Caleb Murphy

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Alapvetően barátságos ember vagyok, de amikor dolgozom, akkor mindent mást kizárva csakis arra koncentrálok. Aki ismer, az tudja, hogy ezt ne vegye magára, de aki nem, az számára bizonyára kellemetlen lehet az ignorálás. De mi a tanulság? Ne zavarj munka közben! Számomra fontos, hogy amit feladatba kapok vagy kitűzök magam elé célt, az tökéletesen el is végezzem, hiba vagy késedelem nélkül, így maximalistának mondanám magam. Ha valamiben pedig biztosra veszem, hogy igazam van, ahhoz makacsul képes vagyok a végsőkig ragaszkodni.
Kíváncsi természet vagyok, minden érdekel, főleg ez az új világ, az űr, a Perda, a perdaiak, a CQL… túlságosan hosszú lenne mindent felsorolni, de szándékomban áll mindent megismerni. Még fiatal vagyok, előttem az élet, az intellektuális jellem pedig ebben a helyzetben igen csak előnyös.
Mint említettem, számomra a tudás az első, ezért pedig képes vagyok akár veszélyes helyzetekbe is keveredni. Nem vagyok aktakukac, nem vetem meg a kalandozást a természetben, nem ijedek meg a saját árnyékomtól, bár azért éppen harciasnak se nevezhetnének. Az viszont biztos, hogy ezerrel tudok pörögni, hogyha valami felkelti az érdeklődésemet, lerázni pedig szinte lehetetlen. Jó, azért tudom, hogy hol a helyem és igyekszem is tartani magam hozzá, de ez sajnos nem mindig jön össze.
Jobban érdekel a felfedezés, mint maga az ember, mert bár empatikusnak gondolom magam, meglehet, hogy mégse vagyok igazán az. Nem véletlenül maradtam távol végül az orvosi pályától… Szívesen ismerkedem, de olykor tartok egy bizonyos határt az emberektől, de ez általában aktuális lelkiállapotomtól függ, mert ha az agyamban lévő fogaskerekek dolgoznak, akkor mindent és mindenkit kizárnak.

Azt mondják zseni vagyok, hogy annak születtem, és mint minden zseninek, úgy az én gondolkodásom se nevezhető hétköznapinak. Az agyam máshogy működik, más összefüggéseket lát, egyedien elemez és összegez, mindez pedig más kiskoromban érzékelhető volt.
Nem éppen olyan voltam, mint más fiatalok, engem jobban érdekeltek apám elméletei és kísérletei, mint a rosszalkodás vagy a kortársaimmal való játszadozás. Rendkívül hamar megtanultam olvasni, írni és számolni is, amikor pedig apám engedte, hogy segítsek neki, igyekeztem tanulni tőle. Mégse lettem fizikus, de még mindig lenyűgözőnek tartom azt a tudást, amivel rendelkezett.
Édesanyám kiváló sebész, így neki hála nyertem némi betekintést az orvostudományba, jól ismerem az emberi test felépítését, mégse éreztem úgy, hogy a gyógyítás lenne az én jövőm. A személyiségemnek hála nem feltétlen nyújtok stabilitást a mellettem lévők számára és ahhoz, hogy emberekkel foglalkozzam, nem éreztem késznek magam és a mai napig nem lennék rá képes.
Alapvetően extrovertált vagyok, de akadnak napok, amikor mégis az ellentéte mutatkozik meg. Van, amikor képes vagyok bezárkózni egy szobába és csak a feladatomra, az adott projektemre koncentrálni és amíg tökéletesnek nem nyilvánítom, szinte aludni is alig alszom. Ezt a munkamorált bizonyára apámtól örököltem, Ő volt ennyire végletes, bár édesanyám is bármit megtenne a betegeiért.
A tanulmányaim végül az építészet felé vezettek, így szereztem építész-, és építőmérnöki diplomát is, fotografikus memóriámnak hála pedig minden a fejemben van, amit valaha láttam. A Dominium hajó építése is lenyűgözött, így elkezdtem a munkáim mellett a gépészettel is foglalkozni, de ezen tanulmányaimat fel kellett függesztenem a Föld közeli pusztulásának hála…
Kiemelkedő képességeimnek hála én is a Terv részévé váltam, akár csak anyám és úgy hiszem, hogy édesapámnak is lett volna helye az Alvó programban, hogyha nem veszíti oly korán életét szívelégtelenségben. Genetikai betegségét viszont szerencsére én nem örököltem, így a génkészletem nem hibás, tovább örökíthető, bár a családalapítás gondolata egyáltalán nem vonz, anyám nagy bánatára. Első számomra a tudomány, az, hogy részt vehessek az emberiség életszínvonalának javításában, és majd talán a későbbiek során lesz helye másnak is az életemben.
A Dominium velem és édesanyámmal együtt hagyta maga mögött a Földet, 2416-ban pedig felébresztettek. A karantén ideje alatt minden tudást felhalmoztam, amit tudnom kell az új világról, a törvényekről, társadalomról, hajókról és a Perdáról, így egy napom se volt unalmas vagy éppen hiábavaló. A perdai nyelv ismeretét is elkezdtem tanulmányozni, bár még nem sikerült tökéletesítenem, túl kevés volt ahhoz az idő, de célom, hogy megtanuljam a nyelvüket és kommunikálhassak velük. De előbb természetesen meg kellene ismernem őket, akár csak a holdat, amelyre ráleltünk utazásunk során.
Megannyi inger ért hirtelen, én pedig tagadhtatlanul mindenre kíváncsi voltam és vagyok is a mai napig. Az orvosok és a nővérek számára meglehet, hogy kicsit sok(k) is voltam, de nem tagadták meg tőlem a válaszokat, igyekezték kielégíteni tudásszomjamat, bár egyiküknek se sikerült ez teljesen.
A Perdán jelenleg egy Várost építettünk fel, de a Kancellária tervezi, hogy további városokat húzzunk majd fel a holdon, melyek összeköttetéséről is gondoskodni kell. Ezért lettem hát felébresztve, hogy én magam is csatlakozzam ahhoz a csoporthoz, akiknek ez az elsődleges feladata. A karantén után majd hozzá fogok férni a Város tervrajzához és megkezdhetem a munkáimat is. Időm nagy részét így valószínűleg odalent fogom tölteni, de szándékomban áll az űrt is megismerni, hiszen ahogy minden más, úgy maga az űrutazás is újdonság a számomra.
A perdaiaknak köszönhető járványokban sajnos több remek építész is életét vesztette, így kell az utánpótlás, hogy minél előbb az Új Földre költöztethessük le az embereket az űrből és megkezdhessük a hold benépesítését. A perdai nép ennek bizonyára nem fog örülni, de látnom kell Őket is, megismerni kultúrájukat és építészetüket, és bár a türelem nagy erény, mégse rendelkezem vele igazán. Mindent azonnal akarok, de igyekszem visszafogni magam. Egy búra alatt éltem egész életemben, csak azt ismertem, most pedig kitárult a világ. Oly sok újdonság, oly sok tudás és látnivaló, amit magamba kell szívnom. Ideje megkezdenem új életemet és talán idővel édesanyám is csatlakozik majd hozzám. Szeretném, ha mindezt Ő is látná és együtt élhetnénk meg a pillanatot.