Alistair Eriksen

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Habókos. Na, jó, ez nem az igazi szó rám nézve, de szelesnek szeles vagyok, kissé ügyetlen és zavarba is lehet hozni, bár mindig palástolni próbálom és valami vagányat odamondani. Aztán vagy összejön, vagy nem. Változó ki hogy viszonyul hozzám, sokan kedvelnek, mert alapjáraton jó szándékú, kedves hapsi vagyok, de a karrieristák és a szigorú emberek kevésbé boldogok, ha nem szedem össze magam. Oktatóként azért próbálok komoly lenni, bár egy-egy viccet csak beiktatok, végtére is senki sem szereti, ha szárazon vannak oktatva a dolgok, nem? Inspirálni kell a hallgatóságot, azt pedig nem lehet rugalmas hozzáállás nélkül. Én pedig rugalmas vagyok, nagyon is, kíváncsi alkat is, talán túl kíváncsi is sokszor. Emiatt bajba is keveredem, de nem direkt, komolyan nem, ki akarja a bajt? Szerencsémre jól füllentek, teljesen ártatlan ábrázattal közlöm a valótlant, ha a szükség úgy hozza. Egy régi okos ember azt mondta magunkat nem megtalálni kell, hanem felépíteni, én pedig tudni akarom miből is építkezhetem. Amíg nem próbáltam ki valamit addig nem tudom illik-e hozzám vagy sem. És ez mindenre értendő, én ezt mindenre vallom. Tanulásra, hobbira, ismerkedésre… Sok érdekes dologgal vagyok emiatt gazdagabb, akkor is, ha egynémely szerzett információ kellemetlen vagy kínos. Bevállalósnak mondanak, pedig ész nélkül nem csinálok semmit, maradok csíntalan, de nem eszetlen, ez fontos, főleg mert nekem a jókedv a fő hajtó erő, hogy megtaláljuk az élvezetet ebben a monoton életben.

Hogy is lehet tömören összefoglalni valaki eddigi életét. Szerintem sehogy. Be kell, érje a kedves olvasó azzal, hogy virgonc gyerek voltam, talán kissé hiperaktív is, mindent megkóstoltam, minden gombot kényszeresen megnyomtam, mindenhova ki kellett próbálni beférek-e (a kudarcokról nem beszélünk), mindenkivel beszélgetni akartam, akkor is, ha az illető nem akarta. Teljesen részletkérdés volt, rengeteget tudok kérdezni. Egy szuszra is. Amikor megszületett a húgom az némileg lefoglalt, folyton vele voltam, nem volt baj fiatalabb, mai napig imádom Adát. Inkább neki köszönhetem csillapodott lehetetlen kíváncsiságom és érdeklődésem, avagy inkább fogalmazzunk úgy, emberséges mederbe tudom már terelni. Persze olyan munka kellett, ami dinamikus, folyton fejlődik, gyarapszik, változatos a köbön, például az emberek miatt. Amikor oktatónak javasoltak eleinte furcsállottam, de mára be kell ismerjem, imádom. Sokat beszélhetek, másokat beszéltethetek, terelgethetem őket és mindig tovább tudom képezni magam. Amolyan megunhatatlan álom munka számomra, a diákok java pedig szeret, mert noha nem vagyok még „régi motoros a pályán” vagy mi, attól még odateszem magam, szóval pár év és önállóan is menni fog, nem csak segédként. Egyelőre történelmet és földrajzot tanítok (utóbbi esetén a Földi és Perdai földrajzot is), de ezt bővíteni akarom majd, meglátjuk mire jutok.

Az ember persze azt hihetné, ha ennyire szenvedélyes alak vagyok, akkor szerelmes alkat is. Lehet utóbbi is igaz, képes vagyok gyors fellángolásokra és heves érzésekre, de a szerelem nem asztalom. Avagy peches vagyok benne, mert kalandozni és cicázni velem mindig is jobb szerettek, mint komolyan megmaradni velem. Amikor pedig házasodni kellett, nos… némileg ittasan kértem meg Hannah kezét. Hannah a Dominium egyik leglazább csaja, én mondom, Ada egyik barátnője és hát már pár éve ismert mikor benyögtem az ötletem. Úgy volt vele, ez nem szerelem, de teljesen jól elleszünk egymás mellett, de a gyerek témát még át kell beszélni, ha eljön az ideje. Főleg mert csapongó lány, szeret tetszeni, így flörtölni is, de még házasság előtt tudtam ilyen. Nekem is mondta keressem csak a szerelmet, amíg tehetem, gyerek mellett nehezebb lesz. Igen, ő elég laza keretek között értelmezi a házasságot, de nem bánom, szeretem a szabadságom. Nem mondom nem feküdtünk le egymással, hogyha úgy alakult, de másoknál is próbálkoztunk mindig is. Én aztán pláne… Amennyi lekoppintást kaptam már néha rákacsintottam férfiakra is…  Ez persze veszélyes és Ada jól le is szidott, hogy maradjak a flörtölés helyett inkább a többi hobbimnál, mondjuk a fényképezésnél, az ártatlan, csak fotózzam a fiúkat és a lányokat, ha lehet, ne csináljak mást. Nem egy albumot készítettem barátoknak és ismerősöknek, mert szép képeket csinálok, a digitális albumok meg, ha szépen akarja az ember csinálni, pepecs. Sok montázsom is van, nem egyszer kezdeményeztem beszélgetést a fotózás miatt is. A Perda is nagy szenvedélyem, ott fotózni különösen jó, pár képet mások is elkértek, ha állatokat, növényeket kaptam lencse végre vagy a hold sajátosságát, a napfelkeltét mondjuk. Egyszer el akarok jutni egy perdai városba és ott fotózni mindenfélét, akkor is, ha manapság a képek divatja már megfakult és inkább a videók a népszerűek. Főleg mert kamera nagyjából mindenhol van…

Annyi bizonyos kerülöm a bajt, még nem kaptam komoly megrovást, nem esem túlzásokba és követem a protokollt és az illemet. Mondhatni teljesen rendes és átlagos srác vagyok, aki hajlamos kipróbálni „mi történik ha…”, de ennyi.