Lehet, hogy Rambo nem igazán értette meg, amit akartam ezzel mondani. Azzal nincs semmi gond, hogy segítsek a Betegeiken és mutassak pár eljárást, amivel hatékonyan felismerhető a betegség vagy mérgezés. Azt nem tudom honnan vette, hogy tudok bármiféle szállítmányokról vagy azok tartalmáról, amiket ide küldene a Vezetés. Azt se értem pontosan milyen információkat akar tőlem. Eddig sem tartoztam szorosan a Kancellária hatáskörébe és nem is szándékozom ezt most elkezdeni firtatni. -Nem hinném, hogy információkkal szolgálhatnék, már csak azért sem, mert nem tudok ezekről semmit. Lehet, hogy nem hiszel nekem, de ez az igazság. Polgárként élek az Állomáson és a munkámból kifolyólag csak a feljegyzéseimre tudok támaszkodni és a tapasztalataimra. Az eszközök sem a tulajdonom, csak néhány, ami a személyes tárgyam. Valamit elnéztél, mert én nem tudok információt vagy felszerelést „szervírozni”. – vonom meg a vállam, bár nem értem pontosan, mit nem lehet ezen értenie. Szerintem sokkal jobban járnának, ha segítenék az oktatásban, mert ez legalább hasznos mindenki számára. Ez mégiscsak jobb ajánlat, mint az, hogy magukra hagyjuk a rászorultakat és arra alapozna, hogy én általam szerezne be dolgokat, amikről amúgy se tudom miként zajlik a szállításuk.
- Hümm. Átgondolt szavak, velős tartalom. Rám jellemző. Vakarózom egy kicsit, mert a jelek szerint a Kancellária már nem úgy működik ahogy én gondolom. Vagy James jóbarát nem tudja mire képes. Vagy csak át akar vágni a palánkon. Hamarosan kiderül. Atyai mosolyt varázsolok a ronda pofámra, és folytatom. - Kutató vagy. Erősen kétlem, hogy a Kancellária ne lenne tisztában a munkáddal, legyen az akármilyen bonyolult és számomra felfoghatatlan. Emiatt biztos vagyok benne, hogy az információs hálózatukban sokkal komolyabb hozzáféréssel és engedélyekkel rendelkezel, mint mondjuk egy egyszerű szakács, vagy ilyesmi. Sőt, azt is gondolom, hogy ha valamilyen ellátmányra, alapanyagra, satöbbire van szükséged a munkádhoz, akkor azt valahonnan megigényled. Nem is olyan régen még így működött. Mi csak ennyit kérünk tőled. Mit gondolsz, igazam van? Vagy a Kancellára már máshogy működik, mint régen? Ártatlan szemekkel pillogok a másikra.
Úgy érzem, hogy eléggé elbeszélünk egymás mellett, vagy legalábbis jó részén. Tényleg nincs információm a szállításokról és a Holdra induló ellátmány mibenlétére. Azt se nagyon kötik az orromra, hogy milyen módon juttatják ide a dolgokat, amire amúgy sincs rálátásom. És őszintén megvallva nem is nagyon érdekel. Semmi ilyesmiről nem tudok és nem is akarok. -Mint mondtam, nem vagyok illetékes ezekben a dolgokban, ahogy a szállításba se. De ezt már mondtam. Az „alapanyagok” amikkel dolgozom, azok szigorú szabályokkal engedélyezett és nem láthatok bele a menetébe. Ez szerintem érthető is, de nem tudok többet mondani róla. – nézek rá, de ez a teljes igazság. Fogalmam sincs, hogy honnan vette, hogy én minden ilyesmit tudok vagy rálátok a dolgokra. - Elsődlegesen Orvos és kutató vagyok, nem pedig anyagbeszerző.
Grimaszolok megint egyet. Értem én, csak mégsem. Sebaj, próbálkozom egy kört az egójával, hátha ráharap. - Ez... szerencsétlen fordulat, tudod? Arra számítottam, hogy a te szinteden már komolyabb rálátásod van a folyamatokra, és ezt ki tudjuk közösen aknázni, tudod, a nagyobb jóért. Azt hittem hogy egy hozzád hasonló kutatóorvos már beette magát a szervezetbe, olyan mélyre hogy már mindenbe beleérjen a keze. Elhúzom a számat, aztán kortyolok egyet a pohárkámból. - De semmi gond, így is sokat tudsz segíteni az itteni betegeknek, csak hát.. a több mindig jobb lenne, ugye? Na nem baj. Mit gondolsz, miben tudsz még a segítségünkre lenni, hogy életeket menthessünk? Engedd szabadon a fantáziádat, nem az számít hogy mi a megvalósítható, hanem mi az ami hasznos... hm? Újra ártatlanul nézek rá, hátha eszébe jut valami ami nekem még nem.
Úgy hiszem, hogy eléggé másként látja Rambo a dolgokat, ami az Állomáson zajlik. Igaz, hogy Kutató orvosként sok mindennel dolgozom, de a többi eljárás és módszer nem az asztalom. -Nem hinném, hogy a státuszom olyasmikre is kihatna, amiket akarnál tőlem. Elég világosan fogalmaztam, hogy ennyi a hatásköröm, és ami a beszerzés vagy a szállítás mibenlétét illeti, nem tudok róla semmit. A Betegeken örömmel segítek és az sem akadály, ha pár lehetőséget is megosztok a hatásosság érdekében, hogy ne alakuljon ki járvány vagy hasonló katasztrófa. Ugye azzal tisztában vagy, hogy ha elindul egy fertőzés, az nemcsak erre a Holdra terjedhet, hanem mindenkire. Igaz, hogy jelenleg még nincs ilyen veszély, de csak _még_. – remélem, hogy érzi mennyire komoly a helyzet, ha engem is idehívtak a Városiak, hogy segítsek a megfékezésben. Azt nem tudom még pontosan, hogy milyen stádiumban van a kísérlet az ellenszerekkel - ha már egyáltalán van ilyen a birtokukban-így meg kell akadályozni, hogy tovább terjedjen itt vagy máshol.
Elhúzom a számat. Van ugyan minimális fogalmam a betegségekről, de semmi komolyan vehető. - Igen, tisztában vagyok vele. Az is rémlik még, hogy odafent anno egészen komolyan vették a fertőtlenítéseket, a légszűrőket és egyebeket. Hogy őszinte legyek, attól nem tartok hogy a hajóról jön le valami, ott eléggé kordában tartják a dolgokat. Ami jobban aggaszt, hogy mi van idelent, ezen a holdon. Leszálltunk ide mintha nem lenne holnap, elkezdtünk itt élni, de csak a szerencsén múlt hogy nem botlottunk bele valami olyasmibe, ami a perdaiakra nézve tökéletesen ártalmatlan, de nekünk mondjuk vakságot és folyamatos vérzést okoz. Érted mire gondolok? Úgy viselkedünk ezen a holdon mintha mindig itt éltünk volna, és csak idő kérdése hogy valami ártalmatlan bizbasz nálunk végzetes reakciót váltson ki. Na ez, egy fokkal jobban zavar. Ez pikk-pakk kiradírozna minket az univerzumból, a perdaiak meg le se szarnák. Most nagyon rágyújtanék egy dohányra, de épp elfogyott és nincs nálam. Rohadt élet. - Szóval nem állunk túl fényesen ezen a téren, semmilyen szempontból. Én legalábbis így látom.
Úgy vélem, hogy ha minél többet beszélgetünk, annál közelebb kerülnek a meglátásaink Ramboval. Arról nincs információm, hogy a Városiak, hogy és miként tesznek meg minden óvintézkedést, hogy az esetleges járványokat megelőzzék, - s ahogy hallom a férfi szavait -, elég tág fogalmakkal értelmezik az Állomás és az itteni helyzetet. - Az igaz, hogy a Dominiumon elég kevés a valószínűsége a vírusok kiindulási pontjaként, de nem zárható ki teljes 100 %-ban. -Igen, ez elég egyértelmű. - utalok az Állomásról kiinduló járvány kevés eshetőségére. – De nem semmi sem ezer százalékos biztonság, bármennyire szigorú és ellenőrzött a rendszere. Lehetnek olyan tényezők, amik nagyobb arányban jelentenek kockázatot onnan és vissza is. Tény, hogy a Holdon – itt – messze „elmaradott” a felkészülés az esetleges esetek kezelésére. Azt sem mondanám, hogy csak a felszerelések miatt, hanem inkább az ökoszféra az, ami változatosságával és élőlényeivel nagyobb terjedelemben bukkanhat fel egy ismeretlen faj, - vagy egyed - , aki az emberi szervezetre ártalmas és számunkra ismeretlen hatásokat okozva. Persze ez is sarkosított nézőpont, de figyelembe kell venni, hogy ha egy olyan járvány ütné fel a fejét a Perdán, akkor nagy százalékban az összes többi helyen felbukkanhat. Ezt így kicsit „leegyszerűsítettem”, de a lényege ugyan az. – iszom egy kortyot a vízből, mert már lassan a torkom is kiszárad. Teljesen megértem Rambo álláspontját és nézetét, de orvosi szemmel nézve nemcsak az itt élőkre vonatkozó a veszélyek elhárítása, hanem az egész Rendszerben. – Igen, ebben is van igazság. –bólogatok a levezetésére. – Az őshonos lakók már valamilyen szinten immúnisak vagy gyorsabban alkalmazkodhatnak a környezetükben fellelhető vírusokra és baktériumokra. A mi genetikai állományunk eltérő, - ahogy ez vitán felül áll- , de létezik egy teória, ami még a Földön is nagy port kavart. Persze létezhet több megoldás a „problémára”, de előbb tudnunk kell, hogy mivel állunk szemben, vagy kialakulóban van a közeljövőben. Kicsit nehéz és bonyolult ez a kérdés, de azért jöttem, hogy segítsem a Városiakat és közös megoldást találjunk a megelőzésre.
Bólogatok nagy magabiztosságomban, hiszen ő itt a szakember, nem én. De azt hiszem végre sikerült rávilágítanom a nagyobb összefüggésekre is. Az időponthoz képest egészen büszke vagyok magamra. - Igen, jól látod a helyzet. De a problémám annyi, hogy ha lesz ilyen... járvány vagy mi a szösz, véletlenül vagy szándékosan, akkor mi sokkal de sokkal nagyobb veszélyben leszünk, mint a Városiak. Vagy az űrben lévők. Finoman fogalmazok, talán túlságosan is. Ha ez valóban megtörténik, akkor mi megdöglünk és kész. Biztos vagyok benne, hogy a Kancellárián múlik akkor egy rohadt fecskendő sem jut majd el hozzánk, nem hogy vakcinák és egyebek. - Csak azt kellene kitalálnunk, hogy mit tegyünk hogy ezt megakadályozzuk, nem gondolod? És ez az, ahol az amúgy végtelen tudományom véget ér. Ez már színtiszta szakma, és nem értek ahhoz, amihez te például igen. Kicsit túl nagy ugrás lehet ez, de hátha össze tudunk rakni valami értelmeset. Két ekkora koponya nem tévedhet.
Kissé meglep, hogy most mennyire „normális” hangvétellel tudunk beszélgetni. Rambo meglátása elég lényegragadó, bár én nem ismerem a pontos helyzetet, ami itt van náluk. Azt már bőven megértettem, hogy nem véletlen az aggodalma, de elég sokféle dolog formálhatja még a lehetséges opciókat, amikre most rávilágítottunk. Tudom, hogy elég nehéz –és kényes- ez a beszélgetés-téma, de azt is meg akartam értetni vele, hogy nem véletlenül kell pártatlanoknak lennie az Orvosoknak. Remélem, hogy valamilyen módon lehet majd segíteni a mostani helyzetükön, és nem hárul akadály a kivitelezésbe. -Azt nem állítom, hogy jelenleg is járvány lenne, de a kockázata sokkal nagyobb, mint pár hónappal ezelőtt. Ezért kell a megelőzésre és a kialakulásának gócpontjait lokalizálni. Vagyis, le kell szűkíteni a forrását az emberekre ható veszélynek. A Perdaiak nem biztos, hogy megbetegednének az itteni baktériumoktól, de miránk – „égiekre”- sokkal nagyobb kockázatot jelenthet. – azt hiszem, hogy ebben is teljesen egyet értünk Ramboval. Igazából még mindig nem értem, hogy ezek az „alap” medikai óvintézkedések, miért ilyen „szűk-látókörűek”. Minden Emberi lényt - vagy más életformát - óvni kellene, és egyenlő ellátást kellene biztosítani számukra. Nem tehet különbséget egy Orvos vagy Nővér a Betegek között, ahogy itt sem lehetne így elszigetelve lenniük az embereknek. Csupán, mert más gondolataik vannak, vagy éppen hitük, az nem befolyásolhatja az egyenlő bánásmódot, amit kapniuk kellene. Valahogy nem értem… Kis időbe is telik, míg rendezem a gondolataimat, miközben hallgatom a férfi szavait. -Nem könnyű olyan megoldást találni, ami mindenkinek megfelelő. De azt talán lehet, hogy megteszünk mindent, hogy a megelőzésre és a lehetséges Betegek ápolására fektetünk hangsúlyt. Mindenkinek az az érdeke, hogy ne egy olyan járvány kerüljön ki innen – vagy máshonnan - ami, hasonló a Földön végigsöpört halálos kórhoz, a Pestishez. Milliókat taszított halálba, és ha itt egy „ilyen” vagy hasonló „ elszabadulna”, akkor már édes kevés lesz a határok megtartása. Vagy, bárminek is nevezik az itteni emberek a városukat. – Elég bizarr belegondolnom, hogy egy olyan horderejű vírus is mutálódhat, ami majdnem, hogy megállíthatatlan lesz. Nem tudni, hogy miként készült fel Rambo erre a közlésemre, de ha ismeri is egy kicsit, amiről beszéltem, akkor érzi, hogy nem alaptalan a félelmem, hogy mivel állhatunk szemben ezen a Holdon. De még nem akarnám az ördögöt a falra festeni. Jobb, ha ezt még talonba rakom.
Úgy bólogatok, hogy majd' leesik a fejem a helyéről. Úgy tűnik kezdünk közös nevezőre kerülni. - Abszolút igazad van. Már csak az a kérdésem, hogyan valósítjuk meg a megelőzést? Ahogy látod, itt eléggé korlátozottak a lehetőségek. Vagy nagyon-nagyon kreatívnak kell lennünk a módszerekkel és az eszközökkel, vagy új eszközöket kell szereznünk. Jól látom? Vagy esetleg látsz harmadik utat, amit én nem? Erősen kétlem, hogy létezne más mód, mint hogy lenyúlunk egy nagyobb orvosi szállítmányt a Kancelláriától, de ahhoz tervezés kell, idő kell, és rohadt nagy szerencse kell. Nem lesz egyszerű menet, akárhogy is csináljuk majd. Jamest se volt egyszerű kicsempésznem, de ez egy nagyságrenddel veszélyesebb meló lenne. Vagy feltalálunk hirtelenjében valami patent kis gyógyszert az egyik barlang mélyén. Kissé... valószínűtlen. Csak nézem Jamest, és kivételesen őszinte ábrázattal várok valami kreatív választ.
Eléggé belemerülök a gondolataimba, hogy valami ötlettel vagy esetleg részmegoldással rukkoljak elő. Tudom, hogy ez a lehetőség elég bizarr és távlati, de valamilyen módot kell találnunk a megelőzésre. -Igyekszem valamit kitalálni. –vakarom meg a fejem, hátha az agytekervényeim közt valamire rábukkanok, ami segíthet a továbbiakban. Lehet, hogy ehhez azért túl fáradt és éhes is vagyok, de meg fogok tenni mindent, hogy megoldás legyen erre a problémára. Gondolom, hogy rajtam kívül elég sokan számításba vették már ezt, de valahogy jó lenne, ha többet tudnék arról, hogy jelenleg hol tart az orvosi felszereltségük és állapotuk, hogy fel tudjam mérni nagyjából, hogyan tovább. -Nem lenne hátrány, ha esetleg többet tudnék az orvosi felszerelésetekről és az állapotukról. Lehet, hogy a jelenlegiek is némi segítséget adhatnak a továbbiakra. Aztán meglátjuk, hogy mi lesz a következő lépés. Segíteni fogok nektek, mert ez mindenki érdeke, és nem teszek különbséget most sem az emberek és Perdaiak között, egyenlő bánásmóddal és pártatlansággal leszek segítségére a Betegeiteknek. – végül is ezt tartom az első lépésnek ezek után. Jó lenne felmérni, hogy most milyen stádiumban van az ellátás és a felszerelés. Csak akkor tudok többet tenni és javasolni valamit, ha ezek ismeretében vagyok. – Mit szólsz? Megoldható lenne, hogy lássam, mitek van? Látatlanba nehéz bármire is konkrétumot mondanom.- csak ezt tartom helyesnek, józanul gondolkodva. Olyasmit nem tudok mondani, amit nem láttam vagy nem ismertem meg. Ez dönti el, hogy mi lesz a következő mozzanat, ha Rambo megmutatja, amire kíváncsi vagyok. Aztán jöhet a második „lépcsőfok”.
Lebiggyesztem a számat. Én így gondolkozom. Meglehetőse látványos. - Éééértem. Elvileg kell hogy legyen valahol valami leltár kinézetű valami. Az elég lesz? Ezt relatív gyorsan elő tudnám keríteni, nagyobb erőlködés nélkül. A körbevezetés viszont még nem fog menni, ahhoz már egyeztetnem kellene nagy emberekkel meg minden, és ez jelen pillanatban kicsit nehézkes lenne. De gondolom a lista elég lehet, abból már látszik hogy milyen nagyságrendű problémával küzdünk, nem? Gondolkozom tovább, és a kezem szinte önkéntelenül forgatni kezdi az alkoholt a pohárban, de akárhogy agyalok, a személyes körbevezetés nem fog menni. Szomorú belátni, de még nekem is vannak korlátaim. - A cuccainkat nem fogom tudni megmutogatni. Egyrészt biztos tudod hogy néznek ki a neve alapján, de ami fontosabb, ez már engedélyhez kötött tevékenység, téged meg egy zsákban hurcoltalak be, ugyebár. Idő kell hogy ezt elintézzem. Nem elég pár perc.
Érthetően vagyok gondba, hogy mit tudnék tenni a felmerült gondok orvoslására. Ez amolyan hülye szóvicc a magamfajták között, de elég találó. A felszerelés ismerete nem lenne hátrány, már csak azért is, hogy bővebben tudnék gondolkodni a lehetőségekhez mérten. Persze elég nehézkesen indult Ramboval az „ismeretségünk”, de úgy létszik megértette, hogy segíteni próbálok és nem pedig akadékoskodni. -Az is valami. - bólintok a lista beszerzésére. – Ha meg tudnád szerezni, akkor talán jobban átláthatom a jelenlegi állapotokat. – ez legalább egy jó kezdetnek számít és utána még az sem kizárt, hogy kezdeni tudunk valamit vele. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a hely nem éppen az Állomás felszereltségével büszkélkedhet, de akkor is esélyt kell kapniuk a Betegeknek és az Egészségeseknek is, bárhol éljenek. Tudom, hogy nem mindenki gondolja, így amit én, de hiszem, hogy az Orvosnak nem a különbözőségeket kell számításba vennie, hanem az együvé tartozást, ami minden élőlényre vonatkozó. Legyen az bárki és bárhol éljen. -Ööö… Igaz.- nézek magamon végig. Volt már kellemesebb napom is a maitól, de azt hiszem, hogy most már nem ártana valami ételhez is jutnom, mert lassan az izomzatomat bontja le a szervezetem, hogy energiához jusson. -Esetleg, valami harapnivalót is tudnál szerezni?- nézek a férfire, bár nem fűzök nagy reményeket az étel szerzéséhez, ha nemrég még az itt ülő Hölgytől várta volna az italmeghívást. De, talán most hátha tévedek..
Beszívom a levegőt és egy akkora sóhajt eresztek meg, ami három görög tragédia főhősének is a becsületére válna. - Persze. - szűröm a fogaim között, aztán elmutogatok valamit, amit szerencsére a pultos ételnek értelmez, és eltűnik valahol hátul. Én meg szívom a fogamat, mert ezzel a ma estére előirányozott összeg nagyjából egészét sikerült elvernem, de hát muszáj hogy megtartsuk azt a szép lendületet, amit nagy nehezen sikerült összehoznunk. - Akkor utánanézek annak a leltárnak. Szerencsére ezt azért egészen napra készen tartjuk, és ha van egy kis szerencsém, akkor hozzáférésem is van. Vagy lesz. Vagy találok. Pillanat... Amúgy van valami amit konkrétan keresnem kell? Nagyobb gépek? Alapanyagok? Konkrét szerek? Mert gondolom a kötszert és a szir-szarokat nem kell listázni... Magamba borítok egy nagyobb kortyot a piámból, aztán előveszem a kommunikátoromat és elkezdem veszettül püfölni, hogy a bejussak a megfelelő hálózati szegmensbe. Na azért nem vagyok akkora splíer, a Kancellária cuccaihoz alig-alig tudok hozzászagolni, de azért a sajátunkban egész szépen tudok érvényesülni. A hazai pálya előnye.
Hihetetlen, de még magamnál vagyok, a mai nap eseményei után. Az igaz, hogy nem éppen így képzeltem el, mikor beszálltam a szállítóegységbe, hogy lehozzon a Perdára, de ahhoz képest, hogy egy falatot se ettem – csak két korty vizet ittam- ehhez képest még az agyam is jár a megoldáson. -Az remek. Köszönöm. –nézek arrafelé, amerre int az étel kikérésére. Bár, azt meg se merem kockáztatni, hogy tudjam is, hogy mit fognak nekem hozni. De lehet az jobb, ha nem képzelek bele semmi extrát. Abból volt ma elég nekem mára, és lassan – de biztosan- még a zsákból is ki tudom nyújtóztatni a lábam. -Azt se ártana, de elsősorban a gépekre vagyok kíváncsi és a szerek listájára. A kötszerek és egyéb gyógyászati eszközök se lényegtelenek, de kezdjük akkor a „nehezebb tárgyakkal”. – miközben nyomogatja Rambo a PDA-ját én meg próbálom a vérkeringésemet kicsit felfrissíteni. -Elég kényelmetlen itt ülni egy helyben pár órán keresztül. - Azt is tudom, hogy nem egyszerű a helyzetem. De jelenleg én nem tudok utána járni a listának és várakozáson vagyok. Ergo, most jutott eszembe, hogy rohadtul sajog a testem majdnem minden porcikája. - …De, friss levegőt is szívnék, ha lehetne a kaja után. Hátha nem ezt az áporodott levegőt lélegezném be, és még álmos se lennék. –nyújtózom egyet, de meg kell hagyni, hogy nem vagyok nagyon hozzászokva az egy helyben való üléshez. A Laboromba is sokat járkálok az asztalok közt és most azért, elég kellemetlenül zsibbadok mindenhol.
Biccentek, bólintok, még el is mosolyintom magam egy pillanatra, de a tekintetem továbbra is a kommunikátoromra függesztem - Pajtás, figyelj ide. Én köszönöm, hogy normálisan állsz hozzá ehhez az egészhez és nem kezdtél hepciáskodni a kissé szokatlan kezdet miatt, és köszönöm azt is, hogy nem próbálsz látványosan átvágni vagy hisztizni. Komolyan. Viszont a határokat még tisztáznunk kell. Kajálj egyet, igyál még valamit, még abban is benne vagyok hogy - kísérettel -, de kicsit kinyújtóztasd magadat, nyújts, akármi, de csak itt, a Bárban. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy hagyjalak szabadon kószálni, ott meg pláne nem, hogy csak úgy kiengedjelek. Ha megbeszéltük amit ma meg lehet, akkor kapsz egy pofás kis zsákot a fejedre, és úgy vezetlek innen ki. Értsd meg, a biztonságunk, az életünk azon múlik, hogy mennyire tudunk rejtőzködni és eltűnni a szemek elől. Elképzhelhető, hogy majd valamikor te is szabadon járhatsz-kelhetsz errefelé, de addig marad a kellemetlenség. Remélem megérted. HAH! Diadalmas kiáltás szakad ki belőlem, ugyanis még saját magamat is meglepve sikerült előbányásznom a hálózatról a megfelelő nyilvántartásokat és adatbázisokat és még azt is sikerült elérnem, hogy csak azt mutassa ami fontos lehet nekünk. Figyelembe véve a koromat és az előképzettségemet, egészen parádés eredmény ennyi idő alatt. Oldalra fordítom és odalököm a kommunikátort a jóképességűnek, és hagyom hogy végigfussa a listát. Hosszú, de nem elég hosszú.
Amíg várakozom, addig pont eszembe jut, hogy egy jó ideje itt zsibbadok és elgémberedett mindenem. A köteleimtől már megszabadított újdonsült „barátom”, bár a kajakérdés is foglalkoztatott, mert majd kilyukad a gyomrom reggel óta. Persze, míg várakozom a listára, amit lekér a PDA-járól, addig van időm kicsit nyújtani és mozgatni a végtagjaim. Inkább csak magam elé dumálok, de jó hangosra sikeredett és meg kell mondjam, nem erre számítottam- vagyis- majdnem erre, csak más formában. -Oké! Jól van!- mozgatom meg a vállam a karommal segítve. – Csak fenemód görcsös minden tagom. Akart a fene „vissza-cuccolni” a zsákba. – vigyorgom el magam. Nem azért, mert ennyire jó kedvem van, hanem mert bármennyire is fájdalmasan indult ez a mai nap, azért annak örülök, hogy felnőtt módjára tudunk most beszélgetni. –Az remek lenne. – utalok a „felügyeleti” sétát említve, bár nem hinném, hogy egy szóval is mondtam volna szökési szándékomat. Nem mintha ez nem lenne természetes más körülmények közt se, de jelenleg jobban aggaszt, amiért ide hívtak a Városiak, és ha nem is úgy alakult ez az érkezésem a Holdra, attól még érdekel az emberek fizikai- és egészségi állapota. -Persze. Nem gond! – a vigyorom nem törlöm le még az arcomról, bár elég ritka, hogy ilyen széles fogsorral mosolygok. Elég racionális vagyok sok téren és a munkám is eléggé fontos ahhoz, hogy így tegyek. Most viszont a lista érdekel és a felszerelés leltára. -Remek! Hadd lám!- nézek végig a felsoroláson és igaz, hogy nem sokat vártam a tartalomtól, de azért nem olyan elveszett a helyzet. – Nem mondanám, hogy minden szükséges felszerelés a rendelkezésre áll, de talán tudunk valamit kezdeni belőle. - adom vissza a PDA-ját és közben jár az agyam, hogy miként lehetne valahogy kooperációra jutni a Városiakkal, hátha ők is tudnának kölcsönözni egy pár használaton kívüli berendezést. Akár honnan is nézzük ez mindenki érdeke és független a Politikától. Életek múlhatnak rajta, és ha nem azonnal, de záros időn belül valamit ki kell találni erre a helyzetre. Kissé belemerülök a gondolataimba és lehet, hogy csak akkor figyelek fel, mikor az ételt is meghozzák. Ha esetleg már kész van. -Hadd gondolkozzam... pillanat.- merülök el a lehetséges megoldásokon, bár még nem tudom, hogyan lehetne ezt kivitelezni.
- Ne kapkodd el, ezek komoly dolgok. Fűzöm hozzá félhangosan, ahogy látom hogy James elmerül az adatbázisban. Igazából egész korrekt kis operációt viszünk mi idelent, de azért látszik, hogy csak az alapszintű működést és gyógyítást tudjuk támogatni. Csak remélni merem, hogy nem csak azt fogja tudni megmondani hogy mire van szükség, hanem azt is hogy hogyan tudjuk beszerezni. Csendben várakozom a válaszára, és közben apró kortyokkal koptatom el a piámat. Igyekszem beosztani, szépen türelmesen, mert újabbra ma valószínűleg már nem lesz pénzem. Nem kell sokat várni a kajára sem, valami fortyogó cucc érkezik, kenyérre távolról emlékeztető dologgal. Emlékeim szerint egész korrekt íze van. - Megjött a kajád. Reformkonyha, ha szabad ezt mondanom. Azt ne firtassuk, hogy miből van, de rendberakja majd a gyomrod, az biztos. Bajnokok reggelije. Elvigyorodom bíztatásképp, és finoman elhallgatom azt a tényt, hogy a fűszerezés okozhat meglepetéseket 15-45 perc múlva.
A kézhez kapott listát nézve nem is olyan elkeserítő a helyzet. Van, amit még jó lenne beszerezni, de kezdetnek nem is annyira rossz. Ami viszont feltűnik, hogy a „géppark” elég réginak tűnik, bár ezt elsőre nem tudom így megállapítani, ehhez látnom kellene valahogy őket. Persze, kérdés, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani. Látva Rambo pillantásait, szerintem tudja, hogy egyenes és őszinte választ fogok adni, annak ellenére, ami az idekerülésem körülményeit illeti. Talán lehet kezdeni valamit a jelenlegi dolgaikkal és aztán majd kiderül, hogyan lesz tovább. -Ahogy így elnézem, nem olyan elkeserítő a helyzet, de van pár hiányosság a listán szereplők közt. Az analitikai rendszer például elég „régimódi”-nak tűnik, de ehhez látnom kellene, hogy többet tudjak mondani rá. – folytatom, de közben megérkezett a kaja, aminek felettébb örülök. A kinézete alapján nem mondanám egy 5 csillagos menünek, de aki éhes, az ne nagyon válogasson.. De sokszor hallottam ezt…és most menyire igaz is… Ahogy bekapom az első falatot, már értem miért mondta a férfi, hogy „csak később” tudom meg a fűszerezés utáni eseményeket. Remek! Még nagyon hiányzik egy hasmars.. vagy egyéb kellemes mellékhatás. -A listán szereplő adatok fényében lehetne kezdeni valamit, de valahogy beszélni kellene a Városiakkal, hátha tudnának kölcsönözni pár berendezést, amit nélkülözni tudnának. - rágom meg a következő falatot, és közben megint járnak a gondolataim. Fogalmam sincs, hogy lehetne megoldást találni, de ha esetleg lenne egy olyan opció, hogy a saját szememmel is meg tudnék győződni a gépekről, és valamilyen módon felvenni a kapcsolatot a Városiakkal, akkor talán el tudnám érni, hogy segítsenek. Talán… De nem vagyok egy könnyen feladós típus…
- Hááát, talán a következő látogatásodra meg tudok szervezni egy bemutatót, de erre most nem tudunk sort keríteni. Majd legközelebb. Ami viszont a Várost illeti, azt hiszem realistának kell lennünk. A Város nem fog kölcsön adni, lepasszolni, átadni, örökbe adni, és hasonlók. Abból kell kiindulnunk, hogy vagy építenünk kell, vagy... nem túl törvényes módszerekkel beszereznünk egyet. Ne aggódj, ez utóbbira - ahogy már mondtam - vannak embereink és megoldásaink, de először tudnunk kell mit és honnan tudunk elhozni. Utána már megtervezhetjük a továbbiakat. Viszont ahogy mondtam - arra kell számítanunk, hogy odaátról vagy odafentről nem kapunk hivatalos segítséget. Elhúzom a számat. Én ebben élek már egy ideje, de Jamesnek még nagyon nem állnak rá a gondolatai. Sebaj, azért vagyok itt, hogy visszatereljem a realitás talajára. - Szóval emiatt igazán érdekes ez a kérdés.
Minél inkább agyalok a gépekről, annál inkább forognak az agytekervényeim. Tudom, hogy nem lesz egyszerű a megoldásra rálelni, de hiszem, hogy mindenhol vannak kiskapuk. Amikor a Földön az Akadémián tanítottam, és később a Rektori posztot is megkaptam, voltak elég érdekes és –néha- lehetetlennek tűnő akadályok, de akkor is találtunk rá valami elfogadható lehetőséget. -Oké. – ehhez nem tudok többet hozzáfűzni, bár nem igazán lep meg a dolog. - Bizonyára oka van, hogy most nem tudod megmutatni nekem a gépeket, de abban látok még lehetőséget, hogy a Városiakkal egyezségre jussak a darabok beszerzésére. Nem véletlen, hogy itt vagyok - vagyis nem itt - hanem a Holdon, de hiszem, hogy az érvek és az álláspontok meg fogják győzni az ottani Kutatókat és az Orvosi személyzetet. Azt még nem tudom, hogy hogyan fogom kivitelezni, de tényleg nem szokásom egykönnyen feladni semmit. És most emberek életéről lehet szó, függetlenül attól, hogy a Városon belül vagy kívül élnek. Remélem, hogy összetalálkozom egy olyan személlyel, aki nyitottan és reálisan látja ezt a problémát és a megoldásban is hajlandó kompromisszumra.
Ingatom a fejemet. Lehet, hogy egy vén és begyöpösödött fasz vagyok, de akkor sem hiszek abban hogy a Városi orvosok ilyen szinten szabad kezet kapnának. Hogy is szokás ezt mondani? Életszerűtlen. - Nézd haver, te ismered jobban a viszonyokat odaát, de egész egyszerűen nem hiszem el hogy ez ilyen egyszerűen menne. Hogy a kutatók és az orvosok egyszerűen átadjanak nekünk bármilyen cuccot egy koszos törlőrongyon kívül anélkül, hogy jönne a dádá odafentről, a legfelsőbb szintről. Tényleg ne haragudj, semmi személyes vagy ilyesmi, de... őszintén meglepődnék ha ez így menne. A Kancellária ennél sokkal szorosabb pórázon fog... hát, tulajdonképpen mindenkit. A gépek sem olyasmik, amik hipp-hopp megteremthetőek a semmiből, komoly erőforrások kellenek egy-egy új eszköz létrehozásához, és épp ezért kétlem, hogy sikerülne ezt csak úgy simán ledumcsizni a kolléga urakkal odaát. De rohadjak meg, meg kell próbálni... meg kell próbálnod. Viszont ha már így együtt gondolkozunk, esetleg van B terved arra, hogy mi lesz ha nem tudnak átadni semmilyen eszközt? Érdeklődve nézek a másikra, mert hát szkeptikus vagyok, na.
Azért furcsállom valamelyest, hogy eddig ilyen problémákkal senki sem törődött. Valójában, az alap egészségügyi ellátásnak és az Élet védelmének alapvetőnek kell lennie. A Földön is voltak járványok és halálos betegségek, s ahogy most is ugyanúgy fennáll a veszély. De könyörgöm! XXV. századot írunk, nem pedig a Középkort! -Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz egyszerű a kivitelezés. Ismerve a jelenlegi állást, - majdnem, hogy- lehetetlennek is nevezhetnénk. De hiszem, hogy van olyan Orvos, aki fel tudja mérni a kockázatot és a lehetséges kimenetelt, ha nem teszünk valamit a megfékezésére. Ez független a nézetektől és a hovatartozástól, mert csak idő kérdése, hogy valamilyen módon az egész komplexum fertőzötté váljon, ha bárhol elindulna egy vírus, ami független attól, hogy honnan és kitől eredne, mindenkit veszélyeztetne. Ezért kell valamilyen módon megpróbálnunk, hogy összedolgozzunk a Városiakkal és – talán, később a Kancelláriával -, hogy egy átfogó és biztonságos módszert tudjunk kivitelezni. Még azt se felejtsük el, hogy a jelenlegi állapotok mellett is idő kérdése a mutáció. – megint jó sokat beszéltem, már majdnem kihűlt a kajám, és vele a gyomrom, de ezek fontos és halaszthatatlan kérdések, amiknek a megoldására nem szánhatunk heteket, hónapokat, mert lehet, hogy annyi idő már nem is áll rendelkezésünkre. Ami miatt azért aggódom…
Lebiggyesztem a számat. - A hit fontos. Hegyeket mozgat meg, meg minden. Azt hiszem nincs más választásom, mint HINNI neked... Hehe, hehe.. Göcögök a hülye poénomon egy darabig, de aztán megemberelem magam és folytatom. - Mit gondolsz, tudsz beszélni pár emberrel, finoman tapogatózva, felmérve, semmi konkrétumot sem elárulva, csak hogy kiderüljön ki az akivel komolyabban kell majd dumálnunk a kivitelezésről? Azt hiszem, hogy a felmérés fontos lenne mielőtt egyáltalán bedobjuk a lényeget a közösségbe. Tudod, mint amikor megnézed hogy milyen hideg a víz mielőtt beleugranál... szóval először finoman kellene kérdezsködni, aztán talán tényleg találunk pár olyan támogatót akivel tudunk komolyabban együtt dolgozni.. érted mire gondolok, ugye? Nem lehet ezt csak úgy durrbele módon kezelni... Jó, igazából ha rajtam múlna akkor legalább egy hónapig képeznénk mindenkit akit kémkedésre uasítok, de hát James önkéntesnek minősül jelen pillanatban, és csak remélni tudom hogy nem fut egyből a kancelláriához azzal, hogy mit is tervezünk. De.. ahogy eddig beszéltünk, talán erre nem kerül sor. Talán.
Teljesen meg vagyok győződve, hogy ez lesz a járható út, hogy az Élet-és egészség védelmében megtaláljuk a közös nevezőt a többi Medikussal és Kutatóval egyaránt. Talán furcsa Rambonak ez az elszántságom, de amúgy teljesen normális a számomra. Amikor „belekezdtem” az Orvosi pályába, akkor a húgom miatt tettem, majd később, többet is jelentett a Pálya, mint elsődlegesen a testvérem betegségére a gyógymód keresése. Talán egy napon majd egyre kevesebb lesz a betegség és a járvány kockázata, amiért eddig is küzdöttem. -Remélem, hogy találunk olyan személyt/személyeket, akik át tudják érezni ennek a súlyát és segítséget is tudnak adni a megoldásra. Tudom azt is, hogy nem lesz egyszerű a menet, de meg kell próbálni. –fejezem be az evést s, bár nem tudtam rájönni, hogy mi volt a tányéromon. Igaz, éhes is voltam, és akinek korog a hasa, az ne válogasson. -Értem. Nagyon is. – komoly a kérdés, és az is, hogyan lehet majd ezt megvalósítani. -Elsőnek talán, el kellene jutnom a Városba, ahol kellett volna eddig is lennem.- eresztek meg egy félmosolyt, bár nem provokálás miatt, hanem mert talán, azzal kellene kezdeni, nem pedig a Kancelláriával. Bár azt még nem tudom, hogyan vágjak bele, de nem fogom feladni a dolgot.
