Számtalanszor elképzeltem már, hogy milyen lesz a nászéjszakánk, s hogy milyen lesz Sammyvel együtt lenni. Elképzeltem ahogy az általam neki ajándékozott fekete selyemutánzatú hálóingbe lép be hozzám a hálószobába, de azt is elképzeltem, hogy amint ki mondtuk az igent egymásnak, egyből térdel elém, hogy felcsigázzon az ajkaival. De elképzeltem azt is, hogy meggondolja magát a nászéjszakánkon, s kéreti magát egy kicsit, de pár istenes pofon után inkább készségesen nekiáll vetkőzni. Azt is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha ő nagyon makacsan ellenáll nekem, s jobban kellene kényszerítenem, mint 1-1 pofon. És hát mennyire igazam is lett részben a fantáziálgatásommal, mivel a kis feleségem nem csak, hogy kicsit ellenkezik, de teljesen elzárkózik a házasságunktól, s az együttlétünktől. Az, hogy kikötöztem nem törte meg eléggé, s nem csökkentette a harci kedvét az én kis szerelmemnek. Ezért hamar előkerül a kis bilincs együttes, aminek a felrakásával rendesen megszenvedek, de végül rá kerül. A kis vadmacska még le is rúg magáról közben, amitől fel szakad a szám is. Nem kerüli el a figyelmemet a kaján önelégült vigyora sem, de fog ő még ma este sírni. Már készülök behatolni, amikor el kezd könyörögni, hogy ne tegyem ezt vele, s hogy ilyet nem tehetek meg vele. Francokat nem. Nem bánok vele finoman, s hiába van síkosító biztos vagyok benne, hogy neki ez most nagyon fáj. Eleinte nagyon szűk, s ez már nekem sem annyira jó, de ahogy elkezdem keményebben megdolgozni, úgy válik egyre élvezhetőbbé számomra is a kis feleségem. Nagyon jó lenne így elmenni benne, s nem törődni vele, hogy neki milyen volt. De azt csak elviselné a kicsikém, s nem törne meg benne. Ezért felajánlom neki, hogy ha bekapja nekem, akkor bánhatok vele jobban is. De ismét csak nemet mond. Felmerül bennem, hogy nem érdekel a válasza, s akkor is letolom a száján a farkamat, de amilyen harcias, még a végén rá harapna. Azt pedig nem szeretném, s biztos vagyok benne, hogy ő sem. -Drágám. – mondom neki miközben rá markolok a mellére, s el kezdem gyömöszkölni. – Addig tarthatlak ebben a pózban, amíg teljesen el nem gémberedsz, vagy ha akarom még ki is láncolhatlak a falhoz, hogy még kényelmetlenebb legyen. De akárhogyan is nézzük, te innét ki nem teszed a lábadat, amíg a szép szádat szét nem kúrom, s aztán a nyelveddel le nem tisztogatsz teljesen. – gondolom ezek után sem gondolja meg magát, pedig sokkal jobban járna. Először csak az arcán csattan egy pofon, majd a két mellé 1-1 tenyeres, s amint vissza sétálok a finom kis puncijához, már csattan is a tenyerem a szeméremajkain. Nem telik bele sok időbe, és vissza térdelek a lába közé, de mielőtt újból behatolnék azért még elmondom, hogy mi is fog vele történni. -Most alaposan megbaszlak, mint ahogy még gondolom soha. – közben a farkamat oda illesztem a finom kis puncijához, majd egy határozott mozdulattal olyan mélyen hatolok belé, amennyire csak tudok. – Isteni finom vagy. – jegyzem meg. – Szóval most addig baszlak, amíg beléd nem élvezek, s akkor kiderül majd mennyire vagyok steril. – fenyegetem meg, bár rohadtul nem akarnék most egy vinyákoló kis szarzsákot a nyakamba. – Majd utána főzök egy teát magamnak, bekapcsolok valami szexfilmet, s leülök melléd. Ha újból erőre kapok, akkor ismét megbaszlak. Újból és újból, amíg végre nem leszel hajlandó leszopni rendesen. – nem mondok többet, hanem el kezdek kihúzódni belőle teljesen. Majd újból vissza merülök a puncijába, olyan erősen, s hévvel, hogy csak úgy csattogjunk a kéjtől. Olyan vadul kezdek el mozogni benne, amennyire csak tudok. Hosszú ideig csak a szuszogásom és a csattogásunktól hangos a szoba. Nem zavar ha sír vagy sikít közben, az csak jobban felspanolna engem ebben a helyzetben. Végül olyan gyors tempóra kapcsolok, amiből sejtheti hamarosan végzek, s pár perc múlva már érezheti, hogy mennyire türelmetlen vagyok, végül egy hörgéssel teli sóhajtás közben elélvezek, amikor a lehető legmélyebben vagyok benne. Pár nem annyira remegés fut végig a testemen, amit ő is tisztán érezhet. Még pár másodpercig lihegek az arcába, ahogy rá hajolok, majd adok egy puszit az arcára vagy a homlokára, amit éppen elérek. -Látod én így is élveztem. – mondom gonoszul majd leszállok róla, s a bárpulthoz megyek tölteni egy italt magamnak. Nem öltözők fel, minek, hiszen hamarosan újból erőre fogok kapni, és folytatjuk a nászéjszakánkat. A pultnál írok egy üzenetet a titkáromnak, hogy hamarosan videóhívást fogok intézni hozzá, de a kamerám ki lesz kapcsolva, de ő tegyen úgy, mintha működne a kameránk. Arról is tájékoztatom, hogy Sammy is velem van, s hogy ne felejtse el őt is üdvözölni, és megdicsérni. Majd pár kattintással kikapcsolom a nagy kommunikációs kamerát, s Sammy mellé megyek a borrommal és a PDA-mmal a kezembe. A földröl egy szájpecket veszek elő, s alapos szakszerű mozdulatokkal a bőrszíjas piros golyót a feleségem szájába. Adok még egy puszit Sammynek, majd megkezdem a videóhívást. Hamarosan Phillip arca jelenik meg a hatalmas kijelzőn. -Üdvözlöm Philliph! -Üdvözlöm Uram. – köszön a titkárom, majd köszönti Sammy-t is. – Szép napot Önnek is Miss Lewis! -Már nem Lewis! – csattanok fel. – Összeházasodtunk, szóval felveszi a nevemet. – mondom a tényeket. - Írja át. -Gratulálok önöknek! – mondja boldog mosollyal az arcán. – Ma igazán kívállóan néz ki Mrs McGrover. – dicséri meg Sammyt, ahogy kértem. -Köszönöm Phill. – búcsúzok el széles vigyorra, és kapcsolom ki a hívást. Lassú mozdulatokkal szedem ki Sammy szájából a játékszert, hogy tudja vele beszélgetni. -Felhívjunk még mást is? – szegezem neki a kérdést – De ha szeretnéd várhatunk még 1 órácskát, de addigra nagyon fájni fognak a tagjaid.
Bár használ sikosítót, rendkívül szűk vagyok, így egy picit se kellemes az az érzés, ahogy újra és újra belém hatol. Nedvesebb nem leszek magamtól, mivel a vágyat a tetteivel nem kelti fel bennem, és bár William idővel érezheti, hála a tágulásnak, én továbbra sem. De képtelen vagyok megakadályozni az erőszakot, ez pedig kezd egyre jobban kikezdeni belül. Végül távozik, de még nem ment el, én pedig tudom jól, hogy még nincs vége. Még mindig azt akarja, hogy leszopjam, de tudom jól, hogy ez nem az orális játékról szól, hanem a dominanciáról, arról, hogy beismerjem, Ő a főnök, én pedig fejet hajtsak neki. Nem fogom megtenni, ezt pedig ideje felfognia! Ahogy melleimre fog rá, csak tekintetemet elirányítom tőle, de mivel fejemet se tudom mozdítani, túl sokat nem tehetek. Gyűlölöm azt, hogy hozzám ér, hogy bárhol, bárhogy képes érinteni, és már túl nehéz tartanom magam ellene. Csak legyen már vége... Amiket mond, azzal eléri, hogy lassan felé pillantsak, és a helyzet az, hogy tudom, hogy most nem blöfföl. Tényleg addig tarthat így, ameddig csak akar, és könnyű szerrel kiláncolhat máshova is. Csak elkábít, ahogy azt már tette, és utána még csak ellenkezni se fogok tudni. Nem is csak sima oralitást akarna, durva tettre készülne számmal is, most már világos... Hogy teheti ezt velem? Hogy lehet egy ilyen emberből kancellár, a népünk vezetője? Csak tudnám, hogy mivel érdemeltem ki, hogy pont engem akarjon ennyire. - A tetteiddel azt éred el, hogy soha se foglak elfogadni Téged! - hangom erőtlen, fáj mindenem és főleg odalent sajog nagyon, így mást képtelen vagyok mondani neki. De a következményekkel számoljon, és egy nő bosszúját nem veheti félvállról. Egy újabb pofon tulajdonosa leszek, amit már rendesen megérzek és arcom is már szép pirossá válik, én pedig kissé bele is nyögök, akaratlanul is kifejezve fájdalmamat. De megüti ismét melleimet is, majd legnagyobb meglepetésemre még odalent is, amire már testem is összerezzen és hangosabban fejezem ki fájdalmamat egy nyögéssel. - Elég már! - hiába mozdítanám ismét kezeimet, a láncok csak ismét húsomba marnak, de nem engednek. Testem több helyen piros már az ütésektől, ahogy nyakam, csuklóim és lábaim is kivannak, ölemnél pedig erőszakos cselekedetei miatt fog begyulladni, már most érzem. És ekkor hatol be ismét, amibe újból fájón belenyögök és most érzem, hogy ahogy az előbb, továbbra se kímél. Kezeim ökölbe szorulnak, akarom tartani magam, de amiket mond... tudom, hogy nem csak üres fenyegetések. Túl hosszú lesz ez a nap vagy akár a következők, mert amíg nem kapja meg, amit akar, nem fog békén hagyni, ez a póz pedig egyre fájdalmasabb, és érzem már, hogy némileg zsibbadok. De főleg gyors tempója és erős lökései okozzták a fő fájdalmat, amiknek hála most már nem tudom megállítani a könnyeimet. Túl mélyre megy, túl durva... túlságosan is fáj. Próbálnám elfordítani fejem, hogy legalább ne Őt lássam, de esélytelen, odalent pedig még szárazabbá válok, már ha ez lehetséges. - Nagyon fáj! - bár úgyse érdekli, de nem bírom már! Hangom megremeg, nem sikítás ez, de magam sem tudom, hogy mi. Testem remeg, miközben még jobban gyorsít a tempón, én pedig beharapom alsó ajkam, felsértve azt, vért fakasztva belőle, de így próbálva elcsitítani saját magamat. Amikor pedig belém élvez, majd megpuszil, homlokomat el tudja igaz érni, amikor pedig végre kihúzódik belőlem, remegő tagokkal szipogok. Még mindig nagyon fáj. Lehunyom szemeimet egy rövid időre, amíg magamra hagy, próbálok mélyebbeket lélegezni, miközben szívem is zakatol. Nem bírom! Ki akarok jutni innen! De hallom, hogy közeledik felém, így kinyitom szemeimet, majd amikor mellém kerül, érzem, hogy ismét elönt a félelem. De a szájpecekre nem számítok, mégis, esélyem sincs ellenkezni, így hamarosan vérző ajkam közé kerül a piros kis golyó, én pedig nem kicsit kétségbeesetten nézek Williamre. Most már megszólalni se tudok. Vajon mit tervez még ez után? És ekkor jön az újabb megalázás, ahogy a hatalmas képernyőn szemem sarkából meglátom a titkárát, aki úgy tesz, mintha teljesen normálisan néznék ki William mellett és nem lenne semmi furcsa se ebben a jelenetben. Egy világ omlik össze bennem, miközben köszönt, majd ez után hallhatom meg, hogy újdonsült férjem még a nevemtől is megfoszt. Hümmögök kicsit, de ezt Phillip nem fogja kihallani a vonal túlsó végén, csak gratulál, majd... megdicsér. A könnyeim most már rendesen megerednek, már vissza se tudom fogni őket. El akarok süllyedni szégyenemben. Apám nevét se tarthattam meg, még csak beleszólásom se volt, így halkan szipogok, amíg a videóhívás véget nem ér, majd amikor megérzem a férfi kezeit fejemnél, most már félősen remegek meg, majd ahogy kiveszi a számból a szájpecket, némi nyál csorog le akaratlanul is ajkaim közül. - Ne csináld ezt velem... Már mindent elvettél tőlem! - az önbecsülésemnek is annyi. Szerettem volna erős maradni, szerettem volna kitartani, de erre a szörnyetegre még a legrosszabb rémálmaimban se mertem gondolni. És Ő lett az én férjem... Beszívom vérző, alsó ajkamat, nem akarok jobban sírni, mégse tudom megakadályozni a könnyeket. Már így is nagyon fáj mindenem, de még egy óra... kész Pokol lenne. Hogy lehet ilyen érzéketlen? Ennyire szemét? Már erőm sincs kifakadni neki, már... már fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. Bármit is fogalmaznék meg neki, nem számítana, így csak próbálom tartani magam, bár már nem megy. Szánalmasan festhetek. A szemeim is pirosak, akár csak arcom, mely könnyes, ajkam véres, testem pedig némileg remeg a póznak és az erős köteleknek hála.
Ez a nap egy különleges nap, hiszen még ha papíron nem is ma házasodtunk össze Sammyvel, akkor is ma van a napja, hogy össze költözünk, és elháljuk a nászt. Még ha nem is olyan romantikusan, mint ahogy Sammy gondolta volna még az orvosi szobában anno a lánykérésnél. Annál sokkal durvább, és kegyetlenebb vagyok vele, s nem csak azért mert élvezni akarom a teste minden procikáját amely gyönyört tud nyújtani nekem, hanem mert egyszer és mindenkorra meg kell tanulnia, hogy ki fekteti le a szabályokat. Kap esélyt, hogy meggondolja magát, s engedelmes feleség legyen, még a finom kis puncija dugását is félbe hagyom, csak, hogy tudjon dönteni a sorsáról. Hiába világosítom fel, hogy innen ugyan addig nem szabadul, amíg nem lesz engedelmes feleség, ő mégis dacoskodik, s közli, hogy a tetteim miatt ő soha nem fog elfogadni engem. Amire csak felkacagok ugyan, de egy nagy pofont le is keverek neki, ahogy a melleit is megcsapkodom, majd a lába közé is kap egy tenyerest, amire azért fel szólal, hogy elég már. -Volt lehetőséged a teraszétteremben, hogy te is feltételeket szabjál, de nem akartál élni vele, hát akkor élsz úgy, ahogy hagyom. – mondom neki, s már hatolok is belé, hogy kiélvezzem, amit így tud nyújtani nekem. Nem érdekel, hogy ő nem élvezi, vagy, hogy közli fáj neki. Nem számít, és nem is érdekel. Ő választotta ezt a módszert. Lehetne ugyan kellemesebb számomra is ez az együttlét, mivel eléggé száraz a kicsike, de ez csak ront egy kicsit az élvezeten, attól még ugyan úgy belé élvezek, amikor végzek. Én is szuszogok egy kicsit mozdulatlanul miután megpusziltam a homlokát. S miközben a testem a gyönyör mámorában remeg egy kicsit, addig nézem, ahogy a mellei fel-le emelkednek, ahogy veszi a levegőt. Kicsit abban reménykedtem, hogy ettől a megalázó helyzettől, és a megerőszakolásától annyira megtörik, és már csak sírni fog nekem, de még tartja magát. Így ahogy ígértem neki töltök magamnak egy italt, közben a pda-mon átállítok pár beállítást és Sammy mellet felhívom a titkáromat. Sammy szinte azonnal el kezd fészkelődni, s mikor közlöm Phillipnek, hogy írja át Sammy nevét, akkor az én kis feleségem úgy néz ki, végre megtörik, s utat enged a könnyeinek. A hívás végén megszakítom hívást, s ki veszem a feleségem szájából a golyót is. Nem kell sok idő, s már közli velem, hogy mindent elvettem tőle, s kérlel, hogy ne tegyem ezt vele. Óvatosan az álla alá nyúlok, hogy a fejét felém fordítsam, s a szemébe tudja nézni. -Még nem mindent. – mondom ki a tényeket. – Nekem egy engedelmes, rendes feleség kell. Ha akarod, akkor szinte most azonnal le tudunk ülni és megbeszélni, hogy ki mit szeretne ettől a házasságtól. Csak annyit kell tenned, hogy bebizonyítod nekem, hogy komolyan gondolod. – mondom neki miközben rá markolok a lógó férfiasságomra, hogy utaljak rá le kell szopnia rendesen ha tárgyalni akar velem. -Ha nem akarsz tárgyalni, akkor folytathatjuk. Kb 10-15 perc múlva újra szexre kész leszek, de addig is le tudlak venni az Imperium legénységi listájáról, de akár oda is küldhetek 2-3 kanos fickót a barátosnéd lakásához, hogy basszák meg, ahogy én téged az előbb. És ha kéred videón is végig nézhetjük. De Philip barátodat is bevetethetem a CsH hivatalba, ahol hozzá adják egy öreg rusnya csorosznyához, akit egy bottal se piszkálna meg senki, de neki kötelező lesz avval szexelnie. De ha még sokáig makacskodsz, akkor nem csak a pinádat és a szádat baszom szét, hanem a formás kis seggedet is, s addig leszel ide kikötve, amíg már könyörögni fogsz egy pohár vízért. De azt is csak akkor kapod meg, amikor teljesítetted, amit akarok. Miközben beszélek hozzá a jobb kezem máris a jobba mellére siklik. Először lassú körkörös mozdulatokka, finoman érintem a mellét. Szinte csak éppen hogy hozzá ér a kezem. Pár rövid kör után, a mutatóujjam és a hüvelykujjam finoman rá csippentek a szép mellbimbójára, s el kezdem finoman morzsolni, miközben oda hajolok, hogy a nyelvemmel érintsem a mellbimbó udvarát. Az kezem hamar elkerül az útból, s már a nyelvem ír le köröket a mellbimbója körül. Hármat jobbra, hármat balra, aztán megint hármat jobbra, és így tovább míg el nem kezdem érezni, ahogyan keményedik. A kezem közben a combja belső felére támaszkodik. Az ujjaim megfeszülnek, mint egy sas karmai, s lassan a térdétől karmolom végig az ágyékáig, ott a mutató és középső ujjam nagyon lassan siklik a csiklójához, s finom fel-le mozgással kezdem el ingerelni. -Annyira bele nyalnék most, - lihegem a fülébe – de még nem érdemled meg, ahogy a kényeztetést sem. – a mondandóm végén pedig nem túl finoman, de nem is túl durván bele csípek a csiklójába. -Szóval mit választasz? – szegezem neki a kérdés, miközben oda állok elé, s a jobb kezemel el kezdem húzogatni a még petyhüdt nemi szervemet.
Élek úgy, ahogy hagyja... Szavai visszhangoznak a fejemben, miközben megerőszakol, de már képtelen vagyok mit mondani rá. Ezt a beszélgetést már egyszer lefolytattuk, és természetesen nem értettünk egyet. Hiába akartam lefektetni a szabályokat, Ő azokat se volt hajlandó elfogadni, így bármit tehetek, ha azok nem egyeznek William elképzeléseivel, akkor ugyanúgy végem. Én tényleg próbálok erős maradni, tartani magam, összeszedni még maradék önbecsülésem, de szépen lassan zúz porrá. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyesmi áldozata leszek, mert bár papíron a férjem, ez, amit tesz, akkor is testi erőszak. A lelki pedig ez után következik, amikor számat befogva hívja fel mellőlem a titkárát, kinek hangja ismerősen cseng már az étterem óta. Nem tudok semmit se tenni az ellen, hogy így lásson, ebben a kiszolgáltatott, megalázó pózban, és ha ez nem volna elég, most tudom meg azt is, hogy a nevem se tarthatom már meg. A hívás megszakad, én pedig megtörök... ennyi, vége volt a küzdelemnek. Felfogtam, hogy William nem éri be a testemmel, nem elég neki az, hogy megerőszakolt, addig fog kínozni, amíg meg nem kapja, amit akar. A golyó kikerül a számból, majd ahogy állam alá nyúl, remegő ajkakkal nézek fel rá. Nem tudja nagyon mozdítani a fejem se ebbe a pózba, hála annak, hogy így összekötözött, de azért elérheti a célját, hogy a szemeibe nézzek, bár előre félek, hogy ismét mire készül. Szavaival újból jelzi felém, hogy mire vár... és rendkívül kitartó az a szomorú helyzet. Engedelmes feleséget akar... aki lesi óhajait, és nem fog elengedni, amíg meg nem kapja. De mielőtt még bármit is mondhatnék, folytatja, és a ma történtek után már tudom, hogy mindezen szavak nem üres fenyegetőzések. Ahogy annak idején is át tudott helyeztetni a Valkűrre, úgy tehet róla, hogy az Imperiumra se térhessek vissza és soha többé ne hagyhassam el ezt a lakosztályt. Kancellár, be kell látnom, hogy Ő valóban tejhatalmú az életemben, bármennyire is nem akarom ezt. Ravennel és Phillel is fenyegetőzik, ami tőle már megszokott, de most mégis valóságosabbnak hangzik mindaz, amit mond, vagy tényleg én törtem meg túlságosan. Nem... ezt nem teheti meg velük, elég, ha csak én szenvedek, Ők nem ezt érdemlik. Érzem, ahogy szavai közben ismét engem érint, mellemet próbálja ingerelni, tovább kínozva ezzel, miközben alpári szavait hallom. Félek attól, ami még rám vár, de felfogtam, hogy nem fog elengedni, ahogy se enni, se inni nem kapok, így hát a mosdóba se fog kiengedni, ha nem hajtok fejet. Nem akarom, hogy a számat is birtokba vegye, sejtem, hogy mi lenne annak a vége, én pedig lassan már így se tudok tükörbe nézni. Akarnék mondani valamit, de nem találom a szavakat, csak a képzeletem kínoz tovább, amelyet szavainak hála látok magam előtt... Így is annyira fáj már odalent, de képes tovább fokozni, a fenekemet pedig bár eddig békén hagyta, talán az lenne a következő. Mellemet ingereli, érinti, játszik vele... ajkai közé veszi, én pedig csak tovább könnyezek, beszívva alsó ajkam, próbálva csendben maradni. Ellenkezni viszont már nem tudok... és már meg se próbálok. Csak testem feszül meg ijedten, ahogy a lábamnál simít végig erősen, körmeivel érintve vékony bőrömet, majd érzékeny pontomhoz ér, ami picit se kellemes. Fáj odalent az előbbiek után, így minden mozdulata kellemetlenséget szül, akár csak szavai és végül csípése is, amire most már felszisszenek. - Nem akarom, hogy tovább bánts, ahogy a barátaimat se. - mondom ki végül, felnézve lassan rá, próbálva szemeibe pillantani ebben a kényelmetlen pózban. Lenézek végül lassan a farkára, majd vissza William szemeibe. - Megteszem, amit akarsz, te nyertél! - nem sértegetem, nem mondom ki azt, amit gondolok róla. Nem rontok a helyzetemen tovább. Hiába kérném, hogy engedjen előbb el, hiába próbálnék alkudozni vele, itt most én vagyok az, aki veszített, amíg pedig nem érzi azt, hogy úgy lett minden, ahogy Ő akarja, esélyem sincs még csak szót érteni se vele. - Csak kérlek... ha egy kicsit is számítok neked, ne légy továbbra is durva velem. - fejemben ismétlődnek korábbi szavai, hogy mit is tenne velem odalent és a számmal és én arra érzem, hogy nem vagyok felkészülve. Így is a szívem a torkomban dobog, a gyomrom pedig ki akarja adni a tartalmát. Egyre rosszabbul vagyok, arcom is elfehéredik, de ha közelít felém, most már érezheti, hogy nem ütközik ellenállásba, ajkaim is szétnyitom neki, ha akarja és a fogaimat se fogja megérezni. Én ebben a pózban egyáltalán nem fogok tudni irányítani, se sebességen, se mélységen, de talán engedni fog a kérésemnek vagy... betartja azt, amit mondott korábban és még jobban kicsinál, amíg végül már nem marad belőlem semmi.
Sokan nem képesek megfelelően tárgyalni egy – egy fontos megbeszélésen, pedig nagyon is sok múlik rajta. Főleg az aljanép úgy tudja, hogy miként kell tárgyalni, de amint elém kerülnek, egyből bármibe bele mennek, mivel egy tárgyalásnál nem a belépés, és üdvözlés a fontos, hanem hogy ki meddig áll ki a tervei mellet. Sokan ott rontják el, hogy el kezdenek alkudozni. Direkt mondanak egy magasabb árat, mint amit akarnak, avval számolva, hogy a másik alkudozni fog, de végül ő megkapja amit akar. Evvel csak az a baj, hogy ha alkudozni kezdesz, akkor vesztettél, elismered a másik győzelmét. Ezért én nem szoktam alkudozni, ezt meghagyom a másik félnek. Ha nem akar, és kitart, akkor megszerzem máshogyan a dolgot, amit akarok, de ha alkudozni kezd, akkor tudom, hogy győztem, s csak rajtam múlik, hogy megelégszem annyival, amit adni kíván a másik, vagy többet csikarok ki belőle. Sammyvel sem indult jól a mai tárgyalásunk, hiszen a kis makacs nőszemély el kezdte diktálni a szabályokat, vagyis, amit ő akar. De én nem megyek bele ilyen alkudozásba és igen keményen kezdek el bánni vele. Ha arról lenne szó, akkor én magam is képes lennék lenyomni őt az ágyra, de szerencsémre nincs rá szükségem, mivel Theo elkábítja nekem, s mire felébred, addigra már ki van kötve kényemre, kedvemre. Nem finomkodok a megerőszakolásával, s a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetbe hozom. De ez sem elég neki, ekkor felhívom a titkáromat, hogy ő azt higgye közszemlére teszem a megalázó helyzetét, s közben a nevét is elveszem tőle, amire már kifakad, hogy már mindent elvettem tőle. Pedig nem. Fenyegetésképpen felsorolom neki, hogy akár az Imperiumról is levehetem a legénység névsoráról, de akár 1 hétig itt tarthatom miközben folyamatosan megerőszakolom. Megemlítem neki azt is, hogy akár Ravent is vagy Phill-t is bele vonhatom ebbe az egészbe, ami úgy néz ki már kezd hatni rá, s már kimondja mit akar, félig a szemembe nézve. Nem akarja, hogy a barátait bántsam, amire gonoszul elmosolyodom, hiszen tudom nyertem. Majd nehezen de közli, hogy meg teszi, amit akarok, én nyertem. Olyan önelégülten hajolok oda hozzá, amennyire csak lehet, hiszen évek óta nem volt ekkora küzdelmem, s nem esett ilyen jól egyik győzelmem sem. Nem sokkal később már kérlel is, hogy ne legyek vele durva, ha egy kicsit is számítok nekem. A kis butus, már hogy ne számítana, hiszen ha nem számítana, akkor most nem lenne itt. -Ha nem számítanál, akkor nem lennél itt, – mondom neki mosolyogva. – nem tennék meg ennyi mindent, hogy a feleségem legyél, ha nem lennél fontos. – mondom, miközben a nyakánál lévő nyakörvbe kötött lánc karabinerét kioldom, hogy lazuljon a helyzete. Most könnyedén megtehetném, hogy a szájába rakom a becses részemet, s biztos vagyok benne, hogy nem ellenkezne, hanem készségesen hagyná a dolgot. De nekem ez nem elég. Látni akarom, ahogy kényszer nélkül is megteszi, amit ígért, hogy komolyan gondolja. -Most kapsz egy lehetőséget, hogy bebizonyítsad mennyire gondolod komolyan. – mondom teljes komolysággal – De ha csalódnom kell benned, akkor hidd el vissza sírod még ezt a kanapét. – fenyegetem meg őszintén, majd elkezdem a nyakáról a nyakörvet. Ha az le kerül róla azt a lábához dobom hanyagul. Utána a derekáról oldom ki a láncokat, hogy legalább ki tudja nyújtani a lábát, s le csatolom az övet. Nem húzom ki alóla, csak hagyom rajta a csatok nélkül. A lehető leg lassabban kicsatolom a lábait is, majd a fejéhez sétálok, s kezdek oda hajolni a kezéhez, hogy kioldjam azt is, de közben ügyelve arra, hogy a farkam az arcához minél közelebb kerüljön. Nem erőltetem a szájába, csak egyszerűen hagyom, hogy ha akar valamit, akkor ő tegye meg. Végül el oldom a kezét is. -Látod, ha jól viselkedsz, akkor nem vagyok durva. – mondom, miközben az arcán simítok végig fentről lefelé, de a kezem halad tovább a melleire, ahol lágyan kezdem el simogatni a csodálatos halmokat. -Most szépen bebizonyíthatod, hogy mennyire gondolod komolyan, amit az imént mondtál. Én nem erőltetek semmit, hagyom, hogy te csinálj velem azt, amit akarsz. – mondom gonoszan – de persze vannak feltételeim is. Csak azért, hogy tudd bizonyítani, mennyire komolyan gondolod. Ha teljesíted, akkor utána tárgyalhatunk a házasságunkról. Tudom, hogy kell pár perc amíg az elgémberedett tagjai ismét jól működnek neki, ezért nem is sürgetem, de nagyon remélem, hogy hamar elkezd velem játszani, mert különben eléggé mérges leszek. Teljesen nyugodtan állok enyhe terpeszben előtte, amíg neki nem kezd a dolognak. -Élvezni akarom az ajkaidat, és látni akarom, ahogy felhúzod magad a kemény farkamra, de rád bízom, hogy milyen pozícióban. Az, hogy milyen módon jutok el a csúcsra azt rád bízom, ahogy azt is, hogy hova élvezek, s mit kezdesz vele. Tisztában vagyok vele, hogy a kés ott van a lábam mellet ezért nagyon ügyelek arra, hogy az első olyan mozdulatra, amely arra utalna, hogy azért nyúlna a kedvesem, akkor egy gyors térdeléssel az arcába térítsem észre a kis feleségemet.
Szeretném tartani magam akár a végtelenségig, de tisztában vagyok azzal, hogy milyen helyzetbe kerültem és hogy ki William. Nem egy egyszerű férfi, hanem egy kancellár, aki azt csinál velem, amit csak akar. És a szomorú igazság az, hogy nem csak velem tehet meg kénye-kedve szerint szinte bármit, hanem bárkivel, aki fontos nekem. Tudom jól, hogy mit akar, elég sokszor elmondta már, és ha nem teszem meg, akkor nem ereszt el és idővel még megalázóbbá válna ez az egész, mint most. Bele se szeretnék gondolni. Amennyire tudok, a szemeibe tekintek, de ahogy oly önelégülten hajol hozzám... Szívem szerint szembeköpném, de nem tehetem meg, így csak kijelentem neki a győzelmét, majd megkérem, hogy fejezze be a durvaságot, már így is sokat ártott nekem. A válaszára nem mondok semmit, de érzem, sőt, biztosra tudom, hogy valamilyen beteges módon nagyon is számítok neki. Hiszen valóban sokat kellett küzdenie azért, hogy a felesége legyek és hogy végre a magáévá tegyen. De nem elég neki az, hogy megdugott... teljes behódolást vár. Figyelem, hogy mit csinál, amikor a nyakamhoz ér, majd amikor old a kaliberen, fejem végre hátra tudom hajtani és lábaimat is lejjebb engedni. Felsóhajtok kissé, fáj a nyakam és az egész testem már teljesen megmerevedett, így picit próbálom megmozgatni fejem, de csak beszédülök tőle. Lehunyom szemeim néhány másodpercre, majd ez után pillantok vissza Williamre. Arra számítok, hogy elkezdi az orális játékot, de nem... helyette mást szeretne, én pedig felfogom, hogy egy próba elé állít, amit most nem bukhatok el. Túl sok múlik rajta. - Nem fogsz csalódni! - hangzik el az ígéret, majd amikor a nyakörvhöz ér, kicsit megemelem a fejem, így segítve a férfinek, hogy levegye rólam a nyakörvet. De még nem könnyebbülök meg, egyáltalán nem, csak feszülten figyelem, hogy mire készül, de engem is meglep tettével. Nem akármilyen próba elé állít, hiszen elkezd elengedni, így nemsokára lábaim is szabaddá válnak. Próbálom megmozdítani őket, de teljesen elzsibbadtak, szinte fáj, ahogy nem mozdul rögtön, és amikor végre életre kel, kicsit felnyögök a fájdalomtól, ahogy kinyújtom őket remegve, majd William azokról is le tudja oldani a csatot. Halkan szuszogok, gyorsabban veszem a levegőt, rendkívül rossz most ez az érzés és kicsit pánikba is ejt, pedig tudom, hogy rendbe jön. Szerencse, hogy nem maradtam tovább abban a pózban, bár tudom jól, hogy könnyedén visszakényszeríthet. Végül a fejemhez hajol, farka közel kerül arcomhoz, de el nem éri, én pedig nem mozdítom felé a fejem, csak elnézek onnan, miközben kezeimet is kiszabadítja. A bokáimat egyébként csúnyán felsértette a kötél, ezt láthatja Will is, de a kezeim rosszabbul néznek ki. Tele vannak véraláfutással, van, ahol vérzik is, hála annak, hogy a bilincs felsértette a bőrt, és rendkívül pirosak annak nyomán. Remegve húzom magamhoz őket, miközben összeszorítom fogaimat is, hogy ne adjak hangot fájdalmamnak, majd finoman magam elé emelem kezeimet, és borzasztó a seb, amit látok rajtuk. Felpillantok a férfire, ki már arcomon simít végig, de ettől is csak megremegek, számítva egy újabb pofonra, de nem... most még valóban nem durva. A mellemhez is leér, én viszont nem lököm el, a próba kezdetét vette, így ha ellenkezem vagy megpróbálok ártani neki, tudom jól, hogy még keményebb megtorlás vár rám. A férjem lett, nincs menekvés, így meg kell próbálnom túlélni mellette, mert holnap se fogok tudni elszökni tőle... most már nincs hová menekülnöm. Én hülye, miért nem hallgattam Ravenre és mentem el a Perdára? Figyelek Will szavaira, és nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy ne húzzam el a számat vagy pofázzak vissza, amikor kijelenti, hogy azt csinálok vele, amit csak akarok. Tudom jól, hogy szexuális téren gondolja, nem pedig szó szerint kell érteni szavait. Halljuk hát a feltételeket! Addig is a végtagjaimba próbálok életet lehelni, mozgatni lábujjaimat, kezeimet, bokámat... Végül elhangzanak azok a szavak, amiket a legkevésbé akartam hallani. Úgy kell tennem, mintha kényeztetni akarnám... mintha magamban akarnám érezni a férfit és tennem is kell róla, hogy elmenjen. Kis ideig várok még, hezitálok, hogy mi legyen, majd lassan felülök a kanapén. Ekkor veszem észre a William lábánál lévő kést, de csak egy pillanatra nézek oda, majd ez után fel a férfi beképzelt képére. Lábaim lassan mozdulnak, így kezeimmel is picit rásegítsek, hogy a földre tudjam tenni őket és William felé ülhessek, majd ez után próbálok meg felkelni, hogy teljesítsem a kérését. Viszont lábaim nem tartanak meg sokáig, csak néhány másodpercig, így ijedten, ösztönösen kapok William vállai felett, hogy megkapaszkodjak rajta, de kezeim se az igaziak, így nemsokára szépen térdre is esek előtte. Ezt nem így terveztem. Testem ismét megremeg, a tudat pedig, hogy ennyire legyengített és amiket tett velem kikészít. Bár ott van a kés, közel hozzám, mégse tudok most azzal foglalkozni, mivel a gyomrom nem bírja tovább. Lelkileg annyira kikészített, hogy néhány másodperc múlva ha tetszik a kancellárnak, ha nem, kiadom a mai ételem tartalmát a nappali közepére, de szerencsére azért elég távol tőle, így a lába megússza a dolgot. Négykézláb vagyok most mellette, testem remeg, arcom falfehér... Tudom, hogy nem ezt kérte, ahogy sejtem, hogy haragudni is fog miatta, de túlságosan is kivagyok, így szemeim könnyessé válnak, de nem engedem kicsordulni a könnycseppeket. - Megteszem, amit kérsz csak... csak adj öt percet, hogy összeszedjem magam. - mondom magam elé nézve és igyekszem tényleg így tenni. Láthatja, hogy ez most nem színjáték, és ennyire már ismerhet. - Kaphatok egy pohár vizet? - pillantok fel rá és lassan felülök, hátam a kanapénak döntöm, lábaim felhúzom, összetolom, kezeimmel pedig átölelem térdeimet. Így kuporodom oda mellé és meg se próbálok most felkelni. Nem biztos, hogy menne. Szerencsére akadnak takarító robotok, így az egyik érzékelve a "koszt" halk pittyegéssel kapcsol be és pillanatok alatt eltünteti a gusztustalanságot a földről, mintha ott se lett volna.
Ma már szinte senki nem hinné el, hogy valaha jó ember voltam, vagy hogy nemes célok vezéreltek a kancelláriai székig. Pedig így igaz, bár tény, hogy már gyermekkoromba megmutatkoztak azok a hajlamok, amelyeket ma már nem is nagyon próbálok elnyomni. Nem terrorizáltam soha a kisebbeket, vagy a gyengébbeket, sőt ha ilyet láttam, akkor mindig a védtelenek mellé álltam. Bár az is tény, hogy ha elborult az agyam, akkor addig vertem a másikat, amíg le nem cibáltak róla. De akkoriban azt mondták, hogy húúú de kemény, és hogy milyen bátor vagyok, vagy hogy milyen nemes lélekre vall, hogy kiállok a védtelenek mellet. Ma már ha hülyére vernék egy embert már senkit sem érdekelne az indokom, csupán az érdekelné őket, hogy milyen kegyetlenül elbántam vele. Ennyit számít, hogy valaki kilép a gyermekkorból, vagy hogy kancellár lesz. Az is igaz, hogy mára már olyan szörnyeteg lett belőlem, aki szemrebbenés nélkül hoz kellemetlen helyzetbe másokat, vagy adok utasítást egyesek megölésére. Megedződtem. Sarah volt az utolsó, aki sírni látott. Ahogy ő látta utoljára azt is, ahogy megremeg a kezem, s visszahúzom, ahelyett, hogy felképelném őt. Olyan sem fordult elő vele, hogy erőszakosabb, vagy durvább lettem volna vele az ágyba, mert amint szólt, hogy ez durva neki, azonnal vissza fogtam magam. Nickollal már kevésbé fogtam magam vissza, de ha durvább is voltam ő nem panaszkodott rá, bár őt sem erőszakoltam meg szinte soha. A halála előtti estén kicsit többet ittam a kelleténél, mivel Evans megint keresztbe tett nekem, s túl nagy volt bennem a feszültség. Tudtam, hogy mire vágyom, egy nőre, akivel azt teszek, amit akarok. Amint haza jött, azonnal a falhoz löktem, s megcsókoltam. Nem ellenkezett, talán még imponált is neki. Szó nélkül téptem le róla a kis vörös egyrészes ruháját, amire azért már sikkantot egy halkat. Amikor viszont elővettem a farkamat, akkor kis rémület lett úrrá rajta, s amikor már félre húztam a bugyiját, s beakasszak neki, akkor már kissé próbált rám hatni, hogy mi lenne ha simogatnánk egymást egy kicsit. De én befogtam a száját, s néztem a szemében a félelmet, s fájdalmat, miközben el kezdtem keményen baszni. Nagyon jó érzés volt, s egy idő után el engedtem a száját is, hogy hallhassam a sikoltását. Hamar észbe kapcsolt, s próbált elterelni, ezért csábosan közölte, hogy most szívesen bekapná nekem, hiszen tudta, hogy ez az egyik gyengém, amint csak nagyon ritkán kaptam meg tőle. Örömmel szálltam ki a lába közül, ő pedig már próbált a kanapé felé terelni, hogy ott kényeztessen. De nem engedtem neki, egyszerűen le nyomtam magam elé, s ő boldogan lágyan kezdett el kényeztetni, ahogy szokott, miközben a kezével játszott a férfiasságommal. Rá fogtam a két kezére, s elvettem a farkamtól, s a falhoz szorítottam őket, miközben a farkamat egyre mélyebbre nyomtam le a torkába. Nem érdekelt, hogy hörög, vagy fulladozik. Amikor elég mélyen voltam benne, akkor el kezdtem olyan keményen baszni a száját, mint még soha senkinek, amitől ő egyszerre fuldoklok, és öklendezett, de én nagyon is élveztem. Hamar így lett végem, s addig nem is szálltam ki belőle, amíg a keménységem alább nem hagyott. Ő azonnal térdre rogyott, s próbálta össze szedni magát, de én ekkor megragadtam a hajánál fogva, és a kanapéhoz vonszoltam. Akkor még nem voltak hozzá kikötöző eszközök, így az öveimmel kötöztem ki, s hívtam is a CsH őrök közül a három legelvetemültebbet, akik először meglepődtek a meztelen feleségem láttán, s a kérdéseimet sem értették. Azt hitték valamiféle csapda ez számukra. De végül az egyikük elég tökösnek bizonyult, s közölte, hogy ő igen is szívesen megbaszná. Hát hagytam neki. Ahogy az egyik felbátorodott, úgy a többi is erőt merített. Majd másfél órán keresztül néztem, ahogy ezeket az agyatlan barmok ott basszák az én kis feleségemet, ahol érik, s maximum tőlem kértek engedélyt. Nem érdekelte őket, hogy az én kis feleségem könyörög, hogy a seggét ne. Mivel én azt mondta, hogy mehet, így ki is használták. Miután azok végeztek, még én is kiélveztem egyszer a kis feleségemet, s csak utána oldottam el. Órákon keresztül csak sírt, s másnap reggel is mikor felébredtem ő a kanapé mellet feküdt. Ugyan az a kanapé, de a feleség más, ahogy a helyzet is. Hiszen Sammyhez eszem ágában sincs másokat hívni, hogy játszanak el vele, elvégre ő csak az enyém, ha bárki más megpróbálna szexuálisan megérinteni, akkor az megismerné a haragomat. Nickol esélyt se kapott, pedig Sammynek én felajánlok egy újabb lehetőséget, már nem is tudom, hogy hányadikat. Amire ő őszintén azt feleli, hogy nem fogok benne csalódni, amit merek is remélni. -Tudom. – válaszolom neki egyszerűen, hiszen tudom, ahogy ő is tudja, ha csalódnom kell, azt már nem biztos, hogy túléli. Ahogy én sem. Tudom, hogy számára mennyire meglepő lehet, hogy ezek után elengedem, de ő mondta, hogy engedelmes lesz, s amíg nem ad indokot rá, addig el kell hinnem neki. Nagyon lassú mozdulatokkal csatolom ki a bilincsekből, s közben kis mosollyal az arcomon nézem végig, ahogy megmozgatja a nyakát, majd a lábait, s végül a kezeit is. Teljes nyugalommal mondom neki, hogy én tudok így is bánni vele, s csak rajta múlik, hogy melyikben lesz része az elkövetkezőkben. Boldogan figyelem, ahogy a kanapén próbálja össze szedni magát, hiszen tisztán látszik rajta a teste nem örült az előbbi kis játéknak, s a teste most még nem bírna el ennél többet. És ebben igazam is lesz, hiszen miután elmondta neki, hogy mivel bizonyíthatnak, megpróbál felállni, vagy elém térdelni az igazából mindegy, mivel a lábai cserben hagyják. Ösztönösen a hóna alá nyúlok, ahogy esik össze, hogy ne esse túl nagyon, de amint térdelő pozícióba kerül már engedem is el. Nagy szerencsémre, hiszen pár másodperc múlva már az ebédje landol a nappalink közepén, s ő falfehéren próbálja össze szedni magát. Szívesen ordibálnék vele, hogy mi a francért nem volt képes elmenni a fürdőig, de vissza fogom magam, hiszen én okoztam ezt az állapotot nála. Amikor viszont könnyes szemmel néz fel rám, hogy kér öt percet, akkor azért én is el lágyulok. Mellé lépek, és óvatosan a lábai alá nyúlok a jobb kezemmel, miközben a bal kezemmel a hóna alá próbálok benyúlni, hogy úgy emeljem fel a padlóról. -Nincs semmi baj. – mondom neki, miközben lassú óvatos lépésekkel elindulok vele a fürdőszoba felé, s csak a fürdőszobában rakom le óvatosan a földre. Nem csak úgy le dobom, hanem próbálom támogatni abban, hogy a saját lábán álljon meg. Amikor már úgy érzem, hogy kellően meg tud állni a saját lábán, akár úgy, hogy támaszkodik a falnak, vagy akár magától akkor elengedem csak. Szorosan a háta mögé lépek, hogy a testünk össze érjen, s mind a két kezem a csodálatos melleire siklanak, pár röpke másodpercig markolászom, miközben élvezem a mellbimbói jelenlétét az ujjaim között. -Gyönyörü nő vagy. – suttogom a fülébe, közben a keményedő férfiasságomat a fenekéhez nyomom, de végül el lépek tőle, hiszen most neki kell bizonyítania, nem pedig nekem kell elvennem tőle. -Szedd össze magad, moss fogat. – mondom neki miközben távozok a fürdőszobából, de az ajtóból még vissza fordulok hozzá. – a kanapén leszek, és remélem, hogy legkésőbb 10 perc múlva te is. – mondom neki, elrejtve benne az újabb kegyelmet, amit gyakorolok, hiszen ő csak öt percet kér, és én 10 is adok neki. A fürdőszobában biztos fel tudja frissíteni magát, s ha inni akar, akár ott vannak a fogmosó poharak is. Amíg ő felfrissíti magát, addig én előveszem a régi archív felvételek közül azt, amikor a három CsH őr az én engedélyemmel megerőszakolja az akkori feleségemet. Nem az elejétől vettem fel, hiszen az első 10 percben még eszembe sem jutott, hogy ez milyen jó kis Homamade pornó film lehetne, s a filmben én sem látszódom. A lakás berendezései ugyan mások voltak akkoriban, de hamar fel lehet ismerni a helyszínt. Az tény, hogy az én kis Nikolom inkább hajaz egy XXI. századi pornó színésznőre, s hát a fiúk sem bántak vele finomabban, mint az akkor nagy pornószinésznőcskékkel a filmekben.
Felkészülök rá, hogy teljesítsem William kérését, még akkor is, hogyha rendkívül megalázó is lesz a számomra, és nem kicsit szánalmas, de... megteszem, amit akar, mert különben érzem, hogy soha se menekülhetek. De a helyzet az, hogy most akaratomon kívül sikerül majdnem keményen koppannom a padlón, de Ő elkap, majd nemsokára már a szervezetem is jelzi felé, hogy túl sok volt az, amit velem művelt. Képtelen vagyok tovább tartani magam és erős maradni, undorodom tőle és saját magamtól is, így most remegő testtel kelek fel és kérek tőle csak pár percet és némi vizet. Muszáj... úgy érzem szükségem van rá. Amikor viszont felemel és az ölébe vesz, nem kicsit lepődöm meg tettén. Nem durván nyúl rám, pedig arra számítottam, hogy minimum kioszt vagy nyakamért nyúlva húz fel... rúg belém vagy üt meg... Igazából bármire számítottam, csak erre a reakcióra nem, és hogy azt mondja, nincs semmi baj. Mi... mi a fene történik most? A fürdőszobába visz, és még mindig gyengéd, még mindig normális, majd le is tesz, de nem enged el azonnal. Megkapaszkodom a fürdőszoba hűvös falába, majd remegő lábammal teszek arrafelé egy lépést, de ekkor érzem meg Őt magam mögött, szorosan, melleimen pedig kéjelgő kezeit. Mégis mit gondoltam? Hogy majd visszafogja magát? Mellbimbóimat érve fejem finoman előre hajtom, megadóan, most már kiszabadított, de mégse ellenkezem vele, hagyom, hogy úgy érintsen, ahogy akar, miközben fenekemnek nekifeszül férfiassága, és elhangzik tőle egy bók is, majd... majd elereszt. Időt ad, méghozzá 10 percet, így felé pillantok, miközben távozik, én pedig a földre roskadok. Össze kell szednem magam, tudom jól, de kell két-három perc, amíg halkan kisírhatom magam, de én is érzem, hogy több időm nincs, így felkelek, és bár lábaim még mindig nem az igaziak a mosdónál iszom pár nagyobb pohár vizet és ha már itt vagyok a WC-re is elmegyek, és természetesen a fogmosás se marad el. Nincs nálam óra, de az okostükör jelzi az időt, amire felpillantottam, miután a kancellár távozott, most pedig a tizedik perc előtt kicsivel meg is jelenek a nappaliban, de tekintetem a férfiról a kivetítőre vetül. Három férfi erőszakol meg egy kikötözött nőt, méghozzá... itt? Óvatosan lépek a kanapé mellé, majd bizonytalanul ülök le William mellé, tekintetem pedig lassan vetül rá, a kép pedig összeáll. A felesége volt, és ez egyfajta üzenet, hogy ez is rám várhat, ha nem teszem azt, amit kér. Azt már nem bírnám ki. - Miért készült itt ilyen egy videó? És... mi történt? - kérdezek rá, nem azért, hogy húzzam az időt, hanem mert tényleg érdekel. Próbálok nem úgy ülni, hogy mindent lásson belőlem, de mégse takargatom láthatóan magam, így melleimet láthatja, de térdeim fel vannak húzva, alsó lábszáraimon csücsülök, így odalent most nem láthat. Hangom nem túl határozott, kiérezhető belőle a félelem. Ha ilyesmire képes volt, akkor szinte bármire képes lenne, és én még azt hittem, hogy az előbbiek során volt igazán kegyetlen velem. Nem, idáig nem juthatunk el. Kicsit közelebb csúszok hozzá, kezem pedig lágyan a combjára kerül, de mást nem teszek, amíg megy a felvétel, bár gondolom Ő se a halott nejét nézve akarna elélvezni az új felesége jelenlétében a nászéjszakáján. - Menjünk be a hálóba. Ha már ma van a nászéjszakánk, adjuk meg a módját. - nyelek egy aprót és bár nem akarom, de itt se akarok tovább maradni. Túl kell esnem rajta, tudom jól, így most próbálok együttműködőnek mutatkozni, bár nem megy túl egyszerűen, mégis, kezem finoman cirógatni kezdi William combját. Oh de gyűlölöm magam ezért...
Sarah szerint kenyérre kenhető ember vagyok, és mindig is az leszek, csak tudnia kell az illetőnek, hogy mivel lehet engem lekenyerzni, s akkor én is végtelenül kedves tudok lenni. Ebben van igazság, de én inkább úgy mondanám, hogy ha én megkapom, amit akarok, akkor a másik is megkapja, amit szeretne. Na jó nem mindent, és nem bármit, de biztos kellemesebb is lehetne neki, ha nekem megfelel minden. Ebből adok neki egy kis ízelítőt, miután tisztáztam vele, hogy ki diktálja a szabályokat. Nem finomkodok vele, s csak akkor adok neki esélyt, amikor már úgy tűnik hajlandó lenne bármit megtenni azért, hogy jó feleségem legyen, akkor engedem el. Nem elégszem meg annyival, hogy azt mondja, hogy jó feleség lesz, azt akarom, hogy bizonyítsa be, s ne én vegyem el, amit akarok. Jó feleséghez méltóan csendben hallgatja, hogy mivel bizonyíthatna, majd miután kiszabadítottam a bilincseiből ő próbálkozik is, de túlontúl gyenge. Elviszem a fürdőszobába, hogy összeszedje magát, s igaz, hogy csak öt percet kér, én mégis 10 is adok neki. Mire visszatér hozzám, addigra én már az előző feleségem utolsó szexuális éjszakáján készült felvételeket nézek, amit vagy már 1000x láttam. Nem azért néztem meg ennyiszer, mivel magamhoz akartam nyúlni, inkább csak azért, mert jó volt látni a félelmet a szemébe, s hogy azt kapja, amit megérdemelt. Sammynek is feltűnik a videó, de ahelyett, hogy azt kérdezné, hogy ki ez, vagy hogy mi történt, azt kérdezi, hogy miért létezik ez a felvétel. -Ketteske – kezdek bele a válaszba, s direkt nem nevezem nevén azt a nőt, aki a második feleségem volt, mivel elvesztette a jogot, hogy emberszámba vegyem – azt hitte, hogy balek vagyok, és nem veszem észre, hogy csak a rangom miatt jött hozzám, közben a fiatal pasasával szeretkezhet a hátam mögött. Így hát úgy döntöttem, hogy ha kurva, akkor életének utolsó estélyén tényleg úgy bánok vele, ahogy egy kurvával szokás. Szóval szóltam három olyan embernek, akik még nem baszhattak meg ilyen úrinőt, hogy nesze nektek itt van. Tiétek. – mondom miközben a bal kezemmel el kezdem simogatni Sammy combját. – Azért azt el kell ismernem, hogy nagyon izgató volt, ahogy őszintén sikított, és tiltakozott. Talán ez volt az egyetlen őszinte dolog tőle. – próbálok a szemébe nézni, de szinte mindig a melleire terelődik a tekintetem. Nagyon nagy kedvem lenne már most oda hajolni, s megcsókolni a csodálatos domborulatait, de nem szabad. Úgy látszik ő is érzi, hogy már nagyon kívánom, s ő húzódik közelebb hozzám, s pillanatokkal később már a keze is a combomra kerül, amitől a férfiasságom azonnal rándul egyet. Amikor viszont azt kéri, hogy menjünk be a hálószobába, akkor ösztönösen elkapom a csuklóját jó erősen. -Kértél 5 percet, s kaptál 10et, kértél inni, és kaptál. – sorolom neki – Nagyon remélem, hogy nem az időt akarod húzni. – miután elmondtam, amit akartam, akkor elengedem a kezét, kikapcsolom a filmet, s felállok. Nyújtom felé a kezemet, hogy segítsek neki felkelni a kanapéról, elvégre a férje lennék. Ne sietve, de nem is vagyon lassú léptekkel vezetem a hálószobáig, ahol kinyitom neki az ajtót. Az ajtót kitárva Sammy szeme elé tárul az amit terveztem neki eredetileg. A nem túl kicsit szobában a hatalmas ágy uralkodik a fekete selyem lepedővel, és ágyneműhuzattal, amire vörös virág szirmokból egy szívet formáztam meg neki. Hát igen sokkal romantikusabbnak terveztem én is ezt az estét, mint ahogy alakult. A fények is úgy lettek beállítva, hogy kellemes vöröses félhomály legye beállítva, miközben felettünk a kijelzőn a Perda és a csillagok ragyognak. -Mit szeretnél? Üljek le? Vagy feküdjek hanyatt az ágyon? – teszem fel neki a kérdést, mert most már kezdek egy kicsit türelmetlen lenni – Vagy egyszerűen álljak így itt? Nem tudom, hogy miként akar nekilátni, vagy, hogy mit szeretne tenni velem azon kívül, amiket felsoroltam neki. De már nagyon szívesen érezném, ahogy a bőrünk összeér. Érezni, ahogy a mellkasom a melléhez ér. Érezni, ahogy az ajka az ajkamhoz közelít. Érezni, ahogy a lehelete bebarangolja a testemet. Érezni, ahogy az ujjai először finoman rá fog a péniszemre. Érezni, ahogy az öle hozzám simul. Érezni, ahogy az ujjaim végig siklanak a hátán. Érezni, ahogy elmerülök benne, miközben ő hangosan nyög. Annyira vágyom rá, hogy az szavakkal szinte leírhatatlan, s ha nem kezd hozzá hamarosan, akkor nekem kell elvennem.
A fürdőszobában próbálom valamennyire összeszedni magam, de kevés ez a 10 perc. Akárhol nézek magamra, mindenhol William művét látom... Csuklóimat durván kikezdték a bilincsek, ahogy a bokáimnál is a kötelek, a nyakamon pedig látszanak a fojtogatás nyomai. A melleim is vörösek és arcom is elárulja, hogy bizony nem egy pofont kaptam. El is fordulok a tükörtől, majd végül ráveszem magam, hogy visszatérjek hozzá a nappaliba. Tudom, hogy mi következik, hogy mit kell tennem... Mégis, ami elém tárul, arra legrosszabb rémálmaimban se gondolnék. Ketteske? A felesége volt, és mégis ezt művelte vele... Hogy volt erre képes? Nézni is fájdalmas, megalázó és ijesztő is egyben, akár csak a tudat, hogy William meddig képes elmenni. Velem is bejátszhatná, tudom jól... Csak kiszólna a kint álló őröknek, én pedig semmit se tehetnék ellene. A titkáránál se zavartatta magát és ki tudja, hogy Theo mi mindennek a része. Muszáj észnél lennem és kizárnom az agyamból azt, ami történik, csak tennem, amit elvár, mint valami gép, utána pedig... talán lesz némi nyugtom. Nem akarok így járni, ezt biztos, hogy nem bírnám feldolgozni. Rájött tehát, hogy nem volt hű hozzá a felesége, ahogy én se lennék képes az maradni egy ilyen férfihoz, de csak aprót nyelek a szavakra, és igyekszem arcvonásaimmal se kimutatni az undort a kancellár felé. Milyen szadista... és perverz. - Azt élvezed, ha a nők félnek tőled és bánthatod őket? - kérdezek rá meglepően merészen, miközben keze a combomra kerül, majd ahogy arcát nézem, látom, hogy inkább a melleim vonják el a figyelmét. A válasz után érintem csak meg én is, muszájból egyértelműen, majd javaslom neki a helyszín váltást. De ahogy megfogja fájó, némileg véres csuklómat, felnyögök kissé, arcom eltorzul, de könnycseppet nem engedek előtörni, csak összeszorítom fogaimat, miközben szemeibe nézek, de láthatja fájdalmamat fogása nyomán. - Nem! - felelem neki nagy nehezen, majd amikor elereszt, csak másik kezemmel finoman ráfogok remegő csuklómra, amikor pedig értem nyúl, végül kezébe helyezem az enyémet. Már mindenre felkészülök, de csak normálisan húz magához, nem ráncigál és erőszakoskodik. Fogalmam sincs most már, hogy mikor hogy fog viselkedni... A szobához érve viszont egyértelműen besétálok rajta, mert inkább itt, mint a nappaliban, de meglep a romantikus kinézet. Meglehet, hogy van Williamben romantika, de az csak akkor érvényesül, ha megkapja, amit akar. Ha az történik, amit szeretne. Engem viszont se a romantika nem hat meg - tőle legalábbis biztosan nem -, se az, amit próbált ide varázsolni, még akkor se, hogyha gyönyörű az ál-mennyezet. De alig néhány másodpercem van nézelődni, már fel is teszi a nagy kérdést, hogy miként akarok nekilátni a... kényeztetésének. Azzal semmiképpen se járnék jól, hogyha állva maradna, így az ágyra pillantok, majd gyorsan mérlegelek. - Feküdj fel az ágyra. - mosolyt nem kap, az nem fog menni. Ha megteszi, amit kértem, akkor azt elfelejtheti, hogy majd ajkaira hajolva csókolom meg őt és a teste különböző testrészeit vagy hogy lágyan cirógatni fogom... Helyette letelepedem mellé, egyik lábam felhúzom, amelyre kissé rá is ülök, a másikat pedig hagyom lelógni az ágyról. Bal kezemmel megtámasztom magam, jobbom pedig rá is fog farkára, amelyet húzogatni is kezdek. Baromira nincs kedvem hozzá, de félek, hogy ez érződik, és tudom, hogy ennél többet akar, mégis, képtelennek érzem magam arra, hogy fölé hajoljak és... Muszáj valamire másra gondolnom, mintha nem is ez történne, ami most, így igyekszem gondolataimban máshol járni, miközben mielőtt erőszakoskodna ismét vagy szavakkal utalna a következményekre előre is hajolok, hajamat hasa felé söpröm, majd megérezheti, ahogy ajkaim közé veszem Őt odalent. Nem engedem túl mélyre, de teszek róla, hogy megkapja, amit akar, mert ez nélkül úgyse fog elengedni és érzem, hogyha nem tudna Ő elkapni, nem érdekelné, hogy meztelen vagyok, szólna az őröknek, hogy akár előttük vagy velük együtt kapjon meg. Kezem is jár ajkammal együtt, és minden egyes másodperc túl hosszúnak tűnik, de gondolataim inkább a munkám köré koncentrálódnak, mely elvezet az Imperiumig és ott is egy férfihez. Oh igen, lenne valaki, akit szívesen kényeztetnék így...
Régen olvastam valamiféle ezoterikus könyvet, amely azt próbálta elmagyarázni, hogy a szegénység, és a nélkülözés megtanít, hogy a valódi értéke a dolgoknak, és mik az igazán fontosak, mint az emberi kedvesség, és hasonlók. Már akkor is könnyedén a sarokba dobtam volna azt a könyvet, de mára már annyira kevés nyomtatott könyv maradt fent, hogy sajnáltam. Azért a könyv írójával szívesen elbeszélgettem volna, hogy mekkora egy barom. Mert a szegénység semmire nem tanít meg, csak a gyűlöletre. Gyűlölsz mindenkit, aki jobban él mint te, s gyűlölöd a rendszert, amely ezt engedi. Egyedül csak magadat nem gyűlölöd, és magadat nem hibáztatod olyankor. Nem mondom, hogy mi szegényekként éltünk gyermekkoromban, de nem is tartoztunk a nagyon jómódúak közé. És nem azért tartottunk ott ahol tartottunk, mert másokat okoltunk, vagy gyűlöltünk, hanem mert apám keményen dolgozott, ahogy anyám is. De én hamar felismertem, hogy ez kevés, ha ennél többet akarok az élettől. Az első 1-2 próbálkozás után apám alaposan elvert, hogy ne merészeljek még egyszer ilyet tenni, mert következőre a kancellária fog megbüntetni. De akárhányszor léptem át azokat a bizonyos határokat, egyszer sem jött értem a kancellária, egyedül apám, s az ő szíja. Ez pedig eléggé egyértelművé tette számomra, hogy bármit meg tehetek. Így esett meg az is, hogy 16 évesen nagyon tetszett egy lány.. vagyis inkább nő. 27 éves volt, s már házas 2 gyermekkel. A férje a szerelőknél volt, s elég sokat elégedetlenkedett. Így hát előkészítettem neki egy csapdát. Elég sokat látott apámmal, így tudta, hogy ki vagyok. Amikor tudtam, hogy szolgálatban van, akkor apámtól kértem kisebb munkákat, adminisztrációkat, amiket csinálhatok én. Így ő azt látta, hogy egyre fontosabb személy vagyok. Majd lassan elkezdtem beszélgetni a munkán kívül is, mintha barátok lennénk. Egyik nap az italozás közben pedig elpanaszolta, hogy már megint szarul osztották be a melóba. Én mondta neki, hogy elintézem neki, s nem is volt nehéz átszerveznem a beosztásokat, hiszen eddigre már én csináltam, apám pedig csak aláírta. Ennek nagyon megörült. Egy következő italozáskor megemlítettem neki, hogy hamarosan kineveznek egy új főgépész az egyik szárnyra, de nem mondhatok erről semmit. Persze kíváncsi lett, én pedig beszéltem róla, s bíztattam, hogy pályázza meg ő is… de ódzkodott, hogy biztos nem őt választják, mire közöltem, hogy én lehet, hogy el tudom intézni, hogy ő kapja meg… Egyből felcsillant a szeme, s először ugyan hitetlenkedett, de amikor mondtam, hogy eddig is mennyi mindent el tudtam intézni neki, akkor már kezdet tényleg elhinni, hogy megoldom. De mondtam neki, hogy ezt azért nem lesz olyan egyszerű elintézni, s cserébe én is kérnék tőle valamit. Egy éjszakát a feleségével. Először rá vágta, hogy nem, de én el kezdtem neki mondani, hogy milyen juttatások járnak majd a munka mellé, s hamarosan már a kabinjuknál voltunk, s próbálta győzködni a feleségét, hogy menjen bele. Ő részegebb volt, mint én, de az asszony nem. Egy jó órán keresztül győzködte, mire bele ment a nő. Végül megkaptam, amit akartam, bár bizonyos „perverz” dolgokat nem engedett a nő. 3 nap múlva kiderült, hogy hazudtam. Nekem támadt a többi szerelő előtt, majd fel is jelentett, hogy megerőszakoltam a feleségét. Apám is csúnyán összevert, s a kancellária is hivatalos megrovásban részesített. De nem azért mert megerőszakoltam a nőt, mert arról szó sem volt, hanem azért marasztaltak el, mivel hamis hírt terjesztettem az előléptetésről. Ekkor fedeztem fel az űrt a kancellária rendszerében. A házasságokat csak 3-4 egyszerű szabályozással tartották kordában, és senki nem foglalkozott komolyabban a kérdéssel. De ha egy szerelő képes oda adni a feleségét, mint egy örömlányt, akkor mit lennének képesek megadni egy igazi feleségért, vagy annak védelméért? Éveken keresztül dolgoztam a CsH-n, s amint kancellár lettem be is vezettem. S abból a verésből, amit aznap apámtól kaptam megtanultam még egy fontos leckét. Ha a saját gyerekedet vagy feleségedet vered az nem bűn, de ha lefekszel más nejével az igen. Így azóta törekedtem arra, hogy csak az aktuális feleségeimmel legyen szexuális kalandom, s hogy ők ne lépjenek félre. Az első feleségemet még szerelemből vettem el, de a másodikat és a harmadikat csak a vágy miatt. És ez igaz Sammyre is. Nem vagyok belé szerelmes, csupán élvezni akarom a testét, s idővel talán szerelem is kialakulhat közöttünk. Amanda halála óta nem voltam nővel, s Sammy előtt sem titkoltam, hogy mennyire vágyok rá. Az első orgazmus után, kicsit kegyelmezek neki, de a videóval figyelmeztetem is, hogy jobban jár, ha jó feleség lesz, mielőtt baja esik. Mert lehet bármennyire is gyönyörű, ha olyat tesz, akkor pórul jár. Szinte meg sem rezdülnek az arcizmai, s csak a nyelése árulkodik róla, hogy ezek a tények kissé érősek neki, s bátra nekem szegezi a kérdését, ami foglalkoztatja. -Hm. – gondolkodom el a válaszon, mert azért tényleg izgató, ahogy őszintén sikít egy nő – inkább azt mondanám, hogy szeretem megkapni, amit akarok. S ha kell erővel. – mondom miközben a kezem a combját simogatja. Elemelem a kezemet, s a mutatóujjamat és a középső ujjamat az ajkaimhoz emelem, hogy kissé megnyálazzam a végeit, s újból Sammy combjára kerül a kezem, miközben a két ujjam a lába közé siklik le óvatosan. Ha engedi, akkor csak finoman a szemérem dobját cirógatják az ujjaim, ha ellenkezik, akkor sem erőltetem tovább. Most még. – Ez olyan, mint az alkudozás. Te szeretnéd, hogy ne szexeljünk, én pedig igen. Akkor te az mondom, hogy nem, én pedig azt mondom, hogy igen. Végül én a falhoz nyomlak, és annál durvábban bánok veled, pedig ha te is benne lennél, akkor neked sem lenne kellemetlen ez az egész. – magyarázom neki, s már fel is hozom neki, hogy le telt az 5 perc, sőt több is. Figyelmeztetem, hogy remélem nem csak az időt akarja húzni, mert annak nem örülnék. Persze ő közli, hogy nem azt akarja, amit nagyon is remélek az ő érdekében. Így hát megindulunk a hálószoba felé, de mielőtt benyitnánk, még megválaszolom neki újból a kérdést. -Nem azt élvezem, hogy félnek tőlem, hanem hogy engedelmeskednek nekem. – mondom őszintén a szemébe nézve – Vannak perverzióim, amiket ki akarok próbálni, vagy többször megélni veled, de ha jó feleség leszel, akkor úgy, hogy neked is elvezetett jelentsen. – mondom a burkolt utalást, hogy jobb ha bele egyezik, és megtanulja élvezni, vagy fájdalmas éjszakái lesznek. A hálóban előkészített romantika már se őt, se engem nem hat meg, s egyszerű tényekre szorítkozva kérdezem meg, hogy miként szeretne kényeztetni. Ahogy kéri, azonnal hanyatt is fekszem, s figyelem ahogy finom mozdulatokkal mellém telepszik. Minden mozdulata olyan kecses, és erotikus számomra, hogy mire hozzá ér a farkamhoz az már félmerev állapotban rá vár. Azonnal egy sóhaj szalad ki a számon, amint megérzem a kezét, s ahogy el kezdi nekem húzogatni. Nem kell sokat játszania így velem, hogy olyan merev legyek, mint az acél. Kedvem lenne már most rá húzni az ajkait, de megbeszéltük, hogy most nem, így a bal kezem a mellére téved, s azt kezdi el markolászni, amíg ő kézimunkázik nekem, de amint érzékelem, hogy mi fog következni, akkor elengedem a mellét, s a formás hátsóján pihen meg a kezem. -Azt a … - szalad ki a számon, amint megérzem az ajkait, közben a kezeim a lepedőbe kapaszkodnak. Lehet, hogy azért mert nagyon rég volt ilyenben részem, vagy lehet, hogy tényleg ennyire ügyes, de hangos szuszogásokkal, és nyögésekkel élvezem, ahogy kényeztet. Egyedül csak a haja zavar a hasamon. Egyrészt csikiz kicsit, de a kilátást is eltakarja előlem. Ezért a két kezemmel megpróbálom összefogni a haját egy lófarokba. Nagyon szívesen mozgatnám a csípőmet is, hogy én diktáljam az ütemet, s a mélységet neki, de nem tehetem meg. Ő teljesíti, amit én kértem. Legalább is egyelőre. Kissé küszködve de felülök, s a kezemmel megpróbálok a fenekére fogni, majd előrébb csúsztatni a kezem, hogy rá találjak a gyönyörű puncijára a két ujjammal. Az a tervem, hogy kényeztetem egy kicsit őt is az kezemmel, de végül az álla alá nyúlok, és fel emelem a fejét, s felém fordítom. Nem túl lassan hajolok közel hozzá, de a szemem csukva van, miközben az ajkaim szét nyílnak, ahogy az övéhez érnek, s a nyelvem azonnal furakodik át az ő szájába, hogy ott vad rövid táncba kezdjen az övével. A csók után elhajolok tőle, miközben a kezeimmel a hóna alá nyúlok, hogy feljebb húzzam az ágyra. Ha már mind a két lábával az ágyon van, akkor vissza fekszem, s megpróbálom át emelni a lábát a fejem fölött, hogy a finomnak ígérkező puncija az ajkaim felett legyen. Nem mondom neki semmit, hogy mit szeretnék, de szerintem ehhez nem is kell sok magyarázat. Ha viszont nem folytatja a kényeztetésemet, akkor rá szólok. -Folytasd csak. – mondom, majd kinyújtom a nyelvemet, s lassan S betűt kezdek leírni a szemérem ajkain, közben a két kezem alulról a két combjára fonódnak. Ha már bele lendült ő is, akkor a nyelvem is jobban el kezdi a táncát rajta, miközben időnként fel – fel nyögök a kéjtől…
Képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni a videó tényét. Megijeszt és egyben elborzaszt az, amit látok, de tökéletesen értem a célzást Williamtől. Nem kell szavakkal is kifejtenie és így bizony most már biztosra veheti, hogy megértettem és felfogtam, hogy nem csak fenyegetőzés lenne tőle egy ilyen jellegű ígéret, hanem bizony be is tartaná. Én csak most lettem a felesége, rögös út vezetett el idáig és küzdött értem, de képes lenne még jobban megleckéztetni, tudom jól. Nem volt számára elég az, amit kaptam, mégha engem ennyire össze is tört. A kérdés azért elhangzik, miközben próbálom figyelmen kívül hagyni keze mozgását combomon. - És te mindent akarsz... - meg se próbálja kivárni, amíg esetleg megkapja. Nem mintha lett volna esélye később nálam, de ezzel nagyon is tisztában van. Tekintetem követi ujjai mozgását, majd amikor megnyálazza őket és ismét hozzám indul kezével, ösztönösen feszülök meg, de nem merek rögtön elhúzódni, mégis, ahogy odalent megérint, akaratlanul szisszenek fel. Fáj odalent, tett róla, hogy fájjon, így most kicsit hátrébb is csusszanok, Ő pedig nem követ, így megúszom érintését. Nem akarom, hogy engem érintsen, nem akarom, hogy közöm legyen hozzá. Ismét összeszorítom fogaimat, nem gyengülhetek el újból. De további szavaira talán jobb, ha nem mondom el a véleményemet. Mindig neki kell győzedelmeskednie és mily kegyes, hogy én is élvezhetném. Mégha van igazság szavaiban, akkor se vagyok hajlandó egy báb lenni, akivel kedve szerint játszadozhat... Mégis, most fejet hajtok előtte, így indulunk meg a háló felé, de még mielőtt az ajtó kinyílna, ismét megszólal, így felé pillantok, viszonozva tekintetét és hallgatom szavait. Igen, erre rájöttem, feltétlen engedelmességet vár el. Kancellár, és rendkívül büszke is arra, amit elért, ezen a büszkeségen pedig csorba esett, amikor meg akartam lógni előle és nemet mondtam a házassági kérvényére. Először igaz beleegyeztem, még az orvosi szobában, de az a William más volt, mint az, akit azóta megismertem. Soha se létezett... soha se volt. Pedig Őt el tudtam volna fogadni. A perverziók viszont kimondásra kerülnek, és bár eddig is sejtettem, hogy így van, nem mondta meg ennyire nyíltan. Egyre jobban szeretnék menekülni tőle és egyre kevésbé bemenni vele abba a szobába. - Pontosan milyen perverzióid? Kötözés? - nem kéne rákérdeznem, baromira nem, de tudnom kell, hogy felkészülhessek rá. Engedelmességet vár, tehát egy szubot akar maga mellé, aki igaz, élvezheti is azt, amit Ő nyújtani tud, de hogy én szub lennék? A szexben mindig egyenrangú voltam, egészen a mai napig, és megrémisztett az, amit tapasztaltam, és egy picit se élveztem. Ha bíznék benne, ha szeretném, akkor talán más lett volna, de így? Pont Williamtől? A felesége vagyok, hozzá kellett mennem, de nem elég mindez, ahogy az se, hogy az ágyában kell lennem, még a szexuális játékainak is a részesévé kell válnom? A Földön azért ismertek voltak ezek a dolgok, így vannak elképzeléseim, de... nem akarok tippelni. - Gondolom nem érdekel, hogy én nem akarom. - ahogy most se érdekli, hogy nem akarok az övé lenni. Bár már az lettem, mégse enged el mára, hiába élvezett el, folytatást akar. Túl hosszú ez a nászéjszaka... Mégis úgy érzem, mintha csak most kezdődne. A hálószobába beérve hiába a romantika, semmit se jelent azok után, ami kettőnk között történt a mai éjszaka, így bemegyünk, az ajtót becsukjuk magunk mögött, William pedig már el is helyezkedik az ágyon. Egyáltalán nem vagyok kecses, erotikus meg főleg nem, inkább némileg megszeppent, a vállaim is lejjebb vannak, mint általában, nem húzom ki magam, képtelen vagyok rá. Mellé telepszem, kezem férfiasságára kerül, miközben hiába akartam távolra ülni tőle, mégis eléri mellettem. Úgy eltolnám magamtól, de... nem tehetem meg, így hamarosan fölé hajolok, de figyelek rá, hogy hajammal eltakarjam a látványt. Nem akarok túl nagy élvezetet okozni neki, mégis ez történik. Hallom és érzem, hogy mennyire vágyott az orális játékra, és nemsokára két kezét is megérezhetem hajamnál, melybe egy pillanatra bele is remegek. Megijedek, hogy ráhúzza fejem, hogy durvulni fog ismét, de... most nem teszi, keze pedig fenekemre téved, majd ahogy felül, még lejjebb is. Fáj ismét odalent, de most nem mozdulhatok el, tudom jól, így elviselem érintését, majd amikor érzem, hogy felemelné fejem, lassan szemeibe tekintek... vagyis tekintenék, ha azok nem csukva lennének és nem ajkamat támadná le ajkával egy csók reményében. Annyira nem akarom megcsókolni, annyira nem akarom érezni közelségét, hogy érzem, ismét könnyeim kicsordulnak, miközben nyelve eléri az enyémet. De nem szabad hagynom, hogy újból legyőzzön, mégis, a csók csak vérszegényen nyer viszonzást. Tőlem nem kap se vadságot, se szenvedélyt, csak amolyan muszáj-csókot, nem úgy, mint annak idején az orvosiban. Az a szomorú, hogy William tökéletesen tisztában van vele, hogy miként tudok csókolni és hogy bizony vad is tudok lenni... De feljebb húz magához és már azt érezhetem, hogy mozgat. Mi... mit akar? De ahogy maga fölé mozdít, úgy áll össze a kép, és bár nem hajolok rá, hallhatom, hogy mit vár, nyelve pedig már engem érint. A francba! Miért akar mindig többet és többet? Oly nehéz partnerének lenni, de végül lassan engedelmeskedem, ahogy azt elvárja, így a 69-es póz kezdetét is veszi. Érzem, hogy miként fog rá lábaimra, így elemelkedni és távolodni nehezen tudok tőle, és bár baromira nem akarom, hogy bármit is megmozdítson bennem, ahogy folytatja, azért némi bizsergést elér nálam és kezdek odalent érzékennyé válni én is. Oh attól nem kell félni, hogy elmennék, ahhoz baromira nem vagyok olyan lelkiállapotban, de azért odalent ez a szintű kényeztetés hatásos, és igaza van. Ha megpróbálok nem ellenkezni folyamatosan, talán számomra is kibírhatóbb lesz ez az egész, bár egyre inkább kezdem meggyűlölni magam miatta.
Enyém a hatalom. Enyém az erő. Enyém Sammantha. Végre megszereztem, s már nem eresztem, hanem ha már az enyém, akkor gondoskodni akarok róla, hogy az enyém is maradjon, s ennek jelenleg a legjobb módja, hogy megtöröm. Sírjon csak. Zokogjon. Érezze csak, hogy nincs más választása, hiszen vagy én, vagy a halál. Nagyon hamar kikötve találja magát, ahol némi fegyelmezés után kiélem rajta magam egy kicsit. Igaz, hogy kemény és durva vagyok, de még mindig tudnám hova fokozni. Végül megtörik nekem, s engedelmes feleség akar lenni. El is engedem, hogy bizonyítsa, mennyire gondolja komolyan. Azért amíg felfrissíti magát, azért berakok egy videót az előző feleségem büntetéséről, hogy ne felejtse el, mi várhat rá. Közben merészen rá kérdez, hogy szeretem-e ha félnek tőlem a nők, illetve szeretem-e bántani őket. Őszintén válaszolok neki, hogy nem igazán ezt kedvelem, hanem ha megkapom, amit akarok, és persze, amit akarok. De ez a válasz nem elég neki. Igaz nem kérdésként mondja, de érzem mögötte a kérdést. -Amikor a Földön bementél egy étterembe, és kifizetted a vacsorát, akkor csak a felét etted meg? - kérdezem, miközben a megnyálazott ujjaimmal próbálok fogást találni rajta, de ő elhúzódik. Nem erőltetem tovább ezt a dolgot, hiszen elvégre most jó feleség akar lenni, s be fogja bizonyítani nekem, hogy ez. Akkor pedig nem kell elvennem, amit akarok. Megindulunk a háló felé, ahol az ajtóban azért bevallom neki, hogy vannak perverzióim, és igen ki akarom vele élvezni azokat is, de ha lehet, akkor úgy, hogy ő is élvezze azokat. Amire ismét csak össze szedi a bátorságát, s rá kérdez, hogy milyen perverzióim is vannak, amiket megélnék vele. A kötözésre említésére el is mosolyodok, mert hát azt azért élveztem. -Biztos most akarod ezt átbeszélni? – kérdezem perverz mosollyal az arcomon. – Beszéljük meg inkább utána. – biccentek a fejemmel a hálóra. Nem azért mert a farkam gondolkodik most a fejem helyett, hanem mert nem akarom, hogy az elhatározása, hogy jó feleség lesz elszálljon. -Már hogy ne érdekelne, hogy akarod-e vagy sem. – csattanok fel, mert igen is érdekel, s ha van választásom, akkor inkább élek egy „boldog” feleséggel, mint egy sírós szexrabszolgával. Abból elég volt a hármaska… De csak akkor érdekel, ha legalább én is kapok valamit az elutasításon kívül, mert akkor el kell vennem, ami nekem jár. Hamarosan már az ágyon fekszem, s ő is le telepszik mellém, amely számomra a legkecsesebb legszebb látványok közé tartozik. Hamarosan már bele is kezd a kényeztetésembe, de a hajával takarja a látványt számomra, amit próbálok szabaddá tenni számomra. Oda is hajolok megcsókolni őt, amit ugyan viszonoz, de ez a csók messze van attól, amit az orvosi szobában váltottunk egykoron, s biztos vagyok benne, hogy ezt ő is tudja. De most nem szólok érte, tudom, hogy ma nincs jó napja. Biztos vagyok benne, hogy fog még úgy csókolni engem, ahogy akkor és ott. Hogy bizonyítsam mennyire nem vagyok egy önző ember, úgy gondolom, hogy amíg ő kényeztet engem, addig én is kényeztetem őt. De úgy látszik, hogy annyira nem akarja ezt a szituációt, mivel hiába emelem magam fölé, és érinti meg a nyelvem ő nem folytatja a kényeztetésemet, hanem rá kell szólnom, hogy folytassa csak. A nyelvem kezdetben lassan cirógatja csak a szeméremajkait, majd egy idő után utat fúr magának, s lelkesen keresi a csiklóját. Lágy körökkel kezdi el kényeztetni a kis feleségemet, amelyet időnként csak azért hagy abba, hogy fel-le mozdulatokkal is táncoljon egy kicsit. Sajnos annyira jól nem megy a koncentrálás, mivel az ő kényeztetése sem hagy engem hidegen, ezért néha bele nyögök a nyelvem játékába. Végül abba is kell hagynom, s egyre mélyebbeket lélegzek, s egyre gyorsabban, hogy kordában tartsam magam, mert ha így folytatja, akkor hamarosan végem lesz a finom kis szájától. Mivel finoman nem tudnám ebben a pózban le emelni magamról, így kénytelen vagyok rá szólni. -Elég. – lihegem – Így… el.. fogok … - lihegem neki, s remélem tényleg abba hagyja, mielőtt elélveznék. Persze az számára az lenne a szerencsésebb, ha most így elélveznék, hiszen akkor kapna ismét csak egy kis pihenőt. De ugyan akkor nagy valószínűséggel meg is kellene büntetnem, hiszen nem ebben állapodtunk meg. Bár az is igaz, hogy erősen el gondolkodnék a büntetésén, hiszen önként juttat el a csúcsra, és úgy, ahogy nem szívesen tette volna még egy órája. De ennél többet akarok tőle. -Őrjítően jó a technikád. – dicsérem meg, pedig tudom, hogy ez még a fele sem lehet annak, amit igazán tud.
Nagyon is sejtem, hogy mi mindenre lehetne még képes William, ezért is adom meg magam neki, hajtok fejet akarata előtt. Nem akarok még rosszabbul járni, nem akarom azt, amivel akár az a bizonyos videó is kecsegtet, így hát azt teszem, amit elvár tőlem, de azért teljesen csendben mégse tudok maradni. - A két helyzet merőben más és ezt te is tudod! - pillantok szemeibe, majd bár meg akar érinteni, elhúzódom előle. Nehéz engednem neki, de szerencsére most nem erőlteti tettét és nem is durvul, inkább megindul velem együtt a hálószoba felé, de rövid utunk során ismét tud olyasmit mondani, amit már sejtettem eddig is, de most így... kimondva, még nehezebben emészthetőnek hat. Megállok egy pillanatra én is, szemeibe nézek, majd felteszem a kérdést, amit talán még nem kéne. És erre Ő is rávilágít. Se most, se később nem lesz könnyebb, de... legyünk túl rajta. - Jó, akkor később. - értem a célzást, így benyitok a hálóba, és hiába minden romantika, nem érdekel már, ahogy Williamet se. - Most se érdekel, hogy nem akarok veled lenni, ahogy az se érdekelt, hogy nem akartam a feleséged lenni. - de talán el kéne hallgatnom és nem ütnöm azt a bizonyos vasat. Jelzem, hogy feküdjön az ágyra, majd megkapja tőlem azt, amire annyira vágyik, ahogy a csókot is, de nem lesz az olyan, amilyet akar. Én se vagyok olyan. Oh, tudnék én odaadó lenni és rendkívüli szerető, de azt más érdemelte ki, nem Ő. Az oralitás hamarosan bár kölcsönössé vágyik, nem vágyom arra, hogy engem érintsen... ízleljen, mégse szabad elutasítanom, most nem, így nem mozdulok el felöle, és amikor jelzi, hogy folytassam, így teszek. Viszont érzem, hogy közeledhet a csúcshoz, már nem koncentrál rám, hallom is, hogy gyorsabban lélegzik, miként nyög fel, így amikor megszólal, akkor emelkedem én is le róla. Eszem ágában sincs befejezni szájjal ezt az egészet, bár máshogy se lenne. Undorodva törlöm meg a számat, de mivel háttal vagyok neki, ezt nem láthatja, majd végül felé fordulok. Tudom, hogy mire vár még, hiszen közölte előre, de... annyira nem akarom magam odaadni neki, hogy jobbommal belemarkolok az ágyneműbe is, majd végül lassan elfekszem én is az ágyon, mellette. Nem vagyok képes ráülni és ringatózó csípővel meglovagolni. Azt mondta én döntök a pozícióról, legyen hát így. - Ha akarsz, itt vagyok! - pillantok felé. Próbálok lazítani jobb kezem szorításán, lábaim kissé széjjelebb nyitom, miközben újra és újra megsemmisülök, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy ismét sírni lásson. Ki fogom bírni, túl leszek rajta, és a bosszúm édes lesz. Ezt nem fogja megúszni.
Bárki bármit is mond, Sammy már az enyém, s mivel az én tulajdonom, így azt teszek velem, amit akarok. És én őt akarom. A testét. A lelkét. A szívét. De ehhez úgy néz ki, el kell taposnom az elméjét, ami elég jól megy a kis kikötözéses játékunkkal, s végül azt mondja engedelmes feleség lesz. S én meg is adom neki a lehetőséget, sőt még többet is, hiszen hagyom pihenni, és felfrissülni, bár egy kis videóval figyelmezettem, hogy mi lesz, ha nem megfelelően viselkedik. Óvatosan próbálja a tudtomra adni, hogy én túl mohó vagyok, s mindent akarok, s nem elégszem meg avval, amit ő adnak nekem, amire egy éttermes hasonlattal válaszolok. De nem ért velem egyet, s szerinte nem ugyan az a kettő. -De. – jelentem ki határozottan – ugyan az a kettő. Jobb, ha időben megtanulod, hogy ami az enyém, az teljesen az enyém, akkor és ott ahol én akarom, s aki ennek ellent mond, az nagyon pórul jár. Vegyük alapul azt a drágalátos Harrison Watson doktort, aki a Családügyi Hivatalhoz jött dolgozni. Már a CsH-nál dolgozott, mikor eljött hozzám, hogy van egy nő, akit szeret, és feleségül akarja venni, de tudja, hogy vannak más kérők is. Akkor mondtam neki, hogy ne aggódjon, elintézzük neki. Meg is oldottam, s hamarosan a ranglétrán is feljebb vándorolt. Soha nem mulasztott el egyetlen jelentést sem. Sem hivatalosat, se a nem hivatalosak közül. Lett is 2 szép gyermeke attól a nőtől. Jól éltek. Az enyém lett, és jó élete volt, amíg minden úgy zajlott, ahogy én akartam. Erre az a féreg írt egy jelentést, hogy meddő vagyok… Jelenleg 13 fegyelmi per van a nyakában, különböző orvosi műhibákkal, hogy szakmailag el hiteltelenítsem, s mivel ilyen eljárás van ellene, így már nem dolgozhat orvosként. Szóval az illemhelységet pucolja az orvosok után a CsH hivatalában. A feleségét is megkerestem egy ajánlattal. Ha nem akarja, hogy a gyermekeit elkobozza a CsH akkor jelentse fel a férjét, családon belüli erőszakért. Így a jó orvost el is vitte a CsH őrség egy kis konténer lyuk lakásba. A perek még akár egy hónapig is el tarthatnak nála, addig gondoskodom a jó doktorról. Hamarosan már az illegális alkoholokhoz, és bódítószerekhez is hozzá fog nyúlni. – mesélem neki részletességgel, hogy tanuljon belőle. – Az enyém attól a pillanattól, hogy megalkudtunk. És jó életet biztosítottam neki, amíg én is megkaptam, amit akartam. A kis feleségem önként kísér ugyan a hálószobába, de azért még van benne annyi erő, hogy kérdéseket tegyen fel. A perverziókra is rákérdez, de most még nem akarok válaszolni, s igazából soha nem akarok, hiszen azt akarom, hogy megélje. Bele is egyezik, hogy majd később, amire én csak halványan elmosolyodom, miközben a fejemben különböző képek jelennek meg róla, és rólam, ahogy megéljük a legmerészebb vágyaimat is. Ezt ő is láthatja rajtam, hogy elkalandoznak egy kis időre a gondolataim, hiszen megnyalom az ajkamat az izgalomtól, és férfiasságom is egyértelműen jelzi, hogy milyen jó dolgokra gondolok. De ő szóvá teszi, hogy engem nem érdekel, hogy ő akarja –e vagy sem, amire kissé erőteljesebben csattanok fel, hogy igen is érdekel ő, de jobban érdekel, hogy én megkapjam, amit akarok. De csak rá kontráz, hogy most sem érdekel engem, hiszen elvettem, pedig ő már nem akar a feleségem lenni. -Ez a baj az Alvókkal, hogy fogalmuk sincs mit akarnak az élettől, egyik nap még a feleségem akarsz lenni, másnap már nem. – morgolódok – én egy határozott férfi vagyok, és szeretem betartani a megállapodásunkat. Bárkivel is kötöttem. És mélységesen felháborít, ha az adott illető út közben meggondolja magát. Gondolata volna végig az előtt, hogy bele ment volna. – mondom, miközben tudom, hogy általában úgy kötök megállapodást, hogy a másiknak nincs ideje, lehetősége alternatívákon gondolkozni. Nem szívesen pazarolok erre több szót, hiszen már ideje lenne bizonyítania, hogy jó feleség, aki méltó feleségem lenne. Először kissé kedvtelenül, de felül mellém az ágyra, és kényeztet, amit nagyon is élvezek. Át forgatom, hogy én is tudjam egy kicsit kényeztetni őt a nyelvemmel, aminek valószínűleg örül is, bár eléggé feszültnek tűnik, amit nem is csodálok. Pedig csak el kellene lazulnia, hogy jobban élvezze ezt a szép éjszakát. Én viszont nagyon is élvezem, amit művel, s figyelmeztetem, hogy így hamarosan végem is lesz. Ő szinte azonnal abba hagyja a kényeztetésemet, s tesz egy óvatlan mozdulatot, ami nagyon nem tetszene, ha látnám, hogy milyen undorral törli meg a száját. Hátra fordul hozzám, s bele markol az ágyneműbe, amitől az azonnal összegyűrődik, s mellém fekszik, mire közli, hogy ha akarom, akkor használjam. A szemem egy pillanatra dühösen villan, hiszen nem azt várom el a feleségemtől, hogy közölje, nesze itt vagyok használj, hanem hogy szerelmesen bújik hozzám, és csusszant magába. Ez lenne neki a jó feleség? Az orális kényeztetés finom, és jó volt, de ez így csalódás számomra. Hát legyen. Feltérdelek az ágyra. Rá fogok a derekára, és hasra fordítom, mintha kutyusban szeretném. De más tervem van. Jobb kezemmel megragadom a jobb bokáját, a bal kezemmel a bal bokáját a bal kezemmel, és a selyemhatású lepedőn könnyedén olyan közel húzom magamhoz, hogy a farkamat érezheti a formás popsiján. Se szó se beszéd,egy hatalmasat csapok a jobb tenyeremmel a jobb farpofájára, majd a bal kezemmel a másikra. -Használjalak, akár egy szukát! – szólalok fel, s már húzom is fel a csípőjénél fogva, s amikor kellően felemelkedett az ágyról a csípője, akkor rá markolok a merev farkamra, és nem túl finoman a puncijához illesztem, majd amilyen erősen csak tudok, belé hatolok. Amikor már tövig vagyok benne, akkor előre hajolok, s bele markolok a hajába, hogy fel feszítsem a fejét. Első gondolatom, hogy így fogom addig baszni, amíg el nem élvezek, de jobb ötletem támad ennél. A haját nem engedem el, de kiszállok belőle. -Tudni akartad, hogy mi a perverzióm? – teszem fel neki a kérdést, bár nem akarok rá választ hallani tőle, s már húzom az ágy szélére a hajánál fogva, s csak akkor engedem el, amikor már a feje lelóg, miközben ő hasal az ágyon. – Maradj az ágyon, ha jót akarsz magadnak! – mondom neki, miközben le mászok az ágyról, s az éjjeliszekrényből egy régimódi szájpecket veszek elő, amit a korbácsolásnál adtak a raboknak, és egy bőr korbácsot veszek elő. Mind a kettőt a feje mellé teszem, de gondoskodok róla, hogy lássa mind a kettőt. -Baszni akarlak. – mondom a tényeket – a szádat, a puncidat, mindenedet miközben te perverz módon fogsz hozzám beszélni, különben megismertetlek a kilencfarkú macskával. Már lépek is oda, hogy a szájába toljam a farkamat. Ha netalántán nem nyitná ki a száját, vagy elfordulna, akkor mind a két kezemmel rácsípek a mellbimbóira, és csavarok rajtuk egyet. Ha már a szájában vagyok, akkor pedig a két kezét a fenekemre teszem. -Add te az ütemet, – mondom neki – de jó mélyen. Az sem zavar, ha karmolsz közben. – vigyorgok rá. - Azért ne felejts el közben beszélni hozzám. - teszem hozzá tudva, hogy leginkább csak hümmögés lesz belőle.
Williammel szerintem soha se fogunk egyetérteni. Más emberek vagyunk... túlságosan mások és kezdem úgy érezni, hogy pontosan ezért akar engem ennyire. Különlegesnek számítok, érdekesnek, nem pedig egy megszokottnak, akire oly hamar ráun. Pedig bár rám unna és keresne valaki mást... Azt hiszi, hogy az övé vagyok, hogy teljesen uralhat, de én most nagyon is okosan hallgatok inkább, csak arcát fürkészem, miközben tovább beszél. Oh még koránt sem fejezte be és ismét jön egy történet, amelyeket oly nagyon szeret mesélni nekem. Még most is, a szexualitás közepén, meztelenül... Úgy társalog, mintha normális lenne ez így. Számára bizonyára az is. - Az ilyen történeteiddel nem leszel szimpatikusabb a számomra. Aljas húzás, amit másokkal teszel, főleg, hogy az az orvos csak a dolgát végezte, elvégre tényleg meddő vagy, nem? A te törvényeid szerint a feleséged se lehetnék! - ha ezt, amit most elmesélt nekem tényleg megtette, akkor nagyobb szörnyeteg, mint gondoltam. Nem véletlenül, hogy ennyien tartanak tőle és gyűlölik, de a Kancellária mindent elnéz neki? Vagy nincs rálátásuk az ilyesmire? Minden egyes emberre mondjuk nem figyelhetnek. De most nem másért kellene aggódnom, hanem magam miatt, hiszen William perverziói is szóba kerülnek, de hogy pontosan mik azok, arra egyelőre nem kapok választ. Hogy jobb-e így? Fogalmam sincs, de látom rajta, hogy mi mindenre gondolhat és egyáltalán nem tetszik... - Semmi köze sincs annak, hogy Alvó voltam hozzánk. Azért nem akarok már a feleséged lenni, mert azóta megismertelek. Az orvosiban még másnak láttalak vagy talán másnak akartalak látni. Egy olyan férfi voltál, akit képes lettem volna elfogadni, mint férjem, de azóta... folyamatosan olyan dolgokat teszel, amikkel egyre jobban ellöksz magadtól. - ma is amiket tett. A Philipes videóbeszélgetés, az őrei lefogása, hogy úgy akarta levágni rólam a ruháimat, Theo tette... majd a sajátja, amikor tényleg levetkőztetett, megkötözött és megerőszakolt és már fogalmam sincs, hogy mi vár rám odabent a hálószobában. Megteszem, amit vár tőlem, bár most már nem csak tőle, de magamtól is undorodom, főleg, amikor rákényszerít egy bizonyos pozitúrára és még engem is megízlel. Nem vágyom erre, nagyon nem, mégse ellenkezem, és amikor jelzi, hogy elég, lemászok róla és elfekszem mellette, jelezve, hogy ezt a pózt választom, legyünk hát túl rajta. Ahogy feltérdel, felé pillantok, de látom arcán, hogy ismét nem tetszik neki valami, majd már fordít is rajtam, így elhasalok az ágyon, Ő pedig magához húz. Nem ellenkezem, nem tehetem... túl félelmetes lenne a következmény, de ahogy farka fenekemre kerül érzem, hogy ismét megfeszülök. Ekkor érnek a csapások, de egy szót se szólok, viszont megjegyzésénél hátrapillantok rá. - Te mondtad, hogy válasszak pózt én! - fakadok ki, de ekkor már fel is emel magához, majd ahogy hirtelen és durván hatol be az egyébként is már begyulladt, érzékeny puncimba, felnyögök fájón és megmarkolom a takarót magunk alatt. Hajam is hátrahúzza, így pedig fejemet is, miközben érzem, hogy oly mélyen teljesen bennem van. Ismét. Akaratlanul indul útnak egy könnycsepp ismét. - Miért okozol mindig fájdalmat? Megtettem, amit kértél! - mégis oly durva velem most is. De kicsusszan belőlem, mégse ereszt el és hamarosan már kezére fogok rá, ami hajamat fogja, én pedig hamarosan az ágy szélénél leszek. - William, engedj el! - hiszen megígérte, hogy nem fog bántani. Csak lassan nézek fel rá és ekkor kerül elő egy olyan korbács, amit csak képeken láttam, még nagyon-nagyon régen a Földön és egy szájpecek is, így rögtön hátrébb tolatok és feltérdelek. Nem-nem... ilyesmit nem játszunk. - Nem! Nem erről volt szó és nem hagyom, hogy megkínozz! - mert az a korbács bizony csúnya sebeket is hagyna, és iszonyatosan fájna, tudom jól. Ezt nem teheti meg velem! Tényleg erre izgulna? Ilyen szinten bántani akar? Nem vagyok túl messze tőle, így elérheti melleimet, de ahogy erősen rám szorít, felsikkantok és akaratlanul közelebb kerülök hozzá. - Eressz el! - két kezemmel kezeire fogok, amelyekkel mellbimbómat fogja. Túl érzékeny és túlságosan is fájó pontok azok, így erősen szorítom csuklóit és eszem ágában sincs ismét elhasalni, se pedig bekapni újból farkát, így ez a rész elmarad, miközben küzdök ellene. Nem szabad ellenkeznem, jól tudom, mégis... nem, ezt nem csinálhatja velem. - Nem vagyok a szajhád! - próbálok úgy rászorítani kezeire, hogy elengedjen végre, csak a ciki az, hogy nem nagyon tudok elmenekülni előle. Meztelen vagyok, ezt tudom jól, így ki se juthatnék, na meg ott vannak az őrök is, ahogy Theo is bárhol lehet, bármit láthat... - Hiszen már megkaptál, az miért nem elég? - ha elereszt, próbálok azért hátrálni az ágy másik oldala felé, de ha kitartóan fogja melleimet, akkor azért a fájdalom újabb könnyeket fog előcsikarni belőlem. Tudja, hogy miként okozzon fájdalmat, e felől nincs kétségem.
Apámtól mindig azt tanultam, hogy a házasságban nem a szerelem a legfontosabb, hanem a kölcsönös tisztelet, és bizalom. Mert ha ez a kettő meg van, akkor mindig számíthattok egymásra. Nincs az a probléma, amit ne tudnátok megbeszélni, vagy megoldani. Én hiszek is ebben, a magam kifacsart módján, hiszen a feleségeimmel mindig őszinte voltam. Volt amelyik avval vádolt, hogy csak büszkélkedni akarok a munkámmal, és a gonoszságommal, pedig ez nem igaz. Csupán őszinte vagyok, és a lehető legtöbbről szeretek velük beszélni. Hiába erőszakoltam meg Sammyt, amiért fegyelmezetlen, attól még őszintén beszélek neki, és amikor nem érti a ragaszkodásomat, szívesen elmesélem az orvos történetét is. De úgy látszik, ő ezt nem érti meg. -A dolga az volt, hogy nekem dolgozzon, ahogy megegyeztünk, és nem az, hogy aljas módon eláruljon. Állapítsa meg, hogy meddő vagyok.. szarok bele, de ne írja le jelentésbe. Én annyi mindent adtam neki, és ő ezt így hálálja meg? – mérgelődök, mert hát az árulás egy olyan bűn, amit nem nagyon viselek el. – Hányszor félre lépett az asszonytól olyan betegekkel, akik csak vizsgálatra mentek hozzá? Volt olyan nő, aki orálisan kielégítette, csak hogy ne maradjon nyoma annak, hogy elvetélt, és persze nem a férjétől.. Elintéztem neki egy akkora lakást, amiben boldogan elélt a családjával, mellette még kapott egy másikat, ahova vihette a nőcskéit. Tudod mennyit alkudoztam Evans-nál ezért? Erre ezt kapom? – dörmögök tovább. – De inkább hagyjuk. – mondom, és inkább térjünk vissza az élvezeti részre, és a perverziókra, mert biztos vagyok benne, hogy neki is van, s nem csak nekem. De a perverziókról hamar olyan témára térünk át, amit szerintem felesleges vitatnunk, de ő csak vitatja. Én biztos vagyok benne, hogy az alvók a hibásak, mert azok megszokták, hogy meggondolhatják magukat. Szerinte pedig én evvel a viselkedésemmel csak ellököm magamtól, és soha nem fog szeretni ezekért. -Felesleges ezen vitatkoznunk drágám. A feleségem vagy és kész. Ezen semmi nem változtathat. – mondom mosolyogva neki, hiszen büszke is vagyok arra, hogy megszereztem magamnak, pedig nem volt könnyű. A haló szobában ügy tűnik, hogy azért megjött az esze, és neki is lát bebizonyítani, hogy mennyire lelkes, és elkötelezett a házasságunk felé. Egészen addig, amíg el nem fekszik, mint egy fadarab, hogy nesze használj te állat. Ez nagyon nem tetszik, ezért át is fordítom hasra, és amikor elég közel húztam magamhoz, akkor rá csapok két nagyon miközben felháborodok. Nem üvölt ugyan fel a fájdalomtól, amit sajnálok, de boldogan nézem, ahogy vöröslik a formás feneke a kezemtől. Már fakad is ki, hogy de hát én mondtam, hogy válasszon pózt, de én már benne is vagyok durván, és mélyen. Annyira jó érzés. De nem eléggé. -Igen mondtam, hogy te választasz, – magyarárom neki, miközben húzom a haját – de azt kértem, mint egy jó feleség. Az pedig nem fekszik el, mint egy szajha, hogy nesze használj, hanem ölelgeti, csókolgatja, magába húzza a férjét. – oktatom ki. Pillanatok múlva már kint is vagyok belőle, és őt az ágy szélére húzom a hajánál fogva, de ő csak tovább akadékoskodik, hogy engedje el, meg hogy nem erről volt szó, meg hogy nem engedi, hogy megkínozzam, főleg akkor ellenkezik, amikor meglátja a korbácsot. Valahol meg is értem, hogy megrémül a korbács láttán, mert az igen is csúnya sebeket tud ejteni egy emberen, ezt nagyon jól tudom, bár eddig csak Amanda volt az egyetlen, aki ezt a gyönyört ki merte próbálni, de ő is csak pajkosan a hátsójára egyszer… És hát Sammyt sem tervezem vele teljes erőből megbüntetni. Eszem ágában sincs őt evvel verni, így amikor végre le esik, hogy ő azt hiszi, akkor perverz módon elmosolyodom… -Ez nem neked lesz. – mondom, miközben a korbácsra, és a pecekre mutatok, de most nem gondolnám kifejteni, hiszen meg akarom mutatni neki a perverziómat, amire annyira kíváncsi volt még az előbb. Inkább rá csípek a mellbimbóira, hogy evvel kényszerítsem magam a szájába, és hogy végre el kezdjen durván beszélni hozzám. Nem kell sok idő, és egyből elkapja a csuklómat, s teljes erejéből kezdi el szorítani, s ahol a körmei bele mélyednek a kezembe, még a vér is ki serken egy kicsit, s fel is szisszenek a fájdalomtól. És végül el is engedem a mellbimbóit, s helyette gyorsan a jobb kezemmel rá fogok a nyakára, jó erősen. -Megerőszakoltalak, megvertelek, megaláztalak, és te még mindig képtelen vagy durván beszélni velem! – ordítom az arcába, közben azon gondolkodom, hogy mit kellene még tennem vele, hogy végre legyen tüze, és ne fogja vissza magát ennyire. Végül egyszerűen ellököm az ágyra, és elindulok az ajtó felé. Ő is csak mondja a magáét, hogy nem a szajhám, és hogy megkaptam mindent, amit akartam és miért nem elég nekem. De ezekre a kérdésekre nem adok azonnal választ, csak állok az ajtóban háttal neki, és gondolkodom, hogy miként tudnám neki ezt elmagyarázni, mert úgy látszik nem kihozni tudom belőle azt, amit szeretnék. Közben a farkam is már lankad, hiszen annyira kiábrándító így ez a nő, s szavakkal le sem tudnám írni, hogy mennyire csalódtam benne. Nem ilyen nőre számítottam. Ahogy ott állok neki háttal, és ha rám néz, akkor bizonyára látja, hogy a hátam tele van régi sérülések hegeivel. S bár egyik sem friss, az elég egyértelmű számára, hogy nem csak 1-2x csaptak rá valamivel a hátamra, hanem elég sokszor. Már magam sem tudom, hogy mennyiszer. Ahogy azt sem tudnám megmondani, hogy az apám ütéseinek a nyoma a több, vagy a kéjnek. -Csalódtam benned. – mondom egyszerűen – Azt hittem van benned tűz, s olyan vagy, aki ha kell foggal körömmel harcol, erre ilyen vagy… - fordulok meg, és mutatok rá, hiszen biztos vagyok benne, hogy próbál legmesszebb lenni tőlem. Olyan, mint egy őzike a tigris barlangjába. -Kapsz 25 percet, hogy át gondold ezt az egészet, és az életedet. – mondom tényszerűen. – Felesleges arról vitáznunk, hogy nem szeretsz, és nem akarsz a feleségem lenni, és hasonlók. Ahogy arról is felesleges beszélnünk, hogy megígéred, hogy jó feleségem leszel, - itt megállok, és nyelek egyet, mielőtt kimondom - mert hazudnak a szavaid. Nem vagyok tökéletes, de nálam jobbal nem lesz büdös életbe dolgod, mert ha csak egy férfi is úgy merne megérinteni, akkor hidd el olyan kreatív és gonosz leszek avval, amiről álmodni sem tudtál eddig. – fenyegetem meg. – Ha a 25 perc elteltével úgy döntesz, hogy mégis csak megpróbálsz jó feleség lenni, akkor megtalálsz a konyhában. De ha 35 perc múlva nekem kell utánad jönnöm, hogy elvegyem, ami jár, akkor garantálom, hogy az elkövetkezendő hetet kiláncolva fogod tölteni, sírva, s addig élvezkedem rajta, és olyan módokon, amihez képes ez eddigiek könnyű esti mesének fognak tűnni. Nem mondok semmi többet, hanem egyszerűen kisétálok a konyhába, és előveszek egy átlátszó üveget, amiben valami zöldes színű égetett szesz van, amit a kedvemért gyárt az egyik jó raktáros. Elvileg jóféle viszki lenne, de hát azokból az alapanyagokból már semmi sem létezik, így a receptet úgy alakította át, hogy az erőssége megfeleljen annak, bár az íze inkább hasonlít valami kéreg teához, de a szaga isteni finom gyümölcsökről árulkodik. Egy lapos pohárba teszek 3 db jégkockát, és öntök rá a nedűből egy keveset, majd vissza rakom az üveget a hűtőbe, de közben azon jár az agyam, hogy ez a nő tönkre fog tenni engem. Az előző feleségeinél soha nem buktam ki ennyire. Amandával a nászéjszakán 5 menetet nyomtunk le egymás után szinte szünet nélkül, erre Sammynek már másodjára adok lehetőséget össze szedni magát. Nickole-lal a nászéjszakánkon nem csak hogy bele élveztem a puncijába, szájába, mellei közé, vagy az arcára, de az a nő még a seggét sem féltette előlem az első éjszakán sem. Nickole-nak fogalma sem volt a perverziómról, bár ő kissé vad volt az ágyban, Amandával ugyan megosztottam, de ő nem igazán volt hajlandó ilyenre. Ő inkább csak tűrt, és sírt. Sarah értette ezt az egészet, de neki is évekbe tellett, mire beavattam. Erre itt van Sammy, akiben bíztam, hogy már akár már az első éjszakán képes lesz megadni nekem azt a gyönyört, amit szeretnék…
Elegem van már William beteg történeteiből, már felfogtam, hogy milyen kegyetlen és hogy mi mindenre képes, így inkább jobb lenne most már süketnek maradni. Mégse akadályozhatom meg a beszédben, ahogy magamat se tudom visszafogni, hogy ne reagáljam le szavait. - Neked fel se tűnik William, hogy mindig magadat akarod jónak beállítani, de képtelen vagy elismerni a hibáidat és a tetteidben rejlő gonoszságot. - nem kommentálom jobban azt, amit megtudtam. Lenne bármi értelme is? Szerintem semmi... Ami történt, megtörtént és bizonyára az az orvos se volt szent, ezt a tettet mégse érdemelte meg. De tényleg jelenleg magam miatt kell aggódnom, mert most én vagyok a kancellár karmai között és így, hogy végre megkaparintott, nem úgy tűnik, mintha el akarna ereszteni. Ahogy meg se hallgat. Bármit mondok, egyik fülén be, a másikon pedig ki, pedig annyira szeretném megértetni vele az okokat és egyben tudatni vele, hogy volt egy William, akit igenis elfogadtam volna. Akit talán egyszer szerettem is volna, de Őt azóta se láttam viszont és úgy hiszem, hogy soha nem is fogom. De nem vitázom tovább, igaza van, a felesége vagyok és ezen aligha tudok változtatni. Hiába meddő, mégis megszerzett magának, most pedig már nem fog senki se megjelenni, hogy segítsen. Eddig se tették, így hát fejet hajtok akarata előtt, majd besétálok vele együtt a hálóba, ahol megkapja tőlem az orális játékot, amit annyira szeretne, ahogy engem is megkapna újra, mégis másként viselkedem, mint amit Ő szeretne. Képtelen vagyok teljesen behódolni úgy tűnik, de a fájdalmamat próbálom leplezni, így bár megcsapja hátsómat és fáj, nem adok hangot neki. Pedig arra vár, élvezi szenvedésemet, és ahogy durván belém hatol, most mégis felnyögök, bármennyire nem akarok. Ismét bennem van, teljesen... ez pedig rendkívül fájdalmas tény. - Nem voltam még feleség... - mégis, valamennyire most valóban jogosak szavai. Sejtettem, hogy ennél többet vár, mégse akartam megadni neki. De mielőtt újabb esélyt kérnék tőle, ismét a durvaság mellett dönt, és megint megalázni akar, amibe már nem megyek bele. Most nem vagyok megkötözve, így ellenkezem az ellen, amit nem akarok, főleg, amikor bizonyos segédeszközök is előkerülnek még. A válaszára viszont nem számítok. - Nem hiszek neked! - hiszen már eddig is bántott, miért ne tenné ezt továbbra is? Azt pedig nem hiszem, hogy akarná, hogy én üssem meg vele, mert sejtheti, hogy nem kímélném. Akkor nem fenyegetett volna azzal, hogy a korbáccsal összeismertet. A szájpecket pedig szerintem szintén nem használná, elég röhejesen festene és inkább dominánsnak tűnik, sem mint szubnak és mazochistának. De tény, nem ismerem még... de sajnos egyre jobban megismerem. Melleimet is kínozza erős kezeivel, nem ereszt könnyedén, így könnyeim kicsordulnak, de nem hagyom magam, karmolok, ütök, és bár végül elereszt, ismét elkapja nyakamat, aminek hála hirtelen megszólalni se tudok. Mindkét kezemmel kezére fogok, miközben tekintetem ijedtté válik, az ordibálásának hála így közvetlen közelről pedig össze is rezzenek. Válaszolnék, de képtelen vagyok a szorítás miatt megszólalni, így csak szemeit figyelem, elborult arcát, mely semmi jót se ígér. Meglep viszont, hogy elereszt, így eldőlök az ágyon, majd oldalra fordulok és felköhögök, levegőért kapkodok. - Amikor durván beszéltem veled, az volt a bajod! - vágom rá, a hátának intézve szavaimat. Hiszen amikor ma megjelentem itt nála, nem voltam se finom, se kedves, mégis jelezte, hogy azt a hangnemet nem üthetem meg vele szemben. A trágárság viszont tény, hogy távol áll tőlem, nem csak felé, hanem mindenki felé. Nem kerüli el tekintetemet a háta, a rajta lévő hegek, mégis a szavai azok, amelyekre koncentrálok, de a megjegyzése! Na ez már sok! Hogyne lenne bennem tűz? - Te oltottad ki a tüzem, hát nem emlékszel? Harcoltam, amennyire csak tudtam ellened, mégis úgy kötöztél meg, hogy már ne legyen rá lehetőségem és előtte be is nyugtatóztál! A folyamatos fenyegetéseid miatt nem tehetek semmit, most meg mégis ezt vágod a fejemhez? Te nem érzed az ellentmondást? - hiszen fegyvert se véletlen fogtam rá. Méghogy nincs bennem tűz, ezt Ő se gondolhatja komolyan. Szexuális téren is van, oh még mennyire, bár erről Nikolai tudna beszélni neki és tény, vele szemben minden vagyok, csak tüzes nem. Egyszerűen nem megy. De annak örülök, hogy csalódott bennem... - Bár előbb jöttél volna rá a csalódásodra, amikor még nem vettél el. - de a válást kimondhatják ránk bármikor, meddő is, lenne mire alapozni ezt. Nem kell megtartania, engedjen el. Képes lenne rá? Vagy a büszkesége nem engedné? Ez után ismét mintha átkattanna, ismét fenyegetőzik, újból engem akar, méghozzá feleségként. Nem értem... Pszichés eset, ezt eddig is tudtam, de most jobbnak látom nem visszabeszélni. Nem ad választást, itt már nem én döntök, de az, hogy nála jobbat nem találnék... viccnek is rossz. Oly sok jobbat találhatnék és Niko se engedné senkinek, hogy bántson, most mégse tehet semmit. Vajon tudja, hogy William elérte már a célját? Érdekli vagy én szeretném csak, ha érdekelné? Kezd minden összedőlni bennem, a fenyegetés elhangzik, több heti láncra verés és kín, erőszak és megalázás. Így legyen bennem tűz? Nem megy, nem tudom megjátszani azt, amit akar, egyszerűen már így is túl sok, és bár nem kéne engednem a sírásnak, miután távozik, mégis előtörnek a könnyek és egyszerűen csak eldőlök az ágyban, összekuporodom és próbálom összeszedni magam. Nincs választásom, ezt mindketten tudjuk, ahogy azt is, hogy mit vár tőlem. Jó ideig nem mozdulok, de nagyjából 20 perc után felkelek az ágyból, megtörlöm arcom és szemeimet is, majd körbenézek a szobában. Ez William hálószobája, így bizonyára észreveszem, hogy melyik az a szekrény, amely akasztós, ha pedig megvan, lassan odasétálok elé, majd kinyitom azt és kicsit remegő kézzel veszek ki egy hófehér inget. Nincs más, amit magamra húzhatnék, így kénytelen leszek az Ő ruháját magamra venni és talán ennek még örülni is fog. Mint egy feleség... úgy festhetek benne. Lassan gombolkozom be, és mivel nem vagyok túl nagy, így bőven nagynak látszik rajtam a ruha, ujjainál és lent is, de legalább eltakarja fenekemet. Fent azért hagyok pár gombot kigombolva, de nem engedek sok belátást a dekoltázsra, legalábbis először nem, majd... majd mégis csak kigombolok egy gombot és végül beletúrok hajamba is. Halkan sóhajtok újból, majd pár nagyobb levegővel próbálom összeszedni magam, végül pedig mezítlábas léptekkel sétálok ki férjem után a konyhába. Megállok, amikor meglátom őt, felmérem a helyet, de nincs itt más, csak Ő. Az asztalnál - vagy pultnál - ül, előtte pedig egy pohárban némi ital, mely egyértelmű, hogy valami alkoholos lehet. Nem ácsorgom sokáig, lassan haladok felé, majd állok meg mellette, egészen közel, most nem remegve és nem lenézően pillantva rá. A távolság se nagy, meglepően közeli, szinte intim. - Engem is megkínálsz egy itallal? - kérdezek rá halkan, de jól érthetően. Muszáj másnak lennem, ha túl akarom élni, mert ez a férfi veszélyes, és már így is túlságosan sokszor húzogattam a bajszát. Viszont nem érzem még otthon magam, fogalmam sincs, hogy mi hol van, és nem is nyúlok még úgy semmihez, mintha jogom lenne hozzá. Kezem William székének háttámlájára simul, finoman érintve közben a férfi bőrét is és most tényleg minden tőlem telhetőt megteszek, hogy normálisan nézzek rá, mintha ez az egész megszokott volna, mintha minden rendben lenne.
Amikor kancellár lettem, akkor az archívumban egy olyan filmet találtam, amely nagyon megragadt bennem. A tiltott filmek listáján volt. Előttem összesen 13an nézték meg a naplózás szerint, de senki sem nézte meg egynél többször. Pedig én vagy 20x láttam mióta kancellár vagyok. Igaz a film minden szava. Két féle ember létezik Eloik és Morlockok. Mi kancellárok a Morlockok fajához tartozunk, s azon is belül az uralkodói réteghez. Sok buta, de agresszív csatlóssal vesszük magunkat körbe, hogy félelembe tartsuk az Eloikat. De igazi párt még nem tudtam magamnak találni. Bízok benne, hogy Sammy az, aki igazi társam tud lenni ebben az életben. De abban biztos vagyok, hogy ő még azt hiszi magáról, hogy az Eloik táborát erősíti. Harcias vad, amikor ide érkezett, és ez jó jel. Természetes, hogy le kell törni a harciasságát, de ha igazi Morlock, akkor újra karmolni fog a kicsike. A kanapén megmutatom neki, hogy mi vár rá, aztán úgy néz ki, hogy rendes feleség akar lenni, s én adok is rá lehetőséget, közben a jó doktor hibázásáról beszélünk. Vagyis inkább beszélek én. De ő csak azt látja, hogy jó és rossz, s ebből én vagyok a gonosz, aki jónak akarja magát láttatni. -Kedvesem. Nincs csak jó, vagy csak gonosz, s én vagyok, aki vagyok. – mondom neki őszintén – Veled mindig őszinte vagyok. Vannak ugyan hibáim, és számodra fel is fedem a gonoszságaimat, ha ezt szeretnéd, de a nép előtt felvállalni az már az életünkbe kerülhet. – mondom itt többes számba, hiszen mi már egyek vagyunk. A hálóban próbál „jó” feleség lenni, és kényeztet is, de érződik rajta, hogy nem adja bele a szívét, és hiányzik belőle a „tűz”, de ez érthető. Azt viszont már nem tudom szó nélkül hagyni, hogy elfekszik, mint egy darab fa. Ezen jó alaposan felhúzom magam, s ha így akarja, akkor legyen így. Rá is csapok két hatalmasat, s máris benne vagyok. Nem érdekel a kifogása, hogy még nem volt feleség. Pár pillanat múlva már húzom az ágy szélére, s veszem elő a szájpecket, és a kilencfarkú macskát, amitől alaposan megrémül, s ellenkezik. Hiába mondom neki, hogy ez nem neki lesz, nem akarja elhinni. Hazugnak nevez, pedig meg mondtam neki, hogy vele mindig őszinte vagyok. A szemem olyan gyorsan villan fel az izzó harag a szavai nyomán, hogy még vissza fogni se akarom magam. Egy hatalmas visszakezes pofont lekeverek neki teljes erőmből, nem törődve avval, ha felszakad a szája, vagy bármi komolyabb sérülése lenne tőle. Egy pillanatra át villan az agyamon, hogy ezért most nagyon csúnyán meg kellene büntetnem, de helyette csak a mellbimbóit szorongatom meg, majd a nyakát fojtogatom, hogy megkapjam, ami jár nekem. Végül ott hagyom az ágyon, s magára akarom hagyni, majd az ajtóból vissza fordulva közlöm neki a bánatomat. Csalódott vagyok. Ő persze el kezdi meg magyarázni, hogy én oltottam ki a tüzet. Én voltam az, akinek nem tetszett a tűz, amikor belépett ide. Végül közli, hogy bárcsak hamarabb csalódtam volna benne. A jobb kezemmel megtámaszkodom az ajtófélfában, s úgy válaszolok erre a sok értelmetlen vádaskodására. -Legutoljára Amandában csalódtam. – mondom hidegen – Ha nem végzett volna magával, akkor én tettem volna meg. – folytatom, hogy nálam mit jelent a csalódás. Kap egy utolsó esélyt, s adok neki 25 percet, addig én a pultnál töltök magamnak egy italt, s lassan kortyolva iszogatom, s hallgatom a halk fojtott szipogását. Ha nem lenne az a rohadt záradék, akkor most biztosan elintézném, hogy a jövő hetet már ne élje meg. De így csak az marad nekem, hogy fejben azt tervezgetem, hogy miként tudná jóvá tenni a szavait. S ezek a gondolatok, még az én mércémmel is durvák, és perverzek. Mire kijön a szobából az egyik ingemben, addigra már kiürült a poharam, s töltök magamnak ujjat. De a mozdulatba megállok, ahogy őt nézem közeledni felém. Egyszerűen gyönyörű, ahogy a hófehér ing láttatni sejteti a testét, a szeme már vörös a sírástól, s az arca is elég durván néz ki. De ennél szebb már csak úgy lehetne, ha véres lenne itt-ott az a csodálatos ing rajta. Hiába nem mondok semmit, a szemeim, és a férfiasságom határozottan jelzik neki, hogy igen is kívánatos nőnek tartom. Amint megkérdezi, hogy őt is meg kínálom az itallal, azonnal veszek elő egy tiszta poharat, s teszek bele jeget, majd töltök rá egy jó adagot neki. A poharat elé tolom, majd az enyémet koccintásra emelem. -Kettőnkre. – mondom a szemébe nézve. Közben csak reménykedem benne, hogy tényleg koccint velem. De ha nem akkor elfogadom, s csak úgy bele kortyolok. Jó pár perc kell, hogy megszólaljak, mert a gondolatai egész máshol járnak, mint ahol kellene. Vagyis nem egész máshol, hanem itt, és vele. Elképzelem, ahogy Ő is bele kortyol az italba, majd lassan le térdel elém, s a szájába vesz. Először csak lágyan, majd a két kezébe a fenekemre fog, jó erősen bele karmol, s úgy húz magába, ameddig csak bír. Utána, pedig ahogy a falhoz nyomom a hátát, s úgy hatolok belé, miközben ő a vállamba harap, miközben én sem finomkodok vele. A gyönyör és a kín kettősében olvadunk össze. De végül mégis csak vissza térek a valóságba, és megszólalok. -Szeretném, ha működne a házasságunk. – mondom őszintén, holott tudom, hogy nem ugyan úgy képzeljük el a házasságot. – Ha megkapom, amit én szeretnék, akkor te is megkapsz bármit, amit szeretnél. Tudom, hogy most félsz, és sok benned az elfojtott düh. De add ki magadból. Pofozz fel, ha az tetszik. A farkasoknál a nőstény és a hím véres harcot vívnak a párosodás közben. A fájdalom, a kín, és a gyönyör hármasa csodálatos. Nem azt akarom, hogy mindig dacolj velem, s hogy mások előtt ellent mondj nekem. De szex közben itt lenne a lehetőséged, hogy le vezesd a feszültségedet. Persze én sem szeretem vissza fogni magamat. – magyarázom, neki miközben a pultról egy konyhakést veszek a kezembe, hogy bebizonyítsam neki. -Különleges nő vagy. – ismerem be neki – Mióta kijöttél a szobából, szinte más sem jár a fejemben, minthogy milyen jó lenne hallani a sikításodat, miközben durván brutálisan beléd hatolok, s milyen édes lenne, ahogy szétgombolt ingben vernéd ki nekem, miközben egy kést tartok a torkodhoz, vagy hogy milyen jó lenne összevérezni ezt az inget rajtad, aztán elmerülnénk a gyönyörben. De hiába vannak ezek a gondolataim, még sem teszem meg, pedig már a férjed vagyok, s helyette azt próbálom meg kitalálni, hogy tehetném számodra kellemesebbé az itt létedet.
Valóban, Ő az, aki, és ezen képtelen változtatni. Nem is akar. De azt kötve hiszem, hogy mindig őszinte lenne, de legalább nem hülye. Ha a nép tudná, hogy milyen valójában a Családügyi Hivatal vezetője, biztos, hogy kötélen végezné. De erre jól figyel, remekül álcázza magát mások előtt, és talán értékelnem kéne, hogy velem ehhez képest valóban őszinte, mégis... képtelen vagyok rá, ugyanis túlságosan fájdalmas. A hálószobába betérve megteszem azt, amit elvár tőlem, még el is fekszem mellette, hogy megkaphasson, de persze ez se jó neki, ismét engem hibáztat, ismét bántalmaz, így az ütéstől valóban felszakad a szám, ajkam vérezni kezd, én pedig szerzek még néhány sérülést tőle. Azt sejtettem, hogy durva lesz, de azt nem, hogy így fog majd bánni velem, hogy ilyen szinten erőszakos lesz, szavaim pedig mintha nem jutnának el a tudatáig. Mintha tényleg nem értenénk egymást, de az ajtónál elhangzó célzása betalál, mely színtiszta fenyegetőzés. Ha így maradnak a dolgok, ha továbbra is úgy fogja érezni, hogy csalódik bennem, akkor elveszi az életemet. Talán, ha a záradék nem lenne, már most is halott lennék, így egyértelmű, hogy még jobban kiborulok, mert tudom jól, hogy most a kezében vagyok. Semmi jóság nincs benne. Ismét kapok némi időt, amit hiába nem akarnék betartani, be kell, ezért bár teljesen kiborulok és szemeim is beduzzadnak a sok sírástól, mégis csak összeszedem magam annyira, hogy kimenjek hozzá. De nem meztelenül teszem mindezt, hanem az Ő ingében, és bár nem azért, hogy tetszek neki, tökéletesen látom a hatást megjelenésemre. Próbálok erősebb lenni ismét, így kihúzom magam, miközben felé közelítek, majd én is kérek egy italt. Arra szükségem lesz. Nem tagadja meg tőlem, az ilyesmit nem, de a koccintásnál már megremeg a kezem, amelybe a poharat fogom, mégse utasítom el a gesztust. Most nem tehetem meg. Ajkamhoz emelem az italt és egy rövid időre elgondolkodom rajta, hogy mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha méreg lenne benne. Ha még most érne véget az a szenvedés, ami rám vár William mellett... De ahogy fogynak a kortyok, tisztul a fejem. Nem, soha se adhatom fel, nem győzhet le végleg! És ekkor szólal meg. Fel se tűnt, hogy percekig csend volt, de most tekintetem a férfi szemeire vetül, szavai viszont ismét erősek. Kancellár, nem emelhetek rá kezet, még így se, hogy a férjem, ezzel tökéletesen tisztában vagyok. De talán csak ezt akarja kierőszakolni belőlem, mégse fog sikerülni, mert nem hagyom ennyiben azt, amit tett. Azt már tapasztaltam, hogy Ő nem szereti visszafogni magát, de amit ígér, az további kín, gyönyör aligha. - Nem akarok több fájdalmat, William... - kezdek bele, de ekkor kerül elő ismét a konyhakés, amellyel már közelebbi ismeretséget kötöttem nem is olyan régen. Ajkam összezárom, elhallgatok hát, de ahogy folytatja... Érzem, hogy testem megremeg, ahogy arcomból kifut a vér és elfehéredik. Bántani akar, még mindig és talán örökre... Kést fogni rám, félelemben, rettegésben tartani és úgy kényszeríteni dolgokra. Erre izgul, de vért is akar... - Mert már megtetted. - nem pont ezeket, amiket felsorolt, de nagyon is hasonlatosakat hozzá. Kiürítem a poharamat, megrázkódom némileg, majd ez után két kezem lassan felé nyújtom, de tenyérrel felelé, így láthatja, hogy a fehér ing a csuklóimnál vörös színű lett. A bilincsek miatti küzdelmem felsértette kezeimen a bőrt, így most azok véressé váltak. Óvatosan húzom feljebb a csuklóimnál a ruha anyagát, majd lassan fájó testrészeimet az ing mellrészéhez érintem, majd húzom tovább lefelé a hasam felé, így vérezve össze a felsőjét, ahogy azt akarta. - Ezt szeretnéd? Vagy friss sebeket akarsz ejteni rajtam? - erőtlenül engedem le kezeimet, szemeimből megindul pár könnycsepp, majd lehajtom némileg a fejem. Ez után koppannak halkan térdeim a kristálytiszta padlón, pontosan William előtt, majd jobb kezemmel felnyúlok kést tartó kezéhez és lassan magam felé húzom, miközben felnézek rá, bele egyenesen szemeibe. Ha pedig enged, akkor addig vezetem kezét, amíg a kés torkomhoz nem ér. Nagyot nyelek, majd egy kicsit még mozdítom, amíg annyira meg nem sebez az éles penge, hogy vér serkenjen. Ez után pedig egy vörös vércsík indul meg dekoltázsom felé, és így az ing irányába is, végül ráfog férfiasságára és elkezdem kiverni neki. Erre vágyna? Tessék, most megkapja, teljes a behódolás, teljes az uralma felettem és még az életem is a kezében van.
Akik ismernek, tudják, hogy nálam nincs második esély. Ha valaki egyszer hibázik, azt megjegyzem magamnak, s a következő hibájánál könyörtelenül lesújtok rá. Ez igaz volt a feleségeimre is, sőt velük még talán szigorúbb is voltam, mint másokkal. Erre most itt ez a nő, akitől olyan, mintha nem is én lennék. Lehet, hogy ő nem érzi ezt a különlegességet, de én érzem. Igaz, hogy keményebb is vagyok vele, mint az előző három nejemmel, de azoknak nem is adtam ilyenkor ennyi pihenő időt, vagy ennyi lehetőséget gondolkozni. Neki pedig már másodjára adok neki időt, hogy összeszedje magát. Nem sürgetem, nem türelmetlenkedek, amíg össze szedi magát a hálónkban, hanem csendben iszogatok, s közben azon gondolkodom, hogy mekkora mázlista vagyok, hogy egy ilyen nőt tudhatok a feleségemnek, s ugyanakkor mennyire szerencsétlen is, hogy nem teszi meg azt, amit kérek tőle. Néma csendben kortyolgatom az italomat, amikor megjelenik az ajtóban, hogy csatlakozzon hozzám, s amíg közel ér hozzám, addig le sem tudom venni a szememet róla, annyira gyönyörű. Szó nélkül töltök neki is, amikor kér, s hogy érezze mennyire egyenrangú velem, még koccintásra is emelem a poharamat, amit ugyan viszonoz, de nem érzem annyira őszintének. Próbálok minél őszintébben, és nyíltan beszélni vele, hogy értse, mit szeretnék ettől a kapcsolattól. De az egészre csak azt mondja, hogy nem szeretne több fájdalmat. Kicsit félrehúzom a számat, hiszen ez a feltétel nem szerepelt a lehetőségek között, de mint minden alkudozásnál, itt is el kell indulni valahol. -Már mint neked fájdalmat, vagy nekem? – kortyolok bele az italomba, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. – Mondjuk abba bele mennél, hogy mondjuk hetente 1x ha haza jövök, akkor a falhoz szegezlek, letérdelsz, s én nagyon durván birtokba venném a szádat, utána figyelném, ahogy tisztára nyalogatsz, s más durvaság nem lenne, akkor hajlandó lennél 1-2 perverz dologra? Utána elmondom neki, hogy mi minden jár most éppen a fejemben, hogy milyen jó lenne most látni, érezni, közben a kés is a kezembe kerül, hogy megmutassam neki, mennyire fontos számomra. De mielőtt bebizonyíthatnám, neki előtte ő már mozdul is. Szép lassan nyújtja felém a kezét, s mutatja sebes csuklóit, ami tényleg arról tanúskodnak, hogy képes harcolni. Feszült figyelemmel nézem, ahogy a sebes kezét a melleihez érinti a fehér ingen keresztül, majd szép lassan véres csíkot húz a hasa felé. Hiába mondanám neki, hogy nem így gondoltam, annyira izgató a látvány, hogy a farkam rándul egyet. Hallom a kérdését is, hogy ezt szeretném, vagy új sebeket ejteni rajta, de válasz előtt nyelnem kell egy nagyot, mert azért nagyon izgató, amit csinál. -Nem a… - nyelek még egyet, s mondanám tovább, de nem mondom tovább, hanem inkább kivárom, hogy mit szeretne most a kedvesem. Nézem, ahogyan elém térdel, s lassú mozdulattal a kést tartó kezemhez nyúl. Nem húzom el előle, hanem hagyom, hogy finoman vezesse a kezemet. A vágytól remegő tekintettel nézem, ahogy a kést a saját torkához érinti, s ahogy a késsel apró vágást ejt magán, a másik kezével meg megérinti a félkemény férfiasságomat. Egy nagyot sóhajtok, amint megérzem az ujjait, s ahogy el kezd dolgozni rajtam. Le is hunyom a szemem egy rövid időre, hogy át adjam magam az érzésnek, közben a férfiasságom kőkeménnyé válik a kényeztetéstől. Valahol az agyam leghátsó szegletében tudom, hogy most ezt miért csinálja, s hogy ez mekkora áldozat a részéről, de férfiból vagyok. S ha feláll, akkor nehezen megy a gondolkodás, s helyette az ösztön veszi át az irányítást. A kést tartó kezem el kezd lejjebb csúszni a torkáról az ing gallérjához, onnan pedig a legfelső begombolt gombjához. Finom mozdulattal a kés hegyét a gomb alá illesztem, s egy egyszerű csuklómozdulattal megrántom, aminek következtében a gombot tartó cérna megadja magát a késnek. A gomb kicsit odébb esik le, s gurul el valamerre, de nem foglalkozom vele. Hanem a késsel a következő begombolt gomb alá nyúlok. Közben a légzésem is egyre szaporább, s a hasam is egyre ütemesebben emelkedik, és süllyed. Egy – egy pillanatra meg – meg állok a kigombolásban, de amikor úgy ítélem meg, hogy elég gombot szedtem le, akkor a kés hegyével félre húzom a bal melléről az inget. Egy rövid ideig gyönyörködök a formás keblében, majd a kés életlen felével a mellbimbója alá nyúlok, mint ahogy előbb a gombokat le vágtam a kés élével. Egy rövid ideg hagyom, hogy a hideg acél érintését megszokja, majd egy csukló mozdulattal megpöccintem vele a csodálatos mellbimbót. Nagyon jó lenne, ha így kivégezne, s végig nézhetném, ahogy összemocskolom a melleit, majd ő el kezd engem, és magát tisztogatni, de nem akarom, hogy csak ennyi legyen. Így a kés hegye hamarosan az álla alá helyezkedik, s avval finoman el kezdem felemelni a térdelésből, közben végig a szemébe nézek olyan vágyakozó tekintettel, amely nem ígér számára semmi jót. A bal kezemmel lassú mozdulattal nyúlok be az ing alá, hogy megérintsem a jobb mellét. Nem finomkodok, hanem jól alaposan rá markolok, miközben a kést el veszem a torkától. Egyet lépek hozzá közel, s oda hajolok, hogy megcsókoljam. Ha nem húzódik el, akkor a nyelvem hevesen tör utat magának. A vad szenvedélyes csók után el lépek tőle. -Hasalj rá a székre! – parancsolom neki – A kezeiddel fogd meg a szék lábát, a lábaid pedig maradjanak nyújtva, miközben pucsítasz. – közben a kést le rakom a pultra, s át megyek a konyhapult mások oldalára, hogy egy fiókba kötelet keressek. Amikor meg van, akkor lépek oda hozzá, a fejéhez, s ha nem vette volna fel megfelelően a kívánt pózt, akkor én magam húzom a kezét majdnem a padlóhoz a szék lába mellé. A kötél végét kicsit visszahajtom, s át fűzöm rajta párszor, hogy egy hurkot képezzek. Amikor elég erősnek ítélem, akkor oda nyújtom a jobb keze mellé, hogy bele tudja dugni a kezét. Ha nem teszi meg, akkor rá szólok. Amint bele dugta, akkor meghúzom szorosan, s el kezdem a szék lábához kötözni vele, majd át térek a bal kezéhez, s azt is kikötöm a szék lábához. -Finom leszek veled, – jelentem ki – amennyiben úgy teszel, ahogy kérem. De ha nem teszed meg, akkor egyre durvább leszek. – mondom a szabályokat. – Legyen meg az illúziója, hogy megkapom, amit szeretnék. És ha jól viselkedsz, akkor választhatsz a végén, hogy előröl, élvezzek el, vagy hátulról. – abba most nem megyek bele, hogy most mit jelent az előröl és hátulról, hiszen ez jelentheti a popsiját is, és az ajkait, csak nézőpont kérdése.
Egyre inkább úgy gondolom, hogy hatástalanok a szavak, William nem akarja megérteni őket. Pedig ennél intelligensebb, biztosra veszem, hogy átlátja a dolgokat, tudja, hogy mit miért mondok vagy teszek, egyszerűen csak... nem érdekli. - Egyikünknek sem. - talán ez a jó válasz a kérdésére. - Miért nem lehetünk egy normális házaspár? - fájdalom nélkül? De amit ez után mond, az ismét megdöbbent. Nem enged egy picit se, nem próbálja továbbra se visszafogni magát, és ami a hálószobában elhangzott, a tudom, hogy most is érvényes. - Igen, mert úgyse nyugszol meg addig, amíg meg nem kapod, amit akarsz. - pillantok bele szemeibe és van annyi eszem, hogy ne említsem meg neki azt, hogy lesznek hetek, talán hónapok is, amikor hiába jön haza ilyesmi vágyakkal, nem fogja beteljesíteni őket, mert én az Imperiummal úton leszek... A válaszom egyébként egy cseppet se őszinte. Nem mennék bele szívesen, de tudom jól, hogy kényszerítene rá, ahogy már oly sok dologra, így minek kérdez egyáltalán? Nem számít neki a véleményem. De már nem lepődöm meg azon, amit és ahogy mond. Ez a perverzió... Ő miért nem az a férfi, akit az orvosiban láttam annak idején? Végül szemeim ismét megtelnek könnyekkel, véres kezeimet mutatom meg neki, majd az ing is hamarosan vörössé válik, én pedig letérdelve elé adom meg neki azt, amit akar. Amíg nem látja, hogy behódolok neki, úgyse hagy békén, nem lesz nyugtom, így a penge nyakamhoz kerül, vérem kiserken ismét, kezembe pedig férfiassága keménnyé válik. Erre izgul, ez most már biztos. Meg se próbálta elhúzni a kést, hogy ne sértse fel a nyakam, ahogy most se teszi, inkább tovább játszadozik vele, a testem viszont teljesen megfeszül, miközben nem hagyom abba kezem mozgását, de jobbommal eleresztem kezét és egyszerűen leengedem magam mellé, a kés tehát most már csakis az Ő birtokában van. Az ing gombjai elkezdik megadni magukat az éles pengének, nekem pedig a szívem szinte a torkomban dobog, ahogy az életem a kezében van. Mégse karcol most meg, csak vetkőztet, végül felfedi egyik mellemet és amikor mellbimbóm alá nyúl a pengével, nagyot nyelek és kezem is megremeg, amellyel Ő vele játszom, de nem állok le, csak picit beharapom ajkam. Ugye nem fog megcsonkítani? Ugye ezt nem tenné meg? Mégse könyörgöm most neki és meg se próbálok menekülni, csak folytatom, amit eddig tettem és engedem, hogy kiélje magát. Végül megmozdítja a kést, de nem sért fel, nekem mégis megremeg ajkam, érzem, hogy a félelem egyre jobban átjárja a testem, majd amikor torkomhoz kerül a penge és érzem, ahogy lassan felkelésre ösztönöz, eleresztem farkát, majd óvatosan felállok, ahogy Ő is. Látom tekintetében, hogy mennyire akar, érzem erős szorítását mellemnél, de márnem szisszenek fel rá, a penge végül távolabb kerül tőlem, mégse lélegzek fel, mert ajka már az enyémen van. A vérem íze keveredik csókunkban, miközben ismét megremeg a testem, de visszacsókolok úgy, ahogy azt Ő várja. Hátha elenged végre... De nem ez történik, folytatni akarja kegyetlen játékát, így a székre nézek, majd lassan teszek felé egy lépést, majd még egyet, végül finoman rátámaszkodom. Nem kérdezek, mi értelme lenne? Ahogy a könyörgésemnek sincs, így lassan ráhasalok, az ing pedig eltakarja hátamat és fenekemet is, amely pucsításra emelkedik. Megfogom a szék lábait is, ahogy azt kérte, bár ez a pozitúra cseppet se kényelmes. Miért itt akar megdugni? És miért így? Nem... felesleges már a miérteken gondolkodnom, de talán előbb túl leszek ezen az egészen, ha engedek neki. Nem látom, hogy mit csinál a pultnál, a kötelet is csak akkor, amikor elém guggol. Nem ellenkezek továbbra se, kezem belekerül a hurokba, engedem, hogy megkötözzön, majd amikor már mindkét kezem a szék lábaihoz van kötve, hallgatom szavait. Finom lesz velem... Miért nem tudom ezt elhinni? - Azt teszem, amit mondasz! - ígérem meg neki, de szavaim halkak, erőtlenek. Nem megy már tovább a harc. A választás pedig oly röhejes, úgyse számítanak neki szavaim... semmi se számít neki. Sejtem, hogy mire készül, ismét bennem akar lenni, de nem fogok ellenkezni, csinálja, élvezzen el és végre engedjen el. De ez még csak az első este, mi vár még rám? Bele se merek gondolni, egyelőre ezt a mai napot kellene túlélnem.
A világ legszerencsésebb férfija is lehetnék, hiszen Sammy már a feleségem. Vagy az enyém. Sokat dolgoztam azért, hogy megkaparinthassam, még ha meg is próbálták meggátolni. De az enyém. De valahogy még sem vagyok maradéktalanul boldog. Hiszen annyiszor jár már a fejemben, hogy milyen lesz a nászéjszakánk, hogy már túlságosan sokat vártam el Sammytől. Ahelyett, hogy a fájdalmas gyönyörtől feküdnénk az ágyunkon, ahelyett egyedül iszogatok a pultnál, s várom, hogy ki jöjjön hozzám az én kedves feleségem. Annyira gyönyörű, hogy csak bámulni tudom, amíg italt nem kér. A koccintás után rá térünk az alkudozásra, s közli, nem szeretne több fájdalmat. Tisztán értem, hogy mire gondol, de azért vissza kérdezek, hogy pontosan kire is érti. S hogy lehetnénk normális házaspár. -De mi van, ha én szeretnék fájdalmat? – teszem fel az őszinte kérdést miközben a szemébe nézek. – Mi van, ha azt szeretném, hogy okozz nekem fájdalmat? -Normális házaspár? – kérdezek vissza cinikusan – Nem olyan rég voltam a hajdani Landrow házaspárnál, ahol a kedves férj rendszeresen verte a katona feleséget. Nem szexuális ajzásból, hanem mert kedve szottyant rá. Ilyen a normális házaspár számodra? Vagy esetleg olyan, mint a kedves Parker család, ahol a fiatalok összeházasodtak, de külön ágyban alszanak. A férj rendszeresen más nőkkel tölti az idejét, míg a nőhöz túl gyakran megy ki a CsH egyik ügyintézője. A nő most terhes, és szerinte mind a hárman most izzadnak, hogy ne rendeljek el apasági vizsgálatot. Ilyen lenne normális házaspár? Ezek után meg teszem az első ajánlat tételemet, hogy mire lenne, ha csak 1x kúrnám szét úgy a száját, hogy az csak na. A válasza azért mosolyt csal az arcomra, hiszen igaz, amit mond. Nem nyugszom meg, amíg nem kapom meg azt, amit akarok. -Akkor nem éri meg neked elviselni, és megtenni, amit kérek? – szegezem neki a kérdést. – Nézd azt, hogy úgy is csak keveset lennél itthon, s többet leszel távol. Egy kancellár felesége vagy, senki nem mer neked nemet mondani. Ha bármikor is megtetszik egy ékszer elveheted az illetőtől, s ő örömmel adja át neked. Ahogy attól sem kell félned, hogy a katonák igazoltatnak, vagy ellenőriznek. Ha akar egy zsák tiltott árúval sétálhatsz. Ha valaki zavar, vagy megbánt, akkor gondoskodom róla, hogy az a féreg egy életre megtanulja, hogy ki vagy. Ezekért nem nagy ár, hogy azt kérem, kapjam meg, amit szeretnék. Lassan megadja magát nekem, s a véres kezeit mutatja, hogy lassan küzdött, majd összevérezi az inget. Az sem zavar, hogy közben a könnyei potyognak. Egyszerűen annyira gyönyörű így. Végül letérdel elém, s a kést a torkához vezeti, miközben a férfiasságomon játszik a kezével. Próbálok uralkodni magamon, de a csípőm időnként meg-meg mozdul, s a késsel is el kezdek játszani. Lassan bontom ki az ingemből, s hagyom, hogy csak apránként táruljon elém a bájai. S amikor végre a gyönyörű melle szabad levegőn van, akkor a mellbimbójával is megismertetem a pengét. Látom, ahogy egy nagyot nyel, s érzem a is a kezén, hogy megremeg egy pillanatra, de folytatja tovább. A késsel segítek neki felállni. Végül vad csókba kezdünk, amit viszonoz a kedvesem. Nem zavar a vér íze sem, inkább csak jobban meg vadít egy kicsit. A csókunk csak jobban megerősít benne, hogy ismét benne akarok lenni, de úgy ahogy nekem jó. A kérésemre pedig szinte azonnal teljesíti a kérést, s ráadásul rafináltan lassan csinálja, hogy közben legyen lehetőségem élvezni a műsort. Szó nélkül tűri, hogy kikötözzem. Elmondom neki, hogy most finom leszek vele, s hogy ha jól viselkedik, akkor nem is leszek durva vele, sőt a befejezést is ő választhatja meg. A válasza halk, és erőtlen, de nekem megfelel. Oda lépek mögé, s a lábait kissé terpeszbe igazítom, hogy normálisan közel férjek hozzá, miközben a formás fenekét nézem. Nagyon jó lenne birtok be venni, azt is, de most még nem. Bal kezemmel rá fogok a merev férfiasságomra alulról, hogy golyók is kézben legyenek, s finoman el kezdem morzsolgatni, miközben a jobb kezemmel finoman végig simítom a fenekét. -Gondolom már jó pár férfival volt dolgod. – mondom felvezetésnek, közben már a jobb kezem a finom kis ágyékára siklik. – És biztos volt olyan, akivel nagyon élvezted az együttlétet. – mondom miközben a tenyerem lassan és finoman összecsukódik, és kinyílik a szemérem dobján, s közben remélem, el kezdi magában felidézni az adott illetőt, és az együtt létet. Lassan a mutatóujjam és a középső ujjam finoman utat fúr magának a csiklójához, s nem túl erősen el is kezdek körözni rajta. -Szeretném, ha úgy lihegnél, pihegnél, mintha ő kényeztetne. – amíg ő el kezdi megjátszani, hogy élvezi a kezem munkáját addig nem vagyok rest a bal kezemmel a tövénél megragadni a farkamat, s lassú mozdulatokkal húzogatni. Pár perc játék után viszont mind a két kezemnek új feladatott találok. Először az inget tolom fel majdnem a nyakáig, hogy lássam a hátát, s a formás testét, majd közelebb lépek, s a jobb kezemmel a puncijához illesztem a farkamat, s finoman körözgetni kezdek a makkommal ott. -SIKÍTS! – üvöltök rá, miközben viszonylag lassan el kezdek belé hatolni. Nem túl mélyen. Először csak egy kicsit, majd kijjebb húzom, s ismét vissza, de egy kicsit mélyebbre. Nagyon is kedvem lenne most durvának lenni vele, de lássa igaza mondtam az előbb. Próbálok minél finomabban mozogni benne, de néha azért sajnos kissé durvább a mozdulat, mint szeretném. A kezeim hamarosan a csípőjére kerülnek, s úgy adom az ütemet. De egyik pillanatról a másikra le állok, s kihúzódok belőle, s a fejéhez sétálok. A farkam most egyenesen az arcába mered. A jobb kezemmel az álla alá nyúlok, hogy felemeljem, amennyire tudom. S remélem a tekintetünk találkozik. -Ha most továbbra is finom leszek veled, s a végén rá élvezek a csodás fenekedre, akkor utána keményen szájba … - de itt abba hagyom az ötletemet, mivel új ötletem támad. -Nyisd ki! – parancsolom neki, s remélem, kinyitja a száját. Nem kérdezek többet, csak a két ujjamat bedugom a szájába, s először finoman, majd egyre durvábban kezdek mozogni a szájában. Annyira jó lenne most a szájában lenni, és úgy elélvezni, ahogy a puncijában is nagyon jó lenne, de az is jó lenne, hogy előttem térdel, miközben a melleire élvezek, s csodálhatnám. Túl sok dolog lenne jó vele, s én egyre bizonytalanabb vagyok, hogy miként is szeretnék most élvezkedni vele. Végül az ujjaim kikerülnek a szájából, s helyette pillanatok múlva már a kemény farkam van. Először csak a makkom, de pillanatok múlva már be is fogom az orrát, s közben egyre mélyebbre tolom magam a szájában, s csak akkor engedem el az orrát, amikor már teljesen eltűnt a szerszámom a szájában. Ekkor a két kezem a fejére rá fog, s biztos vagyok benne, hogy nem lesz kétsége afelől, hogy mit akarok.
Nem akarok már Williammel beszélgetni, mert minden szó felesleges, mégse engedi, hogy csendben maradjak. Mi van, ha Ő szeretne fájdalmat? Oh megadnám én neki, szívem szerint a mai után még az életét is elvenném, de tudom, hogy azzal a tettemmel a kezébe adnék egy olyan fegyvert, amitől soha se szabadulhatnék. Ha bántanék egy kancellárt, akkor az életem a kezében lenne, és onnantól fogva örökké a felesége maradnék vagy... nem élnék tovább. - Hiába vagy a férjem, egyben kancellár is vagy. Nem árthatok neked, ezt te is tudod! - ha bíznék benne, akkor megtehetném, akkor maradhatna ez amolyan hálószoba titok, de nem kockáztatok. Ezt nem engedhetem meg magamnak. A normális házasságra előadott példái viszont egyértelműen szélsőségesek, de tagadhatatlanul igazak lehetnek. Így szemeit fürkészem, majd finoman intek nemet a fejemmel. - Te is tudod, hogy nem ilyenekre gondoltam. - vagy talán idilli lenne az, amit én elképzelek és a mostani világban már valóban nem létezne? - De ne feledd, hogy te is bántottál William. - és még fog a jövőben is, ezt mindketten tudjuk. A következő ajánlata is felháborító, de már tényleg nem lepődöm meg, így rábólintok. Megteszem, amit kér, mert nincs választásom. Csak szabaduljak ki innen! William által valóban hatalomra tehetnék szert, de engem nem ez mozgat, én nem olyan nő vagyok, amivel a férfi is tökéletesen tisztában van. Talán részben ezért is választott engem... - Tudod jól, hogy nem kellene az, ami a másé. - de a lopott árunál azért ráérez, hogy akadt már dolgom a piacon tiltott dolgokkal, mégse mutatom ki, hogy igaza lenne. - Mint mondtam, megteszem, amit kérsz! - nézek bele szemeibe, majd végül letérdelek elé és megkezdődik a véres játék a késsel. Legyen hát meg a kancellár akarata. Átadom magam neki, miközben belül teljesen összetörök. Kárt most nem tesz bennem, de kéri a csókomat, amit ahogy mondtam, megadok neki úgy, ahogy azt szeretné, de érezhetően a félelem vezérel. Mégse állok ellen, még akkor se, amikor a székhez köt ki. Megfeszülök, minden idegszálam Williamre koncentrál. Nem látom, hogy mit csinál, csak érzem. Lábaim kis terpeszbe kerülnek, hátul pedig feltárulok neki. Keze engem érint, majd a megjegyzést hallva hirtelen nem értem, hogy mire akar utalni. Voltam már férfival és nem csak eggyel, de olyan túl sokkal azért mégse. Keze tovább halad rajtam, megérinti érzékeny pontomat, majd folytatja. Akaratlanul jut eszembe az a két földi férfi és Nikolai is, akikkel lefeküdtem, de nem értem, hogy mire megy ki ez az egész. Most valóban óvatos és finom, és ha nem Ő csinálná... De azt kéri, hogy játsszam meg magam, hogy úgy tegyek, mintha valóban élvezném, amit velem művel, de most nem ellenkezek, azt teszem. Halkan szuszogok, miközben valóban megpróbálom felidézni a kellemes pillanatokat. Nekem is könnyebb lesz így és az a helyzet, hogy valamennyire kezd finommá válni az érintése. Odalent is mintha minimális nedvesednék, de nem Willt képzelem most magam mögé, ez egyértelmű. Az ing fel lesz tolva a hátamra, és bár a kellemes játékot folytathatná, helyette sikítást kér. Persze, hogy a fájdalom jobban izgatja, mint a kedveskedés és a nyögdécselések, de nem esik nehezemre megadni neki, amit akar. Sikítok hát, főleg, ahogy rám üvölt attól, majd megérzem, hogy lassan ismét belém hatol. Szűk vagyok és bár egy picit elkezdtem nedvesedni, ez még egyáltalán nem elegendő, így fáj is, de mivel lassan csinálja, nem annyira, mint korábban. Be is tud hatolni teljesen, majd amikor elkezd dugni, én is reménykedek benne, hogy elélvez és véget ér mindez. De túl hamar hagyja abba és nem... nem ment még el. Amikor elém jön és meglátom felém meredő farkát, próbálom lejjebb hajtani fejem, de Ő tesz róla, hogy ezt ne tehessem meg, így felpillantok rá, amikor állam alá nyúl, majd aprót nyelek és bár nagyon-nagyon-nagyon nem akarom, de kinyitom neki a számat. Tudom, hogy mire készül, mondta is, így félek is tőle, de... a szám nyitva, ujjai pedig bekerülhetnek ajkaim közé. Eleinte még nincs gond, bár tény, hogy nem erre számítottam, viszont ahogy durvul, úgy köhögök fel, remeg meg némileg testem is. Csak nem akar meghánytatni... ismét. De mielőtt ez bekövetkezne, kihúzza ujjait, így felköhögök ismét, ajkaim közül némi nyál csordogál, de ez után már farkas is betalál. Viszont amikor orromat is befogja megfeszülök és ijedt tekintetemmel találkozhat, miközben egyre mélyebbre csusszan. Fejem próbálom kicsit elhúzni, de nem megy. Voltam már férfival, de soha se voltam egy mélytorkos lány, így a pózt elrontom, térdeim a földön koppannak, és bár kezeim meg vannak kötözve, próbálnék elhúzódni, de bizonyára nem hagyja majd. Felköhögök a farkával a számban, érzem, hogy mindjárt megfulladok. Levegőt is alig kapok, amikor pedig sikert ér el, ismét megmoccan gyomromban valami, szemeimből pedig könnyek indulnak meg. Túl nagy és vastag, alig bírom elviselni, hogy a számban van. Még ha akarnám is ezt se menne egyszerűen, baromira nem vagyok gyakorlott se benne. Végül orrom elengedi, így kapok némi levegőt, de ahogy ráfog fejemre, majd szopatni kezd, úgy köhögök fel egyre többször és bár azt ígértem, hagyom magam, most az ösztön erősebb, ahogy menekülni akarok, próbálok tolatni tőle, mintha lenne esélyem. A könnyeim tovább hullnak, ahogy a nyál is egyre intenzívebb és azt érzem még mindig, hogy mindjárt megfulladok. Legyen már elég! De ahogy telik az idő, jobban tud ki-be járni, én is próbálom úgy irányítani nyelvem, hogy valamivel nekem is könnyebb legyen, bár nehezemre esik, nem érzek rá hamar. Istenem, milyen megalázó megint, amit velem művel... Ha pedig úgy dönt, hogy elég lesz, akkor egyértelműen felköhögök, nyálam undorítóan kifolyik számból, talán még orrom is megered, miközben könnyeim is keverednek az arcomon lévő nedvekkel. Hát... csodálatosan festhetek. De nem ezzel törődöm, hanem azzal, hogy kapjak levegőt, tudjak végre nyelni...
Egy földi költő szerint a szerelem nincs ingyen, hanem minden egyes pillanatáért meg kell küzdeni, vérrel, és könnyekkel. Ezt most Sammy is megtapasztalhatja, ahogy én is. Bár én még nem tudom, hogy ez az éjszaka, és a következők mibe is fog kerülni nekem. Hiszen az előző feleségeimmel ehhez képest viszonylag finoman bántam, de Sammy felszabadít, míg még soha senki. Vele végre önmagam lehetek, s nem kell magam megjátszanom. Átadom magam a gyönyörnek, ahogy én szeretném, s nem érdekel, hogy a kedves feleségemnek tetszik-e vagy sem. Mikor már egy kicsit jó volt nekem, akkor kap csak lehetőséget, hogy bizonyítson, s hogy neki is jó legyen. De elrontja. Újra békülni akarok, de ismét csak akadékoskodik. Hiába próbálok vele alkudozni, hogy ő is okozhat nekem fájdalmat, de csak a Kancellárt látja bennem. -A férjed azt akarja, hogy bánts. – jelentem ki neki – abba pedig szarjunk bele, hogy kancellár vagyok. A normál házassággal jön, hogy az nem ilyen, hiába próbálom neki elmagyarázni, hogy ma már ilyen a normál házasság. Vannak a nők, akiknek az a dolguk, hogy szüljenek, és a férjük kedvében járjanak, a többi az le van szarva. De ő úgy képzeli el a házasságot, ahogy a romantikus filmekben meg van írva… Csak azt felejti el, hogy azok a XXI-ik században népszerű romantikus filmek, csak a csókig, vagy a leánykérésig szólnak.. Ami utána következik az már a felnőtt filmek tartalma, illetve a drámáké. -Ez már nem a Föld. – szögezem le neki – Itt már nem vár rád az a Happy End, amire te gondolsz. Itt már csak a közül választhatsz, hogy én, vagy egy másik állat. De az biztos, hogy az nem tud annyit nyújtani cserébe neked, mint én. Bántottalak. Na és? Még lábra tudsz állni, s csak hetek múlva kell, hogy alkalmas legyél a munkára. – nem fenyegetésnek szánom, de én is tudom, hogy ebben a mondatban bőven van fenyegetés. Hiszen, amíg nem hagyja el a lakást, addig senki sem tudja, mit tettem vele. Akár azt is megtehetném, hogy itt tartom kiláncolva, addig baszom, amíg kedvem van hozzá, majd az utolsó hétben elengedem, hogy vissza nyerje az erejét. -Nem kell, ami másé? Mindenkinek meg van, amire szüksége van. Szóval mindenkinek meg van az ára. – magyarázom neki – Így neked is. Velem megkaphatod, amit szeretnél. Ajánlom, hogy találd meg, és kezd el évezni az életet. -Már mondtad, hogy megteszed, amit kérek. Mondani egy dolog, de meg is tenni egy másik dolog. – zárom le a kérdéskört, mert így is túl sokat beszéltünk. Elém térdel, és úgy néz ki tényleg bizonyítani akar. Teszi, amit nemrég mondtam neki, de nekem ez nem elég. A késsel fel segítem a térdelésből, egy szenvedélyes csók, majd már hajol is rá a székre, hogy kikötözzem. Próbálok finom, és kedves lenni vele, s nem csak úgy megkapni, amit akarok, ezért kézzel izgatom egy kicsit, de elég hamar benne akarok lenni. Nem túl finoman meg is kérem, hogy sikítson, miközben belé hatolok, amit teljesít is. Magamhoz képest finom is, és kedves vagyok vele, ahogy mozgok benne, de olyan jó szűk, hogy lassan kezdem elveszíteni a fejemet, főleg, ahogy a formás seggét nézem közben. Inkább kiszállok belőle, hogy még többet tudjam élvezni, mert félő, hogy így elélvezek. Ezért inkább elé megyek, hogy egy újabb ajánlatot tegyek, de annyira szép ebben a pózban, hogy végül félbe hagyom az ajánlatot, s helyette rá parancsolok, s pillanatokkal később már az ujjaim járnak a szájába, keményen, és durván, s csak akkor húzom ki, amikor már köhög. Olyan édes, ahogy nyál csordogál ki a szájából, akár az az ondóm is lehetne. Gyorsan be is fogom az orrát, amire hamar rémület költözik a szemébe, s amint megérzi a farkamat a szájába, ahogy kezd behatolni, már ficánkol a kicsike. Először még csak kicsit tolom be neki, de ahogy egyre nehezebben veszi be a kicsike, úgy én is próbálok rá segíteni a csípőm körzéssel egy kicsit, hogy meg találjam a megfelelő pózt a szájában, ahogy tolhatom tovább. Végül el engedem az orrát, hogy kapjon egy kis levegőt, de nem húzódok kijjebb, hanem inkább rá fogok a fejére. Nem mondanám, hogy finom mozdulatokkal, de kissé kijjebb húzom a farkam a szájából, majd újra vissza, s a kezemmel ellen tartok a fejére, hogy ha mégis el akarna húzódni. Nem mozgok túl gyorsan, de annál intenzívebbek a lökéseim. Ütemesen baszom a száját, torkát, ügyelve arra, hogy ne húzódjak ki belőle túlságosan. Ahogy telik az idő lassan már nem ellenkezik annyira, és próbál ő is tenni az élvezetemért. Nem nevezhető profinak ebben a kis Sammym, de hát, aki évek óta nem élvezett ilyet, annak ez a kicsi amit tud nyújtani, az is isteni érzés. Biztos vagyok benne, hogy egyszerűen el tudnék élvezni ebben a pózban, de akkor elrontanám a játékot, hogy kiélvezzem mindent, amit ő tud nyújtani nekem. Így egy idő után kiszállok a szájából. Más számára szánalmas, és lehangoló látvány lehet egy nő, aki levegőért kapkod, miközben a könnytől, s nyáltól mocskos, de számomra egyszerűen gyönyörű. Nem kap túl sok pihenőidőt, csupán alig egy percet, s már azt tervezem, hogy a melleihez miként jutok hozzá. Próbálok oda nyúlni, de a fránya szék útban van. Szívesen szállnék vissza újra a szájába, hogy oda élvezzek el, de ugyan akkor a puncija is nagyon kívánatos, ahogy a segge is. Mivel nem tudok dönteni, így újra vissza megyek mögé, rá markolok a fenekére. -Rohadtul formás a segged. – mondom neki, miközben a kezem a formás seggéről finoman a nyílásához siklik, majd a hüvelykujjam el kezd körözni rajta. Gondolom, hogy ettől bőven el fog kezdeni ficánkolni a kicsike, de nem zavar, had vaduljon be. Végül el veszem onnan a kezem, helyette rá markolok a farkam tövére, a másik kezemmel pedig alulról rá csapok a puncijára. Nem veszem el a kezem onnan, hanem nem túl finoman úgy igazítom a kezem, hogy a mutatóujjam és a középső ujjam közé essen a puncija, majd el kezdek finoman be hatolni. Vagyis inkább lassan, de nem annyira finoman. Amikor már félig benne vagyok, akkor veszem el a kezemet a puncijáról, és a farkamról, s egy nagyot rá csapok a fenekére. -Mozogj, mintha az életed múlna rajta! – parancsolok rá, miközben a kezemet a tarkómra teszem, s el kezdem nézni, ahogy ő mozog rajtam. Már amennyire tud, és akar. Persze nagyon remélem, hogy el kezd mozogni, mert különben én bírom mozgásra.
