Lynar

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Nem sokat forog társaságban, így nem tudja maga sem eldönteni, mennyire menne számára a beilleszkedés. Neki annyi éppen elég, amennyit akkor tölt el közösségben, amikor a városokba, településekbe ér. A hírek túlzottan nem foglalkoztatják, a szárazföldön végbemenő változások annál inkább. Közösségben sokkal inkább megfigyelő, mások tarthatják kellemes társalgó partnernek, valójában meghallgatja őket, ám tudja, amikor továbbáll, a gondjaik itt maradnak nekik, míg ő halad a sajátjával.
Végtelenül tiszteli a természetet, legyen az szárazföldi, vagy vizi, még ha az utóbbi áll közelebb hozzá. A szárazföld élővilága is számtalan csodával bír a rettegett ragadozók mellett. Mikor hatalmas vihar vonul át a kontinensen, vagy katasztrófa történik, fontos feladatának tartja, hogy segítse a sérültek gyógyítását, mégpedig az állatokét és a növényekét, hiszen nincs közöttük gyógyító, aki megtenné értük. Hogy ezért hagyják jobban békén az állatok, s ha találkoznak, akkor is inkább segítséget kérni keresik meg, vagy csak véletlen műve mindez, fogalma sincs, s nem is firtatja. Segít nekik, s akiknek segítséget kértek.
A quorsáknak nevezett érkezőkkel sokáig nem foglalkozott, még a harcok után sem, a természet azonban az utóbbi időben furcsán viselkedik, s biztos abban, hogy ez az érkezőkkel van összefüggésben. Semleges érzetekkel bír irántuk, hiszi, hogy Perda képes lesz eldönteni, mit is kíván az érkezőkkel, éppen úgy, mint isteneik.

Az idő melegedtével útja is a szárazföld belseje felé vezeti. Mindennek megvan a ritmusa, s így megszokott tevékenységeitől csak ritkán tér el. A víz, a végtelen felületű víz az igazi otthona, ott tartózkodik a legtöbbet. Legjobban a vizek mélyén lakó állatokat ismeri, éli velük mindennapjait. Ez azonban nem egy mesébe illő élet, mutatja ezt számtalan heg a testén, mikor nem mérte fel sem saját erejét, sem a képességeit, és Perda élővilága megmutatta, hol is a helye egy perdainak a rendszerben. Ifjú volt, naív, ám sosem tiszteletlen, különben akkor már régen nem élne.
Szülei életvitelét éli, s ő is így foglalkozott saját gyermekeivel: ő a vizi világ szépségét, és egyszerűségében fenségességét mutatta meg, igazította el gyermekeit a vizek birodalmában. Édesanyja, és felesége pedig a szárazföld ismereteibe vezette be őt, és gyermekeiket. Illő ismerni azt a holdat, bolygót, melynek lakói, s ezt csakis valós tapasztalattal lehet megszerezni.
A város, a lakott települések, de még csak a szárazföld sem az ő világa, így útján csak addig teszi ki a lábát a földre, míg az ígért holmikkal kereskedik. Kevés igénye van az élettől, a perdaiaknak pedig szüksége van olyan dolgokra, amelyeket csak az olyanok tudják elhozni nekik, mint ő.
Akkor sem volt itt, mikoron Elorak városát támadás érte, ugyanakkor nagyon is tisztában volt vele, mi történik. A hold egymaga összefonódik, rezgésekkel, élettel, s ami baj történik az egyik helyen, körbegyűrűzik a holdon, hírt adva erről az élőknek. A természet is nyugtalanná vált, a vizek élővilága pedig különösen érzékeny erre, így csak figyelte a reakcióikat. Tudta, ha akkor nekiindulna is az útnak, már mindenképpen késő lett volna. S mindennek úgy szükséges lennie, ahogy megtörténik. Ha ott kellett volna lennie, akkor ott lett volna.
S látja, érzékeli Elorakon a változást, s ezt a változást most már szinte mindenhol érzékeli, ahol megfordul. Tudja, hogy az élet egyik alapvető mozzanata a változás, ez azonban, amit érzékel, korántsem a fejlődésé, amit eddig érzékelt. Az ürességet, a lélegzetvisszafojtott várakozást, és haragot érez a természetben. Aggódást.
Gyermekei nem követték az útján, elfogadta, hogy másként döntöttek az életükkel kapcsolatban, mégis, valahol szomorú, hiszen több generáció óta felfelé mutató szokás szűnik így meg, ám, ahogy a természet, úgy a szokások is tudnak változni, így csak annyit tud tenni, hogy meglátogatja őket, amikor a városokban kereskedik a többiekkel. S abba is bele kell törődnie, hogy az unokáit sem vezetheti be ebbe az életbe, ha gyermekei úgy döntenek. Mégsem szomorú, már alig várja, hogy találkozzanak, s már a hír is eljutott hozzá, hogy másodjára is nagyszülő lesz.