A Busidó utolsó hercegnője – értelem első szikráiApámnak köszönhetően lehettem igazi kislány, sok játékkal és felhőtlen gyerekkorral. 7 éves koromig tartott ezen állapot, mert utána beszállt a nevelésembe. Ő ismertette meg velem a Busidót, ami nem csupán eszmerendszerből, hanem napi edző formagyakorlatokból is áll. Odaképzelt ellenségek, vagyis inkább belsőnkből fakadó démonok legyőzése, s az által magasabb élet-színvonalra lépés útja. Miért fontos ez? Mert a Terra haldoklott, az utolsó lassú vajúdási fázisába lépett. A körülöttem levő világ annyiból állt, hogy apa és anya, meg apa emberei. A szervezet tagjai úgy viselkedtek velem szemben, mint az édesapámmal? Miért? Mert apám és anyám a fő pillére - lehet másoknak kényes lenne kimondani az igazságot - az utolsó megdöntetlen jakuzza családnak, több mint 100ezer főről beszélünk. A külső világ pusztulása helyett családunk a busidóban találta meg azon erkölcsi értékeket, ami alapján kitarthattunk a végsőkig. Mit jelent napi 1000 kardlendítés? Te tudod-e? Nem?
Hát elmondom! Fizikailag edzést a karoknak, s a testnek, amely segít belevinni az erőt egy-egy vágásba. Szellemileg kitartást, önuralmat és sok olyan tulajdonságot, ami kiveszett, vagy halványan pislákol egy őrült világban. Tíz éves koromban édesapámtól kaptam egy talizmánt, ami megvéd engem a gonosz erőktől. Bevallom, mindmáig viselem a nyakamban. Lehet sokan nem hisznek a szavaimnak, de én az életben sosem tudtam, hogy egy jakuzza család egyetlen örököse vagyok. Apám megvédett a külső gonoszság, az erőszak hatásai alól.
Az én utam, az én életem – a szikra tűzzé válásaA nyomor és nélkülözés érzése sosem jutott el hozzám, sőt segítettem pár barátom családján, akik ténylegesen küzdöttek a napi létért. Én mindenből a legegészségesebb dolgokat kaptam, ami csak a szervezetemnek kellett. Az iskolában csupán kimért hercegnőnek csúfoltak a buta és tanulatlan társaim, s éreztették velem, hogy nem szívesen vannak a társaságomban. Mire jöttem rá? Hogy nem szabad kérkednem a származásomról, magamban kell csendben őrizni. Az iskolai környezet volt az első, ami család mellett hatással volt rám. Magamban rájöttem, hogy az én utam sokkal tovább fog vinni, mint aki a Busidó nélkül él.
Egyetlen esetről tudom, hogy nem véletlen, mikor egy osztálytársam irigységből megvert. Másnap halott volt a kislány és családja, mert ugye egy hercegnőt oktalanul nem lehet megütni ugye? Rejtélyes ugye? Igen, s én cseppet sem gondoltam volna, hogy édesapám van benne. Én a Busidó szerint hittem a jó győzelmében, hogy felülkerekedik a sok rosszon.
Eljött nagy nehezen a 18dik évem, amikor megkaptam hátul a derekamra az első tetoválást. Egy Fekete földet ábrázol, teljesen új, s mondhatni eléggé fájdalmasan készült a csontok miatt, amihez hozzáért a szakértő. Kibírtam, ahogy mást is.
A költözés középső kontinens burája alá – szülők nélkül19 éves voltam, mikor apám küldött 10ezer emberrel középső kontinensre, s meghagyta nekem, hogy mostantól én viszem tovább a családot. 3 héttel utána felreppent a hír, hogy keleti kontinens helyi urak és uralkodó osztály csapást mért az utolsó jakuzzákra. Nagy vérengzésről számoltak be a hírek, nehézen álltam meg, hogy ne induljak vissza keleti kontinensre. A biztonságom és a családom miatt lenyeltem az esetet. Nem sokkal utána született meg a föld lakosságának evakuálásának a gondolata. Megtudtam, hogy nem fogják az összes embert evakuálni, hanem válogatni fognak. Mindenki megkapja a besorolását egy alapos orvosi vizsgálat során. Emiatt hihetetlen pénzt költöttem arra, hogy berakjak és benn tartsak egyes pozíciókban az embereim. Gondolok én itt orvosra, jogászra de még biztonsági szakemberek szintén bele tartoznak. Lassú óvatos lépésekkel sikerült eljutni oda, hogy 22 évesen elmentem a minősítést adó orvosi laborba. Nem volt kihívás, mert természetesen a beépített emberem fogadott, majd végezte el a szükséges vizsgálatokat a minősítés besorolás végeredményéhez. Itt álljunk meg egy pillanatra!
Iskolai végzettség hiányzik az életemből ugye? Pedig nem! Erdész technikusként végeztem az egyik középső kontinens iskolában, s még ott lettem erdőgazdálkodó, a nagy védőbura alatt. A parkok hozzám tartoztak, jobban mondva a benne található fákért én feleltem.Egyik részben abból éltem, másodsorban pedig embereim a legnagyobb titokban nyúlták le a tehetősebb emberek pénzét. Ez fontos tény a nagy család fennmaradásához.
Visszatérve tehát, én minősítési laborba mentem, ahol az egyik emberem volt a doktor. Ő végezte el rajtam a vizsgálatokat, mindent becsületesen, s hozzáértően. Ami engem meglepett, hogy a eredményeim termékenységben messze verte az átlag emberekét. Ez vajon minek volt köszönhető? Szerintem a tudatos táplálkozásnak, s az aktív busidó gyakorlatoknak. Lényeg, hogy meglett a hivatalos papírom arról, hogy a Dominiumra kerülve, a leggondosabb hibernáló egyikébe kerüljek az indulást megelőzve.
De mi a legsajnálatosabb az egészben? Hogy az embereim közül csak páran lettek alkalmasak arra, hogy velem jöjjenek. A többiek halálra lettek ítélve ezen a tönkretett bolygón. 23 éves lettem, mikor kaptam a hivatalos levelet, hogy ideje indulni. Előtte elbúcsúztam a nagy családomtól, a védelmezőim 99%-tól.
A nagy sötétség – ami nyomtalanul kimaradt az életembőlHibernáció, kimondva valami sci fi dolog a legtöbb embernek az eszébe, azonban nem csupán ennyiről van itt szó. Nagyon fontos szigorú szabályoknak kell megfelelni, s egy kisebb hiba akár emberi életbe kerülhet. De még mit lehet erről mondani? Azt hogy tényleg a legjobb testek bírják ki a hibernáció hatásait. Én azt vallom, hogy a Busidónak köszönhetem, hogy újra az élők között tudhatom magam. Nem volt egyszerű, mert az ébresztés után, nagyon erős hányingerem volt. Fájt kissé a fejem, sőt az egyensúly érzékem sem volt az igazi. Ezen hatások csupán órák múlva hagyták abba a testem kínzását. Utána meg jött a rehabilitáció. Lassú megmozgatások, izmok erősítése és mindent fokozatosan felépítve gyakoroltam be. Mondhatni felnőttként megéltem a második gyermekkorom, mert mindent újra kellett tanulnom. Ha pedig pihenőm volt, akkor meg szellemileg terheltek le a sok információval, ami végeláthatatlannak hatott a hónapok során. Teljesen megváltozott a világ a hibernációm alatt. A józan eszemre hallgatva, úgy véltem fel kell keresnem a megmaradt családtagokat. Itt elsődlegesen a legnagyobb gondom volt az emlékezés, de nem adtam fel. A talizmán, a busidó velem voltak.
Így elmondhattam magamban, szép új világ jövök.
-Szeret énekelni magányában, vagy kisebb baráti közösségben. 
Ahogy azt már tőled megszoktuk, ismét egy érdekes történettel álltál elő. Meglátjuk hogyan tudsz kamatoztatni a nem mindig szép, de a háttérben annál mocskosabb új világunkban, egy rég elfeledett értéket. Pláne az embereid nélkül, vagy kilincselhetsz az Alvók uránál néhány soron kívüli ébresztésért, de mint tudjuk őt nem lehet lefizetni. Bár a foglalkozásod nem sejteti a múltad, arra kíváncsi vagyok mennyire nyúlsz majd vissza az eszközökhöz. Lehet, hogy egy új lesi gonoszt köszönthetünk a személyedben? Egy intrikust? Egy a háttérből bábokat irányító személyt? Vagy esetleg a hibernáció elhozta a javulást és alaposan megváltoztatott? 
Talán a perdai jakuza dönti majd romba a kancelláriát? Míg ezekre a kérdésekre választ kapunk, neked sok dolgod lesz az erdőkben és ott ahol már nincs erdő. Remélem az őslakosok is elégedettek lesznek veled. 
