Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások
Tywinna
Kedd Márc. 26, 2024 7:02 am

Matthew Fuller
Hétf. Márc. 25, 2024 2:48 pm

Rynoch
Hétf. Márc. 25, 2024 2:46 pm

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:47 am

Kancellária
Szomb. Márc. 23, 2024 7:46 am

Chihiro Chiba
Hétf. Márc. 18, 2024 10:29 pm

Tywinna
Kedd Márc. 05, 2024 7:09 pm

Aine Zemar
Kedd Márc. 05, 2024 6:22 pm

Raven Moor
Pént. Márc. 01, 2024 8:12 pm

Jasmine Benedict
Csüt. Feb. 29, 2024 10:33 am




Ki van itt?
belépett tagjaink

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 8 2
Hadsereg 0 4
Ellenállók 1 3
Flotta 1 1
Perdaiak 4 5
Összesen 14 18
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra

Go down 
 

 
Szimulátorok
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Kancellária
Kancellária


Szimulátorok Giphy

Beosztásom :
Admin

Reagok száma :
531

☽ :
Szimulátorok Tumblr_pkzm1lZTDP1qj6sk2o1_500


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Hétf. Júl. 29, 2019 11:04 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Szimulátorok
 





6. gyűrűszint
Két fajta szimulátorszoba létezik. Az egyik maga a virtuális tér, a másik pedig egy virtuális szék.
A virtuális tér egy hatalmas hangárhoz hasonlít, ahol több, épületnek látszó acélszerkezettel állványozták körbe. Minden katona kap egy szemüveget, melyen keresztül virtuális tér jelenik meg, ezt számítógépes vezérléssel oldják meg, így különböző helyszíneket tudnak létrehozni számukra, mely a kiképzésük kapcsán fontos - de azon túl is. A létrehozott helyszínek és világok számának csak az informatikusok képzelete szabhat határt, lényegében bármilyen környezetet képesek lemásolni és átültetni a virtuális térbe.
A virtuális szék egy hatalmas kör alakú szerkezet, melynek a közepén van egy szék. Ha ide ül az ember, akkor egy sisakot adnak a fejére, kezeit lábait pedig a székhez kötözik - nehogy kiessen belőle. Itt is hasonló környezetbe helyezik, mint a virtuális térben, annyi különbséggel, hogy a kézfejénél több irányítógomb foglal helyet, amivel önmagát tudja irányítani a térben. Legtöbbször a Titánokkal való vezetés kiképzése folyik itt, így tudták a legegyszerűbben lemásolni a hatalmas monstrumok mozgását. Több, legalább öt szék foglal helyet egymás mellett, nem szorosan, de nem is szellősen, de egymás mozgását nem tudják akadályozni. Minden virtuális széket egy erre szakosodott szakember tartja karban és figyeli a résztvevők életjeleit, ugyanis ha kritikus állapotba kerül, kívülről ő képes a kikapcsolására.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Vas. Szept. 29, 2019 7:32 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Sok teendőm nincs a mai napra, és úgy döntöttem, hogy a láblógatás helyett inkább gyakorlok egy kicsit. Mondhatni teremtek egy kis izgalmat, hogy az adrenalin szintem is edzem, ahogy a testemet. A súlyzók nem az én világom, ahogy az atlétika sem. Amit kell, megcsinálok, de túlzásokba soha nem esem. Utálom az „izomagyakat”, meg azt a sok önelégült pofát, akik a tükörben nézegetik magukat napestig. Biztos, hogy máshol nem tudnak teljesíteni és itt élik ki magukat… beszarok… Van persze kivétel köztük, de eddig meg tudtam számolni egy kezemen.. Mindegy. Most inkább arra koncentrálok, hogy egy kicsit feszegessem a „határaimat”. Ha lenne esetleg egy Partner benne, annak se lennék ellene. Ha engem kérdeznek, akkor eddig nem sok embert láttam a szimulátoroknál, de ez inkább szerencsének mondhatom, mint felróható hiányosságoknak. Még örülök is, hogy nem kell sorba állnom az ajtó előtt.. De azt hiszem, hogy ma kénytelen leszek...
A kiírás szerint lefoglalták a szimulációs szobát egy órára.. olvasom: -Katrina Gardel tizedes.  Hmmm.. Még nem találkoztam a hölggyel, de mintha meséltek volna róla valamit a Kantinban. Igaz, hogy annyira nem figyeltem, de a neve mindenesetre ismerős. Hát! Akkor úgy néz ki hogy várakozáson vagyok, ha a hölgy gyorsabban foglalta le előttem. De, azt hiszem, hogy nemsokára meg is érkezik. A Napló szerint 9.00- tól esedékes a megjelenése. Most…. 8.56. –perc van. Akkor már csak pár perc. De, ahogy látom ő is szereti a pontosságot. - nézek a folyosón végig és mintha egy női alakot látnék felém közeledni, legalábbis a szemem jó, de csak saccolom. Inkább várok még. Aztán kiderül, hogy hogyan lesz tovább.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 5:53 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
Nem sok dolgom akadt az utóbbi napokban. Amíg a bevetésre várunk, mintha a fegyverfejlesztés is visszafogta volna magát, nincs annyi fegyver, páncél, melyet tesztelni lehetne, vagy épp csak rám nincs szükségük. A PDA-m épp a technikusnál vesztegel így még a szokásos olvasással sem tudom elütni a tengernyi időmet, mellyel hirtelen rendelkezem. Izé is kezd az idegeimre menni otthon, ahogy a férjem is, a folyamatos szövegelésével. Amíg az Imperiumon csak heti egyszer beszélgettünk, addig nem volt problémám vele, legtöbbször oda sem figyeltem. Ám mióta együtt is élünk, kölcsönösen mászunk egymástól a falra. Ezért is lehet, hogy mindketten kerüljük az otthon meleget. Jobban mondva, én. Valójában az az Ő otthona, mindig is ő lakott benne, én csak… vendég vagyok ott. Nem ezt érezteti velem, ezt tudom magamtól is.
Ezért lehet, hogy amint megláttam a múltkorában egy szabad időpontot a szimulátorban, lefoglaltam. Jólesett, ahogy az informatikusok egy képzelt világba helyeztek, válogatott veszélyeknek tettek ki, ezzel tesztelvén, mennyire is vagyok jó. Vagy csak egyszerűen így képzik is ki a katonákat, ez az egyik legjobb módja rá. Arra nem mindig van módunk, hogy kimenjünk a Perdára – főként hogy alig pár éve vagyunk itt – és fel kell készülnünk szinte minden környezetre. Nem csak az űrben, a Dominiumon érhet minket vész.
Jóleső borzongással töltött el, ahogy az öltözébe lépve a fémszálas overállba bújtam, melyek érzékelői segítségével tudják majd monitorozni a mozgásomat, kielemezni az edzésemet. Nincs is jobb módszer, ha a katona lánya fejlődni is kívánna. A vállamnál lévő apró, alig látható gombra kettőt, gyorsan ráütök, s a ruha máris a testemhez simul, egészen a nyakamig. Hajamat szoros lófarokba kötöm, hogy a későbbiekben ne zavarja a látásomat. A szemüveget és a fegyvereket imitáló eszközöket a terembe veszem magamhoz.
Katonás, határozott léptekkel indulok meg a terem irányába. A folyó előtt halkan szisszen fel az ajtó, ahogy szétnyílik előttem a szürke, hidegezüst folyosón épp csak annyi világítás van, hogy az ne lehessen rajta felbukni.
Az ovális alakú folyosó egy keresztfolyosóra vezet, ahol rögtön jobbra is fordulok, hogy a virtuális tér felé vehessem az irányt. Az ajtó előtt, azonban egy ismerős férfit pillantok meg. Ismerem látásból, láttam már az aktáját. Nem is olyan régen Simonnal közösen szedtük össze, hogy ki jöhetne jól a csapatba, a lázadók ellen.
- Carter hadnagy – állok meg előtte, katonásan, egyenes háttal, kezeimet a hátam mögött kulcsolom össze. – Segíthetek valamiben? – tekintek egy pillanatra a panelra, hátha eltévesztettem volna az időpontot – melyet kétlek. De az időpontnál az én nevem állt. Ez esetben valamit kíván tőlem a hadnagy.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Hétf. Szept. 30, 2019 8:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Ahogy az a pár perc eltelik 9.0.0-ig, elég egyértelmű, hogy most várakozáson leszek, míg bejutok a terembe, mivel Gardel tizedes megérkezett. Az én hülyeségem, hogy nem tájékozódtam előre, hogy szabad-e a hely, de ha már itt vagyok, akkor inkább várok, mint újból visszajöjjek. Nem mintha halaszthatatlan dolgom akadna, de miközben ezen tanakodom, a nő már meg is szólít.
-Gardel tizedes!- biccentem meg a fejem felé üdvözlésképpen, bár most nem is izgat a formaság. Amúgy se szeretem, ha haptákba vágják előttem magukat a „beosztottak”, bár a tizedes nem éppenséggel… na, nem is firtatom. Úgy vélem, hogy ez nem tartozik rám és nem is akarnám kivesézni a történetet. Sok szóbeszéd jár a Kadétok közt róla, bár nem hinném, hogy minden egyes szó igaz lenne.. De, azt hiszem, hogy ha már így összejöttünk, akkor egy próbát megért a közös „edzés” felvetésére.
-Éppen ide igyekeztem, de látom, hogy Ön foglalta előbb le a termet… Azt hittem, hogy nem találok itt senkit, mint legutóbb. De nem akarnám megzavarni, inkább visszajövök, ha végzett. – Menet közben meggondoltam magam, hogy megkérdezzem a közös teremhasználatot, bár nem lenne ellenemre, de azt sem szeretném, ha valamiben megzavarnám.. Vannak akik egyedül szeretnek gyakorolni, de annyira nem ismerem a hölgyet, hogy ezt teljes bizonyossággal kijelentsem. Így inkább kivárom a sorom, ha nem ajánlja fel a dolgot, bár nem hinném, hogy „megrémíteném” a jelenlétemmel. Nem olyannak hallottam, aki megijed a saját árnyékától, bár mit tagadjam, elég erős kíváncsiság van bennem, hogy a saját szememmel tapasztaljak. Lehet, most bizonytalannak tart, de ez nem igaz. Szeretem kipuhatolni az emberek tettei mögött rejtőző személyiséget, és erre legjobb módszer, ha váratlan helyzetekben találja fel magát az ember. Vagy ki tudja? Most ha azt mondtam volna, hogy szívesen közösködnék a lefoglalt időpontján a szimulációs térben, akkor mit mondana? Elküldene a fenébe? Vagy ugyanaz jutna neki is az eszébe? Jobb tapasztalni a saját szemmel, mint mások szavában bízni?
-Azt hiszem talán tud… - állok meg előtte, de a kellő távolságot megtartva. –Lenne kedve együtt gyakorolni velem? – mondom ki végül, mert látszik rajta, hogy nem igazán érti, hogy most miért állok itt az ajtó előtt, holott nekem csak utána van időpontom fixálva. De, ha már itt vagyok, egy próbát megér… vagy bejön, vagy nem. Viszont, ha jól sejtem, akkor nem csak én vagyok kíváncsi a másikunkra. Ha nem tévedek…



Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 9:28 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
Pontos vagyok, mint mindig. Sok mindenről vagyok "híres" vagy inkább hírhedt, ez az egyik. Amit nem csak magamtól várok el, hanem a beosztottaimtól is. Már amikor voltak, egykor. Katonaként fontosnak tartom a pontosságot, hiszen ha valakik, akkor mi nem igazán engedhetjük meg magunknak, hogy várakoztassunk bárkit is.
Vélhetőleg sok mindenről suttognak, beszélnek a hátam mögött a kadétok, de az emberek is. A nagy többsége igaz, nem fogom leplezni. Nem sokszor állok szóba emberekkel, ha nem muszáj, az is tény, hogy kerülöm őket. Magabiztos, határozott léptekkel haladok a folyosókon és a katonás viseletet nem öltöm le a szolgálat után, rajtam van a hétköznapokon. Arcom, akár az alabástrom, érzelmeket nem tükröz, tekintetem rideg. Az egyszerű, közhelyes beszélgetéseket, mint a mi újság és ki hogy van, egyszerűen kerülöm, menekülök tőlük. A sok értelmetlen beszélgetéseket is elengedem a fülem mellett, ha az ember az életét taglalja nekem, meg sem hallom, fejben már rég máshol vagyok.
Egy szóval, nem vagyok szociális alkat. De jó katona. Fegyelmezett, sose szegülök ellen a törvényeknek és ezt betartatom mindenkivel is. Emiatt sem kedvelnek. De nem is azért vagyok, hogy kedveljen bárki is, senkinek nem kívánok a kedvére sem tenni, legfeljebb a kancelláriának.
Tartásomon mégsem igazítok Carter hadnagy előtt. Függetlenül attól, hogy ő miként szereti, miként viselkedik a hétköznapokban.
Szeretném hinni, hogy nem mások határoznak meg.
- Valóban, 9:00-tól, egészen 10:00-ig engedélyezték a terem használatát - erősítem meg, hogy az információban nem tévedett. - Ahogy gondolja, Uram - közlöm vele, hiszen nem zavar. Mindaddig, amíg nem mondom, hogy zavar, addig nem. Mégis még itt állunk, az ajtó előtt, szóval vélhetőleg kívánna még valamit mondani. Én pedig türelmesen, rezzenéstelen arccal várok. Nem sietek sehova, még akkor sem, ha az órám ketyeg. Egy óra bőven elég, ismerem magam, hogy öt perc után már levegő után fogok kapkodni, de nem a fáradtság miatt. Az izgalom, melyet a tér vált ki belőlem, hogyha nem is vagyok éles küldetésben, itt is számít minden.
Ez nem csak játék, ez nem csak gyarkolás. Nem nekem. Én itt is beleadok mindent, amit kell.
- Természetesen, Uram - jön a határozott válasz, rögtön ahogy felteszi a kérdést. - Milyen típusúra gyakorlatra gondolt? - kérdezem, talán még jól is jöhet, hiszen együtt fogunk dolgozni. Nem ártana megismernünk a másikat a terepen, hogy egyáltalán képesek e leszünk-e összhangba együtt dolgozni, mert ha nem, akkor azt hamarabb kell kiküszöbölnünk, minthogy lemegyünk a Perdára. - A magam részéről egy Perdai edzést terveztem - tekintek az ajtó irányába és mivel eldöntetett a dolog, ellépek mellette. Tenyeremet az ajtó melletti panelra helyezem és már lépek is be, ahol többen is várnak ránk. - Át kíván öltözni? - kérdezem tőle és végig nézek rajta. Nem az a gyakorlóruha van rajta, mint rajtam. Igaz, én átmozgatni kívánom magamat, nem tudom, hogy ő milyen típusú gyakorlásra gondolt. Ezért is kérdezem meg inkább és várok továbbra is türelmesen. Arcom nem rezdül beszédem közbe, hangom közömbös.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szer. Okt. 02, 2019 6:56 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Amint közelebb ér a tizedes, látszik rajta, hogy meglephette a jelenlétem, bár most ő következne a kiírás szerint. Ezt nem is vitatom, bár én sem számítottam arra, hogy lesz egyáltalán itt valaki. Eddig sem nagyon tolongtak sorokban, hogy a szimulátorral gyakoroljanak, de ezt a dolgot talán még mindkettőnk hasznára is fordíthatnánk.
-Igy van. Én 10.00- tól 12.00 –óráig foglaltattam helyet, és ha nincs ellenére, akkor csatlakoznék Önhöz. A perdai megfelel… - Egyezem bele, mert különösebb tervem nem volt a mai napra, de a gyakorlás minden formája megfelelő számomra. Amúgy is több féle helyzeteket szeretek, és ez most legalább nem egyedüli, hanem párosban is kipróbálhatom. – Az remek lesz. – bólintok rá a programra. Még az is lehet, hogy érdekeseket tapasztalok. Izgalmasnak ígérkezik.
- Igen, persze. - nézek végig magamon. – Átöltöznék én is, ha megengedi. – lépek be a terembe utána, és magamra is kapom az overallt és egy gombnyomással máris a testemhez simul. Felkapom a fegyverem és a tizedesre nézek.
- Készen állok, ha Ön is.– mutatom előzékenyen, hogy előre engedem és kíváncsian várom a kezdést. Ha betáplálja a programot, akkor előbb igyekszem felmérni a helyszínt, a terepviszonyokat, távolságokat. Nem tudom, hogyan edz Gardel tizedes, de én nem igazán az atlétikai elemekre építek, inkább a taktikai oldal felé hajlok. De türelmesen kivárom, míg elkészül, és ha van még valami, akkor azt hallgatom. Érdekesnek ígérkezik ez a pár óra, ha jól sejtem. Nem véletlenül mondták róla, hogy nem éppen a csacsogásáról híres… Azt vettem észre, hogy elég lényegre törően beszél. Bár ez nem is olyan kirívó, mert amit eddig láttam, az azt sugallja, hogy inkább a tettek embere. Nincs is ezzel baj. Én se vagyok valami bőbeszédű, ha nem muszáj… Ellenőrzöm a fegyverem - amibe most nem éles lőszert raktam - majd a fülemre illesztem a "fülest". Felőlem kezdhetjük, alig várom.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 05, 2019 9:04 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
- Természetesen nincs – bólintok egyet határozottan, tartásomból nem engedek. Feszesen állok, tekintetem sem olvad fel, hogy nem kell egyedül edzenem. Tény és való, hogy kedvemre vall, ha másokkal dolgozhatok össze, még ha sokan nem is nézik ki belőlem és még kevesebben vállalják be. Másokkal ellentétben nekem ez nem csak egy játék, hiszen a Perdán sem játszani fogunk és ha itt képtelen vagyunk megoldani a terepviszonyokat, ott miért tudnánk jobban?
Szeretek felkészülni mindenre, ami várhat ránk.
- Természetesen, addig az informatikusokkal beszélek – szólok, majd az ajtónyitó panelhoz érve nyitom ki az ajtót. Bent várnak már ránk én pedig határozott léptekkel haladok feléjük.
- Uraim – köszöntöm őket röviden, ők is csak bólintanak. Szerencsére nem gondolják, hogy itt kellene barátkoznunk, az itt dolgozókat jól ismerem, ez fordítva is igaz, tudják, hogy kivel, meddig mehetnek el, velem csak a munkáról beszélnek. – Perdai helyszínt szeretnénk kérni, pontosabban az erdőket, minden élőlénnyel, terepviszonnyal. Csatlakozik hozzám Carter Hadnagy is, így két készülékre lesz szükség – közlöm velük, mire az egyikük egy bólintással felel és már megy is, hogy hozzon még egy apró dobozt.
Ami a másiknál van azt kinyitja. Apró tapaszok, vékony drótokkal összekapcsolva. Felhelyeznek egyet a tenyeremre, csuklómra, vállamra, mellkasomra, s hátamra is. Majd a másik kezemen is végig. Csípőmre, combjaimra, térdemre.
Ha megérkezik közbe Carter, neki is felhelyezik. Egy asztalon négy apró botszerű kontroller pihen. Ez lesz itt a fegyverünk, vagyis legalább is mi fegyvernek fogjuk látni a szimulátorba, csak kérnünk kell, hogy mit szeretnénk. Az informatikusoknak az égnek áll a hajuk, ha rendes fegyverrel kellene dolgozniuk.
- Önnek mi lesz odakint a feladata? – kérdezem Cartert, hiszen ha jól tudom, ezt Simonnal megbeszélték, vagy tudni fogja, hogy mit kell csinálni. Természetesen olvastam az aktáját, tudom, hogy mik az erősségei, mégis szívesen hallanám tőle, hogy akar-e újítást, avagy megmarad a régi trükköknél.
Kényelmesen sétálok az asztalhoz, hogy a két kontrollert, és a szemüvegért is, mely sokat fog nekünk segíteni, hogy magunk is a Perdára képzeljük magunkat.
- Kérném, hogy legyenek ellenállók ellenünk – fordulok még az informatikusokhoz. Nem sokat gondolkoznak, hogy miként oldják meg, ami azt illeti szeretik is a hasonló kreatív munkákat megoldani, a teremből pedig lassan kimennek, hogy egy másik helyégbe vonuljanak át, ahonnan tökéletesen felügyelni tudnak minket. Ők fognak bent mindent irányítani.
A szemüveget és a hozzá tartozó fülhallgatót és felhelyezem, noha addig nem igazán kezdek bele, amíg meg nem kapom a választ, hogy mi is lesz neki a feladata a csapatban. Ugyanis annak alapján kell nekem is megfontolnom a taktikai lépéseket.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 06, 2019 9:41 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

-Részemről, rendben. – bólintok rá, ahogy beleegyezik a közös edzésbe, majd magamra kapom a speckó ruhát. Gondolom, hogy van benne bőven kíváncsiság is a tizedesbe felém, de ez kölcsönös. Még csak most lesz az első találkozásunk a terepen, bár olvastam az aktáját, de még nem ismerem a „szokásait”, ahogy ő az enyémeket. Jó lesz megismernem őt, és erre a legjobb alkalom, ha kint a terepen szerzünk tapasztalatot egymásról.
-Oké. – Amíg elintézi az Informatikusokkal a kért helyszínt, addig elkészülök és magamhoz veszem a felszerelést. A fegyverem nem szívesen cserélem le, de mivel már annyira ismernek az itt dolgozók, készítettek egy olyan programot, ami hű mása az eredeti puskámnak. Így nem kell mellőznöm a sajátomat. Persze mindent úgy fogok rajta érzékelni, mint az eredetin van, és a megszokás nagy úr. Pár alkalommal egy különleges edzési módot kértem a Programozóktól, és azt hiszem, hogy azt is bele fogják tenni a mostaniba. Nem olyan nagydolog, de majd kiderül, ha szükségesnek látom, alkalmazom. Mire visszaérek, addigra már kikészítették a kütyüket, és magamra illesztem őket. Ez az edzési mód kicsit más, mint az éles helyzet, de mindent úgy fogok érzékelni, ahogy odalent lenne a Perdán. Gardel által kért erdő és „ellenfél” még színesebbé teszi majd ezt a gyakorlást. Elismerően nézek rá, de nem jegyzem meg. Ezek szerint nem csak a szóbeszéd igaz róla, hanem az is, hogy szeret „bonyolultabb” és összetettebb helyzetekben kipróbálni magát.
-Többnyire a „hátteret erősítem”, de a helyzettől függő. Szeretek kipróbálni sok mindent. Magához igazodom, Gardel tizedes.– válaszolok talán kicsit szűkebb szavakkal, de tény, hogy nem az erősségem a hegymászás meredek falon, de ha kell, akkor megteszem. Végtére is, én csatlakozom az ő edzéstervéhez. Azt meg, hogy mi fog következni, arra lelkiekben felkészültem és a tizedeshez igazodom. Bár lehet, hogy én másként állok hozzá a feladathoz, de remélem, hogy össze tudunk hangolódni. Amit olvastam róla, az megerősít benne, hogy két különböző stílust „képviselünk”, de hiszem, hogy remekül meg fogjuk oldani a feladatot. Bízom benne, hogy ez a pár óra edzés, majd meghozza a várt eredményt. Nem vagyok tökéletes, de törekszem rá, hogy azzá váljak és segítsem a Társ „munkáját”. Még egyszer átellenőrzöm, hogy minden rendesen működik, s ahogy kimennek a teremből a Programozók, akkor már csak a kezdésre várok.
-Készen állok. – nézek a nőre - ha ő is jelez -, hogy indulhat a dolog, akkor már csak az előttem álló feladatra koncentrálok. Kizárom magamból a többi gondolatot és tiszta fejjel mérem fel az elém táruló látványt. Igyekszem bemérni a távolságokat, terepviszonyokat, és a fényt, ahogy lehetséges.
-Mehet, ha Ön is felkészült. – nézek rá, majd ha elindul, akkor követem, és addig is figyelek a hangokra, hátha valamit megtudok azokból is, nemcsak a látványból.


Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szomb. Okt. 19, 2019 10:42 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
Kíváncsiságnak nem igazán mondanám. Aktáját láttam, a számokat, amiket produkált eddig a bevetésen, vagy a munkái során, a jelentéseit olvastam, vagy épp azokat, amelyek róla szóltak. Nyilván nem okkal választottuk Simonnal közösen a csapatba. Egyszerűen csak tudni akarom, hogy együtt tudunk-e dolgozni, avagy sem.
Ezt még azelőtt kellene kideríteni, mielőtt éles helyzetbe kerülünk, ahol akaratlanul is csak és kizárólag egymásra számíthatunk senki és semmi másra.
Szóhasználatára, az egyszerű beleegyezésére csak halványan vonom össze a szemöldökömet, majd már ott sem vagyok. Könnyedén beszélem meg a fiúkkal, hogy mit is szeretnék. Nem először vagyok már itt, úgy is mondhatnánk, hogy lassan ez válik a második otthonommá. Tudják, hogy mit akarok és miként.
Természetesen minden felszerelés, de még a környezet is élethű itt. Még a fák és a növények is olyanok, mintha lélegeznének, ahogy a nap sütése is már szinte égető. Ahogy az ellenünk fellépő leendő lázadók is minden ütését valódinak éli meg az ember. Így nem nehéz, hogy a fegyvereknek ható kontrollerek is élethűek lesznek. Biztonsági okai vannak, amiért semmilyen éles fegyver nem hozható be ide. Csak gondoljunk bele, ha valódi golyókat küldenénk a falba. A rozsdamentes acélról csak visszapattogna és még az itt dolgozókat találná el.
Egyébként is kevés hely van a Dominiumon, ahova be lehet hozni éles fegyvert, de tán a Városba ez másképp van. Azt a rendszert nem igazán ismerem, nem sokat jártam odalent.
- Hogy érti, hogy a hátteret erősíti? Pontosan? – kérdezem tőle, nyugodtan állva előtte. Addig nem el sem indulok a kontroller és a szemüveg irányába, amíg nem kapok pontos választ. Tudni akarom, hogy ő is tudja-e, hogy mi lesz pontosan a feladata. Az enyémet tudom. Egyszerű katona vagyok, a feláldozhatók soraiból. Én vagyok az, aki elől halad.
- A magam részéről felderítést fogok végezni, az informatikusok a lehető legtöbb csapdát, ellenséget fogják az utamba állítani, maga pedig… - a mondat végén felviszem a hangsúlyt, jelezve, hogy várom a válaszát, hogy ő mégis mit fog ezalatt csinálni.
Így hát addig nem is erősítem meg abban, hogy készen vagyok, amíg tényleg nem tudom, hogy milyen formában számíthatok rá.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Vas. Okt. 20, 2019 9:48 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Sokat nem készülődöm, csak magamra kapom a „kincstári” ruhát és a szemüveget, majd odaállok a tizedes mellé. Sok kérdésem nincs a Programozókhoz vagy instrukcióm, mert már engem is ismernek, hogy mikkel szokásom gyakorolni. Örülök annak is, hogy az egyéni kéréseimnek és "megszokásaimnak” megfelelően alakították ki a programban a felszerelésemet és a fegyveremet. Persze, hogy tisztában vagyok vele, nem az éles lőszerrel vágok neki a szimulációnak, de voltak olyan rendesek, hogy a megjelenítése hűen másolt az eredetimnek. Lehet, hogy ez rigolyának is mondhatja más, aki látja, de szeretem a megszokott és bevált felszerelésemet használni. Igaz az sem okoz gondot, ha „idegen” lőfegyvert vagy kést kellene használnom, de ha már lehetőség van a sajátommal gyakorolnom, akkor miért ne? Gardel tizedes elég meglepett arcát látva, gondolom, hogy nem ilyen válaszra várt tőlem, és vissza is kérdez. Sok hozzáfűzni valóm nem volt elsőre sem, de ha ennyire szeretné tudni, mit takar a „háttér”, akkor bővebben kifejtem és befejezem a nyitott mondatát. - ... én meg a lehető legjobban segítem a felderítésben és figyelek az épségére.- Még most találkoztunk először és jogosnak is tartom, hogy jobban megismerjük egymást, mielőtt belevetnénk magunkat a sűrűjébe.
-Mint tudja, mesterlövész vagyok, és nálam a „háttér” egyfajta fedezést és biztosítást jelent a Társam részére. Nem igazán vagyok felderítő, bár ez is egyfajta hasonlóságot takar az Ön szakterületével, de azért is mondtam, hogy igazodom magához. Tudom, hogy most nem a „saját terepemen” gyakorolok, hanem Magával szinkronban, de megteszek mindent, hogy Önhöz idomulva „kiegészítsem” a dolgát. Tudom, hogy eddig jobbára egyedül dolgoztam, és a csapatmunka sem áll tőlem messze, de igyekszem felvenni a tempóját és megismerni a „szokásait”. – Mondom teljes nyugalommal. Nem kioktatni vagy kijavítani akarom a nőt, de mivel tisztában vagyok azzal, hogy nem volt még alkalmunk együtt részt venni akcióban, össze kell hangolódnunk. Én igyekszem felmérni és segíteni a „mozgását”, de úgy vélem, hogy ez csak akkor lehetséges, ha már a terepen vagyunk.
-Esetleg még szeretne tudni rólam valamit? Kérdezzen nyugodtan bármit. Támogatom, hogy jobban megismerjük egymást és örömmel állok elébe a közös gyakorlásunknak. – türelmesen állok előtte, egyébként is nem sietek sehová. Az én „szakmámban” a türelem és a nyugalom alapfeltétel, és most sem fog ez változni. Volt részem a kiképzés alatt, hogy a maximumot hozzák ki belőlem, és nem tagadom, hogy elég kemény volt kisgyerekkorom óta „átnevelődni” a nyugalom és a higgadtság elérésére, de amit csinálok, ahhoz nélkülözhetetlen. De gondolom, hogy ezt az aktám publikus részéből már olvasta.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 02, 2019 1:36 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
Figyelmesen hallgatom a szavait, nem kötözködni kívánok vele, de tán ezt ő is tudja. Csak a tisztánlátás kedvéért, és még valamit.
- Ha adhatok egy jó tanácsot, Hadnagy, akkor igyekezzen mindig pontosan válaszolni egy feltett kérdésre. Ez a terepen nélkülözhetetlen, sok felesleges körtől megszabadítja az embert, mint ahogy a mi esetünkben is. Ne vegye kézpénznek, hogy mindenki pontosan, betűről, betűre ismeri az aktáját, vagy éppen magát – hangom rezignált, ugyancsak nyugodt, vonásaim mégsem engednek fel. Miért is tenném? Továbbra is csak figyelmesen hallgatok, egy ponton mégis összeakadnak a szemöldökeim enyhre ráncok képződnek orrnyergem felett.
Pontosabban ott, ahol azt tárgyalja, hogy nem a saját terepe.
- Uram, ez a terep a tökéletes megfelelője a Perdának, ahol, ha jól tudom, Ön is készül ki velünk. Ezáltal ez már az Ön terepe is. Ha mégsem érzi magáénak, vagy nem kívánja, hogy az legyen, azt kérem, mihamarabb jelezze a felettesének. A beválogatás nem kötelező érvényű volt – még akkor sem, ha Simonnal valahol közösen javasoltuk a katonákat. Ők nyugodt szívvel mondhattak nemet, ahogy egykor Simon is megtehette volna. Valahogy mégsem érzem jónak, ha nem tekinti ezt a saját terepének, de ez majd még később kiderül.
- Nincs egyelőre – hiszen amit tehettünk, megtárgyaltunk. Felveszem még a sisakot, az átlátszó plexit pedig a szemem elé csúsztatóm. Könnyedén emelem meg a kezemet és tartom felfelé a hüvelykujjamat. A figyelőben a fiúk már tudják a dolgukat.
Egy pillanatra elsötétedik a terem, a vészkijáratot jelző zöld gomb világít csak. Pár másodperc csupán és újra felvillan, ám ahogy a szemüvegen keresztül nézek ki, már nem az üres, kupola alakú teremben állunk, hanem az erdő közepén. Körülöttünk életnagyságú fák magasodnak, jobbra tőlünk a folyó vize csordogál, a magasba madarak járják vad táncukat, éneklésükkel egyetembe.
Előttünk pedig letarolt bokrok, megtört gallyak, apró vércseppek jelzik, hogy merre is kellene mennünk.
Így hát elindulok előre, Carter hadnagynak pedig csak kezem mozdulatával jelzem, hogy maradjon le tőlem. Még ha követjük is a cseppeket joggal gondolhatná az ember, hogy előbb-utóbb a falnak ütközünk. Mégis olyan ügyesen találták ki a terepet, hogy amint nekimennénk kanyarodik el és még csak fel sem tűnik nekünk.
Mígnem egy pillanatban egy fa mögül egy lázadónak tűnő valaki – valami – ugrik ránk. Súlya rám nehezedik, szóval az illető a szimulátorban van – ez is teljesen természetes jelenség.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szomb. Nov. 02, 2019 11:21 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Úgy érzem, hogy Gardel tizedes, nincs annyira megelégedve a válaszommal, de ezt meg is mondja. Semmi gond nincs azzal, hogy tisztázzuk, ki-mit csinál, és ezt helyeslem is. Általában ahová megyek, vagy vezényelnek, tudják, hogy ki vagyok, és mik a „gyenge” - vagy – „erősebb „oldalaim. Igazából úgyis az éles helyzetekben ismerjük meg egymást, és ez most sincs másként. Nincs negatív fenntartásom a jelenlegi gyakorlattal, de mintha pontosan nem mondta volna meg a Hölgy, hogy ő mit vár el vagy miként képzeli el a szimuláció végrehajtását. Ha esetleg ő is mondott volna valami támpontot magáról- mivel most először találkoztunk személyesen - akkor talán könnyebb lenne a kommunikációnk pontossága egymással szemben. De csak annyit árult el, hogy a felderítésben jártas. Nem akarnék szűrszál-hasogató lenni, de elég tág fogalom a „felderítés”, maga.
-Mostantól figyelek majd, hogy pontosan fogalmazzak. – egyezem bele a kijavításába. Mondjuk, ezt mondhatnám én is, hogy nem minden betűt ismerek az aktájából, és ez így, egál. Jó kezdet, meg kell hagyni! Eddig azt hittem, hogy elég egyértelmű az, hogy a „hátteret” erősítem, de úgy látszik, hogy mégsem. Valamiért úgy érzem, hogy máris elkönyvelt egy balféknek, és arra már ki sem térek, hogy a „saját terepem” nem a szó szerinti értelmet jelentette, de nem is baj. Legalább máris van bennünk pár „közös vonás”.
-Észben tartom. –biccentek a fejemmel, majd követem a nőt. Amúgy is kézjelek alapján kommunikál, így könnyebb is a „pontos információt” észben tartanom, ahogy kívánja. Jelenleg hátrább „küldött” magától, de azért nem maradok le tőle. Akkor legyen úgy, ahogy ő szeretné. A kezembe a késemet és a pisztolyomat veszem, mivel jelenleg közelharcban nem igazán tudom hasznát venni a puskámnak. Miután nagyjából felmértem a környezetet és a széljárást (ha van ilyen is a programban), figyelemmel követem a Társamat, s nem is kell várni az első meglepetésre. Lehet, hogy ez megint egy rossz-pont nekem, de amint meglátom a ránehezedő egyént a tizedesre, habozás nélkül a segítségére sietek. Abban az esetben, ha megállj-t int vagy bármiféle jelet ad, hogy ne mozduljak, akkor megtorpanok, de amint tiszta célpontom van, a késem nem fog tétovázni a támadóra irányulva.


Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Vas. Nov. 24, 2019 9:43 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
Katonák vagyunk és mint olyan, igazán egyszerű a gondolkodásom. Ha valamit nem értek kérdezek. Ha valamit meg akarok tudni, kérdezek. A kérdésekben nincs szégyen, hiszen nem vagyunk mindentudóak, de végképp nem látunk bele a mások fejébe. Más esetek között, egy éles helyzet előtt, a felettesünk egyébiránt ismerteti mindenki feladatát, kötelességét. Ennek most hiányába vagyunk, ezért a kérdések. Ha ő nem kérdez vissza, ezzel kapcsolatban, akkor nem fogok válaszolni. Mivel nincs mire.
Ez a részemről ilyen egyszerű.
Arcom szenvtelen, érzelmeket – már amik nem nagyon vannak – nem táplálok a férfi irányába. Katonák vagyunk, társak. Egy csapat két tagja. Emiatt még nincs okom máshogy tekinteni rá – nem is szokásom.
A válaszát végül is megkaptam, a javaslatot megtettem. Szíve joga megfogadni, vagy épp elvetni. Emiatt nem fogom sem haragudni rá, sem pedig a nyakába ugrani. Lássuk be az utóbbi elég távol is áll tőlem.
Végül rövidre zárjuk az ügyet, egy egyszerű kézlendítéssel jelzem a fiúknak, hogy készen állunk, a szemüveget pedig felveszem, mely segítségével máris a Perdán találhatjuk magunkat.
Mivel mesterlövész értelemszerű számomra, hogy távolabbról figyel majd, akár több tíz méterről is fedezni tud majd. Persze ez itt nem lehetséges, a néhány lépés távolság is épp elégnek tűnik.
A támadó pedig ránk támad, az én könnyedén(?) lököm le magamról, jelzésem egyértelmű: fejlövés. Mivel támogató szerepet említett, így ez a logikus lépés az én részemről is.
Aztán meglátjuk, hogy mi lesz.
Ha mégis a közelharc mellett döntene, legfeljebb értetlen arckifejezésemmel találhatja magát szembe, bosszús nem leszek, egyszerűen csak ezt az információt is elraktározom magamba.
De ha lő, akkor remélhetőleg a képzett ellenség a földön marad – vélhetőleg máshonnan néhány másodperc múlva újra előttünk terem. Ezért szeretem a szimulátort. Nincs vége, nincs győzelem, csak a végtelen gyakorlás.
Ha közelharcra kerül a sor, akkor megvárom, hogy végezzen és csak utána indulunk tovább. Az izgalom átjárja a ereimet, energiával tölt fel.
Óvatosan lépkedek, igyekszem ügyelni az avarra, a környezetemre, de még az égre is. Mintha minden érzékszervem kitágult volna, de még létrejött volna a hatodik, vagy a hetedik is.
Egy hibát mégis elkövetek.
Egy galyra lépek, mely hangosan reccsen meg talpam alatt.
Jobbról pedig egy démontigris készül vetődni ránk.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szer. Nov. 27, 2019 5:45 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Minden kezdet nehéz. Ahogy, most se kivétel, a mai gyakorlásom Gardel tizedessel. Igazából megértem, hogy kétkedve és talán egy kicsit bizalmatlanul is áll hozzám, de ez természetes is, mert nem ismerjük egymást. Mindketten a saját tempójában és szokásaival szoktunk gyakorolni, így betudom ezt is afféle „ismerkedésnek”. A kézjelekkel nincs bajom, bár pontosan nem értem, hogy mit is vár el tőlem. Tudom, hogy én kértem a csatlakozást a gyakorló „edzéséhez”, de most nem hiszem, hogy értem, amit tesz. Mivel megmondtam, hogy mesterlövész vagyok és alapjában véve fedezetet nyújtok a Társaimnak, így elég furán jön ki, hogy most mégis „megállj”-t jelez a kezével, majd amikor hirtelen előbukkan egy fegyveres, „fejlövés” jelet ad nekem. Na, jó… Legyen úgy!
Mint mondtam, igazodom hozzá és fedezni fogom az előrejutásban. Ezen a terepen a puskámnak nem sok hasznát veszem, bár készültem és a marokfegyverem mellett a késemet is készenlétben tartom. Amint tiszta célpontot látok, azonnal eleget teszek az utasításnak és megcélozva a támadó homloka közepét nem teketóriázom. Majd, ha a lövésem célba talált sikeresen, máris a következő mozgás felé fordulok a célkeresztemmel. Lehetőleg kellő távolságot megadva a tizedes mozgásához, de amint jelez, vagy éppen tökéletes beláthatóságom van az ellenfélre, azonnal cselekszem és próbálom „tisztára söpörni” az utunkat előre. Lehet, hogy nehézkes most a kezdet nekem, de megteszek mindent a legjobb tudásom szerint, hogy sikeres legyen az összedolgozásunk egymással. A csend nem zavar, ahogy az állandó figyelem sem, bár úgy vélem, hogy ez a mai nap még tartogat nekünk meglepetést. Sokáig nem is kellett várnom, ahogy a sűrűből egy hatalmas állat ugrik felénk. Elég váratlan a megjelenése, és csak a gyors reflexemre hagyatkozhatom, ha ki akarnánk kerülni a hatósávjából, de amint a reccsenő gally felhangzik, az állat a nő felé fordul. Tudnivaló, hogy ragadozó lévén a „gyengébbik” préda felé irányul, de azt sem szabad elfelejtenem, hogy nehéz ellenfél. A vastag bőre és az éles fogai sem könnyítik meg a dolgunk, de ha el tudnám terelni a figyelmét Gardel-ről, akkor megoszlana a koncentrációja. Ahogy feltűnik, leadok egy lövést, hátha sikerül magam felé irányítani, és ha a tizedes is érti, -hogy ezzel mi a szándékom-, akkor talán két oldalról és egyszerre tudnánk védekezni és egyúttal támadásba is lendülni, ha az állat mindkettőnkre figyel. Bár nem tudom pontosan, hogy mennyi az a másodperc, ami a reakcióidő és a támadás között van, de ha lehetséges, akkor kivárnám, hogy a Társam miként vélekedik erről. Én idomulok most hozzá és nem akarnám, hogy úgy érezze, magamhoz veszem az irányítást… Most ő a főnök… Az ő szimulációja, és az ő edzése.
De sok idő nincs addig, míg az éles fogak ide nem érnek hozzánk.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 09, 2019 2:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
A szimulátor egyik legjobb tulajdonsága, hogy a virtuális térben lényegben bármit lehet alkotni, bármit meg lehet tenni. Bármilyen fegyver kipróbálásra kerülhet, ugyanazokkal a specifikációkkal, mintha igazi lenne. Még a súlyát is érezni véljük és éles bevetés előtt ki lehet próbálni. Ezért szeretek ide járni. Még ha tudom, hogy ez nem is a valóság, oly kevés választja ez el attól. Mindent úgy érzékelünk, mintha terepen lennénk. Nehéz észben tartani mégis. Hiszen amint ellenség kerül velem szembe, nem tudok ellenállni az ellenálló ruhának. Vérem a fülembe dübörög, vérét kívánom. Ám ő csak egy statiszta, nem több, egy másik ember.
Igyekszem nem a fegyver és a támadó közé állni, lerúgom magamról, sikeresen és ahogy fejét felemeli, fejét találat éri.
Legalább mi ennek látjuk. Valójában csak a kontroller lézere találta el, ám a jelzést megkapja ő is, a fülhallgatóján keresztül. Egyelőre nem látjuk, ám jelenlétét érzékelem még. Kivonták a virutális tér látványából, hogy egyelőre a terem szélére álljon.
Feltekintek Caterre és bólintok irányába.
Lassan indulok tovább, igyekszem figyelni mindenre, ám ez mégsem sikerül jelenleg. Halk reccsenés és egy szörny ront felénk.
Bukfenccel vetődöm arrébb, fejem lejjebb tartom, hogy a felém csapó farka ne találjon el, de már fordul is felém. Én pedig féltérdre ereszkedve nézek vele farkas szemet. Egyik kezem a talajon, hogyha mozdulnom kell, akkor lendületet tudjak kölcsönözni tőle.
Majd egy lövés dörren. Mintha valódi lenne. De nem az, tudom, hogy nem az.
Tudnom kell, hogy nem az.
Ahogy elfordul tőlem a ragadozó, mellette eltekintve figyelem Cartert. A lény most felé fordul, éles farkával felém csap, pontosan a helyre, ahol guggolok. Könnyedén szökkenek félre. A suhintással érzem, hogy nincs ott semmi, mégis pontosan tudom, hogy a fájdalom belém hasítana ha eltalált volna.
Amíg a démontigris rá figyel, addig a szemüvegemnek hála megkapom a lényről a leírást, gyengepont után kutatva.
Nagyszerű, ez nem lesz gyalog galopp.
- Próbálja elterelni annyira, hogy alá kerülhessek - nem kérem, inkább utasítom. Vannak dolgok, amiket nem tudtam még kipróbálni. Példának okáért, hogy egy démontigris alhasa alá kerüljek. Viszont éles a fülük. Élesen füttyentek neki, emiatt megint rám kell figyelnie és ahogy fordul éles farkával most Carter felé csap. Egy közelben lévő fát karmával szántja ketté, a vastag törzs pedig felém kezd el dőlni. Hátralépek tőle és egyszerre hallom a fülhallgatómba, a fa törzsének robaját és a hallgatón kívül, ahogy a térbe felállított acélrúd dől el.
Vélhetőleg a tigris is egy robot.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Vas. Dec. 15, 2019 2:37 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Gondolom, hogy össze tudunk valamennyire dolgozni a tizedessel. Bár eddig sok mindent nem tudtam tenni, de a terepviszonyokat felmérve inkább a gyors helyváltoztatásra és a Társam fedezésére összpontosítok. A körülöttünk lévő sűrű növényzet talán abban segítségünkre lehet, hogy rejteket is adhat a felbukkanó fenevadak elől. Igazán nem vagyok elfogult, de a közeledő Démontigris nem igazán lenne nagy ellenfél, ha kellő időm lenne a pontos célpontom bemérésére. Így viszont gyorsan és ösztönből kell lőnöm, és ha nem is teljesen a koponyája közepébe találok, azért nem volt olyan rossz lövés. Ezzel legalább egyik ránk rontó dögöt ártalmatlanná tettük és haladhatunk tovább. Nem hinném, hogy ez az egyetlen ilyen állat, ami a közelünkben van, mert hallom a susogást oldalról és szemből is. Nem vagyok jós vagy látnok, de annyira kifinomult a hallásom a látásom mellett, hogy be tudom nagyjából mérni a távolságot és az irányt. A következő mozdulata a tigrisszerű lénynek a „söprés”, amit az izmos farka lendületével akar végrehajtani. Ki is térek valahogy előle, bár a füttyszó megzavarhatta a mozdulatába, mert most Gardel felé fordul. A hangját hallva a fülesemen, sejtem mire készül, s hogy ne tereljem el ismét a figyelmét az ellenfelünknek, csak kurtán válaszolok vissza.
-Oké. – persze ragozhatnám is, de jelen helyzetben inkább a tettekre helyezem a hangsúlyt, mint a magyarázatra. Két lépéssel hátrálok, majd az egyik fának a törzsére kapaszkodva feljebb kerülök a lény szeme közelébe. Tudom, hogy kockázatos, de ha el akarjuk érni, hogy a tizedes a teste alá kerüljön, akkor felfelé kell ösztönözzem, hogy nézzen. Ha sikerül, akkor a fában kapaszkodva a levegőbe lövök közvetlen a démontigris felett. Éppen csak úgy célzok, hogy súrolja a feje tetejét, hogy ezzel elérjem a feje megemelését. Gondolom, hogy felülről nem vár támadást, de így talán a Társamnak tudok annyi időt hagyni, hogy megtegye, amit eltervezett. A gyenge pontot kell elérnünk nála és ez pontosan nem a hátán vagy egyéb testrészén található. Remélem, hogy a rögtönzött tervem beválik, és ahogy emelkedik, máris indulhat a manővere.
-Most!- nem kiáltok, csak a füles mikrofonjába mondom, remélve, hogy hallja és figyel a tizedes, mikor a fej felemelkedik.

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Hétf. Dec. 30, 2019 11:21 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
Az embernek vannak rejtett képességei, melyek a mindennapokban eltűnnek, tudomást sem veszünk róla. Létezésükről mindaddig nem tudunk, amíg oly helyzetbe nem kerülünk, hogy szunnyadó állapotuk napvilágot ne lássanak. Ilyen a hatodik és a hetedik érzék. Az éles hallás és látás. Az ember nem is gondolná, hogy mire nem képes, mígnem az élete ezen múlik.
Persze tudom, hogy ez nem a valóság, nem teljesen, hogy nem halhatok meg és hogy valójában nem egy démontigrissel állok szembe. Bőröm alatt az izmaim mégis kellemesen vibrálnak, mintha valódi vadászaton lennék. Az izgalom érzete előcsalogatja ezen érzékeimet, olyanokat is meghallok, látok, egyszerűen tapasztalok, amiket a való életben sohasem.
Tudom, hogy nem valóság mégis úgy kezelem. Ugyanúgy képes lehetek megsebesülni itt, érezni azt a fájdalmat, még ha egy program sugározza is ezt az elmémbe. Attól még nem kellemes és nem kellene ott lennie.
Sikerül elterelnem a figyelmét, farkát jobbra-balra mozgatja, remélem, hogy Carter nincs az útjába. Az utasítást mégis hallotta, így már csak várnom kell. Farkasszemet nézek vele, noha a leírás egyértelműen leírja, hogy ne tegyem. Óvatos lépést teszek hátra, egy másodpercig sem éreztetem vele, hogy tartanék tőle, inkább egyfajta merészséggel tekintek vele szembe.
Szemem sarkából látom, ahogy a férfi a fára mászik, továbbra is lenyűgöz a technológiánk. Valójában csak egy acélcövökön mászik, mégsincs szüksége tapadókorongokra, hogy megtegye és még csak vélhetőleg nem is érzi.
A fegyver ropogása felharsan a fejem fölött a csel pedig beválik. A számára éles hang elvonja a figyelmét, felfelé figyel, szimatol. Pofáját hatalmasra tárja, mellső lábait pedig elemeli. Ekkor hangzik fel Carter hangja is a fülhallgatómba én pedig nem tétovázok. Jobb lábamra helyezett testsúlyommal rúgom ki magam két lépés után pedig hátradőlök annyira, hogy csúszni tudjak, pontosan a lény hasa alá. Mindeközben a program számára megadott kódok alapján az eddig kezemben lévő fegyver katonai késsé változik. Kezem felemelem és azzal hasítok végig a lény hasán.
Földöntúli ordítás rázza meg a bensőmet, mégsem törődök vele, oh, nem. Ugyanis a lény nem akar kinyúvadni.
Helyette egyszerre akarja letenni a lábait és a magasba kapaszkodó Cartert is elkapni. Minek eredménye, hogy oldalre lép és csak kis szerencsém, hogy nem lapulok ki alatta. Farkával pedig azon fa irányába csap, amelyen Carter van, nem egyszer, nem is kétszer azzal a szándékkal, hogy leessen. Gyenge pontjuk a hasuk, de nem halálosak. Mégis most nyílt seb van a hasán.
A program újabb fegyvert ad a kezembe, DSK-03. Nem hadsereg által használt fegyver, de a Perdán ez lehet a leghasznosabb. A CQL gyengepontjuk lehet. S amikor farkát emeli újra, mellső lábaival együtt, akkor használom ki az időt és adok le lövéseket nyílt sebe irányába. Narancsos fény eltűnik a sebeibe az ordítása pedig egyre fájdalmasabb lesz. Mancsával csap még felém, oldalra gurolok el előle.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 01, 2020 11:43 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Tudom, hogy ez nem a valóság, amit látok, de mégis annak érzem. Nincs bennem különleges képesség, sem pedig emberfeletti erő, csupán csak helyzetfelismerés. A szimuláció lényege, hogy olyan helyzeteket teremtsen a benne lévőknek, mintha egy valóságos világba csöppennének és nem egy acélhuzalokkal és más egyebekkel felszerelt termet lássanak. Igaz, hogy a tizedest annyira nem volt alkalmam megismerni e nap előtt, de azt hiszem, hogy minél több időt töltünk el itt, annál gördülékenyebb lesz köztünk a kommunikáció. Nem, mintha érthetetlenül beszélnénk el egymás mellett, de tény, hogy mindketten más területeken dolgozunk és sokban különböznek a szokásaink is. Jelenleg igyekszem alkalmazkodni a helyzethez és csapatmunkaként megoldani a feladatot, ami most adódott. A lény, amivel most farkasszemet nézünk, a valódi környezetében több előnyökkel bírna, de nem dramatizálom túl a jelent, s amint lehetőségem van rá, fedezem a társamat, ahogy a tudásom legjavát adom bele. Azt is nagyon jól tudom, hogy az a fa, amin éppen felfelé mászok, valójában ott sincs, de az agyamban mégis jelen van, és könnyedén mászok egyre feljebb rá, hogy a rögtönzött tervemet kivitelezni tudjam. Ha egy óvatlan mozdulattal elhibáznám a lépésemet, akkor már nem lenne esélyem se újrapróbálkozni, de bízom magamban, ahogy a testem minden porcikájában. Amint elérem a megfelelő magasságot, a fülesen jelzem a tizedesnek, hogy itt az idő a cselekedetére. Azt persze nem tudhatom előre, hogy a tervem beválik-e, de egy próbát megér! Ahogy látom, elértem a kívánt hatást, és az állat felfelé tekint. Így időt adva a nőnek, hogy a hasa alá jusson és felhasítva a bőrt egy elég súlyos sérülést okozzon a fenevadnak. Arra is számítottam, hogy a megsebzett vad kiszámíthatatlanná válhat, bár sok lehetőség híján nemcsak a földön heverőre támadhat, hanem felém is csapkod, hogy leszedjen a magasból. Azzal kell számolnom, hogy sokáig nem tudom tartani magam a fa törzsén, mivel csupasz kézzel elég nehézkes a testsúlyomat huzamosabb ideig egy helyben maradnom, így következő mozdulatot kell gyorsan kitalálnom. A fának csapódó erőteljes ütések is egyre nagyobb hullámban futnak végig a törzsön, s vele a kezembe összpontosulva, és egy még merészebb tettre szánom el magam, hogy ezzel is időt tudjak adni a lent lévő tizedesnek, aki egy kitérő mozdulattal eltávolodik az állat testétől és farkának csapásai elől. Kis idő kell, míg nagyjából kiszámolom a pillanatot, hogy egyenesen a fenevad nyakszirtjére érkezzek és jó esetben ott is landolok. Ha mégsem, akkor közelebb kerülök a talajhoz és vele a veszélyhelyzethez, de bíznom kell az ösztöneimben és a meglepetés erejében. Remélem, nem számít rá a dög, hogy egyenesen ráugrom, bár a mozgása kiszámíthatatlannak nevezhető, de az enyém se egy előírásszerű. Inkább mondhatnám „halálugrásnak”, de talán lesz annyi, hogy egy tárat a fejébe eresztve végre kinyuvaszthatjuk. Gondolom, hogy a nőnek nem lesz majd kivetnivalója, ha megteszem, bár most nem hiszem, hogy lenne annyi idő, hogy felvázoljam neki a gondolatmenetemet. Gyorsan kell döntenem, ha azt akarom, hogy időt tudjak adni a társamnak, de amit szándékozok tenni, az lehetne a B-terv, ha nem sikerülne valamiért az eredeti. Nem kívánom önkényesen magamhoz „ragadni”a kezdeményezést”, de ha a nő is tisztában van a jelenlegi felállással, akkor azzal is, hogy sokáig nem tudom fenntartani a helyzetemet a fán. Bízom a tizedes képességeiben, ahogy a megérzésében is, bár még eddig elég rövid ideje vagyunk ebben a helyzetben, de amit eddig láttam és tapasztaltam mellette, az nem ad okot arra, hogy másként gondoljak róla. A csapatmunka egyik feltétele a bizalom, ahogy eddig is így cselekedtem, és ezután sem változik meg a meggyőződésem vele kapcsolatban. Remélem jól van és minden a terve szerint alakul. Idő most nincs a kérdezősködésre, mivel látom az állat mozdulatait, ahogy a fegyver hangját meg hallom, így jó okkal feltételezem, hogy a tizedesnek nincs talán komoly sérülése. De, ahogy túllestünk ezen, akkor a szememmel is megbizonyosodom majd róla. Elég sokban hasonltunk egymásra... Bár nem hiszem, hogy ezt valaha is szóvá tenném neki, ahogy ő sem nekem, ha így lenne. Ugyanolyan önfejű talán, mint én....


Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 04, 2020 12:52 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
A démontigris már taposna rám, én pedig félregurulok előle. A markolás szele elkap, képzeletbeli ruhámat szaggatja, még úgy is érzékelteti a rendszer, hogy felkaromat megkarmolja. Többet mégsem képes tenni egyelőre, ugyanis Carter a magasból ugrik rá, egyenesen a nyakszirtjére. Egyik kezével tán kapaszkodik(?), míg a másikkal a fegyvert tartja felé. Nem igazán látom tisztán a helyzetet, azt mégis érzékelem, hogy kettős lehetőséget nyert nekünk.
A gurulásból féltérdre ereszekedem. A kontrolleren megnyomok egy gombot, s kezembe máris ott van egy tár. A lehetőségekhez képest gyorsan cserélem ki a fegyverben, alig telik bele egy másodpercbe. Carter fegyvere felugat, a szörny megugrik, reményeim szerint a férfi nem fog leesni.
Mégis, ahogy felemelkedik, gondolkodás nélkül adom le a lövéseimet a hasa mentén ejtett vágásokba. A rendszer azt írta, hogy ez a gyengepontja a szörnynek, ám ezt mégsem érhettem el egyedül, ezzel tisztába vagyok.
Reakciónk gyors, precíz és szinte tökéltesen tovább tudjuk vinni egymás mozdulatait. Ez az együttes támadás pedig elég volt ahhoz, hogy közös erővel legyűrjük a fenevadat.
S amint kiiktattuk egyenesedek fel. Nem tagadom, hogy kissé pihegek, de ez még nem végleges szint, ettől még többet szoktam bírni, mint bármely katona. Egyszerűen csak a harc izgalma járja át sejtjeimet.
- Jól van? – teszem fel a kérdést, ha esetleg elesett volna, vagy földre került volna, akkor kezem nyújtom, hogy felsegítsem, ha nem így történik, ezen gesztustól eltekintek.
S ebben a pillanatban változik a helyzetünk is. Az informatikusok szórakozása. A Perdai erdős terület eltűnik körülöttünk, apró kockákká alakulnak. Egy pillanatig sötétség honol a kupola tetejű terembe, hogy aztán hirtelen vakító fénnyel, hogy egy pusztaságba találhassuk magunkat.
S mintha csak megidéződnének, előbb csak szaggatva, de aztán egy tucat lázadót kapunk magunk köré. Sőt mi több, az én fegyvertáramat ki is cserélték. A DSK-03 eltűnik, helyét pedig TW-S egység kapta meg, valamint katonai pengék.
Felfogni sincs igazán időnk, hogy mi történik, a lázadók ellenünk támadnak, én pedig a hozzám legközelebb álló felé emelem a fegyverem és lövöm le, de egy másik már közelít is felém. Fegyverzetük szerény, ahogy elnézem közelharcra kívánnak kihívni minket a szimulátor másik végén ülők.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 05, 2020 10:30 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard


A szimuláció remekül példázza, hogy milyen helyzetek fordulhatnak elő és ezt az agyunkkal el is „hiteti”, hogy valós. A fáramászásom is csak illúzió, de mégis megtörténik. A rögtönzött tervem viszont nagyjából beválik és kivitelezhető is. Azt is szem előtt kell tartanom, hogy a kezemre szükségem lesz a lövéseket leadni, így a combom és a lábam erejével kell megkapaszkodnom és tartanom fent magam az állat nyakában. Sokat nem is gondolkodom az ugrás előtt, és ha sikeresen landolok, akkor a többi már megy magától. A meglepetés erejére is számítok, bár az állat megosztott figyelme már adott. Feltehetően a hasán ejtett seb, annyira lelassítja, hogy a tizedesnek lesz annyi ideje kikerülni és távolabb lenni a csapásaitól. Végül a dög kinyúlik és ismét a talajon állok egy ugrással, bár ahogy az állat teste kezd „atomjaira” szétesni, nem is kell nagy erőlködés, hogy a nő mellé érkezzek.
-Minden, oké. Magánál?– biccentek a tizedes felé, megvárva válaszát egy futó mosollyal. A testem érzi az iménti nagy adrenalin-löketet, de próbálom lecsendesíteni az elmém és a légzésem is, hogy a következő feladatra készen álljak. Fáradok, az nem vitás, de az erőnlétem és az önkontrollom segít, hogy egy részét előnyömre fordíthassam. Gondolom, hogy a tizedes is jócskán elhasználta az erejének egy részét, de amint változik a „kép” körülöttünk, már egy másik feladatba csöppenünk. Vagyis, inkább szorult helyzetbe, amiből csak egy megoldás lehetséges… Ha, ki tudjuk vágni magunkat és egérutat nyerni. Az ellenfelek majdnem körbeálltak már minket és nem tűnnek valami „barátságosnak”. Az egy dolog, hogy most ez szimuláció, de ha jól sejtem, nem is véletlen helyzet előidézés az Informatikusok részéről. Miután felmérem nagyjából a helyzetünket, kissé hátrálok, hogy a társam hátához érkezve két irányba tudjunk figyelni. Ez persze csak másodpercek kérdése, mert nem tudhatom előre, hogy melyik „férfi” fog kezdeményezőként támadni felénk, de a lassú fordulásom talán jelzés is a nőnek, hogy így követve jobban belássuk mindketten a helyzetet. Ha a szimatom nem csal, akkor hamarosan az egyik mozdulni fog felénk és nem fogok teketóriázni, hogy a homloka közepébe eresszem a lövedékemet, ezzel lassítva a támadását. Amikor felemelem kezemben lévő fegyveremet, hogy rátartsak a körülöttünk állókra, már nemcsak egy csővel kell szembenézniük, hanem kettővel a kezünkben. Nagyjából 120’ szöget zárok be a karjaimmal, amint a fegyverem csövét a fickókra irányítom, hogy a lehető legnagyobb fedettséget érhessek el a hátam mögött álló tizedessel, aki remélhetőleg hasonlóképp cselekszik. Amint meghallom a lövését, nem maradok én se tétlen. Gyors lépéssel az egyik Tag háta mögé kerülök, a nyakánál megragadva,-akit lefegyverzek időközben-, és mint egy élő pajzsot használva, célzok a többi embere felé. Ha a mozdulatom beválik, akkor legalább kettővel kevesebben állnak most velünk szemben. Nincs kétségem, hogy a társam is hasonlóan cselekszik, vagy éppen kihasználja az adandó alkalmat, ahogy én is tettem. Rezzenéstelenül célzok, ahogy mindig is tettem, és közben igyekszem figyelve hallgatni a tizedes mozdulataira is, hogy az oldalam felől a háta neki is védve legyen a támadástól. Az már a következő mozzanat, hogy mennyire vagyunk gyorsak és pontosak a célzásban, hogy megelőzzük a támadóinkat. Remélem, hogy lassabbak, mint mi….

Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szer. Jan. 08, 2020 6:08 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
- Rendben – felelem a pillanatra beállt sötétségbe, bólintásomat nem feltétlenül láthatná jelen pillanatban. Érzem, ahogy vérnyomásom emelkedik, ám ez leginkább az izgalomnak köszönhető, minthogy ideges lennék bármi miatt.
Izmaim fáradtságát érzem, mégis tudom, hogy ennyi nem elég. Tudatosítanom kell az elmémmel, hogy csak azért mert szimulátor érezze úgy, hogy éles helyzetben vagyunk. Az emberi szervezet furcsa. Sokkal többre képes, ha tudja, hogy az élete múlik rajta. A szimulátoron sokan elvéreznek, mondván, nincs sok jelentősége. Az ember itt nem hal meg, minden pályát bármikor újrakezdhet. Azt viszont tudom, hogy nálam nem így van. Megbeszéltem egykor az itt dolgozókkal, hogy az első halálomig használom a pályát, az adatokkal a zsebembe pedig otthon kielemzem, hogy miben hibáztam. Nekem csak egyesélyem van. A rekordom egyhuzamba a szimulátorban eddig harminc perc, de az eseménydús idő volt.
Ahogy az összes többi. S csak most jut eszembe, hogy ezt elfelejtettem közölni partneremmel. Nos, majd ha odakerül a sor.
Ahogy körbeállnak minket, szinte egyszerre mozdulunk. Egymás hátát fedezzük, két irányból mérjük fel a támadókat.
- Fejenként hat – állapítom meg. Tudom, hogy valódi emberek, tudom, hogy a lövés azonban nem valódi a mellényeik mégis érzékelik a találatot. Azt hiszem ez a földi lézerharc? Lényegtelen is, mert gyorsan mozdulunk. Ahogy én kilépek, úgy hallom Carter fegyverének dörrenését is. Ahogy az egyiket lelövöm, mellényénél fogva rántom magamhoz és hajítom a közeledő irányába Mindeközben fordulok a harmadik felé, a fegyvere elől elhajolok, és igyekszem a lábát kirúgni, ha sikeres. Nem tudom azonban Cartert fedezni az engem támadókkal tudok most csak foglalkozni.
Az alkaromon pihenő fénysokkolóval vakítom el a másodjára támadó férfit, nyakát megragadva lököm egy közeli romtörmelékhez, a belőle kiálló vas áll testébe. Kockákká változva tűnik el a szemünk elől. Egy mínusz.
Félfordulatot teszek és lábbal rúgom mellkasba a közeledőt, s feltűnik, hogy egy férfi, ki eddig nem volt itt, a tizenharmadik Carter mögött settenkedik. Nem teketóriázok sokat, társam feje mellett lövök el, mégsem őt találom el.
- Tíz óránál – szólok még, hogy egy másikat is kap a nyakába az eredeti tucatból, ahogy mögém is lépnek. Félfordulatot teszek, katonai késem – legalább is én annak látom – a kezembe van, és ezzel szúrom le.
Övemről gránátot csatolok le.
- Fedezékbe – utasítom Cartert és felborult katonai terepjáró felé hajítom a robbanószerkezetet. Az ellenkező irányba kellene fedezéket találni, és a TW-S újra a kezembe van.
Magam egy falmaradvány tövébe húzódom meg.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 11, 2020 5:15 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

-Annyi. Fejenként, fél tucat.  -nézek végig a felsorakozottakon, és pontosan ennyien állnak velem szemben, ahogy a tizedes számolta.
Az elgondolásom a támadásukat illetően, nem sokban tér el, így a gyors mozgásunknak hála, nem számítottak a „kitörésünkre”. Az egyik fickó homloka közepébe kapja a golyómat, aztán a következőnek a lefegyverzése után, pajzsként fordítom a társai felé, hogy az időközben útjára indított lövedékeik - ha vannak - akkor ne engem találjon el. Közben a harmadik Fickót is célba veszem, és gondolkodás nélkül meghúzom a ravaszt. A szemem sarkából látom, hogy ő is hasonlóképp járt, mint „elődje”, bár sokáig nem figyelem az esését, mert egy újabb támadó vesz célba, aki nem tanulva a többiek sorsán, egy rohammal akar felém jönni. Az eddig tartott „túszom”-ra már nincs szükségem, így egy golyót röpítek a halántékán át, aztán engedem, hogy a gravitáció megtegye a dolgát. Most szabad mindkét kezem, de ahogy a férfi felém rohan, lehajolok, hogy a lendülete átvigye a testem felett. Gondolom, hogy erre nem számított, mivel olyan dühvel iramodott felém, hogy azt képzelte megállok a mozdulatomban és bevárom. Tévedett. Ha a várakozásomnak megfelelően történik minden, akkor ez a pasas, most a földön fekszik, és egy mozdulattal emelem felé a fegyverem csövét és húzom meg ismét a ravaszt. Amint fordulok, hogy a megmaradt két Fickót lássam, a tizedes hangjára figyelek. A hátam mögött éppen támadni készülő, kap is egy „ólmot” a testébe, ami megállítja. Gardel felé biccentek, hogy megköszönjem, és az utolsót is bemérem a célkeresztbe, mikor a „fedezékbe” elhangzik.
-Oké. -A dobott gránát ívét még látom, ami egy jármű közelében esik le, majd gyorsan keresek fedezéket, hogy a szétrepülő szilánkoktól távolban legyek. A támadóink erre sem nagyon számíthattak, mivel ha jól számolom, akkor esetlegesen csak ketten állnak még a lábukon, ha még "állnak" a robbanást követően. Ahogy a hang elcsendesedik, kinézek a fedezékem mögül és a nőt keresem a tekintetemmel, majd ha látom, akkor odaszólok neki.
-Minden rendben, tizedes? Jól van?- nem hinném, hogy nagyobb baja esett, de mindig meggyőződöm, hogy a Társaknak nincs-e valami sérülése. Magamról tudom, hogy ha lenne, de egy tiszt nemcsak a saját életéért fele, hanem az embereiért is. Teljesen mindegy, hogy ez egy szimuláció, vagy éles bevetés. Amúgy is kezdek belejönni ebbe a testedzésbe, és az izgalmas fordulatokba. Az erőmet be tudom osztani, bár érzem az izmaimon, hogy egy ideje készültségben vannak, de az akarat sok mindene átsegít, ahogy a fájdalmon és az izomlázon is.
-Remek volt, Gardel tizedes! Máris jöhet a következő feladat? – állok fel, ha ennek a szituációnak is vége van, és apró pontokká enyészik el a körülöttünk heverő romhalmaz, majd a testek is.
- Bírja még?- nézek rá, de úgy vélem, hogy ez felesleges kérdés volt részemről. Kitartónak látom a nőt és talán egy következő is belefér, mielőtt vége lenne a szimulációs gyakorlatunknak. De, ezt ő dönti el, végtére is, én csatlakoztam az ő programjához.


Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Szomb. Jan. 11, 2020 8:49 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
Az események gyorsan követik egymást, mégis mindketten felvesszük a ritmust. Új helyszín, új kihívások. Mégis alkalmazkodunk egy töredék pillanat alatt. Mindkettőnknek sikerül néhányat kiiktatni, mielőtt elhangzana a fedezék szó. Érzem, ahogy a falmaradvány lágyan remeg meg a gránát robbanását követően. Hihetetlen a rendszer, szinte érzem, miként rázkódik meg a föld, a fülsüketítőt hangja dobbhártyám repeszti, a robbanás keltette szél fölöttem söpör végig. Még a tűz melegét is érezni vélem, mégsem valóság ez az egész.
Hátam a falnak vetem, mindkét lábam felhúzom és a géppisztoly a kezembe pihen. Fejem félrefordítom, ahol társamat látom, egy bólintással jelzem neki, hogy megvagyok. Négy volt még talpon, amikor a gránát felrobbant, egy még talán életben is van.
- Nem hinném, hogy ennyi volt – arra pillantok, amerre az informatikusok bázisát vélem, a plexifalat, ahonnan figyelhetnek minket. Nekik is különös élmény lehet. Ahogy minket néznek az üres terembe és a képernyőn, ahol már helyszínbe kényszerítenek.
Viszont, ahogy gondoltam nincs még vége. Fegyver ropog el a fejem felett, a ház törmelékét érik, gellert kapnak rajta, betondarabot szórnak sisakomra. Számolom a lövéseket és az utolsó ötnél csak felemelt kezemmel számolok vissza, hogy Carter is láthassa. S ahogy az utolsó is elhangzik, rögtön felemelkedem és a lövések irányába lövök én is. Közben rotor zaját hallom, érezni itt mégsem érzem.
- Azt hiszem a korábbi statiszták visszajönnek még – jelentem ki, majd a mögöttünk húzódó épületre tekintek. – Menjünk be, maga fentről jobban le tudja szedni, én elterelem a figyelmük – tudom, hogy az időnk véges, talán ez lehet az utolsó, amibe most részünk lehet, jelen pillanatban mégis élvezem minden pillanatát, és úgy érzem, hogy képes vagyok tovább harcolni.
S ahogy sejtettem most csak öten, ám kellően felfegyverkezve közelítenek felénk. Három ebből golyóálló pajzsot tart maga előtt, míg mögötte két másik a vállukon keresztül céloznak minket.
Egy újabb gránátot veszek elő és hajítom feléjük. Ez csak füst, a robbanó elfogyott. Ez majd feltartja őket és ha kész még az utolsó futamra, akkor csak intek a fejemmel és az épület irányába indulok futva.
Megvárom, amíg bemegy az épületbe én pedig az ajtóba fékezek le és fordulok vissza. Kilövök egy tár ólmot az irányukba, majd mielőt viszonoznák fordulok be. Az emelet felé intek, ott könnyebben tudja a kintieket lelőni, én pedig a maradékot itt lent el tudom intézni.
Vissza az elejére Go down

Richard Carter
Richard Carter

Hadsereg

Szimulátorok Karl-Urban

Karakterlapom :

Születési idő :
Dominium. 2391.08.10.

Beosztásom :
Mesterlövész. Hadnagy

Reagok száma :
87

Avatar alanyom :
Karl Urban

Keresem :
Szimulátorok XBhl5eU
Megtaláltam

☽ :
Szimulátorok 400px-AlmostHumanS01E03Taurus-2


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Vas. Jan. 12, 2020 11:06 am
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Katrina & Richard

Azt hiszem, hogy nem lehet panasz az Informatikusokra, akik ezt a programot most prezentálják nekünk. A tudatom érzékeli, hogy a körülöttem lévő romok és fegyveresek nem a valóság, de mégis annak hat. Remekül össze tudunk dolgozni, bár az elején elég nehézkesen indult a dolog. Igaz, hogy most először van alkalmunk egy szimulációba tartózkodnunk, de eddig jól haladunk. A támadóink jó részét el tudtuk intézni, és a robbanás is megtizedelte őket, ahogy látom. A kérdésemre megnyugtató bólintás érkezik, majd a közelbe feltűnik pár új ellenfél. Persze, gondoltam, hogy nem lesz ennyire könnyű a helyzetünk, de imádom a fordulatokat. A fedezékemből kikukucskálva a nő felé, egy hasonló biccentéssel jelzem, hogy elindulok felfelé, ahogy kimondja a szavait. Nem mintha nem tudnám, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel, de nem baj..
-Oké. Fedezzen!- mondom a fülesbe, majd indulok a romos bejárat felé, hogy a - lépcsőn át - az emeletre jussak, majd onnan egy megfelelő lőállásba. A testem igyekszem a talajhoz közel tartani, hogy a hátam mögött álló falrész szintje alatt legyek, ebben most a füstgránát is segít. Gondolom, hogy kellőképpen előnyös helyet tudok találni a lövéseimre, így a kezemben, már nem a pisztolyomat szorongatom, hanem a megszokott puskám simul a tenyerembe. Gyors helyzetfelismerés után a közeledőkre összpontosítok. A légzésem lelassítom, hogy a vállamhoz ér a tus. Hamarosan a célkeresztben pillantom meg az egyiküket, aki a társam felé céloz, majd a golyóálló pajzs felett becélzom az elsőt és útjára engedem a lövedéket. Aztán máris a következő célpontot keresem, hogy a tizedest segítsem a manőverében. Sokat nem gondolkodom, hogy a következő áldozatot is jobb létre szenderítsem, így azt veszem célba, aki a fegyvert tartja. Amint tiszta a cél, máris kapja a következő „ólmot” a fejébe.
-Egyikük leszedve. A következő célba-véve.... -A füst kissé megzavarhatja őket is, bár a lézeres irányzékom mindig pontosan betalál, a közepébe. Aztán a pajzsokat tartók következnek. A szememmel követem a Társam mozgását és hagyok neki is élvezetet. Elsődlegesen a fegyvereseket iktatom ki, aztán jöhetnek a többiek…
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel
Katrina Gardel


Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
476


Szimulátorok Empty
Utolsó poszt Pént. Jan. 17, 2020 6:24 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
This is no mistake  no accident
Carter & Gardel
────────────── ──────────────
Az épület felé indulunk. A felénél járhatok, amikor fedezéket kér, én pedig itt fordulok meg és adok rájuk egy tár tüzet. Majd mielőtt még válaszolhatnának rá, az épületbe vetem magam és a bejárat melletti falnak támaszkodom. Érzem, ahogy levegő fogytán vagyok, mégis igyekszem nem lihegni. Hallom, ahogy a fegyverek gellert kapnak a falon, vagy az ablakon, ajtón süvítenek el. Számolom a golyókat, figyelek a hangjukra.
- Bejárattól balra vannak, tíz méterre – figyelmeztetem Cartert. – De csak két fegyver szól, a harmadik minden bizonnyal az ablakot pásztázza – azt már nem teszem hozzá, hogy legyen óvatos, minden bizonnyal, hogy az lesz.
Amint azonban újra elhalnak a golyók, csak annyira jelenek meg az ajtóba, amíg pár lövést le nem adok és már hátrálok is az épület belseje felé. Minél közelebb jönnek az épülethez, annál nagyobb az esély, hogy Carter könnyebben le tudja lőni őket a füst ellenére is.
Ahogy lelövi az egyiket, az szakadozva tűnik is el a szeme elől, mindeközben az egyik páncélos befelé tart. Tudom, hogy a közelharcban lehet csak legyőzni, a fegyverek ellene semmit sem hatnak.
Mégis egy falmélyedésben várom, remélve, hogy nem látott meg. S amint közelebb jön, úgy nyúlok ki érte, késem pedig nyaka és válla görbületébe szúrom.
- Egy páncélos… - kezdek bele, ám ekkor gurul mellém egy kibiztosított gránát. Nem sokat gondolkozok, azzal a lendülettel rúgom is vissza az ajtó irányába, a pajzsot pedig kikapom az eltűnt katona kezéből és magam elé emelem, a robbanás lökéshulláma mégis a falnak taszít. Nem olyan erősen, mintha valódi lett volna.
Három maradt már csak életben. Egy lövész két pajzsos…
Az utóbbiból pedig az egyik halad befelé.
- Ketten még kint vannak – tudatom társammal a bent lévőt pedig igyekszem leszerelni.
A pajzsommal ugrok rá, a célom az, hogy fellökjem, vagy legalább is megtántorodjon, annyira, hogy én még időbe félre tudjak lépni. A géppisztolyom magam elé emelem és oldalról lövök belé hármat.
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Szimulátorok Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 
Szimulátorok
Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 7-6. gyűrű - Tudományos részleg-
Ugrás: