Fuller-lakosztály

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Matthew & Claire

*Mondhatná, hogy „Pontosan!” megerősítve Matthew következtetését a CQL szükségletcsökkenésről, de az felesleges szócséplés lenne, márpedig tudja, hogy férje azt nem kedveli. Pozitív visszacsatolásra pedig egyszerűen nincs szüksége egy ilyen párbeszédben. Általában másmilyenben sem. *
- Nem láttam a teljes dokumentációt, de megbízok Dr. Davies számításában. Egyébként ez egy nagy fejlesztés volt, az alapértékek pedig nem voltak túl acélosak, így könnyen összejött a negyven százalék. A következő fejlesztés már vélhetően nem tud majd ilyen nagy ugrást elérni.
*Claire nem feltételezi, hogy Zach megpiszkálta volna a számokat, hogy jobban fessen a helyzet. Másrészt Fullerek közül ha valakinek, akkor nem neki akarnak imponálni az emberek annyira, hogy energiát fektessenek a hamisításba.*
- Kilenc hónapja indult a projekt. És nem, csak most az élesítésnél voltam ott és a tesztelésnél.
*Nem bocsátkozik jelenleg véleménynyilvánításba, hogy a 9 hónap egy ilyen szintű projektnél most hosszúnak vagy rövidnek minősül, már csak azért sem, mert az adminisztrációs szakasz nagyon el tudja vinni amúgy is a számokat. Egyszerűen felelt az első és a második kérdésre is. Egyelőre pozitívumként értékeli amúgy a második kérdést, ezek szerint Matthew elképzelhetőnek tartja, hogy egy ilyen projektben Claire is dolgozzon. Majdnem az, amit szeretne, szóval bizakodásra ad okot. Azzal a mellékzöngével nem törődik, hogy Matthew elképzelhetőnek tartja azt is, hogy egy régóta futó projekten dolgozik Claire úgy, hogy egyáltalán nem is tud róla.*
- Igen, innen is merítettek ihletet.
*Tudna még beszélni, a két rendszer hasonlóságairól, különbségeiről, de egy pillanatra eltereli a figyelmét, ahogy a férfi lehúzza a pohár bort. Ritkán, nagyon ritkán látja így inni. Ha épp nem a beszámolóját folytatná épp, lehet rákérdezne, hogy minden rendben van-e Matthew-val, habár azzal erősen kockáztatna egy visszakérdezés-spirált. Szerencsére nem kell eldöntenie ezt a dilemmát, mert ő kapja meg azt a kérdést, amit álmodni se mert.*
- Igen és nem. ~ Csak egyszerűen, tömören! ~ - Nagyon élveztem a feladatokat, annyira, hogy megerősítette azt a már egy ideje érlelődő vágyamat, hogy újra szeretnék dolgozni. *Mély levegőt vesz, most jön az előbbi „Nem” kifejtése, az igazi kérdés.*- De nem fejlesztőként, hanem mint állomáskarbantartó, mivel ZGK úgysem lehetnék.
*Tessék, kimondta, nem nyílt meg alatt az fémötvözet-padló sem. Még. Tényleg nem tervezte úgy, hogy még érkezése pillanatában Matthew nyakába borítja az egészet, de még a ZGK-t is elmondta, szóval túlteljesítette a nem-tervet. Egészen kiszáradt a szája, kár, hogy a pohara üres, de most nem töri meg a pillanatot azzal, hogy újratöltést kérjen, majd később. Most feszülten várja a reakciót, de direktben nem kérdez, hagy egy kis időt feldolgozni a hallottakat.*
- Akkor ezt megbeszéltük.
*Tesz pontot mindkét gondolatra, figyelnie kell szavaira és legközelebb együtt utaznak a Perdára babalátogatóba.*
- És van már elgondolásod, hogy akkor mégis mi lehet, mi történhet ott?
*Mivel az űrben élt világ életében, érdekli az űrtudomány, egyik aspektusa jobban, másik kevésbé, de szigorúan csak kedvtelői szinten. Matthewt hallgatni viszont, ahogy szakterületén belül gondolkodik, az mindig élvezet.*
- Köszönöm. * Az előbbi „hibából” tanulva, hagyja, hogy a férje teli töltse poharát. Már a jó ízlés határán belül tele és nem szürcsölősen tele. * - Igen, a perdai víz már majdnem ízesítettnek tűnik, pedig csak egyszerű víz, nem olyan mint az igazi itthoni.
*Kifacsart dolog, tudja, hogy nem a természetes vizet tartja igazinak, máshol nem is nagyon hangoztatja. Belekortyol a borba és jókedvvel folytatja az élménybeszámolóját. Jól esik neki Matthew érdeklődése az útjáról.*
- Első nap utaztam és délután meglátogattam Saskiát, második nap szereltünk és teszteltünk Dr. Davies-szel, ma pedig vásároltam és utaztam. Sűrű napok voltak. * Még sűrűbbnek érződik, ha belegondol, hogy ma reggel még a Város napfényes utcáit járta.* - De a tesztelés az szinte lazítás volt. Megnéztünk egy filmet, hogy lássuk az eredményeket, de én még a filmet is élveztem.

Matthew & Claire

*Gyorsan végigszaladnak a technikai részleteken, amit Claire most azért sem bán, mert az ebben a pillanatban őt leginkább érdeklő kérdéseket boncolgatják helyette.  Amúgy azért nem lenne gond számára a téma átugrása egyébként, mert tisztában van vele, hogy férjét csak fárasztaná, márpedig ő szereti jól kihasználni Matthew kevés idejét és beszélgetéseikre szánt energiáját.*
- Túlzás lenne azt mondani, hogy mindig is az volt az álmom, hogy ZGK legyek, de nagyon közel volna az igazsághoz, már az Akadémián is az elejétől fogva erre szakosodtam. *Pusztán megjegyzi, semmi kihívó nincs a hangjában, de gondolataiban sem, hogy ez utóbbit talán férjének tudnia kellene róla, talán tudja is, elvégre nem ez volt a kérdés.* - De úgy vélem, hogy a státuszom nem engedné meg ezt a munkakört, emellett vélhetően már a korom sem ideális kezdő ZGK-nak, és persze már ott vannak a gyerekek is.
*Sorolja az ellenérveket, amiért nem is számol ezzel a lehetőséggel, a legerősebbtől halad visszafelé, nem a saját sorrendje szerint, az pont fordítva szólna. *
- Pfff….*Fúj egy nagyot, fél szemét becsukva számol.* - Ilyen pontosan két napja született meg a terv, mióta Saskiával beszélgettem.
*Egyelőre nem dobja be, hogy Saskia még szárnysegédnek is ajánlkozott.*
- Amióta már Aurora is iskolás, túl sok szabadidőm van, az időkitöltő tevékenységeim pedig csak többé-kevésbé váltak be idáig. *Nem akarja egyik ilyen tevékenységét sem mélységeiben boncolgatni, talán nem kell magyarázni, miért.* - Pár hete fogalmazódott meg bennem, hogy talán érdemes lenne a régi szakterületemen dolgoznom, és kellett egy kis idő, amíg meg tudtam fogalmazni saját magamnak is, hogy pontosan mit szeretnék.
*Azt, hogy némi biztatás és noszogatás is elkélt a folyamatban, illetve a jól sikerült tegnapi napja a mozi tetején együttesen hozták meg gyümölcsüket, nem keveri egyelőre bele válaszába. Sőt, nem is beszél tovább, válaszolt a kérdésekre, további fecsegés csak rontana a helyzeten. Jelenleg egyébként azt is pozitívumként könyveli el, hogy Matthew ennyit kérdez és nem szőrszálhasogatóan kérdez és nem zárta le a kérdést egy egyszerű nem-mel már a legelején. Engedélyez magának hát egy visszafogott, és kissé ideges mosolyt, holott igazából megkönnyebbült, amiért kimondta, amit szeretne. Pont ahogy Matthew kérte pár hete. Hm, lehet nem is ideges, inkább izgatott az a mosoly, ahogy szemének csillogása is. Vagy csak a perdai bor teszi a dolgát, ki tudja.*
- Hm. Érdekes. *Meglepődik a rövid válaszon. Már nem a rövidségén.* - És van arra is elgondolásod, hogy mi lehet az epicentrumában, vagy hogyan keletkezhetett?
*Laikus kérdések, de hát Claire maga is az, a bortól, amiben újfent belekortyol egy aprót, könnyebben is jönnek a kérdések… és a válaszok is:
- Igen, tudom, furcsa vagyok.
*Vigyorodik el védekezőn. Mondhatná, hogy az otthoni víz mindenkinek a legfinomabb, de gyanítja, hogy a többség Mrs. Jenkins véleményén lehet és inkább a természetes vizet preferálja, szóval megbukna a legelején ez a kijelentése. De ez a szép az emberekben, annyi félék ahányan vannak.*
- Ha választhatok, akkor inkább a hibákat szeretem megjavítani, hogy az Öreglány jól érezze magát még nagyon sokáig.  A fejlesztések is érdekesek és ha jól működünk, akkor kéz a kézben jár a karbantartással. Szóval, ha a testőrnélküli állomáskarbantartói pozíció mégse elérhető számomra, akkor a rendszerfejlesztések lenne a második választásom, Zach-kel, ha beválaszt valamelyik projektcsapatába. Nagy megtiszteltetése lenne, elvégre Dr. Davies eredeti tervező, nagy koponya, de akkor lehet többször kellene a Perdán is dolgoznom, azt megint csak nem szeretném.
*Ez utóbbi már inkább hangos gondolkodás és igen nagy ha Claire szerint az a ha. Ugyan kijelentette Zach, hogy vissza kéne mennie dolgozni, de az eredeti szakterületére, nem az ő fejlesztői csapatába. Egy dolog egy napját elrabolni és egy másik állandóan a nyakán lógni mint valami kolonc. Ez csak az egyik - félig-meddig feltételes - ellenérv, a másik pedig a gyakoribb perdai utazások. Mindenesetre ne felejtsük el, hogy a hangos gondolkodás elején sikerült csak úgy mellékesen ledobnia még azt a bombát is, hogy úgy képzeli a visszatérést a munkaerőbázisba, hogy nem hurcol magával testőrt.*

Matthew & Claire


- Igazad van. *Állapítja meg halvány meglepettséggel hangjában, ahogy végigfutja válaszát.* - Hm, és nem is olyan könnyű megadni a választ. * Mondja némi gondolkodás utána elkomolyodva.*- Ki gondolta volna, hogy szinte ijesztő tud az lenni, ha az álmaidat karnyújtásnyira hozzák.
*Annyira meglepődött, leginkább saját magán, hogy tulajdonképpen most még gondolatai is kihallatszódnak, miközben pillantását a gyerekeken felejti – pontosabban a gyerekeket eltakaró falon, de anyai szeme látja az ágyukban összegömbölyödve (Aurora) és tagjait szétvetve alvó (Isaac) gyerekeket.*
- Lehetnék? ZGK? *Kérdi Matthew-ra pillantva, de azonnal rájön, hogy még mindig ő tartozik egy válasszal.* - Igen, ZGK szeretnék lenni.
*Végig kellett gondolnia, hogy berögződött álma vajon tényleg csak ennyi, egy megszokás vagy valóban ezt szeretné továbbra is. „Az összes kifogást és kerülő rész” azért nem légből kapott volt, de tulajdonképpen a végeredményen nem változtatott. Most kíváncsian várja a választ, de azért nem annyira naiv, hogy elhiggye, hogy valós esélye lenne rá, hogy ZGK legyen.*
- Pár hete, a legutóbbi plenáris előadásod után belógtam egy előadásra az Akadémián, Kutatások zéró-gravitációs körülmények között. *Felidézi a gondolat eredetét Matthew visszafejtési útvonalára válaszul, ami amúgy közel járt a valósághoz. Elvigyorodik, a diákok inkább ellógni szeretnének az órákról, nem pedig többre beülni, mint amit az órarendjük tartalmaz.* - Sajnos szinte csak a végét hallottam, ezért a legvégén odamentem az előadóhoz, Dr. Davies-hez - innen egyébként az ismeretség - hogy elkérjem az előadást és a releváns kutatásokat. Bemutatkoztam, szóba kerültek a témában írt régi tanulmányaim, utána az esetleges terveim a visszatérésre, ami akkor még egyáltalán nem volt. De ezzel el is ültettük az ötletet.
*Szinte még mindig érzi a zavartság melegét, amit Zach kvázi-számonkérése után érzett. Akaratlanul is arcához emeli szabad kézfejét, hogy ellenőrizze hőmérsékletét, de az most nem forróbb, mint máskor. Igazából nem is a kérdés hozta zavarba, hanem a férfi éleslátása, ismeretlenül is jobban belé látott, mint ő saját magába. Jobban vagy őszintébben. Míg ezt bogozza magában, egyszerűen csak bólint Matthew konklúziójára, igen, szeretne visszamenni dolgozni. Utána pillantása a kivetített képre ugrik, de figyelme némi fáziskéséssel követi csak, pedig érdekli a válasz, de mégis csak önző ember, akit (majdnem) mindenki kedvenc témája, avagy saját maga, kicsit megzavart. Mire az elmúlt évtizedek animációjáig jutnak, felveszi a fonalat. Átragad rá Matthew lelkes mosolya, ami aztán az ő arcáról is lekopik, ahogy férjééről, de Clairé azért, mert nem tudja hova tenni a hirtelen változást. Azt gyanítja, hogy titkosított terepre tértek át, pedig még egy laikusnak is érdekes feltételezésekig jutnak. Nem is bírja ki, hogy ne kérdezzen, csak még egy kicsikét.*
- Akár fénysebességgel vagy annál gyorsabban is utazhatnánk?
*Tudományos fantasztikum határát súrolja kérdése, de szép lassan minden tudományos fantasztikum valósággá válik, talán egyszer az FTL hajtóművek és a hiperugrások is. Belegondolni is szédítő lenne, mennyivel gyorsabban haladhatna a felfedezés üteme, ha nem csak CQL-lel tudnának utazni. Talán még a többi hajót is megtalálhatnák.
Annak örül, hogy legalább egy ember szemében nem furcsa a vízpreferenciája, ráadásképp pont a különleges valakijének szemében nem furcsa, ez óriási mosolyként jelenik meg arcán. A továbbiakat azonban emésztenie kell.*
- Nem szeretek sokat távol lenni hazulról. Nem csak a gyerekek miatt.
*Válaszolja meg a legegyszerűbb kérdést, számára a Dominium az otthon, a Perda „csak” egy gyönyörű, egzotikus hely, ahol jól esik kikapcsolódnia, de csak rövid ideig.*
- Ha valóban szükséges, legfeljebb egy testőr, akkor a fejlesztési projektek jobb választás számomra.
*Tudja, hogy minden protokollt nem rúghatnak fel, de ha elegendő lenne egy testőr, már annak is örülne. De egy árnyék is zavaró lenne, miközben épp egy légcserélő panelt huzalozna át. Egy hajófejlesztőmérnök munkája jobban kiszámítható és többségében lenne egy félreeső falszakasz,ahol Mr. Árnyék diszkréten beleolvadhat a környezetbe. Ha pedig telepíteni mennek, azt is jobban le lehet előre szervezni, semmint a random hibaelhárításokat. Ugyanakkor mégis ugyanaz lenne a munkája eredménye, az Öreglány jobb egészségnek örvendhetne. Egész szépen lezongorázta magában a dolgot, már csak egy részlettel nincs teljesen kibékülve.*
- Én nagyon szívesen dolgozok együtt Dr. Davies-szel, de csak akkor, ha ez kölcsönös. Nem szeretném, ha muszájból válogatna be a csapatába.

Matthew & Claire

- Akkor mondjuk csapatmunkának, mert a te kérdésed is kellett hozzá, én kapásból átugrottam volna.
*Feleli kedvesen, nem kötekedésből egészíti ki férje szavait. Tényleg nagyra értékeli, hogy Matthew nem azzal a bizonyos ’Nem.’-mel zárta le az egész, nem szakmai témát. És megtiltja magának, hogy belegondoljon, hogy mi lett volna, ha ezelőtt 5-6 évvel nyitja ki a száját és mondja el, mit szeretne. De egyrészt nincs értelme a ’mi lett volna, ha ’ kezdetű örökérdeművel borzolnia a saját lelkivilágát, másrészt… hjaj, másrész. Fel kellett nőnie, átmennie vízen és tűzön (majdnem szó szerint), hogy eljusson ide és merjen kommunikálni a saját férjével. Jól mondja, Matthew, kellett ez az érettség és élettapasztalat, hogy aztán nyitott legyen a lehetőségre és abszolút minden hátsó szándék nélkül, de beüljön arra az előadásra. *
- Köszönöm!
*És már libben is – habár nem az a libbenős fajta – és puszit ad a férfi ajkaira. Mintha csak a beleegyezést kapta volna meg, mosolya levakarhatatlan lesz még egy ideig. Már nem megy vissza poharához, amit az asztal kanapé felőli végén hagyott, inkább félig felül az asztallapra, székre nem akar, ha már Matthew inkább áll, így kényelmesebben tud beszélgetni vele.*
- Wow! *Tátogja, miközben elkerekednek szemei.* - A többiek, mármint a kancellárok már tudják?
*Persze még csak a lehetőség küszöbén állnak, de ez a többieket nem szokta érdekelni, élénken emlékszik mi volt, amikor felmerült az élhető bolygó felfelfedezésének valós lehetősége.*
- Lesz expedíció a további megfigyeléshez, adatgyűjtéshez? Egyáltalán mi a következő lépés?
*Először természetesen Tess jutott eszébe, majdnem biztos benne, hogy jelentkezne egy ilyen küldetésre, vélhetően ezért is volt ez az első gondolata, csak utána jutott eszébe, hogy nem is biztos, hogy ez a soron következő feladat.*
- Abszolút, nem is kérdés, valahogy biztonságot ad a behatárolt tér.  Gondolom ez gyakori azoknál, akik világéletükben itt éltek, pont annyira gyakori lehet, mint ahányan közülünk pont ezért elvágynak innen. *Vonja meg vállát egy rövid nevetés kíséretében. S mivel Matthew-t láthatóan érdekli a kérdés, kicsit hosszabban is válaszol.* - De nem csak a Dominiumot szeretem, hanem magát a kozmoszt, talán ezért is vonzotta ZGK pálya. Szép a Perda és biztosan szép volt valaha a Föld is, de azért ilyen látvány sehol sem fogad.
*Mutat szélesen gesztikulálva a Dominium külső fala felé, mintha csak óriásablak lenne ott is. A mozdulat közben persze beleakad keze az épp meglazított nyakkendőbe.*
- Vissza kell még menned dolgozni? Vagy levehetem?* Kérdi a legnagyobb természetességgel, habár két kezén meg tudná számolni, hányszor hámozta le Matthew-ról a nyakkendőjét.* - És te? *Jut eszébe közben a viszontkérdés is.*- Ha lenne a Perdán egy obszervatórium és egy külön irodád, nem szeretnél inkább lent élni?
*Azt tudja, hogy kirándulásra lecsábítani nehéz dolga van, de ha egy mindennel felszerelt munkaállomást biztosítanának Matthew-nak, talán jobban szeretne madárcsicsergése ébredni, semmint a vízvezetékek ütemes gurgulázására.*
- Nem, köszönöm, majd én megkérdezem.
*Vágja rá, mielőtt megkísértené a lehetőség, hogy láthatja Dr. Davies és Fuller kancellár találkozását. Hm, jobban belegondolva, vélhetően nem is lenne jelen, mert az nagyon furcsa lenne. Igaz, nem is tudta legutóbb eldönteni, hogy szeretné-e testközelből látni a beszélgetésüket. Mindenesetre már válaszolt, nem fog visszakozni, így ez a kérdés – legalábbis egyelőre - eldőlt. A túlgondolkodást még tudná folytatni, de eszébe jut, hogy több kérdés is elhangzott, így némi zavart kuszasággal felel is rájuk. Pontosabban megint hangosan kezd gondolkodni.*
- Olvasta a régi jelentéseimet, most a terepen is dolgoztunk kicsit együtt, nagyjából tudja, mire vagyok képes, általánosságban nem értette, miért nem dolgozok. Szóval ha kap választási lehetőséget és nem akarna együtt dolgozni velem a mindennapokban, szerintem megmondaná. Szereti a hatékonyságot. Sőt azt is megmondaná, ha szerinte másik projektben nagyobb hasznomat vennék.

Matthew & Claire


*Nem kell szemfülesnek lennie ahhoz, hogy feltűnjön neki Matthew zavara. Ráadásul a mosolyt is hozzávéve, úgy ítéli meg, ez nem egy kínos zavar. Csak abban nem biztos, mivel is váltotta ki. A férfi jól irányzott kérdésének méltatása vagy inkább az abszolút korhatári besorolást nem igénylő szájra puszi. Imádná azt gondolni, hogy az utóbbi. Hogy - még mindig? - hatással van a férjére. Fürkészőn nem ereszti pillantásával, sőt még Claire maga sem tud visszafogni egy bátorító mosolyt, ami nem is annyira újkeletű, hiszen már percek óta díszeleg arcán, most inkább csak tónusa változhatott, már ha ezt bárki meg tudná állapítani.
Majdhogynem bánja, mikor a szakmai téma felé eveznek. Csak majdnem, mert rendkívül érdekli, hogy egy szinte felfoghatatlan felfedezés küszöbén állnak.*
- Értem.
*Bólintva nyugtázza, hogy még van egy kis nyugtuk, míg a kancellárok nem értesülnek az eredményekről és lehetőségekről.*
- Ez van akkor most főfókuszban?
*Érez egy kis bűntudatot, amiért ez most igazi kérdés és nem csak udvariassági. Annyira el volt foglalva az utóbbi napokban, sőt hetekben saját magával, az utazásával, terveivel, hogy csak felületesen foglalkozott Matthew ügyeivel. Ezért nincs képben a jelenlegi munkaprojektjeivel és ezért lehet az is, hogy Fuller kancellár naptárában a következő hetekre csak egy akadémiai megjelenés van beütemezve, sehol egy plenáris előadás, vagy interjú a különféle tudományos vagy hivatalos sajtómunkatárssal.*
- És van olyan projekt, ami már a gyakorlati fázisban van? *Cseveg tovább, de közben eszébe jut egy kicsit specifikusabb kérdés, így választ sem várva folytatja.* - Jut eszembe, nincs kilátásban olyan expedíció, ahol új anyagok kutatása is cél? Mikor a napelemeken dolgoztunk, akkor beszélgettünk Dr. Davies-szel arról, hogy vannak további tervek az energiamegtakarításra, az egyik nagy változója az egyenleteknek, hogy találunk-e olyan új vanyagokat, amik új távlatokat nyithatnak a fejlesztésekben.
*Kérdez és egyből meg is adja a választ, hogy miért érdekli. Eredetileg maga akart utánanézni az adatbázisban, de rengeteg időt spórolhat meg magának a kérdéssel, legalábbis, ami az űrben lévő expedíciókat érinti, a perdai illetékességűt majd átnyálazza ráérő idejében.*
- Erre most koccinthatnánk, kár, hogy ott maradt a poharam.
*Természetesen nem az áthidalhatatlan három, maximum négy lépés távolság tartja vissza, hanem hogy egyébként foglalt a keze Matthew nyakkendőjével és nem akaródzik elengednie. Nem is kell.*
- Akkor erre már nem lesz szükséged ma.
*Vonja le a konklúziót, ezzel helyettesítve magát az engedélyt vagy beleegyezést, hívjuk akárminek is, és elkezdi meglazítani a nyakkendőt, majd mikor a keskeny végét kihúzta a csomóból, akkor magát a csomót is kioldja egyetlen mozdulattal, végig figyelve Matthew arcát, hogy észrevegye, ha mégis ragaszkodna a nyakkendőhöz, és mert - nem tagadja - kíváncsi ez is hatással lesz-e rá.*
- Igaz, értelek.
*Ha kellett volna, erre a válaszra fogadott volna. Apró sikernek könyveli el, hogy jól tippelt.*
- Nem, nem igazán. Rövid utazásokra kiváló, a változatosság igazán üdítő, de életvitelszerűen csak a magam kedvéért nem költöznék le.
*Hagy egy aprócska kiskaput, nevezetesen ha egyszer, a még nagyon távolinak tűnő jövőben a gyerekek leköltöznének és mondjuk szükségük lenne a szüleikre, akkor vélhetően nem gondolkodna a válaszon, ahogyan most sem hezitált.*
- Igen, minden bizonnyal tudja.
*Elmosolyodik, ahogy eszébe jut az árnyékokkal megtett sétájuk az apartmanok felé a Városban. Akkor még egy kavics alatt élőnek is feltűnt volna, hogy Claire nem egyszerű polgár. Aztán az egyik emléket követi a másik és eltűnődik el első találkozásán Zach-kel. Talán tényleg nem tudta az elején, hogy kicsoda és nem azért szólította…. jaj, minek is? Cora? Chloe? Clara! Clarának, mert rosszul emlékezett egy képaláírásra a Fullerékről. Talán összekeverte valakivel, akivel véletlenül a nevük is hasonlít. Alkalomadtán majd rákérdez, habár előbb másik kérdést kell feltennie Zach-nek.*
- Írok neki, hogy ha visszatért a Dominiumra, akkor találkozzunk és megbeszélem vele.

Matthew & Claire

- Jogos.
*Bólint alsó ajkára kissé ráharapva, ahogy a választ hallva ráébred kérdésének hibáira. Nem is annyira hibáira, semmint unalmasságára és elcsépelt mivoltára. Azért a szavak közt olvasva levonja a maga következtetését, miszerint még nem tart ott a projekt, hogy minden erőforrást igényelne a forradalmi áttörés küszöbén egyensúlyozva. Addig még van idő, ahogy ezt egyébként is leszűrte már, nyugalmuk tehát zavartalan lesz. Azért azt reméli, hogy még az ő aktív éveikben megtörténik az áttörés.
Azt ugyan csak mellékesen és tudatalatt, de igenis megjegyzi magának, hogy kérdése minden dőresége ellenére Matthew azt nem kezdte kijavítani, kiegészíteni, netán pontosítani, hanem csak egyszerűen válaszolt rá. Hogy ez minek az eredménye, tudatos odafigyelésé vagy csak kezd esetleg engedni a társaságában, nem tudja, de örül a változásnak.*
- Megtennéd nekem? Kérlek! Nagyon kedves tőled, köszönöm.
*Igen, letölthetné ő maga is, igen, gyorsabban is hozzájutna az adatokhoz, mint sem megküldésre várakozva. De értékeli a gesztust és az fontosabb. Pláne, hogy nem versenyez az idővel. Mivel már a felvetés maga egy ajánlat volt, ezért köszöni meg egy endülettel és nem várja meg kérdés-kérésére a választ, azok jóformán költőiek voltak már csak.*
- Hm, ha Dr. Davies elutasítja a kérésemet, akkor máris van egy kiváló B tervem.
*Elsődlegesen a Dominium karbantartásán, fejlesztésén szeretne munkálkodni, de egy ilyen korszakalkotó technológián lenne utolsó dolgozni. Majdnem mintha eredeti Tervező lenne, persze csak majdnem.
Kimondottan felderül az arca, mikor a perdai expedíció is szóba kerül, legalább azokat sem kell végigbogarásznia. Még az „ismétlő”kérdések se zavarják, főleg, mert még azelőtt emelkedik Matthew mutatóujja, hogy levegőt vehetett volna a megválaszolásukhoz. Csak egy bólintással nyugtázza egy mosoly kíséretében, hogy nem szükséges válaszolnia.
Feltűnik neki, hogy Matthew, habár kezében a pohár bor és hajlandósága is meglenne a koccintásra, nem kortyol bele a borba. Egyelőre nem tudja megfejteni az okát, de végülis ő maga még el van foglalva a nyakkendő kioldásával pár másodpercig.*
- Kocc!
*Feleli, amint befejezte az első munkafázist és a nyekkdnőt megoldotta. De ő nem csak úgy szárazon képzeli el a koccintást, s mivel saját pohara az asztal másik végében maradt, így a legnagyobb természetességgel nyúl Matthew poharáért és ha nem ütközik ellenállásba, akkor pár korty erejéig ki is veszi férje kezéből a poharat. A pohár széle fölött Matthew szemeibe pillantva kortyol kettőt, mielőtt visszaadná neki a bort. Vagy az asztalra teszi, ha a férfinek egyelőre nincs szüksége a pohárra, neki mindenesetre újra szüksége van a kezeire, mivel még nem fejezte be az előbbi „munkáját”.
A nyakkendő szélesebb végét fogva egyszerűen kihúzza az ing gallérja alól, sőt ha továbbra se állítják le ténykedését, akkor nem átallja kigombolni az ing felső két gombját is. Legalábbis kezdésnek.*
- Igencsak biztos vagy a nekem kedvező válaszában.
*Jegyzi meg vigyorogva, de persze bólintva tudomásul veszi a teendők sorát is, amiből mondjuk csak egy feladat az övé hivatalosan, de érdemes lesz rajta tartani a szemét a továbbiakon is.*

Matthew & Claire

*Mivel az imént kérésével egyidőben meg is köszönte a szívességet, ezért most csak egy mosollyal nyugtázza Matthew ígéretét. Szívből jövő mosolya az utolsó kis odabiggyesztett szót hallva egész elfogódottá válik. Ez nem holmi költői jelző, alsó ajkára finoman ráharapva látványosan megváltozik arckifejezése. Ha nem férjéről lenne szó, most feltételezné, hogy az a fajta férfi lehet, aki szereti, ha szükség van rá és ettől érzi magát igazán férfinak. De! Matthew általában véve sose viselkedik úgy mint egy általánosan vett férfi, most sem próbálja hát a konvencionálisan vett skatulyába beszuszakolni. Szóval ha mindez fel is sejlik tudattalan gondolatai között, nem foglalkozik vele különösképp. És csak ezért nem veti fel a kérdést sem magában, hogy talán az elmúlt évek, amíg ő segített (?) titkon férjének, talán jobbat tett volna a házasságuknak, ha hagyja, hogy Matthew segítsen neki. Egy aprócska szó és mennyi tudatos és tudatalatti gondolatot indított! Még jó, hogy Claire csak felével foglalkozott, mert igencsak sok energiát ölt abba is, hogy megpróbálja kibogozni Matthew pillantásait. Ritkán van jelen ennyire férje a társaságában, legalábbis így érzi. És ezt most határozottan bóknak veszi.
Ahogy az újabb magabiztos kijelentést is. Talán sejthetne némi hátsószándékot a második határozott kijelentés mögött, miszerint Zach nem fogja elutasítani kérését, mert erről kancellári szinten fognak gondoskodni, de ezt elveti. Ha akarta volna Matthew, akkor az egészet intézhette vagy intéztethette volna ő, nem kellett volna azzal vesződnie azzal, hogy megkérdezze Claire szeretné-e egyedül intézni. Egyfelől önbizalomnövelő ez a fajta támogatás, másfelől holnapra talán már némi nyomásként fog érződni, már nem találhat elutasításra. A jóféle perdai bor azonban egyelőre az előbbit fokozza, míg utóbbit jótékonyan elkendőzi.
Emellett még persze sok egyebet is tesz az édes nedű, példának okáért Claire a legnagyobb természetességgel ül fel most már teljesen az asztallapra, majd csúszik odébb pár arasznyit, hogy teljesen szemben üljön a másikkal. Így a nyakkendőt kioldania is sokkal kényelmesebb és bensőségesebbé válik a hangulat is. *
- Emm, igaz, de sajnos nem tudom pontosan milyen fejlesztések vagy koncepciók vannak. Energiabiztonság. De hogy termelőkapacitás vagy tárolóstabilitás vagy más területre kell azt nem tudom. Kristályszilikont említette... talán meg... alumíniumot.
*Igyekszik minél jobban visszaemlékezni Dr. Davies szavaira, majd azt válaszként megfogalmazni, de a koherens gondolkodását már beárnyékolja férje ritka közelsége. Szavait sem olyan tisztán ejti a végére, már-már csak halk mormolás.
Claire már nem szende elsőbálozó, pontosan tudja, hogy csábításként is leírhatóak játékos kvázi-vetkőztető mozdulatai, de hát megint csak Matthew-ról van szó, aki általában nem úgy reagál mint bármely más férfi. Csábítani például még csak ritkán próbálta, már úgy értve, hogy józanul, mármint pusztán alkoholos befolyásoltság alatt. Házasságuk első éveiben, Aurora születéséig nem volt szükség ilyen praktikákra, utána pedig, nos, többségében elhitte, hogy mindenben Fuller kancellárnak kell irányítania, hát ráhagyta ezt is. Most sem volt tervben, hogy megpróbálja becipeltetni magát a hálószobájukba, elégnek vélte volna a munkába állás forszírozását egy napra.
Nem számító most sem, csak sodródik a saját mozdulataival. Előbb a nyakkendő csomójának kieengedése, de ha már ott tart, hát le is húzza a nyakából, ha netán közben kicsit közelebb is húzza a férfit hát az biztosan csak a véletlen műve! Ó, hol is tartottunk? Áh nyakkendő levétele! Ha már levette a nyakkendőt, hát hagyja hadd hulljon le a padlóra, már nem foglalkozik vele. Ha már nincs a képben a nyakkendő és már a borospohár sincs egyikük kezében, hát igazán kigombolhatja a felső két-három gombot. Olyan szűknek tűnik az az ingnyak! *
- Ó, igen, nagyon akarom.
*Magas labda volt, mi tagadás, ott bújkál Claire ajka szegletében a mosoly ennek megfelelően. Ugyan odabiggyeszthetné a végére, hogy „a munkát”, de tudatosan visszafogta magát. Kíváncsi, hogy a férfi mit kezd a kétértelmű kijelentésével.*
- Nincs meleged? Olyan vastagnak tűnik ez az ing, csak nem újflanelből készült?
*Természetesen nem kerüli el figyelmét Matthew kimelegedő arcszíne, de igazából az ing teljes kigombolásához „keresi” az indokot. Pedig csak annyi, hogy ugyebár ha már kigombolt a felső három gombot, akkor ugyan miért állnának meg serény ujjai, nyugodtan végiggombol(hat)ja az egészet.*

Matthew & Claire

*Tudatalatt némileg megnyugodva konstatálja, hogy nincs több kérdés az energiabiztonság témaköréhez, igen nagy valószínűség szerint már komoly erőfeszítésébe kerülne, hogy ne csak egy-egy szót tudjon kipréselni magából szakmai témában. Vagy bármilyen témában, de ha már nagyon beszélni akar, akkor inkább a helyzethez illőbb, romantikus vagy szexi szavakat szeretne suttogni, az alumínium pedig lássuk be, egyik se.
Kétértelmű megjegyzése csak a földhöz ragadt változatban jut el Matthew füléig. Kár, szívesen megnézte volna a reakcióját. Ajka szegletében megjelent mosoly így visszatarthatatlanul válik vigyorrá, hogy a végén fejét kicsit hátravetve kuncogásig erősödjön a válasz hallatán. Nem hinné, hogy férje megsértődne vidámságán, talán értelmezhető egyszerűen az állásinterjúhoz szükséges önbizalma megnyilvánulásaként is.
Claire elégedetten konstatálja, hogy ellenállás nélkül tudja levenni Matthew nyakkendőjét s közben egy hajszálnyival közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy az is tetszik most kivételesen neki, ahogy tőmondatos válaszokat kap. Kétség nélkül tudja, hogy ez most nem írható a szokásos szófukarság számlájára.
Mielőtt azonban túlságosan is elbízhatná magát, Matthew arrébb lép, így nem is tudja tovább gombolni a gombokat. Meh, kellett neki szünetet tartania! Mielőtt füstölögni kezdhetne amatőr hibáján, egyszerre sok minden történik.
Először is, kiderül, hogy az arrébb lépés oka nem az eltávolodás vágya, hanem a további önálló vetkőzés, éljen-éljen! Aztán Matthew felettébb meglepő módon lehajol, Claire lélegzete is elakad, ahogy próbálja megfejteni a mozdulatot, mert az nem lehet, hogy azért… és nem, ahogy kicsit előbb hajol, megpillantja ő is a nyakkendőt a padlón.*
~Ahhá!~
*Világosodik meg, ugyanakkor jelen szituációban újabb ötlete támad, amire visszafojthatatlanul elvigyorodik újra.*
- Igen, az meglehet, nekem is melegem van. *És ujjaival belefésül hajába, hogy aztán egyik vállára igazítsa az egész zuhatagot, ezzel felszabadítva nyakát. Zárójelben megjegyezve, tényleg melege van neki is.* - Segítenél most is nekem valamiben, ha már ott vagy?
*Nem vár sokat a folytatással, vélhetően nem fog percekig tartani Matthew-nak, hogy felvegye a nyakkendőjét a padlóról.*
- Húzd le, kérlek, a harisnyáimat!
*Pillant le szoknyája szegélyére, amit most fentebb is húz kicsit csak hogy kilátszódjon a combfix csipkés részre, majd vissza Matthew-ra. Tessék, neki is egészen jól megy most a konkrét fogalmazás, ki gondolta volna?!*

Matthew & Claire

*Ha Claire egy anime-sorozatban élne, akkor a hideg zuhany és vízivás emlegetésére most leborulna az asztalról vagy ha nem akarna annyira teátrális jelenetet, akkor csak összeszorítaná szemeit, miközben mindenféle írásjel jelenne meg homlokánál. Persze csak azért, hogy a következő pillanatban (vágásban), amikor Matthew kérdőn rápillant, minden visszaálljon a rendes kerékvágásba és úgy válaszoljon, mintha mi se történt volna -természetesen csak a - gondolataiban.*
- A zuhany egész jó ötlet. *Feleli inkább félrebiccentett fejjel. A víz hőmérsékletére vonatkozó jelzőt szándékosan hagyja ki. Hideg zuhanyra nem vágyik, valami másra annál inkább.* - Velem tartasz? Neked is biztos jól esne.
*A kezdeti „sokk” után gyorsan meglátta a javaslatban a kínálkozó lehetőséget és le is csapott rá hezitálás nélkül. Egyébként a hosszú nap után tényleg jól is esne egy zuhany, de itt most nem erről van szó. Ismét csak beszívja alsó ajkát, de most már tudatosan csábító szándékkal, s mosollyal szája szegletében most ő kutatja bal szemöldökét felvonva a férfi arcát válaszra várva.*
- Nagyon szívesen, máris.
*És már hajol is vissza előre, hisz idáig a harisnya-akció miatt két kezére támaszkodva hátradőlt. Legnagyobb megelégedettségére folytatja korábban megkezdett munkáját és most már nem áll meg jókislány módjára, mint az előbb. Nem kapkod azért, szépen kibújtatja a len ing gombjait, míg Matthew könnyedén ledobhatná magáról a textilt, ha úgy akarná. Persze ahhoz előbb ki kell szabadítania az inget Claire kezeiből, mivel a nő az anyagnál fogva tartja szó szerint fogva. De nem ám csak úgy tessék-lássék fogja, hanem közelebb húzza magához férjét, sőt, ha nem ütközik ellenállásba, akkor egészen közel húzza, hogy immár harisnyáiból kibújtatott lábaival körbe ölelje. Utána már csak az marad hátra, hogy áthidalandó jelenlegi magasságkülönbséget kettejük között elkezdje lefelé húzni Matthewt magához. Nem kell asztrofizikusnak lenni ahhoz, hogy egyértelmű legyen, ez a nő csókra vár.*