Elorakhoz tartozó falvak, melyek elszórtan helyezkednek el a város környékén. Van olyan, ahol harminc-negyven perdai család is él, de akad olyan aprócska is, amely csupán néhány házból áll. Jellemzően nem veszik őket körbe fallal, gyakran csak derékig-vállig érő kerítés látható, vagy még ennyi sem és csupán jelzőkövek jelölik a határokat.
A fonott kosárkák szépen sorakoznak az árus asztalán, s máris tudom, hogy míg itt vagyok, addig jut étel az asztalra, ha már nem az erdőn-mezőn szerzem be a betevőt. A kosárkák színessége és tartóssága kelendő áruvá teszi, s ha már minden fájdalom nélkül jutok hozzá, nekem tökéletesen megfelel az, hogy hajlék van a fejem felett, s étel az asztalomon, míg a falvakban vagyok. Jöhetnék málhás bogaként, de mindig úgy oldom meg, hogy míg megyek a családom városa felé, csak a könnyebb és kisebb holmikat viszem végig magammal, a többivel pedig cserélgetek, így mindig jut is, marad is, s valójában nem ezért teszem. Hanem mert kiváló lehetőség ismerkedni, s látni, mlyen örömet tudnak okozni egy-egy portékák. Hozok értékes holmikat is magammal, gyógyfüvek, s szárított porok formájában, a Nagy Vízből is hozok értékes dolgokat, melyeket szintén fájdalom nélkül ad meg számomra a természet, hát miért ne osztanám meg, kinek szüksége van rá? - Megnézed, hogy haladok a faragásban? - Ryckan tavaly fogott bele a faragásba, miután eleget mutattam neki, s elvezényeltem az egyik helyi faragóhoz, mert valóban ügyes keze van. Talán az egyik tálam tetszett meg neki, melyet az egyik parti, elhalt fának egy fastagabb ágából faragtam ki, nem tudom. De nagyon lelkesen kérdezgette, hogyan készítettem, s hogy mutassam meg, miután ki is könyörögte szüleitől a tálkát. Ők pedig elárulták, hogy nagyon szeret fával foglalkozni, s ezt jelnek vettem, hogy merre is fog tartani életében, s lám, így is történt. - Hogyne nézném meg, kíváncsi vagyok. - a piacon, miközben árulnak szülei, ő a háttérben farag türelemmel, így oda telepedek mellé, s figyelem, ahogy dolgozik. Már árulgatnak holmijaiból még ha csak kisebb dolgokkal foglalkozik. S valóban nagyon szépen halad. - Nagyon szépen haladsz. - figyelem a kéztartását, s hogyan fogja be a fát. - Próbáltad már úgy szálnak oldalt húzod, magad felé? Megmutassam? - bólogat, s megigazítom, s először lassan mutatom meg, és a szálirányt is, azután a rendes gyorsaságban, majd átadom számára az eszközt. - Most próbáld meg. - azt is látom, hogy pácolással is próbálkozik, ennek a fának is sötétebb a színe, s nagyon kellemesen néz ki. - Pácoltad is a fát? - amit éppen legyalul, de meghagyom számára a felismerést.
*Elorak tiltása után nem tartott sokáig, hogy felfedezzük az amúgy már ismert kisebb falvakat, csak épp most vesszük igazán hasznát. Törvényszerű volt, hogy a piócaként viselkedő emberek megtalálják a másik „gazdatestet”. Én sem maradtam kivétel, jóllehet nem pont azért mentem abba a kis faluba, ami Elorak közelében volt és némileg talán függött is a nagyobb várostól. Csak felderítettem a terepet és olyan helyet kerestem, ahol nyugodtan találkozhatok majd a bátyámmal. Szerencsére nem lepték el a falut az emberek, eldugott kis helyen állt és ha nagyon romantikus alkat lennék, azt mondanám egészen bájos. Nekem azonban más volt fontos benne és a sok aprócska falu közül kiválasztottam egyet, aminek a fekvése és a Várostól való távolsága pont megfelelt. A katonák nem tudták mi a célom, csak kísértek és figyeltek, olykor le is maradtak mögöttem. Méricskéltem, mindent lementettem a pda-ra amit a felszíni szkennerrel rögzíteni tudtam. Szóval még a munkámhoz is jók lesznek a mérési eredmények. A kis falvak azért voltak jók, mert nem őrizték annyira, mint Elorakot. Volt ahol még fal sem vette körül a falut, sőt még falunak sem tűnt, mert kevés házikó volt és azok is elszórtan helyezkedtek el. Volt nálam olyan holmi amit még el is cserélhetek valamire, ha úgy tartja kedvem, vagy meglátok valamit ami megtetszik, de sokat nem tudtam magammal cipelni. Itt még nem ismernek, meg is néznek rendesen amikor átlépem a falu láthatatlan határát ami elválasztja az erdőtől-mezőtől. A katonáknak intek, hogy ennél tovább nem jöhetnek, hacsak nem teszik le a fegyvereiket, de mint azt tudjuk, arra nem hajlandóak. Kicsit félek attól, hogy mégis megteszik, nem ismerve még a falut és attól tartanak, hogy ellenállók is beléphetnek, sőt mi több már bent is vannak, de végül megállnak egy csokorba és a fegyverükre támaszkodva nekiállnak beszélgetni. A falu olyan kicsi, hogy szinte látni az elejéről a végét, viszont könnyedén el lehet bújni benne, csak nem biztos, hogy a másik végén ilyen könnyedén meg is lehet lógni. Ezt akarom most megnézni, és lassan el is indulok a pakkommal a keskeny haladón. Bér még utcácskának sem nevezhető, csak egy ösvény vagy mifene. A piac úgy „toppan” elém, mint a villám amikor belecsap a fába. Egyszer csak ott van és meg is torpanok, megemelt szemöldökeim alól pislogok a jónépre, nem olyan színes és zsibongó a forgatag mint Elorakban, de elég sokféle árus van. A sok pislogás közben észreveszek egy ismerős arcot, de túl gyorsan fordítom el a fejem, így mire az információ utoléri az agyamat, már egészen mást látok, vissza kell hát fordulnom. És igen! Esőpárna szorgoskodik ott valakivel valamit, az már nem érdekel, hogy mit, csak az, hogy újra látom. Fülig ér a vigyorgás az arcomon, és ha eddig csak kicsit bámultak meg a piros csíkos két copfba fogott hajam miatt, most megismerik az üdvözlésemet is. A vállamon lógó nehéz táska miatt csak az egyik kezemet tárom „szét” lendítem oldalra, és nagy elánnal indulok meg Lynar felé, mindenki tudomására hozva a viszontlátás örömét. * -Lynar! Én örülni, látni téged! Shiennel sütni le rád….vagy mi. *Mikor odaérek közvetlenül elé, mellé, ledobom a táskámat a földre és csípőre tett kezekkel állok meg.* -Te mit csinálni itt? Hogy vagy? Én lenni jól, lenni boldog és jókedvű. Ölelés? *S most már mindkét karomat széttárom, fogalmam sincs, hogy szoktak-e ölelkezni a perdaiak, ki milyen kapcsolatban van egymással, de egy baráti ölelés ugye még belefér? *
A hátam közepe is jelzi, hogy valaki éppen figyel. De úgy nagyon.Végül is sokan ismernek a faluban, így gondolom most látott meg először. Azonban egészen más érzet fog el, így megfordulok, s az érzet irányába keresem a forrást. S lám, meg is találom! Az, aki nem találkozott még állatokkal. Széles mosoly jelenik meg arcomon, s rövid úton elköszönök, megdicsérve az igyekezetét a leendő mesternek, s mivel aki eddig figyelt, nem kíván továbbállni, hogy felismert és részéről ennyi volt, kilépek az árusító részből, a sétáló részre. Elnevetem magam az üdvözlésen, majd leutánzom a csípőre tett kezét. - Én is örülök! De ha Shiennel rám sütne, akkor már régen odaégett Lynar lennék. - vigyorgok, s még a csípőmet is úgy tartom, ahogy ő. Ami valljuk be, annyira könnyen nem megy. - Az jó! Legyél is! Ez egy nagyon szép hely, sokat lehet pihenni. - igaz, nekem minden pihenés, hiszen szeretek mindent, amit csinálok, feltölt. - Mégis mit csinál egy perdai egy piacon? - vigyorgok, s nézem, ahogy széttárja a karjait. Hát el fog veszni az ölelésemben az a kis törékeny alakja! Végül én lépek közelebb hozzá, s átölelem, óvatosan azért, annyira finom alakja van, hogy összetöröm, ha egy jóféle haveri ölelést kapna tőlem. - Ide is méricskélni jöttél? Vagy várj. - próbálom meg kitalálni.Felettébb szeret beszélni, s könnyen barátkozik. - Egy barátod miatt jöttél ide. Vagy több miatt. A folyó melletti virágokat láttad már? Éppen most virágoznak. Délután mennek ki gyűjteni belőle, azt megyek megnézni, honnan érdemes. - hiába falu, hiába ismerik a perdaiak természetet, vannak, amit csak olyanok látnak, mint én. S végtelenül tiszteljük, támogatjuk a természetet, hogy beavatkozni dolgokba, nem kívánunk.
*Hááát, perdain még nem láttam akkora arcot repesztő vigyort, mint amilyennel Lynar kínál meg. Pár szót ugyan vált azzal akivel addig beszélgetett, de aztán ismét felém fordul és közeledik is. Nekem sem kell több, üdvözlöm, és várakozón beállok. A perdai pasi ismét sajátos humoránál van, mert kiforgatva a szavaimat elsüt egy másik napos poént, amire hangosan felnevetek. Azon nem különben ahogy lemásolja a csípőre tett kezeimet, kissé…hogy is mondjam, egy pasitól ez furcsa, de mivel tudom, hogy csak poénkodik, inkább jól áll neki az idétlenkedés. Értékelem egy széles mosollyal.* -Az, lenni szép hely. Nem lenni olyan szép, mint Elorak, de szép. Kicsi. *Nem is annyira hasznos, már ami a katonák elől való elbújás lehetőségeit érinti, de legalább ide be lehet jönni. Mondjuk nagyon kapu sincs, szóval nem is tudnának kitiltani minket. Aztán persze megint le leszek oltva a kérdésem miatt, pedig csak érdeklődtem. * -Cserélget, érdeklődik, nézelődik, elad, vásárol. Te melyiket? *Engem sem kell a szomszédba küldeni válaszért, annyi mindent lehet egy piacon csinálni azon kívül, hogy vásárol az ember, perdai. A leoltás ellenére kipróbálok valamit, és én vagyok jobban meglepve amikor be is jön. Lynar a széttárt karjaimat látva megölel, tök közvetlen és vidám, nekem meg elakad a szavam. Nem sokáig, azért annyira nem vészes a helyzet, hogy percekre elnémuljak, de már szélesebb vigyorral teszem, mert örülök, hogy ezek szerint jóban vagyunk. * -Neeem….*Kezdenék már bele, hogy felvázoljam miért is jöttem ide, de Lynar leint. Úgy tűnik kitalálóst játszunk, és már mondja is, szerinte miért vagyok itt, de a mondat közben eltéved, én meg megemelt szemöldökeim alól nézek rá zavartan és azt találgatom, hogy most komolyan beszél, vagy teljesült a kívánságom és tényleg megsütötte az agyát a nap. * -Virágok? *Még el is fintorodom, és agyalok azon, hogy tényleg úgy nézek ki, mint aki virágokat nézeget? * -Neeem, én nem látni virágok. De látni virágok, csak nem nézni. Én nem nézni virágok. Azok csak úgy vannak. Én nézni falu, Elorak környéke és látni, milyen jó hely ez. Nahát! Itt is falu, ott is falu, minden falu. Nem, virágokat nem nézni. *Rázom a fejem, és térek vissza a témára, mert ez eléggé beleégett az elmémbe. Én és a virágok. Nem, az nem én vagyok, az a bátyám botanikus bigéje. * -Te mit nézni virágokon? *Biztos ami biztos, azért rákérdezek, nehogy lemaradjak valamiről, bár nem tudom mi lehet olyan fontos a virágokon, pláne azon, hogy gyűjtik őket. Biztosan kellenek a gyógyító izékhez, vagy a Búfelejtőhöz hasonló piét készítenek belőle. Akkor viszont érdekel. * -Mire jók a virágok?
Csak bólogatok, egyetértve vele, kivéve egyet, akkor rázom is a fejem. Elorakkal is vetekszik a hely. Nincs nyüzsi. - Én? - mutatok még magamra is.- Összefutni régen látott annyira nem ismerősökkel, az egyik mintha nem találkozott volna még állatokkal, ámde visítani legalább úgy tud, mint ők... - elgondolkodást mímelve teszem államra mutatóujjam, még meg is kocogtatom. Neeem? Akkor pláne sorolom, mert hát sok mindenért lehet ide is jönni ám! - Rendben, akkor mondd meg, melyik, amelyiket még nem mondtam. - nézek rá érdeklődve. Eléggé nyüzsgő volt a múltkor is, nyugodt természetem mellett mindenképpen. - Virágok. Olyat se láttál, mint állatokat? - most már tényleg érik egy körút, persze, ha sikít, nem a legjobb megoldás. Elriasztja zsákmányaimat és akkor fuccs az ebédnek. Meg a piaci csereberének. Figyelem fintorát. De, látott már virágot, mert akkor lenne ilyen nyílt a fintora. Hogy milyet, azt nem tudom. Lehet, azt a nagyon büdös virágot. - De, de láttál már virágokat, csak nem érdekelnek. Jóízűt nevet. Megkap, hogy amit nem ért, azt megkérdi. De hát így lehet tanulni, nem? - Hol lehet szedni? A gyökereik között mások is tanyáznak ám, s azokat nem szabad háborgatni. De nem mindegyik virág gyökerén telepszenek meg. A kérdésre megvakarom államat. Értek én a növényekhez, sokkal inkább gyógytásban, mint másban. CSakhogy ez éppen ezért annyira nem ismert virág nekem. - Ezzel inkább színeznek, s a magjával tartósítanak is gyümölcsöket, zöldségeket. Ezért sem mindegy, mennyit szedünk le, és hol. Majd rásandítok. - Voltál már sokáig víz felszíne alatt? - mert ha szedjük, akkor vízfelszín alatt vágjuk.
*Nem tudom mire rázza a fejét, mert nem mondja, mond viszont mást, amin megint fel kell nevessek. Ez a pasi tényleg nagyon jó fej, majdnem annyira, mint Vharan. Miért nem találkoztam eddig ilyen perdaiakkal baszki? Meg is fenyegetem játékosan persze a mutatóujjammal, ez amolyan önkéntelen mozdulat a szavaimhoz, jóllehet a jelentése egészen mást takar. * -Áááhhááá! Az én vagyok! *Kuncogva ingatom a fejem azon gondolatom felett, mely arról szól, hogy ilyen nincs és mégis van! Sikerült kifognom még egy jó fej perdait, de persze ő azért csak az agyamat mozgatja meg, az alsó régiókba nem tud beférkőzni. * -Te nem mondani egyik sem. *Mosolyogva emlékeztetem, hogy csak én soroltam eddig a kis faluban való ténykedéseket, ő elegánsan kikerülte egy kérdéssel. De persze nekem tök mindegy mit csinál itt, a kérdés költői volt és csupán az örömömet fejeztem ki azzal, hogy rákérdeztem, mert jó volt újra látni. Most pedig még jobban örülök neki. Van viszont a kérdései között olyan, amilyenre nem készültem fel és igazából nem is tudom követni a gondolatmenetét. Hogy a francba jönnek ide a virágok? Mármint a virágok nyilván nem mászkálnak, de a téma?* -De én látni virágokat, állatokat is. A virágok jók, nem akarnak megenni. *Legalábbis nem találkoztam még húsevő virággal és a katonák, botanikusok jelentései sem tartalmaztak ehhez hasonlót, remélem nem is fognak. A megfogalmazásom nem mindig jó, belekeveredek a ragokba, vagy olykor épp ezért nem használom azokat és Lynar segít ki.* -Nem, nem nagyon. *Mégis mi érdekelne engem egy virágban? Nem vagyok botanikus, sem perdai gyógyító, hogy oda meg vissza legyek egy-egy virágért. Oké, szépek és a ritkán előforduló romantikus énem felszínre kerülésekor még talán el is gyönyörködnék néhányukban, de annyi minden máson jár az agyam, hogy egyszerűen elmegyek mellettük. Végül is a természet részei, kellékek a látványhoz. Legutóbb állattanból kaptam leckét, úgy tűnik, hogy most virágokból, de nem sóhajtok fel türelmetlenül. Egy perdaitól, ráadásul egy jó fej perdaitól öröm tanulni, még akkor is ha igazából nem érdekel a virág téma. Valamikor csak hasznát veszem. Azt mondjuk nem kérdeztem hol lehet virágokat szedni, mert hát miért is szednék én virágokat, ugye? De végül is nem kapok rá választ sem. * -Mi van a gyökereken? *Mit nem szabad bántani? Gondolom azért mert veszélyes, mint az a tövises szar. Csattogó? Minek is neveztük el? Valami ostor. Mindegy is, ha Lynar tud nekem újat mondani – és feltételezem tud – akkor azt megjegyzem. * -Ó igen, sok mindent csinálni növényekkel, virágokkal. Tywinna is mondani nekem. A növények gyógyítanak. *És egyem a máját, megint témát vált, csak úgy a semmiből. Azt persze nem is gyanítom, hogy a víz alatti növényvilágról beszélünk, mert hát honnan is tudnám, elvégre amit itt a piacon látunk, az már nincs a vízben. * -Volt már igen. Vharannal a Cadserin-tóban. *Csodás volt. Ott is mindenféle világítós növény ami a Perdára jellemző. Az a fa izé ami a víz alatt volt, még az én romantikus énemet is megsimogatta. * -Dee ezt te miért kérdezni? *Hátha lemaradtam valamiről, érdemes lenne tudni, hogy milyen témába keveredtünk bele.*
Rázza az ujját, hát én is rázom, fülig érő vigyorral, majd újból bólogatok, ahogy felismeri magát! Mert róla beszéltem ám! - De bizony mondtam. - utánzom le arcát, amikor meglátta az édes kis szőrgolyót, hiszen ezt említettem az imént, s most éppen vele vagyok. Akkor pedig mondtam, úgy van ám! Majd pedig először rá mutatok, majd magamra, s a kezemmel tátogást utánzok. Mosollyal engedem le kezeim. - És csak azért jók? Nem, mert szépek, csodálatos illatúak? - nézek rá érdeklődéssel. Nem tudom, mennyit ismert meg Perdából, de a virágok, azok bizony finom illatosak. - Rendben. - én aztán nem erőltetek senkire semmit. Nem érdekli, hát akkor nem érdekli. - Halak. Bébihalak. Azért sem szabad háborgatni. Hogy kikeljenek. -ezért is megyünk úgy többen, hogy mindenkinek csak kis terület jut, hogy a mellettük elhaladással ne kavarjuk úgy meg a vizet, a bébihalacskáknak ebből bajuk lesz. Már nem kérdezek rá a nevekre, sok mindenkit ismerek én is, ám az ismerem jelző akkor jelenik meg bennem, ha éppen ott vagyok. Így tökéletesebb, jut hely minden másnak a fejemben. - Bizony. - bólogatok. Éppen Elorakba viszek egy adagnyit az egyik szárított dologból, amit a Nagy Vízből csak egy adott időben lehet kivenni, s akkor sem veszek sokat, mert az a természeté. A tó említésére felragyognak szemeim. Időnként onnan jövök fel inkább, ha úgy gondolom, arról van kedvem felruccanni. A homokot és a nagy meleget annyira nem kedvelem. De a tó! Gyönyörű! - És hogy tetszett? Úsztál is benne? Valahogy még nem rakta össze. Vagy nem mondtam? Nem, nem mondtam. Legalábbis a kérdést, ki. - Mivel megyek én is megnézni és segíteni virágot szedni a vízben, ha van kedved, csatlakozhatsz. - ha jön, jön, ha nem, nem, bizonyára van más dolga is. - Utána megköszönjük az isteneknek, hogy sok szép virággal ajándékoztak meg bennünket az idén. - de nem ám akárhogy! Ezért is vannak most talán kicsit többen, hiszen egész hajnalig fog tartani a tánc és dínom, meg a dánom is.
*Hát be kell szarni, annyira aranyos ahogy utánoz és vigyorog hozzá. Imádom a pasit. Ha nem lenne ki kellene találnom, hogy feldobja a napomat. A válaszából kiderült, hogy elbeszélünk egymás mellett, de nem mélyedtem el a magyarázkodásba, még a végén én is belekeverednék a saját perdai szavaimba. Bólintva ráhagytam és vigyorogtam egy sort, amúgy sem fogom tudni letörölni az arcomról amíg Lynarral vagyok. Hát nem, mert ahogy mutogat a kezével és ő is vigyorog, nem mindennapi látvány. Nevetve, finoman elütöm a kezét, nem is ütöm, épp csak elhessegetem, amit nem vehet sem támadásnak, s még csak tiszteletlenségnek sem. A múltkori állat gyorstalpaló után úgy tűnik ma a virágokról kapok ismertetőt, amit nem is bánok. Jó ha tudok róluk valamit azon kívül, hogy némelyek gyógyító hatással bírnak. Bár Lynar most éppen csak a szépségükre hegyezi ki a hangsúlyt, meg az illatukra. Az összes perdai Isten bocsássa meg nekem amiért nem vagyok kellően romantikus alkat, hogy a virágokban gyönyörködjek. Egyszer talán, ha szabadon élhetünk a Perdán és nem kell azért aggódni, mi lesz ha elkapnak, amikor a bátyámmal találkozom, ha lesz egy saját házikóm, akár Sammy-vel lakótársként, még inkább Vharannal….talán a virágok szépségére is lesz időm. Vharan biztosan hoz majd nekem virágot, szépeket. * -Deee?! Szépek és illatosak. *Próbálok egyet érteni vele és beleképzelni magam a helyzetbe amiben virágokat szagolgatok üdvözült mosollyal az arcomon. Nem olyan nehéz. * -Készülni belőlükparfüm. Hogy mondani perdai? Test illatosító. *Jó néhány szó akad még aminek nincs perdai megfelelője és a parfüm pont ilyen. Nem fontos szó, legalábbis eddig nem volt az, nem kellett az ismerkedéshez, nem kellett máshoz sem. A kajára van bőven….a virágok viszont annyira nem érdekelnek, még. Lynar pedig rám is hagyja, viszont azért érdeklődöm, mi az amire vigyázni kell. Olyasmire gondolok ami nem tesz jót az egészségnek, de mint kiderül, megint állatokról van szó. A halak azok pont olyanok, mint a lesből támadó álomszörny. A vízben nem látni őket, csak érezni ahogy elúsznak mellettem, hozzám érnek és ki tudja mit akarnak csinálni. * -Bébihalak. Állatok. *Lemondóan sóhajtok, hogy nem tudom kikerülni soha az állatokat? De persze bébikről van szó, bár az emberi és perdai bébikkel is vannak gondjaim, csak egészen mások. * -Majd vigyázni én vízben. *Bólintok és meg is fogadom. Hát hogy a viharba ne vigyáznék, amikor állatokról van szó? Eggyel több amire figyelnem kell, remek! Maradjunk a növényeknél. Elmesélem, hogy mit tudtam meg Tywinnától, de persze ezt a tudást még nem hasznosítottam, legfeljebb egyes növények folyékony halmazállapotú hatásait. Hátha Lynartól még többet tudok meg, ezért kérdezek és figyelek….tenném ezt, de máris témát váltunk, amit nem értek. Hogyan jön a növényekhez a vízben úszás? * -Úszni igen. Lent a vízben. Látni szép fa ami világít és sok hal körbe úszott. *Sokkal jobb és intenzívebb emlékeim vannak arról a napról, de nehéz megfogalmazni. Főleg azért, mert folyamat a frász kerülgetett a halak között, és Vharanra voltam csimpaszkodva. Végül kiderül miért is kérdezte tőlem Lynar, hogy sokáig bírom-e a víz alatt. Vharan megmutatta nekem, hogy a víz mélyén is élnek növények és virágok, nem lepődöm meg azon, hogy vannak, azon viszont mindenképp, hogy Lynar éppen vízi virág aratásra készül. Az egész egy nagy, perdai ünnepre emlékeztet az Isteneiknek hálát adással, és ez roppant mód érdekel. Minden ami a kultúrájukhoz tartozik érdekes és szép, vidám és annyira….perdai. Imádom azt, hgy mindent együtt csinálnak és nem érzik a munkát munkának, jókedvűek, nevetnek, segítenek egymásnak. Ahogy mi emberek nem vagyunk képesek, tisztelet a kivételnek, bár még sosem láttam senkit a Dominiumon nevetve dolgozni. Szóval nem csak Lynar megy, hanem mindenki. Jó, a tömegben elvegyülhetek, talán még a katonákat is le tudom rázni. Szuper! Minden találkozót egy perdai ünneplésre kell szervezni.* -Megyek! Nem ígérni, hogy segít szedni, de tanulni hogyan kell, azt igen. Meg ünnepelni. Azt segíteni szívesen! *El is nevetem a végét, mert hát a könnyebbik végét fogtam meg a dolognak, de így legalább nem csinálok rosszat. Nem szedem le a virággal együtt a bébihalakat példának okáért, de szívesen nézem hogyan csinálják. Az ünneplés meg a véremben van, azt ki nem hagynám! *
- Úgy bizony! - bólogatok. Meg gyógyítanak. Meg finommá teszik az ételt, vagyis finomabbá. Ahh, az a piros por, amit ha rászórunk gyümölcsre, s kiemeli még jobban az ízét.... - Minek testillatósító, amikor te illatosítod a testedet. Egyedi és leutánozhatatlan. -értetlenül nézek rá. Érdekes lehet, hogy illatokat szórnak magukra. Elvigyorodom. - Állatok. Picik, aranyosak. Vagy várj, te a pici aranyos állatoktól sikítasz? Nézhetünk nagyobb állatokat is. - a bébiszőrmókok is fiatalok voltak, annyira édesek, s mamájuk értük jött, s jó alaposan átnyalva bundájukat, már vitte is őket magával. - Nagyon helyes. Megmutatom, hogyan kell vigyázni. - még a végén kalimpálni kezd összevissza, s a vizet felkavarva a bébihalak leesnek. Nem-nem. - Akkor tudsz úszni. - megtanítottam volna, még vagyok itt egy kicsit, úszni meg hamar meg lehet tanulni. Bár neki nincs kopoltyúja, mint nekünk, majd megtanít engem, hogyan lehet úgy úszni, hogy nem veszek víz alatt levegőt. - Ó, igen, nagyon szép. - bólogatok. - Csak segítve tudod megtanulni. - vigyorodok el szélesen. Micsoda trükk! A gyerekek szoktak így kibújni a munka alól. Hát. Itt meg kell dolgoznia érte, ha utána ünnepelni akar. Sokkal jobban fogják tisztelni, hogy foglalkozott és dolgozott előtte. - Azt máris gondoltam. - biccentem felé fejem műkomolyan. - Táncolni tudsz? Énekelni? Itt mindent is kell ám, úgy nem lesz ünneplés! - alap, és isteneinknek hálánk kifejezése, amit azért nem várok el tőle.
*Nem tudom mire mondja az, hogy úgy bizony, mivel ért egyet, de nem is baj. Lynarnál néha nem lehet tudni, de attól még működik a kommunikáció. A virágok számomra még nem jelentenek annyit, mint neki, de nem vagyok semmi jónak elrontója, hogy ne is érdekeljen a későbbiekben. Nem mellesleg szeretnék minél többet tanulni Esőpárnától és a virágok nem egyenlőek az állatokkal, sokkal békésebbek és nem mozognak annyit, csak ha a szél fújja őket. Az egyetlen amit a virágokról tudok, hogy parfüm készül belőlük, legalábbis számomra eddig ez volt a fontos. A perdaiaktól megtudtam, hogy gyógyító hatásuk is van, de előbb tudtam a mérgezőkről ami ugye sokkal előnyösebb az egészségre nézve. A perdaiaknál csak Hergath volt ménkű büdös, egyébként mindenkinek jó illata volt, vagy semmilyen, de gondoltam, hogy ők is használnak parfümöt még ha nem is így hívják. Az általam kitalált szó elég jó volt, hogy Lynar megértse, én viszont nem értettem vele egyet. Csak néztem rá nagy szemekkel de rögtön tudtam rá kontrázni.* -Az biztos, egyedi. Egy egész nap után amikor izzad. *Dohogom fejcsóválva és mosolyogva és bár nem akartam, csak eszembe jut a bátyám lába miután hazajött az egész napos szolgálatból. Na annak volt bukéja rendesen, illatosította a lábát egész nap a katonai bakancsban. Mire eszmélek, már megint állatokról van szó és úgy tűnik, hogy itt a Perdán ezt egyszerűen nem tudom elkerülni, mintha az egész hold csak állatokkal lenne tele. Lynar azonban téves következtetést von le az utóbbi találkozásunkból, mert nagy állatokat akar nekem hozni. Naná, hogy seperc alatt lesápadok és ellépek tőle, magam elé emelt kezekkel.* -Neeeem! Én csak akkor szeretni állat ha enni. Már halott állat. Togita olyan mint halott állat. Nem mozog. Nem ad ki hangot, nem akarni megenni, nem nyalogatni. Nagy állat nem lenni jó. *Hát baszki, még a végén összeismertet egy erratorral, mert az nem kicsi és nem szőrös. Fasza! Nem is tudom miért megyek bele abba, hogy vele menjek, mert ahova ő megy ott lesznek bébihalak, amikre vigyázni kell. Mert a növények száraira telepednek. Furfangos egy állatok az már biztos, és ezek után nem hiszem el, hogy a szárazföldön nincsenek ilyenek. Csapdába ejtenek azzal, hogy a bokrok ágaira másznak én meg nem veszem észre őket. Szerencse, hogy Lynar majd megmutatja, hogyan vigyázzak, erre rá is bólintok és magamban már el is engedem az egészet. Kár is ellenkezni, úgy sem menne. Pedig a következő pillanatban már meg is bánom. Kiderül, hogy úszni kell hozzá. * -Segítve. Ha én elrontani valamit, mi lenni? *nem biztos, hogy mindjárt a mélyvízbe kellene dobnia, szó szerint. Megpróbálom elképzelni magam, amint a víz alatt úszva a növények között keringve virágot aratok. Nem sikerül. Tejószagúfehérjezselé! Hova keveredtem? Inkább az ünneplésben vennék részt, mert ugye mindenki azzal foglalkozzon amihez ért. El is mosolyodom megint amikor Lynarnak is leesik a próbálkozásom, de aztán felhörrenek. * -Nem! *Közlöm határozottan, de aztán pontosítanom kell, hogy mire is mondtam nemet.* -Énekelni nem! Minden perdainak jobb ha Raven nem énekelni! *Szeretek énekelni, de van fülem is hozzá, hogy tudjam, az én hangom erre nem alkalmas, csak sikításra. A zuhany alatt szoktam, meg amikor el tudok vonulni egy olyan helyre ami kellően néptelen és vastag falai vannak. Táncolni viszont jól tudok, legalábbis ember szinten, a perdaival nem valószínű , hogy kompatibilis vagyok.* -Táncolni veled. De nem énekelni. Iszunk is? *Mert hát ez az ünnepléshez nagyon fontos tevékenység és a perdai italok nagyon finomak. Sajnos előbb virágot kell aratni. * -Mikor érni oda? Ott lenni már? *Kérdezem akár egy türelmetlen gyerek, nem mintha nagyon akarózna most vízben lubickolni, nem is hoztam magammal fürdőruhát. Ismerik egyáltalán a perdaiak a fürdőruhát? * -Te miben úszni? Vízben, tudom, de…ruhában? *Mutatok végig rajta amikor a ruhát emlegetem, mert nem árt azért előre tudni. Nem fogok zavarba jönni, láttam már sok mindent, de azért na!*
Félrebiccentem a fejem, közelebb hajolok hozzá, s megszagolom. - Ezt azért mondod, mert olyan ételeket esztek, ami nem jó a testeteknek. Messziről kiszúrunk ám benneteket, hiába öltözködtök úgy, mint mi, és nem ennek hiánya miatt. - mutatok a kopoltyúmra. - Más illatotok van. Engem nem zavar, hiszen minden másnak saját és egyedi illata van, ezzel is megkülönböztetünk, és semmi meg senki sem jobb, sem több a másiktól. - Áááá.... - értem meg. - Ezért szereted a Togitákat?- nem vagyok ebben biztos. Mert ha növények sem voltak náluk, mint állatok, miért nem gond a növény és miért gond az állat? - Nem fogod. - mosolygok rá. Érdekes, hogy egyből a hibára gondol... - Miért a rosszra gondolsz az öröm helyett egyből? Nektek ezt tanítják, hogy így kell? Fordítsd meg. Előbb a jó és ha gond van, akkor majd teszünk valamit. Benne érzek sok-sok félelmet és vágyódást elfogadásra, hogy szeressék. - Mit nem? - aztán kimondja, mit nem, s újra egy néma ahaaa hagyja el számat. - Már megint kezded. Mindenki tud énekelni, van hangszálad, nem? Akkor tudsz. - veregetem meg a vállát, s nem fogom hagyni, hogy néma halként tátogjon. - Finom a víz itt, hát persze, hogy iszunk! - micsoda kérdés! Harsányan elnevetem magam türelmetlensége láttán. - Tényleg olyan vagy, mint egy gyermek! Várunk, délután lehet nekiindulni, hogy a fény ne süssön már úgy a vízre. - bár szép látvány. - Miben kéne úsznom, ha nem ruhában? - kérdem érdeklődve. Valójában ruha nélkül szoktam a Nagy Vízben lenni, itt nem. - Ti égiek szégyellősek vagytok?
*Sok mindent el tudok képzelni és sokszor meg is teszem, de arra igazán nem számítottam, hogy Lynar közel hajolva hozzám, elkezd szagolgatni. Hátra is hőkölök a meglepetéstől és ráncolt homlokom alól sandítva tekintek rá, majd el is tátom a számat. Felemelem a karomat és a hónom alá szagolok, de én nem érzek semmi rosszat, csak a testápolóm illatát. * -Te mondani azt, hogy én lenni büdös? *Hörrenek is fel amikor az emberek illatáról beszél, még jó, hogy nem szagot mondott, bár még így sem jobb egy fokkal sem. Az is lejön persze, hogy mindezért a kajáinkat okolja, mert az vagy amit megeszel. Kétlem.* -Ez nem lenni igaz. Errator megenni perdai, még sem lenni jó szaga. *Nem mintha szagoltam volna erratort, de mindegy is. * -Én enni hexa, enni perdai étel, finom és sok, és nem lenni tőle jobb illat. Nem lenni tőle perdai illat. *Szóval nem, nem adok neki igazat ebben és kész. Arra viszont mosolyogva bólintok rá, miért is szeretem – ez mondjuk túlzás, inkább csak elviselem magam körül – a togitákat. Hogy aztán mit fogok csinálni amikor Lynarral virágot aratok a vízben, ahol tojások vannak meg kicsi halak, azt nem tudom, de ismerve magamat máris a negatívumokra kérdezek rá. Nehogy valami főbenjáró bűnt kövessek el, mint Vharan és az amúgy sem jó megítélésünket még lejjebb taszítsam a szakadékban és diplomáciai konfliktust generáljak. Túl sok van már a számlámon – sajnos nem a krediten – ahhoz, hogy vidáman ficánkoljak. * -Mert ismerni magam. Mi nekem a jó abban, vízben virágot szedni és lábam körül úszkálni halak? *Győzzön meg és elhiszem neki. Néha tényleg nagyon negatív tudok lenni, de csak amíg nem üt be a szar a képembe. Akkor eléggé motivált vagyok, ha pedig motivált vagyok, jó lesz a kedvem, mert egyszerűen feldob az izgalom. Nem biztos, hogy ebben a sorrendben. * -Lenni hangszál, nem is egy, de nem jók. Csak sikítani vele. Ének az nem. Hinni el. Nem hallani engem Shiennel ünnep. Egész Elorak kirázni hideg. Én bátyám szép hang, ha nem lenni lövöldözés, megválasztani őt bárdnak. *Ezek után a lényegről érdeklődöm, mégpedig az ünneplésről, mert énekelni nem fogok, de az ünnneplés többi részében benne vagyok. Tudom, hogy a perdaiak nagyon jól tudnak ünnepelni, kiváltképp ha inni kell. Lynar viszont félreért, én meg majdnem lenyelem a nyelvem a válaszától. Ijedtemben a szívemhez is kapom a kezem és tócsányira kerekedett szemekkel nézek rá.* -Hahhhháááhhhh! Te nem ijeszteni engem. Vizet inni?! Én valami erősebb gondolni. Mondjuk Qint`alsi-ra, vagy Kli`werire. Bár az lenni vadászat jó, nem emlékezni virágaratásra lenni ital. *Bár megfogadtam, hogy soha többé nem iszom nedves álmokat, amivel Tywi itatott le, de mértékkel még jó lehet. Nálam meg van Búfelejtő. Kíváncsi vagyok hogy ízlik a perdaiaknak az amit az ő növényeikből, gyümölcseikből főzött egy ember. Az is érdekel, hogy miben fogunk aratni, meg úszni, főleg úszni, ha már rákérdezett, meddig bírom a víz alatt. Vannak elképzeléseim az elvetemült perdaiakról akik meztelenül úszkálnak. Csak biztosra megyek, miután azt is tisztáztam, hogy nem most rögtön, innen megyünk aratni.* -Ruhában. Ruhában úszni, jóóóó! *Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkaimat, nem kell néznem sok perdai lebegő fütyköst. * -Nem mindig. Csak…nem való meztelenkedni mások előtt. Mi nem úszni vízben mindig, mint perdai. Csak akkor meztelen ha….beteg és gyógyító vizsgál, vagy amikor….lan gyökeret ültetünk. *Jelentőségteljesen nézek rá és bólogatok, majd kacsintok is, hogy tudja mire gondoltam. Nem feltétlenül a szó szerinti kertészkedésre.*
Értetlenül nézek rá. - Te úgy érzed? Mert én nem. Csak más az illatotok, mint nekünk. - és ezzel minden rendben van. Ők mások, mint mi, s hogy így vette le, arról nem tehetek. Nem tudom, miként jön ide az errator, így hagyom is. - Valóban nincs perdai illatod. - mosolygok rá, hiszen az imént mondtam, és meg is értette. Előlünk nem tudnak elrejtőzni öltözködéssel, az illatuk nem olyan, mint a miénk. - Ha te nem tudod... nem szokásom meggyőzni senkit. - minek? Nem akarja, akkor nem akarja. Biztosan fog találni olyat, amit jobban szeret. Így nem is foglalkozom tovább a délutáni eseménnyel, amit kifejezetten nagyon várok. Mint úgy általában mindent, hiszen az élet csoda, s a legjobb benne lenni. Jó ideig állok előtte, mosollyal. - Ha nem akarsz, nem énekelsz. Nem erőltet senki. - és rengeteg minden jótól esik el, és az sem az én gondom. Tényleg minden égi ilyen? Nem hiszem. Akivel a tengernél találkoztam, ő nagyon lelkes volt. - Nem ijesztegetlek. Ha akarsz, azt iszol. - nem értem, minek ilyet inni, jókedvűek vagyunk a nélkül is, sőt! Sokkal jobban lehet élvezni mindent! Nem érdekelnek az ilyen italok. Az ünnepségeink sem erről szólnak. Ha szerinte pedig így a helyes, akkor szerinte így a helyes. Tehát náluk illetlen dolog meztelennek lenni. Felettébb érdekel, mi lehet az oka. - Szégyellitek a testeteket, amit isteneitek adtak nektek? - nézek érdeklődéssel. Mi öltözködünk, ám a ruha nélküli test nem szégyellni való. Isteneink alkották ilyenre, s ha szégyellnénk, akkor alkotásukat becsméreljük, amit szívből és szeretetből formáztak. És nem is azt jelenti, hogy akkor most mindenki levetkezik. Eléggé szélsőséges elgondolás lenne. Meg minek? - A mulatság naplemente után kezdődik, a piacon. - mutatok le a földre, jelezve, hogy itt. - Most megyek többiekhez, este találkozunk. - intek neki, hiszen bizonyára neki is van tennivalója, s engem várnak megígért munkák, amiket megcsinálok, s gyógyítások is, mikkel várnak. Előbb azonban mindig leadom a holmikat, amiket ígéretemhez híven el is hoztam, így könnyebb kézzel tudok mozogni.
*Na tessék és képes volt bevinni az erdőbe. Én meg bele is léptem a csapdába és saját magamat tituláltam büdösnek. Természetesen nagyon gyorsan tudok visszakozni.* -Neeem, én sem érezni úgy. Jó illat lenni nekem. *Nehogy már tovább blamáljam magam, abban viszont mindketten egyetértünk, hogy nincs perdai illatom, tehát nem az étel az oka a más illatnak. Sikert könyvelve el, le is zárom ezt a témát, amúgy is akad bőven amin elmélkedhetek, mert azt is rám hagyja, hogy találjam ki, mi a jó nekem abban, hogy virágot szedek a víz alól. * -Jó, majd kitalálni azután, hogy szedni virágot víz alól. *Bólintok rá, mert nem vagyok ellene a kísérletnek, szeretem az új dolgokat, csak állatok ne legyenek benne. Ebben van egy kis hiba, mert vannak kicsi halak, meg haltojások, de talán nem halok bele. Egy perdai viszont szerintem belehalna ha én úgy istenigazából nekiállnék énekelni, még Denisov is megmondta, milyen „szép” hangom van, meglehetősen ironikusra hegyezve ki a hangsúlyt. De nem sértődtem meg, van önkritikám amit meg is osztok Lynarral. * -Akkor jó. Majd tátogni én. *az olyna mintha énekelnék velük, de megkímélem őket magamtól. Vigyorogva kísérem az ötletemet, míg szóba nem kerül az ünneplés alatti ivászat, ami vízből áll. Hát komolyan! Nem elég a vízből annyi, hogy abban tapicskol az ember és a perdai? Persze megértem őket, nekik minden a vízből áll, de nekem nincs kopoltyúm, nekem Búfelejtős gyomrom van. Készülnöm kell itallal magamnak, hacsak nem akarok vízköves lenni. Ezek alapján meglehetős érdeklődéssel és lelkesedéssel állok az ünneplés elébe, egyedül az úszással vannak gondjaim, mert hát meztelenül az ember nem szokott csak úgy, mindenki előtt. Leltárba is veszem, hogy mi van rajtam, mi az amit levehetek anélkül, hogy feszengenék. * -Neeem! A miénk lenni, nem szégyellni, de nem mutogatni mindenki. Ez lenni olyan….megtiszteltetés annak akinek megmutatni. *Meg is bánom ahogy kimondtam, mert most meg azt fogja hinni, hogy nem tisztelem annyira, hogy megmutassam a testem. Baszki! Megint bementem az erdőbe. De mielőtt emiatt a nem létező kardomba dőlnék, Lynar elköszön és már megy is. Ez a perdai baszki, ha nem lenne, sem tudnám kitalálni. A legváratlanabb időpontokban tud elköszönni. * -Este! Hé! Most te elmenni? Itt hagyni? *Tárom szét a karjaimat kérdőn, tócsányira kerekedett szemekkel nézem a hátát. Visszatartani nem lehet, ahogy ő sem szokott senkit. Megmondta, nem kényszerít semmire senkit, de őt se marasztalják ha menni akar. * -Hát baszki, tényleg itt hagyott! Jól van, akkor este, legalább lesz időm fürdőruhát kreálni. Ha ezt tudom, hozok magammal. Oké, a sok bugyi mellé felírom a fürdőruhát is, mint standard kelléket a kirándulásaimhoz. Denisov ki fog akadni. *Azzal már én is fordulok vissza, majdnem bele is ütközöm az engem kereső őrbe. Talán túl sokáig maradtam látókörön kívül.* -Jól van megtalált! Ügyes fiú! Este visszajövünk úszni, meg aratni. Perdai kapcsolat kiépítés és kutatás céljából. *Puffogva térek vissza a találkozóponthoz és ások bele a magammal hozott holmikba. Először is a Búfelejtős termoszt teszem el…. ….és sikerült találnom olyan cuccot is ami jó lesz úszáshoz. Szóval teljesen elégedetten, vigyorogva várom Lynart ott, ahol elváltunk egymástól.*
- Rendben. - és túl is lépek az illat témán. Ha jön, ha nem, én biztosan részt fogok venni az eseményen, nagyon élvezem végezni! Izgatott ugyan nem, örömteli annál inkább vagyok. Szeretem az életet látni, ahogy zajlik, alakul, s hogy a természetnek mekkora ereje van, isteneinkkel együtt. Megtisztelő részerse lenni. - Tehát akkor a többieket nem tiszteled? - teljesen érthető kérdés, és bár érdekel, ez is az ő dolga, kit tisztel és kit nem. Csak mosolygok, ahogy utánam kiált. Majd megérti, vagy nem, hiszen benne van a lehetőségekben, hogy mindenkinek megvan a maga dolga, még úgy is, hogy mindenkinek segítünk, ahogy tudunk. Délután, hogy a nap már elvonult onnan, legalábbis a fák már árnyékot adnak, ahová tartunk a vízben, a többiekkel beszélgetek, várva a megfelelő sodrást, hogy úgy tudjunk beúszni, ne okozzunk nagy örvényt, ezzel sodorva, amit éppen védeni akarunk. Kezemben egy olyan eszköz van, amivel egyikkel vágjuk a növényt, a másikban tároljunk, hogy két kezünk szabad legyen, éppen azt teszem fel, mikor megpillantom Ravent. Nahát, akkor mégis jön úszni, nemcsak az esti mulatság érdekli? Integetek felé, széles mosollyal. - Jössz te is? Vagy nézed? - biccentenek a többiek, s helyet adnak nekünk.
*Szerencsére Lynar nem feszegeti az illat témát , így én is elkönyvelhetem magamat illatosnak. Csak a perdaiak orra olyan kifinomult, mondom magamban ezzel nyugtatva az idegeimet. Mondjuk nem dőltem volna senki kardjába, de azért, na. Vannak határok, ahogy nálam is, amikor énekelek. Erről is sikerül meggyőznöm, hála az égnek, meg minden perdai Istennek, vagy ha nem az ő kezük volt a dologban, akkor annak, amelyiknek igen. Viszont akad még probléma nem kevés, amit meg kell beszélnünk, de Lynarnak még az eloraki perdaiaknál is csavarosabb gondolkodása van. Hozzá képest Vharan egyszerű eset, pedig ő is szokott kérdezni sokat, de a legtöbb dolgon túlteszi magát egy szó nélkül. A meztelenkedés megmagyarázása is egy ilyen bonyolult dolognak tűnik, úgy indul és úgy is folytatódik, cseppet sem veszítve az összegubancolódott haj csomójának formájából, amire már csak a savas olló lehet a megoldás. El is tátom a számat azon egyszerű oknál fogva, hogy fogalmam sincs hogyan magyarázzam el Lynarnak anélkül, hogy tök indokolatlanul megbántódna. * -Ez lenni nem egyszerű. Lenni sokféle tisztelet. Akit én tisztelni, megérdemelni, de nem mutogatni testem. Nem illeni meztelen lenni…kancellár előtt. Idegen előtt. Meztelenség lenni belső kapcsolat. *Hogy a francba mondják a perdaiak azt, hogy bensőséges, vagy intim? * -Meztelen lenni nő, nő előtt, vagy férfi, férfi előtt. Vagy szerelmes, szerelmes előtt. *Hát ez sem a tűpontos magyarázat, de egyelőre legyen elég ennyi, különben teljesen belekeveredem a dologba. Olyannyira nem is melegszünk bele a témába, mert Lynar ahogy felbukkant, úgy el is tűnik, mondhatnám, hogy majdnem téma közben, mert én még lélekben fel vagyok készülve arra, hogy mégis tovább fejtegessem a meztelenség mibenlétét, de bennem marad a szó. Legalábbis ami erről szólna, a többit a katonákra borítom….
…Nem volt időm, hogy visszamenjek a Városba, arra meg végképp nem, hogy feljussak a Dominiumra és vissza, mivel otthagytam a fürdőruhámat. Rendszeresítenem kellene az alapcsomagba, de majd legközelebb már lesz nálam. Ezért feltúrtam a magammal hozott cuccot és kiválasztottam egy olyan darabot, ami alkalmas arra, hogy ideiglenesen betöltse a fürdőruha szerepét. Estig meg eltöltöttem az időt azzal, amiért idejöttem. A falu körül vizsgálódtam, legtöbbször csak azért váltva irányt, hogy a fenékőreimet az őrületbe kergessem. Egész jól szórakoztam. Mire a vízhez értem, többen már bent sétáltak, kapkodnom kellett a lábaimat, újabb bosszúság az őröknek, újabb mosolyogni való nekem. Messziről integettem Lynarnak ahogy megpillantottam őt és téblábolva, menet közben dobtam le magamról a feleslegesnek ítélt ruhákat. Azért persze hagytam magamon alsót is felsőt is, nehogy már szó érje a ház elejét. Ezt mondjuk a mai napig nem tudtam értelmezni, de a fellelt szövegkörnyezetből sejtettem mit jelenthet. * -Jönni, jönni, itt ne hagyni! *A cipőmmel sem gyűlt meg a bajom, elég gyakorlott vagyok már, főleg mióta gyorsan kell vetkőzni, mert Vharan állandóan siet valahova és kevés az időnk együtt. Meg persze azért is, neholgy leragadjon nekem a csatoknál, mint első alkalommal a cipzárnál. Akár egy rohanós, vággyal teli szex kapujában, úgy hagytam magam mögött szétdobálva a ruhákat, hogy utolérjem Lynart, meg a többi perdait, természetesen a vízbe is nagy elánnal léptem bele, de a rosszalló tekinteteket megelőzve, máris lefékeztem, emlékezve arra, hogy nem szabad a kicsi halakat felzavarni. Ujjamat az ajkaimra téve mutattam, hogy csendben vagyok, majd óvatosan emelve ki a lábamat a vízből, tettem előrébb, azt is csendben és lassan. Mintha tojásokon lépkednék, jóllehet még soha nem láttam tojást élőben. Legalábbis a feltörés előtti állapotában. A Dominiumon csak tojáspótló van, Elorakban pedig már készen került elém, de pont olyan vigyázva – elég mókásan nézhettem ki – lépkedtem. * -Csak szépen, csak csendben, ahogy a csillag megy az égen. *Gyerekkori mondókámat suttogtam, amit anyukámtól hallottam régen, vigyorogtam Lynarra, meg a többi perdaira és megkönnyebbültem, hogy egyik sem meztelen.*
- Többféle tisztelet? - még inkább érdeklődésre vált tekintetem. Kíváncsivá tett, hogyan lehet többféle tiszteletet érezni. - Várj, de az előbb mondtad, hogy ha valakinek ruhátlanul jelensz meg, akkor megtisztelő, most meg az ellenkezőjét mondod. Nem értem. További magyarázatára próbálom összerakni a dolgokat. - Vagyis nem a megtisztelőt akartad használni, hanem azt, hogy bensőgéses. - így már értem. - Vagy nem. - hiszen most mondta, hogy nő-nő, férfi-férfi előtt. - Ez eléggé bonyolult nekem, megérteni. A test az test. - tisztelem, magamét, másét, és ha ruhátlanul van, akkor gond részemről, ha éppen hidegben mászkál.
***
Mosolygok rá. - Nem hagyunk. Az ima még nem történt meg. -hagyok magam mellett helyet, hogy az egyik oldalra beállhasson. - Megköszönjük a lehetőséget, hogy az istenek újra megmutatták bőkezűségüket. - több sorban, félkörben állunk a part előtt, ahogy rendeződünk. - Lehunyjuk szemünket, s gondolatban arra gondolunk, mint hála, köszönet a bőkezűségért. -s miután mindenki beállt a sorba, elcsendesedünk, s pár percig csak a természet az, melyet hallani lehet, majd szinte egyszerre engedjük el egymás kezét. Szeretek hálát adni, a természet igazán bőkezű, s igyekszünk visszaadni bőségét gondoskodásssal, figyelemmel. - Mivel nem vagy annyira vízbarát, addig megyek be veled, míg a lábad leér, s ha úgy érzed, le tudod engedni a lábadat az aljára. - többen elindulnak befelé, ők a jobb úszók, bár itt mindenki az, én is velük tartottam volna, de hogy Réven megérkezett, így rá vigyázok. - Figyeld meg, hogyan mennek be. Ahogy haladnak beljebb, úgy figyelnek arra, hogy egyre kevesebb vizet kavarjanak. Úszáshoz elég a karjaidat használni, hogy irányítsd, merre mész. Lassan tedd, hogy annyira ne kavard majd fel a vizet a növény körül. - Nem kell csendben lenned. - nevetem el magam. - Hol marad az öröm kifejezése? -ahogy hallani, beszélgetések vannak, kacagások, egyedül a víz csobbanása néma, ahogy figyelnek arra, ne kavarják fel a vizet a növények környékén. Odébb a gyerekek azonban élvezik a meleg vizet, a játékot benne. - Kész vagy? - azzal a vízre mutatok, hogy lebukunk. - Lent nyisd ki a szemed, így kisebb buborék lesz előtte, hogy láss. Ha fel kell menned levegőért, csak mutass fel, s akár a vállamra is támaszkodhatsz, hogy kiemeld a fejed a vízből. - azzal lehunyom az enyémet, ahol már le lehet bukni Révennek is, mivel alacsonyabb, így ott teszem meg, ahol neki már szükséges megtennie. Lent kinyitom a szemeim, megvárom, hogy Réven is megtegye, majd az egyik helyre mutatok, amit nekünk tartottak fenn. Nemcsak a faluból vannak, a környező helyekről is jöttek, hogy megfelelően tudjanak dolgozni. Kopoltyúim kinyílnak, nekem gondom nem lesz a levegővel. Lassú mozdulattal haladunk a növények felé, s mutatom neki a kis tojáskákat, jóval lentebb, mint ahogy a növényeket elvágjuk. Áttetsző kristályként ragyognak, ahol a nap sugarai még kicsit elérik. Majd mutatom, hol vágjuk el a növényt. Merthogy a vízben lévő szára is jó munkának. S előveszem a kést, amely éles, s egy vágással, a nélkül, hogy a növényt mozgatnák lejjebb, elvágom, s átadom Révennek nézze meg. A növény felfelé ugyan magas, ám nem sokkal a felszín felett már a virága nyílik, így nem nehéz megtartani.
*Hát Lynar nem könnyíti meg a dolgomat ezzel a tisztelet és meztelenség dologgal. Szemet forgatok türelmetlenül, de nem neki szól, mint inkább magamnak amiért nem vagyok képes ezt egy mondatban ledarálni neki. Látom rajta, hogy őszintén érdeklődik és nem tehetem meg, hogy ne mondjam el neki a képességeim határain belül, ezért nagy levegőt veszek és újra neki futok. * -Nálunk nem mindennap a meztelenség. Nem….az élet része lenni a víz, az úszás. Nem kell meztelen lenni. Emberek között a meztelenség egyet jelenteni a….*Na baszki, elég sikamlós lett a téma.* -….férfi-nő kapcsolat. Érteni? Ezért nem illeni más előtt meztelen lenni. *A férfi-nő kapcsolatnál még mutatom is a magam módján a kezeimmel, hogy mit értek ezen a kapcsolaton. Kerikába tett ujjaim között dugom át másik kezem ujját, hátha jobban érti, bár kétlem, hogy náluk ez az egyezményes jel lenne a dugásra. Mondhattam volna a lan gyökér ültetést is, de későn jutott eszembe meg szépen is akartam elé tárni a lényeget. Lynar azonban kisegít azzal, hogy megmondja mi az amit én nem tudtam perdaiul. * -Aaaaazt! *Bólogatok lelkesen és most már megkönnyebbült mosollyal arcomon, mondhatni vad vigyorgásnak is beillik. Mindezt seperc alatt letörli és megint bevezet a susnyásba. Ezen a ponton feladom, kész, nem tudom elmagyarázni neki, maradjunk annál, hogy mi nem, ők meg igen. * -Az lenni biztos. Test lenni test. Perdai meztelen, égi nem. *Ezzel reményeim szerint le is zárom a témát egy a mostaninál alkalmasabb időre, addig meg megpróbálom megfogalmazni, lefordítani, hogy ő is értse. Esőpárna aztán ezzel a hiányos ismerettel a birtokában lép le, akár én szoktam ha tiltott helyen járok. Se puszi, se pacsi, se pá!*
*Egy idpre el is felejtettem a meztelenség témát, de most, hogy már rohanva kell ledobnom magamról a göncöket, mert nyilván elkéstem, megint eszembe jut. Szerencsére nem beszélünk róla, ahogy látom annyiban maradtunk, hogy ki-ki a maga világa szerint él. * -Ima?!*Hörgöm vissza Lynart ismételve, nem is kérdezem, csak megjegyzem, mintha épp most jutott volna eszembe, hogy olyan is van, vagy lesz. Ja, persze ima. Hogyne. Ő meg már magyarázza is hogyan kell és akaratlanul is mellé állva rendeződöm a félkörbe, így nem is rontok bele a vízbe azonnal. * -Köszönöm az Isteneknek, hogy bőkezűek voltak. *Kezdem is, összetéve a kezeimet ahogyan a mi történelmünkben láttam, de se szem lehuny, se némaság nem jellemző rám, mire Lynar folytatja, én meg szégyenlősen elmosolyodom.* -Gondolatban, ja jó. Nem beszél. *Hát teszek úgy ahogyan ők, lehunyom a szemeimet némi halk kuncogás kíséretében amivel a perdaiak adóznak a szertelenségem mellett. Közben arra gondolok, hogy mi a fenét keresek én imádkozó perdaiak között, de intézek pár szót is az Istenekhez.* ~Kedves Shiennel és Shaz`or! Köszönöm én is nektek a lehetőséget, hogy itt lehetek és amiért nem dobtatok ki a körből, meg azért előre is, hogy ne másszon rám egy babahal se. Meg más hal se. Ámen!~ *Túl nagy és hosszú a csend, ezért olykor az egyik szememet lopva kinyitom, hogy körülnézzek, de még mindig lehajtott fejjel imádkoznak. Olyan odaadással és áhítattal, amilyen egyik ember sem lesz soha. Aztán végre mozgolódás támad és kinyitva a szemeimet immár nyíltan végignézhetek a csapaton. Többen el is indulnak, Lynar meg hozzám szól, mint egy gondoskodó apa.* -Á, nem kell. Lenni nekem….mindjárt jönni. *Persze elfelejtettem, ezért visszarohanok az eldobott ruháimhoz és kiszedem a zsebből a szájba vehető légzőkészüléket, amit egyszer a magamévá téve soha többé nem adtam vissza. Didalaittasan vigyorogva mutatom Lynarnak amikor visszaérek.* -Lenni lélegző szerkezet. Csak közben nem tudni beszélni. *Én fancsali képet vágok, ő biztosan örülni fog, hogy nem tudok majd beszélni, viszont azt még nem tudja, hogy mutogatásban is profi vagyok, ráadásul hadarok is. Aztán újabb úszóleckét kapok, amire csak bólogatok, hogy „igen, ezt fogom tenni, oké, értettem!” Mondom is, hogy csendben leszek, nem kell nekem ahhoz légzőkészülék, hogy befogjam a számat, de Lynar szerint nem kell.* -Nem kelleni? Tényleg? De víz alatt kell, nem tudni beszélni. *Hogy hol marad az öröm kifejezése? Hát erre szélesen elvigyorodom, hogy majd` szétreped az arcom és a karjaimat is a levegőbe emelem. Hurrá! Szóval értettem én, lehet beszélni meg nevetni, ahogy a többiek is teszik, de a lábuk csendes és óvatos, végül is nem a hang zavarja a babahalakat, hanem a víz felkavarása. Megyünk egyre beljebb, én meg nagyon igyekszem, hogy minél kisebb mozdulatokkal haladjak. Ebben is profi vagyok már, csak nem vízben gyakoroltam, hanem a Dominium szervízfolyosóin. * -Lenni kész. *Bólintok a kérdésre, mondjuk magam is kitaláltam volna, hogy nemsokára a víz alá bukunk, mert nem bokáig ér a víz. Azzal a számba veszem a készüléket és még szárazon kipróbálom….működik. Bólogatok hát minden utasításra, majd hamarosan körbeölel a csend és a víz. Érzem ahogyan a lágy hullámok simogatják a bőrömet, ringatnak jobbra-balra, de mégsem erőteljesen. Kinyitva a szemeimet látom a vízinövényeket ahogyan kecsesen hajladoznak és látom Lynar arcát is. A víz olyan tiszta, mintha egy üvegpoháron keresztül néznék át. Megyek utána, vagyis inkább mellette, könnyedén úszva a vízben. Ez az előnye annak, hogy a Dominiumon van medence és már gyerekkorban megtanultam úszni. Hát naná, a bátyám nem volt olyan kíméletes oktató, mint Lynar. Ő inkább az „oldd meg” híve volt, persze mindig ott volt mellettem ha baj lenne, de a heveny szívroham garantált volt. Nem tudok nem sűrű pillantásokat vetni Lynar kopoltyújára, mert roppant érdekes egy emberi testen ilyet látni, hát nem véletlen, hogy Jenkins odalenne egy perdai boncolásért, de szerencsére nem adatott meg neki. Azt hiszem. Gyönyörködve nézem a virágokat, meg a kis ékkövenként csillogó tojásokat, a babahalakét. Bólintok, majd két ujjammal imitálva elhúzom a számat, mintha mosolyognék. Bérmennyire is szeretnék, most nem lehet, mert akkor belemegy a víz a számba és azt lélegzem be. Aztán a tenyereimet az arcomra téve tócsányira kerekítem a szemeimet, majd az érzést kiteljesítve csíkká húzom azokat, hogy nevetésnek tűnjön, a kezeimet meg könyökben meghajlítva emelem a fejem fölé kissé. Örülök és gyönyörködöm. Lynar, ahogy a többiek is, könnyedén levág a növényből és azt is mutatja, hogy hol szabad. Átveszem a virágot, majd a késért nyúlok, némán kérve, hogy megpróbálhassam én is. Ha megkapom, ugyanúgy csinálom ahogyan ő, ahol mutatta, hogy el lehet vágni. Közben egészen közelről meg tudom szemlélni a pici gyöngyöket a növény szárán. Hát ezektől tényleg nem kell félnem.*
Elgondolkodom, még a számat is csücsörítem. És el nem tudom gondolni, miért gondolják így. - Nem, nem értem. Elfogadni elfogadom, hogy ti gondolkodtok e felől. - és ennyiben is hagyom, hiszen ha nem szeret erről beszélni, akkor én sem beszélek. Nem értettem meg, azt az ujjmutatást nagyon nem, bele is akasztom a saját mutatóujjamat a kört formált ujjai közé, s hintáztatom. Vagyis megértettem ugyan, mit gondol erről, ám mi másképp élünk. Tiszteletben tartani tudom erről kialakult véleményüket.
Elmondom neki, mit szoktunk tenni, ám ha nem akarja, elfogadom, nekik nem szokás. Mindensetre az imához, vagy a hálához inkább csatlakozom, feltartott fejjel, hiszen az ima sosem alázat, hanem hála, és boldog mosollyal nyissam ki a szemeim újra. - Rendben... - nézem, s várom, ahogy elszalad, s a ruháját megint otthagyja, ahová elszórta. Kicsit se emlékeztet a nagyobbikra.... - Víz alatt hogyan tudnál amúgy is beszélni? - nevetem el magam. A következőre újra elnevetem magam. - Ezt mondtam az előbb. Jól emlékszel. -bólintok, s szélesedik mosolyom, ahogy feldobja kezeit a levegőbe, s ott az öröm arcán. - Rendben. - van furcsa szerkezete, de ha így jó neki, akkor használja. Ha nem megy neki, akkor majd felmegy a víz felszínére, segíteni fogok neki. Mosollyal várom, kinyissa szemeit a víz alatt. Látom rajta a gyönyörködést, és valóban szép mindaz, amit lát. Hagyom is, hogy belemerülhessen, hiszen ez az élet lényege, ezért is szeretek a természetben lenni. Nem értem a mozdulatát a szájánál, így arra gondolok, hogy levegőre van szüksége, így várakozom, de mivel nem megy fel, s nem is kezd fulladozni, így tovább haladunk. Megértem, hogy ki akarja próbálni, így átnyújtom az eszközt, s a növényt berakom a tartóba, majd mellé úszok, s mutatom, hol vágja el, s hogyan tartsa az eszközt. Így a növény nem mozdul lett, ám könnyedén le tudja vágni azt a részét, amit fel fogunk használni.
*Lynar nagy fazon azt kell mondjam, mert bár azt mondja nem érti miről beszélek, én azért látom rajta, hogy kezd világosodni a fejében. Azon viszont nagyon röhögök amikor az ujját az enyéimből formált karikán átdugja és hintáztatni kezdi. Tökre olyan, mint Vharan amikor rácsodálkozott a cipzáramra és le-fel húzogatta azt ahelyett, hogy végre lekapta volna rólam a felsőt. Meg kell zabálni a perdai pasikat, legalábbis azokat, akiknek ilyen fejlett humora van, mint Vharannak és Lynarnak. A szex témát és a meztelenséget hagyjuk a francba, annál is inkább, mert hamarosan el is tűnik a szemeim elől és marad a későbbi találkozás reménye. *** Szerencsére senki nem aggályoskodott azért, mert vissza akartam jönni, elkísértek és hagytak kibontakozni a perdaiak között. Kíváncsian szemlélték ahogyan velük együtt imádkozom, bár kétlem, hogy ugyanazt a szöveget mondtam volna, de mivel mindenki magában adott hálát, meg mindent, titokban maradt az enyém is, az övék is. Végül jöhetett a vízbe merülés, amihez nekem kellett egy külső elhelyezésű, ember kompatibilis, mesterséges kopoltyú. Oda-vissza rohantam, ugráltam mezítláb a fűben, homokon, kavicson, ami éppen a lábaim alá került, és arra gondoltam, hogy talán ezt emlegette olyan sokszor Hartley. Nem volt rossz, de alapból a következő elfoglaltságra fókuszáltam, így a fűben való táncikálás most elmaradt. * -Sehogy, persze. *Bólintottam rá az igazunkra, és mielőtt még lemerültünk volna, bemutattam hogyan örülök. Lynar meg jót nevetett, aminek örültem. Nem sokkal később már el kellett szenvednem azt, hogy nem beszélhetek, pedig a látvány annyira magával ragadó volt – már miután túltettem magam azon, hogy számos élőlény kering körülöttem – hogy muszáj volt valahogy a tudtára adnom. Próbáltam az ujjaimmal mosolyt imitálni az arcomon, majd a szemeimmel közvetíteni, de úgy vettem észre, Lynar nem nagyon érti. Sebaj, majd amikor újra szárazföldön leszünk és tudok beszélni, az Isteneik sem tudják őt megmenteni a beszámolómtól és a kérdéseimtől. Addig meg csinálom azt, amit ők. A kis porontyoktól nem kell félnem, tényleg aprók és nem is néznek ki állatoknak. Néma kérésemre kezembe kapom az eszközt, és nagyon igyekszem úgy csinálni ahogyan ők. Lynar még segít is, mutatja mit és hogyan fogjak és vágjak, s hamarosan ott van a kezemben az amit levágtam. Lynar felé nyújtom, nem tudom mit kell vele tenni, hova kell tenni, majd ő elintézi. Én addig közelebbről is megszemlélem a szárra tapadt apró gyöngyöket. Egészen közelről….mutatóujjamat lassan közelítem az egyik felé, hogy megérintsem, nem akarom bántani, sem leszedni, csak érezni akarom miből van. Milyen, puha vagy kemény, selymes vagy rücskös. Kíváncsi vagyok, na. Ha Lynar rám „szól”, hogy hagyjam, vagy megérint és elhúzza a kezem, akkor szégyenlősen nagy szemeket meresztek rá és bocsánatkérőn oldalra billentem a fejem. Nem tudom, hogy a vízben ebből mennyi látszik, de a szándék a fontos. Ha viszont hagyja, hogy megérintsem, a következő reakcióm attól függ, hogy mit érzek, mit csinál a kis gyöngy. *
Figyelem, miként csinálja, s ha rontaná is, se haragudna érte senki. Hiszen még sosem csinált előtte ilyet, s merészen bele mer vágni, mindenféle értelemben. Bólogatok, ahogy sikeresen levágja, mosoly is van az arcomon. Ahogy viszont hozzá akarna érni, kezem helyezem keze, s a porontyok közé, mintegy falat képezve, s mosolyogva, mégis ingatom a fejem. Éppen ez az, amiért vigyáznunk kell rájuk, az óvatosságba a hozzá nem érés is beletartozik, s mivel éppen ezt teszi, finoman jelzem. Helyette inkább átveszem a növényt, s hurkot tekerve a többi mellé, rögzül az újabb maréknyi szál, melynek felső része továbbra is a víz felett van. Azonban mást még tehet, ha ennyire kíváncsi. A szemeimre mutatok, majd a gyöngyökre, s felém intek. Innen nézve ugyanis csodálatosan átvilágítja őket a nap fénye. A tenyeremet ezúttal magam felé emelem, a szemem felé, annyira közel, amennyinél még a gyöngyöket nem bántjuk, nála kicsit távolabb, mert ott van a segítsége, de még így is látni fogja. S arrébb úszok, hogy láthassa. Míg gyönyörködik bennük, a mi részünkről levágok a többiből, s hurkot kötök rá, a többi mellé, s most már kész lebegő, mini-szigeteket képeznek. S ha kigyönyörködte magát, akkor mutatok felfelé, hogy mehetünk fel. A munka éppen azért nem hosszú, mert többen végezzük, így kevésbé kavarjuk fel a vizet, s hamarabb is végzünk, hogy a bébik nyugodtan fejlődjenek, zavartalanul. A mini-szigetet magamhoz úsztatva átadom az egyik falubelinek, hogy továbbítsa végső helyére, ahol ők már foglalatoskodnak a többivel. - Köszönjük neked, segítségedet. - néznek Ravenre, mosollyal, ha felbukkan a víz színén. - Kérlek, csatlakozz hozzánk az esti mulatságra! Nagyon szép lett az idei termés, illő megünnepelni, s hogy segítettél, így köszönjük. - hajtja meg kicsit fejét, s Raven válasza után megy is dolgára, búcsúja után. - Az ünnep szürkületkor kezdődik. Gyere! Jó móka lesz! - szeretem a táncot, az italt, a jókedvet és a szabadságot. - Segítek elvinni Marukhoz az összegyűjtött kévéket. Van más dolgod, vagy tartasz velem? -mire behordjuk neki, addigra szürkület is lesz. Ám, ha készülődni akar rá, akkor hagyom.
*Nagyon élvezem ezt a kis….aratást, vagy mit. Már csak azért is, mert Lynar engedi, hogy én is vágjak olyan vízi gazt, magamban előre is bocsánatot kérek tőle a kifejezésért, és biztosan a bátyám nője is elájulna ha hallaná, Jenkins felesége nem különben, bár ő szerintem ennél jobb fej. Meg kellene már látogatnom őket, hacsak azért nem, hogy idegbajt hozzak Jenkinsre a lánya közelében. Ezek azonban csak pillanatokra ugranak be, villanásnyi időre, mert oda kell figyelnem arra, mit is csinálok. Lynar mosolyából, mert az ő száját nem takarja légzőkészülék – ezért is irigylem őt egy kicsit - azt következtetem ki, hogy ha profi nem is vagyok ebben a vagdosásban, elég jól csinálom, hogy ne vágjanak ki a vízből. A pici porontyok is a helyükön maradtak, ezért is érdekel hogyan ragasztódnak oda a növény szárához, és tudnom kell miből vannak, milyen puhák, meg ilyenek. Hiába az emberi kíváncsiságnak nem lehet gátat szabni, legfeljebb egy perdai, mosolygós fejingatással. Lynar keze akadályt képez az enyém és a porontyok között, így egy nyakbehúzással kísérve, meglehetős bűnbocsánattal együtt húzom vissza a saját kezem. Oké, megértettem, nem szabad. Esőpárna azonban nem olyan, hogy minden kis kihágásért leordítsa a hajamat a fejemről, meg most nem is tudná megtenni, egyszerűen imádom. Olyan mint az apám. Eloldalazok hát óvatosan a gyöngyök közeléből, vigyázva, hogy a másik oldalamon se bántsam őket, és már nyúlnék a következő növényhez amikor Lynar int nekem. Nem tudom mit akar mutogatni a kezével, a hangos perdaival már egészen jól állok, de a perdai jelnyelvvel még nem. Azt értem, hogy magához int, oda is úszom hozzá, aztán megemelem a szemöldökeimet. A saját tenyeremet a szemeim, arcom elé emelem ahogyan ő csinálta, de rájövök, hogy nem jövök rá ettől semmire. Megvonom a vállam amikor arrébb úszik és utána nézek tanácstalanul, de rögtön vissza is fordulok, mert érzékelem, hogy azon a helye egészen mások a fények. A nap, átevickélve a vízen, gyönyörű színekben és aranyban fürdeti a víz alatti növényeket, velük együtt a gyöngyöket is. Ösztönösen lebegek közelebb és akkor jövök rá, mit akart mutatni Lynar az arcához emelt kezével. Szóval olyan közel de mégsem egészen….még bólintok is amíg ő már tovább vagdos. Engem viszont legmesszebbmenőkig lefoglal a gyöngyök nézegetése, mert így látom azt, amit ki akartam tapintani. Olyanok mint az átlátszó gömböcskék és majdnem eltátom a számat a csodálkozástól, de még idejében sikerül a kezemmel rászorítani a készüléket a számra. Mindaddig míg Lynar nem érint meg és nem mutogat, hogy mehetünk fel, én ott gyönyörködöm. Hogy mennyi mindent tartogat még a Perda baszki! Kelletlenül bár, de azért csak elszakítom magam a növényektől meg a porontyoktól és Lynar után megyek a felszínre. Még mindig óvatosan és lassan, egyszóval utolsónak érek fel, de annál boldogabban. Sosem gondoltam, hogy ennyire el tudok majd alélni egy ilyen látványtól. A csillagok azért mégis szebbek….jutok erre a konklúzióra, de vigyorom már látszik is amikor kiveszem a légzőkészüléket, hogy utat engedjek a sok bennem maradt szónak. Máris egy legyintéssel kezdem.* -Áááá! Én nem csinálni sok minden. *Aztán eszmélek megint, hogy nem is Lynar beszél hozzám és ennek megörülök. Elhívtak az ünnepségre. A vigyorom majd` hogy nem körbeéri a fejemet. * -Én köszönni! Szép lenni odalent. *Integetek neki, mert már megy is el, aztán Lynar felé fordulok, immár teljesen kinn a vízből. Csöpög rólam és a hajamból, ami félig az arcomba tapad, határozott és begyakorolt mozdulatokkal simítom el, mert hát nézzek már ki valahogy, ne úgy, mint akit a hoiho nyal fel a földről. Mondjuk az is előfordult már. * -Jönni, jönni. Addig ti mit csinálni? *A szürkület még messze van, nem annyira, de azért még sem most. El is indulok a szana és széjjel dobált ruháim fel, nem vagyok kényes, ha már úgyis vizes vagyok, olyan mindegy, majd vizesen öltözöm fel. A perdaiak is ezt csinálják. Hát, szerencse, hogy mind ruhában van és nem anyaszülte pucéran láttak neki az aratásnak. * -Menni veled. Segíteni vinni. *Már bólogatok is sűrűn a kérdésre, mert ha most elmegyek, nem biztos, hogy a katonák vissza is engednek. Nem kockáztatok, amíg távolabb vannak és látják hogy el vagyok foglalva a perdaiakkal, csak nem cincálnak el. Magamra kapom úgy ahogy a ruháimat, a cipőmmel nem vesződöm, csak felhúzom de nem fűzögetem be. Csak azért vettem fel, hogy ne a csupasz talpammal találjak bele egy tüskés ostorba, egyébként maradtam volna mezítláb Hartley nagy büszkeségére. Hát ez most elmarad, de majd nem mondom el neki. Sietek is Lynar után, ha tudok valamit segíteni, meg is teszem, fogom a kévéket, vagy miket és megyek vele. -Mit csinálni vele? *Mutatok rá a learatott növényekre, mert azt tudom már, hogy valamit tartósítanak, meg színeznek, meg izé….de hogyan dolgozzák fel és mikor? Azt is ma? Az a Maruk? *
Tyrrammel összemosolygunk, ahogy nézi, miként gyönyörködik az égi a kis fiókákban. A természet gyönyörű és szép, minden percét élvezem. Értetlenül nézek Ravenre. - Nálatok mindig kötelező valamit csinálni? És ha semmit csinálod? - nem érti a kérdező. Hogy segít vinni, lesandítok a várakozó kévékre. Nem egyedül, s nem is ketten visszük, ám mivel jön egy tanuló segéd kéz is, így átcsoportosítok párat, hogy a már idősebb falubelinek kevesebbet kelljen hoznia, a többiek elbírják, s elhozni pedig most tanulja majd Raven. - Így már jó lesz. Itt fogd meg. - összekötöttük kerékbe, felgörgetve, így könnyebb vinni. Viszont mivel még vizes, ha egy rendes méretet kapott volna, az elég nehéz, és így most a fogást tanulja meg inkább. Kezem a csomóra simul, s úgy emelem fel, hogy maga a tekervény tartja megy a növényeket, s nem kezdenek el összeborulni. - Felemelem és viszem. - nézek Ravenre, hiszen erről beszéltünk, s ha megfogta a saját kévéjét, akkor el is indulunk a többiek után. - Aludtál már lombok között? - érdeklődöm tőle. A falu nagy része így épült fel, s a magam kis kunyhója, kunyhói, melyet másokkal osztok meg, nem azonos időben, szintén lombok között vannak. Így hagyunk helyet a természetnek, s a kis kunyhó tökéletesen eltűnik a ragadozók szeme és keze elől. Szeretek úgy ébredni, hogy a lombok között átszüremlik a fény.
-Az a legjobb!*Vágom rá, bár ez így, ebben a formában nem igaz, mert ha nem is muszáj, én mindig csinálok valamit, mert sok a dolgom. Ha akad szabadidőm, akkor a JL dolgaival vagyok elfoglalva, gyűjtöm az anyagokat, átnézem a felvételeket, és mivel már nem kell a bátyám után nyomoznom, megteszem a többi kancellárral. Mindig jól jön egy kis többlet információ. Nevezzük ezt a semminek. Most viszont bármit megtennék, hogy ne kelljen visszamennem a katonákhoz azzal, hogy a mostani találkozó véget ért, mert még visszavisznek a táborba és este nem biztos, hogy lesz vállalkozó egyén, hogy visszahozzon. Tehát maradok és segítek amiben tudok, gyorsan fel is öltözöm remélhetőleg hamar megszáradok majd. Aztán, hogy az ünnepségre hogyan fogok kinézni, az már más kérdés. Szerencse, hogy a sminkem vízálló…már amennyire, így ha picit el is kenődik, nem ázik le az egész, legfeljebb kijavítom a kisujjammal. Lynar tesz-vesz, nem válaszolt, de biztosan gondolkodott, és ő nem olyan, hogy válasz nélkül hagyjon egy kérdést, vagy kérést. Kivárom mi lesz az izék rakosgatásával, addig két kézzel passzírozom ki a hajamból a vizet, lesz is két egyenes varkocsom a vállaimon, aztán ha még van időm, megnézve magamat a pda kijelzőjében, letakarítgatom a fekete csíkokat a szemeim körül. Lynar aztán szól, hogy mit hol fogjak meg, én meg szót fogadok neki. Érdekel, hogy hova visszük, bár azt hiszem az nem nagy titok, de az is, hogy mi lesz ezekkel a micsodákkal, szóval rákérdezek, aztán jót röhögök. Azért ez a perdai humor nem semmi, Lynar meg képes faarccal mondani. Méghogy viszi baszki! Hát persze, hogy viszi. Én is viszem. * -Na és utána? Mi lenni belőle? *Remélem így már érthető volt a kérdés, és elmondja, hogy cipő, ruha, kaja, akármi. Meg persze az is érdekel, hogy hogyan lesz belőle akármi. Megfogom ott ahol kell és felemelem, figyelve a többiekre is, pont akkor mozdulok amikor ők és lépek ugyanazzal a lábammal. Persze kisebbeket lépek, szóval néhány lépés után korrigálnom kell, ez némi zöttyenéssel jár ahogy ugrálva lábat váltok, de aztán felveszem újra a ritmust és a léptek nagyságát is. * -Úgy érted a fán? Még nem. *Leestem volna baszki, meg hát az azt jelenti, hogy estére az erdőben ragadtam katonák nélkül. Az eszembe sem jut, hogy a perdaiak a kunyhókat a fákra építették, de attól majd biztosan elalélok. * -Te már aludni fán biztosan. Olyan bőrön amin mi ülni? *Emlékszem vissza az első találkozásunk utolsó fejezetére, amikor bennem ragadtak a sikolyok. Közben meg lép..lép…lép….néz a lába elé..lép…lép…lép…néz a lába elé…*
A fonott kosárkák szépen sorakoznak az árus asztalán, s máris tudom, hogy míg itt vagyok, addig jut étel az asztalra, ha már nem az erdőn-mezőn szerzem be a betevőt. A kosárkák színessége és tartóssága kelendő áruvá teszi, s ha már minden fájdalom nélkül jutok hozzá, nekem tökéletesen megfelel az, hogy hajlék van a fejem felett, s étel az asztalomon, míg a falvakban vagyok. Jöhetnék málhás bogaként, de mindig úgy oldom meg, hogy míg megyek a családom városa felé, csak a könnyebb és kisebb holmikat viszem végig magammal, a többivel pedig cserélgetek, így mindig jut is, marad is, s valójában nem ezért teszem. Hanem mert kiváló lehetőség ismerkedni, s látni, mlyen örömet tudnak okozni egy-egy portékák. Hozok értékes holmikat is magammal, gyógyfüvek, s szárított porok formájában, a Nagy Vízből is hozok értékes dolgokat, melyeket szintén fájdalom nélkül ad meg számomra a természet, hát miért ne osztanám meg, kinek szüksége van rá?
