Úgy látszik, hogy Bob szeret lovagolni az elhangzott szavakon, és nem tud elrugaszkodni a korlátolt nézeteitől. -Bahh!- legyintek ismét, mert feleslegesnek tartom, hogy megint magyarázzam a flamó-szó jelentését. Ezek szerint eddig se figyelt és reménytelen! -Úgyse tudnád, ha elmondanám!- vigyorgok erre is, bár nem hinném, hogy el tudná képzelni egy olyan állatot, amit még soha sem látott. –Felejtsd el!- lépek tovább és már azt hiszem, hogy nem kóstol be ismét, mikor megint felhozza Alec-ot. -Nem voltam világos eddig?! Ha még egyszer lebuzizol, akkor beverem a képedet! S hidd el, hogy pár hétig látni fogod a tükörben az öklöm nyomát!- állok vele szemben, és meglengetem előtte az összeszorított kezem. Nem fog vissza, hogy megcsapjam, ha továbbra is szívózik velem, ezért csak erős ajánlás, hogy komolyan vegye a figyelmeztetésem. -Töröld le a vigyorod, vagy én törlöm le!- fordulok el tőle, de teljesen reménytelennek tartom ezt a fickót! Baaaassszzzkkiii! Hova keveredtem?! -Aha. Mondd csak a magadét!- legyintek és motyogom magam elé. Úgy látszik, hogy felesleges vele vesződnöm, hogy megértessem vele, hogy nem vagyok homokos! Totál nem normális, mint Alec Cimborája! Kettő egy pár! Anyám! Ezeket tenyésztik itt?! -Hééé, várj csak! – fordulok felé megint, de a szemem már villámokat szór felé. – Attól a félnótás Cimborádtól kérd számon, hogy rávett engem erre! Ha valóban kirámoltalak volna, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem csak pár darab holmid tűnik el, hanem az egész kócerájod! Megértetted?! – hajolok közelebb hozzá, hogy jól értse a hangom, és bár nem kiabálok, de azt levághatja, hogy a suttogó búgó hangom komolyan hangzik. Nem vagyok tolvaj, de azon az éjen rohadt nagy bulinak tűnt, és nem voltam józan se. Amúgy meg vissza is adom neki a szerszámait, amik esetleg nálam vannak, de még ez sem elég neki! Kóstolgat! -Miattad esett ki a kezemből a szendvicsem, amikor a nyakamon csüngtél, még jó, hogy vetetek veled másikat!- világosítom fel, hogy ne is nagyon háborodjon fel, amiért kifizettetem vele a kaját! De, mielőtt még tovább lépnék, ez egyik Kofa utánam kiabál és lengeti az öklét, valami adósságról hadoválva. -Kussoljál, Manuel! Már rég megadtam múltkor, amivel lógtam neked! Pofátlanul elkérnéd megint?! Jobb, ha bőrt húzol a szádra, mert lazán megkaphatod ismét! – válaszolom neki, mert eddig is tudtam, hogy egy gennyláda, de még hazug is! – Nagy farok vagy, Manuel! Nem változtál semmit!- dünnyögöm magam elé, és ha ez nem lenne elég, még ráadásként Bob is kontrázik. -Pofád befogod! Azt se tudod, hogy ki vagyok és ítélkezel?! – indulok tovább, és nem is akarok ismét belemerülni. Inkább rá hagyom és várom, mit szól az ajánlatomra, amit felvetettem neki. -Hagyjuk!- legyintek ismét. Talán van remény, hogy Szerelőként több esze és tehetsége van, mint amit eddig mutatott felém. - Mit szólsz a járgányra?
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
Lassan az agyamra kezd menni ez a melák, de nem a jó értelemben. Legyintget és beközli gyér a fantáziám. Ma már sokadjára sérteget, csodálkozik ha visszakapja az áldást a nyakába? Hah. Arra is csak csóválom a fejem hogy megáll előttem és lengeti az öklét. Nem hogy Alecot verné meg hogy ilyen szituba keverte? De látom elég csőlátású, szóval hagyom, amúgy is kapott már tanácsot erre vonatkozóan, ha véletlen megfogadja csak nyer, ha meg nem egyéni szocproblem marad! -addig örülj míg vigyorgok és nem beköplek lopásért, mert vannak tanúk öregem, tök rendes vagyok hogy egyenesen hozzád jöttem. - Viccen kívül, nem csak engem károsít meg ezzel, hanem lényegében magát is és mindenkit, hát a közért dolgozom nem magamért a titánon. Persze rögtön Alec-kel takarózik, de mivel Ő emlékszik azt kell mondjam John a nagyobb baj. -Roppant érdekes meglátás, bár továbbra is amondó vagyok nem jó ötlet és ez nem csorbítja elbasztátok. És már tőle is számon kértem a részét, mint említettem a titánkart visszavittem a műhelybe. De mivel nem emlékszel semmire, mindegy is neked Alec része nem de? Avagy "úgy se tudnád ha elmondanám"... - Adom vissza a szavait amit nekem mondott előbb. Attól meg nem ijedek meg hogy a képembe hajol és fenyeget, katona család kölke vagyok, ebben nőttem fel. Annyit ér el vele hogy komolyan mondom ezeket és nem szokásos mosolyommal. Ha Sky látna még azt hinné utálom a tagot, de amúgy nem, csak nem látja be itt Ő a rossz fiú és a stiklis, meg kéne húznia magát és elnézést kérnie nem engem szapulni. Alecot szabad ha nagyon akar valakit. -Tehetek én róla nem olyan jók a reflexeid? Örülj vettem, kettőnk közül szerintem csak én tudom milyen éhes lenni. - Sóhajtom, kész csoda túléltem odakinn hetekig. Bár ha földi ki tudja mi volt ott, de idekint bizonyosan jobban boldogult nálam aki a hajón született. Mindegy is, nem szokásom panaszkodni ez se az akart lenni, hanem hogy lássa már nem volt nekem kötelező Őt etetni, ez is csak egy gesztus volt felé, amit amúgy nem érdemelt ki. De ahogy hallom nem csak velem ilyen ingyenélő, egy kofa nagyon osztja, meg Ő is a tagot. -Bocs ha csak annyit tapasztalok belőled utánad kiabálnak tartozol és én is amiatt jöttem mert megloptál... Magadnak köszönheted öregem, a saját renoméd rontod. - Vonok vállat, hogy hiába agresszorkodik, főleg mert az említett kofa még egy cifrát kiált és mérgesen elviharzik a tömegben - ki tudja hova. Fáradtan sóhajtok a járgányra is. -Szereltem már. A fő gond az alkatrészekkel van. Amit találok mind arra alakítom át hogy jó legyen a titánba. Gyakran megyek a vadonba túrázni és gyűjtögetni a háború helyszínein, de kevés használható dolgot szoktam találni. Amúgy ha van alkatrész akkor simán összedobhatunk valamit, szoktam nézegetni az állatokat is, hátha adnak valami jó ötletet. Ha van kész ötleted tudok a kezed alá dolgozni, ha nincs tervek is kellenek a felszerelésen kívül. - Nézek rá, hogy semmi ellenvetésem a szerelés ellen, ez az életem, de a készleteink hiányosak sajnos, sokszor az alapvető dolgokra is nem hogy egy járgányra értve.
Ha, most engednék az indulataimnak, akkor egy bevert orral és pár zúzódással lenne gazdagabb ez a pacák! Szerintem, fogalma sincs róla, hogy mit pofáztam eddig! Lehet, hogy nem voltam egyértelmű, hogy a franc se emlékszik már arra, ami azon az estén történt? A holmiját - ha nálam van- akkor azt meg visszaadom, de ez se jött át neki? Direkt hergel? -Jahh! Tök király, hogy megint itt tartunk!- rázom meg a fejem, de azt hiszem, hogy felesleges vitatkoznom vele. Elég nehéz felfogású. -Meg mondtam, hogy megkapod, ami a tied. Ezen lovagolsz már megint?!- legyintek, de már kezd felmenni tőle a pumpám. A szendvicset is őmiatta ejtettem el, bár azt hiszem, hogy felesleges ezt is magyaráznom. -A reflexeimmel semmi gond! Aztán meg honnan tudod, hogy én miken mentem keresztül és …- folytatnám, de inkább hagyom a fenébe! – Fogalmad sincs, hogy másoknak is lehet nehézségei és éhezhetett is! Hagyjuk!- nem akarok ezen vitatkozni. Látom, hogy elég nehéz a felfogása. Mielőtt még tovább lépnék, megint felhozza, hogy a Kofa utánam kiabált. -Manuel egy hazug fráter! Két hete megadtam neki a tartozásom, de újból le akarna húzni! Szerinted, _ilyen_ vagyok?- nézek rá, de azt hiszem megint felesleges magyaráznom. -Gondolj azt, amit akarsz! Lövésed sincs, hogy miket beszélsz!- nem is érdekel már, hogy elmagyarázzak neki olyan dolgokat, amihez aztán végképp nincs köze! Aztán, végre valami értelmeset is hebeg, hogy csinált már hasonló járgányt. Csak az alkatrészek és a hozzávalók szűkösek a megvalósításhoz. -Ha nekem lenne pár olyan alkatrészem, ami megfelelne az építéshez, akkor lenyugodnál, és nem fújnád ugyanazt mindig? A szerszámaidat visszakapod, ahogy már mondtam! Alec-al meg majd lesz pár keresetlen szavam, ne aggódj!- sóhajtok egyet, bár nem hiszem, hogy ezt is felfogná teljesen. -A műhelyembe van pár régi holmim, bár azt hiszem, hogy számodra őskori leleteknek számítana.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
Inkább nem mondok semmit. Ha már a kezemben lesznek a szerszámaim, akkor elengedem a témát, addig semmiképp. Arra hogy esetlegesen voltak nehézségei és éhezett... utóbbi valóban kevés emberre igaz szerintem, de nehézségei mindenkinek vannak. Nem ismerek senkit, akinek ne lenne, lakjon velünk vagy a hajón a szabályok közepette. De csak sóhajtok, úgy ítélem meg jobb nem beszélgetnünk mert csak felidegesítjük egymást, mert egyikünk se azt hallja ki a másik szavaiból amire az valóban utalni szeretne. Mert most se fogta fel mire utalgatok neki, hogy baromira csak a szívességeket tolja rám és szapul, holott én vagyok a károsított fél, de már elengedtem. Inkább eszem, mindketten jobban járunk. Azt azért még megjegyzem neki hogy saját magának köszönheti hogy nincs róla bizalomgerjesztő véleményem, de persze kikéri magának ezt is. -Előbb közölted semmit se tudok rólad, nem mindegy mit gondolok? - Vonok vállat arra hogy magára mutogat. Én tényleg csak azt tapasztalom elég szétszórt és csökönyös, könnyen megeshet jóval többel tartozik annak a csávónak csak nem emlékszik. Ahogy most se emlékszik tőlem lopott. De nem mondom, mert szokás szerint kikérné magának hogy túl gyorsan vonok le következtetéseket és Ő bizony megadta a tartozást, nem tolvaj. Eztán meg is kapom hogy nem értek én semmihez, forgatom a szemem. A járgányok miatt valamivel közösebb nevezőre evezünk, de hát a járjunk össze szerelgetni terv egyelőre engem nem győz meg pont a személyisége miatt. Fogja rám, hogy szemét alak vagyok, de nem kötelező kedvelnünk egymást. Főleg mert szokás szerint beszól, azt hiszem itt fáradtam el. A tagot meghagyom Alecnek, úgy döntöttem, visszasírom Sky mogorvaságát. De jelen pillanatban a feleségemmel is szívesebben veszekednék a kölkökön, több értelme volt. -Most szóba se hoztam a szerszámaim... - Nézek rá kiábrándultan, hogy tényleg nem, a felszerelés alatt nem csak szerszámokat értek, de már nem is érdekel. -Aham. Na kérlek amikor Alec-kel beszélsz add neki oda a szerszámaim, elvégre Te magad mondtad nem vagy se tolvaj se hazug, ergo bízom benned megteszed. Maradjunk annyiban John, hogy mi nem igen passzolunk, tehát engedjük el a témát, az összeset. Ha konkrétan kell valami segítség valami szereléshez megtalálsz a műhelyben, vagy Alec tudni fogja hol vagyok amúgy inkább hagyjuk egymást öreg. További jó józanodást... én elmentem vásárolni. - Pedig türelmes vagyok, Isten lássa lelkem, az vagyok, de azt hiszem belefáradtam. Inkább valóban búcsút intek neki és lekanyarodom hogy vegyek pár apróságot az egyik nőtől, aki szokott eladni mindenféle alkatrészt és hasonlót, aztán meg felkeresem Alecot hogy közöljem: az Ő dolga lesz a szerszámaim visszaszerezni vagy sokkal jön nekem.
//Köszi, bocsi, asszem ők elsőre nem fogják kedvelni egymást xDDD
Azt hiszem, hogy ilyen korlátolt gondolkodásúval még nem találkoztam! Mi annyira nehéz azt felfogni, hogy visszaadom neki a szerszámait, -amiket zsebre vághattam akkor, bár nagyon nem emlékszem pontosan mi történt-, de hajlandóságot adtam, és ezzel úgy véltem, le lett tudva a dolog. Nem tagadom, mert sokra nem emlékszem abból az éjből, és Alec-ot se találom azóta a nap óta… Majd előszedem, hogy rám zúdítja a haverjait… És ő rángatott bele a balhéba. Na, majd elkapom, csak találjam meg! -Tök mindegy, mit gondolsz!- vonom meg a vállam rá. Ezzel a csávóval nehezebb szót érteni, mint a Szabadságszoborral, ami a Földön, egy merev fémvázon állt és rézből készült. Basszuuuss! Pedig azt hittem, hogy egy közös meló majd közös nevezőre is hozhat minket, ha már amúgy nem bírjuk egymást. Tévedtem! Beképzelt és merev mindenhez! Tuti, hogy jó cimborák Alec-al, mert két okos egy pár! -Oké. Oda rakom az ajtajába a haverodnak! – Ez a fickó totál be van szívva! Tényleg nincs ki a négy kereke! Amit idáig mondtam, az se jutott el a csökött agyához? Na, mindegy. Olyannal nem lehet beszélni, aki már abból következtetést von le, hogy tíz perc beszélgetés után baromnak könyvel el. Legyen! Megkapja a szerszámait és jobban jár, ha nem fogja többet keresztezni az utam. Alec-al még lerendezem ezt. Érdekes, hogy azóta nem is láttam, bár ez neki jó.
//
