A piac résztvevői mindig mások, éppen kinek van min túladnia, mit akar perditre, az ellenállók pénzére váltani vagy szimplán cserekereskedelemmel lebonyolítja az üzletet. Ellenállók egymás közötti üzletelése folyik itt, és hogy az eladandó dolog saját készítésű, vásárolt vagy lopott holmi, az nem számít. Ha viszont titkon a városiakkal vagy a perdaiakkal akarnak üzletelni, azt sosem itt teszik, hanem maguk keresik fel őket. Míg a városbelieket titkon, a perdaiakat pedig városbelinek kiadva magukat, hogy ők se kérdezősködjenek sokat.
Magammal rángatom a lányt még néhány alagúton keresztül, mire elérünk a feketepiacra. - A Bárra még nem vagy méltó. De csak hogy lásd hogy kivel van dolgod, elhoztalak egy sokkal jobb helyre. Széles mozdulattal mutatok körbe a termen, mintha minimum egy vadiúj űrhajó lenne bent. Vagy kettő. Persze ehelyett lomok, mocsok, rohadás mindenütt, pár viharvert asztallal, polcokkal, szekrényekkel és mindenfajta cuccal. Épp meglehetősen kihalt, a jelek szerint épp cigiszünetben érkeztünk. - A feketepiac. Ha kell valami, akkor itt megkapod. Ha ügyes vagy, akkor olcsón. Ha nem, akkor nem. Elővarázsolok valahonnan egy széket és odébb rúgom hogy a lány le tudjon telepedni, én meg rákönyökölök egy nagyobb hordóra és úgy bámulom a lányt. - Ezer kérdésed van vagy sem, azt ajánlom hogy tedd fel mihamarabb, mert nem fogom túl sokáig fogni a kis kacsódat, hogy megtaláld a helyet a világban. Rohadt egy hold ez, jobban örülnék ha összekapnád magad, mert különben ténlyeg nem húzod sokáig. Megint felmerül bennem, hogy melyik idióta találta ki vajon hogy itt telepedjen le az emberiség maradéka, de valószínűleg nem érem fel a kis agyammal az ő végtelen bölcsességüket. Idióták. Találhattunk volna egy fasza kis bolygót, lakatlant, hosszú homokos strandokkal és kacskaringós szívószálakkal, erre találtunk egy alig használtat, ráadásul az első tulaj is itt van még. Megrázom a fejemet a gondolatra, aztán sóhajtok egy nagyot. - Most hogy jobban belegondolok... irattározást említettél, ugye? Tehát nem értesz semmihez, nem végeztél életedben kétkezi munkát, nem tudod hogy kell két vezetékből egyet csinálni... szarban leszünk, az biztos. Elgondolkodva nézegetem magamnak a lányt, de egyelőre nem tudom elképzelni az Ellenállás hasznos tagjaként.
A hozzászólást Solmon Rayburn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 16, 2019 10:03 am-kor.
*Hát elég gyorsan borultak a terveim, de itt úgyis nagyon rugalmasnak kell lennie az ember lányának, ha túl akar élni, úgyhogy nem háborgok.* - Miért, oda csak arany pedigrés ellenálló léphet be? *Azért nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá, de azért vigyorom kicsit arcomra fagy, ahogy belépünk a feketpiacra. Egyrészt hát ez is egészen új számomra és azért itt is van néznivaló számomra, másrészt… hát nem is tudom, kicsit nagyobb nyüzsgésre számítottam és legalább egy kalóz kinézetű seftelőre. Ez utóbbi gondolatomnak persze nem adok hangot, nem hiányzik, hogy még idiótábbnak és könyvből élőnek nézzen egyedüli ismerősöm ezen a kies helyen..* - És van sima piac is? Itt most akkor rosszban sántikálunk épp? *Kérdem, miközben zsákomat a széklábához döntöm, de a pántokat el nem engedem, miközben kicsit leülök, ha már kaptam széket. Mindenesetre egyelőre nem változtatok a korábbi terveimen. Előbb a Bárban megpróbálok átmeneti, kisegítő munkát szerezni, meg valamilyen hajlékot. Ha ezek megvannak és kicsit jobban képbe kerültem az itteni árakat illetően, majd akkor leltárazom kevéske ingóságomat és döntök ragaszkodásom fokáról. Annyiban módosítok, hogy itt nézek szét először, itt kezdem felmérni az áruk értékét és akkor ez alapján nagyjából majd a lakhely árát is meg tudom ítélni… vagy nem, a franc se tudja ezen a helyen.* - Igen, igen, tudom. *Hagyom rá Cash-re az újra feltett lemezt, az összekellkapnommagamhatúlakarokélniittnemfogjasenkiakezemet címűt. Igen hamar megtanultam kívülről a cseppet sem fülbemászó, de persze tudom, hogy annál realistább szöveget.* - Ez mind igaz, de hadd legyek egy kicsit bizakodó, a természethez se kerültem soha közel, mégis kihúztam pár hetet odakint, majd kitalálok valamit. Ha meg nem, legalább hamarabb megszabadultok a kolonctól. *Van néhány szakma, ami közel állna hozzám, de például fogalmam sincs, mennyi gyerek él itt, van-e iskola vagy szüksége tanárra. Szükség van-e ápolóra. Vagy csizmakészítőre. Gyanítom a selyemfestés nincs a listán, pedig arról is egész sokat olvastam… Igen, a legtöbb dologról csak olvastam, de hát a csapdákat is könyvből tanultam és életben maradtam. Ha más nem, tényleg marad a testem… persze nem úgy, ahogy Cash gondolta, de ezt csak végszükségre tartogatom. Igazából ha már itt vagyunk, akár el is kezdhetem feltenni neki ezeket a kérdéseket is…* - Mondd csak, mennyi gyerek él itt?
Rávigyorgok a kiscsajra, a jelek szerint kezd kinyílni a csipája. Jó jel. - Ja. Arany pedigrés, aki már akkor lázadt amikor még nem volt menő, amikor még tényleg kidobták az embert a légzsilipen. Na jó, csak viccelek, egyszerűen úgy gondoltam hogy italt venni TALÁN már menne egyedül is, de ez hasznosabb lehet neked. A FEKETEPIAC. Úgy mondom ki a hely nevét, mintha minimum egy műemlék templomban állnánk a világ tizenegyedik csodájában. Lassan szívom be a levegőt, és megtöltöm a tüdőmet az olvadó műanyag, a rohadás és a barlangi por jellegzetes illatával. Tisztára, mint a nagyi sütikéjének illata, csak jobb. - Nem. A jellege miatt lett feketepiac a neve. Ha kell valami érdekesebb, extrább, kevésbé elterjedt, akkor általában itt találod meg. Szerencsére van pár igazi tetű is a sorainkban, szóval ha kellene mondjuk egy hipbervibrációs kalibrátor extra kakóval, ami azért leginkább csak az űrben fordul elő, szóval ha kéne ilyen és épp most épp itt nincs, akkor hamarosan beszereznek egyet. Persze mocskosul drágán, de a lényeg hogy megoldják. Szóval itt mindent is meg tudsz venni ha van elég pénzed vagy van kellően értékes csereárud, legfeljebb csak várni kell a szállításra egy kicsit. Újabb vigyor ül ki a pofámra, de aztán ahogy jön, úgy el is tűnik. - Hát... néhány balfasz úgy gondolta, hogy jó ötlet gyerekkel fellázadni egy kibaszott rezsim ellen, szóval igen, van pár. De érthető okokból nem túl gyakori. Nehéz állandó fenyegetettségben élni, pláne gyereket nevelni. Én nagyon ellene vagyok annak, hogy kiskampók rohangásszanak fel és alá, de ha ilyen sebességgel halad a lázadásunk előre, akkor jobb lesz ha mégis elkezdünk kamatyolni, mert kelleni fog az utánpótlás. Ha azok a gyökerek vezetnek minket továbbra is akik eddig, akkor meg több generációra kell majd terveznünk... röhej... Füstölgök magamban egy kicsit, és látszik hogy a gyerek és a lázadás témája is külön-külön is idegesít, hát még egyben.
*Aww, akkor mégse tart teljesen életképtelennek, hát mindjárt elérzékenyülök. Nem kérdezem meg, mi az a hipervibrációs kalibrátor és hogy miért van szüksége extra kakaóra. Azt nem tagadom, hogy a műszaki dolgokhoz nem értek, de nem is akarom felhívni rá a figyelmet. Ellenben az én figyelmem a piacra koncentrálódik és a figyelem azt a pár lézengő alakot, akik mától a szomszédaim, talán segítenek majd, talán elgáncsolnak, talán hozzám se szólnak. Ez mind a jövő zenéje.* - Milyen a korosztály leginkább? Kicsik vagy nagykamaszok? Működik itt valamilyen iskola vagy gyerekfelvigyázó? *Legkézenfekvőbb munka számomra – tározásra szoruló adatok hiányában – az oktatói pálya. Lexikális tudásom megvan hozzá, és… ööö… nagyjából ennyi. Ugyan mindig szerettem volna anya lenni, de tudjuk, hogy ez nem jött össze, szóval nincs túl sok közvetlen tapasztalatom gyerekekkel. De anyám mégiscsak tanár volt, éveken át láttam, ahogy készült a másnapi órákra, valami talán rám ragadt. Ha ez megoldott, akkor van még egy alapszakma, ami szóba jöhet.* - És hogyan működik az egészségügyi….ööö, ellátás? *Hát rendszert mégse mondhattam.. azt hiszem, akkor Cash kipenderített volna Rebelliumból mint mégiscsak reménytelen esetet.* - Vannak itt orvosok, nővérek, ápolók? *Ez is egy opció, mégiscsak két évig önkénteskedtem ápolóként és van egy alaptanfolyamom, habár több mint 10 éve volt az egész, de azért valamennyire talán emlékszek, persze ha csurig vannak dokikkal, akkor nem sokra megyek vele. Aztán tovább morfondírozok Cash szavain és az ellenállásról, amiről igazából nem sokat tudok, erről is gyorstalpalóra lesz szükségem, pláne ha gondok vannak a láthatáron, márpedig Cash elejtett megjegyzése alapján vannak.* - Porszemek a gépezetben?
Vállat vonok, ha valamivel sosem foglalkoztam, akkor azok a gyerekek meg a nevelésük. - Nem tudom. Hébe-hóba találkozom egy tinivel, de gondolom vannak még kisebbek is. Szervezett oktatás pedig nincs. Tudod errefelé elég sok időt elvesz az is, hogy életben maradjunk, nem nagyon van idő másra. Igény se. Nagyjából ez igaz az orvoslásra is. A legsürgősebb dolgokat tudjuk kezelni, és van egy-két olyan műszer amivel pár komolyabb problémát meg tudunk oldani. Meg sem közelítjük a Kancellária erőforrásait. Se eszköz, se ember nincs rá. Elkomorodom ahogy beszélek, ez két olyan probléma amivel kellene foglalkoznunk, rendszer szinten. Persze nem tesszük. De talán, TALÁN az egészségügy terén tudunk előrébb lépni. Mélázok egy darabig, mire felfogom hogy a lány még feltett egy kérdést. - Ja, porszemek. A lázadók élete tudod nem csak játék és mese. Természetünkből adódik hogy nehezen fogadunk el utasításokat, és közel sem vagyunk olyan hatékony szervezet, mint amilyenek lehetnénk. De majd csak lesz valahogy. Itt még mindig jobb, mint odafent.
- Hát ez nagyszerű! * Kell egy kis idő, hogy leessen, hogy nem ez a legmegfelelőbb reakció egy ilyen súlyos prolémára.* - Mármint tudod, hogy értem.. *Vonom meg vállaimat, ugyan nem kérek bocsánatot balsikerű megjegyzéseim miatt, de némi megbánás féle kihallható a hangomból, ami az előbb még élénk és lelkes volt (naná, talán tényleg nem fogok éhen halni!). Habár szerintem Cash tényleg tudja, hogy értettem.* - Ha tényleg generációkkal kell tervezni, akkor szükség lesz mindkettőre, vagyis lehet mégse leszek annyira haszontalan, még ha nem is vagyok katona-alkat. * Nagyon gyorsan fel kell mérnem a gyerekek létszámát és hogy van-e a vezetőknél bármilyen terv arra, hogy ne analfabéta vagy teljesen random tanított ifjú generáció lépjen örökünkbe.* - Ezzel nem vitatkozok. *Ugyan nem régóta vagyok itt, és tudom, hogy nem lesz könnyű itt az élet, de legalább néhány alapvető dologban magam dönthetek és ezért már megéri. Azért Cash szavain elgondolkodok.* - Hm, viszont ha hosszú évekig, akár generációkra kell tervezni, akkor talán mégse ártana néhány alapvető szabály.. már csak azért se, mert amikor sikerrel járunk, akkor azért mégiscsak az emberiség fennmaradását is biztosítani kéne. *Legyintek gyorsan egyet.* - Áh, fecsegek csak, mikor azt se tudom, merre vagyok arccal előre. * Biztos megvan az oka a jelenlegi szabálynélküliségnek és biztos megvannak a tervek a továbbiakra is.* - Egyébként a vezetők mennyire elérhetőek nem pedigrés újoncoknak? Hogy ha van például az oktatásra ötletem vagy mondjuk ápolói szolgálataimat szeretném felajánlani? *Újra végigfuttatom a tekintetem a piacon lézengőkön. Nem igazán tudom, van-e bármi itt amire szükségem lenne per pillanat.* - No, és van valami tuti tipped, hogy ne lopják ki a szememet is? Azon túl, hogy ha eladok, akkor fölé lövök az árnak, ha venni, akkor meg alá, hogy az az ár legyen, mint amit szeretnék?
Megvakarom a borostás pofámat és visszatámasztom magam a hordóhoz. - Lehet, hogy kellene tervezni. Nem tudom, ehhez már öreg vagyok. Nem nagyon látok át generáción átívelő terveket. Én inkább amellett lennék, hogy az egész ellenállásos marhaságot zavarjuk le mihamrabb, és vigyük döntésre ezt az egészet a Kancelláriával rövid időn belül. Lehetőleg úgy, hogy mi győzünk és így építjük tovább a szebb jövőt, vagy mi a fene.. Elhúzom a számat, hiszen kedvem lenne kiröhögni magam. Nehéz komolyan venni amit mondok, ilyen impotens bandával ugyanis semmire sem megyünk. - A vezetők? Hát, azért nem állnak le pacsizni bárkivel, de ha már tettél le valamit az asztalra vagy van valami igazán frankó ötleted, akkor le lehet velük ülni egy szóra. Szóval próbálkozni lehet, de ne haragudj, kezeskedni érted nem fogok, ennyire azért még nem vagyunk öribarik. Gúnyos mosoly játszik az arcomon ahogy folytatom. - Nem, nincs. Próbálj odafigyelni a lehető legtöbb dologra. De ezt magadnak kell kitapasztalni, nincs képeskönyv arról, hogy hogyan legyél jó ellenálló és hogy hogyan ne vágjanak át a palánkon.
- Igen, ez lenne az.. ideális! * Ugyan buknám a nyugodt tanári melót, de nem is lenne szükségem rá… létszükségem, érted. A gyerekek is jobban járnának, mert egy jól felszerelt környezetben, rátermett tanerővel okosodhatnának kortársaikkal együtt. Én is visszatérhetnék hűs, nyugodt Adattáramhoz… már ha akarnám. Ez a pár hét egészen új dolgokat adott, amikről lehet már nem szeretnék lemondani. Perda nyílt ege, a szokatlan mégis könnyen ismerőssé váló illatok, a természet neszei mind hihetetlen csábítóak és magával ragadóak... Hm, milyen az emberi természet, mindig valami mást akar, mint amije van. Na nem mintha már az enyém lenne az adattári meló, nemhogy az itteni tanári. Ah, ideje visszatérni a földre az álmok közül.* - Értem, rendben. *Kicsit rágcsálom a számat belülről, ahogy Cash szavait emésztem. Szóval van esélyem, csak egy meglehetősen megalapozott tervre lesz szükségem. A prezentálással nem lesz gond, mindig alaposan felkészültem, nem fogok trehányság miatt elszalasztani egy ilyen esélyt. Attól sem esek kétségbe, hogy ott már természetesen nem fog pesztrálni, tényleg nem foghatja innentől kezdve folyamatosan a kezemet.* - Persze, nem gond. Tudod, én már ezért is hálás vagyok neked! *Mutatok körbe, de persze nem csak a kissé lehangoló feketepiacra gondolok. A helyemet Rebelliumban, vagy ha nagyon szentimentális akarok lenni, akkor az életemet köszönhetem neki.* - Oké, akkor azt hiszem ezt kimerítettük, perpillanat nem szeretnék megválni semmi ingóságomtól. *Van egy-két apróság persze a zsákom mélyén, ami alkalmas lehet eladásra és aminek a hiányába nem rokkanok bele, de értelemszerűen nem itt akarok szétpakolni, még a végén azt hiszik, hogy minden eladó. Egy fity-fenét! Ideiglenes munka-lakhatás-fürdés, ez a prioritás jelenleg.*
Felnevetek a lány szavaira. - Hát, tulajdonképpen lehetsz is. Ha nem talállak meg és hurcollak vissza, akkro valószínűleg már felzabált volna a vadon. Így legalább esélyt kapsz arra, hogy élj és hasznos tagja legyél a közösségnek. Még utoljára vigyorgok rá egyet, aztán az órámra nézek. - Na de bevezetésnek talán ennyi. Nekem dolgom van, neked meg baromi sürgősen kell találnod melót, szállást, kaját, most már tudod merre vagy arccal előre. Szerintem akár még sikerülhet is. Összeszedem magam, a látszat kedvéért leporolom a könyökömnél a ruhámat - na nem mintha ez segítene -, aztán kis tétotázás után elindulok a dolgomra. A kifelé vezető járatból azért még visszanézek egyszer, végigmérve a kissé elanyátlanodott kiscsajt, de aztán úgy döntök hogy mára tényleg elég volt a jócselekedetekből így sietős léptekkel tűnök el a barlangrendszerben.
*Örülök, hogy végre elfogadta a köszönetemet… mintha úgy rémlene, hogy a fogdából kifele jövet nem nagyon volt kapható rá, de nem teljesen vagyok biztos benne. Eléggé zsong a fejem, annyi új információ és benyomás ért az izoláció napjai után.* - Oké. *Tényleg elég ennyi bevezetőnek, még fel kell dolgoznom ezt a sok mindent. Csak vigyorgok azon, hogy Cash majdnem eltalálta a magamban gondosan felállított sorrendet. Szerencsére a kis cellámban rendesen és rendszeresen kaptam ételt, úgyhogy a kaja még fél-de talán egy egész napig is nem prioritás.* - Kösz a bókot. *Hát mert tényleg az, még ha nem is annak, hanem afféle biztatásnak szánhatta.* - Hát akkor, gondolom, még összefutunk. *Köszönök el, miután leporolta magát, közben én is lekászálódok székemről és búcsút is intek, mikor visszafordul. Aztán nincs más hátra, mint hogy én is összecihelődjek. Szorosabban összekötöm zsákomat, hogy a hálózsákom csücske ne kukucskáljon ki, mint eddig tette. Összehúzom dzsekimet is és ujjaimmal kicsit megfésülöm hajamat, hogy kicsit rendezettebben nézzek ki, mert hát senki se akar egy szétesett kiscsajnak se munkát, se kecót adni. Nem mintha ezek a próbálkozásaim bármit is érnének, ide forró víz és jó esetben szappan kell, de legalább nyugodt a lelkiismeretem, én megtettem, amit lehetett. Feltornászom vállaimra zsákomat, majd én is eltűnök a folyosón, hogy remélhetőleg mielőbb megtaláljam a Bárt.*
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-NEEEE! - Marok a hajamba, mi az hogy a fekete piacra ment, neeeeeee, Alec ezért lenyúzom az arcod! Mert hát miután kiderítettem hihetetlenül furmányos módon, hogy annak a titánkarlopónak volt egy tettestársa is, akinél nem mellesleg a kedvenc és jó minőségű szerszámaim fele landolt elég vészjósló a dolog, hogy éppenséggel oda tart ahova. Lélekszakadva szlalomozok a folyosókon hogy eljussak a piacra. Merre van az a nagy melák? Merre? Ott?! Nem, az nem Ő... akkor az a tag! Majdnem, neki nincs ennyi haja... ajh... mire bazi véletlen kiszúrom és már vetem is magam a nyakába hátulról, bár a hangom már hamarabb hallhatja, hogy: -Ááááállj! - Aztán csak remélem nem csinál kerti törpét belőlem hogy belever a földbe, de mivel fel vagyok készülve egy esetleges... reflexekből adódó agresszív ismerkedésre vigyázok magamra míg a nyakában csüngök félig. -Nem adhatod el, nem is tudod milyen felbecsülhetetlen! Az a kis piszok hazug enyveskezű dög azt mondta ezermester vagy, mondd hogy nem hazudott! - Igen, ez a kedveskedő jelzőcsokor Alec barátunk illeti ám! Na szóval John, a szerintem többszörösen betört orrával remélem nem szökik ráncba és hajt el a búsba. Mondtam már ijesztő a tag én meg nem vagyok normális, hogy így akarom megállítani a nyilvánvaló szándékaiban?! Mert hát tuti nincs kismillió másik cucc amit eladhatna, hát főleg nem vásárolna, tök világos! De a kicsikéimről van szó, anyaerrator vagyok!
A pár nappal ezelőtti balhé, amit Alec-al követtünk el, -vagyis, részben emlékszem a történésekre- elég szép summát ígér, a „beszerzett” áru. Momentán, időm se volt jobban megnézni a szerzeményünket, de amint a másnaposság idegesítő fejfájása alább hagy, majd szemrevételezem a szerszámokat, amiket találtam a zsebeimben. Az még homályos, hogy kerültek hozzám a darabok, de nagyon remélem, hogy derengeni fog valami abból az estéből. Az biztos, hogy a közel négy liter sör és a tömény, szépen kitörölte az emlékeimet, mert utolsónak csak a folyosóra emlékszem, ahogy ott sétáltunk. Közte, ami történt, az még nem teljesen tiszta, de mivel két napja nem láttam országos Cimbimet, ezért arra gondoltam, talán a feketepiac környékén belé botlok, hátha neki több minden rémlik azzal az éjjel kapcsolatban. Nem mintha sok esélyt látnék a találkozásunkra, de legalább kimozdulok a priccsemről és kiszellőztetem a fejem. Igazán most nincs szándékom semmit eladni, csak nézelődni jöttem ki, de ha már ideevett a fene, akkor hátha valami használhatót találok magamnak. Sose lehet tudni, hogy mikor bukkan fel egy olyan alkatrész, ami éppen szükséges lenne valamibe. Mondjuk úgy, hogy a véletlenre bízom ma magam és csak bóklászok a tömegben. Az inkább meglep, hogy jó páran vannak most itt, mert alig lehet lépni az árusok közötti standok mellett. Eddig se volt valami nagy tánctér a sorok között, de most mintha mindenki egy napon akarna vásárolni vagy nézelődni. A franc se érti őket! Miért pont ma kell mindenkinek itt tobzódnia?! Hhuuuuhh.... csak ne zsongana ennyire a fejem! A zsebemből előhalászom a reggelről maradt maradék szendvicsemet és mikor beleharapnék, egy fickó csimpaszkodik bele a nyakamba. -Normális vagy, Ember?! –ejtem ki a kezemből a jó kis kajámat és mire utánakapnék, már valaki el is sodorta valahová a lábak között. -Mi a fenét képzelsz? Mit ne adjak el? Ki a franc vagy?- rántanám le a kezét a nyakamról és fordulnék vele szembe. Azt se tudom kicsoda, még életembe nem láttam. – Elgurult a gyógyszered?! –nézek rá összehúzott szemmel, de rohadt nagy szerencséje, hogy nem a kezem járt el előbb, és elsőnek kérdezek. Érdekel, hogy miről beszél, és arra is kíváncsi vagyok, hogy honnan vette a bátorságot, hogy így nekem rontson. –Az vagyok… De, ki nem hazudott? Beszélj nekem érthetően!- ráfogok a kezére, -ha nem engedett volna el eddig-, de nem akarom bántani, míg nem csicsergi el, hogy kicsoda és mit akar tőlem. Szerencséjére nem vagyok ma frusztrált, és nem csapom le, mielőtt kettőt pislogna. Bátor, hogy így a hátam mögé lopózott és rám rontott figyelmeztetés nélkül. Eddig kevesen úszták meg az ilyen attrakciójukat velem… Érdekel, hogy ki a fene ez a Pasas… -Ki az „ a kis piszok hazug enyveskezű dög”? – kérdezek rá ismét, s várom a válaszát. A szendvicsem pocsékolását sem felejtem el neki, de arra, majd később térek rá. Most jobban izgat, hogy megint mibe akarna belerángatni?! Az se lenne hátrány, ha emlékeznék arra a két nappal ezelőtti estére, mert lehet, hogy ahhoz van köze ennek a Tagnak. Hurrá! Remélem derengeni fog valami, és nem egy kártyaadósság miatt esett most nekem… Az se kizárt…
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Hogy ÉN az vagyok-e?! Semmit se ártottam neked Te mégis többszörösen elárulsz! - Ha csaj lennék, vélhetően azt hinné megkérte a kezem és tegnap mégis láttam más nővel kavarni avagy hasonló melodráma, de az semmi az IGAZSÁGhoz képest, hogy vitte a kicsikéim! A fele kicsikém legalább is. -Pfú.... mennyit ittatok? Még mindig érezni rajtad öregem... - Azért fáj, hogy arra sem vette a fáradtságot, hogy utánanézzen kit lopott meg, ha már ilyen kicsi, összetartó közösség vagyunk. Hallatlan és cseppet sem mókás! Deeee legalább tuti John nyakában csimpaszkodom. Amúgy csak amiatt nem gondolom azt, hogy Alec megint palira vett, mert utánakérdeztem látták-e őket együtt és látták, tehát talán ebben nem hazudozott nekem az a lókőtő! Ráfog a kezemre, de nem baj, a lényeg nem megy tovább, nem tud eladni semmit! Semmit! -Azt hittem teljesen egyértelmű a leírásom... - Mondom némileg értetlen-sértetten, de elrántom a kezem amennyiben sikerül, hogy kihúzzam magam. -A Delgadok szégyene, ki más, Alec barátom. Ha elfelejtetted volna engem loptál meg barátocskám és ne legyek Clermont, ha hagyom hogy eladd a cuccaim csak mert Te képtelen vagy velük mit kezdeni! Az az enyém, szóval kérem vissza. - Fogalmam sincs hogy elitta az agyát, ergo szent meggyőződésem, hogy nyugodtan vádolhatom mint közös barátunk mert tudni fogja miről hadoválok itt fene sértetten. Szóval elő a farbával meg a szerszámaimmal! Mostmostmost!
Ez a Fickó totál lökött! Emelkedik meg a szemöldököm a válaszára. -Mi van?! Azt se tudom, ki vagy! Miért árulnálak el többszörösen? Beszélj már érthetően!- nézek rá, mert azt se tudom, miről rizsázik nekem! – Mi közöd, hogy mennyit ittam?- kezd nagyon idegesítő lenni a pasas, s ha még nem eresztette el a nyakam, akkor lefejteném magamról. -Eressz már el! Nincs jobb dolgod? – engedem, ha kihúzná a karját a fogásomból. Aztán végre kezd derengeni valami, amikor kimondja Alec cimborám nevét. Ahhaa! Szóval, ő itt Bob! Vagy, franc tudja, hogy mi a rendes neve, de most már kezd derengeni, hogy valami van abban, amit hadovál. -A lopás az erős túlzás! Amúgy is azt se tudom, hogy miről beszélsz! – vonom meg a vállam, de némi idő kell, hogy felelevenedjenek az akkori események. Mondjuk úgy, hogy totál K.O. voltam akkor, és sok minden nem maradt meg az emlékeim közt.. A Bob is csak azért, mert jót röhögtem rajta… Bár a becsületes nevéről fogalmam sincs. Valami kimondhatatlan… Clarkos…Clariska…a fene tudja ezt megjegyezni! -Ki mondta, hogy eladni jöttem ide bármit is? Békésen nézelődtem, amíg rám nem rontottál! – na, ez jó kérdés! Ma például csak véletlen tévedtem ide, de azt hiszem, hogy ez a Bob szimatra jött, és nem igazán van fogalmam, hogy miért ennyire feldúlt?! Egy hanggal se mondtam semmit neki, ahogy azt se tudtam, hogy a világon van… -Mit is adjak vissza? Pontosítanád? – ha már konkrétat beszél, akkor én is tudjam már, hogy miért ennyire paprikás a hangulata? Valahogy nem emlékszem… Ez mondjuk igaz, és ha kezd is valami derengeni, akkor az említett cuccairól semmi se jut az eszembe… Jó sokat ittam, az nem vitás, de ekkora balfékkel rég találkoztam! -Honnan veszed, hogy nem tudok kezdeni semmit a semmivel? –Huu..ez kezd bonyolódni, és a szendvicsem is valahol a semmibe veszett, ahogy az az éjjel, amiről most szerintem pofázik az Ipse. Aztán lehet, hogy nem jól gondolom! Semmire se emlékszem az elmúlt másfél napból, de ha jól veszem ki a szavait, akkor nagyon pipa miatta…
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Hah, elég nagy baj fiacskám hogy nem tudod! - Fogadjunk idősebb nálam, de sebaj, a hatás kedvéért leszek hirtelen negyven. -Elég sok ami azt illeti! - Mi az hogy mi közöm?! Nem lenne ha nem játszana betörősdit spiccesen. Avagy játszhat, csak máshol, másvalakivel. Persze ilyen szerencsém nincs, mivel a tökkelütött Alec a haverom. Hogy kapna egy jó kis viszketős fenét! -Na és neked?! - Dolgozna meg tisztességgel a pénzéért amit el akar itten verni, nem pedig az én kis drágaságaim riogatni új gazdát kapnak... szívtelen fráter! -Persze, persze, nem tudod, hogyne. És nem túlzás, elvetted az enyém és ha Alec nem kotyog meg sem tudom Te voltál... mi ez ha nem lopás?! - Mert úgy sejtem nem volt benne hajlandóság visszaadni fene a pofáját ennek is. Csípőre is teszem a kezeim, lehet magasabb nálam de én elszántabb vagyok! -Ühüm. Ühüm. Semmi véletlen egybeesés, gyanús körülmény nincs szerinted... - Nézek rá hogy a bal szemöldököm feljebb kúszik a jobbnál. -Ember, rosszabb vagy mint Delgado... a szerszámaim. Mivel dolgozzak szerinted?! Az egy dolog hogy az a szemtelen kölök vitte a titánkarom aztán meg volt pofája azt hazudni ketté is törte, de hogy Te mindent tagadsz öregem az is csúcs. - Úgy megrángatnám Őt is a fülénél de bizonyos ösztönök miatt nem teszem. Nem félek, nem ijesztő, nagyon, csak na. Nézett már tükörbe?! -A semmivel semmit se lehet ez tény, filozófia ötös, de kétlem Alec igazat mondott volna legalább azzal ezermester vagy. Inkább olyannak tűnsz aki lever egy titánt is... - Simogatom az állam, hogy hah, lehet megvan mivel foglalkozik az ipse.-Na de a szerszámaim ha tudod mire használni őket ha nem az én tulajdonom, fontosak nekem, főleg a csavarhúzóm szóval... - Felé nyújtom a tenyerem, hogy acca' vissza papának, azt a csavarhúzót még a faterom adta, tehát értékkel bír számomra, akkor is ha nem hangoztatom általában. Oké, csak egy tárgy és ha eltűnt se fogok kiakadni de nem okozna vidám napokat se a tény, elkótyavetélték...
Lassan kezd bennem összeállni a kép, hogy meglássam az összefüggéseket Alec és Bob között, meg persze arról a bizonyos estéről, amiről nekem még elég hiányos emlékezéseim vannak. Az már biztos, hogy ennek a fickónak lovasítottuk meg a cuccait és most kellőképpen zabos ránk. Vagyis, Alecra jórészben, mert ez neki volt az ötlete elsősorban. Én azt se tudtam, hogy Bob a világon van, bár most elég harciasan esik nekem a szerszámait követelve. Ha, emlékezni tudnék bizonyos részletekre, akkor okosabb is lennék ebben az ügyben, de pillanatnyilag halvány lila gőzöm sincs, miről pofázik nekem. -Miből gondolod, hogy a fiad lehetnék? Talán együtt dorbézoltunk volna a kupiba, hogy lenézel engem, Pajtás?!- nézek rá megemelkedett szemöldökkel, és ha nem lennék ennyire másnapos-vagyis harmadnapos - akkor kapna egy jól irányzott öklöst is a tiszteletlenségéért. Igaz nincs rám írva, hogy csoportvezető vagyok, de azért ha ki is kel magából az események hatására, azért tudja már, hogy kivel beszél! -Ami azt illeti, van más dolgom, de neked semmi közöd hozzá! – zárom rövidre a témát és közben igyekszem visszaemlékezni arra az éjre. Momentán semmi nem rémlik, de nem is csoda a töménytelen ital után. Jól éreztem magam, nem vitás, de az nem rémlik, hogy miként kerültem a Kantin asztala után reggelre. Közte ami történt az még homályos, de ha nem csipogna állandóan a fülembe ez a pasas, akkor még lehet az is, hogy derengeni fog valami. -Amúgy hiszel Delgado szavainak? Te mondtad, hogy hazudik, mint a vízfolyás! – vonom meg a vállam rá, de azt hiszem, hogy ez tényleg nem lopásnak számít, hanem „kölcsönzésnek”. Mivel nem is emlékszem semmire belőle… -Ahhaa… - bólogatok, de csak hallgatom, miket hord össze. -Miért? Mit csinálsz, hogy csak ez az egy csavarhúzód van? – ez jó kérdés! Pont az kell neki, ami nincs, és most azt hiszi, hogy magamnál hurcolom trófeaként?! Hihetetlen korlátolt a Fickó! -Megszerelek ezt-azt, amit kell. Ebben igaza van…– ez igaz, és ebben nem hantázott Alec haverom. Ha jól gondolom, akkor még egy tucat túlzást is említett rólam, bár az stimmel, hogy nem riadok vissza a bunyótól, ha úgy hozná a helyzet. Aztán a felém nyújtott kezére nézek, de pontosan el van tévedve, ha most előveszem a zsebemből a szerszámot, tekintve, hogy nincs is nálam jelenleg. -Most meg mire vársz? Gondolod, hogy nálam van? – nézek rá, de még mindig nem érti, hogy nincs nálam, amit akar. Ha jól sejtem, akkor a másik dzsekim zsebébe maradt, de abba se vagyok biztos. A felém nyújtott tenyerére nézek, és ezzel el is intéztem a dolgot. A fene se érti miért ennyire feldúlt, ha még azt se tudja felfogni, hogy semmi nincs most nálam. Nem eladni jöttem ide, hanem nézelődni és Alec-ot keresni. A sors humorérzéke, hogy Bob rám csimpaszkodott és most minden áron akarja a csavarhúzóját, amire nem is emlékszem… Aztaqurva..mi jön még a mai napra?!
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Én erkölcsi fölényben és bölcsességben úszok hozzád képest, hogy nem tudsz okosan részegedni és hagyod magad befolyásolni egy istenátka Delgadoval! Alec-kal bőven elég volt hogy dorbézoltál a kupiba, majd az ÉN műhelyemben is kupit csináltál, a másik fajtát, vitted a cuccaim és most tagadod! Szóval ne csodálkozz ha úgy szidlak le mint az egy szem fiam! - Igazából Ő még túl kicsi hogy ilyesmiért, mint a részegség leszidjam, de így belegondolva John ideális gyakorlást segítő féllé nőtte ki magát most. -Igenis van közöm, amíg meg nem kapom amit akarok. Aztán felőlem azt versz meg amit akarsz, ha javasolhatom Alecot, akkor vedd úgy megtettem. - Én úgy se verném meg, de végső soron befizethetem egy körre a drága barátom. Csak edzésbe tartom ezzel a kis revanssal, már ha összejön, szerintem ez a melák nekem nem tenne ennyi szívességet sem. Szívtelen alak. Szívtelen és rohadt másnapos alak. -Igen, pont ezért mondtam szerintem nem értesz hozzá. - Még mindig részeg kicsit, elnézem a dolgot, bár lehet a belőle áradó alkohol párlat az én fejem is megcsapta és össze vissza beszélek, semmi sem kizárt. -Nem azt mondtam az az egy van, de az az egy érdekel főleg. Ha nem most akarod eladni az megnyugtató, ez esetben visszakísérlek hogy visszaadd. - Mivel foglalkozom szerinte ha elloptak tőlem egy titánkart?! Hah, Őt sem az eszéért szeretik. A gáz az hogy Delgadot sem, hm. A nők furák. -Hah... - Szóval szerelget. Önmagát is megszerelhetné, szívességet tenne a világnak. De ne az én szerszámaimmal, persze. -Ha igen, add ide. Ha nincs, mint mondtam visszakísérlek értük. Feltartasz a munkámban, gondolom nem akarod hogy ezt hangoztassam. - Mert a vezetők nem örülnek majd ha beközlöm azért nem haladtam és vagyok csúszásban mert vicceskedtek velem ezek a fiúk. Nem vagyok egy spicli alkat, de Őt nyilván nem fogom leverni és elvenni ami az enyém, bár tanultam pár fogást, nem akarom tesztelni Ő vajon mennyit. De ha már nem adja akkor visszateszem csípőre a kezem.
Szó szerint kedvem támadna beragasztani a száját, hogy egy kicsit kussoljon, mert széthasad a fejem. A másnaposságom, ha nem lenne, akkor már bőven befogtam volna a száját és a kezei sem maradtak volna kötél nélkül. Az stimmel most már, hogy ennek a fickónak „rámoltuk” ki a műhelyét és valami dereng is belőle… De, úgy fest, hogy momentán arra sem emlékszem, hogy kezdődött az egész história. Hozzám képest türelmesen hallgatom a kifakadását, és csak közben vonom meg a vállam, vagy egy vigyor költözik a szám szélére a hallottak után. Most, nem azért! De, egy tetves csavarhúzó miatt pattog is nekem és pár darab -ki tudja miféle- rozsdás szerszámért. Mert, ugyebár, alapból nem voltam „berendezkedve” az „akcióra”, de ezt felesleges is lenne magyaráznom neki. Sokkal rosszabbul járt volna, ha előre készülök rá, és még a nagyobb lámpámat is vittem volna.. Akkor nem hiszem, hogy így kiakadna… de, lehet, hogy még jobban. -Hééé, Öcsi! Fogd vissza magad, mert jelenleg az a helyzet, hogy nem emlékszem arra, amit nekem most itt pofázol! Nincs kizárva, hogy nálam lehetnek, amiket keresel, de ha képben lennék azzal az éjszakával, akkor könnyebb lenne a helyzet!Ez még nem esett le neked?! – nézek rá, de láthatja is, hogy igazat mondok. Nem szokásom tagadni, amiket teszek, de ha nem emlékszem sokra abból, akkor kell egy kis idő, hogy felelevenedjenek a történések. -Inkább segítenél visszaemlékezni, ahelyett, hogy így vagánykodsz!- vigyorgom el a végét, ahogy meglátom csípőre tett kézzel. – Amúgy befejezted? Flamós vagyok.- lépnék el mellette, hogy az egyik Árustól egy szendvicsnek kinéző csomagolt valamit vegyek el, és végre egyek valamit, ha már az előzőt ez a balfácán kiverte a kezemből. A Kofára nézek és mutatok Bobra. –Írd a számlájához, Henrik.- Igazából nem nagyon izgat, hogy fel fog háborodni erre Bob „cimbora”, de mivel eddig csak a károsult szerepében tetszelgett, így most legalább legyen már az. Mivel pár perccel ezelőtt, mikor a nyakamba csimpaszkodott, kiverte a kezemből a kajám. –Amúgy…- harapok bele a „szerzeménybe” – Mit dolgozol?Alec ezt nem említette… vagyis, erre se emlékszem, ha szóba került volna.. De, biztos meg lehet egyeznünk..- eszem tovább – Ha már „erkölcsi és bölcsességi fölénybe” tartod magad tőlem, akkor villants valami emberibb beszédformát velem. - Tudom, hogy erre ugrani fog és még jobban kidagadnak az erei a nyakán, de azt hiszem, hogy neki is be kell látnia, hogy a fölényességével nem jut velem semmire, inkább arra koncentráljon, hogy emlékezzek is valamire, és ehhez idő kell nekem. Az viszont kissé érdekes, hogy csak ő bukkant fel két nap után, de mintha valami lánynak a szobájában is jártunk volna azon az éjen. Alec, valami női fehérneműt szorongatott a kezébe, de ez is elég halvány emlék. Talán azt csak álmodtam, vagy ez is megtörtént?!Bassszzottttt jó tömény volt az az ital! Be kell majd szereznem belőle… De, hol lehet az a félkegyelmű Alec?!
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Mi a jó fenét ittál hogy TÉGED kiütött?! Hogy lehetséges Alec emlékszik Te meg nem? Rá még emlékszel? Kis nyeszlett vigyorgó colos hapsi, hm? Erős borostával, hosszabb haj? - Látszik nehezen hiszem el hogy idióta barátom jobban bírta mint ez a melák a piát, bár lehet Alec leitatta? Hah... el is húzom a szám tanácstalan hogy ez komoly? Milyen poénra számított a lókötő? -Nehéz nem vagánykodni a vééééremben van! - Szorítom össze az ökleim, de forgatom a szemem, még hogy vagánykodom. Hm, végül is? -Flamós? - Nézek utána majd leesik vélhetően éhes. Nem tudom honnan szedte ez a szót én leszoktam a családi szlenget használjam. -Héj, Te lopsz meg és még én fizessek Neked?! Merde... - Pusmogom az otthoniakat mégis az orrom alatt és kérek magamnak is egyet és kifizetem. Olcsó ár a szerszámaimért. -Hah, de kinyílt a csipád, pedig ahogy elnézlek örülsz ha azt felfogod kaja landol a gyomrodba... - Nézek rá szkeptikusan de aztán vállat rántok, jobb híján kicsomagolom a kajám és megszagolom amíg belekezdek. -"Robotikus" mondhatni, tehát mechatronikus. Puritán szóval szerelő, most épp egy titánkart javítok azt csente el Alec, de már visszaszereztem. - Nyugtatom meg, nem mintha szerintem ezzel felizgathatnám de mindegy is. -Hovatovább kétlem tudok segíteni emlékezni, lévén a részleteket én se tudom, azokat Alec tudja. Ami azért is gyanús mert Ő is ivott, lehet leitatott Téged és hujjuj, ki tudja mit csinált veled... - Préselem a szám csíntalan hogy apró bosszút álljak mindkettőn, hogy John barátunkban elültetem a kétely magvát.
A harmad-naposságom ellenére azért értek a szóból, de azért nem kissé kerekedik ki a szemem amikor Alec-ről tart küllem-bemutatót. -Most szórakozol velem? Attól, hogy megittam közel négy liter sört és ki tudja hány deci töményet - mert nem számoltam - attól még felismerem. Az este további része homályos, de gondolom, hogy eszembe fog jutni pár részlet. Most inkább a regenerálódással törődöm és a kajával, amit nem szeretnék ismét idő előtt a padlónak adni, ahogy az előzőt a jóvoltodból.. – vigyorgom el magam, ahogy megint egyet harapok a szendvicsembe. Abba viszont jól beletrafáltam, hogy „vagánykodik”, szinte kikéri magának, de látszik is rajta, hogy az egoja elég magasan van, hogy erre ne reagáljon. -Szinte éreztem… – rágom meg a falatomat és nyelem le aztán. – Kajás… Vagy, ezt nem ismered? – nézek rá, de inkább haladok előre, mint magyarázzam meg neki, hogy honnan ez a kifejezés. Úgyse nagyon értené és nekem most annyira türelmem sincs, hogy lefuttassam neki az összes szlenget, amit használok a kajálásra. -Ahogy akarod nevezni…- vonom meg a vállam, miközben lépek is tovább. Hihetetlen, hogy ennyire nem adja fel és ha jól sejtem, akkor jó hosszú napnak nézek elébe, hogy ha a seggemre fog ragadni, mint a csiriz. Tuti, ha megtalálom Alecot, akkor leverem rajta ezt…. -Hmmm. – biccentek egy elismerő, hogy egy szerelővel hozott össze a sors, - vagy a balszerencse- de aztán az sem kizárt, hogy még jól jöhet ez a fickó. -Szóval szerelő vagy?! Remek! Ügyes voltál, hogy visszaszerezted attól a nyeszlett, hosszú hajú Hippitől a titánodat. Nem mellesleg, vasággyal együtt vagy ötven kiló. – nézek rá ismét egy bájvigyorral, és végigmérem viccesen. Most nem provokálom, bár benne van a természetembe, hogy gúnyolódjak, de jelenleg szórakoztat ez a fazon, s ha már így hozta a körülmény, akkor haverkodhatnánk is. Azt nem tudom, hogy rólam mit tudhat, de ha tényleg robotikával foglalkozik, akkor még talán össze is dughatnánk a fejünket valami remek alkotásra. Vannak pár félrerakott terveim a múlt hónapról, de eddig valamiért nem poroltam le a polcról. Talán ezzel a fickóval lehetne valami ötletet meg is alkotni, amit eddig senki sem próbált. Csak szűnne már, ez az idegölő fejfájás… A további két percben eszem tovább a kajámat, és csak akkor áll meg a mozdulatom a számhoz közelítve, mikor meghallom, hogy milyen „végeredményre” jutott a tegnapelőtti közös „munkálkodásunkkal”, Alec kapcsán. –Mondd, Pajtás?! Szeretnéd, hogy épen maradjon az orrod? Lazán beverem, ha még egyszer olyasmiket találsz mondani, hogy homokos lennék! Vágod?! – mutogatok a szendvicsemmel az arca előtt, és nem vagyok vicces kedvembe, ha buzeránsnak néznek. Az kétségtelen, hogy alig rémlik valami abból az estéből, de annyira nem vagyok hülye, hogy ne emlékeznék, ha kikezdett volna velem.. Hibbant az Ürge! –Aztán, ismét egy jókorát harapok bele a szendvicsembe és folytatom tovább az utam az Árusok között. Ha jön utánam –vagy nem-az sem izgat, bár a fejemben megfordult pár olyan gondolat, ami elindította az alkotókészségemet és egy pár perc után fel is dobom a lehetőséget. -Figyelj, Bob! Elismerem, hogy sokra nem emlékszem a Műhelyed „kirámolásából”, de mit szólnál, ha ahelyett, hogy egymást piszkálnánk a derengés kapcsán, inkább valami hasznosabba kezdenénk. Te robotikával foglalkozol és én meg… Úgy nagyjából, -sok mindennel-, de ez nem lényeges…. Vagyis, lehetne valami mindkettőnknek hasznos dolog, ami eddig senkinek nem jutott az eszébe. A teljes terv még nincs a fejemben, de lehetne kezdeni valamit a meglévő tudásunkkal, ha benne vagy? – állok meg és fordulok felé. Tudom, hogy őrültségnek is hangozhat, de ha egy pillanatra is félretenné a hepciáskodását és belegondolna a felvetett ötletembe, akkor még talán jól is elsülhet ez a nap. -Nos?- rágom meg az utolsó falatom, és várom, hogy mit válaszol erre. Próba szerencse…
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Igyál kevesebbet, ne lopj és akkor nem lehet majd meglepni ilyennel. - Horkanok fel, tehetek én róla hogy belassult az ipse? Ugye hogy nem! Egyértelmű. Az viszont nem hol vannak a kicsikéim! -Nem. Még sose hallottam. Perdai? - Bár az nem épp így szokott hangzani, de ki tudja, abban az esetben felírom a szótáramba, hogy "Flamós=kajás". Jobb híján elmagyarázom szerelő vagyok, hát ezért olyan fontos hogy visszakapjam a szerszámaim, villával mégsem javíthatok titánkart az ég szerelmére! -Nem minden a tömény izom minititán uraság. Fürgébb vagyok nálad ebben biztos lehetsz. Alec meg ha nem issza el az eszét hasznos tag, csak épp néha kitekerném a nyakát. - Nézek rá szkeptikusan hogy most komolyan beszólt nem vagyok két ajtós szekrény? Még a végén megkérem Alecot fogjunk össze és nyomjuk le. Mármint egyedül csak nagyon trükkösen menne de ha eltöröm a kezem közbe Sky eltöri a lábaim is hogy nem haladok a titánnal... hah. De hogy borsot törjek ennek a két szarkának az orra alá beközlöm amit, persze felröhögök magamban, hogy felkapta a vizet. Kifelé csak értetlen fejet mímelek. -Én semmi ilyet nem mondtam, miért ez jutott elsőre az eszedbe? Tudod Alec néha tesz fura megjegyzéseket.. Meg nem is emlékszel... ezért mondtad? - Csodálkozom rá, hogy ó elárulta magát, de ha ütne elhajolok nevetve. Pontosan tudom Alec nem meleg, bár ha az lenne bármelyikük se zavarna. Hát ha nekik úgy jó és ettől szabadok... Fricska ez is a kancelláriának, tehát zavarni nem fog. -Carl, de elnézem rövid az eszed John. - Mondom unottan, mert értem én hogy a Carlisle esetlegesen nehéz (bár nem értem miért) de azért no. -Semmi jónak nem vagyok elrontója de kellenek a szerszámaim. Amúgy mire gondoltál? Páncélra? Fegyverre? Járműre? Valami eszközre? - Támpontot adhatna. Én még komótosan eszem, végtére is nem voltam olyan éhes mint Ő és többet is beszéltem. De most láthatja átadom a stafétát, hajrá, vázolja mit is akar tőlem azok után hogy meglopott. Bár tény, ez Alec hibája, majd valahogy megleckéztetem azt a félkezűt, ha lesz rá érkezésem.
Azt már eddig is tudtam, hogy ez a Bob, nem teljesen százas. Ahogy Alec cimborája is, -mint, hallom-, így már sok minden érthető! -Te csak ne szóljá’ be nekem, hogy mennyit igyak! –fordulok felé a mutató-ujjammal bökve felé. -Inkább Alec cimborádat vezetgessed az erkölcsi úton előre, hogy ne rángasson bele senkit a dolgaiba! Bahh!- legyintek, majd visszatérek az evéshez. -Perdai? A „kajás”? Most ugye csak ugratsz?!- fordulok ismét felé, de nem tudom eldönteni a bárgyú képéről, hogy ezt komolyan is mondja, vagy csak teszi nekem a hülyét!? -Hagyjuk!..Felejtsd el!- harapok bele egy újabb falatba, és nézelődök tovább. Semmit sem akarok venni, ahogy eddig sem volt szándékomban, csak múlatom az időt, ha már Alecot nem találom pár napja és ezek után lenne is mit tisztáznom vele. -Fürgébb? Ahha… Meg a kengyelfutó-gyalogkakukk is lassabb nálad! Na, persze! – erre már nem tudok röhögés nélkül véleményt mondani. Aztán, megint benyög nekem egy olyan utalást, amire másnak már lehet, nem adnék egérutat, de már egy szendvicsem bánta miatta, és a mostanit nem hagyom kárba veszni. Igaz, utána is be tudom verni a képét, ha nem hagyja abba a buzerálozásomat. -Nem vagyok homokos! Értve?! Inkább, jobban jársz ha megválogatod a szavaidat velem szemben! - nézek rá, de ezzel nem viccelek. Lehet, hogy ez neki egy poén volt, de nekem nem az, és ha azt akarja, hogy az orra az eredeti állapotában maradjon egy ideig, akkor leszáll rólam és nem utalgat semmiféle burkolt vagy nyílt szövegeléssel, mert megjárhatja! Ha eddig nem töröltem képen, az nem azért van, mert nem érzek késztetést rá, hanem mert, flamós vagyok. A „rövid észre”, már jobb is, ha nem mondok semmit, mert el kell számolnom magamban tízig, hogy ne járjon el az öklöm és ne kelljen megint kaja nélkül maradnom miatta. Kicsit hagyom, hogy leülepedjen a hangulatom és végre megegyem a szendvicsemet. Aztán, majd meglátom mi lesz… -Na, végre! Idáig tartott, hogy normálisabb hangot használj velem? – ezt már nem tudom vigyor nélkül hagyni, de a gondolataim közt átsuhanó „együttműködés” sokkal okosabb és kifizetődőbb lenne, mint, hogy egymást basztatnánk ki-mit, tett vagy nem csinált. -Járgányra gondoltam. Azt mondtad, hogy szerelőféle vagy, nemde? Összerakhatnánk valami spéci verdát, odakintre a terepre. Amúgy sincs nagy választék a „suhanókból”, de csinálhatnánk valami dögös kasznit… Én meg visszaadom a szerszámaidat, hogy legyen mivel dolgoznod. Igaz, hogy pontosan nem tudom, hogy hova raktam őket-ha nálam vannak egyáltalán - de ha így van, ahogy állítod, akkor ezen ne múljon a fúzió! Vélemény?- kapom be az utolsó falatot a kajámból és várom, hogy erre mit mond. Nem mintha nagyon hinném, hogy értelmesen fogta fel, amit ajánlottam neki, de egy próbát megér, ha már Alec mindkettőnket bepalizott. Ha jól sejtem, akkor ez nincs is távol az igazságtól. Kérdés, hogy Bob miként rakja össze a fejében ezt a remek ötletet és az elsők között lehetne a tervezésben és a kivitelezésben mellettem. Ha már az én ötletem, akkor nem is akarok kimaradni belőle! Kell egy faszányos járgány nekem és talán Bobnak is van pár jó ötlete, ha már szerelőnek mondta magát. Lehet, hogy a végén még jó is kisülhet a helyzetből, ha már valamilyen szinten bele lettünk rángatva. Igaz, hogy én az ötlet után önként mentem, de ez nem is fontos! Több pia volt bennem, mint a Sötét-láp mocsarában, vagy fene tudja, hogy mostanság mivel jellemzik az „elázást”. Amúgy meg, ki a francot érdekel! Nagyon ott volt a szeren az a szesz!
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Akkor szimplán ne csodálkozz ha belassulsz öreg, én szóltam! - Horkanok fel, hogy mutogat itt, anyukája nem tanította meg illetlen?! Nézzenek oda. -Van aki veszett ügy, benned több a reménységem. - Igen, halál komoly, ezt a sóhajom is elárulja, hát azt a hexafogót hova térítsem ó uram jézus? És ámen meg a szentlélek. Johnnal többre megyek, ide látom. -A flamós. Tényleg ne igyál annyit... - Nézek rá sajnálkozva, hogy szegény gyorsan és csúnyán lemarad. Kiverik a fejéből az agysejteket a maradékot meg elissza, kegyetlen az élet! -Az micsoda? Olyan mint az errator? Vagy egy grodrak? Azok elég gyorsak... - A kíváncsiságom erősebb mintsem fennakadjak azon lebecsül. Általában az ilyen lebecsülős fazonok szívják meg leghamarabb, hm, hm. -Úúúú de hevesen tagadod. Nem mondom el neki... tetszik Alec? - Már nem bírom, már telibe vigyorgok, kicsinyes bosszú, de látszik csak a vérét szívom. Meg Alecét, csak Ő ezt nem tudja. Bár amióta lehet a szoknyám alá nyúlkálna nos... jobb vigyázni az ipsével!- Jó tanács, ha nem vagy az csak forgass szemet, az erős tagadás gyanúsabb ám! És ez mindenre igaz haver, nem értesz ezekhez a dolgokhoz már látom! - Kegyelmezek meg, de áll ha ütne elhajolok, figyelek ám, én ésszel ugratom a nagy darab embereket. Alecnak ott a fém keze, de nekem? -Magadnak köszönd. Meglopsz majd szekálsz, aztán elvárod fizessem a reggelid és most meg hogy segítsek. - Én már ezen nem vigyorgok, csak szkeptikusan nézek rá, hogy alapból nem vagyok rohadék, csak ha okod adnak. Így is kedves voltam, Alec-kal is amúgy. Sőt, vele tök jó fej, hah! Hallgatom míg magyaráz, néha bólogatok míg tömöm magam a világért nem szakítanám félbe. -Az hogy... - Mondanám én a véleményem, de ideordít valami kofa hogy John barátunk biza' fizessen azonnal, már mióta várja hogy megadja a tartozást, de hát kredit sehol, nuku, és csak ragozza. -Hm, Te nagyobb szarka vagy mint gondoltam... a lejmolós uraság sosem fizet? - Ingatom a fejem, hogy ejnye, de rá hagyom rendezze ezt le csak aztán fejtem ki a véleményem a járgányról. Még a végén nem figyelne vagy valami...
