Oktatóépületek

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Mint népjóléti kancellárnak, nem csak azzal kell foglalkoznom, hogy a városi erőforrások áramlása körül, minden rendben legyen, de arra is, hogy a kis lurkók oktatása, a felnőttek továbbképzése felhőtlenül, mindenféle fennakadás nélkül történjen. Éppen ezért nem hanyagolhatom el ama kötelességemet sem, hogy az efféle létesítményeket, helyszíneket megltogassam, a lehetsége fejlesztéseket és szükséges beruházásokat jóváhagyjam vagy éppen csak, propaganda körútra indulván, népszerűsítem a Népjóléti Kancelláriát. Persze, a kancellárok élete nem csak játék és mese, féltuct elmebetegnek vannak olyan kérései, kívánságai, amelyeket nem lehet teljesíteni, mert elve elmeroggyant, aki kéri. Arról nem is beszélve, hogy van a városban egynő, aki egyfolytában velem akar beszélni és már bejrta a fél várost, meg mindenféle hivatlnokot, hogy engem utoljérjen. Volt szerencsém Raven Moor aktájához és meg kell, hogy valljam, egyáltalán nem vagyok elégedett a benne olvasottakkal. Az én időm is szűkös, a beosztásom a feladataim nem hagynak időt arra, hogy holmi futóbolonddal túl sok időt töltsek, ebből kifolyólag úgy döntöttem, hogy akkor a mai napon, az egyik otatóépület fejlesztésének befejezésére adott fogadás után, szakítok időt erre a nőre.

Az időpont, hogy mikorra fáradjon be az egyik nagyobb terembe, adott volt. Úgy hagytam meg a testőrségnek és a Népjóléti Kancellária alá tartozó biztonságiaknak, hogy a fogadás ideje alatt nem engedhetik be Raven Moort. Ha ezt mégsem értené meg .. nos, tűz parancsot adtam ki ellene, erre az esetre. A változatoság és miheztartás kedvéért, hogy a biztonságom garantált legyen, érkezése pillanatában, egy a Kancelláriai gárdába tartozó hölgy szólította fel, hogy kövesse egy öltözőbe, ahol azonkívül, hogy minden ruháját le kellett vetnie és kapott a saját ruhái helyett egy hófehér, tiszta kezeslábast. Minden nála lévő tárgyat ki kellett pakolnia egy tálcára. Még a hajcsatokat is kiszedették, amikor tovább irányították hozzám, ahol én vártam rá, már semmilyen plusz tárgy nem lehetett nála, csak és kizárólag az a ruha, amit tőlünk kapott. Alsó és fehrnemű, valamit a fehér kezeslábas, ennyi lehetett csak rajta, amikor belépett a helyiségbe, ahol egy iróasztal mögött már vártam rá.

- Raven Moor, foglaljon helyett. - mutattam egy székre. - Úgy hallottam, hogy többször is igyekezett már eljutni hozzám, hogy beszélhessen velem. Hát most itt vagyok, figyelmesen hallgatom. - mondtam, miközben még gyorsan, egy adattáblán kattintottam párat, elintézve egy másik ügyet.

Ha teljesen őszinte akarok lennei, akkor elégedetten szemléltem raven belépését, ateljesen fehér, minden egyéniséget és változatosságot kilúgozó, fehér kezeslábasban feszítő Ravent. Meg sem tudnám mondani, hogy a lelkem mélyén, milyen elégedettség terpeszkedett, kényelmesen, széles terpeszbe és gondolt arra, hogy: most megvagy. Szavaira, kedves mosolylal az arcomon rázom meg a fejemet és úgy válaszolom neki.
- Ugyan, miféle tortúra? Ahogy nézem, tökéletesen időben érkezett. Nem késett és nem érkezett korán. - mondtam remekül szórakozva azon, hogy miképpen érzi magát. A következő kérdésére, pedig majdnem el is nevettem magamat, válaszom pedig eképpen hangzott.
- A biztonsági szolgálatom vezetője mondta, hogy a testüregmotozás, esetleg már egy kissé túlzás. Szóval, kizárólag kegyed élvezheti ezt a fehér kezeslábast, anélkül, hogy .. Érti, ugye? - mondtam az arcomon széles mosoly elterpeszkedése közepette, olyan hanghordozással, mint, aki komolyan csak viccel. Volt szerencsém olvasni Raven Moor aktáját, tudom, hogy előszeretettel incselkedik a kancellárokkal és egyéb hivatalos szervekkel, szokása parancsot megtagadni és olyan küldetésekről visszatérni, amelyen mások meghalnak.

Olybá tűnik, hogy szereti hosszúlére engedni, meg mindenféle adalékokkal diszíteni a beszédét, véleményét vagy bármivel is próbál lyukat beszélni a hasamba és ezzel átvitt értelemben megölni. Amikor azt emlegeti, hogy hosszú a listája meg készültem-e kávéval, uzsonnával, végül csak megemelem a jobbomat és egyetlen laza mozdulattal, a felesleges sallangokat, szimbolikusan félresöpröm.
- Én is örülök magának Moor polgár, ha már ragaszkodik a hivatalos titulusok használatához. Most eljött a várva várt nap, a pillanat, amikor végre szemtől szemben beszélhet velem. Hát, használja ki az alkalmat és adja tudtomra, hogy mégis mivel keres.
Mondtam tárgyilagosan, a tudtára adva, hogy nem érdekelnek a fölösleges frázisok és adalékok.

A szemeim összeszűkülnek egy pillanatra és keményen a szemeibe nézek.
- Valami problémája van az új ruháját illetően? Túl szoros, nem elég bő? A Központi ellátó, a méreteire szabta, eme csodálatos ruhadarbot. Szerintem örüljön neki, jól áll magának. A Domínium polgárai nem éheznek, Moor polgár, ha erre akar utalni. A Népjóléti Kancellria a vezetésem alatt, éppen azt tervezi, hogy bővítse a tányérra kerülő étel választékát és a minőség javulljon. Esetleg, konstruktív javaslattal szeretne élni, azt illetően, hogy tudunk a jelenleg, rendelkezésünkre álló termőföldeken magasabb hozamot elérni, anélkül, hogy a talaj termékenységét idő előtt kimerítve, a perdaiak által uralt erdők felé kelljen nyújtózkodnunk?

Hátra dőlök a székemben és magam elé húzom az adatlapomat, pöttyintek rajta ketőt, mire hallhatóan dolgozni kezd a parányi, de igen erőteljes processzor.
- Igazán sajnálom, hogy nem tudom kávéval és uszonnácskával kínálni, - felélénkül a képernyő és a holografikus kivetítő megjeleníti Raven Moor polgár arcát, adatait. - szerencsére  a rendszeres egészségügyi vizsgálatok azt mutatják, hogy a kalória bevitele megfelelő. Nem hízott el és nem is kezdett kóros vagy bármiféle súlyvesztésbe. Ön egészségesen táplálkozik, mások sem dolgoznak többet vagy kapnak alacsonyabb fejadagot.  

- Ön szerint, miért nem ébresztettük még fel az összes alvót, a Domíniumról? Mert, Jenkins kancellárnak gondjai lehetnek a matekkal? Segítek. - mondom mosolyogva. - A kancellárnak nincsenek gondjai a matematikával kapcsolatban. Helyette az lehet az ok, hogy meg kell oldanunk egy város és egy űrállomás élelmezését. Nagyobb fejadagokat akar, rövidebb idő alatt? Rendben! Mondja meg, hogyan lehet a jelenleg rendelkezésre álló erőforrások mellett, úgy növelni a fejadagokat, hogy mindeközben a lehetséges ébresztéshez elegendő készlet halmozódjon úgy, hogy közben nem ütközzünk a nem kimondottan barátságos perdaiakkal. Hallgatom!  

Igazán nagyot csalódtam, hogy Moor polgár képtelen felfogni a viccet. Legalábbis, ami a testüreg motozást illeti. Raven Moor-nak komoly híre van, ami megelőzi őt, némi gyanú alatt isáll, de ez most mellékes. A paranoia említésére is csak bólintok, ráhagyom a dolgot. Én nem vagyok paranoiás, ezért is költöztem le a városba. Komolyan mondom, szinte belehalok az unalomba, hogy csak fecseg és fecseg, ahelyett, hogy a átrgyra tért volna és végre közölné a mondanivalóját. Komolyan felvonom a szemöldököm, amikor arról kezd beszélni, hog csak is azért van jó kondícióban, mert Elorakba jár. Szóval Elorakban, komoly ismerősei vannak, akik ellátják étellel és ezért nem fogyott.
- Minden világos. Köszönöm, hogy felvilágosított, hogy mitől van ilyen jó kondícióban. - ha éheznek a polgárok, vajon mitől lehet, hogy mindezek ellenére épül a Város, dolgoznak az ipari egységek és nem halt éhen és a kimerültségbe bele, a város lakossága? Raven Moor valami droggal élhet, hogy olyasmiket hallucinál, amik nincsenek is. Hogy nem hiszi el, hogy a Kancellária, az élelmezés fejlesztésén dolgozik, nem az én bajom. Neki semmi köze ahhoz, hogy milyen fejlesztések, fejlesztési tervek folynak a háttérben. Megérintek az adattblán egy-két érintőpanelt, mire a processzor újra felpezsdül és életre kel.
- Ebben az esetben, legyen szíves nyilatkozni arról, Moor polgár, hogy ki él, az ön fejadagjával. Nem manipulált adatok, nem most találtam ki, az élelmezési jelentés. - tolom elé az adattáblát, amelyen szép sorjában fel is villan a fejadag, részletesen. Kiszámítva a szükséges kalória bevitelt, nyomelemekt, rostokat, konkrétan mindent.
- A minőség, jelenleg, tényleg nem üti meg az Elorakban szokásos fejedelmi lakomák szintjét. Valóban gyakorta helyettesítjük a húst, a tejet sajnálatomra nem tudjuk jelenleg előállítani a természetes minőségében és a gyűmölcsök is korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésünkre. Ugyanakkor, a jelenlegi mutatók szerint, senki sem éhezik. Se mennyiségi, sem minőségi éhezésről nincs szó.

Moor elé tolt adatok, a legfrissebbek és tényleg a lehető legoptimálisabban van kiszámolva az élelmezés. Ettől függetlenül szíves örömet hallgatom majd meg a javaslatát, amikor azonban az azstalra csüccsen, mint valami titkárnő, aki a felettese szexuális szórakoztatásával szeretné biztosítani a feljebb jutását, megköszörülöm a torkomat.
- Moderálja magát. Attól, hogy Elorakban, a barátai körében, megengedett az efféle léha viselkedés, igyekezzen megőrizni a civilizált énjét és székre ülni. Mellesleg, mostanág vissza kell majd szoknia a házikosztra, mert Elorakból kitiltották az embereket. - mondom, majd nyugodt mozdulattal húzom vissza az adattáblát.

Csöndben, figyelemmel követve előadását hallgatom szavait, a kérdésemre adott válaszát és az javaslatát illetően. Mond érdekes dolgokat, de még mindig nem derült ki, hogy mégis hová lesz az ételadagja. A nyolcadik gyűrűszint most nem érdekel, a Domíniumon tespedő kancellár társaim addig befogják a szájukat, amíg tömhetk a hasukat. Kizárólag Moor szavaira alapozva, nem fogom az adagjukat megkurtítani, mert akkor ... javul majd a minőség és a mennyiség? Jó vicc, könyörgöm, ne nézzen már hülyének. A Panoráma étterem, jó úgy, ahogyan van. Aki kell, forgatja a kreditet, amelynek egyébként csoda, hogy van értelme és egyáltalán értéke. Remek ösztönző erő, a magasabb minőségi ételhez való hozzájutáshoz és a kredit forgásához. A Pénzünk igazból értéktelen és értelmetlen. Ezen a bolygón senki más nem használ rajtunk, embereken kívül pénzt, a perdaiak cserekereskedelmet folytatnak. A szakadárokkal meg nem állunk szóba. Egyedül akkor rándul meg a szemem alatt egy izom, amikor arról az idióta esetről beszél, amikor valami barom rálőtt egy ellenállóra Elorakban. Nem is az illetőt kellene agyonlőni, sokkal inkább azt, akitől a parancsot kapta. Elorak, amely szálka, ugyanakkor mentőöv is a számnukra. Szálka, mert még ezekkel a perdai nyomorultakkal sem tudunk rendesen zöldágra vergődni és mentőöv, mert ha velük zöldágra tudnánk vergődni, akkor kaput nyithatnánk a Pedán élő többi városhoz. Srakallatos pontja ez a politikánknak.

Amikor befejezi a mondandóját, megcsóválom a fejemet, majd elégedetten hümmentek egyet. Szándékosan hagyom kétejek között, hogy mi a reakcióm, néhány pillanattal később aztán megszólalok.
- Döntést hoztam Moor Polgár. Többet nem fogják bosszantani a fejadag minőségével és mennyiségével kapcsolatban. Értékelem, hogy bevallotta, hogy megkerülöi a Domíniumi és Városi gazdasági láncot és felügyelet nélküli kereskedelmet folytat Elorakkal. Érdekes, hogy a minőségében és mennyiségben nem megfelelő adagra, még vannak "vevői". Ön mostantól jogát vesztette, hogy az ingyen fejadaggal élhessen. Amennyiben igényt tart, továbbra is az adagra, a Központi Ellátóhoz kell folyamodnia kérvénnyel és a kiszabott árat meg kell fizetnie. - talán el megy a kedve az ingyen kapott étel elcsencselésére, vagy ne adj isten az ellenállók számára való átadásához. Eléggé kétséges, hogy az Elorakiaknak adja, ha a minősége az elmondása alapján borzalmas és a mennyisége is kevés. Ez ugyanakkor az ellenállókat nem befolysolhatja, hiszen készleteik feltehetően végesek és szűkösek. Mostantól, hogy fizetnie kell az ételért, majd meglátjuk, menyire fog ugrálni, hogy rossz és kevés, amikor dolgoznia kell azért, hogy ételt kapjon. A fejadag, ugyanis napi szinten akkor is jár, ha valaki otthon tartózkodik, mert éppen beteg, ha valaki, aktuálisan semmit sem csinál, akkor is megkapja a fejadagot. Ez Moor polgárra, a mai naptól fogva nem érvényes. Örüljön neki, hogy nem veretem láncra, az ellenállóknak étel juttatás gyanújával.

Meg is fogom hozni a hirdetményt, hogy a mai naptól fogva, élelmiszerrel kereskedni Elorakkal és a perdaiakkal szigorúan tilos. A Perdaiaknak és Eloraknak nem kell a mi ételünk, ha Moor elmondása alapján, sokkal jobb minőségben és mennyiségben képesek ételt előállítani. Ugyanakkor a gyanúja fennáll, hogy az Elorakkal való kereskedelem árnyékában, az ellenállókhoz juttatják az esetleg összegyűjtött fejadagokat vagy az automatákból kiszedett ételt. Nekik ugyanis a szűkös készletek miatt, teljesen mindegy, hogy a kiadott ingyen fejadagot kapják vaagy, cserélniük kell valamit az Elorakiakkal és a többi perdaival, hogy ételhez jussanak. Elvágva az egyik lehetséges élelmezési útvonalat, az ellenállókat arra kényszerítjük, hogy az Perda őslakóival kereskedjenek. Ez ugyan javítja a kapcsolatukat az őslakókkal, de! Tekintve, hogy kereskedniük kell az ételért, a saját készleteiket kell megcsapolniuk.

- Ugyanakkor ne gondolja, hogy kizárólag elvenni tudok, bár .. gondolom nem zavarja, hogy többet nem kell találkoznia a standard fejadaggal. Igazán megnyerő az, ahogyan a részlegétől és a szakterületétől távolálló ügyekkel is foglalkozik. A planetológia megvárja, a kőzetek és földtani jelenségek nem fognak elszaladni. Örülök, hogy elmondta, jó viszonyt ápol néhny perdaival és elorakival. Negyedévet kap, hogy Tőgyikék beszerzéséről tárgyaljon és szaporításra, fejésre, élelmezésre alkalmas, egészséges példányokat szerezzen be. Elbeszéléséből kiindulva, úgy érzem, megfelelő kapcsolatai vannak erre. Ha sikerrel jár, megnyerte magának támogatóként és meccénásként a Népjóléti kancellárt. - a De, ellenben, különben kezdetű mondatokat szándékosan nem teszem hozzá. Maradjon meg az ő fejecskéjében, hogy vannak-e büntetések, ha nem jár sikerrel. Mert bizony lesznek. Sokkalta rosszabbak, mint amire számít. - Kotorja elő a bájos személyiségével és megnyerő modorával, hogy mit akarnak az elorakiak a Tőgyikékért. Mivel győzi meg őket, hogy hajlandóak legyenek cserélni lábasjószágot, magára bízom. Úgy tudom, hogy van járműve, nem okozhat gondot a közlekedés Elorak és a Város között. Ellenvetés? Reméltem, hogy nincs, nem is lehet és nem is javallott. Ha a tárgyalás sikertelen, ha az állatok betegek, ha az állatok ideje korán elpusztulnak, ha a Városba vezető út során, bármi történik akár a konvojjal, akár az állatokkal, a maga felelőssége.  Örülök, hogy ennyire tettre kész és felelősségteljes Polgárunk, hogy ennyire a szívén viseli, hogy a Város és a Domínium fejlődjön.

Mondom, majd nyugodtan dőlök hátra a székbe és pillantok Moorra.

Igazán furcsa, amit Moor polgár itt előad nekem. A standard fejadagot energia szeletre cseréli? Nos az energia szelethez, gondom ő maga is legalább olyan könnyedén hozzá juthat, mint az, aki elcseréli vele az energia szeletet. Amelyet, ha jól értek, akkor automatából, pénzért vesz. Nocsak, különös és furcsa ellenmondás, hogy az energia szelet, amiért pénzt adunk, mégis csak ér annyit, mint a minősíthetetlen, rossz ízű szar, amiképpen ő titulálja a standard fejadagot? Micsoda önellentmondás. A határozatomra, hogy mostantól pénzt kell kiadnia az ételért, eléggé kiakad, amit el is hiszek, de hát ő fikázta. Aztán egy újabb hazugság vagy éppen beismerés. Elorakban ételt adnak neki. Nos, ismervén a perdai és a humán faj közötti feszült viszonyt, eléggé kétlem, hogy csupa szívjóságból kapna élelmet. A perdaiak nem szeretetszolgálat.

- Igazán érdekes, amit elmond, Moor Polgár, már csak azért is, mert az ellenállók által megtámadot konvojokból, a szállított élelmiszer is eltűnt, az esetek többségében. Ismereteink alapján,a perdaiaik cserekereskedelmet folytatnak, értéktelen számukra a pénz. Szóval, ha állítása alapján, nem élelmiszert cserél élelmiszerre, akkor mivel kereskedik? Kezdem úgy érezni, hogy az ön tevékenysége kissé kuszább, mint ahogy elmondja. - egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy Moor polgár, csak szórakozik itt a kancellárokkal, holmi mondvacsinált ürügyekkel.

Aztán, amikor nem túl szofisztikáltan közli velem, hogy felháborítónak találja, hogy még fizessen is azért a szarért, felvonom a szemöldökömet. Egyáltalán nem tetszik az a hangnem és az a stílus, amit megejt velem szemben. Tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik ellenzik a Kancelláriát, nem is feltétlen kedvel mindenki, de amikor leülök valakivel beszélgetni és fontos témákat érinteni, nos ... hogy is fogalmazzak. Azért az alapvető tiszteletet elvárom. Csöndben, válasz nélkül hallgatom végig visszakérdéezéseit, hogy pontosan, miért is érje meg neki, hogy beszerezze a Tőgyikéket. Majd miután elhallgat, hagyok egy pár pillanatnyi szünetet. Szülessen csak meg a fejében a gondolat, hogy valami van.

Szemöldökömet felvonom és ránézve teszem fel a kédést.
- Baszki? Ezt a modortalan stílust Terson és Jenkins kancellárokkal szemben is megejtette vagy engem tüntet ki speciális figyelmével? - teszem fel a kérdést elég hűvösen és különösebb mosoly nélkül. Az sem érdekel, hogy a kiszabott intézkedés miatti érzelmi kitörése. Hogyan is bízhatnám rá a tárgyalásokat, ha képes efféle érzelmi kitörésekre?
- Értékeltem volna, hogy a kapcsolatai révén, Ön intézze ezt a sürgető és fontos kérdést, ugyanakkor erősen kétlem, hogy ilyen kirohanással és modortalan megnyilvánulással, oda engedhetném a tárgyaló asztalhoz. - ujjaim újra zongorázni kezdenek az adattáblán és a lekérdezésnek köszönhetően, pillanatokkal később a holografikus kijelző, Moor számára is ltható adatokat kezd kiköpni. Újabb ujjgyakorlat az érintőképernyőn és kivetített hologramm ketté válik.
- Aggasztóak az eredményei Moor polgár. - mutatok a kijelzett adatokra, ahol a kivitt eszközök sora látható egyik oldalon, tételesen listázva, míg a másik oldalon vajmikevés adat jelenik meg.
- Biztosan felismeri a szép hosszú listát. Az ön által kérvényezett és kivitt eszközök. A másik oldalon a szerezett adatok. Akárhogyan is nézem, a felhasznált erőforrás nem fedi a szerzett adatok mennyiségét. A mentsége, hogy állatok, ezt korábban már mondta. Ugyanakkor ... - újabb pöttyintés és kijön egy másik oldal pár. Az eszközlista jóval kisebb és a szerzett adatok mennyisége is bővebb.
- Ez egy másik Planetológus statisztikái. - különös, az illető egyetlen alkalommal sem számolt be arról, hogy állatok támadták volna meg az eszközeit.

- Tartok tőle, hogy vissza kell vennie némileg a felhasznált eszközök számának tekintetében. Van egy olyan érzésem, hogy Ön pazarolja az eszközöket. Mit csináljak magával Moor polgár? -teszem fel a kérdést, amire nem az a válasz, hogy valami mondva csinált mesével, kidumálja magát. Mert meg vagyok róla győződve, hogy meggyőző és hihető mesék állnak a rendelkezésére. Előre kitalált és megszerkesztett történetek, elméletek.