Stephen Rackham

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Mindent gondolkodás útján közelít meg. Az a vágy vezérli, hogy mindent értsen és tudjon. Nagyon erős benne a függetlenségre való törekvés. A belső ürességet kerüli, illetve azt, hogy butának tűnjön. Érzelmeit azért rejti intellektusa mögé, mert fél tőlük, attól, hogy nem képes őket úgy irányítani, mint a gondolatait. Számára a veszély forrása a külvilág. Megbízható, hajlik a humorra, amit sokan nem vesznek észre. Általában félénk és szeret a háttérben maradni. Rossz formájában intellektuálisan arrogáns, kritikus és távolságtartó. Jó az elemző képessége, kitartó és állhatatos.

A Földön születtem, a középső kontinensen megépült nagy kupolavárosban. Elmondható, hogy a szüleim Ronald Rackham és Vilma Dortham a városok vagyonosabb lakosai közé tartoztak. Így nekem mindenből a legtöbb jutott, ételből, szórakozási lehetőségekből és oktatásból.
Intelligens, és jól tanított gyerekből tizenöt éves koromra szokásos, gazdag tinédzser lettem. Részt vettem a legnagyobb bulikban vagyonos haverjaimmal. Kipróbáltam a legkeményebb vr szimulációkat, extrém sportokat. De mellette volt még egy nagy szenvedélyem. Az e-book-ok világában faltam a nyomtatott könyveket. Igen, csempészektől és ócskásoktól vásároltam régi könyveket és újságokat. Ez utóbbiak az Utolsó Világháború idejéből származtak. Érdekeltek a Föld utolsó korának történelmét mozgató katasztrófák és a háború története. Érdekelt a mozgatórugó, hogy végül mi vezetett oda, ahova.
Az egyes nemzetek túlélési ösztöne? A fegyvergyártó cégek kapzsisága? Vagy az emberben gyökeredző örök pusztítási hajlam? És vajon mit hozhat a jövő?
Hamarosan a komputerem egy adatbázisában elkezdtem írogatni a saját fejtegetéseimet az emberiség jövőjéről. Elemeztem a kupolaváros életét. Évekkel később azon kaptam magam, hogy egy több ezres látogatottságú blogot vittem, amiben az emberek egy valamit találtak. Reményt.
Mindenről írtam. A felső tízezer pletykáiról, a kupolavárosomban történt bűncselekményekről. És kellően optimista színezetben.
Most azt hihetnétek, hogy Sadrine Thompson a későbbi feleségem, aki a Terv egyik orvosa volt, a népszerűségemért szeretett belém. Ó, dehogy is. Interjút készítettem vele, és megkedvelte a személyiségemet. Egymásba szerettünk, és hogy feljuttasson a Dominiumra, összeházasodtunk.
Aztán egy szép napon Sadrine fülébe elültette valaki a bogarat, hogy én csak azért jöttem vele, hogy kapszulába rakjanak. És hát ő a szívére vette, elindult a tányérdobálás és az utam kiadása. De késő volt...
2360-ba hidegre tettek.
Mármint beraktak abba a csínos kis cryo csőbe, elaltattak és bumm. Levitték a testem hőmérsékletét a -150 fokra. Nem tudom, hogy életben maradok az út végére. Vagy hogy egyáltalán felébresztenek.
Csak annyit érzek, hogy hiányzik Sadrine. És tudom, hogy a volt feleségem is valahol a Dominiumon van.