Utolsó poszt ☽Szomb. Jún. 25, 2022 7:26 pm Következő oldal☽
Alec & Raven Happy birthday
*Egész nap annyira izgultam. Készültem Alec szülinapjára, és anyával sütit csináltunk, már amilyet lehetett abból ami volt, de elég kreatívak voltunk. A menzai trutyit sikerült átnyomni egy energiaszelet csomagolásának csücskén úgy, hogy szép hurkák lettek a süti tetején, bár az egyik olyan lett, mintha kaki lenne a színe miatt, de tudtam, hogy a bátyám értékelni fogja. Izgultam és nem is ehettem a sütiből, míg haza nem ér, a nyálam csorgott, de kibírtam. És bírtam és bírtam…Alec meg nem jött. Anya mondta, hogy biztos a barátaival van, elvégre csak egyszer lesz tizenhét éves az ember, én is csak egyszer leszek az, utána már soha többé. Reggel már felköszöntöttük, de a meglepit estére tartogattuk. Mondtam is anyának este, hogy legközelebb szóljunk neki, hogy számítson rá, de hát ez a meglepik hátránya. Pedig annyira siettem haza, az iskolában nem bírtam megmaradni a fenekemen, ez persze nem tűnt fel senkinek, mert ez volt rám jellemző, csak én éreztem jobban, hogy mennem kell és érjen már véget. Oda sem figyeltem miről volt szó, a következő órán majd nekem lesz meglepetés, hogy jééé, már itt tartunk? De Alec fontosabb volt most nekem, hát a szülinapja van! Ott ültem a széken és néztem a pultra kirakott sütiket, melyeken csillagok is voltak, meg egy haláli fej. Egyszer láttam egy képen és annyira tetszett, hogy a pizsimre is kértem olyat. Tavaly kaptam, még most is jó rám. Alec bezzeg állandóan nő, minden évben kinőtte a ruháit, én azt hiszem még akkor is ezt a piszit fogom hordani, mikor elvégzem a sulit. A pultra könyökölve fixíroztam az édességet, államat a tenyereimbe támasztottam, lassan elnehezült a fejem. Aztán a szemhéjaim is. * -Menj aludni. Biztos sokára jön. Ünnepel a barátaival. -De méér nem velünk? *Kérdeztem vissza nyafogva és álmosan anélkül, hogy anyára néztem volna. Fújtam egyet, csalódott sóhajtásomat palástolandó. Anya kezét éreztem a fejemen, lágyan simogatott és adott egy puszit. * -Majd reggelire megeszitek sütit, Alec majdnem felnőtt már, reggel felköszöntötted, nem számít arra, hogy este is meg akarod lepni. A barátaival van és ahogy ismerem, hajnalig haza sem jön. *Apa hangja a mosdó nyitott ajtaján át hallatszott ki, egyáltalán nem volt mérges, tudom milyen amikor mérges. Akkor kicsit mélyebb és karcosabb, most inkább vidám volt. Hát miért nem ért meg engem senki? Miért vidám azért, mert Alec nem jön haza? * -Megvárom. *Jött ki a torkomon a morcos de elég határozott hang, makacsságomat világgá kürtölve a kicsiny családi rezidencián. Így hívtam, jobban hangzott. * -Biztosan későn jön Raven kicsikém…de ahogy akarod. *Anya tudta, hogy most úgy sem tud meggyőzni, azt is tudta, hogy majd ha a pultra koppan a fejem, apa bevisz az ágyba. Nem először fordulna elő. Hallottam halk, óvatos lépteit ahogyan távolodik tőlem, de a rezidenciánk nem volt túl nagy a nevéhez képest, és hiába suttogott, hallottam mit mond apának.* -Ha megint részegen jön haza, te mosod fel. -Hányni is fog? *Emeltem fel a fejem, miközben sutyiban a mutatóujjammal beletúrtam a süti tetején lévő krémbe. Anya sóhajtott, ezt is hallottam és elvigyorogtam magam. Annál is inkább, mert a krém finom volt, édes és összeragadt tőle a szám. Ha Alec részegen jön haza és hányni fog, akkor úgy sem fog neki kelleni. Szívesen megeszem helyette, hogy ne bántsa a gyomrát, elég ha látja, hogy mit csináltam neki. Mondjuk anya csinálta, de a krémet én tettem rá, meg a kis csillagokat is. * -Meglehet. *Apa kijött a mosdóból, így sokkal jobban kihallottam a hangjából a derültséget. Ezek szerint részegnek lenni jó, csak ne hányjon az ember. Nem szerettem hányni, az nem jó. * -Azért hány, mert nem bírja az alkoholt? *Most fordultam meg először azóta, hogy leültem a sütit hipnotizálni, ez a téma eléggé érdekfeszítő volt számomra, és ez az arcomon is meglátszott. Apára néztem, ő mosolygott, anya szemei szikrákat hánytak.* -Én soha nem leszek részeg majd ha inni fogok, de csak azért, mert nem szeretek hányni. *Dobtam be a legújabb elhatározásomat, ami szemmel láthatóan nem tetszett anyának.* -Még csak az kéne kisasszony, hogy te is inni kezdj. Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. *Na erre már megint felkaptam a fejem és ijedten néztem anyára. Az ajkaim megremegtek és legörbültek.* -Alec meg fog halni? *Jellemzően ezt az egy dolgot vettem ki az egészből. Szerettem a bátyámat, akkor is ha gyakran kiszúrt velem, mert vicces volt amikor visszaadtam neki. Olyankor olyan bolond arcot tudott vágni és mérges volt és körbekergetett az asztal körül. * -Nem fog meghalni, legalábbis nem attól, hogy néha részeg. De biztosan pocsékul fogja érezni magát holnap. -Á, az jó! Akkor talán nem iszik többet….vagy nem olyan sokat. Sokat kell inni ahhoz, hogy valaki hányjon? *A hányás téma azóta foglalkoztatott, hogy először beteg lettem és hánytam. Nagyon rossz volt, azóta nem is ettem abból a micsodából, pedig akkor finom volt. Most is ott éreztem a szagát az orromban és elfintorodtam. * -Nagyon sokat, de most már menj aludni Raven. -Nem megyek! *Vágtam be a durcát, amúgy sem tudtam volna most aludni, annyira felélénkültem ettől a témától. Emlékszem amikor Alec először jött haza részegen. Vicces volt, folyton röhögött és énekelt, aztán amikor kajával kínáltam azt mondta….blöeeee és anya szemet forgatott, majd a fülénél fogva vitte a mosdóba. Az is vicces volt, Alec nyavalygott, apa meg nevetett. A pultra tettem a karjaimat és ráfektettem a fejem, megint a sütiket néztem. Anya és apa leültek és beszélgettek, egy ideig hallgattam őket aztán kész. Sötétség. Ebben is ébredtem. Még sötét volt a kis kabinban ahol az ágyunk volt Alec-al, ezek szerint elaludtam és apa behozott. Felmásztam Alec ágyához de nem volt ott, szóval még nem jött haza. Akkor nagyot fog hányni, biztosan sokat ivott, én meg bezzeg vártam rá, hogy felköszöntsem. Megkerestem a táblagépét, majd azzal együtt kisunnyogtam a csendben és sötétben a sütiért, majd visszamentem és begubóztam a takaró alá. Süti és film. Alec jobb filmeket nézhetett mert már nagy és egyszer kilestem hogyan lép be, és egyszer apa is mutatta hogyan lehet megkerülni a jelszót, szóval nem okozott gondot, hogy megkeressem mit nézett utoljára. Csenben eszegettem a sütit, jó lassan, hogy tovább tartson és néztem Alec filmjét. Csupa meztelen nő volt benne. * -Naháááát! Hűűűű! *Hüledeztem egy ideig, de aztán meguntam. Hogy mit tud nézni a sok meztelen nőn ennyit? Kész rejtély volt. Inkább kerestem valami mást, de abban meg lövöldöztek. Az legalább izgalmas volt, úgyhogy néztem még egy ideig. Majdnem vége volt már, mikor meghallottam, hogy Alec hazajött. Valaminek nekiment a sötétben, káromkodott és vihogott. Akkor részeg. Belenyaltam a sütibe, épp akkor lépett be a lyukunkba. * -Részeg vagy? Apa mondta, hogy az leszel. Én meg sütivel vártalak. Maradt még, finom krémes és édes. Szülinapos süti. Kérsz? Vagy hányni fogsz? *Érdeklődtem a jelen állapotáról a takaró alól, s csak azután dobtam le magamról, kezemben még ott volt a táblagépe, megvilágította az arcomat és a rosszalló, csalódott tekintetemet. *
Utolsó poszt ☽Pént. Júl. 01, 2022 2:21 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy birthday nekem
Halk szisszenéssel nyílt az ajtó, ahogy az egykori földi nindzsákat megszégyenítő ügyességgel surrantam be a családi kabinba: a kinyílt ajtónál be is kukucskálva majd az egyik fém ajtófélfának simulva ügyesen befolyva a helyiségbe, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy a Dominium hídján valami barom a barátnőjét hagyja éppen vezetni! Egész hazaúton ez ment, inog itt minden! Legalábbis én nindzsának gondoltam, annak láttam magamat, a valóságban ha ezt bárki is végignézte volna, az látja az ajtó nyílását, ahogy a falba csusszan, majd egy kócos fejű fiatal feje megjelenik, eltűnik szép lassan, megjegyzem olyan feltűnőséggel, hogy azt még a vak is meglátta volna. Majd megpróbál beoldalazni a kabinba, amire leginkább azért van szüksége, mert az alkohol hatására óhatatlanul is nekidől, abban támaszkodik, elvégre a Dominium nem tesz semmi bizonytalan mozgást. Stabilan vezetik és tart a kijelölt pályán a messzi-messzi Perda felé. Ehhez képest mikor becsukódik magától mögöttem a bejárati ajtó és elvész a folyosó fénye ezzel, még így is megtalálok egy széket. Vagy valami szart. A sötétben nem látom, mert ugyan a pda-mmal világíthatnék, de akkor oda a nindzsa-kületésnek. A tompa puffanás is majdnem keresztbe tett ennek, szitkozódtam is egy sort - ez hangosabb volt a puffanásnál -, majd mivel teljesen jól nem sikerült kimondani, ellenben baromi viccesen hangzott, nevetgéltem is egyet - ez is hangosabb volt a puffanásnál és a szitkozódásnál. Na de a küldetés itt még nem ért véget! Irány a belső terem, ahol a kincset rejtik: ááágy! Az talán nem mozog. Még jó, hogy apáék lekötöztek mindent itt, borulnának a kabin cuccai ide-oda, így csak én támolygok el a belső kis szobácskához. Az emeletes koporsónkhoz, bár anya utálja, ha így hívom. De ha egyszer tényleg akkora! Közben megfeledkezem a tökéletes settenkedésemről és dúdolni kezdek, kisebb csoda, hogy még most sem hamis, ellenben párszor megszakad rövid nevetgéléssel. - Héééé! - Kezdek el hunyorogni, mikor kinyílik az ajtó és odabent fény fogad. Noha csak Raven cuki, vastag keretű táblagépe lesz az - hiszem én -, de erős a fény a korábbi sötétséghez képest. Pechemre meg is találom támaszkodó kezemmel a panelt az ajtó mellett, ami egyrészt felkapcsolja a lámpát. - Áááh, basz-szaaa meg! - Másrészt vakon nyomkodok oda a panelhez hogy sikertelenül lekapcsoljam a fényt, ugyanakkor valami kivételes műszaki, eddig rejtett érzékemet szedem elő és nyomok rá az ajtózáró gombra valami olyannal együtt, ami figyelmen kívül hagyja, hogy állnak az ajtóban, szóval magamra csukom az ajtót, ami elől beszuszakolva bedőlök a kabinunkba és Raven ágya előtti kis téren terülök el a padlón. A látványt betetőzi, hogy az ingem félig kigombolva, félig kihúzva a nadrágomból, legutóbbi részegségemhez képest komoly előrelépés, hogy most megvan mind a két cipőm. Nyakkendőm nem volt, mikor elindultam itthonról, de most ott van egy piros színű a fejemen, mint valami fejpánt, oldalt a fülem mellett lóg le a java része, és valahol az este folyamán szereztem egy 3D-nyomtatott koronát is, mely most dicstelenül gurul le a fejemről. Ugyan házibuliba mentem, ehhez képest egy korsó van a kezemben, amelyen jól látható a Jack Pokla bár - krimó - jele, alján még lötyög is valami innivaló, de hé! Nem borult és nem is löttyent ki a földet érés során sem, azt győzedelmesen tartom magasra. - Mé'r, olyan rossssz, hogy hányni fogok? - Kérdezem nevetgélve magamon és a sütin a földön és megszokván a fényt nézem az átlátszó korsóban lévő folyadékot ide-oda lötyögni, a fejem felett tartva azt. - Ezzz a kabin is mozog... De bééééna vezeti a Domimimumot! - Állapítom meg kaján kárörvendéssel a lötyögést látva. Nem, véletlenül sem azért lötyög, mert kinyújtott karom ide-oda imbolyog, áááh! - Nem is most van neked a születrena... szüterle... szülert... szülinapod, na! - Nézek aztán kis húgocskámra tűnődően, láthatóan nem ebben a kései vagy túl korai órában leszek egy lángelme.
Utolsó poszt ☽Szer. Júl. 06, 2022 4:10 pm Következő oldal☽
Alec & Raven Happy birthday
*A puffanások, a káromkodás és a vihogás már fel sem tűnik anyáéknak, legalábbis nem hallom az ő hangjukat, amint épp Alec fejét mossák. Eleinte még előfordult, főleg anya kelt fel, vagy épp el sem aludt és úgy várta haza a bátyámat, hogy megnyugodjon jól van. Persze a hányás nem egyenlő a jóléttel, szóval az első akárhány részegségnél még lelkesen segédkezett, csak miután Alec megkérte rá – azt hiszem azt is részegen és nem szépen – letett róla. Utána persze bocsánatot kért és szent volt a béke. A gyenge kis fény amit Alec tabletje áraszt magából nem bántja a szemet, de az már az enyémnél is heveny sikítást vált ki, mikor a mennyezeti lámpa szórja ránk ezerrel a fényét. Alec persze erre is káromkodással felel.* -Basz-szaaaa meg! Anya mérges lesz ha káromkodsz, mert eltanulom. *Jelzem neki, hogy az értelmi és érzelmi fejlődésemet éppen lábbal tiporja, ám Alec erre nem figyel. Annál is inkább, mert mással van elfoglalva. Rajtam a sor, hogy felvihogjak azon, miként folytat heveny harcot az ajtóval. Végül sikerül neki az ágyam elé a földre borulni. * -Nem vagy szép látvány, de rohadt vicces. *Vigyorgok ezerrel, a filmet épp csak megállítottam a kép nem tűnt el a kijelzőről, lassan a lábamra döntöm, hogy jobban előredőlve vegyem szemügyre a bátyámat. Remek, királlyá koronázták. * -Nekem nem rossz. *Vonok vállat a kérdésre, majd eszembe jut bővíteni a mondatot.* -Ha nem itt hánysz. *Azért el kell ismernem nagy teljesítmény, hogy még a korsót is hazahozta, és még van benne. Hogy nem itta meg útközben? Mennyire lehet poshadt? * -Nem a Dominium mozog, mármint nem úgy ahogy gondolod. A Dominium persze mozog, mert előremegyünk, remélhetőleg megint egy kicsit közelebb kerülve új otthonunkhoz, de nem forog ahogyan azt te érzed. Az alkohol lelassította az agysejtjeid kommunikációját, így felborította az egyensúly érzékedet. *Igen, utánanéztem, mert érdekelt, ez persze nem tántorít el attól, hogy megkóstoljam. Csak vicces a bátyámat kioktatni, főleg mert ahogy elnézem, gondolkodni sem tud, nem csak beszélni. * -Neked van, vagy volt. Tegnap. Vártam rád. Adsz nekem is belőle? Megkóstolhatom? *S már hajolok is előre, s nyújtom a kezem a korsó felé, közben a tablet is csúszik, majd tompán puffan a padlón, pont Alec feje mellett. Semmi baja nem lesz, én viszont könnyebben érhetem el a korsót. *
Utolsó poszt ☽Szer. Júl. 20, 2022 1:23 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy birthday nekem
- Há' nnne tannuld e'... - Dünnyögöm a földre hemperedve, hunyorogva, mert hát a sikkes érkezésemmel a világítás gondját nem sikerült megoldanom. Mondjuk most még könnyebben alkalmazkodom és kevésbé zavar, mint mondjuk holnap... ma reggel, mikor a fejem fog hasogatni a sok piától. Az éles fény akkor felér majd egy emberkínzással. - Ez para-raraxodom. A vicces dolgok szépek. - Jelentem ki némi ajakcsücsörítéssel, az egómat is sikerült beszuszakolnom a minike lakrészünkbe. Egyébként is nem értem, miért mondja nekem, hogy nem vagyok szép látvány, hanem csak vicces. De ezen jobban nem tűnődöm el, mert nevetgélek egy sort azon, hogy a sütike - milyen sütike egyáltalán? Na mindegy - olyan rossz, hogy hányni fogok attól. Egyébként nem tagadja. Hú, basszús, mi van abban a sütiben? De hé! Lehet elgurultak, mert ez a kabin is mozog, imbolyog. Ennyi erővel én is vezethetném a Dominiumot, de még Raven is. Ennyire mi is tudnánk tartani az irányt és az egyenest, mint ahogy a sörszerű ital lötyög a korsómban kinyújtott kezem végén a fejem felett. - Ahogy gondolom... Gondolom? Gondolok? - Filozofálok halkan motyogva egy sort azon, hogy gondolkodok-e egyáltalán, és melyik régi faszi mondta - és ő mit ivott hozzá? -, hogy ha gondolkodok, akkor vagyok? Lehet nem is vagyok? Ezt az egészet csak képzelem? Teszt: szép nőket képzelek ide és végre egy stabil Dominiumot. Lehunyom a szemem egy pillanatra, majd kinyitom. Eee, még mindig csak Hugi szövegel itt mellettem, amiből egy dolgot ragadok meg - fogok fel. - Te elll is hiszed ezzzt az egésssz szarságot? Ezzt a Prerda-cuccot? Sose fogunk odaérni, nem iss lllétezik. Sz'tem csak egy újabb hazugság a Kanszellláriártól. - Ingatom kicsit a fejem, ami elsőre még jó is, mert sikerül az imbolygás ütemét felvenni és kiegyenlíteni, aztán túllendül az egész és megint rossz lesz, ezért leállok vele. - Tééényleg, nekem van! - Vigyorodok el, mikor tudatosul bennem is, hogy születésnapom nekem van és hát emiatt mentem ünnepelni. - Kaptam koronát is... Valahol itt volt.. he? - Emelem fel a fejem, kicsit haspréssel meg is emelkedem, aminek hatására a korsó is odébb táncol Raven közeléből még úgy is, hogy leesik a tablet mellém. Figyelmem el is terelődik arról, hogy ő valamit kóstolni akart. Nem is értem, mit. Felülök. - Hoop-pááá... Tessék Hu... De ismerősss. - Veszem fel a tabletet és nyújtanám felé, de megakad a mozdulat, ahogy realizálom, hogy ezen nincs rajta a védőtok, amit a gyerekek tabletjére tesznek direkt amiatt, mert nagyobb arányban történnek leesések és sérülések. Érintésemre a képernyő rögtön aktivizálódik, felismerve az ujjlenyomatot, nem is kell a kód, amit Raven kilesett egyszer és meglátom a filmet, amit korábban nézett. - Ó, ezzz jó! De kár, hogy Tom meghal a végén. Pont mossst fogják lelőni. Azzz, tessék! Headshot! Puff! - Spoilerezem is el húgomnak véletlenül a következő jelenetet a szerethető mellékszereplő drámai haláláról, még felé is fordítom a tabletet, hogy lássa, miközben kortyolok egyet a korsóból. Ha Raven is inni akar belőle, igyekeznie kell, mert hamarosan nem marad. - Vvááá'junk csak! Ez az én tabletem... - Nézek értetlenül Raven-re.
Utolsó poszt ☽Vas. Júl. 24, 2022 11:00 am Következő oldal☽
Alec & Raven Happy birthday
-Neked sajnálattal, nekem örömmel közlöm, hogy az én életkoromban olyan az agyam, mint a szivacs, mindent beszippant akkor is ha nem akarom. *Ez mondjuk igaz is, szeretek anyáékkal is beszélgetni,és más felnőttekkel is, mert okosakat mondanak. Persze nem mindig. Alec sem mindig, amikor része akkor viszont vicces, én részegen is szeretem. * -Lehet, hogy paradoxon, szerintem viszont nem igaz. Ha anya most látna, lesápadna. *Apa viszont mosolyogna. Háááát, nem tudom miért olyan fene büszkék az apák a fiaikra, ha részegek. Talán azért, mert még hazatalálnak? * -Persze szép is vagy, főleg mikor ilyen idétlenül vigyorogsz és csücsörítesz, mint Kelsey amikor Pete-et akarja megcsókolni. *Kelsey a legutálatosabb lány a suliban, nagyon fenn hordja az orrát, egyszer úgy is beverem neki. Pete meg a leghelyesebb, azért akarja Kelsey mindig megcsókolni, nem is értem mi abban a jó. Persze Pete mindig elszalad, Kelsey meg ezzel cukkolja. Utálom, azt hiszem holnap, vagyis már ma, pudingot teszek a székére. Jellemző, hogy a sütire nem mond semmit, meg is sértődöm, pedig olyan nagyon igyekeztem. Arra azonban nem számítottam, hogy így jön haza. Nem szépen csak viccesen. Naná, hogy imbolyog alatta a padló, bár felvilágosítom arról, hogy csak ő érzi így, mert az agysejtjeit pusztította….de hát ezért nem is fogja fel az értelmét annak amit mondtam. * -Szerintem nem, ne is erőltesd. *Adom meg a kegyelemdöfést az egojának, bár még finom voltam és nőies. Azért bármennyire is szeretem, dolgozik bennem a csalódottság annak ellenére, hogy anyáék figyelmeztettek, ne várjak túl sokat ma Alectől, sőt! Őt se várjam. Az egész kiselőadásból azt fogta fel, hogy hazugság az egész új otthon. Szemet forgatok, tök feleslegesen, mert úgy sem látja, de én jobban érzem magam tőle.* -Azért mondtam, hogy remélhetőleg. *Nem megyek bele most mélyebben a témába, inkább olyan tényt közlök vele, amit amúgy is tud, épp csak most nem gondol rá, mert nem is gondolkodik. Én viszont vigyorgok, mert tényleg vicces, hogy nem tud a világáról. Mégis mennyit kell ehhez inni? A kérdést elnapolom, inkább a gyakorlati bizonyításra dolgozok rá, jóllehet Alec nem válaszol, de ez nem tart vissza attól, hogy a korsójáért nyúljak. Kicsit nyújtózkodnom kell, közben leesik az ölemből a tablet és pont Alec feje mellé. Mindjuk nem izgat, nyelvemet is kinyújtva koncentrálok arra, hogy tovább nyújtózzam és már el is érem a korsót, próbálom elvenni a tesómtól. Ő azonban elhúzza előlem, nem azért mert nem akar adni, hanem mert filmet néz, kommentál és iszik. * -Baszki Alec, most mééér kellett elmondani a végét? *Na ezért haragszom! Csúnyán is nézek rá, a korsót viszont nem felejtem és még a lábaimat is leteszem a padlóra, hogy jobban elérjem. Már épp megérinteném mikor Alecben fény gyúl, mondjuk rövid időre, mert mikor nagy nehezen kideríti, hogy az ő tabletje van nálam, arra már nem futja a gondolkodásban, hogy miért is. Míg tátott szájjal hebeg, én elmarom a korsót és húzom magamhoz, ha sikerül egy rántással a magaménak tudni, bele fogok kortyolni, előbb azonban felvilágosítom az egyértelműről.* -Az enyémen nem lehet ilyen filmet nézni. Tíz éves vagyok, rémlik? *De végül nem tudom elvenni, szóval újabb harchoz kell készülnöm.* -Lécci Alec add oda! *S újra a korsóért nyúlok, hátha fennakad azon, hogy szépen kértem, általában nem szoktam. Nagy igyekezetemben azonban, ahogy előrébb lépek, sikerül belerúgnom a tabletbe, ami ha még mindig a kezében fog, az orrára koppint, ha a padlón van, akkor ki tudja hol áll meg.*
Utolsó poszt ☽Szomb. Júl. 30, 2022 9:50 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy birthday nekem
- És ha megnyomkodom, kijön? - Kérdezem felnevetve, hiszen a szivacs ugye ilyen: mindent beszív, de a legkisebb nyomásra ki is engedi. Valamiért vizuálisan fejemben ez úgy jelenik meg, hogy húgom fejébe bemegy az információ, például a káromkodások hada, de ha megnyomkodnám az oldalát, bepisilne. Ez nekem külön vicces jelenleg, szóval elheherészek rajta a relatíve stabilnak tűnő padlón fekve. Nem sietek felkelni. Nem, amíg egy ilyen őrült vezeti a Dominiumot, hogy minden inog! - Pedig bisssztos volt anya is fiatal, meg apa is. Voltak, nem? - Nézek húgomra tűnődve a gyerekek azon jellemző nézésével, mellyel tiszta sci-fi-nek találják, hogy a szüleik is voltak olyan bolond ifjak, mint amilyenek ők. Áh, kizárt! Vigyorgok is, Raven szerint idétlenül, amire nem tetszően csücsörítek is egyet és erre is lecsap húgom, de mielőtt teljesen csúnyán tudnék nézni rendesen befókuszálva őt, folytatja és ez eltereli a figyelmemet. Egy újabb "idétlen", de inkább kaján vigyorral kísérve. - Hát... most nem mondom, hogy ez a Pete mmmmit fog csssszinálni ezzel a Kelly-vel vagy Carry-vel pár év múlva, mert anya agyoncccsappp, ha olyan szavakat tanítok neked, mint megdöngetni... ó, hopp. Mindegy, felejzssd el! Neked te'szik ez a Peter? - Próbálok terelni, ami akkor sem egyszerű húgom ellenében, mikor teljesen eszemnél vagyok, ám most a szokottnál kicsit lassabb beszédtempómmal főleg nem túl esélyes, de legalább később elmondhatom magamnak, hogy én megpróbáltam. Nem mintha emlékeznék rá. Mondjuk emiatt legalább hitelesen tudom tagadni anyáék előtt. A sütis sértődést nem veszem észre, épp lefoglal a korsóm alsó negyedében lötyögő söröm látványa és láthatóan nem csak a filozofikus lét-eszmefuttatásom köti le az agyam még működő sejtjeit, hanem kisvártatva, némi fáziskéséssel az is, amit Raven odaszúr nekem. - Ööö... mit ne? - Nem tudtam összerakni a dolgot és ezzel akaratlanul is igazat adtam Raven szavainak, nem kellene erőltetnem ezt a gondolkodást. Ehhez képest a többi szavára már kezd előjönni belőlem a jellemzően részeg állapotban aktiválódó összeesküvés-elméleteket gyártó részem, mely szerint ez az egész Perda téma csak egy propaganda-fogás. - Attól még humbuk.. humblug. - Rálegyintek szabad kezemmel. Érti húgom, értette a pararalalodoxon-t is, vagy mi az a flancos szó. Nem számít, mert most már a tablet köt le, ami mellettem kötött ki és felvéve és aktiválva már a film jelenik meg, amit Raven szünetelt. Még nem esik le, hogy ez az én gépem és nem is néztem ezt a filmet, hogy pont ide ugorjon a kijelző. Inkább beleéléssel mesélem a sztori fordulatát húgomnak, aki valamiért nincs elragadtatva ettől, pedig pont ez a jelenet jött úgy is. - Hééé! Nnnem beszélünk ilyen kibaszott rondán! - Próbálok erélyesen ránézni, aztán eljut a tudatomig mit is mondtam. Hm, a szándék megvolt. Közben észre sem veszem az italom maradékának megszerzésére tett kísérletet, önkéntelenül is messzebb tartom húgomtól a korsót, miközben gyanús lesz a tablet. Nagyobb, laposabb, mert nincs rajta az a hülye védőtok, és a színe sem olyan gáz lányos, mint ami Ravennek van, hanem egy áttetsző lap végülis az egész. - Oka van, rémmmlik? Hehe, rém lik, érted? Hehe! - Nevetgélek, s az első elmarás nem is sikerül Ravennek, mert épp most kortyolok az italba és közben kilépek a filmből. Na jó, Raven megnézte ezt az akciófilmet, nem gáz. Most még nem gondolkodom rajta, hogy oldotta fel a tabletet. - Hm? Jah! Aha, fogdd cssssak meg... váááá' csak! Te mit nézt... - Fel se pillantva tök önszántamból, hatalmas naivsággal adnám át neki a korsót - elvégre csak egy tíz éves kis törpe, úgy se issza meg, nem? -, de a mozdulat megakadt, mikor észrevettem a korábban megnyitott... nos, nevezzük filmnek. Leizzadni sincs időm, hogy Raven _azt_ megnézte és én mit fogok ezért kapni, mert máris kapok érte, csak nem anyától, hanem húgom talál be. Egy pillanatra csillagokat látok a hirtelen fájdalomtól, ami a számat éri és ösztönösen ejtem el a tabletet - nem is a korsót! - és kapok oda a fájlalt részhez. Furcsa nedvességet érzek, és elemelve a kezem az ujjbegyemen látom, hogy ez nem a sörhab, hanem vér: felrepedt a szám. - Fe'rúg egy hét éves kissslány... - Dünnyögöm kábán, bár ezt az állapotot nem a rúgás okozta ugye. Majd értetlenkedve nézek Ravenre, hogy ez meg mégis mi a fene volt és közben próbálom lenyalogatni a szám széléről a vért, eddig nem nagyon érve el, hogy a vérzés csillapodjon.
Utolsó poszt ☽Kedd Aug. 09, 2022 5:19 pm Következő oldal☽
Alec & Raven Happy birthday
-Hülye vagy! *Válaszolok nevetve és jellemzem tovább, bár szerintem ez most pont tökre ráillik. Tényleg hülye, de imádom. Anya nem annyira imádná most, az anyák túlaggódják a dolgot. Alec tök jól van, nem is értem miért kell aggódni, amikor láthatóan boldog. Ebből az jön le nekem, hogy a pia boldoggá tesz, de aztán én is tovább gondolom, nem mintha dúlna bennem az anyai érzés. Másnap szar lesz Alecnak, vagyis még ma és ezek szerint a pia nem is tesz annyira boldoggá, csak eleinte, elhúzza a mézesmadzagot az ember orra előtt, utána meg jól rákoppint. * -Voltak. Szerintem még most is fiatalok, szoktam hallani. Vagy nem arra gondolsz? *Szemet forgatok, mert azért tudatosul bennem, hogy mire utaltam épp, de aztán elhessegetem.* -Szerinted ha az ember fiatal akkor hajlamos hülyeségeket csinálni és amikor felnőtt, már nem iszik? Anya meg csak azért sápadna le, mert tudja, hogy milyen lesz másnap. *Elgondolkodtató tény és hirtelen erős késztetést érzek arra, hogy verbálisan hassak az amúgy most nagyon felborult szervezetére. De előbb ő kezd el hatni rám. Tócsányira kerekednek a szemeim és persze rákérdezek.* -Késő, nem fogom elfelejteni. Mi az, hogy megdöngeti? Az nem lehet túl kellemes, ha a szó legszorosabb értelmét nézem, de gyanítom te más megfogalmazásban gondoltad. Szóval? Egyébként nem tetszik Peter, a lányok szerint tök helyes, de szerintem vézna. Arnie viszont tök jó pasi. *Arnie Alec egyik társa az akadémián, az is lehet, hogy ma éjszaka is együtt ittak, tök jóban vannak. Arnie, egyébként Arnold csak utálja a nevét, egy testisten. Akkora muszklijai vannak, mintha három embert ragasztottak volna össze. De hagyjuk is ezt most, érdekelne a megdöngetés. Miután ezt is megtudtam és eggyel több (felnőtt) információval vagyok gazdagabb, vigyorogva nézek ki a fejemből. Alec mostani állapotán felül, lesz téma a holnapi (mai) ebédnél. Alecnak fel sem tűnik, hogy mit szolgáltatott nekem az imént, de nem csak ezért döföm nyakon képletesen.* -A gondolkodást, azt ne erőltesd, mert már amúgy is fáradt az agyad. Már ha van még. Nem ittad el az egészet? Bár ha így lenne, beszélni sem tudnál. Jaaaa, hogy már az sem megy. *Sértődésemet kénytelen vagyok más módon a tudomására hozni, de aztán rájövök, hogy úgy sem fogja érteni. Egyrészt, mert részeg és épp most mondtam, hogy nem megy neki a gondolkodás, másrészt, mert pasi és mint olyan, a célzást eleve, genetikailag nem érti. * -Na, mondom én, már a beszéd sem megy. *Vigyorgok, mert olyan cuki ahogy próbálja összerakni a szavakat és nem megy neki. Nagyot sóhajtok, a francba is, hogy nem lehet őt utálni még akkor sem amikor elfelejtkezik a saját szülinapjának megünnepléséről, legalábbis velem. Azért sem utálom, mert elspoilerezte a film végét, amit korábban néztem, mielőtt hazaért volna, de persze kikelek magamból, aztán hangosan röhögök fel azon, hogy káromkodik, meg ahogy néz. Szám elé kapom a kezem, hogy a röhögés-vinnyogás ne hallatszódjon ki a lyukból. * -Kibaszott rondán. *S el is ismétlem, nehogy elfelejtsem, de rémlik, hogy ezt már mondta, nem is egyszer. Aztán csak rájön, hogy az ő tabletjét csentem el, de a kérdőre vonást is elhessegetem egy egyértelmű ténnyel. * -Borzasztó szóvicceid vannak, ugye tudod? De persze igaz, ez egy lik, és ilyenkor rém lik. *Mutatok is körbe a lyukon, mert hát így nevezzük azt a helyet, melyben két ágy fér csak el és mi ketten állva….szükség esetén fekve, mint most. Én meg igyekszem megszerezni a korsót, hogy a maradék sört megigyam, vagy legalább egy kortyot megkóstoljak, milyen már amit Alec annyira szeret, de állandóan elhúzza előlem. Kénytelen vagyok utánamenni, és ennek az igyekezetnek volt az első hátulütője, hogy Alec elé pottyant a tablet, ami lebuktatott. Nem mintha annyira érdekelne. A korsó aztán közelebb kerül hozzá, mert Alec felém nyújtja, a kis gyanútlan. Magamban már kuncogok és nyúlok is érte, de közben lépek és ez egyrészt megment egy újabb fejmosástól, bár nem tudok róla, másrészt leamortizálom a bátyám arcát. Eskü véletlen volt, és először nem is gondolom komolynak, és megint a korsóért nyúlok, de Alec résen van, még vérző szájjal is. Na ekkor veszem észre, hogy vérzi. * -Jaaaj! Bocsi, nem akartam, tényleg véletlen volt. Nagyon fáj? *S térdelek le mellé, hajolok az arca fölé, hogy közelebbről is megnézzem, de orromba kúszik a sörszag a leheletéből. Elfintorodom. * -Fúúúj, ez rohadt büdös, mit élvezel ezen? *Teszem fel a jogos kérdést, aztán rámutatok, hogy megint hülyeségeket beszél.* -Már rég elmúltam hét és kicsi sem vagyok. *S ki is húzom magam ültömben, hogy nagyobbnak látszódjak, de persze ezzel legfeljebb azt érem el, hogy Alec röhögő görcsöt kap. Mivel nincs kéznél kendő, megpróbálom a fejéről lekapni azt a nyakkendőt, ami biztosan nem az övé és azzal felitatni a vért a szájáról, persze ha sikerül, jól odanyomom, mert hát anya mondta, hogy a vérzést úgy kell elállítani, hogy jó szorosan nyomjuk a tampont a sebre. *
Utolsó poszt ☽Csüt. Aug. 25, 2022 9:32 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy birthday nekem
- Csssaládi vonásh! - Nevetgélek még egészen addig, míg nem jön az elgondolkodtató kérdés: apáék voltak fiatalok vagy öregen születtek? Noha az igazsággal tisztában vagyok még részegen is, van bennem valami, ami tiltakozik az ellen, amire Raven utal. Talán mert túl vizuális vagyok. - Mit?! Fúúúj! - Jelentem ki, s nem is az ital forgatja meg a gyomromat, hanem ez. Neeem, természetesen a nagy mennyiségben elfogyasztott italnak semmi köze ehhez. Meg álszent sem vagyok, az utalás alatt lévő tevékenység szerintem kifejezetten kellemes cselekvés megfelelő partnerrel, de most a szüleinkről volt szó. Szóval fúj. Pont. - M'ér'? Nem is neki fáj. - Nem teljesen tudtam követni húgom gondolatmenetét jelenleg, hogy ki mikor csinál hülyeséget, főleg nem a válaszba nem tudtam belegondolni, de az átjött, hogy szerinte anya holnap fog sápadni, mert én ittam, sokat. Tény, hogy az anyukák furcsán tudnak működni... Hagyom is és inkább elmosolygok azon a Pete-n, akiről mesél húgom, akaratlanul is kicsúszik a számon a véleményem, és naná, hogy Raven agya még ilyen kései - korai? - órában is vág, ráadásul még szivacs-üzemmódban van, nem pisil, hanem mindent magába szív. Affene. Sebaj, majd letagadom ezt a szót. Is. - Hááá' jól kell döngetni! - Vigyorodom el arra, hogy hangzás alapján nem túl kellemes. - Ezzz is egy szó a szeszk-re... szeksz-re, ez az, szex! Csssak ezzz szenvedélyesebb. Na ez meg ment. - Adok némi magyarázatot húgomnak, legalább jól használja a szót, amit ugye nem én tanítottam neki véletlenül. Az utolsó mondat magamnak kommentár félhangosan, mert a rövid szex szóba beleakadt a nyelvem, de a hosszúba meg nem. Iszok rá egy kortyot, attól biztos jobban forog majd a nyelvem, gördülékenyebb lesz a beszéd. Közben próbálom kikeresni az emlékeimből, hogy van-e Ravennek Arnie nevű osztálytársa? Elképzelek egy kigyúrt kis töpszlit... Neeem, azt azért nehéz lett volna nem észrevenni. Majd leesik, hogy nem Raven évfolyamában kell kutakodnom. Mi a fene, húgomat már érdekli a másik nem, ráadásul az idősebb réteg? - Pech, ő most... kivel is van? Nem tudom... valakivel. Valami vöröske... és... Neked nem babázni kellene? - Míg húgom örül az újabb szavának, én elmélázom, hogy is hívják Arnold aktuális csaját, de véletlenül sem ugrik be. Meg is kapom ezért meg más miatt is, hogy most ne gondolkodjak, amire megint összevonom a szemöldökeimet. Igen, valahol a második mondatnál elvesztettem a fonalat, és ott találom meg újra, hogy már arról értekezek Ravennel, hogy szerintem az egész Perda csak egy kitaláció, amit a Kancellária próbál velünk megetetni. Szép, reményteli jövő, nincs lázongás, tiszta sor. Persze húgi még kicsi, ő minden mesét elhisz, ezt is, a bátyjára meg sosem hallgat, kivéve, mikor csúnya szó hagyja el a számat. - Jah, kibasssszott rondán... mármint izéééé, neee! Mindegy... - Sóhajtom a végén, mert az elején még egyetértettem, hogy igen, úgy nem szabad beszélnie, aztán leesett, hogy pont a nem megfelelő szóhasználatot ismétli vissza tananyagként. Basszús, ha ez így megy tovább, nem is az bulin történteket kell letagadnom anya előtt, hanem ezeket a szavakat... - Ninsssenek jó szóviccek. - Jelentem ki aztán az örökérvényű, galaxisokon átívelő igazságot, csak hogy tudja. Persze ez a tananyag el fog veszni, mert felgyorsulnak az események, mármint egy részeg ember szemszögéből nézve. A tabletem körül forog a világ, Ravennek a gondolatai meg az én söröskorsóm körül, aztán velem inog meg jobban a Dominium képzeletben, mikor eltalál véletlenül húgom és felreped a szám ennek hatására. Értetlenül nézek Ravenre, hogy ez meg most mi volt? De nem vagyok dühös és nem is lököm el őt, se bosszúból, se duzzogva. Akkor se tenném, ha direkt tette volna, hiszen ő az én kis húgocskám. - Áh, shemmmmi gond. Majd a'szondom elestem. - Vigyorodok el, elfelejtvén, hogy közben nem derült ki, mit is akart Raven, aminek ez lett a véletlen következménye. A vigyor is eltereli a figyelmet, mert tovább húzódik vele a szájnál a bőr, nem segít a felrepedésen, sem pedig a vérzés elállításában. - Büdös a vérem? - Igen, ma lángelme vagyok. Szeretem a sör illatát - nem szagát! -, szóval nekem nem jut eszembe, hogy ez mást zavarhat. - Jóóó, nyolc. De attól még ekkora vagy... - Mutatom is a magasságát szabad, kicsit véres kezemmel. Természetesen a pdalótól azt a magasságát lőve be, amekkora most itt mellettem guggolva, ülve, hiába is húzta ki magát. Majd már lendülne is tovább a kezem, annyira nem haragszom rá, hogy inkább jól megölelgetném, lássa, semmi bajom és nem haragszom, de ekkor szerzi meg a nyakkendőmet a homlokomról. - Ááááúh! Szadpista! - Jajdulok fel, mikor védtelenségemet kihasználja Raven és a nyakkendőt nyomja a sebre. Húzom is el a fejem, ő meg gondolom jön utánam, itt próbálom csak meg eltolni őt. - Na! Fogd me'! - Nyomom kezébe a korsót, hogy lefoglaljam legalább egy kezét és hátha így nem foglalkozik a sebemmel. Inkább magam próbálom meg azt a nyakkendőt oda nyomkodni, csak gyengédebben, érzéssel.
Utolsó poszt ☽Kedd Aug. 30, 2022 2:37 pm Következő oldal☽
Alec & Raven Happy birthday
-Te most lehülyézted anyáékat? *Érdeklődöm teljesen ártatlanul, természetesen magamat kihagyva a képletből. Remélhetőleg Alec magyarázkodásra kényszerül, és belegabalyodik. A másik amivel még cukkolni tudom, az anyáék fiatalkori élete, meg persze a mostani is. Áldás és átok egy négytagú családnak egy ilyen kicsi kabin. Szélesen vigyorgok a bátyám reakcióján, mert bár én is fújolok magamban, azért mégis mókásabb, hogy ő, majdnem felnőtt fejjel is ugyanezt teszi, holott szerintem csinálja is. Persze olyan éles fogalmaim nincsenek a dologról, de a suliban sokkal hamarabb felvilágosul az ember lánya, semmint azt a tanárok elkezdenék. * -Ez merőben tévedés Alec Delgado! Anyának minden fáj, ami nekünk. *Kissé tudálékosan még a mutatóujjamat is felemelem, hogy okítsam a bátyámat az anyák érzéseiről. Nem egyszer tapasztaltam meg eddigi rövid életem során, ahogyan anya is szenvedett attól, amitől én és gondolom Alec-kal sincs ez másképp, hiszen annyira szereti őt is, mint engem. A szenvedésről azonban gyorsan le is mondok, mint téma, mert sokkal jobbat szolgáltat az én nagy és részeg testvérem, úgy érzem a felnőtt lét következő szintjére lépek azzal, hogy megtanulok pár szót, amitől anya nyilván ki fog borulni majd a családi étkezéseknél. Mindjárt tervbe is veszem a legközelebbit, amin Alec fájós fejjel megjelenik majd, hogy rákérdezzek anyánál és apánál a döngetésre. Nagy „Á”-val és nagy „Ó”-val kommentálom a felvilágosításomat, szemeim is tócsányira kerekednek. Némi időnek azért el kell telnie, míg Alecnak sikerül kimondania a szex szót. El is röhögöm magam, elég vicces ahogy próbálkozik, majd később a hosszabb és bonyolultabb szót simán kiejti, majd még saját magán is háborog. * -Szóval megdöngetni olyan, mint szexelni, csak szenvedélyesebben. Aham, jóóóó. *Bólogatok is az eszembe vésve, de már majd kiesik a szeme attól, ahogyan Alec belekortyol a sörébe. Marad még egy korty kóstolásra? Közben elmesélem, vagyis tájékoztatom a bátyámat arról, hogy jelenleg még nem kell aggódnia, nem állok semmilyen kapcsolatban fiúkkal, főleg nem olyan vékonyakkal, akiken átsütnek a Promenád fényei. Viszont már azért megakadnak a szemeim olykor, ha valami szépet látok és hát Arnie kétség kívül az. Meg helyes is, szép szemei vannak és mindig vigyorog amikor rám néz. Ez persze kevésszer fordult még elő, mert nem igazán vagyok az ő társasága. A babázásra azonban felháborodom. Tényleg, mikor látott engem babázni? Soha! Általában fiúkkal szoktam játszani, ők normálisabbak és nem kényeskednek. A lányok nem másznak be minden szűk kis résbe, nem piszkolják össze a ruhájukat és nem szeretik a Surranót sem. Pedig az milyen klassz. * -Nem szoktam babázni, az túl lányos. Arnie pedig még úgy is nagy hozzám. *Még. Úgy mondom ezt, mintha egyszer hozzá idősödhetnék. Később már a remélt otthonunk lesz a téma, amiben Alec nem hisz, de most részeg és hajlamos vagyok minden tévedését emiatt megbocsátani. Vigyorgok minden megnyilvánulásán, mert hát nem lehet rá haragudni, amúgy is imádom. Főleg amikor csúnyán beszél. Olykor még anya előtt is elszólja magát és vörösödik a feje, mikor anya ránéz, mert ő meg nézni tud olyan csúnyán, mint Alec beszélni. Tanulásom következő állomása a kibaszott szó tovább bővítése és csak röhögök mikor Alec legyintve feladja. Ilyen az amikor az ember nem tud figyelni, elfelejti a szülinapját is és azt sem veszi észre időben, hogy a húga elcsente a tabletjét, s persze eszébe sem jut azon agyalni, hogyan oldotta fel a kódot. Csúcs!* -De vannak, mint például az anyától való távozás után reinkarnációt nem fogadunk el. Vagy Ki az, ó-val kezdődik és nagyon szereti a süteményt. Ó, hát az én vagyok! Vagy az, hogy szerszámok játszanak a hangárban, te vagy a fogó! *Gyorsan hadarom, nehogy Alec-nek legyen ideje közbeszólni, vagy elhallgattatni, most úgy is lelassult a reakció ideje, pont ezért sikerül szájba rúgnom a tablettel. Persze véletlen volt, én is másra figyeltem, mert közben észrevettem, hogy a sörös korsó közelebb van hozzám és kaptam az alkalmon, sajnos a korsón nem. A vér láttán megijedek. Nem azért, mert esetleg kapnék anyáéktól, amiért leamortizáltam a bátyámat, hanem mert…VÉRZIK! Oda is térdelek mellé, hogy közelebbről megnézzem a sebét, de már vigyor ül a képén. A válaszára mondhatnám azt, hogy ez igaz is, hiszen úgy esett be az ajtón, hogy mindjárt padlót fogott, de megcsapja az orromat a szájából érkező sörszag. * -A szád büdös. Kibaszott büdös. *Ennek ellenére vigyorgok, amikor sikerül a mondandómba applikálni az újonnan tanult szót, de mindjárt haragosan is nézek rá, amikor lehétévesez. * -Tíz vagyok és pont akkora amekkorának lennem kell! *Eltekintek attól, hogy a kortársaimnál is kisebb vagyok, épp elég baj ez nekem, nem kell, hogy még a bátyám is az orrom alá dörgölje. Ennek ellenére úgy érzem el kell látnom Alec sebét és mert tanultam anyától egyet s mást, főleg mikor én vertem össze magam valamelyik folyosón, vagy a suliban, lekapom a fejéről a nyakkendőt, az egetlen kéznél lévő anyagot és a szájára nyomom. Kicsit talán jobban, mint kellene, de hát a vérzést el kell szorítani. Naná, hogy megyek utána amikor elhúzza a fejét. * -Nem vagyok szadista! El kell nyomni! *A vérzést, de nem mondom tovább, mert a kezembe nyomja végre a korsót. Na végre!!! El is marom, a nyakkendőt meg elengedem és elhátrálok Alectől, nehogy meggondolja magát. Jó nagyot húzok a sörből, már amennyi maradt benne és le is nyelem. Nagy korty volt, amolyan habzsolós, telhetetlen, igyekeztem minél többet inni belőle. Meg is fájdul a torkom tőle, de nem érdekel. Az íze szar, de vicces ahogyan csíp, bizserget és csiklandoz. Fel is nevetek, ezzel együtt pedig ki is böfögöm azt a levegőt amit a sörrel együtt lenyeltem, na meg a sok buborékot. * -BBBBÖÖÖÖÖVVVFFFF! Hehehehehehihihihihi! Érdekes, vicces és…..kibaszott büdös. Bllááááájjj! *A végére kezdem érezni az ízét és a szagát is. Borzasztó. Vissza is adom a maradékot Alecnak, és elmarom a tabletjét, magamhoz húzom és felmászom vele az ágyra, oda ahol a maradék sütit hagytam. Belefúrtam az ujjam a krémbe és lenyaltam. *
Utolsó poszt ☽Pént. Okt. 14, 2022 1:55 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy birthday nekem
- Öööh... - Ez a velős válaszom némileg elgondolkodva. Már majdnem kivágom magam azzal, hogy a hülyeség, ahogy gyakran a tehetség is, átugrik egy generációt, de ezzel a nagyszülők lennének lehülyézve. Ebből nem jövök már ki jól, majd holnap visszatérünk rá, mikor tudok is gondolkodni - én naiv! -, szóval csak rálegyintek, hagyjuk is! - Szar lehet anyának lenni... - Állapítom meg aztán bölcsen, mikor húgom szerint anyánknak minden fáj, ami nekünk is. Ez mondjuk megmagyarázza, miért néz mindig olyan csúnyán, ha így jövök haza és elkap, na meg másnap... - Jah, olyan. - Bólintok helyeslően, mikor tisztázni sikerül, mi is az a megdöngetni szó jelentésügyileg. Most még nem nagyon fáj a fejem amiatt, hogy olyan kifejezést tanult kis húgocskám, amit nem kellene, de hát nem is számítok rá, hogy másnap már a reggelinél - ebédnél? - már fel is hozza. - Akkor te nem vagy lány? - Kérdezek vissza pimaszul vigyorogva, mikor azt mondja, hogy nem babázik, majd próbálom felidézni, hogy Arnold haverom kivel is kavar épp, de csak a csaj vörös hajszíne ugrik be. - Mire elég naggyh leszel, ő túl öreg, nem? - Vonom meg a vállaimat, mert mire húgom eladósorba kerülhetne, addigra Arnoldnak meg kell nősülnie, hacsak ki nem derül, hogy meddő, ez esetben nem veheti el a húgomat, de legalább szabadon élhet. Rohadt mázlista! Na meg, nem is adnám neki Raven-t. Nem mintha lenne erre befolyásom, de Arnold-nál jobbat érdemel. Raven a legjobbat érdemli. A húgom által elsütött vicceken nevetek jókat, egyre nagyobbakat, így nem tudok hathatósan ellenkezni, hogy nincsenek jó szóviccek. Már a reinkarnációnál is jól derülök, a sütis abszolút ráillik Ravenre, s ezeknél jelen állapotomban már annyira nevethetnékem van, hogy az egyébként szar fogós poénon is hasamat fogva tudok röhögni. Lassan csillapul és elheherészve foglalkozom a tablettel, ami hamar kikerül a kezemből nem is tudom, hogy hova, mert hirtelen csak egy-két csillagot látok, ahogy húgom tökéletesen eltalál és felreped a szám. Milyen erős a kis töpszli! Ezen vigyorodnom kell, ami nem segít az eleve vérző sebes számon, de jelenleg nem is érzem annyira, hogy fájna, kivéve mikor a fejemen lévő nyakkendővel áll neki tamponálni a sebet. - Anyhiha azéh' nyem! - Tiltakozom, mikor kibaszott büdösnek titulálja a többek között sörös leheletemet. Ha nem akarnám épp lerázni a képemről őt nyakkendőstül, vélhetően megdicsérném a helyes szóhasználatért, mármint megfelelő kontextusba helyezte, ügyes diák... és nem esne le, hogy nem kellene használni sehogysem azt a szót! - Jah, hát a méhcét alulró' súrholod. - Értek egyet a méreteivel, s azért meglepetten pislogtam az elején, mikor azt mondta, hogy tíz éves. Mikor nőtt meg ennyire?! Hosszúra nyúlt a szülinapi bulim... De kurva jó buli volt, háhá! A nyakkendős próbálkozásokat viszont csak nem adja fel, elhúzódom, de rájövök, hogy le kell foglalni a kezeit, lábbal csak nem fog próbálkozni - ugye???! -, szóval kezébe nyomom a korsómat alján a maradék sörrel, én meg addig azzal a bizonyos nyakkendővel itatom fel a vért a számról. Teljes nyugalomban teszem ezt, biztonságérzetben, így különösen fáj, mikor Raven fura hangkiadásaira arra kapom a fejem és úgy érzem, mint akit elárultak. - Nananah! - Marom is el tőle a korsót szomorúan konstatálva, hogy milyen sokat ivott egy korttyal, pedig milyen aprócska lány! Jó, a szája nagy, de akkor is! - Hugi! A fél vesssém a tied lehet, de a sssöröm soha! Tesssó szabhány... szabály, no. Minek iszikh, akinek nem ízklik. - Méltatlankodom és lehúzom a maradék sört, csak hogy biztosra menjünk a szabály érvényesítésében. Magam is egy böfögéssel zárom le a bulit ezzel, mialatt húgomnak simán van ideje begyűjtenie a tabletemet és felmászni vele az ágyára. Lentről figyelem őt, de elég szédítő a látvány... Mindig ilyen magas volt ez az ágy? - Ne massszáld össze a batteled... badleted... tabteled! - Találom meg elégedetten a megfelelő szót - majdnem -, nem véve észre, hogy az még mindig nem húgom tablete, én ehelyett engedek a mesterséges gravitáció csábításának és elnyúlok a földön. A szédülés miatt még nem csukom be a szemem, de kényelmesebb így. A vérfoltos nyakkendőt felfelé csapom a képemből, így olyan, mintha a régi indiánjelmezeken egy vörös nagy toll lenne a fejemen fejdíszként. Egyik kezem a fejem alá teszem, a másikkal meg úgy ölelem magamhoz az üres korsót, mint a kisgyerekek a kedvenc alvós játékukat. - Mi...missinálsz? - Érdeklődöm Raventől, megszakítva a kérdést egy ásítással.
Utolsó poszt ☽Kedd Okt. 18, 2022 7:39 pm Következő oldal☽
Alec & Raven Happy birthday
*Ha észnél lenne, és nem kellene az agyának furfangosan előadott szóbeli csapdákkal harcolnia, akkor tutira visszavágott volna, most viszont csak nyögésre telik tőle. A próbálkozás csupán egyetlen hangban fogalmazódik meg ami tesóm jelen állapotát hűen tükrözi. A vigyorom ragyogó és épp elég széles ahhoz, hogy az elégedettségemet továbbítsa Alec felé, miszerint behúztam a csőbe. Megjegyzem magamnak, hogy ebbéli állapotában kell minden olyan dolgot elintéznem vele amire amúgy nemet mondana. * -Ezért nem leszek soha anya. *Vágom rá ifjonti hévvel a határozott döntésemet, mert bár ismerem a törvényeket, még nem vagyok velük annyira tisztában, és inkább ajánlásnak veszem semmint kikerülhetetlennek. Ezen az elkövetkezendő években biztosan számtalanszor vitázunk , egyelőre nem kell tartanom attól, hogy a bátyám szembesít a tévedésemmel és én sem ismerem még magam olyan jól, hogy tudjam; szinte semmi sem lesz akadály a számomra. Ahogyan az anya által borzasztóan csúnya, illetlen, nem lányhoz való szavak megjegyzése és alkalmazása sem, ebben pedig a bátyám nagy segítségemre van, mint a felvilágosítás terén is. Tisztázzuk a döngetés jelentőségét is, ez most elég könnyen megy, holnap majd biztosan ettől is fájni fog a bátyám feje, amit borogatással és házi praktikákkal nem lehet kezelni. * -Csak az lehet lány aki babázik? *Dobom vissza a kérdést azonnal és sértetten, meg hát jogosan is érdeklődöm a diszkrimináció ezen formája iránt, mert igazságtalannak tartom. Attól, hogy jobban szeretek fiúkkal játszani és összepiszkolni magam, meg nem érdekelnek olyan dolgok amikre anya szeretne tanítani, még nagyon is lány vagyok és remélem az is maradok. Ez azért nem változik, ugye? Arnie azonban igen, és tudom is hogy megy ez, de jelenleg nem látom be és bőszen tiltakozom a megváltozhatatlan ellen. Meg hát számtalan példát láttam már arra, hogy a korkülönbséget senki nem veszi figyelembe.* -Nem lesz túl öreg, pont jó lesz. Cassy nővére is hozzáment az apja barátjához, pedig neki már szakálla is van. *A szakáll mint olyan, számomra az öregedés, vagy inkább a felnőttlét jele. Alecnak még nincs, de már mutatkoznak a jelei és nemsokára neki is feleségül kell vennie valakit, abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez menni fog-e neki. Mármint a választás. Ha anyáék hallgatóznak is – ezt talán még elkerülni sem tudják, legfeljebb kibaszott jó alvókával – akkor most már megnyugodhatnak. Alec ugyanis egyáltalán nincs rosszul, és ezt a hadfogós nevetése is jól bizonyítja. Azt is, hogy tényleg nagyon részeg, mert szóvicceken nevet jóízűen, amelyekre általában inkább harap, de olyan aranyos, hogy nekem is ragyognak tőle a szemeim. Nem is a nevetés miatt történik meg végül a baleset, hanem a szűk tér m iatt, mert nincs elég hely ahhoz, hogy kikerüljem őt, így amikor először a tabletért nyúlok, bele is rúgok, ami rögvest Alec száján köt ki, jókora sérülést okozva ezzel. Igyekszem az anyától ellesett ügyességgel ápolónőt játszani, de Alec nem értékeli kellőképpen a testvéri odaadásomat. Én meg a szájszagát nem értékelem.* -Mihez képest? *Érdeklődöm őszinte döbbenettel, mikor még a orromban csavarodik az áporodott sörszag, amiről persze nem tudom ilyen biztosan, hogy áporodott. Alec azonban bőszen védekezik az ápolás ellen, én pedig kénytelen vagyok majdhogynem rámászni azért, hogy továbbra is erősen nyomhassam a nyakkendőjét – nem is az övé, van neki egyáltalán? – a szájára. * -Pukkadj meg! *Még nyelvet is öltök rá, felbátorodva azon, hogy anya nem látja. Ert hát azt igazán nem vártam tőle, pont tőle, hogy a magasságommal – kicsiségemmel – ironizáljon. Meg is érdemli, hogy jókora korttyal redukáljam le a sör mennyiségét a poharában, amikor végre valahára a kezembe adja. Ha gyanakodnák, hogy csupán azért tette ezt, hogy ne nyomjam a szájára a nyakkendőt, akkor sem érdekelne. Alkoholt ihatok. Ha jól emlékszem még sosem hozott haza alkoholt, itthon meg nincs – még nem találtam meg, ezért gondolom, hogy nincs – tehát ez az első alkalom, hogy belekóstolhatok, de szerintem már romlott. Az ízéből és aztán a belőlem kijövő hang- és szaghatásokból ítélve, múlt heti lehet. Alec nem ezen a véleményen van, felháborodik és visszaveszi a majdnem kiürült korsót. Hagyom neki, helyette a tabletjét marom el megint, hogy agylobot kapjon. * -Nem kell a veséd, nekem is van. Kettő is. A sört meg te adtad oda, ne rám legyél mérges, és nem tudtam, hogy nem fog ízleni. Neked ízlett, hát hogy gyanakodjak így? *A végét már menet közben, félúton az ágy és bátyó között mondom, mondjuk nem nehéz. A távolság meg van vagy két lépés és akkor még sokat mondtam, azt is az én lépésemmel. Az ágy közepén vackolom el magam Alec tabletjével, melyen már számtalan furcsaságot néztem és láttam, ezért inkább a filmek érdekelnek jobban, és nem a meztelen nők. * -Hogy mit ne csináljak a tableteddel? *Igencsak belekeveredik a szavakba, főleg a kiejtésük okoz neki nehézséget, amin nagyon vigyorgok. Jól áll neki. Mikor lee4sik, hogy még mindig nem tudja, hogy az ő tebletje van nálam, szándékosan fűzöm bele a visszakérdező mondatba a tényt, miszerint az ő kincse az én kezemben van. Kíváncsi vagyok mikor esik le neki. Ujjamat a süti krémjébe dugom és élvezettel nyalom le az ujjamról. Most még élvezettel, mert nem ettem belőle olyan sokat, hogy megunjam, másrészt anya remekül tudja ízesíteni a semmit is. * -A sütidet eszem. Kérsz belőle? *Nyújtom a félig lenyalt ujjamat felé, közben a másik kezemmel ügyesen visszakeresem azt a filmet, amiből már csak a bátyám által lelőtt poén maradt. Alec elterülve a padlón olyan benyomást kelt, mint aki meghalt, szerencsére a belőle kijövő hangok nem ezt mutatják. * -Remélem ma éjszaka nem fogsz horkolni. *Adom meg a kegyelemdöfést az önérzetének, amire biztosan fel fog háborodni. Arra nem számítok, hogy az ágyig sem jut el.*
Utolsó poszt ☽Kedd Dec. 06, 2022 1:37 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy másnap nekem!
- Ne isss! Béna lennél, sssossshem babázol. Nins meg a rhutin. - Értek egyet most, inkább kekeckedés miatt testvéri szeretetből, semmint tudatosan alkalmazva fordított pszichológiát. Lássuk be, ha ilyennel valaha is próbálkozni fogok, az nem most lesz, várhatóan nem is lesz hatékony a módszerem, legfeljebb csak arra, hogy kapjak egy nyelvöltést. Ezt egyébként vihogva fogadom majd. - Há' lányosabb lány. - Toldom még meg az előbbit a visszakérdezésére, de ha majd tiszta lesz a fejem, s akkor találja megkérdezni, nyilván nem ezt fogom válaszolni és egyáltalán nem érdekel, mennyire lányos lány a húgom, így szeretem, ahogy van. Más kérdés, hogy ha barátnőről van szó, akkor jobban bejönnek a nőiesebbek, nem csak alakra, de ez ízlésbeli preferencia, ahogy Raven zsánere ezek szerint az öregebb és izmosabb srácok. Utóbbit még érteném is. - Önszántásából? - Kérdezek vissza kótyagosan Cassy nővérére, nem mintha előttem lenne, melyik osztálytársa a Cassy és pláne melyik a nővére és hány éves. Akárhogy is, nekem nem baj, ha eggyel kevesebb csaj van, aki elvehető. Igazán jó néven venném, ha mire sorra kerülnék, elfogyna az összes eladósorban lévő és nekem nem jutna. Még egy italra is meghívnám azt a Családügyi hivatalnokot, aki bejelenti ezt nekem. - Ééén?! Te rúgtá' fel! - Vágok vissza valamivel később, mikor megpukkanásra ösztönöz Raven, miközben én a nyakkendővel állítottam el szám vérzését, majd gyorsan visszaszereztem megvámolt korsó sörpótlékomat. Gyorsan meg is iszom a maradékot - amúgy is szokta mondani anya, hogy a sebeket alkohollal fertőtleníteni kell, szerintem erre gondolt -, és lefektetem a szabályokat az italaimra vonatkozóan a jövőre való tekintettel. - Ha egy zaassskó kakit adok, aszt is megkóstololod? - Dünnyögöm a válaszára még mindig méltatlankodva, irigyen siratva az elmulasztott kortyokat. De legalább felment az ágyra sütizni, az el fogja nyomni reggelre annak az egy kortynak a szagát a leheletéből. Ha anya kiszagolja, ugyan nem volt eddig szőnyeg a kabinunkban, de engem megnyúzva ezen a tényen változtatna. - Ne masszad össze... vagy mi az... basszad. Az! - Javítom ki magam pont a helytelen kifejezésre, észre sem véve, ahogy azt a finom utalást sem, hogy az az én tabletem nála. Máskor feltűnne, jelen állapotomban aligha, így Raven nem csak a sütit élvezheti, de a tabletemet is. - Rheggel... - Ásítom a szót, hogy nem kérek sütit most. Amúgy se passzol a sörhöz. Le-lehunyom a szemeimet, hallom Raven szavait még a horkolásról, de nem fogom fel különösebben, a film részletei is beszűrődnek félálmomba, s egyszer motyogok mosolyogva. - Bummm... - Épp akkor, mikor a filmben is a korábban lelőtt poén történik éppen, majd meg sem kísérelek ebben a különösen imbolygó kabinban felmászni az ágyamra, maradok ott lent és alszom. Jellemzően nem horkolok, de most azért meg-megesik... ...Ha anyáéknak nem lett volna egyértelmű az éjszaka közepén végighallgatott parádés érkezésem, akkor reggel a szobába benézve biztosak lehettek benne, hogy milyen állapotban vagyok. A földön, magzatpózba összehúzódva, egyik karom a fejem alatt párnaként, a másikkal az üres korsót ölelem magamhoz és alszok. Nagyjából a Dominium vészriadójának kellene kürtölnie, hogy felébredjek, a kabini élet mindennapos neszei kevesek ehhez. Magamtól csak dél felé ébredek meg, már ha hagynak addig aludni. Akár akkor, akár előbb kell kelnem, ébredésemnek első jelei azok a nyöszörgő hangok, amiket iszonytatóan hasogató fejem okán kiadok és kísérteties hasonlóságot mutatnak az egykori földi kék bálnák fájdalmas énekeivel.
Utolsó poszt ☽Hétf. Jan. 02, 2023 10:23 pm Következő oldal☽
Alec & Raven Happy birthday
*Alec válaszán elmerengek, vajon anya babázott kislány korában? És azt hogy kell? Sosem értettem miért jó babát cipelni, meg folyton átöltöztetni amikor a baba nem élő, ráadásul pont ezért nem is fázik. Jobban érdekeltek a titkos helyek és a kis kilátó nem túl nagy – ezért a neve kis kilátó – ablakán keresztül szikrázó csillagok. Azt meg végképp nem értem, hogy a babázástól hogyan lennék lányosabb lány. Mitől lányos egy lány és milyen az amikor nem lányos? * -Ha holnaptól babáznék, mi változna rajtam? *Teszem fel azt a kérdést ami most izgat, de nem gondolok arra, hogy az ilyen dolgok nem egyik napról a másikra jönnek létre, és arra sem, hogy akarok-e lányosabb lány lenni. Majd eldöntöm, ha már tudom milyen az. Ezt a témát fejben tovább fejtegetem amikor a férjhez menetelről esik szó. Nagyobb kanyarral jutunk ide, mert hát Alec agya most nem forog olyan gyorsan és elég nehéz követni, de biztosan megtanulom majd idővel. Pláne ha sokszor lesz részeg. * -Önszántából. Nem tudom, hogy úgy. Cassie nem mondta. *Amúgy gyerekesen megvonom a vállam, mert hát igazából nem nagyon érdekel, messze vagyok én még a házasságtól és most még el nem tudom képzelni, hogy ne a bátyámmal aludjak egy szobában. Persze ha Arnie lenne az….övé lenne a felső ágy, nehogy már nekem kelljen felmásznom. Sajnálatos baleset után megint kezdünk összeveszni, bár lehet, hogy még szünetet sem tartottunk, de ez nálunk kimerül abban, hogy szájalunk egymással, ami viszont tetszik. Alec olyankor mindig káromkodik és sokat lehet tőle tanulni. * -Mert útban voltál! *Közlöm azonnal az észrevételemet, és ez igaz is, mert ebben a szobában csak útban lehet a másik. Egyedül is elég nehéz megfordulni, nemhogy ketten. Számban a sör keserű ízével vitázom vele, miután visszavette tőlem a korsót és lenyakalta a maradékot. De hát én csak a tényeket közlöm, szóval nem igazi vita ez. Alec viszont most alul marad, szerintem az alkohol a fejében nincs rá jó hatással, de lehet, hogy csak a vége felé. Most kezd leépülni. * -Ha előttem te is megkóstoltad, akkor igen. *Persze nem, de jó poén lenne ha kitolhatnék vele. Ha bevállalja miattam, hogy szart eszik csak azért, hogy utána én is szart egyek, milyen jó vicc lenne már, ha visszakoznék. Így még csak nem is én lennék a vesztes. Tényleg, ezt kipróbálom holnap az iskolában pöcsfej Daryllel. A pöcsfejet is Alectól tanultam. Azt is tudom mi az a pöcs. Anya szerint ez csúnya kifejezés, pedig ugyanolyan szó, mint a többi. Nem értem a felnőtteket, mégis mi alapján döntik el, hogy az egyik szó csúnya a másik meg megfelelő? Mire idáig jutok a gondolat fejtegetésben, már az ágyon csücsülök Alec visszaszerzett tabletjével, azzal az elhatározással, hogy befejezem azt a filmet, amit miatta félbe kellett hagynom, vagy pontosabban majdnem a végénél. * -Nem baszom össze. *A ragozás is jól megy már, megnyugtatom, hogy nem lesz semmi baja a tabletjének, és el is indítom a filmet ott ahol le lett szüneteltetve. Közben belenyomom az ujjam a süti krémjébe és azt nyalogatom élvezettel. A kínálást a bátyám elutasítja azzal, hogy majd reggel kér belőle, persze kérdés, hogy marad-e. Jelenleg azon vagyok, hogy ne hagyjak neki, pedig neki készítettem, de nem érdemli meg, mert megváratott. A horkoló hang okból ítélve már alszik, én meg tök nyugisan nézem a filmet. Egy másodperccel a robbanás előtt nyögi be, hogy Bummm, de hát már úgy is lelőtte a poént korábban, csak a miheztartás végett vágom hozzá a párnáját. A film végeztével a tabletet és a sütit is leteszem az ágy mellé, ráborítom a takarót Alecra, majd felmászom a saját ágyamba és leköltöztetem a cuccomat az alsó ágyra. Ott gabalyítom be magam a saját takarómba és alszom el, kihasználva az egyetlen fél órát amikor Alec nem horkol….
…reggel aztán, amikor anya először benéz hozzánk, már mászok is ki az ágyból. Hiába mutatja, hogy maradjak csendben – az anyai szeretet feltétlen, még ha „mostoha” is – mert Alec alszik, vártam én tegnap eleget a bátyámra. A sütit kiköltöztetem a nappali asztalára, majd töltök egy nagy pohár hideg vizet, és azzal megyek vissza a lyukba. Mindezt persze úgy, hogy anyának halvány gyanúja se legyen arra mire készülök. Apa már elment dolgozni, ők korábban kelnek és általában én is, de tegnap sokáig fent voltam, és persze az az egy nagy korty sör is bejátszott altatóként, amit ittam. A tíz éves szervezetemnek pont elég volt. Azért ne mondja senki, hogy kegyetlen vagyok, nem akarom, hogy Alec este vizes takaróval takarózzon, ezért azt lerántom róla, mielőtt a nyakába önteném a pohárnyi vizet. Anyát viszont egyszerűen nem lehet kijátszani, csak legfeljebb megelőzni, mivel épp akkor ront be rám szólva, mikor már késő, de jól érezte ő, hogy nem hagyom annyiban a tegnapi várakoztatásomat. * -Raven! Ne!...Na gyere csak kisasszony! Ez nem volt szép tőled, neked kell majd feltakarítanod….Alec…jól vagy? -Tőle sem volt szép, hogy nem jött haza! -A vizet meginnia kellene és a bőrén keresztül nem tud inni. -De onnan is felszívódik, nem? *Alec közben nyöszörög, majd bőg, vagy nem tudom mit csinál a szájával és a hangszálaival, de egészen kísérteties hangokat ad ki. * -Meg fog halni? -Dehogy fog meghalni, csak fáj a feje. Nagyon fáj a feje. Ezt is túléli. -Pedig olyan hangokat ad ki mint aki haldoklik. Most távozik belőle a lélek! -Ne beszélj butaságokat Raven, gyere ki. Hagyd őt. Csinálj neki születésnapi reggelit. Majd segítek. Most víz kell neki, de tegyünk bele valamit, amitől jobban lesz. Jó? *Kézen fog és kivezet én meg hagyom magam, mert anya mindig ilyen hatással van rám. Pontosan tudja mikor mit kell mondani, hogy leszereljen. Ha egyszer mégis anyának kell lennem, én is ilyen akarok lenni. Kimegyek vele és elkészítjük Alecnak a gyógyszeres vizet, de ha nem jön ki hamar, akkor visszamegyek hozzá.*
Utolsó poszt ☽Szer. Jan. 18, 2023 1:36 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy másnap nekem!
Húgomnak fura egy ízlése van, nemcsak a haveromat illetően vagy hobbijait tekintve, amelyek ugye nem túlzottan lányosak - ez amúgy nem is zavarna -, de most még itt van az is, hogy amit én csinálok, azt ő is csinálná, még ha az szar-evés is lenne. Egyrészt fúj, ez meg is jelenik az arcomon, másrészt anya azt mondta, ennyi éves korra az ilyen utánozósdit kinövik a gyerekek. Vagy Raven még nem nőtte ki, biztos ezért is olyan picike. Mindenesetre agyam nem forog most túl gyorsan, normál esetben azonnal kiszagolnám hol van ebben a csapda, most csak annyi birizgálja tudatomat jó mélyen, néhány liter sörszerű és egyéb alkoholos ital alatt bugyborékolva, hogy gyanús az egész. A legbölcsebb dolgot teszem hát: csendben maradok, majd holnap reagálok erre. Már ha még emlékezni fogok. Kizárt. Belemerülök hát az édes álomba, hamar el is nyel engem, és semmi sem fáj. Nem úgy másnap - aznap - reggel, mikor is szerintem alig fél órát hagyhatott Raven pihenni, felkelt engem. Na, most már fáj is átkozottul a fejem! A rég kihalt földi kék bálnák panaszos énekhangját idézem meg nyöszörgésemben, amit sikerül annyira élethűen kiviteleznem, hogy húgom azonnal túlbuzgó aktivistaként gondoskodik vízutánpótlásomról, mintha tényleg partra vetett lény lennék. Mondanom sem kell, erre összerándulok jobban magzatpózba, azonnal kipattannak a szemeim, majd össze is zárom. Hogy tud a fény fizikai fájdalmat okozni?! Meg a hangok! Tapogatva keresem a takarómat, de nem lelem, hát ingemet próbálom felhúzni a fejemre, hogy takarjam a szemhéjamon át is betolakodó lámpafényt. - Suttogvaaa... - Nyöszörgöm, mikor anya is beront lecseszni Raven-t, de szerintem ez nekem rosszabb, mint húgomnak. Aggódó kérdésére ismét a kék bálna felel meg. Ha nem szakadna éppen szét a fejem érzetben, akkor vélhetően fel is fognám a beszélgetést Raven és anya között, jókat nevetnék is, de most csak azt érzékelem, hogy az orvosi diagnosztikámat ők ketten itt futtatják le, ráadásul kiabálva. Egyébként nem kiabálnak egymással, de nekem úgy tűnik, újabb nyöszörgéssel tiltakozom. Aztán végre csend! Ó de imádom a csendet! Most legalább csak szétrepedni akar a fejem, nem szétszakadni. Haladás. Az is, hogy lassan alkaromra támaszkodva feljebb emelkedem. Másik kezemben még mindig ott a korsó az éjszakáról, lötyög is benne valami, hát meghúzom, kutyaharapást szőrével - de furák voltak ezek a földiek... Vissza is köpöm azonnal: pfúúj, ez abból a vízből van, amivel nyakon öntöttek az imént! Raven meg akar ölni, ez már biztos. Innentől kezdve a bálnából való evolúciós fejlődésemet szárazföldi lénnyé meglehetős rekordsebességgel teszem meg, alig fél óra kell hozzá, nem évmilliók. A koordinált mozgáson persze ez nem segít, úgy próbálok meg felállni sikertelenül, hogy meggyőződésem: ugyanaz az amatőr vezeti már megint a Dominiumot, aki éjjel is. Mikor jár már le a műszakja?! - Kérek... - Dünnyögöm közelebb mászva kicsit az ajtóhoz és elgondolkodom azon, hogy mit is kérek. Abbahagyom, fáj a gondolkodás. Nem nekem való. - Kérek. - Csak ezt mondom újra, mert ezt az értelmes szót sikerült összerakni, majd engedek a mesterséges gravitációnak és visszafekszem a földre, azonnal el is alszom újra. Ennyit az egyedfejlődési ugrásomról.
Utolsó poszt ☽Pént. Jan. 20, 2023 3:21 pm Következő oldal☽
Alec & Raven Happy birthday
*Honnan is tudhatnám, hogy az ilyen állapot mennyire fájdalmas, na meg ha az ugye, akkor miért mászik bele olyan lelkesen a bátyám? Volt már párszor részeg, de sosem annyira, hogy a földön aludjon, rendszerint elért az ágyáig és hagytam is aludni, mert hát nekem sok dolgom van. Most viszont a helyzet egészen más, a szülinapjának megünnepléséről maradt le és mivel nagyon vártam és készültem, személyes sértésnek fogom fel. Attól még aggódva nézem amikor a víztől összerándul és még kisebb lesz, anya meg a fülemet csippenti össze két ujjal mikor próbál kiráncigálni. Alec nyöszörgő kérésére le is halkítja a hangját, de semmivel sem vészt jóslóbb. Legalábbis ami nekem szól, mert a bátyám felé bájos és kedves, arcán sajnálat tükröződik és egy halovány mosoly.* -Jól van szívem, csak suttogok. Pihenj még….csak feküdj az ágyba. *Én meg csak nézek rá akkora szemekkel, mint amilyen a Panoráma kilátó üvege. * -Hát mosméééér? Anyaaaa! Áááúúúú! *A hangomból nem vettem lejjebb, ráadásul anya még jobban összecsippenti a fülemet. Nem értem a stratégiát. Ha azt akarja, hogy csendben maradjak, miért okoz fájdalmat amire tuti biztos, hogy felkiáltok? S úgy is van, de ezt már kifelé menet a szobából ejtem meg, megyek a fülem után ami anya kezében van. Odakint megmenekül a fülem, dörzsölöm is, bár ez csupán önkéntelen mozdulat, mert a fájdalom már elillant és nem is volt olyan nagy, csak a lelkemben ég még. Anya viszont tudja jól mivel foglalhatja le a figyelmemet és az energiáimat, mert azon túl, hogy fel akartam ébreszteni a bátyámat, gondoskodni is óhajtok róla. Azért sajnálom én is, nekem sem jó ha fáj valamim, hát még neki. A nyöszörgő és kísérteties hangokból ítélve éppen haldoklik.* -És attól jobban lesz? -Igen kincsem, attól jobban lesz, de amíg hat a gyógyital, addig beszélj halkabban. -Hát jó….*S már suttogva folytatom, bár Alec még a lyukban van s mi idekint, de nem árt gyakorolni.* -Biztos, hogy nem fog meghalni? *Érdeklődöm újfent, anya meg csak mosolyogva bólint, s már készíti is ki nekem a pohárnyi vizet, majd egy nagy tablettát. * -Ezt dobd a vízbe. Vicces lesz. *Csillogó szemeimet a tablettára vetem, majd picike ujjaimmal megfogom és beledobom a vízbe, ami azonnal pezsegni kezd, s még látszik is ahogy a buborékok felugrálnak a pohár pereme fölött. Gurgulázón nevetek, fölé hajolok, és még jobban nevetek, mert érzem ahogy a vízcseppek az orromat érik és csipkedik. Anya az ujját a szájára téve int csendre, a nevetés halkabb lesz, de továbbra sem szűnik meg. Eljátszok így míg Alec fel nem bukkan a lyuk ajtajában. Lelkesen fogom meg a poharat és ugrom le a székről, viszem Alecnak a gyógyvizet ami még mindig pezseg és viccesen ugrál, de mire odaérek, már megint fekszik. Ijedten nézek anyára.* -Most mégis meghalt? És ezzel most mit csináljak? Ezt is a nyakába kell önteni? -Nem Raven, dehogy. Meg kell innia, és nem halt meg, csak alszik. Ébreszd fel finoman, csak simogasd az arcát, aztán itasd meg vele. *Vállat vonok. Anya biztosan jobban tudja. Annak azért örülök, hogy Alec még sem halt meg, még nem láttam halott embert, de remélem nem így néz ki. * -Alec….Alec….ébredj fel. *Menet közben szólongatom, majd letérdelek a feje mellé és simogatni kezdem, időnként anyára nézek kérdőn, hogy jól csinálom-e, ő meg bólint, majd el is fordul a konyhasziget felé. Rám bízza a bátyámat, akkor még sem lehet olyan nagy a baj. Amint egy kicsit megmozdul, a nyaka alá teszem a szabad kezem, hogy felemeljem a fejét, ez persze nem olyan mozdulat, mint amilyen akkor lenne ha anya csinálná egy betegével. Határozott, gyerekkéz általi fejemelés, Alec nyaka majd` megbicsaklik, de már tartom is a poharat a szájához.* -Igyál! Ettől majd meggyógyulsz. *Hangom színe semmi jót nem ígér. Olyan mintha csapdát rejtene. Döntöm is a poharat, öntöm is a vizet…*
Utolsó poszt ☽Hétf. Feb. 13, 2023 1:16 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy másnap nekem!
Anya tanácsát hallom, de nem igazán fogom fel, nem értem. Nehéz is, ha nekem meggyőződésem, hogy az ágyban vagyok. Hogy ez nem így van, akkor sem tudatosul, mikor sikerül összeszedni kicsit magamat és elvonszolódni az ajtóig. Nem tűnik fel, hogy mindeközben nem másztam ki az ágyból, sőt, az emeletes ágy felső szintjéről sem zuhantam le a padlóra. Kész szerencse, hogy nem ágyban voltam! Raven nevetgél valamit, ez bemászik a tudatomba, hallom édes kis hangját, szerencsére nem a fülemben harsan, mert arra már tényleg szétrepedne a fejem. Most jó, csak nehéz a fejem, kicsit le kell tennem, aminek hatására el is alszom rögtön. Hála a Dominium tervezőinek, hogy úgy álmodták meg az ajtókat, hogy azok nem akarnak az útjában lévő dolgokra rázáródni, jelen esetben a fejemre! Álomtalan álmomba kúszik be húgom hangja, ébredezni kezdő tudatom próbálja helyére rakni, hogy mi valóság, mi képzelet és testem lassan követi az ébredési tevékenységben: egyik szemhéjamat már felemelem, résnyire nyitva a szemem. Ennyi elég is húgomnak, már kapja is fel a fejemet. Mázli, hogy a természet úgy alakította ki, hogy arra is még hajlik az emberi nyak. Mire felfognám, mi van és méltatlankodhatnék, szóra nyitnám a számat, hogy végre ne bálna-hangon szólaljak meg, már döntik is belém a pezsgő italt. Az első korttyal még éppen megbirkózok, de a második már félremegy, köhögni kezdek, kiprüszkölni a gyógyitalt - ha nem vigyáz Raven, őrá is megy - és görnyedezve négykézlábra támaszkodni. Hogy a pohárral mi lett közben, azt nem is tudom. - Ilyen... fiatalon... gyilkossági kísérlet? - Vádolom meg kapásból a húgomat, némileg hörgő hangon a félrenyelés miatt. - Mit akarsz gyógyítani? - Kérdezem aztán, megköszörülve a torkomat párszor. Szar érzés. És a torokköszörüléshez valamiért befeszítjük kicsit a hasat is, vagy csak én csinálom szarul, de émelyítő is érzés kezd kialakulni. Nagyon émelyítő. A képem is kezd kicsit fehérebbé válni...
Utolsó poszt ☽Szer. Feb. 15, 2023 11:07 am Következő oldal☽
Alec & Raven
Jaaaj, tényleg,
már másnap van!!!
*Az élet megy tovább Alec nélkül is, anyának rólunk is kell gondoskodnia, így a saját dolgával foglalkozik, míg nekem marad a nagyja munka. Felébreszteni a bátyámat és belédönteni anya gyógyitalát, hogy hamar összekapja magát. Ha jól sejtem, máshol is zajlik az élet függetlenül attól, hogy tegnap Alec Delgadonak szülinapja volt. Szóval próbálom én testvériesen megemelni a fejét és beledönteni az italt, azzal a gondolattal, hogy minél előbb megissza, annál előbb lesz jobban. Igyekezetben nincs hiány, de Alec némileg ellenkezik, vagy nem túl együttműködő. Anya néha azért hátrales a válla felett, nehogy még megfullasszam a tesómat, és az első prüszkölésnél rám is szól.* -Lassabban Raven, óvatosabban, nem célunk, hogy megfulladjon. *ezzel szinte egy időben Alec is méltatlankodik, mire a megdöntött poharat elveszem a szájától.* -Nem akarlak megölni. Gyógyítok, mint anya. *Az emlegetett halkan kuncog, de szemmel láthatóan még nem tartok ott, hogy megöljem a tesómat, ezért nem is lép közbe. A pohárból ugyan Alec kapálózásának hála, kilöttyen egy kis gyógyital, de marad még bőven. Jók a reflexeim. * -Téged, hát ki mást? Szarul vagy és pocsékul nézel ki. -Raven, beszélj tisztességesen. -Igen anya! *Nagy sóhajjal de engedelmesen válaszolok vissza, és hátrálok is Alectől, mert már mozog, négykézlábra áll. * -Anya! Megmozdult, akkor biztosan jobban van. *Jegyzem meg, mert ez már haladás a korábbi zombi állapothoz képest, amikor csak feküdt és hörgő hangok hagyták el a száját.* -Nem fogsz meghalni. Hála nekem! Igyál még. *Dicsőségem fényében fürödve támaszkodom le a kezemre, a másikban ugye ott a pohár, így az Alecéhoz hasonló négykézláb csak félig jön össze, vagyis egynegyedig. Fejemmel az ő feje alá hajolok – talán felelőtlenül – és belevigyorgok a képébe. * -Ugye jobban vagy? Fel kellene ülnöd, mert így nem jó, így minden vissza fog jönni. Fejjel lefelé különben sem lehet inni. Ugyeee anyaaaa? *Az ős felé fordulok kérdőn, ő csak nagyot sóhajt, kezében egy szendviccsel, amit biztosan nem Alecnak szánt. * -Inkább hagyd, hogy eldöntse hogy jó neki. Alec? Jobban vagy? Kezdesz elsápadni. Raven, inkább hagy most őt nyugton. Szerencse, hogy apátok nincs itthon. Nem tudom miért jó ennyire berúgni…*Kihúzom a fejem Alec alól és arrébb megyek, ijedten nézem a tesómat, aki megint jobban hasonlít egy hullához, csak jobban mozog. * -Akkor ez még sem használ? Vagy keveset ivott belőle? *Tanácstalanul nézek anyára, aki Alechoz lép és kezét a karja alá téve támogatja, tartja, de nem húzza, nem nyúzza ahogy én. Á, szóval csak tartani kell, azt én is tudom. Leteszem a poharat magam mellé a padlóra és megint Alechoz araszolok, az álla alá nyúlok és felemelem. * -Tartom a fejed, jó? Hányni fogsz? Mit segítsek? Jövőre is be fogsz rúgni? Én biztosan nem leszek ilyen részeg. Én bírni fogom a piát. *Közlöm a jövőmre tartogatott terveim egy részét, mire anya elsötétült tekintettel néz rám Alec feje felett, azzal a tekintettel, amihez nem kell mondania semmit. * -Most mit mondtam rosszat? *Nézek fel, de talán ez volt a hiba amit vétek….nem figyelek Alecra.*
Utolsó poszt ☽Szomb. Márc. 04, 2023 2:55 pm Következő oldal☽
Raven és Alec
Happy másnap nekem!
- Kezdek félni, ho... hogy mikor a...karsz majd... ha most nem. - Mondom köhögések közepette húgomnak, gondolatban küldve csak puszit Anyának, amiért lefektetett egy fontos alapszabályt Ravennek, azaz hogy nem cél, hogy megfulladjak. Ez egy igen lényeges pont a gyógyulásomhoz. - Ü-üm, csak az első. - Mosolyodok el, mikor Raven kijelenti hogyan vagyok és hogyan nézek ki. Ez utóbbit tagadom, jóllehet, nem látom, mennyire nem segített mosolyom sem a tényleg pocsék küllememen. - Igen, kicsit már beszél is! - Csiviteli anya a háttérből a felfedezésre, hogy kezdek jobban lenni. Egészen nyugodtan viseli állapotomat, nyilvánvalóan azért, mert nem hánytam még le semmit, főleg semmi fontosat, amit nehéz takarítani. Mondjuk a húgom haját. Raven épp most kukucskál be alám, hozzám képest a feje fejjel lefelé van, vagy megint furcsán forog a Dominium. Nem, várjunk, nem a Dominium forog, hanem a gyomrom. Nem tudok megszólalni, hogy ne álljon már Raven fejen - mert hogy máshogy is lenne szerintem -, mert épp azon vagyok, hogy lehunyva a szemeimet próbáljam elfelejteni a képet és a számat ki nem nyitva mélyeket lélegezni, a tegnapi fogyasztásomat bent tartani. Elsápadtam mindeközben, nem is kicsit. - Üüüümmmmö. - Ez a válaszom anyának, amit szájnyitás nélkül is elő tudok adni, mondjuk még én sem döntöttem el, hogy ez egy igen volt-e vagy egy nemleges felelet. Újabb nagy levegő és felegyenesedem, mármint négykézlábból a sarkaimra ülve, és úgy érzem, így jobb a fejemnek is, meg a gyomromnak. Ma valahogy e két testrészt jobban érzem, mint az összes többi tagomat együttvéve. Még néhány mély levegő... - Apa jobban be szokott rúgni. - Lehunyt szemmel mosolyodom el és kapcsolódom be a beszélgetésbe itt. Ugyan apát nem szoktam részegnek látni, de anya szavaiból erre következtetek, különben nem értem, miért szerencse, hogy ő nincs itthon. Ja de, megvan! - Inkább emiatt szerencsés apa, hogy nincs itthon. Nem kell ezt meginnia. - Jegyzem meg és minthogy nem vagyok most épp mozgékony, kirobbanó formában, ezért csak számat húzom el a Ravennél lévő italra. Mázli, hogy Anya sem azért érkezik, hogy azt belém tukmálja - meggyőződésem, hogy az a lötty nem segít, hanem revans a másnaposokon -, hanem felsegít. Fejfájásom aztán kiújul, ahogy Raven elkezd kérdésekkel bombázni, ráadásul annyival, hogy a harmadiknál már nem emlékszem, mi volt az első, a negyediknél már a harmadikat is elfelejtettem. Jellemző, hogy csak a vége ragad meg, amin felhorkantok nevettemben. Vagy nevetés helyett. - Remélem nem így lesz. Akkor nem tudom ezt megbosszulni. Uhm... u... - Azt én is elfelejtem, hogy lenne-e még tovább is, a kiadott hangok a szám elé kapott kezemmel beszédesek így is, ahogy az is, hogy előreiramodok görnyedten pár lépésnyit - kicsiny kabinunkban ez csak azért lehetséges, mert tyúklépésnyiket araszolok csak jelen állapotomban -, a mosdót keresve, mert a gyomrom épp felfelé tart a fejemhez, éppen csak rossz irányba indultam el, s egyébként is útban az asztal, nem a sütis fele, hanem azon része, ahol Raven pda-ja is van...
Utolsó poszt ☽Pént. Márc. 10, 2023 5:00 pm Következő oldal☽
Alec & Raven
Jaaaj, tényleg,
már másnap van!!!
*Alec válaszára elképedek, de nem azért, mert megvádol, hanem mert nem igazán értem. Aztán persze érkezik tőlem a válasz, amit itt és most erre ki tudok gondolni.* -Hát soha! A bátyám vagy. *És pont. Utána megint nem értem a másnapos gondolatmenetét, ráncolom is a tíz éves homlokomat mire rájövök, hogy mire értette az elsőt. El is nevetem magam, Alec mindig is kényes volt arra, hogy jól nézzen ki. Nem volt piperkőc, mint egyesek, de tudta, hogy jóképű. Ezt anya mondta egyszer apának, amikor nem tudta, hogy ébren vagyok és hallom. * -Hát ha most kellene választanom, nem te lennél az. *Oltom belé a véleményemet vigyorogva, mire anya megjegyzi reményteli ujjongásomra, hogy Alec már beszél is. Akkor nem lehet olyan nagy baj, főleg ha még arra is jut a másnapos eszéből, hogy önmagát méltassa. * -Ja igen, csak félre. *Hörrentem nem minden hátsó szándék nélkül, mert ha már jobban van, akkor a csipkelődést is elviseli. Várom is rá a választ, ami mindig csattanós szokott lenni, kíváncsi is vagyok, most mennyire képes. Mindezt már úgy, hogy Alec feje, arca alá kukucskálok, ami elég merész tett tőlem, tekintve, hogy egyre jobban sápad, pedig most pirosnak kellene lennie az arcának. A vér nemhogy jobban belemegy, hanem sietősen távozik, csak tudnám, hova. Egyelőre megúszom azt amiről nem is tudok, Alec felül és a sarkaira ül, én meg vele szemben utánzom le a testhelyzetet. El is ámulok, amikor Alec bemártja apát, de persze én sosem láttam még berúgva, csak pislogok Alecra és anyára, utóbbi rám nézve a fejét rázza.* -Ne beszélj így apádról Alec Delgado! Mikor láttad te őt a padlón fetrengeni? *S tényleg! Apa nem csinált ilyet soha. Nem is kellett még neki löttyöt innia, de lehet, hogy csak jól titkolták, báááár, egy ilyen kis kabinban nem nagyon vannak titkok. Értetlenül nézek a bátyámra, a pohárra, majd megint a bátyámra, és óvatosan belekóstolok a löttybe. Muszáj megkóstolnom, hogy tudjam, tényleg olyan szar-e. De nem. Szerintem íze sincs, pont olyan, mint a menzán a puding. * -Ez nem is rossz. Igyál még, jobban leszel. *Nógatom és dugom is az orra alá megint a poharat, de nem kell neki, anya meg kettőnk közé áll, hogy felsegítse. A pohár végül a padlóra kerül én meg segítek anyának tartani a részeg és másnapos – ki tudja melyik – bátyámat. Minden igyekezetünk, hogy a kanapéra fektessük, felesleges. Már épp válaszolnék anya lesújtó pillantása után Alecnak arra, hogy rajtam bosszulja meg a mait, nem is értem persze, amikor a mondatot félbehagyva öklendezni kezd. Anya későn kap utána, én meg azt sem tudom mi fog történni, szóval az eddigieket nem tekintve tök nyugodt vagyok….míg Alec le nem hányja a pda-mat, amit a süti mellé tettem. * -ALEEEEEEEC! ANYAAAAAAA! MICSINÁLTÁÁÁÁÁÁL! FÚÚÚÚÚÚJ! ANYAAAAAA! *Sipítozom a tíz éves, vékony hangomon, fülrepesztő erővel és próbálom elvenni a pda-mat, de az közben már tiszta hányás és csak egy kémiai elemző robot tudná megmondani, mit tartalmaz a mézgás csomag a pda-n kívül. Anya végül Alechoz kap és eltámogatja, elmar egy konyharuhát a pultról és a bátyám arcára nyomja, vagy elé, hogy abba hányja a többit, én meg csak állok ott megsemmisülve. Nesze neked szülinapi süti, meg ünneplés, ez a hála. * -Ne kiabálj Raven, majd kapsz másikat, vagy édesapád megjavítja. Most segíts nekem. Vizezz be egy másikat. *A kezében lévő konyharuhára int fejével s közben a mosdó felé tereli Alecot.* -De hát lehányta! Ez undorító! Miért ivott annyit, hogy ez legyen belőle? Mér jó ha másnap rossz? És hány tőle? Ez tegnap nem jutott eszébe? Csak azért csinálta, hogy lehányja a pda-mat, most hogy megyek az iskolába? PDA NÉLKÜL?! *De a testvéri szeretetet a helyzet nem tudja eltörölni, anyának szót fogadva, méltatlankodásom közben bevizezek egy másik konyharuhát, majd Alec képébe nyomom.*
