Utolsó poszt ☽Szomb. Márc. 20, 2021 9:00 pm Következő oldal☽
Rotemshel kunyhója
Közel 65-70 évvel ezelőtt Elorak áldott nevű, kedvelt favágója, és ácsmestere építette két saját kezével, a város kiesőbb szélén, a műhelyektől tán 20 perc sétára ezt a házat. Mára már érződik rajta, hogy a természet visszakívánja venni az épületet, a teteje elgazosodott, virágok és apróbb facsemeték lakhelyéül szolgál. Ennek ellenére időtálló gerendái még mindig nem korhadnak, és egy-két repedést kivéve a falakon, viszonylag ép állapotban van. A belső terek négy szobára oszthatóak két emeleten, és mindegyik szegényesen berendezett. A bútorok is legalább ilyen régiek, hátra maradtak az ács után. Csak a falat díszítő kard, pajzs és sisak árulkodik arról, hogy új lakója van a háznak, aki még az elkopott szőnyegeket sem cserélte le azóta újra.
Utolsó poszt ☽Vas. Dec. 10, 2023 9:19 am Következő oldal☽
Nyárvégi romantika
Rotemshel és Roda
*Nagyon szép, kellemes napra ébredtem. Az ablakon át beszökő fények megcsillogtatták a levegőben szálló porszemeket, ami ráébresztett arra, hogy talán takarítanom kellene. Nem volt soha nagy piszok a házban, arra ügyeltem és kerítettem rá időt, mert a húgomra ilyesmiben nem lehetett számítani. Amúgy sem töltött sok időt itthon, folyton vándorolt a hangulatához mérten, hol a lehető legtávolabb az égiektől, hol pedig éppenséggel a városuk körül, hogy mindent amit lehet, megtudjon róluk. Nem tudom ma éppen merre vitte őt az út, de az aggodalmamat is elmosta a csodaszép nyári nap. Rotemshel ilyenkor vagy a műhelyében van, vagy segít valahol a földeken, biztosan fáradtan tér majd haza, ezért úgy gondoltam, készítek egy kis ragut estére, s míg az fő, a ház is szép tiszta lesz. Csak egy kis időre néztem be a Gyógyítók házába, de szerencsére nem volt senki akiről gondoskodni kell, a gyógyfőzetek elkészítése pedig még várhat, volt bőven a polcokon. Semmi sem állta útját a mai napi takarításnak és hamarosan a ragu finom illata is betöltötte a házat. Délután kilátogattam a piacra és a magammal vitt nogából készített lekvárt, illetve a prodia olajban tartósított sel`veint elcseréltem egy szép szőnyegre. Otthon kikészítettem a feltekert szőnyeget és a ragut, hogy majd elvigyem Rotemshelnek, majd a tóhoz mentem és felfrissültem a vízben, s mivel nem csak nekem jutott eszembe ez a vidám elfoglaltság, többedmagammal jó szórakozást nyújtott a pancsolás. Néhány asszony ruhát mosott, míg én az ifjabb nemzedékkel egészen a tó mélyére úsztam, hogy újra és újra felfedezzem a lenti világ szépségét. Még nem szürkült az ég alja amikor tiszta, száraz ruhában de még kicsit nedves hajjal, a kezemben a ragut rejtő edénnyel és a vállamra kötött szőnyeggel, elindultam Rotemshel házához. Reméltem, hogy már otthon lesz, de ha nem, az sem baj, akkor megvárom odakint a tornácon. Csodaszép a ház körüli hely, a rengeteg zölddel, bokrokkal és fákkal melyek körbeveszik, és a virágok sokszínűsége még különlegesebbé teszik. Emlékszem milyen volt a ház amikor először jártam itt, még lakatlan volt. Azóta Rotemshel sokat dolgozott rajta, a változás üdítő volt és mosolyogva néztem fel az oromzatra amikor megérkeztem. Bekopogtam az ajtón, nem akartam rárontani hívatlanul, bár tudom, hogy mindig szívesen lát…* -Rotemshel! Roda vagyok, itthon vagy? *Nos, ha a kérdésemre nem érkezik válasz, akkor minden bizonnyal még nem ért haza, vagy ami még esélyes, hogy nem is fog, hanem a műhely felett tölti az éjszakát. Reméltem, hogy nem így lesz, csak azt kell eldöntenem, meddig várjak rá, míg biztossá nem válik, hogy ma már nem ér haza, de még ne sötétben kelljen visszasétálnom a műhelyek haladójába. *
