Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Josephine Cain
Tegnap 5:45 pm-kor

Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Oliver Mann kabinja
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Oliver Mann kabinja Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Oliver Mann kabinja Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 16, 2021 4:08 pm
Következő oldal

Mann kabin
 





A Városi szállások, tudósok számára fenntartott szárnyában található a kabin, mely kb. 8 nm-es és egyetlen, nyitható ablaka van.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Oliver Mann kabinja K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Oliver Mann kabinja WYdz5uv

Klubom
Oliver Mann kabinja R8xXJ2P

Fegyverem
Oliver Mann kabinja KjdARSD


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 16, 2021 4:09 pm
Következő oldal




Mann & Moor



*Általában jobb kedvem szokott lenni, nincs olyan égen és Perdán ami le tudna lombozni. Oké, ha Jenkins elvenné a pda-mat, nagyon mérges lennék, ha nem engednének ki a Városból, akkor is. Ismerős még a félelem, más féltése, bosszúvágy és a „már megint?” érzése. Egyszer már a gyász is elért, szerencsére nem sokáig tartott, nem jártam végig a fázisait, mert mire a másodikhoz értem volna, már tudtam, hogy felesleges. Most viszont a klasszikus értelemben benne pancsolok. Túl vagyok a síráson, a veszteség elfogadásán, az elengedésen is, de soha nem kerültem még olyan helyzetbe, amin tegnap kellett átesnem és ez rányomta a bélyegét a mai napra is. Bruce szüleit kellett meglátogatnom és elvinnem nekik Bruce holmijait, melyek a dominiumi kabinunkban maradtak. Nem voltam felkészülve arra az érzelmi viharra, amit kaptam és ezért kevésbé viseltem jól az amúgy is méltán utált eligazítást ma reggel. Mikor egy elegáns „mozdulattal” kirúgtak a flottától, az egyik dolog amiért örültem neki az volt, hogy nem kell többé egyenruhát hordanom, a másik, hogy nem kell eligazításra járnom. Régen volt az utolsó, ám most sajnos mégis muszáj voltam. A tavasz beköszöntével egyre többen igényelték a Városon kívüli kirándulást, munkát, expedíciót, Elorakba való utazást, amire mind katonai kíséret volt szükséges. Természetesen a munka volt az első, így nem is maradtam volna le semmiről, azonban túl sok erőt vontak el a sivatagi műveletekhez, ami ugye még mindig titkos volt, s épp ezért mindenki tudott róla. Viszont megcsappant a helyben maradt katonai létszám, így néhány csoportot összevontak. Ami tovább rontotta a kedvemet a mai napon, az volt, hogy valami eszement állatidomárnak pont ott lett volna dolga ahol az én műszereim vannak telepítve és nem kaptam külön kíséretet, ami azt jelentette, hogy kénytelen leszek vele egy csapatban dolgozni. Újabb akadályként nekem kellett megkeresnem, mivel őfőméltósága nem volt hajlandó megjelenni az eligazításon, ergo ha időben el akarok indulni holnap, akkor kénytelen vagyok én eligazítani. Na majd csak várjon, úgy eligazítom, hogy soha nem talál vissza. Ezzel a hangulattal, meg a tegnapi padló alá csúszóssal egyetemben indultam el megkeresni a pasit. Nem apróztam el, rákerestem a helyzetére és nagyon ajánlottam neki látatlanban, hogy nála legyen a pda. Rossz hangulatomat mi sem mutatta ékesebben, hogy a kedvenc tűsarkúmat viseltem, a combközépig érő csini harisnyámmal és a hajamba fehér tincseket festettem ellensúlyozásként. Egy fokkal kedvesebb voltam amikor felzizegtem a díszmadarat. A félbemaradt mondat után csak azért fordultam el kissé, hogy a szemforgatásomnak nagyobb nyomatékot adjak, aztán alaposan végigmértem a pólóban-gatyában megjelenőt ~ Ember! Legalább a zoknit vetted volna le! ~ Kiábrándító. Szerencse, hogy a perdai pasik nem viselnek zoknit, viszont abban is biztos lehettem, hogy a pasinál nincs egy szem nő sem. Miután felvilágosítottam arról, hogy mennyi az idő – vagyis mennyit késett – karba fontam a kezeimet és az egyik lábamat előrébb téve, elkezdtem a cipőm orrával kopogni a folyosó padlóján, arra várva, hogy behív-e vagy nekem kell magamat beengednem, félretolva az állatidomárt. Azonban mindkét verziót azonnal törölte a következő hosszúra nyúló pillanat. A pasi mögött megláttam egy elsuhanó árnyat, majd egy démontigris felém kapta a fejét. Az egész annyira élethű volt, hogy felsikítottam és hátra ugrottam, kezemet a szívemhez kapva, egészen a folyosó átellenes falához tapadva bámultam tócsányira kerekedő szemekkel a vacsizó állatokra.*
-VÍÍÍÍÁÁÁÁÁÍÍÍÍ!....BASZKIIII! *Rövid szünet után jöttem csak rá arra, hogy felvételt látok, mert a kép kissé beremegett, majd lefagyott, épp akkor amikor a démontigris kitátotta a pofáját. *
-Baszki, maga perdai horrorfilmet néz? *Csessze meg és nekem ezzel a pasival kell a vadonba mennem, bokrokat kerülgetni, fűcsomókat taposni. Haláli lesz. Tartalék Búfelejtő kell majd.*






Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Oliver Mann
Oliver Mann

Polgár

Tartózkodási hely :
Város

Reagok száma :
36

Avatar alanyom :
Chris Pratt


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Kedd Nov. 16, 2021 7:11 pm
Következő oldal
Igazán meglepő látvány volt, amikor kinyitottam az ajtómat, ami meglepően idegesítő csengővel volt felszerelve. S az ajtómban álló, fekete hajú nő magassarkúban, egyből elkezdett velem perelni. Tekintve, hogy kegyetlenül bealudtam azon a gyerekmatinén, amit durva természetfilmnek volt hivatott nevezni a holo-tár és sajgófejfájás kezdett úrrá lenni rajtam,szinte éreztem, ahogy rá fogom csapni az ajtót a váratlan vendégre. Ennyi erővel küldhetett volna értesítőt is vagy fel is hívhatott volna. De majd most megmondom neki, de alaposan ám, kiosztom, hogy kire törjön rá ilyen vehemenciával! Egy pillanatnyi mély levegő, ahogy felkészültem a kemény kiosztásra és ki is mondtam, amit ki kellett!
- Nézze, sajnálom. - ez igen Oliver, kegyetlenül kiosztottad, gratulálok.

Már éppen kezdtem volna bele a mondandómba, hogy mentsem a szituációt, amikor a nő arcára valami különös rémület ült ki és úgy kezdett sikítani, hogy az én fülem is belesajdult. Nagyjából az ébresztésemhez tudtam volna hasonlítani azt a fájdalmat, ami a fülembe vágott a sikítására és jeges zuhanyként követte a rémület. Az ajtómban üvölt ez a nő, mintha tudom is én mit látott volna. Egyből kiléptem az ajtómból a folyosóra, hogy körül nézzek jobbra majd balra, hogy nyílik e valahol a szomszéd ajtaja, öröm volt az ürömben, hogy rajtam kívül már mindenki elment a dolgára.
- Rosszul van?! Meg ne haljon nekem az ajtóm előtt! Hallja?! - próbáltam visszarángatni a valóságba, hátha valamiféle rohama van és pszichés problémák léptek fel nála. Soha nem értettem a pszichológiához és csak pillanatokkal később lépett fel nálam a veszélyérzet, hogy mi van akkor, ha tényleg valami különös rohama van és rám fogja vetni magát. Már éppen próbáltam volna kideríteni, hogy szüksége van-e elsősegélyre, amikor rákérdezett, hogy mit néztem. Pillanatnyi csend, egy rövid hátrapillantás a kabinomba a vállam fölött, aztán...

- Heheheh. - hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól reakcióját, egy huncut kacajjal megtoldani. Amikor visszafordultam felé, röpke pillanatig néztem az arcát, ahogy átsuhan a kacajt észlelvén, rajta valami érzelem. Úgy döntöttem, hogy gyorsan megpróbálom terelni a témát.
- Nézze Miss Moor,.. - igen, a házi feladatot végrehajtottam, olvastam az értesítőt és azt is, hogy kivel kell majd együtt dolgoznom. Bár az arcképén és a nevén kívül mást nem közöltek, így piszkos titkait, például, hogy miért kell sikoltozni, nem ismerem. - .. nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy szívesen folytatnám ezt a beszélgetést az épület közepén. Sajnálom, hogy elaludtam .. - léptem vissza a kabinomba és lekapcsoltam a holo-vetítőt. - ahogy azt is, hogy felzaklatta az a gyerekmatiné, amit ön horrornak nevez.

A kávéfőzőt és az ételmelegítőt magába foglaló és konyhának csúfolt sarokból léptem vissza és néztem ki a még mindig a folyosón ácsorgó nőre, kezemben két csészével.
- Bejön vagy mi lesz? Nem fogom a kávét a folyosón szervírozni. - kérdeztem és visszaléptem a "konyhába". Mire bejött a kabinomba, már halk kruttyogással jelezte a fekete-króm kávéfőző, hogy hamarost kiadja magából az agyunkat stimuláló fekete nedűt.

Mivel az eligazításról durván lekéstem, egyáltalán nem kapkodtam vagy siettem. Újdonsült és egyetlen kollégám pedig a kabinomban volt. Szóval a két csészét letettem az egyébként étkező asztalnak is használt pultra és felé fordultam.
- Tegyen bele cukrot nyugodtan, ahogy az ízlésének megfelel. S üljön csak le az ágyra, kényelmesebb, mint az a szék. - az ágyra pillantva láthatja, hogy be van ágyazva, valószínűleg még hozzá se nyúltam, a holo-vetítő előtti szék mellett, viszont hever egy pár adattábla és egy kávéscsésze is.
- Szóval sajnálom, nem így terveztem a bemutatkozásomat és elakartam volna menni az eligazításra, de közbe jött a .. horror. - közben kinyitom szekrényemet és legnagyobb megrökönyödésére előveszek pár ruhadarabot, hogy tisztát vehessek, miután lezuhanyoztam. Persze nem tervezek chip-and-dale showt tartani neki, szerencsére elég nagy a zuhanykabin, hogy le tudjam hová tenni a ruháimat és utána át is öltözhessek.
- Érezze magát otthon. - mondom és megállok a zuhanykabin ajtajában és rápillantok.
- Arra gondoltam, hogy maga meg én ... - rövidke szünet, ízlelgetem a mondatot, hogy ne hasson elcsépeltnek. - ... nem indítottuk felhőtlenül az ismeretségünket. Lezuhanyzok és a magáé a napom. - mondtam majd eltűntem a zuhanykabin ajtaja mögött, hogy végre lemoshassam magamról az idő nehéz porát.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Oliver Mann kabinja K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Oliver Mann kabinja WYdz5uv

Klubom
Oliver Mann kabinja R8xXJ2P

Fegyverem
Oliver Mann kabinja KjdARSD


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 18, 2021 5:53 pm
Következő oldal




Mann & Moor



*Ha engem kérdeznek, nemet mondtam volna és nem jövök személyesen megismerni a pasit. Sajnos engem sosem kérdeznek meg és a szerencsecsillagom is aludni megy akkor amikor ilyen helyzetekbe kerülök, mindig egy felettessel állok szembe. A mostani kifejezetten ismert és biztosan ezért szólt rám, hogy keressem fel Mann-t, számoljak be neki a fejleményekről, mert holnaptól össze leszünk zárva. Nos, odakint a szabadban, ez kissé meglepő, amire fel is vontam az egyik szemöldököm, de gyorsan ki is töltötte a beszédében keletkezett hiányokat azzal, hogy én viszem Mann-t a terepre. Csak míg látott, elsötétülten pillantottam vissza rá, majd amikor elfordultam, ördögi vigyor lett belőle.
Mann nem indított jól. Rajta maradt a zokni. Egyébként meg épp sajnálkozni kezdett amikor mögötte feltűnt egy vadállat és félbevágtam a sikollyal. Hosszú ideig tartott mire rájöttem, hogy az egész csak holografikus felvétel, és visszanyertem a színemet, lélekjelenlétemet, s eljutottak hozzám a pasi szavai. Ez körülbelül a nevetésével egy időben történt meg, és a korábbi felettesnek adott elsötétülő pillantás ismét értelmet nyert.*
-Ne röhögjön! *Nem ismer még, nem tudja mire számíthat. Jóó! Azt viszont értékeltem, hogyha azt nem is nagyon tudja még, hogy arccal merre van, a nevemet tudja, ergo azt is, hogy „össze leszünk zárva” az elkövetkezendő napokban…vagy napon. Ki meddig bírja. Jelenleg nem magam mellett tenném le a voksomat, a pasi nem erőművész, hanem állatidomár és akkor még szépen fogalmaztam. Rápislogtam amikor kilépett a folyosóra, az sem kerülte el a figyelmemet, hogy sebtiben körülnézett. Addig minden jó volt, míg csak sajnálkozott, gondoltam megy minden a megszokott kerékvágásban unalomig. Hát nem. A gyerekmatinéra felhördültem. *
-Hhhrrrrrr! Mi van? Matiné? Magának matiné az, ha vadállatok lakmároznak a beleiből? *Igen, nos kissé eltúloztam, nem rólam volt szó, nem is róla és még csak igazi állatokról sem, de jobb félni, mint megijedni. Megengedtem magamnak, hogy megforduljon a fejemben a pasi két kézzel való fojtogatásának gondolata, aztán az ajtó  mellőli takarásból elővette….a kávéspoharait. *
-Szép mentés! *Rögvest megenyhültem, de azért még sötéten néztem rá, nehogy elbízza magát. Jobbra-balra fordítva a fejem, szemrevételeztem ki lát bemenni a pasihoz, majd előreléptem a folyosón, gyorsan leredukáltam a távolságot nullára. Még a tersoni idők előtti illat csapta meg az orromat és az étkezdében található automata hangja töltötte be a kicsiny kabint, mögöttem halk szisszenéssel csúszott helyére az ajtó. Szerencse, hogy a holografikus vetítő kikapcsolt, különben a frász jött volna rám a látványtól. Szerencsére a pasi lakta kabintól nem, egészen meglepő volt a rend. *
-Habja nincs? …Hát persze, miért is lenne. *A kávéfőzőre nézve konstatáltam, hogy az csupán egy kávéfőző és nem különböző kávécsodákat csináló gép, mint Jenkinsnél. Szóval annyira nem magas rangú az állatidomár, hogy habja is legyen. Legfeljebb instant tejporos marhasággal tudom a kávét ihatóra mixelni. Az édesítővel azonban rendesen megpakoltam,  szám is össze fog ragadni, de a sok beszédben nem fog akadályozni. Míg kiszolgáltam magam, Mann tovább sajnálkozott, én körülnéztem, egyelőre csak a szemeimmel…*
-Figyelmeztető táblát kellene kiraknia ilyenkor az ajtajára. *Hanyagul ellököm magam a pulttól és egyetlen lépést kell csak tennem, hogy belássak a szekrényébe. Kissé előrehajolok, hogy jobban lássak, kíváncsi  vagyok ott bent milyen rend van, nem mintha hozzá akarnék menni. Ha esetleg útban vagyok neki így a zuhanykabin felé, akkor tánclépésekkel cserélhetünk helyet, kezemben a már kész kávéval a pohárban. Felpillantva rá, kortyolok bele az italba, majd a pohár pereme felett nézek el az ágy felé, ahova leültetne. *
-Nem, köszi. Jobb ha vendégnek érzem magam. *Könnyedén hárítom el a hellyel kínálást, de a pasi már bele is trafál a közepébe. Feljebb emelkedik az egyik szemöldököm, aszimmetrikussá téve arcomat és egyben roppant kíváncsivá is.*
-Én meg maga? Meséljen! *Az első mondatnál nagyon felviszem a hangsúlyt a végére, a második viszont borzongatóan mélyre kerül hangfekvésben. *Ő meg folytatja a mesélést. Nem erre számítottam, de nem játszom el a csalódottságot. Kegyesen intek a kezemmel a zuhanykabin felé.*
-Persze, menjen csak, illatosodjon…ó, nem kell az egész napja, abból amúgy is már csak a fele van meg. *Újra belészúrom a tájékoztatást az időről, de amint eltűnt a szemeim elől, nem a zuhanyhoz lépek, hogy kukucskáljak, hanem a szekrény felé, meg a holografikus kivetítő mellé dobált jegyzetekhez. Beletúrok a ruhái közé, stratégiai alapossággal térképezem fel a kicsiny kabint és hozzáértő szemmel nézem végig – vagy amíg lehet – az adattáblák tartalmát. Közben bele-belekortyolok a kávéba. Ezért, még ha nem is olyan, mint amilyet az elmúlt hónapok során emgszoktam már, kap egy jó pontot. A horrorért  mínusz hármat. Ha ezt élőben is megteszi velem, nem csak gondolatban fojtom meg. *







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Oliver Mann
Oliver Mann

Polgár

Tartózkodási hely :
Város

Reagok száma :
36

Avatar alanyom :
Chris Pratt


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Csüt. Nov. 25, 2021 9:26 am
Következő oldal
Nem tehetek róla, én viccesnek tartom, hogy valaki ekkora patáliát tud csapni, egy egyszerű holovid tartalom miatt, amin néhány állat a természettörvényeinek engedelmeskedve étkezik. Felszólítására, jobbomat végig húzom az arcom előtt fentről lefelé és amikor újra feltűnik korábbi széles mosolyom helyén, egy szolidabb, de annál pimaszabb mosoly ül.
- Nem, persze. Eszem ágában sincs röhögni. - mondtam, miközben somolyogtam bajszom alatt. Én nem csinálok ilyeneket, hogy nevetek olyan szituáción, amit poénosnak tartok. Legközelebb megesküszöm magamban, hogy inkább elsírom magamat. Nem.

A szemöldököm akkor szaladt fel egy pillanatra, amikor felhördül a matiné szó használatára. Nocsak, a végén még kiderül, hogy volt gyerekszobája. teátrálisan megtapogatom a hasamat, mintha keresnék valamit, majd Moor-ra pillantok. Mosolyogva megrázom a fejemet.
- Senki nem eszik a beleimből, megnyugodtam. Vajmi különbség van köztük és a terrai állatok - vagy, ami maradt belőlük. - táplálkozása között. Az emberektől, meg még kevésbé különböznek, mindkettő kegyetlen. - mondtam, miközben eltűntem a konyhának csúfolt lukban szervírozni a kávét.

- Sajnos nincs habom, a népjóléti kancellária nem engedélyezte. Azt mondták válasszak, állatos holovidek vagy tejszínhab. Kettőt találhat, melyiket választottam. - mondom mosolyogva, miközben a magam kávéjába is teszek két cukrot. Bár tény és való, hogy sokkal jobb lenne, ha tejszínhab is lenne, bár ez utóbbi azért felvet egy pár kérdést. Példának okáért, hol rejtegetik a teheneket, különösen úgy, hogy elméletben a Búravárosok létrejötte előtt tíz évvel kihaltak. Hmm.
- Lehet inkább hanyagolni kellene a habot. Se a Dominíumon, se a Városban nem láttam tehenet. - nem biztos, hogy jót tesz a laktózt helyettesítő készítmények trutymáléka. Ezt feljegyzem magamnak: kerüld a habot.

- Figyelmeztető táblát? - teszem fel értetlenül a kérdést, elvégre miért kellene táblát kitennem azért, mert éppen a munkám-hobbim csinálom? Különösen hathat, de tényleg nem értem, hogy ebben mi a ráció.
- Majd kiötlök valamit, kiscserkész becsületszavamra. - teszem balom a szívemre, kiscserkész-örök becsületszavamra fogadalmat téve. Ja, soha nem voltam kiscserkész, hát ez teljesen más kérdés. Miután hellyel kínálom, fogadkozva, hogy jobb, ha vendégnek érzi magát, inkább nem ül le, nos ez a saját szíve joga.
- Ahogy érzi. - zárom rövidre, nem fog ettől kihullani a hajam. Végül nyugtázza, hogy én még gyorsan elmegyek zuhanyozni és szurkálódva még azt is hozzá teszi, hogy nincs szüksége rám egész napra.

A zuhany alatt egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy mi van akkor, ha turkálni kezd a holmim között? Aztán nagyon gyorsan el hessegetem ezt a gondolatot, elvégre, mégis mit találna? Ha belenéz a szekrénybe, a közönséges szabvány ruhákon kívül mást nem fog találni. Esetleg még meglepheti a szekrényemben uralkodó rendezett tisztaság. Nem, nem mondanám, hogy kényszeres vagyok, vagy pedáns, inkább csak oda figyelek ezekre. Ha az adattáblát nézi meg? Nos, ha érdekli az etológia és biológia akkor biztos érdekes olvasmánynak fogja tartani. Ha nem érdekli különösebben a téma, akkor számottevő csodát azokban sem fog látni. Legfeljebb a saját, naplómat találja meg, amelybe tudtommal még úgysem írtam semmit. Egyetlen bejegyzést kezdtem el, ami körülbelül annyit tartalmaz, hogy: Megfigyelések és Raven Moor. Ebből se fog sok mindent leszűrni, szóval abszolút nem tartok attól, hogy beletúrna a holmimba.

Amikor kilépek a zuhanyfülkéből, már fel vagyok öltözve, csak a hajamat dörzsölöm át a törülközővel. Mekkora szerencse, hogy kellően rövid, nem kell vele külön tortúrákat átélni, mire valahogy beáll. A törülközővel, egyik kezemben tartva dörzsölöm hajamat, miközben a másikkal a kávéscsészém után nyúlok és kortyolok belőle egyet, majd Moorra pillantok.
- Szóval, mit tartogatnak a számunkra? - teszem fel a lényegre törő kérdést és miután egy újabb korttyal kiürítettem a csészémet, azt leteszem a pultra.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Oliver Mann kabinja K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Oliver Mann kabinja WYdz5uv

Klubom
Oliver Mann kabinja R8xXJ2P

Fegyverem
Oliver Mann kabinja KjdARSD


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 27, 2021 7:08 pm
Következő oldal




Mann & Moor



*na jó, humora az van, azért kap egy pontot, bár továbbra is vigyorog nekem annak ellenére, hogy oly látványosan elhúzta a kezét az arca előtt. Régen a tesómmal szórakoztunk így, csak mi inkább fintorra gyúrtunk és az volt a cél, hogy a másik röhögje el magát hangosan. Szemet forgatok, hogy elleplezzem a mosoly kezdeményt a szám sarkában, de még addig sem tart, míg előjön nekem a matinéval. Na az enyhén szólva is kiveri a biztosítékot. Kinek mi persze, nekem nem matiné az amit láttam, de mondjuk nekem annyi is elég ha csak rám néz egy állat a bokorból, meg sem kell szólalnia, már sikítást vált ki belőlem ahogyan az orrát szaglászó üzemmódba kapcsolja. Hiperérzékeny vagyok az ilyen finom mozgásokra, de eddig sajnálatos módon ezt a mozdulatsort átugrották a szenya állatok, és mindjárt a törleszkedéssel, karmolászással és nyalakodással kezdték. A fülemet mégis az birizgálja meg ahogyan a Földet nevezi. Még nem is hallottam mástól így, elég szokatlan de mindenképp figyelemfelkeltő. *
-Még ehet. *Vágok közbe régi jó szokásom szerint, kancellárokkal szemben sem jövök zavarba, nem most fogom elkezdeni csak azért, mert egy perverzen állatimádóval állok szemben. *
-Ebben egyetértünk. De az itteni állatok vérszomjasabbak. És furááák. *Az utolsó szót megnyomom és látványos mimikai elemekkel kísérem, úgy is mint szemöldök rángatás, száj elhúzás, szemforgatás és még hozzácsapok egy kis látható hidegrázást is. Azonban minden a helyére kerül amikor elhúzza előttem a kávés madzagot. Épp csak hiányzik belőle még pár dolog amit megszoktam azóta, hogy Terson kancellár jóvoltából nyolcadik szintű kávéhoz juthatok hozzá. Mann polgártársnak csupán szimpla kávéfőzője van és némi édesítője. Habja persze nincs. *
-Jó tudni, hogy ilyen pocsék a kompromisszum készsége. *És ezzel az emberrel kell mennem ki a terepre, állatok közé, ráadásul ő nem elűzni fogja a vadakat, hanem még csalit is tesz ki nekik, ágyat vet, fészket épít. Baszki! Visszagondolok arra aki kitalálta, hogy vele legyek, csak azért, mert a kutatási területe közel van az én telepített szenzoraimhoz. Megfordul a fejemben annak a gondolata, hogy tíz körömmel és két cipősarokkal szántom végig a kolbászszájú arcát, és még Denisov egyik robbanó töltetét is a gatyájába suvasztom és azt kívánom neki, hogy akkor jöjjön rá a retrográd amnézia amikor a híg fosás. Mann kijelentése aztán visszarángat a csúf, habmentes valóságba. Kénytelen vagyok értetlen arcot vágni, amikor tehenet emleget, de aztán a felvilágosodás, miszerint ő a Földről jött és nem tudhatja szegényke, az arcomra ül. Nagy, néma „Á”-t kiáltok és tócsányira kerekítem a szemeimet, mielőtt hozzálátnék ahhoz, hogy a nem rég ébresztettet bevezessem a Dominium és a Város varázslatos világába. *
-A hab nem tehénből való, még csak nem is tejből. Bár a nyolcadik szintre kerül a perdaiak Tőgyikéjéből fejttel, a szimpla polgárok instant tejporból készült habot kaphatnak maximum. Ha jól viselkedik, meghívom egy kancellári habos kávéra. *Csak azért, hogy felvágjak, különben nem érdemli meg, amiért vadállatokat tart a kabinjában, még ha azok holoizék is. Ezt meg is jegyzem neki, és ajánlom, hogy tegyen ki táblát amikor ilyeneket néz, sőt az lenne a legjobb, ha bejelentené előre. *
-Kiscserkész. Ha az emlékezetem nem csal a kiscserkészek 2102-ben megszűntek. *És nem szokott csalni az emlékezetem. Amikor először hallottam a Földről, mindent tudni akartam róla. Sajnos az archívumhoz nem mindenkinek volt teljes körű hozzáférése, tehát előbb azt kellett megtanulnom, hogyan férhetek hozzá minden anyaghoz. Ezt a tudást elég hamar sikerült a magamévá tennem, mivel apa pont ilyesmivel foglalkozott annak idején, aztán jött a planetológia, párhuzamosan a Föld imádattal. Rövid történelem óra után sem ülök az ágyra, ki tudja milyen állat hempergett benne, a pasiból bármit kinézek azok után, hogy horrorral altatja el magát. Másrészt inkább állok azért, mert ebből a helyzetből könnyebb kutakodni míg ő zuhanyozik. Mutasd a szekrényed, megmondom ki vagy! Ezzel vetem bele magam a pasi megismerésébe. A szekrénye rendezett, átlagos ruhákkal, semmi csicsa és finom kelme, ergo nem DeVittohoz jár, de még csak nem is máshoz. Megelégszik azzal amit kap, valószínűleg a kreditjeit is állatokra költi. Viszont normálisnak tűnik abból, hogy nem színek szerint vannak elrendezve a ruhái. Az már kényszeres, túl pedáns, piperkőc. Na nem, a pasi nem piperkőc, ezt láttam a gatyájából és a zoknijából is. Az adattáblák már egészen más, néhány ujjmozdulatból bármit elő tudok hívni, és bele is olvasok pár dologba. Ártatlan bogarász. Mármint bogaras állatfan. Szép. Még egyszer elátkozom a sajtszagú barmot, de mior Mann kilép a zuhanyzóból teljesen felöltözve, már szélesen mosolygok rá, a szoba közepén állva, akár egy úrinő, kezemben a kávéspoharat tartva. A kérdésére megvillan szemeimben a figyelmeztető fény, amit általában el szoktam palástolni, de most szándékosan hagyom csillogni, százkarátos mosolyommal együtt.*
-Nos, együtt megyünk ki a kutatóállomás felé, egyetlen kísérőt kapunk, maga velem jön az XS-ben. Kevés holmit pakoljon, mert kicsi a csomagtartóm és kell a hely a bu…mérőműszereimnek. Egyébként maga mit akar odakint? Remélem nem akar állatkertet nyitni, így is pont elég állat van már a Városban szeptember óta. Mindenki hirtelen állatbarát lett, úgy járnak itt a perdai futóművek, mint ahogy a siklók potyognak az égből. Hogy bírja a sebességet? Nem szokott hányni, ugye? *Kicsit felvezetem a ránk váró dolgokat, körítve némi hangulattal, hogy tudja mire számíthat. Azért biztos ami biztos, beszerzek még egy Pörölyt.*







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Oliver Mann
Oliver Mann

Polgár

Tartózkodási hely :
Város

Reagok száma :
36

Avatar alanyom :
Chris Pratt


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 28, 2021 5:22 pm
Következő oldal
Nem értem, hogy mit követhettem el ez ellen a nő ellen! Semmi rosszat nem tettem és folyton folyvást, valami ragadozó általi felzabálásomról fantáziál. Szóvá is teszem neki, nehogy már, jól érezze magát, hogy magában vizionálja az elfogyasztatásomat valami döggel.
- Meg ne sértődjön, de mi ez a folyamatos haláljövendölés? Nem vagyok babonás, de lassan kezdem azt hinni, hogy kegyed valami sötét vallás fanatikusa, hogy folyton a halálomat lesi. - szegeztem neki a kérdést és az állítást, hogy ugyan magyarázza már meg, hogy mit fáj neki, hogy még a világon vagyok és egyetlen ragadozó sem zabált fel vagy taposott agyon, valami növényevő. Kezd kissé zavaró lenni, hogy ezen lovagol.

Az itteni állatok furák? Ez nem fedi eléggé az igazságot, olyan, mintha azt mondanánk, hogy; a szar nem finom. Igaznak igaz, de meg sem közelíti a valóság teljességét. Mondjuk egyelőre csak holovidről láttam őket és az alapján a valós veszélyességüket nem lehet különösebben megtippelni.
- Szóval fél az állatoktól?! - szegeztem egyenesen neki a kérdést, elvégre elég tanúbizonyságát adta már annak, hogy nem különösebben rajong értük úgy, mint én. Hogy a fenébe ne rajonganék értük, mikor a Terrán a leggyakrabban látott állat a Hengerpatkány volt. őszintén szólva, határozott felüdülés több, élőbb, elevenebb állatot látni, mint a csatornák és szellőzők mocskában élő, dögevőit.

Szerintem ez nem kompromisszum készség kérdése, hogy melyiket választottam. Sokkal inkább a logikáé.
- Rosszul gondolja. Azért utaztam a Terrától egészen a Perdáig, hogy itt kamatoztassam az etológia körében szerzett tudásomat, azért, hogy az emberek könnyebben boldoguljanak. Jó, lehet, hogy ez inkább a toborzó propaganda szövege volt. De! A tejszínhabból nem fogok megtudni olyasmiket, amiket a holovidekből. Legfeljebb kövérebb hús leszek és vidámabban fog lakmározni a beleimből egy Démontigris. - mondtam sokkalta nyugodtabban, mint ahogyan az elhangzott. Időnként kezd olyan érzésem lenni, mintha hülyének, egyszerű faéknek nézne. Amely nézőpontja kezd kissé bosszantóvá válni.

Gyors beszámolóját érdek feszítve hallgatom, szóval ... Tőgyikének hívják azt a feltehetően növényevőt, amely éppen úgy, ahogyan a terrai szarvasmarhák egykoron tejjel látták el a világ népességének komoly hányadát. Amíg aztán pár jól sikerült nukleáris robbantással el nem töröltük őket, saját magunkkal egyetemben.
- Értem. Ez jó hír, ezek szerint élnek olyan állatok, amelyek potenciálisan háziasítottak vagy éppen adaptálhatóak az emberi táplálkozás számára is. Ez érdekes kiindulópont lesz.
- mondom s azzal az adattáblámhoz is lépek, hogy elkezdjek gyorsan gépelni, ami éppen eszembe jutott. Elvégre, ha mi emberek is elkezdjük tartani eme jószágokat, az nagyban elősegíti az itteni feltételekhez való alkalmazkodásunkat és életben maradásunkat. Elvégre a lakosság élelmezése fontos. Minél változatosabb és széleskörűbb, annál jobb.
- Kancellári habos kávé? Nem szükséges. - mondom, miközben az adattáblámat félre teszem, miután lepötyögtem, amit akartam írni.

- Meglepően jól informált a Terra történelmét tekintve! Ezt később is használtuk, amolyan szófordulatként. Tekintve, hogy a kiscserkészeket becsületre nevelték. Én magam sohasem voltam az, hacsak a csatornák kártevő mentesítése nem számít a kiscserkészi teendőnek. Hehe. Gyaníthatóan nem. - mondtam, kissé megtoldva a magyarázattal, hogy nem egykori kiscserkészként mondtam. Úgy tűnik, sok mindent felejtettek az emberek a Domíniumon való utazás alatt.

A zuhanyzóból kilépve, Moor széles mosolyával találom szemben magamat. Egy pillanatra végig pillantok magamon, nem nem úgy tűnik, hogy észrevétlenül erekcióval léptem volna ki a zuhanyzóból. Ki tudja, hogy mi jár a fejében ennek a nőnek, fura a viselkedése. Egyelőre elkönyvelem annak, hogy zavarban van és fogalma sincs, hogy miképpen kezeljen egy ébredt terrait. Ezzel nincs egyedül, elvégre én se tudom, hogy pontosan hová tegyem őt, aki nem a terrán született. Kérdésemre röviden, de célravezetően válaszol. Miközben a válaszát hallgattam és hümmögtem egyetértően szavaira az ablakom felé lépkedtem és kinéztem a kint elterülő tájra.
- Milyen gyönyörű! - jelentettem ki, miközben még mindig az ablakon lesek kifelé, nézve az eget, a hegyet, távolban a fákat. - Jöjjön, nézze! - invitáltam az ablakomhoz, hogy nézzen ki ő is rajta. Akár közelebb jött, akár nem, hogy kinézzen az ablakon, félig felé fordulva folytatom.
- A Terra, ami egykor az otthonunk volt, a nyomába sem ér Perdának. Az eget mustár-sárga por sötétítette el, nem voltak fák, sem hófödte hegycsúcsok. A viharok idejére méregzöld fényben ragyogott az ég, a radioaktív sugárzástól.  A Búravárosokban, az egyetlen zöld felület, az oktatási kerületben volt, laboratóriumi körülmények közepette. Ez egy teljesen új világ. - felé fordulok és az arcára pillantok. - Nincs szükségem állatkertre, ezért vannak a kameracsapdák. Ki akarom helyezni, néhány vadcsapás közelében őket. Az így készült megfigyeléseket elemezve ... gondolom, ez Önt nem érdekli.Nincs problémám a sebességgel, nem szoktam rosszul lenni az utazástól. Szükség is lesz rá, a kameracsapdák kihelyezése nem feltétlen időigényes feladat, de mivel egy vadcsapás közelében leszünk. Sikoltozás helyett, majd inkább vegyen fel nagyon gyorsan és húzzunk nyílt terepről.  

Pár pillanatnyi szünet után még megtoldom a mondandómat. - Előbb járt ezen a planétán, mint én, szóval maradjunk annyiban, hogy maga lesz a főnök, ha veszélyesnek találja a szituációt, elhúzunk minél előbb, de azokat a kameracsapdákat ki kell helyezzem.
Vissza az elejére Go down

Raven Moor
Raven Moor

Polgár

Oliver Mann kabinja K6OhlvO

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium, Perda

Beosztásom :
Planetológus - Vezetői engedély : fegyver nélküli XS

Reagok száma :
1423

Avatar alanyom :
Ksenia Solo

☽ :
Justice League
Oliver Mann kabinja WYdz5uv

Klubom
Oliver Mann kabinja R8xXJ2P

Fegyverem
Oliver Mann kabinja KjdARSD


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Szer. Dec. 01, 2021 11:07 am
Következő oldal




Mann & Moor



-Nem lesem a halálát, de én találkoztam odakint az állatokkal, egyik sem kávédélután volt. *Csak meg kell magyaráznom miért jövendölök állandóan állat általi halált. Lehet, hogy neki bejönnek a Perda vadjai, de nekem egyelőre csak a legnagyobb jókedvében is hullának látszó Tőgyike és Vharan fingós tündikéje az, amiket magam mellé engedek. Aztán nekem szegezi a kérdést és én kénytelen vagyok színt vallani, másrészt méltatlankodom is egy kicsit.*
-Ja. Nem is tudom miért kellett ennyi ideig koptatnom a számat, hogy rájöjjön. *Mindenesetre addig jó, amíg holofigurákat imád és bámul, de sajnos ez nem lesz mindig így, és én leszek ott, amikor a plátói szerelemből vér és valóság lesz. Hogy mennyire különbözőek vagyunk az is mutatja, hogy a jó kávé helyett a holovideó lehetőséget választotta, ebben sem értünk egyet, mikor a kompromisszum készségét kifogásolom. Rám jellemzően elengedem a fülem mellett az összes indokát, és csak a végéből nyálazom ki a számomra értett lényeget. Arra rá is bólintok és arcomat a szavaimhoz igazítom.*
-Na látja, én megmondtam. *Még a mutatóujjamat is felé bököm a levegőben arra utalva, hogy mégis a beleiből fognak lakmározni a vadak. Egyben azonban hasonlítunk még is csak, ő sem azt a lényeget hámozza ki az én mondandómból, amiről valójában szól. Na ja, szakmai ártalom. *
-Érdekes. Sok ilyen állat van, példának okáért a boga, amit hátasnak használnak, de az is vad, mint a vihar. Valaki azt mondta nekem, hogy az eleje és a hátulja veszélyes, következésképp a közepén szálljak fel rá. Mit ne mondjak, mire Elorakba értem, majd` meghaltam. *A végén persze ledobott a francos veszett vadja, és ezt nem tartom érdekes kiindulópontnak. Felvilágosításom végén előreirányozok egy ajándék kávét, de nem kér belőle és most pont úgy nézhetek rá, mint aki szellemet lát, vagy szembetalálkozott a pszichiátriáról kiszabadult pácienssel…vagy mondjuk Svenssonnal. Korai lelki halálomat és másért azzal próbálom megelőzni, hogy javaslatot teszek neki az lekövetkezendő újabb holovideók nézése előtti figyelmeztetésre, amiből mesmeg viccet csinál, a kiscserkészeket említi, akikről elmém leghátsó zugából rángatok elő ismereteket, hogy szóljak neki, őket már csupán az emlékezet ködös függönye mögött nézegetheti. *
-Á, szóval csak egy mondás, olyan mint az „amelyik kutya ugat az nem harap.” *Elmosolyodom, hogy sikerült egy hozzáillőt találnom, és már azon töröm a fejem, milyen állatos vicceket mondjak fel neki, természetesen a Perdára konfigurálva. Castillonak mondjuk még konfigurálni sem kellett a virágba boruló részeg botanikusról szólót, de ő olyan karótnyelt volt, hogy még ezt sem értékelte. Nagyon remélem, Mann lelki üdvének épségéért, hogy ő már eldobta a karót. A kártevő mentesítésre viszont nagyot nézek, csak ezt emelem ki mindabból amit mondott, így az a tény, hogy imádok mindent elolvasni ami a Földről szól, kimarad.*
-Ez volt minden amit csinált? Kártevők kicsinálása? Nos itt azért picikét nagyobb vadak vannak, nem lesz elég a lepkeháló. *Két ujjal mutatom a „picikét” és kárörvendően vigyorgok, ezt láthatja aztán végül utoljára a zuhanykabinba lépése előtt is. Meg zuhany után is, épp csak ez a mosoly már inkább elterelő hadművelet, a kabin vizuális feltúrását követően. Röviden – magamhoz képest röviden – felvázolom neki, hogy mit és hogyan és kábé hol fogunk együtt csinálni, a részleteket lehagyom, hadd legyen meglepetés. Olyan mintha Mann nem is figyelne rám, az ablakhoz lép ami elég kicsi, de kellő fény jön be rajta és mégis csak jobb, mint a Dominiumon a sötét csillagos eget bámulni naphosszat, még a déli órákban is. Persze vannak a perdai vadont mutató állóképek, melyeket az ablak helyetti kivetítőre lehet applikálni, de én sosem használtam. Jobb szerettem a kis panoráma kilátóba járni. Szakmai és hobbi ártalom. Elámulását annak tudom be, hogy nem rég ébredt és még képes gyönyörködni.*
-Ja, az. Csodás. *Majd megtudja milyen amikor a Perda a hátsóját mutatja felénk. Az invitálás gyanúsnak tűnik, nem tudom mitől lett hirtelen ilyen kedves, de azért odalépek mellé és kinézek az ablakon. *
-Nézem. *Közlöm a nyilvánvalót és valóban nézem, meg Mann-t is. Ha anya lennék, most azt mondanám, gyermeki ártatlanság és izgatottság csücsül az arcán. Meg az emlékezés sötét felhői. Milyen jól megvan egymás mellett e két érzelem. *
-Hát az elég szar lehetett. *Vágok közbe a kis szünetet kihasználva, meg sem próbálom elképzelni mindazt, amit mesélt a Földről, hagyom, hogy csak azok a képek maradjanak meg, amiket a filmeken láttam.*
-Ó, milyen szerencse…..ne már, annyira tudtam. *Először megkönnyebbülök, de utána jön a fekete leves, vagy mondjunk inkább szálkát a halból. Kicsit elsiklok a _kamera_csapdák mellett, és a méltatlankodásra helyezem a hangsúlyt. A sebességre tett megjegyzésemet viszont olyan formába önti, amire felhúzom mindkét szemöldököm. Mintha csak Denisovot hallanám, baszki! *
-Szóval csak kamerákat helyez ki? *Most esik le miről beszélt. Ezek szerint nem akar állatokkal találkozni? Kinézek megint az ablakon egy pillanatra, de későbbi szavai visszarángatják az ábrázatomat felé. Ez a pasi tudja hogyan kell egy nőt boldoggá tenni. El is húzom a számat két oldalra, majdnem a fülemig. *
-Én leszek a főnök?! Ez tetszik Mann. Lehet fogunk barátozni. Na jó, akkor szedje össze a holmiját és reggel találkozunk a kapunál….Jó fiú! *Ha nem rántja el a fejét, vagy nem kap rá a kezemre, megpaskolom az arcát és már fordulok is, hogy távozzak. Amennyiben nem csinál ügyet a vérlázító megmozdulásomból, akkor legközelebb csak másnap reggel látjuk egymást.*







Úgy sem kapsz el

Vissza az elejére Go down

Oliver Mann
Oliver Mann

Polgár

Tartózkodási hely :
Város

Reagok száma :
36

Avatar alanyom :
Chris Pratt


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Szomb. Dec. 18, 2021 5:24 pm
Következő oldal
- Ezt határozottan értékelem Ms. Moor, hogy semmilyen módon sem kívánja megjövendölni a halálomat. Elhiszem, hogy nem éppen plüssmackók, láttam én is róluk holofelvételt. - mondtam és nyugodtam meg, hogy nem valami vallási fanatikus. Meg kell, hogy mondjam eléggé vegyes érzelmeket táplálok Raven irányába. Egyrészt meg kell bízzak benne, hiszen a holnap kezdődő közös munka során együtt fogunk dolgozni. Másrészről, olyan ... megfoghatatlan a viselkedése és nem is tudom hirtelen .. nem, az ellenszenves nem jó kifejezés erre, amit érzek. Közben kiderül, hogy igen csak fél az állatoktól.

- Nos, nem azt mondom, hogy nem kell tőlük tartani, elvégre az egészséges távolságtartás nekik és nekünk sem elhanyagolható eszköz ahhoz, hogy biztonságban ússzunk meg egy találkozást. A növényevők semmi esetre sem akarnák megcsócsálni Ms. Moor. Viszont, ha kint a szabadban elkezd visítani, miközben egy békés növényevő csorda halad el mellettünk, mert történetesen megéheztek egy kis fűre... szóval a korábbi visítása felér, egy vészjelzéssel. Megvadulhatnak tőle és ha elkezdenek szaladni... Könnyedén letaposhatják. Összetörhetik a csontjait, megzúzhatják a bordáit, a gerincét. De, semmiféleképpen sem fognak lakmározni a belső szerveiből, elvégre növényevők. - nos, feltételezem, hogy röpke előadsom zzal kapcsolatban, hogy a növényevők nem fognak enni belőle, nem győzték meg arról, hogy nem veszélyesek vagy vadak. De hé! Én magam se erről akartam meggyőzni, csak arról, hogy a ragadozókon és dögevőkön kívül, más nem fogja szétcincálni.

Amikor a bogáról beszél, csak szolidan mosolygok. Azok az állatok, különösen amelyek már háziasítva lettek, hasznosak. Ha pedig a viselkedésünkkel kiprovokáljuk őket, hogy megtámadjanak vagy ellenségessé váljanak, nos, akkor megnézhetjük magunkat.
- Igazán sajnálom, hogy ilyen heves reakciót váltanak ki magból az állatok jelenléte és közelsége. - jegyeztem meg a bogás beszámolója után és jegyeztem fel magamnak, hogy bogákat látni kell, legalább egyszer. Már csak azért is, hogy mitől olyan félelmetesek.

- Tekintve, hogy a kedves őseink, voltak olyan rendesek, hogy elpusztították a Terrát, nem volt különösebb lehetőségem "kártevő mentesítésnél" többet csinálni. Pedig higgye el, szívesen foglalkoztam volna több állattal is. - nyugtatom meg afelől, hogy a kártevő mentesítés volt a lehető legjobb, mai történhetett egy olyan emberrel, akit igazán érdekelnek az állatok.

Úgy tűnik, hogy Ms. Moor nem különösebben érdeklődik vagy rajong a természet iránt. Legalábbis a reakciójából ítélve, amikor arról beszélek neki, hogy milyen szép is Perda. Sőt az se különösebben foglalkoztatja és hűvös közönnyel állítja, hogy " szar" volt a Terra, amikor arról beszélek, hogy számomra miért más és csodás ez a világ. Nem, határozottan nem leszek neki testi lelki jó barátja, még a lehetőségét is elvetem és messziről kerülni fogom.
- Igen, elég szar volt, de nem ez lett volna a lényeg.

- Igen, kamerákat akarok kihelyezni, amelyekkel felvételeket készíthetünk az itt élő faunáról. Ugyanakkor tekintve, hogy az itt élő állatok és az élővilág különösebben nem érdekli Önt és még viszolyog is tőlük, nem fogom untatni a részletekkel, terepen sem. - ezzel viszonylag jobb kedvre karom deríteni, mint ahogyan azzal, hogy felőlem lehet ő a vezető és az se zavar, ha ő a főnök kinn a terepen. Ha ne adj isten úgy döntene, hogy megöl, legalább kevesebbet fogok vele találkozni. Mondjuk 100%-kal kevesebbet, mint amennyit eddig. Úgy tűnik túllőttem a célon, mert úgy kezd kezelni, mintha valami félkegyelmű gyámoltja lennék. Tekintve a magasságbeli különbségünk, javamra dőlő differenciáját, húzom félre a fejemet és fogom meg a kezét a csuklójánál. Nem, nem szorítom meg, nem rángatom, csak megfogom a csuklóját, majd elengedem, hogy vissza húzhassa.
- Ezt a jövőben, ha lehetséges, kerülje. Holnap reggel találkozunk, addig összeszedem a felszerelésemet. - mondom, majd megelőzvén őt, az ajtóhoz lépek és kinyitom előtte.
- További szép napot, Ms Moor. - tessékelem ki, ellentmondást nem tűrően a kabinomból.
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Oliver Mann kabinja Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Oliver Mann kabinja Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt Szomb. Ápr. 30, 2022 10:09 pm
Következő oldal

Szabad játéktér

Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Oliver Mann kabinja Empty
Utolsó poszt
Következő oldal
Vissza az elejére Go down
 
Oliver Mann kabinja
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Oliver Mann
» Sethvar házaspár kabinja
» Madina Callaghan kabinja

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Város, az emberek új otthona :: Otthonok-
Ugrás: