Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások

Today at 9:34 pm



Yesterday at 10:18 am



Szomb. Ápr. 10, 2021 9:43 am

Pént. Ápr. 09, 2021 5:09 pm

Pént. Ápr. 09, 2021 8:02 am




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot




Perda térképe
Fedezd fel!
Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 3
Polgárok 7 3
Hadsereg 4 7
Ellenállók 1 2
Flotta 0 2
Perdaiak 6 3
Összesen 18 20
A hónap
legaktívabb tagjai
Discord
Regisztrálj az oldalra
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Orkánsziget
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Rotemshel

Perdai

Orkánsziget - Page 5 0ca5bbde891a99aa82a5520a51de72b3b1097ad2

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
92

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

☽ :
Orkánsziget - Page 5 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Orkánsziget - Page 5 Empty
Utolsó poszt Szomb. Feb. 20, 2021 10:35 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
A kolónia viharában
Katrina & Rotemshel
Zene: Valhalla calling  • Credit:

Egy kezemen megtudnám számlálni, hányszor jártam ezen a szigeten. Talán ez a második alkalom, egész életem alatt. Mehettem volna más útvonalon. Mehettem volna északnak, vagy dél felé, csak hogy kikerüljem ezt a helyet, azonban a leggyorsabb utat akartam választani. Ami pedig ez... mert a Suttogó Erdő hegyeit megmászni épp olyan időigényes, mintha csak úszva kikerülném. Úszás. A szigetre is úgy jutottam, hátra hagyva a bogát egy biztonságos, vízszéli kis faluban. Majd visszafelé felveszem. Persze, a kérdés inkább, hogy mi vezetett erre a sietségre. Nem egy jó hír. Atyám haldoklik, és noha kitagadott a családomból... még is a családom. Így hát ami csak a kezembe volt, eldobtam, hogy útnak induljak, és még egyszer, utoljára a szemébe nézhessek, mint erős, felnőtt férfi. Jó, ez túlzás. Amikor szóltak, még egy napon át dühből vertem a vasat, és csak utána indultam el, mikor már lapvastagságúra vertem azt a vasrudat, ami a kezembe volt. Ki kellett adnom magamból, hogy utána tiszta fejjel gondolkodhassak, és így jutottam arra a döntésre, hogy visszamegyek Cadarba.
Most pedig a szigetet szelem át. Nem rég még esett az eső, de ez nem meglepő, itt az a csoda, ha nincs vihar. Mivel viszonylag ismeretlen terepen járok, a kardot a kezem ügyében tartom, és nyitva tartom a szemem, és fülem. Főleg a fülemet... ugyan is a sűrű növésű fáktól egyébként sem látok messzire, a hang viszont szépen terjed ezek közt is. Az érzékeim erősítve messzi zajokat is meghallok, mint például nehéz léptekét... sok, nehéz léptet. Valami megmagyarázhatatlan csörgést, és a fák zörgését. Közelednek felém, ezért a legjobb, amit tehetek, hogy meghúzom magam egy nagyobb szikla mögött. Jó pár méterrel tőlem haladnak el, a fáktól nem is látom tisztán, hogy mik, vagy kik azok, de abban biztos vagyok, hogy nem perdaiak. Megtehetném, hogy elfordulok, és másik irányba megyek, de átkozott legyek, ha kerülőt teszek csak az idegenek miatt. Úgy hogy haladok tovább, arra, amerre ezek szaladtak.
Nem mondom, hogy életem legjobb döntése volt. Először is, a szerencsén múlott, hogy két megtermett develor vadász észrevegyen. A figyelmüket jobban lekötötte az az idegen, aki elfutott, mert a másik a megindult földdel együtt nagy sebességgel elindult a völgy felé. Egy-két pillanatig még vártam, amíg tiszta a terep, és utána indultam meg a földcsuszamlás irányába. Persze a legrosszabb, amiért szerencsétlen döntés volt megnéznem, hogy él-e még, az a figyelmetlenségem... ugyan is az, hogy már lecsúszott a föld, nem jelenti azt, hogy biztonságos annak laza szélén állni. Mire kettőt pislogtam, már én is úton voltam lefelé. A kellemetlen utazás alatt próbáltam megkapaszkodni a velem száguldó fa ágában, de amint az fejre állt az "örvény" közben, el kellett engednem. Akaratom ellenére kerültem a vásott völgybe, és ha az idegen nem vigyáz és tér ki az újabb hullám elől, a végén könnyen könnyen elsöpörheti..







Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
474

☽ :


Orkánsziget - Page 5 Empty
Utolsó poszt Csüt. Feb. 25, 2021 11:05 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Rotemshel and Gardel

Fülemben hallom sisteregni a rádiót. Idegesítő géphang túlságosan is ismerős. Nem a társaméval van a gond, hanem az enyémmel. Teljes szívemből, minden idegszálammal együtt gyűlölöm ezt a holdat. Soha, amíg az Imperium kötelékében szolgáltam, egy átkozott bolygón, holdon nem történt annyi malőr, mint ezen az átokverte helyen.
- Tizedes? – hallom saját hangomat, ahogy erőteljesebben szól a fák égbe nyúló magassága alatt. Olyan, mintha hozzájuk képest apró törpe lennék. Az a fajta, amelyek a gyermekmesékben szerepelnek. – Moody tizedes! – szólok újra, ám a sistergésen túl, mást nem hallok. Idegesen kapom ki a fülemből az eszközt és vágom ezzel a mozdulattal a zsebembe. Bennem lenne a kényszer, hogy azt is a sisak után küldjem, józan eszem mégis győz az ösztönök felett.
Mélyen szívom be a levegőt, a koordinátákat, ahova el kellene jutnunk újra betáplálom az alkaromra erősített hologram egységre. A föld csuszamlása ekkor jut el a tudatomig újra. A hang ismerős, alig tizenöt másodperccel ezelőtt hallottam, akkor azonban én zúdultam le a domboldalon – mely szerintem beleillene egy hegybe is, ám egy igen jó szakértő geológus kijavított meddig tartanak a dombok és mikortól tekinthető valami hegynek. Akkor morgást kapott válaszul, ez most sincs másképp.
Fejem kapom a hang irányába, MK-11-esem emelem magam elé, azonban nem az egyik, minket kergetett szörny döntött úgy, hogy mélybe veti magát utánam – fasza, ez azt jelenti, hogy mindketten Moody-t üldözik. A katona kiváló fizikummal rendelkezik, alapesetben nem aggódnék érte. Ezúttal azonban egymás felelősségei voltunk.
Egy embertermetű valami száguldott felém. Könnyed mozdulattal lépek arrébb, amikor látom, hogy egyenesen felém száguld. Kitérek előle, semmi kedvem, hogy magával rángasson. Addig is felmérem, kivel is állok szemben – ujjam a ravaszon addig is. Ruhájából ítélve nem városi ember. Lehet ellenálló – bár azoknak az arca szinte a retinámba égett – vagy perdai. Megfigyelem régies öltözetét, a kardot, melyet talán még a kezében tart. Ruhájától, hosszabbra nőtt barnásszőke hajától nem láthatom a nyakán az egyértelmű jelét annak, hogy mi is ő valójában.
Sok időm nincs is ezzel foglalkozni, mert az egyik szörny – mert nekem az összes az, még ha névről ismerem is – hirtelen megáll. Öröm az ürömben, Moody-nak nem kettővel kell leszámolnia. Ugyanis ez, ami megáll, minket szúr ki. És neki nem okoz gondot a lejtő.
Fegyverem hirtelen emelem, egyenes célzással a lábára, legalább annyira, hogy lelassítsam, vagy mozgásképtelenné tegyem hosszabb távra. Az egyiket eltalálom, megbotlik. A lövés hangja szinte belerobban a sziget csendjébe, néhány madarat a fákról felszállásra késztet.
Hirtelen fordulok az idegen férfi felé.
- Mozgás, álljon fel! – parancsolok rá és fogalmam sincs, hogy érti-e vagy sem. Hangom rezignált, nyugodt a helyzetre való tekintet mellett is. Ha esetleg még a földön lenne, akkor a válla felé kapok, hogy segítsek álló helyzetbe rántani. – Mozgás – mondom neki újra. A magam részéről semmi kedvem megvárni, hogy a megbotlott jószág leérjen és újra talpra álljon. Amíg nem bizonyosodom meg arról, hogy ellenálló nem lövöm le. A békét a perdaiakkal semmi szín alatt sem kockáztatnám. Ha meg kiderül, akkor is erő – fegyver – fölénybe kerülök vele szemben.
◦ᵒ·○●·°


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Rotemshel

Perdai

Orkánsziget - Page 5 0ca5bbde891a99aa82a5520a51de72b3b1097ad2

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
92

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

☽ :
Orkánsziget - Page 5 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Orkánsziget - Page 5 Empty
Utolsó poszt Hétf. Márc. 01, 2021 6:19 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
A kolónia viharában
Katrina & Rotemshel
Zene: Valhalla calling  • Credit:

Lehetett volna bennem annyi ész, hogy elkerülöm ezt a helyet. De én le akartam rövidíteni az utamat, hogy minél előbb Cadarba érjek. Nem gondoltam volna, hogy az egyenes útból még is hosszabb, kitérő lesz. A völgybe bucskázok, próbálok a folyamként hömpölygő föld tetején maradni, hogy ne fulladjak meg. Mindenem tiszta sár, levél és egyéb. A völgy aljában az idegen már "vár": rám szegezi a fegyverét, és én, a földön fekve, túl sokat nem tehetek ellene. Kezemben a kardot továbbra is markolom, és farkasszemet nézek a nővel, és szerencse (vagy nem), de a domb tetején megjelenik a develor. Mindketten felpillantunk, ahogy a lény megindul lefelé nagy lendülettel. A nő nem habozik, lő, én pedig ezzel egy időben neki állok kimászni a sárból. Emberi szavakat kiált felém, amelyet sajnos nem értek, de már azért is áldom Shiennelt, hogy nem úgy oldja meg a helyzetet, hogy engem lő lábon, hogy könnyed préda legyek, és ő szalad el. Nem, ehelyett csak kiabál és rohan, és őszintén szólva nekem sincs ennél jobb ötletem. Ugyan az óriásbogár bukdácsolni, meg gurulni kezd, sajnos nem fogja túl sokáig feltartóztatni. A mély, puha föld ellenünk dolgozik. Ha csak elérnénk a partot, már könnyebb lenne szaladni!
Igyekszem szedni a lábaimat, ha a -láthatóan- harcos megbotlik, keze alá nyúlva húzom fel és segítem tovább. Szemeim a vizet pásztázzák... ha abba elmerülve szem elől veszítene minket, lehet feladná!
- Tudsz úszni? - az esélytelenek nyugalmával kérdezem a nőt, mert nem hiszem, hogy érti, amit mondok. Egy próbát azért megér a kérdés.







Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°


A hozzászólást Rotemshel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 05, 2021 12:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Sergeant, Chimera Special Force

Reagok száma :
474

☽ :


Orkánsziget - Page 5 Empty
Utolsó poszt Kedd Márc. 02, 2021 12:29 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5


Rotemshel and Gardel

Időnk több, mint kevés, a hatalmas lény megindul felénk és legfeljebb időt nyerhetek magunknak azzal, hogy lábon lövöm a felénk közelítőt. Amaz megbotlik a domboldalon. Amíg azon van, hogy ő is megtalálja egyensúlyát nyerhetünk annyi időt, hogy újra nyomunk veszítse. Legalábbis lépéselőnybe szerezzük magunkat.
Fogalmam sincs, hogy ki az, aki a kardot markolássza, ahogy azt sem, hogy milyen fajhoz tartozik. Kiáltok, mert ez az egyetlen, amit tehetek. Hideg hangon teszem meg, ellentmondást nem tűrő hanghordozással. Ha segítségre van szüksége, kihúzom a sárból. Az életünk múlik rajta, nekem pedig eszem ágában sincs itt maradnom. Ahogy a férfinak sem, lépteit meghallom magam mögött, mellett. Beszélgetni – amely amúgy sem szokásom – nincs időnk.
Lépteimre odafigyelek, de még így is elkerülhetetlen, hogy egy-egy nagyobb sárgödörbe lépjek bele. Menekülésemben nem akadályoz, ha nem is könnyedén, de kiszabadulok belőle, haladok tovább előre. A férfi segítségét nem fogadom el. Nem büszkeségből, de mire feltudná ajánlani, már kijutottam.
A fák egyre inkább ritkulnak, mintha a sziget szélét érnénk el, a hatalmas víztömeg pedig hamarosan láthatóvá is válik számunkra. Hirtelen torpanok meg, a magam részéről, ösztönösen új irány felé kutatok.
Az idegen pedig megszólal. Nem emberi nyelven. Szemöldököm enyhén ráncolom. A perdai szótáram, hogy úgy mondjam enyhén az alapokat sem súrolja. A Dominiumon nem töltöttem sok időt azzal, hogy az idegenek nyelvét elsajátítsam. A Városban is csak azért kezdtem el, hogyha véletlenül összefutnánk velük a vadonban, ne csak mutogatni kelljen.
De be kell látnom, hogy igyekezetem vajmi kevés volt. Szemréseim szűkítem, egy szótagot megértek. A víz felé mutatok, hogy arra gondolt-e, időnk azonban nincs. Hátratekintek, a magasba nyúló fák egyre jobban történő elhajlásai egyértelmű jelei, hogy a vad közeledik. Sisakom hiányában még csak azon adatokat sem tudom lekérni, hogy annak a fránya lénynek mi a gyengepontja.
Bármikor, kérdés nélkül szembenéznék a fenevaddal, a parancs, melyet előjárom adott meg számomra, másról szólt. Kelletlen szorítom össze fogaimat, néhány lépéssel egy cserje alá rejtem el fegyverem, nem kívánom, hogy a vízben elázzon.
A vízre mutatok és mivel jobban nem tudok, csak a vállaim vonom fel, egyszerre érdeklődve, hogy miért a víz, másrészt, hogy jobb ötletem nincs. A fegyver hangja több más lényt is idecsalhat. Többhöz meg egyedül kevés vagyok.
Határozott léptekkel indulok meg a víz irányába. Sisakom hiába nincs rajtam, a páncél biztosítja, hogy nyaktól lefelé, úgy, de ahogy vízhatlan legyen a páncélom. Illúzióim nincsenek, hogy így is bőven megduplázza majd a súlyát, a víztömeg alatt pedig nehezebb lesz emiatt a mozgásom. Nagyszerű.
Mégis haladok előre, ha a férfi mutatja, hogy merre, akkor abba az irányba.
◦ᵒ·○●·°


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
Vissza az elejére Go down

Rotemshel

Perdai

Orkánsziget - Page 5 0ca5bbde891a99aa82a5520a51de72b3b1097ad2

Karakterlapom :

Születési idő :
2334, Cadar. (82)

Tartózkodási hely :
Elorak

Beosztásom :
Kovács

Reagok száma :
92

Avatar alanyom :
Charlie Hunnam

☽ :
Orkánsziget - Page 5 Tumblr_oq3w3hZ8Qv1rh2vpvo4_540


Orkánsziget - Page 5 Empty
Utolsó poszt Pént. Márc. 05, 2021 1:06 pm
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
A kolónia viharában
Katrina & Rotemshel
Zene: Valhalla calling  • Credit:

A szörnyű döntésemet tetézi szerencsétlen események sora. Kezdve attól, hogy sárhullámmal száguldok a völgybe, folytatva azzal, hogy a develor utánunk indul, egészen odáig, hogy a quorsa nem tud perdaiul, és én se az ő nyelvükön. Az viszont egyértelmű, hogy nem az a fajta, aki hátra hagyja a másikat, mert nem akadályoz. Segítenie kevésbé kell, és nekem sincs időm arra, hogy karja alá nyúljak, egyrészt mert nem igényli, másrészt mert nem is kell túl sokat segítenem. Ami meglepő, mert a páncél, amit visel, meglehetősen nehéznek tűnik, és könnyedén bele ragadhatna a sárba.
Gyakorlatilag mutogatnunk kell egymásnak, és így is teszek. A vízre mutatok, és idegesen nézem, ahogy a fák dőlnek a közeledő veszélytől. A nő habozása és értetlenkedése felidegesít!
- Shiennel legyintsen tarkón, csak bízz bennem! - kapom el kezét, amivel mutogat, és sietve húzom a víz felé. Minél többet várunk, annál könnyebben ér utol minket a sekélyesebb részen. A bogár gyors, és a földön rendkívül jól közlekedik, de ha valamit kerül, az a víz. Nem híresek arról, hogy úsznának, és valószínűleg azért, mert azokkal a lábakkal, amiket bitorolnak, meglehetősen nehéz volna. Ha a végén magától is jön, akkor elengedem, és a vízbe sietve gázolok, néha hátra pillantva. Ha időben alá tudunk merülni, akkor szem elől téveszthet minket a bestia, és elmehet.







Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.

◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Orkánsziget - Page 5 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Vissza az elejére Go down
 
Orkánsziget
Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Perda hold-
Ugrás: