Jayleen Mitchell Anderson

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Kedves. Bájos. Aggódó. Lojális. Profi. Anya. Zászlós. ...csak néhány jelző, amely mind leírja milyen ember és mégsem teljes a lista. Talán egy nap is kevés lenne, hogy minden jelző a helyére kerülhessen a jellemét tekintve. Tipikus nő, de mégsem. Néha meglepően férfias, de tulajdonképpen mégsem. Kemény típus, de máskor kenyérre lehet kenni. Hatással vannak rá a rettentően klisés lépések, máskor meg igazi, hajthatatlan őserő. Makacs, ha a munkáról és kötelességről- és mégis engedékeny, amikor a szeretteitől van szó. Határozott és határozatlan egyszerre. Komplikált és egyszerű egy személyben. Kaotikus, mi?! Üdvözöllek egy nő ki nem vesézett lélektanában életében. Ráadásul a harmónia sem kerülte messzire. Tudom-tudom…
A disszonancia ellenére mégis mindez egyetlen emberhez tartozik. Egy olyan nőhöz, akinek még gyermekfejjel kellett elfogadni, egyszerre tölti be szülei leány és fiú gyermekhez fűzött reményeit és ez számára teljesen rendben is volt - és van a mai napig - kis kamaszkorától jelenlegi felnőtt életéig. Furcsa lehet a kettőssége, de ő mégis teljes kibéküléssel éli mindennapjainak legviszontagságosabb szegmenseit, amikor a leghatározottabb és leghatározatlanabb énje unióra lép és egyszerre arat győzelmet józan esze és az érzelmei felett.
Fiús és lányos édesanya ugyanabban az időben. Ha kell, minden gyermeke érdeklődésének középpontjában otthonosan helyt áll, bár a fiúk már egészen jól boldogulnak magukban, a lánya pedig noha új tapasztalat volt minden momentumában, mint amit a két első rosszcsontjával megtapasztalt, az összes buktatójával együtt, mégis úgy állt hozzá, max kudarcot vall vagy rettentő ciki lesz, de benne van száz százalékig a legsziruposabb és -rózsaszínebb dolgokban is, amennyire szükséges. ...és a sztereotípiák csúnyasága ellenére pontosan erre volt szükség, mert fiai kizárólag a társadalom által még ma is, csakis „fiús”nak, míg egyetlen lánya jó eséllyel kizárólag a „lány”osnak megítélt dolgokért rajong és rajongott vagy érdeklődött a kezdetektől fogva. Nem maradt más lehetősége, mint kaméleonként megfelelni annak, amit elvártak tőle, örömmel és önként. Ennek pedig a mai napig eleget tesz.
Ugyanez pedig elmondható a házasságáról. Habár következetessége a sok ellentétes pólus ellenére létezik és megvan, a leginkább a munkájában tetten érhető és látványosan kimutatható. Ott nincsenek olyan szegmensek, amelyek az érzelmeire nagyon közeli befolyással lennének, ezért sokkal könnyebb a szabályok mentén betartania minden egyes előírt betűt. Precizitása nem csak abban köszön vissza, hogy elszámolása és munkanaplója kifogástalanul, már-már szinte kínosan pontos mértékben van vezetve, hanem abban is, nincs olyan kérdés a jelenleg használatban lévő és engedélyezett fegyverekkel kapcsolatban a hadsereg – és a flotta – berkein belül, amire ne tudná a leírt- és a tapasztalatbeli választ. Minden típust jól ismer kívül-belül a legapróbb és legutolsó szegmensekig bezárólag. Rajongása természetéből, tudása kitartásából és lelkesedéséből fakad. Emiatt hajlamos okoskodó lenni, de az arrogancia messze elkerüli. Inkább a pontosságra törekvés motiválja.
Bevetésre azonban személyiségéből fakadóan nem alkalmas. Veszélyhelyzetben lefagy, nem reagál kellőképpen gyorsan vagy megfelelően és ezzel tökéletesen tisztában áll. Elméleti és gyakorlati tudása a fegyverek területén a vártnál túlmutatóbb, de éles bevetésen hasztalan, minthogy képtelen az alapvető minimumnál jobban vagy többet teljesíteni. Valószínűleg ebben köszön vissza szülei tudós beállítottsága. Reakcióideje saját bevallása szerint is pocsék és a tesztek se kecsegtették soha jobb reményekkel. Ennek megfelelően tisztában van saját korlátaival és azzal, hol és hogyan tudja a legjobban szolgálni a hadsereg és a Dominimum lakosságának igényeit és érdekeit.
Nem túlzottabban cserfes, de semmiképpen sem csendes típus. Kedveli mások társaságát, szívesen jelenik meg társadalmi eseményeken, amikor lehetősége adódik rá. Nem követelőző, de ami fontos számára, annak érdekében kijárja az utat. Kifejezetten tud lelkesedni mások szemében apróságoknak tűnő semmiségekért. Idealista és gyakran kedvel a naivitás álcája mögé bújni. Nem tartja esszenciálisnak, hogy őt magát fontosnak tartsák, emiatt büszkesége sosem súrolja fitos orrának hegyét. Humora és pimaszsága viszont gyakran tetten érhető, főleg azok számára, akik közelében eléggé komfortosan érzi magát ahhoz, hogy ezt maradéktalanul megcsillogtassa.

Édesanyja ugyanannyira volt hatással a személyiségére, mint édesapja. Mindkettőjüket zseniként tartották számon, már egészen fiatalkoruktól fogva a vaskalitkán élő, rettentően fontos és okos emberek. Emiatt következtethető, hogy hasonló elvárásokkal szembesítették a gyermek Jayleent és egyetlen öccsét, Jeremyt a szüleik. A csavar azonban valahol pont itt rejlik; ha voltak is hasonló elképzeléseik csecsemőiket szemlélve, gyorsan letettek mindezekről, amikor a 12 éves fiú örököst örökletes betegség vitte el és egyetlen utódként a másfél esztendővel idősebb lányuk maradt számukra egyetlen gyermekük.
Jayleen tipikus kislány volt, míg az öccse élt; imádott babázni, kedvenc színe az orgona és a pasztell rózsaszín árnyalata közötti átmenet volt, lelkesedett a minél feltűnőbb és leginkább hasztalan, de annál csillogóbb kiegészítőkért, szerette az idealizált jövőképet az anyaságról és a házasságról. Odavolt mindenért, amit egy kislányra rá lehet bélyegezni. Szeretett az öccse felett anyáskodni, betegsége felfedezése után gondoskodni igényeiről, gyakran kora miatt erőn felül is. A rajongásig imádta alig valamivel fiatalabb testvérét és amikor elvesztette, a végletekig lesújtotta őt is a halála. Ez azonban nem úgy mutatkozott meg a viselkedésében, ahogyan az a tankönyvi eset példája lett volna. Lázongás és nehezen kezelhetőség helyett elkezdte felvenni mindazon szokásokat, amelyeket az öccse tudott a magáénak. Megnyugvást talált mindezekben és a szülei is teljes vállszélességgel támogatták ebben. Hamarosan pedig lányukban találták meg elvesztett fiukat.
Keresztnevéből elhagyta azon részletet, amelyet femininnek ítélt, becenevének választotta, amiképpen annak idején Jeremy hívta. Öccse miatt fordult a katonaság felé és szintén miatta kezdték el érdekelni a fegyverek. A puszta érdeklődés azonban túlnőtt rajta és mire az akadémiára került, már úgy érezte, kíváncsisága önmagából fakad, ahogyan lelkesedése is. Egész életében eszesnek tartották, de nem különösebben kiemelkedőnek és ezzel ő maga is tisztában volt. Gyermekkorában adódtak komplexusai ebből fakadóan, később azonban, ha le nem is vetkőzte, legalább megtanulta kezelni őket. Mi több, tulajdonképpen kiteljesedhetett aközben, hogy teljes körű ismeretekre tett szert a fegyverek területén.
Mindezt úgy, hogy tizenhét éves korára már anya lett. Első fia a házassága előtt fogant meg, attól a férfitól, akivel végül összekötötte az életét. Nagy sikert nyilván sem a szüleinél sem pedig későbbi apósánál és anyósánál nem aratott érthető okokból kifolyólag, kissé túl gyorsan öntött nyakon mindenkit reprodukciós képességével - nem mintha így akarta volna -, ahogyan egyébként későbbi férjéé is. Mire azonban a gyermek megérkezett, házasnak számított.
Férje egy az egyben tudós alkatnak számított, már jóval azelőtt, hogy ténylegesen is azzá vált volna. A nanotechnológiába területén való kutatás mindig jobban lekötötte, mint a parancsok követése. Ennek ellenére nem tunya alak és a nadrágot is ő hordja otthon. Az elmúlt évek alatt egyre inkább kezdte megtalálni a hangját a családjában és a házasságában egyaránt és állt jobban a sarkára. Sokszor meglepő szituációban és mértékben.
Jay ezt sosem bánta igazán, nem csinált ügyet abból, ki az, aki inkább és jobban húzza azt a bizonyos közös és fizikailag nem is létező szekeret vagy a derékon lévő övet. Szerelemből ment férjhez és a mai napig is gyakran érzi úgy magát, mint egy szende, első bálos kamaszlány, amikor Derekről van szó. Persze látja a férfi hibáit és azon oldalát is, amelyet senki sem reklámozna a saját esetében, de ezekkel együtt is tiszteli, elfogadja és rajong érte. Minden egyes nap, akkor is, amikor épp egy kanálnyi vízben képes lenne megfojtani őt. Az eltelt évekkel a szerelme érthetően megváltozott, formálódott, csiszolódott és szelídült, már nem olyan, mint annak idején, az első fiuk fogantatását megelőzően, de azóta sem gyengült, inkább épült, érettebb lett.
A gyermekeit a végtelenségig imádja. Mindegyikben a férjét is látja és külön-külön szereti a személyiségüket, támogatja őket és igyekszik ott lenni a számukra, amikor szükségük van rá. Családja hihetetlenül fontos neki, de ezzel együtt képes arra, hogy beosztásának és rangjának megfelelően hideg fejjel és határozott döntésekkel tartsa kezében a felelőssége alá tartozó feladatokat.
A hadsereg logisztikai egységében szolgál, azon belül a fegyver – és minden ehhez tartozó egyéb eszköz/tűzerő – kiadásáért, továbbá a megfelelő időben kellő mennyiség kiszolgáltatásáért felel, adott egységek adott küldetéseihez. Neki kell elszámolnia nem csak a lőfegyverek számával, de minden egyes golyóval, gránáttal, késsel és egyéb fiszfasszal továbbá cql technológiájú típussal és így tovább, ami létezik és amit a hadsereg a katonák és a flotta tagjainak rendelkezésére bocsát, utóbbiak esetében, csak akkor, ha azt nem a flotta felelős tisztje teszi meg bizonyos körülmények miatt.
Szintén az ő vállait nyomja annak a terhe és felelőssége, hogy megfelelő mennyiségű utánpótlást a lehető legrövidebb idő alatt biztosítson, amennyiben adott bevetésen ez megkövetelendő. Ennek következtében gyakran állandó harcban áll a költségvetéssel, a kérvényező tisztekkel, a magasban ülő, hangzatos rangokon terpeszkedő feletteseivel, a beszállítókkal és nagyjából mindenkivel, aki akar valamit és aki az ellátás alá tartozó utánpótlásért felel. Gyakran lehetetlen helyzetben találva magát ezáltal, hiszen egyesek hiedelme ellenére, a hadsereg nem az örökké szintetikus tejjel-mézzel folyó Kánaán mezejének kellős közepén terpeszkedik. Bizony adott kreditből dolgozik és véges keretekkel rendelkezik most is, mint korábban mindig.
Azon kevesek közé tartozik, aki a háború alatt nem veszítette el közeli vagy távoli hozzátartozóját, amiért nem tud eléggé hálás lenni. Még a mai napig is eszébe jut, tulajdonképpen szerencsés és boldog, teljes életet él, ami keveseknek adatik vagy adatott meg.