Lucas és Lizzy - Vizsgálat a karanténban

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Lucas & Lizzy

Az utóbbi hetekben egyre több időt töltök a hibernáló részleg közelében, Jenkins kancellárnak hála, én pedig élvezem, hogy több feladatot kapok. A szimulációs feladatok is már egyre jobban mennek, és az ébredőkkel is gördülékenyebben kommunikálok, mint annak idején Stephennél. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen Ő volt az első ember, akinek az ébresztésén részt vettem, majd utána a karantén idejében is figyeltem rá. Kár, hogy már jó ideje nem láttam...
Ma viszont egy olyan férfin kell elvégeznem a rutin vizsgálatokat és beadnom neki két oltást is, akivel még nem találkoztam. A neve Lucas Jaser Morison, nagyjából ennyi az információ, amit láthattam az aktájában, a többi pedig rejtély marad. Nem is az a dolgom, hogy kérdezzek, így a kíváncsiságomat igyekszem a háttérbe szorítani. Szeretek az ébredőkkel kommunikálni, megtudni tőlük, hogy milyen volt annak idején a Föld, de nem mindenki vevő rám. Van, akik szívesen mesélnek és örülnek a társaságnak, míg mások csak addig tűrnek meg, amíg elvégzem a feladatomat. Hogy Lucas milyen lesz, az hamarosan kiderül.
Az ajtajához érve már kopogtatok is, majd türelmesen várom, hogy bebocsájtást nyerjek a kicsiny, fehér, steril kabinba. Én rajtam most teljesen fehér ruházat van és orvosi köpeny, hosszú, szőke hajtincseim pedig össze vannak fogva, hogy ne zavarjanak a feladatom közben. Kezeimben egy széles tálcát tartok, rajta többféle orvosi eszközzel, arcomon pedig kedves mosoly jelenik meg, ha az ajtó kinyílik.
- Jó napot Mr. Morison. Elizabeth Shirley vagyok és a szokásos rutin vizsgálatok miatt küldtek. - mutatkozom be rögtön neki illedelmesen, majd ha beenged, akkor besétálok, a tálca pedig az asztalra kerül majd. Ha nem nos... akkor még várok, de a vizsgálatot tudja, hogy nem úszhatja meg. Kicsit izgulok, de bízom benne, hogy kedves lesz.

Lizzy & Lucas

Öt napja ébredt a hibernációból és a hidegrázáson végre túl van, azt rosszabbul viselte, mint azt, hogy tulajdonképpen 50+ évvel idősebb, de mégsem egy nappal sem. Ezt átélni sokkal nehezebb, mint elképzelni, így az öt nap ennek a feldolgozásával járt. Közben persze vizsgálhatták, és a "minden rendben" digitális plecsnit is megkapta a kartonjára. Hát ő nem úgy érzi, mert még egy pohár felemeléséért is küzdeni kell, igaz, a napok elmúltával egyre kevésbé. Most már csak úgy érzi, mintha húsz kilós lenne, azt pedig simán tudja mozgatni. Talán túloz magában, de, a lábra állásra ad magának néhány napot, nem is erőlteti, hogy a fizikoterápiája megkezdődjön. Ennyit életében nem pihent még, mint ebben az öt napban - talán csak gyerekkorában -, jól esik neki, hogy szellemileg felfrissülhet, és a teste is ezt kívánja. Amíg nincs valami fontos, úgysem kell megerőltetnie magát, habár egy kis testedzésre kár vágyna. De nem kell semmit sem erőltetni, ha egyelőre nem fontos. Az biztos, hogy fut majd pár mérföldet, ha már képes lesz járni.
A mai nap sem nagyon csinált még semmit, megcsinálta a kötelező mozgásokat, de egy óra alatt elfáradt és most megint inkább a holotévét kapcsolgatja. Az új műsorokat nem tudja, hogy ki csinálja, de nagyrészt propaganda és hírműsorok. Azt már tudja, hogy a Perda nevű holdon van már egy településük, de máris összetűzésbe kerültek a helyi őslakosokkal. Lekapcsolja a tévét, és előhúzza a saját PDA-ját, hogy megnézze amit a Perdaiakról tudni lehet. Sokáig nem jut, annyi biztos, hogy emberszerűek, amikor kopogást hall. Meglepi, hiszen itt aztán nem nagyon tudná a magánszféráját élvezni, de azért kedves gesztusnak éli meg. Megnyomja a nyitógombot, hogy a vendége bebocsájtást nyerjen. Az arcán nem látszik a meglepettség, a fiatal lány láttán, de az biztos, hogy elsőre máris jó benyomást tesz rá. Habár a tálcán amit hoz tű, biztosan nem lesz olyan jó benyomású, mint a lány kedvessége.
- Helló dr. Shirley. Eddig miért nem magát küldték? - kérdezi egy vigyort bedobva, kézzel jelzi, hogy bejöhet a dokinő, megvárja, hogy a lányka odaérjen. Nagyon fiatalnak tűnik, minden bizonnyal kiemelkedő intelligenciával rendelkezhet, ha a hibernációs karanténban kapott munkát. Kissé felül, hogy elvégezhesse a rutin dolgokat a másik, és félreteszi a PDA-t.
- Ugye ma nem csapolnak meg? - kérdezi úgy, hogy tökéletesen biztos a válaszban. Muszáj a vérét venni, hogy mindent jól tudjanak kézben tartani, az esetleges problémák fellépésekor.

Lucas & Lizzy

A kopogás számomra természetes, az illemet soha se felejteném el, így várok, amíg a bent lévő férfi ajtót nyit. Még csak néhány napja ébredt, biztosan különösen érzi magát és a teste se olyan még, mint régen, de némi idő és gyógytorna után jobban lesz. Amikor az ajtó kinyílik, kedves mosolyommal arcomon sétálok be, majd mutatkozom is be rögtön, de arra nem számítok, hogy doktornak titulálnak majd. Fiatal vagyok én még hozzá.
- Én még nem vagyok orvos, csak gyakornok, így elég a Ms. Shirley is vagy az Elizabeth. Ahogy kényelmesebb Önnek Mr. Morison. - és hogy miért nem engem küldtek eddig? Beljebb sétálok, majd a tálca az asztalra kerül, én pedig kicsit zavartan pillantok a másik felé.
- Nincs beleszólásom, hogy mikor kihez küldjenek. De... miért kérdezi ezt tőlem? Hiszen még csak nem is ismer... - eddig talán gorombák voltak vele és úgy érzi, hogy én más leszek? Mondjuk akkor jól érzi, de furcsálnám, ha nem lettek volna a többiek is óvatosak egy frissen ébredt emberrel. Mondjuk ahányan dolgoznak itt, előfordulhat, hogy rossz személyekbe futott bele. A következő kérdésnél akaratlanul is a tű felé pillantok, majd a fiolákra, amik mellette foglalnak helyett.
- Sajnálom, de ez a protokoll. Mindent ellenőriznünk kell, hogy az ébresztése rendben zajlott-e. De ne aggódjon, óvatos leszek, nem is fogja megérezni. - különös is lenne, ha egy ilyen erős férfi fájdalmat mutatna egy egyszerű vérvételre.
- De nem kell azzal kezdenünk. Megmérhetem a vérnyomását először és meghallgathatom, hogy minden rendben van-e. - a sztetoszkóp és a vérnyomásmérő is ott van ám a fertőtlenítő, a vatták és a tűk mellett. Tehát nem csak fájdalmat okozni jöttem. Orvosként nem lenne egyszerű dolgom, de genetikusként azért kevésbé kell az emberekkel ilyen közvetlenül foglalkoznom majd, főleg, hogyha a hibernációs részlegen sikerül majd elhelyezkednem.
- Illetve szeretnék még feltenni pár kérdést is. - kihúzom az asztalnál lévő széket, majd leülök rá, ez után pedig a kezembe veszem a PDA-mat, amelyen megnyitom Lucas J. Morison aktáját. Ha rábólint, akkor kezdhetjük is. Utána jöhetnek majd a fizikai vizsgálatok, na meg a szurik és a vérvétel...
- Mondja, hogy érzi magát? Jobb az étvágya? Milyen a fizikuma? Tud aludni vagy vannak rémálmai? A testhőmérséklete ingadozó? - és az utolsó kérdésnél egy hőmérőt is átnyújtok neki, jelezve, hogy most megmérném a testhőmérsékletét, amíg beszélünk. Ha válaszolgat, akkor pedig feljegyzek mindent, amit mond, miközben időnként felpillantok rá. Igyekszem magabiztosnak mutatkozni, de szerencsére azzal nincs baj, hogy ne tudnám, mit csinálok, hiába vagyok még fiatal.

Lizzy & Lucas

- Akkor legyen az Elizabeth, az szimpatikusabb egy fiatal nőnél. Bár lehet, hogy te is aludtál 50 évet, szóval eléggé megközelítés kérdése, hogy ki az öreg - sóhajt egyet elgondolkodva. Persze tisztában van vele, hogy valójában nem öregszik a test alvó állapotban. - És te is tegezhetsz, meg hívhatsz Kancellár úrnak is, nekem mindegy - kacsint rá viccelődve, de sajnos ez is csak egy szerep. Automatikusan mászik elő belőle, idomul a beszélgetőtárshoz, még ő sem mindig veszi észre, hogy mit tesz. Most viszont tudja, hogy erről van szó, egy kicsit bántja is, de muszáj folytatnia a játékot.
- Ezt nem tudhattam. Talán lehet, hogy válogatnak, vagy sorsolnak, esetleg egy-egy részt egyvalaki kezeli és eddig nem te voltál itt - elmélkedik, majd viccelődni kezd, de Elizabeth komolyan veszi a feladatát. Hát, legyen.
- Csak vicceltem, ahogy kell, úgy csináld. Inkább azt mondd meg, hogy mikor szabadulhatok, esetleg ha van róla feljegyzésed, vagy valami. Nekem még nem mondták - néz a lányra, figyelve a mozdulataira. Mindenben készségesen segít, és természetesen nem játszik rá, hogy fájna neki bármi is, csendben tűri a vizsgálódást.
- Azt ugye tudod, hogy szívatnak téged? Sztetoszkóp, meg lázmérő? Az előző dokinő két elemző géppel jött és két perc alatt végzett, plusz vér, nyálminta vétel - fejezi be, de lehet, hogy az összes gyakornok így kapja az ívet. Hiszen nem baj az, ha az orvoslás alapjaival tisztában vannak.
Elizabeth néhány kérdést szeretne, ő pedig bólint és a székre mutat, hogy nyugodtan üljön le. Kíváncsi egyébként, hogy bárkinek mennyi hozzáférése lehet az aktájához, de nem hisz abban, hogy minden benne lenne. Biztos is, hogy nagy része titkos, de az orvosi adatok talán nem.
- Huhh, sok kérdés -  jegyzi meg, majd folytatja a válaszokkal. - Az étvágyam fejlődik, hányingerem csak az első nap volt, a hőmérsékletem szerintem már renden van és... mi is volt? - gondolkodik el pár másodpercre. - Á, igen. Tudok aludni, azzal minden oké - emeli fel a mutatóujját vigyorogva. - Bár az izmaim még elég satnyák, legalábbis az a bögre kihívást okoz - mutat rá, majd eszébe jut egy kérdés, amit nemrég olvasott.
- Neked már jelöltek ki valakit? Mit szólsz hozzá, hogy egy tök idegennel kell majd... - sóhajt egyet - gyermeket vállalnod. Nincs valami választási lehetőség? És mi van a másik oldallal? A férfiak sem választhatnak? Lehet manipulálni a rendszert? - érdeklődik, látszik, hogy nem ismeri a dolgokat és nem tolakodóan teszi mindezt. Legalábbis így mutatja...

Lucas & Lizzy

Mr. Morisonnál eddig még nem jártam, hiszen csak pár napja ébresztették fel, de elérkezett ennek az ideje is. Megmosolyogtat picit és egyben meg is lep, hogy doktornak szólít, de nem kell így tennie, nem vagyok az, bár a célom határozottan az, hogy elérjem azt a titulust. Az Elizabeth viszont tökéletes lesz.
- Rendben. - biccentek rá, majd amikor meghallom a megjegyzését, csak finoman intek nemet a fejemmel. - Én a Dominiumon születtem. - tehát valóban annyi vagyok, amennyinek kinézek, bár kérdéses, hogy Ő mennyinek gondol. De ez most nem számít. Egyébként nem zavar, hogy tegez, én viszont még nem lennék képes ezt viszonozni. Egyébként is Ő egy beteg, az első találkozásnál különösen venné ki magát. És hogy kancellár úrnak? Ez most valamiféle poén akart lenni vagy komolyan gondolta.
- Én nekem a Mr. Morison tökéletesen megfelel. - a kancellárokból nem kellene viccet űznie, de ezt most inkább nem mondom ki. Nem szeretném kioktatni és bizonyára Ő se gondolta komolyan, hogy úgy szólítsam. Csak nyugi Lizzy, lazíts kicsit! Eddig valahogy úgy érzem, hogy könnyebb dolgom volt, de Lucassal már most látom, hogy nem lesz egyszerű.
- Én csak a dolgomat teszem, tényleg nem ismerem még túl mélyen a rendszert. - mindent még nem tudok, bár egyre nagyobb teret engednek nekem, mivel maga Callum Jenkins áll mögöttem, aki érezhetően nem foszt meg a tudástól. Túl merev lennék? Minden bizonnyal. Ő még csak nem is korombeli és ahogy ugratni próbál... de lazítanom kéne. Legalább egy kicsit, így amikor kijelenti a férfi, hogy viccelt, most már próbálok ismét mosolyogni.
- Két-három hónapot kell a karanténban töltenie. Addig megfigyeljük, megkapja a kötelező oltásokat és a szükséges gyógytornákon is részt kell vennie, hogy visszanyerje az erejét. Mivel a világ sokat változott azóta, amióta magát hibernálták, így a jelenlegi rendszerről és a törvényeinkről is informálni fogják, hogy mire kijut a karanténból, teljes jogú polgár lehessen. - még nem kezdem el levenni a vért, se beadni a szurikat, ahogy mondtam, nem muszáj azzal kezdenem, így indíthatunk akár a kérdésekkel is, amelyeket fel kell tennem neki. De ez se indul olyan könnyedén, mivel arra utal, hogy engem szivatnak. Ahj, nem könnyű vele.
- Ő bizonyára mást vizsgált, de higgye el, nem szórakozásból teszem, amit teszem és a karantént felügyelő orvosok se ilyesmivel szórakoznak. Nincs erre idejük. - ha nem hiszi el, hát nem teszi, én nem fogom bizonygatni. Leülök végül a székre, magamhoz veszem a PDA-t, a kérdéseket pedig nem egyszerre zúdítom a férfire, hanem szépen sorban. Mindig akkor kap újat, ha válaszolt egyre. A lázmérőt viszont átnyújtom neki, így a testhőmérsékletét hamar meg fogjuk tudni mérni, a mostani modern kütyü miatt szinte egy pillanat alatt. Feljegyzek mindent, amit mond, majd automatikusan a bögre felé tekintek.
- Változó, hogy kinek hogy reagál a szervezete a hibernálásra, de nyugodtan gyakorolja azokat a mozdulatokat, amiket megmutattak a gyógytornán. - azzal elősegítheti a gyógyulást. A PDA-t hamarosan leteszem a tálcára, majd úgy döntök, hogy a vérnyomás mérés következik, ami egyszerű és gyors lesz. A csuklójára teszem csak a szerkezetet, és hamarosan már írhatom is fel az adatokat. Ez után viszont szinte lesokkol a kérdés, így kissé hirtelen pillantok fel Lucas arcára, de le se tagadhatnám, hogy zavarba hozott.
- Te... tessék? - mégis micsoda kérdés ez? Főleg így feltenni, mindenféle előzmény nélkül? Aprót nyelek, majd megrázom a fejem.
- Még nem... - őszinte személy vagyok, ezért is válaszolok neki, bár talán nem kéne. A következő kérdése viszont betalál... Egyre jobban foglalkoztat a dolog, és egyre kevésbé akarom, hogy megtörténjen. Még csak most válok felnőtté, szinte még gyerek vagyok, hogy várhatják el tőlem, hogy máris anya legyek? Kezem egy picit megremeg, tudom jól, hogy mit kell mondanom, tehát nem lehetek őszinte.
- A törvényeink kimondják, hogy 17 éves koromban férjhez kell mennem, én pedig elfogadtam ezt, hiszen ez a kötelességem. - nem válaszoltam neki őszintén, képtelen vagyok rá, de testem beszédjéből tudhatja, hogy mennyire nem vágyom rá. Úgy tűnik, hogy még nincs teljesen tisztában a dolgokkal, így a képernyőjén lekérem a törvényeinkre vonatkozó adatokat, amelyeket most maga is elolvashat.
- Mint látja, a férfiaknak nem muszáj már 17 évesen házasodniuk és természetesen választhatnak. Ha nem teszik, akkor jelöl ki számukra a Családügyi Hivatal feleséget. Viszont Ön alvó volt, így két év türelmi idővel rendelkezik, tehát nem lesz köteles azonnal házasodni. - terelem is szépen rá a témát, hogy tudja azt, ami Ő érinti. Hogy velem mi van? Az legyen csak az én bajom... Felkelek, és bár eddig időnként Lucas szemeibe néztem, most kerülöm azt.
- Kérem vegye le a pólóját, meg kell hallgatnom! - nem poén, ez a valóság. A sztetoszkópot felveszem, majd mellé lépek, várva, hogy a hátát mutassa nekem, hogy hozzáférjek, ha pedig ezt megteszi, akkor a hűvös fémet is megérezheti nemsokára a bőrén.
- Vegyen mély levegőt... köhögjön. - ezeket hallja időnként, miközben figyelek testére, és most próbálom kizárni az előző témát, bár nem egyszerű. Minden úgy tűnik, hogy rendben van, így amikor végzünk, akkor szólalok meg újból.
- Visszaveheti. - én pedig a PDA-ban szintén rögzítem az eredményt. A tűk pedig még csak most következnek... Próbálok a feladatomra koncentrálni, mert bár eddig szívesen töltöttem hosszabb időket is egy-egy ébresztőnél, Lucastól valamiért már most menekülnék. Túl fájó témákat hoz fel, így tőle talán nem kellene érdeklődnöm a Földdel kapcsolatban, csak gyorsan végeznem.

//Törvénykönyv linkje, ha esetleg kéne. //

Lizzy & Lucas

- Az a másik hajó, ugye? Kicsit kopottak még az emlékeim – hazudja ezt, de amúgy van némi igazság a szavaiban, ezért is hihető. Tudja, hogy a Dominium a másik, főleg, hogy a Kancellária híradója ettől harsog, de ettől még néhány emléke lassan jön vissza. Érzi, hogy jön, de nem sietik el, a csigák hozzájuk képest homokracer versenyzők. De jó is volt annak idején ez a sport. Nagyon veszélyes volt, de az adrenalinlöket még másnap is a hatása alatt tartotta kár néző legyen az ember, akár versenyző. Elizabeth továbbra sem enged fel, erről árulkodik, hogy nem fogadja el a keresztnevet hívójelként. Persze valamilyen szinten érthető is, hiszen van vagy 15 év közöttük, abban az időben ő sem nagyon haverkodott ennyivel idősebbekkel. Mosdjuk ő nem is nagyon haverkodott sosem, talán ennek köszönhette státuszát. Közben rákérdez, erre-arra a szőke lány pedig készségesen felel, de egy kis mondatocska megüti a fülét. Az ördög a részletekben rejlik – földi mondás.
- Teljes jogú polgár, hmm – dől hátra, miután kiderül, hogy előbb kérdezősködés lesz. Nem is baj igazán, neki mindegy, de a beszédből sokkal többet megtudhat, mint egy csöndes nővér vizsgálatából, vagy gyakornokéból. Mivel a lány túl fiatal, valószínűleg bőven a rendszer része, így egyelőre nem kérdez olyat, ami kibillentheti Elizabethet a lelki egyensúlyából. Aztán mégis sikerül egy apró élcelődéssel mozdítani a dolgokon.
- Nyugi Elizabeth, csak ugratlak. Lazulj el, feszült vagy. Jól végzed a munkád, ne aggódj – próbálja egy kicsit elvenni az egész élét, mert azt látja, hogy a lány túlságosan is komolyan veszi őt. Pedig nem ebbe az irányba indult el, csak hát egy ismeretlen férfitől nem biztos, hogy ezt várta, neki meg az a dolga, hogy vért vegyen, meg nézze a légzését. Mindenesetre továbbra is fenntartja magában az érdekes kérdést, hogy miért nincsenek egészen korszerű műszerek, mint anno a Földön. De az is lehet, hogy csak hozzászokott a legmagasabb orvosi szinthez, itt meg nem kaphatja meg, legalábbis egy „sima” ébredés után. Végül záporoznak a kérdések, ő pedig rendes pácienst játszik és válaszolgat mindenre. A gyógytorna említése fura emléket idéz fel benne, és megrándul a bal karja. Hát igen, ő „kicsit” jobban erőlteti a gyógyulását, mint kellene…
Viszont jobban érdekli, hogy a szépséges gyakornoknak van-e már kijelölve valaki. Csak puszta kíváncsiság, azaz információ! Az is információ, hogy talán ez tolakodó kérdés lehet, viszont nem rendezi el az arcát, marad a kíváncsi tekintet, és a lány, csodák-csodájára a kérdése után mégis válaszol neki.
- Férjhez kell… kemény – a kíváncsisága csalódottságba megy át egy pillanatra, alig észrevehetően teszi ezt. Nem sokkal ezután pedig rákérdez arra, hogy a férfiakkal mi van, és az eredményt rendkívül unfairnek tartja. A végén persze elmosolyodik, és biztos benne, hogy a Kancellária kizárólag férfiakból áll már csak.
- Két év haladék, milyen kedvesek – ironizál, mert azt sem tartja valami soknak. Ráadásul nem olyan jó, hogy a férfiaknak választani kell, ha épp nincs kit. Hiszen a választás, ha nincs partner, valakinek fájni fog. Ezt persze csak elemzi, ő biztos benne, hogy tudna úgy tenni, hogy valaki őt akarja. Egyelőre nem számít. A kérésre leveszi a pólóját és teljesíti az utasításokat.
- Egyébként milyen orvos lesz belőled? Ha hamarosan férjhez kell menned… nos, gondolom ez sem véletlen, azaz… - elgondolkodik, miután visszavette a pólóját és hátradől -…gyermeket kell nemzeni. Úgy nehezebb lesz tanulni, vagy… - figyeli a lány reakcióit, de próbálja diszkréten tenni -…talán dadák vigyáznak rájuk, hogy az anyák tanulhassanak tovább. Tévedek? – néz rá elhúzva a száját, és várja, hogy ne mondjanak neki ellent. Minden információ fontos, és ki tudja, hogy szüksége lesz-e a lányra. Mi van, ha olyat tud, amiért érdemes feleségnek tartani őt? Vagy beajánlani majd valakinek, és előnyt kovácsolni ebből. Számtalan lehetőség van, amit nem láthat előre. De mindenre fel kell készülnie, még annak ellenkezőjére is.
- Odaadnád a bögrét? Ki van a karom mára – ez úgy ránézésre is hülyén hangzik, de mindenképpen meg akarja figyelni a lány fegyelmét, habitusát és reakcióit.
- Amúgy bocs, ha tolakodó voltam – idegesebb vigyort varázsol magára, és némi megbánást is csempész a felcsillanó szemeibe. Érdekes lesz ez az egész.

Lucas & Lizzy

Nyitott és barátságos ember révén mindenkivel szívesen beszélgetek, így jelenleg Lucassal is. Érdekelnek az ébredők, sok olyan dolgot lehet megtudni tőlük, amelyet máshol nem találni meg, viszont a beszélgetés nem mindig egyirányú. Most se az.
- A másik hajó az Imperium. Jelenleg is a Dominiumon űrállomáson van Mr. Morison, de ne aggódjon, hamarosan tisztán fog látni. - bár meglep, hogy összekeveri a dolgokat, de ahogy mondtam is, mindenki szervezete másként reagál a hibernálásra. Képtelen vagyok lazítani, de a kérdésekre válaszolok, méghozzá minél több információt belecsempészve szavaimba, mert tudom jól, hogy számára is más ez a világ. Meg kell majd szoknia és be kell illeszkednie. De amikor arra utal, hogy szórakozhatnak velem, tényleg nem tudom úgy kezelni a helyzetet, ahogy kéne... és hogy feszült volnék? Persze, hogy az vagyok.
- Nem szoktak ugratni... - ismerem be, mert valóban túl komoly környezetben élek, a tréfák pedig tőlem messze állnak. De egy bátortalan mosolyra még futja a férfi felé, mert ellenséges nem vagyok azért, mert Ő barátkozni akar. Egyébként a felszereléseink modernebbek, mint amilyenek a Földön voltak, de akad pár dolog, amiknél a régi módszer is működik. Tenném én a dolgom, de ismét zavarba hoz a kérdésével, amire nem akarok igazán reagálni, bár... számíthattam volna rá. Nem Ő az első alvó, aki ezt megkérdezi tőlem, csak nem éppen így szokták, mindenféle előzmény nélkül. Nem akarom elárulni érzéseimet a kötelező házassággal kapcsolatban, de mégis sikerül, és ez akkor esik le igazán, amikor visszahallom Lucastól a szavaimat. Lassan szemeibe pillantok, készülök valamit mondani, de aztán mégse teszem meg. Nem fértem hozzá a férfi aktájához, túl keveset tudok róla, így jobb hallgatnom, mielőtt még miatta ellenállónak titulálnak és kirepítenek a Perdára. Azt a szégyent a családom nem élné túl... ahogy szerintem én se odalent.
- Sokan örülnének két év haladéknak... - csak ennyit mondok halkan és sejtheti, hogy én magam is így érzek. Szeretnék hinni a szerelemben, de már tudom, hogy az csak egy álomkép. Vannak, akiknek összejön, de én rám nem hiszem, hogy olyan jövő várna. Folytatom viszont a dolgom, így miután a felső lekerül Lucasról, mögé lépve kezdem el megvizsgálni.
- Még nem döntöttem el biztosra ,de a genetika érdekel. Valószínűleg a Hibernáló részlegen fogok elhelyezkedni. - a hibernáció és az ébresztés az, ami elsődlegesen érdekelne, bár most részt veszek Castillo kancellár egy meddőséggel kapcsolatos projektjén is. Még elválik, hogy miféle jövő vár rám, mert beletrafál ismét a kérdésbe, így érezheti, ahogy kezem megremeg, és most akaratlanul is hozzáérek kézfejemmel bőréhez, nem csak a fém... Direkt csinálja ezt velem? Fejem lehajtom, de ezt szerencsére nem látja, mivel háttal van nekem, majd halkan sóhajtok, végül megkapja a feletet. Lehet, hogy valóban nem tudja, és bár az előbb mutattam meg neki a törvényeinket, még nem olvashatta végig... majd ha magára marad.
- Félbe kell hagynom a tanulmányaimat, amíg a gyerek két éves nem lesz. Két gyermeket kell kötelezően szülnöm, így ha a második rögtön az első után jönne, akkor hosszabb időre kell félbehagynom és... csak reménykedhetek benne, hogy lesz lehetőségem befejezni a tanulmányaimat és orvossá válhatok. - végül végzek a vizsgálattal, feljegyzem az adatokat, miközben a férfi visszahúzza a felsőjét, majd hátradől, én pedig csak ez után pillantok felé. Tévedt... hát persze, hogy tévedt. A nők számára annyira nem csodálatos ez a világ, de nincs mit tenni, el kell fogadnunk.
- Meglehet, hogy soha se lesz belőlem genetikus, bármennyire is szeretnék a munkára koncentrálni. - zárom végül le ezzel a válaszadást, ami úgy hiszem, hogy kielégítő volt a férfi számára. De már lélekben felkészülök arra, hogy ismét kérdezni fog. Eddig még nem volt baj a koncentrációmmal, de kezdem egyre rosszabbul érezni magam ebben a picinyke kabinban, és még nem végeztem. A bögréért nyúlok, de kezem megremegése miatt majdnem leejtem én magam is, de próbálom korrigálni, ismét kerülöm Lucas tekintetét, miközben átnyújtom neki és a PDA-n pötyögök újból, bár... nem olyan fontos információkat. Röviden, lényegre törően szoktunk írni, de majd ha kijutottam innen, törlöm a felesleges információkat. Ha ivott, akkor pedig visszateszem majd a bögrét az asztalra.
- Nem volt tolakodó, inkább csak kíváncsi, ami érthető, hiszen új Ön számára ez a világ. - pillantok fel szemeibe, majd előkészítem a fiolákat és a vérvételhez szükséges tűt. Közelebb megyek a székkel a férfihez, majd bal kezéért nyúlok. Tudja, hogy mit akarok, így remélhetőleg ökölbe szorítja egy rövid időre kezét, én elkötöm, majd a tű is a kezembe kerül és meglepően precízen, minden fájdalom nélkül hatol be a tű a helyére. Ez után felengedheti a kezét, amit ha nem tesz, megkérem én rá, majd kioldom a szorító kötést és nemsokára négy fiolányi vért kezdek el levenni. Még így, zaklatott állapotban is tökéletesen képes vagyok elvégezni a munkámat, de ez nem meglepő, két kancellár is tett már róla, hogy mindenféle szituációban megálljam a helyem. Csak tudnám, hogy miért mindenki engem spécéz ki magának.
- A Földön minden más volt, azt mesélték. Bár egy búra alatt éltek, mégis több lehetőségük volt. Ön miért vállalta a hibernációt? - kérdezek most én rá, kíváncsian pillantva fel szemeibe egy kémcső cseréje után. Meséljen kicsit Ő is magáról, rólam már oly sok mindent megtudott ez alatt a néhány perc alatt. Lehet, hogy semmi közöm hozzá, hogy titok, de ezt én se tudhatom, csak pusztán érdeklődök, és igyekszem nem elgyengülni és elpityeredni a kilátástalan jövőképem miatt. Össze kell szednem magam!

Lizzy & Lucas

- Ohh, tényleg. Van még némi keveredés a dolgok értelmén és az agyam között, de gondolom ez megszokott. Amúgy nyugodtan javíts ki bárhol, minél hamarabb szeretnék visszatérni, így is sokáig jegeltek már – mondja a baki után. Hiszen, a Dominiumon vannak a lefagyasztottak a többi, legalábbis úgy emlékszik. Persze volt pár másik hajó is, később azokról is érdeklődik majd, vagy megkeresi az infotárban őket.
- Én már csak ilyen vagyok, de azért remélem nem haragszol – vár kissé bűnbánóbb képet, amennyire csak tud, és megkapja a bátortalan kis mosolyát. ~Igazán kedves ez a lány, illik vele szépen játszani.~ Rájön, hogy aki előtte áll, nem az intrikusok beavatottja, ha pedig igen, akkor a főnökük. De mivel túl természetesen reagál le mindent, amire csak szeretné, hogy reagáljon, inkább az előbbire tippel. A népességszabályozás problémája már egy komplexebb kérdés. Meg tudja érteni, hogy miért csinálják, sőt a Halálcsókról már olvasott. Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy ő hány évesnek számít? Abban is biztos, hogy akadnak nyolcvan évesnél idősebb emberek is, nem hiszi, hogy a gazdag családoknál nem maradt meg egy-kettő. Persze ez így öt nap után puszta találgatás, ahhoz jóval több időnek kell majd eltelnie, hogy feltérképezze a rendszert. Annyit tud, hogy béke van a Perdaiakkal és volt egy incidens, ahol valami vallási(?) vezető meghalt. Ez eddig nem túl sok, ráadásul ők az idegenek, kérdéses, hogy morális szempontból miért is nem keresnek egy üres bolygót. De mivel annyira kevés az információja, hogy szinte semmi értékelhető nincs a birtokában, így várnia kell. Amit annyira nem szeret.
- Például te is, gondolom – bólint egyet, ez eléggé egyértelmű, hiszen ha nincs senkije, akkor egy idegen férfinek kell gyermekeket szülnie. Mivel elég gépies volt a válasza és „kampányszagú”, biztos benne, hogy ő is örülne a plusz két évnek. De az élet sosem kívánságműsor. Ő például tegnap még látta elpusztulni a Földet, ma meg már ki tudja, hány fényévvel odébb lábadozik. A tér és az idő fogalma kissé összekuszálódott, és még lesz kérdése ezzel kapcsolatban. De előbb kérdezősködik egy kicsit, a bizalom építése nagyon fontos, és ez a lány ártatlan, szóval nem kell félnie, hogy körmönfontan fogja megtudni a dolgokat.
- Értem. De szerintem, ha elég kitartó vagy simán veszed az akadályokat – biztatja egy kicsit. - Egyébként mi a helyzet a meddőkkel, legyen az akár férfi, akár nő? – a kíváncsisága kiolthatatlan, na meg máris azon agyal, hogy hogyan tudna valamilyen kiskaput adni ennek a lánynak. Hogy miért? Nem tudja, szimpatikus neki, és hiába érti a törvényt, kicsit ellenzi az ez irányú korlátokat magában. Azt már észrevette, hogy érzékeny pontra lépett ezzel, hiszen a lány majdnem kiejti a bögrét a kezéből, de szerencsére nem lesz baj. Kortyol párat, a folyadékvesztesége olyan szintű, hogy nem tud túllépni ezen. Egyébként is sokat ivott régen is, és teljesen kiszáradtnak érzi magát, még ha nem is az. – Köszi – adja vissza bögrét, majd még egyszer elnézést kér a kérdéseiért.  Szerencsére Elizabeth megnyugszik és minden visszatér az orvos-beteg nyugalmas kapcsolat helyes útjára.
- Igen, ez igaz, mégsem akartalak felzaklatni – ez sem teljesen igaz, de valójában a célja nem ez volt. A vérvételhez készségesen áll hozzá, rutinos már benne, a régi berögződések megmaradtak és automatikusan szorul ökölbe a kéz, majd ernyednek el az izmok. A lány profi, így elsőre megvan a véna, és a vére lassan tölti meg a fiolát. Szerinte még nem is olyan vörös, mint kellene lennie. Persze leginkább örül, hogy elég vére van így öt nap után, főleg, hogy az előzőekben nagyon ramaty állapotban volt emiatt. De talán most először már egész jól van. Nyilván nem Lizzy okozhatja ezt – magában már becézgetni kezdi -, de hisz benne, hogy köze van hozzá.
- Igen, egészen más volt. Főleg amikor mi még nem éltünk, egy gyönyörű bolygó volt, még a Perdánál is szebb. Én már nem láthattam csak régi képfelvételeken és videókon. A búra alatt már más volt, egészen más – szavaiba keserűséget csempész, ezzel is töltet ad a mondanivalójának.
- Ennek egészen egyszerű oka volt. Élni akartam és tudtam, hogy a Földnek vége. Már semmi sem lesz olyan, mint régen – elréved egy kicsit, visszaidézve, hogy a Perda most már sokkal szebb, mint amilyen a Föld volt az ő idejében.
- Mire gondolsz a több lehetőségben? – a révedésből „felébredve fordul a lány felé, majd azt nézi, mennyire szakszerűen ténykedik Lizzy. Egészen elégedett, de ezt nem fogja még megosztani vele. A túl sok dicséret sem jó, ő ezt nagyon is tudja…

Lucas & Lizzy

Még csak most ébresztették, ezért nem olyan meglepő, hogy összekeverednek a gondolatai, de kijavítom, hogy nehogy a rossz információ tárolódjon el. Kellemetlen lehet,főleg egy teljesen más világban felébredni.
- Rendben van! - és ez után kezd el piszkálni, ami számára inkább ugratás, de én másként élem meg. De hogy haragudnék? Nem vagyok olyan...
- Nem, nincs semmi gond. - finoman megrázom a fejem, majd folytatom a munkát, de olyan személyes kérdések kerülnek előtérbe, amelyeket nem szívesen válaszolok meg. Ez az egy pont az, amin mindenképpen változtatnék a jelenlegi rendszerben. Túlságosan is nehezen fogadom el azt, hogy kötelező férjhez mennem és gyermeket szülnöm, nagyjából egy éven belül. Nehéz időszak lesz... nemsokára 17 leszek. De Lucasnak még van haladékat, két év, ami valljuk be, hogy nem kevés. A megjegyzést hallva először még nem felelek, majd végül lassan mégis csak.
- Igen, én is. - de ez számomra nem kívánságműsor. A meddőség viszont egy megoldás erre a problémára, de az emberiség számára mégis veszélyes terület.
- Ha valamelyik fél meddő, az azonnali válást jelent, és a nem meddőnek kötelező újra házasodnia egy nem meddő személlyel. Ha viszont a meddőség még a házasság előtt kiderül, akkor nem kötelezik házasságra, de egy másik meddővel bármikor frigyre léphet. Egy meddő pár pedig kötelező magához venni egy árván maradt gyereket vagy olyat, akiről lemondtak. - igazából valahol irigylésre méltó, hogy ők élhetik az életüket, bár ők pedig nem házasodhatnak olyan féllel, akinek lehet gyermeke. Ez is eléggé kötött... Nem egyszerű ez a téma, Mr. Morison jól beletrafált, hogy pont erről akar velem beszélgetni. A biztatására viszont nem reagálok, nem akarok olyasmiben reménykedni, ami meglehet, hogy soha se valósul meg. A bögrét odaadom a férfinek, bár észrevehető rajta, hogy tényleg feldúltak a mostani témák, Ő pedig azt mondja, hogy nem akart felzaklatni... Ha nem akart volna, nem kérdezget tovább. Jobb inkább, ha csak teszem a dolgom, így jöhet a vérvétel, majd mielőtt ismét kérdezhetne a férfi, én teszem ezt meg, rá terelve a témát. Nem akarok tovább ilyesmikről beszélni.
- Nem tudhatja, hogy szebb volt a Perdánál, hiszen még sose járt ott. - javítom ki, mert lehet, hogy így gondolja, de erre tényleg nincs biztosíték. Végül finoman biccentek a válaszra, majd amikor visszakérdez, már meg is bánom a korábbi megfogalmazásomat. Minden szóra lecsap, jobb lesz odafigyelnem ez után arra, hogy mit mondok.
- Az emberek ott szabadabban élhettek, mások voltak a törvények. - az előző témánkra gondolok egyértelműen, ezt mégse fogom így kimondani. Nem tehetem. A negyedik fiola is megtelik a vérével, így kihúzom a tűt és oda is nyomok egy vattát.
- Pár percig nyomja oda kérem, addig én beadom az oltásokat. - de mielőtt még nekiállnék, minden fiolát felcímkézek, majd rendet teszek a tálcán.
- Ha kikerül a karanténból, milyen munkakörbe kerül majd? Mi volt a foglalkozása? - kérdezek rá kíváncsian, majd felkelek és nemsokára a kezembe veszem az első tűt, majd ismét Lucashoz lépek. A kezénél finoman feltűröm a pólója ujját, hogy a válla teljesen szabad maradjon, majd először lefújom fertőtlenítővel és ez után óvatosan elkezdem bebökni a szurit, majd szépen lassan az oltóanyagot. Ez némileg csípni fog és kellemetlen is lesz, talán fájó is, de nem én miattam... Amint kész, kihúzom a tűt, a vattával megtörlöm, majd visszalépek a tálcához a második szuriért, amit a másik oldalra adok be, ugyanígy. Bizonyára kellemetlen lehet ez az egész a férfinek, túl sok a vizsgálat és a bökés... De fontos, hogy ezeken túlessen.

Lizzy & Lucas

Lucas megnyugszik, Lizzy nem vette föl az ugratást olyan nagyon komolyan. Ez végre jó hír, hiszen eddig teljesen úgy tűnhetett egy külső szemlélőnek, mintha szándékosan piszkálta volna, holott csak a beszélgetés íve vitte rá őt is, hogy néha megbökje a lány egyensúlyát, miközben kötélen táncol. A szándékossága annyiban kimerül, hogy kíváncsi a dolgok menetére, hiszen ő csak a „földi életben járatos”, nyilvánvalóan sok szükségszerű döntés született azóta is, és ezt jobb első kézből megismerni, mint utána olvasni. Természetesen rátapint a lényegre, azaz, hogy Lizzy sem olyan lány, aki kötelességből szívesen hozzámegy valakihez. Hiába nevelik így az embereket, nagyon sok minden kizökkenthet mindenkit ebből a látszólag idilli állapotból, már, ami az emberiség jövőjét biztosítaná. Biztos benne, hogy Anna Gray sem véletlenül tűnt el, a különc lány nem igazán volt a szabályok betartója.
- Akkor a meddők talán szerencsésebbek… hát, a fene tudja. Talán a férfi oldalról jobb az is, de… - visszaidézi közben a hallottakat, amíg pár másodpercre elgondolkodik az újabb kérdésén. –  Mit jelent az, hogy akiről lemondtak? Több született és választani kell, hogy melyik kettő maradjon? Esetleg árvák? – néz a lány érdeklődően. Ez az információ is jobban érdekli, mint egyebek, mert ez a születésszabályozás dolog nagyon sok mindenbe beleszólhat, amit ő szándékozik kikerülni. Igaz, neki nem sok dolga van ezzel kapcsolatban, de akkor is, nem akar hátráltató tényezőket az esetleges komolyabb feladataiba.
- Mi lesz azokkal, akik házasság nélkül szülnek gyermeket? Mi lesz a gyermekkel, mi lesz a szülőkkel? Házasságon kívüli születés, netán házasságtörés? Habár az utóbbira vannak elképzeléseim – fintorodik el, mert tudja, hogy a törvényszegés, ha katonai vezetés van, legtöbbször halálos, de minden esetben kemény büntetés lehet.
- Igaza van Eliza – a „beth” lemarad, ahogy visszagondol a földre, és a régi fotókra, amiket még az ősei gyűjtöttek össze annakidején. Rá fog keresni az archívumban biztos benne, hogy lesz valami a Földről, és akár azt is el tudja képzelni, hogy valamilyen emlékhely is van az emberiség szülőbolygójáról. Az pedig érdemes lesz meglátogatnia. A vérvétel közben lefolyik, minden értelemben, és az utasítást automatikusan hajtja végre, rányomja a kis pontra a vattát. Jó katona volt mindig is, csak hát az elvei sajátosak, és amiről a vezetőség nem tud, az meg sem történt, ugyebár.
- Még nem árulták el, hogy miért kellek. Sokféle katonai képesítésem van, nem tudom, melyikre van szükség. Egyébként felderítő voltam – ez sem pontosan igaz, de azért igazságalapja van, és ez számít. Az ő eszköztárában bőven benne van a felderítés, az viszont teljesen igaz, hogy nem tudja, hogy miért kell épp egy specialista. Ezek szerint nem minden úgy történik, ahogy a Kancellária szeretné, de ebben már akkor biztos volt, amikor felébredt. A két oltást, habár kényelmetlen, szó nélkül tűri. Pedig mondhatjuk, hogy fájdalmasabb, mint amire számított, de mivel a bögrét elérni is egy kihívás még, nem is annyira meglepő az egész.
- Te voltál már a Perdán? Lemennél? Ha itt születtél biztosan érdekes lenne egy bolygón állni, beszívni a friss levegőt, érezni a gravitációt. Biztos vagyok benne, hogy másabb, nehezebb ott járni. Ha szeretnéd, egyszer leviszlek, már ha lesz rá alkalmam és engedélyem, de ennyit meg tudok ígérni a fájdalommentes vizsgálatokért és a beszélgetésért. Na, mit szólsz? – fogalma sincs, hogy mire lesz engedélye egyáltalán, de ígérni, főleg így, mindent meg lehet.

Lucas & Lizzy

Véleményem szerint senki se túl szerencsés ebben a rendszerben, de tudom jól, hogy fontos a népességnövekedés miatt. Ezért is fogadom el a sorsomat, bármilyen fájó is. Romantikus lélek vagyok, szeretnék őszintén szeretni és szerelembe esni, ahogy érezni azt is, hogy valaki szeret, nem csak azért akar elvenni, mert fiatal vagyok, Ő pedig esetleg már jóval idősebb. Nem akarok csak egy szép kellék lenni és egy tenyészkanca, aki másra se jó, mint az ágyba és az anyaságra. Én ennél többre vágyom... túl sok lenne mindez?
- Nem kell választani. - oh az lenne aztán a durva, ha ilyesmire kényszerítenék a szülőket. - Az árvákra gondoltam, és azokra a gyermekekre, akikről a flotta vagy a hadsereg tagjai valamilyen oknál fogva lemondtak. Őket a Kancellária neveli és meddő szülőkhöz kerülnek. Ha a helyzet indokolt, akkor tehetik meg, de... ne kérdezze, hogy ez pontosan hogy működik, én se tudom. Egyébként se fogok se a flottához, se pedig a sereghez kerülni. - mosolyodom el kissé. Egyértelmű, hogy a tudományos részlegnél helyezkednék el, és sajnos a fizikumom se az igazi. Elég gyenge vagyok, a kötelező kiképzéseken is sokszor hibázok és rendkívül hamar el tudok fáradni. Erősödnöm kéne, de időm sincs arra, hogy a testem edzzem, mivel túl sok tanulnivalóm és munkám akad. No meg, nem is vonz az erőnlét, én elégedett vagyok magammal így, ahogy vagyok, ezt a kötelező pár évet pedig ki fogom bírni.
- A házasságtörés tilos ebben a világban, és hogy mi lesz azokkal, akik mégis megszegik... Én... én nem tudom. - rázom meg a fejem és inkább bele se merek ebbe gondolni. - Ezeket a kérdéseket majd a Családügyi Hivatalnak kellene feltennie. - vagy valaki másnak, aki tájékozottabb. Végre sikerül ezek után témát váltanunk, így kerül szóba a Perda, én pedig hallhatok egy különös becézést.
- Senki se hív Elizának. - ismerem be a férfi szemeit fürkészve rövid időre, majd végül leveszem a vérét is, hogy áttérhessünk nemsokára az oltásokra is. Ezek az utolsó feladataim, utána megnyugodhat, pihenhet majd tovább.
- Hmm... meglehet, hogy akkor felderítő lesz most is. A Perdán még nagyon sok helyet nem ismerünk. - de persze én se tudhatom, hogy milyen munkakörben is helyezkedik majd el. A szurikat is beadom, majd végül még a PDA-mon adminisztrálom a kötelező dolgokat, visszaülve a székre, de felpillantok Lucasra, amikor ismét kérdez.
- Eddig egyszer jártam lent, és maga volt az álom. Gyönyörű az a hold és remélem, hogy hamarosan újra láthatom majd. - mosolygok rá kedvesen, és láthatja csillogó szemeimen, hogy milyen hatást váltott ki belőlem a Perda. Nem kaptam eddig engedélyt arra, hogy lemenjek, amikor pedig először lent voltam se tudtam ott túl sok időt eltölteni. De most, hogy egyre több mindenben részt veszek, talán ismét leengednek majd. A férfi felajánlása viszont meglep, mégis, egyértelműen kapok az alkalmon, hogy elfogadjam.
- Örülnék neki, ha ismét lemehetnék. Szívesen Önnel tartanék! - bár meglep, hogy nekem ajánlja ezt fel, hogy az én társaságomra vágyna majd. Azt persze nem tudom, hogy milyen fontos a Kancelláriának, hogy mennyire engedik ide-oda mozogni, de ha így lesz, akkor vele tartok majd.
- A kommunikátoromon tud nekem üzenni, ha a karanténból kiszabadult és még mindig úgy gondolja, hogy magával vinne egy útra. - hiszen két-három hónap itt hosszú idő, meglehet, hogy engem se küldenek be hozzá ismét, így simán elfelejthet majd. Nem lepődnék meg, miért is emlékezne pont rám?
- Egyébként jól gondolja, tényleg különös volt a friss levegőt beszívni és érezni a szelet, a földet, a vizet... azt a sok féle illatot! - a vízeséshez menet és ott is oly sok mindent láthattam, megérinthettem a kristálytiszta tavat, bár meg nem mártóztam benne. Majd talán egyszer...

Lizzy & Lucas

- Áhh, az árvákra – érti meg végül, hogy nem mindenkiről beszélt Elizabeth. Azonban érdekesnek tartja azt, hogy ha már kötelező a házasság és a két gyermek – se több, se kevesebb – akkor miért is mondana le valaki a sajátjáról. Persze, ha ikrek és volt már egy, akkor valószínűleg muszáj lesz. Majd később jobban belemélyed ebbe a rendszerbe, főleg akkor, ha majd kötelező lesz neki is produkálnia egy utódot. Addig viszont van két éve, akár kísérletezhetne is olyanokkal, mint Lizzy, akinek nincs gyermekük. Na persze úgy, hogy a másik is akarja, sosem volt erőszakos. csak, ha muszáj, és a munka megköveteli.
- Akkor ezek szerint van még alternatíva – mosolyog egy rövidebbet. Pedig furcsállja, hogy nincs mindenki valamilyen hadseregtípus alá beosztva, mégiscsak a Kancellária egy katonai szervezet az ő szemében. Attól, hogy másnak nevezik, nem éppen egy alkotmányos rendszer. Nem is lehet Kancellár akárkiből, ahogy Jenkins példája is mutatja, öröklődik. Legalábbis jelenlegi tudása alapján. De visszakanyarodik az eredeti témához, meg kell ismernie minden aspektust, hiszen az ő jövőjéről is van szó.
- Családügyi Hivatal… Szerintem nem gond, hogy nem tudjuk, és ha ott vagyunk, majd elmondják. Minden bizonnyal – vagy csak utalnak rá, hogy nem kéne, mert súlyos következményei lehetnek. Ezt megjegyzi magának, mint utánanézendő dolog.
- Ne haragudj, ha zavar, én sem hívlak így – kedveskedik, pedig csak szokás szerint hozzáidomul a másikhoz. Ez legyen a legnagyobb probléma, hogy nem úgy kell hívnia a lányt.
- Az lenne a kézenfekvő, de a Kancellárián sosem lehet tudni. Lehet, hogy építőmunkásokra van szükség éppen, bármit el tudok képzelni. Mondjuk, csak többen lennének velem, ebben az esetben – vigyorodik el, egy kisebb poén, el tudja tüntetni a keletkezett feszültség egy részét, ő pedig szereti, ha bíznak benne. Egyébként sem egy áruló fajta, próbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy ha baj is van, ne rajta múljon. Persze, ha szükséges… amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Ezért is ajánlja fel, hogy ha teheti, leviszi Lizzyt a Perdára, holott lehet, hogy ő sem jut oda le soha.
- Na, akkor ezt megbeszéltük – mosolyog egy szélesebbet és bólint is hozzá, majd hátradől elégedetten. – Mi sem természetesebb. Mindenki benne van a kommunikátorba, vagy vannak korlátozások? – ez már inkább szakmai kérdés számára, de kapóra jött, hogy Lizzy elmondta, hogy hogyan lehet elérni. Persze nyilván nem mindenkit lehet, és valamilyen jogosultságnak lenni kell, bizonyos személyek eléréséhez.
- Igen, teljesen más, mámorító lehet neked és azoknak, akik a hajón születtek. Itt kevesebb az inger, és szerintem egy űrhajó nem is alkalmas az életre, már amit én ismertem arra. De szükség nagy úr, ahogy régen mondták – emlékszik vissza még a földre. Ó, milyen sokan átkozták az esőt, most meg kívánnák, hogy befeküdjenek akár a sárba is, csak szabadabban élhessenek. Amint kevesebb van, mint volt, mindjárt megváltoznak a prioritások. Viszont eléggé elfáradt az egész vizsgálatban, érzi, hogy hamarosan újra aludnia kell.
- Van még valami Elizabeth? Kissé elfáradtam, és muszáj pihennem, pedig még folytatnám szívesen a beszélgetést. Néha beugorhatnál, ha van kedved, szívesen venném. Persze, csak ha nem teher és hangsúlyozom, van kedved – mosolyodik el, majd kényelembe helyezi magát. Ha a lány válaszol is, csak az első pár mondatot hallja, mert az agya kikapcsol, és szinte azonnal elalszik. Nem túl jó kilépő, de nem ura még a testének.

Lucas & Lizzy

Igyekszem mindent érthetően elmagyarázni a férfinek, de ha tudnám, hogy nem érti még mindig teljesen... Több gyerek bármikor lehet, ahogy előfordul olykor a kevesebb is, de majd utána jár, amikor aktuális lesz a számára. Először még a karanténból kell kikerülnie és megszoknia ezt az új rendszert, majd feleséget találnia magának, amiben nem hiszem, hogy túl nehéz dolga lenne. A férfiaknak ez nem olyan kellemetlen dolog, mint nekünk, nőknek...
Arról már meséltem neki, hogy hol szeretnék elhelyezkedni, így nem érzem szükségét annak, hogy azt ismét kifejtsem, de a további kérdésekhez már a Családügyi Hivatalt ajánlom, mert olyan mélyen menne bele a témába, amennyire még én se vagyok jól informált, és véletlenül se szeretnék butaságot mondani.
- Nem zavar, csak furcsa volt, de nyugodtan hívhat Elizának, ha azt találja szimpatikusnak. - mosolygok rá kedvesen, mert tényleg nem rosszból jegyeztem ám meg a becézést. Na de tovább lépünk, méghozzá arra, hogy vajon Lucas milyen területen is fog elhelyezkedni, de csak halkan kuncogok a szavaira.
- Az alvók okkal lettek kiválasztva, ahogy a felébresztésük is okkal történik. Építkezésre nem Önt vetnék be. - ebben teljesen biztos vagyok. A Kancellária már jól tudja, hogy mi lesz a feladata és amint kikerül a karantén alól, Ő is tudni fogja. A közös perdai látogatás viszont jó ötletnek tűnik, és bár kicsit különös ez a férfi a számomra - akár csak a legtöbb alvó -, mégis vele tartanék, ha lesz rá lehetőségem. Emlékszem, Stephen is alig tudta megérteni, hogy milyen ez az új világ, nem lep meg, hogy Lucas se más.
- Mindenkinek van kommunikátora, de hogy mindenkinek tud-e üzenetet küldeni azt nem tudom. Nem próbáltam meg írni még egyetlen kancellárnak sem. - csak hogy példával is éljek. Ennek nekem se ártana utána néznem jobban, de meglehet, hogy az üzenetem célt érne, csak amolyan spam mappába kerülne. De lehetséges, hogy jogosultsági rendszer van... hmm. Mindegy is, legalábbis jelenleg, mert nekem biztosan tud majd írni, én csak egy egyszerű polgár vagyok.
- Én csak ezt az életet ismertem, így számomra alkalmas, de biztosan csodálatosabb lenne a Perdán élni, a friss levegőn. De egyelőre ez az élet jutott nekem. - mosolygom rá szelíden, majd elkezdem összepakolni a cuccaimat, mert én is érzem, hogy ideje távoznom, erre pedig a férfi is felhívja azért a figyelmemet, bár felesleges.
- Nincs semmi, végeztünk! Pihenjen csak és rendben, majd benézek. - tartom is a szavam. Néha be fogok nézni hozzá a következő három hónap alatt, de csak rövid időkre. Néha mint nővérként, néha mint újdonsült ismerősként, így ha kell, segítek még neki, hogy amikor kikerül majd a karantén alól, könnyebb legyen a számára. Most viszont hagyom aludni és távozom, sok munka vár még rám.