- Ha a semmit csinálni a legjobb, akkor miért teszel úgy, mintha tennél valamit mindig? - hogy most mennyire értette félre a választ Raventől, azt Ravenre hagyom. Majd kijavítja, ha nem úgy értette válaszát. Ha meg igen, akkor is kapunk választ. - Ha érdekel, kérdezd meg attól, akinek visszük. Biztosan örömmel megmutatja, miket készít belőle. - szívesen tanítunk. Akkor is, ha csak átmeneti a kíváncsiság. A gyerekek is így tanulnak. Pár kör után újra visszatérnek, újra kérdeznek, kíváncsiskodnak, aztán megint másfelé mennek. A gyermeki kíváncsiság már csak ilyen. - Nem úgy értem. Fán nem tudsz aludni, csak ha kivágod és fekhelyet készítesz belőle. Lombok között. - mutatok fel, a lombkoronára. - Az bőrön alvás. Meg is érkeztünk. - állok meg a végcélnál. - Most megkérdezheted, mi lesz belőle... - ha valóban lefoglalják egymást, addig megyek a saját dolgomra, s később biztosan összefutunk Ravennel.
*Picit összezavar a kérdése az előző után, ehhez mérten rázom a fejem értetlenül és szembesítem azzal amit nem rég kérdezett, amire ugye válaszoltam. Hát belekötött, mint nagymama a pulóverbe. * -Te kérdezni, mindig kötelező tenni valamit és mi van ha a semmit teszem. Mondtam az a jó ha semmit csinálok, nem fáradni el. Kancellárok nem nézni jó szemmel, ha valaki nem csinálni semmit….vagy a semmit csinálni. Tenni kell valami, ők látni, hogy nem semmi csinálni és elégedett lenni. *Kicsit kacifántosra sikeredett, de csak úgy simán elmagyarázni sem egyszerű, nemhogy perdaiul. Tudom, ők ráérősek, elvégre van életük, nem kell azt felépíteni újra egy idegen helyen, hát otthon vannak. Persze én is szoktam semmit csinálni, csak akkor nem vagyok szem előtt. Arra vonatkozóan már nem hajlandó válaszolni, hogy a sok izéből amit összeszedtünk, mi lesz. Úgy sejtem ő csak szedni segített, de a valami készítése már nem az ő szakterületéhez tartozik. * -Hát jó.*Vonom meg a vállam, de van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon akar már velem lenni, vagy siet valahova, ahol dolga van…bár a perdaiak soha nem sietnek sehova. Mivel azonban kíváncsi vagyok mindenre, csatlakozni fogok a többiekhez és őket nyaggatom majd a kérdéseimmel. Ha már összehoztam magamnak egy kis szabadidőt, kihasználom az utolsó percig. A katonák is jól elvannak, bár ők nem segítenek, mert én vagyok a dolguk, hellyel-közzel azért a perdaiakra is vigyáznak, mert ha jön egy vadállat, akkor őket is figyelmeztetik. Nem csak hozzám jönnek oda súgva, hogy vigyázzak, bújjak el, mert vadtámadás következik. Aztán csak a fegyverropogás….gondolom a perdaiaknak is van valami módszerük arra, hogyan űzzék el a ragadozókat és sokkal humánusabb….perdaiasabb. * -Szép munka lenni, kivágni egy fa. Lombok között. Értem. Onnan is leesni. *Végül is mindegy, hgy egy fa ágán fekszem, vagy a bőrön. Ha emlékszik még és miért ne emlékezne, tudhatná mennyire ki voltam akadva azon a bőrön is. Kapaszkodtam belé mint holdszemű az anyja bundájába….vagy belém. Én emlékszem mindkét esetre. * -Te most akkor elmenni? Mit csinálni? Lenni dolgod? Nem segíthetek? *Egyrészt maradnék, hogy jól kifaggassam a többi perdait arról, ugyan már mit szedtem nekik és mi lesz belőle, legalább hasznosnak érezhetném magam, másrészt mennék Lynarral is, hogy megtudjam mi a dolga amiért magamra hagy. * -Azért a mulatságra visszajönni? *Ha már mindenképpen menni akar, és engem nem visz magával, akkor legalább táncoljunk együtt később, ha nagyon akarja, még énekelek is neki, bár azt senki sem akarhatja, még én sem. Szigorúan a zuhany alatt, na meg a gépházban, vagy ha egyedül vagyok egy kis sarokban és csak Denisov képes rám nyitni.*
- Ha a semmit csinálni a legjobb, akkor miért teszel úgy, mintha tennél valamit mindig? - hogy most mennyire értette félre a választ Raventől, azt Ravenre hagyom. Majd kijavítja, ha nem úgy értette válaszát. Ha meg igen, akkor is kapunk választ. 
