Dr. James Vahlen

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Szülei nem éppen a szigorú elvek szerint nevelték két gyermeküket, inkább hagyták őket megtalálni a saját érdeklődési körüket. James elég korán a kutatás felé indult, de amikor húga beteg lett, még nagyobb megszállottsággal vetette bele magát a tudományokba. Őssejt biológus lett, majd áttért a genetikai kísérletekhez. Évekig kereste a testvére gyógymódját, de sajnos nem talált rá. 12 éves korában halt meg Melinda, amikor ő 18 éves volt. Attól a naptól kezdve még jobban beletemetkezett a munkájába. Elég zárkózottan élt 23 éves koráig, ameddig meg nem szerezte a doktori címet és a kutatási részleg vezetőjévé választották kitartó és lelkiismeretes hozzáállása miatt. A sok magányban töltött évei alatt eléggé nyersmodorú és szókimondóvá vált. Nem érdekli, hogy ha valakinek nem tetszik a véleménye, de ok nélkül nem köt bele másokba. Amit a fejébe vesz, azt általában véghez is viszi. Nem szokott „beletörődni” a félmegoldásokba, inkább tovább keresi a végleges megoldást. A fagyasztása előtti időkből sok adat nem maradt fent róla, de többször is publikálta a kutatási eredményeit a Földi Tudományos Akadémián, ahol tanított is. Fiatal kora ellenére sokak „szavaztak” rá, hogy a Fagyasztóba kerüljön az akkor már nős férfi, és feleségével együtt a Dominium-ra kerüljön. Aktáját később titkosították és ez vezetett arra is, hogy pontosan nem tudták „azonosítani” az ébresztéskor.

A teljes nevem, Dr. James Vahlen Boswell. Később az Édesanyám vezetéknevét „lefelejtették” az aktámban, de ennek is sokban köszönhető, hogy titok övezte személyemet az elmúlt napokig. A „szigorúan titkos” jelző sem könnyítette meg az életem, miután kerestetni kezdtem a Családom tagjait a kiolvasztásom után. A szüleimet nem találtam meg, ahogy a feleségemet sem. Mindenhol falakba ütköztem a Kancellária részéről. Hivatalosan is nősnek voltam bejegyezve, így nem igazán „törődtek” az én kis magán-keresésemmel. Próbáltam valami információkhoz jutni, de olyan szintű káosz volt az eltűntek és a halottak közt, hogy évekbe telt, míg valamit megtudtam Amandáról. Óh, az a nő! Amikor összeházasodtunk, azt hittem, hogy maga a Mennyország, de aztán kiderült, hogy a Pokolhoz több köze lehet, mint az égieknél lakó Angyalokhoz. Mondhattam volna, hogy eszem ágában sincs elvenni feleségnek, de amint megláttam, valami mozdult bennem. A nagy és a lepcses szájától eltekintve, csodaszép nő. Szinte minden férfit levenne a lábáról, ha csak ellibben előttük, csak meg ne szólaljon… *nevetés*
Apám akkor azt mondta, hogy ez a nő egyszer még sok nehézséget fog nekem okozni! De, mi tagadás! Imádom a kihívásokat, és ha már úgy alakult, hogy 25 évesen kimondtam az igent, akkor utánunk a vízözön. Talán, az ő esetében a Lavina, de még magamnak se vallottam be, hogy még élvezem is, amikor villámokat szór a szeme. „Kifejlesztettem” egy olyan technikát a pocsék stílusa ellen, amit nem átallok használni ”ellene”. Tudom, hogy utálatos tud lenni, de belül van benne valami, amit nem mutat senkinek. Én ismerem az „igazi” énjét, bár nagy nehézségek árán mutatta csak ki felém, de elértem, hogy az „álarca” mögé lássak. Éveken át kerestettem, hátra rábukkanok, vagy legalább életben találjam, de csak nemrégiben hallottam egy pletykát, hogy van egy Orvosnő, akinek a szája mocskosabb, mint egy Kocsisé. A híre elért hozzám is, bár szerintem elég kozmetikázva került szájról-szájra az az eset, amit a Kadétok egymásnak mondogatnak. Tudom, milyen alpári tud lenni és lekezelő, de úgy döntöttem, hogy a napokban utánajárok ennek a dolognak. Reménykedve játszottam el a gondolattal, hogy talán mégis rátalálok a feleségemre, bár sok esélyt nem fűztem hozzá ennyi év után. Az aktákból nem derült ki semmi, ahogy az sem lett feljegyezve, hogy egy Laborban dolgozok jelenleg és oktatok is Kadétokat. A tanítás nem sok időmet veszi el, inkább az új project, amibe bele akarok vágni. Még nincs hozzá megfelelő felszerelés és az engedélyeztetésre is várnom kell még jó ideig, de ha már rám szakadt ez a temérdek szabadidő, akkor kérvényeztem is, hogy határozatlan időre áthelyezzenek a Dominium fedélzetére. A Laborommal folyamatos összeköttetésben vagyok, de az adatokat mentettem még egy saját konzolra is, ami a PDA –hoz hasonló, de sokkal kisebb és modernebb kütyü. Mondjuk úgy, hogy ez egy amolyan hordozható Labor, és hologramos megjelenítésre is képes, számtalan funkciókkal, de ez most nem is lényeges. Szeretném megtalálni végre, az én „vészmadaramat”. Sokakban talán felmerül, hogy miért is akarom megkeresni őt, ha ennyire gőgős és flegma?! Erre a választ persze csak magamban tartom, mert eddig egy szóval nem mondtam ki hangosan, - sem neki, sem másnak-, hogy minden rossz tulajdonsága ellenére vonzódom hozzá. Arra meg külön kíváncsi vagyok, hogy mit fog majd szólni, ha meglát?! Vannak sejtéseim, de inkább nem mondok előre semmit. Mondjuk úgy, hogy ismerem már annyira, hogy szép szavakat nem várok tőle, de abban is biztos lehet, hogy engem se kell majd félteni.