot végrehajtottam, olvastam az értesítőt és azt is, hogy kivel kell majd együtt dolgoznom. Bár az arcképén és a nevén kívül mást nem közöltek, így piszkos titkait, például, hogy miért kell sikoltozni, nem ismerem. - .. nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy szívesen folytatnám ezt a beszélgetést az épület közepén. Sajnálom, hogy elaludtam .. - léptem vissza a kabinomba és lekapcsoltam a holo-vetítőt. - ahogy azt is, hogy felzaklatta az a gyerekmatiné, amit ön horrornak nevez.

A kávéfőzőt és az ételmelegítőt magába foglaló és konyhának csúfolt sarokból léptem vissza és néztem ki a még mindig a folyosón ácsorgó nőre, kezemben két csészével.
- Bejön vagy mi lesz? Nem fogom a kávét a folyosón szervírozni. - kérdeztem és visszaléptem a "konyhába". Mire bejött a kabinomba, már halk kruttyogással jelezte a fekete-króm kávéfőző, hogy hamarost kiadja magából az agyunkat stimuláló fekete nedűt.

Mivel az eligazításról durván lekéstem, egyáltalán nem kapkodtam vagy siettem. Újdonsült és egyetlen kollégám pedig a kabinomban volt. Szóval a két csészét letettem az egyébként étkező asztalnak is használt pultra és felé fordultam.
- Tegyen bele cukrot nyugodtan, ahogy az ízlésének megfelel. S üljön csak le az ágyra, kényelmesebb, mint az a szék. - az ágyra pillantva láthatja, hogy be van ágyazva, valószínűleg még hozzá se nyúltam, a holo-vetítő előtti szék mellett, viszont hever egy pár adattábla és egy kávéscsésze is.
- Szóval sajnálom, nem így terveztem a bemutatkozásomat és elakartam volna menni az eligazításra, de közbe jött a .. horror. - közben kinyitom szekrényemet és legnagyobb megrökönyödésére előveszek pár ruhadarabot, hogy tisztát vehessek, miután lezuhanyoztam. Persze nem tervezek chip-and-dale showt tartani neki, szerencsére elég nagy a zuhanykabin, hogy le tudjam hová tenni a ruháimat és utána át is öltözhessek.
- Érezze magát otthon. - mondom és megállok a zuhanykabin ajtajában és rápillantok.
- Arra gondoltam, hogy maga meg én ... - rövidke szünet, ízlelgetem a mondatot, hogy ne hasson elcsépeltnek. - ... nem indítottuk felhőtlenül az ismeretségünket. Lezuhanyzok és a magáé a napom. - mondtam majd eltűntem a zuhanykabin ajtaja mögött, hogy végre lemoshassam magamról az idő nehéz porát.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor

Polgár

Oliver Mann kabinja K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1076

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Oliver Mann kabinja WYdz5uv

Fegyverem
Oliver Mann kabinja KjdARSD


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 18, 2021 5:53 pm
Következő oldal




Mann & Moor



*Ha engem kérdeznek, nemet mondtam volna és nem jövök személyesen megismerni a pasit. Sajnos engem sosem kérdeznek meg és a szerencsecsillagom is aludni megy akkor amikor ilyen helyzetekbe kerülök, mindig egy felettessel állok szembe. A mostani kifejezetten ismert és biztosan ezért szólt rám, hogy keressem fel Mann-t, számoljak be neki a fejleményekről, mert holnaptól össze leszünk zárva. Nos, odakint a szabadban, ez kissé meglepő, amire fel is vontam az egyik szemöldököm, de gyorsan ki is töltötte a beszédében keletkezett hiányokat azzal, hogy én viszem Mann-t a terepre. Csak míg látott, elsötétülten pillantottam vissza rá, majd amikor elfordultam, ördögi vigyor lett belőle.
Mann nem indított jól. Rajta maradt a zokni. Egyébként meg épp sajnálkozni kezdett amikor mögötte feltűnt egy vadállat és félbevágtam a sikollyal. Hosszú ideig tartott mire rájöttem, hogy az egész csak holografikus felvétel, és visszanyertem a színemet, lélekjelenlétemet, s eljutottak hozzám a pasi szavai. Ez körülbelül a nevetésével egy időben történt meg, és a korábbi felettesnek adott elsötétülő pillantás ismét értelmet nyert.*
-Ne röhögjön! *Nem ismer még, nem tudja mire számíthat. Jóó! Azt viszont értékeltem, hogyha azt nem is nagyon tudja még, hogy arccal merre van, a nevemet tudja, ergo azt is, hogy „össze leszünk zárva” az elkövetkezendő napokban…vagy napon. Ki meddig bírja. Jelenleg nem magam mellett tenném le a voksomat, a pasi nem erőművész, hanem állatidomár és akkor még szépen fogalmaztam. Rápislogtam amikor kilépett a folyosóra, az sem kerülte el a figyelmemet, hogy sebtiben körülnézett. Addig minden jó volt, míg csak sajnálkozott, gondoltam megy minden a megszokott kerékvágásban unalomig. Hát nem. A gyerekmatinéra felhördültem. *
-Hhhrrrrrr! Mi van? Matiné? Magának matiné az, ha vadállatok lakmároznak a beleiből? *Igen, nos kissé eltúloztam, nem rólam volt szó, nem is róla és még csak igazi állatokról sem, de jobb félni, mint megijedni. Megengedtem magamnak, hogy megforduljon a fejemben a pasi két kézzel való fojtogatásának gondolata, aztán az ajtó  mellőli takarásból elővette….a kávéspoharait. *
-Szép mentés! *Rögvest megenyhültem, de azért még sötéten néztem rá, nehogy elbízza magát. Jobbra-balra fordítva a fejem, szemrevételeztem ki lát bemenni a pasihoz, majd előreléptem a folyosón, gyorsan leredukáltam a távolságot nullára. Még a tersoni idők előtti illat csapta meg az orromat és az étkezdében található automata hangja töltötte be a kicsiny kabint, mögöttem halk szisszenéssel csúszott helyére az ajtó. Szerencse, hogy a holografikus vetítő kikapcsolt, különben a frász jött volna rám a látványtól. Szerencsére a pasi lakta kabintól nem, egészen meglepő volt a rend. *
-Habja nincs? …Hát persze, miért is lenne. *A kávéfőzőre nézve konstatáltam, hogy az csupán egy kávéfőző és nem különböző kávécsodákat csináló gép, mint Jenkinsnél. Szóval annyira nem magas rangú az állatidomár, hogy habja is legyen. Legfeljebb instant tejporos marhasággal tudom a kávét ihatóra mixelni. Az édesítővel azonban rendesen megpakoltam,  szám is össze fog ragadni, de a sok beszédben nem fog akadályozni. Míg kiszolgáltam magam, Mann tovább sajnálkozott, én körülnéztem, egyelőre csak a szemeimmel…*
-Figyelmeztető táblát kellene kiraknia ilyenkor az ajtajára. *Hanyagul ellököm magam a pulttól és egyetlen lépést kell csak tennem, hogy belássak a szekrényébe. Kissé előrehajolok, hogy jobban lássak, kíváncsi  vagyok ott bent milyen rend van, nem mintha hozzá akarnék menni. Ha esetleg útban vagyok neki így a zuhanykabin felé, akkor tánclépésekkel cserélhetünk helyet, kezemben a már kész kávéval a pohárban. Felpillantva rá, kortyolok bele az italba, majd a pohár pereme felett nézek el az ágy felé, ahova leültetne. *
-Nem, köszi. Jobb ha vendégnek érzem magam. *Könnyedén hárítom el a hellyel kínálást, de a pasi már bele is trafál a közepébe. Feljebb emelkedik az egyik szemöldököm, aszimmetrikussá téve arcomat és egyben roppant kíváncsivá is.*
-Én meg maga? Meséljen! *Az első mondatnál nagyon felviszem a hangsúlyt a végére, a második viszont borzongatóan mélyre kerül hangfekvésben. *Ő meg folytatja a mesélést. Nem erre számítottam, de nem játszom el a csalódottságot. Kegyesen intek a kezemmel a zuhanykabin felé.*
-Persze, menjen csak, illatosodjon…ó, nem kell az egész napja, abból amúgy is már csak a fele van meg. *Újra belészúrom a tájékoztatást az időről, de amint eltűnt a szemeim elől, nem a zuhanyhoz lépek, hogy kukucskáljak, hanem a szekrény felé, meg a holografikus kivetítő mellé dobált jegyzetekhez. Beletúrok a ruhái közé, stratégiai alapossággal térképezem fel a kicsiny kabint és hozzáértő szemmel nézem végig – vagy amíg lehet – az adattáblák tartalmát. Közben bele-belekortyolok a kávéba. Ezért, még ha nem is olyan, mint amilyet az elmúlt hónapok során emgszoktam már, kap egy jó pontot. A horrorért  mínusz hármat. Ha ezt élőben is megteszi velem, nem csak gondolatban fojtom meg. *







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Oliver Mann

Polgár

Reagok száma :
2


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 25, 2021 9:26 am
Következő oldal
Nem tehetek róla, én viccesnek tartom, hogy valaki ekkora patáliát tud csapni, egy egyszerű holovid tartalom miatt, amin néhány állat a természettörvényeinek engedelmeskedve étkezik. Felszólítására, jobbomat végig húzom az arcom előtt fentről lefelé és amikor újra feltűnik korábbi széles mosolyom helyén, egy szolidabb, de annál pimaszabb mosoly ül.
- Nem, persze. Eszem ágában sincs röhögni. - mondtam, miközben somolyogtam bajszom alatt. Én nem csinálok ilyeneket, hogy nevetek olyan szituáción, amit poénosnak tartok. Legközelebb megesküszöm magamban, hogy inkább elsírom magamat. Nem.

A szemöldököm akkor szaladt fel egy pillanatra, amikor felhördül a matiné szó használatára. Nocsak, a végén még kiderül, hogy volt gyerekszobája. teátrálisan megtapogatom a hasamat, mintha keresnék valamit, majd Moor-ra pillantok. Mosolyogva megrázom a fejemet.
- Senki nem eszik a beleimből, megnyugodtam. Vajmi különbség van köztük és a terrai állatok - vagy, ami maradt belőlük. - táplálkozása között. Az emberektől, meg még kevésbé különböznek, mindkettő kegyetlen. - mondtam, miközben eltűntem a konyhának csúfolt lukban szervírozni a kávét.

- Sajnos nincs habom, a népjóléti kancellária nem engedélyezte. Azt mondták válasszak, állatos holovidek vagy tejszínhab. Kettőt találhat, melyiket választottam. - mondom mosolyogva, miközben a magam kávéjába is teszek két cukrot. Bár tény és való, hogy sokkal jobb lenne, ha tejszínhab is lenne, bár ez utóbbi azért felvet egy pár kérdést. Példának okáért, hol rejtegetik a teheneket, különösen úgy, hogy elméletben a Búravárosok létrejötte előtt tíz évvel kihaltak. Hmm.
- Lehet inkább hanyagolni kellene a habot. Se a Dominíumon, se a Városban nem láttam tehenet. - nem biztos, hogy jót tesz a laktózt helyettesítő készítmények trutymáléka. Ezt feljegyzem magamnak: kerüld a habot.

- Figyelmeztető táblát? - teszem fel értetlenül a kérdést, elvégre miért kellene táblát kitennem azért, mert éppen a munkám-hobbim csinálom? Különösen hathat, de tényleg nem értem, hogy ebben mi a ráció.
- Majd kiötlök valamit, kiscserkész becsületszavamra. - teszem balom a szívemre, kiscserkész-örök becsületszavamra fogadalmat téve. Ja, soha nem voltam kiscserkész, hát ez teljesen más kérdés. Miután hellyel kínálom, fogadkozva, hogy jobb, ha vendégnek érzi magát, inkább nem ül le, nos ez a saját szíve joga.
- Ahogy érzi. - zárom rövidre, nem fog ettől kihullani a hajam. Végül nyugtázza, hogy én még gyorsan elmegyek zuhanyozni és szurkálódva még azt is hozzá teszi, hogy nincs szüksége rám egész napra.

A zuhany alatt egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy mi van akkor, ha turkálni kezd a holmim között? Aztán nagyon gyorsan el hessegetem ezt a gondolatot, elvégre, mégis mit találna? Ha belenéz a szekrénybe, a közönséges szabvány ruhákon kívül mást nem fog találni. Esetleg még meglepheti a szekrényemben uralkodó rendezett tisztaság. Nem, nem mondanám, hogy kényszeres vagyok, vagy pedáns, inkább csak oda figyelek ezekre. Ha az adattáblát nézi meg? Nos, ha érdekli az etológia és biológia akkor biztos érdekes olvasmánynak fogja tartani. Ha nem érdekli különösebben a téma, akkor számottevő csodát azokban sem fog látni. Legfeljebb a saját, naplómat találja meg, amelybe tudtommal még úgysem írtam semmit. Egyetlen bejegyzést kezdtem el, ami körülbelül annyit tartalmaz, hogy: Megfigyelések és Raven Moor. Ebből se fog sok mindent leszűrni, szóval abszolút nem tartok attól, hogy beletúrna a holmimba.

Amikor kilépek a zuhanyfülkéből, már fel vagyok öltözve, csak a hajamat dörzsölöm át a törülközővel. Mekkora szerencse, hogy kellően rövid, nem kell vele külön tortúrákat átélni, mire valahogy beáll. A törülközővel, egyik kezemben tartva dörzsölöm hajamat, miközben a másikkal a kávéscsészém után nyúlok és kortyolok belőle egyet, majd Moorra pillantok.
- Szóval, mit tartogatnak a számunkra? - teszem fel a lényegre törő kérdést és miután egy újabb korttyal kiürítettem a csészémet, azt leteszem a pultra.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Oliver Mann kabinja
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona :: Otthonok-
Ugrás: