Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Panorámaétterem
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 07, 2020 9:52 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 516
Életem során elég gyorsan megtanultam tiszteletben tartani saját és mások határait is. Igyekszem nem kérni semmi olyat, ami túl sok lenne, kérdezni, amire tudom, hogy nem kaphatom meg a választ. Nem úgy, ahogy direktbe rákérdezhetnék. Tudom, hogy társadalmunkban, csak egy nő vagyok, egy jelentéktelennek tűnő anya és ezt soha el nem felejtik emlékeztetni.
Ugyanúgy, ahogy tiszteletben tartom Shane kérését, mely arra irányul, hogy megoldjuk ketten az akadályainkat, ahogy Peter szavait is tiszteletben tartom, úgy tartom Victor rangját is. Tudom, hogy mi az, amit még kérdezhetek és mi az, amit nem.
S rettentően remélem, hogy soha nem kell átlépnem ezt a határt, sem vele, sem másokkal szembe sem. Pedig olykor el sem tudják képzelni, hogy mily nehezemre esik ez.
Egymás között több érzelmet is képes vagyok irányába kimutatni, nem csak a gondtalan mosolyom. Aggodalmam nem egyszer láthatta már, igaz leginkább Shane kapcsán, mióta a flottát szolgálja, ám ez most más. Ez nem férjemnek szól. Ezúttal nem.
Az első feleletén mégis sokatmondóan hajtom félre kissé a fejem, tekintek rá. Ez nem az a szöveg, amivel engem meg tud etetni.
- Mennyire? - kérdezem, mert valóban nem tudom, nem gondolnám, és ez zavar. Nagyon zavar. Kezem az asztalon tartom, szalvétám szélét piszkálom ujjaimmal, míg a másik kezem egyelőre az ölembe tartom.
Fejem lehajtva rázom meg egy darabig, hallgatva szavait.
- Egy katona mindig is más lesz, mint egy vezető. Igen, Shane kockáztatja életét, hivatásból, mondanám, hogy a népet, titeket is véd, de messze elrugaszkodott gondolat - ennyire még én is tisztában vagyok azzal, hogy miként működik a világunk.
Miért kérdem? Újra rápillantok, pár szívdobbanásnyi ideig, mégis szavaim próbálom rendezni elmémbe.
- Végig asszisztáltam apám pályafutását, Peternek is ott segítek, ahol tudok, ahol kéri, tudom, de legalább is sejtem, hogy miként működik a felső kör - régen volt már, hogy igazán tagja voltam, a lányokat ki akartuk ebből vonni, emiatt mi is háttérbe kerültünk az évek folyamán. - De ez a fenyegetettség más, nem? Ennyire élesen soha nem kritizálták a Kancelláriát és ha csak az emberek tizedében fogan meg a gondolat, hogy ez igaz… - mondatom mégsem fejezem be.
- Aggódom értetek Victor. Érted, Peterért, Rafaelért - szemöldököm mégis összevonom egy pillanat erejéig, ahogy a felismerés megszületik. - Wáó, a közeli barátaim mind kancellárok - eddig ez nem igazán tudatosult bennem, így kimondva nem. Fejem újra megrázom, hogy visszatérjek a tárgyra. - Csak aggódom, egy rossz előérzet, semmi több - vonom meg végül a vállam és dőlök ezúttal én hátra, mély levegőt véve.
A pincér pedig most gondolja, hogy ideje hozzánk libennie, hogy rendelésünk felvegye.
- Mit hozhatok, Önöknek? - egyik kezét a háta mögött tartja, feszes tartást vesz fel. Nem feszélyezi Victor jelenléte, megszokhatta már, hogy nagy emberek között dolgozik, mégis illedelmes. Ajkán udvarias mosoly terül szét.
- Halat kérnék, salátaágyon - tekintek fel a férfira, meg sem kell néznem az étlapot, hogy pontosan tudjam, mit kívánok. - Köszönöm - teszem még hozzá, mosollyal az ajkamon, nincs okom rá haragudni. Ami azt illeti Victorra sincsen, témánk komolysága kívánta csak meg, hogy mellőzem ajkaim könnyed vonulatát.
A pincér ekkor fordul Victor felé is, kíváncsian várja, hogy neki mit is hozhat.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 07, 2020 4:58 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


Belül elcsodálkozom, mert úgy fest, igazán őszintén foglalkoztatja a biztonságunk kérdése - tűnődve forgatom-tekergetem a fejemben a furcsa kirakóst, mert Clara mindig éles szemű és éles eszű volt, így aztán valóban meglepő, hogy bevallottan ennyire lekösse a Kancellária tagjainak hogyléte.
Valamelyest persze igaza van, s ez leginkább a kitűnő hatodik érzékének köszönhető: bizonyos, hogy a felsorolt tényeken kívül is valamiféle veszélyt szimatol, annak viszont nem volna értelme, ha ezt a parazsat táplálni kezdeném. Logikusan szemlélve már-már nevetséges, hogy valaki olyan embereket féltsen, mint a dörzsölt Jenkins, az akaratos McGrover vagy akár a drága Peter Evans, akinek az agya oly kínosan pedáns, akár egy régimódi kartotékszekrény... és körülbelül ugyanannyira személytelen is.
Rólam nem is beszélve.
Clara azonban Clara marad.

- Nagyon is - válaszolom szűkszavúan, de a tekintetét nem eresztem. Semmi kétségem nincs afelől, hogy aki a bátyja vagy Rafael életére tör, vagy bárki máséra, jobban teszi, ha nem vét hibákat, máskülönben egy irodai papírkosarat sem fog megtölteni, amit meghagynak belőle. Az egyedüli kérdés, ez a tény mennyire fér össze a képpel, amely régi barátom fejében él rólunk.
Nem szándékszom kideríteni. - Hidd el nekem.
Nem enged a dologból továbbra sem, az állhatatossága szemernyit sem csillapodott; figyelmesen hallgatom és bár eddig is értettem, hogy mire gondol, mégis úgy vonom fel a szemöldököm, mint aki végre felfogta a kérdést.
- Másnak más - egyezek bele, nem csak azért, mert igaza van, hanem mert ez is egy olyan vélemény, amelyből nem lesz hajlandó engedni. Megbízik az ösztöneiben. Ez egy kancellárnak is javára válna. - És én biztos vagyok benne, hogy a helyzet hamarosan tovább romlik majd, még mielőtt javulni kezdene. De azért megoldjuk. Mindig megoldjuk. Tudod, hogy nekem mindig minden sikerül.
Ezt az oldalamat csaknem olyan jól ismeri, mint a kellemesebbiket - tehetsége van ahhoz, hogy elviselhetetlenül nagyképű emberekkel tartózkodjék egy fedél alatt, azt pedig pontosan tudja, hogy nem szokásom üres hencegésre pazarolni az idejét. A megjegyzés egyetlen, végtelenül egyszerű dolgot jelent:
Én is érzem, amit ő és nem vagyok hajlandó felülkerekedni hagyni.

A jelentőségteljes hangulatot tökéletes érzékkel töri meg a pincér, ám ezt egyikünk sem bánja igazán: derűsen hallgatom az asztaltársam döntését, mert igen kevésszer láttam őt tulajdon akaratából bármennyi salátát rendelni.
Személy szerint eszem ágában sincs meghajolni az irány előtt, amelyet kijelölt.
Másfelől alighanem megkapom tőle a magamét így is, úgy is, amikor pillanatokon belül rájön, hogy reggelizni készülök.
- Egy szelet quiche-t legyen szíves, és egy pohár vizet jéggel, és köszönöm szépen.
Semleges pillantást vetek Clarára a teríték felett: papírforma szerint igen neveletlen dolog nyilvánosan ennyire eltérni tőle, ha már egy asztalnál ülünk. Kölyökkorában élvezte volna. Kíváncsi vagyok, képes-e megállni, hogy megjegyzést tegyen rá.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 4:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 07, 2020 10:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 447
Túl sok választ nem kapok régi barátomtól. Mély levegőt veszek, visszanyelek minden nyelvemre tóduló megjegyzést és nem csak azért, mert Victor ül velem szemben. Hanem mert bár nem látszik, még tudom, hogy hol a helyem a saját rendszerünkben. Sose volt igazán kifogásom ezellen, sőt, messze jobb, mint bármely más megoldás. Mondanék valamit, a szándék bennem van, tekintetemből kiolvashatja, mely minden akkor törik meg, amikor kiejti azt az egyszerű mondatot.
- Hiszek neked – felelem végül, ajkam kelletlenül elhúzva. Nem azzal van a gondom, hogy nem hinnék neki, korán sem. Tudom, hogy amit megígér, az úgy is van, legalább is még ő sem hagyott soha cserben. Leginkább csak annak szól, hogy mily kelletlen egy helyzet ez, melyben tenni aligha lehetne.
Egyelőre csak rámhagyja, hogy más ez a helyzet, mintha csak tovább kívánna taszítani az amúgy is mély gödörbe, amibe vergődöm. Persze, ő erről nem tudhat, és nem most mutatnám ki irányába sem, mégis ami zajlik, az korán sem örvendetes. Senki számára sem.
- A kérdés inkább, hogy milyen áron. Milyen áldozatokkal és ebben a kérdésbe már nem csak ti tartoztok bele – vonom fel könnyedén egyik vállamat. – A népi lázongások sose kedveztek egy rendszernek sem igazán és Peter lesz az első, kinek a fejét fogja venni a nép. Jogosan aggódok érte – még ha neki ezt így elő sem tudom adni. Vagyis nem abban a formában, ahogy megfogant a gondolat az elmémbe. Ezen az úton még én sem jártam végig és a félelem most még jobban beeszi magát szívembe.
Valahol mégis megnyugtat a tudat, hogy tisztában vannak a fenyegetéssel. Talán tesznek is ellene olyat, amiről mi nem tudhatunk és ez a kétség csak napról, napra nagyobb lesz.
Folytatni egyelőre mégsem tudjuk, talán nincs is sok értelme, magam sem tudom. A pincér egyelőre tesz arról, hogy ez így legyen, én pedig könnyedén adom le a rendelést, majd ő is. Jobb szemöldököm a magasba szökken, ám szólni nem szólok semmit sem, amíg a pincér itt van.
- Igenis, Uram – hajol meg derékből enyhén majd katonás léptekkel fordul el balra és hagyja el asztalunkat. Előbb csak szemem sarkából, majd kicsit utána is fordulok, hogy tényleg jól láttam is, katonássá vált egy pillanat alatt?
- Mh – jegyzek meg végül csak ennyit, ahogy visszafordulok felé, mely egyszerre szól a látottaknak és a rendelésnek is. Két könyököm az asztalra illesztem, ujjaim összefűzve tartom mellkasom előtt.
- Hogy vannak a fiúk? – térek vissza egy semlegesebb témára, magamba raktározom csak el, hogy vélhetőleg nem rég kelt. Ki tudja, hogy mennyi munka után, mert abba kétségem nincs, hogy mormota életmódot kezdett folytatni. – Leginkább Connor, róla kevesebbet tudok. Hogy viseli az atyai szigort? – hajtom enyhén oldalra a fejem. Jacobot valóban többet látom, vagy ha nem is, rengeteget hallok róla lányom ajkairól.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 08, 2020 12:30 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


Ragaszkodik a veszedelemmel kapcsolatos félelmeihez.
Nem érzem úgy, hogy ezt joggal felróhatnám neki: Clarát ismerve teljesen eredménytelen volna, különben pedig a megállapítása így sem teljesen pontatlan.
De nem is teljesen pontos. Még hogy Peter lenne az első... Kétségtelen, hogy az érzései tehetnek róla, hogy így gondolja.
- Azt mondod? - ezúttal énrajtam van a jellegzetes, kérdő fejbiccentés sora. Elégedett vagyok, hogy ellentmondhatok neki. - Én nem gondolom, hogy az emberek éppen Peterre haragudnának a legjobban. Különösen, ha a Justice League monoton szólamai az üzemanyag, amely féltő aggodalmad táplálja.

Nem folytatom a gondolatot: alighanem ő is érti, hetünk közül ki foglalja el a szakadék melletti legszélső helyet e pillanatban, ráadásul társaságot kaptunk. A Panorámaétteremben szokva vannak hozzá, hogy a hangsúly javarészt a társalgáson van, mégis csodálatraméltó kitartással ragaszkodnak az eredeti elképzeléshez is, amely szerint - az én fogalmaimmal legalábbis - a helyiség elsősorban mégiscsak egy, saját magukat igen nagyra tartó vendégek részére kialakított ebédlő.
Ha nem volnék ilyen szigorúan megnevelve, megütközve néznék a pincér után, így azonban ez Clarára marad: ahogy visszafordul, enyhe zavart láthat rajtam is, aztán inkább úgy döntök, az lesz a legjobb, ha tudomást sem veszünk a jelenetről.

A fiaim említésére elmosolyodom. Ez a gesztus magától jön; Jacob és Connor elsősorban Caroline érdemei, akinek irdatlan munkája volt abban, hogy valamennyire magához szelídítsen, a fiúk pedig bizonyítékok arra, hogy megérte fáradoznia.
Mindennél jobban utáltam a gondolatot, hogy úgy adták hozzám, mint ahogy egy kabátot adnak az emberre és hallani se akartam róla, hogy én fejezzem be rajta a mások által elkezdett erőszakoskodást: zaklatott és haragos voltam, s mindkettőnktől idegen módon feszült veszekedésekből állt az első fél évünk.
Clara pontosan annyival fiatalabb nálam, hogy erről akkor sem tudtam volna igazán őszintén vagy igazán sokat beszélni vele, ha képes lettem volna rá. Mostanra pedig javarészt csak emlék; most már a fiatalok vannak helyette.
- Becsületére legyen mondva, hogy nincs egy rossz szava sem - hangzik az őszinte válaszom. - Általában. Kezdenek marakodni Jacobbel, és lehetetlen közöttük igazságot tenni. Ha egyszer belefognak, mindenki veszít. És valahonnét rengeteg erre felhasználható energiájuk van.
A javarészt a lakosztályban uralkodó fegyelem újabban a lehető legnevetségesebb indokok mentén bomlik fel; mind a két fiamnak van annyi esze, hogy ne feszítsék túl a húrt, mégis érezni rajtuk, hogy a fegyverszünet igen törékeny lábakon áll közöttük.
Legtöbbször az enyémeken.
- Amikor nincsenek együtt, el van foglalva a drágalátos járműveivel. Ki sem lehet szedni belőlük. Bent marad gyakorlatok után, és mindent szétszed. Jacob meg... - fölpillantok, és egy rövid pillanatig figyelem, ahogy a pincér az asztalunk felé közelít. - Azt hiszem, azt tudod, hogy ő merre járkál. Lefogadom, hogy többet látod, mint engem. De inkább mondd, hogy viselik a lányok, hogy így össze vannak zárva veled.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 4:44 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 08, 2020 9:39 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 504
Kérdésére mégis csak egy határozott bólintással válaszolok. Apósom tett róla, hogy a gondolataim többet forogjanak e körül, mint ami egészséges lenne. Azonban nem csak erről van szó, nem csak.
- Ha nem is az első, de az elsők közül. Most még Williamat támadják, visszaélései miatt. Az emberiség sose tudta megemészteni, ha becsesnek hitt életükbe bele kívánnak szólni ily mértékben – talán neki sem kell bemutatni rendszerünk, melyből senki sem találhat végleg kibúvót. – Főként ha negatív példát lát maga előtt – a házasodás sose volt egyszerű dolog a mi világunkba és sokszor nyúlt mellé az algoritmus. Csoda, ha valaki nem akarja ezt a gyerekeinek? Mi Shanenel rettentő szerencsések vagyunk, de járhattam volna jóval rosszabbul.
A fő probléma mégis az, hogy vannak nézetek, amik szimpatikusak a Justice League kapcsán, a módszerei mégis hagynak kivetni valót maguk után.
- De ha őt megrágcsálják, ki következik? Aki a mindennapi életüket befolyásolja, bármilyen szinten. Aki miatt olyan az étel, amilyen, nem kapnak elég kreditet, szűk helyeken kell élniük – és napestig sorolhatnám az alsóbb népréteg viszontagságait, melyekért drága fivérem a felelős. Az ő gondjaira bízta apám.
Montom szólam, mely sokkal több kárt tehet, mint gondolnák, de időm már nincs ezt elmondani, hiszen félbeszakítanak. Néhány radikálisabb gondolkodó és már nem csak a Perdán kell megküzdeniük az ellenállókkal.
Ám eme véleményt már megtartom csak magamba.
Rossz hangulatom a pincér egyszerű mozdulatai mossák el belőlem. Mégis ahogy visszatekintek Victorra hirtelen jövő nevetés kaparja a torkom, melyet mosolygós köhögéssé varázsolok leginkább, oldva azelőbbi téma komolyságát.
Mosolyára csak enyhén hajtom félre a fejem. Szeretem látni, amikor nem csak alabástromból faragot arccal mered a világ felé, hanem képes érzelmeinek is helyet szorítani rajtuk. Egyre szélesedő mosollyal hallgatom a röpke beszámolót.
- Szerintem ez az az erő, amit az ember kinő magából, vagy a vitaminjaink olyan hatással van rájuk, ami nekik csak energiát ad, de tőlünk csak elveszi – nevetem halkan, hisz ha valamit a végtelennek tetsző energiát nem kell nekem sem bemutatni.
- Makacs és akaratos mindkettő? – kérdezem, ezzel kapcsolatban legalább hálát adhatok, hogy csak egyik csemetém az. Legalább is oly mértékben, ami apjában is megvan. Bevallom, olykor eggyel is nehéz megküzdeni.
- A fejlesztés is érdekli őt, vagy egyelőre csak a szerelés? – tudom hogy fiatal még, de szerencsés lenne, ha már most tudná, hogy mivel kívánna foglalkozni. Persze gondolom, egyikőjüknek sem igazán egyszerű ezt eldönteni, főleg ha családjuk szokásait nézzük.
- Ha nem is látom, de abban biztos vagyok, hogy többet hallok róla, mint te. Ami azt illeti ritkán vannak otthon – vallom be, noha pontosan tudom, hogy merre járkálnak. Megbízok annyira Druscillában, hogy tudom, ilyenekben nem hazudna.
- A helyes kérdés azonban úgy hangzik, hogy én hogy bírom – mosolygok rá szelíden. – Továbbra is szentül hiszek abban, hogy semmit sem aludnak, még csak igényük sincs rá – rázom meg mosolyogva a fejem. – És ez az elkövetkezendő időkben nagyon változni sem fog. Druscillát felvették általános sebészetre, majd bejelentette a semmiből, hogy Shanet kívánja mentornak – hangonban van némi meglepettség, ugyanis erről még én sem tudtam. Persze ebbe apósom még bőven beleszólhat és félő, hogy meg is fogja tenni, ha csak szavaira gondolok.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 09, 2020 3:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


A köhintéséből egyértelmű, hogy nem csak képzelődtem az imént, de dicséretesen hamar úrrá lesz az arcizmain; figyelmesen hallgat, nekem pedig, mint a legtöbbször, ha szóba hozza a gyerekeket, most is az az érzésem, hogy a kelleténél régebben láttam őket.
Ez valószínűleg így is van, de nincs semmi, amit tehetnék ellene. Most, hogy már ekkorák, mind egy szálig állandó jelleggel be vagyunk táblázva. Ha ez így megy tovább, a következő másfél hónapban összesen kétszer vacsorázom velük.

Legutóbb, amikor az előtérben Jacobbe botlottam - ő jött, ami azt illeti, éppen Druscillától, én pedig mentem a kései vaksötétben -, annyira nem számítottunk senkire sem, hogy alaposan ráijesztettünk egymásra: rövid, fojtott hangú társalgás után sietve osont el a szobája felé, én pedig már megérkeztem az irodába, amikor rájöttem, hogy az alkarján hetykén feltűrt ing, amelyben olyan feltűnő sietséggel távozott, nem a tulajdon szekrényéből származott, hanem az enyémből.
- Mindkettő - vágom rá, mert ennél könnyebb kérdést időtlen idők óta senkitől sem kaptam. - Hozzá olyan ravaszak, mint három másik. Jó hasznát fogják venni később.
Sok minden múlik azon, hogy milyen természetű emberek lesznek: a sorsuk még nincs eldöntve, annál is inkább, mert kíváncsi vagyok rá, hogy maguktól mit választanának. Eddig, ahogy az már a kamaszoknál lenni szokott, leginkább mindent egyszerre.
- Minden érdekli - vonom fel a szemöldököm, mert magam is elcsodálkoztam azon, mennyi minden fér a kölyök fejébe. - Meg fogja unni a hibaelhárítást. Kérdés, hogy a fejlesztéshez lesz-e elég türelme. Egyelőre egyetlen megveszekedett percet sem képesek várni semmire.

Nem gyakran találkoztam a Gregor lányokkal, annyi azonban ilyen távlatokból is rémlik, hogy szilaj népség: Clara és Shane jóval elnézőbbek, mint Caroline meg én, és ez kétségkívül meglátszik, különösen most, amikor hirtelen elhatározzák, hogy felnőttnek tekintik magukat. Ilyenkor azonban, ha elhivatottságról van szó, a tizenéveseket halálos komolyság szállja meg, így legalább amiatt felesleges aggódni, amit a saját felelősségüknek éreznek.
Enyhén meglepett képet vágok, ami hitelesen tükrözi a legkevésbé sem enyhe meglepetésemet.
- A saját apját? Shane lehet a világtörténelemben az egyetlen ember, akinek a gyerekei szántszándékkal a társaságát keresik - veszem fel a villámat, hogy nekikezdjek az ebédnek. - Ugyanakkor értelmes választás. Csak jót hallottam róla. És nem hinném, hogy bármi akadálya lehet.
Egy pillanatig figyelmesen méregetem Clarát: a lányai csaknem az egész életét kitöltik, amit régen soha nem néztem volna ki belőle.
- Biztosan büszke vagy rájuk. És nem vagy egyedül. Jacob megállás nélkül ömleng róla, már amennyire szóra lehet bírni egyáltalán, ha saját magáról van szó. Olyan pedáns lett, mint egy flottaparancsnok, nehogy megrovásokra kelljen pazarolnia a szabadidejét. Értesíts, ha véletlenül beköltözne hozzátok.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 4:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 09, 2020 5:31 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 573
Valahol örülök annak, hogy a kellemetlen témánkat magunk mögött tudtuk hagyni a pincérnek hála. Szívembe költözött aggodalom azonban korán sem csillapult, ami azt illeti csak sokkal mélyebbre süllyedt benne és nem tudom még, hogy miként fogok túlleni ezen. Tisztában vagyok azzal, hogy gondolataim nem keringhetnek ekörül, mégsem tudok mit tenni egyelőre ez ellen.
Pillanatnyilag annyit, hogy témánkat jóval kellemesebb vizekre evezem, amiről mindketten önfeledten tudunk beszélgetni. A gyermekek erre mindig megfelelőek lesznek. Mindketten szeretjük a sajátjainkat, még ha teljesen más nevelési módszereket is választottunk magunknak. A végeredményben mégsem lehet kétségünk. Életképes embereket tudtunk felnevelni – vagyis nagyon remélem, hogy így van.
Halkan nevetem el magamat, gondolkodás nélküli válaszán.
- Csak előnyükre válhat – azt már nem teszem hozzá, hogy remélem a jóra is fogják használni, mert ez a fogalom túl relatív a mi körünkben. Azonban kezdem érezni, hogy a két makacs személyiség miért talált egymásra az utóbbi időben. A kérdés mégis az, hogy miként fog ez a két személyiség hosszabbtávon megférni egymás mellett.
Habár ha csak a gyerekkori énemre gondolok, talán senki sem gondolta volna, hogy ilyenné fogok válni.
- Sok választási lehetősége lesz. Mindenhez ért majd egy kicsit, valamiben meg majd jobban. Fiatal felnőttnek hiszik magukat és azt hiszik, hogy minden mi körülöttük folyik az vagy most, vagy soha alapokon nyugszik. Mintha az élet nem állna előttük, mindent egyszerre akarnak megtanulni, magukénak tudni – ismerős érzés. – És ehhez még hozzájön, hogy azt hiszik, hogy jobban tudnak minket és jobban átlátják a dolgokat tőlük. Néha azon gondolkozom, hogy elnézést kérek Mrs. Cambridge-től – nem haragudhatok olyanért a gyerekeimre, amit én is elkövettem az ő korukba. Irányt mutathatok nekik, szeretnék is, mindennél jobban. A türelem mégis nagy fegyver a kezemben, ez is csak egy korszakuk, ahogy nálam is volt ez. Nálam és talán minden más fiatalkorúnál.
- Ühüm – felelem büszke bólintással, mosollyal ajkam szegletében, a továbbiakra mégis felvont szemöldökkel biccentek oldalirányba, hogy mennyire téved és van igaza is egyben. – Shane az egyik legjobb sebész. Ha lányom és apját kérdezed, mindketten azt fogják mondani, hogy csak és kizárólag ezért esett választás rá, mert egyébként az egyik azt mondaná, hogy nem akar a társaságába lenni a másik meg elhiszi, hogy így van. De a lányoknak még mindig hiányzik az apjuk, még ha be se fogják még egy jó ideig ezt látni. Druscilla megoldotta, hogy több időt lehessen a társaságába – kérdés, hogy mennyire fogják tudni elviselni egymást. Túl hasonló személyiség, bár nincs semmi kétségem afelől, hogy helyt fognak mindketten állni. Ez a szakmájuk lesz, ahol nem személyeskedhetnek.
De, hogy ne legyen semmi akadálya? Egyetlen egy akadályt fel tudnék emlegetni. Egyet, mely tönkre teheti lányom vágyát. Scott Faser. Mégsem említhetem meg, csak kedvesen mosolygok régi barátomra.
- Az vagyok – mosolygok rá, őszintén. Nem kis munkánk fekszik Shanenel abba, hogy idáig jussanak el. – Örömmel hallom, hogy van, ami motiválja. Szóval flottaparancsnoknak készül, vagy csak példának hoztad fel? – kérdésem egyelőre könnyed, érdeklődő, hátsó szándék azért sem mérhető fel benne, mert nincs is.
Utolsó mondatán mégis hangosan felnevetek, akkor is ha nem illik. Kezem emelem ajkaim elé, hogy eltakarjam mennyire jót mulatok.
- Nos, ha sikerül Shane várbörtönén átküzdenie magát és az összes létező mesebeli szörnyet legyőznie, elnyerni a kegyét, rávenni, hogy beköltözzön, ígérem, hogy szólni fogok. Egyéb esetben messze nem kell hasonlótól tartanod – nevetek, ezúttal halkabban. – Mint kiderült, drága férjem egy védelmező apuka, akinek a hátán feláll a szőr, ha csak arra gondol, hogy lányai iránt máris érdeklődők sorakoznak fel – továbbra sem tehetek róla, de rettentően mulat minden megnyilvánulása, amit a téma kivált belőle.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 09, 2020 9:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


- Abban tényleg igazuk van, hogy felnőtthöz méltó elvárásoknak kell megfelelniük - ellenkezem vele, mert ez már a mi időnkben is igaz volt és a fiaimat sérteném meg vele, ha letagadnám, arra pedig nem szolgáltak rá. - Sok erejüket, kitartásukat és bátorságukat megköveteli, amit támasztunk. Megérdemlik, hogy kölyök létükre komolyan vehessék magukat egy kicsit.
Nincs egyszerű dolguk, ám a legtöbbször férfimód helyt állnak, amiért életkortól függetlenül jár az elismerés: soha olyan súlyos igazságtalanságot nem kellett lenyelnem, mint azt a tényt, hogy az én apámnak csakis a hibáimra volt szeme, arra viszont még a tarkóján is. Megvolt vele a maga célja, mégis neheztelek rá, akármennyi idő is telt el. Ez már így marad.
Ahogy látom, Clara sincs máshogyan az édesanyjával.
- Nehogy megtedd - csóválom a fejem az asszony említésére azzal a mosollyal, amit utoljára tizenéves korában láthatott rajtam. - Minden egyes alkalommal rettenetesen kikaptál tőle. Tudod, mi a szabály: ha már megbüntettek valami miatt, nem kérhetsz bocsánatot is. Csak felbátorítod vele, hogy tovább fegyelmezzen.
Ez a faék egyszerűségű alapelv eleinte bajba kevert néhányszor, ám a hozzá való ragaszkodással évek alatt elértem némi egyensúlyt. Az egyetlen megkötés annyi volt, hogy soha, semmilyen körülmények között nem szabadott egy tapodtat sem engedni belőle.
Ehhez vasfegyelem kellett.
És nagy ritkán valaki, aki emlékeztetett rá.

- Gratulálok nekik - biccentek, mert együtt bizonyosan jó eredményeket fognak elérni. A magam részéről nem látom akadályát: a csapatmunka hatékonyságát megnöveli, ha a csapattagok egymásra hangolódnak, az pedig még inkább, ha egymás elismerését is ki óhajtják vívni munka közben. Olyan elképzelésnek hat, ahol mindenki nyer. - Elnézőbbek lesznek egymással onnantól, hogy kivívták a tiszteletet, ami ilyenkor jár. Nem kétlem, hogy két ilyen okos ember képes lesz kiérdemelni és megadni is, rokonság ide vagy oda. Onnantól pedig neked is könnyebb.
Nem számítottam rá, hogy ilyen fényesen fog mulatni, s nem is csatlakozom hozzá, de az enyhe mosolyomból láthatja, hogy nem helytelenítem a dolgot: a válasza egyből rávilágít, min szórakozott ilyen jól.
- Ami azt illeti, csak példának hoztam fel, de nála sosem lehet tudni. Szereti a kiképzést, ha tehetné, az edzőteremben töltené az egész napját. Kezdem úgy érezni, erre több oka van, már amennyiben tényleg várbörtönt állítottatok. De megmondhatod Shane-nek, hogy kár aggódnia. A fiam talpig úriember. Ahogy én is.
Ártatlan pillantást vetek rá, amelyet jól ismerhet: ez az apró kifejezés a mindennapjaim szerves része. Másfelől még csak nem is igazi hazugság.
- A lányaid hamarosan teljesen felnőnek, Clara - teszem aztán hozzá, egy kissé komolyabban. - Mit akarsz kezdeni, ha elköltöznek?
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 4:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 10, 2020 10:46 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 674
- Gyerekek még. Még ha már most el kell dönteniük, hogy mihez kezdjenek az életükkel, még ha gyerekként is fognak megházasodni, a tényen nem fog változtatni - azt, hogy nem így kellene, vagy ezt ki is lehetne tolni, már egy más kérdés. A szemembe ők mindig is gyermekek maradnak - talán akkor is ha már túlnőnek rajtam. Ennek az esélye igazán megvan. - De egyet értek, hogy túl nagyok az elvárásaink, ezekben nem is tudnám őket nem komolyan venni. Mégis vannak helyzetek, melyektől addig védeném meg őket, amíg lehet - ha tehetném életük végéig, vagy legalább is drága jó apósom életének a végéig. Korán sem kell tudniuk arról, hogy milyen aljas dögök élnek a világunkba. Nincsenek illúzióim, hogy megismerik majd.
Ajkaim mégis szélesre húzom kérése nyomán.
- Ne tedd múlt időbe. Az utóbbi hetekben új passziója, hogy napi szinten boldogít, s mikor azt hinnéd, hogy nem maradt parányi lakásunkba egy négyzetmiliméter sem, amire megjegyzést tehet, akkor ő ezt megcáfolja - nevetem jókedvűen. Nem tudok haragudni rá, ő egyszerűen ilyen. Rengeteg türelmem emészti fel, mégsem tudok igazán haragudni rá. Ő és én teljesen különbözőek vagyunk és ezt szeretném tiszteletben tartani. Az egyikünk legalább is. - Lássuk be, hogy soha nem volt könnyű dolga velem - vonom fel egy pillanatra a szemöldököm. Nem könnyítettem meg kamaszéveimbe a dolgát, Victor is jól tudja ezt.
Folyamatos kiszökéseimbe mindig belé botlottam. Egy ponton túl már mániámmá vált, hogy előle is el kell rejtőznöm ilyenkor. Játéknak fogtam fel, de ha belegondolok, hogy a lányok is ezt csinálnák… Idő előtt őszülnék meg.  
- Köszönöm - mosolygok rá kedvesen, helyettük is. Mindhármukra rettentően büszke vagyok, akkor is ha jelenleg csak kettejükre érti. - Oh, ebben nem hiszek. Legalább is nem az elnéző részében. Shane végtelenül perfekcionista, Druscilla pedig makacs. Lesznek összesúrlódásaik, nem is kevés. De összességében mindkettőjüknek az előnyére fog válni - nem csak én távoldótam el férjemtől, nem csak engem nem ismer már, hanem a lányait sem. Ez pedig talán segíthet újra egymásra találniuk, talán Darla is nyitottabb lesz az irányába. De, hogy nekem könnyebb lenne? Messze van még az alagút vége, hogy ilyen könnyelmű kijelentéssel egyet tudjak érteni.
Tovább nevetek, ezúttal halkabban, ahogy elképzelem, hogy a lakás elé emelt várbörtönön próbál túljutni.
- Nem Jacobbal, vagy épp veled van problémája, ne vedd személyesnek. A nemetekkel annál inkább és a gondolattal, hogy a kislányai hamarosan eladósorba kerülnek. Az utóbbi időben többen emlékeztetik erre, mint szeretné és nem emésztette még meg a gondolatot - valóban hiszek abban, hogyha lenne lehetősége levinné a két lányt a Perdára és egy bunkerbe rejtegetné őket. Túlzás, de megtenné. Azt már inkább nem teszem hozzá, hogy elsősorban azért, mert önmagából indul ki. - Jacob igazán előzékeny és kedves. Jól bánik Druscillával - legalább is azok alapján, amit látok és amit mesél csepp lányom. - Shane beleegyezése nélkül nem is hiszem, hogy többet is merne tenni vele - és ha apjukon múlik, ez a beleegyezés sose fog megtörténni. Rejtély, hogy mit mesélhettek róla lányaink, amiért egyelőre megtartja a tisztes távolságot.
- Oh, ne mondj ilyeneket - nevetem lehunyt szemekkel. Egyszerre vágyom arra a pillanatra és rettegek is attól a naptól, amikor bekövetkezik. - Mh, elsősorban is, minimum három egymást követő éjszakát végigalszom. Minimum két hétig tíz előtt ki nem kelek az ágyból - vajon a végtelennek tetsző, ólomsúlyú fáradtságtól képes leszek valaha is megszabadulni? Sokszor úgy vélem, hogy nem, életem olyan részét képzik, melyek nélkül tán már élni sem tudnék.
- Ettől függetlenül, gondolom amíg most még hagynak, visszatérek a tanulmányaimhoz. Egykor esélyem sem volt elhelyezkedni a pszichológiában - s csak most villan be az alig pár nappal ezelőtti egyszerű mondatom. "Ha fiú unokát akar, akkor kapja meg." Tekintetemre csak egy pillanatra borul árnyék, nüansznyi idő, amíg lehajtom a szemem. Mellkasom fojtogató érzés szorítja, hogy oly dologról mesélek, melyről tudom, hogy nem következhet be. Újra csak. - De lényegében azóta mindent elfelejtettem az ikrek mellett meg nem sok esélyem volt szinten tartani magam - tekintek fel rá újra mosolyogva, a terv ez volt. Évekig ez volt a fejembe, most mégsem érzem úgy, hogy erre valaha is sor kerülhetne.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 10, 2020 3:38 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


Mindig nagyon kevés dolog volt, amiben Clara meg én igazán, maradéktalanul egyetértettünk, ennek az oka pedig nem más, mint az, hogy a jó viszonyunk ellenére feltűnően kevés közös vonásunk van. Ez inkább előny, mintsem hátrány - könnyed nagyvonalúsága, humorérzéke és megbocsátásra való hajlama néha ugyanolyan biztos pontként szolgál, ahogyan régen a földi világítótornyok mutatták az utat a sötétben.

Ezúttal ráhagyom a véleményét - a gyerekeknek fel kell nőniük, minél hamarabb, akár tetszik neki, akár nem, arra viszont a világon semmi szükség, hogy beleártsam magam Gregorék legsajátabb belső ügyeibe.
Kétkedő pillantással hallgatom, amit az anyjáról mesél: mindig megdöbbentett, micsoda végeérhetetlen készletei vannak elnézésből. Ha önvizsgálatot tartanék - ami teljesen felesleges volna -, alighanem ismét arra jutnék, hogy kívülről ugyan nem látszik, de valójában réges-rég elfogyott az ilyesmire felhasználható türelmem.
Engem nem lehet kiengesztelni. A legbiztosabb recept, hogy egyáltalán nem haragítanak meg. Ha valakinek elég éles a szeme ehhez, magától is rájön.
Ha nem, nekem úgy is jó.

Clara azonban igazságosabb is énnálam: a maga idejében ő sem volt a jó magatartás mintapéldája. Az engedékenységével eléri, hogy én is megenyhüljek kissé.
- Igaz... Egyikünknek sem könnyítetted meg a dolgát. De azért csak vigyázz. Most te vagy az úr a háznál. Ne hagyd, hogy ez megváltozzon.
Hagyományos értelemben véve nem ő, hanem Shane volna az, aki ezt a címet viseli, de a hagyományoknak megvan az a hátrányuk, hogy sokszor érdemtelen kivételeket tesznek. Biztos vagyok benne, hogy a kettejük közötti erőpróba győztese nem a férfi résztvevő lenne... ahogyan a szüleim esetén sem. Ugyancsak megvannak a kétségeim azzal kapcsolatosan, hogy Peter kollégámban jelen van-e az éleslátás, ami ahhoz kell, hogy pontosan elhelyezze magát a kirakat mögött húzódó, valódi ranglétrán, ahol nincs helye előjogoknak és maguktól értetődő, ezüsttálcás győzelmeknek.
Ahol csak a rátermettség számít.
A gondolataim közül az asztaltársam derűs hangja ránt ki: pontosabban látja a férje és a lánya viszonyát nálam, ez bizonyos. De ha csak egy kicsit is hasonlít rá Druscilla, akkor a nyakamat tenném rá, hogy végül nem lesz más az egészből, mint egy kedves emlék. Ugyanolyan szeretetteljes és megértő lesz végül velük, mint amilyen ő a saját családtagjaival.
Vagy velem.
Rövid, de annál szélesebb vigyort érdemel az érett döntése, amellyel a magas labdát hagyta elszállni.
- Jobban is teszi, ha viselkedik, mert úgy éljek, hogy továbbadom neki, amit tőled kapok, ha mégsem. Akkor pedig mindannyian bajban leszünk.

Úgy tűnik, mégis van közöttünk némi aranymetszés. Aludni akar a leginkább, és ha van a mai beszélgetésünkben olyan információ, ami még csak információnak sem minősül, akkor ez az. Élénk érdeklődéssel húzom ki magam a széken.
- Majd mondd el, milyen volt. Már amennyiben nem csak azért mondod, hogy féltékennyé tégy.
Lesüti a szemét, és bármennyire régóta, bármennyire jól ismerem, mégis lehetetlen megállapítani, miért tette: valami at súgja, hogy akármi is volt, vagy lényegtelen, vagy pedig soha nem fogom kiszedni belőle.
Leteszem a villát az üres tányérra, mint aki észre sem vett semmit az egészből.
- Nem számítana az sem, ha most kezdenéd. Rengeteg időd van.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 4:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 10, 2020 4:51 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 550
Rettentő fiatalon megtanultam, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint én. Kezdve az akkori közeli hozzátartozóimmal, soha, senki sem osztotta a nézteim, ötleteim. Csoda, hogy máshol kerestem hát társaságot. Ott sem igazán nyert tetszést, így eleinte csak megtanultam kezelni a helyzetet, mely az idők folyamán átalakult egyfajta elfogadássá. Türelemmé és tiszteletté. Ahogy cseperedtem, úgy tudatosult bennem, hogy nem szükséges mindig, mindenkivel egyet értenünk, elég ha egy szinten vagyunk.
Kétkedésére csak még szélesebb mosollyal az arcomon mesélem drága jó anyám újabb szokását. Láthatja rajtam, hogyha zavar is, jelen pillanatban mulattat saját helyzetem. Mrs. Cambridge hozzáállásán már semmi sem fog tudni változtatni, ő ilyen marad. Én pedig el tudom fogadni, hisz tudom. Egyszer ez még hiányozni fog nekem.
- Inkább fogalmaznék úgy, hogy a békés középút - somolygok rá kedvesen. Nem tartom magam úrnak. - Anyám ez a típus és szeretnék a lehető legtávolabb kerülni ettől. Csak remélni tudom, hogy az övétől tökéletes ellentétben álló nevelési stílusom képes megtenni a maga hatását a lányaimnál - talán túl engedékeny vagyok, talán ő is így gondolja. Mégis, ha a helyzet úgy alakul, képes vagyok erőteljes is lenni velük szembe. Következetesség a titka az egésznek. Shanenel régen megegyeztünk ebben. Ha közösen eldöntünk valamit, ahhoz mindketten tartjuk magunkat, akkor is ha látjuk, hogy a lányoknak mennyire nem tetszik. Akaratom nem tudták még megtörni és nem is tervezek olyan helyzetet, ahol tudhatnának.
Ettől függetlenül, a felszín alatt megteszek értük mindent és bármit, amíg azt az életet élhetik, amelyiket csak szeretnék.
Victor mosolya, most mégis megmelengeti a szívemet, ahogy minden egyes alkalommal. Sosem hiszi el nekem, hogy milyen jól áll neki ez a derű. Inkább zárkózik zord vonásai közé. Talán, ha nem kancellár lett volna, akkor nem lenne ilyen - vagy épp igen.
- Oh, ne kísértsd a saját sorsod, Victor. A végén még nagyon csúnyán ki fogom használni - nevetem könnyedén, szavaimnak, ahogy máskor sem, úgy most sincs semmi súlya. Mindazonáltal én egyelőre megbízok Jacobba. Semmi olyat nem tett, amiért ne érdemelné ezt ki, Shane pedig. Egy másik történethez tartozik.
- Ne aggódj, ez az alkalom, még úgy két, kötőjel, négy évig nem fog beteljesülni. Hihetetlen, hogy a mai napig képesek ilyen, olyan indokkal felkelteni az éjszaka közepén. Mintha sose aludnának - tágulnak ki íriszeim nevetve. Persze nekem kellene ebben erőteljesebbnek lenne, mégsem vagyok rá képes. Erre nem. Elmondhatatlan, hogy mennyire nyugtalanul alszom, egyedül. Persze soha, senkinek sem vallanám ezt be, inkább fogok mindent a fáradtságomra.
- Most még én is úgy érzem, ám ha így folytatódik, ez a két év nagyon gyorsan el fog menni - és ki tudja, hogy a lányok tanulmányai mellett miként lesz időm a sajátjaimra is. Könnyebben tanulnak segítséggel én pedig szívesen teszem meg velük, addig is tanulok én is valamit.
- Miért kérded? - teszem fel a könnyed kérdést, amikor a pincér lép vissza hozzánk, kezébe két tányérral. Az egyiken az én salátám szerepel, míg a másikon Victor quiche-je. Problémát nem okoz neki, hogy kinek tegye le először. Illedelmesen nekem - tán ismeri a köztünk lévő viszonyt, ezért sem a férfinak, noha rangja megkövetelné. Majd persze neki. Kinek, melyik étkezés jut, nem igaz? Fejem rázom csak meg, rosszállóan, ám nem vagyok sem az anyja, sem a felesége, így jogom sincs rá több megjegyzést tennem.
- Jó étvágyat - mosolygok rá kedvesen, mely a mai nap folyamán tényleg csak keveset tűnik el orcámról.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 11, 2020 7:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


Sokkal közelebb áll a szívemhez Clara Gregor, semhogy kifejtsem a véleményemet a rendkívül kártékony engedékenységéről. Még a rosszalló ráncokat se engedem megjelenni az orrnyergemen, amelyeknek egyébként minden joguk megvolna hozzá, hogy feltűnjenek: rendesen nem foglalkoztatna, ha valaki olyan bolond, hogy hagyja magát, az mégis bosszant egy kissé, hogy ő hajlandó ezeket vég nélkül elviselni.
Az ő dolga, mégis. Nem azért jött, hogy velem vitatkozzon, és nem is a tanácsomért. Ráadásul a rá jellemző könnyedséggel emelkedik felül a dolgon, ahogy mindig - számára kezdetektől fogva a lehető legtermészetesebb dolog mindenkit olyannak elfogadni, amilyen.
Rettenetes lehet.

- Erre valók a kancellár ismerősök, nem? Visszaélésekre. Mindenki tudja - méregetem kihívóan, pont ugyanolyan komolytalanul, ahogy az imént megfenyegetett. Amit azonban a lányokról mesél, azzal a képpel jobban elborzaszt, mint az utóbbi hónapokban bármi. - Ellenkezőleg, kedves Clara: ha minden éjjel fölvernek álmodból, két év inkább örökkévalóságnak fog tűnni. Két hétig sem bírnám a cipődben.
Az más kérdés, hogy nehéz volna úgy felébreszteniük, hogy elaludni sem tudok: megint teljesen más lapra tartozik, hogy ha véletlenül mégis megtörténne, biztosan megfojtanám az illetőt még azelőtt, hogy egyáltalán az azonosításával fáradoznék.

Somolyogva kivárom, amíg a kiszolgálás végére érünk. Nem ragaszkodom a külsőségekhez minden körülmények között, a pincért pedig eszemben sincs további mutatványokra bátorítani; Clara rosszalló pillantását pimaszul semmibe véve csatlakozom az étkezéshez, amint magunkra hagyott bennünket, egy hosszú pillanatig azt figyelve, ahogy az asztaltársam boszorkányos ügyességgel forgatja a halkését.
- Neked is. Veled egy asztalnál ülni mindig olyan, mintha az ember díszvacsorán lenne - jutalmazom a mutatványát derűs szemöldökfelvonással, noha valószínűleg észre sem vette, mit csinál.
Minálunk teljes véletlenségből az járta, hogy aki ilyesmiben hibázott, annak figyelmeztetés nélkül, vajazókéssel csaptak a kezére. Utálatos, hatékony módszer volt: az átkozott szerszám iszonyúan össze tudta verni az ember ujjait, és mi fiúk egyformán rettegtünk tőle, olyannyira, hogy az ebédlőasztal mellett ülve még az ellentéteinket is felszámoltuk. Egy alkalommal sikerült szokatlanul fürgén elkapnom a kezem a közelítő fenyítés elől, így a kurta fémlap helyettem a tányért találta el - annak rendje s módja szerint letört belőle egy darabot, apám pedig felugrott az asztalfőről és akkora pofont kent le nekem, hogy leestem volna a székről is, ha a szorosan mellettem ülő Kieran suttyomban meg nem tol visszafelé a hátamnál fogva.
A vajazókésnél ez is jobb volt, de nem mertem többször megpróbálni.
- Remélem, nem akarsz ma még táncolni is.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 4:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 12, 2020 8:20 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 538
Egy gyermek felnevelése soha nem lesz egyszerű. Főleg nem ha egyszerre kettőt kapsz a nyakadba, akkor végképp nincs az embernek könnyű dolga. Gyermekek voltunk mi is még, amikor jöttek - én legalább is még annak éreztem magam. Nem véltem úgy, hogy felnőttem volna a feladathoz, de Shane sem. Törvényeink mégis ezt diktálták, mi pedig nem ellenkeztünk. Egy dolgot szerettünk volna biztosan. Nem olyanok lenni, mint amilyenek a mi szüleink. S ami azt illeti kamaszkorig egy rossz szavunk sem lehetett, a lányok mintagyerekek voltak. Illendően viselkedtek, kedvesek, előzékenyek. Szeretetteljesek, néha szertelenek és virgoncok, de hát gyermekek. A hormonok azonban mindent felborítottak.
Kihasználására újra csak jóízűen nevetek fel, nem rajta, legfeljebb a szituáción.
- Sose voltam jó szabálykövető - nevetem továbbra is. Eddig sem tettem meg, vélhetőleg ezután sem fogom. Mosolyogva, nevetésem utolsó hangjával tekintek rá, gondolataim mégis máshol cikáznak már. Talán nem is sejti, hogy mennyire megtenném, mennyire kihasználnám, Shane beleegyezése nélkül mégsem mozdulnék egy másodpercig sem. Ketten vagyunk ebbe a házasságba, kettőnknek kell döntéseket meghoznia.
- Minden csak nézőpont kérdése. Minden reggel azt mantrázom, hogy még két év és érzem, hogy ez rettentő hosszú idő. Ám a második kávém után, bármit tesznek, szívem valahol eltör, ha csak arra gondolok hogy már csak két évem van hátra - vonom fel a vállam. Sose tagadtam, szégyellni meg nem is tenném, hogy mennyit jelentenek számomra a lányok. Az életem és még annál is többet. Túl hosszú ideje vagyok összezárva velük, hogy érzéseim, gondolataim felett átvegyék a hatalmat. Azonban az ijesztő, csak a gyerekeim vannak és csak arról tudok beszélni egész nap, státuszt nem értem el - vagy legalább is visszatartom.
- Néha azon gondolkozom, hogy kinek passzoljam le éjszakára őket, kit büntessek most meg - nevetek álnokul, habár szavaimba több az igazság,
Jókedvem ezúttal őszinte, feledtető. Feledtet minden gondot, mely az elmúlt napokban, órákban lelkem nyomják, mely vállaimra ólomsúlyként nehezedik. Igazán kevesek körében tudom magam elengedni, önmagam lenni. A sors fintora, hogy maradéktalanul Victor mellett vagyok képes rá. Amíg mások idegei megfeszülnek a közelébe az enyéim kisimulnak.
- Vannak dolgok, amiket ha az ember akarna sem igazán tudna levetkőzni, ha akarna - emelem rá tekintetem, villám hegyére tűzőm a falatot, majd ajkaim mögé rejtem el őket, könnyedén. Talán azt már hozzá sem kell tennem, hogy ez épp egy olyan dolog, amit nem is kívánok elfelejteni. Sose vártam el otthon, hogy átvegyék eme szokást tőlem, ám amikor az ikrek kifejezték óhajukat, megtanítottam nekik. Ám, ha az elegáns étkezést hanyagolják, az én szívembe fájdalom nem költözik. Anyám mellett pedig képesek viselkedni ők is.
Nem szégyellem azt, ahonnan jöttem, a hátteret, mely mögöttem áll. Családom életvitelével különösebben nem volt problémám, kedvem leltem a finom eleganciába, amit Mrs. Cambridge a családi házba csempészet. A lehetőségeimmel, melyet kijelöltek magam elé, azzal több gondom akadt, mindig is.
- Na de, Victor Terson - emelem fel fejem, kezem teátrális mozdulattal helyezem szívem helyére. - Képes lennél egy hölgy ilyen irányú kérését visszautasítani? - hangom leginkább döbbenetről árulkodik, ajkam szegletében vibráló mosoly azonban egészen másról. A válaszát sejtem. Igen, képes lenne.
- Ne aggódj, most nem igazán vagyok táncos hangulatomba - szélesedik ki mosolyom. Amíg a férjem ki tudja, hogy merre van, amíg nem tudom, hogy biztonságban van, addig képtelen lennék a fesztelenség oly szintjére, mely egy tánc megkövetel.  
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 13, 2020 10:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


- Nézzenek oda. Milyen hamar kilyukadtunk az igazságnál...!
A megjegyzéshez tartozó mosolyt elfojtom, de a felszín alatti jelenléte bizonyára így is érezhető a számára: azt állítani, hogy Clara és a szabályok - bármilyen szabályok! - kapcsolata harmonikusnak számít, még itt, a nyolcadik gyűrűszinten is szokatlan mérvű hazugság volna. Nem hiszem, hogy létezik ember, akit ez a nő az ismerősei közé sorol, és legalább egyszer meg ne itta volna ennek a kérdéses hozzáállásnak a levét.

Senki nem itta annyiszor, mint ő maga, ami egyike az elmúlt harminc év feltűnő ritkaságú igazságos fejleményeinek.
Senki nem tanult belőle kevesebbet sem, mint ő. Ez ugyan ellentmond mindennek, aminek a szellemében nevelkedett, ám egyben egyike az indokoknak, hogy miért is kedveltem meg olyan hamar. Talán nem látszik meg rajta, de megvan benne az engedetlenség, aminek rendesen semmi keresnivalója nem lenne egy úrilányban.

Kedvtelve figyelem, ahogy lassan feloldódik: önfeledt nyugalma fertőző és igazán sajnálom, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy egészen hagyjam átragadni. Ha olyasvalaki lennék, aki szokott lazítani, Clarával könnyedén megtehetném.
- Ez igaz. Olyan lenne, mint kibújni a bőrödből - hagyom rá. Irigyelhetném, amiért ő annyira otthon érezte magát a hazi szabályai között; betartotta őket vagy sem, a viszonya hozzájuk merőben más volt, mint az enyém a mieinkhez. Mégsem zavar igazán. Annyira mások voltunk mindig, hogy sokkal különösebb lett volna, ha az életünk bármiben hasonlít.

Itt van rögtön a soha véget nem érő kedvenc témája: a tánc. Csak a kedvéért hoztam fel. Jelesül azért, mert ennyi idő alatt sem volt képes megértetni velem, mit is kedvel annyira az egészben, és soha jobban nem mulattam rajta, mint amikor azon dolgozik, hogy megpróbáljon másokat rávenni, csatlakozzanak hozzá.
Én - természetesen - világéletemben gyűlöltem az egészet. Mindentől idegenkedem, amit a táncolás képvisel, Clara pedig - természetesen - sohasem volt hajlandó erről tudomást venni. A lehető legrosszabb pillanatokban képes a sarkára állni.
- Minden további nélkül - válaszolom érzéketlen hangon, szándékosan úgy téve, mintha észre sem vettem volna a kihívást. Ha akarom, akármennyi ideig képes vagyok megjátszani, hogy teljesen hidegen hagy. - És bármilyen más kérést is. Szívtelen ember vagyok.
A mosolyát már enyhébb pillantással viszonzom: mindketten tudjuk, hogy ha valódi fogadáson lennénk, nem úsztam volna meg csak így, ám a nagyvonalúságáért járó elismerést így is be fogja vasalni rajtam legközelebb, akármilyen csekélység formájában is teszi.
Nem mintha bánnám. Évődése nélkül sótlan lenne a társasági élet.
- Egyébként is... hol tanultál te meg ilyen jól táncolni? Ennyi ideig kibírtam, hogy megkérdezzem, mert valami azt súgja, csak felbátorítalak, de most már tudnom kell.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 5:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 14, 2020 12:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 510
Vidám mosollyal az arcomon tekintek fel rá. Azon kevesek emberek egyike, aki túl jól ismer már. Végül próbálok komoly ábrázattal ülni - ha csak a pillanat tört részéig is - vállam hetykén vonom fel, mintha az egész nem lenne túl nagy dolog, ám többet ennél nem mondok.
A szabályok… Világunk alapvető szabályait mindig is elfogadtam. Ahogy élünk, ahogy ezt meghatározza a felsőbb hatalom, ez sosem volt létidegen a családom számára sem. Egy rossz szavam sem volt, amikor a tanulmányainkat megszakította az alapkiképzésünk, rossz szavam sem volt a házasságom miatt. A lányok jövetele ellen sem volt soha kifogásom, szerettem volna őket, szerettem volna anya lenni, olyannyira természetes volt ez számomra mindig is.
Mrs Cambridge sok szabályával nem értek egyet, ahogy alátámasztja a világunk nőkkel szembeni kiszolgáltatott érzéseit. Lázadó korszakom mindig ide vezethető vissza. Az embereket pedig a pillanatnyi móka kedvéért - vagy épp más miatt - túl könnyedén rángattam magammal.
Ezen korszak azonban nyomtalanul tűnt el életemben, szinte mintaértékű is lehetne az életem. Ha nem használnám ki fivéremet, hogy egy kellemesebb otthont teremthessek meg családom számára.
A merev szabályok soha nem voltak nekem való. Hiszem, hogy a kiskapuk azért vannak, hogy azokat kinyithassuk.
A rendszer alapvető elvei ellen azonban sose fordulnék.
Szélesedő mosolyom visszaköltözik orcámra, dicsérete nyomán.
- Nos, hát, vannak hagyományaink amik ellen viszont sose tudnék szembe menni - ilyen a megfelelő étkezik, testtartás, kecsesség, báj, mely az összes Cambridge, de Evans női felmenőiben megvan. Nem velünk született képesség, hosszú évek gyakorlása, melyek mostanra annyira beleépültek a mindennapjainkba, hogy fel sem tűnik, ha nem hozzák szóba.
Sose tagadtam, hogy az egyszerű elegancia életem fő részét képezi és élvezem is ezt. Ez az a dolog, melyről nehezen tudnék lemondani. Megtenném, ha a megfelelő okot elém tárják, de nehezen tenném.
- Hm, ez az a dolog, amit sose fogok elhinni rólad - vonom össze játékosan szemöldököm. - Örökké mégsem utasíthatsz vissza. Makacsabb vagyok ennél - hajtom enyhén oldalra a fejem újra csak, vidáman nevetve. Sem a hely, sem az idő nem kívánja meg tőlem ezt a lépést. Nem tudnék együtt élni azzal a tudattal, hogy amíg a férjem ki tudja, hogy mennyire kockáztatja az életét, én pedig azzal táncolok önfeledten, ki odaküldte. Mindketten a munkáját végzik, nem is neheztelek rájuk - jogom sem lenne. Saját lelkemmel nem férne össze.
- Családi tradíció - tekintek rá meglepetten, mely rögtön el is tűnik arcomról, ahogy rájövök, hogy ez érdekelte vélhetőleg a legkevésbé a Cambridge családdal kapcsolatban. - Már a Földön is nagy hagyománynak örvendett a tánc. Ami azt illeti, Peter és apám is remek táncosok voltak - vonom fel mindkét szemöldököm, ahogy egy újabb falatot tüntetek el ajkaim között.
- Leginkább ők tanítottak és élveztem a könnyedségét - mosolygok rá. - Az már csak az élet fintora, hogy életem férfiúi mennyire nincsenek oda érte - sóhajtom teátrálisan, hangombam mégsincs semmi rosszallás. Őszinteség egyre inkább. - Drága sógorom az egyetlen, ki bármikor rávehető erre - kár, hogy az ő szabadideje is kellően korlátozott ehhez.
Ennyi a története a tánctudásomnak, nem több, számomra mégis elegendő. Én rajongtam érte mindig, a lányokat is megtanítottam, ők is szeretik.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 14, 2020 10:33 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


Noha jelentősége nincs - vagy csak kevés -, mégis egyértelmű dolog, hogy elegancia és elegancia között sokszor különbség van. Olyasvalakinél, mint ő, az elegancia magáért beszél - elidegeníthetetlen része az egész lényének, ott van minden mozdulatában, ahogy azokéban, akiknek soha nem kellett semmit kétszer elmagyarázni. Ha nem tudnám, milyen tehetséges színész, elhinném, hogy mindig, minden körülmények között jól érzi magát a bőrében.

Erre a képességére mindig büszke volt és ami azt illeti, lehet is. A vérében van a kezdetektől fogva és bár mostanra nehézség nélkül tartom vele a lépést, a kettőnk eleganciája közötti gyökeres eltérés majdhogynem tapintható.
Legalábbis neki és nekem. Nem mintha nem lenne annyira szerény, hogy fennhangon az egészről teljesen máshogy vélekedjen.
Énrajtam van a nagylelkűség sora.
- Végül sarokba szorítasz majd, efelől nincsenek kétségeim - biccentek neki, ahogy tiszteletreméltó ellenfélnek szokás. - De mint minden ragadozó, te is pontosan érzed, mikor vagy megfelelő fölényben. Egyelőre kénytelen leszel várni egy kicsit.
Rávillantok egy igen ritka, széles mosolyt - röviden megcsodálhatja a fogsorom egészen mindkét felső ötösömig, s még a szemem sarkába is szokatlan szarkalábakat gyűr a szokatlan gesztus. A hasonlat ártalmatlan ugyan, mégsem véletlen, hogy ez jutott először eszembe: az agyam egyik hátulsó rekeszében e percben is ott motoszkál az a korábbi pillanat, amikor érezhetően átléptünk valami felett.
Valami fontos felett.
Vagy talán csak túlságosan gyanakvóvá váltam. Jól ismerem Clara Gregort, de ez korántsem jelenti azt, hogy nyitott könyv volna előttem.

- Ez sok mindent megmagyaráz - dőlök hátra a székemen már-már felvágós otthonossággal. - Nem emlékszem, hogy az apámat valaha táncolni láttam volna. Talán egy vagy két alkalommal. Nem hibáztatom - somolygok rá dicséretképpen. - Köztetek könnyen elvész az ember. Emlékeztess, hogy mentsem ki magam a legközelebbi esemény alól. Ha jól értem, már hárman vagytok.
Nincs, amiért tovább beszéltessem: ideje volna hagynom, hogy befejezze az evést, mert Clara képes volna éhen halni az asztalnál, ha valaki elég elvetemült hozzá, hogy elég ideig szóval tartsa. Tőlem még úgy sem nehéz lemaradni, hogy szintén volt mondanivalóm; noha odahaza körültekintően belém sulykolták, hogy meglehetős illetlenség rohanvást enni, a hadsereg azonban éppen ellentétes nézeteket vall erről, s a kétféle kondicionálásnak pontosan az lett az eredménye, amire minimális logikai készséggel számítani lehetett.
Ráfordítással még így is tudok lassú lenni, ennyire lassú azonban nem. Csendes várakozásom éppen kapóra jöhet, ha nem óhajt még ma éhen veszni.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 5:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Feb. 16, 2020 6:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 510
- Soha nem kényszerítettelek igazán - vonom fel kérdőn egyik szemöldököm. Persze nyaggatom és volt, hogy húztam magam után, de Victornak megvan az a képessége, hogy képes legyen nemet mondani, még akkor is, ha az illem nem azt kívánja. Nekem pedig az a képességem, hogy ezt maradéktalanul elfogadjam irányából. Tisztában vagyok saját pozícióm határaival és csak nagyon ritka esetben feszegetem, amikor annak nincsen túl nagy súlya. Egyéb iránt, pont, ahogy fogalmazta, kivárom a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphassak rá. Önfeledt mosolyát viszonzom, szemöldököm felvonom, jelezve irányába, hogy hiányzott már egy hasonló gesztus az irányából és igazán kedvemre is való.
- Türelmem végtelen, ezt mindketten tudjuk - somolygok rá kedvesen, igazságtartalmát pedig mindketten ismerjük. Állítson bármilyen akadály elé is az élet, még ha ideiglenesen is felforrt az agyvizem, a végsőkig végtelen türelemmel viseltem el őket. Mindig kivártam a soromat - mely általában nem jött el - mindig ki tudtam várni a megfelelő időzítést. Egykor, amikor még gyerek voltam, oly türelmetlen voltam, mint a gyerekeink. Mindent akartunk, azonnal. Mióta az ikrek megvannak, ahogy nőttek, úgy fejlődött türelmem is.
Shane mellett pedig minden szükségem megvolt erre. Katona feleségnek nem egyszerű lenni, mindketten tudjuk, hogy mily szintű idegekre van szükség erre. Carolinenak sincs könnyű dolga, sőt. Messze a legnehezebb. Nem elég, hogy egy katona felesége, de még egy kancelláré is. Türelmesebb, szelídebb nőt soha nem láttam még életemben, már amennyit mutat irányunkba. Problémák mindenhol vannak, ahogy nálunk is.
Az elmúlt két év pedig az idegeim emésztik, ahogy a lányok egyre hevesebben tiltakoznak apjuk ellen, ő pedig egyre többet van távol.
- Apám mindig úgy vélte, hogy felvágással, szímpompás eseményekkel sok mindenről elterelhető a köznép figyelme, és neki ehhez remek érzéke is volt - régen, ha voltak is ellenérzések életünkkel kapcsolatban, Noel Cambridge pontosan tudta, hogy miként irányítsa másra az emberek figyelmét. - Sok rendezvényen mi is részt vettünk, akár a felső körökbe is és igazán büszke volt arra, hogy családja minden tagja tökéletes mozdulatokkal tudja lejteni a táncokat. Megjegyzem, mi is azok voltunk. Kevés mindent tudtunk megörökölni a Földről, ezen apróságnak pedig az egész család tudott örülni - még akkor is, ha messze a legnagyobb hajlék az egész Dominiumon egykori hajlékom, melyet immáron Peter birtokol.
- Tudod jól, ha rajtam múlik, akkor ott leszel - nevetek rá jókedélyűen. - És ebből a háromból legfeljebb csak én tudlak elrabolni - vonom fel szemöldököm vidáman. Eszem ágába sincs lebeszélni semmilyen hivatalos eseményről, főleg ha azon még én is részt vehetek. Apró kis kínzásaim a számára ilyekor érnek be igazán. Mint már mondottam, ennyi szórakozásom van az életben, hogy a közeli hozzátartozóim idegein táncoljak, főként oly témákba, amiktől ők a falra másznak. Az egyedüli, kinél nem járok sikerrel az talán anyám, de vele szemben megelégszem, hogy az egész életem nem tetszik neki.
Ilyennek is kell lennie, ugyebár.
Ezután viszont tényleg rátérek ebédemre, hogy befejezzem. A magam részéről nem sietek sehova, kényelmesen falatozgatok csendesen, mindaddig, amíg az utolsó falat is el nem fogy a tányéromról. Egy korty borral öblítem le, melynek halovány vörös foltját a hófehér szalvétával itatom fel. Kényelmesen dőlök hátra a széken, a pohár hosszú szárát két ujjam között fogom, talpa mégis az asztalt érinti. Csendesen, kissé félrehajtott fejjel figyelem Victor arcát, annak rezdüléseit, szemeinek színét, enyhe villanását.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 20, 2020 5:28 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


Ha erősen hegyezném a fülem, talán hallanám, ahogyan az evőeszközök hozzá-hozzáérnek a tányérhoz, de meg sem próbálom: egyenes háttal ülök a széken immár, s csak az asztal takarásában keresztbe vetett lábam árulkodik arról, hogy a látszólagos, szigorú merevség valójában a testtartásom általános jellemzője. Ezúttal nem hordoz semmiféle jelentést.
Ritkán érzem magam ilyen fesztelennek, még ha ebből külső szemlélő számára vajmi kevés látszódik is.

Az asztaltársam csendesen tér át a borára: ahogy felemeli a poharat, biccentek felé, aminthogy koccintani nem fog tudni velem, ezt azonban már megszokhatta. Hagyom, hogy a szék kényelméből méregessen; Clara mindig figyelmes volt és az átható tekintetét túl régóta viselem magamon minden adandó alkalommal, hogysem zavarna. Egyébként sem találhat igazi kivetnivalót rajtam, mert ugyanabból a skatulyából húztak elő most is, amelyből a tízes éveim vége óta minden nap: könnyen előfordulhat, hogy ha egyszer borostásan látna, egész egyszerűen meg se ismerne.
Ettől függetlenül mindig megtalálja a módját, hogy valamilyen megjegyzést tegyen, és most sem kétlem, hogy valami pimaszságon töri a fejét. A szemöldököm megmoccan fölfelé, éppenhogy csak - kár azt képzelnie, hogy nem tudom, miben sántikál.
- Nos? - szólítom meg végül társalkodó hangnemben, amelyet jószerével ilyen alkalmakra tartok fenn. Bármibe lefogadom, hogy csukott szemmel is egyből ráismerne. - Még bort? Látom, hogy valami fúrja az oldalad.
◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Victor Terson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 17, 2020 5:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Hétf. Feb. 24, 2020 6:22 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 368
Fesztelenségét látom rajta, vonásait elengedte. Egy külső szemlélő nem venné ezt észre rajta, én azonban elég régóta ismerem már ahhoz, hogy láthassam ezt. Talán még saját kancellártársainak sem tűnnének fel ezek az apró változások, hisz arca sokszor pont ugyan rezzenéstelen. Sokszor, de nem most.
Szemöldökét kérdőn emeli meg, mosolyom pedig kiszélesedik.
- Semmise - rázom meg a fejem könnyedén, mégis határozottan. - Csak azon gondolkoztam - mint minden rendes nő. Nincsen semmi, de mégis gondolkozik valamin. Néha aláírom, hogy nincs könnyű dolga a férfiaknak sem velünk. De talán ez fordítva is elmondható. Náluk is van olyan, amit mi nem értünk meg, de ez így van teljesen rendjén.
- Hogy nektek kancellároknak vajon ki írja elő, hogy mikor dolgozzatok, mikor pihenjetek. Na meg, hogy mikor mehettek el szabadságra - túlterheli magát, látom rajta. Hétről, hétre látom rajta, még ha nem is mutatja, hogy a fáradtság az ő vállait is nyomja. Az övét legfeljebb más gondokból fakadóan, mint az enyémet, ez a tényen mégsem változtat. Amíg én néha megtudok pihenni, ő nem áll meg egy pillanatra sem.
Túlhajszolja magát és ennek mindig rossz vége van, azt pedig, ha rajtam múlna, nem engedném.
- Bármennyire is szeretném, nem mondhatom el - mosolygok rá kedvesen, némi szomorúság mégis átitatja ezt most. Nem szeretnék hazudni neki a kelleténél többet. Fúrja az oldalam, hogy tudjam, hogy van a férjem. Mégsem tehetem meg, hiszen még csak arról sem lenne szabad tudnom, hogy sejtem merre van. Fúrja az oldalam apósom aljas tette is, ezt sem hozhatom mégsem szóba, de még csak nem is utalhatok rá ezúttal. Túl jól ismer ahhoz, hogy elfojtott mérgem kihallja hangomból, ha ezúttal szóba kerülne. Végül csak egy mély sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Nem aggódsz attól, hogy minél jobban belemegyünk a korba, annál kevesebb mindent tudunk megosztani a másikkal? - volt időszak, amikor lényegében mindent elmondhattam neki és meg is tettem. Egyetlen titkom mindig is valós érzéseim férjem irányába, de ezt még felé sem tehettem meg soha, hogy kimutassam. Nem igazán voltam szerelmes. Ettől függetlenül mára már egyre több minden van, amit nem tudok neki nyugodt szívvel elmondani, bármennyire is szeretném. S érzem, hogy ez fordítva is így van, még akkor is, ha régebben ő sem osztott meg velem mindent meg.  
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 25, 2020 8:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor

A beszélgetés elején nem túl elegánsan bár, de kibújtam ebből a hurokból, Clara viszont nem olyan valaki, aki egyhamar hagyja lerázni magát. Ezúttal szőrmentén fogalmaz, de megint csak ugyanoda lyukadunk ki - nevezetesen oda, ahol már a Panoráma előnyös fényviszonyai sem képesek mindent menthető szintre feljavítani.
Vagyis hozzám.
Egy mosollyal csóválom meg a fejemet. A gesztus akár bocsánatkérőnek is tűnhet, mert pontosan tudom: ő soha nem süllyedne odáig, hogy énvelem így mutatkozzék. Mentségemre legyen mondva, hogy nagyjából mindent megtettem, hogy legalább szégyenkeznie ne kelljen, továbbá abban is biztos vagyok, hogy bárki más előtt némi jóindulattal akár kisimultnak is tűnhetnék, ő azonban átlát rajtam, akár az üvegen.
Akárhogyan is, ma be kell érnie ennyivel.
- Láttál te már kancellárt szabadságon? Én még nem - felelem könnyed hangon, mintha a kérdés mögöttes jelentése egyáltalában nem jutott volna el hozzám. - Az én feladataim magukat ütemezik, amelyek pedig nem, azokat saját kezűleg osztom be.
Rövid, kérkedő mosolyt engedek meg magamnak, elkapva a tekintetét az asztal felett.
- Ezért is lehetséges, hogy a nap kellős közepén a társaságodban lustálkodom az étteremben ahelyett, hogy jelentéseket olvasnék.
Amikkel mellesleg el vagyok maradva.
A lehető leghatékonyabb időkezelés mellett is könnyű elcsúszni, ha az ember annyi mindent felügyel személyesen, mint én: általában teljesen ura vagyok a helyzetnek, de amióta az éjszakáim észrevétlen belekeveredtek a nappalaimba, afelé igyekezni, hogy a korábbi rendszert helyreállítsam, korántsem olyan egyszerű.
Elfojtom a késztetést, hogy az órámra nézzek.

Kellemes vonásai halványan megfeszülnek. Régóta nem láttam szomorúnak, ez azonban nem sokat jelent - ha őszintén el akarná rejteni, most se engedné, hogy meglássam rajta, ez a gondolat pedig ugyanoda vezet, ahová őt a sajátjai.
A kérdése váratlanul ér. Kettőnk közül mindig ő volt az első, aki kereken megnevezte az érzéseit, én meg bizonytalanul tapogatóztam a nyomában; nem mintha nem bíztam volna benne, inkább csak a korán megkezdett leckéimből semmi sem volt egyértelműbb a számomra, mint hogy annak, amit én érzek, vajmi kevés jelentősége van, akárhonnan is nézzük.
Clara elejétől fogva makacsul szembehelyezkedett ezzel az állásponttal, mostani megszólalása pedig ékesen szól arról, hogy a véleményén jottányit sem változtatott. Rövid, néhány szívdobbanásnyi csend következik, osztatlan figyelmem most az asztalé, a szemem fókusztalanul jár rajta fel ás alá, mint a legtöbbször, ha valami effélét kérdez, és nekem kutakodnom kell saját magamban a válasz után.
- Nem - pillantok végül fel rá. Azon ritka pillanatok egyike ez, amikor gyengédséget érzek. - Én az elejétől fogva erre voltam szánva. Nem lehet megkerülni. Te is tudod. Mindig tudtad.
A magam részéről egyre inkább úgy látom, hogy az, hogy egyáltalán barátkozni engedett akárkivel, apám kevés, nagyítóval is nehezen felismerhető kegyeinek egyike volt, Clara pedig szerencsés véletlen, akivel már így is sokkal jobban jártam, mint szabadott volna. A kapocs, aminek léteznie sem kellett volna, idővel még jobban meglazul majd, ő pedig egy napon rá fog ébredni, hogy sem a leendő, sem a hivatalban lévő kancellároknak nincsenek igazi barátai.
Tudom, hogy ezzel se volna hajlandó egyetérteni, s jobban szeretném, ha helyettem neki lenne igaza, de ez is csak olyasmi, amivel nem tudok mit kezdeni.
Visszafüggesztem rá a tekintetem.
- Csak éppen te a saját akaratod szerint formálod a világot. Azért aggódsz, mert attól tartasz, hátha ezúttal mégsem hajlik meg.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Kedd Feb. 25, 2020 10:13 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 513
Soha nem szégyenkeznék miatta - de épp más miatt sem. Megjegyzéseim tömkelegei a nyelvem hegyére tódulna, talán csak párat engednék meg igazán magamnak, hogy el is hagyják őket. Azok is legfeljebb csak úgy, hogy más ne hallja rajta kívül. A magam részéről Mrs. Cambridge túl mélyen belém nevelte, hogy a lakáson kívül - de sokszor még azon belül is - nem nézhetek ki akárhogyan, sőt. Mindig pedánsan kell. Megjegyzendő, hogy az ő tökéletes, makulátlan eleganciájához képest én mindig is csak egy szürke folt leszek.
Kérdésem leginkább aggódó, törődő.
- Te még nem? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. - Szóval nem láttál még kancellárt, aki a munkájának a nagy részét, sőt tetemes részét rábízza az a szolgálóinak tartott embereire, ő pedig kényelmesen dől hátra a széken? Nem? - szemöldököm játékosan húzom fel, végül azért megvonom a vállam egy lágy nevetés kíséretében. Ha, nem hát nem. Tudom, hogy Victor épp azok közé tartozik, ki szeret mindent a keze ügyében tartani, maga irányítani és szereti, ha átlátja a dolgokat.
Elkapott pillantásomra csak orrom alatt somolygok, gyengéden rázom meg a fejem.
- Oh, szóval te ilyen mereven lustálkodsz - aprókat bólogatok, noha képtelen vagyok nem mosolyogni rá. Szavaimba több az igazság és a kimondatlan nemtetszés. Bárkinek is legyen bármi a véleménye kettőnk viszonyáról, aggódom érte. Őszintén gondolom, hogy túlságosan is sokat vesz a vállára és igen, amíg világ a világ és mi ketten találkozunk benne, mindannyiszor a szemére fogom vetni. Egészen addig, amíg legalább pár nap pihenőre nem szánja magát, idegei kisimításának végett.
Kérdésem váratlanul éri, látom abból, ahogy a terítőre pillant, ahogy íriszei ugrálnak a teríték, a tányér, pohár és a szalvéta között. Mégis türelmesen ülök vele szemben. Tudom, hogy választ fog adni, ezt pedig neki is át kell gondolnia.
Egyszerű válaszát hallva mégis megkönnyebbül lelkem, még ha csak a pillanat tört részére. Végül mégis bennem reked egy mélyebb levegő. - Tudom - felelem rövidem. Tudom, hogy erre szánták, ám nem mindig. Valahol, mélyen vannak emlékképeim arról milyen volt még apja döntése előtt. Talán ebbe az emlékképbe kapaszkodtam, amikor elkezdtem ragaszkodni hozzá. A tojáshéj a fenekemen volt még, az öreg Tersonra tán nem is hatott gyermeki bájom, mellyel mindig Victor közelébe akartam férkőzni. Viszont makacs voltam, túlságosan is, gyümölcse pedig meglett. Végeláthatatlanul is egymás életének részesei lettünk. - Tudom - jegyzem meg még egyszer, mint aki biztosítani kívánja erről a másikat. A magam részéről pedig roppant nehéz nem teljesen őszintének lennem vele szemben. Bármennyire is kívánom, szeretném, tudom, hogy nem tehetem meg.
Kedveskedő szavaira mégis halovány nevetés hagyja el ajkam, újra az asztal lapjára simul le tekintetem, mielőtt visszaemelném rá.
- Ha így lenne, az életem rég nem itt tartana - kezdve azzal, hogy Peter helyett én ülnék most a kancelláriai székbe, vélhetően emiatt nem is Shane lenne a férjem, az lányok sose születnek meg… Jó, elrugaszkodott gondolat, tisztába vagyok ezzel. - De most már roppantul érdekel, hogy érted? - mit is tagadjam, Scott Faser alapjaiba döntötte most meg a világom, az a védőburok, melyet eddig reméltem, hogy családom körött van, rá kellett, hogy jöjjek, mennyire nincs ott. Mennyire csak az én téveszmém képzete volt.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Szer. Feb. 26, 2020 4:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


Hagyom, hogy csipkelődjék, mert egyértelmű, kire gondol, mégsem való ilyesmibe csak úgy beszállnom, különösen nyílt színen nem, bármennyire magunk közt legyünk is. Világos, hogy csak az élcelődés kedvéért hozta fel; az első naptól fogva pontosan tudja, mi a véleményem arról, ha valaki nem végzi rendesen a saját munkáját, arról nem is szólva, hogy ennek semmi köze sincs ahhoz, én hogyan végzem a magamét.
A legtöbb kollégám igen szerencsés, hogy nem én felügyelem az időbeosztásukat.

A megjegyzésére megemelem a szemöldököm, de van bennem annyi tisztesség, hogy ne reagáljak semmit: némaságomról tisztán érzékelhető, hogy afféle megadás leginkább. Jól tudom, hogy a saját érdekemben gyötör ezzel, de azt is tudnia kell, hogy nem fog célt érni, és a törődésénél már csak azért lennék hálásabb, ha nem erőltetné a kérdést.
Pont elég kimerült vagyok anélkül is, hogy az ellenkezőjét bizonygatnám neki.

Ő is elcsendesül néhány gondolatnyi időre, alighanem ugyanaz foglalkoztatja, ami engem, ám végül nem ad hangot neki, ami bölcs döntés, mert igazán nincs itt az ideje hosszan érzékenykedni. A hangja azonban szelíd, akárcsak a tekintete; végérvényesen gratulálok magamnak, amiért bármi más helyett inkább rá szakítottam időt.
- Tudod, hogy hogy értem - válaszolom, mert megérdemli, hogy visszakapjon valamit a célozgatásaiból, noha biztos vagyok benne, hogy a kérdése őszinte volt. - Te megkapod, amit akarsz. Talán nem mindig, de ha igazán elszánod magad, nem fogadnék ellened. Fáradhatatlan vagy, ha rendhagyó megoldások kieszeléséről van szó, és a legkevésbé sem szégyellsz újra meg újra ugyanazzal előhozakodni, amíg csak mindenki más fel nem adja.
A főként rá jellemző pimasz kifejezés egy szemvillanásnyi ideig megremegteti az ábrázatom, de képes vagyok megállni, hogy teljesen átvegye az uralmat az arcom felett.
- Az úrhölgyes szelídségedet félénkséggel összetéveszteni végzetes hiba, ez ellen pedig kár lenne tiltakoznod. Tudod, hogy igazam van. Mindig igazam van.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 28, 2020 8:06 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 467
A mélyről jövő sóhajtásom elnyomom, lassan fújom ki orromon keresztül. Tudom, hogy némasága minek szól, miért nem reagál, elmenni a tény mellett mégis nehezen tudok. Szívem szorul össze, hogy segíteni képtelen vagyok - neki is. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy hosszútávon nem fog kifizetődni, ha ennyire túlhajszolja magát.
Viszont ez nem az én életem, aktívan nem veszek benne részt. Elmondani eltudom a véleményem - amit meg is teszek, főként ha rákérdez - ennél többet sajnos nem tudok tenni. Nincs tisztem pihenésre kényszeríteni, talán Caroline az egyetlen, aki ebben tehet valamit. S nincs afelől semmi kétségem, hogy ő is a legjobban próbálja megtenni. Ám neki is egy roppantul makacs férfi jutott az életben, mely sose könnyíti meg a mi dolgainkat. De hát ezért is szeretjük őket - többek között - és legalább unatkozni sem unatkozunk mellettük.
- Ezúttal legfeljebb sejtem - vallom meg. Mindig is érdekeltek a magam képességei, határai, meddig mehetek el, sok tekintetbe. Akármikor volt rá lehetőségem mindig is kitoltam azokat, amennyire csak tudtam. Emiatt is mindig roppant kíváncsi voltam, hogy a hozzám közel álloknak, vajon erről mi a véleményük. Miként látnak engem.
Szavai mégis széles mosolyt vált ki belőlem. Hízelgő, hogy nem fogadna ellenem, szívembe most mégis egy új érzés költözik. Láthatatlan erő szorítja össze, morzsolja. Fogalma sincs és nem is lehet, hogy mily erők gyűrnek hatalmuk alá, gondolataim mégsem hagyom kiülni arcomra, mosolyom derűje nem lohad, tekintetem legfeljebb a borra vezetem ezúttal.
A szorító és fojtogató érzés nem múlik, enyhül, amikor feltekintve látom, hogy villan meg tekintete. Sosem lankadó önbizalmán mégis szélesebbé válik mosolyom, fogaim is megcsodálhatja, szemöldököm felvonom, miközben a poharat ajkaimhoz emelem. Ennyi időt engedek magamnak, hogy ráncba szedjem szerteágazó gondolataimat.
- Ha az élet jelentéktelen részeiről van szó, abban maradéktalanul igazad van. Ott el tudom érni, amit akarok, melyek mélységeiben senkinek sem számítanak igazán - lassan teszem vissza a poharat, szemöldököm egy pillanatra vonom össze, amíg átgondolom, hogy miként is fogalmazzam meg szavaim. - Azonban, amikor fontosabb, lényegesebb dolgokról van szó, elképzelni sem tudod, hogy milyen magas falakban ütközök bele. Nőként, anyaként nem igazán van szavam, vagy legalább is semmit sem érek el vele - vonom meg a vállam mosolyom nem múlik, még csak nem is halványul. Scott néhány húzásáról tud, amikor kérésémnek, unokái kérésének nem tudott eleget tenni, pedig csak egy születésnap volt, semmi több. A flotta mindig is előrébb való lesz, ezzel tisztában vagyok. Az aljas áthúzások ellen pedig nem tudok lenni. Az öreg Faser ott keseríti meg az életünk, ahogy tudja, elérni vele szembe? Semmit sem tudok. Marionett zsinóron rángat.
- Tudom, hogy nem vagyok félénk, ezúttal is igazad van - somolygok rá, szándékosan kiforgatva szavait, tudom, hogy nem csak erre értette. Az állításával pedig gond sincsen, tudom, hogy rendszerünkbe mégis hol a helyem, hol helyezkedem el és azt is pontosan tudom, hogy kivel szembe mit mondhatok.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Victor Terson
Victor Terson

Kancellár

Panorámaétterem - Page 2 TDlu1kT

Karakterlapom :

Születési idő :
2379. 05. 11. (37)

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Hadászati részleg vezetője

Reagok száma :
273

Avatar alanyom :
Domhnall Gleeson


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Pént. Feb. 28, 2020 4:49 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Clara & Victor


A megadásom nem kőszívre hull, Clara kegyelmesen elengedi a nyakamat, amelyet a pihenőidővel kapcsolatban szorongatott. Az arcára van írva, hogy szíve szerint nem elégedne meg ennyivel - utoljára Caroline vonásain láttam ezt a kifejezést, amikor összetalálkoztunk a lakosztály konyhájában a kávéfőző előtt.
'Jössz vagy mész?' kérdezte ő.
'Mindkettő' válaszoltam én, mire a tekintetét az égnek emelte, és kisvártatva alighanem ugyanide érkeztünk volna meg, ha a kialakuló beszélgetést nem előzi meg a PDA-m jellegzetes csengése.
Ez két és fél napja volt; azóta Clara az első civil, akivel találkoztam.

Szélesen elmosolyodik. Egészen fiatal kora óta egyfajta természetes fényforrásra emlékeztet, amely egyszerre sugároz méltóságot és fiatalos életerőt. Összeszedetten komoly, szabályos vonásaihoz páratlanul mély tüzű, mozgékony szempár társul - színe a régi világ villámainak elektromos kékje.
És talán az újé is.
- Mm-hmm.
Megengedek magamnak egy szkeptikus morranást, amely rendesen udvariatlanságnak számítana, most azonban csak azt hivatott jelezni, mennyire nincs ínyemre a saját magáról alkotott lekicsinylő véleménye. Önző ember vagyok: a legkevésbé sem szeretem, ha Clara nem érzi jól magát a bőrében, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy őrajta aggodalmaskodjam, márpedig most pontosan úgy érzem, hogy ideje volna elkezdeni kiszedni belőle, mi az oka a megjegyzésének.
Kicsit sem szoktam hozzá, hogy borúlátó legyen, ennél borúsabbnak pedig nagyon, nagyon régen nem láttam.
Késztetést érzek, hogy karba fonjam a kezem a mellkasomon.
Természetesen ellenállok.

- Tudom - húzom el a szám végül, hogy jelezzem, átlátok a cselezésen: fanyar félmosoly a végeredmény, nehezteléstől és valódi örömtől egyaránt mentes. De ha már megkönyörült rajtam az imént, sportszerűtlen volna nem viszonozni a szívességet. - Köszönöm, hogy eljöttél. Ha te nem vagy, kihagytam volna az ebédemet. Megérdemled, hogy meghívjalak.
Ehhez már igazi mosolykezdemény társul, részben azért, mert soha nem hagynám, hogy fizessen, másfelől pedig azért, mert egyikünk számára nincs igazi jelentősége a számlának.
- Ha kérsz még valamit, itt az idő. Hamarosan vissza kell mennem.
◦ᵒ·○●·°


forewarned is seldom forearmed

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Clara Gregor
Clara Gregor

Polgár

Panorámaétterem - Page 2 Df41499957b6133f5b0edf3140a2fd3d325d82db

Születési idő :
2384.07.22.(32)

Tartózkodási hely :
Dominium

Reagok száma :
670

Avatar alanyom :
Margot Robbie


Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt Vas. Márc. 01, 2020 12:46 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Victor & Clara
The Prayer ●○ Words: 423
Caroline élete sem lehet egyszerű, ha azt mondaná, hogy hajszálai idő előtt öltötték magukra az ősz árnyalatát, zokszó nélkül elhinném neki. Egy kancellár feleségének sohasem könnyű, talán ezért is lehet, hogy a hetekből mindössze pár él házasságban, boldogabba pedig még kevesebb. Afelől sose volt kétségem, hogy őszintén szeretik egymást, Victor is messze többet tenne meg a családjáért, mint a legtöbb ember a Dominiumon. Azonban azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy a munkája, a felelősség, mely a vállát nehezíti mindig is előrébb való lesz számára.
Talán ideje lenne megalapítanunk az elhanyagolt feleségek klubbját, ahol egymásnak lehetnénk támaszok, épp melyikünk van padlóközeli állapotban férje hiánya végett. Ilyen tekinteteben is tökéletesen megértettük egymást Caroline-nal.
Szavaimat kísérő rövid válasz csak tovább mosolyogtat, ami azt illeti a jókedvem kezd visszaköltözni mellkasomba, annak ellenére is, hogy érzem a nyomást rajta, a fojtogatást, mely nem szívesen engedne éltető oxigént magába engedni.
Neki nincs ínyére szavaim, holott jóval több az igazságtartalma, mint amit valaha is sejthet. Talán egyszer, majd a halálos ágyamon, vagy az övén elmesélem neki, hogy miért is van pont úgy, ahogy én mondtam. Hogy mennyire nincs már évek óta saját életembe semmi beleszólásom. Shanet sejti, tudja, hogy Scott olykor milyen aljas, ám ő katona. Mindig is meghagytam abban a hitben, leginkább magam, hogy azért teszi, amit tesz, mert a fia jó katona, s oda kell küldenie, ahol épp szükség van rá. A témát mégsem feszegeti, melyért őszintén hálás vagyok érte. Rendkívül jó érzéke van arra neki is, hogy mi az, amire még csak rákérdeznie sem érdemes. A részemről a keserűség elmúlik majd. Előbb vagy utóbb, bár úgy sejtem, hogy inkább utóbb. Nagyon utóbb…
- Mi sem bizonyítja jobban, hogy veled ebédelek. Nem hinném, hogy sok civil megmerné tenni - mosolygok rá jóval vidámabban, mint ahogy ő húzza el ajkait, kelletlenségből. Igyekszem elütni a dolgot egy kis humorral, sejtéseim szerint eredménytelenül.
- Örömömre szolgált, hogy eljöttél - szavaim őszinték, mosolyom jóval szelídebb ezúttal. Megjegyzésére mégis magasba röppen szemöldököm. - Tudod, hogy van ez. Ha az ebédhez nem jössz, az ebéd megy hozzád - vonom fel a vállad. - Szerencsétlenségedre tudom, hogy merre dolgozol - nevetek halkan, jókedélyűen. Sejtheti, hogy szavaim nem üres fenyegetőzés, képes lennék beállítani hozzá, csak hogy egy pillanatra kiszakadjon a munkából, még ha ennek nem is örülne. Abban a pillanatban, később talán hálás lehet, hogy a pihenés után újult erővel tud visszamerülni a munkája végtelen bugyraiba.
- Nem kérek semmit, köszönöm - rázom meg a fejem. - Nem kívánlak feltartani a kelleténél tovább - emelem újra a poharat ajkaimhoz és iszom ki a maradék korty nedűt.
◦ᵒ·○●·°


i am proud of many things in life but nothing beats being a mother.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Panorámaétterem - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 
Panorámaétterem
Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 8. gyűrű - Kancellária-
Ugrás: