Xiu Juan Ch'eng

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Határozott és tevékeny, szereti az érdekes beszélgetéseket, az átgondolt eszmecserét. Az üres fecsegést nem tűri. Ha valamilyen téma különösen érdekli, képes egészen rendkívüli megoldást találni. Az új lehetőségeket gyorsan észreveszi, elképzeléseit energikusan, kitartóan véghez viszi. Sikerében általában biztos, ezért többnyire nem hallgat a tanácsokra, képes többféle szemszögből látni a problémákat. Nehéz helyzetekben is megőrzi tisztánlátását, józanságát és higgadtságát, és ilyenkor is határozottan cselekszik. Gyorsan és kitartóan teljesíti a vállalt feladatokat. Annyi energiát használ el, hogy időnként vissza kell húzódnia, élve kedvteléseinek, élvezve az élet örömeit. Baráti körét gondosan választja meg, barátságai tartósak, ha azonban úgy érzi, hogy visszaéltek a bizalmával gyorsan megharagszik és bosszút áll. Született csábító: ha valakit meg akar szerezni magának, gondos tervet készít és a zsákmányt nem engedi ki markából. Tevékenységeit szereti önállóan végezni, mert nehezen viseli, ha korlátozzák. A legbonyolultabb helyzetet is gyorsan felméri, azután nyugodtan, fegyelmezetten megoldja a problémát, ha szükséges kész újabb szakmákat és ismereteket megtanulni - elsajátítani. Gondolkodása logikus, memóriája igen jó, ezért képes kifogástalanul végrehajtani feladatait. Az észlelt problémákra azonnal reagál, bátran és elszántan viselkedik. Színe a piros, a dél-délkeleti irányhoz kötődik, a késő délelőtt óráit kedveli a legjobban, amikor a Nap tetőpontjához közeledik az égen.

A negyvenedik életévemet taposom még a „kirajzás” vagy menekülés előtt születtem a földön egy olyan térségben és olyan ország történelmi örökségével ahol az emberek nem egyénben és nem generációkban, hanem dinasztiákban és csoportokban gondolkodnak. Azt kérdezitek, hogyan lehetek negyven éves, ha az Úr. 2340. évében láttam meg a napvilágot és most 2417. írunk, hát nem, nem vagyok ennyire rossz matekból csak éppen a 23. életévemet követő hideg cryoban a hibernálásban töltött 37 évet nem számolom a valóságosan megélt biológiai koromhoz és akkor a relativisztikus utazási időtorzulásból adódó eltérésekről nem is elmélkedtem azt meghagyom a matematikusoknak és a kvantumfizikusoknak. A cryoban nincsenek álmok csak a jéghideg sötétség a semmi peremén, így tapasztalás sincs én már csak tudom, hiszen idegsebész vagyok és hobby szinten agykutató a szakterületem pedig a neurális hálózatok.

Apánk Yong Ch’eng szintén idegsebész míg édesanyánk Nea Natasha Bergquist fejlesztőmérnök (kvantumtechnikus) , nos igen félvérek vagyunk a bátyámmal együtt, állítólag apánk a család vérvonalát egészen a Sang dinasztiáig tudta visszavezetni ezért felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen tisztavérű család férfitagja, hogyan engedheti meg magának, hogy beházasodjon egy északi származású skandináv családba az ok igen egyszerű a túlélés ösztöne amikor szüleink összeházasodtak az idősebb családtagok már látták a bajlóslatú előjeleket. Szüleink állítólag egy orvosi konferencián ismerkedtek meg a többi meg már csak úgy megtörtént, ám mai fejjel és a család idősebb tagjait ismerve, mindkét oldalról, egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy a háttérben bizonyos szálak finom manipulációjával nem irányították a „fiatalok” sorsát a megfelelő mederbe. A két család idősebb tagjai számára nyilvánvaló volt, hogy csak a családok befolyásának egyesítésével van esélyük bejutni az „exodus” projektbe részben igazuk volt ám részben elszámították magukat, amíg a kínai Ch’eng és a svéd gyökerekkel rendelkező Bergquist család a Raven Microcybernetics cég égisze alatta egyesítették gazdasági erőiket, addig törekvésükre a gazdasági szereplők más cápái is felfigyeltek.

A Roux-művek és a Kliayyam Társaság már korábban is partnerek voltak, de a föld elhagyását célzó projektbe való bekerülésükhöz szövetkezniük kellett az ismeretlen, ám rendkívül gazdag és hatalmas szibériai Dragunov vállalattal. Az egyesüléssel az első két cég elvesztette függetlenségét, mert Iko Dragunov, aki neve ellenére a harmincas évei elején járó nő jó üzleti és stratégiai érzékről tett tanúbizonyságot és mindkét társtulajdonost a markában tartotta. Az egyesülést követően a Dragunov szindikátus az egészségügyi és implantátum technológiailag megerősödött Raven Microcyberneticsre is szemet vetett, és mint leányvállalatot magába olvasztotta, bár a Kancelláriáké a politikai hatalom a gazdasági szereplőket ők sem söpörhették teljesen a szőnyeg alá a Terv megvalósításához szükségük volt a vállalatok erőforrásaira. A hajók 2363-ra elkészültek, nem tudom milyen mesterkedések, ármányok és háttéralkuk folyamán, de a Dragunov szindikátus öt egyenlő részre darabolta magát vállalva ezzel azt a kockázatot, hogy a befolyása meredeken csökken, ám így mindegyik hajón képviseltetni tudta magát köszönhetően annak, hogy a hajók építésekor nehézipari kapacitásának köszönhetően kivette a részét a hajók szerkezetének és gépészetének felépítésében. Az sem volt elhanyagolható tény, hogy a szindikátus szakemberei járatosak voltak az űrbányászat számtalan formájában így a jövőre nézve nyersanyag utánpótlás és karbantartási munkák elvégzése tekintetében nélkülözhetetlen volt a szaktudásuk.

Szüleimmel és bátyámmal együtt az iparóriás feldarabolásának következtében a Dominiumra kerültünk, ám mivel a szindikátus alkalmazottainak olyan speciális szaktudásával rendelkeztünk ami nem volt egyenlőre fontos a hajó mindennapos működéséhez, ezért sok más „kiválasztottal” együtt hibernálásra kerültünk, tudásunkat majd csak egy új világ építésénél kívánták igénybe venni. A céges legendák szerint, amivel az alsóbb szintű menedzsereket riogatják a szindikátuson belül az, hogy Iko Dragunovnak még indulás előtt valamilyen úton, módon sikerült megtöbbszöröznie a személyiségét és mindegyik hajóra jutatott belőle egyet és jeges álmában csak azt várja, hogy a helyzet stabilizálódjon és átvehesse ismét a vezetést a hatalmas ipari mamutból megmaradt cégrész felett.

Az ébresztésem kicsit korábban és rendhagyóbb módon történt, mint ahogy azt a cryoba helyezésem során elképzeltem. Az utazás 38. évében történt, hogy nem várt nehézségek léptek fel a hajó ébren lévő utasainak egészségi körében. Az emberi szervezetet nem tartós világűrben és szűknek mondható mesterséges környezetben élésre „tervezte” a természet, bár a kupolavárosok alatt történő élet valamennyire felkészítette a hajón élőket a mesterséges környezetre ám annak „szűkösségére” és a kozmikus és egyéb sugárzásokra nem. Bár a hajók építői számoltak a káros sugárzásokkal viszont gyakorlati tapasztalatuk nem volt ezek elhárítására csak elméletiek a Dominium és testvérhajói voltak az első prototípusok a hosszú távú mélyűri utazásokhoz. A roppant intelligens jéghideg északi szépségnek dr. Elina Lindströmnek a hajó személyzetének és utasainak kezeléséhez szüksége volt egy fiatal ambiciózus orvostudományban jártas személyre, egy asszisztensre, vagy inább nevezzük nevén a dolgot egy segédre. Az illetékesek az én felébresztésem mellett döntöttek. Ébredésemkor szembesültem a megváltozott családpolitikai nézetekkel, míg a magunk mögött hagyott Földön a túlnépesedés jelentett problémát addig a Dominiumon a Kancellária a népesség maximális növekedése érdekében hozott megszorító intézkedéseket, bár volt tapasztalatom a megtervezett és irányított élet kapcsán, azért a leányanyaságra és arra, hogy tenyészkanca legyek óramű pontossággal, arra egyáltalán nem vágytam, csak a szabályok iránti mélységes tisztelet volt az, ami elfojtotta háborgásomat és lázongást a lelkem mélyén, még élni akartam és nem gyereket nevelni az emberi faj fennmaradásának ideáját demagóg módon zászlójára tűző hatalomnak. Dr. Lindström bár fagyos volt, mint egy mondabéli gleccser a vele végzett munka hatalmasat lendített a szakmai tudásomon az addig szinte csak elméletben tanultakat, most szinte kizárólag csak gyakorlatban kellett alkalmazni a hajó megbetegedett és krónikus panaszokban szenvedő utasain.

Ideghálózatok feltérképezése neurális elváltozások felfedése végett, genetikai vizsgálatok az esetleges károsodások kiszűrésére és teljes pszichikai profilok felállítása a kabinszindrómák megelőzésére, mindezek mellett a doktornőnek a kiemelkedő kutatási témája az ember-gép interfész megalkotása volt, ami engem is teljesen magával ragadott szinte észre se vettem és már közeledett az első két év vége csakhogy éppenséggel még arra nem leltem rá akivel szívesen összekötöttem volna az életemet, egy hivatalból kirendelt férj lehetőségétől meg kirázott a hideg. A doktornő a maga fagyos stílusában a megfeszített munkatempónkra és addigi eredményeinkre hivatkozva valahogyan még plusz egy év haladékot járt ki kötelező házasodási szabály kapcsán viszont ez azt jelenttette, hogy házasodásom után záros határidőn belül teherbe kellett volna esnem. A szorító határidő nyomásának egy laboratóriumi baleset vagy tragédia vetett véget, amiben a doktornő súlyosan megsérült a későbbiekben a teste 40%-át kibernetikus protézisekkel pótolták, míg én teljesen sterilizálódtam, azaz meddővé váltam, ám ez azt is jelentette, hogy nemhogy most, hanem a jövőben, még ha akarnám akkor sem lehet saját véremből és genetikai állományomból gyermekem. A mai napig nem tudom, hogy a laboratóriumi tragédia véletlen baleset volt vagy az ellenállók által elrendezett szándékos esemény végkifejlete. A doktornő a felépülését követően még nagyobb fordulatszámra kapcsolt kutatásai kapcsán, míg én visszavettem a túlhajszolt sebességből, valamit elvesztettem amit most még utasításra nem akartam, de később talán igen ez egy mélységes hiányérzést okozott bennem, ezért apám tanítása szerint - „Ép testben ép lélek” – a felszabaduló időmben a figyelmemet újra a Kung Fu gyakorlása felé fordítottam annak is a női irányzata felé, nem volt egyszerű megfelelő edzőpartnereket találni, de idővel megoldódott meglepő módon a Dominiumon lévő társadalmának a két szélső pereméről találtam edzőpartnereket, a veszélyes munkát végző karbantartók és az elnyomó rendszert fenntartó erőszakszervezet tagjai között, ám aki finnyás az éhen marad és én nem akartam éhen maradni. Az elkövetkezendő tíz évben az életemet a szakmai fejlődés a doktornő és a saját kutatásaim valamint a Kung Fu tudásom csiszolása tette ki, hazudnék ha azt állítanám, hogy alkalmanként nem kötött ki egy-egy tetszetős férfi példány az ágyamban sőt néha nő volt az a tetszetős példány, ám mivel sem az előbbiekkel sem az utóbbiakkal nem kellett házasságra lépnem így a hatályos törvényeket sem szegtem meg, csak futó kalandok voltak, játék, játszottunk, miközben bátyám és szüleim a cryo hidegében aludtál álmatlan álmukat, állítólag egy „új föld” felé utazva.

Az életemben a tudományos és szakmai munkásságomon kívül gyökeres változás 2413-ban az érkezéskor és a „Perdai zavargások” beálltakor következett be. A bátyámat, mint a különleges műveletek kommandósát aktív állományba helyezték, kikerült a cryoból. A helyzet iróniája, hogy az ébren töltött idők alapján szerepeink megcserélődhettek volna, én lettem az ő nővére ő meg az én öcsikém, de nem ez történt. Amikor a Föld elhagyásánál cryoba kerültünk öt év volt közöttünk az ő javára, ám a 2400-as ébresztésemnek köszönhetően az elmúlt 13 évben ébren voltam, amit ő átaludt így a mérleg plusz nyolc évvel a javamra billent. Furcsa volt nagyon furcsa ahogy először ott álltunk egymással szemben, viszont visszakaptam a bátyámat és a személyében egy roppant kemény edzőpartnert, végre ismét volt lehetőségünk tradicionális fegyverekkel még ha csak replikákkal is de gyakorolni. A konfliktus a perdaiakkal mondhatni újra felpörgette a fegyvertechnológiai fejlesztéseket főképpen úgy, hogy az őslakosok sokkal elmaradottabban tűntek mégis sikerrel vették fel a harcot az állítólagos technológiai fölényt birtokló katonáinkkal. Sőt a Kancelláriának tűzszünetet kellett kötnie az elmaradottabb őslakókkal, hogy azok nehogy lesöpörjék az emberek hídfőállását a hold felszínéről, persze ezt a tényt sohasem fogja elismerni a hatalom. Természetesen a színlelt béketárgyalások ismét csak a Kancellária álnokságának tanúsága, mert amíg békéről papolva húzták az időt addig valójában csak megerősítették a majdnem elsöpört hídfőállásukat a bolygón.

A konfliktusnak köszönhetően az utazás alatt is már a dr. Lindström által vezetett kutatások koordinálására létrehozott szervezet még nagyobbra növekedett. A szervezet melynek kutatási projektjei az emberek ellenállóbbá tételére és tovább fejlesztésre irányultak még nagyobb lendületet és támogatást kapott. Így alakult meg az A.I., no nem a mesterséges intelligencia, hanem az Augmentációs Intézet ami az emberi test továbbfejlesztését tűzte ki céljául. Az intézet megnövekedett kutatókapacitása lehetővé tette számomra, hogy szépen lassan az árnyakból újjáélesszem a Raven Microcybernetics magját, hogy a cég szépen lassan növekedésnek indulhasson. Viszont aggódva tapasztalom, hogy a konfliktus a fegyvergyártást is felpörgette ezért a nehézipari és extrém gyártási technológiákkal rendelkező Dragunov szindikátus is bontogatja szárnyait az árnyakban. Nem szeretném, ha az éppen csak éledező családi cégünk ismét Dragunov fennhatósága alá kerülne, még nem tudom hogyan fogjuk ezt a jövőben elkerülni. Egyenlőre szüleink és a cég idősebb szakembereinek ébresztésének érdekében nem tettem lépéseket, ez nagy feszültséget okoz köztem és a bátyám között. Nem látja be, hogy a Kancellária jelenlegi népességszabályozása folytán az a cég érdeke, hogy a fiatalabb ambiciózus szakemberek ébredését biztosítsuk a cégen belül. Szerintem a szüleim jobbat érdemelnek, mint körülbelül 20 év, egy bizonytalan konfliktusoktól feszült világban, ám a bátyám csak önző módon látni akarja őket minél hamarabb.

dr. Lindström nézetei szerint az emberiség elavult szerinte egy személyt nem a fizikai korlátainak kéne meghatároznia, a jövő transzhumánjai alkalmazkodhatnak a napok égető koronáihoz, ahol az űrhajók plazmává olvadnak. Képesek lehetnek megélni az aszteroida övek sötét fagyos pusztaságain a teljes elszigeteltségben. Míg az emberek megöregednek, megbetegszenek, és a környezetük korlátainak rabjai a transzhumánok akár örökké élhetnének és bármihez képessé válhatnak alkalmazkodni, ha az emberi elméről végre képesek lennénk digitális másolatot készíteni, ami ugyan úgy módosítható lenne, mint egy szoftver, akkor szinte mindenki a vallási fanatikusokon kívül feltölthetné az elméjét egy biztonságos tárolóra. Ilyen és hasonló gondolatoktól űzve folynak a különböző irányú az ember tökéletesítését célzó kutatások az intézetben. Dr. Lindström miután inkább gép lett, mint ember vagy félig gép félig ember lett, mintha megszállottjává vált volna a halhatatlanságnak, még ha az a digitális lét irányába is mutat. A dolog iránya bajlóslatúan egybecsengett a szindikátusban terjengő történettel, a „mesével” Iko Dragunov személye kapcsán. Nagyon szerettem volna magam meggyőzni arról, hogy ez csak legenda valótlanság. Mindenesetre nem találtam nyomát a szindikátus befolyásának dr. Lindströmre és ez egy kicsit megnyugtatott, de lehet, hogy csak nem voltam elég alapos. Az viszont tagadhatatlan, ha dr. Lindström kutatásai sikerrel járnának akkor az alapjaiban fogja megrengetni a jelenlegi társadalmi rendet és nem biztos, hogy jó irányba. Vezethet a Kancellária bukásához, de konzerválhatja a hallhatatlan despoták uralmát a Kancellária „személyében” hiszen aki egyszer megragadja a hatalmat és effektíve halhatatlan mi kényszerítené arra, hogy lemondjon a megszerzett hatalmáról, valójában semmi, a kilátások félelmetesek. Szemmel kell tartanom dr. Lindströmöt, hogy ha meg is valósul az általa annyira áhított és hajszolt technológia akkor se kerüljön rossz kezekbe.

dr. Lindström mellett az elmúlt évtizedben gyakornok medikusból képzett idegsebésszé váltam miközben megismerkedtem az intézet által fejlesztett és szinte csak a katonaság vagy az űrben dolgozó veszélyes munkát végző személyzet számár elérhető implant technológiával. Kivételes helyzetemet kihasználva, mint kutató és fejlesztő felhasználtam arra, hogy az eddigi mesterséges végtagokat még tovább fejlesszem és azokat a felhasználójuk számára a maximális mértékben optimalizáljam. Többek között javítottam a neurális jel – ideg átviteli görbén, valamint finomítottam a végtag visszajelzési protokollon a finomszenzoros működéssel egyetemben. A további fejlesztésekhez szükséges lesz bevonnom egy mérnöki végzetséggel rendelkező személyt, aki járatos az űrtechnológiás anyagok gyakorlati felhasználásában is. A jelenleg kialakult helyzetben és a doktornő transzhumán irányultsága három fő kutatási irányt pörgetett fel, a genetikai vonalat, az agykutatást és az alanyok augmentációs határainak kitolását.

A bátyámmal egy közös pont van a Kung Fu és annak gyakorlása ám a küzdelemről és annak céljáról már gyökeresen eltérnek a céljaink, számomra inkább szellemi tovább lépés az önvédelmen túl, számára viszont inkább eszköz a fenyegetések hatékony leküzdésére. A hatalomról is másképpen vélekedünk, míg ő elismeri és szinte isteníti a Kancelláriát, mint az emberiség megmentőjét addig én teljesen más arcát látom annak. Bár származásunknál fogva generációk óta hozzászoktunk a totális hatalomgyakorlás megnyilvánulásaihoz és annak következményeihez a bátyámmal ellentétben én inkább a végletekig romlott arcát látom ennek az elkorcsosult despotizmusnak, amiből teljesen hiányzik a hosszú távú tervezés és a dinasztiákban való gondolkozás, számukra mintha éppen az itt és most lenne mindig. A bátyám megveti az ellenállókat rebellis kutyáknak tartja őket, akiket el kell tiporni és elrettentő példát kell statuálni velük, nincs becsületük a szemében, terroristaként tekint rájuk, én valahol a lelkem mélyén megértem őket no, de a módszereiket nos azokat barbárnak és gyermetegnek tartom, ha meg akarunk dönteni egy velejéig romlott rendszert teljesen máshogyan kell hozzáfognunk és nem szükséges a teljes civilizációnk lerombolása közben. A legkifizetődőbb, ha saját fegyverüket fordítjuk ellenük, de ez még a jövő zenéje, amihez lehet, hogy szükségem lesz egy programozó és egy cyberhardwire zsenire is-is, hogy bekövetkezzen az új aranykor amennyiben dr. Lindström kutatásai sikerrel járnak. Az ellenállókkal szemben viszont a perdai őslakosokat és harcukat mélységesen tiszteli a bátyám, elismeri a bennük lakozó harcos szellemet és azt, hogy egy teljesen más szintre húzták vissza az összecsapások arculatát fegyvereikkel és különleges képességeikkel. Mintha ismét az ősi csatamezőkön lennénk, ahol a test – test elleni küzdelem a mérvadó és a távolsági fegyverek jelentősége lecsökken. A bátyámban úgy tűnik felébredt az ősi harcosok szelleme a császárok korából, csak a végén nehogy találkozzon a csatamezők démonjaival. Bár ennek megvalósításán erősen dolgoznak, amikor dr. Lindströmmel az erősebb, gyorsabb, kitartóbb és elszántabb katonák mellett kardoskodnak, még akkor is, ha ezeket az erényeket csak radikális testmódosításokkal lehet elérni, hiszen mondják ők ez az ára a gyors győzelem kivívásának. Náluk csak dr. Vicsek Tamás „professzor” a félelmetesebb, aki a biológiai és genetikai hadviselés, a csendes halál Leonardo da Vincije, a mostani kor genetikai rock sztárja. A hideg futkos a hátamon a munkavacsoráinkon, amikor mindannyian egy asztalnál ülünk a bátyám, mint a sereg „összekötője”. Elég nehéz féken tartani két géniuszt is akik pillanatok alatt képesek produkálni az őrült tudós szindrómát. A bátyámmal ellentétben én teljesen máshogyan látom a perdai őslakosokat, annak ellenére, hogy betolakodók vagyunk és erőszakkal és álnoksággal fűszerezve elvettük az életterük egy részét mégsem alacsonyodnak le a szintünkre, igen harcolnak, de ki nem harcolna az otthonáért az idegen hódítókkal szemben, szerintem mindenki az emberi történelem legalábbis ezt igazolja, viszont ezen túl van valami szellemi letisztultság bennük lehet, hogy ez az evolúció következő lépcsőfoka lehet, hogy az agykapacitásuk nagyobb részét tudják kihasználni és a CQL szimbiózis mellett ezért képesek azokra a különleges képességekre amit ők az istenek ajándékának tekintenek. Valószínűleg további kutatásokat kell végezzek e tekintetben, hiszen ez az idegrendszerekről való ismereteimet is forradalmasíthatja. Egyetlen hely létezik egyenlőre, ahol tökéletes a harmónia a bátyám és közöttem az pedig az íjászpálya, íjászat közben nincsenek nézeteltéréseink mindenben egyet értünk együtt lélegzünk, együtt mozgunk és együtt koncentrálunk mindent a lövés pillanatába sűrítve. A jelenlegi helyzetben és a bátyám által csorgatott információk kapcsán, csak megerősödött bennem az az elhatározás, hogy a különböző közelharci technikák közül minél többel kell megismerkedjek az ősi Föld hagyatékából, már ami fennmaradt. Feltett szándékom, hogy az edzéseim kibővítéséhez felkutatok egy olyan személyt, aki színvonalasan ismeri és képes oktatni a kard útját a kendzsucut. A kérdés az, hogy maradtak-e ilyen személyek akár hírmondóban is a kirajzást követően a Dominiumon.