*A területek elosztása nem most fog megtörténni, ahhoz Dann Tierran is kellenei fog, de megértem, hogy néhány kívánságot és feltételes ígéretet le kell tenni az asztalra, hogy mindketten komolyan vegyük a másikat. Arra azért felkapom a fejem és kíváncsian, kissé zavartan nézek Aeron J. Carterre, mikor azt említi, megszokták, hogy van tengerpartjuk. Tudom, hogy nagyon sokáig utaztak a Dwa`woruun, ahol csak egy kis pocsolya van tó gyanánt és a hegység tengerpart felőli szakasza elég magas és meredek ahhoz, hogy onnan belábaljanak a vízbe. A keleti végénél pedig Grodrak fogai között kellene a partra menniük, kétlem, hogy olyan gyakran járnának arra, hogy már megszokássá vált volna. * -Valóban? Nem hiszem, hogy akadálya lenne, de erről Dann Tierran dönt. Sok mindenben szabad kezet kaptam, de ez nem tartozik közéjük. *S más miatt is vagyok most itt, de nem mondok első kézből nemet, mert nem szeretnék mindjárt a tárgyalásunk elején csak akadályokat felállítani a hegyi nép előtt. Sokan vannak, sokfelé élnek, így elég nehéz számomra megbecsülni mennyiren vannak. Vadember adott némi támpontot Elorak lakosainak számához viszonyítva, ám ez kevés. A hegyi nép a városiak is ott vannak még, utóbbiak már belakták a házaikat és azt a területet, amit csak úgy elvettek a perdaiaktól. Mit kaptunk érte cserébe? Semmit. Pusztítás nyomai látszanak még mindig a Város közelében, hiába ültettek fákat. A seb ott tátong a perdai tó partján. Bólintok Aeron J. Carter válaszára, tudomásul veszem, próbálom behelyettesíteni Vadember meghatározásába a létszámot, ám aztán visszalépünk oda, ahonnan elindultunk. Jóllehet szavai alapján nem ad lehetőséget további ellenkezésre vagy méltatlankodásra, de nem adom fel. * -Jártam a városotokban, így is sok helyet foglal el. Jártam odabent az épületben, láttam, hogy túl nagy, túl magas és felesleges helyiségek vannak. De én őszintén remélem, hogy meg fogunk tudni egyezni, az máris előrelépés lenne, ha legalább leülnénk a megegyezéshez. *Nem tagadom, hogy mennyire nem tetszett az a tény, hogy az égiek, a kancellárok nem voltak hajlandók semmit sem megbeszélni, megkérdezni, főképp engedélyt kérni arra amit terveztek. Csak megcsinálták, holott azt az időt, amit a Dann figyelmének elterelésére használtak fel, akár a tárgyalásokra is fordíthatták volna. Persze akkor még nem lenne város az Irlian tó partján, vagy nem ilyen nagy. Mindenesetre mosolyomból látható, érezhető, hogy Aeron J. Carterrel sokkal kellemesebb a társalgás, egyenrangú partnernek tekint, nem csak egy őslakosnak, pedig pont, hogy akként többet kellene érjünk. Mindezt akkor erősíti meg, amikor egymás sérelmeit, egyenlő és igazságos harccal döntené el, Megvallom meglep, de értékelem és a népem többre becsüli azt, aki egy az egy ellen kiáll a maga igazáért, vagy sérelméért, mintha csupán gáncsoskodna vagy másokat is feltüzelve egyenlőtlen küzdelembe hajszolná a társait és perdait egyaránt. A szó, a válasz végül az én nyelvemen hangzik el, újabb meglepetést okozva ezzel, nem csak nekem, hanem ahogy egy pillanat erejéig Vademberre nézek, neki is. Elismerően elmosolyodom, majd biccentek köszönetképp, érezve a helyzet komolyságát és a hegyi nép vezérének mosolytalan arca által közvetített üzenetet. Biztos lehetek abban, hogy senki nem mer majd ellent mondani neki. Hosszan fejtem ki hát azt amit Tierran mesterrel és Rotemshellel találtunk ki, de nem vagyok biztos abban, hogy jól tolmácsolom, ám Vadember is némi zavarba kerül. Figyelve Aeron J. Cartert, tudom, a tervnek melyik pontja az ami ellenérzést vált ki belőle, vagy legalábbis mélyebb érdeklődést, hogy mégis hogyan akarjuk azt kivitelezni, ám a mondandóm vége utáni rövid csend mindennél beszédesebb. Várakozón pillantok rájuk felváltva, ők meg egymást nézik, s aztán nagy nevetés robban ki belőlük. Nem értem, pedig abban biztos vagyok, hogy nem rontottam el semmit, nem mondtam rosszat, bár azon nem nevetnének. Leginkább Vadembertől várok választ, kérdőn és némileg szigorúan tekintek rá, mert szeretném megérteni a helyzetet. Mi volt az ami miatt mindketten nevetésben törtek ki, mely nem volt cseppet sem gúnyos, nem rajtam nevettek. Inkább derültség volt az ami megalapozta. Nekem persze nem jut eszembe az amit Vadember múltjában láttam, nem kötöm ide, egészen más a téma amiről beszélünk, mint holmi csapodárság. Akár beavat a "titokba" akár nem, a következő percben már a hegyi nép vezére beszél hozzám ismét, amit Vadember készséggel fordít le. * -Úgy legyen Aeron J. Carter. *Nem mosolygok, de úgy döntök, hogy mérges sem leszek, azért sem, mert ezek után egymással váltanak néhány szót, nelyekből valamicskét megértek. az erratorokról beszélnek, ami azt jelentheti, hgy Rotemshel tervét tárgyalják meg, és megértem a kancellária szót is. Kíváncsian fordulok aztán feléjük, mikor újra nekem szólnak a szavaik. A válaszra annyira nem is voltam felkészülve, hiszen úgy jöttem ide, hgy csak Vademberrel beszélek, kipuhatolom a szándékaikat, mennyire lehetne őket bevonni az égiekkel vívott harcba. * -Egyelőre nem tudom hogyan lehetne ezt ellenőrizni, de nem hiszem, hogy a kereskedelemnek véget kell vetni, legfeljebb áthelyezzük egy másik helyre, Elorakon kívül, hogy ne legyen feltűnő. Az biztos, hogy a kancellárok előtt panaszkodni fogunk rátok, hogy túl sok a baj veletek, és túl sok gondot okoztok. Látszólag ellenetek fordulunk, hogy akár szövetséget is akarjanak velünk kötni. De ebben is a segítségeteket kérem, hiszen jobban ismeritek a saját népeteket, tudjátok mi az, amivel hatni lehet rájuk. Azt sem szeretném viszont, ha mindez hátrányosan érintené a Dwa`woruun maradt családtagjaitokat. Tudom, sokakat hagytatok hátra, ártatlanok, akiknek semmi köze a politikai játszmákhoz. Olyanok akiknek nem volt bátorsága eljönni, de nem érzik ott jól magukat. Nem tudom mindez hogyan csapódik majd le, menet közben is szükséges lehet a változtatás. Beleegyezel abba, ha Vademberen keresztül tartjuk a kapcsolatot? Ő már úgy jár Elorakba, mint aki haza érkezik. Lassan tiszteletbeli eloraki lesz, persze csak akkor, ha nem fojtják előbb vízbe. *A végén elmosolyodom, Vadembernek nagyobb az a híre, hogy szemtelenül besompolyog a városunkba, mint a szoknyavadász énje. *
Látja, hogy meglepi a nőt a tengerparti kívánalom, mely ugyan inkább humor akart lenni, de megvannak az előnyei is - a hátrányok mellett - egy olyan helynek. Egyébként meg találtak egy kis járatot, amely kanyargósan ugyan, de levisz itt is a tengerparthoz. Sziklás, köves, meredek még így is, csak jó úszóknak javallott, már aki lubickolni megy, de legalább van és kezdeti ügyetlenkedéssel eltöltött hónapok után egészen belejöttek páran a halászatba is, ami plusz élelemforrás lett. Márpedig éhező, legyengült ellenállók nem tudják felvenni a versenyt a Dominium katonáival, így hamar megtanulták, hogy a tenger vagy bármilyen más ehető vízi élőlényben gazdag tó és folyó nagy kincs, nem csak a termőföld. - Természetesen, ez a kérdés még ráér a győzelem utánig. Csak megemlítettem. - Biccent előzékenyen Carter. Sejtése szerint a Dann-t is érdekli, hogy mi lesz később, utána, egy jó vezető hosszú távban gondolkodik, márpedig akármelyik embercsoport nyer, valahol helyet kell nekik találni ezen a holdon. Valamit tud mondani így majd neki Roda, amin gondolkodhat Dann Tierran. Ha esetleg nem lenne elég álmatlan éjszakája. - A tárgyaláshoz való leülést mindenképpen megígérhetem, magam is remélve, hogy meg tudunk egyezni. - A túl nagy terek... relatív. A katonai részeken tudja, hogy miért kell valamire annyi hely, amennyi, a tudományos részlegekéhez viszont nem konyít, a lakórészek meg... bizonyára az emberek örültek, hogy kiszabadultak az űrhajó kis kabinjai nyújtotta bezártságból. Majd kiderül, hogyan lesz ez, ehhez előbb meg kell nyerni a háborút, utána lehet osztozkodni. Addig is a gesztust megtették egymás felé, hogy hajlandóak tárgyalni és mindkét fél adott esetben kicsit engedni. Amit utána mond Roda, azt természetesen komolyan veszik, csak a látszata más, mert elrontja ezt az utolsó mondat okán Delgadoval kettejükből kitört rövid nevetés. Meg is kapják érte - főleg Delgado - a rosszalló és szigorú tekintetet. - Öhm.. Te mondani, hogy a Vezér hasonlítani rám a múltamban látni voltak miatt. És... elég sokan, khm... ismerni, hogy én mennyire szeretni szép nőket. Carter azt mondani volt, hogy ha mi ketten hasonlítani, akkor az ő asszonya meg ne tudni majd. Mi tudni, te nem így érteni, de lenni vicces. Nekünk lenni volt az. - Fordítja le a tolmácsként helytálló Delgado Roda nyelvére, mi is volt rövid derültségük oka, némi bizonytalansággal, hogy a gyógyító is viccesnek találja-e? Más nép, ráadásul nőből van. Aeron is azért igyekszik megemberelni magát, mielőtt e "baki" rontaná le az esélyeiket és gyorsan biztosítja az Első Gyógyítót, hogy mennyire örül a bizalmának. Roda szigorú marad, de nem tűnik sértettnek, Elisá-ból kiindulva ez akkor nem jelent rosszat. Elméletileg. Bizonyos szempontból még az Ellenállás vezérének is nagy falatot jelentenek a nők, ha ki kell igazodni rajtuk, de még a szoknyavadász alkalmi tolmácsának is. Inkább gyorsan görgeti is tovább a beszélgetést, hogy néhány lényeges kérdésre még sor kerüljön ma. - A Kancellária készségesen fel fogja ajánlani segítségét Önöknek, hogy ellenőrzés alatt tartanák az Elorakba vezető utakat, vagy Elorak városállamának határait. Szuverenitásukra hivatkozva ezt mindenképp el kell utasítaniuk. De hivatkozhatnak a többi, északon élő perdaira is, hogy rossz néven vennék a katonák ilyen megnövelt jelenlétét perdai földön. - Próbál Carter a kancellárok fejével gondolkodni, nem először életében, főleg, mióta itt van. De egyébként is arra jut, hogy minden bokorhoz nem állíthatnak katonákat sorláncot alkotva, ugyanakkor Elorak kapuinál is kellemetlen lenne katonákba botlani. Valahogy ki kellene játszani... Felpillant a gondolkodásból a gyógyító további szavaira, s a besurranásokról Carter nem tud, nőügyekre gondol, hogy néhány perdai nő és talán a férjeik, bátyjaik, apáik akarják Delgado-t a vízbe fojtani. Maga is elmosolyodik, meg a megnevezett is, bár neki nem túl őszinte a mosolya és hamar Carterhez is fordul. - Uram, biztos vagyok benne, hogy a tárgyalásokhoz lesz nálam alkalmasabb személy is. - Menekülne a felelősség alól. Hogy ő döntsön ott helyben akár, még ha aprócska kis dologról is van szó? Köszi, de nem! - Meglehet, de amíg nem szédíti el az összes szép perdai lányt Elorakban, addig megbízhatnak Önben. A perdaiak szemlátomást bíznak abban, amit ismernek már, a bizalom pedig kedvez az üzletnek, bármiről is legyen szó. A fontosabb dolgokhoz majd lesz kísérője, egy parancsok vagy az egyik alvezér. - És ezzel máris Rodához fordul Carter, figyelmen kívül hagyva, hogy Delgado szemlátomást nem nyugodott meg, még annak ellenére sem, hogy ő biztos bejárhat Elorakba és találkozhatna azzal, akivel akar. - Beleegyezem. Szükségünk lenne pár rend perdai öltözetre, mármint tényleg perdainak kell látszódnunk és a nyelvüket, gesztusaikat is jobban meg kell ismernünk, tanulnunk. Ezzel elkerüljük a Kancellária figyelmét, valamint a kereskedelmet sem kell áthelyezni Elorakból tovább bonyolítva azt, ami már amúgy is bonyolult. Ott tudunk lenni Elorakban és használhatjuk a szemünket, fülünket. Mi több, az Önök kíséretébe vegyülve akár a Városba is be tudunk így jutni. Mennyire szokták Önöket ellenőrizni a Városba érve? A kíséretet? - Perdainak látszó szabadon mozgó kémek a Városban! A lebukás veszélye mint minden ilyen esetben óriási, a perdaiakra nézve is, de sokkal egyszerűbb lenne így információhoz jutni, mint kibogozni a perdaiak tolmácsolásából, mit láttak, hallottak, aminek lehet a felét se értették meg. Nem mert buták, hanem mert nem emberek és nem ismerik a dolgainkat. - Így könnyebb lenne megbeszélni azt is, amikor közös katonai fellépést szeretnének kérni Önöktől ellenünk. Mert előbb vagy utóbb, de ezt is kérni fogják.
*Abban mindketten egyetértünk, hogy a területek elosztása ráér később is, mindkét félnek van bőven gondolkodnivalója, és ideje is. Az viszont muszáj volt, hogy tisztázzuk, van ajánlat és ismerjük a kívánalmakat, feltételeket is. Legalábbis részben, de Aeron J. Carternek tudnia kell, hogy sok mindent hajlandóak vagyunk megtárgyalni. Szó nélkül veszem tudomásul, csupán egy fejbólintással nyugtázom, hogy meg fogunk tudni egyezni és remélem valóban így lesz, hogy az akkori tárgyalásunk is olyan simán alakul, mint a mostani, noha akad azért nevetésre való, amit nem értek. Aeron J. Carter komolyan hallgatott végig és láttam rajta, hogy egyetért, hogy benne is megfogalmazódtak bizonyos gondolatok, ellenérzésnek nem láttam jelét. Ám a nevetés, s ahogy előtte összenéztek Vademberrel, magyarázatot kíván. Ezt egy pillantással jelzem is Vadember felé, aki aztán készséggel segít ki. Emlékszem a múltjából azokra a nőkre, akiket kényeztetett, sokukat elég arcpirító módon, de rájöttem, hogy ebből a szempontból nem különböznek tőlünk, épp csak nagyobb étvágyuk van. Azt viszont jó érzékkel elhallgatom, amit vadember felől éreztem akkor, amikor a Naphajút láttam az emlékeiben. Szigorúságom enyhül, a felismerés egy sóhajjal rögzül bennem, majd bólintok.* -Á, értem. Örülök, hogy találtatok derülni valót benne. *Hagyom egy kicsit pácolódni őket, mint húst a lasa aridás lében, s csak pár hosszú lélegzetvételnyi idő után mosolyodom el. A kis kitérőt tekintve nem haragudtam meg és a későbbi tárgyalásokat sem befolyásolja, annyira ismerem már Vadembert, hogy tudjam, nem célja akadályt görgetni elém és a perdai nép elé. Valamiért nem fűlik a foga ahhoz, hogy itt legyen, ez érezhető felőle, a mosolya sem túl őszinte amikor meghallja, hogy a vezérük beleegyezését kérem, hogy ő legyen a kapcsolattartó, ám nekem ő kell. Másrészt a hegyi népre is, hiszen ők jobban ismerik azokat akik a Dwa`woruun maradtak s a vezetőiket. Callum jenkins nem volt hajlandó segítséget nyújtani a kancellár társaihoz, így másokra kell hagyatkoznom. Kapok némi segítséget a várható történések jóslatával. * -Mivel csupán Elorak hajlandó közel engedni magához az égieket, ez a kifogás nem jelent különösebb gondot. Köszönöm, számítani fogok rá. *hajtok fejet könnyedén és nem túl mélyen, így pusztán köszönetnek értékelhető, de már maga a mozdulat megléte is bizakodásra adhat okot annak, aki valamennyire is ismeri népem szokásait. Míg ők aztán egymással váltanak szót, melyek közül csupán néhány szót ismerek fel, addig azon gondolkodom, hogyan is segíthetnénk a hegyi népet másképpen is. Ezekhez a gondolatokhoz Aeron J. Carter rögvest csatlakozik is. * -Nem okoz problémát. Szerzek néhány ruházatot. *A részleteket majd megbeszéljük, mikor és hogyan kapják meg, milyet és mekkorát. Az viszont meglep, hogy a városi belépésünkről érdeklődik. Nagyfokú merészségre és pimaszságra utal. Vetek egy pillantást Vademberre és elmosolyodom. Megértően elmosolyodom. Vajon ő tanulta el a sompolygást a többiektől, vagy Aeron J. Carter kapott tőle ötletet?* -Ha van aki várja az érkezőt, akkor nincs túl nagy ellenőrzés. A kísérőknek kell leadniuk a fegyvereiket, jóllehet ez valójában felesleges. *Ismét egy mosoly, mely most szélesebb, hiszen arra gondolok, hogy a testőrök, a harcosaink képességei, messze túlmutatnak a fegyverek használatán. * -Szemtelenség így a városukba sompolyogni. *Csupán derűs megjegyzés a részemről, de nem ítélem el.* -Segíthetünk esetleg valamiben még? Gondolok arra, hogy…Elorak lakosai közül vannak olyanok akik feltűnően kíváncsiak az égi nép szerkezetei iránt és talán sok mindent odaadnának értük. Ha van valami, aminek a megszerzése nem feltűnő és gyanús ránk nézve és tovább adhatjuk nektek, akkor nevezd meg kérlek, vagy inkább mutass képet róla. Jobban felismerjük. Tudom, hogy tudsz képet mutatni. Biztosan van olyan szerkezeted. *Ezzel talán tudok segítséget nyújtani nekik, ha fegyvereket nem is szerezhetek. Az feltűnő lenne, másrészt nem is akarok. A fegyverek ölnek, elveszik az életet, én pedig nem szeretnék ilyet. Aztán eszembe jut még valami, amiben viszont ő segíthet. Mégis csak vezető, egy vezér akire hallgatnak, nem lehetett ez másként a Dwa`woruun sem.* -Ismered a kancellárokat? Szeretnék velük találkozni, de nem tudom mivel lehetne rájuk hatni. Mi az, ami elősegíthetné az ügyünket. *Nézek mindkettejükre kíváncsian és várakozón. Talán készségesebbek lesznek, mint Callum Jenkins.*
Bizakodó, ha nem is bűnbánó mosolyt enged meg Delgado és egy haloványabbat Carter is - ismét jelét adva, hogy a perdai beszédet legalább úgy nagyjából érti -, de mindkettejük részéről azért a megkönnyebbülést az adja, mikor Roda is elmosolyodik. Szerencse, hogy Elorak Első Gyógyítója érti a viccet is, mely egyébként valóban nem rajta gúnyolódott, inkább a tolmács egy nem éppen vonzó vonását emelte ki. Arra már kevésbé őszinte a tolmács mosolya, hogy ő legyen a kapcsolattartó és próbálja is áttestálni a lehetőséget másnak, komolyan gondolva, hogy erre van alkalmasabb személy is, ha racionálisan nézzük, de pechére Carter a perdai nővel ért egyet, másnem azért, mert érzékeli, Roda bízik Alec-ben és a bizalom nagy fegyvertény lehet még a későbbiekben. Alec meg a helyzetre való tekintettel kénytelen magába nyelni néhány cifra káromkodást. Carter további tervei úgy tűnik, működni fognak, perdai öltözetekhez jutnak az ellenállók, melyekkel valóban autentikusabb megjelenésük lesz, nem csúsznak el kis részleteken, mint ahogy tette ezt Delgado is nem egyszer Elorak kapujánál. - Uram, ha megengedi... - Szólal meg Delgado és Rodához fordul, ahogy Carter biccent. - A kötelező kísérettel mi lenni Elorakban? Vagy el kelleni hagyni vagy a kísérőnek is és nekünk is úgy kelleni tenni, mintha ismerni mi egymást és lenni mi régi barátok, aki elé kijönni a kapuhoz és várni rá. Különben gyanús lenni, hogy egy "perdai" nem mehetni szabadon Elorakban. - Úgy sejti, teher valamennyire a perdaiaknak is, hogy a lelkesen kíváncsi emberek kísérgethetik, de nem bíznak bennük ahhoz, hogy hagyják őket egyedül lófrálni. El tudja fogadni, ha a kíséret még marad, míg a bizalom meg nem nő annyira a többi perdaiban is, hogy erről lemondjanak, de addig bele kell jönni kicsit a színészkedésbe és váll-lapogatva, vigyorogva köszönteni a másikat... vagy ahogy ez a perdaiaknál szokás, még nem figyelte meg Delgado. Carter ebbe nem szól bele, csak figyel a válaszra, majd utána felveti még, ami őt érdekli: perdai öltözetben besurranni a Városba, melyhez az "igazolást" a perdaiak adnák, akinek a kíséretét alkotnák. - Szemfülesség. Élelmesség. - Mosolyodik el Carter arra, hogy szemtelenség lenne besompolyogni a Városba ilyen módon. Azt elégedetten nyugtázza, hogy az ellenőrzés nem nagyon komoly, arcot nem szkennelnek a perdaiaknál, s ez az Ellenállásnak jó. - Ám ha lebukunk, akkor Önök is bajba kerülnek. Nem gondolom, hogy bántanák azt, akinek a kíséretéhez tartoztunk, de azt már tudni fogják, hogy összeszűrjük a levet. Legalábbis elég nehéz lesz elhitetni velük, hogy ez egyedi eset volt eltévelyedett perdai által, kiváltképp, ha olyan rangos személy menne a Városba, mint Ön. - Nem akar titkolózni Carter, hogy mire lehet felkészülni, ha lebukik a kémjük, és még így is a legoptimistább verziót mondta el, minden más csak rosszabb lehet. Nem gondolja, hogy a Kancellária kockáztat egy nyílt háborút a perdaiakkal szemben, hogy a városukban ölnek meg egy rangos perdait, de aztán ki tudja, mire is képesek valójában és milyen fegyvertény lehet náluk, amiről Carter sem tud? - Mmm, jó felvetés. Át fogjuk gondolni, mi lehet az. Ha megvannak a konkrétumok, gondolom, akkor beszéljük meg, mit kérnek értük, hacsak nincs már most is ötletük? - Kérdez vissza Carter. Azonnal nem mond listát és mutogat képeket, mert előbb ezt az alvezérekkel megtárgyalják. Fegyver, töltények, gyógyszerek... ezek mind olyanok, amikre szükség van, ám gyanúsak, minek egy perdainak ilyen emberi holmi. Olyan kell, ami kisebb, önmagában is működőképes, vagy valamihez alkatrészenként beszerezni. Ez alapján cirka tíz-tizenöt év alatt összejön egy kisebb sikló. Tehát ezt alaposan át kell gondolni, mire használják el ezt a lehetőséget. Addig Roda mást vet fel és a friss sütetű egyezségük értelmében nem árt tisztázni, mit szeretne a perdai nő a kancellároktól? Ha ugyanazt, ha tőlük is ugyanazt elérni, amit az Ellenállástól remél a háború megnyerését követően, vajon bevallja-e? S a mellé állnak-e végül, akivel előbb megegyeznek és erősebbnek is látszik? - Pontosan mit szeretne elérni náluk? Mindenesetre... - Elakad kicsit, próbálja átgondolni, miként is fogalmazzon Rodának, hogy értse, még ha konkrét dolgokat nem is tud neki mondani, mert ennyire nem ismeri ő sem a kancellárokat. Még Tersont sem eléggé ahhoz, amennyire kellene. - Minden kancellár felelős valamiért. Teszem azt Ön a gyógyításért felelős kancellár, én a hadseregért, Delgado meg... a népjólétért. - Sandít a tolmácsára, s bohém életével ez ideális szakma lenne neki, csak ezt se venné elég komolyan. Az említett hosszú idő óta először el is vigyorodik, és ha nem kellene a fordításra figyelnie, vélhetően már konkrét programterve lenne, mit csinálna a Városban, mikor végre újra bejut oda inkognitóban. - Ha most jön valaki, aki meg akar mi hármunkat győzni, Önnek hiába taglalja, miért is lenne az jó a katonáknak, ahogy én se tudnék mit kezdeni azzal, ha gyógynövényekkel példálózik, s ezek egyike sem hatna Delgado kancellárra. Mindenkit azzal lehet megfogni, ami őket érdekli. Tippem szerint Terson kancellárt vagy a CQL-es fegyvereik érdeklik, amelyekkel áthatolnak a pajzsainkon, páncéljainkon, vagy a rólunk való információ. A tudós kancellárokat a tudásban rejlő hatalom mozgathatja. Olyant kellene ajánlania, ami felkelti így az érdeklődésüket, Önöknek megosztani ezt az információt semmiség, tényleges hátrányba nem kerülnek ezzel, mégis soknak tűnik, úgy adják el. De nem árt a mi ügyünknek sem. - A végén felvonja a szemöldökeit kopasz feje teteje felé kérdőn, hogy ez segítség volt-e?
*Értem a tréfát, és ebben nagy segítségemre volt Vadember, és tudok különbséget is tenni tréfa és tréfa között, hála Callum Jenkinsnek. Ő egészen más, komolyabb de Vadember sem kevésbé megfontolt. Érdekes azonban a kettejük közötti hasonlóság, a különbözőségük ellenére. Magyarázatot még nem találtam, de minden bizonnyal azt is elérem. Vadember eddig csupán tolmácsolta szavaimat, s nekem a vezetőjükét, ám most közvetlenül hozzám szól, így felé fordulok, hogy rá figyeljek. Ésszerű témát hoz fel, melyre eddig nem gondoltam, azonban érdemes ezzel is foglalkozni. Nem hiszem, hogy ezzel akar kibújni az ellenőrzés és a kíséret alól, hiszen van olyan élelmes, hogy minket megkerülve tegye azt, de igazi bosszúságot még nem okozott. Ezért is bízom benne, többek között. Azonban, értelem szerűen azt sem szeretném ha túl sokan mászkálnának Elorak utcáin kísérő nélkül, erre megoldás az ami hirtelen eszembe jut. Bólintok felé, egy pillanatra Aeron J. Carterre is nézek, de aztán visszafordulok, hogy Vademberhez intézzem a szavaim.* -Jó meglátás. Valóban feltűnő lenne, ha eloraki lakosként mégis kísérni kellene titeket. Azonban az sem használna a kapcsolatunknak, ha bárki, bármikor kíséret nélkül maradna, hiszen akár a városotokból jöttek is kíséret nélkül maradnának. Egyre többen kedvelik meg a viseleteinket és hordanak perdai ruházatot, nehéz különbséget tenni. Jóllehet a városunkban mindenki ismeri a másikat, de olykor jönnek távoli falvakból, s hacsak nem nézzük a nyakukat….*Próbálok rávilágítani a lényegre, másrészt az egyetlen hátrányra is, mely miatt lebukhatnak. * -Azt javaslom, hogy rajtad kívül jelölj meg még néhányat magatok közül, akiknek szabad belépést biztosítunk, az őrséget pedig tájékoztatja majd Dana Rhe és Elorak Bírája. Csak ők léphetnek be Elorakba s mehetnek kíséret nélkül a városban a Gyógyítók Házába, vagy a Dana csarnokába, illetve….a fegyverkészítőhöz és Elorak Bírájához. Mi leszünk a kapcsolattartók, így elkerüljük a feltűnést, nem szükséges a kíséret sem. *Vademberre, majd Aeron J. Carterre nézek miután szavaimat lefordította neki, s várom, hogy mennyire tetszik nekik. Ezzel nagyobb szabadságot adtam nekik, mégis korlátozva vannak bizonyos fokig, s úgy hiszem, jó döntés volt a részemről. Beszélnem kell majd Dana Rhe-vel, a Bírával és Rotemshellel is erről. Azonban Aeron J. Carter nem csak Elorakba óhajt bemenni kíséret nélkül, hanem az égiek városába is, mely meglepő vakmerőségről és szemtelenségről árulkodik, amit szóvá is teszek némi iróniával vegyítve. Válaszára még mosolyogva bólintok, ám további felvetéseire már elkomolyodom. * -Ne bukjatok le. *Ezzel az egyetlen mondattal kommentálom a várható eseményt. Ha egyszer eljutunk oda, hogy egy hegyit vigyünk az égi városba, még annál is óvatosabbnak kell lennünk, lenniük, mint Elorakban. Ez azonban nem tartozik az első lépések közé. Mást viszont még megtehetünk, és ez az ellátmány része. Sok mindent így sem tudunk megszerezni nekik, mert gyanús lenne, de apró holmikkal segíthetjük őket, amivel pedig nem….* -Hergath-hoz is elmehettek, ő sok mindent összeszed amit az égiek elszórtak. Úgy gondolom, jól jönne nektek olyasvalaki, aki meg tud tanítani titeket a perdaiak szokásaira, köszöntéseire, a viselkedésre. Ha küldenék ide hozzátok valakit, segíthetne a későbbiekben, amikor Elorakba jöttök. Ha pedig még gyógyító is lenne, nem lennétek rászorulva az égiek orvosságaira*Kérdőn tekintek rájuk, mennyire veszik jó néven, ha valaki közülünk beköltözne hozzájuk. Persze ezt még azzal is meg kell beszélnem, akit ideküldenék és Dana Rhevel is. Hogy mit kérünk mi cserébe, arra nem térek ki, még gondolkodom rajta, viszont az egyik gondolatom előlegként segítség lenne. Mégpedig az, hogy mivel győzzem meg a többi kancellárt. Egy kis játékkal kezdi a magyarázatot, ami vicces tekintve, hogy Vadember, bár van hasonlóság Jenkins kancellár és közte, messzemenően nem kancellár típus. Aeron J. Carter mosolyából azt szűröm le, hogy egyeznek a gondolataink. Bólintok is a szavaira, ám amikor a CQL-t említi – már tudom, hogy ők így hívják a Sel-Ogeit, már finoman, de határozottan a fejemet rázom. * -Értem, de a Sel-Ogei helyett valami mást mondj. Tudom, hogy számotokra fontos, de nekünk a Sel-Ogei az Isteneink ajándéka. Nem csak a fegyvereinkben van, hanem bennünk is. A fegyverkészítőink pedig még a saját családtagjaik előtt is titokban tartják, hogyan készítik el a Sel-Ogei fegyvereket. Erről nem beszélhetek, még akkor sem ha birtokomban lenne a tudás. *Csupán ezzel az eggyel van problémám, minden mást megoldhatok, úgy gondolom, csak ismernem kell minden égi kancellár érdeklődési körét. Ebben pedig majd Vadember segíthet nekem.*
- Ti honnan tudni, hogy ismeretlen perdai jönni messzi faluból vagy perdai ruhás quorsa jönni, ha ti nem látni a nyakat? - Kérdez még Delgado, hátha ez is segít megoldást találni a kérdésre, majd figyelmesen hallgatja Roda válaszát és fordítja is le Carternek. Csak a választ. Úgy sejti, az előtte lévő kérdés nélkül is tudja a Vezér, miről is van szó. Ha mégsem, a válasz is elég beszédes, hogy ki lehessen találni. - És a piacra. Elsősorban ők fognak kereskedni is. - Teszi hozzá Carter, egyébként rábólint, hogy listát rakjanak össze. A néhány az elég tág fogalom, lehet kicsit meg is szalad az a lista, de majd kiderül, átmegy-e a perdaiaknál. Viszont így is sokan lesznek, akik nem mennek Elorakba, ahogy most sem teszik. Vagy az út túl hosszú és veszélyes nekik, vagy csak olyanok, mint a saját felesége is: tökéletesen elég neki a környék, annak napfénye, a természet és ez a közösség, amit vért-verejtéket nem kímélve építenek. De első körben úgy is azok mennek, akik a legjobban beszélik a perdai nyelvet, mert hiába minden küllem, csúnyán le lehet bukni, ha törten beszélik a "saját" nyelvüket. - Nem a terv része. - Biccent Carter rá mosolyogva, hogy ne bukjanak le. Hát az biztos, hogy nem azért mennének oda. Az Ellenállás egy ilyen kémmel többet kockáztat, mint a perdaiak. A folytatásra viszont kopasz fejtetője felé szaladnak fel szemöldökei, nem különben Delgado szemöldökei is kissé megemelkednek. - Volna olyan perdai gyógyító, aki szívesen költözne ide átmenetileg? Már csak az Ön bemutatott tudása alapján bolond lennék erre nemet mondani, így ha talál ilyen személyt, nem zárkózunk el tőle. - Párszor már a beszélgetés alatt felmerült Carterben, mi van, ha a kancellárok küldték Rodát, ha összebeszélt velük, ha már velük megegyezett vagy meg fog egyezni vagy az a személy, akit ide küldene? Az Ellenállás eltörlése érdekében vajon a kancellárok felülemelkednének a gőgjükön és felsőbbrendűség érzésükön, hogy tárgyaljanak a perdaiakkal és egyezkedjenek itt épületek magasságáról és beépítettségi százalékokról? Vagy csak úgy tesznek, mintha, mert nekik is egyszerűbb egymás után leszámolni az ellenségeikkel, mint egyszerre kettővel hadakozni? Megannyi kétely, melyre válasz egyhamar nem fog érkezni, az idő mondja majd meg és addig nincs más, mint a bizalom és kapaszkodni a vékony fűszálnyi reménybe. Mert még ez is több, mint ami tegnap volt vagy ma reggel. A kancellárokra rátérve egyetértés alakul ki, egyetlen egy dolgot kivéve, ami inkább félreértés, mint egyet nem értés. - Nem mondom, hogy nem örülnék, ha megtudnám a CQ.. Sel-Ogei titkát, de nem csak taktikai lépés volt a részemről, hogy nem említettem ezt az egyezségünkben. Tiszteletben tartom, hogy ez az Önök titka maradjon egyelőre. Ön a kancellárokra volt kíváncsi. Nem én fogom kérdezni Sel-Ogei-ről, hanem kancellárok fognak kérdezni róla. Valószínűleg mind a maga módján. Mi itt kevesebbet használunk fel, mint amennyi nekik kell, hogy működtessenek mindent. S emiatt, már megbocsásson, de ahogy eddig is, pont le fogják szarni, hogy ez az isteneik ajándéka Önöknek. Jobb ha felkészül rá, hogy a legkörmönfontabban próbálnak majd kis információkhoz jutni, amiből összeraknák majd az egészet. - Roda kérdezett a kancellárokról és Carter legjobb tudása szerint válaszolt, ahogy most is, még akkor is, ha olyan témát érint és úgy, ami nincs ínyére a perdainak. Ha csak megpaskolgatja a vállát, hogy ne aggódjon, nem lesz gond, azzal felkészületlenül küldi a harcmezőre. Ez a későbbi együttműködésnek meg igen rossz szájízt adna. Ha más nem lesz, amit megbeszélnének, akkor ideje elköszönniük egymástól, amit igyekszik úgy tenni, hogy véletlenül se keltse azt az érzést, hogy kitessékeli minél hamarabb a perdai nőt. - Köszönöm Roda, hogy idáig eljött ezzel az ajánlattal, amit a megbeszéltek szerint el is fogadunk. A részleteket pedig megbeszéljük majd, többnyire Delgado-n keresztül. - Kerüli meg Carter az asztalát és nyújtja a kezét a nő felé. Ha Roda nem érti, Delgado fogja kisegíteni, hogy az embereknél kezet szokás fogni rá, ha valamiben megegyeznek, az ígéret egyfajta jele, hogy tartják magukat az elhangzottakhoz. - Minden jót, Roda, Elorak Első Gyógyítója! - Búcsúzik el tőle Carter és indul vissza aztán az asztal túloldalára, közben szólal meg. - Delgado, egy szóra még! - Állítja meg az alkalmi tolmácsot, mielőtt az elérné az ajtót. Az illető meg magában arra gondol, hogy olyan közel volt már! Visszafordul, nyugalmat erőltetve magára rosszat sejtve, de örök optimistaként remélve, hogy Rodáról lesz szó. Pesszimistának kellene lennie, gyakrabban lenne igaza. - Szeretném, ha az Ön városi barátnőjétől információkat hozna nekünk a Városról és Jenkins kancellárról is. Persze a többiről is jöhet, ha velük is jóban van és együtt teázna velük is, valamint a bátyja katona, nála is érdeklődhetne. Mindenesetre az is sokat jelent, ha elmondja, miket oszt meg vele a kancellár, milyen terveibe avatja be. - Ugyan név nem hangzik el, de nem szükséges hozzá, hogy tudja Delgado, kiről beszél Carter. És azt is tudja, hogy honnan az információ: Jeff. Ahogy tartott tőle, tél elején nagyon részeg állapotában túl beszédes lett, de minthogy nem emlékszik semmire, nem tudja, mi mindent mondhatott el. Szösziről mesélt, ezek szerint Jenkins kancellárhoz való kapcsolatáról is, vagy azt kikövetkeztették a JL üzeneteiből. Az is világos Carter előtt, hogy Szöszivel újra járnak. De vajon mesélt arról is Jeff-nek, hogy mi volt a saját eredeti küldetése, mikor ide került? Akkor már biztos nem élne. Vagy bő két év után elavultnak tekintik az ügyet, esetleg pont a JL-lel való kapcsolata miatt úszta meg. Tanulság: Jeff-ben nem szabad annyira megbízni. - Tisztelettel, uram, nem gondolom, hogy jó kém lenne belőle. Rettenetesen hazudik. - Azt most nem hozza fel érvként, hogy a húga meg vacsorázgatni jár nem egy kancellárral, mert húgát sem szívesen vetné a kancellároknak nevezett erratorok elé. - Akkor ne hazudjon! Kérdezősködjön úgy, hogy ne derüljön ki, nem neki kellenek az információk. - És ha visszautasítja, uram? Akár csak azért, mert nem szeretne ebben részt venni? - Választania kell oldalt, ma, holnap vagy holnapután. De senki sem dönthet úgy, hogy nem vesz részt benne. Aki így tesz, aki megpróbálja elfordítani a fejét, az a közönyével a Kancelláriát segíti, és ezzel máris választott oldalt. Ön is megtette, nem igaz? Ráadásul a barátnője válaszától függően Ön is tudni fogja, mire számíthat tőle. - Delgado magában összeszorítja a fogait és háta mögött keze is ökölbe szorul, hogy így próbálja a feszültséget elvezetni. Nem mert megütni szándékozná Carter-t, ez azért kevés hozzá. De az ajtóba szívesen belebokszolna egyet. Egyszerűen csak nem tetszik neki ez az egész, a politikát ki akarta hagyni Szöszivel való kapcsolatából, ahogy megegyeztek, de az csak beférkőzik mindenhova. Abban igaza van Carternek: nem lehet semlegesnek maradni. Nem is hagyják. - Uram. - Elfordul az ajtó felé, hogy induljon, de ismét megakasztja a Vezér hangja, nem kisebb belső feszültséget okozva ezzel. - Megértette, Delgado? - Megértettem, uram. - Nem néz felé, csak egyenesen maga elé. Ha Roda nem csukta be az ajtót maga után, ha ott áll az ajtóban a folyosón, jól láthatja Delgado komor arckifejezését, és azt, ahogy elhúzza a száját a válasz előtt, nem azon az oldalon, amit Carter is láthat. Hogy felé néz, de igazán nem őt látja e pillanatokban. Kilép aztán a folyosóra, és becsukja maga után az ajtót, Carter pedig nézi egy ideig a csapatvezető hűlt helyét elgondolkodva, majd letekint a térképre és visszaül a székébe. Átgondolja mindazt, amit Rodával most megbeszéltek, majd értesíti az alvezéreket is tanácskozásra hívva őket. Odakint Delgado igyekszik könnyed, derűs mosolyt felvenni a képére. - Te lenni elégedett? Lenni majd Dann is elégedett?
*Ha azt hitték, az égiektől csupán a nyakunkon lévő braniq különböztet meg minket, akkor tévednek, ám a feltett kérdés rámutat arra, hogy nem jól válogattam meg a szavaimat, nem elégséges mindaz amit mondtam. Elmosolyodom egy pillanatra mielőtt felelnék, arra gondolva, mennyire egyszerű dolguk lenne, ha csupán ez az apróság mutatná a különbözőségünket.* -A viselkedés, a szavak, a kiejtés. Jóllehet ha csendben maradnátok, nehezebb dolgunk lenne, de az őröknek remek szemük van ehhez. Egy quorsa első dolga, hogy körülnéz, látni a szemeiben a csodálatot, a meglepettséget, a bizonytalanságot, hogy merre is induljon. Egy olyan perdai aki még nem járt a városunkban is könnyedén tud tájékozódni, de ha mégsem hát segítséget kér, és már meg is szólalt. *Nem olyan könnyű egy quorsának eladnia magát perdaiank, mint ahogy első hallásra tetszik, de idővel és segítséggel, el tudnak vegyülni közöttünk a városi égiek figyelme elől. Aeron J. Carter még kiegészíti az általam felsorolt, szabadon látogatható helyeket a piaccal, ami ellen semmi kifogásom.* -Rendben, legyen a piac is. Egy-két égit közületek pedig Tywinna is el tud szállásolni Shiennel asztalaiban. Erről már gondoskodtam. *Pontosabban megkértem Tywinnát, hogy ha már olyasmire adja a fejét, hogy letelepszik Elorakban és mások szolgálatára adja a fejét, akkor legyen ez hasznos Eloraknak is. Kölcsönösen segítjük egymást. A másik ajánlatom, ahogyan számítottam is rá a röpke néhány pillanatban, mikor a magból szárat növesztett az ötlet, sokkal értékesebb Aeron J. Carter számára, mint az összes többi. Mosolyom az ő örömének szól.* -Minden bizonnyal találok olyat aki segítene, de neki nem lesznek olyan erős képességei, mint nekem. Azonban segítségnek elég lesz. *Bólintok is, hogy szavaimnak nagyobb nyomatékot adjak és ne gondolja azt, hogy egy kezdőt küldenék, akinek nem veszik semmi hasznát. Azonban az tény, hogy kevés olyan gyógyító él a Perdán, akinek a gyógyítás képessége elsőként adatott meg. Az én erőm is az időben rejlik, melyet a tanulással és a képzésemmel töltöttem el, nem is akármilyen tanító mellett. A segítségek között azonban akad olyan is, amit én kérek a hegyi nép vezetőjétől, bízva abban, hogy ő jobban ismeri az égiek kancellárjait, mint én, vagy akár Vadember. A Sel-Ogei említése viszont ha haragot nem is, ellenérzést azt kivált belőlem. Ebben az egyben nem óhajtok alkudozni senkivel. Magyarázatára megenyhülök, mert ugyan tudom, hogy nem ő kért ilyet, hanem ahogyan mondja, a kancellárok lesznek rá szégyen nélkül kíváncsiak, de nekem segítség kell.* -Bocsáss meg ha kissé ingerült voltam. Tudom, hogy te nem kérnél ilyet, de a Sel-Ogei titka helyett bizonyára van más ötleted is, amivel előnyt szerezhetnék magamnak a tárgyalások során. *Ha nincs, majd megoldom másként, de van amin elindulhatok. Ha megtudom ki az akivel találkozni fogok és mivel foglalkozik leginkább, ajánlatom is lehet. Ez már több, mint amivel Callum Jenkins segített. Aeron J. Carter következő szavai rámutatnak arra, hogy a mostani beszélgetésnek vége. Magam sem időznék többet a kelleténél, de zavarba jövök a felém nyújtott kéz láttán, és a szavam elakad. Próbálok rájönni mi az amit adni akar nekem, de a keze üres, és még soha nem láttam azt, ahogyan az égiek megköszönnek egymásnak valamit. Vadember siet a segítségemre, mely információ aztán megemeli a szemöldökeimet.* -Ó! Nahát. Mindig tanulok újat. *Mosolyodom el aztán és megfogom Aeron J. Carter kezét, bár nem tudom mit kell vele csinálni. Megfogom, lágyan akár egy beteg perdai kezét amikor gyógyítom és elmosolyodom azon a gondolaton, hogy Vadember vagy nem mesélt neki a másik képességemről, vagy Aeron J. Carter nagyon is bízik bennem. Ez utóbbi elégedettséggel tölt el, ám mikor elengedi a kezem, mert én nem tudom meddig kell tartsam, így megvárom, hogy ő tegye amit szoktak, nem fordulok el tőle, hanem a kezem a szívemre teszem és fejet hajtok. Nem túl mélyen, inkább egy könnyed biccentés ez, ám a tisztelet egy halvány formája, amit nem minden égi érdemel. * -Shaz`or adjon erőt és kitartást a küldetésedhez Aeron J. Carter! Találkozunk még. *Elfordulok tőle miután újfent ránéztem, és az ajtó felé indulok, ám a hangja nem csak vadembert állítja meg, hanem engem is. Visszafordulok, jóllehet szavai nem nekem szólnak és jobbára egy kukkot sem értek belőlük. Inkább udvarias várakozás ez a részemről. Annyit azért értek, hogy Callum Jenkinsről van szó és a kancellárokról, meg teázásról és katonáról. A beszélgetés Aeron J. Carter részéről komoly, Vadember viszont érezhetően feszeng, aminek okát nem tudom, lévén nem értek mindent a pergő égi nyelvből. Látom azt is ahogyan a háta mögött, vagyis felém, ökölbe szorítja az ujjait és ebből tudom, hogy valami rossz hírt kapott. Látom ahogyan kelletlenül elhúzza a száját válaszadáskor és látom azt az erőfeszítést is, mellyel már odakint a folyosón, mosolyt erőltet az arcára. * -Te nem vagy elégedett. *Jegyzem meg nem köntörfalazva. Igazából, ha nem ismerném már valamennyire Vadembert, arra gondolnék, hogy mindaz amit hallott, ellenem irányul, de tudom, hogy nem így van. Neki fáj az amit Aeron J. Carter mondott. * -Szívesen meghallgatlak ha gondolod. Rossz hírt mondott Aeron J. Carter. Olyasmit amit nem akarsz megtenni. *Nem mondok többet, de tekintetem várakozó, akárcsak a testtartásom. Próbálok a szemeibe nézni és ha rám néz, csak a segíteni akarást láthatja, nem többet. Úgy érzem sarokba szorította a vezére, és ez nekem sem jó. Az űzött vad olykor olyasmit tesz ami káoszt szülhet a vadászat során. *
A kézfogás okoz némi zavart, de hamar tisztázódik és Roda elfogadja a gesztust, idővel pedig Carter is érzékeli, hogy neki kell megszakítania azt, különben este is így fognak állni. A jókívánságra megvillantja jellegzetes mosolyát, és hasonlóképpen biccentve Rodának búcsúzik ő is azokkal a szavakkal, hogy reméli úgy lesz és segítik a perdai istenek, mert ez most már a két nép közös küldetése. Már lépnék ki én is a főhadiszállásról, de megakasztanak és csak pár perccel később szabadulhatok onnan, csak nem olyan felhőtlenül, mint reméltem. Egyébként sem voltam boldog, hiszen a hátam közepére sem hiányzott ez a követesdi, amit a nyakamba sóztak, de hogy Szöszit is belekeverjem ebbe... Nem elég, hogy a húgomért aggódok állandóan, most már érte is. És Szöszi nem olyan dörzsölt, mint Raven. - Mindenki nem lehetni elégedett. - Nem próbálom meg tagadni a nyilvánvalót, amit Roda lát, bár nem tudom, mennyit értett szavak tekintetében a beszélgetésből az imént, de a testbeszédem elárulhatott. Valószínűleg amúgy Carter előtt is, hiába igyekeztem visszafogni magam. Talán hangosabban és hevesebben kellett volna tiltakoznom, akkor letett volna Carter erről a tervéről. Talán. De jobban meg kellett volna védenem Szöszit. Most már nem csak mérges vagyok meg aggódok, hanem bűntudatom is van. Fasza. Roda további szavaiból kiderül, hogy mennyit értett meg az egészből. A lényeget nem tudja, vagy nem akarja elárulni, mert próbálgatja, mennyit osztok meg vele és igazat mondok-e. Viszont magam sem tudom, mennyire akarom beavatni ebbe, segíteni úgy sem tud. - Ha én megtenni, sodorni vele más életét veszélybe. Ha ő meghalni, én hibám lenni. És még én nem tudni, mit csinálni én, hogy ne kelleni megtenni, amit Carter akarni. - Egyelőre ennyit mondok Rodának, s ebben is inkább arra helyezem a hangsúlyt, hogy a felelősség alól bújnék ki, pedig ez az egészben csak a legkisebb rossz. A legnagyobb az, ha lebukik Szöszi és megölik és akkor soha többé nem látom már, hogyan pirul el mosolyogva... A kikötőben történtek után nem hittem volna, hogy ezt mondom, de a szakítások jobbak. Ott legalább megvan a tudat, hogy a másik él és feltételezhetően boldog is vagy legalábbis van rá esélye, hogy megtalálja azt. Vagy lehet újra találkozni. A halál viszont az olyan... végleges. - Ha már én kelleni menni Elorakba, tudni adni nekem szállást valahol? Shiennel asztalai lenni túl forgalmas. Sok városi quorsa menni oda. Bármilyen pici lyuk lenni jó, ahol lehet aludni.- Próbálom másra terelni a témát, nem tudván, mennyire akarok jobban belemenni a részletekbe. A szállás kérdése meg már felmerült bennem akkor is, mikor Roda ragaszkodott személyemhez, pedig ekkor még nem is tudom, hogy nemsokára plusz okom is lesz, hogy Shiennel asztalait egy ideig kerüljem. Kár, mert istenien főznek ott!
*Aeron J. Cartertől való búcsúzás még a derű jegyében zajlik, ám a későbbi Vademberrel való külön kis beszélgetése már érezhető feszültséget szül. Nem bennem, hanem Vademberben, amit nem tudok szó nélkül hagyni, miután kiléptünk a szobából és becsukódott mögöttünk az ajtó. Én elégedett vagyok azzal amit elértem a hegyi nép vezetőjével, örülnék ha csak a felét sikerülne a többi kancellárral, ám Vadember láthatóan nem érzi jól magát. * -S te miért nem vagy az? Valamiért haragudtál Aeron J. Carterre. Felismertem a szavakat, az égiek vezetőiről beszélt és teázásról. Ezt nem értem. *S aztán az is eszembe jut, hogy valamire megkérte, de azt már nem értettem, hogy mire. Erre kérdezek rá, vajon mi lehet az ami ennyire kellemetlen a számára. A magyarázat kicsit kelletlenül érkezik, talán nem akar mindent elmondani abból, amiről beszéltek, de nem vagyok gyengeelméjű, hogy ne tudjam összerakni az eddig hallottakat. * -A családodét? Naphajúét? Ha tudok neked segíteni, szívesen megteszem. Ha nem tudom mi bánt, nem tudok segíteni sem. Ha egyszer majd úgy érzed, már megbízol bennem, meghallgatlak. *Bólintok rá szavaira, de nem faggatom tovább. A bizalom oylan dolog, amiért sokat kell tenni, Vadembernek pedig tudnia kell, hogy nem fogom elárulni őt. Eddig sem tettem, pedig lett volna rá lehetőségem Callum Jenkinsszel való beszélgetésem során, jóllehet akkor még nem tudtam annyit, mint most. A kérése meglepő ugyan, de számítani lehetett rá, hiszen nem rég ígértem meg, hogy szabad bejárásuk lehet néhányuknak Elorakba. * -Csak neked, vagy a társaidnak is? Ha egyszerre többen jöttök, azt még meg kell szerveznem, de neked egyedül tudok szállást adni a Gyógyítók házában. *Nem szállásolnám el az otthonomban, már csak Rotemshel miatt sem, és ki kell találnom valamit akkora, mikor többen is jönnek Elorakba. Nem szívesen avatnék be másokat, így szűkösek a lehetőségeink, és feltűnést sem szeretnék azzal, hogy egy üres otthont kapjanak. Dana Rhe minden bizonnyal talál megfelelő megoldást majd, de Vadembernek valami más kell. Látom mennyire el van keseredve, ezért kezemet a vállára teszem biztatásképp. Nem tudom szavaim mennyire vigasztalják meg, de úgy érzem ezek nélkül én sem lehetek az aki vagyok.* -Minden jóra fordul majd. Hidd el.
