*Aleth, mint mindig jó kedéllyel és mosollyal üdvözölt, jóllehet én leszek az aki letörli majd a mosolyt az arcáról, hiszen nem biztos, hogy boldoggá teszi az amit kérek tőle. Egyelőre azonban még csak magamban formáltam a szavakat és beljebb léptem a fogadó szobájába. * -Köszönöm kedvességed, talán egy pohár víz jólesne. *A frissen szedett, illatozó gyümölcsök is jól néztek ki, ám kissé feszült voltam az előttem álló beszélgetéstől, függetlenül attól, hogy tudtam, Aleth nem fogja leharapni a fejem. Soha nem kérdőjeleztem meg a döntéseit és most sem ez volt a szándékom, nem vitattam az igazát, ám ez a mi terveink előtt is akadályt képeztek. Elorak biztonsága volt az elsődleges cél, hogy népünk ne féljen, ne érezze úgy, hogy csapdába esett az égiek két tábora között, ám mégis valamilyen megoldást kellene találnunk mindennek az elrendezésére. Helyet foglaltam hát miután megkínált azzal és az innivalóval is, majd rátértem jövetelem okára. Nem rejtettem el meglepettségemet is, amiért rögtön rákérdezett, de nem tettem szóvá.* -A Shinnel napi ünnepségen hozott döntésed okán. Előrebocsátom, igazad volt és örülök, hogy közbeléptél, elejét vetted egy későbbi tragédiának, ám ez felvet némi problémát is a korábbi terveinkkel kapcsolatosan. Megoldást szeretnék találni és ezért jöttem, hogy kikérjem a tanácsodat. *Közben elvettem a nekem nyújtott vízzel teli poharat és szavaim után bele is kortyoltam. A friss hűs víz jólesett, de aggodalmaimat nem mosta el.*
Mosolya marad, s úgy vonja fel szemöldökét. - Talán? Kérsz, vagy nem kérsz? Vizet kérsz, vagy inkább gyümölcslevet? - élvezi a találós kérdéseket, ám igen-nem kérdést tett fel, amire a talán, az egy olyan válasz, amit nem ért. Csak tudja valaki már, hogy kér-e inni, vagy nem, nemigaz? - Miért vagy meglepve, hogy megkérdem, miért jöttél, Roda? - mindig így tesz. Egyenesek és őszinték, hiszen ez visz előre. Egy ideig csendben marad. - Megértedm Roda, hogy határozatlan lehetsz gondolataidban, érzéseidben. - ám ez nem magyarázat igazán szavaira. -Az előrebocsátom, igazad volttal manipulálsz, hogy a te részedre hajoljak. Ezt az égiek tanították neked, Roda? Nem szükséges számomra semmit sem előrebocsátanod, mert a döntéseit, véleményem szerint, mindenki úgy hozza meg az adott helyzetben, amit a legmegfelelőbbnek tart. Hogy az igaz-e vagy sem, nem feltétlenül jön ide. Ne köntörfalazz, Roda, nagyon kerülgegeted a témát és teszed úgy, hogy egyrészt felesleges, másrészt idegen egy perdaitól, harmadrészt pedig mióta vagy ilyen? Mondd ki egyenesen, amiért jöttél, azért jöttél ide, nem? És még továbbra sem hallottam tőled semmi, érdemben használni valót, amiért jöttél. Hallgatlak. - szavai kedvesen kijózanítóak, mosolya és egész jelenléte megnyugtató, s egyben egy olyan fátyol letépő, ami szerinte idegen egy perdaitól.
*Egy pillanatra meghökkenek Aleth visszakérdezésén, de mivel még mindig mosolyog, csak ártatlan csipkelődésnek tudom be. Egy halk, kuncogós szusszanással veszem tudomásul, hogy nem jól válaszoltam, és helyesbítek.* -Egy pohár vizet kérek, köszönöm. *S aztán folytatom is azzal, ami miatt felkerestem őt, de újabb kérdést kapok, immár aziránt amiről nem is beszéltem. Meglepettségem nem maradt rejtve Aleth előtt, és ezen igazán nem kellene meglepődnöm, hiszen éles szemei vannak és mindig mindent meglát, olykor még azt is amit más nem.* -Azon lepődtem meg, hogy rögtön rákérdeztél. *Nincs feddés a hangomban, de jelzem, hogy ezt nem így szoktam meg tőle. Ám a továbbiakban biztosan érzem, hogy a korábbi ártatlan csipkelődésnek nyoma sincs. Aleth ma kötekedős kedvében van, mellyel udvarias érdeklődésemet és a problémára való megoldáskeresésemet egészen másképp állítja be. Jóllehet én sem fogalmaztam túl jól, de még azzal is megvádol, hogy eldobtam magamtól a lényem, a perdai lelkem, és nem népemhez méltón viselkedem. Rosszul esik, a szívembe markol, zavarba jövök tőle és gombóc gyűlik a torkomba. Valahol igaza is van és felteszem magamban a kérdést, hogy tényleg olyan vagyok most, mint az égiek? Valóban úgy viselkedem? Olyan szavakat használok, melyeket ők? Tényleg manipulálom? A válaszom határozott _nem_. Ujjaim mégis rászorulnak a pohárra mikor Aleth szemeibe nézek, őszintén megbánva korábbi szavaimat, de nem a tartalmukat. * -Bocsáss meg ha tiszteletlen voltam. Nem azzal a szándékkal jöttem hozzád, hogy….manipuláljalak. Azt szerettem volna mondani, hogy az ünnepségen hozott döntésed gátat szab a terveinknek, de akkor és ott ez volt szükséges, ezt nem vitatom. Soha nem is kételkedtem a döntéseid helyességében. Tisztellek és becsüllek ezt jól tudod, de muszáj megkérdeznem, hogy meddig szeretnéd ezt fenntartani? Vagy lehetőséget látsz arra, hogy ezzel egy nekünk előnyösebb alkut köthetsz velük? Beavatnál, kérlek. *Az égiek érkezésével rengeteg változással kellett szembenéznünk, s ezzel együtt mi is változunk, a hozzáállásunk, s talán a szavaink is, de perdaiak maradunk. Mindig is a népem jólétét, biztonságát fogom szem előtt tartani, még ha meg is alkudnom az égiekkel.*
- Máris hozom. - fordul készséggel és nyugalommal a kancsó víz felé, hogy azt töltsön a kupába, melyet időközben már Roda elé helyezett. Értetlen mosollyal néz rá. - Mindig rögtön rákérdezek, ha valaki úgy esik meg hozzám, mint te, hogy mondani akar valamit. Olyankor későbbre teszem az érdeklődést, mert úgy vélem, ha ezt veszi előre, s nem érdkelődik az iránt, miként vagyok, akkor ő sem fog azzal foglalkozni, hogy elmondja, miként van. - ennyire egyszerű.Mindig így működik, ezzel jelezve, hogy figyel, és törődik a másik érzéseivel, hogylétével.Mint ahogy azéval is, aki éppen most előtte van. Látja az ujjakat, s legfőképpen érzékeli azt, amit szerinte ki lehet mondani, meg lehet beszélni, így türelemmel megvárja Roda szavait. - Egyáltalán nem voltál tiszeletlen, Roda. - a halvány mosoly továbbra is ott van arcán, mert ezek szerint egyáltalán nem érti, miért is hangzottak el iménti szavai. Fiatalság,megérti. Ám mielőtt válaszolna a kérdésekre, két kezével előre nyúl, s ráhelyezi finoman Roda kezeire, s a szemeibe tekint. - Feszült vagy. S szavaimra olyan érzések keltek benned, amit érdemes kimondani, kiadni, hiszen a kapcsolatok és barátságok egyik lényege az, hogy megosztjuk érzéseinket az adott helyzetben, amiben vagyunk. Fontos dolgokban csakis úgy érdemes leülni beszélgetni, ha érzéseink lecsendesedtek, és nem úgy, hogy magunkba fojtjuk, hanem megbeszéljük a másikkal. Tisztán és szívből. Szeretettel. - hangja kedves és nyugtató. Már akkor is érzékelte Roda zaklatottságát, mikoron belépett, ám szavaival nagyon is beletalált abba, amit érzett. S szeret úgy leülni beszélgetni, hogy összhang és szeretet van a beszélgetők között, feszültésgmentesen, s nem elfojtva érzéseiket, mert az szerinte sokkal károsabb, mint nem lélegezni.Lassabban öl, és piszok hatásos méreg.Kezeit csak addig tartja Roda kezein, míg szükségét érzi, azután vissza kiegyenesedik. S csak akkor folytatja, ha Roda kiönti szívét ebben, ha szükséges bátorítás, vagy kérdés ehhez, meg fogja tenni. S csak ha lerendezték, válaszol a kérdésekre, melyeket gondosan megjegyzett. - Meddig szeretném fenntartani? A válasz egyértelmű: szükséges megbeszélni az égiekkel, hogy mégis miért tették, amit tettek, s hogy a jövőben ez ne forduljon elő. - a másik részét annyira nem érti. - Mit értesz az alatt, hogy nekünk előnyösebb alkut köthetsz velük? Milyen alkut? Nem értem. - valamiről lemaradt? Ha kifejti számára, előbb egy kifejezésre válaszol. - Az alkut olyanok kötik, akik hátrányból indulnak. S kedvezményeket tesznek, hogy legalább valamicskével jól járjanak. Nem alkudozom, nem szokásom, a város érdekeit helyezem előtérbe, és egyáltalán nem indulunk hátrányos pozícióból. A megbeszélések akkor életképesek és eredményesek, ha mindegyik érintett fél egyenlő helyeztből indul. Aki hátrányból indulónak érzi magát vagy éreztetik, a félelmeiből és sérült önbecsülésből tárgyal, így nem lehet érdemben döntést hozni. Miből véled azt, hogy hátrányos helyzetben vagyunk?
*A pohár víz arra jó, hogy belekapaszkodjak, mert Aleth rámutat arra, hogy udvariatlan voltam, és nem csak az. A magamban feltett kérdésekre a válasz, igen. Az égiek hamarisága, az, hogy mindent azonnal akarnak, rám is hatással volt. Vissza kell vennem magamból, és veszek is egy nagy levegőt, majd lassan fújom ki. Aleth türelme és végtelen nyugalma átjár, de nem könnyebbültem meg. Ha kedvesen is, és nem azzal a szándékkal, hogy rám pirítson, megtette és érzem is az arcomon ennek jeleit. * -Értelek és sajnálom, hogy így rád rontottam, és igazad van. Valóban fontosnak tartom azt amiért jöttem, de ez nem mentség a számomra. *Persze ezek után már képmutatás lenne rákérdezni a hogylétére, de nem feledem a tanítást. Elnéző mosollyal fogadom a felmentését és fejet hajtok előtte.* -Köszönöm. *S a tanítás tovább folytatódik rámutatva arra, milyen sok idő és tapasztalat különbség van közöttünk, s mikor megérinti a kezeimet, megnyugtató lénye már utat talál a lelkemhez. Érezhetően elernyedek, a feszültség lassan de biztosan talál rá az útra, mely tőlem távolra viszi. * -Jól érzed, én csak féltem, hogy nem úgy haladnak majd a dolgok ezek után, ahogyan elterveztük, és elkésünk. Tudom, a sietség mindig rossz tanácsadó akárcsak a harag, de az égiek után csak gyors léptekkel lehet haladni. Nem a mi lelkünk szerint való, de alkalmazkodnunk kell. *Megzavarták a lelkem az érkezésükkel, sokáig nem is akartam velük találkozni, nem akartam kapcsolatba kerülni egyikőjükkel sem, de a sors….Shiennel más útra terelt. Feladatot kaptam amit nem akartam, de pont ezért kell felelősséggel elvégeznem. Ez pedig sokkal több és súlyosabb, mnt népem gyermekeit meggyógyítani. * -Néha úgy érzem, meghaladja a képességeimet. *E szavakkal együtt távozik el belőlem a nyugtalanság, ám ettől még úgy tűnik nyoma maradt bennem amikor előadom azt amiért jöttem. A halvány mosoly nem képes eltörölni a korábbi perceket. A kérdéseimre kapott válasz első fele tiszta és érthető, magam is ezt gondoltam, de az fontosabb, hogy mikor és hogyan akarja ezt megbeszélni az égiekkel? * -Ha egyenlő felekként is indulunk, ebből a helyzetből előnyhöz juthatunk velük szemben. Sosem voltak hajlandóak érdemben tárgyalni velünk, most viszont kénytelenek lesznek, túl sokat veszíthetnek. Előbb vagy utóbb….attól tartok, hogy ugyanazt teszik, mint korábban. Csak beszélnek és beszélnek, miközben a hátunk mögött tovább terjeszkednek. Nem is ettől félek igazán, hanem attól, hogy mindezt úgy teszik, hogy a Perda és a népünk sínyli meg. Most hallgatniuk kell ránk. *Sok érzés kavarog bennem, de ez a legerősebb és a legrégebbi. Legyen bár nem perdai, de meg kell ragadnunk a lehetőséget. Akár fordíthatunk is a helyzeten. *
Nem érti a pírt Roda arcán. - Ezt sem azért mondtam, hogy igazam legyen. Azt mondtam el, ahogy működök, semmi több. - feleli nyugalommal. Nem foglalkozik azzal, kinek van igaza. Annak sok oldala van. Egy pillanatnál tovább néz rá csendben. - Gyógyítasz Roda, gyógyító vagy. Tapasztaltál már bizonyára olyat, hogy a helyzet az istenek kezében van. Hiába gyógyítod, van, amit nem lehet. S van, hogy eljött az ideje, megtérjen isteneikhez. Ha valamit túlzottan irányítani akarsz, beleszólsz mások döntési jogaiba, ami őket illeti meg. És elszalasztasz rengeteg olyan lehetőséget, bezárva előtte a kaput, mely szerint csak az az egy megoldás létezik, ami most van. Olyan lehetőség előtt, amivel akár valami sokkal jobbat lehet megalkotni és létrehozni. A félelem egy nagyon haszontalan dolog, ha nem életveszélyről van szó. Eltörli benned mindazt az alkotó energiát, ami benned van és leszív. Hogy érzed magad most? Szédülsz, fáradt vagy, kimerült? - megvárja a választ. - Esetleg csak ezek a gondolatok keringenek a fejedben? - újra megvárja a választ. - És felfigyeltél arra, hogy bimbózni kezdett a virág a házon? Hogy Ahlene babát vár? Hogy a szél nagyon friss és finom levegőt fújt végig a városon? - megvárja a választ. - Melyik érzettel szeretnél legközelebb házamhoz érkezni, Roda? A világból semmit sem észrevevő, azt kizáró, zaklatott és kimerült állapotban, vagy örömmel és kapcsolódással feltötött, örömteli állapotban? Melyik állapottal jutsz előbbre a beszélgetésben? - mosolyog rá. - Nincs olyan dolog, amihez ne kapnál megoldást a kezedbe. - észreveszi a megkönnyebbülését. - S lehet segítséget kérni, mint ahogy most teszed. -bólint. Még fiatal. S érdekes, hogy olyan érzetet ad elő, amivel nem igazán találkozott még - Mióta van benned versenyszellem? Hogy legyűrd a másikat? Ha előnyhöz akarsz jutni, akkor máris nem együttműködésről van szó, hanem versengésről. Elválasztod magadat a másiktól és a közös céltól. Nyerni akarsz, a másik kárán. Minek tennéd, ha lehet úgy is sokkal jobb eredményhez jutni, hogy az egységet választom? Hogy egyenlő felekként ülök le valakihez beszélni, s nem olyan szándékkal, hogy előnyre tegyek szert, mert az nem csak rájuk nézve káros? Minek akarnék? A világ egyensúlya nem arról szól, hogy elveszem azt, ami nem az enyém. A megértésről szól. -elég pocsék bírának tartaná magát, ha nem úgy ülne le egy adott helyzetben beszélgetni a felekkel, hogy egyik fél érdekeit nem veszi figyelembe, mert az előny éppen ezt mondja ki. Csendben marad egy kicsit. - Hallgatniuk KELL? Miért kell? A kell az az, amikor valamit rákényszerítünk a másikra, az pedig a saját akaratunk. Olyan akarsz lenni, mint amilyenek ők? - megvárja, hogy megértse a kérdés lényegét. A kell az kényszer és ellenállást hoz létre a másikban. S nagyszerű képet mutatunk magunkról abban, hogy nincs meg önnönmagunkba vetett hitünk, és a másikba sem, ezért önkényesen elvesszük a másiktól a szabad rendelkezés jogát önmaga felett. - Miért jöttél valójában Roda? Amit eddig feltett kérdéseket, és mondott el válaszokat, messze van még attól, amiért valóban idejött. - Mit akarsz Roda? Célja volt idejövetelének, és ha még mindig vannak Rodában olyan érzések, amikkel idejött, tovább fog neki segíteni egyensúlyba kerülni, s akkor és azután valóban eljöhet az, amiért ténylegesen idejött.
*Nem azért mondta, de attól még igaza van, bármennyire is próbálja ezt halványítani. Elmosolyodom azon a hihetetlen nyugalmán és szerénységén amivel mások lelkébe és szívébe próbál megnyugvást elültetni. Most épp az enyémbe. Többé-kevésbé sikerül is neki, de a szenvedélyt amivel igyekszem a népünk javára szolgálni, nem tudja elmosni. Az bennem marad és időnként fellángol. Egy kicsit akkor csitul, amikor engem hoz fel példának és a szívem megkeseredik, gyorsabban ver de fájdalmas, hiszen én ne tudnám mi az amikor hiába próbálok valamit, nem megy? A szüleim élete, még mindig úgy érzem rajtam múlott, de kevés voltam, gyenge és tapasztalatlan. Azóta anyja és apja próbáltam lenni a húgomnak helyettük, aki természetesen nem hagyta, nem engedte, hogy az érzés túlságosan eluralkodjon rajtam. „Csak” a nővére maradtam, mert azt akarta. Mély sóhaj fakad ki belőlem remegve az emlék hatására, ahogy beborít, szorosan gúzsba köt. Felnézek rá, szemeimet felnagyítja, ragyogóvá teszi néhány ottfelejtett könnycsepp, melyeket nem engedtem legördülni. Csupán remegő tükrök, mögöttük gyötrő fájdalommal és a veszteség érzésével. Értem mit akar mondani azzal, hogy az égieket prédának állítja be, minket pedig a vadásznak. Ha sarokba szorítjuk őket, vissza is üthet. Kétféle út létezik. * -Szomorú…eszembe jutottak a szüleim….és dühös, mert minden veszteség az égiek kezét festi vörösre. És igen, úgy érzem belefáradtam a harcba, pedig még csak most kezdődik. Számunkra. Olyan mintha eddig mély álomban lettünk volna és most ébrednénk. *Mindez érthetően az égiekre vonatkozik, tudom, ám Aleth következő szavait már nem tudom hova tenni és halvány mosoly játszik ajkaimon meglepettségtől és az enyhe zavaromtól. * -Láttam igen….azt is tudom, hogy Ahlene gyermeket vár és éreztem a friss levegőt, a réten nyíló virágoktól illatos, de nem tudom, hogy jön ez most ide. *Attól, hogy az elmém tele van az égiektől kapott bajokkal, még tudom, hogy mi történik körülöttem. Ám a kérdés mindent helyre tesz. Igen, zaklatottan érkeztem, de hiszem, hogy oka volt, van és az pedig az égiek. Minden róluk szól mióta megérkeztek, beleavatkoztak az életünkbe és foglalkoznunk kell velük. Egyszerűen nem tudok nyugodtan érkezni és csevegni a szép dolgokról melyek maguktól is megtörténnek és szebbé teszik a világunkat, mikor mások meg tönkreteszik. * -Értem mit akarsz ezzel mondani és most is zaklatott vagyok, mert miattuk nem tudom élvezni a szépséget és a nyugalmat amit a Perda és Isteneink ajándékoznak nekünk. Félek, hogy mindezt elveszítjük, valamit tennünk kell. *S még mindig ugyanazt fújom, Aleth további szavai bár érthetőek és tudom miből fakadnak és egyrészt igaza is van, de másrészt tanácstalan vagyok. * -Az égiek nem veszik figyelembe a mi életünket, az élethez való hozzáállásunkat, azt ahogyan megéljük a mindennapjainkat. Ők egészen mások mint mi, és pont ez az ami miatt megépült a városuk, ami miatt mindezt nem vettük észre időben. Én…én szívesen….én újra a régi Roda akarok lenni, de mégis mondd hogyan? Hogyan akarsz velük egyezségre jutni velük úgy, hogy nem kovácsolsz előnyt a hátrányukból? Ők sosem nézték, hogy nekünk milyen káruk fakad a tetteikből, sosem voltunk egyenlők velük. Van ötleted arra, hogyan legyen újra egyensúly? Ők mindent elvettek ami a miénk, kérdés nélkül. Ez téged nem bosszant, nem háborog a lelked? Nem érzed igazságtalannak? *Mindaz ami eddig bennem felgyülemlett, most kifakad belőlem, és újra fellobban bennem az a szenvedély, mellyel a népemet védeném, de Aleth szerint nem jól, nem perdaiként. Szerintem viszont a perdai lét megbukott, amikor az égiek városa felépült. * -Nem akarok olyan lenni mint ők. *Adom meg magam halkan, fejemet lehajtva.* -Egészen más amit akarok és más ami miatt jöttem. Azt akarom, hogy elmenjenek, de ugye ez nem valósulhat meg. Együtt kell élnünk velük immár, és azért jöttem, hogy ezt megoldjuk. *Tanácstalanul nézek fel rá, tekintetemben a tehetetlenség szikrája csillog, a tenni akarásé, ám mindez most nem ér semmit. * -Mi lesz most, mit tervezel Aleth Bíra? *Nem látom át a terveit, nem látom a megoldást, azt a megoldást ami mindenkinek jó. De mégis honnan tudjuk, hogy kinek mi a jó? Miért a perdai lélek ellen való az, ha a jelen helyzetet kihasználjuk? *
Csendben marad, érzékelve és később látva is, szavai milyen emlékeket hoztak fel benne. Emlékek, melyek lehetnek visszahúzóak, s lehetnek előrevívőek. Szereti előremozdítónak használni a rossz emlékeket, bár szerinte olyan, hogy rossz emlék, csak az elme szüleménye. Minden előre visz. Hagyja még szavait elülni Roda válaszában, főként, mert mikoron hallgatja a másikat, gondolatait csakis a másik szavaira irányítja, hogy értelmezze és értse, így sajátja csendben hallgat. Csak azután indul be, hogy Roda elhallgatott. Így válaszai ezért kerülnek időbe. S nagyon hasznos dolog nem azonnal válaszolni, hiszi. - Sajnálom, Roda. - a szüleit, s így hagy egy kis időt is ennek. - Biztosan rájuk akarod kenni? Ha veled történt volna meg, s szüleid ezért őket okolnák, mit mondanál nekik? Nem inkább azt, hogy a te döntésed volt, harcba szállsz velük, legyen, aminek lennie kell? S hogy ebbe a halál is beletartozik? - lassan vesz egy mély levegőt. - Ha a szüleid egy vadállat támadásában haltak volna meg, az állatokat okolod? A szüleidet? - majd tovább hallgat. - Ha a harcra harccal válaszolsz, a vágyott béke szerinted elérkezik? - újabb csend a részéről, s ugyanilyen csendesen beszél. - Mindennek megvan a maga ideje és módja. Ideje volt a harcnak, s ideje van a békés közelítésnek. Mit gondolsz, miért fáradtál bele a harcba? - s ezt egészen biztosan nem fogja Roda helyett megválaszolni. Mert a válasz ott van a szívében. - Mély álom? Ébredés? S mi van, ha eddig nem mi álmodtunk, ám másoknak ideje lenne felébredniük? - fordítja meg a helyzetet kérdésével, mutatvány, hogy nem csak egy, és még csak nem is kettő nézőpont létezik. Isteneik tudják igazán, ám ő nincs olyan szoros kapcsolatban velük, mint a Dana vagy a Dann, hogy tudja, mi is az igazi válasz. Talán nem is értené, hiszen nem ér fel hozzájuk, isteneikhez, értelemben. - És át is élted csodálatosságukat? Megálltál mélyet szívni a levegőből? Megálltál megcsodálni a szirmokat? Megálltál... az életben lenni? Nem csak a fejedben, a gondolataidban keringtél? - érdeklődik. - Valóban miattuk nem? S nem inkább csak a benned lévő gondolatok és félelmek miatt? Miért rájuk teszed azt a felelősséget, ami fejedben van? Tán ők mentek oda hozzád, hogy fejedbe tegyék? - néz Rodára érdeklődéssel. Újra csendben marad. - Azt észrevetted, hogy ahogy ők ragaszkodnak dolgaikhoz, úgy ragaszkodsz te is? Szerinted vezet valahová az, ha szélsőségesen ragaszkodunk valamihez? Ha félsz attól, hogy valamit elveszíthetsz, sosem volt a tiéd, s nem is igazán tudtad élvezni azt, mikoron veled volt. - újra csendben marad. - Nem lehet esetleg úgy megpróbálni, hogy nem valami ellen vagyunk, hanem valamiért? Valami felé? Az élet változik, sosem marad ugyanaz, ez az élet rendje. Tán szeretnél mindörökké ötéves maradni? - mosolyog rá, lassanként rávezetve egy másik irányba, lehetőségek egyikébe, ami nem a negatívval táplálkozik. - Szerinted egy kétéves érti, hogy ha azt mondod neki, ne nyúlj a kemencéhez, mert megégeted a kezed? Szerinted érti, ha elkezdem neki mondani a számolást? - vár. - Saját világukkal, gondolataikkal, véleményükkel érkeztek. És azok következményeivel. Még nem igazán látják, mi is Perda. Nekünk is megvan a saját gondolati világunk, szokásunk. Természetes, hogy nem egyezik. Ha összekeversz pirosat kékkel, vissza tudod-e tenni kékbe és pirosba? - nyugalommal kortyol jópárat a fakupából. - Egy gyermek, van, hogy csak saját tapasztalata alapján képes rájönni, hogy azt nem szabad. S meg lehet náluk találni azt az utat, ami arra épülhet, hogy a múltbeli hibájukra ráébredve, és Perda életére, változtatni akarnak. Ezt nem tudod külső erővel megtenni feléjük, ez olyan, mintha ők jönnének ide, és le akarnák rombolni Elorakot. Jogosan lennél dühös, hiszen te eddig itt éltél, az életed. Úgy, ahogy neked megfelelő volt. Ám ha példákat mutatsz, magadat, ahogy éled életed összhangban Perdával, a gyermek is ráébred, hogy van másik út is ahhoz, hogy melegedjen, s legyen étel a hasában. Szerinted sosem nézték, hogy nekünk mi a rossz ebben? Mindenkivel beszéltél? S bizonyára találkoztál már olyanokkal közülük, akik nyitottak a változásra, s nem kívánják múltbéli hibáikat újra elkövetni. Hogy miként akarok egyezkedni velük úgy, hogy nem kovácsook előnyt hátrányukból? Ha ez utóbbit tenném, nem lennék különb tőlük, s valóban van más megoldás is erre, s ez már megy egy jó ideje, csak úgy tűnik, eddig még senkinek sem tűnt fel. - mosolyog. - Nem véletlenül engedtem meg, vállaltam fel, hogy jöhetnek hozzánk Elorakba. Máshonnan tiltva vannak belépésben, s ezt ki szereti? Senki. Éppen ezért mégjobban megbecsülik azt, hogy legalább egy helyre jöhetnek, s kapcsolatba léphetnek, s így figyelmük is sokkal fókuszáltabb, értékelik azt, hogy itt lehetnek. Te talán meg tudnál úgy változni, hogy este beutazol a Városukba, s másnap reggel már úgy ébredsz, hogy gondolatban, cselekedetben és érzetben olyan vagy, mint ők? - megvárja a választ. - Az, kinek ismeretlen a világ, nem fogja tudni a játékszabályokat sem, s úgy játszik, ahogy szerinte eddig működött. Idő, míg megérti, hogy mit lehet és mit nem, s sokszor be fog törni a feje, ha a makacsságot választja, a helyett, hogy figyelne, s érteni kívánná, mi is zajlik körülötte. - újra csendben marad, hogy értelmezze Roda szavait. - Azt a világot már nem tudjuk visszahozni Roda, ami akár tíz éve volt. Mint ahogy tíz éve sem tudta senki visszahozni azt, ami az előtt volt tíz évvel. Az élet folyamatos változás, s ha meg akarnád állítani, a fejlődést állítod meg, s ami nem fejlődik, elpusztul. Ha valamit igazságtalannak érzek, akkor előbb azt vizsgálom meg, hogy ez az érzet miből fakad. Ha ragaszkodásból, akkor nem másokat szolgálunk ezzel. A ragaszkodás félelem, hogy elveszíthetek valamit. Ha viszont csak azt látni, hogy az igazságtalanság elcsúszásból és félreértésből ered, akkor elég a félreértést megérteni, s úgy igazítani a helyzetet, hogy új egyensúlyba kerülhessen úgy, hogy épülhessen. S nem újra, hiszen az már megbomlott. Mindenki egyensúlyba, nem csak az egyik oldal előnyére, s ezzel a másik kárára, mert azzal mindegyik oldal tudja támogatni a másikat. Ezzel én is tapasztalok, s azok is, akiket érint. Csendesen néz Rodára, hagyja érzeteit kicsit csillapodni Rodában. - Nem ismerek sok égit. Mostani szavaidban őket hallottam vissza. - szeretettel teliek szavai, s tekintete is. Együttérzőek. Hagyja érni a szavakat, mik elhangzottak. - Együtt kell? - teszi fel újra a kell kérdést. Még nem érti, idővel bizonyára meg fogja. - Értem. Tehát nem akarod, hogy itt legyenek. Rendben. Tegyük fel, hogy egyszer csak hopp, eltűnnek. Vajon vissza tud állni Perda abba a helyzetbe, amikor még ők nem érkeztek meg? - nagyon kíváncsi a véleményére. - A válasz nagyon egyszerű. Megszokták, hogy Elorak nyitott kapukka várja őket. Most hirtelen bezárult, s így bezárultak a lehetőségek is. Mindkét csapatnak. Mi megtudunk lenni nélkülük, ám ők... - széttárja a kezeit. - Mind a két fél visszajelzett, hogy tárgyalni kíván, ami azt jelenti, hogy ... “félnek elveszíteni” a kapcsolatot, ahogy te mondtad. - használja fel Roda szavait, megértetve vele, miért is mondta azt, hogy olyanok szavai, mintha őket hallaná. - És az igazán szép dolog benne, hogy nem feltétlenül az ételre gondoltam és tárgyakra. - az igazi értéket a szív képviseli, a barátságok, amik szövődtek rendesen, csak annyira természtesnek veszik, hogy akkor kezdik értékelni igazán, ha hirtelen megszakad a kapocs.
*Részvétét, melyet nem csak a szavaiból hanem a hangjából is érzek, egy bólintással köszönöm meg, de már a továbbiakra figyelek és tudom, hogy valahol elbeszélünk egymás mellett. Tudom mire szeretne rámutatni, de az egész amit mond, szerintem nem áll egy helyen azzal, amit én gondolok és tudok. Nem hiszem magam többnek és többet tudónak nála, sem bölcsebbnek, de úgy érzem egészen mást tapasztaltam meg, mint ő. * -Más a harc és más az, ha olyan betegségeket terjesztenek, melyet még Isteneink erejével sem vagyunk képesek meggyógyítani. A vadjainkat pedig nem lehet összehasonlítani az égiekkel. A vadállatok ösztönösen cselekszenek és csupán a létfenntartás miatt, nem hoznak döntéseket, nem mérlegelnek, hogy kinek tesznek jót vagy rosszat. Az égiek azonban pontosan tudják mit akarnak elérni és nem érdekli őket, mit rombolnak le. *Abból ami eddig történt ezt szűrtem le, és ha Aleth emlékezne minderre, akkor nem kérdezné miért harcolok. Persze minden harc más, nem akarok senkit sem megölni, nem fegyverekkel szeretnék harcolni, nem akarok vért ontani, de hiszem, hogy kihasználva a jelenlegi helyzetet, többet érnénk el, mint az érkezésük óta bármikor.* -Ha erőszakkal válaszolunk az erőszakra, akkor nem, de én egészen más harcról beszéltem Aleth bíra. *Halkan, hozzá hasonlóan, szelíden próbálom elmondani azt ami bennem nagy lánggal ég. A szenvedélyességem megmarad, nem is képes kihunyni, Aleth szavaira.* -Még sosem harcoltunk igazán ellenül. Az első lépésünk a békés megközelítés volt. Míg ők felépítették a városukat, mi vártunk arra, hogy tanácskozzunk, hogy egyetértésre jussunk, hogy békében élhessünk egymás mellett. Sosem volt a tervük része, hogy beilleszkedjenek. A Sel-Ogei-t akarják, a képességeinket melyeket Isteneink adtak nekünk. *Én tudom, hiszen azért raboltak el és azért kellett a vérem Callum Jenkinsnek. Tudni akarják a képességeink eredetét, hogy aztán ők is elsajátíthassák, mert a fegyvereik nem bírnak velünk. * -Ők sosem álmodtak, nagyon is ébren vannak, pontosan tudják mit akarnak elérni és azt meg is szerzik, míg mi békés tárgyalásra várunk. *Nagyot sóhajtok a későbbi kérdésre és bár nem értem először, hogyan kapcsolódhat az égiekhez és az általuk okozott problémához, válaszolok. * -Míg ide igyekeztem hozzád, nem. De nap mint nap megélem az élet minden csodáját. Hogyan is kételkedhetsz ebben? *S rajtam a sor, hogy őt kérdezzem arról, miért is vonja kétségbe a Perda és népünk iránti szeretetemet, Isteneinkhez való hűségemet. * -Igen. Minden róluk alkotott gondolatomnak van alapja. Ha valaki békében akar élni a másik néppel, akkor elrabolja egyiküket? Megkötözi, hogy a vérét vegye? Rabságban tartja míg alkut nem köt vele a maga előnyére? Az égiek bármelyik vezetője megkereste valaha is Dann Tierrant azzal, hogy egyezségre jussanak? Nekik kényelmes volt az eddigi helyzet. Bejárnak Elorakba, fenntartják a látszólagos barátságot, de minden másban maguk döntenek és az sem érdekli őket ha egy falutól elveszik a vadászterületeit. *Nem értem, továbbra sem értem, hogyan szeretne elrendezni mindent az égiekkel. * -Akkor mit kellene tennem? Hagyjam továbbra is szó nélkül a tetteiket? Nézzem tétlenül, hogy egyre több olyan területet vesznek el, melyek az egyensúlyért felelnek? Ezt tettük eddig is. Vártunk türelmesen, csendesen, hátha változik valami, de nem így lett. *A tenni akarás egyre jobban lángol bennem, és most itt a lehetőség, miért ne használjuk ki? Miért ne legyünk egyszer olyanok, mint az égiek? A saját fegyvereikkel kell legyőznünk őket, mely győzelem nem azt jelenti, hogy elpusztítjuk őket. A továbbiakban csendben maradok, mert minden érvem, amivel elmagyarázhatnám mit miért szeretnék tenni és hogyan, elfogytak. Abban igaza van, hogy különbözőek vagyunk, hogy az égiek életszemlélete, világa nem egyezik a miénkkel, de arra is rájöhettek volna már, hogy a sajátjukkal itt nem mennek sokra. Talán rá is jöttek, csak nem fogadják el. Csak gondolataim vannak arról, amiről Aleth beszél. Igen, az égiek máshonnan jöttek, másképp éltek és most örülnek, hogy találtak egy élhető otthont, de nem becsülik meg. Úgy érzem a saját, korábbi életüket akarják ráerőszakolni a Perdára, de ez nem lehetséges. Idő kell nekik. Igen, da vajon a Perda és a népünk milyen kárt szenved el addig, míg ők rájönnek a hibáikra? Hiszen pont a hibáik miatt pusztult el az otthonuk. Csak arra bólintok rá, hogy találkoztam olyanokkal akik nyitottak a változásra, a váltásra, de nem szólok, nem emelek szót a hegyi nép mellett. Csendben hallgatok…de a feltett kérdésre válaszolnom kell, mert érezhetően Aleth bíra addig nem folytatja, míg meg nem kapja tőlem.* -Természetesen nem, de ha tudnám, hogy ott kell élnem az elkövetkezendőkben, igyekeznék alkalmazkodni. *Ők azonban meg sem próbálták, csak az előnyöket használták ki, azt amiről Aleth beszélt. A városunkba való bejárást, és bár érdeklődtek az életünk felől, nem nagyon alkalmazták azt a való életben. * -Sajnos az ő makacsságuk miatt a mi fejünk tört be Aleth bíra. *Egyenlőségről beszél, de az sosem volt és nem is lesz. Ők sosem adtak, csak elvettek. Bármit próbáltam elmagyarázni Callum Jenkinsnek, mindenre volt egy érve, mindig csak arról beszélt, hogy az nekik nem jó és ezért nem is teszik meg. * -Sajnálom, ha így érzed. *Nem akarok olyan lenni mint ők, de a mi szavainkból nem értenek és nem is fognak. * -Nem. A városuk itt marad és örök sebhely lesz a Perdán, de mi visszatérhetünk a korábbi életünkhöz. Nem kell a városunkban őket kerülgetnünk és attól félni, mikor rántanak megint fegyvert. *Hiába a szabályok, áthágták azzal, hogy Elorakban lövöldöztek, ráadásul az egyik legszentebb ünnepünkkor. Ez a tiszteletlenség legnagyobb foka. Hogyan is várhatnánk el tőlük azt, hogy egyezségre jutnak velünk? Nem lep meg, hogy az égiek és a hegyi nép is találkozót kért. Utóbbinak több veszítenivalója van és bennük jobban meg is bízom. Azonban abban nem hiszek, amiben Aleth bíra. * -Bocsáss meg, hogy még mindig kételkedem, de nem tudok hinni abban, hogy csupán a barátságunk értéke a fontos számukra. A hegyi népnek talán, de az égieknek, a kancellároknak nem. A saját népükkel szemben sincs szívük. *Keserűen fakadok ki és rázom a fejem, majd próbálom néhány nagy korty vízzel lehűteni magam. Mindazonáltal, én csak egy gyógyító vagyok. Elorak első gyógyítója, még sincs beleszólásom a dolgok menetébe. * -Minden tiszteletem a tiéd Aleth bíra. Tárgyalj velük belátásod szerint és kérlek bocsáss meg nekem azért, hogy megpróbáltalak meggyőzni a magam igazáról. Visszatérek a Gyógyítók Házába. *S ezt nem csak úgy értem, hogy visszamegyek oda ahol a napjaimat töltöm, hanem lélekben is. Visszavonulok és az leszek aki voltam. Csak egy gyógyító. Azzal fel is állok, leteszem a poharat az asztalra és távozni készülök, hacsak vissza nem tart. Szívemben keserűséggel, melyet nem a kudarcom okoz, hanem a jövőnk ami elkövetkezik.*
Kitérőt kap válaszul, igazolásokat, indoklásokat, pedig elég lett volna egy igen, vagy egy nem. S ez is jelzi számára, hogy Roda valójában nincs jelen, s nincs összhangban magával, hogy olyan dolgokról beszélgessenek, amivel érkezett. Még nagyobb megértéssel fordul felé, ugyanakkor figyel válaszára is, számára nagyon fontos mások meghallgatása, hogy elmondhassák véleményüket. - El is mondod nekem, milyen harcról beszéltél? - fontos neki, hogy pontosan úgy értse a másikat, ahogy az értetni akarta magát, s mivel egyértelmű, hogy elcsúsztak valahol, szeretné megismerni az ő értelmezését, amiről beszélt. - Értelek. - nagyon határozott véleménnyel ugyan mihez kezdjen? Mindenből tanulnak és tapasztalnak, s hiszi, az erőszak nem vezet semmire, ugyankkor keményen küzdött Elorak támadása során, hogy a város egyben maradjon, s minél kevesebb kár érje.. Az elorakiakat. Azért lett a város bírája, s ha szükséges, ugyanúgy szembeszáll a támadással, az értelmetlen csatározás pedig felesleges. - Értem. - nem érti a hasonlatot, így elhagyja a témát. Az égiek álmodnak, ám ha úgy az igaz, hogy ők, akkor majd maguk is fel fognak ébredni. Vagy már meg is történt. Roda valóban elveszett a saját félelmeiben és kétségeiben, ez a visszakérdezéséből is látni. - A kérdésem arra vonatkozott, hogy mikoron hozzám jöttél, megfigyelted-e ezeket a csodákat, belemerültél-e? S megkaptam válaszom, nem tetted meg. Mi jelzi számodra a kérdésemből, hogy idefelé jövet belemerültél-e az élet szépségeibe, kételkedek benned? - továbbra is együttérzéssel tekint rá. Sosem fogja megmondani senkinek, miként gondolhat, vagy vélelkedhet felőle, az mindenkinek a saját dolga, önmagával elszámolva. Szavainak folytatására együttérzően tekint rá, s ha engedi, két kezébe fogja Roda kezét, hogy együttérzésének melegét is át tudja adni. - Sajnálom Roda. - nem mond többet. Együttérez vele. A többire pedig azért nem válaszol, mert úgy érzi, egyáltalán nem az ő asztala. Azt majd elmondhatja Roda Dann Tierrannak. - Hallom a keserűségedet Roda, s szomorúságodat. A kétségbeesésedet, és félelmeidet. - tekint Roda szemeibe. Ám már látja, hogy most Roda az, aki saját hangján kívül nem lát s nem hall mást. Így nem fognak tudni beszélgetni, s nem tud úgy kérdést feltenni ebben, hogy eredményre jussanak. Így magával Rodával foglalkozik, most ez a fontosabb. - Értelek. - bólint, megértve, hogy Roda továbbra sem érti, s csak kering saját gondolataiban, s nem lát kívülre onnan. S megvan az áldozat érzése is. Mindkét oldalon történtek veszteségek, s tudja, mert neki is az a veszteség fáj jobban, ami ezen az oldalon történt. Szinte mindenkit elvitt a csata, vagy a behozott betegség, kik családjaként voltak jelen életében, vagy barátként. Érzi, hogy Roda fokozatosan bezár, hiszen nem azt kapta, amiért érkezett. Vagyis részben. Nem Dana, hogy a lélek tudora legyen, ám azt tudja, hogy előbb a gennynek fel kell fakadnia, hogy tisztulhasson, s utána tud csak gyógyulni. Roda átélte ezt most, s az ő döntése, mihez kezd ezzel. - Ha ezt mondogatod, s ez a véleményed, akkor az be is fog következni. - a gondolatoknak hatalmuk van, s ha Roda úgy gondolja, ez Elorak jövője, akkor ahhoz fogja mozdítani a szálakat, akár akarja, akár nem. Hiszen a félelemből gondolt gondolatok is azt erősítik meg, amitől elfutna, amit nem akarna. A helyett, hogy az lenne előtte, amilyennel látni kívánja. Számára Elorak maga a Paradicsom, a gyönyörű sziget egy hatalmas oázisban, ahol békében élhetnek, s fejlődhetnek. Válaszolna még erre, ám Roda felől egy éles lezárást érzékel, így csendben megvárja, míg... - A belátásom nemcsak az enyém, Roda. A döntéseket közösen hozzuk, a közvetítő szerepet vállaltam fel még ebben. - ez a helyzet nagyobb annál, minthogy egyedüli hatásköre lehessen ebben dönteni, mi is legyen. Ezért is hívatott mindenkit össze, mielőtt kiküldte volna az üzenetet átadókat a két félnek, mely a helyzetet vázolja fel, s megbeszélésre invitál. S most is meghallgatta Rodat, s megosztja majd eme gondolatokat a Danaval és a tanáccsal. Feláll, Rodaval együtt, s megfogja két kezét, úgy tekint rá. - Köszönöm Roda, hogy meghallgathattalak, a szavaidat és véleményedet. Fontosak számomra, s figyelembe veszem mondandóját. S köszönöm, hogy meghallgattál, fájdalmaidon, félelmeiden és kétseiden át is. - mosoly van arcán, s köszönet, együttérzés. Majd elengedi a kezét, s meghajol. - Köszönöm, hogy házamban fogadhattalak, Roda. Nem kíséri ki, az egyik őr vele tart, s ajtaját nem csukja be. Felhajtja a pohár vizet, s füstölőt gyújt, hogy az érzet, melyet Roda hozott magával, feloldja, s visszatérhessen isteneik felé. Imádkozik, ám imája, mint általában sokkal inkább egy belső párbeszéd, melyben isteneik útmutatását kéri.
Mosolya marad, s úgy vonja fel szemöldökét.