Utolsó poszt ☽Hétf. Júl. 29, 2019 11:43 am Következő oldal☽
Általános orvosi labor
5. gyűrűszint Minden orvosi laborvizsgálatot itt végeznek el. A technológiának köszönhetően ma már a legegyszerűbb vérkép elemzés is perceken belül elkészül. A bonyolultabb vizsgálatokhoz még mindig szükség van egy-két órára, többet azonban ritkán vesz igénybe. A laborban található egy központi számítógép, mely minden, az űrállomáson élő ember adatait tartalmazza. A leletek eredményeit itt töltik fel és az adott illető aktájában máris megtalálható. A labor több kisebb egységre van osztva. Minden egység más vizsgálatra specializálódik, mégis összeköttetésben vannak, hogyha összekapcsoló vizsgálatokról van szó, akkor könnyedén elérhessék többi egység eredményeit. Csak az itt dolgozóknak van jogosultságuk belépni, kivinni szigorúan tilos bármit, ami az adatokra is vonatkozik.
Utolsó poszt ☽Szer. Szept. 18, 2019 11:10 pm Következő oldal☽
Hartley és Jenkins
Kapott Philip öt nap pihenőt, legalábbis dolgoznia nem kellett, de a nap legkülönbözőbb szakaszaiban kellett akár órákon át elviselnie a pszichiáterrel való beszélgetést. Ideális esetben inkább használt neki, mintsem teherként fogta fel, de nem érdeklődtem utána, mennyire nyílt meg a doktornak a férfi, vagy talán makacsul képes hallgatni. Mondjuk amennyit szövegelt nekem, kizártnak tartom, hogy akár egy nap hallgatási fogadalmat betartson, nemhogy ötöt. Nem terveztem jönni, teljesen feleslegesnek ítéltem meg, mert egy újabb találkából csak a férfi jöhet ki rosszul, ha tartja a korábbi hangnemet velem szemben. Van, akinek elnézem ezt, egy valakinek és neki is okkal és csak bizonyos helyzetekben, leginkább ha csak kettesben vagyunk. De amit neki szabad, azt nem szabad Hartley-nak, így vonakodva bólintottam rá az orvos javaslatára. Hát, ő a szakember, ha szerinte segítene, ha személyesen tudna velem beszélni Hartley, akkor legyen. Legfeljebb ha rosszabb lesz a helyzet, akkor a doktornak lesz több dolga, nem nekem, és Hartley lesz tovább bezárva. Egy szó mint száz, én nem leszek semmi jónak az elrontója, így az időpontot meghatároztam és meg is jelentem, bár hátam közepére kívánom az egészet. Ezernyi hasznosabb dolgot tudnék csinálni, de jobb ezen túlesni, hogy a legközelebbi vészhelyzet esetén tudja Hartley, mi a dolga és hogy kell a felettessel beszélni. A laborok mellett van néhány kisebb helyiség, afféle rendelők, illetőleg pont az olyan páciensek kezelésére lettek kialakítva, mint amilyen a zászlós is és vannak hozzá kis szobák, amiben elszállásolásra került a férfi. Nem nagyobb a kabinjánál, épp ellenkezőleg, ellenben minden gyönyörű fehér benne. Ebbe a szobába kopog most be a doktora, hogy jelezze az érkeztemet. Én addig a szokásos komor, többnyire fekete és leheletnyi sötétzöldet tartalmazó ruhámban állok abban a helyiségben, ahol a pszichiáterrel is beszélgethet nap mint nap Hartley. Ha kijön, akkor itt beszélgetünk, vagy ha a doktor úgy látja jónak, akkor belépek a fehér szobába. Nem köszönök előre, direkt kíváncsi vagyok rá, miként szól hozzám először a férfi.
Utolsó poszt ☽Csüt. Szept. 19, 2019 9:37 am Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Az első nap gyötrelmes volt. Először kiröhögtem Jenkinst, hogy komolyan azzal akar engem szívatni, hogy nem dolgozhatok? Hát szabadság, ki ne örülne neki? De aztán magamra maradtam a gondolataimmal és nem volt kiút. Nem volt egy kód, amit átnézzek, nem volt egy program, amit unalmamban írhatnék, nem volt... semmi. Csak én, Sarah, Iris és mindenki más, akiket csak az elmém idézett fel, mert fizikailag már sosem lesznek velem. Nem egyszer sírtam el magam, pedig megfogadtam nem fogok sírni, mert teljesen felesleges de nem ment. Főleg hogy a dilidoki sokat kérdezett. Nagyon sokat. Nem igen akartam beszélni neki, mert Ő nem értheti, Ő egy idegen és különben is csak kötelességből hallgat végig, de pár nap múlva mikor a leghülyébb időkben jött be és csak kérdezett és kérdezett már mindegy is volt nekem. Minden haragom és bánatom a nyakába zúdítottam, de ahelyett hogy közölte volna ki vagyok rúgva megdicsért. Az orvosok furák. Ellenben kicsit jobban lettem. Nem mondom hogy minden haragom elmúlt és ne éreznék űrt magamban, de talán nem lesz az hogy egyik pillanatról a másikra változik a hangulatom. Bírom ezt a szobát, hovatovább. Full fehér, bár nem értem miért, valamint minden puha és műanyag. Szerintem volt bennük némi félsz felvágom az ereim vagy valami, elvégre teljesen biztos voltam benne Jenkins lelövet és valahol nem bántam. Ellenben mikor a doki közli hogy látogatóm van, ráadásul pont Jenkins az, hát értetlen meredek rá mi a jó istennek hívta ide?! Mindkettőnknek jobb ha távol vagyunk egymástól, nem lett szimpatikusabb a csávó és noha szóban be tudom tartani az illemet, még viszketni fog a tenyerem beverjem az örökkön negédes képét. De zsebre vágom a kezeim és talpig fehérben kimegyek hozzá(jó kis pamut nadrág és póló, a szoba berendezéseként csak így funkcionálhatok tökéletesen), majd biccentek a dokinak, hogy oké, oké. Az arcát elnézve Ő is roppant boldog hogy láthat, fantasztikus. -Üdv, Jenkins uram, kérem, foglaljon helyet, gondolom pihenni jött maga is, bár az öltözete kissé komor hozzá, nem gondolja? - Erőltetett mosolyom elárulja nem tartom én ezt olyan varázslatos ötletnek, hogy percekig nézzem az irritáló pofáját. Mondjuk az vigasztal, hogy Ő sem hiszen különb gondolatokkal rendelkezik, akkor pedig végül is elnyújthatnám ezt a kis csevejt. A doki kimegy, bár nem lesz messze, ez is tény, sosem megy túl messze. -És, hogy érzi magát mostanság? Meséljen a gyerekkoráról! Vagy maga lesz az orvos? Biztos unja hogy magát sosem kérdezik. - Mosolygok szórakozottan rá, de elveszek két műanyag poharat a polcról és engedek bele vizet, az egyiket leteszem elé, a másikba belekortyolok és leülök vele szemben, már ha leült, ám csak nem akar végig ácsorogni. Vagy ha mégis egészségére.
Utolsó poszt ☽Pént. Szept. 20, 2019 9:33 pm Következő oldal☽
Hartley és Jenkins
A doktor magunkra is hagy minket, miután megállapítja, hogy páciense nem készül a torkomnak ugrani kapásból, habár egyrészt erre maga is rájött már korábban, nem hiába a sok kérdezés, beszélgetés vele, másrészt egész biztosan figyeli az eseményeket távolról, kamerán át, mennyire halad a gyógyulás útján Hartley, valóban fog-e neki annyit segíteni ez a személyes találkozó, mint azt reméli. - Hartley... - Biccentek neki röviden, kimérten és az egyik székre ülök le. Ha már itt kell lenni előre láthatóan percekig, akkor kényelmesebben töltsük el az időt. Csak tudnám, miért van olyan érzésem, hogy az Alvó-részlegbe bezárva is jobban éreztem magam, mint itt. És egész biztosan nem a fehérség az oka. És nem is Hartley, mert ott is láthattam őt, és ott sem volt jobban vagy kevésbé szimpatikus. Mindenesetre mókásan nézünk ki külső szemlélő számára: ő a hófehér ruhájával, lazán zsebre vágott kézzel, én meg vele szemben sötét, fekete ruhámmal, kimért eleganciával keresztbe tett lábbal ülve, karba font kézzel. Az angyal és az ördög találkozója. - Én valóban nem kerestem fel ezt a helyet annak idején. - Bólintok rá, habár ez betudható köszönetként a pohár vízért, amivel udvariasan ki is szolgál kérés nélkül is a férfi. Legalább a modora javult. Egy kicsit. A pohárért egyelőre viszont nem nyúlok. Megvárom míg ő is leül, aztán folytatom csak. - A kérdést inkább nekem kellene feltennem Önnek: hogy érzi magát? De csinálhatjuk fordítva is, az Alvó-részlegnél volt kérdése hozzám betegséget és hibernációt illetően, így kérdezhet Ön is tőlem. Némileg nyugodtabbak a körülmények a rendes válaszhoz. - Enyhe félmosoly a végén, de a szemeim nem mosolyognak hozzá, egyáltalán nem. - Még mindig a haragnál tart? - Teszem fel neki a provokatív kérdést.
Utolsó poszt ☽Vas. Szept. 22, 2019 10:57 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
-Megtanulta a nevem, megtisztelve érzem magam!- Ó dehogy, no meg amúgy sem biztos így van, végtére is lehet most mondta neki a doki és a rövidtávú memóriája tárolta el csak a nevem. Annyi bizonyos, hogy az én agyamba a Jenkins szó örökre beleégett. Persze hogy ez neki jó vagy rossz... marginális kérdés. Főleg mert annyira irritál az egész sznobos viselkedése és kinézete, de főleg a pofája. Hogy teremthet isten ennyire tenyérbemászóan idegesítő arcszerkezetet? Remélem ha egyszer lesz gyerekem még véletlenül sem lesz ilyen sunyi képe. Pfúj. Na mindegy is, inkább "jó házigazdaként" megkínálom némi vízzel, lássa mindenki lelkem nem akarom belefojtani. Persze titkon remélhetem félrenyel és megfullad nem? Bár ennyire Ő sem béna. Sajnálatos. -Magától senki sem keres fel ilyen helyet, különben igazából nem is szorul rá. Lehet ki kéne próbálnia? Sok trauma érte úgy hallom, hmmm... - Húzom el a szám, hogy sajnos ezek tények, hujjuj, lehet mégiscsak hasznos lenne ha elfeküdne hófehérkét játszva és kiöntené romlott lelkét? Leülök, belekortyolok a vízbe, mert addig sem kell elütni a csöndet. Mert a doki bizonyosan azt reméli majd itt beszélgetni akarok, de mi a fenét mondjak neki? Úgy se érdekli. Én meg úgy se hiszek neki. Juj de jó, meg is beszéltük, Isten áldása vagy inkább ördög verése, viszlát. -Megválaszolta ami érdekelt, onnantól már ki tudom találni a dolgokat. Szarul vagyok, hogy legyek? Állítólag magának pont nem kellene elmagyaráznom milyen úgy létezni hogy mindenki meghal maga körül, de lehet csak ez amolyan földi szokás, hogy kiakad az ember. Végtére is maga mérgekkel foglalkozik, a halál szinte a barátja. - Vetem oda negédesen, majd elégedetlen "hah" hagyja el az ajkaim, hogy jön Ő is a gyász fázisai dologgal. -Olyan éles meglátásai vannak Jenkins uram, bizonyosan ezzel érdemelte ki a rangját. - Provokatív mosoly a provokatív kérdésre. De látszik beszívom a levegőt, elszámolhatok tízig míg nyelvem kidugásával megnedvesítem a szám és lenyelem a kimondatlan dolgokat. -Igen uram, nem tudom mi jön utána, mert még mindig a haragban vagyok. Valószínű abban is maradok, mert ha a feleségem alaposan kivizsgálják, ahogy ígérték, ha nem hazudják azt, elintézik jöhessen a sógornőm, akkor lehet nem éltem volna már sokat, de azt azok között élem le, akiket szeretek. Lehet gyerekem lett volna attól a nőtől, akit szeretek és nem arra keltenek fel, hogy özvegy vagyok és két év múlva tegyem a dolgom mint férfi és nősüljek, ejtsek teherbe egy idegen nőt akire azt mondják! Maga hogy nem lehet dühös?! Miért nem? Mivel nyugtatja magát, amitől nyugodt tud maradni?! Tudtommal attól hogy Kancellár maga sem lóghat ki a törvények alól. - Nézek rá, de ezúttal inkább fájdalmasan, mint mérgesen. Tudniillik nem csak rá haragszom, hanem magamra is, de Rá annyival könnyebb és jobb, mert a saját magam ostorozása felemésztene túl hamar. Ő hogy csinálja? Bár lehet bevág valami szedje össze magát szöveget, sőt, nem is várok mást, de Ő se várja cserébe lenyugodjak. Nem tudok lenyugodni. Mert ha lenyugszom mi marad az ürességen kívül? Mi?
Utolsó poszt ☽Kedd Szept. 24, 2019 10:04 pm Következő oldal☽
Hartley és Jenkins
Nem reagálok a név dolgára. Az Alvó-részlegnél történtekkor megtanultam a nevét, de ezt jobb is, ha nem veszi megtiszteltetésnek. Addig jó, amíg a kancellárok nem tudják a neveket, amíg névtelen és arctalan senkik lehetnek a tömegben, mert akkor nem rájuk sújt le egyetlen aljas terv sem. - Ez kimerítené a magamtól felkeresés fogalmát, tehát nem szorulok rá. De meghat az aggódása. - Legalább annyira, mint amennyire ő megtiszteltetésnek veszi neve megjegyzését. Az engem ért traumákra nem is felelek, se szóban, se egy szemvillanással, se a szám sarkának apró rándulásával. Csak provokáció, és korábban kell felkelnie ahhoz Hartley-nak a fehér pizsamájában, hogy ezzel bármit is elérjen nálam. - Még egy jó darabig így is lesz, kiváltképp ha tovább mérgezi magát. - Apró mosoly csak a nyugodt hang mellé, éppen csak megvillan egy ravasz él benne, hogy szinte már azt is lehet gondolni, hogy a vízre értem a mérget, amiből én még mindig nem ittam, mintha tudnék valamit. - Ejnye, zászlós, a doktora nem mondta, hogy nem szabad mindent benn tartani? Vagy kettő az egyben akcióval gyászfeldolgozás mellé indulatkezelés terápiára is jár? - Provokatív válasz a provokatív mosollyal megjegyzett megállapításra. Direkt hergelem, mikor látom, hogy tízig elszámol, és hogy emiatt tör-e ki hosszabban vagy ez a tízig számolás sikeres, visszafogott eredménye, azt még én se tudom megmondani. Végighallgatom őt félbeszakítás nélkül, egy szónál láthat csak némi kérdő pillantást tőlem, de akkor se szólalok meg. Hadd mondja ki egyben, egy szuflával. - Ne legyenek ilyen romantikus képzetei a Földről. Aki maradt, azokra lassú halál várt. Valóban jobb lett volna végignézni a felesége szenvedését? A gyerekét? Azon gondolkodni, hogy vajon szeretetből egy gyors halál elintézése nem volna-e könyörületesebb, mint hagyni őket éhen vagy szomjan halni? Tudom, hogy a legsoványabb vigasz ez, de a felesége nem szenvedett, nem érzett fájdalmat. A vizsgálati hiányosságokra remélhetjük, hogy csak az indulás előtti kapkodás miatt történt, vagy trehányság történt. Nem azért, mert a felmenőmről van szó, de úgy vélem, hogy az előbbi, hiszen semmi értelme nincs ennyi energiát beleölni valaki hibernációjába és hibernált állapotban való fenntartásába, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a szűrővizsgálatok alapján fel fog ébredni. Kiváltképp, ha egy értékes szakemberről beszélünk. - Annak ellenére, hogy vigaszt említek és magyarázok, hangom meglehetősen tárgyilagos, semmilyen részvét vagy megbánás nem hallatszódik ki belőle. - Ami a jövőjét illeti, nos, jól látja, a neheze még hátra van. A gyász és a halál elfogadásának öt lépcsője van. Az első a tagadás a sokktól, hogy ez biztos nem történt meg. A második a harag, a tehetetlen düh, ebben van Ön is, és volt a parancsnoki hídon is, ami veszélyt jelentett másokra. Hibáztasson engem, gyűlöljön, de ne mások kárára. Ezért vitettem ide, mert a harag még csak az út eleje. A harmadik lépcsőfok az alkudozás, mikor még a hitetlen is megígér mindent az összes istennek, a Sorsnak, bárkinek és bárminek, csak hadd kapja vissza a szerettét, hadd derüljön ki, hogy ez az egész egy rossz álom, egy ízléstelen vicc. A negyedik az igazi mélypont, a depresszió, mikor rájövünk, hogy nincs kivel alkudozni, hogy a veszteség végleges. Végül az elfogadás, ami nem feltétlen jelent túllépést, csak képesek vagyunk arra, hogy tovább éljünk az elveszített nélkül. - Ugyanolyan nyugodtan vázolom fel mindazt, ami előtte áll még, mint ami nyugodtságot kifogásolt az előbb. - A nyugodtságra nem tudok tanácsot adni, csak arra vonatkozóan, hogy ezt a két évet használja fel arra, hogy barátokat szerez. Ne csinálja végig egyedül ezt az utat. - Mióta beléptem, valószínűleg ez az egyetlen mondatom, amiből kihallani valami emberit, vagy csak talán Hartley akarja már beleképzelni. A rám vonatkozó törvényre nem felelek, egyelőre legalábbis biztos nem fogok és most először nyúlok én is a vízért, hogy kortyoljak egyet belőle. - A sógornője... milyen beteg volt? Őrá kérdezett rá ott az Alvóknál, igaz? - Inkább felteszem azt a kérdést, amely már azóta foglalkoztat, hogy felfigyeltem rá Hartley hosszas kitörésében. Akkor az Alvóknál azt hittem, hogy a feleségére kérdez rá, hogy ha kiderült volna időben, mi a baja, akkor be se válogatják. Nem is értettem, mit nem ért a boncolási jegyzőkönyvben, mikor ott feketén-fehér le volt írva, de úgy voltam vele, hogy a gyásztól nem fogta fel, vagy egyébként is csekélyebb az értelmi képessége ilyen téren. De most él bennem a gyanú, hogy az a kérdés arra a bizonyos sógornőre vonatkozott, akinél tudott betegség állhatott fenn és mégis azt mondták, hogy feljut az Alvó-programba.
Utolsó poszt ☽Szer. Szept. 25, 2019 11:40 am Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
-Nem egészen, csupán elfogadná a javaslatom, nem Önben merült fel a dolog ugyanis. Kedves, azért meg ne könnyezze a dolgot, nincs zsebkendő a közelben. - Súgom oda a végét, mintha titok lenne, de inkább csak gúnyolódom, erősen kétlem képes az emberi érzelmekre. Vagy csak minimális kivitelben. Az viszont tény, hogy ilyen rohadékságon edzett kurafival még nem volt dolgom, tehát esélyes nem vagyok képes a nem létező lelkébe gázolni, bármennyire is szeretnék. De azt mondják a hülyék szerencsések, én pedig semmiképp sem nevezném okos dolognak hogy egy kancellárt akarok felbosszantani. -Ha-ha... milyen egyedi a humora. - Közlöm vele örömtelen. De találó, ha erre a ficsúrra gondolok az mételyező, akárcsak a szer amit feltalált. Ellenben a vízből nyugodt szívvel iszok, ha meg akarna ölni akkor ezer és egy módja lenne rá, ám vettem a célzást élve hasznosabb vagyok egyelőre. Később meglátjuk, lehet megspórolom neki a dolgot és magam kötöm fel magam egy oszlopra. -Jah, mondtam is mindenből kérek egyet, maga állja a cechet...- Nyomom el a kikívánkozó szitkokat amik vegyesen érintik az intelligencia szintjét, a küllemét és a felmenőit is. Inkább próbálom lenyugtatni magam, kizárni mennyire irritál a hapsi és feltenni azon kérdéseket, amik érdekelnek. Többek között azt, hogy Ő hogyan teremt magában nyugalmat. Hiába kancellár, Ő is csak ember az Istenért, valahogy megoldja. Írja fel nekem receptre, hátha. Bánom is én, de felemészt a veszteség. Hallgatom is mit magyaráz, tárgyilagossága nem cseszi fel az agyam, lévén ez segít megtartanom magam, felfogni, hogy ezek tények, a valóság. Nem kitaláció, nem manipuláció... ezek a tények. -Túl filozófiai kérdés hogy megválaszoljam mi szomorúbb: tudni mit vesztettem vagy a tény, el se veszthettem... - Gondolok a gyerekre, a lehetséges végzetemre. De csak bólintok egyet, logikus érv, jót tesz vele nekem. Utálom ezért is, mert segít, utálom mert igaza van, utálom mert fáj. Egyáltalán utálom Őt? Hát szeretni biztos nem szeretem, ezt még meg bírom állapítani. A jövőm más kérdés, nem szívesen gondolok rá. Értelmetlennek látom. Ahogy pedig felsorolja az ötöt, ami hátul az emlékezetemben motoszkált nos.. a harmadik fázisra ráncolom a homlokom míg a vizet mustrálom, mert tudom hogy nem kaphatom vissza, ezért is vagyok dühös. De a depresszió nem hangzik jól, érzem a jeleit, a kilátástalanságot, hogy csak a harag tart egyben, az mozgat, vér helyett az dolgozik és buzog bennem. Samért, Noiráért, Ravenért... mert adtak nekem célt, ha csak kisebbet is, nem feltétlen olyan nagyot, mint Sam a saját kancellárjával, vagy akár magam, itt, Jenkins életének megkeserítésével. Itt kell ülnie és elmagyarázni milyen hülye vagyok. Hah... valahol jól csinálom a tervem, kár hogy nem ez volt a terv. Mikor odaér, hogy tovább fogok tudni lépni észre sem veszem csak csóválom a fejem tagadólag éppen csak. Kétlem, hogy menne. Nem tudom hogyan kell. Akkor emelem rá csak a tekintetem, mikor közli ne akarjak egyedül maradni. Pedig erre is gondoltam, mert Sam megmondta, én nem tudok segíteni, csak "Callum". Raven talpra esett csaj, nem kellek én neki. Noira meg... Noira már maga is meg tudja oldani a dolgokat, nem fog rám szorulni. Megtettem amit lehetett, egyebet kétlem tudnék. Akkor meg? De tudom a doktor hall, nem akarom tudja miket gondolok. Cseppet sem akarom. -Sam velem lesz. Talán. - És nem arra értem meggondolja magát, hanem hogy elmarja mellőlem a sorozatgyilkos jegyese, a drágalátos kollégája. De ezt megint nem kell a dokinak tudnia, elég annyit összeraknia a vele beszéltekből, van a földről barátom, aki segít. Ez nem hazugság, csak épp önámítás hogy a nyakába varrjam a saját nyűgöm mikor az övé százszor aggasztóbb. El is hallgatok, forgatom a vizet a pohárban, mert úgy fest koppant a haragom a semmiben és üres visszhangja elcsendesített. Vagy csak túl gyorsan léptem át a szinteket amikről beszélt? Franc se tudja. A kérdése meglep, az is fáj, iszok inkább válaszadás előtt pár kortyot. -CF-es... ahm... gyenge az immunrendszere vagy micsoda, de új tüdővel egész sokáig elélhetett volna. Kapott is, bár... mindegy. Ostobaság volt elhinni mindent, amit mondanak. És igen, Iris érdekelt. Nem találtam egy rendszerben sem amihez van engedélyem. Nem is fogom megtalálni. De tény, ha Sarahnak nem mondják Iris jöhet nem egyezik bele a hibernációba én pedig nélküle nem mentem volna szintén sehova. De mindkettejüktől úgy búcsúztam el, hogy még találkozunk és komolyan is gondoltam, nem volt igazi búcsú. Erről nem maga tehet, de mégis magára haragszom. Nevetséges!- Hajtom fel a vizet inkább, mert érzem ég a torkom. Iris is nagyon megvisel. Annyira életteli, kedves és szerethető lány volt. Hazudtam neki mikor utoljára láttam, vajon tudta? Megbocsátott? A fenébe. Rohadtul nem akkor kéne ilyeneken agyalnom mikor Jenkins van velem szemben. -Miért nem lövetett le? Még az őrnagy is azt mondta három százalék esélyem van túlélni a haragját és hittem neki. Senki sem hibáztatta volna magát, elvégre kancellár. - Ki mondana neki ellent a magamfajta hülyéken kívül, akiknek minden mindegy? Érdeklődve fürkészem, mi hasznosat talált bennem amitől meggondolta magát? Biztos nem a haláltusám közben búcsúzóul írt ajándékom teszi, olyat bárki tud írni aki ért az ilyesmihez. Annyi hogy nekem picit gyorsabban megy, ennyi.
//Nem ismerteeeem De röhögtem rajta egy jót, kössz xDD (pedig amúgy nem vicces de sssh)
Utolsó poszt ☽Hétf. Szept. 30, 2019 1:49 pm Következő oldal☽
Hartley és Jenkins
Van, amire nem reagálok, mert nem érdemi dolog hangzik el és minden további mondat csak szópárbajjá alakulna. Nem mintha aggódnék, hogy alulmaradok, csak tudom - Moor tizedes az élő-mozgó példa rá -, hogy ez túl hosszúra nyújtaná ezt az egészet, habár itt legalább nem vagyok bezárva mint a liftben. Én bármikor felállhatok és kisétálhatok, ellentétben Hartley-val. - Örömmel segítek a rászorulókon. - Csak ennyit felelek némi gúnnyal, mikor azt mondja én állom a cechet, tehát mindenféle terápiára beiratkozott. Valahol egyébként megérteném, hiszen a legrosszabb ilyenkor egyedül lenni a gondolatokkal, az emlékekkel és nincs semmi, ami lefoglalhatná, így valószínűleg ha indulna itt egy dominiumi népművészeti hímzőegylet mindenféle űrbéli motívumokkal, biztosan jelentkezne. De azt is tudom, hogy akármennyire is kínzás ez így, szükséges, mert nem lehet örökké elterelni a gondolatokat, elmenekülni a munkába. - Tudni rosszabb. Vagy másképp rosszabb. - De bólintok a szavaira, mert valóban túl filozofikus ez így. Ő ezt az oldalát ismeri, én a másikat, valószínűleg egyik se rosszabb a másiknál, mert végeredményt tekintve ugyanúgy nincs gyermek. Elmondom hát neki az öt fázist, melyek egy részében benne van, egy része még hátra van. Nem különülnek el ezek élesen, néha a sorrend is cserélődik, néha visszatér egy korábbi fázis újra és újra. Nem véletlenül tanácsolom neki, hogy ne legyen egyedül, amire fel is néz rám, de azt szűröm le szavai ellenére, hogy szívesebben lenne egyedül. Gondolom főleg most, hogy a társaság én vagyok. - Sam? Ha az a "Sam", akit én is ismerek, akkor biztosan Önnel lesz. Neki hatalmas szíve van. - Mosolyodom el halványan és egy picit lágyan, de mindenképpen gúnytól mentesen. Tudok róla, hogy a hadnagy meglátogatta őt az ébresztést követően, habár a kapcsolatot nem látom, mi lehet az alapja, de valószínűleg ismerhették egymást a Földön is. - Direkt lett S.A.M. a neve a programnak, amit adott? - Nem idevágó téma, de ettől még kíváncsi vagyok rá, hogy véletlen egybeesés vagy mást is kellene látni a dolog mögé? Majd rákérdezek arra is, hogy a sógornője is beteg volt-e, és ahogy kimondja az első szót, ha rám néz, tekintetemből már kiolvasható a megerősítés a szavaira: a betegségből én máris tudom, hogy sosem hibernálhatták le a nőt, átvágták Hartley-ékat. - CF-fel senkit sem hibernálnak, ezzel akkor is pontosan tisztában volt az orvostudomány. A sűrű váladék lerakódik a légutakban, emiatt köhögött sokat. - Kezdem el magyarázni, mert ennyit legalább megérdemel a férfi, hogy tudja és értse az okokat, legalábbis orvosi szemszögből. Az a nő ha kapott új tüdőt, akkor biztosan voltak köhögési rohamai, légzési problémái, arról nem is beszélve, hogy új tüdővel se valószínű, hogy megpróbálták volna a hibernálást. Ha mindenkit el lehetett volna hozni a Földről, akkor talán, aztán lesz, ami lesz. De a helyek korlátozottak voltak és nem fért bele egy ilyen kísérlet. - A lerakódás miatt nem kap elég oxigént a tüdő, az erek elhalnak. És ez ugyanúgy igaz más belső szervekre is. A hibernáció során a folyadékot vonjuk el a szervezetből és mással pótoljuk, mielőtt lehűtenénk a testet. Ezeknél az elhalt vagy félig-meddig már elhalt ereknél ezt nem lehet tökéletesen megoldani, és ha marad benne folyadék, akkor a hűtés során a sejtekben kristályosodás lép fel. Szétrepeszti a sejteket, és ez visszafordíthatatlan. Ébresztéskor gyakorlatilag elvérezne. - Nem mondom ki, habár lehet kellene, lehet illene is, hogy sajnálom, hogy így átverték őket. Ha felmenőm volt, aki ezt az ígéretet tette nekik, akkor biztosan tisztában volt vele, hogy hazudik nekik a cél érdekében. Vajon ezt tartotta kegyesebb megoldásnak valamiért ahelyett, hogy erővel elviteti hibernálásra a Hartley házaspárt? Vajon ennyire fenn kellett tartani a Kancellária jóságos látszatát annak idején? Ha most lenne ilyen helyzet, nem kérdés, hogy cselekednénk mindenféle mézes-mázos ígéret nélkül. Persze ha úgy hozná a sors, akkor én is hazudnék, ha ez a célravezető. - Ön az utolsó szavaival legalább nem hazudott. - Húzom el kicsi, féloldalas keserű mosolyra a szám. Persze hazugság volt az is, amit Hartley mondott nekik, mert nem találkozhattak, de ő ezzel nem volt tisztában. Én viszont tudtam, hogy hazudok Saskiának és csak remélhetem, hogy akkor egyszer nem jött rá, mert őelőtte mindig lebuktam. Nem reagálok arra, hogy Hartley rám haragszik, tegye csak. Tudja ő is, hogy a saját érdekében volt karanténban az ébredés után, ezért nem búcsúzhatott el a feleségétől, nem mehetett temetésre. - Három százalék? Wussov vezérőrnagy ezek szerint kedveli Önt. - Mosolyodom el, mert a vezérőrnagyot ismerve nulla és egy százalék közé tette volna a túlélési esélyét. - Tudom, hogy senki se hibáztatott volna, és tudom, hogy kancellárként azt teszek, amit akarok. Úgy véltem, a fel nem dolgozott gyász beszélt Önből, melynek a célpontja elsősorban én voltam, érthetően. Ön jó szakembernek bizonyult a munkájában, így adtam még egy esélyt ezzel itt... - Pillantok röviden körbe a szobában, ahova kvázi kezelésre bezárattam őt. - Ha úgy könnyebb, haragudjon rám élete végéig, gondoljon, amit akar rólam. De amikor innen kiengedi a doktor, akkor nem szeretném még egyszer azt a stílust meghallani Öntől és nem szeretném, ha az irántam érzett ellenszenve miatt másokat sodorna veszélybe. Ellenkező esetben az illemlecke sokkal fájdalmasabb lesz. - Felelek neki komolyan és az Alvó-részlegből ismert ridegséggel hangomban és tekintetemben, ami egyértelművé teszi, hogy be fogom tartani az ígéretemet, ha kell. És ahogy mondta, senki se fog hibáztatni, miként statuálok vele példát. - Egyébként mi lett volna a terve, ha sikerült volna engem megölni... mondjuk balesetnek álcázva, hogy Ön mindent megpróbált és így Wussov se lőtte volna le. Onnan hogyan tovább? - Teszek fel én is egy kérdést, mert érdekel, hogy az elmebajos ötlet megvalósítása után mi jönne? Ha esetleg vállvonás vagy hasonló tervtelenség a válasz, akkor tovább kérdezek. - Ha a felesége élte volna túl a hibernációt Ön helyett... Mi mondana neki hasonló helyzetben? Mit tegyen?
Utolsó poszt ☽Pént. Okt. 11, 2019 10:35 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
-Hát ez egyértelmű, ez a hivatása doki. - Ó hát hogyne, a fejére van írva szereti az embereket, értük él! A mosolya is pont olyan bizalomgerjesztő! Hülyét kapnék ha a műtőasztalon a kése alatt kéne feküdni. Bár... Genetikus, ez igaz, de nekem doktor, akkor is ha amúgy lehet sosem műtött senkit vagy ilyesmi. A boncolást sem tudom Ő csinálta vagy csak a jelentést küldte Ő, azaz az Ő nevével lett küldve. Annyira nem értek ehhez, semmi affinitásom hozzá. -Hmm...- Annyira határozottan mondja, hogy rosszabb a tudat mit vesztett az ember, mint az meg se tudhatta, hogy kivételesen csöndben maradok. Lehet mégsem annyira borzalmas ember, de kicsit nehezen akarom elhinni. Semmi szimpatikus vagy kedvelni valót nem láttam eddig benne. Igaz, nem is ismerem... de nem is akarom. Minden esetre annyira eléggé segít ez a kijelentése, meg mellé még pár, hogy a dühöm elenyésszen. Nem mondom elmúlt, elég hirtelen haragú vagyok, inkább csak lappang. akkor is ha a képét kell néznem, ami valljuk be, elég bicskanyitogató. Akkor amikor Sam miatt olyan kis... rendes lesz kiváltképp beverném a képét. De csak egy pillanatra tágulnak ki az orrlukaim a heves légvételtől, aztán csak morgok. -Nem is rajta múlik látni fogom-e. - Ezzel nem kívánom tagadni nem egy Samről beszélünk, mert biza egyről Te kis rohadék, aki mindenféle hülyeséggel tömted tele a fejét ó hogy akadna a torkodon valami, de khm. Ha tényleg kvittek Sammel és 1-1 az állás, akkor nem fog visszaélni a dolgokkal. Nem mintha nem tehetné meg. De ha tovább is segíteni akar, annak bizony Sam részéről ára lesz és én kvára nem akarom hogy lógjon neki. Pont neki. -Nem szoktam véletlenül dolgokat csinálni. - Ergo igen, direkt lett a program neve az ami, mert bármennyire is gyűlölöm Jenkinst, segített mikor kellett, ezt pedig én sem vonhatom kétségbe. Ki tudja, lehet mire felébredek Sam már nem Lewis hanem McGrover lett volna. Fáj bevallani, de többek között emiatt se tudnám már megfojtani egy kábellel Őt. Pedig lehet szívesség lenne az emberekre nézve, nem? Én nem veszem be, hogy "Callum" rendes és jó ember. A szer amit feltalált öl, nem gyógyít, mindenki akinek beadják annak a halála az Ő lelkén szárad. Idegesít, ha ennyire okos, miért nem valami gyógyszert talált fel. Fogadni mernék menne neki. Iris más, ez a téma is inkább elkeserít, mint dühít, mert noha csapkodni vágynék - főleg a Jenkins leszármazottat - de maga a tény, hogy hazudtam annak a kedves lánynak jobban fáj. -Ahm igen... tényleg sokat köhögött. - Bólogatok, hányt is. De sokszor nagyon jól volt, szedte a gyógyszereket, randizott, evett mindenfélét, ami nem volt tilos a gyógyszer miatt. Szörnyű hogy nem értettünk hozzá. Hogy elhittünk mindent, mert hittük meggyógyulhat, lévén annyit fejlődött minden. Csak nem ebben, nem erre... voltak nagyobb gondok is, tudom. Aztán ahogy leírja némileg fintorszerű nem tetszést mutatok, mert sehogy se hangzik jól a dolog. Főleg mert velem megcsinálta, na jó nem Ő, de a kollégái. Jobb nem belegondolnom mi történt velem. Bár édes mindegy, repetát úgy se kérnék. Inkább csak a fejem fogom. -Nos, én nem így fogom fel. Attól hogy valamiről nem tudom nem igaz még hazugság marad. Nem szeretem a hazug embereket. - Nézek rá, jelezve látom a mosolyát, tudom hogy neki lételeme mint halnak a víz, de ez, na ez kézzelfoghatóan nem tetszik benne. Hiába passzol a sunyi képéhez, mondhatni kötelezi erre a szerencsétlent. -Nem hiszem, de ha maga mondja. - Mondom a három becses százalékra, amit Wussovtól zsebeltem be pár napja. De ha még ennél is kisebb volt az esélyem pláne nem értem mit akar tőlem. Miért szenved velem ennyit? -Magával ellentétben én valóban segíteni akarok, ekképp mérlegelek. A stílusom pedig jobb ha megszokja, földi szokás, de mivel maga orvos én meg a flotta tagja informatikusként erősen kétlem el kéne viselnie a nem tetszésem. Megcsinálom amire parancsot kapok, sokkal rosszabb a természetem mint amit tapasztalt, de az tény, én elvégzem a munkám. Abban hasonlítunk, hogy nem arra játszunk kedveljenek, hanem hogy hagyjanak tenni a dolgunk. Így nem ígérem kellemesebb társaság leszek Önnek, Jenkins uram valaha. Vagy bárkinek, igazából. - Ne érezze annyira személyeskedem, mert nem vagyok jó színész, rajtam látni és érezni ha nem kedvelek valakit. Arról leszoktam, hogy nekiessek, elmúltam 20, de hogy jópofizzak... nem vagyok katona se. Hagyjon csendben dolgozni a sarokban és annyi. Érdekel is engem. Mit vesztek? Komolyan mit? Lefokoz? Itt tart húsz évig? Leküld a perdára kapálni? Csak nem venne maga mellé titkárnak 0-24-be... jó, azzal lehet túllőne a célon, ki akarna vele minden nap ennyit lenni?! Hú, még jó hogy a hideg nem ráz ki a gondolatra, félreértené. Bár amíg nem tudja ezzel megijesztene, addig jó. A kérdésére elhúzom a szám. Talán megtehetném nem válaszolok, az is egy válasz, talán, de kétlem hagyná. Vagy a fene sem tudja. Ahogy Wussonak is mondtam nem vagyok olyan ember aki elvenné a másikét. Akkor sem ha kecsegtető. Ha az ember öl, más lesz. Így is más vagyok, de ennyire más nem akarnék, azt hiszem. Lehet emiatt se vicceltem meg hogy mik az utolsó szavai. Bár inkább Wussov és a pisztolya miatt volt, határozottan utóbbi miatt. -Ha a feleségem élte volna túl nem lenne szeme, amivel olyan dorgálóan nézhetne rám. - Mosolyodom el kivételesen őszintén a dolog abszurditása ellenében. Ha Sarah jön rá hazudtak és hibáztak... néha nálam is durvábban felkapta a vizet. De Ő legalább okosabban oldja meg, lehet kikarmolja Jenkins szemét, de utána rögtön közli nem bírja a gyászt vagy tényleg balesetnek álcázza valahogy. Ő nem akarta volna feladni. Sosem adta fel. Ezért is szerettem bele. -Nem kell attól tartania meghackelem a lakása ajtóját, besunnyogok és a hülye tablettáit nyomom le a torkán. És Wussov lelőtt volna a fenébe, nincs más opció. De ha már ennyire költői a kérdés, csak azt akartam belássa, hibáztak. Hogy belássa több ellenőrzés kell, akár több istenverte vizsgálat, mert maga már sokkal többet tud mint az apja vagy a nagyapja, ebbe nőtt fel. Én csak nem szeretném, ha még valaki úgy járna mint én. Tehát nincs hogyan tovább. Még nincs. De ha egyszer kitalálom, és még él, mert noha én vagyok az öregebb, mégis maga az ténylegesen - na itt vágok egy basszus, sosem fogom megszokni, hogy kiesett ötven év, mindegy is -akkor megírom levélben. Akár kézzel is, úgy még személyesebb lesz. De parfümmel nem fújom be. - Sóhajtom kelletlen viccelődve, mert nincsenek céljaim. Már azon túl lelkes "utáljuk Jenkinst" club tag legyek, valahogy levakarjam Samról McGrovert és segítsek a csajoknak amiben kell. Egyik se kimondottan mozdít engem magam előre, tudom jól. Mert szeretem a munkám, értem is a munkám, de a munka nekem cél, nem vagyok karrierista. Az sem cél, hogy új családom legyen, én a régit akarom, de mivel az nem lehet, nem kell másik. Se mástól gyerek. Akkor mi marad? Azt nem mondhatom neki, hogyha sikerült volna kinyírni akkor pipa, van még egy... -Engem az jobban érdekelne magának mik a tervei. És nem arra gondolok hogyan tesz helyre, ha bunkón felelek, hanem hogy egy jótét lélek megmentette és minden mehet tovább. - Mások érthetik úgy, magamra célzok esetleg valami dokira, hogy hajlandó volt összefoltozni, két balesete is volt, ha minden igaz, de egy biztosan és abban Sam volt mellette. Sam nem hazudna, ha azt mondta megmentette, akkor az úgy volt. Hát rohadtul érdekelne mi jár a fejében, de erre akkor sem lenne esélyem hogy elmondja, ha utána lelő a fenébe. Ő nem a hülye főgonosz kategória. Sajnos. -Szóval a feleségemnek nem kellett volna tanács, kancellár úr, az én tanácsaim meg inkább megtartom magamnak. - Többek között azért, mert nincs tanácsom. És azt is tudom, hogy ezzel nem növök sem az Ő sem a doki szemében, de dolgozni tudok. A rendszert meg ez érdekli, a többi nem számít.
Utolsó poszt ☽Pént. Okt. 18, 2019 3:07 pm Következő oldal☽
Hartley és Jenkins
- Ezek szerint több mindenben hasonlítunk, mint azt gondolnánk. Meglepő. - Felelek arra, hogy nem csinál dolgokat véletlenül, bár van egy kis gúnyos éle a hangomnak. Lenne még itt ehhez kérdésem, de előbb zárjuk le a többi témát, mert addig úgy se tudnánk rendesen megbeszélni. Lehet még így se jutunk semmire mi ketten, képtelenek leszünk együttműködni, de egy esélyt adni kell. Így addig is rátérünk Iris kérdésére, és elmagyarázom neki, hogy a nő betegsége a hibernációval miért nem fér össze. Sajnos még most se lehetne úgy lehibernálni őt, hogy ezt a problémát kiküszöbölhessük és biztos legyek abban, hogy nem vérezne el ébresztés közben. A hazugságról eltérő véleményen vagyunk, de ez nem csoda. Kancellár gyereke vagyok, így én már egészen kis koromban megtanultam, hogy hazudni, kiváltképp jól hazudni mennyire kifizetődő és mi mindenre lehet felhasználni a hazugságot és az általa szerzett tudást. - Attól még különbség van az olyan hazugság között, amit igaznak hiszünk, a kegyes hazugság és a szándékos hazugság között. Az első kettőre még a nem hazug emberek is rákényszerülnek olykor. - Persze értem, mire gondol: egyrészt egy kis önhibáztatás, amiért úgy érzi becsapta egy szerettét, pedig nem is tudta. Másrészt célzás nekem, hogy engem nem szeret, mert hazug vagyok. Az egészben az szórakoztat a legjobban, hogy még csak fogalma sincs Hartley-nak, mennyire igaza van. - Jobb, ha elfelejti a Földet és a földi szokásokat, és azt a stílust is maga mögött hagyja. Ha nem én, más fogja Önbe szó szerint beleverni a tiszteletadást, még ha nem is ért egyet vele. Jobb ha észben tartja, hogy most már nem csak egy informatikus, hanem ahogy mondta, a flotta tagja is. - Úgy is utána kell nézni, hogy a Földön kapott-e a férfi valami katonai kiképzést, mert itt egy év kötelező mindenkinek, és ebben bizony az egykori Alvók is beletartoznak, ha nem voltak már eleve katonák. Az biztos, hogy a kiképzés alatt kicsit megnevelik majd, amivel jobban is jár. Egyszer én elnéztem neki azt a stílust a gyászára való tekintettel. Még egyszer nem fogom, de még ezzel is engedékenyebb voltam, mint az Imperium kapitánya. Majd Nathaniel figyelmébe ajánlom a férfit. Azon röviden felnevetek, hogy ha a felesége élte volna túl, akkor kikaparná a drága asszony a szememet. Kegyeleti okokból most inkább nem mondok rá semmit, ahogy azt sem mondom, hogy magam miatt nem aggódok, hogy bejut a lakosztályomba és ott követ el merényletet. Mások miatt jobban aggódom, ami furcsa, ennyi év kihagyás után újra kezdenek fontosak lenni nekem egyes személyek, de ezt inkább nem kötöm az orrára. - Elég, ha dob rá egy csókot. - Jegyzem meg fanyar félmosollyal, de az előtte lévőkre bólintok és az én terveim...? Jobb, ha nem tudja. - Nem állíthatom, hogy nem szárad a lelkemen néhány haláleset, de sosem hanyagságból történt. Sem a felesége esetén, sem pedig másoknál, ha egyszer megint úgy hozná a sors, hogy gyorsan kell hibernálni. Azért fektetünk annyi energiát és időt valaki hibernálásába, hogy utána bármennyi évvel is, de fel tudjuk ébreszteni. Különben semmi értelme az egésznek. - Beszéd közben a megdörzsölöm kicsit a bal csuklómat, megmozgatva rajta a karórát is, rutinos, észrevétlen mozdulattal nyomva meg rajta egy gombot, ami zavarja a jelet a helyiségben, arra az esetre, ha a jó doktor a távolból figyelgetné, miként alakul a beszélgetés köztünk és leginkább Hartley felépülése. Most biztosan összevonja a szemöldökeit és nekiáll kábelek igazgatni, hátha azokkal visszajön a kép és a hang is. - Ami a hogyan továbbot illeti mindkettőnk részéről: tudna csinálni egy S.A.M.M.I-t is? - Már majdnem Sammy, de ha már ezt a nevet adta ahhoz a programhoz, amit nekem adott, és ha már úgy is kapcsolódna ez is a megnevezett személyhez, akkor miért ne kérdeznék rá? Ha ő nem, majd legfeljebb más megoldja vagy másképp fogom megoldani a felmerült problémát. - Azaz egy Segíts Amikor Mást Mutatnék Inkább. - Finom félmosoly és kicsit ingatom a fejem jobbra-balra, hogy kicsit erőltetett név, és talán Hartley ennyiből nem is fogja tudni kitalálni, mit akarok ezzel a kódnévvel, így míg ravaszul megcsillannak a szemeim, kifejtem egy kicsit jobban, mire is gondolok. - Kódolással módosítható, hogy egy vizsgálógép milyen eredményt mutasson ki? Azaz ne az igazságot mutassa, hanem inkább olyasvalamit, amit láttatni akarunk?
Utolsó poszt ☽Kedd Okt. 29, 2019 1:44 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
-Uhh... - Kiül az arcomra ez nem jó, nem tetszik, nem akarok vele egy kalap alá tartozni semmiben... akkor sem ha baromi általános tulajdonság a céltudatosság. No meg elég fájó pont lenne beismerni nem tudom 110%-kal utálni ezt a "jóembert", milyen világ lenne az itt Hartley-landen?! A hazudozásban legalább nem értünk egyet, kellemes felüdülés vitázni vele, bár a kijelentésére elhúzom a szám. -A hazug emberek sajátossága hogy mindig úgy próbálják eladni a hazugságot mint az igazság egy verzióját, ergo vannak kiskapuk amik miatt megengedett a valótlanok állítása. Az őszinteség szerintem hosszútávon mindig kifizetődő. - Legalább attól nem kell félnie nem mondom a szemébe ha valami nem tetszik, ellenben én lehet kapok a bugyuta vigyorából és a rizsájából ahelyett, hogy kinyögni mi fáj neki épp. Hah. -Tudja maga mit csinál egy informatikus kancellár? Ül a gép előtt és pötyög. Annyira antiszociális munka hogy elmondani nem tudom. Édes magányomban ha nem vagyok megzavarva a maga testőrségének a tagja is lehetek akkor sem kell a kutyához se szólnom. De majd észben tartom a tanácsát hogy megtanuljak műen mosolyogni és bólogatni, hogy elégedett legyen. - Gyakorlok is kicsit, erőltetek a képemre egy nem épp őszinte mosolyt és bólintok egyet hosszabban pislogva, hogy jól van. Kaptam kiképzést, tudok lőni és kussolva parancsot teljesíteni, csak éppen valóban elég nekem egy falatnyi szoba egy tablettel, hogy ellegyek és dolgozzak, másra sem vágyom csak hogy mindenki hagyjon és kódolhassak valamit. Még a végén olyan leszek mint hajdani önmagam, pedig az nem volt egy jó verzió, erősen rám fért egy frissítés. Frissítés amit Sarahnak köszönhettem és Lewisnak is, szóval nem zavar hogy kinevet azért mert Sarah kikaparta volna a szemét, tudom nem tudta volna, meg hát amúgy is... én se fogom kicsinálni, bár nekem meg sem fordul a fejemben olyat bántsak aki mondjuk fontos neki, hát nem velük a bajom, hanem Jenkinssel, ennyi. De Sam a végén eléri amit akar, még bántani sem fogom "Callumot", pedig egy mesés vesés akkor is kijárna neki én mondom. A céljaim meg... hagyjuk. Arra felhorkanok, hogy parfüm helyett elég ha csókot lehelek a neki szánt kézzel írt levélre. -Majd kérek kölcsön valami rúzst az egyik nőtől! - Nevetek, nem akarok arra gondolni van humora, az nem jó, szeretem a humoros embereket! Ez csak véletlen volt, hmm igen, egyszer mindenkinek lehet egy jó beszólása. Arra komolyabb leszek, hogy jön a hibernálással. -Tudom. Tudom... - Mert logikusan nem feccől energiát ilyenbe, ezer és egy módon meg lehet ölni valakit, de a baleseteket is el kellene kerülni, fokozottabban is lehet vizsgálódni akár utólag is, ezt akartam csak mondani, de úgy hiszem érti Ő, mert tudom nem ostoba, csak én szeretem annak hívni. Azt hogy valamit ügyködik fel sem tűnik, nem vagyok én ilyen rafinériákhoz szokva. Emiatt is nézek fel rá úgy hogy őőő ezt nem itt kéne? Meg is köszörülöm a torkom, végtére is nem tudják miről beszélünk. -Meglehet. De nem vagyok rabszolga, nem dolgozom ingyen. - Fonom keresztbe a karjaim a mellkasom előtt, összeszalad a szemöldököm, de közben érdeklődve nézek rá. Értem én kéne neki valami program, de kétlem ajtónyitogatósat akar. Ellenben ha kiegyezhetünk abban segít Samnek továbbra is és hajlandó vagyok azt is elhinni nem hazudik.. hát... az ördöggel lepaktálni nem bölcs dolog, de még mindig jobb mint tétlen ülni és inkább én tartozzak ennek az alaknak mint Sam maga. Hallva a program nevét nevetek, bár kérdés mit is akar ez takarni? Ál-videó felvételeket? Az nem annyira lehetetlen, kis gyakorlással ki tudja... talán menne is. Sőt. Persze ki tudja mit akar. -Sssss..ssss... ember. - Nevetek, hogy itt nekiáll ecsetelni, mire leesik. -Ahh... nem is hallanak most mi? Ahh, anyám borogass. - Fogom a fejem, de átgondolom. -Attól függ milyen vizsgálógép és mit és hogyan elemez. Ez egy nagyon összetett kérdés, látatlanban nem fogom azt mondani igen. Főleg mert nem vagyok orvos, csak programozó. Egyedül nem tudom megcsinálni de segítséggel lehetséges hogy felül lehet írni ha A input van ne X-et hanem ugyan úgy Y-t mutassa vagy hasonló, ha érti. Egyszerű logikai hálózat ez is mint a legtöbb program, elágazó függvényekkel. Elvileg, ezt tartanám logikusnak. - Ingatom a fejem, bár ez erős hipotézis hiszen nem tudok konkrétumokat, de minden programot le lehet bontani 1-eskre és 0-ákra.
Utolsó poszt ☽Kedd Nov. 05, 2019 2:15 pm Következő oldal☽
Hartley és Jenkins
- Úgy tűnik, ebben nem fogunk egyetérteni. - Tengernyi példát fel tudnék hozni rá, hogy az őszinteség hosszú távon miért nem kifizetődő. Ha őszinte lennék, akkor már rég nem lenne meg a kancellári székem, sőt talán közelébe se kerültem volna egynek. És nem éreztem kifizetődőnek azt sem, hogy utolsó szavaimnál őszinte legyek a feleségemmel, igaz, akkor még nem merült fel, hogy talán őt megmenthetem és így majd el kell mondanom az igazat... egyszer. - Lekötelez. - Felelek csak gúnyosan ennyit arra, hogy műmosollyal szófogadó lesz. Még nem érti, de majd megértetik vele, hogy többé már nem csak egy gép előtt kuksoló informatikus, hanem katona is, és ez utóbbira vonatkoznak bizonyos szabályok és elvárások. De nekem elegendő, ha bólogat és teszi, amit mondok, nem kell velem egyetértenie, és nem kell szeretnie sem, ezeket nem várom el tőle, csak az engedelmességet. Ettől függetlenül viszont beszélek Nathaniel-lel, hogy vagy ő vagy valakit a flottából bízzon meg azzal, hogy kicsit megedzi az informatikusunkat, mielőtt még elgémberedne a háta és a válla és megint nagy lenne a szája. A rúzsos levél és a hibernáció témája után viszont áttérünk másra is, és ez az, ami miatt végül rábólintottam az orvos kérésére. Nem tudom, hogy a beszélgetés tényleg segített-e Hartley-nak, nekem vannak kétségeim annak ellenére, hogy normálisabb hangnemet ütünk meg, mint legutóbbi találkánknál, de mint mondtam neki, hasonlítunk abban, hogy semmit sem teszünk véletlenül. A S.A.M. program adott nekem egy ötletet, és úgy véltem, ha ennyire közel állnak egymáshoz, akkor ez a nagyszájú informatikus lehet az én emberem, akire szükségem van, még ha ezt nehéz is bevallani. - Oh, mire gyűjti a krediteket? - Teszem fel mosolyogva a kérdést, amit csak az tehet fel, akinek végtelen számú van belőle és megvehet bármit, amit csak kitalál. Ahogy próbál csendre inteni és mikor leesik neki felnevet, azon csak a rám jellemző ravasz félmosollyal felelek. Elnézem neki, hiszen nem rég ébresztettem, könnyen elfelejtheti így, hogy nem ma kezdtem már az efféle ténykedéseket és én teszek az ellen, hogy lehallgassanak, pláne felvétel is készüljön róla. - Jó úton halad máris. A laborokban, de még a mozgó laborokban is vannak genetikai vizsgálókészülékek, igaz, utóbbiakban csak egyszerűbbek vannak, de ugyanaz a programalapjuk. Ebbe a programalapba kellene betáplálni, hogy ha berakok egy bizonyos mintát, azt mindig egy bizonyos másiknak értelmezze. Például akár egy hajszálát, egy körömdarabkát, nyálmintát teszünk be Öntől, azt mindig úgy mutassa ki, mintha tökéletes DNS-egyezés lenne teszem azt velem. Mintha Ön lenne én. Nem kell, hogy mások mintái is ezt az eredményt mutassák, úgy gyorsan le lehetne bukni és talán egyszerűbb is, ha csak egy valaki mintájára írja meg a programot. Nos, mit gondol? - Nehéz úgy beszélni, hogy konkrétabban vázoljam fel neki a feladatot, de ugyanakkor ne mondjak el mindent, mert egyrészt így kevesebb a személyi hibafaktor, akinek eljárhat a szája, másrészt ezzel őt is védem, hogy nem tudja, miért kell ezt a programot csinálnia, csak parancsot teljesít. Harmadrészt meg lehet nem lesz rá szükség, de még én se tudom, mire jutott Raven Samanthával, és azt se tudom, hogy esetleg meglépem-e a hadnagy beleegyezése nélkül is. De ahhoz, hogy ezt eldönthessem, tudnom kell, hogy megoldható-e egyáltalán a tervem?
Utolsó poszt ☽Vas. Nov. 24, 2019 6:48 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
-Soha.- Egészítem ki, mert valóban, sosem fogunk egy nevezőre jutni a hazugságok létjogosultságát illetően. -Ó azzal csak vigyázzon. - Engedem meg magamnak egy övéhez hasonló sunyibb félmosolyt, ha a lekötelezettem lesz nem jár jól, de észben tartom hogy jópofizzak ha kell ha nem, pedig magányosan tényleg jobban ellennék, higgye csak el. Végül azt hiszem én is kezdem kapiskálni nem véletlen jött el látogatóba, nem azért mert az orvosom kérte, hanem mert akar valamit. Tőlem. Nonszensz, de nem ellenkezem, csupán mondok mindennek megvan az ára. -Lehet nem kreditet kérek a szolgálatért. - Lévén minek nekem, mire gyűjtsek? A szép új családomra? Hah... hagyjuk. Szívességet azonban.... nos. Hát lehet megérné. Már ha tudom teljesíteni a kérést, persze. Nem vagyok mindenható, de gyorsan tanulok, ezt Ravennek is mondtam már. A kényszer, ugyebár. Elsőre kissé leizzadok hogy csak így belevág a dolgok sűrűjébe holott elvileg látnak és hallanak minket, ám hamar ráeszmélek zavarhatja az adást így nem lesz gond, akkor felengedek kissé. -A példa nem tetszik, de ez szerintem megoldható. Gondolom vannak kulcspontok amiknek egyeznie kell, azok pedig könnyen felülírhatók. Meg kell tanítani neki mi az igazi és felülírni. A kérdés azt egyenkénti adatbázisról beszélünk vagy egy globális felhőről ami tárolja az adatot, nem tudom hogy elemeznek a gépek. - Ez nem olyan bonyolult, valami bonyolultabbra gondoltam először. Egyetlen személy mintáját felülírni csak odafigyelés és idő kérdése. - Ellenben hogy ne bukjon le, kell minden DNS-t elemző gép, azok is amik esetleg független elemzést csinálnak a rendszertől. Ha rendszergazda lennék csinálnék ilyet, hogy kizárhassuk az ilyen jellegű csalásokat. Magának magas a hozzáférése, talán a legmagasabb így szerintem nem lesz gond, ha valóban az összes létezéséről tud, és ha a többi kancellár nem rejteget maga elől gépeket. Manuálisan lehet DNS-t elemezni? Mert az emberi tényezőt nem tudom kizárni. - Gondoljon ezekre is, amúgy... ez még nekem is hasznos lehet. Ha meg tudnám oldani hogy egy meddő nő mintájának értékeit mutassa a program minden esetben ha Sam kerül bele... bár nem értek ehhez de talán segíthetnék vele. Hogy neki mire kell jobb ha nem tudom, lehet szellemet akar a rendszerbe, ami nyugtalanító, de remélem nem okozok vele túl nagy kárt. -Tehát ebben segíthetek, kérdés mit hajlandó cserébe adni nekem. - Nem vagyok egy vérbeli kofár, hogy alkudozzak, de most meg kell tennem. Nincs más hasznom jelenleg amivel Samnek segíthetnék... a kiszolgáltatottság és tehetetlenség pedig nem nekem való dolgok. Nevetséges hogy Jenkins a kulcsa mindig annak ne roppanjak össze mint a megrepedt tojáshéj. Avagy ha egyszer mégis megteszem az is általa lesz, előre látom.
Utolsó poszt ☽Kedd Nov. 26, 2019 10:58 pm Következő oldal☽
Hartley és Jenkins
Csak kurtán bólintok arra, hogy vigyázzak. Nem lesz nehéz. Csak azt az adósságot vagyok hajlandó elismerni, amelyik érdekemben áll, így könnyen mondhatok olyat, hogy lekötelez Hartley. - Egyre érdekesebb. - Kíváncsivá kezd tenni, mire vágyhat, ami nem vehető kreditért. Valami szívesség lesz akkor, ebben biztos vagyok, csak arra nem számítok, hogy ilyen fene nagy önzetlen a férfi, hogy nem magára gondol, hanem másra. Ha tudnám, kezdeném furcsállni, hogy mennyi ilyen ember kezd körülvenni. - Globális felhőről, tehát nem kell végigmenni egyenként a gépeken, de ha muszáj, megoldható. Ugyanakkor ez a kockázatos része is, bármelyik kancellárnak lehet egy saját példánya, titkon, amit leválasztott erről a felhőről. - Igen, nekem is van, az Alvók titkos külön kis szekciója miatt, na meg ott a Hetes labor is, mely hely egésze nincs hivatalos köztudomásban, nemhogy az ottani mintaelemzők. Nem mondom, hogy házibarkács gép lenne más kancellároknál, mert azért egy dns-elemző nem olyan, amit otthon összedob az ember maradék anyagokból, de lehet készíttetett egyet az eredetiknek megfelelően, csak gyártási adatok szerint akkor egészen más készült, mint ami valójában. - Az is kérdés így, hogy ha ez a különgép, ami nincs a rendszerre kötve és kijelzi - maradva a példánál, mert látom, hogy tetszett Önnek -, tehát kijelzi, hogy Ön én vagyok, akkor annak eredménye szembemegy az összes többi gépével. A hitelesítéshez így annak is rendszerbe kell kerülnie, kérdés, hogy akkor letöltődne-e rá ez a kis felülírás? Mennyire lehet elrejteni ezt a kódot? - A manuális DNS elemzésre megrázom a fejem picit, és nemlegesen. - Lassú, időigényes, nem megbízható. Pont az emberi faktor miatt, ahogy említette. Gyanút kelthetne, de nem elegendő bizonyítéknak. - Felelek meg a fejrázáson kívül bővebben a kérdésére, majd várakozón tekintek rá, hogy van-e egyéb kérdése, így hirtelen. Ha nincs, nekem lesz. - Mit gondol, mennyi idő alatt tudná megcsinálni? Oh, igen, ha lesz ezzel kapcsolatban kérdése, észrevétele, jelentenivalója azután, hogy kiléptem azon az ajtón... - Biccentek fejemmel a mögöttem lévő ajtó felé. - ... akkor azt személyesen tegye meg. Nem maradhat nyoma ennek. - Nyomatékosítom a lényeget az utolsó mondattal, de hiszem, hogy érti, mert okos ember ő, mikor hajlandó higgadtan gondolkozni. - Ugorjuk át azt a részt, mikor megpróbálom kitalálni, mi lehet az, amit kérne, meg azt a részt is, mikor elmondom, mit lennék hajlandó cserébe adni és Ön felháborodottan jelzi, hogy az kevés. Tehát, mit akar? - Nem kertelek, hanem egyenesen a lényegre térek. Ha az emberismeretem nem csal, Hartley már tudja, mit fog kérni ezért vagy legalábbis körvonalazódik számára, és minthogy egyikünknek sem felemelő érzés a másik társasága és az időnket jobban is el tudjuk tölteni - még az ide bezárt Hartley is -, jobb ha nem húzzuk a időt felesleges udvariassági körökkel.
Utolsó poszt ☽Szer. Nov. 27, 2019 9:56 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Nem értem miért lenne érdekesebb a dolog attól hogy nem pénz kell. Persze lehet csak nincs hozzászokva de most komolyan, mire mennék a pénzével? Mit vennék belőle? Inkább arról faggatom hogyan is zajlik a gépeknél ez az adatlekérés. A felhő jó, bólogatok. -Na igen. Akkor esélyes van külön felhőben tárolt adatbázisa is. Vagy lementett mintái, eredményei. - Itt a gond. Ezt nehéz kiszűrni, valahogy mégis gondoskodni kellene a mintáról hogy bárhova kerül legyen felülírva az eredmény. De ez a példa... el is húzom a szám, nagyon nem akarok Ő lenni. Pedig nem kis előnnyel járna ha legalább a rendszer elhinné én Ő vagyok, de így sem kérek belőle köszönöm, szeretem a saját DNS-em, jó lesz az a rendszerbe. -A kódot el lehet rejteni, mivel egyetlen esetleges alkód. Nem mondom nem lehetetlen megtalálni ha valaki pont ezt keresi, de azért több ezer minta van, esetleges a dolog. - Én nem tartom valószínűnek valaki ez után kutasson a kódokban. De az megnyugtató manuálisan nem áll senki pepecselni vele. -Ahh ember, így akar doppingolni? - Sóhajtok egy nehezet, hogy ne már, az egyik testőre nem jó? De persze értem én miért kell randevúznunk édes kettesben, de ettől boldogabb nem leszek. -Hát... mivel el akarom rejteni a kódot, ehhez át kell néznem ha nem is az egészet, de a javát, az pedig idő. Csak az átnézés napok. Aztán meg kell írnom és bele kell tennem. Ha lenne valami kis... készülék, ami úgy működne mint egy zavaró, csak éppen ezzel a felülíró paranccsal dolgozna az lehet segítene akkor ha olyan gépbe fut bele, amiről nem tudott. Magánál lenne és ha a többi kancellárral beszél nos... hátha szerencsénk lenne amolyan... biztosításnak. - Mert semeddig nem tart átmennie konyakozni a többiekhez nem? Vagy tudom is én mit csinál velük meg a laborjainkban, irodáikban. A felhő és az adatok a gépeken vannak tárolva tehát nem gondolnám lehetetlen. -Minél több időm van annál jobbra tudom csinálni. Kérdés mennyire sürgős a dolog. - az hogy nem alszom mert dolgozom, nos... mostanában ez ment, rég aludtam ennyit mint itt az elmúlt öt napban. Az hogy mit kérek cserébe más kérdés, fel is szalad a szemöldököm hogy váó, vérbeli kofa is lehetne ez a "Callum", de szerencsére megkímél ettől, én ugyanis nem vagyok ilyen. -Azt kérem hogy segítsen továbbra is Samantha Lewisnak. Egyszer már segített. Ha úgy alakulna McGrover elvenné vagy kezet emelne rá vagy bármi, segítsen. Én nem tudok, de maga igen. Csodát nem várok, ahogy maga se várjon tőlem de... én megteszem ami tőlem telik magától sem kérek többet. Jó taktikusnak mondják, bízom benne megoldaná. - Mert nem vagyok hülye, ha az előzőről tud McGrover, akkor gyanús lenne ha Jenkins megint beleavatkozna, de az előttem ülő simlis alak úgy hiszem megtalálja a módját hogy az árnyékok között mozgassa a szálat. Cserébe megírom neki az alkódot és megcsinálom neki a gépet, arról meg nem kell tudnia, hogy Sam DNS-ét is le fogom cserélni ha kapok hozzá segítséget és Sam is belemegy. Ennyi titkom lehet nekem is. Tehát érdeklődve figyelem mit szól, belemegy-e.
Utolsó poszt ☽Csüt. Nov. 28, 2019 2:02 pm Következő oldal☽
Hartley és Jenkins
- Minél rejtettebb kell, mert ha erre a megoldásra kényszerülök, akkor mindenben gyanakodhatnak majd. Bár kis szerencsével pont Önt hívatják majd. - Mosolyodom el némi kajánsággal, mert hát abban az esetben Hartley nyilván nem fog sietni lebuktatni magát. Ha eddig nem lett öngyilkos, akkor nem valószínű, hogy akkor fog nekiállni. - Sovány vigasz, de ugyanennyire vagyok boldog tőle. - Reagálok csak ennyit arra, hogy nem tetszik a személyes, élő jelentés nekem. A testőreim java része is alkalmas lehetne, már ami a hűségüket és titoktartásukat illeti, de őket sem szoktam a terveimbe beavatni, csak amit feltétlen muszáj tudniuk. És pont ezért ők nincsenek is döntéshelyzetben, ha felmerül valami probléma, vagy több lehetőség van, nekem kell végiggondolni, és nagyon lelassítaná az egészet, ha testőrön keresztül postázgatnánk egymásnak. A zavaró készülék említésére bólintok, hogy egy próbát megér, másnem akkor tudjuk használni, mikor a külön mintae-elemzőn mutatják be az eltérő eredményt, ami második ismétlésre a zavaróval már a kívánt eredményt hozná. Nem szoktam átjárni a többi kancellár lakosztályába, ahogy ők se hozzám. William-nél is tíz év kancellárságom alatt most a napokban voltam először, és van neki egy komornyikja is, aki szerintem csak annyira lehet komornyik ténylegesen, mint amennyire én perdai vagyok. A lakosztálya mindenesetre akkora, hogy aligha kalauzolna körbe, és ki tudja, mi van a komornyik szobájában? - Az Imperium hamarosan indul, az ottani orvosi részlegen szintén van ilyen készülék, azon út közben tud dolgozni, próbálkozni, vagy ha nem tart most az Imperiummal, akkor egyik ittenit is használhatja vagy a Városit. Ha lebukna, mondja azt, hogy az én parancsomra keres biztonsági rést a gépen, ezt hihetően nem szokás nagy dobra verni. - A nevem bedobása ilyen esetben úgy is azt eredményezi, hogy hozzám fordulnak megerősítésért, hogy tényleg így van-e? - Az idő a problémás, körülbelül öt hete van rá, hogy tökéletesen működjön. Az ötödik hét vége a végső határidő. - Akkor ér vissza tervek szerint az Imperium, és akkor már működnie kell. Amennyiben ez lesz a terv, de nem árt előre gondolkodni, mint elvesztegetni egy hetet. Legfeljebb hiába dolgozik Hartley, amit biztos nem fog bánni és szeretettel gondol majd rám, de még ekkor is úgy vélem, hogy ha nem ehhez a tervhez, akkor másikhoz majd még használható lesz. Ideje is rátérni, mi szíve vágya a férfinak, és elmosolyodom, miközben hallgatom őt és a pohárból megiszom a maradék vizet, ezzel is mintegy jelezve, hogy találkánk a végéhez közeledik. - Pont őmiatta kell. - Hajolok előre, hogy az asztalra tegyem a poharat és ravaszul csillanó szemekkel nézek a férfira. Még egy önzetlen lélek! Le merem fogadni, hogy Moor tizedes is majd elő fog hozakodni valami hasonlóval, még akkor is, ha nem egyezik bele Lewis hadnagy az ellene való ál-merényletbe. A terv éppen ez lett volna, egy másik holttest maradványait azonosítsák a hadnagyként... de nem szeretek a terveimről másoknak beszélni, na meg ha ezzel kezdem, hogy Lewis hadnagyot látszólag meg kellene ölni, valószínűleg ennél a mondatnál vesztettem volna el Hartley figyelmét, leragadt volna itt. - Egyébként, Önnek is ugyanannyi meghúzni egy ravaszt, mint nekem. - Állok fel a székből, s szavaimmal arra az egy mondatra utalok, hogy nekem hatalmamban áll segíteni, míg neki nem. Ami azt illeti, azt a ravaszt én már próbáltam is meghúzni, de a pisztoly a legrosszabbkor mondott csődöt, pedig pontot tehettünk volna az ügy végére ott a mocsárban. De még jó, hogy nem vár csodát tőlem a zászlós! - Gondolkodjon, tervezzen, keressen egy.. vagy néhány célt magának. Az segít majd! - Segít, egy kicsit. Biccentek egyet felé búcsúzóul és távozok innen, nem mondván meg, meddig lesz még itt a férfi bezárva, de az orvosa, aki visszakapta távozásommal a kamerák feletti felügyeletét is, pár napon belül meg lesz elégedve Hartley gyógyulásával, legalábbis nem tartja már ön- és közveszélyesnek.
Utolsó poszt ☽Csüt. Nov. 28, 2019 8:00 pm Következő oldal☽
I settled my grievance by crafting a mask
and I never looked back
Felhorkanok, hogy engem fognak hivatni. Akkor nyilván nem találom meg avagy írok rá további rejtő programot, akármi. -A sovány vigasz is valami. - Erőltetett mosoly, de nem annyira éles mint eleinte, lévén fejben tervezek. Ha hasznára leszek és ez mind sikerül ezzel segíthetek Samnek, akár két fronton is. Meg kell ragadnom a lehetőséget. Felvetem egy olyan készülék készítését is, ami felülírná a független programokat, gépeket ha az alapkódot használják. Ez több idő mint belenyúlni magába a kódba, de muszáj megpróbálnom, ha teljes körű felülírást szeretnék. -Reményeim szerint velük tartok, van még egy záró orvosi kivizsgálásom, fizikai, így ott tesztelném. Ellenben... nem tudom mikor ér vissza, mert változó állítólag. De szerintem mire visszaérünk meglesz. - Csak nem adnak annyi munkát a meglévő mellé, hogy ne bírnám ezt a kis pluszt. A lebukásra csak bólintok.- Nem fogok. - Már lebukni, óvatos leszek nem kell aggódnia, ám ha valami mégis totálisan félresiklana azt mondom amit mondott. -Öt hét nem sok, de megoldom. Van motivációm. - Egy hónap... hárommal mehetnék biztosra, ez a harmada. De elnézve a mostani informatikusokat én jóval terhelhetőbb fajta vagyok, maximum a navigációs elemzésekre kérek több időt. Megoldom. Meg kell oldanom. Sam miatt is, aki miatt vállalom. A válaszát hallva a kérésemre viszont meglepődöm. -Nem ennyire véglegesre gondoltam, uram. Mások vagyunk, én politikára gondoltam, abban maga a jó. De végső esetben eldobhatom az életem, valóban. - Csóválom a fejem elnézve hogy feláll. Ha megölném McGrovert, akkor magam is lelőhetem. Valamelyik kancellár lassú halálra ítélne, talán pont Jenkins lenne a leglelkesebb. De érezhetően már nem hajlok erre, nála is meggondoltam magam, ugye. Elhúzom a szám, jelezve kössz. -Egyet találtam. - Vonom meg a vállam és elég sokatmondóan nézek rá, de hogy most azzal az agyára megyek vagy megcsinálom ezt a munkát nehéz eldönteni. Nekem nehéz, csábító az első verzió is. Addig is meglátjuk mennyit maradok még itt, fejben legalább megtervezhetem mit is akarok létrehozni. A gyakorlat majd csak ezután jöhet. Főleg mert... át kell gondolnom miért is segít Jenkins Samnak? Mi az ára az én kérésemen felül?
Utolsó poszt ☽Vas. Aug. 30, 2020 8:02 pm Következő oldal☽
Lizy & Stig - Orvosi vizsgálat
Miután a legutóbbi küldetésemről sikeresen megérkeztem a Dominium-ra és elküldtem a jelentésemet Terson Kancellárnak, úgy gondoltam pihenek egy kicsit, mielőtt újabb megbízatásra vezényelnének. Már el is képzeltem, ahogy végignyújtózok a kabinomban lévő ágyon és élvezem egy kicsit a perdai lét után szinte luxuskörülménynek számító itteni kényelmet. Mivel már lassan két egész napja egyetlen korty alkohollal sem áztattam szikkadt belsőmet, itt az ideje benyakalni valamit, ami kellően ütős ahhoz, hogy feledtetni tudja az elmúlt időszak megpróbáltatásait. Egy tisztnek nem valami nehéz minőségi itókához jutnia még idefent sem, főleg, hogy némi tiszteletnek is örvendek, ha már én vagyok a "Dominium hőse" vagy mifene... Ahogy zárt ajtó mögé kerülök, egyetlen húzásra leküldök egy fél üvegnyi szeszt, gondolván, ha már kéznél van, üssön is, és egyébként is kialszom, mire nekiveselkednék újból a perdai vadonnak. A probléma néhány perccel később üt be, amikor a PDA-m csippan az asztalon és azonnal behívatnak a legközelebbi orvosi szobába általános vizsgálatra. Az üzenet prioritásából fakadóan a megjelenésem nem tűr halasztást, mivel olybá tűnik, különös figyelemmel kísérik a perdai feladatot végzőket, félve egy esetleges nem kívánatos kór behurcolásától. A kiemelt részben erről hosszasan írnak annak, akit érdekel, vagy, aki esetlegesen ellenkezni próbálna a szabályzattal. Vetek egy elnézést kérő pillantást a félig üres üvegemre, mert sajnos magára kell hagynom egy rövid időre itt a szálláshelyemen. Fegyvertelenül, de már lemosva magamról az elmúlt két nap porát indulok meg a pontosan jelölt, legközelebbi orvosi részleg felé, ahol kérdések nélkül vetem alá magamat bármilyen vizsgálatnak. Odabent tisztelettudóan előre köszönök mindenkinek, és próbálok megnyerő is lenni a magam módján, bár az alkoholos kipárolgásomat nem tudom leplezni senki előtt sem.
Amióta Dorian a férjem, még jobban meg szeretnék felelni neki és a velem kapcsolatos elvárásoknak is, így most már nem csak az Alvóknál segítek be, hanem amikor időm engedi, akkor az egyszerűbb orvosi vizsgálatoknál is. Ez is plusz tapasztalást jelent a számomra, bár elvesz a szabadidőmből, mégse bánom. A férjem is általában estig dolgozik, az Iskola délután véget ér, erőnléti edzésem sincs minden nap, a plusz projektemről pedig este, otthon is tudunk beszélni Doriannal. Ezen kívül természetesen Callum Jenkins kancellár gyakornoka is megmaradtam, mégis jelenleg úgy tűnik, hogy mindenre jut időm és energiám, bár kissé ma fáradtnak érzem magam. Holnap meglehet, hogy az Iskola után hazamegyek, max főzök valami finomat vacsorára, hátha Dorian értékeli majd. Ahogy nézem, Stig Wayland hadnagyon kellene hamarosan elvégeznem néhány alap vizsgálatot, majd a vérét elemeznem. Ismerős a neve, gyorsan rá is nézek a kartonjára, és hamar összeáll a kép. Dorian mesélt a hősi tettéről, hogy megmentette az Aquillonról visszatérteket remek szaktudásával. Nemrég a Perdán volt, ezért is kérik a vizsgálatot, így előkészítek mindent, amire szükségem lesz, így mire a hadnagy ideér, nagyjából kész is vagyok. Felé pillantok, és bár nem vagyok egyedül, de én indulok meg felé. - Jó napot Wayland hadnagy. Elizabeth... - egy pillanatra megakadok, még nagyon új számomra ez a név. - ... Castillo vagyok, én fogom elvégezni Önön a vizsgálatokat. - mosolygok rá kedvesen, majd finoman intek neki, hogy jöjjön velem az egyik kisebb laborba. Teljesen fehér a helyiség, akár csak a köpeny, amelyet viselek. Minden megtalálható itt a vizsgálatokhoz, még orvosi ágy is van, de én egyelőre csak a széket húzom ki neki, majd ez után nyúlok egy pár steril kesztyűért, amit a kezeimre is húzok. Jobb az elővigyázatosság a Perda miatt. - Kérem foglaljon helyet! Először vért veszek magától, de addig kérem mondja el, hogy a Perdán kapcsolatba került-e valamilyen állattal vagy növénnyel, esetleg perdaival. - ez pár általános kérdés, amelyek segítik a munkánkat. Idő közben finoman nyúlok a kezéért, amin ha kell, felhúzom én a pólót addig, amíg az elszorítót ráteszem. Ez után fertőtlenítem a vérvétel helyét, majd óvatos, de gyakorlott mozdulattal szúrom bele a tűt. Szinte semmit se fog érezni. A kezét ha nem szorította ökölbe, akkor én finoman megfogom a kézfejét és ujjait elkezdem behajlítani. - Szorítsa ökölbe! - kérem kedvesen, majd az elszorítót leveszem és ez után cserélgetem a fiolákat. Pontosan ötöt veszek le tőle, különböző méretekben, ami azért némi ideig eltart. Nem nézek rá, hiszen a feladatomra koncentrálok, de nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg a következőt. - Nem hittem, hogy a Dominium hőse ma beugrik hozzánk. - egy rövid pillantással mégis csak arcára nézek, és láthatja rajtam, hogy elismerem tettét, ahogy oly sokan rajtam kívül ezen a hajón. Sok életet megmentett.
Utolsó poszt ☽Vas. Nov. 15, 2020 7:37 pm Következő oldal☽
Nem tudom és nem is akarom meghazudtolni magamat a belépésemet követően. Vagyok, aki vagyok, egy visszafogott fickó, aki szimplán igyekszik mindenhol a Dominium szolgálatára lenni. Megjelenésemben és testtartásomban a fenhéjjázás legapróbb jelét sem lehet felfedezni, ugyanis, sosem gondoltam, hogy hadnagyi titulusommal vagy a korábbi akciók során szerzett és viseltetett címeimmel külön elbánást, vagy figyelmet érdemelnék. Ahogyan az aktámban is szerepel, egy csöndes, de a végletekig eltökélt és hűséges szolgálója vagyok az emberiségnek, legyen szó bármiről is, ami a javunkat szolgálja. - Üdvözlöm, Mrs. Castillo!- próbálom valamelyest leplezni, de némiképp meglepődök, hogy személyesen a Kancellár neje lesz az, ki a vérmintát leveszi tőlem. - Köszönöm. - biccentek és kedélyesen meg is köszönöm a rám szakított idejét, amivel igyekszek nem visszaélni a vizsgálat során. Követem a mutatott irányban, majd be a szobába és helyet is foglalok a kihúzott széken. - A perdai missziókra rendszeresített bogám volt segítségemre, míg bejártam a zónát és telepítettem a szenzorokat, rajta kívül egy perdai nővel és néhány drannal kerültem kapcsolatba. Előbbiről semmit sem tudok, ahogy jött, ugyanolyan gyorsan el is nyelte a sivatag, míg az utóbbiak zsákmánynak szerettek volna minket, de visszavertük a támadásukat. - igyekszek artikuláltan és érthetően beszélni, bár a félüvegnyi alkohol már dolgozik belsőmben és akár akarom, akár nem, a szakavatott szemeket nem fogom tudni átejteni, akármennyire is igyekszek józanságomat nagy odafigyelés mellett láttatni. Hagyom, hogy Elizabeth tegye a dolgát, majd miután behajlítja ujjaimat egy mosoly kíséretében eleget is teszek a kérésének. - Oh, hát, na igen... - nem igazán szerettem sosem a középpontba lenni, főleg nem tudtam megfelelően kezelni, ha a méltatásommal volt kapcsolatos a beszélgetés. - Úgy érzem, hogy a legjobb kezekbe kerültem. - kedveskedek vissza némiképp esetlenül, amiért már feddem is magamat, mert ezt vajon miből mértem le? Talán kíméletesen szúrta a tűjét, vagy talán nem szorít a karomra helyezett eszköz? - A vérminta elemzésének eredménye mikorra várható, kisasszony? - holnap legkésőbb szeretnék visszatérni a holdon állomásozó csapatomhoz is, akiket már jó ideje nem láttam.
5. gyűrűszint
De röhögtem rajta egy jót, kössz xDD (pedig amúgy nem vicces de sssh) 
