Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Fogadótér
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Fogadótér Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Fogadótér Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 22, 2022 9:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Fogadótér
 





Az épület külsőleg is takaros, a bejárathoz növényekkel, virágokkal szegélyezett farönkökből készült út vezet a Fő térről. Az épület előtt mindig legalább két perdai harcos őrködik.
A földszinti rész az épület nagyobb részét teszi ki: szerény méretű fogadó hallból, az intézők szobájából és a bíra fogadó szobájából áll, ami egyben a dolgozó szobája is. Az egész mögött kisebb belső udvarral elválasztottan az irattár helyezkedik el. Az udvaron nagy odaadással gondozott, tűzpiros virágokat hozó növény lesz évről évre erősebb és terebélyesebb, ahogy kezd felfutni az emelet felé.
Az épület felső szintjén a bíra hajléka helyezkedik el, ám ott is szívesen látja a hozzá betérőket, érkezzenek bármely időben.
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Szer. Ápr. 06, 2022 7:21 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*A tél még tart, hideg az idő, de már érezni a levegőben az enyhülés illatát. A város még kopár, nem zöldellnek a fák és a bokrok, de a hó már eltűnt. Cadari látogatásom sikerrel járt, jóllehet nem sok jó hírrel tértem vissza, de az életünk már ott el lett rontva, mikor az égiek megérkeztek. Emlékszem milyen felbolydulás volt Cadarban amikor megláttuk az égi hajót, s aztán megérkezett a városba Elorak hírhozója. A főtéren összegyűlt perdaiak féltek és a történteket tekintve, jogosan. Mostanra lecsillapodtak a kedélyek, ám a baj még nem múlt el.
Ragut főztem reggel, hogy vigyek belőle Rotemshelnek is a műhelyébe. Az egyetlen étel amit sikerült megtanulnom és anyám büszke lehetne rám, ha megkóstolhatná, de csak húgom zengzetes ódáit tudhatom magaménak, s mikor egy újabb tállal elindultam Alethez, már Rotemshel dicséretét is megkaptam. Aleth nem fog csalódni, bár nem a raguval szeretném rávenni arra, segítsen nekünk Dann Tierran tervei szerint. Egy asztalkendőbe bugyolált cserépedénnyel a kezemben érkezem meg a Bíra házához, az előtte álló őrök felé fejet hajtok, majd az egyik által kinyitott ajtón keresztül már be is lépek a fogadó helyiségbe. Kellemes meleg leng körül, kipirult arcomon halvány mosoly várja bizakodón a találkozót. Váratlanul érkezem, de talán Aleth már számít a megjelenésemre, hiszen elég rövid idő alatt híre ment annak, hogy visszaérkeztem Cadarból, minden bizonnyal kíváncsi, hogy miért utaztam oda. Az idő megválasztása, a leghidegebb hónapban fontos eseményre engedi következtetni, nem pedig magánlátogatásra, így joggal érdeklődhet iránta. A tálat magamhoz ölelem, hogy az egyik kezem felszabaduljon, halkan de mégis határozottan kopogok az ajtaján, mely a fogadószobájába vezet. Amint meghallom az engedélyt, benyitok hozzá, s be is csukom magam után az ajtót mielőtt köszönteném. Kezem a szívem fölé simul s a neki kijáró tisztelettel hajtom meg fejem.*
-Üdvözöllek Aleth, Elorak Bírája, Shaz`or legyen árnyékod a nehéz órákban. *Még gyerek voltam amikor Aleth a város Bírája lett, sokat hallottam róla a Danntól, s később anyjáról és apjáról is. Jól ismerem a családja történetét és később, mikor már felnőttként jobban átláttam a dolgokat, együtt éreztem vele, mikor mindenkit elvett tőle Shaz`or. Hiszem, hogy ezzel célja volt és csak megerősítette Alethet, hogy előbbre jusson azon az úton, melyet az Istenek kijelöltek számára. Találkoztunk már korábban is, azelőtt, hogy Elorakba érkeztem volna Első gyógyítóként, jóllehet akkor még a háttérbe húzódtam. Dann Tierran mellett voltam amikor az égiek megérkeztek és Elorak közelében vetették meg magukat. Aleth akkor olyan javaslattal állt elő, melyet most egy kicsit tovább fejlesztettünk és ezért hiszem azt, hogy nagy segítségünkre lesz a megvalósításban. Mindig Elorak felvirágoztatása volt a célja, a szívügye és a háború után is csodálatosan helyrehozatta a várost. Akkor is próbált mindent megtenni érte, amikor úgy látszott elfogyott minden remény és magunkra maradtunk. Az eddig várakozó mosoly kiszélesedik arcomon, s köszöntése után lépek felé, s nyújtom a kezemben lévő kendőbe tekert tálat.*
-Hoztam egy kis ragut, még meleg. Jól fog esni ebben a hidegben. *Nem sok, de neki elég lesz. Egyelőre nem hozakodom elő jövetelem céljával, másrészt úgy is tudja, de az udvariasság azt kívánja, hogy megadjam neki a lehetőséget a kérdezésre. Zöld köpenyem is magamon tartom még, mely alatt gyógyítói fehér ruhámat viselem, ezzel is mutatva, hogy hivatalos ügyben jöttem. *







Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊



8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Csüt. Ápr. 07, 2022 7:09 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
Csupán időnként emeli fel fejét a hólyagtáblákra, amelyek a hideget s havat hivatottak kint tartani. Várja már a melegebb időt, ugyanakkor a hó szépségét is megcsodálja minden alkalommal. Kicsiny balkonán még ennél hidegebb időkben is szívesen időzik, takaróba burkoltan kortyolgatva forró teát, mikor ideje engedi, vagyis, amikor időt szakít rá, mert pihenésre szüksége van, elég hamar megtanulta, mikor energiáját teljesen a munkára fordította, és érezte, nem tud olyan hatékonyan dolgozni, mint pihenten. A meleget tapasztott kályha szolgáltatja, vidáman lobogó lángjait láttatva hagyja, ezzel látványban is hozzájárul a meleg érzethez. És persze Murri fekhelyéhez, aki előszeretettel nyúlik el a melegítő előtt. A príí, ha az épületben van, el nem szakadna tőle, így a dolgozószobájában sem, ahol az érkezőket fogadja, dolgaik intézésében.
A heti jelentést olvassa, mely arról számol be, mennyit is használt fel a lakosság a télre félretett élelmekből. A tél szerencsésen sikerült, és ha a hideg esetleg még tovább akarja kinyújtani ujjait, azt is túl fogják élni. És ez boldoggá teszi, ezért dolgozott, és nem csak ő, a város és a környező falvak is, sőt, tudja, ők a legtöbbet, hiszen nem ő volt az, aki görnyedt a földeken, védte a termést, gondozta, majd aratta azokat. Neki ez a feladata, melyet a lehető legjobban akar elvégezni, hiszen perdai életekről és családokról szól.
A kopogásra felemeli a fejét, betekerve az anyagot a tekercsbe.
- Fáradj be, kérlek! - áll is fel az asztaltól, üdvözlésre készen. Alázatos a városlakók és a perdaiak felé, tisztában van azzal, tisztsége a szolgálat, ami ugyan jár irányítással és ítéletek kimondásával, ám azt nem a saját érdekeiben teszi, hanem a népért. Megdönti magát.
- Shiennel ragyogja be lépteid, Roda, Első Gyógyító! - arca felderül, kíváncsisághoz öröm is csatlakozik. Kedveli Roda-t, nagyon odaadóan végzi tevékenységét, s szavait is nyitott szívvel hallgatja, bölcsességek vannak benne, ifjú kora ellenére. Hiszi, az ifjú kor nem feltétlenül jár tudatlansággal, legfeljebb más látásmóddal, ami ugyanolyan fontos, mint az idősek meglátása, hiszen az ifjaké a jövő. S hisz abban is, hogy a nehézségek összekovácsolják a lelkeket, együtt sokkal többre képesek.
Kíváncsian néz Roda kezében lévő csomagra.
- Igazán kedves és figyelmes tőled, Roda - két kézzel veszi át, nem csak súlya okán, tisztelete jele. Az élelem élet, és ha valaki élelmet készít valakinek, a szívét és lelkét adja bele, így azt csakis hálával és tisztelettel szabad elfogadni, hiszen önmagából adott.
- Ez esetben kérlek, csatlakozz hozzám, friss vizet tudok felkínálni, ma reggel hozták, és van erjesztett gyümölcslé is, a sötétebbik fajtából, és van még némi cipó is, jól fog esni a raguhoz - nála egészen más a hivatalos ügyekkel eltöltött idő, amennyiben valaki eljön hozzá. Jelen esetben azt tartja helyesnek, hogy közösen fogyasszák el a ételt, a bíztatást így vette.
Amennyiben így dönt Roda, úgy a kezét feltartva, mosolyog rá.
- Máris, egy pillanat. Addig helyezd magad kényelembe - s azzal kisiet a helyiségből, a tekercset a folyamatban lévő ügyekhez helyezi be, s láthatóvá téve Murrit, akinek már nyitva a szeme, s várakozóan néz Roda-ra. Tele pocakkal ejtőzik, s az, hogy így reagál, mutatja, Roda-t nagyon kedveli, különben békésen horpasztana tovább.
Hamar visszatér egy tálcával, rajta két tálkával, és merítővel, s két cipóval, s ha kért erjesztett gyümölcslét, úgy az is rajta lesz. Az asztalra teszi, s helyet foglal az egyszerű háttámlás székén, ellentétben azzal, amit az ide érkezőknek tart fenn, mely finom anyaggal burkol, jóval kényelmesebb. Az egész helyiség jóval egyszerűbb, mint bárki gondolná egy bíráról, ám ő megtanulta, hogy kevéssel is beérje, s egyszerű életet éljen, mert az élete ugyan javakról szól, ám azt mások érdekében kezeli.
- Miben lehetek szolgálatodra, Roda, Elorak Első Gyógyítója?



Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Szer. Ápr. 13, 2022 10:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Kedves szavak és a már ismert megnyugtató hang enged be az ajtón belülre, ahol még inkább megcsapja arcomat a meleg. Alethnél mindig jó illat van, emlékeket ébreszt bennem, azokat az időket, melyeket az Emlékek Őrénél töltöttem. A garotchi tekercsek jellegzetes szaga, melybe már helyenként a poré is vegyült attól függően, hogy milyen régen tekerték ki. Akárhányszor voltam itt, mindig körülnéztem, mint a gyermek aki felnőttként hazajár és azt figyeli milyen változások keletkeztek a távolléte alatt. Mosolyogva emelem tekintetem Alethre s nyújtom felé a cserépedényt amiben a ragut hoztam. *
-Köszönöm, hogy áldozol rám a drága idődből Aleth Bíra, megtisztelsz. *S hajtok fejet újra, de most nem olyan mélyen mint köszöntésekor. Az övét fogadom s még beljebb lépek az asztal közelébe, míg ő elveszi tőlem az edényt. Jóllehet csak neki szántam a ragut, ő mégis felajánlja, hogy együtt fogyasszuk el, nemet mondani pedig illetlenség lenne, hát rábólintok. Még kellemesebb lesz a beszélgetés, bár a hírek melyeket hoztam nem szívderítőek, maga a terv amit meg kell beszélnünk minden bizonnyal örömmel tölti majd el. Aleth már korábban is szóba hozta, és a szerint is cselekedtünk, Elorak átjáróház lett, és bár ez sokaknak nem tetszik, köztük nekem sem, mégis tovább kell ezt nyújtanunk. Összebarátkoztam Callum jenkins kancellárral és egy ellenállóval, másokat is hajlandó voltam fogadni, ám ettől még nem kedveltem meg az égieket és csak a kényszer visz rá arra, hogy érdekeljenek, hogy kíváncsi legyek rájuk, hogy meg akarjam ismerni őket. Nem vagyok olyan nyíltszívű és érdeklődő mint Dana Rhe, legszívesebben elzavarnám őket ha tehetném, nem érzem szükségét a tudományuknak és a szerkezeteiknek, eddig is megvoltunk nélkülük. *
-Kedves tőled, elfogadom, és megfelelő lesz a tiszta víz, köszönöm. *Széles mosolyom tükrözi iránta való érzelmeimet, kedvelem Alethet és szeretek vele beszélgetni kötetlenül, szinte bármiről. Nem csak okos hanem bölcs is és megbecsülök a barátságát. *
-Szívesen várok, ne törd össze magad. *Válaszolom tréfásan, és kezdem kibontani a köpenyem kapcsát, hogy levegyem magamról. Idebent nincs rá szükség, s míg Aleth oda van, addig leveszem és egy megfelelő helyre terítem ahol nem lesz útban és nem is sértem meg Aleth személyes terét. Megpillantom a kis príít és elmosolyodom milyen aranyosa ahogyan álmosan még nyitogatja a szemeit. Odalépek hozzá és ha engedi – ki tudja mikor milyen hangulata van – röviden megcirógatom a fejét a két hegyes füle között. Nem háborgatom tovább, Aleth visszatértekor már azon a széken ülök melyre mutatott, elrendezem fehér ruhámat és úgy nézek fel rá hálásan mosolyogva.*
-Máris elmondom, de előbb….megengeded, hogy szedjek neked? *A merítő és a tálkák felé intek kezemmel, s fel is állok, hogy eleget tegyek amennyiben kéri. Szedek magamnak is egy keveset, jóval a felét annak amit Alethnek szedtem, s visszaülök a székemre. Egyelőre nem veszek magamhoz falatot, megvárom míg ő kóstol és bár biztos vagyok abban, hogy finom, azért érdekel, hogy ízlik-e neki. Az egyetlen étel amit meg tudok főzni, más próbálkozásaim rendre kudarcba fulladtak, vagy túl erős ízeket sikerült kreálnom, vagy ízetlen étel lett az eredmény, a húst mindig túlsütöm és szégyen-gyalázat a kedvenc pitémet sem tudom megsütni. A ragut még édesanyámtól tanultam főzni, és azt hiszem benne van az iránta való soha nem múló szeretetem is. Amint Aleth kóstolt, rátérek jövetelem céljára. *
-Mint azt bizonyára tudod, Dann Tierrannál jártam nem rég. Azért mentem el hozzá, hogy megtudjam, miért hagyta látszólag magára városunkat. *Sokáig vívódtam, hogyan tegyem fel a kérdést, hogyan nem sértem meg őt, de végül minden jól sült el. *
-Sajnálatos módon mindannyian alábecsültük az égieket és tudatlanságunk okán nem gondoltuk, hogy a hátunk mögött cselekednek, miközben azzal hitegetik népünket és Dann Tierrant, hogy hajlandóak engedni a saját feltételeikből. Ezen már nem tudunk változtatni, de úgy gondoltuk, hogy az előnyünkre fordíthatnánk a történteket. *Szünetet tartok, azért, hogy Aleth ne csak a ragut eméssze meg, hanem a mondandómat is, közben én is magamhoz veszek egy falatot, s ezzel átadom neki a lehetőséget a kérdezésre. *







Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 17, 2022 8:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
Szereti, ki, ha betér hozzá, arca felderül, szíve megnyugszik, lelke békére lel. Még akkor is, ha a megoldással várnia szükséges, ki betér hozzá. Nem tartja magát minden gondok megoldójának, mindössze egy olyan bírának, aki tudása legjavát igyekszik adni, s olyan perdainak, akihez szeretné, ha boldogan térnének be.
- Én is elmondhatom ugyanezt, kedves Roda, Első Gyógyító, megtisztelő látogatásod - kicsit engedi ugyan le fejét, ám benne van minden tisztelete Roda felé. Számára ezek nem formaiságok, tisztában van azzal Roda elfoglalt, éppen ugyanúgy, mint ő maga, s ezért semmivel sem tartaná fel, ám itt tartózkodását szeretné kényelmessé tenni.
A beleegyező bólintásra még boldogabb lesz. Nem kívánja erőltetni, így rá hagyta, miként kíván  ezzel élni, s ha nemet mond, úgy azt is elfogadja.
- Máris hozom! - ugyan van bent víz, ám azt magának tartja, régebbi, a frissen hozottból szándékszik adni látogatójának.
- Azt hiszem, még ez esetben is a legjobb kezekben lennék - sandít vissza félmosollyal, utalva Roda képességére, noha nem kívánja sem lemeríteni, sem kihasználni, ugyanakkor sosem volt egy besavanyodott perdai, a humor sok helyzetben segít felülemelkedni a nehézségeken, ám ebben öccse mindig is élen járt, s boldog lenne, ha még tanulhatna tőle.
Murri eldönti fejét, s hátára fordulva nyújtózkodik ki a kályha falának, jelezve, hogy nagyon is kedvére való a simogatás, megy a kéz után, míg kap belőle, aztán csak egy másodpercre nyitja ki, némán nyitva ki száját is, mintha üdvözölné, aztán úgy tesz, mint aki alszik.
A tálcán van még két, forró vízbe mártott kendő, hogy lemossák kezüket, s az eléggé lehűl, mire leteszi az asztalra.
- Nagyon kedves vagy, Roda, köszönöm - egy másodpercre elgondolkodik, nem-e neki kéne szednie, ám ez Roda főztje, s így ráhagyja. Addig kézbe veszi az egyik nedves kendőt, s alaposan letisztítja vele kezeit.
- Az illata már most teljesen elvarázsol - ahogy leveszi a fedőt, az illat egyből betölti a helyiséget, Murri is abbahagyja a halk dorombolást, tudja, hogy figyel. De sok mindent megtanult, míg itt cseperedett fel, s tudja, mikor szabad jönnie, még akkor is, ha Aleth nem igazán szabott neki szigorú keretet, éppen azért, mert engedte, hogy maga tapasztalja meg, mit szeret, és hogyan.
Szeret a látványnak is adózni, s maga az étel látványa is laktat, s ő maga rettentően szerényen étkezik, nem csak egészségére vigyázva. Önmegtartóztató, a mennyiség helyett a minőség elvét követi.
- Köszönöm eme finom ételt - s csak ez után veszi kezébe a kanalat. Az étel az asztalon nem az ő érdeme. Azoké a perdaiaké, akik megdolgoztak érte, s azé, ki megfőzte, majd pedig elhozta, az ő asztalára. Mind gondosság, gondoskodás és figyelem, szeretet. A legkevesebb, hogy hálásan köszöni meg.
Minden ízt megvizsgál a falattal, majd vesz még egyet, s tovább ízlelgeti.
- Lelket melengető a ragu, Roda, csodásan ízletes - ki finomat főz, mindig méltatja, ő maga nem nagyon tehetséges benne, s legfőképpen nyers ételeket eszik, a húsokat kivéve, s a leveseket részesíti előnyben. Csak nagyon hideg téli napokon fogyaszt sűrűbb és tartósabb ételt, s úgy véli, erre most nagy szüksége van.
Nyugodtan eszik, s mikor megszólal, mindig lenyeli előtte a falatot, s leteszi a kanalat, s nem minden esetben kezd enni, ha olyan hírről van szó. Jelzése a fokozott figyelemnek, gondolkodásnak. Az ízeket élvezni kell, a gondolatokat végiggondolni. A kettő együtt nem feltétlenül jó megoldást hoz.
- Igen, tudom - bólint, aztán meglepett érdeklődéssel tekint rá Roda-ra.
- Drága Roda, miből véled úgy, hogy magára hagyta városunkat? Mi nyomja szívedet? - noha nem ő a lelkek értője, szereti,  ha a város fontos perdaiai aggodalomtól mentesek, hogy a lehető legjobb döntést hozzák.
- Ez már megtörtént, visszaforgatni az idő kerekét nem tudjuk, hogy szóljunk magunknak - egy pillanatra megáll, hiszen álmai jutnak eszébe, elgondolkodik, keresve a jeleket, mik nyomot mutathattak volna akkor. Ám, mint akkor, most sincs előtte olyan kép, ami erre utalhatna, így folytatja tovább. - s így azon hiába bánkodunk már. Ugyanakkor tanulhatunk belőle, hogy a továbbiakban miként tudjuk eme gondolkodásukat ... megelőzni.
Fogyaszt pár falatot, átadva az ízeknek és illatoknak az élményt ismét, s még a cipót sem kívánja hozzá, olyan ízletes.
- És mi lenne az? - kíváncsi rá, s ő maga is szolgál majd pár dologgal. Álmait azóta kezdte jegyzetelni, hogy felismerte, jelentőségük van, s felgyűlt pár, amit úgy vél, ideje megosztania Roda-val, a Dana-val, s van, ami csak a Dann-nak szól. De még most sem érti, miért álmodik így.



Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Vas. Ápr. 24, 2022 8:34 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Jóllehet néha hosszúra nyúlik, de szeretem az érkezésemkor másoknak – leginkább az égieknek – körülményes tiszteletköröket. Olykor mulatságosak is, vagy csupán az másikhoz fűződő megbecsülés és tisztelet körvonalazódik, akárhogy is van, kedvelem ezeket a perceket, Aleth pedig igazán méltó partner ebben. Szélesen elmosolyodom a könnyed humorra amivel az enyémre válaszol, mielőtt eltűnne, kis időre magamra hagyva. Addig megoldom a kabát csatjait és üdvözlöm a kis príít is, aki régóta Aleth otthonának és életének a része. Halk kuncogó hang tör fel torkomból mikor megmutatja nekem a hasát, bizalma legfőbb jeleként és egy kicsit engedek a csábításnak, hogy ott is megcirógassam, ám aztán hagyom tovább aludni, s elfoglalom a helyem azon a széken, melyre a Bíra mutatott. Mikor visszaérkezik, ismét felemelkedem és az asztalhoz közelebb lépek. Feljaánlom, hogy én szedek neki, aminek két oka van. Egyrészt szeretném elkerülni, hogy sok ragu kerüljön a tálkámba, másrészt, Aleth férfi és úgy gondolom nekem kell kiszolgálnom őt függetlenül attól, hogy ő most otthon van, én nem. Figyelmessége, mellyel forró vizes kendőt is helyezett a tálcára, nem lep meg. Körültekintő és szereti a rendet, a tisztaságot, az otthona és a hivatala mindig kellemes illatú, tiszta, rendezett és úgy tudom nem kért soha segítséget ehhez. Jártam már az otthonában is, mely nincs messze tőlünk, de jobb szeretem itt felkeresni. Engem sem zargatnak otthon, csak rendkívüli, tényleg nagyon sürgős esetekben, melyekből azóta, hogy itt élek Elorakban, egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor került sor. Meg is törlöm a kezem mielőtt az edényhez nyúlnék, azután pedig bőven szedek neki, míg magamnak csak annyit, amennyit a gyomrom és a illendőség megkíván….jóllehet a kettő nincs összhangban. *
-Örülök, de nem az a célom, hogy elvarázsoljalak. *Könnyed nevetésem jelzi, hogy most is csak tréfáltam. Visszaülök a magaméval és először is bezsebelem a raguért kapott dicséretet egy mosollyal és egy könnyed főhajtással. A beszélgetés elkezdődik és Aleth annak ellenére, hogy az étel ízlelésével van elfoglalva, a figyelmét is rám fordítja. *
-Régóta nem fogadott senkit az égiek közül és Elorak egyre inkább átjáróház lett. Nem szeretem, hogy oly sokan idejárnak. Dann Tierran pedig nem tett semmit, hogy ezt kordában tudjuk tartani. *Ez a legfinomabb megfogalmazása annak, amit éreztem, amiért végül dacolva a hideg és viharos téllel, elindultam Cadarba. Aleth közbeszólása megmosolyogtat, noha maga a téma nem vicces és nem ad okot nevetésre, mégis belegondolva, hogy „szóljunk magunknak” egy újabb jele annak, hogy kivételes humora van. Csak ekkor veszek magamhoz egy falatot a raguból, melyet gondosan meg is rágok. Rövid csend telepszik ránk, míg mindketten magunkban fogalmazzuk meg gondolatainkat, s én öntöm először szóba.*
-Dann Tierran továbbszőtte a te tervedet. Emlékszel még mit ajánlottál korábban? Még az elején. Annak egy része megvalósult, de nem úgy ahogyan reméltük. A város felépült és én úgy éreztem, nagyon becsaptak minket, kihasználva a tudatlanságunkat. S még mindig tudnak meglepetéssel szolgálni. Tierran Mesterrel azt tervezzük, hogy idecsalogatjuk az égieket, látszólag megnyitjuk előttük a városunkat, magunkra irányítjuk a figyelmet, de közben az Irlian tó túlsó partjának területeiről északra menekítjük népünket. A hegyi néppel pedig szövetséget kötünk. *A részletekbe még nem megyek bele, újabb falatot veszek magamhoz és megvárom mit szól mindehhez Aleth. Nem sokakat avatunk be ebbe a tervbe, de ő az egyik akinek jelenléte, tudása és joga megvan ahhoz, hogy mindenről tudjon. A segítségére pedig még inkább szükségünk van, jól ismeri Elorak népét, hiszen itt született, itt nőtt fel, pontosan tudja, hogy a városban élők közül ki az akivel számolhatunk és ki, aki talán nem lenne segítségünkre. Nem hiszem, hogy bármelyik eloraki elárulna minket, de talán egy vétlen elszólással, vagy az égiek iránt érzett túlzott érdeklődésével keresztbe tehet nekünk.*








Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Szer. Ápr. 27, 2022 6:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
Meglepi, hogy magának mennyire keveset szedett, ám szóvá nem teszi, úgy véli, ez a tisztelet jele Roda-tól, s azzal sértené meg, ha megemlítené.
- Nem? - kap a tréfa hangulatán. - Pedig az fűszerezi meg igazán a barátságokat - mosolyog rá, jelezve, mit is jelent számára Roda. A barátot pedig meg kell becsülni, igazi kincs, s tudja, Roda is számíthat rá, akár városi, vagy magánéleti kérdéseivel fordulna hozzá.
- Valóban nem - mielőtt folytatná, újabb falatot ízlelget. - Dann Tierran okkal nem fogad most égit, s ennek ő, valamint az istenek a tudói - hajtja meg fejét, tisztelete jeléül, még ha nem is láthatja őket, ők látják őket, hiszi. - Drága Roda, megértem aggodolmadat - mind a ketten veszítettek el szeretteik köréből, az övéiből senki sem maradt, s tudja, nem balesetek okán. - Napról-napra többen érkeznek, s látni új quorsa arcokat. S nem tudni, mikor lesz vége - hagy egy kevés szünetet. - Ám, ez csak jó nekünk, hiszen így megismerhetjük őket, alaposabban, mintha csak falon kívül lennének. S így előnyre is szert tehetünk. Még többre.
Az ételt viszont valóban varázslatosnak tartja. Muirr is, mert amint a finom illat körbejárja a helyiséget, s elkezdtek enni, úgy dönt, hogy ő is megkóstolja, s nem, nem Alethhez megy nagy szemeket mereszteni, hanem Roda-hoz. Ha nem figyel rá, úgy kétlábra emelkedik, s egyik mancsát a combjára teszi, szabadon maradt mancsával pedig felnyúl, megérintve Roda alkarját. Nagyon finoman, s úgy néz rá, nagy szemekkel.
- De hiszen ezt beszéltük meg Dann Tierrannal, ezért is nyitottuk meg előttük Elorak kapuit. Így felénk érkeznek, más településre nem jutnak be, s szemmel tarthatjuk őket - a Várossal kapcsolatban egy ideig csendben marad, újabb falatot ízlelgetve, s csak utána gondolkodik el.
- Az, hogy a Város felépült, abból a hitünkből fakadt, hogy olyanok, mint mi. S azzal, hogy Elorak kapuit megnyitottuk előttük, mostanra már jóval többet tudunk érteni belőlük, miként jár az ő furfangosnak hitt agyuk. Márpedig mi is azok vagyunk, nem féltem magunkat. Visszavertük a támadásaikat, s Elorak még mindig áll - nagyon örült ennek, s nem akarta elfogadni azt a lehetőséget, hogy veszíthetnek.
A költözéssel kapcsolatban talán még hosszadalmasabban is gondolkodik, majd feláll, s az egyik polchoz lépve, kivesz egy tekercset, szétnyitja, s a két tekercsvéget rögzíti, ahogy szokta, amikor a térkép felett gondolkodik. Újból helyet foglal, s ismét megtörli kezeit, s beszéd közben mutatja a térképen a helyeket is.
- Kértem, s olvastam is beszámolót, hova tudnának költözni az ottaniak. Ehhez azonban hosszas tárgyalások szükségesek a hegyi néppel, mire a szövetség megköttetik. Érthető módon, nem igazán tetszik számukra az, hogy Elorak nyitott a quorsákkal kapcsolatban, s ők nem engedik be hozzájuk őket - hiszen így egyeztek meg. - Addig viszont, akik a Város és Elorak között élnek, veszélyben vannak. Ezért újabb harcos toborzást indítottam el, igaz, felkérés útján. Ők a falvak és településekre lesznek kihelyezve, hogy támadás esetén meg tudják védeni a települést, s védelmi folyosókon át el tudják a perdaiakat menekíteni, szükség esetén. Ami, nem hiszem, hogy be fog következni. Akik ott élnek, ragaszkodnak a földjükhöz. Ezért is lesz nehéz mindenkit rávenni arra, hogy költözzön el.
Valójában elszomorítja a helyzet, hiszen számára ez meghátrálás. Lehet békében is élni egymás mellette, és hogy nekik kell elmenni onnan, nem tetszik neki.
- A települések lakói nem fognak elmenni onnan, és ezt meg is értem. Évszázadok óta ott élnek, s nem fogják hátrahagyni a földjüket. Megvédeni annál inkább. Erre is koncentrálnék. Mert senkit sem fogok kényszeríteni, hogy elköltözzön onnan. Hiszen mi is hajlandóak voltunk az életünket adni a városért - áll meg egy pillanatra, családjára és szeretteire gondolva. - Ha elmenekültünk volna, azzal az ő haláluk is értelmetlenné vált volna.
Őszinte, mindig is az volt, ha Elorakról és a népéről volt szó. A quorsák már más kérdés. Nekik már a képükbe is hazudott, megtanulta tőlük a trükköket, s tudja magáról, el tudja hitetni velük szavait.
- Ám, aki úgy dönt, elköltözne, annak szeretném megadni a lehetőséget.
Újból vesz egy falatot, s nyugalommal ízlelgeti. A tál csodálatos tulajdonsága, hogy az étel lassan hűl ki benne, így élvezheti a ragut, míg csak kívánja.
- Hogyan oldaná meg a tárgyalásokat a hegyvidékiekkel?



Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Hétf. Május 02, 2022 8:21 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Elmosolyodom Aleth újabb megjegyzésén, amivel sikerül neki nem a barátságunkat, hanem a beszélgetést megfűszerezni. Többek között ezért is szeretem, mert azon felül, hogy mindig jó tanácsokkal szolgál, kellemes hangulatot teremt. Ebből is tudom, hogy szívesen látott vendég vagyok és ez jólesik. *
-Nos, igyekszem akkor egy kis varázslatot csempészni a társalgásba. *Ebben sosem volt hiány és nem is fűszereztük túl, az étel sem jó ha túl sós vagy túl édes, mindig törekedni kell a harmóniára. Dann Tierrantól már sok mindent megtudtam a beszélgetésünk kapcsán és távolságtartásának okára is fény derült, jóllehet örültem volna, ha előre tájékoztat róla. *
-Igen, most már tudom, beszélgettünk róla. *Azt nem hozom szóba, mennyire örülök annak, hogy sikerült mindezt úgy megkérdezni Tierran Mestertől, hogy nem sértettem meg. Azt is értem miről beszél Aleth, a quorsák megismerésének előnyeiről, ám az aggodalmam pont ebben az előnyben rejlik.*
-Sokan a népünkből nagyon is érdeklődnek a tudásuk iránt. Nem mondom, hogy rossz, de azt sem mondhatom, hogy jó. Túl sok szerkezetet használnak, szinte mindenre és ez sok energiát felemészt, ezért is van szükségük szent köveinkre. A quorsák nem ismernek határt ha valamit meg akarnak szerezni. *Most viszonylag csend van, mintha várakoznának valamire, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez nem várakozás hanem tervezés és megint a hátunk mögött tesznek valamit, aminek a kárát látjuk meg. A kérdés, hogy mikor és mennyire lesz ez káros a számunkra. Közben én magam lassan falatozom, inkább csak a tisztelet kedvéért, melyet Aleth iránt érzek. Cseppet sem vagyok éhes és mosolyogva fogadom a kis príí kunyerálását, amit bájos módon sikerül kiviteleznie. Mancsa leheletfinomsággal érinti meg a karomat és szemei egészen kikerekednek, nem lehet neki ellenállni, de először Alethra nézek kérdőn, hogy szabad-e? S igenlő bólintására merek ki egy darab húst a príí számára amit aztán könnyedén és nem kis hanghatásokkal kísérve tüntet el. *
-Igen tudom, hogy ez volt a cél, így népünk többsége biztonságban van. *Nekem nem is ezzel van gondom, de Aleth folytatja és én nem akarom félbeszakítani. *
-Aleth, tudod jól, hogy a győzelmünknek semmi köze a furfangossághoz, csakis Shiennel és Shaz`or kegyéből kapott képességeink segítettek. *Ez szomorít el legjobban, hiszen nem mindig tudunk a képességeinkkel felülkerekedni a quorsákon, nem mindig nyújt a sors olyan alkalmat. A városuk is azért épülhetett fel a hátunk mögött, mert nem voltunk elég körültekintőek és túlságosan bíztunk a szavaikban, melyekkel a maguk hibáit és törekvéseit leplezték. *
-Dann Tierran szavára megteszik. S azok akik majd befogadják őket a Sötét erőn túl, szívesen fogadják népünk veszélyben lévő tagjait. Most nagyon össze kell fognunk. Szívesen veszem a segítségedet, és minden bizonnyal szükség lesz harcosokra ahhoz, hogy mindenkit elkísérjenek a veszélyes úton. Dann Tierrannal azt beszéltük, hogy megkeresem Vharant és őt kérem meg Tierran Mester nevében, hogy vezesse át a népünket a biztonságos területre. Ő tudja hol lehet egy nagyobb tömeget átvinni a quorsák orra előtt észrevétlenül. *Látom rajta, hogy elszomorodik, én is ugyanezt éreztem amikor a Mesterrel beszéltem erről. Számomra is a megfutamodás érzését kelti, a feladásét, de nem kell ennek véglegesnek lennie. Minden azon múlik, hogyan tudok a hegyi néppel szövetséget kötni. A lehetőség megadására bólintok, hálásan pillantok Alethre, mert tudom, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy népünk biztonságban legyen, akár elhagyja otthonát, akár nem. Igaza van, biztosan lesznek olyanok akik maradnak, leginkább a harcosok, a családok férfitagjai, s belőlük kell majd sereget szervezni. Csak szépen csendben, ahogyan azt a quorsák is tették. Talán jobb is, ha néhányuk marad és a falvak nem ürülnek ki teljesen, lássák, hogy folytatódik a munka, és kelleni is fog a termény. *
-Ismerek egy hegyi quorsát akiben megbízom. Láttam a múltját és ismerem az érzéseit…a legtöbbjét. Tudom, hogy becsületes. Jártam is már ott ahol élnek, a segítségemet kérték és én megadtam. Állta a szavát. Őt fogom felkeresni és kérem tőle, hogy vigyen a vezetőjükhöz. Bízom benne, hogy sikerül előnyös alkut kötni. Beszéltem erről Rotemshellel is, jó meglátásai voltak. *Mielőtt azonban felkeresném Vadembert, a bolond quorsát, beszélnem kell Callum Jenkins kancellárral. Erről majd később ejtek szót Alethnek. Addig is megosztom a ragumat a kis príível, ha kér még belőle, de én magam is falatozom belőle, mikor Aleth beszél. *









Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Vas. Május 08, 2022 10:11 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
Mosolyogva ingatja a fejét, s válasza közben biccent egyet.
- Már benne van, kedves Roda. Mint ahogy mindig is benne volt, mikor beszélgettünk - s hiszi, senkinek sem törnie magát jelleme ellenére, hogy a másik kedvére tegyen, legyen pusztán önmaga, adja önmagát. Talán ezért is kedveli a beszélgetéseket. A perdaiakkal legalábbis. Önamgukat adják, a quorsák már területbe esnek.
Dann a tudója annak, kinek mit, és mikor mond el. Bízik benne, s az isteneikben is, a viszontagságok ellenére. Hiszen ezek olyan események, amelyekkel okkal történnek, segítve őket. Így látja, ám ezt a látását megtartotta magának a kezdetektől. Hiszi, semmi sem történik véletlenül. S azt is hiszi, isteneik mindig is javukat akarják.
- S mi az, amit érzel ezzel kapcsolatban? - érdeklődik az iránt, hogy a quorsák nem ismernek határt ha valamit meg akarnak szerezni. Szeretné megérteni Roda gondolatait, aggodalmait, hogy segítsen azokat ő is megérteni, s feldolgozni. Az érzések, vélemények kimondása felettébb fontos számára, s végigmenni azon a vonalon, mely mentén meg lehet érteni ezen aggondalom forrását.
- Igen, érdeklődnek iránta - biccent újfent. Hosszasan elgondolkodik, mérlegelve fűzi gondolait, a szálakat, s közben élvezi a ragu ízét. Szereti, ha gondolatai közben azért két lábbal állanak Perdán, válasza közben azonban ismét leteszi az evőeszközt. Muirr pedig már kér is, ezúttal Rodatól. A kérdő tekintetre mosollya biccent. Sosem tanított Muirrnak hasonlót, hagyja, hogy saját maga ura legyen.
- Azt mondták, régóta vannak úton. S bár nem tudom, mennyi az élettartamuk, valószínűleg nem tudták még a régi szokásaikat levetni, s mindaz, amit itt látnak, új. Olyanok itt, mint a gyerekek, noha nem a sajátunkra gondolok. Úgy értem, nem ismerik még ezt a világot, és ennyi év még kevés számukra. S ahogy látom, tiszteletük a másik lények és szabadságuk felé másmilyen, mint a miénk. A mi feladatunk, hogy segítsünk nekik ebben, hiszen a gyermek is cselekszik olyat, ami tudatlanságából fakad, s a mi feladatunk, megmutatni nekik, hogyan tudnak békében élni Perdával.
Ha Roda beszélni kíván, sosem szakítja félbe, így mikor látja, szavainak folytatása van, figyelmesen hallgatja. Számára ez a beszélgetés, megbeszélés, nem egymás szavába vágása. Így türelemmel meghallgatja, s csak utána mondja el korábbi szavait, miután Roda válaszát is meghallgatta. Sosem, de sosem akaszt meg senki a válasza közben, így olyan, hogy Aleth folytatná, s Roda, vagy bárki más válaszol, és ő rendületlen folytatná szavait, olyan nem létezik. Az tiszteletlenség a másik szavaival és véleményével szemben. Így a további gondolatmenet után, melyre aztán Roda válaszol, s Aleth következne a válaszában.
- Drága Roda, teljesen másra válaszolsz, mit mondtam. Nem azt mondtam, hogy a furfangunkkal védtük meg Elorakot. Elorak védelme még a Városuk építése előtt volt. Én azt mondtam, hogy az ő furfangosságuk okán voltak képesek a saját Városukat felépíteni. Az ő furfangosságukról beszélek, nem a miénkről, s még csak nem a mi képességeinkről, melyeket isteneink ajándékoztak nekünk, s melynek segítségével hála, megvédtük Elorakot. Kérlek, kövesd figyelemmel mások szavait, ha meg kívánod érteni őket, s ne hagyd, hogy saját érzelmeid máris átírják a hangzott szavakat. Ebből akadnak a félreértések. Nyitott szív, üres elme, mely segít a beszélgetésben - mosolyog rá kedves együttérzéssel, mert nagyon is jól tisztában van azzal, hogy saját fájdalmuk, érzéseik képesek velük is furfangot eszelni, s mást meghallani, kiérteni, mint ami valójában elhangzott. S csendesen várja egyensúlyba kerülését, türelemmel. Tudja, nem könnyű.
- Így van, éppen ezért kérdezem, mit értesz a szövetségkötésen, hogyha Dann Tierran szavára megteszik. Hiszen mindenki összefog Perdán, mint ahogy eddig is - hiszen a perdaiak mindig is egyként gondolkodtak, ahhoz pedig semmilyen szövetségkötésre nincs szükség. Minden bizonnyal Dann Tierrannal beszélt valamiről, amit még nem mondott el nekik a Dann. S ami késik, egyszer hozzá is elérkezik.
Még hosszasabban gondolkodik, mint eddig is. Tudja, milyen az itt élő nép, s azt is, hogy nagyon kevesen fognak a távozás mellett dönteni. Mert nem félnek megvédeni Perdát, hiszen az táplálja őket. Most van itt az idő, hogy ezt viszonozzák is. A képességeikben és kitartásukban bíznak, s abban, minél többen maradnak, annál jobban meg tudják védeni otthonukat, s nem csak a férfiak, nők, leányok is, hiszen ők is képesek harcolni, s nem csak harcosokra lesz szükség, hanem sokkal inkább szilárd lélekre, aki kiállja ezt a próbát. Ezt még nem mondja el ennyire biztosra Roda-nak, ez a saját tapasztalata, amit felnőve tapasztalt meg.
- Amennyiben valaki úgy dönt, inkább elmegy innen, mindenki meg fogja érteni, s megkapja a segítséget, ami ehhez szükséges. Az pedig, hogy egyszerre vonuljanak el, nagyobb tömegben, nem tanácsos. Úgy valóban feltűnő. Kisebb csoportok, mint eddig is, akik kereskedni mentek más városokba, településekre, nem fog feltűnést okozni.
Hiszen az egy olyan feltűnő jelzés, mintha azt kívánná: ide-ide, itt vagyunk, vonulunk!
Érdeklődéssel hallgatja a hegyi quorsa-ról a beszámolót, halványan el is mosolyodik.
- És ez miért lenne szükséges? - érdeklődik.



Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Csüt. Május 12, 2022 9:28 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Elmosolyodom a dicséretére, én legalábbis annak veszem és örülök, hogy ilyen jól megértjük egymást, nem csak Elorak életének szempontjából, hanem a humor oldaláról is. Sajnos azonban ma komoly dolgokról kell beszélgetnünk és tudom, a humor hamarosan háttérbe szorul, bár nem tűnik el teljesen.
Volt egy időszak korábban, amikor tényleg olyan elveszettnek éreztem Elorakot, hogy majdnem elvesztettem a reményt, és ezért is kerestem fel Dann Tierrant. A találkozásunk azonban rádöbbentett arra, hogy csupán gyakrabban kellene beszélgetnünk, hogy megértsem őt és a döntéseit. Be kellett vallanom magamnak, hogy hiányzott és noha nem vontam kétségbe azon döntését sem, mellyel Elorakba helyezett, megtiszteltetésnek vettem és jóleső érzéssel töltött el a tudat, hogy alkalmasnak talál egy nagyváros Első Gyógyítója címére, nem épp a legkedvezőbb időben történt ez meg. Egyszerre kellett megküzdenem az égiek érkezésével, a szüleim halálával, a barátaim elvesztésével és egy új élet felépítésével. Mindezt a Dann segítő tanácsai nélkül, s igaz, Aleth sokat segített nekem annak idején, amiért örökké hálás leszek neki, a Dannhoz fűződő kapcsolatom megsínylette. *
-Félelmet. *Nincs ezen mit csavarni, egyszerűen félelmet érzek, mert nem tudom, hogy legközelebb mi fog történni annak érdekében, hogy az égiek megkapják azt amit akarnak. S ők mindent akarnak, függetlenül attól, hogy az kinek árt, kinek válik és milyen mértékben a kárára. *
-Amit ők nem ismernek. A városuk is azért épült fel a hátunk mögött, mert akarták és nem várták meg, hogy segítsünk, hogy tanácsokkal lássuk el őket, hogy megóvjuk a földjeinket. Mindent azonnal akarnak. *Nem ismerem a történetüket, hogyan pusztult el az otthonuk és miért, de gyanítom ennek a makacs akarnokságnak nagy köze van hozzá. Nem képesek a természettel együtt élni, le akarják azt igázni. Ezért sem nézem jó szemmel azt, ahogyan népünk gyermekei közül többen érdeklődnek a tudásuk és szerkezeteik iránt. Félelemmel tölt el az a tudat, hogy beszippantja őket az égiek tudománya és elindulnak azon az úton, melyen a quorsák is rendületlenül menetelnek. Ez a gondolat is vesz rá arra, hogy Aleth válaszára ingassam a fejem. *
-Úgy tudom nem olyan hosszú, mint a miénk és sokan vannak még a Dwa`woruu-n, sokan alszanak jeges álomban arra várva, hogy itt a Perdán legyen számukra hely. Sajnos talán pont ezért türelmetlenek és makacsok, nem fogadják el a tanácsainkat, a meglátásainkat, mennek a maguk feje után. Ez azonban nem az ő kárukra fog kiteljesedni. Próbáltam beszélni erről Callum Jenkins kancellárral, talán ő még hajlana is bizonyos kompromisszumokra, de a többi vezetőtársa nem. Ők nem tudatlanságból fakadóan cselekszenek, hanem nagyon is tudatosan terjeszkednek és a természet számukra nem az életet jelenti, hanem csak egy elhárítandó akadályt. *Meglátásom szerint soha nem fognak olyan békében élni a Perával, amiről Aleth beszél. S igen, szeretem a népem és szeretem a Perdát, csodálatos hely amely mindig megadta nekünk azt ami a túléléshez kell. Ha kevesebb is volt olykor, átvészeltük és újult erővel tudtuk folytatni. Ha nem lennének nehézségek az életben, a jót sem értékelnénk kellőképpen, természetesnek vennénk és elpuhulnánk. Nem csoda, hogy az érzelmeim fellángolnak bennem valahányszor a Perdáról beszélek vagy annak tönkretételéről, melyre a quorsák törekednek. Nem kétlem, hogy a céljuk nem egy másik régi otthont csinálni belőle, de az, hogy nem hallgatnak ránk, azokra akik itt élünk már Shienel és Shaz`or beteljesületlen násza óta, oda vezet. Aleth szavaira ez az érzelemtől fűtött hangulat gyorsan kihűl, és újraveszem magamban előző szavait és a magaméit is. Talán igaza van és tényleg befolyásoltak az érzelmeim, de ha nem mondom ki azt amit érzek az égiekkel kapcsolatban, akkor ellenük tenni sem tudunk. *
-Azt mondtad mi is vagyunk olyan furfangosak mint ők és nem félted a népünket, csupán erre utaltam, de igazad van, valóban elragadtak az érzelmeim, de mégis hogyan lehetne érzelmek nélkül beszélni az otthonunkról, melytől meg akarnak fosztani? *Én erre képtelen vagyok. S nagyon úgy fest, hogy több lemondással jár majd az égiek elleni harc, mint gondoltuk. Nem csak Elorak látszik elveszni, hanem az Irlian tó másik partján elfekvő terület is. Úgy érzem a quorsák mindent bekebeleznek. *
-A szövetség a mi segítségünkre lesz, mert magunk nem fogunk tudni megharcolni a városukban és a Dwa`woruu-n élőkkel. Említetted, hogy sokan nem lesznek hajlandók elhagyni az otthonaikat, erre mondtam, hogy Dann Tierran szavára azok is megteszik majd. *Annyi a teendő még, de úgy érzem végre tehetek is valamit. Már korábban fel kellett volna ébrednem, annyiban igazat adok húgomnak és Eowennek, hogy meg kell ismernünk a quorsákat minél jobban, nem maradhatunk tőlük távol úgy, ahogyan azt én tettem az elején. Sajnos erre Callum Jenkinsnek kellett rádöbbentenie azzal, hogy elrabolt pusztán azért, mert kellett neki a vérem. Egy perdai vére. *
-Természetesen nem mindenki egyszerre indul útnak, de még azok is akik megteszik, jobb ha nem a quorsák szemei előtt teszik ezt. Vharan jól ismeri a Perdát és tudja merre nem járnak szívesen az égiek. *Elmosolyodom, mert bár sikerült Vharant a remetét megnyerni az ügynek, nem volt könnyű és ezt Dann Tierran is tudta. A köztük lévő nézeteltérés hosszú évtizedeken át rányomta bélyegét Vharan életére és talán még most is van benne némi ellenérzés a Dann iránt. A perdaiak összefogása alól azonban még Vharan sem húzta ki magát. Úgy vettem észre, hogy Aleth-et jobban érdeklil a hegyi quorsák, a róluk mondott beszámolóm még halvány mosolyt is az arcára csal. Én sem tudom félretenni a derűs érzelmeimet, élmény volt Vademberrel beszélgetni, noha sok kérdés nyitott maradt vele kapcsolatban, leginkább a vezetőjükhöz fűződő kapcsolatából. *
-A hegyi quorsák sokkal jobban alkalmazkodtak a perdai élethez és közelebb is állnak a természethez, jobban tisztelik, mint a városban élők, ezért könnyebb is velük szót érteni úgy gondolom. Másrészt a saját népüket ők ismerik jobban, sok tanáccsal láthatnak el minket, amiket aztán felhasználhatunk a városiak ellen. Persze azt még nem tudom, mit sikerül majd kialkudni a hegyiek vezetőjével, de bízom a legjobbakban. Ők is ellenségként tekintenek a városiakra, hiszen száműzték és üldözik őket, minden lehetséges módin igyekeznek megkeseríteni az életüket. Segítségre szorulnak és ha mi segítünk nekik, akkor ők is segítenek nekünk, cserébe olyan területet kaphatnak, ahol nyugodtan és békében élhetnek. Úgy hiszem ők képesek lesznek maradéktalanul alkalmazkodni. *Már csak a részleteket kell megbeszélni, hogyan nyújtsunk segítséget úgy, hogy az az égieknek ne tűnjön fel? Hogyan engedjük be Elorakba mindkét oldal népét anélkül, hogy elveszítenénk a látszólagos semlegességünket? *
-Neked mi a véleményed erről Aleth? *Érdekel és kíváncsian várom a válaszát, jóllehet azt nem tudom mennyire sikerült neki az égiek különböző csoportjait megismerni, tapasztalatokat gyűjteni róluk. De majd kiderül. Addig lassan falatozva hallgatom őt, időnként egyet-egyet lecsippentve a kis príínek is.*










Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Pént. Május 13, 2022 4:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
Csendben gondolkodik a válaszra. Sosem siet el egy választ sem, alaposan megfontolja, átgondolja szavait, körbejárva annak mibenlétét.
- Attól félsz, hogy elvesznek mindent? - kérdi csendesen. Ez a gondolatkör jóval messzebbre visz, mint ennek most helye lenne, ám Roda lelkét látva, úgy véli, talán abban tud segíteni, hogy megtalálja, melyik út is az övé, amit olyan nagyon keres. Hiszen elveszett. A félelem magja mindig valaminek a hiánya. Nincs olyan szoros kapcsolat az istenekkel, mindössze hite erős bennük, hogy képesek utat mutatni. S nem csak álmában, például.
- Megismerve ezzel, hogy nem olyan gondolkodásúak, mint mi vagyunk. Mi ebből indultunk ki, tévedtünk. Ha továbbra is csak ujjal mutogatunk rájuk, és csak őket okoljuk mindezért, azt jelenti, nem tanultunk mindebből. Ez olyan lenne, mint a gyermek, mely megégeti ujját, mert odaért a kályhához a keze, és a káhlyát okolja, hogy forró, és megégette a kezét. Pedig az csak egy kályha. Helyette érdemes azt megtanulnia, hogy a kályha azért kályha, mert forró az egyik tulajdonsága, amihez nem érünk hozzá. A quorsák felépítették a városukat, ez még nem jelenti azt, hogy a későbbiek folyamán ne fordulnának hozzánk kérdésekkel, mert a városuk élhetetlen lesz. Aki makacs, csakis a saját kárából képes tanulni - hisz abban, hogy a quorsák okolása helyett arra figyeljenek, miben tudnak úgy segíteni, hogy az ottani élővilágban minél kevesebb gond legyen, hiszen ha ott gond lép fel, az ugyanúgy kihat Perdára, mintha máshol történne meg.
Újfent figyeli, és szavait is, csak akkor vesz újabb falatot a raguból, mikor Roda befejezi a választ. Az íz élvezete segít abban, hogy gondolatai is a megfelelő irányba terelődjenek. És élvezze a csodás ízeket.
- Miből gondolod, hogy Perdára akar jönni az összes jeges álomban alvó? Tán beszéltél minddel, s ezért eme bizonyosság benned? - érdeklődik, rámutatva arra, hogy saját gondolatai vezethetik tévútra, éppen azon félelem okán, amit éppen az imént említett meg.
- S beszéltél az összes vezetőtársával? Úgy tudom egy nézetet szükséges képviselniük, vagy tévedek? Így akkor hogy lehet az, hogy míg az egyik... vezetőtárs hajlik kompromisszumra, a többi nem?
A folytatás rávilágít számára arra, amit korábban is mondott. Hozták magukkal a régi értékeket, ám ez a világ más, és nem csak a perdai nép, de a természet és az istenek is csak egy ideig fogják mindezt elfogadni.
Türelemmel várakozik, míg Roda érzelmi világa újra egyensúlyba kerülnek, s gondolatai a megfelelő irányt veszik fel.
Elmosolyodik a válaszra.
- És mit gondolsz, ki adja a furfangot egy perdainak? - csakis az istenek adhatják. - Jogod van az érzéseidnek a kimondásához, jogod van dühösnek lenni. Ám mielőtt ezt megteszed, érdemes megvizsgálni, hogy valóban az a valóság, ami miatt érzed azt a haragot? Vagy csupán gondolataid játéka veled, mely megakadt, s szüntelen csak jár, körbe-körbe, elvakítva tekinteted a valóságra? Az ebből születő tetteknek a legsúlyosabbak a következményei. A józan szív, és nyugodt gondolat segedelme az, amiben bízhatunk, mellyel isteneink felé tudjuk hangukat és szívünket fordítani.
Aztán komolyan tekint rá.
- Te már úgy veszed, Elorak és környéke el is esett? - érdeklődik, megérezve talán valamit, összerakva Roda szavait.
- Ha Elorak és környékéről elmennek a népek, mondd, hogyan tudunk majd harcolni?
A folytatásra azonban csendben teszi le az evőeszközt. Dann Tierran szavára megteszik majd.
Nem ezért lett Elorak bírája, hogy csak úgy, feladjon mindent. Nem ezért építette mindezt, s nem ezért védte meg a várost. Viszont Elorak népéért van, még akkor is, ha az a nép felkerekedik, és máshová teszi le székhelyét. A nép nem a város, ezzel tisztában van.
- Ezt ki javasolta? - érdeklődik. Nem hiszi abban teljességgel, hogy Dann Tierran szavai, mert mindez félelemből fakadó szavak, s van egy gyanúja, hogy talán mindez Roda ötlete, elgondolása.
Vagy, ha mégis Dann szavai, úgy mindez mögött más is van, s úgy fejet fog hajtani a Dann akarata előtt. Dann Tierran előtt is ki szokta fejteni a véleményét, mint ahogy ő maga mindenkit meghallgat, türelemmel, hiszen fontos mindenki véleménye. Dann Tierrannak is elmondja, hiszen fontosnak tartja, tisztában legyenek egymás véleményével, még akkor is, ha utána Dann az ellenkezőjét  dönti, mely mellett ő tett le véleményt. Az  istenek akarata mindig is kifürkészhetetlen. Időt nyerni és felkészülni sokféleképpen lehet, s van, mikor a kiváratás is sokkal eredményesebb, mint egy beleállás. Rengeteg megoldási eseménykönyv van a fejében minden ilyen alkalommal, s mindez, amit elmondott, és el fog mondani, csupán egy, a sok közül. Az isteneknek és Dann Tierrannak pedig sokkal nagyobb rálátása van az összképre, mint neki. Ettől függetlenül most is elmondja véleményét, mint minden alkalommal, tiszteletteljesen.
- Ez éppen olyan történet, mint a quorsáké. El kellett menniük valahonnan, mert ott már nem élhettek többé, helyette más földjére telepedtek. Mitől lennénk különbek akkor tőlük, Roda? Lehetséges együtt is élni, megismerni mindezt. Mi van, ha mindezt az istenek tervezték el, ők hozták utunkba a quorsákat, mert elértünk egy olyan szintet az úton, ahol ezzel segíthetik a fejlődésünket? Együttműködni nem lehet, csak fekete és fehér van? Akkor miben különbözünk a quorsáktól? Ez olyan, mint fát dobni a tűzre. Ha majd oda is eljutnak, akkor megint tovább megyünk? És mondd, mégis hová menjünk, és meddig tudjuk ezt tenni, amikor már mindenütt quorsák vannak? - türelmesen és nyugalommal magyaráz.  
- Igen - bólint arra, hogy Vharan vállalkozik a vezetésre.
- Csodálatosan ízletes a ragud, Roda, nagyon köszönöm, vérré fog válni, hiszem - mosolyog rá, s arrébb teszi a tányért, helyet adva a beszélgetés többi részének, maga elé véve a pohár vizet.
Figyeli Roda szavait, a megváltozott hangulata ad okot halvány mosolyra. Lám, ifjú még.
Hosszasabban elgondolkodik a hegyi quorsák után kapott válaszra. Figyeli Miurrt is, ahogy tele pocakkal és simogatással, visszakucorodik az előző helyére. Miután megint kuncsorgott jó pár falatot, ezzel beírva pocakjába és szívébe is Roda-t.
Sokkal árnyaltabb s összetettebb mindez, amiről most Roda említést tett. Legfőképpen még több a bizonytalan elem benne.
- Ha szabadabban járhatnának be a városba, az égi... városi quorsáknak nem lenne annyira feltűnő, hogy ők is itt vannak, s könnyebben lehetnek közöttünk, segítve bennünket.
Nem hisz abban, hogy ha gond lenne, ne válnának a hegyi quorsák is azonnal a perdaiak ellenségévé, sokkal több mindent látott Elorak ostománál, mintsem mindet el tudná mondani Roda-nak. Az isteneikben azonban feltétlenül megbízik. Azt viszont szomorúan látja, hogy a félelem magjai már megjelentek a  perdaiakban. Kérdés az, mihez kezdenek mindezzel.
- Már csak az a kérdés, miként lehet majd különbséget tenni egy hegyi és egy égi quorsa között.
Ez nem neki lesz gond, hanem a kapuknál lévő őrségnek, hogy kit engedhetnek be kísérő nélkül.
Elorak mindenki számára nyitva áll, éppen abban rejlik semlegessége, hogy láthatóan senkit sem zár ki a lehetőségekből.  
S még neki is van mit mondania, legfőképpen álmairól. Szerette volna, ha már az elején olyan kapja meg álmait, aki ért is hozzájuk, így időnként úgy gondolja, talán éppen egy lényeges elemet hagyott ki, ám Dann Tierran eddig mindig megnyugtatta, mindent átadott, amit az álmai üzentek.




Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Vas. Május 22, 2022 3:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

* Aleth kérdésére csak szótlanul bólintok, nem tudok hozzátenni sem elvenni. Igen, attól félek, hogy mindent elvesznek, de nekik sem marad majd, ha kizsigerelik a Perdát, de akkor már késő lesz. Tudom, Aleth sincs oda értük, mégis először úgy érzem a védelmébe veszi őket, ám ő ennél sokkal bölcsebb és talán én is tanultam tőle valamit ezen a téren, mert nem szólok közbe, már csak tiszteletem jeleként sem. Mire szavai végére ér, már egészen másképp gondolom, de nem tudom a lelkemből s elmémből kiölni a gondolatot, mellyel minden baj okozójának az égieket hiszem.*
-De vajon az ő káruk, nem lesz-e a miénk is? Abban igazad van, hogy mi is hibáztunk, saját magunkat is okolhatjuk mindazért, ami megtörtént. Nem voltunk elég óvatosak és körültekintők. *A baj csak az, hogy az égiek nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy tőlünk kérjenek segítséget vagy tanácsot későbbi életükhöz. Nem értik a Perdát és nem is akarják megérteni. Felépítettek egy várost, elpusztították az erdő egy részét és azt hiszik, ha fákat ültetnek akkor mindent visszaállítanak. De már nem lesz semmi sem olyan, mint régen. Azoknak a fáknak még meg kell nőniük, és az nagyon sok Deloris fordulót jelent. *
-Callum Jenkinsszel beszéltem. Nem lát rá módot, hogy másik otthont találjanak, azok akik jeges álomban alszanak, az ő népük. A Perda pedig hasonlít arra az otthonra, amit el kellett hagyniuk. Nincs más hely számukra. *S ez csupán a fele annak, ami a háttérben van, amit még nem igazán értek én sem. De oka van annak is, hogy a szent köveinket akarják. Kérdésére elmosolyodom, de nem gúnyosan. Elnézőn, és sajnálkozva is azon, hogy nem mondhatok mást, mert ha megtehetném, azt jelentené, hogy sokkal jobb esélyeink vannak, mint valójában.*
-Sajnos tévedsz Aleth, ebben tévedsz. Még egymással is harcolnak. Mindnek a hatalom kell, egymás ellen fordulnak, nincs meg bennük az alázat, az önzetlenség, ami népük felemelkedését szolgálná. *Lehajtom fejem, néhány pillanatig a tálban lévő ragu aranylón gyöngyöző felszínét nézem. Az érzelmeim elragadtak és ezt Aleth is jól látja, talán igaza van abban, hogy figyelnem kellene rájuk, mert tévútra vezetnek, de nem vagyok képes félretenni, mikor az otthonomról és a népemről van szó. Ha így tennék, nem lennék-e ugyanolyan, mint az égiek, akik csak magukra gondolnak? Szavai azonban visszavezetnek egy békésebb világba, mintha mindent kint hagytunk volna a ház falain kívül. Elmosolyodva nézek fel rá, és örülök, hogy nem látom arcán a megbántottság jeleit, atyai mosoly, melyet komolyság vált fel, de nem harag vagy türelmetlenség. Ismét felmerül bennem a kérdés, mint már oly sokszor, ha tanácsért fordultam hozzá; Hogyan képes ennyire nyugodtan és türelmesen viselni mások lángoló érzelmeit? *
-Nem…*Rázom meg a fejem kérdésére, de nem fejtem ki mire is gondoltam, mert eszembe jut, hogy udvariatlanul közbevágtam. Csak később, igyekszem esetleges félreértését kijavítani.*
-Elorak nem veszett el, csak úgy éreztem teljesen magára maradt. De már értem miért. Erről beszéltem Dann Tierrannal. *S még sok mindenről, melyeknek felét mondtam csak el, ezért sincs még Alethnak rálátása mindenre. Bízom benne, hogy sikerül elmondanom úgy, ahogyan azt Dann Tierran elképzelte.*
-Dann Tierran. Kételkedsz talán a sikerességében, vagy más ötleted van? *Tierran Mester a vezetőnk, az ő szavára mindenki fejet hajt és soha nem kételkedünk az igazában, ám az egyes városokat mégis azok ismerik jobban, akik ott élnek, akik már, akárcsak Aleth, születésük óta ismerik a várost és annak népét, az igényeiket, a vágyaikat, a képességeiket. Ha bármit hozzá tud tenni ahhoz, amit Dann Tierran eltervezett, minden bizonnyal az ő szavát is meghallgatja a Mester. Mindaz a terv amivel visszatértem, csupán időnyerés, ahogyan az égiek is tették velünk, ígérgettek, halogattak és hitegetek minket, míg a városuk fel nem épült. Most rajtunk a sor, hogy a saját fegyverükkel győzzük le őket. *
-Nem végleg hagynák el otthonaikat, visszatérhetnének később. Dann Tierran csak szeretné megóvni a népünket egy esetleges újabb háborútól. A quorsák egyelőre nem hallgatnak ránk és nem akarnak velünk együtt élni. Meg kell őket győznünk. *Népünk nem fogja feladni a földjeit, melyek termékenyek és élelmet adnak a hosszú télre. Nem mindenhol vannak ilyen földek, de ahol, igen, ott  nincsenek a hideg ellen védelmet nyújtó bundát viselő állatok, ahol nincs mag, ott van más amit életet ad, ez az egyensúly, ez az amit a quorsák nem hajlandók megérteni. Ha beleavatkoznak a természet rendjébe, felborul az egyensúly. Míg ezen gondolkodom, Aleth végez a raguval és szívemnek kedves szavakkal köszöni meg. Egy kis béke és nyugalom száll le közénk és az én lelkemre is, mintha ezzel mindent elrendeztünk volna, holott koránt sincs így. *
-Örülök, hogy ízlett. Szívesen hozok máskor is ha kívánod. *Kezemet szívem fölé helyezve hajtok fejet, az én tálkámban még van egy kevés, igyekszem elfogyasztani azt, a kis príí már úgy is visszabújt a helyére. Nem volt éhes, csupán nem akart kimaradni a vendégségből. Hosszan beszélek a hegyi quorsákról, hogy valamelyest Aleth is képet kapjon az égiek egymás közti különbözőségeiről. *
-Igen, erre még megoldást kell találnunk, de hiszem, hogy meglesz. *S Aleth fejében is ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg, ami bennem. Biztosan rájövünk majd arra, hogyan különböztessük meg őket úgy, hogy az a városiaknak ne tűnjön fel. *
-Talán ha perdai ruhát viselnének és segíthetnénk nekik minél inkább úgy viselkedni, ahogyan nálunk szokás. Ha küldenénk hozzájuk valakit közülünk, nem csak taníthatná őket, hanem arról is tudomása lenne, ők hogyan élnek. Még gondolkodom azon, hogy a kapun hogyan juthatnak be minden gond nélkül. De…nem mondtad még mi a véleményed minderről. Hogyan látod te aki mindenkinél jobban ismeri Elorakot és népét. Én nem itt nőttem fel, rád hagyatkozom és szívesen veszem a tanácsaidat és a segítségedet. *Nézek rá komolyan mielőtt egy újabb falatot vennék magamhoz. Szeretném ha segítene és azt is, ha nem érezné úgy, rá van erőszakolva mindaz amit a Dann-nal kitaláltunk. Valahogy Aleth mindig is jobban átlátta a dolgokat, nem csak a felszínt, hanem azok mélyére is tekintett. *









Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Kedd Május 24, 2022 10:03 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
Megérti a bólintást, csendben marad, asztalra szegezett tekintettel. Hiábavalóságokkal sosem bíztat senkit, s édes szavaknak, melyeknek értelmük kevés, helye nincs. S most így hagyja válaszát, maga is bólintva, értette a választ. Hogy erre válaszoljon, erőt adjon a számára, később tudja megtenni, miután a szálakat összefonta, s elétette bizonyosságul: Perda nem veszett el, csak ha maguk is úgy gondolják.
A falatot élvezi, gondolatait félretéve, s újfent maga elé véve Roda válaszát, sokféle lehetőséget lát maga előtt.
- Nem tudhatjuk, isteneink miért vezérelték őket ide. Lehet, mi is tanulhatunk tőlük, lehet, hogy azért küldétk őket ide, hogy mi segítsünk nekik, megérteni önmagukat. Mindennek vannak határai is, és rajtunk is áll, hol és merre húzzuk meg ezeket a határokat - tekint rá. Értelmezésében a maguk védelme benne van, hiszen van egy határ, ami már olyan károkat okoz, amely visszafordíthatatlan pusztítást okozna, azt nem kötelességük hagyni.
Ízlelgeti magában a nevet. Furcsa neveik vannak.
- Mert még nem kereste meg az ég minden zugát - mosolyodik el, átlátva annak a quorsának a szavaiban. - Még rengeteg út áll előttük, hogy tudjanak keresni. Ha idáig eljutottak égi madaraikkal, máshová is el tudnak jutni.
Csendben hallgatja a választ, s csak utána vesz újabb falatot. Szereti a közbeiktatott gondolati csendet is, hiszen van, mikor az elsőnek észbe jutott gondolat a legjobb megoldás, vagy válasz.
- S mindezt abból vontad le az egész népükre, hogy beszéltél közülük párral? - érdeklődik kíváncsian. Mikor dönt, véleményt nyilvánít, szeret mindent alaposan körbejárni, a dolgok mélyére nézni, az okokat keresni, a kiindulópontot. Sokszor nem az a gond, ami előttük van, hanem egy sokkal mélyebben meghúzódó indok. Azt keresi a quorsákban, s tudja, ha megleli, akkor segíteni is könnyebb nekik, s egyúttal maguknak is.
- Akkor miként veszed? - kérdezi a  nemre, hiszen elsődlegesen Roda válasza az, ami most fontosabb sajátjánál. Sosem a maga világa a fontos, még ha a döntéseiben az is szerepet játszik. Senki sem független a másiktól, mint ahogy döntései sem függetlenek tőle, amennyiben más ügyében hozza is. S megérti, Roda úgy érzi, Elorak magára maradt.
- Értem. És miért? Mire jöttél rá? - érdeklődik.
S csak ez után teszi fel a kérdését, Elorakkal és a harccal kapcsolatban, s hozzátesz még valamit.
- Elorak sosincs egyedül. Isteneink velünk vannak, mint ahogy eddig is velünk voltak - tekint rá mosollyal. Hisz abban, hogy semmi sem történik véletlenül, s azok, kik Perda istenei, védelmezői és segítői, nem hagyja magára a népét, főleg szükség idején.
A válaszra megérti, hogy félreértette Roda szavait, s hálás a város Első Gyógyítójának, hogy egy tükröt tartott fel elé, hiszen éppen ő az, aki fennen mondta imént, amibe éppen most esett bele. Gondolataiban megköszöni a gyógyító segedelmét ebben, nem hiába hiszi, hogy mindenki segíti a másikat, még ha éppen nem is tud róla.
- Nem a kétely az, amivel kifejezném gondolataim. Előbb téged hallgatlak meg, Roda, s utána válaszolok a kérdésedre - hiszen Dann Tierrantól érkezett, s most már érti, miről is beszél Roda, s érdeklődéssel várja, milyen új lépések azok, melyeket elmondott Rodanak.
- Mondd el, mit mondott Dann Tierran. Hallgatlak - mert ez csak a kezdete, része annak, amit Dann Tierran mondhatott neki, s így ő is tudni fogja, miket mondott el Rodanak.
- Csak, ha nem fáradozol mindezzel külön - mosolyog rá, meghajtva ő is magát, köszönete és figyelmessége képpen.
- Fogunk. S ha van ötletedet, nyugodtan mond el, kíváncsian hallgatom - a fiatalok másképpen gondolkodása mindig elismeréssel tölti el, s alkalmat ad, hogy meghallgassa őket, más esetekben is, hiszen olyanra is lehet szemük, s gondolatuk, mikre neki, nekik már nem biztos, hogy rányílik.
Komolyan hallgatja végig.
- Tehát szerinted jó ötlet, ha úgy néznek ki, s viselkednek, mint ahogy mi - elgondolkodik. - Ez is segítheti őket abban, hogy megismerjék az itteni életet, gondolkodásmódot. Türelemmel viseltetünk feléjük, hiszen, mint mondtad, ők másképpen gondolkodnak, mint a többi égi. Hogyan gondolkodnak? - pillant rá, érdeklődéssel. Mindg kérdez, mielőtt választ adna, hiszen ezzel járja körbe a lehetőségeket, s tud megfelelőbb választ adni.
- Elorak népe kíváncsi - válaszol a városiakkal kapcsolatos kérdésre, miután Roda-tól megkapta a sajátjára a válaszát. - Vannak, akiket érdekelnek az eszközeik, amik náluk vannak. Cserébe, hogy elmondják nekik mindezeket, megelőlegezhetünk számukra ruhaneműt, hogy könnyebben beolvadjanak a lakosok közé, s kísérőt is úgy adunk hozzájuk, hogy ne felügyeletnek érezzék. Ahogy látom, szövődtek már barátságok a két nép között, ezek alapján el tudunk indulni.



Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Szer. Jún. 01, 2022 11:21 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Aleth csendessége rám is hatással van. A félelmeim immár az ő kezében és lelkében is ott vannak, most egy kicsit könnyebb, hogy megoszthattam vele, de nem lesz ez mindig így. Újra fellángolnak majd mihelyst az égiek olyat tesznek, amit korábban is, amivel megkerülnek minket és a kéréseinket.  A rövid csend után olyasmit fogalmaz meg, ami bennem is megfordult már, ott kavargott a gondolataim között, valahányszor a megpróbáltatásainkon járt az elmém, vagy próbáltam vigaszt vinni népem egyes gyermekeinek, vagy amikor a saját érzéseimet akartam megnyugtatni. Lassan bólintok, közben magamban fogalmazom meg szavaim sorrendjét. *
-Igazad van, magam is gondoltam már erre. Semmi nem történik véletlenül, és ebben most csak megerősítettél. Isteneink próba elé állítanak minket, csak azt nem tudom miért, mi céljuk van ezzel. Mert kell, hogy legyen céljuk. Talán mi nem vigyáztunk eléggé a Perdára, elvesztettük a figyelmünket irányába és ezzel segítenek. Újra a Perda felé fordítanak minket. *Nem teszem fel a kérdést, de mikor felnézek rá, tekintetemben ott csillog. Ő is így gondolta? Ezt akarta nekem mondani? Jól értettem a szavait és Isteneink tetteit? Sajnos nem találtam eddig olyan utat ami a megoldáshoz vezetne, és Callum Jenkins csak rontott ezen. *
-Nem hiszem, hogy elmennének. Úgy hallottam túl hosszú volt az út idáig és a Perda minden tekintetben megfelel nekik. Az égi madár pedig nem tud sokáig működni. *Ezért vadásznak a mi Sel-Ogeinünkre, erre kell nekik, de az sem lenne jó megoldás, ha megosztanánk velük, ha adnánk neki azért, hogy elmenjenek. Szóval a Perda egyfajta megváltás is számukra, a jó és egészséges élet alapja. Azon viszont finoman elmosolyodom amit a véleményem eredetéről kérdez. Aleth olykor szeret hirtelen a másik oldalról érkezni a felvetéseivel és ez most olyan. *
-Igen. De tudom, hogy nem mindenki ilyen közülük és bármilyen furcsa, Callum Jenkins sem. A felszín alatt nem. *Valamiért úgy gondolom, hogy ő is jó szövetségesünk lehet, de nem most, nem a harc kezdeti szakaszában, hanem később. S erre az ő elejtett szavaiból következtettem. Elorak azonban magára maradt, egyre inkább úgy éreztem, minél többen és többször érkeztek hozzánk, de végül rájöttem és Dann Tierran is útmutatást adott, miért zárult kör a városunk köré.*
-Most már tudom, de hosszú ideig úgy éreztem, hogy Dann Tierran magunkra hagyott minket. De ez csak azért volt, hogy minél több figyelem ránk vetüljön, míg népünk nagyobb része figyelmen kívül maradt. Tudom, hogy azért nem buktunk el, mert az Isteneink velünk voltak és segítettek, megerősítették a lelkünket és Shaz`or erőt és kitartást adott. *Érdekelt volna az is, hogy Aleth hogyan látja mindezt, hiszen már az elején felvetette ezt a lehetőséget, vagy legalábbis ennek egy kezdeti változatát. Talán Dann Tierran ebből merített ihletet és tovább fejlesztette, finomította. *
-Nos, továbbra is azt szeretné, ha Elorak főhely lenne az égiek számára, ha a figyelem továbbra is ránk irányulna, hogy közben a háttérben a népünk védelmét megszervezze, azon kívül pedig a hegyi néppel szövetséget kössön. Ezért szeretné kiüríttetni az Irlian tó másik partja és a hegyek közötti területet, úgy gondolja az ott élők veszélyben vannak pont azért, mert a hegyi nép oda vette be magát. Az égi város és a hegyek között nincsenek biztonságban. *Igyekeztem mindent elmondani a beszélgetésünkről, már csak meg kell valósítani mindazt, amit Tierran mester kitalált. Erről azonban Alethnek, mint Elorak bírájának tudnia kell és lesz még egy utam Dana Rhe-hez is. Azután pedig Vademberhez kell elmennem és beszélnem kell Callum Jenkinsszel is. Természetesen mindent megbeszéltem Rotemshellel is, sokat segített, tanácsot adott és a segítségéről biztosított, de ami fontosabb volt számomra, hogy elmondhattam neki, mi bántja a lelkem és milyen kétségek gyötörnek. Úgy gondolom, hogy most már mindent megbeszéltünk, csak el kell indulnom az úton. *
-Ugyan, nem fáradtság. Sokat szoktam készíteni, viszek belőle Shiennel asztalaiba is, hogy elcseréljem sel`vein pitére. A kedvencem, de valahogy mindig kudarcba fulladt az elkészítése. *Kissé elpirulok gyengeségem említésére, nem vagyok a főzés mestere. Szerencsémre Rotemshel nem talál kivetnivalót abban, hogy nem szorgoskodom a tűzhely körül. Míg Aleth bíra csendesen gondolkodik, addig én eszem, nincs már sok, de örülök, hogy elfogadtam Aleth kínálását, jó így beszélgetés közben enni és fordítva is igaz ez. Nem mellesleg szeretem Aleth társaságát is. *
-Igen, szerintem jó ötlet. El tudnak vegyülni az égiek szemei elől, nem különben pedig jobban megismerik a perdai életet, ez csak hasznukra válhat. Könnyebben magunk mellé állíthatjuk őket. *Minden tekintetben támogatom ezt a lehetőséget, természetesen ehhez még a hegyi nép beleegyezése is kell, mert feltételeink lesznek. Nem gondolom, hogy csak úgy engedményeket tegyünk feléjük, az ittlétük pedig csak akkor maradhat viszonylag rejtve, ha kísérő nélkül járnak Elorakban. Mindezt természetesen újra át kell beszélnünk Aleth-tel, amint sikerült lerendeznem a dolgokat a hegyi nép vezetőjével és Callum Jenkinsszel. Kíváncsi vagyok mennyire lehet őt megközelíteni, megkörnyékezni, és mit lehet tőle kérni, hiszen az adósom és a kérésem még várat magára. Aleth véleményét végre megismerhetem és nem csak azt. Addig az utolsó falat is elfogy a raguból, az üres tálkát szorongatom csupán.*
-Én is erre gondoltam, de a kíséretet elhagynám. Ha a városból érkezők látják, hogy perdai öltözetűeket is kísérünk, feltűnhet nekik. Én azt javasolnám, hogy engedjük el ezt a megkötést, de legyen feltétel, hogy hova mehetnek. S csupán néhányukat, a megbízhatóbbakat engedjük így be. A megkülönböztetésükre pedig, Rotemshel minden bizonnyal ad majd ötletet. *Még oly friss kettőnk kapcsolata, talán nem is mindenkinek tűnt fel, de biztosan szárnyra kélt a pletyka. Már nevének említésére is halvány pír költözik arcomra és amit Aleth nem láthat, szívem dobogása, mely hevesebb ütemre vált. *
-Már csak az maradt hátra, hogy beszéljek a hegyi nép vezetőjével, Vadember biztosan megszervezi nekem a találkozót, Callum Jenkinsnek pedig üzenetet küldök, hogy találkozni szeretnék vele. Kipuhatolom a szándékaikat és azt, hogy melyik oldalról lehet őket könnyebben megfogni. Megfogadom a tanácsaidat is, amiket eddig kaptam, de szívesen veszem ha van még. *Könnyedén fejet hajtok. Várom a véleményét és a meglátásait ezzel kapcsolatban.*










Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Csüt. Jún. 02, 2022 12:57 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
- Tehát úgy véled, hogy a quorsákat azért kaptuk, mert valamit helytelenül cselekedtünk, s ezzel próbálnak büntetni, megnevelni bennünket? -komolyan tekint Roda szemei, majd megrázza a fejét. - Egyáltalán nem erről beszéltem, s szavaid újfent a benned lakozó félelmet mutatják, melyek képesek szemeinket homályosan tartani. Amiről én beszéltem, az éppen az ellenkezője. Úgy vélem, isteneink megfelelőnek és alkalmasnak találtak bennünket arra, hogy segíthessünk egy másik népnek segíteni abban, hogy megismerhessék önmaguk valódiságát, hogy fejlődhessenek, s ezáltal mi is. Ez egy megtiszteltetés, nem büntetés. Mindegy, miként segítünk nekik a ráeszmélésben: ha ez az, hogy végül úgy döntsenek, elhagyják Perdát, mert érdemtelenek eme világ lakosai lenni, akkor az. Ha megértik önmagukat, megértik Perdát, s így képesek harmóniában élni, akkor az. Ha valami más, akkor valami más.
Egyáltalán nem a vak optimizmus vezérli. Szavaiban benne vannak azok ismételten, hogy van egy határ, aminél messzebb nem engedhetik a quorsákat, mert úgy isteneik ajándékát hagyják elveszni.
Komolyan hallgatja a választ, majd bólint.
- Ha egyszer megszületett az a madár, akkor véget is fog érni az élete. Ez nem jelenti azt, hogy ne születhetne másik madár. És tudjuk, hogy van, mikor nem mondanak igazat. Mi van, ha ez is közéjük tartozik? - mindent szeret alaposan mérlegelni, és a quorsák szavaiban volt, hogy nem igazság, így ezt is beleveszi. Óvatosan, hiszen nem ismeri őket, így nem jött még rá, mikor nem mondanak igazat.
- Furcsa? Miért furcsa? Mit gondoltál előtte, s mi történt, hogy utána megváltozott véleményed? - kíváncsian kérdezi, mert nem ismeri azt a quorsát, így mások véleményére tud csak hagyatkozni.
- Mert félelmeid lettek gondolataidon úrrá, s nem láttad mindazt, mi történik - kedvesek és megértőek szavai, együttérzőek. Volt idő, mikor Elorak harcában úgy vélte, nem lát tisztán, hogy érzései diktálják gondolatai, nem a hit, amire mindig alapozott, hogy józan megfontolással, isteneikben bízva irányítson a harc alatt. Szülei halála nyitották fel erre szemeit, felismerve, s bánva mindezt, visszatalált az útra, amit isteneik jelöltek ki számára, s azóta le sem tért róla, hiszi.
- Ha csak ide tudnak figyelni, mert mi adunk nekik lehetőséget, úgy a többiek tudnak készülni a háttérben, mert oda nem terelődik figyelmük. S mindazt, amit megtudunk róluk, megosztjuk a többiekkel, hogy fel tudjanak készülni jobban a harcra. Mi vagyunk a fókuszpont, és a mellvéd, hogy a többiek erősödjenek, s támaszt tudjanak nyújtani, mikor elérkezik az idő.
Komolyan hallgatja a választ, s úgy látja, hogy Dann még nem mondott el számára mindent, s így ő fogja azt megosztani vele.
- Értem - bólint.
Elmosolyodik.
- Ó, az valóban mennyei, ha lehet, minden nap fogyasztanék belőle. Idővel biztosan menni fog, gyakorlat teszi a tapasztalatot - bíztatja. Érzi, hogy Roda nagyon szeretne mindenben túl tökéletesen megfelelni, ám az élet sosem erről szól. Fiatalként maga is vélte, aztán sok minden történt, hogy megértse, mi is a fontos számára az életben.
- Mindenki csak maga mellé tud állni. A megértésben, hogy milyen is perdainak lenni, perdaiként gondolkodni, ha csak egy kicsit is, de közelebb viszi őket ehhez a megértéshez, már sokat jelent.
Elgondolkodik, s újfent végiggondolja szavait.
- Arra gondoltam, hogy a barátok lehetnek, mint kísérők, ha nem is állandóan. Rotemshel bölcs, s ha talál ebben megoldást, úgy várom az ötletét - bólint.
- Vad... micsoda? - még a vadat is furcsán ejti ki, hát még az embert, ami számára teljesen ismeretlen.
Mivel mindent meghallgatott előtte, mit Roda mondott, s tartozik még válasszal, pár kortynyi víz után leteszi a kupát.
- Elorak népe, s akik a környéken laknak, nem fogják elhagyni lakhelyüket. Ha így lett volna, akkor Elorak mostanra már a quorsák kezén lenne. Véleményük szerint nem azért adták nekik isteneink ezt a gyönyörű helyet, hogy olyanok kezére kerüljön, akik nem becsülik, s gondozni is képtelenek. Lesznek, akik el fognak menni, hiszen gyermeket várnak, nagyon kicsi gyermeik vannak, vagy nagyon idős szüleiket ápolják. Ám akik maradnak, azok gyermekeiknek is példát akarnak állítani, hogy mire is legyen büszke, mint eloraki. Említettem a határt korábban. Ez az első. Ezt elmondtam Dann-nak is, s így tudja, hogy Elorak népének nagyon nagy része maradni fog, mint ahogy a környező településeken is, akik Elorakhoz tartoznak. A másik.... - mély levegőt vesz, s pár másodpercig csendben marad.
- Mikoron a tárgyalásunk volt Dann-nal, az időjárás nem engedte meg, hogy egyből útnak induljak vissza, így vendégszeretét élvezhettem. Az ott tartózkodásom alatt ismét volt álmom, amit elmondtam neki. - ismét csendben marad. - Ha elhagyjuk azokat a területeket, a quorsák telepednek oda, s sosem fogjuk többé visszakapni. S mivel nem tudják, hogyan kell gondozni Perda világát, így mindent elpusztítanak, felborítva Perda egyensúlyát.
Szavai csendesek és halkak, szemei előtt újfent leperegnek a jelenetek, amiket látott, és nem kívánja senkinek mindazt látni, hogy ahol most virágzik az élet, bőségesen teremnek a fák, üszkös romhalmok, kiszárad medrek lesznek.



Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Kedd Jún. 07, 2022 8:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Aleth mindig talál más megoldás, más választ, másik utat, ami tetszetősebb és így vagyunk most Isteneink ránk mért próbatételével is. Gondolataim csupán egy ponton egyeznek az övével, s mikor felvázolja azt a másikat, elmosolyodom. Hogy lehet, hogy ő mindig másként látja a helyzetet és a mögötte húzódó okokat? *
-Így sokkal jobban hangzik, jóllehet én mégsem büntetésként fogtam fel, inkább iránymutatónak. Benned nincsen félelem? *Mindig olyan nyugodt és képes higgadtan gondolkodni, engem valóban sokszor az érzelmeim vezérelnek, nem tudom másképp szemlélni a dolgokat. S minél többet tudok meg az égiekről, annál inkább féltem az otthonomat. Nem kétségbeesett kapkodás ez részemről, de olykor tehetetlennek érzem magam. Az, hogy elmentem Dann Tierranhoz és hosszan beszélgettünk az égiekről, a terveiről, hogy végre én is tehetek valamit, jó érzés. Kicsit eltávolított attól a korábbitól. Azonban még mindig ott van bennem az, hogy az égiek nem is óhajtanak elmenni, a felépített városuk a bizonyítéka, berendezkedtek, helye csináltak maguknak és félő, hogy ez nem lesz nekik elég, tovább terjeszkednek majd. Egyszer elkövettük azt a hibát, hogy nem figyeltünk rájuk, másodszor már nem szabad. Ha maradnak és újabb városra lesz szükségük, annak a helyét nekünk kell kijelölnünk. *
-Én úgy gondolom, hogy nem egy újabb madár fog születni, hanem egy újabb város. *Akármit is mondanak, ebben biztosabb vagyok, mint abban, hogy elmennek. Azt, hogy újabb égi hajót építenek, még egyikőjük sem mondta, Callum Jenkins sem, és az ellenkezőjét sem. Nem ígérte meg, hogy lesz vagy nem, semmilyen tekintetben nem került szóba. Tehát még hazugságra sem vette a fáradtságot. Mégis, valahogy úgy érzem, benne néha meg tudnék bízni és nem a azért, mert az adósom. *
-Amikor megismertem, önző és mindenkin átgázoló égi képe rajzolódott ki előttem, és ezt bizonyította az is, hogy elragadott és fogva tartott, de volt alkalmam megérinteni őt és láttam a múltjának néhány szeletét, később sokat beszélgettem vele. Tudom, mindez nem elég arra, hogy valakit mindenestől megismerjünk, de láttam, hogy képes érezni, nem az a hidegszívű lélek, akit a felszínen akar megmutatni. Ez a kettősség zavar engem, nem tudom hova tenni, de mindkettőt őszintének éreztem. *Szavakba nehéz foglalni, csupán érzések azok, melyek elértek, néhány kép, emlék, amit láttam az érintésekor. Azonban biztos vagyok az érzéseimben, a múltba látó képességemet nem lehet becsapni. Később beszélek neki a félelmeimről, melyek elindítottak a cadari úton és ismét oly egyszerűséggel hessegeti el azokat, mintha csupán egy eltévedt száraz levél lenne. Ez az egyszerűsége húzza ismét mosolyra ajkaimat. Játszi könnyedséggel találja meg a gyenge pontjaimat, mint amikor a szülő rajtakapja a gyermekét. *
-Most már látom. *Bólintok, de nem fűzök hozzá többet, hiszen az igazsághoz nem lehet, és felesleges is. Elmondom hát kérésének megfelelően, miről beszéltünk Dann Tierrannal és mintegy igazolásképp elismétli a maga megfogalmazásában. Rábólintok, hogy mindent jól értett és én is elégedett vagyok, hogy sikerült maradéktalanul megosztanom vele a Dann szavait. Egy kis időre aztán a ragura és a kedvenc édességemre terelődik a szó, utóbbiban nem vagyok egyedül tudom, sokak kedvence, de azt nem tudtam Alethről, hogy ő is oda van érte. Legközelebb majd az ő számára is kérek Shiennel asztalaiban és meglepem vele. Egészen kivirul az arca, a korábbi komolyságnak most nyoma sincs és meg kell mondjam, egészen jóképű amikor felhőtlenül mosolyog. *
-Ó nem hiszem, hogy lenne elég időm gyakorolni. *Ha eddig nem volt, akkor ezután sem lesz, mindig fontosabb volt valami más. Tanulás, mások megsegítése, a gyászom, az égiek…Most pedig az otthonunk védelmében tett intézkedések, a tervezés és megvalósítás foglal le. A hegyi néppel való esetleges szövetség és az oda vezető út tervei. *
-Rendben, megemlítem neki ezt is. Minden bizonnyal lesz ötlete. *Nem kétlem, eddig is jó tanácsokkal látott el, másképp szemléli a világot, mint én vagy akár Aleth. Sok mindent megélt már, és nem úgy ahogyan mi. *
-Vadember. *Ismétlem el a szót, nekem nem jelent nehézséget kiejteni.*
-Így nevezi magát az a hegyi, akivel sikerült közelebbi kapcsolatot kialakítanom, akiben megbízom. *Távollétében mutatom be azt, akin nagyon sok múlik majd, talán nem is tudja mennyi minden. Rövid csend telepszik ránk, míg Aleth a szomját oltja, remélem nem a ragum lett túl ízes, aztán hosszan beszél városunk népéről, amiben egyetértek vele. Annyira már ismerem az itt élőket, hogy tudjam, szívükön viselik Elorak sorsát és meg fogják védeni. Sok harcosunk van, Cadar után Elorak a legnagyobb város a Perdán és talán ezért is esett a választás ránk mindkét fél részéről. Az égiek úgy ítélték meg, hogy a közelünkben lenni majd jó lesz, idővel megszokjuk őket és nem mellesleg a tó remek otthont nyújt nekik is. Nem kell semmit sem hozzáfűznöm, csak bólintok egyetértésem jeléül, de aztán némi csend után, talán Aleth bátorságot gyűjt, vagy csupán magában formálja először a szavakat, egészen másról mesél nekem. Újabb álomról, amit velem még nem osztott meg, de Dann Tierrannal igen. Nekem annyira megfoghatatlannak tűnik, de ettől még nem kételkedem benne. S persze félelmeimet vetíti előre, melyekről beszéltem már Rotemshelnek és ezzel szeretném meggyőzni a többi égit is. *
-Mennyire bízol az álmaidban? Az igazukban? Én is szoktam álmodni az eljövendőről, de nekem csupán álom, lelkem és szívem vágyának az álmaimban való megjelenése, vagy a félelmeimé. Nem vagyok biztos abban, hogy meg fognak történni, bár valóságosnak hatnak. Tierran Mester mit mondott róluk?







Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 12, 2022 3:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
- Milyen iránymutatóként érted? - a helyett, hogy csak annyit mondana, értené, valóban érteni szeretné, mert ami miatt erre foglalta össze, s mondta vissza Roda-nak, nem egyezik azzal, amit most mondott, s szeretné Roda gondolatait és érzéseit is jobban megérteni.
- Nincs - talán őrültnek tartanák, s hazugnak. A félelmet azonban nem igazán tudja értelmezni, gyerekkorában sem. Nem lett ez által vakmerő, és mindenbe belemenő. Számára a félelem egy olyan belső hang, amelynek ugyan ad értelmet, ám nagyon rossz tanácsadónak véli, s ezt megértve, többé nem akart hallgatni rá, így ez a belső hang elnémult benne, helyette átvette a szerepet egy olyan belső megfigyelő, akinek sokkal szélesebb rálátása lett a helyzetekre, s eddig még nem kellett benne csalódnia, a félelem tanácsaival szemben. Ugyanazt cseledné, és gondolná, vezérelné, ami most Roda-ban zajlik, s reméli, Roda megérti mindezek összefüggéseit, és elkezd bízni a másik belső hangban. A Dann bölcs, s látja ezt Rodaban, tudja, mint ahogy Dann is tudja róla, hogy ő is látja ezt Roda-ban. Tanul, mint ahogy hiszi, ő maga is élete végéig fog tanulni, s tévedhet is.
- Meglehet - bólint. Az égi madárt sem zárná ki. Ha vannak hegyi quorsák, biztosan vannak olyanok is, akik inkább továbbállnának, s még mások is, akik egészen más megoldás mellett döntenének. Talán ez foglalkoztatja a leginkább bennük: képesek teljesen más nézőpontokat képviselni, annak ezernyi lehetőségével. S szerinte ez amennyire csodálatos, annyi veszélyt is rejt magában.
Hallott a történetről, és ehhez egy bocsánatkérés is kevés lenne, amit az Első Gyógyítóval tettek, és bántak. Nem érti azt a quorsát, ám azt igen, látja, hogy Roda ugyanúgy viselkedik, mint azok, akik függőségben élnek másoktól: elkezd érzéseket érezni iránta. Ami nem helyes. Így mindent amit Roda mond arról a quorsáról, fenntartással kezeli, ám ezt nem hogy nem mutatja ki, éppen, hogy érdeklődéssel, nyitott szívvel van irányába: mert csak így tud majd segíteni Rodanak, hogy meghozza a saját, igazi döntését. S közben, addig is szeretné, ha Roda érezné, ott van, és ott lesz mellette, meg fogja hallgatni, segítő kezet nyújtani neki, még ha döntéseit senki más  helyett nem hozhatja meg. Az mindenkinek a sajátja, mint ahogy az érzései is.
- Ez a kettősség... találkoztál még másokkal is. Bennük is megvan ez a kettősség? - mert ha igen, akkor ezt a kettőséget meg kéne ismerni, és fel lehetne használni. Nem, nem ellenük, hanem értük, és a perdaiakért. Ha ez a titok kulcsa esetleg bennük, akkor azt jobb minél alaposabban megismerni.
Bólint arra, hogy látja. Reméli, bízik benne, Roda sokkal érettebb és bölcsebb saját koránál, akkor nem kapta volna meg a rangot sem. Az is felelősséggel jár, nagyon naggyal.
Mosollyal válaszol arra, hogy lenne ideje vagy sem, gyakorolni. Ráhagyja, Roda döntése, mivel kíván foglalkozni, nem kívánta megmondani számára, mit tegyen és mikor.
- Köszönöm, Roda - tekint rá köszönettel. Bízik Rotemshel szavaiban és bölcsességében is.
Az ismétlésre csak felvonja a szemöldökét, és sóhajt egyet.
- Azt hiszem, ezt nekem nem megy kiejteni - neveti el magát. Furcsa neveik vannak a quorsáknak.
- Rendben - hagyja egyelőre ennyiben, hogy megbízik benne Roda. Hisz abban, hogy minden alakul úgy, ahogy alakulnia szükséges, senkit sem kérdőjelez meg, hiszen oka van mindenkinek a saját döntésében és véleményében. Roda pedig bölcs.
Csendben figyeli Roda-t, s nem csak őt. Önnönmagát is, milyen érzelmek kélnek benne kérdései alapján. Csendben fontolóra veszi őket, alaposan körbejárja. Ugyanezen kérdések voltak benne akkoron is, mikoron elsőként, majd sokadjára ment Dannhoz, hogy segítsen neki, mert megértette, álmai nem véletlen történnek.
- Dann Tierrannal már nem először osztom meg álmaim. Álomjárót is rendelt egy időben mellém, hogy figyelje, mi is ez, s segítsen értelmezni. Ezért is megyek Dann Tierranhoz időnként - hisz abban, hogy mások is ámodnak ilyeneket, és minél többen járulnak elé, annál pontosabb képet kaphat Dann az üzenetekről. Mert nem Alethnek szólnak, hanem Dann Tierrannak.
- Abban bízom, amit Dann Tierran mond el nekem az álmokkal kapcsolatban, s az álomjáró szavaiban. Én csak álmodom. Mindössze egy közvetítő  vagyok, nem nekem szükséges hinnem benne, és értenem. S azt mondta, keressem fel, mikor ilyet álmodom.




Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Kedd Jún. 14, 2022 6:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Elorak bírája


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Csendben gondolkodom, hogyan fogalmazzam meg az érzéseimet, hogyan öntsem szavakba úgy, hogy Aleth megértse és ne menjünk félre, ne beszéljünk el egymás mellett. Beszélgettünk már az égiekről, de azt hiszem még soha nem ilyen részletesen, csupán tények, történések kerültek terítékre, most viszont megismerhetjük egymás gondolatait, érzéseit is erről. *
-Úgy hiszem, talán valahol eltértünk a helyes útról, vagy belekényelmesedtünk az életünkbe és nem figyeltünk eléggé egymásra. Tudom, nem ez a jó megfogalmazás, hiszen segítünk egymáson és senki nem szenved hiányt, az elégedetlenség csupán személyes apróság, valami nem úgy sikerül, valaki beleszól, újabb munkába kerül ugyanazt elérni, de egészében véve nem panaszkodhatunk. Az Isteneinknek hála mindig sikerül talpra állnunk, a veszteségeink pedig az életünk körforgásának része. Volt eddig. Csak figyelmeztetni akartak minket, hogy nem mi magunk vagyunk az eddig élt világunkban, felkészítenek minket arra ami még várhat ránk. Egy új út, új lehetőség, ami népünk megújulását segíti elő. Úgy hiszem az égiek csupán eszközök, hogy elérjük azt a célt, amit Shiennel és Shaz`or kijelölt számunkra. *Időnként Alethre tekintek, hogy lássam milyen érzelmeket vált ki belőle mindaz amit sikerül összeszednem magamból, de olykor eltekintek a távolba is, ahol a gondolataim fészkelnek. Az ismeretlen félelemmel tölt el, de nem bénít meg. Aleth határozott válasza, hogy benne nincs félelem, kíváncsisággal tölt el. Honnan merít erőt ahhoz, hogy leküzdje? Mindig is úgy gondoltam, hogy a félelem, mely bennünk él, erőt is adhat, Dann Tierran is erre tanított. Erőt ahhoz, hogy túléljünk, csak nem szabad hagyni, hogy felmorzsoljon, uralni kell. A harag rossz tanácsadó, a félelem azonban nem mindig, inkább óvatosságra sarkall, megfontoltságra.
Nem mondom, hogy jobban ismerem az égieket Alethnél, noha többükkel beszéltem már, de Elorak bírája sokkal tapasztaltabb nálam és bölcsebb is, értem és elfogadom a kételkedését, mely egyetlen szava mögött lebeg az újabb város felépülésével kapcsolatban. Bólintok csupán meglátására, és nem erről akarom meggyőzni őt, inkább Callum Jenkinsről alkotott véleményemről, érzéseimről, melyekben sosem csalatkoztam. A múltba látás képessége nem oly régi még bennem, tudom még sokat kell tanulnom és tapasztalnom róla, általa, de bízom magamban és abban, hogy amit láttam és éreztem, az igaz és nem csupán egy kósza remény, melyet én szeretnék látni. De az is igaz, hogy ez a furcsa kettősség, ami teljesen ellentmond egymásnak, zavar engem. Nem találkoztam még olyannal népünk gyermekei közül, aki csak nyomokban is ilyesmit hordozott volna magában, épp ezért nem értem. *
-Némelyekben igen. A hegyi quorsában, de érdekes módon benne másként. Más az ami dominál, de igyekszik palástolni. Ő is titkol valamit, sok mindent, de ezzel másokat véd. Úgy gondolom, az égiek egészen rendkívüli módon különböznek tőlünk és egymástól is. Sokféleképpen gondolkodnak, sokféle céljuk van, melyek nem egyeznek másokéival. Talán sokukban nincs meg az összetartás képessége, az erre való hajlam és hajlandóság, és ez talán az önzőségükből ered. *Csupán a benyomásaimat mondtam el, de ez oly kevés. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, nagyon sok égivel kellene beszélgetnünk és még több múltjába belepillantanom. Sosem értettem, miért ezt a képességet kaptam a gyógyítás mellé az Isteneinktől, hogyan függhetnek össze, és kíváncsi vagyok a harmadikra. Ó, ha tudnám előre! Bizonyosan nem a pitekészítés rejtelmeire derül majd fény, de addig még nagyon sok Deloris ünnepnek kell eltelnie, ahhoz is, hogy nekem legyen időm megtanulni. Beszélgetésünk lassan a végéhez közeledik, de meg kell vitatnunk még a hegyi nép ügyét is, hogyan rejtsük el ittlétüket úgy, hogy ne szúrjanak szemet a városiaknak. Szóba kerül Vadember is, kinek nem ez az igazi neve, de ígéretemhez híven így emlegetem őt, ami Alethnek nem nagyon megy. Mármint a kiejtése, s ez megmosolyogtat, hiszen nem olyan nehéz, de talán az ő szája nem áll rá. Érdekes, hogy egyes perdainak milyen könnyedén sikerült elsajátítani az égiek nyelvét, hiszen ott van Tywinna, aki szinte már folyékonyan beszéli, s ezzel nagy segítségünkre van, én még csak bukdácsolok benne, Aleth pedig még egy szót sem tud, mert beletörik a nyelve. Megmosolygom ahogy saját magán nevet tiszta szívből, keveseknek adatik ez meg. *
-Majd csak sikerül, én sem jeleskedem benne igazán. *Még. De elhatároztam, hogy jobban fogok igyekezni, ezért is töltök több időt majd égiek társaságában. Bár ne kellene. Hosszabb csend telepszik ránk, mindketten túl vagyunk a ragunkon, a kis príí békésen szunyókál, mondhatnám, hogy béke honol, az a fajta amit akkor érzek, mikor végigtekintek a városból a mezőkön, a távoli hegyek csúcsán, melyek olykor elvesznek a felhők bodrában, a tó lágyan ringatózó szélfútta hullámain és hallgatom a természet neszeit. De ránk egészen más vár most, a háttérben egy újabb háború árnyéka vetül ránk, de ha azt elkerüljük, az életünk akkor is megváltozik. S ezzel az érzéssel a lelkemben félelemmel tekintek a jövőbe. Nem vagyok álomjáró, nem tudom mit jelentenek az álmok, még találgatni sem tudok, ezért is kérdezem meg, hogy Aleth álmaira mit mondott Tierran Mester. Sajnos ő sem tud biztosat, ahogyan az álomjáró sem. *
-S mit mondtak legutóbb? Az amiről álmodsz talán a valóság? A jövőnk? Vagy csupán egy út a jövőnkben, ami helyett választhatunk másikat is? *Elgondolkodom én is azon amit Alerh mondott, de másképp gondolom. *
-Szerintem hinned kell benne és értened is, talán jó tanáccsal szolgálhat. Volt ami megvalósult?







A bíra házaAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Vas. Jún. 19, 2022 9:18 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
Türelemmel várakozik. A válaszok siettetése sosem vezet jóra. Vannak helyzetek, véleménye szerint, mikor nagyon is fontos, mi ötlik legelőször eszünkbe, ám azok egészen más helyzetek.
Érdekesnek találja, hogy a perdaiak is mennyiféleképpen látják a világot, s alkotnak véleményt róla. Nem hiszi a saját véleményét és meglátását az egyetlen igaznak, hiszen azt csak az istenek tudhatják. S még valamit megismerhetett: Roda alapvető véleményét arról, milyen is a perdaiak élete, miként vélekedik róla. A szavak sokszor félrevezethetnek, így csendben értelmezi egy ideig a választ. Félreteszi azt, miben hasonló, és miben eltérő Roda meglátása a sajátjához, most csak Roda válaszát értelmezi. S valahol mégis szomorú, hiszen az égiek megjelenése előtt nem találkozott negatív szemlélettel olyan nagyon, azok egyéni események gyásza volt csupán. Vajon az égiek gondolatai is hatással vannak Perdára, nem csak cselekedeteik? Talán ezért is jó, hogy most erről beszélgetnek.
- Így már értem. Köszönöm Roda - pillant rá köszönettel.-  S szerinted milyen cél az, amit kijelöltek számunkra? - kíváncsi, mi jár még a fejében ezzel kapcsolatban, mit érez e felől.
Nem gondolatolvasó, hogy érzékelje a gyógyító reflexióját gondolataira. Sokkal inkább érdekli kimondott gondolatainak válasza.
- Gondolod? Talán ez az önzőség lehetett az, hogy el kellett hagyniuk otthonukat? S hogy ha ennyire önzők, akkor hogyan voltak képesek égi madarat építeni, s eljutni idáig úgy, hogy életben maradtak? - sok kérdés fogalmazódik meg benne, legfőképpen az, hogy ha ennyire sokféleképpen gondolkoznak, s ezt nem egymás segítésére fordítják, hogyan tudtak mégis ... létezni? Mi az a kulcs, ami miatt képesek voltak fennmaradni?  S legfőképpen: fejlődni? Így is lehet?
- Vagy nem, és ezzel mindenkinek szerzek egy kellemes pillanatot - mosolyra vált nevetése, jót tud saját hibáin nevetni.
Hosszasan elgondolkodik a kérdésen, Dann és az álomjáró szavai járnak a fejében.
- Amit megértettem abból, amit mondtak, hogy vannak döntéseink, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek. Még nem tettünk meg valamit, vagy valamiket, döntések előtt állunk. Ezek az álmok a lehetséges kimenetelekre utalnak, attól függően, hogyan döntünk. A döntéseink és tetteink adják meg, végül melyik válik valósággá, vagyis igen, Roda, ezek a lehetséges utak. Ha lehet hinni az álmoknak.
Elgondolkodva veszi el a kupáját, is iszik bele.
- Nem tudom, higgyek-e benne. Az ész perdaia vagyok, máskülönben nem tudnám a városnak biztosítani azt a jólétet, ami jelenleg van. Viszont a megérzéseimre is szoktam hagyatkozni, az sosem csapott még be eddig - majd sóhajt egyet. - Igen. Voltak, amik megvalósultak. Több, jóval több, mint ami nem. Ebből gondolja a Dann, hogy a lehetséges utak ezek, s döntéseink okán az egyik út, vagy több, végül nem következik be. Nem hiszem, hogy csak én álmodok ezekről, de Dann bölcsen hallgatott erről, mikoron rákérdeztem - igen, talán jobb is, különben megkeresné a a többieket, s azzal befolyásolna sok mindent, és nem hisz abban, hogy a megfelelő irányba. Bízik a Dann döntéseiben, így nem faggatta tovább.
- Érteni a Dann képes rá, és az Álomjárók. Gondolod, hogy tudnám érteni?
A legnagyobb gondja az, hogy hallott már másokat beszélni álmaikról, de azok mind személyes álmok voltak, amiben vagy sosem volt része, vagy elfelejtette, mire felébredt. Igen, jobb, ha azt hiszi, hogy elfeledi, különben egy idő után nem kívánna álmodni, mindent megtenne azért, hogy ébren maradjon.



Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Csüt. Jún. 23, 2022 10:40 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Meglátásaimat mondom el, az érzéseimet, a saját véleményemet, azt amit én látok onnan ahonnan én szemlélem. Hiszem, hogy népemből más, többet lát, vagy ugyanannyit csak másik oldalról, így majd egyszer összeáll a teljes kép. Örülök, hogy szó került róla, és elmondhattam Alethnak, de ennél többet tényleg nem tudok, az Isteneink céljait homály fedi előttem. Kissé szomorúan mosolyodom el, de ez csupán abból fakad, hogy sajnálom, amiért nem tudok választ adni a kérdésére.*
-Ezt nem tudom, sajnálom. Talán egyszer majd rájövök, vagy együtt derítjük ki. Egyelőre sötétben tapogatózom. *Mindent én sem tudhatok, de ez a tudatlanság nem fiatalságom okából ered, erre a kérdésre talán még Dann Tierran sem ismeri a választ. Bízom abban, hogy megtaláljuk és nem lesz túl késő. Az égiek jellemzésében sokkal magabiztosabb vagyok, nem csak érzéseim vannak velük kapcsolatban, hanem tapasztalataim is. Aleth hangos okfejtésére bólintok és ez a mozdulat is hasonlóan határozott, mint korábbi szavaim.*
-Úgy hiszem igen. Az önzőségnek sokféle formája van, az otthonukat nem kímélték, de ami a javukra szolgál, azzal foglalkoznak. Arra áldoznak. Nem ismerték fel, hogy az otthonuk a földjük az ő javukat szolgálja, vagy túl késő volt már akkor. Igazából nem tudom még a részleteket, de azt igen, hogy ha itt mindent maguknak akarnak, nem lehetett ez másként a régi otthonukban sem. Azt pedig te is tudod, hogy az életösztön rengeteg erőt ad és kitartást. Az égiek okosak, kitartóak, ravaszak, épp csak nem jó dolgokra használták a tudásukat. *Akárhogy is, most itt vannak, és minden tudásukat ellenünk fordították, az viszont, hogy a jövőben is így tesznek-e, vagy tehetnek, rajtunk múlik. Későn ébredtünk, de remélem ez a kései ébredés nem a végzetünket okozza. A borús gondolatokat egy kicsit enyhíti Aleth öniróniája, mely sajátja és csodálom őt ezért. *
-Vagy többet….de nem hiszem, hogy ne menne, csak gyakorlás kérdése. Ha még sem, fontosabb, hogy legalább megértsd mit mondanak, már az is előny. *Vannak Elorakban olyanok akik megértik az égieket, de nem szólalnak meg az ő nyelvükön, sokszor még azt sem árulják el, hogy értik őket, és így sok mindent megtudhatnak, amit egyébként nem mondanának el nekünk. Visszatérve egy kicsit népünk jövőjére, Aleth álmai kerülnek szóba, melyekről tudok ugyan, de ahogyan ő sem képes értelmezni, úgy nekem sem megy. Viszont fontosnak tartom. Lassan bólogatok a szavaira, melyek az én felvetésemet igazolják, de újabb kérdést is felvetnek bennem.*
-De vajon ha tudunk ezekről, nem befolyásolnak minket? S ha igen, vajon jó vagy rossz irányba? *Ha tudja is a választ erre Aleth, a következő magyarázatával egy részére fényt derít. *
-Dann Tierran nagyon bölcs, ahogyan te is. Hiszem, hogy okkal hallgatta el az álmodók kilétét, minden bizonnyal befolyással lenne rád és rájuk is, ha tudnátok egymás álmairól. *Tudtomon kívül a gondolatait fogalmazom szavakba, de ez a meglátásom. *
-Talán igen, talán nem. Nem tudom, mindenesetre fontosak az biztos. Ha jónak találod, én is szívesen meghallgatom az álmaidat. Talán választ kapunk néhány kérdésünkre. Mindenesetre én addig megszervezem a találkozót Vademberrel és Callum Jenkins kancellárral és beszámolok neked az eredményekről. *Megvárom a válaszát, de gondolatban már menni készülök. Amit szerettem volna vele megbeszélni, azt megtettem, tőle is sokat hallottam, érdekes és hasznos dolgokat, másrészt megint tanultam valamit, amiből sosem elég. Igyekszem hasznosítani mindezt a Vademberrel és Callum Jenkinsszel való találkozómkor. *
-Ha nincs most más, nem tartanálak fel tovább. Örülök, hogy beszélgettünk és köszönöm a jó tanácsokat is, ígérem megfogadom azokat. *Csak akkor állok fel, ha Alethnek sincs már mondanivalója, vetek egy pillantást a kis prííre, majd az edényre, amiben a ragut hoztam. Maradt még benne. Alethra mosolygok, még mindig azzal a derűvel, amit a ragum dicséretéért éreztem.*
-Az edény ráér, majd elviszem akkor ha újra beszélünk, ne fáradj vele.






Szent-tóAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Hétf. Jún. 27, 2022 9:12 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Roda részére
- Ne sajnáld, Roda, az ilyeneket sosem - úgy véli, kérdését rosszul fogalmazta meg, csak reméli, hogy mégis elindított Roda-ban valamit. Aminek majd, egyszer, a jövőben, beérik gyümölcse.
- Elgondolkodtató, hogy az otthonukról való gondoskodás, ami létük alapja, nem tartozik abba, hogy a javukra szolgál - vélekedése szerint életük és létük alapja Perda, ha azt nem elsőnek helyezik, szervesen életükbe, hogy óvják és gondozzák, akkor minek létezzenek?
Életösztön. Saját bolygójukat sem tudták életben tartani, gondoskodni róla. Valóban szeretné tudni, hogy isteneik miért éppen hozzájuk vezérelté a quorsákat, mert nem hiszi, hogy ők büntetés lenne a perdaiaknak. Hiszi, hogy ők majd képesek segíteni nekik megérteni, kik is ők valójában, és hogy miként élhetnek békében a természettel, kölcsönös tiszteletben.
- Ó, ez milyen igaz! - mosolyodik el. Hiszen az elkövetett hibák, ha éppen nem Perda létéről van szó, mulatságosak tudnak lenni, és ő maga nem bánja, ha kinevetik hibáiért. - Érdemes lenne megtanulni nyelvüket.
Ami számára kicsit nehézkesen menne, de nem lenne reménytelen.
- Az álmokról? - kérdez vissza, jól értelmezi-e azt, hogy miről is tudjanak. - Ha az istenek nem akarják, akkor nem álmodunk róluk - számára mindez ilyen egyszerű. És lehet, téved ebben, ez is benne van.
- Hiszem, hogy így van - bólint arra, miért nem tudhatta meg, mások is álmodnak-e ilyet, s ha igen, akkor kik azok?
Figyelmetlen volt, s nem vette észre, hogy Roda-nak mennie kell, így amint kimondja az utolsó szavakat, máris reagál.
- Hogyne, természetesen. Várom majd az eredményeidet - azért aggodalmas kicsit, hogy azzal a kimondhatatlan nevű tisztviselővel megint találkozik, de bízik, ahogy eddig is, Roda-ban.
Feláll, hogy kikísérje Roda-t. Muirr csak abbahagyja az egyenletes szuszogást, fülei megrebbennek ugyan, de békésen alszik tovább.
- Csak akkor fogadd meg, Roda, ha úgy érzed, azzal a lehető legjobban teszed. Ha másként vélekedsz, s gondolkodol, s véled, az a legmegfelelőbb, úgy tégy belátásod szerint - nem tartja magát mindent tudónak, hisz abban is, hogy a fiatalok, és mindenki más, szintúgy bölcs, s tudja, mit, miért tesz.
- Csak nem gondolod, kedves Roda, hogy koszosan adnám vissza a finom főztödet tartalmazó edényt? - maga fogja visszavinni, tisztán, s finom gyümölcsökkel rakottan, hamarosan úgyis érik az egyik gyümölcsfáján kedvenc gyümölcse, meg szeretné vele kínálni majd Roda-t.
A bejáratnál megáll, s már csak a búcsúig tartaná fel őt.
- Köszönöm látogatásodat, Roda, s istenek vigyázzák lépteidet - hajol meg felé, megadva a tiszteletet, mely szerinte, mindenkinek jár.
Csak akkor csukja vissza az ajtót, ha Roda alakja már eltűnik a messzeségben.

//Köszönöm a játékot, nagyon várom a következőt!  Plíz  //






Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 04, 2022 11:36 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Deloris ünnepe


Aleth & Roda




[Jégtörő hava]

*Aleth szava ellenében tényleg sajnálom, hogy nem tudok választ adni a kérdésére, de igyekezni fogok megtalálni. Hiszem, hogy ha egyedül nem is, ketten majd rájövünk, vagy bevonunk másokat is. Nem is velünk van a gond, hanem az égiekkel, ők olyasvalamit hoztak hozzánk, amivel korábban nem találkoztunk és most ezért nehéz megbirkóznunk velük. Áradás vagy aszály, természeti csapások, mind olyan dolgok melyekkel sikerült már megküzdenünk, fel tudunk rájuk készülni, ám az égiek, számunkra új….ellenfél. Remélem nem lesz belőlük ellengés. *
-Meglepő, de nem. Nem tudom sikerül-e meggyőznünk őket ennek ellenkezőjéről. Túl makacsok. *S nem egy gyerek csínyről van szó, aminek kicsik a következményei. A mi otthonunkról van szó és ha itt maradnak, az övékéről is. A baj az, hogy nem hallgatnak ránk, csak a saját életük megkönnyítésére használt szerkezeteket akarják ránk tukmálni, aminek hosszútávon káros következményei lehetnek. Nem véletlen, hogy a hegyi népbe vetettem a bizalmam, ők megismerkedtek már a Perdával úgy, ahogyan mi élünk, remélhetőleg hozzászoktak és elfogadták annyira, hogy ne akarjanak visszatérni majd a jövőben a régi módszereikhez. Nehéz elmagyarázni annak jelentőségét és én is beláttam, hogy ideje megtanulnunk a nyelvüket. Bár nehéz, meg kell küzdeni vele és ahogy Aleth példája mutatja, van akinek ez tovább tart. Azonban már az is előnyünkre válna, ha csupán értenénk őket, de ők nem tudnának erről. Aliyah és Quinlah remekelnek ebben. Az ötlet nem tőlem származik és azt hiszem eleinte nem is ez volt a céljuk, jobb érzékük van a nyelvtanuláshoz, mint nekünk Aleth-tel, ám sok mindent megtudtak már így az égiektől. Aleth egyetértésére mosolyogva bólintok, de aztán rátérünk Aleth álmaira, melyeket nem sikerült még megfejtenie az álomjáróknak sem. Pedig minden bizonnyal sokat jelentene ha ismernénk az értelmüket és céljukat, merre vezérelnek minket, mennyire lehetnek valósak az eredmények. Ismét bólintok a kérdésére, hogy megerősítsem, valóban az álmokra gondoltam mint befolyásoló tényezők, de Aleth megint csak rávilágít arra, hogy hajlamos vagyok olykor túlbonyolítani a dolgokat. *
-Akkor hinnünk kell abban, hogy fontosak és ha eljön az ideje annak, hogy megértsük őket, akkor Isteneink segítenek majd. *Addig viszont a Dann gondoskodik arról, hogy az álmodók ne tudjanak egymásról, addig ő próbálja meg összerakni a képet kerek egésszé. Mindenesetre felajánlom Alethnak, hogy ha máskor álmodik, szívesen meghallgatom őt, hiszen nem mindig tud elmenni Cadarba, az üzenet pedig sokára ér oda. Nem is biztos, hogy jó, ha a hírvivővel megosztja mindezt. Addig pedig marad az eddig kitalált terv, találkozás a vezetőkkel úgy, hogy nem tudnak egymásról, Elorak megnyitása az ellenállók előtt, és remélhetőleg a szövetség megkötése. Úgy érzem mindent elmondtam, amit eddig elintéztem, most már azon van a sor, hogy cselekedjek, s aztán beszámoljak Alethnak és Dana Rhe-nek a fejleményekről. Másrészt nem szeretnék Aleth értékes idejével sem visszaélni, így távozóra fogom szavaimat. Sokat tanultam ma is tőle, mint ahogy mindig, nem csak a kivételes humora miatt szeretek vele beszélgetni, bár az sem elvetendő. *
-Ez is egy jó tanács volt, köszönöm Aleth, városunk jó kezekben van. * Biccentek felé mosolyogva, majd a ragus edényről szólok, amit félreért. *
-Nem gondoltam, bocsásd meg nekem ha rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, nem számít ha napokba telik mire visszakapom, ezzel ne legyen gondod. Köszönöm, hogy időt szakítottál rám Aleth bíra, számomra mindig értékesek ezek a percek. *Kezemet szívem fölé helyezve hajtok fejet előtte, majd elfordulva hazafelé veszem az irányt. A mai nap is értékesen telt, megérdemlem, hogy mosolyogjak, elégedett vagyok.*

//Köszönöm a játékot, nagyon hasznos, értékes és kellemes volt! Hug2 Rajong Ugyanígy folytatjuk majd! Sör //







Bíra házaAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Kancellária
Kancellária


Fogadótér Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Fogadótér Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Kedd Júl. 05, 2022 1:50 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Szabad játéktér
Vissza az elejére Go down

Roda
Roda

Perdai

Fogadótér AbtgHo2

Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Perda - Elorak

Beosztásom :
Elorak Első Gyógyítója

Reagok száma :
399

Avatar alanyom :
Bridget Regan

☽ :
Fogadótér IpUrJ4h


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Szer. Márc. 15, 2023 7:07 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Ünnepi következmények


Aleth és Roda




-Shaz`or adjon erőt! Szép napot nektek! *Mosolyogva az őrök felé biccentettem, akik fogadták köszöntésemet és nem állták utamat Aleth birodalma felé menet. Ezek szerint itt tartózkodik. Nem voltam biztos benne, de muszáj volt megtalálnom őt. Túl a Shiennel ünnepi bonyodalmon, megnyugtatva a kedélyeket, elláttam Tywinna sérülését, jóllehet nem volt olyan komoly, hogy én kellettem volna….a jelenlétem fontosabb volt. A hangomból áradó nyugalom, am i elfedte a lelkemben uralkodó káoszt, félelmet, bizonytalanságot, jót tett azoknak akik hozzám jöttek.
Aleth döntése és rendelete mindenki lelkét felbolygatta, sokan már számítottak az égiekre, üzleteltek velük, bár nagyon gyorsan vissza tudtak volna állni a régi életükre. Eddig még nem sikerült nekik nélkülözhetetlenné tenniük magukat és ennek örültem. Aminek viszont nem, hogy volt ennek a döntésnek egy másik oldala, egy számunkra kedvezőtlen következménnyel, amivel Aleth bíra is tisztában volt. Megvártam míg lenyugodnak a kedélyek, aludtam rá egyet, megbeszéltem Rotemshellel is, és mikor az új nap rávetette fényét Elorak haladóira, átjöttem Aleth bírához.
Nem hoztam magammal semmit, most nem. Valahogy a tegnap történtek fényében nem gondoltam ilyesmire, eszembe sem jutott, még az sem, hogy ennek hiánya miatt rosszul érezzem magam. Másrészt a történtek fényében Alethnak igaza volt, és ha nem lett volna az ellenállókkal az egyezségünk, meg sem fordult volna a fejemben, hogy megbeszéljem vele. Így azonban…
Kopogtam az ajtaján, s mikor meghallottam bentről a hangját, benyitottam. Mintha csak tegnap jártam volna nála….fejet hajtottam előtte, kezemet a szívemre tettem és köszöntöttem őt. *
-Shiennel áldása ragyogja be a napodat Aleth bíra! *Jóllehet a lelkem mélyén izgatott voltam, nem mutattam ki és tisztelettel megvártam míg köszönt és hellyel kínál, míg érdeklődik jövetelem céljáról. Ha ez utóbbi nem hangzik még el, akkor sem dobom el türelmemet, hiszen ráérünk, nem perdai életek múlnak rajta, még nem. Egy nap ide vagy oda. Jó volt látni őt, már pusztán a személye is nyugalmat árasztott felém, és elmosolyodtam. Ugyanazt éreztem, amit tőlem vártak a gyógyítók házában, csak sosem jöttem rá. Eddig. Vajon miért olyan más ez a nap? *


A Bíra házaAktuális viselet
◊ credit by ◊


8uiUco1.gifmFDhRHf.gif
RODA
Vissza az elejére Go down

Aleth
Aleth

Perdai

Karakterlapom :

Születési idő :
2362 (55 éves)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Elorak bírája

Reagok száma :
56

Avatar alanyom :
Aidan Gillen


Fogadótér Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 26, 2023 11:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
RODA RÉSZÉRE


- És mikor fog beérni? Ha egészen piros? Akkor lesz igazi íze? - tisztában van azzal, hogy fogadott fia kíváncsi, s nagyon szeret mindent személyesen megtapasztalni. S alaposan. Nagyon kreatív, játékaiban egy teljesen másik világot épít fel, aminek viszont örül, hogy minden csupa pozitív. Építő, támogató, szerető. Kész birodalmak épültek már fel, s váltak még szebbé, s érzékeli azt is, hogy melyik kíváncsi fázisban van éppen. Régmúlt állatokat talál ki, s azokkal játszik, s már tudja, hogy hamarosan eljön az ideje a tudományosabbá válásának is.
Ám a választ már nem ő adja meg, hanem majd a kedves segítő, mert érzékeli, hogy megérkezett valaki. Mosolya szélesebbé, s örömtelibbé válik, ahogy megpillantja, ki is érkezett hozzá. A formális üdvözlések után máris hellyel kínálja.
- Szolgálhatok kis frissítővel? S éppen most hoztunk fel a kertből egy kis gyümölcsöt is. - sosem siet. Mindig az a fontos, amit éppen tesz, akivel teszi, és amit cselekszik.
- Mi okból érkeztél, kedves Roda? - ha kért inni, úgy tölt a számára, ő maga csak helyet foglal, ahogy a kancsót visszahelyezte, vagy a kosárkát, benne az illatozó gyümölccsel, Roda kézközelébe helyezte.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Fogadótér Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Fogadótér
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold :: Elorak, a perdaiak városa :: A Bíra háza-
Ugrás: