Nikolai Denisov

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Bármilyen korban is járunk, az leszögezhető, hogy nem jó szülők nélkül felnőni, főleg nem egy állam gondozásában élni, már, ha lehet egyáltalán bárminemű gondozásról beszélni.
Azonban az élet megkeményít, és hamar rá kell jönni néhány dologra: minden egyes lépésért keservesen meg kell küzdeni, mert más nem járja ki helyetted az utat. Ez elszánttá és céltudatossá tesz, olyan emberré, aki addig megy, amíg el nem éri azt, amit szeretne. A sereg ranglétráján gyorsan haladt felfelé, noha olykor-olykor meggyűlt a baja hirtelen feltört agressziójával, ám lojalitásához soha nem férhetett kétség.
A parancsok elfogadása nem okozott gondot, de mindig csak olyanokkal tudott megfelelően együtt dolgozni, akik nem riadtak meg a saját árnyékuktól, nem majréztak és oda is tudtak csapni, ha kellett.
Viszont mint minden ember, ő is megtörhető, bár az utolsó egy hónapban, amit a Földön töltött, majdnem tökéletes munkát végeztek vele és irtottak ki lelkéből mindent, ami valaha is fontos lehetett számára.

Részletek az elrejtett naplóból:

A második nap

Talán a Földi kísérletek hatására, talán az űrutazás miatt, de az éjszaka közepére, néhány óra pihenés után már éberen várakozva, készen állok egy új nap kezdésére. Ez idáig ilyen nem fordult elő velem és az sem, hogy az egész napi kemény munka után ne érezzek fájdalmat valamelyik porcikámban, vagy ne fáradjak el a nap végére. Olyan, mintha erőtartalékaimhoz nem is kellene hozzányúlnom. Rendkívül különös érzés ez.

Éber állapotom 6. napja

Szigorú rutin szerint telnek a mindennapjaim. A nap nagy részében elvégzem a kiadott feladatokat, sokszor túl is teljesítem az elvártat. Folyamatos ellenőrzés alatt tartanak, különböző módokon tesztelnek, vizsgálnak, mérik a teljesítményemet, minden mozzanatomat árgus szemekkel figyelik a munkavégzés idejében. A nap végén visszakísérnek a szobámba, de nem szólnak egy szót sem, ha a miértekről kérdezek, csak mosolyognak és egyszerűen kitérnek a válaszadás elől. Egyelőre azonban nyugton maradok, megpróbálom átlátni, hogy mi is folyik körülöttem.

Nem hiányzik...

Kedves velem mindenki, végtelen türelemmel dolgoznak, itt nyoma sincs a Földi kísérletek gyötrelmes, soha nem múló óráinak. Határtalan nyugalom vesz körül és furcsa, hogy ezt érzem, és talán egyedül vagyok a gondolatommal, de nekem egy cseppet sem hiányzik a Föld. Nincs is miért hiányozzon, nem hagytam hátra senkit, nem volt családom, a barátaimat pedig sorban láttam meghalni a laborkísérletek után. Ütközetben eltűntnek nyilvánítottként senkinek sem hiányoztam, egyszerűen arra vágytam, hogy valamit ne bírjon ki a szervezetem és egyszerűen meghaljak, ahogyan a bajtársaim, sorban, egytől egyig. Ám nem hagyták, hogy véget érjen a szenvedésem…

Miért én?

A felébresztésem óta furcsa dolgok kavarognak naphosszat a fejemben. Leginkább éjjel tör rám ez a különös érzés, mikor a legtöbben pihennek, a fejemben gondolatok cikáznak. Nem értem, hogy a sokmilliárd elveszett lélek közül, miért mentenek meg engem is a kiválasztottakkal együtt. Engem, a névtelen senkit, akit a bioterroristák karmai közül mentenek ki és adnak neki egy új esélyt. Nem tudom, hogy hálás legyek-e a Kancelláriának a kiválasztásért, vagy inkább dühös, amiért nyilvánvalóan fel akarnak használni további terveikhez. Én nem kértem ezt az életet, nem akartam ide jönni, pláne nem újból a kísérleti patkány szerepébe bújni. Elég volt ebből…

Válaszokat akarok!

A mai rutinnapom végén, kijátszva a szemmel tartásomért felelős őrszemeket, olyan részlegbe sikerült eljutnom, amiért, ha lebukok, talán az életemmel fizetek. Igazság szerint veszteni valóm nincsen, én pedig válaszokat szerettem volna kapni... Viszont, amit találtam, az meglehetősen felzaklatott: A Földi kísérletek hatása rengeteg dolgot megváltoztatott a génállományomban, ami azonnali kihatást eredményezett a szervezetemre. Az összes szervem akkora méretű terhelést kap a DNS roncsolódások miatt egy átlagos napon is önmagától, amivel nem lehet sokáig életben maradni, mindamellett, hogy bizonyos funkciók túlműködve, rövidtávon a javamat is szolgálhatják. És, hogy ez mit eredményez? Arra talán a legmegfelelőbb leírás az aktámban szerepelt: "Megjósolhatatlanul rövid élethossz".
Mi a fenét akarnak velem kezdeni és miért pont most ébresztettek fel? Minél hamarabb ki kell jutnom innen, hogy válaszokat kapjak...